KezdőlapA forrás
2 posters
1 / 1 oldal
A forrás
by Keita Csüt. Jún. 14 2018, 22:06
A forrás
Résztvevők: Simeon és Tengerszem :3
Hogy mi hozott Floriába? Talán a kellemes, napsütéses időjárás, vagy csak egy kis laza kikapcsolódás? Tekheseb rajtatok múlik. De ahogy sétálgattok a városban, egyszer csak felkelti a figyelmetek egy idős asszonyság, aki meglehetősen bánatosan ücsörög a háza előtti padon. Lehet egyébként nem zavarnátok, de észreveszitek a feje feletti sárga felkiáltójelre, ami csak annyit jelent: küldetés várható. Mit tesztek?
Keita- Moderátor
- Hozzászólások száma : 388
Join date : 2016. Dec. 27.
Age : 36
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Zöld
Céh: Az Éj Fekete Macskái
Re: A forrás
by Simeon Szer. Jún. 20 2018, 20:04
- Most?
- Ph-h.
- ... és most?
- Ph-h - Tengerszem megemelte a csápját - Phhh... Phh! Bhh!
- Ugrááás! - kiáltotta erre Simeon teli torokból és nevetve vetette le magát a fáról. Az egész ötletet nagyjából fél órája találták ki, a huszadik szint napsütötte, virágos mezőin sétálva: már elsőre is őrültségnek tűnt, de ez természetesen idomárunkat egy cseppet sem zavarta - ezúttal pedig a polipot sem, sőt! Tengerszem kíváncsi volt, milyen lehet a táj egy kicsivel... magasabbról. Így tehát eltervezték és annak rendje és módja szerint végrehajtották az akciót: Simeon két kézzel előre ugrott, térdenállásba helyezkedve a levegőben, állatkája pedig pár méterrel távolabb figyelte őt a magas fűből. Innen be lehetett látni a hatalmas mezőt és a közepén magasodó tölgyet is, az alatta lévő virághalommal együtt. Ketten hordták össze, csalinak.
- Érkezeeeem! - nevetett a srác; szavait hatalmas csattanás követte. Majd felszálltak! A gigantikus méretű, piros indikátorral rendelkező pápaszemes lepke és rajta az idomár, aki azért idomár, hogy minden állatot meg tudjon szelidíteni, de seperc alatt! Legalábbis ez volt a terv. A pillangó a reá nehezedő plusz súlytól többször verte le magát a földre, mint amennyiszer három szárnycsapásig eljutott volna és ezt csak tetézte Tengerszem, aki izgatottan ugrott fel, egyik csápját véletlen a szerencsétlenül járt rovar látóterében hagyva.
- Hát, így nem jutunk közelebb a napcsíkok szülőhelyéhez - nyafogott a fiú, rászorítva új hátasára - Felfele menj, hé... na várj, segítek - fordult mosolyra a szája széle, majd két lábát széttette és amikor a pillangó a legközelebbit verdeste, elrúgta magát a földtől.
- Phhh-bhhh! - lelkesedett Tengerszem is, mert most végre repültek! Na nem sokat és nem is azonos magasságon (nagyjából úgy néztek ki, mint akik a végső haláltusájájukat vívják éppen), de az állat csak elvergődött velük a város határáig, mielőtt végkimerülésben elpixeleződött volna. Szegény. Simeon és Tengerszem pedig két méterről csapódott bele Floria macskaköves főterének közepébe és még legalább két percig önfeledten kacagtak a tapasztaltakon. Ekkor vették észre a nénit, aki igencsak szomorúnak tűnt.
- Örvendek! - hajolt meg előtte Simeon - Segíthetünk valamiben? - kérdezte derűsen. Mindenképpen fel akarta valahogy vidítani az asszonyt; ezt már akkor tudta, amikor meglátta őt: még a felhők is csak elvétve kúsztak át az égen, tehát nem nézhette, hogy valaki ilyen sok napcsík között ennyire bánatos legyen. Tengerszem pedig követte őt, titkon reménykedve benne, hogy az npc valami jó küldetést ad.
- Ph-h.
- ... és most?
- Ph-h - Tengerszem megemelte a csápját - Phhh... Phh! Bhh!
