[Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?

by **Strea** Szomb. Dec. 04 2021, 18:16

Sört a Télapónak!
... Vagy rövidet?

Résztvevők: Shota (Lv23), Ozirisz (Lv50)

Jó játékot! Wink

by **Shota** Szer. Dec. 08 2021, 09:50

Shota már régóta keresgélt veszélytelenebb küldetések után, az adventi forgatagban megjelenő, új questeket kínáló NPC-k pedig felkeltették a kíváncsiságát annyira, hogy legalább odasétáljon hozzájuk és rákérdezzen, mi is lenne a feladat. A legtöbb persze nem szolgált semmi jóval, hiszen mégis ki lenne olyan elvetemült, hogy megkockáztasson egy rénszarvas-öklelést például? A kristályszerző körútján történtek óta Shota amúgyis messziről igyekezett elkerülni ezeket a négylábú, szőrös bestiákat, amik meg-megjelentek a védett övezetben is és kedvüket lelték a naiv turisták lábainak harapdálásában. Persze ott voltak még a mindenféle megmentős küldetések is: mentsük meg Lilikét a lavinától, a karácsonyt a Grincstől vagy éppen keressünk eltűnt ajándékokat a hóban - másoknak. Nem, az ifjú harcművész egyikből sem kért.
Ez a tejcukorérzékeny Mikulás opció viszont nem is volt olyan rossz.
A srác már éppen kezdett lemondani a könnyű aranyszerzési lehetőségről, amikor belebotlott az NPC-be, az eléje kerülő panel viszont érdekes módon megtetszett neki: szóval nem kell mást tennie, mint meggyőzni pár gyereket, hogy tej helyett valami mást rakjanak ki idén a Télapónak? Shota elvigyorodott, amint számba vette a lehetséges opciókat és úgy döntött, hogy elfogadja a dolgot. Igen, ő lesz a jótét lélek, amivel a csajoknak is imponálhat, ráadásul az egész hajcihő tíz-tizenöt perc alatt letudható és csak hazudnia kell, semmi többet, az meg amúgyis ment neki, ha javakról volt szó. A quest elfogadása után tehát megnézte, hogy jelzi-e a térképe a lehetséges úticélokat, majd elégedetten bólintott, zsebre vágta a kezeit és elindult a legközelebbi állomás felé.
Csupáncsak arra nem számított, hogy már lesz valaki a gyermekotthon ajtaja előtt.
- Csá, haver! - lépett oda a feketehuszárhoz és barátian nyújtotta felé a kezét - Te is ezt a questet vetted fel? - tudakolta, hiszen mégis mi másért álldogálna valaki a hóesésben mínusz egy fokban egy otthon küszöbén, ha nem azért, mert küldetést teljesít? - Nyugi, most nincs nálam a lila gömb - szabadkozott azonnal, bár a normálisnál nagyobb vigyora azért elárulta Ozirisz számára, hogy még mindig igencsak mulatságosnak tartja az előző karácsonykor történteket. Ha pedig a feketehuszár eddig nem tette meg, Shota már be is kopogott az ajtón és várta, hogy ki lesz az, aki kinyitja azt és beengedi őket.

Shoowyval dixizek.

by **Ozirisz** Vas. Dec. 12 2021, 21:19

Ahogy néztem az ablakból a nagy pelyhekben, szép csendesen szállingózó havat, hirtelen kedvem támadt kicsit kimozdulni. Konkrét tervem nem volt, csak elindulni valamerre, sétálni egyet a városban, ami nagy valószínűséggel az egyik forraltboros sátor környékén fog véget érni. Avagy akármennyire is van meg a hangulata ennek a decemberi időnek, az bizony attól függetlenül hideg is tud lenni. A hideg ellen pedig védekezni kell, amire belsőleg alkalmazva a forraltbor kifejezetten hatásos, nem?
Úgy pár perc készülődés után pedig vastagon felöltözve útnak is indultam. Az utcákon a szokottnál nagyobb volt a jövés-menés, mint ahogy az várható volt. Ami viszont kizökkentett a belső világomból, az a helyenként kialakult csoportosulás, és az elkapott félmondatok. ~ Áh, csak a szokásos questek ~ állapítottam meg magamban. Zöme kutyaközönséges, egyszerű, ahogy az elmúlt évekből ismert volt. És néhány speciális, amitől a Teremtő óvjon minket.
Hiába telt el már lassan három év azóta a bizonyos eset óta, mégsem sikerült továbblépnem ezen a dolgon. Akaratlanul is bevillant egy pillanatra az az NPC kislány, ahogy odapillantottam. Ösztönösen gyorsabban szedtem a lábaim, és csak mikor már kellőképp messze jártam, akkor kaptam észbe.
~ Ideje lenne továbblépned... ~ szólalt meg a belső hang, ahogy tudatosult bennem, hogy még mindig menekülök. ~ Talán igaza van... ~ gondolkodtam el egy pillanatra, majd hirtelen szöget ütött a fejemben a gondolat. Hiszen előtte is futkostan NPC kislányok kedvéért keresztül-kasul Aincradban. Végül úgy döntöttem, hogy keresek valami nem szokványos küldetést. Mármint nem világmegváltó módon nem szokványost, hanem csak ami kilóg a sorból, és kellőképp poénos is. Aztán a főtéren meg is találtam egy manó személyében az ideális küldetést.
- Tejcukorérzékeny Mikulás? - szólaltam meg hitetlenkedve - Hogy lehet valaki allergiás a virtuális laktózra? - fakadtam ki egy kicsit, majd elkezdtem ötletelni, mivel lehetne kiváltani - Kakaó kilőve a tej miatt. Tejeskávé szintén, sima kávé... hát, az egy dolog, hogy egész éjjel fenn lesz, és vezet.. de azért ez kicsit sok lenne, nem? - magyaráztam kézzel-lábbal a manónak. - Bár, a kávé mellé mehet garantáltan laktózmentes ejtőernyő, arra az esetre, ha szívével együtt kiugrana a szánból.. - poénkodtam el a dolgot, majd hirtelen elhallgattam. Arcomra egy sunyi és gonosz vigyor ült ki - Rendben, elvállalom - egyeztem bele a felkérésbe, majd egy laza mozdulattal leokéztam a küldetéspanelt.
Majd útbakanyarítva az egyik utcai árust egy bögre forraltborért, el is indultam az egyik gyerekotthon felé, amit jelzett a térkép. Végülis, csak nem lehet meggyőzni a gyerkőcöket, hogy a Télapó beteg, és tej helyett egy kis alkohol helyreteszi a pocakját, nem?
Aztán amire nem számítottam, hogy Leo cimborája, Shota is ott lesz. - Szevasz. - pacsiztam le a sráccal - Jah. Tejcukorérzékeny Mikulás vagy mi a szösz - válaszoltam, majd a lila gömbös megszólalására reflexből visszavágtam - Rá se ránts! A súlyemelésem most is nálam van - vigyorodtam el, majd kíváncsian figyeltem, Shota kopogtatására ki fog kijönni.

