Garrgantis

Típus: Karakter
Név: Garrgantis Valacar
Szám: 999
Kaszt: Harcművész
Nagy háttér: egy minta a nagy háttérnek, ami a kártya és a rajta lévő kép peremét fogja adni
Kis háttér:  egy kép, minta a kártya hátterének, ez adja a kártya színét majd
Betű szín: fekete

Szövegbox színe: Enyhén áttetsző szürke


Garrgantis Valacar
A bejelentkezése kilenc évvel a játék kezdete után, történt.
Az eltelt éveket játékon kívül, egyfajta altatásban töltötte. Egy hiba a programban, és olyan szintű hátrányba került a többiekkel szemben, amit közel lehetetlen behozni. Kilenc év…
Akkoriban, nem sejtette, de egy elég kellemetlen szituációba keveredett. A hirtelen jött hírek, sokkolták. Azáltal hogy szembesült azzal, hogy az itteni halála a valós életének végével is jár, teljesen letaglózta. Rezignáltan visszavonult a kazamatáktól és inkább a városokban kereste a boldogulását.
Mostoha körülmények között teltek a napjai. Társai nem igazán voltak.
Egyetlen mentsvára egy nemesember volt, legalábbis a játékban azt a képet festette magáról,  aki időközönként megjelent a faluban ahol ő lakott.
A kezdetekkor elsajátította a harcművészetek számos formáját, és mecénása testőreként dolgozott. Sajnálatos módon, a fickó kártyás volt… Hamiskártyás. Ebből eredően, sok ellenséget szerzett magának. Garr ezt sajnos nem tudta és a fiatal szellem, szertelenséggel és bohém életmóddal köszönt be nála. Nem volt elég figyelmes, vagy nem tulajdonított  túl nagy jelentőséget a feladatának. Úgy gondolta, hogy az öreg fószert mindenki kedveli. Egy alkalommal aztán, a bort bőven nyelte a kiszáradt torkuk, és a könnyelmű dalban ébredt a veszély. Tőr villant egy árnyék suhant és a tanítója, mestere, akire vigyáznia kellett volna a földre zuhant és vörös pixeleire esett szét.
A külvilág, és önnön vádló pillantása elől, messze földre menekült, így került a kezdetek városába. Egy ideig, karaván kísérőként kereste a kenyerét, majd belekóstolt a látvány és bérharc által nyújtott előnyökbe is. Nehéz évek következtek. A nyomor és a gazdagság, váltogatta egymást, majd ismét felfedezte a kazamatákat, ahol különféle kincsek mellett gazdagság is várt rá.
A kincsek mellett, egyfajta felelősségtudat fészkelte be magát a fejébe. Megfogalmazódott benne, akar itt ülni, és várni, amíg mások kikotorják a gesztenyét helyette. Ideje, hogy a saját kezébe vegye a sorsát. Ha nem is frontharcosként, de valamit mégiscsak tenni szeretett volna saját előmenetelének érdekében. Ez a bujkálás, amúgy sem az ő stílusa.

Kedvenc harci stílusa a szekerce-rövidkard formáció. ezt egy speciális fegyver teszi lehetővé. A hosszú nyelű szekerce nyelében elrejtett rejtett penge, lehetővé teszi a kétkezes harcmodor és a meglepetés erejének kombinálását.