KezdőlapKatja
2 posters
1 / 1 oldal
Katja
by Jekatyerina Natashenka Csüt. Aug. 21 2014, 10:33
Név: Jekatyerina Natashenka
Karakternév: Katja
Nem: Nő
Kaszt: Harcművész
Kor: 25
Karakternév: Katja
Nem: Nő
Kaszt: Harcművész
Kor: 25
Kinézet: Tipikus keleties szláv, markáns és karakteres arc, félhosszú barna haj, barna szemek. Kiállása mindig tiszteletet parancsoló.
Jellem: Attól függ, hogyan követeli meg a szituáció.
Első képesség: Return to Sender, azaz bármilyen képességet, amelyet az ellenfele használt képes a következő két kör valamelyikében ő maga is használni. Nem kapja meg a képesség leírását, csak a látottakra alapozhat.
A világot nem papírra vetett törvények irányítják, hanem a benne élő emberek. Néhányan betartják a törvényeket, mások nem. Mindenki esetében saját magától függ, milyen lesz a világa, mihez kezd vele, és egy jó nagy adag szerencse is kell hozzá, hogy más ne csináljon poklot az életéből. Ez nem olyan egyszerű, mint ahogy az iskolában tanítják. Jó, ha az ember egy általa létrehozott erős értékrendhez tartja magát. A házasságban, a bűnözésben, a háborúban, mindig és mindenhol. Jelenleg is ezt az értékrendet követem. Minden nyugodtnak kell maradni, vagy legalább is annak tűnni. Rezzenéstelen arccal végighallgatni a beszámolót. Szerencsére még azt sem várják el, hogy jó pofát vágjon hozzá az ember. Voltak olyanok is, de azokkal már nem kell játszanom. Persze nem is nagyon tehetek mást, hiszen ezek a dolgok már régóta így működnek. Már a múlt században is így működött. Persze ők azért erre figyelnek. Nincs fenyegetés, mindenki nagyon nyájas, mintha csak felajánlaná a feladatot, és lenne lehetőségem dönteni. Hogyan is mondta még Capone? Messzebbre juthatsz egy kedves szóval és egy fegyverrel a kezedben, mint egy kedves szóval. Imádom az ilyet. Az összekötő jelentkezik, megkapom a megrendelést, elvégzem a feladatot, majd kifizetnek, és elfelejtem az egészet. Persze mindig azt mondja, hogy van egy feladata a számomra. Mintha csak nekem találták volna ki, hogy ne unatkozzak. Persze egyszerű élet ez, nincs áfás számla, nincsen bejelentett munkahely, és még attól sem kell félni, hogy kirúgnak, vagy a főnök leordítaná a fejemet. Tényleg, ki is lehet most a főnök? Berezofszkij? Vagy a Szőke? Addig jó, amíg nem tudom. Sohasem ők adják a melót, meg egyébként is folyamatosan változnak. Persze azért elég nagy szarban lehet valamelyik nagyfejű, ha iderendeltek. Na meg persze én is.
-Ez egy baromság Antosha, nem fogom elvállalni!
Jelentette ki, miután újra átfutotta a mappát. Persze nem lehetett ellentmondani, de ennél a szarságnál még a halál is jobb volt. A vele szemben ülő férfi csak elmosolyodott, és elé tolt egy borítékot az asztalon. A lány kibontotta, és felvonta a szemöldökét.
-Kinek a kölyke ez, hogy ennyit ér az élete? Ennyi pénze még a Snegoviknak sincs.
Az összekötő újra elvigyorodott, de nem szólt semmit. Ő tudta azt, hogy a hóembernek becézett üzletembernek igenis van ennyi pénze, és azt is, hogy a vele szemben ülő ügynök ekkora feladatot még soha nem kapott. Ott kezdődött az egész, hogy majdnem közvetlenül kapta a megbízást, hiszen általában az összekötő sem szokta tudni, kitől is jön a kérés és a fedezet. A lány visszatolta elé a borítékot, mire a férfi megszólalt.
