Shukaku és Utahime

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Go down

default Shukaku és Utahime

Témanyitás by Utahime on Hétf. Ápr. 14 2014, 17:38


Mostanában többnyire csak a várost és környékét igyekeztünk felderíteni. Eredetileg azzal a célzattal, hogy legalább a ház környékén ne tévedjek el, de vajmi kevés sikere volt az akcióimnak. Falco persze mindig velem jött, de csak addig figyelt, amíg meg nem kapta a nasiját. Aztán csak avval törődött, majd pedig vagy elaludt, vagy épp csak nem figyelt rám. Lassan kezdett olyan érzésem lenni, mintha Faco direkt segítene eligazodni az utamon. Talán élvezi, hogy rajtam utazhat, én pedig  furcsánál furcsább helyeken kötöttem ki. Hol csak a közelben kőrözve, máskor a város másik végében találtam magam. Ilyenkor a legkönnyebb kimenni egy városkapun, és megkerülni az egészet, úgy ahogy van... Persze ezek igen fárasztó akciók, de többnyire érdekes élménynek is bizonyultak. Ha másért nem is, de egy kellemes városnézés sosem árt.
Viszont néha kell egy kis nyugalmas pihenés is, ahogy azt a mai napra is terveztem. A már rutinszerű reggeli káosz után közöltem Falcoval, hogy ma nincs kedvem mászkálni. Ő pedig ugyanolyan örömujjongással fogadta a hírt, mint az ellenkezőjét is. Arra mindig új kalandként készült, - talán sem segített eligazodnom, hátha belekeveredek valamibe - most pedig kijelentette, hogy végre gyakorolni fogja a lángjai eregetését. Már nem mintha nem ezt tenné állandóan. Álmosan nyújtózva néztem a pattogó madárra, hogy lehet valakinek reggel ennyi energiája? Majd lassan kitelepedtünk a kertbe a reggeli után.
Szép idő volt, így le is telepedtem egy bokor mellé, és az újonnan szerzett bambusz sípomat próbálgattam míg ő körbe rohangált a bokrok között, és a lángjait eregette. Előbb élénk sárgát, majd egyre mélyebb narancsosat. Majd ő is letelepedett mellém, hogy kifújja magát, majd előröl kezdte a procedúrát. Sípom fújva nézegettem a lángokat, majd csak eszembe jutott, mintha mondta volna, hogy a lángjai színét akarja kiismerni... vagy hasonló? Mikor legközelebb visszatért, leengedtem a sípom és rámosolyogtam.
- Már egész ügyesen meg a színváltás, nem? - Mire összehúzott szemekkel elfordult. Kíváncsian néztem felé, mi baja, s mikor el akart menni, elcsíptem. Vagyis akartam volna, de ügyesen kicselezett. Elnevettem magam, tán engem is be akar vonni a játékba? Hát szíjamba tűrtem a sípot és gyorsan utána is eredtem, majd hamar fejest is ugrottam utána egy bokorba, mit már nem tudtam kikerülni, amikor irányt váltott. Majd rá kellett jönnöm, hogy beszorultam két ág közé. Ám hiába ficánkoltam, mivel ez egy elpusztíthatatlan tárgy - talán a ház része - eltörni sem tudtam. Falco előbb óvatosan körbejárt, majd miután rendesen kinevette magát, megpróbálta elhúzni az ágat, de nem talált rajta fogást a csőrével. Majd egy kis idő után elkezdett jó hangosan rikoltozni. Három rövid, három hosszú, újra három rövid... Eh? Azért ekkora baj csak nincs. Gyorsan igyekeztem előrefelé kijutni, ha hátra nem megy, de csak mélyebbre süllyedtem az ágak közt.


_________________
Stat:
Pontozás (6. szint)
Élet: 6+2=8
Fegyverkezelés: 8+0=8
Erő: 3+3=6
Irányítás: 7+15=22
Kitartás: 5+0=5
Gyorsaság: 5+8 =13
Spec. Képesség: 6+0=6
Páncél:+10=10
Elsődleges jártasságokO
Akrobatika: 1. szint
Észlelés: 1. szint
Keresés: 2. szint
Nyomkövetés: 1. szint
Másodlagos jártasságok
Növénylátás: Tier 1, 18. szint
Potifőzés/Méregkeverés: Tier 1, 11. szintO
Harmadlagos jártasságok
Horgászat: Gyakorló, 60. szint
Kertészet: Kezdő, 10. szint
Vadászat: Gyakorló, 50. szint
Főzés: Gyakorló, 50. szint
Lovaglás: Gyakorló, 50. szint

Adatlap
Utahime
Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi515/600Shukaku és Utahime 2yjvlht  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Shukaku on Hétf. Ápr. 14 2014, 18:43

Timidus az erkélyről figyelte az egész jelenetet. Régóta figyelemmel kísérte Falco fejlődését, mondhatni állandóan rajta tartotta a szemét, amikor mindketten ugyanazon a területen mozogtak, ami ugye a közös lakóhely miatt nem volt igazán nehéz. Figyelte őt is és az idomárt is. Kíváncsi volt, hogy mire jutnak maguktól. Az első találkozásuk óta egy kicsi idő már eltelt, de nem tűnt úgy, mintha a páros nagyon hevesen száguldana a századik szint felé. Persze a saját csapatuk fejlődése is lelassult, aminek Timidus egyáltalán nem örült… de tudta, hogy magasabb szinten lassabb a fejlődés, valamint Shukakura nehezebben tudott hatni, mint másokra. Kevésbé mert erőszakoskodni, és parancsokat is egyre ritkábban osztogatott a lánynak. Ennek örült. Rendkívül örült. Nem lehetett azt mondani, hogy Shu önállósodott volna, vagy megállt volna a saját lábán, de Timidus már magára merte hagyni. Védett területen. Ha nem kószál el. De már ez is hatalmas szó volt. Amikor Uta letelepedett a bokrok tövébe, kicsit beljebb húzódott, hogy ne láthassa meg. A lány minden mozdulata, minden cselekedete jelentéssel bírt. Biztonságban érezte magát. Nem nézett rá a térképére, hogy figyelik-e, mert úgy zenélni, hogy esetleg mások meghallják, és még Falcot sem tartotta állandóan maga mellett. Teljesen más volt, mint Shu, mégis sokmindenben hasonlítottak. Timidus hallgatta a zenét. Uta ügyesebben játszott, mint Shu, de ezt várta is, hiszen a lány említette, hogy gyakorlott, míg Shu azt mondta, hogy ő még most is csak gyakorol. És a hangszerük is különbözött, bár Timidus csak a hangja alapján tudta megkülönböztetni a sípot a furulyától. Amikor Shu megvette a hangszert, Timidus megpróbálta meggyőzni, hogy inkább az okarinát válassza, mert annak szebb hangja volt –a boltos bemutatta nekik az összeset-, de a társa végül mégis csak a furulya mellett döntött, mert elvileg csak azon tudott játszani.
Timidus persze Falcot is figyelte. Örült annak, hogy a főnix gyakorol. Valahogy ezt is várta. Az idomár fekszik és szemlélődik míg a pet keményen dolgozik. Persze nem haragudott emiatt, és fel sem merült benne, hogy elgondolkodjon azon, hogy ez lehetne másképpen is. Így találta természetesnek, és ezt is várta a kezdőktől. Azonban ő már tapasztalt volt, és volt ideje elgondolkodni azon, hogy miként válhatnak a legeredményesebbé. Arra a következtetésre jutott, hogy mindkét félnek kell gyakorolnia, mert csak úgy lesznek képesek csapatmunkára. Mivel elvállalta a pesztrálásukat, így úgy döntött, hogy közbeavatkozik, és erre a kialakult helyzet csak ráerősített. Pár szárnycsapással Shu ablaka előtt termett, és kopogtatott. A lány kisvártatva ki is tárta a szárnyakat, de nem hajolt ki, közel sem ment, mindössze kérdőn nézett a sárkányra.
-Az udvarra! Most!
-Rendben.

