[Küldetés] Az Elfeledett Kút

- Néma gyereknek anyja érti a szavát. Az aranyból meg csak az, aki meg is érdemli. - felelt, mikor elkezdtem szedni az aranyat, illetve hétről hatra váltott az ujja, így abbahagytam az arany felszedést. Lehet, valamit rosszul csináltam?
- Hogy érted ez? - kérdezte Villámlás. Láttam rajta, hogy bosszantotta, hogy az NPC hiányosan és úgy beszél, hogy ne lehessen érteni, hogy mire akar kilyukadni. Így elkezdhettünk gondolkodni. Én már nem szedtem több aranyat, biztos, ami biztos alapon. Majd valamiért megnéztem a menümet. Minden le volt blokkolva belőle. Kivéve az üzenetküldés. Hoppá, lehet, haladunk! Ám, mikor megnyitottam, csak egy név állt benne: a kód. Milyen kód? Hirtelen eszembe jutott az összekevert betűk, amiből az jött ki, hogy KIÚT A KÚTBÓL. Lehet, az a kód. Bepötyögtem a három szót, s elküldtem, várva az eredményt. Közben nyugtatóan simogattam Villámlás hátát, mert nem akartam, hogy dühében széttépje az NPC-t.
- Elnézést uram... Hallottam egy olyan küldetésről, hogy Kiút a kútból. Esetleg tudna nekem valamit mondani róla, illetve a három játékosról, akik jelentkeztek, s soha többé nem látták őket? - úgy döntöttem, nyomozok egy kicsit a küldetés után. Valaminek történnie kellett akkor, aminek nem kellett volna megtörténnie, tudom, érzem. Közben a griffem szerencsére megnyugodott, így nem kellett félnem egy támadástól tőle. Nem akartam az esetleges egyetlen egy nyomot elvesztenem egy bosszantás miatt. Nem akartam, hogy Villámlás visszaessen abba az állapotba, amiben fiókakorában volt, s ész nélkül támadjon le mindenkit, s megint elhagyjon engemet. Az elsőt is azért tudtam túlélni csak, mert ott volt a kedvesem, Snowcat, hogy felvidítson. ^///^

// A menü mindaddig blokkolva van, míg nem szólok, hogy már nincs. //

8:00, Shukaku:

Egy fél perces csönd követi Shukaku kérdését. Az eddig kiabáló alak, most kicsit halkabban kiált, de ezúttal nem az ajtó felé.
- Maga minek is az ura?
Ezt egy öt perces csend követi. Közben egy üzenetet kapsz:

A kód írta:Szép napot!

Majd a sok idő után csak egy nagy csattanást lehet hallani és ezúttal egy erős, mély hang kiált az ajtó felé.
- Én vagyok a kódok ura, én vagyok az omega és az alfa, maga a lényeg, a kihagyhatatlan küldött, az úr. És most ha megbocsát, máshol dolgom van, mivel ismételten megjelentek birtokomon.
Ezután nagy zaj közepette elhagyták a helyet, sajnos nem volt elég magas hallgatózás jártasságod, hogy meghalljad miről beszélgetett az úr egyik szolgájával. A nagy zaj után, pontban nyolc órakor kopogást hallasz, majd halkan egy már ismerős hang szólal meg.
- Segíts!

9:45, Minori:

Egy ideig ülsz a csöndben és nem történik semmi, majd kapsz egy üzenetet:

A kód írta:Szép napot!

Ezután megint rengeteg idő telik el, körülbelül háromnegyed óra, majd egyszer csak egy érintést érzel a válladon és egy nyugodt hang szólal meg.
- Nyugi, nem bántalak, én is a küldetés egyik résztvevője vagyok. Elmagyaráznád mi történt eddig?
Természetesen továbbra sem látsz semmit.

8:45, Enheriel:

Az NPC elmosolyodott.
- Maga egy nagyon furfangos személy igaz, mások elől akarja learatni a babérokat, mi? Na jó ... egy esélyt. Először négyből három roppant, most hatból kettő. A roppanás nagyon veszélyes dolog, mivel az életük eltűnik és már sosem ...ják vissza.  A harmadik gyereknek meg kell értenie anyja néma szavát, hiszen abban rejlik a roppanás elkerülése.
Ezután leteszi az egyik karját és hármat mutat.
Ezután egy üzenetet kapsz:

A kód írta:Szép napot!

10:45, Jade Arton:

Az utcák, a házak mind üresek voltak, de legalább a pajzsod megvédett az égből hulló aranytól. Az eredeti házat sem sikerült megtalálnod sehogy így több, mint egy órát kellett bolyonganod. Bolyongásod közben a következő üzenetet kapod:

A kód írta:Szép napot!

mielőtt valaki meg nem jelent előtted.


A semmi közepén egy asztalnál ült és feléd kiáltott:
- Egy orvost keresel? Itt vagyok, hogy segítsek a problémáidon!