by **Shota** Pént. Dec. 17 2021, 15:51

Shotának tetszett ez a fajta válasz: vigyora élénkebbé vált és örült neki, hogy a másik poénra vette a múltkori esetet, mégha ez csupán utólagosan, majdnem egy év elteltével is történt meg. Nem akart mégegy "alvó oroszlánt" a környezetébe; éppen elég volt benti életének az ezt megelőző szakaszában egy ilyen haver, most viszont... most egy új korszak kezdődött és Shota élvezettel vetette bele magát ebbe.
Őt hátráltató és az életére törő emberek nélkül.
- Úgy nézem akkor egy cipőben járunk - kacsintott rá a másikra - És van is egy tervem, mit lehetne mondani a kölyköknek - vigyorodott el és ekkor, végre, ki is nyílt az ajtó és két hatamas szemű, hat-hétévesforma gyerek nézett fel rájuk várakozón.
- Üdv, heló - támasztotta meg az ajtót Shota és elővette a legmegnyerőbb mosolyát, le azonban nem guggolt a gyerekekhez; nem süllyedt le az ő szintjükre egyetlen egy küldetés kedvéért sem - A Mikulás segédjei küldtek minket, habár a jelmezünket otthon felejtettük. Vagy neked van? - bökte oldalba Ozit, majd köszörülte meg a torkát - Namármost, azt a hírt hoztuk, hogy idén nem tejecskét kell kirakni a Mikikének, sajnos. Hanem, tudjátok, sört. Bizony! Mondjátok meg a többieknek is, jó? - vigyorgott és nézett rá ideiglenes társára, hogy vajon a feketehuszár mit is szól mindehhez: Shota remélte, hogy érti a viccet és nem rontja el az ő, Shota szórakozását valami fancsali szentbeszéddel, mert akkor bizony hamar elválnak majd útjaik. Ha viszont a másik nem szólt bele, úgy visszafordult a két kölyökhöz és elgondolkozva nézett végig rajtuk.
- Egyáltalán tudjátok, mi az, ugye? No de ha nem, cseppet se aggódjatok, majd a gondozótok vagy kicsoda felvilágosít. Szóval sör, oké? Minél több, annál jobb! - húzta ki magát és roppantmód elégedett volt az események alakulásával, hiszen a gyerkőcök igaz kicsit értetlenül, de csak rábólintottak a hallottakra és így csippant is a srác questablaka a következő állomással.
- Na, csá! És kellemes ünnepeket meg hasonlók! - intett oda nekik és zsebre vágott kézzel indult tovább, ásítva egyet útközben - Szóval, mi is a következő úticél? - fordult a mellette haladóhoz, aki eddigre tuti megnézte már a térképét - Ott majd beszélj te, jó? És lehet felvehetnél valami jelmezt, mondjuk egy csengős sapkát vagy ilyesmi - ajánlotta bátorítón, ám nem kevés hátsószándékkal, miközben azonban továbbsétált, egy kanyarban bizony megcsúszott egy sunyi jégfelületen és mivel kezei a zsebében voltak, tompítás nélkül esett el és csúszott el egészen a szemközti ház faláig.
Még jó, hogy pont oda igyekeztek, nem igaz?

by **Ozirisz** Vas. Dec. 19 2021, 16:54

Mint kiderült, ugyanaz a cél hozott minket erre a helyre, ugyanaz a küldetés. Mindenesetre kíváncsian figyeltem Shota alakítását, ahogy mindenáron igyekszik meggyőzni a gyerkőcöket. - Ja, úgy bizony. Valami fura nyavalyát szedett össze, amire a manódoki sört írt fel neki. - majd Shota felé fordultam - Mi is az a nyavalya? Ja, megvan! Esti vese! - majd fordultam vissza a gyerekek irányába - Szóval, hogy jobban legyen a Mikulás, készítsetek ki neki sört, jócskán - tettem hozzá. A következő képkocka pedig, ahogy Shota próbálja többé-kevésbé elmagyarázni a "sör" jelentését. ~Ezek gyerekek, nem hülyék~ csóváltam a fejem, és közben a térképet csekkoltam.
- Másik gyerekotthon, két utcával arrébb - válaszoltam a srácnak, majd elindultunk a megadott irányba. A jelmezes megszólalásánál hirtelen megtorpantam, és egy "te most hülyének nézel?" arckifejezéssel meredtem a srácra. - Bocs, de öreg vagyok én már bohócnak - szólaltam meg, majd egy tényszerű megállapítással folytattam - Ha szükséges lenne a hacuka a küldetés teljesítéséhez, akkor már régesrég ránksózta volna az NPC, akitől a küldit kaptuk.
Majd pár perc múlva megérkeztünk a következő helyszínre. - Figyelj, és tanulj! - mondtam Shotának, fullHD-s vigyorral a képemen, miközben bekopogtattam. Rövidesen ajtót nyitott egy tíz év körüli fiúcska és egy hasonló korú lány.
- Sziasztok! Fontos híreket hozunk a manóktól. - kezdtem bele nagy lelkesen - A Mikulás gyomorrontás miatt nyomta az ágyat, még most is lábadozik. - adtam elő a legkomolyabb hangon - Na szóval, annyi lenne a kérésünk, hogy sütit csak mértékkel tegyetek ki neki. A krémesek és hasonló nyalánkságokat inkább hagyjátok. Nem lenne jó, ha berosszulna tőle. - majd egy levegővétel után folytattam - Meg izébigyó... A lényeg... A tej sem tesz jót a pocakjának, úgyhogy inkább ebből tegyetek ki neki - nyitottam le az inventoryt és hívtam elő egy üveg Lobriai Kalózpálinkát - Ez majd rendbeszedi a pocakját, és ráadásul a hideg ellen is védi az öreget - nyomtam a lányka kezébe az említett üveget.
- Viszont bocsi, de rohannunk kell tovább. Kellemes ünnepeket - köszöntem el tőlük, majd sietős léptekkel megindultam valamerre. Konkrétan amerre a lehető leghamarabb el lehet tűnni szem elől.
- Nos, mi van közel? - kérdeztem Shotát, aki valószínű már csekkolta a következő koordinátát.

by **Shota** Vas. Dec. 19 2021, 21:38

Shota nagyjából olyan arcot vágott az első elhangzott szóviccre, mint aki nem tudja eldönteni, hogy a másik szándékosan akarja rongálni az idegeit, vagy tényleg komolyan gondolja őket. A harcművész zsebre vágta kezeit és egy pár pillanat után arra jutott, hogy lényegében tökmindegy: amíg kellően laza a hangulat, ő szívesen elvan a kardforgatóval.
- Szinte itták a szavainkat, nem? - vigyorgott aztán a másikra, amikor hátat fordítottak a gyerekotthonnak és úgy döntött, ha már így esett, hát beszáll ő is a mókába. Főleg így: ha csak két sarkokat kell sétálni egy-egy célállomásig, rekordidő alatt végezni fognak a küldetéssel. Persze azért úgy tűnt, ennek az ipsének se tollas a háta, pedig Shota már elképzelte magában, milyen remekül nézne ki a feketehuszár manónak öltözve, a gondolat pedig széles vigyort varázsolt az arcára - egészen addig az esésig, amivel szinte belendült a második állomásuk téglafalába és még egy adag hó is a fejére esett a tetőről, de szerencsére az ajtóhoz igencsak közel: ki tudja, ezt talán vehették kopogásnak is a bentiek, így mire a kardforgató odaér, már lesz is kinek szövegelni.
- Lássuk hát, mit tudsz - jelent meg a srác arcán is a sokatmondó vigyor a kihívást hallva és gyorsan feltápászkodott, hogy lehetőleg ne teljesen havasan és vizesen hallgassa végig az előadást. Ami - bár ezt Shota nehezen vallotta volna be magának - nem is volt olyan rossz. Amikor előkerült a kalózpálinka, a harcművésznek komoly erőfeszítéseket kellett tennie, hogy ne röhögje el magát és a tény, hogy ezt a társa szemrebbenés és arcrángás nélkül tudta megtenni, elmondott pár dolgot az ilyen terű tapasztalatairól.
- Kellemes ünnepeket, igen! - integetett Shota is a két gyerkőcnek és két egész háztömbnyi sétát is kivárt, amíg ki nem szakadt belőle a nevetés.
- Hát haver, ez király volt! - csapta hátba a másikat vigyorogva - Úgy néz ki, a sors is azt akarta, hogy pont egyszerre járjunk ennek utána - nézett rá a másikra barátságosan és közben lenyitotta a térképét is, hogy megnézze, mik közül lehet válogatni. Eközben pedig egy ötlet is elkezdett körvonalazódni a fejében, ami... még talán külön profitot is hozhat, a küldetés alapjutalmán felül.
- Hát... - vakarta meg a fejét - Három közül választhatunk, de mindegyik elég messze van - mutatta a feketehuszárnak a mapon jelzett pontokat, majd megvonta a vállát és elindult a legközelebbi felé - Addig pedig felmelegíthetnénk magunkat mi is egy kicsit, mit szólsz? Hónapok óta nem ittam lobriait - nézett a másikra, ha viszont a kérés nem esett volna le elsőre a feketehuszárnak (vagy csak egyszerűen túl önző lett volna, hogy adjon), hát elővett ő is egy kis üvegcsét és sokatmondó mosollyal meglötyögtette a tartalmát:
- Utána meg folytathatnánk ezzel. Fogadni mernék, hogy ilyet nem ittál még!

