Tsubasa Norika

Kezdjük is három NJK-val, azaz Clio bandatagjaival...

PLATINA VARÁNUSZOK!


Név:
Edward Williams, azaz Kakas

Nem:
Férfi

Kor: 20

Kaszt:
Harcművész (fegyvere egy hosszú tüskés lándzsa, ami nyugalmi állapotban gitárjának nyelét képviseli)

Küllem:
Erőteljes, tiszteletparancsoló, 174 centi (nem számítva bele a felálló punkhaját, amiről kapta a becenevét ) magas külsővel áldotta meg a sors. Punkra nyírt haját vörösre festi, napszemüveget visel. Ruházata kemény fekete bőrszerkó, de néha szokott ingeket is felvenni lazább időszakokban. Szögecses karkötőt, orr- és szemöldökpirszinget visel.

Jellem:
Kakas laza, vagány csávó, aki mindig komolynak látszik és amikor fegyelmezésről van szó, durván bekeményít. A bandában ő a legkomolyabb és a legértelmesebb, ezért lett megválasztva a Platina Varánusz "apavezérének". Nem egy nagy verekedős típus, de ha bárki bármikor beleköt a banda valamelyik tagjába (legyen az szóbeli vagy fizikai), az illetőt azonnal kiiktatja - persze a társai beleegyezésével, mert ő mindig is élt a demokratikus igazságosztásnak és az "egy mindenkiért és mindenki egyért" elvnek. A banda fronténekese és elektro-gitárosa.

Kakas egy tiszta, átlagos angol családban született, de az élete neki se volt valami tejfel, mint Clionak (ahogy ő állítja). A szülei és a fontoskodó népszerűségnek örvendező húga olyan elmebajosan kötődtek a tisztasághoz, és a "normális" élethez, mint Harry Potter mugli rokonai. Mindent durván elvetettek, ami számukra kicsit se volt normális. Mivel Kakas már kicsi kora óta másként viselkedett, a szülők nagyon gorombán bántak vele, és néha övvel verték meg, amiért nem úgy öltözködik és tisztálkodik, mint egy jókisfiú. Bezzeg a húga, Melanie mindenben a legjobbnak bizonyult, és a legminőségesebbekből jutott neki minden, és ezt egyszer se felejtette el pökhendin bátyja orrára kötni.
Így telt az élete tizenöt éves koráig, amikor is addigra punkra vette a stílust, egyfolytában hangosan bömböltette a kedvenc zenéjét, és állandóan felfordulást csinált. A családja teljesen kifordult magából az "abnormális istenellenes viselkedése miatt", ezért a világ másik oldalára száműzték őt egy szigorú javítóintézetbe, Japánba. Számára még ott is királyabb volt az élet, mint otthon, de azért bánta a szemét a nevelőtanárok agresszív viselkedése. Végül meglécelt az intézetből, és beköltözött az új barátjához, Ichigohoz és családjához, akik szívesen magukhoz vették azzal a feltétellel, ha a szülei beleegyeznek (mily érdekes, hogy Kakas szülei egyből belementek, csakhogy ne lássák soha többé fiúk képét). Attól kezdve normális élete lett, és végre azt csinálhatott, amit akart. Az idő folyamán ő és Ichigo zenélni kezdtek, és éppen ez hozta őket össze Clioval és Pityuval, akikkel ugyanolyan mély barátságot kötöttek. Együtt megalapították a befutó Platina Varánuszokat, együtt lógnak olykor a fellépéseken kívül, együtt kerültek bele a SAO világába.

Beszéd színe: Narancs

Speciális képessége:

Tüske-formáció
Képessége használatakor tüskéket növeszt ki a hátából és a hajából, amik nagyon élesek. Legalább egy íjász lövésének sebzését okozza ellenfelének egy tüske ellövésével, de ugyanúgy sebez még, ha így ér hozzá valakihez. Egy kör aktív, három kör töltődés.


Név:
Kertész István, becenevén Pityu

Nem:
Férfi

Kor: 18

Kaszt:
Árnyharcos

Küllem:
Pityu amolyan típikus európai izomagyúnak néz ki. 2 méter magas, izmait bő laza öltözettel fedi, amely kopott vagy farmer stílusú. Haja barna, szemei szürkéskékek. Gyakran látni a fején fejhallgatót.