-Havonta.
~Na jó, itt lesz vége a karrieremnek. Vajon milyen módszert választanak a likvidálásomra? A múlt hónapban találta meg a rendőrség Myshonok testét. Csúnya volt. Mókuskerékből egérfogóba…~
-Ennek a feladatnak az elvégzéséhez csak a fejére van szükségünk.
A hang, ami valamelyik mikrofonból érkezett fáradt volt, öreges, de kérlelhetetlen, és Katja tudta jól, hogy ennél nagyobb slamasztikába még életében nem került. Ha ez tényleg a Hóember…
Az idősödő üzletember kezeit, melyeket eddig a szék karfáján nyugtatott lassan az ölébe vette, és összekulcsolta. Ernyedt szemhéja alatt még mindig elszánt tekintet vizslatta a monitort, és rajta a tárgyaló feleket. Tudta, hogy a lány érteni fogja a célzást. Általában, ha valaki visszautasít egy munkát, a kínzás következik, azonban annak a vége mindig a halál, amely megnyugtató. A szervezetnek nem volt szüksége sem munkaképtelen, sem nyugdíjazott tagokra. Itt azonban nem volt baj, ha Katja éppenséggel soha többé nem fog tudni lőni, járni, vagy egyáltalán mozogni.
Jurij Mishenka, vagy ahogyan mindenki ismerte, Snegovik, a Hóember hozzálátott a vacsorájához. Az üzletben oly kemény öregnek volt egy gyenge pontja, akit állandó védelem alá helyezett, félve attól, hogy riválisai így fognak fogást találni rajta. A kis Miesha, az unokája. A legtöbb nagyapa imádta az unokáit, és ez alól az olyan nagypapák sem voltak kivételek, akik számos ember családját egyébként nyugodt szívvel küldték a másvilágra. A kicsi mindenhova kísérettel járt, a barátait az ügynökség ellenőrizte, teljesen le volt fedve, senki sem juthatott a közelébe. Ki gondolta volna, hogy az imádott unokát pont ő maga fogja veszélybe sodorni? A kölyök annyira akarta azt a vackot, és Jurij, aki számos elvetemült fickóval tárgyalt már, és a legkülönbözőbb eszközökkel győzte meg őket arról, hogy az ő ajánlata a legelőnyösebb a számukra, nem volt ellenfél a vitában az unokával. Természetesen megvette neki az játékot, sőt, azt is kiharcolta, hogy a fejlesztő dedikálja a kölyöknek, ő maga pedig elintézte, hogy Kayaba Akihiko aláírása is rákerüljön, ha nem is az eredeti, de ezt a fiúnak nem kellett tudnia. Miesha véletlenül bekerült a bétateszterek közé, és az elsők között lépett be amikor a játék ténylegesen elindult… majd megtörtént a katasztrófa.
Snegovik tehetetlen volt, a hatalma nem ért semmit egy ilyen örülttel szemben, mint ez az admin. Próbálta keresni, hasztalanul. Vagyonokat és politikai menedékjogot ígért neki, amit egyébként el is tudott volna intézni, sőt még azt is felajánlotta, hogy a szervereit is a védelme alá veszi, ha kiengedi az unokáját, de semmi választ nem kapott. Biztos volt abban, hogy az üzenetei eljutottak a japán csókához, de az válaszra sem méltatta. Először találkozott egy olyan emberrel, akinek szintén az egész világ a lábai előtt hevert, és nem kellett meghunyászkodnia előtte, és ez rendkívüli módon bosszantotta.
-Ez komoly? Úgy készítetek fel, hogy ezeket az izéket kell végigvigyem?
-Igen. Tapasztalatot kell szerezned az ilyesfajta játékok terén, hogy sikeresen tudd teljesíteni az akciót.
-És nem találtatok egy geekot, aki még örömmel is játszana kísérleti egeret?