by **Ozirisz** Kedd Dec. 21 2021, 00:00

Szinte hallottam a jellegzetes pixelrobbanás hangját, ahogy Shota egyik-másik neuronja tüntető jelleggel harakirit követett el az „esti vese” említésén. Csak egy „Már ennyitől kész vagy?” pillantást vetettem felé, mielőtt a gyerkőcök beetetését folytattuk.
- Inkább a szavainkat igyák, mint a piánkat, nem? - válaszoltam a srácnak. Azonban a következő helyszín felé igyekezve történt egy kisebb baleset. Erről egy régi emlék elevenedett fel, bár a körülmények igencsak mások voltak, de az a mondat... az most is tökéletesen megállja a helyét - Azt hittem, a hóembert máshogy készítik – vigyorodtam el, majd gyors léptekkel odasiettem a sráchoz és a jobbomat nyújtottam felé – már ha addigra fel nem pattant.
Túlságosan nem voltam zavarban a második állomásnál. Oké, hogy most én voltam porondon, és valahol benne volt a pakliban az is, hogy elbaltázom – de szerencsére nem így történt. Valószínűleg az elterelés is segített, avagy kreáljunk valami logikusnak tűnő indokot a hagyományok megtörésére. És persze nem a szittyóval kezdeni, mert oké, hogy gyerkőcök, de azért lehet kibújt volna a szög a zsákból, hogyha kapcsiból a „tej helyett eztet adjátok a Mikulásnak” dologgal támadom le őket. Persze így is megvolt az esélye, hogy gyanút fognak, amin Shota valószínűleg legalább nyolcszor körberöhögött volna, de messze nem olyan gázos szituáció, mint amikor azt a lila gömböt vagy mi a szöszt aktiválta...
- Köszi. Csak hozom a formám. Avagy miért ne lehetne móka a munka, nem? - válaszoltam Shota elismerő szavaira – De te is jól nyomtad az elsőnél – tettem hozzá. Majd elgondolkodtam – Van benne valami. Tudod, olyan, hogy véletlen, szinte biztosan nem létezik. Valaki vagy valami odafent nagyon jól tudja alakítani a szálakat. Kérdés, hogy mennyire jól játszunk. Bábok leszünk, vagy bábmesterek, ez a kérdés. - fűztem tovább a szót, majd az úticélok említésére kissé elhúztam a szám – Na igen. Túl könnyű lett volna, ha egy kupacon van az egész. De sebaj, előttünk az egész nap – lelkesedtem fel újra. A „felmelegítés” és a „lobriai” szó hallatán vettem a lapot, és lenyitottam az inventorymat. Első körben egy másik üveggel hívtam elő abból a löttyből, majd a harcművész srácnak mutattam az üveget, címkével felé – Tudod, miért hívjuk kalózpálinkának? - tettem fel a költői kérdést, majd meg is válaszoltam – Rajta van a kalózok jele – vigyorodtam el, miközben az üveget ugyanúgy, mozdulatlanul tartottam. Csak kiszúrja a szemét az ott figyelgető virtuális halálfej. - Nem a legjobb döntés, hacsak nem szeretnéd te is az ágyat nyomni mint Mikike – tettem hozzá, majd – hacsak Shota nem ragaszkodott hozzá túlságosan – eltettem az üveget, és helyette egy üveg rumot bányásztam elő – Na, ez a kalózok igazi itala, és igazi jó kabát a hideg téli napokon... vagy a hideg téli szinteken – majd átadtam a srácnak az üveget – Na ezt kóstold meg!
Az időközben Shotánál előkerülő üvegcsét kíváncsian figyeltem. - Ez micsoda? - kérdeztem rá, látványosan felhúzva az egyik szemöldököm – Most kíváncsivá tettél – kérdés, hogy a kíváncsiság lesz az erősebb, vagy a józan ész, ami azt súgja, hogy valami sunyiságot forral a srác most is, csupán a móka kedvéért. Bár, józan ész ide vagy oda, a józan részének azt hiszem integethetek a forraltboros stand irányába...

