KezdőlapScrooge
2 posters
1 / 1 oldal
Scrooge
by Scrooge Vas. Dec. 23 2012, 23:43
Név: Scrooge (A karakterem a valós nevét nem fedi fel, ezért gondolom, nem muszáj annyira)
Nem: Férfi
Kaszt: Mezei kardforgató
Kor: 22
Kinézet: Nem a legmagasabb ember, körülbelül 175 centiméter magas. Barna haja, vöröses szemei vannak. A szemszíne változó, ez egy különleges szernek a hatására történik, ami miatt még egy csomó más dolog is történik vele.(Mert azért, a jövőben vagyunk
). Vékony, test súlya körülbelül 75 kilogramm. Szóval minden olyan, mint a profilképen. Ó, majdnem kifelejtettem, kedvenc színe a vörös.
Jellem: Scrooge érdekes jellemmel rendelkezik, valóságosan kettős személyiség. Egy bizonyos szer hatására, megbomlott a személyisége, skizofrén lett, ezért is volt egy ideig pszichiátriai eset. De erről bővebben az előtörténetben.
Vegyük a normális jellemét: Zárkózott, senkivel sem akar nagyon közelebb kapcsolatba kerülni, titokzatos, próbálja elrejteni mindenki elől a valódi énjét. Kinézetben ez a Scrooge, csak abban különbözik, hogy barnák sötét-vörösek a szemei. Attól még, hogy higgadt állapotában van, erős hajlamot érez a verekedések iránt. A vérében van, a balhé, a bunyó, a nagy csetepaté. Valóságos bajkeverő. Hát igen… Végül is, egy bűnöző. (Hopsz, spoiler!
)
A pszichopata „elmentazeszem jellem”: Ekkor kitörik belőle a vadállat. Gyakran jár ilyen formában is. Ilyenkor semmi sem érdekli, csak megy, és rombol, amit lát. Ha megütik, nem érdekli a fájdalom, talpra áll és harcol. De ilyenkor, emlékszik, ki is valójában a barátja. Ha előző formájában nem volt mersze megölni az ellenfelét, akkor ebben tuti, hogy életre-halálra fog harcolni. A szemei ekkor, rikító pirosak lesznek. Ez a jellem, idegességkor jön elő, vagy véletlenszerűen is törhet elő.
De mind a két jellem imádja a zenét. Valóságos szerelme a zenének.
Képességek
Musica Perfectum: A rendszer ezt a képességet osztotta reája, mivel nagy imádója a zenének. Valójában, ez egy item, egy fejhallgató, mely fel van szerelve a legjobb membránokkal a világon. Miután hősük használta e képességét, használva egy szót, az az attributája megnő. Tegyük fel, ha azt mondja, hogy „velocitatem” (latin), akkor a sebességre kap pontot. De! A fejhallgatóba akkor is lehet zenét hallgatni, amikor épp nem ad bónuszt. Szóval, bármikor, amikor kedve szottyan, zenét hallgat. Hogy milyen zenét játszik?! Nem tudni… Mindig a legjobbat.
Képesség szintek:
1. Szint: +3 az adott attributához, 3 körig
2. Szint +4
3. Szint +5
4. Szint +6
…..
Egyszerre csak egyet növelhet meg, a lehűlési idő pedig az effektus végétől számítva 2 kör. Csakis magának adhat bónuszt, mindent adhat, kivéve ÉP-t és Armort.
Előtörténet
-Óóóó…. Ne már. Megint magamról kell beszélnem? Már unom, folyton faggattak a pszichológusok ezzel-azzal. Utáltam őket. Most meg tessék, itt vagy te… Nem is tudom, ki vagy, de faggatsz engem. Hát ki vagy te?! Minek képzeled magad?! Látom, a szád nem látott öklöt rég!
Ekkor megálltam egy pillanatra, mintha csak újra indulnék. Most már normális vagyok, ide kerülésem kicsit felhúzott, és kihozta belőlem az állatot. Analizálnom kellett a dolgokat, mint a régi szép időkben, ahogy tanítottak. Áhh, beszélnem kell. Hát, ha erre kérnek, muszáj.
