KezdőlapSimeon
2 posters
1 / 1 oldal
Simeon
by Lizbet Kedd Márc. 15 2022, 18:55
Simeon
| Fő kihívás | Warrior kihívás | Mini kihívás |
Prizma | - | - |
| Ezüst kulcsok |
- |
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
Re: Simeon
by Lizbet Kedd Márc. 15 2022, 19:03
Név: Simeon
Helyszín: Egy napcsíkokkal teli, fényes tengerpart!
Szín: Napsárga
Személy: Fuwa
Megjegyzés: A napcsíkok a legjobbak!
Helyszín: Egy napcsíkokkal teli, fényes tengerpart!
Szín: Napsárga
Személy: Fuwa
Megjegyzés: A napcsíkok a legjobbak!
Kihívás:
Karakternek: Szerezd vissza
A teleport kapun átlépve egy tengerparton találod magad. A csuklódon egy különös ékszer található. Egy ezüst karperec egy kristállyal ami sárgán pulzál.
Usernek: bocsi
Helyszín: Egy napcsíkokkalteli fényes tengerpart. Van itt minden, homok, viz, sokféle üzlet és bódé, na meg Fuwa, akit mikor megpillantasz épp egy másik srác karján csüng
Az a másik srác egy másik Simeon, aki azt állítja, hogy ízig-vérig Simeon, az igazi, majd odatalál egy 3. Simeon is, aki ugyan ezt állítja :O
Személy: A tanácstalan Fuwa, akit meg kellene győznöd arról, hogy te vagy az igazi
Prizma: A sárga színhez kapcsolódó érzelmek, tulajdonságok jelenjenek meg a postodban legalább egy ((vidámság, jókedv, optimizmus, boldogság... szal mint aki kicsit be van szippantva Suspect)) Hogy ezeket mi hozza ki belőle, az is rajtad áll
A legnehezebb: "A napcsíkok a legjobbak!" Fontos szerepe legyen ennek a mondatnak a postban. Lehet ez a tanulsága az egésznek, vagy csak egy jókor elejtett fontos mondat....
Minden rajtad áll, az állapotod, a módszered, a többi Simeon módszere, az érzelmek és a mondatod beleszövése a történetbe, minden....
Szólimit: min 1000 szó
Ha valami nem érthető, kérdezz nyugodtan.
Karakternek: Szerezd vissza
A teleport kapun átlépve egy tengerparton találod magad. A csuklódon egy különös ékszer található. Egy ezüst karperec egy kristállyal ami sárgán pulzál.
Usernek: bocsi
Helyszín: Egy napcsíkokkalteli fényes tengerpart. Van itt minden, homok, viz, sokféle üzlet és bódé, na meg Fuwa, akit mikor megpillantasz épp egy másik srác karján csüng
Az a másik srác egy másik Simeon, aki azt állítja, hogy ízig-vérig Simeon, az igazi, majd odatalál egy 3. Simeon is, aki ugyan ezt állítja :O
Személy: A tanácstalan Fuwa, akit meg kellene győznöd arról, hogy te vagy az igazi
Prizma: A sárga színhez kapcsolódó érzelmek, tulajdonságok jelenjenek meg a postodban legalább egy ((vidámság, jókedv, optimizmus, boldogság... szal mint aki kicsit be van szippantva Suspect)) Hogy ezeket mi hozza ki belőle, az is rajtad áll
A legnehezebb: "A napcsíkok a legjobbak!" Fontos szerepe legyen ennek a mondatnak a postban. Lehet ez a tanulsága az egésznek, vagy csak egy jókor elejtett fontos mondat....
Minden rajtad áll, az állapotod, a módszered, a többi Simeon módszere, az érzelmek és a mondatod beleszövése a történetbe, minden....
Szólimit: min 1000 szó
Ha valami nem érthető, kérdezz nyugodtan.
