Lotti élményei

A második szörnyeteg!

- Mi van..? - teszem fel a kérdést Starknak, aki a szokásosnál jobban fel van dobva. Alig bír megmaradni a hátsóján, jön-megy reggel óta. Én egyébként itt vagyok a Kezdetek várostól nem messze egy réten, egy kövön, ráfeküdve arra. Napozni próbálok. Meg sem fordul a fejemben, hogy ennek semmi értelme egy virtuális nap előtt, egyszerűen még mindig hozzá vagyok szokva a valóságoshoz. Lágy melegséget is közvetít az égitest, így aztán nem is tűnik fel a turpisság.
Eredetileg mobokat ölni jöttünk ide ki, de úgy voltam vele, hogy ahhoz, hogy Stark legyakjon több kisebb dögöt, nem kell a közreműködésem. Milyen jó, hogy önműködő. Így én csak fekszem a kövön, de lassan idegesíteni kezd, hogy a lény már nem talál magának több elpusztulni vágyó mobot, s a respawn is várat magára.
- Hmm... - hümmögöm, majd feltápászkodom és szétnézek. Durván kétszáz méterrel arrébb van egy ugyan ilyen kövecske, körülötte több rendszer irányította szörny is. Egye fene, sétáljunk át oda, ez is csak a mi malmunkra hajtja a vizet.
Stark megérezvén, hogy mire készülök, vörösen villogó szemeivel előre rohan, hogy máris megkezdhesse a kaszabolást. Én eközben módszeresen pakolgatom vissza magamra a felső ruházatomat. Igen azt, mégis ki napozna pólóban-pulcsiban?! Csak azért, hogy addig se nézzen senki hülyének, hogy fehérneműben lófrálok.
Csak a szemem sarkából figyelem, ahogy Stark máris aprításba fog, s mire odaérek, már tiszta is a terület, s én kényelmesen elnyújtózhatok az új fekhelyen. Csak feltételes módban mert a szörnyem megint izgágának kezd mutatkozni. Mielőtt azonban rászólhatnék, észreveszem, hogy szájában, a fogai közt egy kisebb tojás van. A kezembe adja.
- Dobjam el..? - kérdem tőle csöppet sem lelkesen, mire megrázza a fejét. Szóval nem eldobni..? Jobban megnézem magamnak a tárgyat. Egy sötétzöld tojás, egy fekete csíkkal körbe az oldalán. Hmm, csak nem? Egy pet tojás..?
Gyorsan körbenézek, de sehol senki.
Először arra gondolok, hogy valaki elejthette, de aztán ezt elvetem. Mégis ki dobott volna el egy kikeletlen petet? :/
A tojás mocorogni kezd, s mire észbe kapnék, már fel is törik, s belőle egy kis kígyó bújik elő, akiről úgy csúszik le a "kis" jelző, ahogy egyre jobban előbújik eddig lakhelyéből. Legalább másfél méter hosszan tekeredik végig a két karomon és egy panel is megjelenik előttem, hogy nevezzem el.
- Ohh mein gott! - kiáltok fel örömömben. Ez most azt jelenti, hogy ezentúl ketten teljesítik majd az utasításaimat és még inkább hátra bírok dőlni egy kényelmes fotelban, míg ketten megvívják a háborúimat!
Bepötyögöm, hogy "Wywern", mire a képernyőmön Stark élete alatt megjelenik az övé is. Nagyszerű, most már csak az a kérdés, hogy mire képes?
- Mit tudsz? - kérdem határozottan a kígyótól, akit valamivel hátrébb is tartok magamtól. Lepottyan a kezemből és ezzel egyetemben egy hatalmas nagy döggé át is változik.
- Óhh! - préselődik ki ajkaim közül a meglepődés szava, mikor végigmérve legalább tíz méteresnek saccolom a szörnyet és legalább másfél méter magasnak. Egy olyan izére... Basiliskusra hasonlít a Harry Potterből, csak nem válik kővé az ember, ha rá néz. Mondjuk ez nem is baj.
Felpattanok a kőről, hogy jobban szemügyre tudjam venni új szerzeményem. Egy ilyen nagy kígyóval aztán majd csak úgy vonzom a tekinteteket! :] Hirtelen alám dugja a fejét, s átküzdi azt a két lábam közt a levegőbe emel. Alig bírok rajta megkapaszkodni ijedtemben, de a pikkelyeken jó fogást találok.
- Ilyet még egyszer nem... - hurrogom le a kígyót, aki visszafordítja nagy fejét és kinyújtva nyelvét szisszen egyet. Leteszi kobakját a földre, így bármilyen lezuhanásos mutatvány nélkül bírok földet érni.
Szuper, most már van valami, amin utazni is tudok..!