Nagyon régen megtanulta, hogy az ilyen kijelentésekre felesleges rákérdezni, vitába szállni velük pedig lehetetlen. Timidus még a választ sem várta meg, így még a rendben is felesleges volt, de azért udvariasságból elmondta. A sárkány pár pillanat alatt elérte Falcot, és lassan leereszkedett elé, és fejcsóválva nézett le a madárra.
-Igazán használhatnád a saját jelzéseidet is. Nyugodtan ráveheted arra, hogy ő is megtanuljon párat. Sokkal szebb a hangod annál, hogy ilyenekre fecséreld.  
Elnézett az ágak közt vergődő lány felé, majd elvigyorodott.
-Túl könnyelmű. Túlságosan biztonságban érzi magát. Elmondtam, hogy neked kell rá vigyáznod. Segítened kell és idomítanod, mert ők nem értik a mi világunkat.
Lassan odalépdelt a lány elé, és pár pillanatig csak figyelte, mielőtt megszólalt volna.
-Szia Uta! Segítsek? Add a kezed!

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi12695/10100Shukaku és Utahime 2yjvlht  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Utahime on Hétf. Ápr. 14 2014, 22:14


- Timidus! Szia…  - Valóban, el is felejtettem, hogy itthon majdnem mindenki megért… Nagyjából a lakosok fele.
- Hát, nem hiszem, hogy olyan könnyen megtanulná… - Csipogta a madárka összébb húzva szemét és lejjebb eresztve bóbitáját.
Még mindig ott vagyunk, ahol kezdtük, ilyen téren legalábbis. Igaz most már nem is próbálkoztam… Ha megértethetem vele magam máshogy is, hát nem kell feltétlen az én nyelvem ismernie. Bár nem igazán értettem, a mostani eset hogyan jön össze avval, hogy Uta érti-e avagy sem. Hiszen egyébként sem hozzá akartam szólni, csak idehívni valakit. És ezt elvileg más emberek is megértik. Legalábbis Uta szerint, ha ide akarok hívni valakit, akkor az a legjobb, ha ritmikus zajt csapok. Ha nem is értik, hát idejönnek megnézni, mi zajong. Tulajdonképpen ide is jött Timidus, tehát végül mondhatjuk, hogy be is vált… Talán? Vagy mégsem. Nem jött ember, de talán nem is volt a közelben…
- Itt a kertben is? - Mégis hogy kéne vigyáznom rá, ha ő ugrik nekem… De kétségtelen, hogy ha ilyesmit csinál máshol, akkor mindketten elpixeleződünk. Bár ahogy mondta is, talán azért csinálta, mert biztonságban érzi magát. Máshol csak nem kezd el kergetni… Engem nem, de mi van, ha mást igen? Hm…
- De… itt biztonságban is vagyunk nem? - Tulajdonképpen ezért is jöttünk ide. Hogy legyen egy hely, ahol azt csinálnak az emberek, amit akarnak…

Falco hamar abbahagyta a csipogást, és újabb csipogó hangokat hallottam. Igyekeztem feltápászkodni, hogy kilássak, de az ágak nem engedték. Végül egy sárkányfej bukkant fel előttem és meg is szólalt. Először kicsit meglepődve tekintettem fel, pedig már beszéltünk korábban is.
- Szia, Timidus. - Vigyorogtam megmentőmre kipixelesedett karcolásokkal tele. Gyorsan helyreálltak ugyan, de ahogy megmozdultam, hogy kinyújtsam a kezem, újra rajtam világítottak.
- Köszönöm… - Mondtam leütögetve a ruhámról a leveleket és ellenőrizve, hogy a bambuszsíp is rendben van-e.
- …hogy kisegítettél. És hogy ilyen gyorsan jöttél. -  Mosolyogtam rá. Praktikus dolog ez a repülés, a ház bármely pontjából egyenes úton idejöhet, ha meghallja Falcot. Hamarosan ő is körberöpködhet majd, amerre akar. Néztem le a madárkára, aki most is a szárnyait nyújtogatta. Bár ő elég távol áll még attól, hogy kihúzzon hasonló kellemetlen helyzetekből. Maximum leégetni tudná velem együtt, de ez örökéletű tárgy és védett helyen vagyunk, így én is sérthetetlen vagyok… szerencsére. Végig néztem a kezeimen, amit az előbb még világító karccsíkok borítottak.
- Vajon városon kívül egy bokor is levihetné az életem? - Csúszott ki a számon kissé vontatott hangom.
- Hm? Csak nem… - Kapta fel a fejét a madárka, majd Timidus felé fordult.
- Ilyesmitől mégis hogy lehet megvédeni? - Már azon kívül, hogy bilincsbe verem, és nem engedem morogni. Csak az nem esik el, aki nem is jár… vagy hát…
- Mmm, Timidus… szerinted hogy lehet megtanítani valakinek, hogy óvatosan mozogjon? - Vagy hasonló… igazából még egy embert sem láttam folyton elesni. Sőt Aisu azt mondta, hogy ő sose látta elesni a társát, mert az vigyáz magára. Tehát akkor Uta miért esik el folyton? Talán nem is vigyáz magára… Az rendben van, hogy nekem kell vigyáznom rá, de igazán nem ártana, ha ő is ezt tenné, vagy ez nem így működik?
- És pontosan mit jelent az, hogy vigyázni rá…? - Lehet, hogy ezt nem értettem pontosan, hogy mit is jelent? Mert én figyelek rá, de van amit nem tudok megtenni. Ezért neki is figyelnie kéne egy kicsit, hogy könnyebb dolgom legyen. Vagy csak én vagyok ilyen ügyetlen, hogy nem is tudok vigyázni rá?