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
Re: Simeon
by Simeon Szomb. Ápr. 02 2022, 19:33
Simeon mindigis meg akarta nézni magának, pontosan mit is tud ez az új épület, a maga végtelen ajtóival és lehetőségeivel, amelyekből aztán soha nem nyílt ki számára egy sem, egészen mostanáig. Persze nem először járt itt: már az első adandó alkalommal elloholt ide és fejét körbeforgatva, ámulattal nézte a hatalmas termet, most viszont azt olvasta, hogy megjelent az első fő kihívás, így ahogy csak az erejéből bírt elrohant idáig és csillogó szemekkel toppant be a nyitva lévő ajtón, vagyishogy toppantott volna, ha nem ugrik fel előtte ez a furcsa kérdőív.
A kitöltés nem okozott neki nehézséget. Hiszen mi más helyszín is járt volna állandóan a fejében, mint egy napcsíkokkal teli, gyönyörű, fényes tengerpart? És persze, hogy Fuwával! Hiszen kivel mással? Simeon boldogan pötyögte be a számára oly egyszerű válaszokat és okézta le a panelt, majd behunyta szemeit és nagy mosollyal, valami csodát várva lépett be végül a terembe.
Vagyis a partra, hogy egészen pontosak legyünk.
- Aztaaa! Nézd, Tengerszem, ez tényleg olyan, mintha tenger lenne! - kiáltott fel és csak ezek után vette észre, hogy egyik petje sincs vele most. Hát persze, ők nem akartak idejönni, vagy éppen fontos molykergethetnékjük volt a könyvtárban. Az idomár erre a gondolatra kissé el is szontyolodott, de csak addig, amíg rá nem jött, hogy igazából petek ide vagy oda, ez a hely tele, de tele van napcsíkkal! Hogy ez mennyire szép és mennyire csillogó! Le is vette a cipőjét, hogy mezítláb rohanhasson végig a területen; elhaladt egy csomó bódé mellett, amelyek mind meseszép dolgokat árultak, meg egy olyan mellett is, ami már korántsem: Simeon ki is nyújtotta nyelvét az eladó felé és arra gondolt, hogy milyen jó, hogy Tengerszem nem látja ezt, a mindenféle polipokat, tintahalakat és a még élő, ehető kagylókat áruló üzletet. A srác figyelmét mondjuk hamarosan már egészen más terelte el: ott volt Fuwa, és nem is volt messze tőle!
- Fuwa! Fuwa! - integetett és széles mosollyal szaladt oda a lányhoz, így aztán majdnem belerohant valakibe a kardforgató mellett, aki eddig félig háttal állt neki. Az a valaki pedig pontosan úgy nézett ki, mint ő! Simeon először csak megtorpant és pislogott párat, majd gyorsan előszedte a kesztyűjét és tőle szokatlan módon, elég dühösen közelített a másik felé, aki szintén csak pislogott, majd ő is nagyjából ugyanígy meredt hasonmására.
- Te vagy a Sötétség Lovagja?
- Te vagy a Sötétség Lovagja? - kérdezték egyszerre, ez pedig mind a kettejüket zavarba hozta.
- Nem, ő nem jönne ki a fényre - rázta meg a fejét Simeon egy kis idő múltán.
- És neki tőrei vannak, nem kesztyűje - toldotta hozzá a másik és ezzel a probléma első része megoldódni látszott: mind a ketten leeresztették ökölbe szorított kezüket és nagy vigyorral néztek fel a napra, majd Fuwára, akinek eközben valaki más integetett majd toppant oda mellé. Egy harmadik Simeon! Aki ráadásul volt olyan ostoba, hogy rögtön karon fogta Fuwát.
- Hékás, engedd el, nem is te vagy az igazi, hanem én!
- Nem is, mert én!
A Simeonok összezavarodtak, ahogy Fuwa is, ám ez Simeont, akinek csuklóján az aranysárgán pulzáló karperec volt, nem sokáig állította meg: ő tudta, hogy bizony ő az igazi, ezt a napcsíkok is bármikor megmondhatták volna! De valahogyan meg kellett győznie erről az előtte álló lányt is. És meg is volt, hogy hogyan!
- Fuwa, hidd el én vagyok az igazi! Kérdezz valamit, amit csak én tudok! - fogta meg finoman a lány kezét és mosolygott rá boldogan és kipirultan, szerelemtől telve.
