[Küldetés] Limonádé

by **Kirigaya Suguha** Vas. Ápr. 11 2021, 15:19

Tavasz van.
A fák észrevétlenül bontogatják bimbóikat, a mezők kizöldülnek, a felhők elvonulnak. Végre újra leragyog rátok a melengető nap a tiszta, végtelen kék égről. Utatokat a természetben virágok ezernyi színe és édes illata kíséri, legyen az akár a Justice League céhkertjében vagy az Artest körülölelő erdőben.
Madárcsicsergésre ébredtek.
Tavasz van.

Afton:
Vasárnap van, kora délután. Teljesen egyedül vagy a Palota hatalmas épületében, hisz a céhtársaid ilyenkor mind küldetéseken vesznek részt, és még Yurihime is kiugrott a piacra. Egyedül Nestor neszezését lehet hallani a kert felől. Minden nyugodt és békés.
Félénk kopogás hallatszódik a bejárat felől, majd pár perccel később újra, egy kicsit erőteljesebben. Ha kinyitod az ajtót, egy szőke hajú, alacsony termetű lány áll előtted, arcán a kétségbeesés vonásaival, szemében könnyekkel.

Chakna:
Vasárnap van, kora délután. Teljesen egyedül vagy az Artes kedves kis épületében, hisz Takada ilyenkor horgászni vagy küldetésezni szokott, Quentin pedig szokásához híven eltűnt a könyvtárban. Minden kihalt és békés.
Félénk kopogás hallatszódik a bejárat felől, majd pár perccel később újra, egy kicsit erőteljesebben. Ha kinyitod az ajtót, egy fiatal, nyúlánk, barna hajú srác áll előtted, arca a szeplői alatt csupa bizonytalanság és kérdés.

Feladat:
Írjátok le, hogyan telt a napotok, milyen gondolatok és érzelmek jellemzőek jelenleg a karaktereitekre, illetve reagáljátok le az eseményeket.

Határidő: 04. 25. (Egyelőre két hetes időpontokkal számolok, aztán majd meglátjuk.)

Jó szórakozást!

by **Afton** Szer. Ápr. 21 2021, 21:09

Vegyes érzések kerítették hatalmába, mikor egyedül maradt.
Hisz ott volt a felelősségtudat, hogy most ő vigyáz az egész kastélyra, rendezget, esetleg átnézi a könyveléseket, tanul és gyakorol. Szándékában állt legalább italokat keverni, amióta felfedezte, hogy ilyen lehetőség is akadhat, ám a rendszer nem hagyta, hogy rögvest felléphessen a szamárlétrán, így hamar ki lett paterolva a konyhából ramaty löttyei után.
Ott volt a keserédes öröm, hogy egyedül lehet, a maga uraként, nincs senki, aki esetleg megmondhatná, mit csináljon.
Végül pedig ott volt az, hogy egyedül lehet, a rosszabbik értelemben.
Sóhajtva vetette fejét az ablakkeret kövének, ahogy a párkányon ülve egyik lába a folyosó felé lógott, a másikat feltámasztotta, karja a térdén pihent, másik az ölében. Figyelte a fák között elszaladó szelet, a levelek táncát, érezte arcán a melegedő nap sugarainak simogatását, a levegőben egyre inkább érezni lehetett az élet jellegzetes, erőtől duzzadó leheletét. A téli hosszú pihenés után íme, itt az ideje a természetnek, hogy felkeljen és elkezdjen Élni, igazán, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Tudja jól, hogy már rég el kellett volna engednie, ami történt, de egyszerűen képtelen rá. Elneveti magát halkan; lám, ő a pszichológus, és a jelek szerint pont neki lenne most szüksége segítségre. A lány alakja, akiről nagyon jól tudja, hogy a valóságban nincs ott, a párkánynak támaszkodva néz ki az ablakon, szomorú mosollyal, haját meglegyinti a beáramló szellő.
-... Jó lenne, ha átélhetnéd ezt.
-Honnan gondolod, hogy esetleg nem azt teszem épp odaát?
Chancery álomképe ránézett, a szemüvegen nem csillant meg az üveg jellegzetes felülete, a bőre nem volt annyira puhának tűnő, a szemei nem voltak élettel teliek, a macskafülek inkább műanyag kagylóknak látszottak. Megkopott a kép, megkopott róla az emlék, de még jelen volt, és most ravasz mosollyal félredöntötte a fejét, pont úgy, ahogy Afton szokta.
-Engem tudod jól, hogy csak képzelsz. Azt hiszed, hogy...
-...megfosztottalak az élet lehetőségétől, hogy én tehetek arról, ami történt...
-...pedig mélyen belül nagyon is jól tudod, hogy élem az életem és talán nincs semmi bajom.
Afton elismerően csettintett egyet.
-Ott a pont. Hogy talán semmi bajod. Nem tudom, hogy mi lehet veled odaát. Hogy tényleg jól vagy-e. Szeretném... tudni, hogy vajon ott ülsz-e egy ablakban és örülsz-e a tavasznak. Hogy boldog vagy-e...
Chan teljes testével a férfi felé fordult és elnevette magát.
-Kellene neked valami, ami végre kihúz már ebből a melankóliából. Úgyis azt reagálnám az egészre, hogy ne törődj velem ennyire. A lelkiismeret furdalásod viszont tönkre fog tenni, ha így folytatod. Afton, próbáld meg elhinni, elhitetni magaddal, hogy jól vagyok és nem te tehetsz a dologról. Éld tovább a saját életed és azzal foglalkozz, amivel te szeretnél. Ha tudnék róla, biztos hálás lennék, hogy ennyit gondolsz rám, de azért valljuk be, ez már kezd... nagyon furcsa lenni. Hunyd le a szemed, számolj el tízig és próbálj meg... tovább lépni. Szép lassan.
Afton bólintott, lehunyta a szemeit, lassan számolt el tízig. Mikor kinyitotta ismét, a lányt sehol sem látta. Elégedetten felsóhajtott, majd elnevette magát, kezével a hajába túrva.
-Reménytelen vagyok.

Kopogtatás. Afton kissé rémülten kapja fel a fejét a hangra, majd mély levegőt véve a folyosó felé néz. Egyedül van, senki nem fog válaszolni, viszont a céh puszta alapvető jelentése is megköveteli, hogy valaki mégpedig ajtót nyisson. Nem mintha félne egy esetleges támadástól, ám viszont... tudja jól, hogy itt is akadhatnak ügyes csalók. Viszont, amit egy pillanatra elfelejtett, hogy ő sincs kevésbé felvértezve. Lelöki magát a párkányról és fürge léptekkel indul a bejárat felé.
Mire odaér, a kopogás már másodszorra is megismétlődik, és Afton összeszedte magát. Ha hivatalos ügy, vagy bármi olyasmi, amit ne tudna egyedül megoldani, akkor üzen az Úrnőnek, hogy mi legyen a teendő. Ha pedig meg tudja oldani egyedül is, akkor semmi gond. A betolakodni akarókat pedig majd jobb belátásra téríti; az orrukra fogja csukni az ajtót.
Ott viszont csupán egy lányka várja.
-Szia. -mosolyodik el. Nem tudja meghatározni, vajon mennyi idős lehet, és tudja jól, hogy ehhez is hozzá kellene adnia cirka... 9-10 évet már lassan. Mert az idő egy rohadék és szalad előre, mint akit üldöznek. Te jó ég, ő is már most lesz harminc, és még sosem...
-Miben segíthetek? Oh... Baj van?
Könnyek. Egy síró, feltehetőleg kamasz lányka. Aftonról lehervad a mosoly, kijjebb lép az ajtóból és féltérdre ereszkedik a lány előtt. Az aggodalom elnyom mindent benne, nem érdekli már, hogy miféle játékban van rekedve.
-Mi történt?
A kökörcsinszemű macska az előtér végében üldögél, a sötétben, mint egy árnyékban megbúvó megfigyelő.

by **Chakna** Vas. Ápr. 25 2021, 13:42

Ritka alkalom volt ez a délután, amikor úgy döntöttem Nem foglalkozom semmilyen "halaszthatatlan és életbevágóan fontos teendővel". Kimerült voltam, és ráakadtam egy kedves könyvesboltra, ahonnan be is szereztem néhány könyvet.
Márpedig ha könyveim vannak, nem kell attól tartanom, hogy merre kalandoznak el a gondolataim, tehát teljesen nyugodt szívvel engedtem el ma délutánra minden teendőt, és ültem ki a céhkert árnyékos padjára olvasni, és feltöltődni a fantázia szülte világban. Vicces nem? Hiszen Aincradot is a fantázia szülte. Egy fantáziavilágból menekülök a fantázia világába.
A könyv olvasása közben el is feledkeztem az idő múlásáról. Együtt dobbant a szívem a főhős gondolataival, izgultam, hogy tervei sikerrel záruljanak, és hogy az ellenségei ne találjanak fogást rajta.
Egészen ki is melegedtem az izgalomtól, ahogy lapozgattam a könyvet. Elsőre nem is hallottam meg a kopogást, másodszorra viszont már kirángatott az országból, ahová a gondterheltség elől menekültem. Valaki érkezett a céhünkhöz, akit jelenleg nem tudok másra hagyni, hogy fogadja.
Kicsit mérgesen is állok fel, hogy éppen most zavar meg valaki, miközben olyan jól éreztem magam. Egyetlen délutánt szeretnék, amikor nem kell foglalkoznom semmivel, erre tessék, ilyenkor találnak meg. Legközelebb biztos, hogy a 14. szint erdejébe vonulok el...
Ez a harag viszont már az első pillantással elszáll, amit a kapuban álló fiúra vetek.
- Szia! Keresel valakit? Miben segíthetek? - kérdezem, finoman betessékelve a srácot a kapun belülre, és be is csukva azt. - Mi a baj? - kérdeztem ezután. - Nekem elmondhatod, segítek ha tudok - tettem hozzá, a lehető legtöbb megnyugtatással és bátorítással a gesztusaimban. Sütött a fiúról, hogy valami gondja van. Amit pedig természetesen nem nézhetek tétlenül, akkor sem, ha történetesen éppen ezen a délután semmiféle gonddal nem akartam foglalkozni.