_________________
Stat:
Pontozás (6. szint)
Élet: 6+2=8
Fegyverkezelés: 8+0=8
Erő: 3+3=6
Irányítás: 7+15=22
Kitartás: 5+0=5
Gyorsaság: 5+8 =13
Spec. Képesség: 6+0=6
Páncél:+10=10
Elsődleges jártasságokO
Akrobatika: 1. szint
Észlelés: 1. szint
Keresés: 2. szint
Nyomkövetés: 1. szint
Másodlagos jártasságok
Növénylátás: Tier 1, 18. szint
Potifőzés/Méregkeverés: Tier 1, 11. szintO
Harmadlagos jártasságok
Horgászat: Gyakorló, 60. szint
Kertészet: Kezdő, 10. szint
Vadászat: Gyakorló, 50. szint
Főzés: Gyakorló, 50. szint
Lovaglás: Gyakorló, 50. szint

Adatlap
Utahime
Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi515/600Shukaku és Utahime 2yjvlht  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Shukaku on Kedd Ápr. 15 2014, 07:33

Timidus elmormogott egy káromkodást a saját nyelvén, de semmit nem válaszolt Falconak. Szerencsére ezeket a szavakat még a másik pet sem érthette, hiszen a sárkány saját maga találta ki őket. Shu sohasem volt hajlandó ilyenekre megtanítani, és bár néha-néha elcsípett egy-egy szót az utcán, de mivel nem ismerte a pontos jelentésüket, csak a hanglejtésből tudta, hogy az a szó bizony csúnya, és nem akarta őket rossz helyen használni, így inkább alkotott saját szavakat. Amikor megragadta Utahime kezét, nem az volt az első mozdulata, hogy kiszedje, de még a második sem. Erősen ráfogott a lány kezére, csőrkávája talán meg is sebezte, de most ez úgy sem számított. Pár mozdulattal már bent is volt a menüjében, és már el is küldte a párbajra hívó üzenetet Shukakunak. Ezt rengetegszer gyakorolta már, amikor a társa aludt, bár sohasem gondolta volna, hogy így tudja majd használni. Ő inkább azokat akarta párbajozásra késztetni, akik anélkül akartak harcolni ellenük. Ez az ötlet is Hisame elhamarkodott lépése után merült fel benne, miután majdnem végzett azzal a fiúval. Ekkor érkezett oda Shu is, és még köszönni sem tudott, annyira meglepte a szituáció és a felugró ablak. Mindössze egy kérdő csipogást intézett a sárkány felé, aki láthatóan a helyzet magaslatán állt.
-Még ne.
Válaszolta Timidus, és bár Shu nem értette, hogy a harcra gondol, vagy Uta kiszabadítására, inkább semmit sem lépett. Ezután a pet lassan kezdett el fel-alá sétálni Uta előtt.
-Tévedsz, Falco.
Felemelte a fejét, és sóhajtott egy picit.
-Inkább így mondom. Ezt mindannyitoknak meg kell tanulni. Bár te már valamennyire tudod.
Villantott egy mosolyt a társa felé, majd elkezdte a beszédét.
-Ha az ő jelzéseit használod, azt sok ember is értheti. Ezért veszélyes. A te hangod másoknak csak madárcsipogás, mindenfajta jelentés nélkül. Shukakun kívül egy embernek sem keltenéd fel a figyelmét. Most szerencséd volt, hogy én jöttem, de ha éppen valaki más jön…
Nem fejezte be. Biztos volt abban, hogy érteni fogják.
-Azt már láttam, hogy próbálod terelgetni. Ez okos ötlet, de ennél több kell. Értenie kell téged, hogy hallgatni tudjon rád. Itt is csak addig vagytok biztonságban, amíg nem keveritek saját magatokat veszélybe. Megmondtam, hogy az embereket önmaguktól is meg kell védenünk, Falco. És látod, igazam lett.
Újra a bokrok között vergődő lány felé tekintett.
-Amit én most megtettem, azt megtehette volna akárki más is. Olyan is, aki nem olyan kedves, mint én. És igen, egy védett területen kívül eső bokorban talán ott is maradtál volna.
Ezután újra Falcora nézett, és lassan megcsóválta a fejét.
-Tanítanod kell őt. Nevelned. Megmutatnod neki, hogy mit tehet, és mit nem. Ehhez azonban az kell, hogy értsen téged. Ahogy te is értesz engem, Falco. Érted?
Biccentett egyet a társa felé, aki ezidáig némán, leszegett fejjel állt a háttérben. Ő ugyan sohasem kapott ilyen fejmosást a sárkánytól, de a korai időkben azért ő is elkövetett számos olyan dolgot, amit ma már nem tenne meg, és ezt a tudását valóban Timidusnak köszönhette. Tudta, hogy a petnek igaza van.
-Szedd ki!
A lány lassan Utához lépett, és a kezeit nyújtotta, majd ha a lány megfogta a felajánlott karokat, akkor egy mozdulattal kihúzta őt.
-Vigyázni valakire azt jelenti… legalább is a legfontosabb része az, hogy nem engeded meghalni. Nem tudom, hogy az milyen, de az emberek félnek tőle. Ne aggódj, majd megtanulod. Eddig nagyon ügyes vagy, és én majd segítek. De… ilyen többet azért ne forduljon elő.
Biztatóan rámosolygott Falcora, és ha a madár eddig nem volt biztos abban, hogy barátja nem haragszik rá, most egészen biztossá válhatott.
-Egyébként ha már így alakult, nincs kedvetek valóban gyakorolni egy picit?

