[VM] Tekergő sziromlevél

by **Strea** Hétf. Ápr. 17 2017, 18:56

Tekergő sziromlevél

Résztvevők: Yachi, Ozi

Ozirisz számára egészen bizonyosan ismerős az njk, aki most is virágboltja előtt álldogál, felkiáltójellel a feje felett; Yachinak pedig talán megakad rajta a szeme, ahogy ilyen-olyan okból Floria egy a virágmezőhöz közeli részén sétál. Vagy talán Ozin akad meg a szeme? Mindenesetre érkezhettek egyszerre vagy akár külön is, de ha szóba elegyedtek az njk-val, mindkettőtöknek ugyanazt a questet fogja adni: egy hatalmas, lilásrózsaszín fényben tündöklő sziromlevelet kell lefotóznotok neki, s ehhez, természetesen, a kezetekbe is nyom egy-egy Fotó Kristályt. Arra viszont, hogy ezt merre találjátok, már nem tud konkrét feleletet - csupáncsak ujjával mutat előre, a virágmező felé, és találgatja, hogy lehet a lila részeken kéne keresgélni...
Mit tesztek? Felveszitek a questet, vagy inkább más tennivaló után néztek? A döntés a tiétek, de valahogy mindenképpen találkozzatok egymással - akár egymásba botolva megint, akár annál egy kicsivel körültekintőbben Wink

by **Yachi** Kedd Ápr. 18 2017, 15:49

A huszadik talán a legszebb szint Aincradban, szívesen töltenék itt több időt a rengeteg virágos rét között. Csak még egy kicsit túl veszélyes számomra, aki még a legelső szinten se mer egyedül útnak indulni egyik városból a másikba... Ritkán járok emiatt itt, és ha minden jól megy, ma se egyedül leszek. Kicsit idegesen gyűrögettem a hosszú, fehér ruhámat, miközben vártam. Már egy ideje kerestem az ürügyet rá, hogy újra találkozhassak Ozirisu-sannal, de aztán arra gondoltam, hogy a múltkori kalandunk jó kapcsolódási pont lehetne, és talán nem is lenne túl feltűnő ^^" Szóval most azért voltam itt, hogy keressek egy NPC-t, aki megbíz engem valamivel, és mivel ezt meg is találtam, így küldtem egy üzenetet neki.

Yachi írta:Konnichiwa! Találtam egy küldetést a virágmezőn, de a múltkori tapasztalatok után egyedül nem merek nekivágni... Lenne olyan jó, hogy elkísér? ^^"

Nagy sóhaj, és izgatott várakozás következett. Valóban nem mertem egyedül nekivágni a vadvilágnak, de ha nem szerettem volna vele találkozni, akkor nem is vállalkoztam volna rá, hogy megkeressem ezt a sziromlevelet, ami meglehetősen nehéz feladatnak ígérkezett. Céltalanul kóborolni, és keresni a tűt a szénakazalban egy ilyen veszélyes helyen? Na még mit nem! Viszont Ozirisu-san mellett biztonságban tudnám érezni magam, és ezúttal még az is lehet, hogy nem okozok neki majd annyi kellemetlenséget. Feltéve, ha megjelenik... és ekkor villant be, hogy nem is írtam meg neki, hol vagyok, úgyhogy sietve írtam egy második levelet is, amiben ezt közöltem ^^" Túl ideges vagyok, azt hiszem.

by **Ozirisz** Kedd Ápr. 18 2017, 19:15

Különösképp nem volt tervem a mai napra. Csak bóklásztam a bolhapiacon, hátha valami érdekességet meglátok, vagy kifogok valami jó vételt. Nem volt ma valami nagy forgalom, így hamar végigjártam mindent, és semmi. Alighogy elhagytam a piacot, és éppen a közeli fogadóba készültem betérni egy ebédre, ahogy csipogást hallottam. Egy üzenet, és a feladót látva felcsillant a szemem. Gyorsan megnyitottam és elolvastam a levelet, majd elindultam a teleportkapu felé. Közben újabb csipogás, ezúttal Yachi tartózkodási helyével. Na igen, elég nagy a 20. szint.. Útközben írtam is egy gyors választ, hogy rendben, és mindjárt ott leszek. Aztán egy gyors teleportálás, és egy kis séta, és oda is értem.
- Szia! - köszöntem a lánynak – Ezt neked hoztam ^^ - nyújtottam át Yachinak egy csokor virágot, amit még az egyik útbaeső virágboltban vettem. Persze egyszerűbb lett volna itt a réten szedni, ha már itt vagyok... de valahogy nem igazán hiányzott, hogy megint valami virágnak álcázott mobot fogjak ki. Mint az a furcsa, beszélő piros virág, vagy az a kék tulipán, ami megtámadta Hinarit. A virágbolt amúgy is útba esett, és gyorsabb megoldás, ami jó, mert nem akartam Yachit feleslegesen megváratni.
- Ha jól sejtem, erről a küldetésről lenne szó, igaz? - kérdeztem, majd a megerősítése után felvettem én is a küldit. Maga az NPC ismerős volt, nem olyan rég egy törékeny fehér virág kellett neki. Csak ugye azt a jómadár elfelejtette közölni, hogy a patak helyett mocsár volt, és az a rengeteg agresszív inda, amik kis híján megfojtottak... Most egy „hatalmas, rózsaszín fényben tündöklő sziromlevelet” kell neki lefotózni. Konkrét helyet nem mondott, csak a virágmező lilás részei, ami logikus. Viszont kaptunk fotó kristályt is, ami nagy szerencse, mert én legalábbis nem hoztam magammal egy darabot se. Mondjuk a múltkor sem volt nálam gumicsizma, pedig abba a mocsárba elkelt volna, de hát nah... a kutya nem vállalta volna el azt a questet, ha már az elején gumicsizmákkal letámadja az emberket...
- Ennyi alapján nem tűnik nehéznek a küldetés, de nem árt az elővigyázatosság. - persze egyelőre még nem említettem a múltkori küldit, amit ugyanez az NPC adott. Egyelőre még nem éreztem szükségét, lehet, hogy ez most egy tényleg könnyebb feladat lesz. Meg nem akartam Yachit megijeszteni, hisz az üzenete alapján elég félénk. A korábbi, vaddisznós kalandunkról nem is beszélve...
- Egyébként mi újság veled? Hogy vagy? - tettem fel a szokásos sablonos kérdéseket, hogy valami kommunikációt kezdeményezzek. Közben szép lassan elindultunk a virágmező lilásabb részei felé.

