Jun

Név: Mashima Jun/ a játékban csak Jun
Nem: Férfi
Kaszt: Harcművész
Kor: 17

Kinézet:
Meglehetősen alacsony, vékonyka teste van. Vállig érő barna haj, frufruját általában félrecsatolva mivel zavarja a harcban, és ezzel még inkább megtévesztheti az embereket nemével kapcsolatban. Hangja lágy, majdnem hogy lányosnak mondható. Bőre törékenynek látszik mint a porcelán. A legtöbben nem tudnak ellenállni kedves barátságos mosolyával amivel rendszerint vissza is él.

Jellem:
Imádja manipulálni az embereket. Bármire képes céljának elérése érdekében. Ha szükséges eljátszik egy hamis szerepet tervének megvalósításának érdekében. Kiszámíthatatlan, pillanatok alatt képes jellemet váltani. A saját feje után megy, nem szereti ha parancsolgatnak neki. Rendszerint visszaél a külsejével. Mozgékony, szereti összezavarni ellenfelét, vagy akár saját társát is, ha van egyáltalán. Minden adósságot behajt. Nem szeret tartozni az embereknek.

Képesség:
Change:
Képes tárgyak, vagy akár a saját helyzetét megváltoztatni. Helyet cserélni egy tárgyal villám gyorsan. A távolság nem jelent túl nagy akadályt. Látótávolságán belül képes bármit bárhová helyezni, annyiszor ahány pont van a speciális képességén. Felszerelést játékosokon nem tud cserélni. A képességének használata olyan észrevétlenül történhet, hogy lehetetlenség megmondani hogy ö csinálta, ezzel megtartva az áldott jó kisugárzását.

Fegyver: Vorpal Blade /méretileg nagyobb mint egy árnyharcos által használt kés de kisebb mint egy kard/




