Jelomn Kya Jayking

Név: (teljes név): Jelomn Kya Jayking, de röviden csak Jay.
Nem: Férfi
Kaszt: Kardforgató
Kor: 22

Kinézet: Kb. 180 cm magas, 75-80 kg között mozgó átlagos testalkatú férfi. Haja és szeme barna, frizurája átlagos, se nem hosszú, se nem rövid. Szemüveges, távolra kell neki. Alapvető ruházata egy fehér ing és egy fekete nadrág, lábbeliként egy kényelmes sportcipőt visel.
A sok kosarazásnak köszönhetően lábai erősek, reflexei gyorsak.

Jellem: Alapvetően jószívű, kedves és tisztelettudó és végtelenül türelmes. Mindenkit meghalgat, és próbál rajtuk segíteni. Bár nem szeret a középpontba kerülni, semmilyen szempontból, sokszor mégis ott találja magát. Humorérzéke jó, de ha fáradt, "viccei" gyengébbek egy döglött lónál. Szülei alkoholizmusa miatt elítéli azokat, akik féktelenül isznak, egyszerűen undorodik a részeg emberek szagától, akár a dohányfüsttől. Ha feldühítik, amit nagyon nehéz, féktelen haragját semmi sem állíthatja meg.

Képességek:

Dairoku Kankaku /Hatodik érzék/ (Passzív képesség):

Ez a "képesség" még gyerekkorában alakult ki benne: egyszerűen előre megérezte, ha valami baj történt, vagy veszekedés lesz: gyomra görcsbe rándult és szédülni kezdett kicsit.
Ezt a játékban is észrevette, de másként: egy másik játékos rohant felé egy nagy tömegben, de nem figyelve előre /ki tudja, talán tolvaj lehetett/, de Jay megérezte az érkező "veszélyt" így elkerülte az ütközést egy enyhe félreugrással. Korábbi rosszulléte nem jött elő, de a gyomrában ugyanúgy érezte a gócot.
Ha rá akarnak támadni, illetve a különböző csapdákat könnyebben és hamarabb észreveszi, mint mások.

Háttértörténet:
Jelomn Jay egy kisvárosban született, szegény család sarjaként. Nem egyedüli gyerek, két nagyobb testvére is van. Mind a bátyja, mind a nővére hamar kirepült a családi "fészekből, a szülők életvitele miatt. Hiába volt kevés pénzük, alkoholra és dohányra mindig "tellett". Így, az alkoholizmus lassan de biztosan romba döntötte a szülőket. Jay is próbált minél messzebb kerülni tőlük: 14 évesen kollégiumba költözött, így próbálta elfeledni az otthoni rémségeket: az állandó veszekedéseket, verekedéseket. Iskoláját és életét egyedül nagymamája segítette: az idős, de kedvem mama mindig megpróbált segítséget nyújtani az unokáinak, bár saját kis pénzéből ő maga is alig tudott megélni. A középiskola második évében "hősünk" megismerkedett egy elbűvölő lánnyal, akibe nyomban beleszeretett: bár a lány eleinte nem viszonozta érzelmeit, de idővel mégis összekerültek, közösen folytatva életüket. Miután Jay elvégezte a középiskolát és kitanult egy szakmát, egy gyógyszeripari cégnél kezdett dolgozni. Párjával azóta is együtt van, közösen tervezgették életüket, miként fogják a jövőben eltölteni az idejüket, hol fognak lakni, mikor alapítsanak családot...pár pillanatig úgy tűnt, hogy minden rendben lesz, az életük jóra fordul. Azonban ekkor jelent meg a Sword Art Online.

Jay mindig gyűjtögette a pénzt, próbált félretenni abból, amit keresett. Így vásárolgatta meg szépen magának a dolgait. Mivel már nagyon régen vágyott egy NerveGear-re, meg is vett egyet magának egy közeli ismerős boltjából, majd belevetette magát az online játékok hadába. Tetszett neki a grafika, bár egyik játék sem nyújtotta számára azt az élmény, amire valójában várt, remélt. Az idő telt, már a NerveGear több hete a polcon pihent, mikor Jay hallott egy teljesen új őrületről: a hihetetlenül valósághű, szintlépésen alapuló játékról: a Sword Art Online-ról, mely a NerveGear-t használja fel olyan mértékben, mint korábban semmi más, és ahol egy karddal meghódíthatod az egész világot.

Így hát felkerekedett és megvásárolta párjával a játékot egy közeli boltban, hogy együtt fejlődhessenek és játszhassanak, élhessenek, ha már a kopár világ mindennapjaiban ez nem adatott meg nekik.
Elég nehezen, több órás sorban állás után, de megszerezték a hőn áhított lemezeket, majd hazaérve szinte azonnal kipróbálták: Jay megalkotta karakterét, majd a kasztot is kiválasztotta: kardforgató lett, bár sokat gondolkodott, hogy íjász legyen-e. Végül az utóbbi mellett döntött, korábbi tapasztalatai alapján és azért, mert szereti a kardokat.
Ezúton Jay belépett a SAO világába, mit sem sejtve arról, hogy milyen szörnyűségek várják még odabent, hogy mi folyik itt a háttérben.

Szinte, amint belépett és körbesétálta a várost, párját keresve, azonnal visszateleportálódott a főtérre, majd végignézte és hallgatta az admin monológját, miszerint addig nem szabadulhatnak ki a játékból, amíg nem teljesítette valaki a torony 100-ik szintjét. És ha lecsökken az életpontod nullára, akkor meghalsz...nincs tovább. A való életben az agyadat a NerveGear elpusztítja azokkal a mikrohullámokkal, mellyel működik, akkor is, ha leveszik a fejedről. Mindezek után még megkapta a tükröt is, mely saját arcát mutatta vissza..... érezte, ez már nem csak egy játék...ez maga, a rideg valóság. Ez, mintegy sokként érte őt és azonnal elkezdett rohanni, keresve kedvesét, ordítva nevét, de mindhiába, nem találta. A tömegben pedig egyszerűen képtelenség volt hallani a hangzavar miatt: egyesek zogoktak, mások sikítottak, ordítottak félelmükben, néhány ember elméje megborult. Ígyhát Jay elkeseredetten rótta az utcákat napról napra, hátha talál valakit, aki látta a lányt. Egyedül kiindulni félt, hiszen nem igazán ismerte a játékot, még csak a béta-tesztben sem vett rész.
Így teltek a napok, amíg a többiek a fronton harcoltak, reményteli szívekkel.

Rendben!
Megpróbálok találni egyet.

Megvan, így akkor rendben lesz?

Rendben, köszönöm!