by **Strea** Csüt. Ápr. 20 2017, 23:31

Említettem már, hogy az npc nem igazán tudta, merre is kell menni? Nos, ez mostmár egészen bizonyossá is válhat számotokra, ugyanis ha követitek kezének irányát, egy sárgás alapszínű mezőre érkeztek, aminek semmi köze sincs a lilához. Meg úgy a halványrózsaszínhez se, igazából.
Ám ahogy sétáltok beljebb és beljebb, ösvény híján a növények között, Yachi hirtelen mégiscsak talál valami lilásat, feltéve, ha a lába elé is néz közben: egy alig tenyérnyi szélességű, lila sávra lép rá, ami mintegy mini út, húzódik a virágok között s kanyarodik el pár méter múlva. Továbbmentek, vagy megnézitek közelebbről? Vagy lehet, hogy nem is veszitek észre?

by **Yachi** Hétf. Ápr. 24 2017, 10:38

Virágot hozott? Virágot hozott. Nem hiszem el. Már vagy... nem tudom, évek óta nem kaptam virágot senkitől. Talán utoljára akkor, amikor eltörtem a lábam, és kórházba kerültem pár napra. Még tinédzser koromban, és azok az osztálytársaim voltak, és csak kötelességből kaptam, mert illik virágot vinni a betegnek. Úgy éreztem, forog velem a világ, leizzadt a tenyerem, amivel továbbra is idegesen gyűrögettem a ruhámat. Ez valami szörnyű. Szedd már össze magad, Shiori!
- I-Igazán nem kellett volna! - kezdtem hadonászni a kezeimmel, mikor rávettem magam, hogy megszólaljak - Nagyon k-köszönöm... - hajoltam meg, miközben elvettem a csokrot. Így, hogy a kezemben tartottam, még kevésbé hittem el. Gyönyörű volt, színes és illatos. Mosolyt csalt az arcomra.
- Hogy? Ja... igen. Lila virágot kell megtalálni - préseltem ki magamból a szavakat. Remegő sóhaj. Volt egy percem, amíg ő is felveszi a küldetést, addig a virágokban próbáltam meglelni a nyugalmam. Jó úton haladtam, ha a tarka színkavalkádot bámultam, az segített kicsit. Kár, hogy a hatás nyomban szilánkokra tört, amint meghallottam a hangját, és megláttam az arcát. Lesütöttem a szemem, és már azon töprengtem, mivel viszonozzam a kedvességét. Eleve udvariatlanság volt tőlem, hogy én nem vártam valami kis aprósággal, ha már megkértem, hogy segítsen.
- Nem tudjuk, hol keressük. Az épp elég nehezítés - válaszoltam, hátha a társalgás majd segít kicsit feloldódni. Igaz, nem a küldetésről szerettem volna vele beszélgetni. Az ürügy volt. Ki kell derítenem, van-e barátnője, és lehetőleg nem úgy, hogy direktben rákérdezek. Oké, szedjük elő a nagybetűs Tudást.
- Én csak... hát, beléptem egy céhbe. Unity. Ismeri? Nagyon kedvesek, bár még nem ismerek szinte senkit... - Ez az, sikerült mondani valami értelmeset. Menni fog ez, Shiori, lélegezz mélyeket és koncentrálj. Ő is csak ember, nem Buddha vagy a Dalai Láma. Mondjuk annak jóképű, és lehengerlően kedves is. Mély sóhaj.
- Meg most kalandozni támadt kedvem! Csak egyedül kicsit félek kimenni a városfalak közül, ezért... és gondoltam hátha... Nem akarom feltartani, biztos nagyon elfoglalt, meg gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki kíséretül kérné ilyen veszélyes helyekre, Ozirisu-san - Nem volt túl feltűnő? Biztos nem volt, kivételesen óvatos voltam. Máskor valami ostobaság esne ki a fogam kerítésén, mert előbb eljár a szám, minthogy gondolkodnék, de most nagyon koncentráltam, hogy ne így legyen. Jézusom, máris a mezőkön vagyunk? Észre sem vettem, hogy már ennyit mentünk. Egyáltalán mikor indultunk el? Ráadásul teljesen tudat alatt ráléptem valami lila ösvényre is itt a virágok között. Ijesztő vagyok néha. Mármint saját magamnak.