10:45, Justin Taylor (32 HP):

A mögötted lévő NPC, aki levett egy életpontot most megint megérintett és levett még egyet és ha felé fordultál, akkor utána a klón teleportált mögéd és az is hátba szúrt, szintén levéve egy életpontot. A kút mögött, ugyanazon a helyen ekkor egy harmadik NPC jelent meg és a következőt mondta:
- Csak kérni kell. Kérem. Ez a kiút a kútból. Most pedig szerintem arra a sorsra fogsz jutni, mint azok, kik eddig megpróbálkoztak a küldetéssel.
Tart egy kis szünetet, majd a kettes számú klón folytatja a mondanivalóját.
- Tehát meghalsz.
Végül az eredeti fejezte be.
- Mivel kezdjük? Úgy gondolom, hogy a szemeddel tökéletes lenne.
A hármas klón:
- Majd széttörjük a lábaidat.
A kettes:
- Majd letépjük a karjaidat.
Az eredeti:
- Majd kettévágunk.
A hármas:
- Majd letépjük a fejed.
Az eredeti:
- Kérlek?
Ezután a következő üzenetet kapod:

A kód írta:Szép napot!

8:15, RenAi:

A nő felállt megvárta a kérdéseidet, majd válaszolt mosolyogva:
- Megállíthatatlan kincsvadász ... kincsekkel ... tömérdek kincs ... kiutat.
A kötelet nem tudtad sehova sem kikötni, mindig mindenen átnyúlt, sőt, semmit sem tudtál változtatni az egészen. Mikor a nőt megkérted, ő átnyújtotta ruháit, de csak átestek a kezeiden, a földre huppantak és a nő csak annyit mondott, hogy "upsz" és felvette, majd folytatta a dolgát. Az ugrás azonban sikerült, csak a zuhanás körülbelül fél óráig tartott. Ezután hirtelen minden eltűnt, majd egyszer csak arra ébredtél, hogy egy koromsötét helyen vagy. Nem látsz semmit és jártasságod sincs hozzá, plusz még az inventoryd is blokkolva van, így gyertya kristályt sem tudsz elővenni. Egy üzenetet kapsz:

A kód írta:Szép napot!

Az üzenet érkezésekor megszólalt hang hatására azonban egy ember halk felsikoltását hallod.
- Ó, jaj, de megijesztettél, pedig nem vagyok ijedős. Hogyan kerültél ide ilyen halkan és egyáltalán mit keresel itt? Csak segíteni akarok. - érkezik a hang balról, továbbra is a koromsötétben.

??:??, Tetsuko Jin:

Az alábbi üzeneteket kapod:

A harmadik írta:KIÚT A KÚTBÓL

Az NPC csak elmosolygott, s az alábbiakat mondta:
- Maga egy nagyon furfangos személy igaz, mások elől akarja learatni a babérokat, mi?
- Hogy merészeled?! - Villámlást nagyon felmérgesítette ez a mondat.
- Villámás, nyugodj meg! - nyugtattam meg, majd az NPC-hez fordultam. - Ez nem igaz, csak annyit akarok tudni, hogy mi történt velük. Ha még életben vannak, akkor ki kell szabadítanunk őket. - azért beszéltem többes számba, mert Villámlás nekem barát, nem holmi program, s reméltem, hogy az NPC is segít majd nekünk. De az csak folytatta a mondanivalóját válasz helyett:
- Na jó ... egy esélyt. Először négyből három roppant, most hatból kettő. A roppanás nagyon veszélyes dolog, mivel az életük eltűnik és már sosem ...ják vissza. A harmadik gyereknek meg kell értenie anyja néma szavát, hiszen abban rejlik a roppanás elkerülése. - eztán letette az egyik karját, így már csak hármat mutatott.
- Mit akar, mit tegyünk? - kezdte Villámlás megint elveszteni a türelmét. - Hogy akarja, hogy megcsináljuk, amit kér, ha nem mondja el?! - simogatni kezdtem a tarkóját, hogy megnyugodjon, s ne ugorjon neki dühében az NPC-nek, bár tény, bosszantó volt, hogy nem árulta el, hogy azon kívül, hogy tépjük le a karját (amit nem tettünk meg), mit tegyünk. Hirtelen jött még egy üzenet. Megint a Kód volt, de ezúttal csak ennyit írt:

A kód írta:Szép napot!

Ennyi. Csak annyi, hogy szép napot. Nem értettem, mire megy ki az egész. Mit akarhatnak tőlem? Mire megy ki az egész? Valami őrültnek a játéka az egész küldetés?