-Bocsánat az előbbiért, kicsit elszaladt velem a ló. Mi lenne, ha leírnám, hogy tulajdonképpen ki is vagyok?
Az ismeretlen alak bólintott. Megjelent előttem egy menü, ahol írhattam, nos, el is kezdtem a dolgot.
Származásom én sem tudom, mindig is azt mondták nekem, hogy az utcán találtak. De aki megtalált, egy valóságos vadállatnak minősült. Nevelő”apámat” Alfrednek hívták, akit mindig csak apucinak kellett hívnom. Ő tudósnak vallotta magát. Most már, tudom, hogy rossz ember volt. Rajtam kísérletezett, merthogy, rajtam úgy is mindegy, csak egy gyerek vagyok az utcáról. De mégis, ő nevezett el engem. Nevem se volt előtte. Szeretem is, de egyben utálom. Növekedtem, cseperedtem nevelőapám mellett. Ő mindig dolgozott valamin otthon, valami szuper harcos dolgot akart véghezvinni, hátha sikerül neki. Sok gyártmányát velem itatta meg, vagy épp lőtte belém, de egyik sem volt rám hatással, vagy épp óriási hányingerem támadt tőle. Az iskola, engem sem kerül el, pedig elkerülhetett volna, nem bántam volna meg a kihagyását. Még mindig nem értem, hogy minek kényszerítik ennyire a tanulást japánba. Ja, és igen. Azt még meg kell, hogy említsem, hogy valamiért annyira nem néztem ki ázsiainak, mint a többiek. Lehet, hogy valamelyik szülém Európából származik. De ezt, máig nem tudom. Na de, térjünk vissza a lényegre. Iskolába jártam, nem volt ott semmi érdekes. Naponta, ugyan azok az arcok, ugyan azok az unalmas órák, ugyan az. Minden, csak ugyan olyan volt. Semmi újdonság. Szürke hétköznapok. 14 éves koromra, elegem lett ebből. Nagyon önfejű kezdtem lenni, ugyan ilyen vagyok most is. De pont ez a pillanat volt, ami megváltoztatta az életemet. Nevelőapám ekkora, már egy ősz, öregember volt, de még mindig csak dolgozott. Valami állami megbízatáson ügyködött folyton, nem érthettem a felnőttek logikáját, miért fontos ez ennyire. Befutottam hozzá a szobába, sírva… Pontosan emlékszek, ezeket a szavakat intéztem felé: „Apa… Utálom az életem. Unalmas, napról napra, csak ugyan az….Én élni akarok!”. Sírtam, karjaiban, mint valami kispista. És tisztán emlékszek, azokra a szavakra, arra a két, mosatlan kézre, ami a fejemet simogatta, majd mikor felemeltem a fejem, az a két álmos szem. Az alatt a két álmos szem alatt ott volt, egy öreg, ráncos száj is, mely ezt válaszolta: „Én megváltoztatom ezt.”. Majd, megkérdezte, hogy akarom ezt. Én válaszoltam neki, mit sem tudva, hogy mi fog történni ezután, de egy óriási tűvel állt elő, és valami löttyel. Amit magának, és nekem is beadott. Először nekem adta be, utána magának. Az első 2 percben, nem történt semmi. De egyből telefonált nevelőapám valahova, nem tudom kinek, vagy, hogy merre. De egy kis idő elteltével, elhomályosult minden. Amikor felébredtem, már máshogy éreztem magam. Olyan voltam, mint most. Erős testtel, fura szemekkel. Egy nő volt mellettem, kinek a becses nevét megtudtam, persze később, Elise volt. Officiálisan volt felöltözve. Azt mondta, hogy egy állami szervezetből van, majd elmagyarázott mindent, hogy kinek dolgozott a nevelőapám, meg más dolgot is mondott. Megtudtam, hogy az én kedvesen szeretett