[Stella 1. kör] Mirika vs Yurihime

- Szép napot, Mirika-sama ^.^ Ha megengedi, szeretnék sok szerencsét kívánni ^.^ - köszöntem mosolyogva mai második ellenfelemnek. Jó érzés volt végre bebizonyítani, hogy talán érdemes vagyok arra a harcstílusra, ami édesapám mesterműve volt, hangulatom szárnyakra kelt. Még úgy is a magasban maradt, hogy ellenlábasom nem tisztelt meg annyival, hogy szóban is köszönjön, vagy meghajoljon, de mosolyából nem tűnt úgy, hogy barátságtalan lenne a kisasszony ^.^ Vettem egy mély levegőt és felkészültem a küzdelemre, de a sebessége így is váratlanul ért. Egyszerűen követhetetlen volt, mire oldalra rántottam a naginatámat, addigra az egyik vágása már vörös csíkot húzott derekamba. Mögém került, csak ennyit érzékeltem, így minden tőlem telhetőt megtettem, hogy megmozduljak és balra kilépjek. Újabb vágást éreztem a hátamon, és mire megpördültem, már ismét eltűnt a szemem elől.
- Ara-ara ^.^" - Méltatlankodtam, gyorsasága elképzelhetetlen volt. Hol lehet? Mögöttem van! Belém nyilallt a felismerés, hiszen az imént is a hátam mögé igyekezett. Fegyverem végével erőteljesen hátraböktem egyet, majd képességemet aktiválva igyekeztem valamelyest segíteni magamon. Nem szerettem ilyen önző módon használni, de most nem volt miért tartogatnom, hátha tudok valakin segíteni. Itt csak ketten voltunk, egy párbajban.

// 12 HP, ha sikerül a képességem, felgyógyulok 27 HP-ra. Sebzésem 15-re csökkent. //