- Ugrááás! - kiáltotta erre Simeon teli torokból és nevetve vetette le magát a fáról. Az egész ötletet nagyjából fél órája találták ki, a huszadik szint napsütötte, virágos mezőin sétálva: már elsőre is őrültségnek tűnt, de ez természetesen idomárunkat egy cseppet sem zavarta - ezúttal pedig a polipot sem, sőt! Tengerszem kíváncsi volt, milyen lehet a táj egy kicsivel... magasabbról. Így tehát eltervezték és annak rendje és módja szerint végrehajtották az akciót: Simeon két kézzel előre ugrott, térdenállásba helyezkedve a levegőben, állatkája pedig pár méterrel távolabb figyelte őt a magas fűből. Innen be lehetett látni a hatalmas mezőt és a közepén magasodó tölgyet is, az alatta lévő virághalommal együtt. Ketten hordták össze, csalinak.
- Érkezeeeem! - nevetett a srác; szavait hatalmas csattanás követte. Majd felszálltak! A gigantikus méretű, piros indikátorral rendelkező pápaszemes lepke és rajta az idomár, aki azért idomár, hogy minden állatot meg tudjon szelidíteni, de seperc alatt! Legalábbis ez volt a terv. A pillangó a reá nehezedő plusz súlytól többször verte le magát a földre, mint amennyiszer három szárnycsapásig eljutott volna és ezt csak tetézte Tengerszem, aki izgatottan ugrott fel, egyik csápját véletlen a szerencsétlenül járt rovar látóterében hagyva.
- Hát, így nem jutunk közelebb a napcsíkok szülőhelyéhez - nyafogott a fiú, rászorítva új hátasára - Felfele menj, hé... na várj, segítek - fordult mosolyra a szája széle, majd két lábát széttette és amikor a pillangó a legközelebbit verdeste, elrúgta magát a földtől.
- Phhh-bhhh! - lelkesedett Tengerszem is, mert most végre repültek! Na nem sokat és nem is azonos magasságon (nagyjából úgy néztek ki, mint akik a végső haláltusájájukat vívják éppen), de az állat csak elvergődött velük a város határáig, mielőtt végkimerülésben elpixeleződött volna. Szegény. Simeon és Tengerszem pedig két méterről csapódott bele Floria macskaköves főterének közepébe és még legalább két percig önfeledten kacagtak a tapasztaltakon. Ekkor vették észre a nénit, aki igencsak szomorúnak tűnt.
- Örvendek! - hajolt meg előtte Simeon - Segíthetünk valamiben? - kérdezte derűsen. Mindenképpen fel akarta valahogy vidítani az asszonyt; ezt már akkor tudta, amikor meglátta őt: még a felhők is csak elvétve kúsztak át az égen, tehát nem nézhette, hogy valaki ilyen sok napcsík között ennyire bánatos legyen. Tengerszem pedig követte őt, titkon reménykedve benne, hogy az npc valami jó küldetést ad.
Simeon- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 961
Join date : 2017. Jun. 19.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: A forrás
by Keita Vas. Júl. 01 2018, 13:19
A nénike egy pár másodpercig szóhoz sem jut. Látszik rajta, hogy váratlanul érte, hogy megszólítottad, még körbe is néz, hogy nem-e valaki máshoz szóltál. Azonban mivel más nem volt a közelben, így végül megszólal.
- Jaj aranyoskám. Igazán nem akarok a terhedre lenni... - majd miután alaposan végigmér téged, folytatja – Én már túl öreg vagyok... ahogy elnézlek, fiatal és erős vagy. Talán tudsz segíteni... - majd egyet sóhajt – Gyógyitalok főzésével foglalkozom, és egy ritka hozzávalóra lenne szükségem.
Láthatod, hogy felcsillant az idős nő szeme, mint aki most nagyon reménykedik, mintha csoda történt volna – Lehet hallottál róla, van egy forrás. Azt beszélik, gyógyító ereje van annak a víznek. Ugye tudsz belőle hozni nekem? - majd egy kulacsot nyújt feléd.
Ha átveszed a kulacsot, ezzel egyidőben hallhatod a csipogást, ahogy a rendszer tudtodra adja, hogy elfogadtad a küldetést. Valamint megjelenik a térképeden egy új koordináta is. Láthatod, hogy az idős asszony tényleg nem túlzott azzal, hogy messze van. A virágmezőnek majdnem a legszélére mutat, egy sűrűbb, erdősebb terület közepére. Gyalog egy-másfél órába is beletelik, amíg odaértek. Ki tudja, pillangóháton lehet hamarabb odaértek, feltéve ha találtok még egy példányt, és rá tudjátok venni, hogy az állat arrafele menjen amerre ti szeretnétek.
- Jaj aranyoskám. Igazán nem akarok a terhedre lenni... - majd miután alaposan végigmér téged, folytatja – Én már túl öreg vagyok... ahogy elnézlek, fiatal és erős vagy. Talán tudsz segíteni... - majd egyet sóhajt – Gyógyitalok főzésével foglalkozom, és egy ritka hozzávalóra lenne szükségem.