nevelőapám, aki olyan volt nekem, mint az igazi, meghalt. És hogy, ez a szérum, az ő több éves munkája. Teljes 2 napot aludtam, ez alatt, több embernek is beadták a szérumot, azok vagy lebénultak, vagy kómába estek, vagy meghaltak mind. Rehabilitációm 1 hétig tartott. Ez alatt az egy hét alatt, megmutatkozott, a második énem is. Ami a szérumnak volt köszönhető. Az egy hét lábadozás után, meg tudtam, hogy mi is a céljuk velem. Tudtam én, kutyából nem lesz szalonna. Alkalmazni akartak, mint valami különleges haderőt. Mind ezt, 14 évesen… Hát ez aztán a csuda ország. Beleegyeztem, mert érdekesnek hangzott. Másnap, jött értem, egy repülő, amely elszállított egy szigetre. A szigeten emberek sokasága mutatkozott be nekem, 3 pszichológus, 4 edző, 2 taktikus, 1 szaki, 2 orvos, 5 őr. Mindenből volt. És ők, itt megtanították, hogy mitől döglik a légy, vagyis az ember. Meg tanultam mindent használni, kést, tankot, parittyát… Szinte mindennel tudtam volna embert ölni. Persze, ez a megterhelés eléggé jól hatott a pszichikámra is. Megbolondultam tőle. Hetente háromszor jártam pszichológushoz, mert amikor átmentem egyik énemből a másikba, akkor mindent lőttem, ami mozog. De valójában, aki tényleg kedves volt nekem, azt nem bántottam. Volt egy partnerem is, aki egy nő volt. Eva volt a becses neve, ő nem egy genetikai
mutáns volt, mint én. Én sem voltam egy szuper ember, csupán az izmaim voltak erősebbek, de ugyan úgy sebeződtem, mint a többi mezei ember. Őt, sose bántottam az őrjöngő formámban. Vele mindig is, jól viselkedtem. 18 évesen, véget ért a kiképzésem. Máris kezdődtek a küldetések. Első küldetésemre, most is emlékszek… Akkor öltem először embert. De azt nem én tettem, hanem a gonosz oldalam. Attól még, hogy gonosz volt, teljesítette a küldetéseket. Szinte mindig, amikor baj keveredett, és felment az adrenalin szintem, kitört belőlem ez a vadállat. A célpont, egy férfi volt, körülbelül 50 éves, és egy bizonyos microchipp volt valahol, a fogában, amit meg kellett szereznünk. Tudniillik, ekkor szerettem bele a zenébe, amit Eva mutatott meg nekem. Kaptam is tőle, egy csomó zenét, ipodot, meg mindent. Volt miből, mert ellátott minket az állam fűvel-fával. Ha kellett valami, azt egyből kaptuk. Ekkor még barátságos voltam mindenkivel, de volt egy küldetés, ami mindent megváltoztatott, minden más lett, az életem megfordult. Egy barátom volt, az pedig Eva. És egy küldetés során, pont ő árult el engem, fegyvert szegezett a fejemhez. Az adrenalin szintem, ekkor volt szerintem életemben a legmagasabb, a szemeim élénkvörössé váltak, és mint egy idegbajos idióta, kiütöttem volt társam kezéből a fegyvert, és úgy fejbe vágtam, hogy ő már nem állt fel. Soha többé…. Ez az esemény 20 éves koromban történt, egy évvel ezelőtt, még pontosan emlékszek. A véres kezeim, és hogy mit tettem. Magamat okoltam ezért, mert hát, ideges voltam, és elkapott a hév… Ez volt a szérumnak a mínusza, hogyha felidegesedek, akkor minden megváltozik, egy teljesen más ember ébred fel bennem. Nem is ember, hanem egy gyilkos vadállat… Visszatérve a bázisra, nem kerültem börtönbe. Mindig