- Igen, ez jó ötlet! - toldotta hozzá a másik kettő egyszerre és mindketten hasonló arccal, csillogó szemekkel néztek Fuwára: ez biztosan beválik majd, igen!
Hamarosan pedig elő is került a papírlap, rajta az első kérdéssel:
- A negyedik szinten a tengerben! - felelte azonnal Simeon.
- A negyediken! - kiáltotta a második Simeon lelkesen.
- A negyedik szinten a hűsítő vízben! - mondta a harmadik Simeon - majd mintha ikertestvérek lennének, hárman egyszerre vakarták meg a fejüket és ketten ugyanolyan tanácstalanok lettek, mint maga Fuwa. Simeonnak viszont még ez sem szegte kedvét, ugyanis ő még mindig abszolút biztos volt benne, hogy ő az igazi, ez a próba pedig egyre biztosabbá tette ebben. A válaszok ugyanis tartalmilag tényleg hasonlóak voltak, de mégsem teljesen ugyanazok. Így egy kacsintással megkérte Fuwát, hogy írjon fel még kettő kérdést a füzetébe.
A második így szólt:
- Oda vittelek el korcsolyázni és meseszép volt minden! Különösen te... - pirult is bele Simeon a feleletbe, ahogy maga elé idézte a lányt abban a ruhában, meg a jégen tündöklő fénycsíkokat.
- Ott szöktek el azok a petek és kellett utánuk mennünk! - bólintott a második.
- Azon a szinten láttuk el jól két fickó dolgát, akik bántani akarták az állatokat - így a harmadik.
- Ez egyre könnyebb lesz - nevetett fel Simeon jóízűen és adta vissza a füzetet Fuwának - Lássuk a harmadikat!
- Hát Fuwa!
- A Napsugarak Tündére!
- A Fény Tündére - mosolyodott el Simeon, aki ezúttal előbb kivárta, amíg a másik kettő felel és tapasztalt színészpalánta lévén, csakhogy emelje az előadás végén a katarzist, finoman magával húzta Fuwát és ellépett oldalra a másik két fiú árnyékából, majd úgy mozdította karját, hogy a rajta lévő karkötő élénksárga színén megtörjenek a rájuk eső napcsíkok és ezáltal tündöklő, fehér-sárga színbe vonják a környezet minden apró szegletét, központban - természetesen - a Fény Tündérével. Ez az apróság pedig megadta a végső kegyelemdöfést és egyben a választ is, hiszen hiába volt mindkét másik Simeon felvértezve az igazi fiú minden emlékével, ha képtelenek voltak kiemelni belőle azt a lényeget, ami az adott szituációban az ő fejében a legfontosabb és a legjobb volt. Simeon világa pedig egyértelműen három dolog körül forgott most és mindörökké: a napcsíkok, Fuwa és két petje körül.
Semmi más nem létezett.
És ekkor, ahogyan a pulzáló sárga ékkövön megtörő napcsíkok elérték a két, feléjük lépő másolatot, azok hirtelen semmivé foszlottak; a napcsíkok egyszerűen átsuhantak rajtuk, mint akik eddig is és mindvégig tisztában voltak vele, hogy ki az, akinek Fuwa mellett van a helye.
- A napcsíkok a legjobbak! - nevetett fel erre Simeon jóízűen és miután a két hasonmás végleg eltűnt mellőlük, odahajolt a lányhoz, hogy adhasson neki egy csókot - És most? Mit szeretnél Te csinálni? - tette fel a kérdést, éppen úgy, ahogyan egy régi áprilisi napon a céhházban, megannyi tanácstalan Fuwa és megannyi olyan Simeon között, akik mind maguk találtak ki tökéletes helyszínt a randihoz. Ám éppen ebben állt Simeon lényének egy különleges, fényes darabja: őneki mindegy volt, mit csinálnak, amíg Fuwát boldognak látja. Hiszen semmi más nem létezett.
