Asu vs Ren

Mit ne mondjak, elég húzós napom van! T.T Az összes izgalmam az új kenceficéim csinálgatása! *-* Kifejlesztettem egy új hajpakolástkifejezetten petek számára, hátha akkor a gazdiknak több kedvük lesz eljönni a szalonomba! *.* Innentől kezdve tehát már nem csak a játékosokat, hanem a pixelhalmazokat is megszépítem. Készül is az új felirat, csiri-csáré dekorációk, hogy minden nagyon tutikcsa-muticska legyen, szóval elég patent. *.* Kezemben csillió-millió dekoráció, szalagok, plakátok, textilek, meg festékek, és ilyenek halmozódnak, amit az egyik árustól vettem. Az új dekoráció megtervezve, a pet-szépségszalon hamarosan nyitva áll, és akkor a gazdi és a petecske együtt lazíthatnak, miközben mindenféle jósággal kényeztetem őket. Felfrissülés és kényelem, közös kikapcsolódás a harmónia és az összetartozás jegyében. Igen, ez jó lesz! Talán még Timicskekicske is megengidkézi majdicska nekem, hogy megcsináljam a manikűrjét! *.*
- Gyápsz! O.O - sikoltok fel, mikor valami hozzáér a fenekemhez. A holmijaim mind a padlón érnek földet, némelyik szalag és festék pedig még el is pixeleződik. ._. Na remek... most mehetek vissza. Vehetek újat belőlük. Így is alig volt az árusnak belőlük a raktáron. >.>
Fordulok meg a hangra, hogy mégis mi az, ami ennyire megzavart. Lassan nem a hangjából, hanem a kezéből fogom felismerni, ha találkozunk. T.T *.*
- Renciccmicc! *-* Most miattad összetörcsiztem a dekorcuccocskácskijaimat! T.T - szomorkodok kissé, és adom a kawaii faktor tízezret. Mert hát úgy kell azt. Ezt így szokás.
- A szalonomat keresed? Itt van, innen egy sarokra! *.* De még nem nyitottam meg az új szolgáltatást. Gyere vissza holnap. >.< Mint látod, most nem érek rá, cica! >.> *_* - hajolok le felszedni a dolgicskáimért. Renciccmicc nem egy lovag ám, hogy segítsen felvenni, amit miatta leejtettem.
- De csak hogy tudd, tartozol nekem! Egy csomó festékem elpixeleződgetett. >.> - pillantok rá sandán, s szedegetem fel a holmijaim. Ezúttal vele szemben állok. Nem akarok többet tudni a kezicskéjéről. *.*

Háááát, nem túl izgi dolog az, ha minden tervedet kezdheted elölről... T.T Pedig olyan csiri-csáré lesz majd minden, hogy aztaaaa meg hűűűű! *-* Erre mehetek vissza vásárolni. T.T
- Súlyemelésem vaaaaan, bibibí! *>* - reagálicskázok arra, miszerintecske ő azt gondicskázza, hogy inventoryban könnyebb. Ez nem igaz! Erre a pár métericskére pedig nem akicskázom berakizni az invimbe a cumóimat, mert azt tiszta izé. Most komolyan ezért nyomjak meg négy gombot a panelemen? Ezért? Nem, nem, majd Rencicamica szépen fogja magát és kárpótol a soooook-sok cuki-muki cumómért. *-*
- A tökéletesség nem jár magától! *.* Egy kis relaxáló arcmasszázs, és eltüntetem azokat a pici kis ráncokat ott, a szemed sarkából! >.< - mutatok rá egyik szabaddá vált kezemmel, hogy mire is gondolok. A sok stressz láthatóan megviselte a pixel testét. Nagyon rossz lehet neki... De némi aranyért szívesen feljavítom a textúráját! *.*
- Ééééén? Megszegni a szavikámaaaaat? De hiszen nem is tudok varrni... T^T - pakolom össze a megmaradt cuccaimat. Már egy kéz is elég ahhoz, hogy hordjam őket, annyira sok ment tönkre közülük. T.T
- Nem dohányzom. ^^ Legfeljebb vizipipát, de az más. >.> Csúnya dolog ám dohányozni, Rencicc! - ejnye-bejnye! Hát az anyukája nem tancsizta móresre? Na-na, ilyet nem szabad csinálni. >.< Ráadásul egy furcsa, semmivel sem összetéveszthető szag is megcsapja az orromat. Nagyvárosban élek, ráadásul egyetemista voltam. Pontosan tudom, mi ez. De nem hittem volna, hogy ebben a játékban is van belőle.