//Ezer bocsánat, kicsit elúsztam a múlt héten//
Az arany továbbra is hullott az égből, de legalább az esernyőmódszer hatékonynak tűnt. Ezen egészen meglepődött, mert alapvetően jól alkalmazkodott a legtöbb szituációhoz, amibe belekerült, de a nemrég kezdett küldetés sorra húzta keresztbe eddigi számításait. Bár futva haladt és megpróbált a lehető legfigyelmesebb lenni, az elméjét nyugodt üzemmódban akarta tartani. Némelyik régebben játszott program jutott eszébe, amik hasonló formában tették próbára az idegrendszerét, leszámítva a tényleges életveszélyt. A fő motívumok egyeztek: elsőre kaotikusnak tűnő, váratlan történések sorozata, amikre szinte lehetetlen az első próbálkozásra helyesen reagálni, hacsak nem áll a szerencse az oldalunkra. Több perc rohangálás után be kellett ismernie, hogy eltévedt. Az egy dolog, hogy orvost nem, de tulajdonképpen semmi élőt sem talált, és ez aggodalomra adott okot. Most már a kiindulási pontjához is csak szerencsével tudott volna visszajutni. Tovább folytatta az útját, de immár figyelt, merre halad. A korábbi megtorpanást kijelölte középpontnak, haladt egy sarkot, balra fordult, és megismételte a korábbi folyamatot. Ha olyan kereszteződéshez ért, ahol már járt, akkor nem fordult be, hanem folytatta útját a következőig, ahol bevette a kanyart. Így persze nem haladt túl gyorsan a kiindulóponthoz képest, viszont mindig tudta, milyen irányból jött. Ezzel a módszerrel sem sikerült arra a környékre keverednie, ahol a megkínzott npc-t találta. Néha belekiáltott a viszonylagos csendbe - csak cipője kopogott az úton, meg az arany a pajzsán -, kérdezte a világot, tartózkodik-e a környéken rajta kívül más élő is, de nem sok sikerrel járt.
Nem tudta, mennyi idő telt el pontosan, de elég ahhoz, hogy csökkentse a tempót, a biztonság kedvéért azért továbbra is megzörgetett minen ajtót, hátha kap valami választ. Ennyi idő után kezdett megváltozni a hangulata. A monoton kopogás, az események hiánya egy furcsa, leginkább az unalom és a félelem keverékeként definiálható érzés lappangott benne, még nem tudatosult, de valahol mélyen érezte. Ki tudja, talán a küldetés megfeledkezett rajta, és itt ragad ezeken az utcákon az idők végezetéig...
Hirtelen jelzést kapott. Egy üzenet volt az. Ez meglepte, mert nem ismert túl sok embert, aki üzenhetett volna neki - ezen a ponton mindössze kettőt, akiktől bármire is számított volna. A menü is meglepte, mert az üzenetküldés funkcióját leszámítva teljesen hasznavehetetlen volt, sőt, igazából az az egy is erős hiányosságokat mutatott. Elolvasta a két szót. Maga elé morogva megismételte hangosan.
- Szép napot? Ezt így, most? Hát köszönöm szépen, nagyon szép, mondhatom.
Közben az üzenetküldőt tanulmányozta. A Kód. Vajon a küldetés következő tréfája akar ez lenni, vagy lesz ennek valami valós haszna is a jövőben? Arra jutott, azzal valószínűleg senkinek nem árt, ha válaszol rá. Rövid választ írt, kissé ironikus stílusban, mert így tudott a legjobban kiengedni. Minden gyanúja ellenére azért jól esett végre valami újdonsággal találkozni.

Jade Arton írta:Tiszta őszinteséggel kívánom viszont. Megkérdezhetem, kivel van dolgom?  

Miután ezzel végzett, folytatta útját, újult erővel. Nemsokára különös figurába botlott. Kisebb térre jutott, annak a közepén ült az illető. Szürke, csapzott haja, bőrén öltések húzódtak végig. Nem volt túl biztató, de nem válogathatott.
A férfi teljesen meglepte. Lehet, hogy nem fölöslegesen üvöltözik az utcákon rohangálva? Lehet, hogy ő az az orvos, akit az npc kért? Nem akarta elbízni magát, de egy fokkal reményteljesebben válaszolt. Még ha ki is kell derüljön, hogy ennek semmi köze ahhoz, amit keres, nem zárható ki, hogy ő a probléma megoldása.
- Igen, pontosan! Orvost keresek. Találtam egy férfit... a környéken! - a fenébe, hát persze! Nem emlékezett, merről jött, csak oda tudott volna visszajutni, ahol realizálta, hogy eltévedt. Így nem lesz könnyű megtalálni az npc-t. Ahogy azt sem volt könnyű eldönteni, mivel kezdje: a segítségkéréssel, vagy a másik kilétének feltárásával. Az utóbbi mellett döntött.
- Azt mondta, találjak neki orvost! Nem játékos karakter, de valami nagyon nincs rendjén vele... De előbb meg kell kérdezzem. Kit tisztelhetek benned?