-A többi képességedre is szükségünk van. A világban már kialakult egy hierarchia, és jó ha valaki az emberekhez is ért. A kockák többsége nem az a tipikus túsztárgyaló.
-Pompás…
-A fizikai állapotod kifogástalan, igyekszünk majd megtartani, miközben bent leszel, erről személyesen ő kezeskedik.
-Jah! Láttam azokat a kölyköket Antosha, búcsút mondhatok a munkámnak, amint a fejemre kerül ez a vacak.
Az összekötő csak megvonta a vállát. Ő csak az üzenetet adta át, nem kellett tudnia, hogy mennyi az igazságtartalma.
-Egyáltalán honnan a francból szereztétek ezt?
-A megrendelő szerzett egy pár alanyt, akiknél a technikusok megpróbálták eltávolítani a NerveGeart, vagy feltörni a rendszerét.
-Ahha, szóval egy buherált darabbal kísérleteztek rajtam.
-Nem. Ez teljesen új, te vagy az első szerencsés, aki használhatja.
-Nagyon remek.
-A feladatod megkeresni a fiút és megvédeni amíg kitalálják, hogy hogyan hozzanak ki titeket…
-Jaja, olvastam én is. Nem sok infót tudtatok szerezni.
-Amit tudtunk megszereztünk. Egyszer valamiért néhányan ki tudtak lépni ideiglenesen, szóval…
-Mondtam, hogy olvastam.
-A kaszt választásnál, és a pontok elosztásánál…
-Jajj kussolj már! Felfogtam mindent, bemagoltam és tudom. Indítsd el azt a kütyüt, aztán hagyj játszani!
Katja lehunyta a szemét, majd amikor újra kinyitotta, a videókból jól ismert felület üdvözölte. Azonnal kiválasztotta a harcművészt, leosztotta a kezdőpontokat a megbeszéltek szerint, majd elindult informálódni…
Jellem: Attól függ, hogyan követeli meg a szituáció.
Első képesség: Return to Sender, azaz bármilyen képességet, amelyet az ellenfele használt képes a következő két kör valamelyikében ő maga is használni. Nem kapja meg a képesség leírását, csak a látottakra alapozhat.
Előtörténet
A világot nem papírra vetett törvények irányítják, hanem a benne élő emberek. Néhányan betartják a törvényeket, mások nem. Mindenki esetében saját magától függ, milyen lesz a világa, mihez kezd vele, és egy jó nagy adag szerencse is kell hozzá, hogy más ne csináljon poklot az életéből. Ez nem olyan egyszerű, mint ahogy az iskolában tanítják. Jó, ha az ember egy általa létrehozott erős értékrendhez tartja magát. A házasságban, a bűnözésben, a háborúban, mindig és mindenhol. Jelenleg is ezt az értékrendet követem. Minden nyugodtnak kell maradni, vagy legalább is annak tűnni. Rezzenéstelen arccal végighallgatni a beszámolót. Szerencsére még azt sem várják el, hogy jó pofát vágjon hozzá az ember. Voltak olyanok is, de azokkal már nem kell játszanom. Persze nem is nagyon tehetek mást, hiszen ezek a dolgok már régóta így működnek. Már a múlt században is így működött. Persze ők azért erre figyelnek. Nincs fenyegetés, mindenki nagyon nyájas, mintha csak felajánlaná a feladatot, és lenne lehetőségem dönteni. Hogyan is mondta még Capone? Messzebbre juthatsz egy kedves szóval és egy fegyverrel a kezedben, mint egy kedves szóval. Imádom az ilyet. Az összekötő jelentkezik, megkapom a megrendelést, elvégzem a feladatot, majd kifizetnek, és elfelejtem az egészet. Persze mindig azt mondja, hogy van egy feladata a számomra. Mintha csak nekem találták volna ki, hogy ne unatkozzak. Persze egyszerű élet ez, nincs áfás számla, nincsen bejelentett munkahely, és még attól sem kell félni, hogy kirúgnak, vagy a főnök leordítaná a fejemet. Tényleg, ki is lehet most a főnök? Berezofszkij? Vagy a Szőke? Addig jó, amíg nem tudom. Sohasem ők adják a melót, meg egyébként is folyamatosan változnak. Persze azért elég nagy szarban lehet valamelyik nagyfejű, ha iderendeltek. Na meg persze én is.