A kitöltés nem okozott neki nehézséget. Hiszen mi más helyszín is járt volna állandóan a fejében, mint egy napcsíkokkal teli, gyönyörű, fényes tengerpart? És persze, hogy Fuwával! Hiszen kivel mással? Simeon boldogan pötyögte be a számára oly egyszerű válaszokat és okézta le a panelt, majd behunyta szemeit és nagy mosollyal, valami csodát várva lépett be végül a terembe.
Vagyis a partra, hogy egészen pontosak legyünk.
- Aztaaa! Nézd, Tengerszem, ez tényleg olyan, mintha tenger lenne! - kiáltott fel és csak ezek után vette észre, hogy egyik petje sincs vele most. Hát persze, ők nem akartak idejönni, vagy éppen fontos molykergethetnékjük volt a könyvtárban. Az idomár erre a gondolatra kissé el is szontyolodott, de csak addig, amíg rá nem jött, hogy igazából petek ide vagy oda, ez a hely tele, de tele van napcsíkkal! Hogy ez mennyire szép és mennyire csillogó! Le is vette a cipőjét, hogy mezítláb rohanhasson végig a területen; elhaladt egy csomó bódé mellett, amelyek mind meseszép dolgokat árultak, meg egy olyan mellett is, ami már korántsem: Simeon ki is nyújtotta nyelvét az eladó felé és arra gondolt, hogy milyen jó, hogy Tengerszem nem látja ezt, a mindenféle polipokat, tintahalakat és a még élő, ehető kagylókat áruló üzletet. A srác figyelmét mondjuk hamarosan már egészen más terelte el: ott volt Fuwa, és nem is volt messze tőle!
- Fuwa! Fuwa! - integetett és széles mosollyal szaladt oda a lányhoz, így aztán majdnem belerohant valakibe a kardforgató mellett, aki eddig félig háttal állt neki. Az a valaki pedig pontosan úgy nézett ki, mint ő! Simeon először csak megtorpant és pislogott párat, majd gyorsan előszedte a kesztyűjét és tőle szokatlan módon, elég dühösen közelített a másik felé, aki szintén csak pislogott, majd ő is nagyjából ugyanígy meredt hasonmására.
- Te vagy a Sötétség Lovagja?
- Te vagy a Sötétség Lovagja? - kérdezték egyszerre, ez pedig mind a kettejüket zavarba hozta.
- Nem, ő nem jönne ki a fényre - rázta meg a fejét Simeon egy kis idő múltán.
- És neki tőrei vannak, nem kesztyűje - toldotta hozzá a másik és ezzel a probléma első része megoldódni látszott: mind a ketten leeresztették ökölbe szorított kezüket és nagy vigyorral néztek fel a napra, majd Fuwára, akinek eközben valaki más integetett majd toppant oda mellé. Egy harmadik Simeon! Aki ráadásul volt olyan ostoba, hogy rögtön karon fogta Fuwát.
- Hékás, engedd el, nem is te vagy az igazi, hanem én!
- Nem is, mert én!
A Simeonok összezavarodtak, ahogy Fuwa is, ám ez Simeont, akinek csuklóján az aranysárgán pulzáló karperec volt, nem sokáig állította meg: ő tudta, hogy bizony ő az igazi, ezt a napcsíkok is bármikor megmondhatták volna! De valahogyan meg kellett győznie erről az előtte álló lányt is. És meg is volt, hogy hogyan!
- Fuwa, hidd el én vagyok az igazi! Kérdezz valamit, amit csak én tudok! - fogta meg finoman a lány kezét és mosolygott rá boldogan és kipirultan, szerelemtől telve.
- Igen, ez jó ötlet! - toldotta hozzá a másik kettő egyszerre és mindketten hasonló arccal, csillogó szemekkel néztek Fuwára: ez biztosan beválik majd, igen!
Hamarosan pedig elő is került a papírlap, rajta az első kérdéssel:
Hol szoktunk úszni?
- A negyedik szinten a tengerben! - felelte azonnal Simeon.
- A negyediken! - kiáltotta a második Simeon lelkesen.