Láthatod, hogy felcsillant az idős nő szeme, mint aki most nagyon reménykedik, mintha csoda történt volna – Lehet hallottál róla, van egy forrás. Azt beszélik, gyógyító ereje van annak a víznek. Ugye tudsz belőle hozni nekem? - majd egy kulacsot nyújt feléd.
Ha átveszed a kulacsot, ezzel egyidőben hallhatod a csipogást, ahogy a rendszer tudtodra adja, hogy elfogadtad a küldetést. Valamint megjelenik a térképeden egy új koordináta is. Láthatod, hogy az idős asszony tényleg nem túlzott azzal, hogy messze van. A virágmezőnek majdnem a legszélére mutat, egy sűrűbb, erdősebb terület közepére. Gyalog egy-másfél órába is beletelik, amíg odaértek. Ki tudja, pillangóháton lehet hamarabb odaértek, feltéve ha találtok még egy példányt, és rá tudjátok venni, hogy az állat arrafele menjen amerre ti szeretnétek.
Keita- Moderátor
- Hozzászólások száma : 388
Join date : 2016. Dec. 27.
Age : 36
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Zöld
Céh: Az Éj Fekete Macskái
Re: A forrás
by Simeon Szomb. Júl. 14 2018, 10:52
A páros jókedvűen hajolt a néni fölé. Simeont mulattatta, hogy körbenézett, mielőtt válaszolt volna, Tengerszem pedig annyira előrecsúszott, hogy majdnem leesett idomárjáról a nagy igyekezetben.
- Milyen gyógyitalokat? Kiknek szoktad főzni? Lehet belőle venni esetleg? Milyen hatásaik vannak? Van kiszáradás elleni? - pattogott a srác csillogó szemekkel és nem bírta ki, hogy ne nézzen folyton Tengerszemre, aztán az npc-re, majd megint Tengerszemre... aki a harmadik kérdésnél már egy halk sóhajjal jelezte, hogy idomárja megint túlzásba esett. Simeont ez persze nem érdekelte. Fülig ért a szája és nem is akármiért! Lehet, hogy megoldódik nekik is egy problémájuk? A fiú ugrálni tudott volna elhamarkodott örömében...
Végül meghallgatták az asszony maradék mondanivalóját is és átvették a küldetés elfogadásához kellő kulacsot. Megnézték a koordinátákat, Tengerszem bólintott, Simeon ideiglenesen elköszönt a nénitől.
- Délutánra itt leszünk! - biztosította az npc-t hatalmas mosollyal és elhaladva a volt pillangó rég eltűnt pixelei mellett, útjukat gyalogosan folytatták a kijelölt hely felé.
Meneteltek.
Simeon nem bírta szó nélkül.
- Szerinted lesz elég napcsík az erdőben? - fordult barátja felé.
- Phhh...
- Mert ha ez tényleg olyan sűrű, ahogy a térkép mutatja, lehet sötétben leszünk.
- Pbb... php.
- Remélem nem fogunk leesni a szint széléről - folytatta az idomár, a válla felől eddigre azonban márcsak egyenletes szuszogást hallott: Tengerszem elaludt a hosszantartó monoton tempóban. Simeon elmosolyodott és óvatosan az ölébe vette a kis polipot, hogy az ne csússzon le róla séta közben. Olyan kicsike volt még, narancssárga bőre pedig szikrázott a napsütésben.
- Egyszer majd te is nagyobb leszel - súgta neki bizakodva, ahogy egyre beljebb és beljebb merészkedett a virágmező hepehupás dombjai és erdőfoltjai közé.
- Milyen gyógyitalokat? Kiknek szoktad főzni? Lehet belőle venni esetleg? Milyen hatásaik vannak? Van kiszáradás elleni? - pattogott a srác csillogó szemekkel és nem bírta ki, hogy ne nézzen folyton Tengerszemre, aztán az npc-re, majd megint Tengerszemre... aki a harmadik kérdésnél már egy halk sóhajjal jelezte, hogy idomárja megint túlzásba esett. Simeont ez persze nem érdekelte. Fülig ért a szája és nem is akármiért! Lehet, hogy megoldódik nekik is egy problémájuk? A fiú ugrálni tudott volna elhamarkodott örömében...
Végül meghallgatták az asszony maradék mondanivalóját is és átvették a küldetés elfogadásához kellő kulacsot. Megnézték a koordinátákat, Tengerszem bólintott, Simeon ideiglenesen elköszönt a nénitől.