- Mariskaaaa? O_O Fúj, hogy nem szégyelled magad! Nem csoda, hogy tiszta ráncos a szemed sarka, biztosan a sok THC-tól van! >.< Most, hogy nézem, mintha a homlokodon is lenne valami... Hümm... Kedvezményes áron kapsz mélytisztító arcpakolást a szalonomban. >.> Divat S.O.S., vészhelyzet! - ragadom karon a szabad kacsómmal, és vonszolom a szalonom felé. Hát nem lehet így élni! Renciccnek nem szabad elhagynia magát. Előbb a ráncok, most meg a THC... Holnap már kukázni fogja a ruháját! >.<

Soha életemben nem szívtam el egy cigit sem, honnan kéne tudnom? A vizipipa persze más, de azt már mindig beizzítva kapom meg. magamtól megtölteni sem tudom, pedig próbálkoztam vele, tényleg, és értem a működési elvét is, csupán egyszerű fizika az egész. De valahogy ez nekem nem megy.
- Rencicicc! Vigyázz! - kis híján az én kezemből is kiesik valami, mégpedig az a dolog, amit Rencicmica adott bele, hogy szívjam el. Pedig én nem akarom! T.T A holmijaim pedig egyre inkább potyognak lefelé. Fú... Na most ideges lettem. Nem vigyáz a cuccaimra, így aztán én se fogok az övére.
- Garrrr... >.> - morgok rá, amikor meglátom, hogy mit csinál. Mégis hogy képzeli? T.T Nagyon, de nagyon sok pénzt fizettem ám ezekért a dolgokért!
Dacosan elveszem tőle mindhárom spanglit, mint aki tényleg azon van, hogy most azonnal mindháromra rágyújtson. Aztán pedig szépen, lassan, szomorkodó fejjel lépek kicsit hátrébb, mélyeket lélegezve, s minde színészi tudásomat bevetve, hogy kellőképpen tudjam adni a figurát. Mint aki elhiszi, hogy tényle kelepcébe van zárva! *.* Márpedig ez nincs így, mert nem szeretem, ha rajtam akarnak uralkodni. Azért van egy határ. Az pedig, hogy az úr, rózsaszín szalagomnak is úgy kell végeznie, mintha egy utolsó kis szemétdarab lenne, hát ez felháborító... >.>
Nekidőlök a kútnak, s kitámasztom magam egyik kezemmel. A másikkal a három megtekert cigit vizsgálom meg. Megszagolom őket, majd mélyet sóhajtok.
- Hát jó, legyen... - a három dzsointot "véletlenül" beleejtem a kútba, s elrévedten pillantok rá Rencicára. Most aztán bizti-bizti mérges lesz rám! T.T
- Hoppá... Biztosan a kútmanók voltak! *.* - csillognak szemeim. Lehet, hogy a kútmanók már függők, és kellett nekik... Igen, egészen biztos. Meg az is, hogy nincs ki teljesen mind a négy kerekem. Csak nem úgy, ahogyan azt Rencicc gondolja.

Hát a kútmanók bizony gonosz kis dögök! T.T *-* Tudom én, hogy ők voltak, egészen biztos, hiszen mind a három spangli a kútban végzi, bizony! De nem én voltam, eskü! Tök ártatlan vagyok! Ezt a kútmanók is megmondják. >.>
- Hogy a mi...? - tenném fel a kérdést, hogy ő mégis mit szeretne, mert hogy a kútmanók nem szeretnek emberekkel tárgyalni, és biztosan nem adják vissza, ha elkérem. Buta buta Rencica, hát még ezt se tudja? No nem baj... Világosítanám fel, amiért ilyen kis butuska, azonban elég gyanúsan közeledik felém. Hátrálnék egyet, azonban mögöttem a kút, majd aztán hupsz. o.o Fejjel lefelé lógat befelé a kútba. Ezt mégis hogy képzeli? T.T Még szerencse, hogy most nem olyan szoknya van rajtam, ami csak úgy fellibbenne, de hát na, hát akkor is! Hát micsoda dolog ez, kérem szépen???!