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi12695/10100Shukaku és Utahime 2yjvlht  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Utahime on Kedd Ápr. 15 2014, 17:14

Falco félrebillentett fejjel hallgatta a furcsa szavakat. - Talán a főnixek és sárkányok nyelve sem teljesen fedi egymást…
Megjelent előttem egy sárkányfej, amit üdvözöltem, és felé nyújtottam a jobb kezem, míg a ballal kapaszkodtam egy ágban, hogy ne essek mélyebbre. A sárkány hamar el is kapta a kezem, és a csőre nyomán újabb kipixelezett vörös csíkok villantak fel a kezemen, még élesebben, mint a karcok.
- Ho… M- mit…? – Makogtam, és próbáltam visszahúzni a kezem. Persze sikertelenül, csak a sebződés helyét jelző csíkok lettek élesebbek. Természetesen nem azon lepődtem meg, hogy a csőrével megsebez, hiszen Falco is sebzett már meg szándékán kívül. Kéz híján csak a karmaikra és egyéb, egyébként is fegyverként, a zsákmány elejtésére funkcionáló tagjaikkal tudnak csak valamit megfogni. Ezért nem csoda, ha segítségnyújtás közben véletlenül meg is sebez. Nem is tudna, mivel védett területen vagyunk… illetve nem tudhatna. Ilyen helyen egyedül párbaj közben lehet petet, vagy más játékost sebezni. És pont ezért is lepődtem meg és próbáltam kiszabadítani a jobbomat a sárkány csőréből. Ugyanis az a tulajdon kezemmel lehívta a menümet, és egy párbajfelkérést küldött a saját idomárjának… ezután elengedte a kezem, én pedig a ficánkolást teljesen beszüntetve pislogtam magam elé a bokor mélyén. A bal kezemmel is elengedtem az ágat, így a fejem koppant egyet a talajon, míg a lábaim derékmagasságban kilógtak a bokorból. Meg sem próbáltam már kimászni.
- Um…Timidus? - Totyogott közelebb a főnix is a bokorhoz, de a társa nem került ki belőle. Értetlenül pislogott fel a sárkányra, és kissé összerezzent, amikor az hirtelen felé fordult.
Hogy látta? Hát… nem igazán terelgetni próbáltam… - Vörösödött ki a fénye, csak a fejénél egy pillanatra.
- De… akkor mit kéne tennem? - Nyelt egy nagyok, és összegömbölyödött egy toll csomóba.
Sehogy sem értem… miért lenne baj, ha más emberrel is próbálok beszélni? - Majd Uta felé fordult, és a farktollait és bóbitáját is a testéhez lapította.
Persze azt értem, ha ilyen könnyen párbajra lehet hívni valakit akarata ellenére, akkor védett környezetben is nagy bajba kerülhetünk. Főleg ha ilyen ügyetlenek vagyunk… De egyedül úgysem tudnám kihúzni. Sosem megyünk nagyon veszélyes helyekre csak oda, ahol a lángjaimmal elkergethetem, az ártó szándékú dolgokat. De ahogy Timidus is mondja, a  többi embertől nem tudnám megvédeni. Viszont… aki olyan erős, hogy ne tudjam megvédeni tőle Utát, az akkor is elbánna velünk, ha nem lennénk ilyen vagy hasonló szorult helyzetben…
Majd a sárkány megcsóválta a fejét, és újra csak csipogott. Addigra a Főnix már egészen kis golyóként ült előtte, és bíborvörös, alig-alig felcsapó lángocskák alól nézett tel rá.
Tanítani… igen, ezt mondta a múltkor is. De ez nem olyan könnyű. És ő is biztos tudja, mert mondta is, hogy sokáig tart… De amíg ez nem történik meg, mit tegyek egy ilyen balesetnél?
- Azt hiszem… értem. Tudod… azért mostanában már megérti, amit mondok… többnyire. - Hajtotta le a fejét a madárka, amitől már a csőre sem lógott ki tökéletes gömb alakjából.
Már ha azt akarom, hogy megértse… És pedig meg kell, hogy értsen, ha tanítani akarom. Ezt mondta Timidus. De az előbb, miután azt mondta Uta… Miért nem válaszoltam? Csak elfutottam, ő pedig bajba került. Miattam került volna bajba? Ideges voltam, és nem akartam válaszolni. Aztán direkt ugrottam a bokorba, hogy ne kövessen… Timidus azt is mondta régebben, hogy uralkodnom kell az érzelmeimen, mert csak bajba kerülhetek miatta, főleg harc közben. Még emiatt is jöttem ki gyakorolni… Mégis ideges lettem, és baj a baj is jött vele…
Egy darabig csak hallgattam a bokor mélyén, és a tiszta egyet szemléltem. Tényleg elég szánalmas helyzetbe kerültem… Ha ez máshol is megesik, bajba keverhetem Falcot is... Tehát nekem is többet kéne gyakorolnom, hogy ilyesmi ne essem meg még egyszer? Jut eszembe, egyszer már majdnem meg is ölettem magunkat. Ha egy kicsit jobban tudnék figyelni a környezetemre, az talán sokat lendítene a fejlődésünkön is. Rendben, eztán én is gyakorlok majd…
A kis lombmentes foltot, amin át az egyet bámultam, hamarosan besötétítette Shu árnyéka, mire egy kissé összerezzentem.
- Ah… Szia? T- te is… itt voltál? - Hangzott bizonytalan üdvözletem a nem épp előnyös pozíciómból. Majd mikor felém nyújtotta kezeit, most csak a balt nyújtottam ki. Bár tudom, hogy a demonstrációnak vége, mégsem akaródzott a jobbomat nyújtani. A menüt csak a jobb kézzel lehet kezelni, tehát ha figyelek rá, hogy a balt nyújtsam, akkor ilyen baj nem érhet még egyszer… Biztonságos övezeten kívül meg úgy is mindegy.
- Köszönöm… - Motyogtam magam elé fülig vörösödve és ügyeltem rá, hogy egyikükre se nézzek. Így inkább csak a köpenyem porolgattam, és a sípom igazgattam, pedig egy pillantásból is megállapíthattam, hogy nem vesztettek a tartósság értékükből. Legalább hamar kijutottam a bokorból, és valóban örültem, hogy ők jöttek. Porolgatás közben felmerült bennem, hogy vajon a bokor is sebezhet-e, de ezt láthatóan költői kérdésnek vették. Valóban. A legjobb az volna, ha eleve bele sem esek.
- Gyakorolni? Jó ötlet… Micsodát is? - Néztem fel hirtelen a sárkány... vállára. Talán valóban nem ártana edzenem magam, csak azt sem igazán tudom, mire és hogyan.
Falco felegyenesedett és elkezdte kinyújtogatni a szárnyait.
- Gyakorolni… - Igen, korábban én is kértem már, de sajnos semmit nem fejlődtem a múltkori szintlépés óta.
- Azt hiszem az előbb… kicsit elfáradtam. És amiatt egy kicsit… türelmetlen lettem. De ha türelmetlen vagyok, könnyen ideges is leszek… ezt hogyan tudom kivédeni? - Néztem fel rá reménykedve. Bár evvel az egész gondolatmenettel az a baj, hogy ha fáradt vagyok, nincs erőm kordában tartani magamat… És ha már türelmetlen is vagyok, akkor észre sem veszem, ha rosszul csinálok valamit. Tehát ha tudnék is tenni ellene, előbb arra is csak rá kéne vennem magam. Talán valahogy észre kéne vennem, hogy ilyen ördögi körbe kerültem. Most sem jöttem volna rá, ha nem szól rám Timidus. De hogy jöhetek rá magamtól?



