KezdőlapTada no ore da
1 / 1 oldal
Tada no ore da
by Ryuu Pént. Jan. 30 2015, 23:01
Omura Ibiki san. Magas, de nem kiemelkedően. Alsó középiskolában megpróbálkozott a kosárlabdával. Nem volt benne rossz, de jó sem. Unta. El-el tünedezett. Aztán alapított egy „menjünk haza” klubbot. Általános iskolában még nevetgélt, vidám volt, majd hirtelen, minden előzetes jel nélkül kezdett figyelme afelé fordulni, mint komolyabban érdeklődni a sutább osztálytársa ebédje iránt, vagy kimenni „legyakni” egy-egy kellemetlenkedőt. Nem volt sosem az a nagy harcos fajta. Inkább megfélemlített. Tervei voltak, amiket szeretett nem kötni senkinek se az orrára. Barátai helyett pedig cimbijei voltak. Legjobb esetben is. A legtöbb emberről csak úgy nyilatkozott, hogy „alattvaló”. Ezzel együtt a végtelen unalom vette át helyét a mindennapjaiban is. Volt pár dolog, ami érdekelte, de azok is csak részlegesen és szélsőségesen.
Aznap éppen leült a harmadik sor, hátulról a második székére. Ablak felől ült, kifelé nézett, az ajtó a tanári asztaltól balra állt nyitva. Csak páran lézengtek bent. Szünet volt. Ibiki jobb híján félhosszú fekete haját birizgálta. Tankönyv a padban hevert, táska a mellett. Egy tengerészkék öltönyt viselt, alatta puhára vasalt ing, nadrágnak pedig ugyanaz a kék szín, egy fekete cipővel. Az órájára pillantott. Öt egész perc múlva becsöngetnek, amikor is kezdődhet a halál unalmas angol óra. Minden a megszokott rendben ment. Ez pedig nem tudta semmi másnál sem jobban felhúzni. Unalmas hétköznap volt. Bárcsak véget érne. Bárcsak történne valami! Ráemelte valami új után sóvárgó tekintetét az előtte épp leülő lányka hátsó felére. Legalább a lányok minit viselnek. Ez mindig feldobja a napját. Chio chan formás popója. Közben lassacskán megtelt az osztályterem. A tanár belépésére mind felálltak, köszöntötték őt, majd amikor intett, visszaültek. Ő csak egy hangos sóhajjal jelezte nem tetszését, de mert ez már várható volt tőle, senki nem „vette észre”. Az óra haladt a maga unalmas, hétköznapi tempójában, é Ibiki újfent láthatta Chio chan hátsó felét. Egyszer el kéne hívnia randira. Már csak azért is, amit egy egy nap megmutat neki önkénytelenül is. Ez megmosolyogtatta, habár nem sokáig tudta elterelni a figyelmét. A tanár ugyan nem figyelt rá, így nyugodtan bámulhatott ki az ablakon, mégsem érezte jól magát. Lent tesi óra ment. Lányoknak. Az angol órák ettől voltak másabbak a többi unalmas óránál. Nagy mellek és ... jah igen. Ez az iskola egy gyakorló sulija volt az egyik Tokyoi egyetemnek. Elitnek számított. A szülei mindent megtettek, hogy a kicsi " zseni" fiacskájuk a legjobb helyen lehessen. Egy elit suli egy balhés kis srácnak. Ráadásul a sulinak volt felső középiskolája is.
Így voltak nagy mellek is és formás csípők. Sok mindennel felért Ibiki elméjében egy felső középiskolás lány tesi órája, csak nem tesi órával. Legalább el tudta valamivel foglalni magát. A tanár, habár nem tudta, hogy miért, de azért örült már ennek a fejleménynek is. Legalább nem zavarta a többi diák "tanulmányát".
Aznap éppen leült a harmadik sor, hátulról a második székére. Ablak felől ült, kifelé nézett, az ajtó a tanári asztaltól balra állt nyitva. Csak páran lézengtek bent. Szünet volt. Ibiki jobb híján félhosszú fekete haját birizgálta. Tankönyv a padban hevert, táska a mellett. Egy tengerészkék öltönyt viselt, alatta puhára vasalt ing, nadrágnak pedig ugyanaz a kék szín, egy fekete cipővel. Az órájára pillantott. Öt egész perc múlva becsöngetnek, amikor is kezdődhet a halál unalmas angol óra. Minden a megszokott rendben ment. Ez pedig nem tudta semmi másnál sem jobban felhúzni. Unalmas hétköznap volt. Bárcsak véget érne. Bárcsak történne valami! Ráemelte valami új után sóvárgó tekintetét az előtte épp leülő lányka hátsó felére. Legalább a lányok minit viselnek. Ez mindig feldobja a napját. Chio chan formás popója. Közben lassacskán megtelt az osztályterem. A tanár belépésére mind felálltak, köszöntötték őt, majd amikor intett, visszaültek. Ő csak egy hangos sóhajjal jelezte nem tetszését, de mert ez már várható volt tőle, senki nem „vette észre”. Az óra haladt a maga unalmas, hétköznapi tempójában, é Ibiki újfent láthatta Chio chan hátsó felét. Egyszer el kéne hívnia randira. Már csak azért is, amit egy egy nap megmutat neki önkénytelenül is. Ez megmosolyogtatta, habár nem sokáig tudta elterelni a figyelmét. A tanár ugyan nem figyelt rá, így nyugodtan bámulhatott ki az ablakon, mégsem érezte jól magát. Lent tesi óra ment. Lányoknak. Az angol órák ettől voltak másabbak a többi unalmas óránál. Nagy mellek és ... jah igen. Ez az iskola egy gyakorló sulija volt az egyik Tokyoi egyetemnek. Elitnek számított. A szülei mindent megtettek, hogy a kicsi " zseni" fiacskájuk a legjobb helyen lehessen. Egy elit suli egy balhés kis srácnak. Ráadásul a sulinak volt felső középiskolája is.