- Délutánra itt leszünk! - biztosította az npc-t hatalmas mosollyal és elhaladva a volt pillangó rég eltűnt pixelei mellett, útjukat gyalogosan folytatták a kijelölt hely felé.
Meneteltek.
Simeon nem bírta szó nélkül.
- Szerinted lesz elég napcsík az erdőben? - fordult barátja felé.
- Phhh...
- Mert ha ez tényleg olyan sűrű, ahogy a térkép mutatja, lehet sötétben leszünk.
- Pbb... php.
- Remélem nem fogunk leesni a szint széléről - folytatta az idomár, a válla felől eddigre azonban márcsak egyenletes szuszogást hallott: Tengerszem elaludt a hosszantartó monoton tempóban. Simeon elmosolyodott és óvatosan az ölébe vette a kis polipot, hogy az ne csússzon le róla séta közben. Olyan kicsike volt még, narancssárga bőre pedig szikrázott a napsütésben.
- Egyszer majd te is nagyobb leszel - súgta neki bizakodva, ahogy egyre beljebb és beljebb merészkedett a virágmező hepehupás dombjai és erdőfoltjai közé.
Simeon- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 961
Join date : 2017. Jun. 19.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: A forrás
by Keita Vas. Aug. 12 2018, 16:26
A néni szemei felcsillantak, ahogy a gyógyitalok felől érdeklődtél – Másfajta gyógyitalok, mint amiket ismersz. Sajnos harcban nem sok hasznuk van, mert nem az életerőt töltik vissza. - kezd bele a mondókájába – Van, amitől nem fáradsz el, van amitől éberebb vagy... kiszáradás? Jaj, várj egy kicsit aranyoskám – majd bemegy a házba egy pillanatra, majd rögtön visszajön, kezében egy fiolával – Ez az utolsó sajnos. A szárazabb szintekre látogatók szokták elhordani őket, de biztosan jót tesz a barátodnak is – pillant rá a polipra, majd mosolyogva átnyújtja az italt.
Majd végül elfogadtátok a kulaccsal együtt a küldetést, és elindultatok az erdőbe. A néni bizakodón néz utánatok, hogy végre megoldódik neki egy problémája. Az út tényleg hosszú volt, kicsit talán el is fáradtatok a gyalogtúrában. De végül megérkeztetek a helyre, ahová a térkép mutatott. Nem, szerencsére nem volt vaksötét, a sűrű erdő ellenére sem. Ami viszont nagyobb problémát jelenthet, hogy egyre sűrűbb az aljnövényzet, és a talaj is helyenként már-már mocsárra emlékeztet. Ha nem figyeltek hová léptek, könnyen bokáig, rosszabb esetben térdig süllyedhetsz, de szerencsére a fák és bokrok jó kapaszkodóként szolgának. Ha kicsit körülnéztek a helyen, feltűnhet, hogy egy sziklafal repedéséből csordogál ki a hideg forrásvíz. Csupán egy a probléma: vagy két méter magasan van az említett repedés...
Majd végül elfogadtátok a kulaccsal együtt a küldetést, és elindultatok az erdőbe. A néni bizakodón néz utánatok, hogy végre megoldódik neki egy problémája. Az út tényleg hosszú volt, kicsit talán el is fáradtatok a gyalogtúrában. De végül megérkeztetek a helyre, ahová a térkép mutatott. Nem, szerencsére nem volt vaksötét, a sűrű erdő ellenére sem. Ami viszont nagyobb problémát jelenthet, hogy egyre sűrűbb az aljnövényzet, és a talaj is helyenként már-már mocsárra emlékeztet. Ha nem figyeltek hová léptek, könnyen bokáig, rosszabb esetben térdig süllyedhetsz, de szerencsére a fák és bokrok jó kapaszkodóként szolgának. Ha kicsit körülnéztek a helyen, feltűnhet, hogy egy sziklafal repedéséből csordogál ki a hideg forrásvíz. Csupán egy a probléma: vagy két méter magasan van az említett repedés...
Keita- Moderátor
- Hozzászólások száma : 388
Join date : 2016. Dec. 27.
Age : 36
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Zöld
Céh: Az Éj Fekete Macskái
Re: A forrás
by Simeon Vas. Aug. 12 2018, 17:50
- Most hova megy?
- Phh-brrphhp. Phh-brph.