by **Kirigaya Suguha** Vas. Ápr. 25 2021, 14:05

Afton:
A lány újra erőt vesz magán és megint dörömbölni készül az ajtón, de az kinyílik. Behunyt szemein keresztül elsőre nem veszi észre, így ügyetlenül a levegőbe kopog, aztán a lendülettől a mellkasodnak esik. Kinézetre és talán kisugárzásra is Fuwához lehetne hasonlítani, leszámítva búzaszőke haját és lágyan szeplős arcocskáját. Amint észrevesz téged, elvörösödik és úgy hátrál három lépést, mint aki megijedt. A hátad mögé pislog, észreveszi a macskát és attól egy pillanatra megenyhül, mielőtt újra rád emeli tekintetét. Kérdésed visszarángatja a problémájába, elsápad és a könnyei még jobban megerednek. Kérdésedre először csak lassan bólint, kell neki pár pillanat, hogy összeszedje magát. Aztán belekezd. Cérnavékony hangja meg-megremeg az elfojtott érzelmektől.
- Én...Azt hallottam, hogy a JL vállal mindenféle küldetéseket, nem csak olyan hétköznapiakat. Nekem... segítségre van szükségem. Tudod nincs egy barátom sem a játékban, aki ebben tudna... Akinek elmondhatnám. Én... - hangja megakad egy pillanatra, újra elvörösödik. Megint a macskára pillant, a kökörcsin szemekben találja meg a békéjét. - Szerelmes vagyok egy fiúba, de azt hiszem, ő csak barátként tekint rám. Ma fogunk találkozni, és eldöntöttem, hogy elmondom, de... - hangja elhalkul, arca elfelhősödik és újra riadtan pislog rád. - Fogalmam sincs, mit csináljak, mit mondjak és mit vegyek fel! Kérlek, segíts nekem! Megfizetem.

Chakna:
Amikor ajtót nyitsz, a fiú arca csupa meglepetés és rémület. Testtartásából láthatod, hogy már menni készült, mire odaértél, de most visszafordul hozzád és illedelmesen üdvözöl. Bizonytalansága azonban továbbra sem hagy alább, mi több, csak fokozódik kedvességedet hallva.
- Igen - bólogat. - Hallottam róla, hogy az Artes közismerten jólelkű vezére mindig segít a bajban. Még akkor is, ha az a baj... nem éppen hétköznapi jellegű - süti le a szemét és látszódik rajta, hogy a folytatás kapcsán hezitál.
- Én csak... arra gondoltam, hogy... Tudom, hogy ez egy idegentől elég szokatlan lehet... - cipőjével egy követ gurít maga előtt jobbra-balra, tekintetével arra figyel. Egy pillanatra elvörösödik, aztán nagy levegőt vesz és a hirtelen jött bátorságot kihasználva az egészet az arcodba zúdítja:
- Elhívtam randira a lányt, akit szeretek, de azt hiszem, félreértette. És fogalmam sincs, hogyan kell előkészülni egy randira, vagy mit kell ott csinálnom! Sose csináltam még ilyet! Chakna-sama, kérem, segítsen! A jutalma cserébe nem marad el!

Feladat:
Mederbe terelni a fiatalok útját és érzéseit.

Határidő: Továbbra is 2 hét, azaz 05.09.

Jó szórakozást!

by **Afton** Hétf. Ápr. 26 2021, 10:52

Karjai magától mozdulnak, ahogy elkapja a lány szinte kicsinek tűnő testét, még mielőtt mindkettejüket elsodorná a lendület. Egyik lába megtámasztja magukat hátul, majd kicsit eltolja magától a gyermeket - sejti, hogy számára kényelmetlen lehet ez a közelség, főleg egy idegen férfihoz. Elengedi, amint úgy érzi, a kislány meg tud állni a lábán és kezdi magát összeszedni, majd miután elhalmozta amúgy is kezdő kérdésekkel, megvárja türelmesen, amíg furcsa kis látogatója átgondolja a szavakat, mielőtt kimondja őket.
Álomkelő a helyén marad a sötétben megbújva, szinte szigorú tekintettel méregetve a jelenetet.
Afton növekvő érdeklődéssel hallgatja a lányka keserét, amíg végül ki nem bújik a szög a zsákból és rá nem jön, mi a probléma. Még egyszer vet egy pillantást a lánykára, megsaccolva a korát, és bizony, igen, bőven benne van már abban, mikor az embernek ez a legnagyobb problémája. Elmosolyodik, még talán el is nevetné magát, de nem akarja, hogy a gyermek úgy érezze, rajta röhögne és mókázna. Kicsit lehajtja a fejét, kezével kósza hajába túr, majd ismét felnéz, a szemüvege felett. Sose fogja megszokni, hogy igazából már nem kéne ez a látássegítő, az üveg nélkül is élesen látja a lány vonásait.
-Már most mondom, hogy nem kell megfizetni. Nagyon szívesen segítek. Mikor lesz a találkozótok? Belefér előtte egy jó kis nyugtató tea?
A lány válaszától függően, ha van elég idejük, valóban beinvitálja a kastélyon belülre. Ahogy megfordulnak és belépnek, Álomkelő is sarkon fordul és eltűnik az árnyak között, de halk léptei és jelenléte mindvégig érezhető marad. Afton a konyhába vezeti a lánykát; nincs senki épp jelen ,így kénytelen lesz ő maga szervírozni valami teafélét. A rendszer szerencsére kétféle megoldást is alkalmaz - már kész, mások által készített ital felszolgálását, vagy saját alkotást. Mivel az Italkészítése még gyerekcipőben jár, a kislánynak pedig segítségre van szüksége, azt választja, hogy a Hime által elkészített, csodafinom teával kínálja meg fiatal vendégét.
Az ital gőzölögve végül, finom illatokat árasztva kerül elé az asztalnál, Afton pedig leül vele szemben, a kert látványával a háta mögött, hogy legyen, ami még megnyugtatja a kislányt.
-Mióta ismeritek egymást? Jól elvagytok együtt? -mosolyodik el, ahogy ő maga is kortyol egyet az isteni nedűből. Tudja, mennyire bizonytalan lehet szegényke - ő maga is az volt, mikor Sugar elé állt annak idején és elmondta neki az érzéseit. Persze, ő kosarat kapott, a barátságuk viszont szerencsére megmaradt, sőt, talán még erősebbé is vált. Viszont tudja jól, hogy a legtöbb barátság az ilyesmit nem feltétlenül éli túl. Ha csak az egyik fél kezd nagyobb érzelmeket táplálni a másik iránt, az viszont elutasítást kap, az esetek nagy részében eltávolodás, elhidegülés a vége, mert mindketten félnek és furcsán érzik magukat az eset után.
Hallgatja hát a lány válaszát, majd ahogy az befejezi, bólint. Hisz bármi is a lényeg, ha úgy veszi, a megoldás szinte ugyanaz. Kicsit megropogtatja ujjait, lehunyja a szemét, mintha maga elé képzelné a jelenetet, amint a lány és a fiú egymás előtt állnak, a lány pironkodva, fejét kissé lehajtva megadja a vallomást, a fiú pedig kezét lágyan a lány arcára simítva kisöpri a...
...
fekete tincseket a szeme elől, rámosolyog, mond valamit, majd arcuk lassan közelíteni kezd egymáshoz.
Kinyitja a szemeit, kifújja a levegőt és hátradől a széken.
-Menjünk szépen sorban. Vedd fel azt a ruhádat, amiben a legmagabiztosabbnak érzed magad az adott helyzetben. Van terv, hogy mit fogtok csinálni ma?
Bár ő maga nem egy randiguru, és sosem boronált még össze senkit. A saját szerelmi élete is egy katasztrófa, kapott egy kosarat, az első csókjáért szó szerint fizetett a középiskola hátsó kertjében, és ennyi. Olyannyira csak a tanulmányaira és Sugarra összpontosított, hogy számára minden kimaradt, ami a tapasztalatot illeti, és csupán megfigyelőként nézte végig megannyi románc születését, erősödését vagy bukását.

by **Chakna** Hétf. Ápr. 26 2021, 23:29

Látva a srácot örültem, hogy még épp időben nyitottam ajtót, mielőtt tovább állt. Nagyon aggasztotta valami, sajnáltam volna ha csalódnia kell, hogy itt segítséget talál.
- A szóbeszédek nem mindig igazak, de abban nem tévednek, hogy megteszem, ami tőlem telik, ha segítségre szorul valaki. Mond csak, mi bánt? Egyáltalán nem baj, ha nem hétköznapi. Sok nem hétköznapi dologban volt már részem Aincradban - igyekszem kicsit oszlatni a bizonytalanságát, amit úgy értelmezek, hogy nem reméli, hogy tényleg kap segítséget. Pedig hát miért ne kapna?
Nem szólok közbe, amíg láthatóan igyekszik összeszedni magát, hogy elmondhassa, mit szeretne. Nem szeretném véletlenül sem elűzni az éppen gyűjtött bátorságát. Elnézve a fiút... Azt hiszem tudom, mikor szoktak a srácok így viselkedni.
A sejtésem be is igazolódik, ha majdnem el is nevetem magam, hogy olyan kétségbeesett, hogy az egyik legnevesebb céh "híresen jószívű" vezérét keresi meg... randitanácsért. Megkönnyebbüléssel tölt el, hogy nem valami élet-halál problémáról van szó. Tulajdonképpen a könyvem főhőse helyett szurkolhatok ma délután a fiúért is.
Nevetés helyet bátorítóan mosolygok rá.
- Ne butáskodj. Ilyesmiért nem lenne tisztességes bármit kérni. Teljesen természetes, hogy ideges vagy. Én is az voltam az első randim előtt - mesélek kicsit, hogy ne érezze olyan szerencsétlennek magát. Közben pedig helyet mutatok egy közeli padon, és én is leülök mellé.
- Először is, beszéltetek már meg helyszínt? - kérdeztem rá. - Mert ha nem, akkor olyan helyet válassz, ahol kényelmesen érzed magad, és a lány is szivesen van ott. - fűztem hozzá, mint az egyik lényeges teendő.
- Aztán... Az előkészületekhez hozzá tartozik, hogy keress neki valami apróságot, ami kifejezi, hogy tetszik neked. Virágot, csokit... elsőre nem komolyabbat. - folytattam az ötletelést, ha a helyszín kérdését már kitárgyaltuk. - Egyáltalán nem az ára, vagy a mérete a lényeg, hanem az, hogy ezzel a gesztussal kifejezed az érzéseidet a lány felé - magyarázom amit sajnos egyre kevesebben értenek.
Azt hiszem kifejezetten üdítő (~~mint a limonádé~~)ebben az átkozott játékban ilyen problémákkal foglalatoskodni.