Jellem:
Pityu egy magas fiú, aki nemcsak hangszerére figyel oda, de az izmait és a tudását is megdolgozza. Ő a banda legerősebb tagja, és egyben a legiszákosabb is. Gyakran találni a kezében italt, de csak ritkán fordul elő, hogy berúg. Erőszakra csak akkor hajlamos, ha igazán felhúzzák az agyát (tipikus magyar ). Mániája gyakran még a magyar csajokat ajnározni, mert szerinte ők a világ legszebb női, és egyetlen más külföldi csaj nem érhet a nyomába. Tulajdonképpen azért nem szereti a japán lányokat, mert szerinte túl megjátszós a jellemük és túl cukik. Hát őt se éppen az anime vonzotta Japánba! A banda dobosa.

Pityu nem akar beszélni a múltjáról, úgyhogy senki se tudja, hogy telt az élete Magyarországon, amint inkább a világ "pöcegödrének" állít be. Japánba jött, hogy itt befejezze a zenész akadémiát, és megalapítsa a saját bandáját. Clioval a Rock Klubban találkoztak először, akivel gyakran zenélt együtt, majd később egy kocsmai próbafellépés során futottak össze a két másik barátjával, Kakassal és Ichigoval. Együtt megalapították a befutó Platina Varánuszokat, együtt lógnak olykor a fellépéseken kívül, együtt kerültek bele a SAO világába.

Beszéd színe: Indigó

Speciális képesség:

Doboló-repesztés
A használója előveszi a dobját, és elkezdi úgy ütni, hogy 5-10 méter hatókörben megreped a föld, és az két méter mély repedésbe vagy belezuhan a támadója, vagy a kisebb résekbe beleakad. Használata után 5 körig kell töltődnie.


Név:
Ichigo Kibou

Nem:
Férfi

Kor: 19

Kaszt:
Harcos

Küllem:
Zömök, 166 cm magas srác, aki majdnem olyan kövér, mint egy bébi ámbráscet. Sötétkékes-fekete tüsihaja van, hörcsögarca, bárgyú vigyora (Na, őt se festené le Picasso!), gyakran hord inget trikója vagy pólója felett, szakadt térdig érő farmernadrágot visel.

Jellem:
Ichigo a legkedvesebbnek tűnik ki az egész bandából, ám de ne a szemetek higgyetek! Ha beleköt valaki, Kakashoz hasonlóan ő is nekiesik áldozatának. Nem is csak a külsejéből látszik, mekkora haspók lehet. Veszélyes lenne egy hűtőszekrény vagy más nyalánkság közelében hagyni, mert azt még képes kérdezés nélkül is betömni a végtelen bendőjébe. A banda szintetizátorosa.

Ichigo egy átlagos családban született, és azóta is anyukájával és msotohaapjával él Shibuyában. Apja nyolc éves korában halt meg autósbalesetben, rá kicsivel később az anyja egy igen jófej rocker férfihoz ment feleségül. A szeretett mostohaapja tanította meg őt mindenre a zenével kapcsolatban, és nagyon biztatta arra, hogy váltsa valóra minden álmát. Így is lett, Ichigo szintetizátorozni kezdett, és közepes átlaggal elvégezte a technikusi szakközépiskolát.
Egy utcában sétálva ismerte meg Kakast, aki ott koldult nem sokkal a szökése után. Megsajnálta a punk srácot, és meghívta őt magukhoz. A szülők kicsit bizalmatlanul, de végül szívesen befogadták az új lakótársát, akivel egy életre szóló barátságot kötöttek. Elég sok minden kötötte őket össze ehhez. Később zenei pályafutásuk előtt úgy döntöttek, hogy megalapítják saját bandájukat, de szükségük volt egy basszusgitárosra és egy dobosra is. Így mentek el egy kocsmai próbafellépésre, ahol felfigyeltek Cliora és Pityura, a másik két bevándorlóra. Velük is hasonló jó barátságot kötöttek, és lassan már négyesben megalapították saját lassan befutó zenekarukat.

Beszéd színe: Olíva

Speciális képesség:

Hájtömeg-csapás
Amikor Ichigo használja, a kelleténél háromszor nagyobb, kövérebb és súlyosabb lesz. Képes így gurulni vagy labdaként pattogni, de ha kilapítja vagy elgázolja az illetőt, legalább kétszer annyit sebez, mint a fegyvere. Használat után csak 3 kör múlva tudja ismét használni képességét.