Előtörténet:
Réges régen születtem, mivel a családom gazdag mindent megkaptam amire csak szükségem volt. Egy kicsit el lettem kényeztetve, de természetesen nem éltem vissza a családom kedvességével, vagy talán mégis? Nem, biztos vagyok benne, hogy nem. Én egy tökéletes gyermek vagyok. Aranyos, és kedves, mindenki szeret mert szófogadó vagyok. Az iskolában mindig is vonzottam a férfiak tekintetét és a nők ellenséges pillantásait. Hogy miért is? mert gyönyörű vagyok. De van egy kis bibi, én fiú vagyok. Valójában, édesanyám mindig is egy lány gyereket szeretett volna, de ez nem jött össze neki, és három bátyámhoz képest én voltam az aki leginkább rendelkezett nőies vonásokkal. Rá lettem kényszerítve nőies haj viseletére. Hosszú bársonyos barna haj, amilyenre minden lány vágyott. Az arcom meglehetősen nőies. Utáltam az életem. Mégis miféle élet az ha egy fiú a saját anyja elnyomásában él? Rettenetes, azonban szerencsére nem kellett sokáig tűrnöm, apám fiatalon elhunyt anyám pedig hozzáment egy tehetős bankigazgatóhoz, két évi boldog együttlét után pedig ö is követte apám a túlvilágra. Most pedig testvéreimmel, és 2 mostoha nővéremmel közösen élünk nevelőapánkkal. Első dolgom az életem megváltoztatása volt. Fodrászat, igen ez kell nekem, gondoltam, hajam rövidre vágattam. De a körülöttem lévő világ nem változott semmit, még mindig a legtöbben nőnek hittek. Én pedig kezdtem élvezni a helyzetet és elkezdtem kihasználni természetes szépségem amivel megannyi embert vertem át.
Imádom azokat az arcokat amikor hosszas próbálkozásuk után közlöm velük, hogy én is férfi vagyok. Azok a lelkileg összeomlott tekintetek, csodálatos. De ez nem minden, bármit elérhetek ha kedves vagyok, akár egy pillanatig is. Így jutottam hozzá a nerwgear-emhez is. Amint megláttam a reklámot a TV-ben rögtön tudtam, hogy szükségem lesz rá. De nem mint játékra, csak egy újabb kacatra amit egy használat után a polcra hányok, és örökké ott porosodik a többi tárgy mellett. Miért is? Mert megtehetem. Még 1 hónap volt a játék hivatalon boltba kerüléséig. Én pedig egyre inkább élveztem az életem. Ha úgy tartotta kedvem megszégyenítettem bárkit, örökké adósommá tehettem, vagy akár egy bájos mosoly mögé rejtőzve vártam mi is történik. Végül a posta meghozta a várva várt játékot, vagy mégsem vártam annyira? Igen teljesen megfeledkeztem róla. Éltem a kis életem, minden a legnagyobb tökéletességben. Gyakran váltottam iskolát, nem azért mert sokat költöztem, vagy mert kidobtak, csak pusztán szórakozásom leltem abban, hogy új környezetbe kerültem és eljátszottam szerepeket. Szegény kis lányka aki éjjel nappal dolgozik otthon, utána pedig kiderül hogy dúsgazdag vagyok, vagy hogy yakuza vagyok. Mind mind érdekes, de nem nekem. Egyre inkább kezdtem unni. Kiszórakoztam magam, ennyi bőven elég. A napjaim csak teltek, unalmasan, semmiben sem leltem örömöm. Hamis mosoly, hamis természet, hamis élet. A körülöttem történő eseményekre sem figyeltem már. Ép ezért nem tudtam, arról az incidensről amikor közel 10000 játékos ragadt egy virtuális világban. A családban elfeledve lett a hónapokkal ezelőtt megvásárolt sisak és a hozzá tartozó játék, vagy csak senkit sem érdekelt mi lesz a sorsa... Ép a régi szemeteket szortíroztam, sorra dobtam ki a felesleges játékszereim, volt köztük amik még ki sem voltak csomagolva. Jobb híján véletlenszerűen kipróbáltam egyet-kettőt. Végül sorra került az az ominózus játék. Felhelyeztem a sisakot, elindítottam a játékot. Mivel sosem kapkodtam el semmit ezért gondosan elolvasgattam minden kis részletet a játék indításán. A karakter készítés résznél, a hozzám leginkább testhezállóbb karaktert választottam. A harcművészt. Külsőm miatt volt miért félnem a szatíroktól ezért apám kötelezőnek találta a harcművészetek tanulását. Pont megfelelt. A játékbeli nevemen sem kellett sokat törjem a fejem, az valódi keresztnevem használtam. A játék elindult, nem igazán nyűgözött le a látvány. Valósághű, vagy mégsem? Semmi vér, csak pixelre szakadás. Unalmas, pár percnyi játék nekem bőven elég. Lenyitva menüm meglepődve tapasztaltam a kijelentkező gomb hiányát. Egy ép arra kószáló játékost kérdeztem meg a kijelentkezés mikéntjéről. Aki meglepetten nézett rám, mintha örült lennék. Végül elmagyarázta, hogy az lehetetlen. Kicsit megdöbbentem, villámcsapás szerűen hatolt végig bennem az az érzés, hogy egy hamis világban kell lennem addig amíg valaki végig nem játssza mind a száz szintet.
Pár napi tétlenség, és sikertelen kijelentkezési kísérlet után végül úgy döntöttem, élem az életem ahogy eddig.


*pontozás* /ha jól értelmeztem akkor az alapra kell osztanom 10 pontot igaz? Ha igen akkor jól csináltam :3/
Élet: 2 (+2)
Fegyverkezelés: 2 (+1)
Erő: 1 (+2)
Kitartás: 0 (+2)
Gyorsaság: 0 (+1)
Speciális képesség: 0 (+2)

kitöröltem azt a rész belőle, de azt nem annak szántam hogy játékos helyett felhasználni a saját tárgyát hanem, távolabb teleportálni tőle. Remélem így már megfelel.
*edit*
Az is multinak számít ha közös gépet használok a testvéremmel aki már tag? akkor elnézést tényleg szólnom kellett volna