by **Ozirisz** Vas. Ápr. 30 2017, 01:52

Szerencsémre a bolti virágok nem tartalmaztak álcázott mobokat, ami megnyugtató dolog, pláne amikor az ember már annyi furcsaságot látott... Bár Yachit váratlanul érte a meglepetés, de egyértelműen a szó jó értelmében.
- Igazán semmiség ^^ – válaszoltam a lánynak mosolyogva. Majd jött a küldetésfelvétel, és ahogy Yachi is mondta, egy lila virágot kell megtalálnunk és lefényképeznünk.
- Na igen... mint tű a szénakazalban, ahol a szénakazal nagysága végtelen... - válaszoltam a lánynak. Igazat kell adnom neki, ebből a szempontból tényleg nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. - De még mindig jobb, mintha valami OP minibosst kellene legyőznünk, amiről semmit sem tudunk. - tettem hozzá.
Majd nemsokkal később a céhekre terelődött a szó.
- Igen, hallottam róla. Ha jól tudom, Chancery céhe, aki tehetséges kristályíró – válaszoltam a lánynak, majd folytattam. - Sosem árt, ha az ember tartozik valahova. Ismerősök, barátok, majd, jó esetben egy összetartó család is lehet idővel a céhtagokból. Egyébként, hogyhogy nem ismersz szinte senkit? - tettem fel a kérdést. Sokan vannak akik állandóan fejlődni akarnak, hajszolják a mobokat, vagy éppen a kazamatákat tisztítják, vagy a boss termét keresik. Vannak akik csak felfedezik a világot, vagy egyszerűen csak éldegélnek békében, tengetik a mindennapjaikat. Szinte mindenki másfele van, és ugye a tipikus kinti rohanás időnként. A megnyitott szintek számával egyre csökken annak az esélye, hogy két ember csak úgy összefut valahol. Már nem egy szintre tömörül a játékosok zöme, hanem több mint húsz szint közt oszlanak el... igaz a Kezdetek Városában még mindig sokan élnek, de az a város hatalmas.. És ha jobban belegondolunk, már mi sem tízezren vagyunk. Sajnos túlságosan fogyunk.
Visszatérve az előbbi gondolatmenethez, a véletlen egybeesésekre, bár egész kicsi az esély, mégis történnek, mint ahogy a múltkor is. Vajon egy statisztikai véletlen volt a találkozásunk, vagy egy jel a Végzettől? Akárhogy is, de kicsit túlságosan is elkalandoztam, azonban Yachi kizökkentett.
- Ami azt illeti, a mai napra abszolút semmi tervem, csak egy kis pihenés, vagy egy laza délutáni farmolás, bár az az utóbbi időben elég monoton számomra. - válaszoltam a lánynak, majd egy biztató mosollyal az arcomon folytattam – Szóval ne aggódj, egyáltalán nem tartasz fel. Épp ellenkezőleg, örülök neki, hogy hívtál. Nem szeretném, ha bajod esne bármi hasonló van, csak egy szavadba kerül ^^ – tettem hozzá. Sosem lehet elég óvatos az ember a biztonságérzetet adó városfalakon és a Védett Övezeten kívül. Bár itt a mobok nem sebeznek, de az ártó szándékú játékosok ott lehetnek minden bokor mögött. Az ördög sosem alszik, legfeljebb csukott szemmel gondolkodik. És legkevésbé sem szeretném, ha Yachinak bármi baja esne...
Időközben kiértünk a virágmezőre, és elsőre fel sem tűnt, hogy hiába mentünk arra, amerre az NPC mutatott, semmi lila nincs itt. Épp ellenkezőleg, minden sárga. Helyenként egy-két fehér virág, de semmi lila, vagy lilához közeli rózsaszín. Elkerültük volna? Valahogy jobban lekötött Yachi, és a beszélgetés. Kicsit megálltam és hátranéztem. Eléggé eltávolodtunk Floriától, és mögöttünk sincs semmi lilás folt.
- Amúgy... jófele megyünk? - tettem fel egy újabb kérdést, ami megfordult a fejemben - Elvileg ebbe az irányba küldött minket az NPC, de ezen a réten ahogy elnézem, minden sárga. Talán emiatt könnyebb kiszúrni az ettől elütő lilát? - tűnődtem el egy kicsit, majd nem sokkal később bekapcsoltam a Látás jártasságot. Bár inkább a félhomályban vagy sötétben való tájékozódásra találták ki leginkább, ennek ellenére talán segíthet rajtunk. Az alapelv hasonló, csak itt éppenséggel nem a sötétben kell megtalálnunk valami kevésbé sötétet, hanem a sárgában valami kevésbé sárgát, mondjuk lilát. Hasonlóképp, mint amikor azt a pixeles virágot kellett megkeresnem a hatalmas réten...