by **Shota** Szer. Jan. 12 2022, 16:08

Szóval ez a srác mindig ilyen ütődött - vonta le a következtetést a harcművész, de persze ha piáról és szórakozásról volt szó, csakis a szó pozitív értelmében tette ezt. Igen, a feketehuszár kétségkívül szórakoztatta őt és mivel a jelenlegi küldetésben azonos érdeklődésnek örvendtek, örömmel nézte végig a másik ténykedését és bólintott rá vigyorogva a viszontdícséretre.
- Hát, haver, hol ez, hol az. Egyszer báb, egyszer mester - vitte tovább a gondolatmenetet egy kicsit ő is, csakhogy ne maradjon le - Jelenleg egyértelműen mester. A Mikulás ugyanis azt fogja inni Karácsony éjjel, amit mi akarunk, nem pedig azt, amit ezek a gyerekek. Ez azért elég menő - vigyorgott és azzal a lendülettel nyitotta is le a térképét, hogy mi lesz a következő úticél. Persze ha már többet kellett gyalogolniuk, mint eddig, Shota gyakorolta kicsit a bábmester szerepet útközben is és hamar elérte a másiknál, hogy amaz előrukkonjon a piával és persze meg is kínálja őt. Az orra elé nyomott halálfejjel mondjuk nem teljesen volt kibékülve, de szerencsére Ozirisz sem kívánt ilyen jellegű itallal élni most, így maradt a rum - és az üveg hamarosan Shota kezébe vándorolt, a srác pedig jó nagyot húzott belőle.
- Ohóó, na ez aztán minőség - állapított meg nem kevés elégedettséggel: a feketehuszárnak lehetett pénze, ha ilyenekre is futja neki, ez pedig csak méginkább megerősítette Shotát abban, hogy jól teszi, ha egy kicsit ő is adományoz: csak pár kortyot, az előhúzott, egyelőre címke nélküli üvegből.
- Zioni tiszta, egyelőre nem kapni még - nyújtotta át most ő a flaskát és közben mégegyet kortyolt a rumból - A rövidek királya - kacsintott melléje és ha Ozirisz végül belekóstolt, egy egészen ízletes, de tömény italt kapott, ami leginkább a jó házipálinkára hajazott, de pontosan mégse lehetett rámondani, hogy ugyanaz - Én is csak egy szerencsésen alakult kalandnak köszönhetem, de meglásd, hamarosan megjelenik a nívósabb helyek bárpultjain - bólintott a srác teljes meggyőződéssel és kissé felgyorsította a lépteit, mert már alig választotta el őket pár háztömb a harmadik állomástól.
Egy adománybolt.
- Üdvözletem - lépett be Shota az üzletbe és találta szembe magát egy tizenéves, békésarcú, hosszú barnahajú lánnyal, aki maga volt az angyali megértés és kedvesség. Ha Shota emlékképei nem csalnak, az ilyenek szoktak odakint fákat ölelgetni és olyan táblákkal ácsorogni a tömeg közepén, hogy "Mentsd meg a földet, tegyél jót mindenkivel!" - és a világbékét is csak azért nem hajtogatják, mert nem elég csinosak hozzá, hogy szépségversenyeken vegyenek részt.
- Egy fontos üzenetet hoztunk az évi jótéteménnyel kapcsolatban - kezdett bele és elővette a legúriasabb, legvisszafogottabb stílusát - Sajnálatos módon a Mikulás idénre tejcukorérzékeny lett a sok tejtől, így mást szükséges kirakni neki, hogy ne szomjazzon a hosszú út közben. Tudom, hogy a hölgy most a friss vízre gondol, énnekem is ez járt a fejemben... de tudja, fontosak a vitaminok is, így ha ad egy kisebb üveget, mindjárt töltök bele egy keveset ebből az allergénektől mentes, tiszta léből - hívott elő inventoryjából egy vizesbutykost és elégedetten vette tudomásul, hogy a csaj már nyitja is le a menüjét - Ezt hígítsa fel ugyanennyi, tiszta vízzel és nem lesz probléma - bólintott biztatón, majd szerény mosollyal fogadta el a hálálkodásokat és minden jót kívánva lépett ki az utcára újra.
Arcán csak akkor jelent meg a félreérthetetlen, sunyi vigyor, amikor már rég elhagyták az épület közelségét...

by **Ozirisz** Hétf. Jan. 24 2022, 04:11

Hümmögtem, ahogy Shota elkezdte boncolgatni a bábmesteres gondolatmenetet. Azonban a második megállapításánál határozottan bólintottam - Végülis... Most képzeld el, mekkora titoknak a birtokosai leszünk - lelkesedtem fel - Egész Aincradban senki más nem tudja, miért lesz másnapos szegény Mikike - nevettem el magam.
Ami a lobriait illeti, a srác tekintetén látszott, hogy a halálfejes ikon nem igazán bejövős neki, de attól még poén volt ugratni egy röpke pillanat erejéig. De komolyabbra fordítva olyant tényleg nem kéne innunk. Pláne, ha van minőségibb itóka is, nem igaz? A kalózok igazi itala viszont várhatóan bejött a srácnál - Na, ettől biztos nem fogsz fázni... egy jó darabig - nevettem el magam egy kicsit, elnézve a srác huzatát. Természetesen nem arról volt szó, hogy sajnáltam volna tőle, hisz akkor eleve elő se vettem volna, épp ellenkezőleg - Irigyellek a májad miatt, haver. Remélem a végéig bírni fogod az iramot - tettem hozzá egy vigyor társaságában. Valamikor régen még én is jobban bírtam a töményezést, most egy ekkora korty viszont kicsit meglökött volna, az biztos. Nem, mintha most nem bírnám, csak... értitek. Bár, jobban belegondolva, lehet csak én nem emlékszem rá, amikor be szokott ütni? Vagy a "régi szép idők" effektus ért utol engem, és az emlékek megszépültek az évek folyamán? Nem tudom - azonban sokat nem is rugózhattam a gondolaton, hisz előkerült Shotától is egy üvegcse. Kis kortyokban, ízlelgetve a nedűt, kiürítettem a fiolát - Huhh, ez nem semmi. Van ereje rendesen, mégsem az a kaparós, méregerős cucc. - mondtam elismerőn a srácnak. - Alig várom, hogy már kapható legyen. Bár, attól tartok, Zion kicsit messze van innen, vagy tévedek? - majd egy levegővétel után folytattam - Szinte látom magam előtt, amint Niobé kavargatja az üstöt, majd beérkezik Morpheus és belerak egy jókora marékkal a tablettáiból. - Elvigyorodtam, részben a bevillanó képektől, részben pedig a virtuális etanol hatásaitól.
Rövidesen pedig megérkeztünk az adománybolthoz, ahol a harcművész srác kezébe vette az irányítást, én pedig kíváncsian figyeltem az ajtóban megállva, mit alakít. Azonban a vitaminokról eszembe jutott a következő nagy ötlet, hogy mivel lehetne a Mikulás italát megbolondítani.
Aztán egy-két háztömbnyire az adománybolttól, hatókörön kívül, óhatatlanul is kitört belőlünk a röhögés. - Ez nem volt gyenge. És hogy bekajázta az egészet - kommentáltam az előbbieket - Mit adtál nekik? Ha jól sejtem, nem Zionit - kíváncsiskodtam, hisz Shotát nem úgy ismerem, hogy boldog-boldogtalannak osztogatja a még exklúzív nedűt.
Majd lenyitottam a térképet, és a koordinátákat bogarásztam. - A következő célpont a templom. Amolyan gyerekmegőrző és iskola-félének használják főként, amennyire én tudom - osztottam meg az infót, majd a térkép után az inventoryt nyitottam meg, előhívva egy üveg rostos narancslevet és egy vodkát - ha már a vitaminokra is figyelni kell... - és nekiláttam a mixelésnek. A vodkának megvan az a jó tulajdonsága, hogy hamar leülepszik az aljára, azaz az első pár korty még inkább narancsos lesz, de a vége... na a vége lesz a sunyi gyilkos. Csak emlékeztetni kell a felszolgáló személyzetet, hogy töltés előtt felrázni.
Majd a lehető legkomolyabb hangomat és arckifejezésemet vettem elő. Azt, amit a céhtársaim egy "közelgő agysejtkárosodás"-ként azonosítanak. - Tudod, mi lesz akkor, ha túl sok narancslevet iszik a Télapó? - majd a szokásos, pár másodpercnyi hatásszünetet követően meg is válaszoltam az iménti kérdést: - Fanta Claus... - és sunyi tekintettel fürkésztem a harcművész srác reakcióját. Majd miután kiröhögcséltük magunkat, a frissen mixelt koktélt a srác felé nyújtottam - Egy kis előkóstolás? - dobtam fel az ötletet. Szerintem jók az arányok, de biztosabb, ha valaki más is megerősít ebben. Na jó, csak ürügy kellett a hörpintésre...