A szintjüket nem határozom be, hiszen együtt fejlődnek Clioval. Pl, ha Clio 5-ös szintű, akkor ők is. Majd a pontelosztásokat megbeszéljük. Csatákban részt vehetnek, de őket inkább sima játékokba vagy eventekre venném be admini engedéllyel.

Név:
Tsubasa Norika, becenevén Nori

Nem:
Nő

Kaszt:
Harcművész

Kor:
18

Kinézet:
Szép, hosszú világosbarna haja van, amit gyakran hátrakötve visel. Szemei tengerkékek, jellemétől kicsit eltérően visszafogott és kedvesebb az ábrázata. Csak egyszerűbb, de annál kényelmesebb és szellősebb, sokkal inkább testhez illőbb öltözetet visel, általában sárga-fekete színekben. Körülbelül 165 centi magas, ahhoz képest kicsivel karcsúbb, ami inkább jobban elősegíti neki a mozgásokban. Bár sokszor a bájos formája képes mások figyelmét elvonni.

Jellem:
Nori olyan, amilyennek lennie kell egy hozzá hasonló csinos lánynak/nőnek: ravasz és kihívó. Mindig kivárja a megfelelő alkalmat a lecsapásra. Emellett van egy kis ambiciózus hajlama is: amikor el akar érni valamit, annak érdekében képes bevetni mindent, amit csak tud, és ha kell, akkor még képes lenne magát is megadnia érte (persze kicsit más értelmekben, de ha kell, akkor egy olyan csatában is, ahol nincs a halál kockázata). Kiélni mindazt, ami egy fiatal lánynak adhat, azaz ha bármilyen nemű lehetőség kínálkozik neki, azt mindig elvállalja, bizonyosabb balhékban is mindig benne van. Lazábban áll hozzá a társaihoz/barátaihoz, akik ha elnyerik teljesen az ő bizalmát, számíthatnak a segítségére. Ami az ellenségeket illeti, azoknak jobb lesz szemmel tartani őt, mert ki tudja, miben töri általában a fejét.

Képesség:
Nori képességei Tai Chi-val kapcsolatos.

Meditációs töltés
Nori "instant" meditálásba kezd, amivel hp szintjének negyedét visszatölt magára, vagy valamelyik játékosra. A meditálás két körig tart, így az ellenségnek lesz ideje ütni, hacsak nem védik. Használat után három körig pihen a képessége. 50. szint fölött már a felét képes lesz feltöltenie magára, vagy más játékosra, azonban a meditálás itt már három körig tart, és négy körig nem használhatja újra a képességét.