by **Kirigaya Suguha** Kedd Ápr. 27 2021, 11:38

Afton:
A lányka arcán egy pillanatra átsuhan a megkönnyebbülés, amikor rájön, hogy komolyan veszed a problémáját. Bólint és követ téged a Palotába. Utatokat a csodálkozás hangja kíséri, ahogy rádöbben, milyen szép és tágas helyen is laksz.
A teát illedelmesen megköszöni, majd ijedten rád pillant.
- Jajj, ne haragudj, még be sem mutatkoztam. A nevem Hanako. Tényleg hálás vagyok a segítségért - mosolyog rád félszegen, aztán belekortyol a teába. Elismerően felsóhajt, aztán rád szegezi a pillantását. Valamivel nyugodtabb, mint korábban, ez látszik rajta. Ahogy beszélni kezd, még el is mosolyodik egy-két másodpercre.
- Amióta felébredtem - bólint. - Suzuki-kun volt az első ember, akit megismertem a világban. Mindenben segített nekem, nagyon kedves. Mindig aggódik értem, nehogy bajba kerüljek és meghaljak, pedig ő sem jár annyi szinttel előttem. - Ujjai között forgatja a bögrét, búzakék tekintete a távolba réved. Egészen addig, amíg a folytatással ki nem zökkented. Arcára újra lángot vet a zavar, miközben megcsóválja a fejét.
- Hát épp ez a baj! Késő délután egy kazamatába fogunk menni! Oda nem lehet szépen felöltözni, mert kell a páncélom... Kivéve, ha esetleg lennél te a páncélom, amíg... Az a baj, hogy nincs is szép ruhám, csak amiket harchoz szoktam viselni. Van félrerakott pénzem, szóval el akartam menni vásárolni egyet, de... ehhez sem értek igazán. Kellene a segítség - pillant fel rád idegesen és szemeiben újra könnyek ülnek. Ha mást nem, annyit biztosan leszűrhetsz, hogy nagyon nehezen kezeli az érzelmeit, ha ennyitől is képes sírva fakadni.

Chakna:
Megnyugtató szavaidat hallva a fiú arcáról egy pillanat alatt elszállnak a felhők és szélesen rád mosolyog.
- Igazuk volt! Chakna-sama tényleg a legrendesebb céhvezér széles e vidéken - kap a kezeid után hirtelen és hálásan megszorongatja azokat. A kérdéseidre aztán újra elkomorul, tanácstalanul a hajába túr és sóhajt.
- Ez a egyik legnagyobb baj - vallja be szégyenlősen. - Arra gondoltam, hogy egy csodálatos helyre viszem... Találtam is egy völgyet, ahol a legszebb a naplemente, ideálisnak tűnt. Csakhogy ez egy kazamata végében fekszik, én hülye meg... hát idegességemben a kazamatába hívtam meg. Biztosan félreértett! És még a mobok miatt sem lehet nyugtunk. Egy szerencsétlen vagyok! - jelenti ki elfehéredve és tanácstalanul újra rád pislog. A további ötleteidet hallgatva aztán hümmög egy sort és megrázza a fejét.
- Fogalmam sincs az ilyesmiről. Megnéztem már egy-két virágboltot meg ilyesmi, de... Nem értek ehhez. Meg valami vacsorát is akartam nézni... De hát ha mobokat kell közben hajkurászni, akkor úgysincs semmi értelme!

Határidő: Próbáljuk ki az egy hetet, azaz 05.04.

Jó szórakozást!

by **Afton** Kedd Ápr. 27 2021, 12:08

-Én Afton vagyok, örvendek a szerencsének.
Biccent üdvözlésképp, majd tekintete a macskára téved, aki a fal mentén ült le tisztogatni magát. Elég nagy erőfeszítésébe kerül, hogy egy mederben tartsa csapongó gondolatait; emígy felismeri végre, hogy a baj tényleg nagyobb, mint eddig érzékelte. Soha eddigi életében nem veszítette el a saját elméje felett az irányítást, a hónapok viszont jelentősen kikészíthették, ha már erre sem képes igazán. Egy csatornát képzel maga elé, egy ereszt, amiben a kavargó gondolatok vízzé változnak, és egy kart húz meg a szerkezet mellett, hogy a vizet egy irányba terelhesse. Furcsa megoldás, és nem is teljesen pontos, de ahogy elveszi a tekintetét a macskáról, ismét képes teljes figyelmét Hanako-ra összpontosítani.
A kislánynak segítségre van szüksége. Most félre kell tennie minden mást.
Kérdőn emeli meg szemöldökét, mikor meghallja, mi a helyszín. Egy... kazamata? Érdekes. Viszont ez annyiban baj még, hogy ezek szerint a fiú nem valószínű, hogy viszonozza az érzelmeket. Felsóhajt, lehajtja a fejét, hogy leplezze gondterhelt arckifejezését, és mire ismét felnéz Hanakora, már mosolyog.
-Nyugalom, igazából, szerintem... ebből is ki tudunk hozni valami frappánsat. Nézzük csak...
Néz körbe a konyhában, ötletek után kutatva mind a helyszínen, mind a kert látványában, mind pedig a saját elméjében. Ha ő maga lenne lány, miként próbálná meg Hanako helyzetében felhívni a figyelmet magára? Gyerünk, Afton, régen is ment, most is menni fog.
Szerelmes. Olyan szerelmes, hogy szinte kétségbe van esve. Első szerelem, nem tudja, miként zajlik az ilyesmi. Maga elé képzeli a fiút; nem kérdez rá, csupán elképzeli, hisz olyat kell, aki iránt ő maga is érdeklődne. Hogy mennyire hevesen dobog a szíve, mikor ránéz, a gyomra összeszorul és morogni kezd, mintha tényleg pillangók repdesnének benne. Akarja látni a fiú mosolyát, mivel próbálná meg elérni? Ő maga nem érzi magát csinosnak, mert páncélt kell felvennie a mobok miatt, valami... valamit mégis ki lehet találni. Oh, persze, mosolyodik el ő maga is, ahogy kinyitja a szemeit.
-Megengeded?
Mutat a lány haja felé, miközben felkel az asztaltól. Először, amíg a vendége összeszedi magát a bizonyára hirtelen meglepetéstől, a kert ablaka felé sétál, óvatosan szakíttat le egy virágot az egyik odahajló bokorról. Kis fehér, apróság, egyszerű, ami mégis vonzza a tekintetet és sugározza a szépséget. Majd visszatér Hanakohoz, a háta mögé.
-Kicsit tartsd így a fejed. Van egy ötletem.
Persze ha Hanako nem hagyja, hogy a hajához nyúljon, akkor mindössze a füléhez tűzi a virágot, ám ha az engedélyt megkapta, akkor előbb az egyik, majd a másik oldalon is megfog egy-egy tincset, hogy befonja őket, és ezt követően tűzi az egyik oldalra a fehér kis virágot, ami a rendszer szerint ki fog tartani ma éjfélig.
Akár így, akár úgy, mikor kész, szembefordul a lánykával.
-Ha a ruhával nem is, így kicsit fel lehet kelteni az érdeklődését. És most nézzük a következő lépést.
Kicsit odébb lépdel, szeme a plafonra szegeződik, ujjaival az állán levő borostát kezdi piszkálni, ahogy gondolkodik.
-Tehát egy kazamata. Nem tudom, mennyire lenne jó ötlet, ha veled mennék, bááár... azt megtehetjük, hogy én is "véletlenül" arra járok, és amennyiben Suzuki-kun beleegyezik, csatlakozom hozzátok védelmezőnek, a biztonság kedvéért. Namost... -csettint egyet az ujjával. Még Álomkelő is mintha fülelni kezdene. -Én amondó vagyok, hogy legyél vele őszinte, a kazamata után. Közben meg előtte ne, kizökkentheti, váratlanul érheti. Sőt... tudod mit?
Mosolyodik el szélesen, csípőre tett kézzel fordul a lány felé, fejét kissé megemeli.
-"Véletlenül" odatévedek, csatlakozom hozzátok, mint ismeretlen, segíteni akaró nagyobb szintű. Nem fogok beleszólni semmibe, csak tartom a pajzsom, ha szükséges lenne. Megfigyelem közben Suzuki-kunt, hogy mi lehet a helyzet vele, és ha azt látom a kazamata végén, hogy bátran, nyugodtan elé állhatsz és bevallhatod neki az érzelmeidet, akkor így fogok csinálni...
Karba teszi a kezeit, és alig láthatóan bólint egyet.
-Ha viszont szerintem nem lenne jó ötlet valamilyen oknál fogva, akkor pedig ezt fogom csinálni.
Azzal csípőre teszi a kezeit, fejét kissé félrefordítja és felsóhajt.
-Rendben?
Észrevette, hogy a lány rettentően fél, bizonytalan és egész biztos, hogy fél az elutasítástól. Talán nem a legjobb ötlet megvédeni tőle... de Afton szeretné.