_________________
Stat:
Pontozás (6. szint)
Élet: 6+2=8
Fegyverkezelés: 8+0=8
Erő: 3+3=6
Irányítás: 7+15=22
Kitartás: 5+0=5
Gyorsaság: 5+8 =13
Spec. Képesség: 6+0=6
Páncél:+10=10
Elsődleges jártasságokO
Akrobatika: 1. szint
Észlelés: 1. szint
Keresés: 2. szint
Nyomkövetés: 1. szint
Másodlagos jártasságok
Növénylátás: Tier 1, 18. szint
Potifőzés/Méregkeverés: Tier 1, 11. szintO
Harmadlagos jártasságok
Horgászat: Gyakorló, 60. szint
Kertészet: Kezdő, 10. szint
Vadászat: Gyakorló, 50. szint
Főzés: Gyakorló, 50. szint
Lovaglás: Gyakorló, 50. szint

Adatlap
Utahime
Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi515/600Shukaku és Utahime 2yjvlht  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Shukaku on Kedd Ápr. 15 2014, 21:11

A sárkány végig teljesen nyugodt maradt, és hangjából egyáltalán nem a korholás hallatszott, így egy picit meglepődött, amikor Falco ennyire összehúzta magát, hiszen ő csak tanítgatta. Igaz picit erélyes volt, de féltette a barátját, és nem akarta, hogy egy ilyen butaság miatt kerüljenek bajba.
-Ha érted, akkor az jó. Ha ő is ért téged, az még jobb. És nem kell ennyire elkeseredni, ez a legtöbb kezdővel megesik. Azért vagytok a céhben, és én is azért vagyok itt, hogy megtanuljátok kezelni a dolgokat.
-Igen. Igyekszünk segíteni. Mindenben. És… bocsánat, ha Timidus egy picit durva volt…
-Timidus nem volt durva. Ezt meg kell tanulniuk.
-Igen… ebben igaza van.
-Tudom. Ha elfáradsz Falco, akkor pihenni kell. Pihenés közben pedig tervezhetsz. Minden percet ki kell használni, mert a harc is így működik. Amikor elfogy az erőd, és pihenésre kényszerülsz, akkor van időd átgondolni a folytatást. Sohase kapkodj el semmit, mert a kapkodás csak hibát fog eredményezni. Ezért nem lehetsz türelmetlen. Ha türelmetlen vagy, akkor hibázol, a hiba pedig az életetek végéhez vezethet. Ahogy az idegesség és a düh is. Nem szabad dühből harcolni, mert akkor folyamatosan hibázni fogsz. Meg kell tanulnod, hogy nem vagy egyedül. Mindig ott van mögötted Uta, és mindig tudnod kell, hogy azt a lépést, amit te megteszel, vajon ő is meg tudja-e tenni. Hogy tud-e követni… például egy bokron keresztül. Gondolnod kell a társadra is, sőt, meg kell tanulnod az ő fejével gondolkodni. Ezért kell egymást minél jobban megismerni, hogy kitalálhassátok a másik gondolatait. Ez is nagyon fontos. Szerintem most gyakoroljátok ezt.

A sárkány lefeküdt a fűbe, hogy egy magasságba kerüljön a főnixszel, és úgy nézett fel a lányokra is.
-Shu!
-Igen?
-Kezdjük.
-Biztos?
-Kezdjük!
-Rendben.

És ekkor a lány elfogadta a még mindig előte villódzó felkérést.
-Először is, nem csak a társad fejével kell gondolkodni, hanem az ellenfelével is. Lett volna időtök visszavonni a felkérést, de nem tettétek meg.
Ekkor a magasba szökkent, és onnan nézett le, onnan szólt hozzájuk.
-Találjátok ki, hogy miként tudtok megtámadni. Találjátok ki, hogy miként fogok én támadni. Védekezzetek. Cselezzetek ki.
-Timidus, ugye tudod, hogy…
-Igen tudom.
-Ne csináld megint azt, amit Scottal csináltál.
-Az más volt.
-Akkor jó…

Shu odalépett Uta mellé, és halkan megsúgta neki.
-Ne aggódj. Nem lesz baj. Csak segíteni akar.
Ezután hátrébb lépett és leült az egyik fa tövébe. Láthatóan ebből a harcból sem szerette volna kivenni a részét.


/A szintkülönbség miatt nincs esélyetek eltalálni a sárkányt, ő pedig egy ütéssel végezne bármelyikőtökkel... szóval szerintem hanyagoljuk a kockákat és csak gyakoroljunk. ^^ /

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi12695/10100Shukaku és Utahime 2yjvlht  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Utahime on Csüt. Ápr. 17 2014, 00:35