by **Shota** Kedd Jan. 25 2022, 12:02

Ó igen, Shota aztán bírta az iramot, már ami az ivást illeti, főleg ebben a decemberi hidegben, amikor inkább ült volna egy meleg kandalló mellett, ölében egy csajjal, mintsemhogy az utcákat járja holmi küldetések miatt. Dehát pénzt is kellett szerezni valahonnan, ez pedig a látszat ellenére még jó móka is volt - főleg a feketehuszár társaságában, akinek voltak piatartalékai és nem utolsó sorban aranya is a jó minőségű italhoz.
- Szerintem egy-két hónap - tippelte meg a harcművész ártatlanul - De tuti, hogy csak a nívósabb helyeken - tette hozzá, csakhogy ezzel is éreztesse a másikkal, hogy itt nem holmi olcsó lötyiről van szó. Nem, ez csúcskategória, ami hamar világmárkává fogja kinőni magát, legalábbis Shota határozott céljai szerint, amik aztán vagy így, vagy amúgy sülnek el. A kezdetek mindenesetre elég biztatóak már most is.
- Kérdés, hogy a pirosból, vagy a kékből rak-e bele - vigyorgott mostmár a srác is és most, hogy Ozirisz így felhozta, talán nem is olyan elvetemült ötlet egy kicsit megdobni a cuccot valamivel, amitől az emberek többet akarnak majd venni belőle. Na nem azonnal, de egy idő után. Shota állát dörzsölgetve hányta vetette meg magában a dolgot, közben pedig már oda is értek a következő célhoz, így most ő volt az, akin rajta volt a sor. Ha pedig csinosabb lett volna a lány, lehet el is hívta volna ma estére, megkóstoltatni vele a friss, vitamindús forrásvizet.
- Ugyan, az nem jár akárkinek - kacsintott rá a kardforgatóra annak kérdését követően - Csupán egy különleges forrás vizét. Felerősít bizonyos... érzékeket - mosolyodott el, de többet nem árult el a srácnak; ez maradjon csak az ő titka. Az viszont tuti, hogy nem lett volna a Mikulással együtt utazó manó helyében, miután részegen a korábbiaktól rálel erre a finomságra.
- Templom? - húzta fel a szemöldökét, majd bólintott - Oké, akkor nézzük meg, milyen a miseboruk - dobta fel az ötletet, Ozirisz ténykedését jókedvűen, fel-felnevetve nézve végig. Azért attól függetlenül, hogy a tavalyi karácsonyi kazamatában egy lúzerként viselkedett, egyáltalán nem volt gyenge az ürge, ezt még Shotának is alá kellett írnia. Sör, rövidital és most egy kis narancsba rejtett vodka. Shota jobb bűntársat keresve sem találhatott volna ehhez a questhez.
Bár azért... a viccein lett volna még mit csiszolni Neutral

- Hát haver, ha így folytatod, teljesen kiégetsz, mire végzünk - röhögött fel és átvette, hát persze hogy átvette a felé nyújtott flaskát - Bár lassan már úgyse fogom tudni megkülönböztetni, hogy a piától van-e, vagy mástól - vont vállat vigyorogva és meghúzta az italt, elégedetten sóhajtva fel utána. Hát igen... ilyenek a jó napok.
- Nos, mint az Alkoholok Istene, győzd meg a papot, hogy téged szolgáljon - kacsintott rá a srácra, visszaadta neki a vodkát és finoman belökte a templom ajtaját, hogy újabb célhelyet pipáljanak ki a küldetéshez.

by **Ozirisz** Hétf. Jan. 31 2022, 12:36

Mint Shotától megtudtam, még egy-két hónapot kell várni a Zioni itóka felbukkanásáig - Az már nincs olyan messze - állapítottam meg, majd az ital nevéből kiindulva eljutottunk Morpheushoz és a hírhedt tablettáihoz. Egy pillanatnyi gondolkodás után megszólaltam - Egyértelműen a pirosból. Ha a helyi elitnek készül, akkor nem opció a kék. Az majd jó lesz hülyíteni a népet - bár, a kék tabletták sok mindent megmagyaráznának. Lehet alapból azzal a cuccal mérgezik Aincrad népét, hogy egyre kevésbé akarják keresni a kiutat? Vagy csak az idő múlása? Talán... hisz amióta idebent vagyunk, a kinti világról szóló emlékeink egyre homályosabbak és távolibbak lettek. Olykor már az az érzésem van, mintha az nem az én életem lenne, lett volna. Mint amikor elmesélnek egy történetet, amiről aztán már csak halványan dereng, hogy elvilegmi magunk voltunk a főszereplői... - Bááár, jobban belegondolva, vannak akiknek már az oviban is kék tabletta volt a jele... Na, például oda jó lehet a kék változaton alapuló utánzat... Volt az a lány a sárkányával anno... lehet túladagolás volt? - tűnődtem el, szinte észre se véve, hogy a gondolataim hol itt, hol ott cikáztak a virtuális alkoholmolekulák hatására...
Majd az adományboltos allergénektől mentes, vitaminokban gazdag adalékanyaga felől puhatolóztam. Az a sejtésem jó volt, hogy nem Zionit kapott. Viszont Shota válasza abszolúte váratlanul és felkészületlenül ért. Egy pillanatnyi fagyás és döbbenet látszódott rajtam, ahogy a rendszer próbálta feldolgozni az infót - Az... kemény... - szaladt ki a számon, majd ahogy a vetítőgép bekapcsolt, kitört belőlem a röhögés... - Szegény.... rén... rénszarvasok... - mondtam a röhögéstől fulldokolva és zihálva - Asszem este defektet fog kapni a szán. Kérdés, hány rénszarvas kell az elégséges működéshez. - persze az már véletlenül sem fordult meg a fejemben, hogy a bizonyos érzékek felerősödése alatt a srác akár érthette a szédülést, émelygést és hasonló dolgokat, amik szintén nem túl egészségesek ha légi járművel kombinálják. De tudjuk: rossz az, aki rosszra gondol. De hülye, aki nem...
Rövidesen pedig a következő úticélról kezdtünk magasröptű eszmefuttatásokba. - Ugyan haver, ez esélytelen - lomboztam le kicsit a srác lelkesedését a misebort illetőleg - Azt csak a papok isszák. A híveknek tudod mi jut? - tartottam egy másodpercnyi hatásszünetet - Lelkifröccs! De az is jól felvizezve - avagy újabb elvont következtetés érkezett az elmém egy eldugott, saját törvényei szerint működő szegletéből. Mire a templom közelébe értünk, már régesrég kész volt az igazi vitaminbomba "Fanta Claus" részére. Mindketten lemeóztuk, szóval a keverési arányokkal nagy gond nem lehet.
- Úgy lesz - vigyorodtam el Shota bíztatására, majd beléptem a templomba. Ahogy a szokások megkövetelik, keresztet vetettem, majd lassú léptekkel elindultam az oltár felé. Szinte üres volt a templom, ahogy az várható volt a nap ezen szakában. Tekintetemmel a papot igyekeztem megkeresni, kiszúrni, majd ahogy megpillantottam a sekrestyében, kicsit megszaporáztam a lépteim.
- Dícsértessék - szólitottam meg, majd rövidesen belekezdtem az ittlétünk igazi okába - Híreket hoztunk a messzi északról. - majd egy levegővétel és némi gondolat-összeszedés után belelendültem - A Mikulás laktózérzékeny lett évközben, és némiképp le is gyengült. Félő, hogyha nem kap újult erőre, az idei lesz az utolsó karácsony, amikor végigjárja Aincradot - vázoltam fel a képet, majd elővettem a sokat emlegetett üveget - Ez a legerősebb vitaminkoktél, amit sikerült előállítani. Annyi lenne a kérésem, hogy ebből készítsen ki a Télapónak a szokásos tej helyett, ha megoldható. - nyújtottam át az üveget a papnak - Előtte ne felejtse felrázni, és 2:1 arányban adjon hozzá szenteltvizet. Az Isteni Segítség buff megduplázza a hatékonyságot - próbáltam végig a legkomolyabb hangon beszélni, legalább annyira, hogy a pap ne fogjon gyanút. Majd miután rábólintott a dologra, szedtük a lábainkat, még mielőtt ránkomlana a templom. - Azt hiszem, most váltottam helyjegyet a pokolba tartó gyorsra - mondtam Shotának, miután már elhagytuk Isten házát... Rövidesen pedig az előző gondolatmenetből kiindulva előkerült egy gitár, és alkohol buff/debuff hatásával megspékelve ugyan, megtörték a viszonylagos csendet a Highway to Hell közismert akkordjai...