by **Strea** Hétf. Május 01 2017, 17:02

Mentek, mendegéltek, enyhén kanyarodik az "út" is, s ha még az sem tudatosult bennetek, hogy az imént 90fokban elfordultatok, aligha fog feltűnni, hogy egy idő után visszaérkeztek arra a pontra, ahol Yachi rátalpalt a sávra. Merthogy ez bizony egy önmagába futó kis sávocska, s a sokadik kör után lehet észreveszitek azt is, hogy milyen alakban haladtatok: valami ilyesmi a dolog, mármint ennek a külső vonalai, bár az egész van talán egy fél kilométer hosszú is. Szóval rájöhettek, bár az előzőek alapján talán a nap is lement már, mire sikerül - aggodalomra azonban semmi ok, szerencsétekre a küldetés nem időlimites Wink

by **Yachi** Pént. Május 05 2017, 11:59

- Biztos vagyok benne, hogy Ozirisu-sannak még az is könnyen menne! - vágtam rá lelkesen, mikor a lehetőségeket vázolta fel, hogy lehetne még nehéz ez a küldetés, de aztán rögtön félre is kaptam a tekintetem, és kicsit elpirultam rajta, hogy már megint előbb járt el a szám, mint hogy gondolkodtam volna ^^" Nem szeretnék túl sok terhet tenni a vállára, így is rengeteget segít, és nagyon hálás lehetek neki ezért, nem kellene még azt is sugallnom, hogy ennél is többet várok tőle.
- Ühüm. Remélem Chancery-senpai majd segít egy kicsit, én is kristályíró lettem, de nem egészen tudom, mit is csinálok ^^" - nevetgéltem saját szerencsétlenségemen. Minden kezdet nehéz, és bár körmöltem már néhány kristályt, mégis még kicsit idegen az egész, és különösen úgy szeretnék jól teljesíteni, hogy ennyi mindent kaptam. De hát ki szeret csalódást okozni, ugye?
- Még nem nagyon volt rá lehetőségem, hogy találkozzunk. Mármint... ők is elfoglaltak, valamikor én is az vagyok, de előbb-utóbb csak összejön ^^ - feleltem derűsen a szokásos optimizmussal. Tényleg csak idő kérdése, és remélem igaza lesz Ozirisu-sannak, és barátokra találok bennük. A család talán kicsit túlzás, én nem szeretnék második családot még akkor sem, ha még talán sokáig nem láthatom a valódi családom.
- K-köszönöm, ezt jó hallani ^^ - mosolyodtam el a szám szélét vakarva kissé - Ebben az esetben elrabolom, ha megengedi ^^ - tettem hozzá most rá nézve, és még szélesebben elmosolyodva. Megnyugtató volt, és tényleg örültem a szavainak. Még akkor is, ha csak udvariasságból mondta, de nem volt miért így gondolnom. Hittem neki, mert szerettem hinni az emberekben. Néha nem azt kapom tőlük, amire számítok, de alapvetően azt vallottam, hogy ha pozitív a hozzáállásod, akkor csak pozitív dolgokat fogsz visszakapni. És ez többnyire igaz is volt.
- Talán. Mármint, itt van ez a lila színű ösvény, hátha elvezet oda, amit keresünk - mutattam rá arra a sávra, amit az imént felfedeztem mintegy teljesen véletlenül. Néha ennyin múlik, most teljesen tudat alatt fordultam rá erre az izére, talán azért, mert az volt a fejemben, hogy a lilát kell keresnünk. Már amellett, hogy Ozirisu-san, milyen nagyszerű társaság ^^
- Érdekesen kanyarog, nem? - kérdeztem a kezemet a homlokom elé téve, és szemellenzőt képezve vele, hogy minél távolabb láthassam, merre visz minket az út. Nagy lila mezőt, vagy látványos szirmot nem láttam még, csak ez a sávocska maradt már egy ideje.