by **Chakna** Vas. Május 02 2021, 21:57

Mosolyogva hagytam rá a dicséretet. Felesleges lett volna ellenkeznem… Tudtam, hogy messze nem vagyok a “legjobb” semmiben, de értettem, utólag mindenképpen az örömét, hogy segítséget talált.
Aztán ahogy a kazamatát említette elkomorodott az arcom, és míg beszélt, gondolkodtam, hogyan lehetne megoldani ezt a komoly gondot. Nem engedtem volna mostmàr semmiképp egyedül, akkor sem, ha történetesen kifejezetten erre kér. Egy kazamata, főleg egy ennyire szerelmes fiúnak, veszélyes lehet, nem is kicsit. Koncentrációt igényel, hogy a mobokat időben észrevegyék, és ne kapjanak be elkerülhető sebzéseket. Ne akarja senki, hogy magára hagyjak egy szerelmes fiút a kedves lánnyal, hogy bajba kerüljenek.
Mire lemondóan hozzátette, hogy egyébként sem lehetséges, megfogalmazódott a fejemben a megoldás, és újra bíztatóan mosolyogtam a fiúra.
- Nem gond, tökéletes helyszín! És nem is kell mobokat hajkurásznotok! - jelentettem ki határozottan, aztán hozzátettem a tervet is - Veletek megyek, olyan távolságból, hogy ne zavarjalak titeket a beszélgetésben, és gondoskodom a mobokról - igyekeztem biztosítani, hogy a jelenlétem nem jelent majd gondot kettejüknek. Ahogy a fiút elnéztem, egyébként sem árt mellé egy gardedám, aki finoman kisegíti, ha a dolgok nehezen alakulnának.
Az ajándék kérdése volt a következő, amit tisztázni kellett. Láthatóan tapasztalatlan volt a fiú, így igyekeztem segíteni.
- Mi jut eszedbe róla? - kérdeztem ennek megfelelően, nosztalgikus mosollyal az arcomon. Mert eszembe jutott, hogyan is ragadt rám a Chakna becenév kettőnk között. Takashi valamelyik sokadik randevúnkra egy teáskannával érkezett, és közölte, hogy azért, mert az illatomról mindig a tea jut eszébe. Én vagyok az ő Chaknája. Sosem vallottam be neki, hogy a legféltettebb kincsemmé vált az a kancsó.
Elhessegettem a gondolatot, és visszafordítottam a figyelmemet a fiúra.

by **Kirigaya Suguha** Szomb. Május 08 2021, 14:25

Afton:
Hanako-chan érdeklődve figyeli az arckifejezésed, miközben tekintetedet végigfuttatod a környezeteden és gondolkozol. Ő újra és újra megfújja a teáját, aztán nagyot kortyol. Egy pillanatra lehunyja a szemét, amíg átjárja a kamilla íze és felenged a gyomrában a szorítás. Most már nem is tűnik olyan lehetetlennek a helyzet. Nem úgy, hogy te is mellette vagy és tanácsokkal látod el.
Kérdésedre bólint és érdeklődve követi tekintetével a mozdulataidat, mígnem rájön, hogy mire készülsz.
- Virág, hát persze! - mosolyodik el, és hagyja, hogy összefond a haját. Előveszi a tükrét és belenéz. Arca felragyog az örömtől, ahogy meglátja a művedet.
- Nagyon ügyes vagy - dicsér meg és nézegeti még egy kicsit magát, mielőtt elbizonytalanodik. - Azt mondod, hogy így már elég szép vagyok? De a lányoknak ilyenkor nem kellene kiöltözniük meg mindenféle trükkökkel felhívni magukra a figyelmet? Szerinted a virág elég lesz? - nézegeti magát újra, és látszik rajta, hogy önmagának nagyon tetszik, de... az aggodalom ott ül a szemében, hogy az a fiú is észreveszi-e rajta a változást vagy sem.
A kazamatára vonatkozó ötleteidet aztán növekvő boldogsággal hallgatja és közben nagyokat, elszántan és izgatottan bólint. Mire a végére érsz, szinte teljes erővel ragyog, ahogy rádvillantja kedves mosolyát.
- Te egy nagyon kedves és okos ember vagy, Afton-san! Eszembe sem jutott volna ilyesmi! A segítségeddel biztos minden rendben lesz! - lelkendezik izgatottan, aztán megtorpan és újra kétségbeesetten pillant rád. - Na és... ha minden rendben lesz, akkor mit kellene mondanom? Nem... Mégsem mondhatom ki csak úgy, hogy szeretem.

Chakna:
- Igazán elkísérne? - ragyog fel hirtelen a fiú arca, barna szemeibe melegség költözik. - Igazán hálás lennék érte, Chakna-sama! Habár azokkal a mobokkal mi is boldogulnánk, hiszen már vagyunk elég erősek együtt, és számtalan kazamatában dolgoztunk együtt, de ha van, aki vigyáz ránk, akkor nem kellene emiatt aggódnom és többet foglalkozhatnék a... Szóval a dologgal - magyarázza egy szuszra, és most már sejtheted, hogy a hétköznapokban biztos nagyon szereti hallatni a hangját. - Jajj, de hát még azt sem tudom, mit tegyek és mit mondjak - zavarodik össze hirtelen, egyik pillanatról a másikra, kérdésedre pedig újra egyik lábáról a másikra áll. - Nem is tudom... Gyerünk, William, erőltesd meg magad! - szidja meg magát, és közben észre sem veszi, hogy most először mondja csak ki a nevét előtted. Mindeközben a teleport kristályáért nyúl, aztán arra kér, hogy menjetek együtt a Fő térre, ami tele van árusokkal. - Kísérjen el, kérem! Hátha együtt meglátunk valamit - kérlel, és ha beleegyezel, még azelőtt a bódésorok között találjátok magatokat, hogy megválaszolta volna a kérdést.
- Hogy mi is jut róla eszembe... - töpreng séta közben hangosan és tekintete ide-oda cikázik az árusok között. - Tudod ő olyan, mint a margaréta illatú meleg napsütés! Olyan, akár a lágyan ringó búzamezők aratás előtt. Ő az én nyaram és tavaszom.

Határidő: 05.15.

Jó szórakozást!

by **Afton** Hétf. Május 10 2021, 12:45

Nem tehet róla, talán költözik egy kis szín az arcára a mosoly mellé, mikor megdicsérik. Az ember szakmája, tanulmányai egy dolog, hobbija is akad mindenkinek, Afton számára pedig ez kifejezetten... a hajak. Bár a gyakorlatban csak nagyon kevés alkalommal nyúlt hozzá bárki hajához, és ezek során se nagyon mert extrém területeken kísérletezni, vannak trükkök, apró kis változtatások, szépségek, amiket előszeretettel vet be, ha segítség kell valakinek. Gondolataiból hamar kizökkenti a lány kérdéssorozata, és csupán bólint, kicsit hümmögve, a szék háttámlájának támaszkodva.
-Jól gondolod, valóban így van. Viszont ti most különleges helyszínre mentek a kazamatával. Kiöltözhetsz, de nem ajánlom, mert ha Suzuki-kun szándékai nem egyeznek a tiéddel, akkor annak... valljuk be, elég gáz helyzetet teremtene a dolog.
Tárja szét a kezeit. Látott már hasonlót az iskolában, ráadásul az ő közbenjárása nélkül, mikor félreértés kerekedett egy dologból. Nem kívánja Hanako-nak a hasonló szituációt, ahogy égővörös fejjel, sírva menekülne el a kazamata bejáratától, szép ruhában, szép cipőben. Inkább hamar folytatja a mondandóját.
-Jobb az arany középutat választani most. Bár az öltözéked most inkább kazamatához lesz illő és praktikus, a frizura egy olyan dolog, amivel az ember lánya a legextrémebb helyzetekben is ki tud tűnni. A virág és a fonat elég lesz első körben, hisz alapvetően is gyönyörű hajad van. Van az a mondás, hogy ha sokat akar a szarka, nem bírja a farka. Jobb kipuhatolni most, mit szeretne Suzuki-kun pontosan.
A lány izgatottsága lassan őrá is átragad, ahogy mosolyogva figyeli a széknek támaszkodva. Mikor viszont Hanako felteszi a kérdést, aggodalommal a hangjában, ő magának is félre kell fordulnia kicsit, szabad kezével a hajába túr, kicsit összepréseli a száját, mielőtt ismét felé fordulna és válaszolna.
-Miért ne mondhatnád ki? Egy kapcsolatban az őszinteség, az egyenes beszéd sokat segít a pároknak. Ha minden jól megy, nyugodtan állj le, és csak mond ki, amit szeretne a szíved. Bátran. A fiúk általában nem nagyon értik a kerteléseket, körülírásokat, nem látnak a sorok mögé, nem értik az utalásokat. Egyenesnek kell lenni velük. Igen, mondom ezt úgy, hogy én magam is pasi vagyok.
Neveti el magát a végén, miközben gondolatban máshol jár. Ismét érzi orrában az esti nyár illatát, bőrén a hűvös szellőt, ám nem attól volt libabőrös a karja akkor. Érzi a lány testének melegét az ujjai alatt, ahogy fogta a karjait, készen rá, hogy átölelhesse, de a lelke már megfagyott. A lány mutatóujja az ajkán pihent, nem szorosan, de kellően határozottan, és kéklő szemei bocsánatért esedeztek. "Sajnálom, de... én nem így érzek."
Afton mindössze egyszer volt szerelmes életében, abban sem járt sikerrel.
-Viszont akkor lassan nézzünk körbe, hogy esetleg valami trükköt be tudunk-e még vetni indulás előtt. Ha gondolod, mutasd meg a felszerelésed, és ötletelek egy sort, hogy esetleg azt is... ki lehet-e csinosítani mondjuk annál az... eh, hallottam valami Páncélakármiről a városban, ami segíthet az ügyben. Ejj, ha itthon lenne valamelyik csaj, az is jó lenne, de perpill mindenki házon kí... Oh, wait, egy csajt tudok, aki segíthet és jelen van!
Mosolyodik el szélesen, de előbb megvárja Hanako válaszát.