- Persze… csak a hibáinkkal szembenézni valamiért olyan ijesztő… - Hajtotta le újra a fejét Falco, de a fénye narancsosabbra váltott. Én közben továbbra is csak a sípom körül matattam. Majd Timidus újabb beszédét hallva egy „Pff” szökött ki az ajkaim közöl, mikor majdnem elnevettem magam. Még vörösebb fejjel leguggoltam, és a köpenyem mögé takartam az arcom. Mint amikor egy kutyát idomítanak arra, hogy ne menjen át a kerítések alatt, és ugyanazon az oldalon kerülje az oszlopokat - ötlött fel bennem a gondolat. Bár ezt Falconak nem igazán kell tanítani, hisz ezt érti magától, is, sokkal inkább csak nehezen jut eszébe, hogy bizonyos helyekre nem tudom követni. Bár ez inkább nekem járt volna, hiszen nem vagyok hozzá kötve vagy ilyesmi, tehát ha észreveszem a bokrot, akkor nem esem bele. Gondolkodás közben lejjebb engedtem a pilláimat. Ez valamiért úgy hangzott, mintha Falco idomítana engem… bár nem kizárt, hogy így is van. Egymást idomítjuk, pillantottam a madárkára a köpeny mögött mosolyogva. A kis főnix egy darabig bólogatott a sárkány felé.
Ilyesmiket már korábban is tanított nekem, de azt nem árulta el, hogyan védhetem ki… Pontosabban azt mondta, hogy ha ügyelek arra, hogy megfontoltan cselekedjek pihenés közben, akkor az egész problémakört elháríthatom… vagy valami ilyesmi? Azt is könnyű mondani, hogy nem lehetek türelmetlen, de nem mintha szándékosan lennék az.  Csak akkor veszem észre, hogy az voltam, amikor elkezdek hibákat véteni és már késő. - Majd Utára pillantott a furcsa viselkedését látva.
- Azt hiszem, ez sokáig fog tartani… - Sóhajtott egyet és megremegve összeborzolta a tollait mielőtt visszanézett a sárkányra.
Megérteni, amire gondol? Ez elég nehéz feladatnak hangzik. Bár… azért többnyire kiszámítható, ha épp nem valami butaságra készül. Igaz ilyenkor fogalmam sincs mi lelte, de pont erre kéne rájönnöm, ha jól értem. Viszont én sem tudok jó taktikát kitalálni. A múltkori harcunknál is egy ideig halhatott rám, aztán meg… ah, végül is megígérte, hogy többet nem csinál olyant.
- Rendben, majd igyekszem. - Bólintottam én is, és Falcot nézve felemeltem a fejem, de még mindig a köpenyemmel magam előtt. Az csak jó lehet, ha megértjük egymást. Majd mikor Shu elfogadta az eddig álló felkérést, felálltam és tanácstalanul pislogtam rájuk.
- Vissza is lehet vonni? - Ez új információ volt. Vagyis, ha ilyen tényleg élesben történne velem, és talán el is engednének... Akkor bizonyára nem hagynának időt rá, de ha mégis, hát visszavonhatnám a felkérést. Bár azt sem értettem, most miért tettem volna, ha tudom is, hogy lehet. Hiszen az előbb még azt kérdezte, hogy nem gyakorlunk-e együtt… Az pedig párbaj féleséget is jelenthet, de ha nem, úgy Shu is elutasíthatta volna. Mindegy, most koncentráljunk a gyakorlásra! A sárkány már az égbe is röppent, így lehajoltam a madaramért, és a fejemre tettem. Repülő ellenfél ellen talán jobb a régi felállás, hisz így a tüze is magasabbra érhet. Mivel nem ellenkezett, sőt, ő maga ugrott a fejemre, sejthettem, hogy jobb neki sem jutott eszébe még. Timidust még nem láttuk küzdeni, de gyanítottam, hogy amolyan zuhanórepülésből mért csapásokkal támadhat… Vagyis a repülő lények így szoktak tenni, ugye?
Shura néztem mikor mellém lépet, majd enyhe mosollyal biccentettem. Egy kis felügyelt gyakorlás igazán ránk fér, tekintve, hogy én azt sem tudom, hogyan is kéne ezt tennem. A lány után néztem, ahogy egy kicsit arrébb letelepedett egy fa alá, majd a sárkányra pislogtam a pálcámat elővéve. Felszegtem a fejem, és készen vártam, hogy kitérjek a támadás elől.
- Kezdjük. - Súgtam magam elé, Falco pedig meg is eresztett egy lángcsóvát az ég felé.



_________________
Stat:
Pontozás (6. szint)
Élet: 6+2=8
Fegyverkezelés: 8+0=8
Erő: 3+3=6
Irányítás: 7+15=22
Kitartás: 5+0=5
Gyorsaság: 5+8 =13
Spec. Képesség: 6+0=6
Páncél:+10=10
Elsődleges jártasságokO
Akrobatika: 1. szint
Észlelés: 1. szint
Keresés: 2. szint
Nyomkövetés: 1. szint
Másodlagos jártasságok
Növénylátás: Tier 1, 18. szint
Potifőzés/Méregkeverés: Tier 1, 11. szintO
Harmadlagos jártasságok
Horgászat: Gyakorló, 60. szint
Kertészet: Kezdő, 10. szint
Vadászat: Gyakorló, 50. szint
Főzés: Gyakorló, 50. szint
Lovaglás: Gyakorló, 50. szint

Adatlap
Utahime
Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi515/600Shukaku és Utahime 2yjvlht  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Ápr. 17 2014, 08:45

-Ijesztő.
Bólintott Timidus is, és mélyen a főnix szemébe nézett.
-Félsz az ijesztő dolgoktól, Falco? A félelem nem rossz dolog, ha attól félünk, amitől félni is kell. Figyelmessé és óvatossá tesz. Hasznos. Viszont… próbálj meg nem valami elől futni, hanem valami felé. Ha már futnod kell. Időnk pedig van elég, és ha szeretnéd, én minden nap gyakorlok veled. Be tudom úgy osztani az időmet, és még hasznos is.
Shu némán figyelte társa ügyködését, és Timidus lassan olyan formát öltött a szemében, mint Yoda mester. Ő ugyan még a negyedét sem olvasta el azoknak a könyveknek, amiket Timidus számára kölcsönzött a könyvtárból, de úgy tűnt, mintha a sárkány végtelen bölcsességre tett volna szert általuk. Legalább is a lány arra következtetett a viselkedéséből, hogy a pet bizonyára annak hiszi magát. Magabiztos volt, állandóan általánosításokban és idézetekben beszélt és fogalmazott. Shu nagyon remélte, hogy érti is amit mond, és nem csak egymás után pakolja az olvasottakat, de eddig valahogy mindig sikerült valami odaillőt találnia. Timidusban mindig is volt egy ilyesfajta ellentét, ami mostanra, hogy fejlődött még inkább kiélesedett. Ezidáig csak akkor vált komollyá, amikor a harc menete is megkövetelte, most azonban már a Lancerrel folytatott vita és úgy látszik a tanítás is abba a kategóriába tartozott számára, amit nem akart elviccelni. Persze még most is Timidus volt. Az ő összes hibájával együtt. Követelőző, arrogáns, makacs. Ugyan egy ideje fejlődni nem fejlődtek, mert nem akadt küldetés, ami kissé visszavetette az önbizalmát, de volt kit hibáhztatnia érte, szóval nagy törést mégsem okozott az egójában. Chanceryt már majdnem beérték, de most ismét elhúzott mellőlük. Peter szintjének a közelében sem voltak, a pacis lányról nem is beszélve. Persze Timidus tudta, hogy a jó munkához idő kell, és türelmes is volt… bár lassan elkezdte győzködni Shukakut arról, hogy mégis el kellene jutniuk egy újabb kazamatába, de a lány egyelőre ellenállt.
Timidus olyan könnyedséggel és eleganciával kerülte ki a lángcsóvát -akkor is, ha az nem is felé indult- mintha valami műrepülő világbajnokságon tartana bemutatót. Ezután csak megcsóválta a fejét, és megindult a célpont felé. Nem ment gyorsan, bár sebessége így is kétszerese volt Utahiméék gyorsaságának, de a kitérésre nem adott nekik lehetőséget. Mindössze azért mérsékelte a tempóját, hogy amikor fellöki őket, az ne okozzon sebzést. Falcot egyszerűen magához szorította a mancsaival, Utahimét pedig gyengéden megtaszajtotta a farkával. Éppen csak annyira, hogy kibillentse az egyensúlyából, és a lány leüljön. Ez a manőver akár sikerült neki, akár nem, Falcot nyugodtan tette le Uta mellé, és akkor sem zavartatta magát, ha esetleg a főnix perzselni kezdte. Tudta, hogy nem sebezhet rajta. Ezután pár szárnycsapással kellő távolságban leereszkedett a földre, és ha már mindketten kényelmesen elhelyezkedtek a jóvoltából, akkor mesélni kezdett.
-Ha ilyen szorosan egymásra vagytok utalva, akkor egy célpontot is jelentetek. Az, hogy ketten vagytok azért jó, mert megoszthatjátok az ellenfél figyelmét. Ezzel a felállással hatalmas taktikai előnyről mondtok le.    
Többet nem szólt, és nem is támadott. Hagyta, hogy Falcoék lépjenek.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi12695/10100Shukaku és Utahime 2yjvlht  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Utahime on Csüt. Ápr. 17 2014, 12:50