by **Shota** Kedd Feb. 01 2022, 21:07

Ahogyan a feketehuszár csak beszélt és beszélt, hol őhozzá, hol pedig önmagának valami kislányról, Shota rájött, hogy egészen jó ötleteket meríthet ebből a párbeszédből: a kétféle ital lehetősége nem is volt olyan elvetendő, mint azt elsőre hitte, főleg akkor, ha több piacot is le akar fedni. És bár a márkanévvel rendelkező, igazi Zioni üvegek egészen biztosan csak a módosabb helyekre fognak eljutni, azért némi kis keveréssel és higítással talán a köznép számára is összerakható olyan, ami megéri a fáradtságot. Igen, Ozirisz határozottan okosakat mondott - még akkor is, ha valószínűleg fogalma sem volt róla, hogy valójában kinek mondta és arról sem, hogy igazából mit is. Pár sarokkal később a vitamindús forrásra terelődött a beszélgetés: a harcművész először némi jól leplezett bosszúsággal vette tudomásul, hogy a másiknak ennyire egyértelmű volt, hogy miről van szó, ám ahogyan elnézte a röhögéstől ziháló, fekete ruhákba öltözött férfit, kezdett rá is átragadni a hirtelen jött jókedv és barátságos mosollyal bólintott rá a következtetésekre, amik sok eséllyel meg fogják állni a helyüket karácsony éjjelén.
- Ha szerencsénk van, elég az egy is - felelte vigyorogva és zsebre vágta a kezét - Nem lenne szerencsés, ha úgy érne véget a Mikulás éjszakai műszakja, hogy el sem jutott a templomig - magyarázta meg egy sokatmondó nevetéssel és sétált tovább a kardforgató oldalán, egészen az épületig.
- Hallod, haver, asszem ne igyál többet - reflektált az újabb szóviccre, de aztán megveregette a másik hátát és belépett utána a félhomályba, azon gondolkozva, hogy Oziriszból vajon csak a félrészegség hozza ki ezeket a megnyilvánulásokat, vagy alapból is ilyen. Mondjuk ami azt illeti, már Shota sem fázott és hiába a templom hűvös légköre, úgy hallgatta végig a pap és a feketehuszár közti párbeszédet, mintha minimum egy strandon sütkérezne éppen: elégedett vigyorral, lazán és gondtalanul. Amikor pedig maguk mögött hagyták ezt a célállomást is, a harcművész megnézte a küldetés leírását újra.
- Legalább hat ház kell - közölte tömören és megvakarta az állát - Gyerekotthon, gyerekotthon, adománybolt, templom. Ezek voltak eddig - számolta az ujján és felsóhajtott - Viszont két szimpla lakóházat is jelöl a térkép, amik ráadásul szomszédosak. Mit szólnál hozzá, hogyha egyszerre kopognánk be, te az egyikhez, én a másikhoz? Úgy végezhetnénk a maradékkal és aztán leülhetnénk valami nyugis helyre befejezni az üveget - ajánlotta, majd már indult is tovább, egyenesen az említett sorházak felé. Akkor torpant meg csak egy kicsit, amikor Ozirisz elővette a gitárt és elkezdett rajta játszani, a harcművész viszont végülis úgy volt vele, hogy egészen kellemes ez így: elismerőn biccentett társa felé, majd zsebre dugott kézzel, maga is dúdolva a dalt folytatta útját egészen a küldetésük utolsó állomásáig.

by **Ozirisz** Szomb. Feb. 05 2022, 20:52

- Bízzunk benne. Legfeljebb a szán marad - tűnődtem el egy röpke pillanat erejéig a rénszarvasos agymenésen. De hogy is jutottunk el idáig? Nemrég még a Zioni itókáról folytattunk magasröptű eszmecserét, aztán... áh igen, az adalék. A jó öreg adalék, ami ott van mindenütt és mindenhol, más és más formában. Hisz egész délelőtt ezt csináljuk: különféle "hozzáadott érték"-kel javítjuk fel a Mikulás frissítőjét. Amennyi mindent összeitatunk vele, hát... nem fogom irigyelni a másnapját, az fix.
A templom előtt Shota "beszólásán" csak hümmögtem. Időm nem volt, hogy visszavágjak, de ha lett volna, akkor valahogy így hangzott volna: "Ugyan. Kikérem magamnak, én nem iszok. Legalábbis azóta, hogy megtanultam vedelni!". Odabent viszont kissé feszült is voltam - elvégre mégiscsak egy templomban járunk. Persze a gátlások oldásában nagy segítségemre volt a nemrég elfogyasztott alkohol jótékony hatása. És persze ebben a világban a Súlyemelés-Teherbírás kombó sem rossz dolog, ha az ember akkorát füllentene, hogy leszakad a mennyezet.
Szerencsére a pap kasztű gépi karaktert nem áldották meg komolyabb AI-al, így nem fogott gyanút, hogy valami simlisség van a vitaminbombával kapcsolatosan. Vagy nagyon is képben volt, csak épp nem adta tudtunkra? Mindenesetre az előbbi eshetőség a valószínűbb, hiszen nem ugrott fel egy [Quest Falied] kezdetű ablak. Azonban sokat nem agyalhattam rajta, Shota már a térképet nézte, merre tovább. - Részemről okés - vigyorodtam el az "üveg befejezése" hallatán. - Mintha eleve kétemberesre tervezték volna a questet - osztottam meg a gondolatot a két szomszédos lakóház hallatán.
Útközben pedig a korábbi hangulati és alkoholos töltetek hatására elővettem a gitárom. Kissé érződött az előadókészségemen ülő enyhe debuff, ami elvétve megnyilvánult egy nem tökéletesen lefogott akkord formájában - de ez a harcművész srácot nem különösképp zavarta, hisz ugyanúgy dúdolta a dallamot. És az igazat megvallva engem sem zavart egy cseppet sem. Normál esetben minden bizonnyal rágörcsöltem volna a váltásokra, a ritmusra, mindenre, hogy tökéletes legyen. Görcsösen próbálnám kerülni a hibákat, amiket pont a túlzott rákoncentrálás miatt vétenék. Egy kis "Bátorság Itala" után viszont meglepően könnyen mennek a dolgok - persze csak addig, amíg a hírhedt FK és mozgáskoordináció debuff be nem üt...
A kis rögtönzött zenélésnek viszont a harmadik-negyedik dal után vége szakadt: közeledtünk az utolsó két állomáshoz, és még ki sem gondoltam a megfelelő tejpótló italt. - Te mivel készülsz az utsóra? - érdeklődtem a sráctól, közben pörgetve fejben a lehetséges opciókat. De hátha ad valami ötletet a srác, amin elindulhatok. Bár, végső esetben jön az, hogy megpörgetem az inventoryt a piáknál és találomra rábökök valamire. Meg még valamire, ha esetleg mixelni támadna kedvem, hisz az a legutóbb is bevált, nem?