by **Chakna** Csüt. Május 13 2021, 22:50

- Persze, hogy elbírnátok velük - hagyom rá. Abban nem kételkedem, hogy a képességük meg van hozzá… a kellő állapot viszont… más kérdés - De akkor nem tudnál a lányra figyelni. Az pedig biztosan elkeserítené - mosolygok, együttértőn bólintva a felvetésére a “dologról”. Nem kell sokat beszélnem, mert a fiú is egyre közlékenyebb lesz.
- Az a fontos, hogy önmagad legyél, Will - igyekszem bíztatni Williamet a közvetlenebb hangnemmel is.
Végül elhangzik a kérés, a teleportkristály előkerülésével együtt. Rövid gondolkodás után mosolyogva bólintok.
- Rendben, kitalálunk valamit, ne aggódj - egyezek bele a keresgélő körútba. Végülis, belefér az időmbe az is. Meg… valahol hiányzott is az életemből, hogy valakit istápoljak ilyen kérdésekben. Főleg az épp olvasott regény után. Will pedig láthatóan annyira szerelmes volt, hogy alig volt képes gondolkodni. Kellett valaki neki, aki segít összeszedni a gondolatait.
A főtéren aztán elgondolkodva hallgatom a szerelemtől csöpögő leírást. Vajon mondtam én valaha bárkiről ilyen költői szóvirágokat?
Mindenesetre nem kell túl sok idő, hogy támadjon ötletem is. Elvégre a szóvirágok segítenek, hogy olyan ajándék legyen a randin, ami nagyon személyes, és kifejezi a kapcsolatukat.
- Akkor keressünk valami margarétásat. Csattot, hajpántot, nyakláncot… Bármi hasonlót - mondom az ötletemet, és vele együtt el is kezdek nézelődni.
Meglepően sok leírásnak megfelelő csecsebecsét találtunk… de valamelyiken túl nagy volt a margaréta… másikon túl kicsi… valamelyiken túl sok, a másik meg túl csillámos volt… Már kezdtem elkeseredni, hogy nem is létezik a tökéletes ajándék, amikor megláttam. Azok alapján, amit keresgélés közben beszéltünk, ez a medál pontosan olyan volt, mint ami illene a lányhoz. Meg is vettük, és azt hiszem, hogy nincs is mád hátra, mint találkozni a hercegnővel.

by **Kirigaya Suguha** Szer. Május 19 2021, 12:57

Afton:
A lány lelkesen bólogat, hosszasan hallgat és hümmög a válaszaidat hallva, mindvégig igen lelkesen és csillogó szemekkel figyelve téged. Akadékoskodásnak itt nincs helye, issza a szavaid, mint a mennyei mannát. Mondandód végeztével pedig előbányássza a teljesen átlagos T3 gyakori tárgyakból összeállított, kicsit ütött-kopott felszerelését.
- Ezt használom - mosolyog rád, habár... hát tény, hogy a páncéljaiban semmi különleges nincs. Közben telik az idő is, így még épp arra van időtök, hogy ha kell, elugorjatok a páncélkinézet változtatóhoz, mielőtt jelenésetek van a huszas szint egy eldugott sarkában a kazamatánál.

Chakna:
Kijelentésedre William lelkesen bólogat. - Igazad van, Chakna-sama -, és közben észre sem veszi, hogy tegezésbe vált át, bár a neved utáni tiszteletteljes jelzőt továbbra sem engedi el. Ami a folytatást illeti, hatalmas elánnal veti bele magát a keresgetésbe és hozzád hasonlóan minden egyes tárgyon megakadt a tekintete. Ha rajta múlt volna, össze-vissza vásárolt volna minden értékes és kevésbé értékes, de szépnek kinéző dolgot, de szerencsére te ott vagy, hogy a tökéleteset válassza. Így találjátok meg végül a hajcsatot.
- Igen! Ez a legtökéletesebb ajándék! Igazad van! - bólogat és áhitattal fogja a kezébe és forgatja meg a napfényben a medált. Aztán, még azelőtt, hogy fizetne, felkap egy hajcsatot is, amin kék búzavirág díszítés van, és a hajadba csatolja, majd gyorsan fizet. Ha kérdezed, széles mosollyal válaszol a gesztusra.
- A segítségért cserébe. Szerintem illik hozzád.
Közben viszont sietni kell, mert lassan eljön az ideje a találkozásnak, nektek pedig jelenésetek van a huszadik szint egy eldugott kis kazamatájánál.

Feladatotok:
Kis csapatotok találkozzon össze a kazamata bejáratánál!

Határidő: 05. 28.

Jó szórakozást!

by **Afton** Kedd Május 25 2021, 14:24

Afton hümmögve, kezét az állán kopogtatva, másik kezét csípőre téve nézi át a felszerelést. Hát igen, az összhatás így elég... érdekes, ellenben ha egy pasi szemével néz rám, felettébb aranyosnak találná, legalábbis a maga szemszögéből. Nem tudja, Suzuki-kun milyen beállítottságú, mi érdekelheti, mi keltheti fel az érdeklődését, így hát csak a saját ízlésére hagyatkozhat. Viszont egy lány, főleg ilyen fiatal, mint Hanako, nagyon szeretne szép és csinos lenni. Legördíti a menüjét, hogy megnézze, mennyi akad a kasszájában, majd a céh kasszájában. Hinari biztosan megértené, szóval... egy kicsi költekezés most belefér. El is mosolyodik szélesen, majd az ajtó felé fordul.
-Hé, Álomkelő! Neked nincs valami hozzáfűznivalód?
A macska az ajtó közepén ül, kökörcsinsárga szemeit a lányon legeltetve, mereven. Pár másodpercig így marad, majd mintha megremegne, és elkezdi egy mancsát nyalogatni, hangja viszont felcsendül a jelenlévők fejében.
~Csinos. Szép a szeme és az arca. Szerintem nem lesz gond. Menjetek.~
Majd megfordul és eltűnik a folyosók egyikén.

Afton relatíve hamar megtalálja a páncélváltoztatót - főleg, hogy direkt többször is megnézte a térképen, merre kell menniük. Szép lassan ki fogja magát ismerni az első szint városában, vannak már kedvenc helyei, ahova csukott szemmel is eltálalna. Meg sem lepődik, mikor meglátja a barna hajú macskalány alakját a bolt tetején üldögélni, és úgy tesz, mintha semmit nem venne észre, bár magában elgondolkodik, miért jöhet elő ismét a hallucináció. Talán mert izgul, ő maga is fel van spanolva az egésztől. Mégis, a boltossal való tárgyalás során ennek semmi jelét nem adja, és a fizetés után Hanako páncélja nem lesz ugyan sokkal szebb, viszont szép tisztává varázsolódik, mintha új lenne, és még némi aranydíszítést is kapott, visszafogottan, épp hogy csak egy kis virágminta a szélén. A fiúk általában nem kedvelik a túlzott giccset.
Afton végül szintén magára veszi saját felszerelését, bár ezúttal egy mellékes, kisebb, visszafogottabb kiadásban, és egyelőre a pajzsot is hanyagolja, a puszta odamenetelhez még fölösleges. A teleportkapunál biccent csupán Hanako felé, mosolyogva, és kicsit előrébb tolja őt.
-Menj előre, én két perc múlva követlek. Mintha csak épp hogy odatévednék.
Kacsint rá. Ahogy Hanako eltűnik, két és fél perc múlva lép be ő is a teleportkapuba és célozza meg a huszadik szintet, majd ráérősen elindul a kazamata felé, úgy téve, mintha közben nagyon is vizsgálná a kazamaták listáját.

Végül oda is ér, kissé távolabb megáll, hogy meglesse Hanako és Suzuki esetleges találkozását.

by **Chakna** Csüt. Jún. 03 2021, 16:04

A lelkesedéséből hamar rám is ragad, de azért figyelek, hogy ne mindent akarjon megvenni. Fontos, hogy kifejező legyen egy ilyen ajándék, és tekintve, hogy régebb óta ismerik egymást, nem nagyon kell amiatt aggódni, hogy nem-e túlzás egy-egy darab.
A medál tökéletes választásnak tűnik, és nagyon úgy fest, ezzel Will is egyetért. Önkéntelenül elmosolyodom, látva milyen áhitattal nézi meg jobban is a kis csecsebecsét.
Aztán meglepetten húzom fel a szemöldökömet, amikor az én hajamba is csatol egy valamit.
- Igazán köszönöm, de nem kellett volna. - szabadkozom. Azért megnézem magam a kirakatba tett tükörben, és... meg is állapítom, hogy valóban nem rossz ez a csatt. De nekem soknak érződik, úgyhogy csak azért nem veszem le azonnal a hajamból, mert nem szeretném megbántani a fiút, aki láthatóan tényleg örömmel, hálából adta. A végén még úgy elveszítené a lelkesedését, hogy a kedvesének sem adná oda az ajándékot!
A nagy válogatásban az idő viszont elszaladt, úgyhogy rögtön megyünk is a kazamatához. Még a bejárattól valamivel messzebb megállok.
- Nekem jobb lenne kicsit lemaradni, nehogy félreértse, ha együtt érkezünk. - mondtam Willnek, azán mielőtt elindult, hozzá tettem még - Ne felejts el, hogy nagy levegő, és legyél önmagad - mosolygok rá bátorítóan. Képzelem, mennyire izgul, annak ellenére, hogy átbeszéltük a dolgokat.
Ahogy előre megy a kazamatához, leveszem a hajamból a csatot. Nem akarom, hogy baja essen harc közben, vagy megzavarjon... Amúgy is sok nekem.
Közben pár perc múltán bekapcsoltam az észlelésemet (és a hallgatózásomat. Csúnya dolog, de kíváncsi voltam, mi történik a gyerekek között a találkozáskor) aztán közelebb ballagtam valamivel a bejárathoz, de még kívül Will és a lány látókörén megáltam egy virágbokor mellett, és kicsit "nézegettem a virágait", hogy legyen idejük.
//Köszi a türelmet! Innentől vagyok rendesen \o/