- Tényleg úgy gondolod? És mennyit várjak? Szerinted... várj, már jön is! - ugrott oda az ajtóhoz Simeon és pillantott megigézetten a fiolára. Át is vette, miután meghallgatta a nénit: minthacsak egy kincset tartott volna kézben, úgy forgatta és ámult-bámult rá. Ez nagyon jó lesz nekik, ha bajba kerülnének! - Köszönjük! - hajolt meg a fiú és vállán Tengerszem is - Nem is tudja, mennyit segít nekünk ezzel - tette hozzá vidáman, habár azt meg kell hagyni, hogy ezt maga Simeon se tudta: annyira nagyon vigyázott a kis polipjára, hogy a kiszáradásnak még a közelébe sem kerültek soha.
Tengerszem elaludt útközben, így a fiú jobb híján magában dúdolgatott, hogy elteljen az idő. Szeretett dúdolgatni. A táj pedig elhaladt mellettük: előbb a dombok és a szelíd füves mezők, majd lassacskán a fával alig ritkított rétek is. Beértek az erdőbe, ami egyre bujább és bujább lett: a fény átjárt a lombokon és élettel töltötte meg az alj-és bokorszintet. Az idomárfiú nehézkesen emelgette a lábait a sok növény között és erre már Tengerszem is felébredt.
- Phh? - kérdezte álmosan és nézett körül.
- Lassan odaérünk - felelte Simeon - A térkép szerint már nincs messze - intett előre - És nézd, teljesen sáros vagyok! - nevetett. Nem voltak ők olyan nehezek még ketten se, hogy végleg beleragadjanak a mocsárba, de a fiúnak a végefelé azért már küszködnie kellett a haladással. Állatkája viszont végig ott ült a fiú vállán: a srác nem akarta, hogy barátja véletlenül elsüllyedjen és ne tudja őt kiszedni. Akkor el kéne teleportálniuk és újrakezdeni ezt a hosszú utat Floriából.
- Ph! Ph! - lendítette előre egyik csápját a polipocska, hogy felhívja gazdája figyelmét: ő már látta a repedést és az onnan csordogáló, friss vizet. Pár perc múlva ott is voltak. Meglehetősen tanácstalanul.
- Szóval ha még a fejemre is állnál se érnéd el... mi lenne, ha feldobnálak? - vetette fel a fiú és szájába vette a kulacsot, hogy két kézzel tudja útjára indítani petjét - Három, kettő...
- Phhh-ph? - pislogott a polip, de már későn.
- ...egy! - kiáltotta boldogan Simeon. Tengerszem pedig repült! Mivel elég felkészületlenül érte a dolog, éppenhogy csak meg tudott kapaszkodni a repedésben: onnan lógott lefelé és lőtt ki egy kevés tintát a fiú felé, csakhogy visszaadja a tartozást. Simeon elugrott előle. Nevettek.
Utána ők maguk is csak felismerték a problémát: a kulacs, na az lent maradt.
- Próbáld meg elérni, nyújtom feléd! - kapaszkodott fel a fiú és kis polipja is lefelé, ám még ígyis volt pár centi híja, hogy a csáp elérje a kulacs tetejét. Tengerszem lazított a fogáson, hogy lejjebb tudjon nyúlni... és elveszítette az egyensúlyát. Ráesett idomárjára, aki meg vele együtt esett hátra a mocsaras aljnövényzetbe. Placcs! Tengerszem és Simeon is tetőtől talpig sarasak lettek, de ez nem szegte kedvüket - sőt, szinte alig tudtak felállni az önfeledt nevetéstől. A második reptetés már természetesen úgy indult, hogy a kulacs Tengerszem két csápja között volt és ugyan kellett pár próba, amíg a polip meg tudott így kapaszkodni, de végül csak sikerrel jártak. Persze csak ha nem történt eközben vagy a repedés környékén még valami...
- Phh-brrphhp. Phh-brph.
- Tényleg úgy gondolod? És mennyit várjak? Szerinted... várj, már jön is! - ugrott oda az ajtóhoz Simeon és pillantott megigézetten a fiolára. Át is vette, miután meghallgatta a nénit: minthacsak egy kincset tartott volna kézben, úgy forgatta és ámult-bámult rá. Ez nagyon jó lesz nekik, ha bajba kerülnének! - Köszönjük! - hajolt meg a fiú és vállán Tengerszem is - Nem is tudja, mennyit segít nekünk ezzel - tette hozzá vidáman, habár azt meg kell hagyni, hogy ezt maga Simeon se tudta: annyira nagyon vigyázott a kis polipjára, hogy a kiszáradásnak még a közelébe sem kerültek soha.