mini kamerákkal figyeltek minket, megértették a szituációt, és rendkívüli esetként volt elkönyvelve. Ez után a nap után, nem kaptam egy küldetést sem. Pszichológusokhoz jártam, akik megpróbáltak meggyógyítani, de nem sikerült. Naphosszakat töltöttem az edzőteremben, ahol a nerve gearnak a katonai változatát használtuk. Ugyan az, mint a hírhedt példány, csak még idő előtt volt elérhető számunkra. Itt edztem, ellenfelek ellen, akik nem voltak valódiak, de a fájdalom, az valódi volt, ha meglőttek. Tökéletes volt, hogy levezessem a felgyülemlett energiát, mert hát, abból jelenleg sok volt. A világon, a legelső VRMMO, ami jó… Ez volt mindenütt akkor. A neve pedig, Sword Art Online. És nemsokára indul. Ezt gondoltam akkor… Mivel voltak kapcsolataim, a dolgokat nem volt nehéz beszerezni. Ez egy teljesen más világnak ígérkezett, és mivel, annyi pénzt gyilkoltam már össze, hogy élhetek rajta, az idők végezetéig, ezért nincs mit vesztenem, kipróbáltam. Létrehoztam a karakteremet. De a játék… Nem olyannak minősült, amilyenre gondoltam. Egy GM fogadott minket, aki egyből, zagyvaságokat magyarázott. De, ezek a zagyvaságok igaziak voltak. Tényleg nem tudtunk sehogy sem kilépni ebből a redves játékból, bent ragadtunk. Összekuporodtam egy sarokba, a városba, és eléggé mélyre hatott ez a dolog. De hírtelen, megszólalt bennem egy hang. Én voltam az, a saját testemben. Ezt hallottam tőle „Hát nem ismersz meg? Te jó ég, de egy retardált vagy… és ez lennék én?! HÁT NEM ISMERSZ MEG! ÉN VAGYOK TE! TE MEG ÉN!!!”. Ekkor kapcsoltam… a másik énem beszélt hozzám. A testen osztozunk. Az óta is hallom, ahogy beszél hozzám, néha az irányítást is átveszi. Ez az adrenalin, pont elég volt ahhoz, hogy előjöjjön. És gyakran elő szokott jönni, sőt, van hogy napokig ő uralja a testem. Ekkor egy hosszú diskurálásba merültem magammal… Vitatkoztam. ÉS arra jutottam, hogy ez a világ, tökéletes dolog. Itt új életet kezdhetek, megpróbálhatok megmenteni mindenkit. De a gonosz énem, ennek pont az ellenkezőjét akarta, ő meg akart ölni mindenkit, és csak a jóban akart dúskálni, őt nem érdekelte a lelki könnyebbség, őt csak a pusztítás, a pénz iránti szeretet, a hatalom érdekelte. Szerintem, nevelőapám nem ezt akarta, nem azt, hogy ilyen ember legyek, sőt, lehet, hogy rendes szüleim sem akarták. De őket sajna, már nem láthatom meg. Ha még élnek is, már rég tuti, hogy elfelejtettek… Meg, egy mutáns gyereket, ugyan ki fogadna be már? Főleg, hogy most egy játékban vagyok. Azóta nem történt semmi. Csak annyi, hogy most itt vagyok, egy sötét alaknak írok, tudom, hogy ezt most el fogod olvasni… Igen, te! Elárulnád, minek kell ez? Minek kell ebben a végtelen sötétségben írnom az életemről? Válaszolnál, kérlek?
Az írásomnak vége szakadt. Bezártam az elektromos könyvet, és dobtam is a sötét alaknak. De ekkor minden sötétség eltűnt, és a kezdő városban találtam magam. Egy élmény volt… De hol voltam? Nem tudom. Ekkor hirtelen megnyugodtam, ami rohamot váltott ki nálam. És az őrület, átvette a hatalmat fölöttem. Majd elindultam valamerre, Isten tudja merre, őrülten, lehet, hogy megöltem valakit.