??:??, Shukaku:

Levegőt kapkodva kiáltott feléd:
- Elég volt! Elegem van az egészből, ez nem valós, ez az egész egy nagy káosz! Az úr mondta, hogy ne mondjam el senkinek, mert kivégez, de már nem érdekel! A kód az úr maga.
Ezután csak azt látod, ahogyan a menüd magától megnyílik és a következő üzenetet küldi el a kódnak: ÚR. Rövidesen ezután egy kiáltást, majd halálhörgést hallasz kintről és a céhház lassan kezd összeszűkülni. Amikor már pont, hogy alig fértek el Timidussal hirtelen minden elsötétedik. Mikor eszmélethez térsz egy hang ébresztget miközben ráznak:
- Hahó! Tessék felkelni, ez nem a szunyókálás helye és ideje! - vár egy keveset, majd folytatja - Ön pedig rázza már erősebben azt a lányt, különben lehet sosem ébred fel!

??:??, Minori:

- Igen, én is a küldetés résztvevője vagyok. Uram, megmentőm és céhvezérem küldött eme sötét helyre, hogy elpusztítsunk egy kristályt. Elvileg egy őrült lelke van belé zárva és ő felelős a negyedik szint elárasztásáért is. Bár lehet, te akkor még nem játszottál. - meghallgatta a történeted, majd folytatta - Igen, én is itt tartok éppen és onnan tudom, hogy te is a küldetés résztvevője vagy, hogy a kútba máshogyan nem lehet lejutni. Amúgy meg, ha beruházol jártasságra, vagy gyertya kristályra könnyedén lehet látni, csupán sajnos nincs kiút.
Várt egy keveset, majd hirtelen pislákoló fény világította meg az arcát.


- Bocsi, hogy mindkettőtöket megvárattam a világítással, de szerintem rájöttem a megoldásra. - úgy beszélt, mintha többen lennétek ott - Te! - bök rád - Szerintem AZ a megoldás. Más nem lehet. Á-tól Z-ig, AZ. - ezután a gyertya kristály ahogyan egyre fényesebb lett megvilágította a nagy kerek termet és ha körbenézel a falakon körülötted sűrűn végig írások és matematikai képletek vannak levezetve. Több ezer mondat és képlet van végig körülötted, rengeteg, mintha évek munkája lett volna. Ha körbetekintgettél, akkor megszólal. Hirtelen megjelent a menüd és amint kimondta másodjára az "AZ"-t a menüd mintha magától cselekedett volna elküldte az alábbi üzenetet a kódnak: AZ.
- Bocsi a firkáim miatt. - majd elmosolyodik és megköszörüli torkát. - No, de te! - mutat a levegőbe. - Te vagy a kulcs, te látod csak azt, amit mi nem. Ahogyan a rejtvény egyértelműen diktálja: a három közül csak a legfényesebben tündöklő tudja megnyitni a kapukat. Nálam pedig elég erősen foszforeszkálsz. - beszélt a levegőbe.

??:??, Enheriel:

Egy erősen rekedt hang szólalt meg ekkor az NPC mögött:
- Észlény. Ha Yushó tudná, hogy milyen barmokra kell hagyatkoznia... A lényeg, hogy a megoldás az KAP. Az egész küldetés egy nagy elcseszett rejtvény, ami a kristályt fedi, mi nekünk kell. - az alakot továbbra sem látod, csak hallod a lépteit és a beszédét - Figyelj, legyél jó kislány, küldd el a tökkelütött kódodnak a KAP szócskát, aztán tedd azt, amit majd ott lent a többiek mondanak.
Ezután azt látod, ahogyan az NPC elpixeleződik, kisállatod elalszik, majd egy erős kéz megragadja a kezedet és, mint amikor valaki álmában gyilkolnak le a pirosok, a kezedet fogva nyitja meg a menüdet, csak ezúttal nem a megölésedre megy, hanem szépen megnyitja az üzenetküldő funkciót és elküldi a kódnak a következőt: KAP. Ezután elengedi a kezed, majd alighogy tudtad azt leengedni, már egy rúgás ér, ami méterekkel hátralök, egyenesen egy kútba. Zuhanni kezdesz. Zuhanásod elején még a következőt kiáltja feléd az ismeretlen forrásból jövő hang:
- Emlékezz, csak kövesd a csavarfejű mester utasításait! Ha el mered ezt felejteni akkor megfogom a haszontalan díszállatod és belehajítom a Napba! És ha nem tetszik, akkor... - kiabált még utánad szitkozóan, de a többit már nem értetted olyan mélyen voltál, messze a hangtól. Nagyjából öt-tíz lassú percen keresztül zuhantál még, majd hirtelen minden elsötétült. A következő szavakra ébredsz és arra, hogy valaki ráz:
- ...rázza már erősebben azt a lányt, különben lehet sosem ébred fel!