by **Kirigaya Suguha** Vas. Jún. 13 2021, 19:58

A fiatalok nagyjából egyszerre érnek a helyszínre. Hanakon látszik, hogy rettenetesen zavarban van, folyamatosan a haját, és abban a virágot igazgatja. Amikor megpillantja Williamet, arcára halvány pír költözik, tekintetét pedig lesüti a cipőjére. Will ezzel szemben ragyogó mosollyal köszönti a lányt, mintha mi sem lenne természetesebb ennél a találkozónál. Tekintete egy pillanat alatt végigméri társát, arcára pedig zavarodottság ül, amint észreveszi, hogy valami megváltozott, de pontosan nem sikerül rájönnie, hogy mi. Hát igen, a férfiak többsége nem figyel túlságosan oda a részletekre... Na de sebaj, még van egy csomó idő, hogy rájöjjön a titok nyitjára, nem igaz? Fél pillanatba telik, míg kicsit összerázza magát, aztán Hanako vállára teszi a kezét. Szeplői alatt újra szélesen mosolyog.
- Akkor indulhatunk? Meglásd, ez egy nagyon különleges kazamata, feltétlenül látnod kell. Mármint nem a szörnyeket, azok nem olyan érdekesek. Igazából nem is kellene, hogy egyedül ide merészkedj. Szóval... Nem azt mondom, hogy gyenge vagy, vagy ilyesmi. Csak a szörnyek... - zavarodik bele a mondanivalójába, és segítségkérően a bokor felé pislog, ami mögött Chakna bújt el. Hanako eközben továbbra is pipacspiros arccal a cipőjét nézi, és látszólag semmi sem képes rá, hogy tekintetének felemelésére ösztönözze.
Azt hiszem, ideje felfednetek magatokat.

Határidő: 06.20.

Jó szórakozást!

by **Afton** Hétf. Jún. 14 2021, 09:52

Hogy az illúzió teljesebb legyen, kifejezetten egy alacsonyabb szintű páncélzatot vett fel, gyengébb fegyverrel, bár sejti, hogy arra nem igazán lesz szüksége. Elmosolyodik az orra alatt és kissé lehajtja a fejét, mikor meglátja Suzuki mosolyát; számára olyan egyértelmű, hogy egyértelműbb nem is lehetne. Ő is így mosolygott, valahányszor meglátta annak idején Sugart. Lelki szemei előtt felvillan a lány képe, az emlékek kopásától kissé halovány arca, a copfok, a fekete masni, amivel megkötötte őket, a szeme, a mosolya.
Ő maga is meglepődik, hogy a szorító érzés a mellkasában nem jelentkezik. Hogy nem akar kicsire összezsugorodni a gyomra és nem érzi azt, hogy valami szinte trappol a belsejében, mint egy szabadulni készülő állat. A fiatalok felé pillant, és felsóhajt. Vajon mikor kéne közbelépnie? Nevetni támad kedve, ahogy elnézi a fiú suta próbálkozását, ahogy belezavarodik a saját mondandójába.
Aranyos, szokták erre mondani.
Fél attól, hogy Hanako passzivitása, hogy nem reagál semmire, a visszájára fogja fordítani a dolgot. Saját bőrén tudja, hogy a fiú bizony... nyitott a dolgokra. Csak bizonyára túlságosan leköti az, hogy kordában tartsa a vitustáncot járó belső szerveit. Végül megcsóválja a fejét a szemét forgatva, karba teszi a kezeit és úgy indul feléjük, mikor elkapja Suzuki pillantását és akaratlanul is követi azt.
Egy virágbokor. Innen, ebből a szögből nagyban takarja, hogy valaki van ott, és Aftonban felébred a kíváncsiság, hogy vajon ki lehet az. Nevetne, ha a fiú is felkért volna egy gardedámot, fejét félredönti, mintha így jobban a bokor mögé tudna lesni, hisz ebből a szögből csak egy hajkoronát és egy fület lát. Ismét a fiatalok felé fordul; örlődik, hogy megnézze-e, ki van a bokrok mögött (valamiért nagyon is vonzza ez a lehetőség) vagy inkább lépjen akcióba és terelje tovább a fiatalokat?
Ismét a bokor felé pillant. Alakra és viselkedésre egy nő lehet - tovább növelve a gyanúját, hogy Hanako és Suzuki ugyanúgy gondolkodott talán. Viszont semmi sem biztos, és Aftonban felébred egy terv. Ha már Hanako reméli, hogy ez az egész egy randi, és Suzuki-kun viselkedése alapján ez tényleg egy rendhagyó... erőfitogtató, "meg-tudlak-védeni" féle bizonyítási kísérlet, akkor miért ne lehetne ezt fokozni? Persze csak akkor, ha a tervben a másik fél is benne van. Végül irányt vált, és a bokor felé indul.
Nem kell három lépés ahhoz, hogy olyan szögbe kerüljön, amiben meglátja a másik arcélét.
-Chakna...-san? Sama?
Gondolatban fejeb kólintja magát, amiért az agya szó szerint 180 fokos fordulatot vesz és hirtelen nem emlékszik, mi is a helyes megszólítás. Szinte megszédül egy pillanatra, a gyomra összeszorul, a hasában a belső szervei mintha vitustáncot kezdenének járni, majd magában elneveti magát. Nem kéne ennyire megijednie a nő jelenlététől, csak mert régen látta - illetőleg relatíve régen volt az a rendszerhiba, ami miatt napokig szó szerint össze voltak zárva.
Közelebb megy, a páncélon lévén nincsenek zsebek, karba teszi a kezeit, ahogy közelebb lép. Nem tud mit tenni, szélesen mosolyog és megigazítja a szemüvegét. Hiába nem lenne rá szüksége a játékban, a szemüveg olyannyira hozzá tartozik, hogy el sem tudja magát képzelni nélküle.
-De jó újra látni téged!
Egy pár pillanatra a fiatalok felé pillant. Hanako továbbra is passzív, Suzuki pedig próbálkozik. Lassan ideje lesz elindulniuk, mielőtt túl kínossá válik a helyzet és mindketten megrémülnek. Ismét Chakna felé fordul és fejével a gyerekek felé biccent. Talán jobb titokban tartani, hogy ő most végülis egy segítő szerepét töltené be, inkább valami máshoz kéne folyamodni.
-Úgy látom, elég elveszettek. Van kedved segíteni nekik? Mi lenne, ha kicsit közösen támogatnánk őket egy darabig?
A terv egyszerű. Ha Chaknával közösen mennének oda, hogy csatlakoznának és segítenének a szörnyek ellen, talán a két fiatal bátorsága is lángra kapna és nyugodtabbak lennének. A kazamata végén pedig majd észrevétlenül felszívódnak, miután Afton megadta a megfelelő jelet Hanakonak. Ezen kívül piszok mázli, hogy Chakna nő; így simán... ki is nézhető belőlük, hogy ők is egy... szokatlan randit szerveztek például.
...
Afton csak azért veti el a kósza gondolatot, mert.... Mert ő maga sem tudja még, de amint egy kicsit lehiggad végre az elméje, majd rájön.

by **Chakna** Hétf. Jún. 14 2021, 11:55

Figyeltem én Willt is... De a lány reakciója is érdekelt. Elég volt két pillanat, hogy a napnál is világosabbá váljon a helyzet, és magamban kuncogva csóváljam a fejem kissé.
Valami ilyesmire számítottam. Pontosabban reméltem, hogy ez a helyzet. A lány fülig szerelmes, épp úgy, mint a fiú. Annyira, hogy tökéletesen le is blokkolt, amit, ha jól ismerem a fiúkat, mint amilyen Will is... tökéletesen félre lehet érteni.
Éppen gondolkodtam hogy mi lenne a megfelelő fedőszöveg, amivel odasétálok melléjük, amikor mozgásra lettem figyelmes. Oda is néztem, és egy pillanatra el is felejtettem levegőt venni.
Afton. Hát ő? Vetettem egy pillantást a zavarban lévő lányra, és halkan elnevettem magam. Csak nem?
Ekkor szólít meg Afton.
- Psszt - teszem a szám elé az ujjamat, és intek, hogy jöjjön oda. Ha hangosan beszélgetünk, az megzavarhatja a fiatalokat. És amúgy sincs közük hozzá, hogy mit beszélünk egymással.
- Téged is. Hallottam, hogy sokminden történt a Palota táján mostanában - viszonzom őszintén az üdvözlést. Csak éppen a szemébe nem nézek. Az együtt átélt rendszerhiba után... Tartok tőle, hogy a tekintetem keresztül a gondolataimba is lát. Szóval inkább nem nézek a szemébe. Teljesen tudatosan. Hogy védjem a gondolataimat. Amik valahogy a megnyugvás, és az öröm körül forognak. Ha ketten vagyunk, úgy nem lesz gond a fiataloknak biztosítani a megfelelő lehetőséget, hogy beszélgessenek.
Közben elkapom Will többedik segélykérő pillantását.
- Azért vagyok itt, hogy segítsek nekik - válaszolok Afton kérdésére, egy pillanatra mégiscsak a szemébenézve, aztán el is fordítva a tekintetem. Gyorsan a hajamba teszem a Wiltől kapott csattot. Jobb az álcánkhoz is, meg a fiúnak is jól esne látni. Amúgy nem foglalkoznák ilyesmivel.
- Gyere - fogom meg aztán egy pillanatra Afton kezét, és húzom magam után, aztán... mégis elengedem. Ha kézenfogva sétálunk oda, az úgy nézne ki mintha... És a végén még Afton is félreértené. A pár lépés alatt, míg odaérünk, igyekszem megbeszélni az apropót, amiért itt vagyunk.
- Két régi jó barát egy kis közös kalandot keres? - kérdezem halkan lépve Afton mellett. Remélem kicsit, hogy neki jobb ötlete van. Ami hasonlóbb a fiatalok helyzetéhez... Vagy valami ilyesmi...
Odaérve a gyerekekhez aztán megtorpanok.
- Oh... Sziasztok. Ti is a kazamatát szeretnétek felfedezni? - kérdezem tőlük, titokban bátorító mosolyt küldve Will felé. - Ezek szerint rosszkor jöttünk - pillantok Aftonra. A szemüvege aljához valahova. - Bár... Mit gondolsz. Úgy is azon gondolkoztunk, hogy szükségünk lenne még valakire a csapatban. Ez a fiatalember megbízhatónak néz ki. Mit szóltok? Van kedvetek együtt kipucolni a kazamatát? - kérdezem, elsősorban a lánytól.