by **Shota** Kedd Feb. 15 2022, 20:24

Shota gondolatban még bőven a legutoljára előadott dalnál járt, amikor megérkezett a kérdés. Ujját elgondolkodva érintette állához, majd egy kis szünet után vigyorogva fordult a feketehuszár felé és megvonta a vállát:
- Fogalmam sincs.
Mert ami azt illeti, az ifjú harcművész tényleg nem agyalt még ilyesmin; annál jobban lekötötte a közös piálás ötlete éshát maga a pia, annak gyakorlati és üzleti szempontjával. Bizony, Ozirisz személyében megtalálta azt az egyént, aki szereti az italt, könnyen rábeszélhető és még aranya is van bőven - soha jobb társat ahhoz a küldetéshez, amiben a srác éppen benne volt.
Lenyitotta a menüjét és egy sóhajjal nézte végig annak elég gyér tartalmát.
- Lehet, így utoljára valami átlagosat választok - vakarta meg az állát - Mondjuk laktózmentes tejet. Olyan - tudtommal - úgyse kapható Aincradban, szóval bárkik is lakjanak abban a házban, eléggé sok dolguk lesz karácsony estig - nevetett végül fel, egyrészt mert rájött, hogy nem szívesen adna oda ehhez a kevés jutalommal járó questhez több itemet sajátból, másrészt mert ha már a tejcukorérzékenység a fő téma, hát legalább egy helyen igazodjanak is hozzá - Ha meg véletlenül találnak, az se gond. Remélem ha mosdót nem is, de az össze-vissza ivászat utáni gyomoringert beleprogramozták a játékba - nézett Ozirisz felé cinkos mosollyal, majd kacsintott és odalépett a ház küszöbéhez, hogy bekopoghasson rajta.
Két kisgyerek egy apukával, npc-k. Shota elővette a lehető legudvariasabb énjét (már ami ennyi alkohol után maradt még az udvariasságából) és leguggolt a kislányhoz, hogy részletesen és kedvesen elmagyarázza neki a szituációt, majd megkérte az apukát, hogy gondoskodjanak a laktózmentes tejről a Mikulásnak és ugyan megjegyezte, hogy ilyesmi kevés helyen kapható, de hozzátette, hogy azért ne adják fel a keresést, mert biztos lehet szerezni valahonnan. Ezek után pedig elköszönt és miután becsukódott előtte az ajtó, zsebre vágott kezekkel sétált ki a kertkapun és várta meg Oziriszt a kerítés mellett.

by **Ozirisz** Kedd Feb. 22 2022, 22:41

Puhatolóztam, hogy az utolsó helyszínen Shota mivel fog előrukkolni, de elsőre a srácnak sem igazán volt ötlete. Pedig valahol reménykedtem, hogy megkönnyíti egy kicsit a dolgomat, mert valahogy kezdtem úgy érezni: kifogytak az ötletek a tarsolyomból. Jó, persze, tudtam volna még előásni olyan piákat, amik még nem voltak a mai nap folyamán, de sokadjára kissé unalmas lett volna mindig nagyjából ugyanaz a forgatókönyv: valami úton-módon rásózni valami random itókát, hogy azt rakják ki a Télapónak.
Rövidesem meg is jött a harcművész srácnak az ötlet, amire először felkaptam a fejem, másodjára viszont néztem, mint Yuuki tehene a kertkapura: - Átlagosról nekem valahogy a sör vagy a bor ugrott volna be, de az túl mainstream lenne... - állapítottam meg, azonban mire a végére értem, Shota már tovább is fűzte a gondolatmenetet. Bólintottam, abban igaza volt, hogy laktózmentes tejet nagy valószínűséggel szerte Aincradban nem lehet kapni... legalábbis szerintem. - Igaz. Én sem láttam még olyat. Nem, mintha törzsvendég lennék a Törpék Tejivójában - röhögtem el magam, aztán ki is rázott a hideg, ahogy vizualizálódott lelki szemeim előtt a jelenet, amint az említett helyen Rebecca és a díszes család éppen szürcsölgetik nagy pohárból a tejet. Szerencsére a téma tovább pörgött, és csak helyeselni tudtam - Ha a fordított gyomorperisztartikára gondolsz, az le van kódolva. Erősen kétlem, hogy ne tapasztaltad volna meg - vigyorodtam el - Egyes szintű vérnyulakat simán lehet onehitelni... izé, rókázni. Bár, lehet, hogy csak amiatt, mert a nyúl alapból nem bírja a rókát... - elevenítettem fel egy réges-régi emléket, amikor az volt az aktuális legjobb elfogaltságom, hogy miután kellőképp tompítottam a tudatom, a Kezdetek Városából Horunkába igyekezve keresztülestem a vaddisznókon, a vérnyulakat pedig telibe... nos, tudjátok, amikor az ember megnevezi a kígyót.
Nemsokkal később pedig ott álltunk a házak előtt, az egyikbe Shota kopogtatott be, a másiknál viszont rám hárult a megtisztelő feladat. Konkrét ötletem nem volt, gondoltam improvizálok, de semmiképp sem szerettem volna az utolsó helyen is a már-már kissé unalmas forgatókönyvet előadni. ~Meglátjuk, ebből mi sül ki~ majd bekopogtam, és kíváncsian vártam, ki fog előjönni a házból. Egy tizenéves forma srác nyitott ajtót, akiről az az első benyomásom támadt, hogy benne lennének egy kis tréfában. Persze az már az érem másik oldala, hogy kissé hasonlított is a csávó a Haketsu-Kahetsu párosra, ami ugyan nem tudatosult bennem, tudat alatt mégis valahogy a tréfára asszociáltam. Nagyvonalakban felvázoltam neki a szituációt: - Fontos küldetés ügyében jöttem: Idén a Mikulásnak tej helyett mást kell kikészíteni, mert elcsapta a gyomrát, vagy mi a manó. Úgy látom, benne lennél egy kis megkésett, vagy előrehozott áprilisi tréfában, és ha tippelnem kellene, a jó minőségű itókát sem veted meg, tévedek? - majd miután a srác bólintott, előbányásztam az inventorymból egy üveg csokilikőrt - Légyszi ebből tegyél ki az öregnek egy pohárkával. A többit pedig tartsd meg, a cég ajándéka - vigyorodtam el, majd búcsúzóul hozzátettem - Ja, még valami: karácsony utáni napokban ne felejtsd el beszerezni a Hírmondó legfrissebb példányát, tuti benne lesz - majd megindultam a kertkapu felé, ahol Shota cimborám már várt engem. Ennyire belassultam volna? Vagy csak a srác ennyivel gyorsabban lerendezte volna a dolgot a szomszédban?
- Nos, mit gondolsz? Szerinted is benne lesz az újságokban? - tettem fel a költői kérdést, ami elég egyértelmű. Kivéve talán azt a ritka eshetőséget, ha az öreg dupla egyest dob alkohol-intoleranciára, és már az első állomás után villanyoltás lesz a vége. Majd rátértem a következő, annál fontosabb kérdésre - Merre tovább? Hova telepedjünk be a nap hátralévő részébe? - érdeklődtem a harcművész sráctól, miközben magunk mögött hagytuk az utcát az utolsó két quest szempontjából releváns célállomásunkkal.