Ijesztő? Billentem meg a fejem kissé Timidus újabb szónoklatára és egy fűszálat kezdtem aprólékosan tanulmányozni. Megint csipogva beszélt Falco, és érdekes úgy hallgatni a beszélgetést, hogy csak az egyik félt értem. Eddig még sosem gondoltam rá, hogy ő is félhet valamitől... Sosem kérdeztem ilyesmitől. Abban biztos voltam, hogy nem attól fél, amitől én, mert ha szörnyekkel kellett szembenézni, mindig bátorított. Mindig együtt vagyunk, mégis ennyire nem értenénk egymást?
Falco hevesen bólogatni kezdett.
- Tudom, ha félek is, igyekszem nem megijedni. - Már csak azért is, mert Uta sok mindentől fél, és biztos jobban megijedne, ha én is kimutatnám...
- És... örülnék, ha néha gyakorolhatnánk együtt. Bár nem kell azért minden nap... majd igyekszem egyedül is gyakorolni. - Nézett fel valami szikrázó narancs fényt produkálva.
Talán nem kéne minden nap ránk pazarolnia az idejét. Meg Uta elég kiszámíthatatlan ilyen téren. Lehet hogy pár napra haza sem jön... De néha mindenképp jó lesz, ha együtt is gyakorlunk, különben meg igyekszem fejleszteni amit addig tanított.
- Hm? - Pislantottam fel a mikor a gyakorlást említette Timidus. Szóval ezentúl együtt játszanak majd? Ez azt jelenti vajon, hogy Falco hajlandó lesz útba igazítani, ha kérem, és nem bóklászok a környéken késő estig...? Eddig azt mondta, meg kell tanuljak magamtól eligazodni, ezért egy ideje már nem segít, ha nincs veszély... Vagy épp nem lát valami érdekeset a közelben, de akkor sem arra vezet, amerre menni akartam. Kérdés csak, hogy ebbe engem is bele értettek-e, mert bár Timidus érthetően beszél, de láthatóan a főnixhez. Sóhajtottam egyet, majd kiderül alapon, de az bizonyos, hogy Falco nem hagy egyedül kóborolni, tehát ez csak jó lehet.
Shu arrébb sétált, hogy hagyjon nekünk teret a gyakorláshoz, majd el is kezdtük a játékot. A lángok elöl fellibben, majd a következő pillanatban már egy lökést éreztem.
- Ah! - Belemarkoltam a levegőbe, de nem volt mibe kapaszkodnom, így mint egy játékbaba, kinyújtott lábakkal huppantam le a fűbe. Néhány hosszú pillanatig csak pislogtam a sárkány felé terpeszülésben, a kezemmel markolva a levegőt, majd mikor Falcot is letette mellém vettem észre, hogy már nincs a fejemen.
Szóval, ha különválunk több esélyünk van? Szemem sarkából a madárra pislantottam számat féloldalra húzva, majd a sárkányt szemléltem, milyen magasan is van... Eztán újra meg akartam fogni a madarat, de az elugrott előlem.
- Ne aggódj, most nem úgy csinálom... - Másztam utána, és néhány sikertelen próba után csak elkaptam. Hála az azonos pontjainknak ugyanolyan gyorsak vagyunk, de ezt ő madár lévén nem feltétlen a lábai fürgeségére kapja. A kezeimben viszont elkezdett csapkodni a szárnyával, néha csőrével felbökve az égre. Felnéztem Timidusra, eddig csupán a kiváló célpont szerepét játszottuk, így talán jobb is, ha hallgatok a madárra.
- Jól van értettem. De akkor hogy kapjunk el valamit, amit nem érünk el? - Suttogtam Falcot magam elé tartva, megnyúlt ábrázattal és erre már csak nyugton ült a kezemben. Valóban távolsági harcosnak számít a lángjaival, de azért nem érnek el azok akármilyen messze. Arról nem is beszélve, hogy el sem találnánk, de jelenleg ez mellékes. Ekkor a földre böködött, ahova a pálcámat ejtettem az esésnél.
- Ó, tényleg... - Letettem a földre, és felvettem a pácát. Majd eltávolodtunk egymástól, és vártuk, hogy melyikünket közelíti meg. Ha lecsap valamelyikőnkre, vajon hátba tudja támadni a másik?