//A játékban ez a mutáció, csak egy adag őrültséggel jár, semmi más bónusszal ^^ //
Nem: Férfi
Kaszt: Mezei kardforgató
Kor: 22
Kinézet: Nem a legmagasabb ember, körülbelül 175 centiméter magas. Barna haja, vöröses szemei vannak. A szemszíne változó, ez egy különleges szernek a hatására történik, ami miatt még egy csomó más dolog is történik vele.(Mert azért, a jövőben vagyunk
). Vékony, test súlya körülbelül 75 kilogramm. Szóval minden olyan, mint a profilképen. Ó, majdnem kifelejtettem, kedvenc színe a vörös.Jellem: Scrooge érdekes jellemmel rendelkezik, valóságosan kettős személyiség. Egy bizonyos szer hatására, megbomlott a személyisége, skizofrén lett, ezért is volt egy ideig pszichiátriai eset. De erről bővebben az előtörténetben.
Vegyük a normális jellemét: Zárkózott, senkivel sem akar nagyon közelebb kapcsolatba kerülni, titokzatos, próbálja elrejteni mindenki elől a valódi énjét. Kinézetben ez a Scrooge, csak abban különbözik, hogy barnák sötét-vörösek a szemei. Attól még, hogy higgadt állapotában van, erős hajlamot érez a verekedések iránt. A vérében van, a balhé, a bunyó, a nagy csetepaté. Valóságos bajkeverő. Hát igen… Végül is, egy bűnöző. (Hopsz, spoiler!
)A pszichopata „elmentazeszem jellem”: Ekkor kitörik belőle a vadállat. Gyakran jár ilyen formában is. Ilyenkor semmi sem érdekli, csak megy, és rombol, amit lát. Ha megütik, nem érdekli a fájdalom, talpra áll és harcol. De ilyenkor, emlékszik, ki is valójában a barátja. Ha előző formájában nem volt mersze megölni az ellenfelét, akkor ebben tuti, hogy életre-halálra fog harcolni. A szemei ekkor, rikító pirosak lesznek. Ez a jellem, idegességkor jön elő, vagy véletlenszerűen is törhet elő.
De mind a két jellem imádja a zenét. Valóságos szerelme a zenének.
Képességek
Musica Perfectum: A rendszer ezt a képességet osztotta reája, mivel nagy imádója a zenének. Valójában, ez egy item, egy fejhallgató, mely fel van szerelve a legjobb membránokkal a világon. Miután hősük használta e képességét, használva egy szót, az az attributája megnő. Tegyük fel, ha azt mondja, hogy „velocitatem” (latin), akkor a sebességre kap pontot. De! A fejhallgatóba akkor is lehet zenét hallgatni, amikor épp nem ad bónuszt. Szóval, bármikor, amikor kedve szottyan, zenét hallgat. Hogy milyen zenét játszik?! Nem tudni… Mindig a legjobbat.
Képesség szintek:
1. Szint: +3 az adott attributához, 3 körig
2. Szint +4
3. Szint +5
4. Szint +6
…..
Egyszerre csak egyet növelhet meg, a lehűlési idő pedig az effektus végétől számítva 2 kör. Csakis magának adhat bónuszt, mindent adhat, kivéve ÉP-t és Armort.
Előtörténet
-Óóóó…. Ne már. Megint magamról kell beszélnem? Már unom, folyton faggattak a pszichológusok ezzel-azzal. Utáltam őket. Most meg tessék, itt vagy te… Nem is tudom, ki vagy, de faggatsz engem. Hát ki vagy te?! Minek képzeled magad?! Látom, a szád nem látott öklöt rég!
Ekkor megálltam egy pillanatra, mintha csak újra indulnék. Most már normális vagyok, ide kerülésem kicsit felhúzott, és kihozta belőlem az állatot. Analizálnom kellett a dolgokat, mint a régi szép időkben, ahogy tanítottak. Áhh, beszélnem kell. Hát, ha erre kérnek, muszáj.
-Bocsánat az előbbiért, kicsit elszaladt velem a ló. Mi lenne, ha leírnám, hogy tulajdonképpen ki is vagyok?
Az ismeretlen alak bólintott. Megjelent előttem egy menü, ahol írhattam, nos, el is kezdtem a dolgot.