by **Ozirisz** Kedd Május 09 2017, 09:40

- Minden viszonylagos. A keresgélés általában könnyebb, mint egy miniboss – válaszoltam a lánynak. És persze kevésbé veszélyes is, ami nem lényegtelen szempont, ha társasággal van az ember, és nem csak egymaga. Egyedül, max egy vállrándítás, hogy ez nem nyert hangszórót, és puff teleport, de amikor már mások miatt is kell aggódni... Na akkor inkább a keresgélés, ahol a legrosszabb végkifejlet, hogy nem találunk semmit...
Majd szó esett Chanceryről és a Unityről. - Ne aggódj, csak gyakorlás kérdése az egész. Mindenki volt kezdő, de ahogy egyre többet gyakorolsz, úgy leszel egyre ügyesebb. Egy-két hónap múlva pedig csukott szemmel is hibátlanul elkészíted azt a kristályt, amit épp szeretnél – mondtam Yachinak mosolyogva. - Amikor kezdtem a kovácsolást, emlékszem rá, elég sokat bénáztam. A legelső kardom készítésekor például a vasérc helyett olyan szépen a mancsomra koppintottam a kalapáccsal... - nevettem el magam, ahogy eszembe jutott egy régi emlék – de végül az idő múlásával belejöttem, szóval csak így tovább ^^
Mint kiderült, Yachiék háza tájékán is mindenki elég elfoglalt, avagy csak a tipikus Aincradi dolgok. Mindenki teszi a saját dolgát, éli a saját életét, de hogy emellett nem jut idejük egymásra? Na igen, ez is érthető, volt nekem is hasonló korszakom, amikor vagy egyedül akartam lenni, és kerültem az embereket. Vagy mint később, amikor már nagyjából talpraálltam, a fejlődés, a gyakorlás, aztán egy időben a képességek felfedezése, még több gyakorlás, még több fejlődés, avagy a tipikus taposómalom. Mostanság már többször megfordulok a Palotában, mint anno, igyekszem több időt a céhtársaimmal tölteni. De van, hogy egy küldetés, vagy egy furcsa szóbeszéd kivizsgálása pár napra kivon a forgalomból...
- Hmm... Szervezzetek valamiféle spontán összejövetelt. Mondjuk egy közös esti főzőcskézést, vagy valamit, amire senki sem mondana nemet. Este viszonylag kevesen vannak a védett övezeten kívül... - osztottam meg Yachival egy hirtelen jött ötletet.
Majd sikerült megnyugtatnom, hogy nem tart fel, nem rohanok sehová, meg amúgy is pihenés volt mára betervezve. És most itt sétálgatok egy szép lánnyal ezen a virágokkal teli réten... ettől jobb délutáni programom amúgy sem lett volna, ha Yachi nem írja azt az üzenetet, szóval szerencsés véletlenek egybeesése ez a mai nap. Na igen, tavasz van..
Közben annyira máshol jártam fejben, hogy még azt sem vettem észre, mikor váltott irányt Yachi. Csak sétáltam mellette, nem mozdulva a közeléből véletlen sem. Csupán akkor tűnt fel, hogy egy lilás színű ösvényen kóválygunk, amikor már választ kaptam a kérdésemre.
- Lila ösvény... Elég ígéretesnek tűnik – válaszoltam a lánynak – Főleg, hogy nagyjából abban az irányban van, amerre az NPC küldött minket. - de legalább most úgy tűnik, hasznos infót kaptunk a megbízónktól. - Az első nyomot megtaláltuk, esélyes, hogy az a sziromlevél is a közelben van...
- Egyébként honnan indul az ösvény? - tettem fel a kérdést. Valahogy hirtelen nem ugrik be, hogy hol vettük észre, és hol tértünk rá erre a lilás sávra. De egy ideje már követjük.
- Vajon hová vezethet? - tűnődtem el egy kicsit, közben próbálva végigkövetni a lila sávot az előttünk elterülő réten, legalábbis amíg a többi, sárga virág és a távolság nem gátolt benne. - Csak egyféleképp tudhatjuk meg – tettem hozzá, majd szépen folytattuk az utunkat.
Nem tudom, mennyi idő telt el, de egy ideje már csak kacskaringóba mentünk a réten, és sehol sem láttuk a végét... viszont egyre erősödött bennem az érzés, hogy körbe-körbe járunk, bár teljesen biztos nem voltam benne. Megnyitottam a menüt, majd onnan a térképet, hogy valami fogalmam legyen róla, merre kóborlunk, és hogy van-e alapja a megérzésemnek, vagy csupán szimpla mezei paranoia... Sétáltunk tovább, közben hol a lányt néztem, hol a mezőt előttünk, hol pedig a térképre pislantottam rá. Majd egy újabb kör múlva, megosztottam Yachival is, amit megtudtam:
- Körbe-körbe járunk. Látod, itt voltunk nemrég, amikor megnyitottam a térképet – böktem rá a pontra, ahol akkor is, és most is jelzett minket a minimap – és errefele jöttünk végig... nagyjából... – mutattam végig a térképen a megtett utat.
- Merre tovább? - kérdeztem meg a lányt, avagy hátha van valami jó ötlete, elgondolása, hátha megjegyzett egy lényegtelennek tűnő részt, valamit ami felett átsiklottam. Avagy több szem többet lát...

by **Strea** Szer. Május 10 2017, 14:25

Ozirisz minimapján is egészen élesen látszik az út, amelyet megtettetek. Véletlen csupán, egy lila utacska a sárga mezőn? És az alakja? Ha felötlik bennetek, hogy talán megtaláltátok, amit kerestetek, márcsak egy terv kell hozzá, hogyan is lehetne lefotózni ezt tulajdonképpen. Hiszen egy tenyérnyi kis lila utacskáról a képen senki se fogja elhinni, hogy sziromlevél, nemde?
Ha viszont nem jöttök rá, sétálhattok tovább vagy le is térhettek akár az ösvényről, más lilát nem fogtok a környéken találni. Lehet nem is gond, mivel a lényeg nektek most úgyis egymás társasága, az idő pedig kellemes és napos. Egészen napnyugtáig persze, amikor a nap eltűnésével a küldetés is eltűnik a questlogotok aktív részéről, egy mission failed feliratot hagyva csak maga után.

A lehetőségek tehát adottak, de vajon melyik fog valójában is megtörténni?