Tengerszem elaludt útközben, így a fiú jobb híján magában dúdolgatott, hogy elteljen az idő. Szeretett dúdolgatni. A táj pedig elhaladt mellettük: előbb a dombok és a szelíd füves mezők, majd lassacskán a fával alig ritkított rétek is. Beértek az erdőbe, ami egyre bujább és bujább lett: a fény átjárt a lombokon és élettel töltötte meg az alj-és bokorszintet. Az idomárfiú nehézkesen emelgette a lábait a sok növény között és erre már Tengerszem is felébredt.
- Phh? - kérdezte álmosan és nézett körül.
- Lassan odaérünk - felelte Simeon - A térkép szerint már nincs messze - intett előre - És nézd, teljesen sáros vagyok! - nevetett. Nem voltak ők olyan nehezek még ketten se, hogy végleg beleragadjanak a mocsárba, de a fiúnak a végefelé azért már küszködnie kellett a haladással. Állatkája viszont végig ott ült a fiú vállán: a srác nem akarta, hogy barátja véletlenül elsüllyedjen és ne tudja őt kiszedni. Akkor el kéne teleportálniuk és újrakezdeni ezt a hosszú utat Floriából.
- Ph! Ph! - lendítette előre egyik csápját a polipocska, hogy felhívja gazdája figyelmét: ő már látta a repedést és az onnan csordogáló, friss vizet. Pár perc múlva ott is voltak. Meglehetősen tanácstalanul.
- Szóval ha még a fejemre is állnál se érnéd el... mi lenne, ha feldobnálak? - vetette fel a fiú és szájába vette a kulacsot, hogy két kézzel tudja útjára indítani petjét - Három, kettő...
- Phhh-ph? - pislogott a polip, de már későn.
- ...egy! - kiáltotta boldogan Simeon. Tengerszem pedig repült! Mivel elég felkészületlenül érte a dolog, éppenhogy csak meg tudott kapaszkodni a repedésben: onnan lógott lefelé és lőtt ki egy kevés tintát a fiú felé, csakhogy visszaadja a tartozást. Simeon elugrott előle. Nevettek.
Utána ők maguk is csak felismerték a problémát: a kulacs, na az lent maradt.
- Próbáld meg elérni, nyújtom feléd! - kapaszkodott fel a fiú és kis polipja is lefelé, ám még ígyis volt pár centi híja, hogy a csáp elérje a kulacs tetejét. Tengerszem lazított a fogáson, hogy lejjebb tudjon nyúlni... és elveszítette az egyensúlyát. Ráesett idomárjára, aki meg vele együtt esett hátra a mocsaras aljnövényzetbe. Placcs! Tengerszem és Simeon is tetőtől talpig sarasak lettek, de ez nem szegte kedvüket - sőt, szinte alig tudtak felállni az önfeledt nevetéstől. A második reptetés már természetesen úgy indult, hogy a kulacs Tengerszem két csápja között volt és ugyan kellett pár próba, amíg a polip meg tudott így kapaszkodni, de végül csak sikerrel jártak. Persze csak ha nem történt eközben vagy a repedés környékén még valami...
Simeon- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 961
Join date : 2017. Jun. 19.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: A forrás
by Keita Vas. Aug. 12 2018, 18:33
Hát igen, a mocsaras területnek megvan az a tulajdonsága, hogy az ember hamar összepiszkolja magát egy szép nagy placcsanás után. Ezt leszámítva semmi baj nem történt, legfeljebb egy kicsit megijedhettetek ha túl váratlanul ért bennetek az, ahogy az egyik közeli fáról a madarak hirtelen elreppentek a maguk dolgára. Egy pár próbába beletelhetett ugyan, de röpke pár perc alatt végül már sikerült Tengerszemet a kulaccsal együtt feljuttatni a repedéshez. A kis polip is minden különösebb probléma nélkül meg is tudta tölteni friss forrásvízzel a kulacsot. Ezzel egyidőben egy csippanást hallhattál. Nem, ez nem állatból jött, hanem a jól ismert csippanás amikor frissül a küldetésnapló. Nincs más hátra, csak visszatérni Floriába a kulacs forrásvízzel.
Akár sétálhattok is, de teleportálva hamarabb visszaértek, ez rátok van bízva. Viszont ahogy meglát bennetek a nénike, egyből megörül nektek és siet elétek.
Amint átadjátok neki a kulacsot, nem győz hálálkodni – Jaj aranyoskáim, köszönöm... megmentettétek az életem – lehet nem értitek, miért örül ennyire a forrásvíznek, de hamarosan rájöttök – Gyertek be drágáim, főztem nektek egy finom gyógyteát... biztosan fáradtak vagytok a hosszú sétától, ez jót fog tenni – majd tölt nektek egy-egy csésze teát és egy tányérka süteményt is letesz elétek, avagy uzsonnaidő van. Rögtön ezután a nénike nagy munkába kezd, egy félig elkészített gyógyitalhoz önt egy keveset a forrásvízből, jól összerázza, majd felhajtja az üvegcse tartalmát.