Származásom én sem tudom, mindig is azt mondták nekem, hogy az utcán találtak. De aki megtalált, egy valóságos vadállatnak minősült. Nevelő”apámat” Alfrednek hívták, akit mindig csak apucinak kellett hívnom. Ő tudósnak vallotta magát. Most már, tudom, hogy rossz ember volt. Rajtam kísérletezett, merthogy, rajtam úgy is mindegy, csak egy gyerek vagyok az utcáról. De mégis, ő nevezett el engem. Nevem se volt előtte. Szeretem is, de egyben utálom. Növekedtem, cseperedtem nevelőapám mellett. Ő mindig dolgozott valamin otthon, valami szuper harcos dolgot akart véghezvinni, hátha sikerül neki. Sok gyártmányát velem itatta meg, vagy épp lőtte belém, de egyik sem volt rám hatással, vagy épp óriási hányingerem támadt tőle. Az iskola, engem sem kerül el, pedig elkerülhetett volna, nem bántam volna meg a kihagyását. Még mindig nem értem, hogy minek kényszerítik ennyire a tanulást japánba. Ja, és igen. Azt még meg kell, hogy említsem, hogy valamiért annyira nem néztem ki ázsiainak, mint a többiek. Lehet, hogy valamelyik szülém Európából származik. De ezt, máig nem tudom. Na de, térjünk vissza a lényegre. Iskolába jártam, nem volt ott semmi érdekes. Naponta, ugyan azok az arcok, ugyan azok az unalmas órák, ugyan az. Minden, csak ugyan olyan volt. Semmi újdonság. Szürke hétköznapok. 14 éves koromra, elegem lett ebből. Nagyon önfejű kezdtem lenni, ugyan ilyen vagyok most is. De pont ez a pillanat volt, ami megváltoztatta az életemet. Nevelőapám ekkora, már egy ősz, öregember volt, de még mindig csak dolgozott. Valami állami megbízatáson ügyködött folyton, nem érthettem a felnőttek logikáját, miért fontos ez ennyire. Befutottam hozzá a szobába, sírva… Pontosan emlékszek, ezeket a szavakat intéztem felé: „Apa… Utálom az életem. Unalmas, napról napra, csak ugyan az….Én élni akarok!”. Sírtam, karjaiban, mint valami kispista. És tisztán emlékszek, azokra a szavakra, arra a két, mosatlan kézre, ami a fejemet simogatta, majd mikor felemeltem a fejem, az a két álmos szem. Az alatt a két álmos szem alatt ott volt, egy öreg, ráncos száj is, mely ezt válaszolta: „Én megváltoztatom ezt.”. Majd, megkérdezte, hogy akarom ezt. Én válaszoltam neki, mit sem tudva, hogy mi fog történni ezután, de egy óriási tűvel állt elő, és valami löttyel. Amit magának, és nekem is beadott. Először nekem adta be, utána magának. Az első 2 percben, nem történt semmi. De egyből telefonált nevelőapám valahova, nem tudom kinek, vagy, hogy merre. De egy kis idő elteltével, elhomályosult minden. Amikor felébredtem, már máshogy éreztem magam. Olyan voltam, mint most. Erős testtel, fura szemekkel. Egy nő volt mellettem, kinek a becses nevét megtudtam, persze később, Elise volt. Officiálisan volt felöltözve. Azt mondta, hogy egy állami szervezetből van, majd elmagyarázott mindent, hogy kinek dolgozott a nevelőapám, meg más dolgot is mondott. Megtudtam, hogy az én kedvesen szeretett nevelőapám, aki olyan volt nekem, mint az igazi, meghalt. És hogy, ez a szérum, az ő több éves munkája. Teljes 2 napot aludtam, ez alatt, több embernek is beadták a szérumot, azok vagy lebénultak, vagy kómába estek, vagy meghaltak mind. Rehabilitációm 1 hétig tartott. Ez alatt az egy hét alatt, megmutatkozott, a második énem is. Ami a szérumnak volt köszönhető. Az egy hét lábadozás után, meg tudtam, hogy mi is a céljuk velem. Tudtam én, kutyából nem lesz szalonna. Alkalmazni