by **Yachi** Pént. Május 12 2017, 14:44

Nem tudhatom. Még sose harcoltam miniboss ellen. Igazság szerint nem is akarok. Épp elég volt nekem ez a sok szörny, azok is épp elég ijesztőek tudnak lenni. Még akkor is, ha van ki megvédjen, mint most Ozirisu-san. Néha kicsit úgy éreztem, hogy én vagyok itt az egyetlen ember, akinek van egy kis esze, mármint sokan önként rohannak ki, hogy szembenézzenek ezekkel a lényekkel, kockáztatják az életüket ilyen-olyan okból. Persze valahol becsültem is a bátorságukat, de nem tudtam elképzelni józan ésszel, hogy miért mennek nekik önként. Ijesztőek. Veszélyesek! És ennek ellenére mégsem félnek tőlük. Ez is egyike annak a sok dolognak, amit mindmáig nem tudok megérteni. És túl sok ilyen dolog van... Egyértelműen nem nekem találták ki ezt a fajta "játékot" ^^"
- Köszönöm ^^ - szólaltam meg aztán a fiú biztatását hallva. Mosolyt csalt az arcomra, ahogy próbált lelket önteni belém. Nem volt rá egyébként szükség, cseppet se bántam, vagy aggódtam amiatt, hogy még bele kell jönnöm mindabba, amit csinálok, de azért mégis jó volt hallani, hogy van valaki, aki igyekszik optimizmust ültetni belém. Pedig az már nem fér el sehova, annyi van bennem, hehe.
- Szóval fegyvereket kovácsol. Biztos nehéz munka ^^ - tettem hozzá végül, mintegy megerősítve magamban a dolgot. Legalább most már olyan ismerősöm is van, akihez bátran fordulhatok, ha új íjat szeretnék magamnak, amit aztán ugyanúgy nem használnék, mint a mostanit, gondolom.
- Jó ötlet, enni mindenki szeret! - bólintottam hevesen. Csak találni kell egy időpontot rá. Talán, ha jó előre meghirdetem, akkor mindenki szabaddá tudja magát tenni, és remélhetőleg nekem se jön közbe valami. Néha kicsit túl szétszórt vagyok, vagy éppen annyira belemerülök a sztorikergetésbe, hogy azt se tudom, az alvást eszik-e vagy isszák ^^"
- Jó kérdés ^^" Vagy kérdések - sóhajtok fel, ahogy Ozirisu-san felteszi a nyilvánvaló, de kimondásra szoruló kérdéseket. Honnan indult az ösvény, és hová tart. Az egyik végén lehet, hogy ott a virág, amit keresünk, szóval ha elérünk a végére, és ott nincs, akkor az elején talán megtaláljuk. Az biztos, hogy nagyon-nagyon hosszú volt, olyan érzés lett úrrá rajtam, hogy sose fog véget érni, és már lassan az én kitartásomat is kikezdte a sok gyaloglás a növények között. Egyre nehezebben mozgott a lábam. Arra viszont még én sem gondoltam, hogy esetleg azért nincs vége az ösvénynek, mert eleje sincs: vagyis hogy a mintázat önmagában torkollik. Egy kört alkot.
- Körbe-körbe mentünk egészen idáig?! - lepődtem meg, és nagyot sóhajtva lerogytam a virágok közé. Feladták a lábai a küzdelmet a hír hallatán. Ezek szerint nem jutottunk közelebb a megoldáshoz, pedig olyan ígéretesnek tűnt... Lehet, hogy rossz úton jöttünk, vagy elkerülte valami a figyelmünket... Homlokomat ráncolva néztem körbe, majd végigsimítottam az ujjaimmal a növényzeten, ami a lila csíkot alkotta. Nem segített.
- Miért van itt egy ilyen kör alakú ösvény...? - mormogtam az orrom alatt - Vagyis hát majdnem kör alakú - javítottam ki magam, elvégre kicsit girbegurba volt. Nyilván itt a természetben, a vadon termő növények nem fognak tökéletes kör alakot képezni.

by **Ozirisz** Vas. Május 14 2017, 13:03

Kicsit elbeszélgettünk az itteni „szakmák”, illetve ahogy hivatalosan nevezik, „másodlagos jártasságok” műveléséről. Yachi kristályíróként ténykedik, én pedig fegyverkovács vagyok. Elmeséltem egy kezdő-kori bénázásomat is, csak amolyan megnyugtatásképp, hogy bizony én sem mindig tudtam, mit kell csinálni.
- Egyáltalán nem nehéz. A kinti, hagyományos kovácsoláshoz képest meg főleg. A receptek és a hozzá való ércek felkutatása, beszerzése ami nehezebb... bár ugyanez elmondható a kristályírásról is. A huszadik szint, és a Virágmező megnyitása előtt szinte állandó hiánycikk volt a piacon egy-két növény, de most már jóval könnyebb a helyzet... - na igen, még emlékszem azokra az időkre, amikor a potis-kristályos emberkéknél állandó válság volt. Az itemek csak fogytak, és fogytak, a bossharcok és a minibossok csak úgy vitték őket, a növényekből pedig előbb-utóbb kifogytak a készletek...
- Pontosan! Ha van süti is, akkor Aincrad legmélyebb kazamatáiból is előjön a jónép – tettem hozzá mosolyogva a lány megállapításához. Avagy nincs az a finomság, amire ne sokszorozódna meg a céhházban tartózkodók száma. Bizonyára náluk sincs ez másképp.
Majd bóklásztunk tovább az úton, akkor még nem tudván, hogy körbe-körbe megyünk. Csak az kezdett elsőre gyanús lenni, hogy mégsem haladunk sehová. Amikor egyértelművé vált az egész helyzet, és szóltam róla Yachinak, ő lerogyott a földre, a virágok közé.
- Legjobb lesz, ha egy kicsit lepihenünk – mondtam, majd letelepedtem a lány mellé – Valamit bizonyára nem vettünk észre... de mit? - elkezdtünk filózni a küldetésen. Majd a lány kérdése, hogy mit keres itt ez a kör alakú ösvény, elkezdtek kattogni a fogaskerekek.
- Az szinte biztos, hogy a küldetéshez kapcsolódik valahogy... Az irány, amerre az NPC küldött, stimmelt. És nem lehet véletlen, hogy itt van ez a lilás kör... vagyis majdnem kör... - majd elkezdtem jobban megnézni a minimapot... Nézegettem, hunyorgattam, majd jött egy kósza ötlet:
- Nem lehet, hogy ezt az egész kört kell lefényképeznünk? Elvileg itt vagyunk, elvileg megvan a lilás rész... ha még kicsit jobban belegondolunk, bele lehet magyarázni, hogy a körön levő kacskaringók akár egy virág szirmai is lehetnének... - majd egy kicsit csalódottabban folytattam – De sajnos nem tudunk repülni, hogy fentről is megnézzük, hogy tényleg erre kíváncsi az NPC, vagy sem... - majd egy kicsit később megkérdeztem a lányt - Van valami ötleted? - avagy remélhetőleg neki jobban fog az agya, mint perpill nekem. Még azt is nehézkes volt megállapítanom, hogy milyen magasra kell felrepülnünk. Ugye a sétatempó és a köridő alapján kb. fél kilométer hosszú ez az ösvény. Kb. 150-160m az átmérő, ha majdnem kör alakú, a kis kanyarok meg annyit nem befolyásolnak. Az ideális magasság is 100-150m lenne a középpont felett, ahonnan a kristály képes lehet az egész formációt befogni, de... amilyen vékony az ösvény, így eleve nem látszódna belőle talán semmi. Ahogy lejjebb haladnánk, úgy lenne egyre vastagabb a lila, és lógna le egyre több a képről... de ha nem középről fényképeznénk, hanem a széle felettről, vagy kicsit távolabbról, és féloldalasan, talán úgy 20-50 méter magasságból már lehet, hogy jó képet tudnánk készíteni. Csak hogyan jutunk fel oda? Mondjuk a kristályt fel tudnánk dobni talán kellően magasra... de még ha lenne rajt késleltetett kioldás, akkor is.. semmi nem garantálja, hogy a jó szögben állna amikor villan a vaku...
Majd rövidesen hanyattdőltem a réten. Egy kis pihi sosem árt, meg aztán ha híján vagyunk az ötleteknek, akkor pihenni kell. Amikor nem feszül rá az ember, akkor jönnek a legjobb ötletek...
Közben felfelé néztem, kémlelve az eget. Kék ég, napsütés, helyenként bárányfelhők, szóval semmi extra. Majd megpillantottam egy madarat odafenn. Bár túl sokra nem mennénk egy madárral, még ha szelíd is lenne, akkor sem...
- Semmi használható nem jut eszembe – szólaltam meg újra, miközben felültem. Eleget lustálkodtam, és valami megoldást kellene találni a kialakult helyzetre. Hogyan tudnánk egyáltalán feljutni a kellő magasságba?