Ha figyeltek, észrevehettek egy pár pillanatig tartó fényes villanást, majd meglátjátok az NPC hölgyeményt jóval fiatalabb és élettel telibb kiadásban...
Akár sétálhattok is, de teleportálva hamarabb visszaértek, ez rátok van bízva. Viszont ahogy meglát bennetek a nénike, egyből megörül nektek és siet elétek.
Amint átadjátok neki a kulacsot, nem győz hálálkodni – Jaj aranyoskáim, köszönöm... megmentettétek az életem – lehet nem értitek, miért örül ennyire a forrásvíznek, de hamarosan rájöttök – Gyertek be drágáim, főztem nektek egy finom gyógyteát... biztosan fáradtak vagytok a hosszú sétától, ez jót fog tenni – majd tölt nektek egy-egy csésze teát és egy tányérka süteményt is letesz elétek, avagy uzsonnaidő van. Rögtön ezután a nénike nagy munkába kezd, egy félig elkészített gyógyitalhoz önt egy keveset a forrásvízből, jól összerázza, majd felhajtja az üvegcse tartalmát.
Ha figyeltek, észrevehettek egy pár pillanatig tartó fényes villanást, majd meglátjátok az NPC hölgyeményt jóval fiatalabb és élettel telibb kiadásban...
Keita- Moderátor
- Hozzászólások száma : 388
Join date : 2016. Dec. 27.
Age : 36
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Zöld
Céh: Az Éj Fekete Macskái
Re: A forrás
by Simeon Vas. Aug. 12 2018, 20:24
Sikerült! Tengerszem elérte a repedést, abban megkapaszkodott és megtöltötte a kulacsot szikrázóan tiszta, hűs forrásvízzel. Ezt óvatosan leadta Simeonnak, utána pedig ő maga is lelocsolta magát egy kicsit, benedvesítette nyolc végtagját, sőt, még a fejét is beletette a csörgedező folyadékba. Megmosakodott; örült, hogy érheti a víz.
- Szólj, ha végeztél. Akkor indulunk! - kiabált fel az idomár türelmesen és addigis leült egy alacsonyabb faágra, ahonnan jól látta kis polipját. Később pedig, ha mindketten készen álltak, egyszerűen visszateleportált Floriába. Tetőtől talpig sárosan.
Sáros volt még akkor is, amikor a néni behívta őket teázni. Tengerszem rosszallón ingatta a fejét - ő maga letisztított magáról minden koszt -, dehát nem tudott mit tenni, nem igaz? Az ő idomárja márcsak ilyen marad: vidám és gondtalan.
- Köszönjük a teát - fogadta el Simeon a csészét és adta is tovább a mellette pihenő polipnak. Ruhájáról szépen lassan elkezdett elpixeleződni a sár. Simeon csodálattal nézte az apró hatszögeket, ahogy a barna összes árnyalata megcsillan rajtuk az ablakon beszűrődő, fáradt napcsíkokban - ...és a sütiket - tette hozzá, amint eléjük került a tányér édesség is. Nem értette, miért hálás ennyire egy egyszerű küldetésadó npc. Általában ha egy quest pipa, akkor pipa. A felkiáltójel eltűnik az ember felől és felugró ablakban megkapják a jutalmukat. Így szokott menni, nem?
Aztán persze kiderült és Simeonnak... nos, Simeonnak úgy csillogott a szeme, mintha soha nem látott volna ennél gyönyörűbbet.
- Tengerszem, láttad te is a villanást? Mint megannyi újszülött napcsík!
- Ph... - bólintott a polip megadóan: őneki bezzeg feltűnt az is, hogy ennek a nagyszerű csodálatos napcsíkos fényjátéknak - aminek tényénél gazdája leragadt - van ám következménye is! Feljebb tornászta magát az ülőhelyén és érdeklődve nézte a megfiatalodást. Vajon ez csak npck esetében működik? Ha meg is kérdezte volna, a nő úgyse értette volna meg. Felhörpintette a teát, prüszkölt egyet és felmászott a srác vállára. Simeon is kiitta a saját csészéjét és hálásan megköszönte újra a vendéglátást - meg a vakító fénykülönlegességet is. Ekkorra már feltűnt neki is a változás, de mire valójában eljutott a tudatáig, hogy az a víztől is lehetett, már réges rég a város utcáit rótták.