akartak, mint valami különleges haderőt. Mind ezt, 14 évesen… Hát ez aztán a csuda ország. Beleegyeztem, mert érdekesnek hangzott. Másnap, jött értem, egy repülő, amely elszállított egy szigetre. A szigeten emberek sokasága mutatkozott be nekem, 3 pszichológus, 4 edző, 2 taktikus, 1 szaki, 2 orvos, 5 őr. Mindenből volt. És ők, itt megtanították, hogy mitől döglik a légy, vagyis az ember. Meg tanultam mindent használni, kést, tankot, parittyát… Szinte mindennel tudtam volna embert ölni. Persze, ez a megterhelés eléggé jól hatott a pszichikámra is. Megbolondultam tőle. Hetente háromszor jártam pszichológushoz, mert amikor átmentem egyik énemből a másikba, akkor mindent lőttem, ami mozog. De valójában, aki tényleg kedves volt nekem, azt nem bántottam. Volt egy partnerem is, aki egy nő volt. Eva volt a becses neve, ő nem egy genetikai
mutáns volt, mint én. Én sem voltam egy szuper ember, csupán az izmaim voltak erősebbek, de ugyan úgy sebeződtem, mint a többi mezei ember. Őt, sose bántottam az őrjöngő formámban. Vele mindig is, jól viselkedtem. 18 évesen, véget ért a kiképzésem. Máris kezdődtek a küldetések. Első küldetésemre, most is emlékszek… Akkor öltem először embert. De azt nem én tettem, hanem a gonosz oldalam. Attól még, hogy gonosz volt, teljesítette a küldetéseket. Szinte mindig, amikor baj keveredett, és felment az adrenalin szintem, kitört belőlem ez a vadállat. A célpont, egy férfi volt, körülbelül 50 éves, és egy bizonyos microchipp volt valahol, a fogában, amit meg kellett szereznünk. Tudniillik, ekkor szerettem bele a zenébe, amit Eva mutatott meg nekem. Kaptam is tőle, egy csomó zenét, ipodot, meg mindent. Volt miből, mert ellátott minket az állam fűvel-fával. Ha kellett valami, azt egyből kaptuk. Ekkor még barátságos voltam mindenkivel, de volt egy küldetés, ami mindent megváltoztatott, minden más lett, az életem megfordult. Egy barátom volt, az pedig Eva. És egy küldetés során, pont ő árult el engem, fegyvert szegezett a fejemhez. Az adrenalin szintem, ekkor volt szerintem életemben a legmagasabb, a szemeim élénkvörössé váltak, és mint egy idegbajos idióta, kiütöttem volt társam kezéből a fegyvert, és úgy fejbe vágtam, hogy ő már nem állt fel. Soha többé…. Ez az esemény 20 éves koromban történt, egy évvel ezelőtt, még pontosan emlékszek. A véres kezeim, és hogy mit tettem. Magamat okoltam ezért, mert hát, ideges voltam, és elkapott a hév… Ez volt a szérumnak a mínusza, hogyha felidegesedek, akkor minden megváltozik, egy teljesen más ember ébred fel bennem. Nem is ember, hanem egy gyilkos vadállat… Visszatérve a bázisra, nem kerültem börtönbe. Mindig mini kamerákkal figyeltek minket, megértették a szituációt, és rendkívüli esetként volt elkönyvelve. Ez után a nap után, nem kaptam egy küldetést sem. Pszichológusokhoz jártam, akik megpróbáltak meggyógyítani, de nem sikerült. Naphosszakat töltöttem az edzőteremben, ahol a nerve gearnak a katonai változatát használtuk. Ugyan az, mint a hírhedt példány, csak még idő előtt volt elérhető számunkra. Itt edztem, ellenfelek ellen, akik nem voltak valódiak, de a fájdalom, az valódi volt, ha meglőttek. Tökéletes volt, hogy levezessem a felgyülemlett energiát, mert hát, abból jelenleg sok volt. A világon, a legelső VRMMO, ami jó… Ez volt mindenütt akkor. A neve pedig, Sword Art Online. És nemsokára indul. Ezt gondoltam akkor… Mivel voltak kapcsolataim, a