by **Strea** Vas. Május 14 2017, 15:35

Utolsó kör.
Nyugodtan mehet tovább az ötletelés-gondolkozás, de a reagjaitok végén már jussatok végső döntésre. A korábban leírt két lehetőség továbbra is érvényben van. Hajrá! Wink

by **Yachi** Szer. Május 24 2017, 12:58

Érdeklődve és figyelemmel hallgattam, amit a fiú mondott. Én csak az elmúlt néhány hétben-hónapban fordultam a szakmák és jártasságok irányába, előtte egyáltalán nem foglalkoztatott. Még most sem ismerem a viszonyokat, hogy korábban mi volt, az pedig végképp sötét árnyakba burkolózott. Majd talán ha már járatos leszek a jelenben, akkor fel tudom majd kutatni a múltat is, hogy tanuljak belőle. Kíváncsi voltam, miért számított hiánycikknek az a néhány növény. Csak sejtésem van, de az nekem nem elég. Sejtésekre nem alapozhatok semmit.
A lila szirommal kapcsolatban márpedig már több is a rendelkezésünkre állt, mint holmi sejtés. A térképen felsejlő forma valóban emlékeztetett arra, amit kerestünk, én pedig szájtátva bámultam a felfedezésre. Ez az! Felderült az arcom, és nyomban gondolkodni is kezdtem, hogyan lehetne lefényképezni ezt a területet. Másszunk fára? Az talán egy kicsit messze van, a lila ösvény pedig elég keskeny, nem látszik messziről. Hmm...
- Talán ha... nem, az nem jó - sejlett fel egy halvány ötlet, majd veszett is el a megvalósíthatóság vakító fényében. Nem jutott eszembe semmi. Szegény Ozirisu-san is nagyon erősen gondolkodott, látszott rajta, hogy minden erejével a megoldásra törekedett. Nem is ért meg talán ennyit ez a küldetés, mégis mosolyra fakasztott a látvány, ahogy gondterhelten szenved rajta. Mögé lopakodtam, és miután újra felült, lesből átöleltem hátulról.
- Nem muszáj ennyire erőlködni rajta ^^ Mi lenne, ha visszamennénk, és megmondanánk neki, hol találja? - javasoltam a válla felett kikandikálva... és az arcát ilyen közelről látva esett le, hogy mit is csinálok éppen, amire a nyilvánvaló reakció az volt, hogy elvörösödtem. Már megint gondolkodás nélkül cselekedtem ^^" Nyomban hátra is hőköltem. Szörnyen zavarban éreztem magam, amiért ennyire illetlenül viselkedtem, lesütöttem a szemem és a sárgás aljnövényzetet bámultam
- Vagy... vagy... vagy lefényképezhetnénk a térképet is! - bukott ki belőlem, csak hogy megakadályozzam, hogy leszidjon... pedig megérdemeltem volna. Ön- és közveszélyes vagyok. Mi lesz a következő? Megfogom a kezét? Baka Shiori...