??:??, Jade Arton:

Az alak továbbra is asztalkájánál ülve válaszolt neked, kezét nyújtva:
- Yoshiaga vagyok, professzor. Bocsánat az illetlen megszólításért, távolról azt hittem felszereléseiből ítélve, hogy valami suhanc. Igazából hozzám hasonlóan maga is egy zsákutcába került a küldetésben. Ha megengedi, hogy meséljek, akkor megtenném. - vár a helyeslésre, majd, ha megkapja, akkor elkezdi, ha pedig nem, akkor átugorja a következőt - Két kedves barátommal indultam a küldetésnek és magához hasonlóan szintén alig értettük mi folyik körülöttünk. Én speciel úgy vélem, hogy egy gazember próbálja halálukba csalogatni a kedves játékosokat... mármint minket. Arra rájöttünk, hogy a küldetés megcsinálása egyedül lehetetlen, de szerencsére nem vagyunk egyedül. Rengeteg játékos indult már neki a küldetésnek, balszerencsére nagy részük halálát is lelte benne, aki meg nem szintén zsákutcákba jutott csak. A küldetés elvileg időt manipulál és direkt próbálja egymástól távol tartani a játékosokat és a küldetés felvevőnél is, közvetlen körülötte azért nem látszódnak a játékosok, mert direkt egy-egy órával egymástól távol tartja őket a küldetés. Természetesen volt egy-két kivétel, ez is mutatja a küldetés tökéletlenségét. Ahogy gondolom maga is rájött, ez az egész nem szabadna, hogy így működjön és minél előbb meg kéne állítani. - ezután vár egy keveset majd folytatja, ha meg nem kapja meg a helyeslést innen mondja - A lényeg, hogy egyik barátom megfejtette az egésznek a nyitját. Minden résztvevőnek rá kell jönnie az ő kulcsszavára és azt el kell küldenie a kódnak. A kód meg szintén egy játékos ki csak zuhan a semmibe. Elvileg minden kódnak csak korlátozott ideje van, utána földet ér és azonnali halált hal, amitől semmi sem tudja megmenteni, még az általam fejlesztett burkok sem. Ha van az üzenetküldésénél olyan opció, hogy küldjön a kódnak üzenetet, az azt jelenti, hogy van még legalább egy kód, aki él. Kérem küldje el a kódnak az ön kulcsszavát: U. Ha jól fejtettem meg a rejtvényt, ez volt az a szó, amit a különös NPC folyton ismételgetett. - ezután szépen megvárja, amíg elküldöd a kódnak azt, hogy "U". Türelmesen vár, akkor is, ha ez sokáig tart. Rövidesen miután elküldöd az üzenetet egy lyuk jelenik meg alattatok, majd asztalostul zuhanni kezdtek a semmibe. A csavaros fejű alak nyugodtan zuhan és mondja neked izgatottan:
- Új zuhanási rekord lesz, elvileg legalább öt percig tart. Ez valami bitang nagy rekord lesz, szuper-várom! - kifejezetten izgatottan szólal meg halálos esésetek közepette és az égbe emeli karjait, engedve a tehetetlenségnek. Izgatottsága hét percen keresztül tart, a végén a menüben az óráját nézi. Ha észreveszed, nála nincs semmi sem blokkolva a menüben. Ekkor gyorsan megnyitja felszereléseit és csak azt látod, hogy 99 oldalnyi felszerelése van, 99-es adagokban, a legtöbb neve kérdőjeles, tele ritkákkal és az aranyánál is egy hihetetlenül magas összeg jelenik meg, ami már a milliárdot közelíti. Elővesz egy tárgyat, majd neked is dob egyet. Egy kék almaszerű, ruganyos tárgy.
- Szorítsa össze, mint egy kristályt, míg szét nem roppan! Új fejlesztés, tehát nem biztos, hogy működik, de szerencsére az azonnali halál esélye csak 35%. - mondja boldogan, szemüvegét megigazítva, majd összeroppantja az almáját és az almával egyszínű kékké változik. Ezután várja, hogy összeroppantsd a sajátod, ha pedig nem teszed, akkor elővesz egy másikat és hihetetlen erővel,  szinte fénysebességgel a fejednek dobja, majd széttörik a sisakodon. Kékké változol, majd rövidesen földet érsz, csupán nem a földön. Mintha vízbe csobbantál volna és ha felnézel, akkor Yoshiaga kényelmesen úszkál a föld felszínén. Nem messze tőletek azonban koppanást hallotok. Szerencsére világos van a barlangban, ahova érkeztetek. Yoshiaga megszólal:
- Na ugorjon ki a vízből mielőtt még vissza szilárdul a föld és úgy marad! - ezután ugrik egy szép nagyot és talpai alatt újra szilárd felületre érkezik. Mindkét lány egy-egy kisállattal érkezett, amik velük együtt eszméletlenek, az egyik egy sárkány, a másik egy griffmadár.
- Jöjjön, segítsünk őket felkelteni! Szerintem ha rázzuk őket az segít! - majd oda térdel a fiatalabbikhoz és rázni kezdi, majd hozzád szól.
- Ne várja, míg meghalnak, tessék rázni! - rázza, miközben megvárja, hogy elkezd rázni a másikat, majd a következőt mondja az általa rázott lánynak:
- Hahó! Tessék felkelni, ez nem a szunyókálás helye és ideje! - vár egy keveset, majd hozzád kiált - Ön pedig rázza már erősebben azt a lányt, különben lehet sosem ébred fel!