dolgokat nem volt nehéz beszerezni. Ez egy teljesen más világnak ígérkezett, és mivel, annyi pénzt gyilkoltam már össze, hogy élhetek rajta, az idők végezetéig, ezért nincs mit vesztenem, kipróbáltam. Létrehoztam a karakteremet. De a játék… Nem olyannak minősült, amilyenre gondoltam. Egy GM fogadott minket, aki egyből, zagyvaságokat magyarázott. De, ezek a zagyvaságok igaziak voltak. Tényleg nem tudtunk sehogy sem kilépni ebből a redves játékból, bent ragadtunk. Összekuporodtam egy sarokba, a városba, és eléggé mélyre hatott ez a dolog. De hírtelen, megszólalt bennem egy hang. Én voltam az, a saját testemben. Ezt hallottam tőle „Hát nem ismersz meg? Te jó ég, de egy retardált vagy… és ez lennék én?! HÁT NEM ISMERSZ MEG! ÉN VAGYOK TE! TE MEG ÉN!!!”. Ekkor kapcsoltam… a másik énem beszélt hozzám. A testen osztozunk. Az óta is hallom, ahogy beszél hozzám, néha az irányítást is átveszi. Ez az adrenalin, pont elég volt ahhoz, hogy előjöjjön. És gyakran elő szokott jönni, sőt, van hogy napokig ő uralja a testem. Ekkor egy hosszú diskurálásba merültem magammal… Vitatkoztam. ÉS arra jutottam, hogy ez a világ, tökéletes dolog. Itt új életet kezdhetek, megpróbálhatok megmenteni mindenkit. De a gonosz énem, ennek pont az ellenkezőjét akarta, ő meg akart ölni mindenkit, és csak a jóban akart dúskálni, őt nem érdekelte a lelki könnyebbség, őt csak a pusztítás, a pénz iránti szeretet, a hatalom érdekelte. Szerintem, nevelőapám nem ezt akarta, nem azt, hogy ilyen ember legyek, sőt, lehet, hogy rendes szüleim sem akarták. De őket sajna, már nem láthatom meg. Ha még élnek is, már rég tuti, hogy elfelejtettek… Meg, egy mutáns gyereket, ugyan ki fogadna be már? Főleg, hogy most egy játékban vagyok. Azóta nem történt semmi. Csak annyi, hogy most itt vagyok, egy sötét alaknak írok, tudom, hogy ezt most el fogod olvasni… Igen, te! Elárulnád, minek kell ez? Minek kell ebben a végtelen sötétségben írnom az életemről? Válaszolnál, kérlek?
Az írásomnak vége szakadt. Bezártam az elektromos könyvet, és dobtam is a sötét alaknak. De ekkor minden sötétség eltűnt, és a kezdő városban találtam magam. Egy élmény volt… De hol voltam? Nem tudom. Ekkor hirtelen megnyugodtam, ami rohamot váltott ki nálam. És az őrület, átvette a hatalmat fölöttem. Majd elindultam valamerre, Isten tudja merre, őrülten, lehet, hogy megöltem valakit.
//A játékban ez a mutáció, csak egy adag őrültséggel jár, semmi más bónusszal ^^ //
Scrooge- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 6
Join date : 2012. Dec. 23.
Karakterlap
Szint: 2
Exp:
(50/100)
Céh: -
Re: Scrooge
by Kayaba Akihiko Hétf. Dec. 24 2012, 15:16
Szia!
Szép, korrekt előtörténet, jó volt olvasni, tetszett, elfogadom.
Azonban még nincs itt vége, hiszen itt az idő, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a kardforgató alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 2
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Nyomás adatlapot készíteni
Szép, korrekt előtörténet, jó volt olvasni, tetszett, elfogadom.
Azonban még nincs itt vége, hiszen itt az idő, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a kardforgató alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 2
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Nyomás adatlapot készíteni
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19623
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|