by **Ozirisz** Vas. Május 28 2017, 11:49

Miután rájöttünk, hogy mit is kell pontosan keresnünk, lepihentünk a réten egy kicsit. Gondolkodtunk, hogy hogyan is tudnánk teljesíteni az NPC kérését, és ezáltal a küldetést. Mondjuk az is logikus így belegondolva, hogy nem véletlenül kaptunk kristályt. Vagyis tudta jól az NPC, hogy nem tudnánk magunkkal vinni azt a rózsaszín sziromlevelet, amire szüksége van, ezért kéri a fényképet. De hogyan is tudnánk neki lefényképezni? Repülni mi nem tudunk, innen lentről pedig csak az ösvény látszik, ahogy kanyarog. És persze abból is egy viszonylag kis része, elég keskeny, és a lilától kicsit magasabb sárga virágok pedig az első kanyarnál eltakarják a lila csík többi részét. Beleértve azt is, hogy merre vezet, milyen alakú, stb...
Nem én voltam az egyedüli, aki a megoldáson gondolkodott, Yachinak is eszébe jutott valami, de rögtön el is hessegette. Legalábbis a „nem, az nem jó” mondatból erre következtettem. Majd amikor nemsokkal később felültem a fűben, akkor jött valami, amire nem számítottam. Yachi hátulról átölelt, csak úgy, hirtelen, teljesen váratlanul. Majd egy megjegyzés, hogy nem kellene ennyire erőlködni a probléma megoldásán, és egy javaslat a lánytól. Közben akarva-akaratlan elvörösödtem a lány közelségétől és ahogy átölelt.
- Nem hinném, hogy elfogadná. Szerintem nagyon is tudta az NPC, hogy miről is van szó – próbáltam valami válaszfélét produkálni a zavaromban. A következő képkocka, ahogy Yachi hirtelen elengedett és hátrébb hőkölt. Feltápászkodtam a földről, majd hallottam a lány következő javaslatát.
- Lefényképezni a térképet? - tűnődtem el – Végül is, jó ötlet. Ha pedig a lila ösvény is egy kicsit benne lesz a képben, akkor talán elfogadja a megbízónk. - tettem hozzá. Aztán visszalépdeltem az ösvényre, megnyitottam a térképet. Egy kicsit elszöszöltem vele, hogy rendesen látszódjon a délután folyamán párszor körbejárt virágszirom-alakú útvonalunk. Majd kattintottam is a kristályt, lehetőség szerint úgy, hogy a részben áttetsző panel mögötti lilás csík is benne legyen.
- Gyere te is fényképezni – mondtam a lánynak mosolyogva – Ha a megbízónk akadékoskodik, akkor átküldjük neki a pontos koordinátákat is. Valószínűleg ő sem tudna jobb képet készíteni, hacsak nem növeszt szárnyakat... - tettem hozzá. Jó eséllyel egy ideig még itt lesz ez a lila virág-alakú ösvény, szóval nyugodtan megnézheti a saját szemével...
Majd ha mindezekkel megvoltunk, szép kényelmesen elindultunk vissza Floriába, még mielőtt lemegy a nap, és pizsiosztás lenne az NPC-nél. Gyorsan elszaladt az idő. Túlságosan is gyorsan. Na igen, ha jó társaságban van az ember... de összességében jól nap volt ez a mai. Sokat beszélgettünk Yachival, és jól megvagyunk. Talán még valami alakul köztünk? Sosem lehet tudni, mit hoz a jövő... Mindenesetre, miután lejelentkeztünk a megbízónknál, utána, ha Yachi benne volt, akkor beültünk valahova vacsorázni vagy csak sütizni, attól függően, mihez volt kedve. Hogyha sietett, és nem fogadta el a meghívásomat, akkor a teleportkapuig kísértem, onnan pedig mentünk tovább, ki-ki a maga dolgára. De akár így, akár úgy ért véget a nap, előbb-utóbb még biztosan összefutunk, van egy olyan érzésem...

by **Strea** Pént. Jún. 09 2017, 18:58

Az njk igaz nem volt teljesen megelégedve, de köszönettel vette át a térképről készült fotót és az útbaigazítást, s mindketten kaptatok egy-egy tasak növényt is a segítségetekért.

A küldetést lezárom; a jutalmak:

Yachi: 50 arany és egy tasak növény, amit eltehetsz későbbre
Ozirisz: 50 arany és a következő növények:

2 [T1] Kis Tövisgyökér 2 [T1] Vörös Pitypang
3 [T2] Vastag Tövisgyökér 1 [T2] Faeno Ág 2 [T2] Óriás Pitypang
1 [T3] Gyilkos Galóca 1 [T3] Gigantikus Pitypang
6 [T4] Faeno Virág 2 [T4] Eknier Ág
1 [T5] Magnum Levél 2 [T5] Kék Tulipán 2 [T5] Szarvasgomba 3 [T5] Jégvirág 2 [T5] Havasi Pitypang

by Ajánlott tartalom

[VM] Tekergő sziromlevél

[VM] Tekergő sziromlevél

Re: [VM] Tekergő sziromlevél

Re: [VM] Tekergő sziromlevél

Re: [VM] Tekergő sziromlevél

Re: [VM] Tekergő sziromlevél

Re: [VM] Tekergő sziromlevél

Re: [VM] Tekergő sziromlevél

Re: [VM] Tekergő sziromlevél

Re: [VM] Tekergő sziromlevél

Re: [VM] Tekergő sziromlevél

Re: [VM] Tekergő sziromlevél

Re: [VM] Tekergő sziromlevél

Re: [VM] Tekergő sziromlevél

Re: [VM] Tekergő sziromlevél

Re: [VM] Tekergő sziromlevél

Re: [VM] Tekergő sziromlevél

Re: [VM] Tekergő sziromlevél