??:??, Justin Taylor:

Amint kimondtad a szót, az NJK-k megálltak. Megnyílt a menüd és automatikusan elküldte a következőt "a kódnak": "KÉREM". Ekkor egyszer csak eltűnik a föld a lábad alól és tíz perces zuhanásban veszel részt, majd ezután minden elsötétül.

??:??, RenAi:

Mindaddig mentél a hang irányába, míg bele nem ütköztél.
- Bocsánat. Igazából nem tudunk nagyon egymáson segíteni, ha körbetekintesz, akkor látnád, hogy egy gödörben vagyunk, ahonnan nincs kiút.
Mivel koromsötét van értelemszerűen ezt nem látod, de ő ezt nem tudja.
- Most pedig kérem ne szólj és érj hozzám, már nem tudom mióta vagyok itt és próbálom megfejteni az egészet, csak éppen nincs értelme.
És hosszú percek telnek el a koromsötétben. Csak halk vésés hangjait hallod, mintha valaki, feltehetőleg a melletted lévő személy a falba vésne dolgokat vagy éppen próbálna kiásni innen. Ha körbetekintesz nem látsz semmit, csak néha ajtók kezdenek fényleni a falon. Teljesen véletlenszerű időpontokban, véletlenszerű helyzetekben és magasságban, viszont mindig ugyanabban a sorrendben. Először egy zöld ajtó villan fel, majd egy piros, majd egy kék, majd egy sárga. Ha pedig oda szeretnél jutni az ajtókhoz, akkor mikor közel jutsz hozzájuk eltűnnek. A percek lassan fél órává cseperednek át és észre sem veszed, de valamikor ezen időtartam közben teljesen elveszted a beszélési képességed. Egyszerűen elfelejted hogyan kell beszélni. Elméletben sem tudod hogyan kell hangokat kiadni, hogyan kell a levegőt kifelé irányítani, nyelved, állkapcsod mozgatni, egyszerűen csukott szájjal, orron keresztül lélegezve vagy. A fél óra lassan egy órává alakul át, majd egyszer csak egy hangos koppanást hallasz.
"- Most meghaltam? - remegő hangon megnyikkan a hang tulajdonosa, aki vagy egy kislány volt vagy egy nagyon fiatal fiú hangjából ítélve.
- Te jó ég! Nem látok semmit. - Jelentette ki félénk hangon.
- Minden lehetőség blokkolva?  Ez nem lehet igaz! - nyavalygott.
- Nyugalom Minori, nyugodj meg. - próbálta nyugtatni magát.
- Nem állok valami jól. Itt vagyok egy sötét lyukban, nem látok semmit. Alig maradt életem, és nincs itt senki... Legalábbis nem valószínű. - mérte fel a helyzetét. Majd teli torokból elkezdett kiabálni.
- Segítség, segítség! Kérem, ha hall valaki segítsen! - az alak felől azonban továbbra is a vésésének hangjai jöttek.
- Hát nagyon szép, mondhatom... Ez az üzenet nem a legmegfelelőbb pillanatban jött. Itt vagyok egy nagyon sötét helyen, és nem látok az égvilágon semmit! - beszélt a lány, mintha magában."
Szintén nem vetted észre, de a fél óra és egy óra közötti időpontban elfelejtettél mozogni. Egyszerűen megszűnt az a képességed, hogy mozgasd magadat. Mintha elfelejtenéd, hogy hogyan kell  az izmaid mozgatni, vagy a NerveGear fuccsolt volna be. Állsz egy helyben, mint egy alabástromszobor, képtelen vagy mindenre. A kapuk meg csak villannak fel néha halványan, de fényt nem bocsátanak ki magukból, csak ők maguk foszforeszkálnak. Ekkor lépteket hallasz, majd megszólal egy korábbról ismerős hang, méghozzá annak a hangja, aki fogadott.
"- Nyugi, nem bántalak, én is a küldetés egyik résztvevője vagyok. Elmagyaráznád mi történt eddig?
- Először is, ha még egyszer hozzám érsz és így megijesztesz én, én... - válaszolt a lány.
- A küldetés egyik résztvevője? Tudod, hogy kell innen kijutni? Te látsz valamit? Annyi kérdésem lenne. - majd kapta a fiútól választ:
- Igen, én is a küldetés résztvevője vagyok. Uram, megmentőm és céhvezérem küldött eme sötét helyre, hogy elpusztítsunk egy kristályt. Elvileg egy őrült lelke van belé zárva és ő felelős a negyedik szint elárasztásáért is. Bár lehet, te akkor még nem játszottál. - ezután a lány folytatta:
- Hát, egy házba eltörtem egy NPC lábait, ő nem hagyott békén, mindenhol megjelent. Majd visszamentem a házba, ott nem volt minden a helyén, volt egy kút is. Én abba a kútba belemásztam, de leszakadt a kötél. Így hát, most itt vagyok és nem látok semmit. Ennyi!
- De te honnan tudod, hogy én a küldetésbe vagyok? Vagyis abba a küldetésbe, amibe te vagy? - Kérdezte.
- És most te is válaszolj az én kérdéseimre! - Mondta komoly hangon."
A fú erre válaszolt:
- Igen, én is itt tartok éppen és onnan tudom, hogy te is a küldetés résztvevője vagy, hogy a kútba máshogyan nem lehet lejutni. Amúgy meg, ha beruházol jártasságra, vagy gyertya kristályra könnyedén lehet látni, csupán sajnos nincs kiút.
Várt egy keveset, majd hirtelen pislákoló fény világította meg az arcát.