- A negyedik szinten a hűsítő vízben! - mondta a harmadik Simeon - majd mintha ikertestvérek lennének, hárman egyszerre vakarták meg a fejüket és ketten ugyanolyan tanácstalanok lettek, mint maga Fuwa. Simeonnak viszont még ez sem szegte kedvét, ugyanis ő még mindig abszolút biztos volt benne, hogy ő az igazi, ez a próba pedig egyre biztosabbá tette ebben. A válaszok ugyanis tartalmilag tényleg hasonlóak voltak, de mégsem teljesen ugyanazok. Így egy kacsintással megkérte Fuwát, hogy írjon fel még kettő kérdést a füzetébe.
A második így szólt:
Mi történt a 30. szinten?
- Oda vittelek el korcsolyázni és meseszép volt minden! Különösen te... - pirult is bele Simeon a feleletbe, ahogy maga elé idézte a lányt abban a ruhában, meg a jégen tündöklő fénycsíkokat.
- Ott szöktek el azok a petek és kellett utánuk mennünk! - bólintott a második.
- Azon a szinten láttuk el jól két fickó dolgát, akik bántani akarták az állatokat - így a harmadik.
- Ez egyre könnyebb lesz - nevetett fel Simeon jóízűen és adta vissza a füzetet Fuwának - Lássuk a harmadikat!
Mi az én becenevem?
- Hát Fuwa!
- A Napsugarak Tündére!
- A Fény Tündére - mosolyodott el Simeon, aki ezúttal előbb kivárta, amíg a másik kettő felel és tapasztalt színészpalánta lévén, csakhogy emelje az előadás végén a katarzist, finoman magával húzta Fuwát és ellépett oldalra a másik két fiú árnyékából, majd úgy mozdította karját, hogy a rajta lévő karkötő élénksárga színén megtörjenek a rájuk eső napcsíkok és ezáltal tündöklő, fehér-sárga színbe vonják a környezet minden apró szegletét, központban - természetesen - a Fény Tündérével. Ez az apróság pedig megadta a végső kegyelemdöfést és egyben a választ is, hiszen hiába volt mindkét másik Simeon felvértezve az igazi fiú minden emlékével, ha képtelenek voltak kiemelni belőle azt a lényeget, ami az adott szituációban az ő fejében a legfontosabb és a legjobb volt. Simeon világa pedig egyértelműen három dolog körül forgott most és mindörökké: a napcsíkok, Fuwa és két petje körül.
Semmi más nem létezett.
És ekkor, ahogyan a pulzáló sárga ékkövön megtörő napcsíkok elérték a két, feléjük lépő másolatot, azok hirtelen semmivé foszlottak; a napcsíkok egyszerűen átsuhantak rajtuk, mint akik eddig is és mindvégig tisztában voltak vele, hogy ki az, akinek Fuwa mellett van a helye.
- A napcsíkok a legjobbak! - nevetett fel erre Simeon jóízűen és miután a két hasonmás végleg eltűnt mellőlük, odahajolt a lányhoz, hogy adhasson neki egy csókot - És most? Mit szeretnél Te csinálni? - tette fel a kérdést, éppen úgy, ahogyan egy régi áprilisi napon a céhházban, megannyi tanácstalan Fuwa és megannyi olyan Simeon között, akik mind maguk találtak ki tökéletes helyszínt a randihoz. Ám éppen ebben állt Simeon lényének egy különleges, fényes darabja: őneki mindegy volt, mit csinálnak, amíg Fuwát boldognak látja. Hiszen semmi más nem létezett.
Simeon- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 961
Join date : 2017. Jun. 19.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Simeon
by Lizbet Vas. Ápr. 24 2022, 17:50
Meg kell mondanom, hogy nem ilyenre számítottam, de hoztad az igazi Simeon-t aki konfliktus nélkül is talál kiutat még egy ilyen helyzetből is
Prizma kihívás teljesítve! Gratulálok! \o/
Választható Jutalom:
Választható Jutalom: 40 Félíves Fragment / 500 arany / 1db Ritka kártya az emlékházból
Prizma kihívás teljesítve! Gratulálok! \o/
Választható Jutalom:
Választható Jutalom: 40 Félíves Fragment / 500 arany / 1db Ritka kártya az emlékházból
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|