//Csináljunk úgy, mintha randiznánk. De csak a fiatalok miatt Semmi másért. Nem komolyan... xDDD

by **Kirigaya Suguha** Kedd Jún. 15 2021, 20:41

A kínos beszélgetést megszakítja a csend, miközben mind a ketten arra várnak, hogy ti közbelépjetek. Will még mutogat is hozzá, Hanako azonban még annyi ideig sem mer felnézni, hogy megkeresse tekintetével Aftont. Még szerencse, hogy végül színre léptek, bár arra egyikőjük sem számít, hogy nem is egy, de rögtön kettő ember is tiszteletét teszi náluk. Hanako arca vörösből hulla fehérré válik, amiért valami nem a terv szerint halad, és segítségkérően pislog először Aftonra, aztán rápillant Chaknára.
- Te ismered az Artes céh vezérét? - lepődik meg, amint felismeri a lányt, és hát... ezzel sikeresen le is buktatja magát, mármint azt a tényt, hogy ismer téged.
Willnek ezzel szemben - szokásához híven - egy másik lényegi kérdés csúszik ki a száján, Hanako szavaival egyszerre.
- Ti egy pár vagytok?
Szavaiba aztán belepirul, ahogy rájön a jelentésükre, és félénken néz hol Aftonra, hol Chaknára, mielőtt észreveszi a hajcsatot. Akkor aztán felvidul.
- Te felvetted a... Mármint, nagyon csinos a hajcsatod! - dicsér meg szélesen mosolyogva, aztán Aftonra néz, hogy ő is észrevette-e, mennyire illik a lányhoz a csecsebecse.
Hát igen... Talán ideje lenne elindulnotok abba a kazamatába, mielőtt tovább égetik magukat.

Határidő: 06.22.

by **Afton** Vas. Jún. 20 2021, 10:24

Chakna felettébb különösen viselkedik, és Afton izgatottságtól eltompult elméje nem képes észrevenni, hogy ez a viselkedés nagyon is hasonlít Hanako-éhoz Suzuki-kunnal szemben. Érdeklődve pillant a nőre, fejét kissé félrebillentve kérdőn, mint egy kiskutya, aki számára érdekes szót hall. Már épp rákérdezne, hogy valami baj van-e, mikor Chakna válaszol és összeáll a kép a fejében, diadalmas mosolyt kölcsönözve az arcának.
Tehát a fiú is felkért egy kerítőt. Nem bírja megállni, hogy ne pillantson a fiatalok felé. Tehát teljesen biztos ezek után, hogy Suzuki-kun szintén érdeklődik Hanako iránt. Nevetni támad kedve, hogy mennyire egyformák, mennyire ugyanarra vágynak, mégsem tudja az egyik a másikról. Szíve szerint odarohanna Chaknával kézen fogva, megmondaná a fiataloknak a tényállást, majd integetve odébb vonulna a jól végzett munka után.
Majd ismét Chakna felé fordul, biccentve, hogy rendben, de a szemei megvillannak, ahogy végig nézi a mozdulatát a csattal, majd mielőtt akár csak rászólhatna magára gondola...
-Gyönyörűen áll rajtad. Szép vagy.
...tban, már ki is nyitja a száját.
Ahogy Chakna keze hozzáér az övéhez, egy pillanatra mintha eltűnne a világ. Talán valami rendszerhiba lehet ismét, töpreng el, de akkor nem érti, hogy a mellkasa.... Oh...
Még a száját is elnyitja egy kicsit a felismeréstől, ahogy Chakna hajára pillant, mivel a lány azóta is lehajtja a fejét és kerüli a pillantását. Ez utóbbin tulajdonképpen nem lepődött meg; ő is zavarban érzi magát a történtek után, ámbár az azóta átélt események és történések, na meg talán a szakmája nyomán, tudta, miként dolgozza fel őket. Chakna más, a számára biztosan sokkal nehezebb és több időbe kerül, vagy talán örökre, viszont ez az iménti, szinte villámcsapás szerű érzés...
Afton nem tudja, hogy fellélegezzen-e vagy sem, mikor rövid idő múlva Chakna elengedi és csak egymás mellett sétálva közelítenek végül a fiatalokhoz. Fejben megragadja az iménti kérdéseket, egy kupacba teszi őket és félretolja egy doboz mögé, hogy majd később foglalkozik velük, odahaza, elvégre most spontánnak, de ügyesnek kell lenniük. A fiatalok viszont úgy meglepődnek, hogy Afton pár másodperc múlva elmosolyodik, majd kacagni kezd, főleg Suzuki-kun kérdésén.
-Igen, ismerjük egymást régebbről, volt már pár közös kalandunk. -feleli Hanako kérdésére elsősorban, majd Suzuki-kun nyelvbotlására sunyi, szinte már ravasz mosollyal, kérdőn emeli a szemöldökét, hogy aztán rápillantson a kérdéses hajcsatra. Tehát innen fúj a szél. Bár a véleményén, miszerint a csat remekül áll és kiemeli Chakna amúgy is rendkívüli szépségét, nem változik.
Valami hang megszólal az elméje mélyén: "Na, gyerünk. Ne legyél olyan félénk, mutass példát a fiataloknak."
Afton visszafordul Suzuki-kun felé, mutatóujját az ajka elé emeli, rákacsint és fojtott hangon, de direkt úgy, hogy a lányok is hallják, megszólal.
-Csiiitt, nem buktass le idő előtt!
Majd elneveti magát és lágyan, szinte alig érintve, megsimogatja kicsit Chakna vállát. Mindössze két másodpercbe sem telik a mozdulat, hisz meg akarta vele őt nyugtatni, amíg rá nem jött, hogy ezzel talán pont hogy csak fokozza a lány idegességét. Megköszörüli a torkát,majd a kazamata bejárata felé mutat.
-Hát akkor, hölgyeim és uraim, azért gyűltünk ma össze ezen a csodálatos napon, hogy tanúi legyünk a Sors szerencsejátékának, és ha már úgyis pont mindenkinek most jutott eszébe idejönni, szerintem induljunk. Estére foglalásom van a kedvenc báromban, ahol pipik forognak a rudakon, a'la a grillcsirkésnél.
Miért látja lelki szemei előtt azt, ahogy még Ozirisz is talán lemondó sóhajjal emelné a tenyerét az arca elé...? Oké, Afton, ez nem volt épp a legjobb poénod... pont Chakna előtt. Hogy meneküljön az esetleges szúrós vagy lemondó pillantásoktól és pillanatoktól, megkerüli a gyereket és elővarázsolja két tierrel alacsonyabb, de ide tökéletes, átmeneti pajzsát.
-Akkor nosza! Induljunk! "Előre ország népe, haaarcra!"

by **Chakna** Pént. Jún. 25 2021, 12:01

Döbbenten kapom fel a fejem a dicséretre, amire annak ellenére sem voltam felkészülve, hogy valahol éppen emiatt került a csatt a hajamba (ha nem is vallottam be magamnak). Előbb fehérre változott az arcom, aztán elöntötte a halvány pír.
- Köszönöm - feleltem száraz torokkal, és még elmondtam volna, hogy a fiú miért adta nekem, de már nem tudtam kipréselni több szót a torkomon. Mindeninek ezt mondta volna. Úriember, akinek szokása dicsérni a hölgyeket, mindenféle plusz jelentés nélkül. Észrevétlenül mély levegőt véve ezzel sikerül megnyugtatnom magam.
Közben pedig, végre odaléptünk a fiatalokhoz, és szembe találtuk magunkat a zavarral. Na igen... Arról nem volt szó, hogy ketten is elkísérjük őket. Ahogy a lányt elnézem, ő Aftonra számított, csak rám nem, és emiatt lett ideges. Nem baj, azért vagyunk itt, hogy ezt oldjuk.
Afton a lány kérdésére válaszol, míg én mindkét kérdéstől kicsit meglepetten nézek előbb a lányra aztán a fiúra. Még mindig meg tud lepni, hogy rámismernek az Artes vezéreként. És hogy egy pár lennénk?... Erre a kérdésére igyekszem elpirulva, sietősen válaszolni.
- Ne... - mondanám a döbbenetből ocsúdva, de Afton megelőz a válasszal. Pillanatokig riadtság tükröződik az arcomon, mire sikerül rájönnöm, hogy viccelődik. Ugye? Igen. Biztos, hogy viccel, hogy a fiatalok zavarát oldja. Az a jóleső érintés is ezt akarta jelenteni. Egyértelműen.
Az idegességemet végül a suta poén oldja fel, amitől nevetésben török ki.
- De a pajzsodat is mindenképpen vidd magaddal. A grillcsirkék elég nyárs-hangulatban tudnak lenni. - nevetek, és az öklömet magasba emelve indulok a kazamata bejáratához. Aztán mire belépnénk, Afton elől a pajzsával, én meg a fiatalok mögött Artemissel indulunk neki mobokat vadászni. Közben legalább van időm gondolkodni. És figyelni Aftont. Hinari azt mondta, megviselte, amit Chanceryvel átélt... Tudni akartam, hogy rendben van-e.