- Bocsi, hogy mindkettőtöket megvárattam a világítással, de szerintem rájöttem a megoldásra. - szólt hozzád és a lányhoz is - Te! - bök a lányra - Szerintem AZ a megoldás. Más nem lehet. Á-tól Z-ig, AZ. - ezután a gyertya kristály ahogyan egyre fényesebb lett megvilágította a nagy kerek termet és ha körbenézel a falakon körülötted sűrűn végig írások és matematikai képletek vannak levezetve. Több ezer mondat és képlet van végig körülötted, rengeteg, mintha évek munkája lett volna. Ezután megszólal:
- Bocsi a firkáim miatt. - majd elmosolyodik és megköszörüli torkát. - No, de te! - mutat rád. - Te vagy a kulcs, te látod csak azt, amit mi nem. Ahogyan a rejtvény egyértelműen diktálja: a három közül csak a legfényesebben tündöklő tudja megnyitni a kapukat. Nálam pedig elég erősen foszforeszkálsz. - beszélt egyenesen a szemedbe nézve.

??:??, Tetsuko Jin:

Az alábbi üzeneteket kaptad:

A második írta:Szép napot!

A negyedik írta:Tiszta őszinteséggel kívánom viszont. Megkérdezhetem, kivel van dolgom?

A kulcs írta:Neked is. Megtudhatom ki vagy,kedves „Kód”.:3

Az első írta:AZ

A második írta:ÚR

A harmadik írta:KAP

A negyedik írta:U

Az ötödik írta:KÉREM

Azonban nem csak üzenetek hada érkezett, hanem a kérdés mellett megjelent nagyban, pirossal egy számláló is, ami lassan ötből négybe váltott.

Ahogy gondolkodtam, hirtelen leesett, hogy az NPC mondatából hiányzik a kap szó. Azaz...
- Megvan! - mondtam, de mire tehettem volna bármit is, valaki megszólalt az NPC mögött, igen neveletlen módon.
- Észlény. Ha Yushó tudná, hogy milyen barmokra kell hagyatkoznia...
- Hé, ne sértegesd! - ripakodott rá Villámlás, de a hang tulaja nem hallotta meg, mert folytatta, hogy a megoldás a KAP, amit be kell küldeni a kódnak, majd utána azt tegyem, amit a többiek mondanak. Mire rákérdeztem volna, hogy milyen többieknek, Villámlás összeesett rögtön azután, hogy az NPC elpixeleződött.
- Vill-- - majd kishíján felsikoltottam, mikor egy erős kéz megragadta a kezem. Megijedtem, hogy valaki meg akar ölni.
- ENGEDJEN EL! - pánikoltam, ám megnyugodtam picit, mikor csak a kódot küldették el. De ezek után a bunkó még berúgott egy kútba, s azzal fenyegetett, hogy ha el merem felejteni, hogy a mestere utasításait tegyem, beledobja Villámlást a napba, de hogy mi lesz, ha nem tetszik, azt nem hallottam, mert már annyira mélyre zuhantam, s úgy tíz perc múlva a földbe csapódtam, s elvesztettem az eszméletem. Majd arra ébredtem, hogy valaki szól egy másik valakinek, aki rázott:
- ...rázza már erősebben azt a lányt, különben lehet sosem ébred fel!
- Ébren vagyok... - mormogok, majd meglátom Shukakut, amint Timidus-t próbálja felébreszteni. Majd megláttam az eszméletlen Villámlást.
- VILLÁMLÁS! - rohanok hozzá, s próbálom ébreszteni, miközben dühösen a csavarfejűre nézek. - Mit művelt a petemmel az a bunkó barátja ott fent vele?! Maga kérte meg rá?! - ritka alkalom, hogy mérges vagyok, de ettől nagyon mérges voltam.

