[Küldetés] Hagyaték

by **Kirigaya Suguha** Kedd Jan. 25 2022, 17:07

Résztvevők:
Chara
Bjarne
Konakion

Egy rózsaszínben izzó kristály egy aranyfa gyökerei közé szorulva.
Egy ezüstösen derengő méreg egy elnyűtt fadobozba rejtve a magas fűben.
Egy ónfeketén kavargó potionos üveg egy mob nyakába akasztva.

Két dolog a közös bennük: Mindhármat a kilencedik szinten találjátok és egyiknek sincs itemleírása. Mit tesztek velük?

Feladat: Írjátok le, hogy keveredtetek a kilencedik szintre, hogyan került a birtokotokba az item, illetve hogy melyik item melyikőtöknél landolt. Ezt meg is beszélhetitek előre privát üzenetben, vagy discordon, ennek híján pedig a postolási sorrend fog dönteni, azaz amit az előttetek lévő már elvitt, értelemszerűen már nem lehet a tiétek. Egyetlen kikötésem, hogy valamilyen kalandos úton kerüljön a birtokotokba a tárgy, legyen benne kihívás, mire elértek hozzá. A többi a fantáziátokra és a karakteretek személyiségére van bízva. Smile

Határidő: 2022.02.01.

by **Konakion** Szer. Jan. 26 2022, 16:09

Fájdalmas volt az ébredés, a hányinger meg a szétesés, nem tudom mi történt velem, de remélem mindent megtettem. Éltem a mának s adtam a májnak, csak egy dolgot még nem tudok, hagyjatok még ordítok, a bokrot majd fejjel tompítom… Dúdoltam magamban egy régi kedvenc zenekarom számát. Nem volt véletlen a dal választás, hiszen magában foglalja azt, hogy hogyan is érzem magam. A reggeli napsugarak ébresztettek, és ekkor hirtelen felpattantam, és a kardomhoz nyúltam. Szerencsére meg volt mindenem, és büszke voltam magamra, hogy túl éltem az éjszakát védett övezeten kívül, úgy, hogy azt se tudom pontosan hol is vagyok, és hogyan kerültem ide. Kicsikét összeszedtem magam, és megpróbáltam visszaemlékezni a történtekre. Az biztos volt, hogy este komoly eszmefuttatásokban voltam az egyik fogadóban pár ittas személlyel, és valamiért nem tudtunk dűlőre jutni. Még szerencse. hogy én nem vagyok az az ivós fajta, így türelmesen kivártam, míg beszélgető partnereim kiütik magukat így végül nekem lesz igazam. Nyilván ez alatt az idő alatt én is „alapoztam”, meg amúgy is fontos a folyadék pótlás, szóval egy szó, mint száz én se voltam már józan. Ebben az állapotomban csíptem el egy beszélgetést, ami egy furcsa tárgyról szólt. Csak foszlányokat hallottam, de a tárgy leírása és a lelőhelye nagyjából meg volt. Ekkor megnéztem az inventorymat és ott szerepelt az esti történetben hallott item. ~ Hajaj, most ez, hogy? ~ Gondoltam magamban. ~ Akkor a 9. szinten vagyok? ~ Tettem fel magamnak a kérdést, hiszen amit hallottam a fogadóban az a 9. szint volt és egy ónfekete lötyivel teli potionos üveg, amit egy mob nyakában lévő láncról lehet megszerezni. ~ Na álljunk csak meg egy kicsit… este ittam, igen ittam, nem is keveset. Hallottam erről a fura tárgyról, és elindultam volna részegen levadászni egy mobot az éjszaka közepén? Lehet nem kellene ennyit innom… ~ Lassan de biztosan kezdett összeállni a kép. Alkoholos bátorságomban nem foglalkoztam azzal, hogy milyen lehet a mob, valószínűleg a részegek őrangyala is mellettem lehetett, hiszen megszereztem a tárgyat, ahogy végig nézek magamon sértetlennek tűnők, szóval már csak a legfontosabb kérdés maradt megválaszolatlan. ~ Hol a bánatban vagyok? ~ Körbe nézek, és nagyon bízok benne, hogy nem sokára találok valakit, bárkit, akárkit aki egy kicsit helyre igazít, és megkínál egy gyógyitallal.