by **Shota** Szer. Feb. 23 2022, 09:15

A feketehuszárnak úgy tűnt mindenről van egy - vagy éppen több - szóvicce, Shota viszont, amikor új haverja a rókázásról kezdett el témázgatni, inkább elfintorodott és sápadtan emlékezett vissza rá, hogy ő nem nyulakat szokott lerókázni, hanem... például fekete pamacsként tetszelgő hercegeket. Meg néha egy egy libát is, ha rossz passzban van, bár ez eddigi játékban töltött élete alatt csak egyszer fordult elő, az odakintről... hát, arról meg nem beszélünk. A harcművész tehát halovány mosolyt erőltetett magára, válasz helyett csak biccentett a társa felé, majd elindult az utolsó házhoz, hogy elvégezzék a küldetés maradék részét is és megkaphassa érte a jogos jutalmát. Persze a srác nem számított túl sok aranyra, de minden érme több volt a semminél, az ünnepek alatt pedig jól akarta érezni magát és nem utolsó sorban még pár üzletet is nyélbe ütni, amíg tart a hideg idő.
A gyerekeket és az apukát meggyőzni gyerekjáték volt - főleg mert Shota ezúttal nem készült semmi alkoholtartalmú tréfával, így aztán az ipse hamar belement a dologba, hamarabb, minthogy a szomszédban Ozirisz befejezhette volna a saját szövegét.
- Nanáhogy - vigyorodott el a srác a kérdésre - Ezt tökéletesen megoldottuk - emelte meg a fejét elégedetten és kezét a feketehuszár felé nyújtotta, amolyan hivatalos üzleti kézfogás gyanánt, ami a sikeres kooperáció jutalma - és ha már a jutalmakról volt szó, fel is ugrott a quest teljesítését jelző kisablak mindkettejük előtt, Shota elégedettsége pedig csak nőtt, ahogyan ránézett a számokra a panelon. Úgy tűnik nem volt hülyeség Ozirisszal összeállni; ketten gyorsabbak és eredményesebbek is voltak. És még a Zionit is megkóstoltatta vele, ami csupán a bónusza az egésznek.
- Valami csöndes, de kellemesen meleg helyre - felelt a következő kérdésre és vakarta meg az állát - Ahol árulnak sört és nem bánnak egy kis gitármuzsikát sem - osztotta meg véleményét a sráccal, majd zsebre dugta kezeit és elindult Ozirisszal a legközelebbi ilyen hely felé.

Köszi a játékot! ^^
Shoowy lv4 --> lv5

by **Ozirisz** Vas. Feb. 27 2022, 20:57

Az utolsó helyen a csokilikőr úgy tűnik, bevált. Valószínű a srácnál is fog kellemes - vagy épp kellemetlen? - meglepetést okozni az ital, elvégre az édes piáknak van egyfajta furcsa trükkje. Mivel édes, ezért a szomjúságot is fokozza, és mivel folyadék, ezért hajlamos az ember meginni "csak még egy pohárkával". Aztán amikor pedig akar felkelni az ember az asztal mellől, nos... akkor jönnek az alkoholmámor áldásos - vagy éppen kevésbé áldásos? - hatásai.
Azonban túl sokat nem is foglakoztam a dologgal, mert Shota cimborám már a kertkapunál várt rám. Elégedetten ráztam meg a harcművész srác kezét - És ketten sokkal gyorsabban is haladtunk. - válaszoltam, majd egy röpke pillanat múlva kiegészítettem a gondolatmenetet - Legalábbis nem éreztük olyan reménytelen hosszúnak a küldetést a sok gyaloglás végett. És az sem utolsó szempont, hogy jól szórakoztunk, nem igaz? - vigyorodtam el végül. Majd felugrott a quest teljesítéséről szóló ablak - Hehehe... Kicsit gonoszak voltunk, de a rendszer szerint mindent jól csináltunk - nevettem el magam, majd miután felületesen, nagyjából átfutottam a panelt, leokéztam azt. - Na, valami ilyesmi az igazi speciális küldetés - mondtam, leginkább csak úgy magamnak, magam elé. Igaz, a jutalom igencsak elmaradt a NOEGEA-féle küldetéshez képest, de a velejáró stressz és feszültség is. Az igazat megvallva, inkább tíz ilyen lazább küldi, mint egy olyan, ami után idegroncsként távozik az ember.
Majd rátértünk a munka utáni mókára, avagy hol folytassuk az ökörködést és ivászatot. Lenyitottam a térképem, és hümmögések közepette nézegettem a pozíciónkhoz relatíve közeli jelölőket. - Gyógygödör. Ez jó lesz - vigyorodtam el, majd el is indultunk az említett hely felé. Az alig tíz perces séta alatt természetesen előkerült egy úgynevezett "kabát" - elvégre kezett hűvösebbre fordulni az idő. Szerencsére a tömény kellőképp átmelegítette a belsőnket, hogy ne okozzon problémát.
A nap hátralévő részében pedig egy hangulatos, kocsmának berendezett pincében emelgettük a korsókat - és hébe-hóba egy-egy potisüvegben felszolgált helyi specialitást. Közben jóízűen sztorizgattunk, és persze a gitár is újfent előkerült. Elvégre van mit ünnepelni, nem? Teljesítettünk egy küldetést, és ami ennél is fontosabb: szembenéztem a karácsonyi quest fóbiámmal - és győztem! Ez bőven elég ok, nem igaz? És persze párszor még kitört belőlünk a röhögés is, ahogy felelevenítettük a Mikulás leeindő itallapját. Sör, lobriai kalózpálinka, különleges forrásvíz, vodkanarancs vitaminbomba, laktózmentes tej, csokilikőr... ez aztán a hardcore kiképzés a májnak és a gyomornak, RIP Mikike.

Köszi szépen a játékot :3

by **The Gleam Eyes** Hétf. Feb. 28 2022, 22:56

A Küldetést Lezárom

Alap jutalmak

Ozirisz: 140 exp, 150 arany
Shota: 182 exp, 195 arany ( +30% Exp +30% Arany Ékkő Gyűrű )

Ércek és növények

Shota:
Növénylátás: Tier 1, 41 -> 51
4 Kis Tövisgyökér 1 Faeno Levél 1 Barna Gomba 2 Tövisgyökér 2 Vörös Pitypang

Receptek

Ozirisz:
1db Tier 4 Fegyverkészítés Recept (Cardinal osztja ki)
Páncélkészítés: minden recept megvan
Shota:
1db Tier 1 Gyenge Adrenalin Potion Recept

Keresés

Ozirisz (Keresés 3. szint):
[T1] Kezdő Kard, [T1] Chick Norris
Shota (Keresés 2. szint):
[T1] Denevér Kristály

Céhbónuszok

Ozirisz céhe 150 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 280 expet kapnak (Fejlesztett Céhbónusz Dupla Exp Céhbazár Bónusz) - céhszabályzat alapján: Hinari, Ozirisz, Leonard, Afton 70 exp.

by Ajánlott tartalom

[Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?

[Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?

Re: [Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?

Re: [Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?

Re: [Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?

Re: [Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?

Re: [Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?

Re: [Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?

Re: [Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?

Re: [Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?

Re: [Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?

Re: [Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?

Re: [Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?

Re: [Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?

Re: [Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?

Re: [Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?

Re: [Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?

Re: [Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?

Re: [Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?

Re: [Saját küldetés] Sört a Télapónak! ... Vagy rövidet?