- Igen, én is a küldetés résztvevője vagyok. Uram, megmentőm és céhvezérem küldött eme sötét helyre, hogy elpusztítsunk egy kristályt. Elvileg egy őrült lelke van belé zárva és ő felelős a negyedik szint elárasztásáért is. Bár lehet, te akkor még nem játszottál. -
Az illető válaszolt Minori pár kérdésére, majd elmesélte, hogy mi történt vele. (Mármint Minorival.) És folytatta a válaszolgatást.
- Igen, én is itt tartok éppen és onnan tudom, hogy te is a küldetés résztvevője vagy, hogy a kútba máshogyan nem lehet lejutni. Amúgy meg, ha beruházol jártasságra, vagy gyertya kristályra könnyedén lehet látni, csupán sajnos nincs kiút.
*"sajnos nincs kiút." Mi az, hogy nincs kiút? Chh... Ekkora hülyeséget.*
Kicsivel később pislákoló fény világította meg a hang tulajdonosa arcát, aki egy fiatalember volt.
*Te jó ég... De legalább nem vagyok egyedül.* - Kitágult szemmel figyelte a fiú arcát.
- Bocsi, hogy mindkettőtöket megvárattam a világítással, de szerintem rájöttem a megoldásra. - Jelentette ki.
*"mindkettőtöket" ? Ez a fiú teljesen meg van bolondulva? Vagy csak én hallucinálok és nem látok senkit rajtam és rajta kívül?*
- Te! - Bökött Minorira.
- Szerintem AZ a megoldás. Más nem lehet. Á-tól Z-ig, AZ.
Ezután a gyertya kristály egyre fényesebb lett, és megvilágította a termet. A falon több ezer mondat és matematikai képlet van levezetve.
*Ez mennyit dolgozhatott vele? Persze nem biztos, hogy ő csinálta...*
Minori menüje megnyílt és magától elküldött a kódnak egy üzenetet.

Minori írta:AZ.

- Bocsi a firkáim miatt. - Mosolyodott el a fiú.
- No, de te! - Rámutat a levegőre.
*Ez hülye...*
- Te vagy a kulcs, te látod csak azt, amit mi nem. Ahogyan a rejtvény egyértelműen diktálja: a három közül csak a legfényesebben tündöklő tudja megnyitni a kapukat. Nálam pedig elég erősen foszforeszkálsz. - Beszélt a levegőhöz.
*Most komolyan vele kéne kijutnom? Egy olyannal, aki a levegőhöz beszél?*

Shukaku, Jade, Enheriel:

Yoshiaga megszólal:
- Igen, Yoshiaga vagyok. - ezután Enheriel felé fordul - Van egy sejtésem, hogy maga mérges. Ne haragudjon, de elengedhetetlen volt a továbbhaladáshoz. - ezután a petek mind felkelnek és Yoshiaga az idomárokra mosolyog, majd megszólal - A petjeiteknek meg, mint ahogy látjátok semmi bajuk.
Jade felé fordul.
- Maga meg jó munkát végzett, ideiglenesen megmentette az életüket.
Ezután Shukaku az alábbi üzenetet kapja:

A kód írta:Szépnek indult, jelenleg azonban zuhanok

Yoshiaga egy félmosolyt vesz fel és csendesen megszólal.
- Khm... - megköszörüli a torkát - Nem akarok ünneprontó lenni, de jelenleg nincs kiút és lehet, hogy örökre itt ragadunk, így nem ártana ha lenne mivel elütni az időt. Valaki ismer valami jó beszélgetős játékot?
Rövidesen ezután Jade is kap egy üzenetet:

A kód írta:Igazán köszönöm és természetesen. Tetsuko jin vagyok

Minori, RenAi:

Az alak megszólal:
- Ó, jaj, de bunkó vagyok, be sem mutatkoztam. Dei vagyok, örvendtem a találkozásnak.
Ezután a hátára fekszik és mintha a világon semmi dolga sem lenne egy aranyérmét kezd dobálgatni.
- Lehet sokáig itt leszünk, szóljatok, ha kell egy arany dobálgatni.
RenAi egy üzenetet kap:

A kulcs írta:Természetesen. A nevem Tesuko jin, örvendek kedves kulcs

Kár, hogy megmozdulni sem tud, így válaszolni sem.

Justin Taylor:

Egy álomvilágban ébredsz és egy kalandot élsz át. Az egészet teljesen rád bízom, a lényeg, hogy a végén egy kristályt érintesz meg és felkelsz, de szemedet még nem nyitod ki.

Tetsuko Jin:

A négyes hármasra vált.