//Köszönöm a türelmet <3

by **Kirigaya Suguha** Csüt. Júl. 01 2021, 20:13

A fiatalok a párbeszédek további alakulásának nyomán végül teljesen összezavarodnak. Nem igazán kaptak választ rá, miért kettő jött az egy helyett, és pontosan mi van köztetek, ezért aztán ki-ki a saját szájíze szerint egészíti ki fejben a történetet, az utalásaitok fényében. A végén a grillcsirkés poénáradatra Hanako arcára végül kiül a totális értetlenség, Will ezzel szemben jót röhög a megjegyzésen, amit első pillanatra természetesen félreért, ahogy azt illik.
Eközben azonban végre feltűnik neki valami, most, hogy Chakna hajcsatja a hajak felé irányította a gondolatait.
- Van valami a haja... Ohh! - nyúl oda, aztán amikor rájön, hogy mit lát, elrántja hirtelen a kezét. Zavarában pedig végül ugyanazok a szavak hagyják el az ajkát öntudatlanul is, amik az előbb Aftonét.
- Gyönyörűen áll rajtad. Szép vagy.
Nos, talán ideje lenne elindulni, mielőtt mind a ketten szívinfarktust kapnak ennyi érzelemtől! Afton törtetve előre is indul, hogy aztán alig pár méter megtétele után belefussatok öt darab vörös csíkos tigrisbe.
Hanako felkiált, mint aki annak ellenére, hogy tapasztalt harcos és egy kazamata közepén jár, egyáltalán nem számít ellenségre.
- Suzuki-kun! - hagyja el ajkát a segélykérés, és elkapja a fiú kezét, ám az őt kinéző tigris harapása nyomán nem esik le még a páncélja sem.
- Ne hívj már így! - elégedetlenkedik a megnevezett, de azért előre lép, és meglendíti a fegyverét a gonosz bestia felé, pedig fiút egyik mob sem támadja, a többi tigris pedig Chakna és Afton között oszlik el.
Rátok bízom, hogy intézitek el őket.

Vörös Csíkos Tigris - HP:70 | F:35 | E:17 | GY:44 | S:40 | P:0

by **Afton** Vas. Júl. 04 2021, 11:34

"Suzuki-kuuuuun, ne Chakna-samát dícsérd, van ott melletted valaki, aki több figyelmet érdemel most tőled, ejnye...", szalad át rajta a gondolat, de nem mond egy szót sem ki hangosan, nem is pillant rájuk. Ő most egy tudatlan, aki maximum feltételezi, hogy Hanako és Suzuki már egy párt alkotnak, és a gondolat szinte kaján vigyort kölcsönöz az arcára; még mázli is, hogy háttal van mindenkinek, és nem láthatják meg rajta. Egy dupla-randi? Lehetne ez... dupla-randi?
Egy ilyen poén után te még dupla-randit akarsz?
Ám mikor Chakna még rá is kontráz a viccre, Afton döbbenten megfordul, majd erőnek erejével elnémítja fejében az esküvői harangok kongásának hangját és elmosolyodik, kicsit megemelve a pajzsát.
-Én odafigyelek a védekezésre. ... Áááh, állítsatok le!
Neveti el magát, megfordul, és bár még kacag, ahogy megy előre, gondolatban egy kötelet sodor, amit majd a nyaka köré tekerhet kicsit később.

Majd meg is érkezik az első hullám, ami legalább elterelheti a figyelmet. A tigrisek láttán Afton elsőre megijed; ő először látja őket, pajzsát a földnek támasztva maga elé helyezi, de a rendszerben vannak dolgok, amiket nem fog tudni kijátszani. Két tigris feje nagyot koppan rajta, de ahogy látja, hogy nem sok fut le így sem a csíkról, és Hanako sem szenved sérülést, megnyugszik. Rendben, könnyű kazamata. Ki tudja, talán Suzuki-kun tényleg direkt választott egy ilyet. Talán tényleg célja van vele.
Viszont elfintorodik, mikor meghallja a dorgálást. Kicsit hátrapillant, hogy meglesse őket; Suzuki-kun nem vett észre semmit Hanako külsején, nem dicsérte, sőt, most még rá is pirít. Talán csak ideges, hisz a szavaiban nem tűnik úgy, hogy érdeklődne, a tettei, a mozdulatai és a pillantása sokat elárulnak.
El kéne beszélgetnie a fiúval...
-Pedig én cicás vagyok. Miért kell most cicákat bántanom? Ejjnye, rossz cirmi, hess! Nem vagyunk kaják! Whiskas-nak nézek ki?
Tolja odébb pajzsával az egyik tigrist és csap a fejére a kardjával, de nincs annyi Ereje, hogy ennyivel elintézhessen közülük egy példányt. Két csapásra szükség van, de nem sokkal gyorsabb náluk, szóval egy tigrisnél többet egész biztos nem tud elintézni; bár arcán látni némi bánatot és megbánást, mikor meglátja a pixeleket szétszóródni. Hamar odébb löki a feltörő gondolatokat és amíg a maradék tigrise a páncéljának szélét harapdálja, hátrafordul, hogy ellenőrizze a gyerekeket és Chaknát.

by **Chakna** Pént. Júl. 09 2021, 20:50

Will elterelte a témát rólunk, amitől fellélegeztem, és fel is tűnt, hogy végre észrevette a lány igyekezetét, hogy csinos legyen ezen a találkozáson. Bátorítóan mosolyogtam rá, és ha épp megtehettem úgy, hogy a lány ne lássa, a hüvelykujjamat is feltartottam neki jelezve, hogy jó nyomon jár.
Afton újabb poénjára viszont már nem tudok mit mondani. Ismerős volt ez a fajta humor. Nagyon is. Felszabadultan nevettem, másodpercekig, mire sikerült úrrá lennem magamon. Remélem a fiataloknak is olyan szórakoztatónak ígérkezik ez a közös kazamata. mint nekem... Nem is tudom mit tennék, ha pont a jelenlétünk állna az útjába az egymásratalálásuknak. Gondolatban orron is pöcköltem magam, hogy ne engedjem el magam ennyire, hiszen gardedám vagyok, nem pedig duplarandira érkeztem...
Ezután viszont már tényleg ideje volt indulni, úgyhogy követtem a társaságot. A kis csapatunk pedig rövidesen bele is futott az első adag szörnybe.
Nos a lány ijedelmét látva véletlenül megtaszajtottam volna Willt, hogy álljon bele a védelmező hős szerepébe, de erre nem volt szükség. A fiú maga is tudta, hogy ezt kell tennie, és előrelépett, hogy a lányt támadó tigrist leüsse. Ezt a eladatot meghagytam neki egyelőre, tudva, hogy milyen fontos ez, és az Aftont támadó mobot lőttem meg, aztán a másikat... és valószínűleg több nyílra már nem volt szükség, mert eddigre mind az öt nagymacska a pixelmezőkre távozott.
- Nem kell őket bántanod - válaszolom Aftonnak a tigrisek támadása közben - Segítesz nekik a pixelmezőkre jutni, ahol nem kell a gonosz játékosoktól tartaniuk. - akkor lövöm ki a második, majd ha szükséges a harmadik nyilat is, de csak elintézünk öt ilyen mobot két-két csapással, ugye?
Na de... hogy van a kis párocskánk?

by **Kirigaya Suguha** Szer. Júl. 21 2021, 16:58

Will hősies harcot folytat a Hanakot támadó tigrissel, így kis idő alatt el is pixelezi azt. Fordulna tovább a csata hevében a többi ellenfélhez is, de addigra... nem maradt egy sem.
- Hű - hagyja el ajkát a megdöbbenés hangja és most talán még nagyobb áhitattal pillant Chaknára, mint annak előtte. Mert hát az egyértelmű volt, hogy nem Afton tüntette el őket. Mégis hogy lenne képes holmi lovag ilyen sebzést leosztani?
Persze az ellenszenvét fokozhatta talán az is, hogy Hanako Aftonnak mondott hálát, amiért megvédte a csapatot a sebződéstől. Pedig ha Aftonon múlt volna, egyet sem pixeleznek el!
- A mobok újraspawnolnak megadott időközönként. Nem pusztítod el őket örökre, ezt mindenki tudja - veti oda ellenszenvesen, mire a kislány csak sértetten megrázza a fejét.
- Szerintem jó szívre vall, hogy törődik velük. Én sem szívesen támadom meg a tigriseket - makacskodik, ráadásul ezt alátámasztva az egész harc alatt egyetlen egy mobot sem pixelezett el, de még csak meg sem próbált támadni.
Akárhogy is, hiába hogy nem alakul álomszerűen ez a randi, nektek azért tovább kell haladnotok az úton. A szerencse pedig elhagy benneteket, mert egyik pillanatról a másikra beszakad alattatok a föld, és elkapják lábaitokat az üreglakók. Szám szerint összesen hét, amiből három Chaknát, három Aftont, egy pedig Hanakot támadja. Nos... remélem, nem kell mondanom, hogy milyen helyekre és milyen módon képesek felkúszni ezek a bitang jószágok - nem hiába Eiki kedvencei. Először csak a térdeitekig kúsznak fel... aztán egészen a combokig. Csúnyán bekúsznak a ruhanemű alá. És kitartóan haladnak tovább és tovább.
Mit tesztek?

7 x Üreglakó - HP:70 | F:48 | E:11 | GY:47 | S:13 | P:0

Határidő: 08. 04. (Visszaállunk a két heti határidőkhöz Chan megnövekedett munkamennyisége miatt.)

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Limonádé

[Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé

Re: [Küldetés] Limonádé