Előtörténet:
Shikoku-i vidéken születtem és ott nőttem fel. Édesanyám, Tsubasa Sakura orvosként dolgozott a legközelebbi városban, de sajnos születésem után nem sokkal egy évvel elhunyt egy tragikus autósbaleset során. Édesapám, Tsubasa Kobu vadőrző volt a vadvédelmi területen. Ő nevelt fel engem és tanított mindenre egyedül. Volt egy kutyánk is, akit Ezüstnyílnak hívták. A legeslegjobb, leghűségesebb kutya volt a világon, akit valaha ismertünk Hatchi után. Apa még kicsi korában kapta meg, és azóta összeszokott, szoros kötődés van köztük. Persze, én is jóban voltam Ezüstnyíllal, éppen úgy, ahogy apával.
Apa jó mindig gondoskodott rólam, és megmutatta, hogy a világnak milyen szép oldalai is vannak, ha megismeri őket jobban az ember. Sok olyan dolgot mesélt nekem a régi szép időkről is, amikre egyszerűen csak tátott szájjal tudtam figyelni. Ha jól viselkedtem, még a éjszakai vadlesre is magával vitt. Ezüstnyíllal pedig gyakran elmentünk sétálni felfedezni új dolgokat a vidéken vagy a városban. Ott volt velem, hogy vigyázzon rám, és megállítson, ha valami rosszat tennék. Minden egyes vele és Ezüstnyíllal töltött perc élmény volt.
Ezek a csodálatos pillanatok azonban már csak szomorú emlékként érintenek a mai napig. Tizennégy éves voltam, amikor megtörtént a tragédia. Azon a borzalmas éjszakán Ezüstnyíl dühös ugatására és ébredtünk fel. Gyorsan lerohantunk a földszintre és láttuk, hogy két vadidegen betört hozzánk, hogy elvigyék legértékesebb ingóságainkat. Ezüstnyíl kitartóan küzdött a tolvajok ellen. Harapott és morgott, nem sajnálta rávetnie magát a betörőkre, apa pedig egyből a kezébe kapta vadászpuskáját, és kutyája segítségére sietett. Nem akarta lelőni a betörőket, de önvédelemből azzal ütötte őket, aztán megfenyegette őket, hogy hagyják el a házat, vagy tüzet nyit. Az egyik betörő viszont visszavágott neki azzal, hogy akkor én meghalok. Nála is volt egy pisztoly, amit rögtön használt is. Felém célzott, majd lőtt, de a találat nem oda ért, ahová kellett: Ezüstnyíl leugrott a másik betörőről, és elég vetette magát, a lövés őt érte. Fájdalmas nyüszítések közt vérzett.
Ezt a pillanatot apa kihasználta, és kicsavarta a betörő kezéből a pisztolyt, majd rácsapott egy akkorát, hogy az összeesett. A másik betörő is kihasználta az alkalmat: ő meg apát lőtte le hátulról...
A sokk annyira ért, hogy egyáltalán nem emlékszem, hogy mi történt attól kezdve. Kórházban tértem magamhoz. Az orvosok azt mondták, hogy apát gerincen lőtték, és ezért örökre lebénult. Ezüstnyíl viszont elpusztult. Szerencsére a betörök nem tudtak végül semmit se elvinni, mert az utolsó pillanatban ért ki a rendőrség, akiket a szomszédunk értesített, amint meglátta az ablakból, mi történik nálunk. Ez még nem javított azon a tényen, hogy egy régi családtagunkat elvesztettem, és ráadásul az apám is annyira lebénult, hogy a gyámhivatal szerint alkalmatlan arra, hogy felneveljen.
Így kerültem egy otthonba. Az elkövetkező három év alatt teljesen kihalt belőlem az a jó kislány, akivé apa nevelt. Ezüstnyíllal együtt halt meg a régi Norika is. Az eset után egy ideig teljesen elzárkóztam mindentől, majd hogy valamivel feledjem időre bánataimat, elkezdtem mindenfélébe belekeveredni önszántamból. Rossz kislány nem voltam, de azért csináltam egy-két kavarást, hogy megfeleljek kortársaimnak. Rengeteg barátot szereztem az otthonban is, a suliban is, meg a Tai Chi edzéseket (hobbiba tolva), amit szabadidőmben csináltam, hogy formában maradjak. Szerencsémre a sportolás kifizetődött, és a szépségem mellett a külsőm is nagy visszhangot keltett az iskolában. Tizennyolc évesen letettem az érettségit közepes arányban, így a jutalmam egy Nerve-Gear lett a gyámomtól. Nem igazán voltam nagy számítógép-játékos, de gondoltam, hogy ha már ez is megadatott, akkor kipróbálom, hátha szerzek újabb barátokat ezen a Sword Art Online nevű játékban is. Belépés után azonban olyasmi történt, amire nem voltam felkészülve: lefagytam...
Fél év telt el - legalábbis ennyiről tudok -, mire a hibernációmnak vége lett, és ott találtam magam Aincrad Főterén. Semmiről nem tudtam semmit, teljesen új voltam itt mindenki között. PM-ben kaptam tájékoztatást arról, hogy a játék rabjai vagyunk, és amíg el nem érjük a századik szintet, addig nem juthatunk ki innen élve. Ha itt meghalok, akkor a valóságban is meghalhatok. Ez nagyon nincs jól, nagyon-nagyon nem... tennem kell róla, hogy túléljek, és kijussak innét!
Már tettem is róla. Harcművészként, fegyveremet (quan dao-t) kézbe véve, érclelőként és fegyverkészítőként máris csinálgattam küldetések egy részét, és már elértem egy bizonyos szintet. Bár igaz, sokat kell még fejlődnöm, mert ez korántsem elég ahhoz, hogy elérjem céljaimat. Barátok és szövetségesek kellenek, ha túl akarok élni. Az ellenség meg reszkessen! Aki kikezd velem, megnézheti magát!

//Clio cuccait megtartom //

Szeretném a másodlagos jártasságaimat érclátásról és fegyverkészítésről lecserélni növénylátásra és méregfőzésre, és ha szabadna, akkor Judy karim megkaphatná a nálam lévő összes ércemet, vagy egyenértékű növényekre lecserélni.