by **Chara** Csüt. Jan. 27 2022, 13:50

Ujjai között forgatta a ládikát, már ismerve annak tartalmát. Az arca nem mosolygott, de a lelke annál inkább. Úgy érezte, mintha maga az Élet küldött volna most felé egy üzenetet.
Körbenézett maga körül, de senkit sem látott. A kilencedik szint nem volt épp a legnépszerűbb mostanában, ezért is választotta, hogy most itt kalandozna. Nem olyan veszélyes, hogy az életét kockáztassa, közel a városhoz, de nem is olyan könnyű, hogy elég exp-t és aranyat szerezhessen legalább a lakhatóságuk kifizetésére. Tekintete ismét a dobozkára siklott, vékony, fehér ujjai szinte anyai szeretettel simítottak végig a felületén.
A játékban, a másikban, ahonnan nevét szerezte, Chara mérget evett annak érdekében, hogy megmentse az őt befogadó népet. Eldobta az életét, hogy amazok közelebb kerülhessenek a szabadsághoz, hogy megmenthesse őket, mégis, csak nagyobb tragédiát okozott vele. Vajon ha ő most megenné ezt a mérget, mi következne belőle?
Ő megmenekülne a pokolból, amiben él, ez egészen biztos. Cserébe viszont talán ugyanolyan tragédiát okozna. A társa nem fogadná épp lelkesen az ötletét, és ennek gondolatára a lelke szinte megmerevedik bánatában. Felkel a földről, kezében a dobozkával, és visszanéz a város felé. Chara lelke megfordul, ahogy ujjai jobban rászorítanak a dobozra.
Nem éri meg.
És valamiért pont a nagydarab fickó emléke ébreszti rá őt erre. Bár részeg volt, az emlékek meg is koptak miatta, de a lényegére még emlékszik. Nem éri meg eldobni az életét, hisz kitudja, mit okozhat vele mások számára.
A dobozzal a kezében végül elindul vissza a város felé, biztonságba. Nem fogja megenni, most legalábbis, inkább elrakja, vagy majd később, ha hazaér, megkérdezi Sansot, hogy mi legyen vele.
Ha sárga virágok lennének, boglárkák, akkor tudná, mit tegyen. Akkor dísznek kitenné őket a szobába, emlékül, és örömmel, hogy az életét megmentő játék ide is követte őt.

by **Bjarne** Vas. Jan. 30 2022, 18:00

A fejlődés egy olyan dolog… ami jó. Jó hisz, minél jobban felfejlődsz, annál könnyedebben tudod segíteni erőddel azokat, akiket támogatni akarsz. És ez… Furcsa? Talán. Haszontalan? Sémiképp. A mások segítése egy olyan nemes dolog, amelyre több időt kéne szánnia az embernek. Főleg ebben a zord helyzetben, ahol bármikor, bármelyik perced lehet az utolsó. Szerencsés vagyok… vagy épp szerencsétlen, de ahogy éppen szokásos körútjaim egyikémet végzem (ezúttal a 9. szinten), egyszer csak váratlan felfedezésre bukkanok.
Azt hinné az ember, hogy két év alatt hozzászokik az ember a furcsaságokhoz. Oké aranyszínű legelők. Pfff. oké. Furcsa, de megszokható. Aranyos… (mármint színileg…) fák… oké. Végül is a mezőség is arany, a fa miért ne lehetne? Nem? Rózsaszínen színben ízzó kristály… ok. A következőben mi lesz? Tütübe öltözött bárány? Heh. Bármilyen szokatlan is volt ez a féle hangulatvilágítás, volt valami furcsa ebben az abszurdításnak, hogy mi a fenét keres itt, egy ilyen helyen egy gondolom hangulat fénynek szánt világítás. Akár, hogy is meg-megmozgatta a fejemet a dolog, lévén kitudja, lehet ez egyfajta értékes tárgy, csak a színe furcsa.
Ezt a logikát követve pedig, hamarosan ki is derítem a tervek szerint az igazság alapját, azonban ez nem ment olyan könnyen. Vaskos ujjainak túl szűkös volt ez a fajta finom munkát igénylő dolog, csak hogy kibogozhassam a kristályt a helyéről, viszont, ahogy letettem a békés megoldásról, úgy fizikailag tettem oda magam, azonban hiába húztam feszítettem, nem maradt szerencsém és a fa még csak egy centit se mozdult meg, vagy legalábbis nem haladt előre a „kimentő” tervem”. Az ágak egyszerűen túl rugalmasok voltak, mindig visszaugrottak a helyükre. Így hát más tervet kellett bevetnem. Mivel az ész nem használt, a puszta erő meg kevés, úgy döntöttem… nem finomkodok. Favágó vagyok, vagy mifene nem? Magasra emelve fegyveremet tehát erőteljes csapással viszonzom a fa kedvességét, azonban a csapásba, szinte teljesen megrezzentem. Bár a fegyverem, mély nyomot hagyott a fába, a fa rezgése, a fejszén keresztül az én testembe is tovább áramlott, amely nyomán, két három csapás után teljesen úgy éreztem, hogy elzsibbad a karom.
Nagyjából fél óra volt, mire sikerült annyi ágat kivágnom, hogy kényelmesen kivegyem a kristályt, hogy megfigyelhessem és, ha ez idő alatt nem pixeleződött, az már csak jót jelenthet nem? Mindenesetre az esélytelenek nyugalmával próbálom előhívni a kristály adatait, hogyha mást nem, legalább mozogtam egy jót. De aztán kitudja. Lehet, hogy olyan nyomra bukkantam, ami igazán megéri.