Ám ekkor megpillantok valamit a kút alján. Nem vagyok benne biztos, hogy mi az. Hűűűű... Valami biztosan van benne. Gondolkodás nélkül előveszem az inventorymból a horgászbotot, ez egy kihagyhatatlan alkalom.
- Hahó, kútmanóóóók! - Rencica nem is olyan buta. Tényleg lehet velük tárgyalni. Jé! Biztosan adni akarnak valamit a három spangliért. Így aztán le is eresztem a zsinórt, amire azonnal rá is akaszkodik valami. Aztán elkezdem felfelé húzni a zsinórt, s néhány másodperc múlva máris ott ékeskedik rajta valami vörös. Valami páncélos. Valami, aminek hatalmas ollói vannak. S valami, ami kifejezetten boldognak tűnik, amiért ledobtuk.
- Azt hiszem, fogtam egy tesztalanyt. Nézd! - valóban, a rákocska valami furcsa szagú dolgot rágcsál. Hátrahajítom Rencicának, a rák ollói között valóban ott van mindhárom spangli, s ami még jobb, az elázott jointokat még meg is rágcsálta. Talán ezért volt olyan lelkes.
- Most már kihúzhatsz! *.* - ha a talajon lennék, most büszkén kihúznám magamat (na nem a kútból, hanem a tartásomat), hogy ilyen ügyes voltam, és ennyire jó tesztalanyt szereztem Renciccnek. Senki más nem volt képes erre. De én igen! *.* Persze, azért jó lenne, ha már kihozna, picit kezdek ám szédülni.

Úwh, egész más a kilátás innen lógva. *.* Bár megvallom őszintén, jobban örcsimercsiznék neki, ha nem kéne így himbálóznom a levegőben, mert azért elég csúnya dolog ám ez. Nem túl biztonságos, vagyis hogy az, mivel tudniillik, hiszen ezt mindenki tudja, a Kezdetek Városa védett terület ám.
- Köfi. :3 - örömködök, mikor megtudom, hogy végre kihúz a kútból. Ezt persze egy kisebb sikoly előzi meg, hiszen egy pillanatra, miután feldobtam neki a rákot, tényleg, de tényleg azt hittem, hogy el fog engedni. TT.TT Persze ha így is tette volna, azt bizonyára véletlenül csinálta volna. Mégis ki akarna pont engem szándékosan beleejteni a kútba?
Aztán sajnos úgy néz ki, mégis van ilyen alávaló, szívtelen, gyalázatos, undok és mocskos személy! >.< Ez már nekem is egyértelműcsecske, hogy ő bizony, szánt szándékkal enged el, pont, miután már éppen belekapaszkodnék, hogy a lábaim újra talajt érjenek. Vagyis, ami azt illeti, azok néhány másodperc után talajt is érnek, de főleg vizet, hangos "Reeeeenciiiiiicc!" kiáltásom pedig még hosszasan visszhangzik a kútban. Húúú... ez egész jó játék! *.* Nem is tudtam, hogy ilyen jó a buli egy ilyen kútban...
- Ez nem igazság! TT____TT - kiáltom felfelé, miután a popómra esve tápászkodok fel a sekély vízű kútban. Épp csak a térdemig ér, ha felállok. Amit aztán meg is teszek, hiszen nem maradhatok itt soká.
- Ki tudja, mit forralnak ellenem a kútmanók! Biztosan vizet. >.> - morgolódok kicsit, bár nem vagyok benne teljesen biztos, hogy szavaim odafentre is eljutnak. Mi legyen, mi legyen? Hát itt nem maradhatok, az biztos. Ami pedig még rosszabb... még a zsebemben tartott dekor itemek is elpusztultak. Szépen elpixeleződnek, ami legalább egy kis fényt gyújt itt, az alagút végén, vagyis a kút mélyén arra a néhány másodpercre.