-Ez egy baromság Antosha, nem fogom elvállalni!
Jelentette ki, miután újra átfutotta a mappát. Persze nem lehetett ellentmondani, de ennél a szarságnál még a halál is jobb volt. A vele szemben ülő férfi csak elmosolyodott, és elé tolt egy borítékot az asztalon. A lány kibontotta, és felvonta a szemöldökét.
-Kinek a kölyke ez, hogy ennyit ér az élete? Ennyi pénze még a Snegoviknak sincs.
Az összekötő újra elvigyorodott, de nem szólt semmit. Ő tudta azt, hogy a hóembernek becézett üzletembernek igenis van ennyi pénze, és azt is, hogy a vele szemben ülő ügynök ekkora feladatot még soha nem kapott. Ott kezdődött az egész, hogy majdnem közvetlenül kapta a megbízást, hiszen általában az összekötő sem szokta tudni, kitől is jön a kérés és a fedezet. A lány visszatolta elé a borítékot, mire a férfi megszólalt.
-Havonta.
~Na jó, itt lesz vége a karrieremnek. Vajon milyen módszert választanak a likvidálásomra? A múlt hónapban találta meg a rendőrség Myshonok testét. Csúnya volt. Mókuskerékből egérfogóba…~
-Ennek a feladatnak az elvégzéséhez csak a fejére van szükségünk.
A hang, ami valamelyik mikrofonból érkezett fáradt volt, öreges, de kérlelhetetlen, és Katja tudta jól, hogy ennél nagyobb slamasztikába még életében nem került. Ha ez tényleg a Hóember…
Az idősödő üzletember kezeit, melyeket eddig a szék karfáján nyugtatott lassan az ölébe vette, és összekulcsolta. Ernyedt szemhéja alatt még mindig elszánt tekintet vizslatta a monitort, és rajta a tárgyaló feleket. Tudta, hogy a lány érteni fogja a célzást. Általában, ha valaki visszautasít egy munkát, a kínzás következik, azonban annak a vége mindig a halál, amely megnyugtató. A szervezetnek nem volt szüksége sem munkaképtelen, sem nyugdíjazott tagokra. Itt azonban nem volt baj, ha Katja éppenséggel soha többé nem fog tudni lőni, járni, vagy egyáltalán mozogni.
...
Jurij Mishenka, vagy ahogyan mindenki ismerte, Snegovik, a Hóember hozzálátott a vacsorájához. Az üzletben oly kemény öregnek volt egy gyenge pontja, akit állandó védelem alá helyezett, félve attól, hogy riválisai így fognak fogást találni rajta. A kis Miesha, az unokája. A legtöbb nagyapa imádta az unokáit, és ez alól az olyan nagypapák sem voltak kivételek, akik számos ember családját egyébként nyugodt szívvel küldték a másvilágra. A kicsi mindenhova kísérettel járt, a barátait az ügynökség ellenőrizte, teljesen le volt fedve, senki sem juthatott a közelébe. Ki gondolta volna, hogy az imádott unokát pont ő maga fogja veszélybe sodorni? A kölyök annyira akarta azt a vackot, és Jurij, aki számos elvetemült fickóval tárgyalt már, és a legkülönbözőbb eszközökkel győzte meg őket arról, hogy az ő ajánlata a legelőnyösebb a számukra, nem volt ellenfél a vitában az unokával. Természetesen megvette neki az játékot, sőt, azt is kiharcolta, hogy a fejlesztő dedikálja a kölyöknek, ő maga pedig elintézte, hogy Kayaba Akihiko aláírása is rákerüljön, ha nem is az eredeti, de ezt a fiúnak nem kellett tudnia. Miesha véletlenül bekerült a bétateszterek közé, és az elsők között lépett be amikor a játék ténylegesen elindult… majd megtörtént a katasztrófa.