// Rózsaszín kristály //

by **Kirigaya Suguha** Szer. Feb. 02 2022, 17:57

Szóval nem tesztek az itemekkel semmi különöset. Hiába nézegetitek őket, a kérdőjelen kívül semmit nem írnak, bár azt talán sejthetitek, hogy különlegesek.
Eltelik egy kis idő, talán el is felejtitek, hogy az inventorytokba tettétek. Vagy máshol tároljátok? Kiraktátok otthon dísznek? Eladtátok? Mit csináltatok vele?
Az a rossz hírem, hogy egyik napról a másikra eltűnnek. Teljesen nyomuk veszik. Mit tesztek, amikor rájöttök erre? Rájöttök egyáltalán?

Határidő: 02.09.

by **Chara** Szomb. Feb. 05 2022, 13:19

-Én nem támogatom az ötleted.
-Meg sem szólaltam.
-Nem feltétlenül kell beszélned ahhoz, hogy tudjam, mire gondolsz.
Sans pimasz mosolya felvillant összetett kezei között, ahogy a térdeire könyökölve nézett rá az ágy szélén ülve. Chara elfintorodott és elfordult tőle, vissza az asztalra tett dobozka felé. Tudta hogy, hogy bolondság, amire gondol; bár mondogatja néha, de meghalni sosem akart igazán, egyszerűen csak azt szeretné, ha valaki végre megmentené. Persze, ott van karnyújtásnyira tőle az, aki megtehetné, és aki már rég megtette volna, de nem hajlandó ezt felismerni. Maga sem tudja, pontosan miért is.
-Néha úgy érzem, kéne nekem egy pszichológus...
-Úgy hallottam, akad egy, asszem a fő rendfenntartó céhben.
-Nem gondoltam komolyan, vigyori szemétláda...
A férfi mosolya csak szélesedett, torkán halk, recés kuncogás futott végig, majd tarkóján összekulcsolt kézzel hátradőlt a falig. Chara megnézte jobban a dobozkát, kicsit forgatta a kezei között, majd visszatette az asztalra, az ágyhoz lépett és feltérdelt rá Sans mellett, a férfi fölé magasodva.
-Pihenjünk inkább.
Megborzongott, mikor a férfi keze átkulcsolta a derekát és lágyan odébb tolta, hogy helyet adhasson neki. Továbbra sem mondtak egymásnak egy szót sem, és a társa szavak nélkül olvasta ki belőle, hogy most épp melyik történetben vannak, hogy végül magára hagyja és csak leüljön a székbe pihenni, amíg Chara álomra hajtja a fejét. Ő maga pedig pörgött, forgott, gondolatban, érzelmek között hullámzott irányíthatatlanul, mint már oly sok éve folyamatosan, és amit a szíve már szabályosan megszokott.

Másnap reggelre a doboznak hűlt helyét találták. Nem volt sem az inventoryjában, sem sehol máshol. Egymásra néztek, majd Chara vállat vont és ellenőrizte a felszerelését, mielőtt felvetette volna az ötletet, hogy kimenjenek kicsit a mobokkal foglalkozni a fejlődés érdekében.
Neki édesmindegy volt, hogy van-e dobozban méreg vagy sem. Volt, nincs, eltűnt, talán egy küldetéstárgy lehetett, amit végül nem vett fel időben, így a tárgy eltűnt. Kint a mezőn viszont nyitva tartotta a szemét és úgy alakította az utat, hogy megnézze, visszatért-e a doboz esetleg oda, ahonnan indult, ahol először megtalálta.