- Vajon odatalálnánk újra? - tűnődött el hangosan, de nem várt választ a kérdésére. Mindketten tudták, hogy valószínű nem...
- Szólj, ha végeztél. Akkor indulunk! - kiabált fel az idomár türelmesen és addigis leült egy alacsonyabb faágra, ahonnan jól látta kis polipját. Később pedig, ha mindketten készen álltak, egyszerűen visszateleportált Floriába. Tetőtől talpig sárosan.
Sáros volt még akkor is, amikor a néni behívta őket teázni. Tengerszem rosszallón ingatta a fejét - ő maga letisztított magáról minden koszt -, dehát nem tudott mit tenni, nem igaz? Az ő idomárja márcsak ilyen marad: vidám és gondtalan.
- Köszönjük a teát - fogadta el Simeon a csészét és adta is tovább a mellette pihenő polipnak. Ruhájáról szépen lassan elkezdett elpixeleződni a sár. Simeon csodálattal nézte az apró hatszögeket, ahogy a barna összes árnyalata megcsillan rajtuk az ablakon beszűrődő, fáradt napcsíkokban - ...és a sütiket - tette hozzá, amint eléjük került a tányér édesség is. Nem értette, miért hálás ennyire egy egyszerű küldetésadó npc. Általában ha egy quest pipa, akkor pipa. A felkiáltójel eltűnik az ember felől és felugró ablakban megkapják a jutalmukat. Így szokott menni, nem?
Aztán persze kiderült és Simeonnak... nos, Simeonnak úgy csillogott a szeme, mintha soha nem látott volna ennél gyönyörűbbet.
- Tengerszem, láttad te is a villanást? Mint megannyi újszülött napcsík!
- Ph... - bólintott a polip megadóan: őneki bezzeg feltűnt az is, hogy ennek a nagyszerű csodálatos napcsíkos fényjátéknak - aminek tényénél gazdája leragadt - van ám következménye is! Feljebb tornászta magát az ülőhelyén és érdeklődve nézte a megfiatalodást. Vajon ez csak npck esetében működik? Ha meg is kérdezte volna, a nő úgyse értette volna meg. Felhörpintette a teát, prüszkölt egyet és felmászott a srác vállára. Simeon is kiitta a saját csészéjét és hálásan megköszönte újra a vendéglátást - meg a vakító fénykülönlegességet is. Ekkorra már feltűnt neki is a változás, de mire valójában eljutott a tudatáig, hogy az a víztől is lehetett, már réges rég a város utcáit rótták.
- Vajon odatalálnánk újra? - tűnődött el hangosan, de nem várt választ a kérdésére. Mindketten tudták, hogy valószínű nem...
Simeon- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 961
Join date : 2017. Jun. 19.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: A forrás
by Keita Vas. Aug. 12 2018, 20:51
Amíg teázgattatok, a megbízótok befejezte az általatok hozott forrásvízből a félkész italt. Majd amíg a hirtelen jött fényesség lefoglalt bennetek, addig a megfiatalodott hölgyemény a polcon kotorászott egy kicsit, majd sietett vissza hozzátok. - Ezt tegyétek el, egy kis apróság, cserébe amiért segítettetek nekem – és átnyújt egy növénytasakot – Nem mindenki vállalkozott volna ilyen hosszú sétára... Hála nektek, újra feltöltődtem. Újra tudom művelni a kertem. – mondja nektek lelkesen, majd eszébe jut valami – Ha még szükségetek lenne kiszáradás elleni védőitalra, tudjátok, hol találtok – teszi hozzá biztatón mosolyogva - Pár nap múlva újra lesz belőle pár fiola - majd miután a tea és a süti is elfogyott, utatokra enged.
A küldetést sikeresen teljesítetted, remélem tetszett ^^
A jutalmad: 40 arany, és mivel növénylátó vagy, ezért növénytasakot kapsz 30 általad választott gyakori növénnyel. (beírva)
EDIT: Nyersanyagismeret 1. szintje miatt nem 30 hanem 32 általad választott gyakori növényt találsz a tasakban
A küldetést sikeresen teljesítetted, remélem tetszett ^^
A jutalmad: 40 arany, és mivel növénylátó vagy, ezért növénytasakot kapsz 30 általad választott gyakori növénnyel. (beírva)
EDIT: Nyersanyagismeret 1. szintje miatt nem 30 hanem 32 általad választott gyakori növényt találsz a tasakban
Keita- Moderátor
- Hozzászólások száma : 388
Join date : 2016. Dec. 27.
Age : 36
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Zöld
Céh: Az Éj Fekete Macskái
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|