Így voltak nagy mellek is és formás csípők. Sok mindennel felért Ibiki elméjében egy felső középiskolás lány tesi órája, csak nem tesi órával. Legalább el tudta valamivel foglalni magát. A tanár, habár nem tudta, hogy miért, de azért örült már ennek a fejleménynek is. Legalább nem zavarta a többi diák "tanulmányát".
Ryuu- Harcművész
- Hozzászólások száma : 327
Join date : 2014. Jan. 22.
Karakterlap
Szint: 13
Exp:
(747/800)
Céh: -
Re: Tada no ore da
by Ryuu Vas. Márc. 15 2015, 18:02
"Csak én vagyok"
...senki más.
Volt egy szünet valamikor a nap folyamán a matematika és társdalom-ismeret között, mikor elkapta egy tanár. Egyszerűen egymással szemben mentek, a feltűnően fiatal biológia sensei pedig észrevett egy furcsaságot a fiún. Megállította, majd kérdőre vonta Ibiki szokatlan kontaktlencséjét és egyúttal felhívta a figyelmét arra is, hogy az iskolában tilos az efféle megbotránkoztató magaviselet.
- De pont azért hordom, mi másért lenne vörös a szemem? - Meglehetősen meggondolatlan válasz volt ez a fiú részéről. Talán gondolt arra, hogy a tanár egyszerűen beviteti a tanáriba, vagy elintézi neki, hogy ne csak egy intővel menjen haza. Sőt, szinte már- már számított is rá, ám ehelyett további rábeszéléseket kapott, meg egy adag tanácsba bújtatott fenyegetést, hogy bizony van lehetősége kitenni a suliból. Őt persze annyira nem izgatta volna a helyzet, de nem akart megválni a már kialakított kis bázisától. Nem volt olyan rossz tanuló, mindig teljesítette a szükségest. Ő volt az egyetlen, aki színkettessel ment át minden év végén. Sok minden kilátásba lett helyezve és végül a biológia tanára azzal győzött, hogy Ibiki egyszerűen unta a helyzetet. Fogta magát és ott helyben kivette a lencséket a szeméből majd kidobta egy közeli kukába.
- Így már megfelel?
A férfi döbbenten vonta meg a vállát.
- Ne viselj ilyeneket, Ibiki san. Sokkal népszerűbb lennél ezek nélkül is. Csak add magadat.
- Azt teszem tanár úr. ^^ Most kezdődik a társadalom ismeret órám, sietek, nehogy elkéssek...
- Hahhh? Ibiki kun mi történt a szemeddel? Beteg vagy, tiszta vörös... és most nem a kontaktlencse.... -
Ibiki unott mosollyal lengette meg a kézfejét.
- Handa sensei kivetette velem, hát ha így érzi jól magát X3 Van otthon másik. <.<
...senki más.
Volt egy szünet valamikor a nap folyamán a matematika és társdalom-ismeret között, mikor elkapta egy tanár. Egyszerűen egymással szemben mentek, a feltűnően fiatal biológia sensei pedig észrevett egy furcsaságot a fiún. Megállította, majd kérdőre vonta Ibiki szokatlan kontaktlencséjét és egyúttal felhívta a figyelmét arra is, hogy az iskolában tilos az efféle megbotránkoztató magaviselet.
- De pont azért hordom, mi másért lenne vörös a szemem? - Meglehetősen meggondolatlan válasz volt ez a fiú részéről. Talán gondolt arra, hogy a tanár egyszerűen beviteti a tanáriba, vagy elintézi neki, hogy ne csak egy intővel menjen haza. Sőt, szinte már- már számított is rá, ám ehelyett további rábeszéléseket kapott, meg egy adag tanácsba bújtatott fenyegetést, hogy bizony van lehetősége kitenni a suliból. Őt persze annyira nem izgatta volna a helyzet, de nem akart megválni a már kialakított kis bázisától. Nem volt olyan rossz tanuló, mindig teljesítette a szükségest. Ő volt az egyetlen, aki színkettessel ment át minden év végén. Sok minden kilátásba lett helyezve és végül a biológia tanára azzal győzött, hogy Ibiki egyszerűen unta a helyzetet. Fogta magát és ott helyben kivette a lencséket a szeméből majd kidobta egy közeli kukába.
- Így már megfelel?
A férfi döbbenten vonta meg a vállát.
- Ne viselj ilyeneket, Ibiki san. Sokkal népszerűbb lennél ezek nélkül is. Csak add magadat.
- Azt teszem tanár úr. ^^ Most kezdődik a társadalom ismeret órám, sietek, nehogy elkéssek...
*
- Hahhh? Ibiki kun mi történt a szemeddel? Beteg vagy, tiszta vörös... és most nem a kontaktlencse.... -
Ibiki unott mosollyal lengette meg a kézfejét.
- Handa sensei kivetette velem, hát ha így érzi jól magát X3 Van otthon másik. <.<
Ryuu- Harcművész
- Hozzászólások száma : 327
Join date : 2014. Jan. 22.
Karakterlap
Szint: 13
Exp: (747/800)
Céh: -
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|