by **Konakion** Kedd Feb. 08 2022, 00:24

Ahogy jött a reggel és az ébredés, úgy hullott rám az este nyomasztó sötétje. Eljött az idő, indulni kell, vagyis kellene, de nem nagyon voltam tisztában saját helyzetemmel, így a magabiztos hazafele útból egy bizonytalan haza kóborlás lett. Másnap a jó társaság reményében nyakamba vettem a lábamat és útnak indultam, hogy legendába illő előzőnapi kalandomat elmeséljem mindenkinek, és a jövő generációja csak szuperlatívuszokba hallja a történetet a „Páratlan Konakionról” . ~ Hmm... Konakion a furcsa löttyök őre?... na ezen még gondolkodunk egy keveset. ~ Igyekeztem bővebb információhoz jutni a tárgyról, de egy hatalmas kérdőjel nem nevezhető segítségnek, sőt. De ugye a legendákat az élet szüli, szóval ez a rejtelmesség akár még azt is jelentheti, hogy azt gondolnak bele az emberek, amit akarnak, csak a végén én jöjjek ki jól. Lassan de biztosan egy fogadóban találtam magam, valamilyen furcsa véletlennek köszönhetően ismételten egy pohár ital társaságában találtam magam. ~ Lassan ki kellene vennem magamból az alkohol mágnest, mert ez már nem normális. ~ Gondoltam majd elindultam a lealjasodás lejtőjén. Italok jöttek, mentek, napok teltek el, már-már a törőképességem határán voltam, amikor a már nem is tudom milyen nap lehetett, egy lány lépett oda hozzám. A tervem sikeresnek bizonyult, és meghallotta a folyosói legendát Konakoinról a rejtélyes potion őre. Meglepett, hogy míg én itt mulattam és fennhangon meséltem, hogy egy tivornya alkalmával valahogy hozzám került ez a tárgy. Nyilván alkoholos mámoromban a valahogy egy epikus csata volt, de ez maradjon titok. A lány érdeklődve kérdezte, hogy megnézheti e a tárgyat. Én nyitott voltam mindenre és nem akartam semmi rossznak az elrontója lenni, így megegyeztünk, hogy mindenki megmutatja a másiknak. […] Miután megkaptam, amit akartam rajtam volt a sor. Megnyitottam a táskámat, de abban a pillanatban elsápadtam. Az ónfekete lével teli üveg eltűnt! Kellemetlen szituációba kerültem, a lány várta volna a jussát, de csak egy huszadrangú lekoptató szöveggel tudtam előállni neki, amiben leginkább kitértem arra, hogy milyen laza erkölcsű, és bugyuta. Miután ott hagytam könnyeibe borulva egy sokkal fontosabb dolog miatt kezdtem aggódni. HOVÁ TŰNT AZ ÜVEG!!!!

by **Bjarne** Szer. Feb. 09 2022, 05:06

Hiába forgattam a kis kristályt, hiába nézegettem, hiába próbáltam lehívni az információs panelt, hátha legalább evvel előbbre jutok valamivel. De ahogy a panelen, úgy az egésszel nem jutottam sehova, csak egy nagy adag kérdőjelbe. Mintha az egész nem lenne fontos, vagy legalábbis a rendszer úgy adná be, hogy nem fontos, vagy a fontos is, nekem nem kell tudnom róla. Alapjáraton szeretem a rejtvényeket, de jobban szeretem, ha a rejtvényhez van is valami támasz, és nem csak lóg a napvilágba, hogy rájön az ember, vagy esélye sincs.
És hát, ez a kis kristályocska nem igazán akarta felfedni a titkait, látszólag minden támpontot hanyagol az egészből, így hát ennek a kis dolgocskának se maradt más sorsa, mint a többi haszontalan kis kütyünek, ami a kezem ügyébe került. Nem más, mint egy könnyed mozdulattal elsüllyesztettem az inventorym mélységes zsebecskéinek legmélyére.
Volt valami okom arra, hogy elrakjam? Nem. Nem igazán. Volt valami egyéb célom vele? Nem. Egyszerűen csak elraktam, mert úgy éreztem, hogy mert. És a mertnél nincs nagyobb érv, ezen a földtekén.
Akár, hogy is pár óra is elég volt ahhoz, hogy elfeledkezzek erről a kis fényes kristályról, hisz nem igazán fűzött hozzá semmi kötelék, lévén miért ragaszkodjak egy egyszerű vacakért, amit a maga módján egész egyszerűen szereztem meg. Jó persze ki kellett bányásznom (hehe… inkább baltáznom), de igazából ennyi. Így, hát fel se tűnt a kis tárgyacska hiánya, az idő múlásával se, jószerével még csak a figyelmemet se keltette fel, hogy eggyel kevesebb tárgyam van az inventorymba. Hisz őszintén. Ki tart számon megannyi trash item számát és helyét az ilyen kaliberű játékokban. Nemde bár?

by **Kirigaya Suguha** Szomb. Feb. 26 2022, 14:10

Elnézéseteket kérem, hogy fölösleges erőfeszítést tettetek és még az időtöket is raboltam, de mivel beláthatatlan ideig nem tudom folytatni a mesét, a küldetést lezárom. Már nem fogjátok megtudni, mik voltak azok a különös dolgok, amik egyszer csak szőrén-szálán eltűntek tőletek.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Hagyaték

[Küldetés] Hagyaték

Re: [Küldetés] Hagyaték

Re: [Küldetés] Hagyaték

Re: [Küldetés] Hagyaték

Re: [Küldetés] Hagyaték

Re: [Küldetés] Hagyaték

Re: [Küldetés] Hagyaték

Re: [Küldetés] Hagyaték

Re: [Küldetés] Hagyaték

Re: [Küldetés] Hagyaték