[Nova H3] Mirika vs Saiba Kunochi

Kettőből kettő... egy undok kis vakarcs meg egy megfejthetetlen harcmániás ürge után jött egy csuklyás krapek, aki állítólag eddig nemigen nyerte el a közönség szimpátiáját. Hát az tuti, hogy velem szemben sem fogja, hiszen engem imádnak a nézők :3 Most is mosolyogva integettem, miközben beléptem a küzdőtérre, és közben pörögtem-forogtam, hadd kapja fel egy kicsit a szellő a szoknyámat. Egy kicsit, azért annyira nem Végül csak odafordultam az ellenfelem felé, mert ugye azért nem csak a közönséget kéne kiszolgálni
- Hahó :3 Mirika vagyok. Légy kíméletes, ha lehet :3 - kacsintottam rá, és bár hasonlóan cuki és kedves volt a bemutatkozásom, mint Kyuu ellen, most nem szándékoztam eljátszani a bénázó csitrit. Nem olyan pasinak tűnt, akit el tudnék bájolni, bár fene tudja. A visszaszámlálás kezdetén előhúztam a késeimet, az egyiket fordított fogással, a másikat hagyományossal ragadva meg. Aggasztott, hogy nem tudok még normálisan bánni ezekkel a vacakokkal, éppen ezért döntöttem úgy, hogy hagyom a petet a fenébe és a kevésbé harcképes idomárra vetem rá magam. Számláló a nullán, én előreszökkentem és egy látványos mozdulattal megpördülve suhintottam először az egyik, aztán a másik késemmel.

Ez... ez... ez... Nem elég, hogy elcsesztem a támadásokat, de még... uh... Azt hiszem már vágom, mi keltette a rossz hírét Ez nagyon kemény volt, undorító és... nem, nem találok szavakat. Még akkor sem, ha tudom, hogy egy halom bitet pusztított el.
- Te most izé... az a peted volt? - mutogattam a gyík hűlt helyére, csak az volt a ciki, hogy amíg ki voltam akadva, a köpenyes támadott, eltalált, én meg bámulhattam, ahogy esik lefelé az életem. Ez az idomár... bazinagyot sebzett o.O Ezért nem találtam el? Bakker... ha ezt tudom, tuti a petre ugrok rá. Most viszont nem volt más választásom, nyeltem egy nagyot és immár jóval egyszerűbb mozdulatokkal csak simán bele akartam döfni a krapekba a késeimet.

Már-már nyeregben éreztem magam, elvégre mintaszerűen hasítottam fel a alak pixeltestét, csakhogy hamar rájöttem, az élet nem fenékig tejfel a harctéren sem. Komolyan.. szerintem direkt hagyta, hogy megszúrjam, hogy lefoghasson o.O És ekkor megláttam a vigyorát is...
- T-te beteg vagy, hallod? - nyögtem ki, szabadulni azonban már nemigen próbálhattam meg, szúrása nyomán véget vetett a rendszer a párharcnak. Összeestem és tágra nyílt szemekkel bámultam magam elé. Kikaptam... nem is akárhogy. Simán, szinte ellenállást sem tudtam tanúsítani. Bakker...