- Rencicc, azonnal vegyél ki! - kiáltom fel abbéli reményemben, hogy meghallja, s úgy is cselekszik, ahogyan én azt mondom. >.> Beleállok a leeresztett vödörbe, igaz, csak fél lábbal, mert így férek csak bele, s jól belekapaszkodok a kötélbe. Picit ráncigálni kezdem, hogy felfogja, azt szeretném, ha lenne olyan kedves, hogy kihúzna. Ha már képes volt berakni ide, ki is tudjon húzni. Ajánlom neki! >.>

Jó volt itt lent, mert kellemesen hűvös a levegő, de azért jó lenne már visszamenni. *.* Persze ez egyedül nem fog menni, csak ha megerőltetem magam, amúgy is, Rencicc miatt kerültem ide. Ez azt jelenti, hogy köteles-möteles visszahúzni a felszínre! *.*
Néha már-már meg-megvillan meg csillan meg micsodázik az a bizonyos isteni szikra, hogy még az is lehet, hogy totál-motál szándékosocskásan csinálja. Nem véletlenül tehát. De mégis az miért lenne jó neki? o.o Senkinek nem jó egy kútba ragadt Asu. Nekem se jó, tehát másnak sem. Ez így logikus. Nem?
- Nem. Azt mondtam, hogy "Rencicc, azonnal vegyél ki! " - szegény Rencicc... biztosan süket is. Azt hittem, nem lehetsz süket a játékban. Maximum nem hallasz olyan jól, mint azok, akik pénzt ölnek a hallgatózásba.
- Nehéééééz? T.T - a vödörben ácsorogva akár a kutat is feltölthetném, ha képes lennék normálisan sírni ebben a világban. Hiszen, hát hogy is mondjam, azért én még sem lehetek kövér! Vagy mégis az vagyok? T.T Odafigyelek a súlyomra nap, mint nap, bár tény, ebben a világban nem foglalkozok ezzel. Hiszen úgy sem tudok meghízni... vagy mégis? Hümm... Sok-sok finomságot zabálok szét Aincradban, egyedül megeszek két tortát is, de ezek csak pixelek, és úgy nem ér... Tehát vagy mégis lehet hízni Aincradban, vagy pedig... vagy pedig Rencicc a gyenge. Hát... azt hiszem, inkább könnyebb lesz Rent hibáztatni még ezért is. >.<
- Nem vagyok kövér! Te vagy a gyenge! Vegyél súlyemelést. - várom, hogy felhúzzon, remélhetőleg pedig ez meg is történik. Még mielőtt esetleg az utolsó pillanatban rökönyödne meg a nagy erőlködéstől Rencica, belekapaszkodok a kút szélébe, s felhúzom magam rajta. Az a sok víz meg piszok, ami rám került, azonnal elpixeleződik, amint földet érnek a harminc centis tűsarkaim, sőt, még a rucimat is leporolom, biztos, ami biztos. *.*
- Köszike, hogy kihúzigattál. Puszcsi. ^^ Sajnizom a spanglit. - nem, nem sajnálom. De így járt. Szedem össze magamat, hiszen ideje lenne már indulnom. Rencica már réges-régóta feltart abban, hogy a napi ügyeimet intézhessem. Pedig lenne mit, bőven. >.<
- Mi az? Még mindig itt vagy? O.O - döbbenek rá arra a felismerésre, hogy Rencica még mindig nem hagyikáz békikében. Biztosan tetszem neki! *.* A hajamat viszont nem szeretem, ha meghúzzák, kinőttem már ebből. Mindenesetre ahogyan tovább akarok indulni, Rencicc még mindig az utamban áll. Hűűűű... talán mégis segíteni akar a sok elrontott holmiért! *.* Vagy valami más terve van velem? Nem szerizem az olyan meglepiket, amiknek én vagyok az elszenvedője, bizony.