Snegovik tehetetlen volt, a hatalma nem ért semmit egy ilyen örülttel szemben, mint ez az admin. Próbálta keresni, hasztalanul. Vagyonokat és politikai menedékjogot ígért neki, amit egyébként el is tudott volna intézni, sőt még azt is felajánlotta, hogy a szervereit is a védelme alá veszi, ha kiengedi az unokáját, de semmi választ nem kapott. Biztos volt abban, hogy az üzenetei eljutottak a japán csókához, de az válaszra sem méltatta. Először találkozott egy olyan emberrel, akinek szintén az egész világ a lábai előtt hevert, és nem kellett meghunyászkodnia előtte, és ez rendkívüli módon bosszantotta.
...
-Ez komoly? Úgy készítetek fel, hogy ezeket az izéket kell végigvigyem?
-Igen. Tapasztalatot kell szerezned az ilyesfajta játékok terén, hogy sikeresen tudd teljesíteni az akciót.
-És nem találtatok egy geekot, aki még örömmel is játszana kísérleti egeret?
-A többi képességedre is szükségünk van. A világban már kialakult egy hierarchia, és jó ha valaki az emberekhez is ért. A kockák többsége nem az a tipikus túsztárgyaló.
-Pompás…
...
-A fizikai állapotod kifogástalan, igyekszünk majd megtartani, miközben bent leszel, erről személyesen ő kezeskedik.
-Jah! Láttam azokat a kölyköket Antosha, búcsút mondhatok a munkámnak, amint a fejemre kerül ez a vacak.
Az összekötő csak megvonta a vállát. Ő csak az üzenetet adta át, nem kellett tudnia, hogy mennyi az igazságtartalma.
-Egyáltalán honnan a francból szereztétek ezt?
-A megrendelő szerzett egy pár alanyt, akiknél a technikusok megpróbálták eltávolítani a NerveGeart, vagy feltörni a rendszerét.
-Ahha, szóval egy buherált darabbal kísérleteztek rajtam.
-Nem. Ez teljesen új, te vagy az első szerencsés, aki használhatja.
-Nagyon remek.
-A feladatod megkeresni a fiút és megvédeni amíg kitalálják, hogy hogyan hozzanak ki titeket…
-Jaja, olvastam én is. Nem sok infót tudtatok szerezni.
-Amit tudtunk megszereztünk. Egyszer valamiért néhányan ki tudtak lépni ideiglenesen, szóval…
-Mondtam, hogy olvastam.
-A kaszt választásnál, és a pontok elosztásánál…
-Jajj kussolj már! Felfogtam mindent, bemagoltam és tudom. Indítsd el azt a kütyüt, aztán hagyj játszani!
Katja lehunyta a szemét, majd amikor újra kinyitotta, a videókból jól ismert felület üdvözölte. Azonnal kiválasztotta a harcművészt, leosztotta a kezdőpontokat a megbeszéltek szerint, majd elindult informálódni…
Jekatyerina Natashenka- Harcművész
- Hozzászólások száma : 406
Join date : 2014. Aug. 21.
Karakterlap
Szint: 11
Indikátor: Zöld
Céh: Liberators
Re: Katja
by Kayaba Akihiko Csüt. Aug. 21 2014, 21:25
Szia!
Az előtörténetet elfogadom.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit az alapra, azaz:
Élet: 2
Fegyverkezelés: 2
Erő: 1
Kitartás: 0
Gyorsaság: 0
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő *Fegyver* (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
Az előtörténetet elfogadom.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit az alapra, azaz:
Élet: 2
Fegyverkezelés: 2
Erő: 1
Kitartás: 0
Gyorsaság: 0
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő *Fegyver* (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19623
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|