_________________
Stat:
Pontozás (6. szint)
Élet: 6+2=8
Fegyverkezelés: 8+0=8
Erő: 3+3=6
Irányítás: 7+15=22
Kitartás: 5+0=5
Gyorsaság: 5+8 =13
Spec. Képesség: 6+0=6
Páncél:+10=10
Elsődleges jártasságokO
Akrobatika: 1. szint
Észlelés: 1. szint
Keresés: 2. szint
Nyomkövetés: 1. szint
Másodlagos jártasságok
Növénylátás: Tier 1, 18. szint
Potifőzés/Méregkeverés: Tier 1, 11. szintO
Harmadlagos jártasságok
Horgászat: Gyakorló, 60. szint
Kertészet: Kezdő, 10. szint
Vadászat: Gyakorló, 50. szint
Főzés: Gyakorló, 50. szint
Lovaglás: Gyakorló, 50. szint

Adatlap
Utahime
Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi515/600Shukaku és Utahime 2yjvlht  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Ápr. 17 2014, 14:42

-Örülök, ha már ezt magadtól beláttad. Okos vagy, Falco. Jobb félni mint megijedni.
A sárkány mosolyogva figyelte a barátját, és bíztatóan, noszogató tekintettel nézett rá.
-Csak kérned kell, és beütemezek egy kis gyakorlást. Szólj bármikor és segítek. És majd szafarizni is mehetünk együtt újra, ha lenne kedvetek. De… most inkább összpontosítsunk a harcra.
Timidus egy ideig csak a magasból figyelt, és a kis közbeiktatott fogócskát újra csak feje jobbra-balra való ingatásával tudta jutalmazni. Azt, amit Utahiméék műveltek, mindennek lehetett nevezni, csak jól szervezett csapatmunkának nem. Nem volt előre megbeszélt stratégiájuk, és Timidus valahogy sejtette, hogy nem csak rá nincsen kidolgozva haditerv, hanem senkire nem dolgoztak még ki. Bár megzavarhatta őket, hogy a célpont a levegőben cikázik, de azért igazán felkészülhettek volna arra, hogy sokszor fognak szembetalálkozni repülő ellenféllel. Persze Timidus tudta azt is, hogy akkor sem lenne semmifajta tervük, ha esetleg földi célpont ellen kellene harcolniuk, vagy a föld alatt lévő ellen, vagy vízi ellen… szóval egyszerűen csak felkészületlen volt a csapat, és ez minden mozzanatukból látszott.
~Nos… legalább odafigyeltek arra amit mondtam, és már nem egymás nyakában vannak. Lényegében már ez is eredmény. A támadásra azonban azt hiszem hiába várok. Belátták, hogy nem tudnak támadni, vagy máris feladták? Esetleg készülnek valamire? Akkor lássuk!~
Hirtelen nekiindult, és Utahime felé vette az irányt, azonban pár méterrel előtte kitért, és tartva a távolságot elkezdett úgy mozogni, hogy a lány végig ő közötte, és Falco között maradjon. Utát nem engedte közel magához, így csak Falconak volt lehetősége arra, hogy támadjon. A sárkány kíváncsi volt, hogy a madár megkockáztatja-e, hogy esetleg véletlenül eltalálja az idomárt.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi12695/10100Shukaku és Utahime 2yjvlht  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Utahime on Csüt. Ápr. 17 2014, 19:35


Timidus újabb ötletére határozottan bólintott a madárkám, és világos lángjai magasabbra csaptak, ahogy pattogott néhányat.
Hát persze, hogy lenne kedvünk! Elvégre már van is egy saját botunk, hogy mi is horgászhassunk.
Timidus megvárta, amíg lenyugszunk egy cseppet és rendezzük a sorainkat. Már amennyire sikerült. Még számomra is belátható, hogy türelmet próbáló tevékenység lehet ilyen kezdőket tanítgatni. Ha már elhatároztam, hogy én is igyekszem fejlődni, hát legalább megpróbálom követni az utasításaikat, így miután elkaptam Falcot az sikeresen le is beszélt a tervemről. Különváltunk, ahogy a tanítómester javasolta, és előrenyújtottam a pálcámat. Felnéztem a sárkányra, és vártam, mi jön most. Mivel mi nem érjük el, csak úgy lehet esélyünk támadni, amikor épp ő támadna minket. Falco kicsit távolabb szokás szerint futotta a köreit, de ő is végig a sárkányt nézte. Timidus várt még egy kicsit, de mikor látta, hogy nem várhat részünkről támadást, megindult felém. Egy kicsit összerezzentem, ahogy csökkent a magassága, de ahogy már korábban megtanultam, aktiváltam a sword skill-t és a pálcám villant egyet ahogy belevágtam… a levegőbe természetesen. Timidus csak ide-oda libegett előttem, végig Falco és köztem maradva, és sehogy sem tudtam megbökni. Igaz az első villanó próba után csak előre hadonásztam a pálcával. Így ha el is találtam volna valószínűbb, hogy csak kiesik a kezemből, mint sem hogy sebezzen.  Falco eközben kis termetét kihasználva felém futott, a sárkány alá és az ég felé lőtt egy lángcsóvát. Ezt látva kissé meglepődtem, és hátra hőkölve talán megcsúsztam, de valahogy megint a földön ülve kötöttem ki egy fájdalmas nyösszenést hallatva. Falco viszont egész addig futott tüzét az ég felé irányítva, míg elém nem ért. A sárkány sem maradhat így köztünk, viszont már megint közel vagyunk egymáshoz. Falco megállt előttem, hogy most ő legyen Timidus és köztem, és addig el sem távolodott, míg lassan fel nem tápászkodtam. Mikor már újra a talpamon álltam, a pálcámat magamelé emeltem, és egy pár pillanatig csak néztem. Végül sóhajtottam egyet, és leengedtem. Belegondolva a dologba, én nem is tudok úgy támadni mint Falco. Ha csapatmunkáról van szó, talán rá kéne hagynom a támadást, vállalva a csali szerepet... Legközelebb inkább oldalra próbáljak futni, hogy ő szabadon támadhasson?
- Én próbáljak elfutni? - Néztem végül a petekre, mire Falco bólintott egy talánt. Én is visszabólintottam. Szóval megpróbálhatjuk, hátha kisül belőle valami használható.

_________________
Stat:
Pontozás (6. szint)
Élet: 6+2=8
Fegyverkezelés: 8+0=8
Erő: 3+3=6
Irányítás: 7+15=22
Kitartás: 5+0=5
Gyorsaság: 5+8 =13
Spec. Képesség: 6+0=6
Páncél:+10=10
Elsődleges jártasságokO
Akrobatika: 1. szint
Észlelés: 1. szint
Keresés: 2. szint
Nyomkövetés: 1. szint
Másodlagos jártasságok
Növénylátás: Tier 1, 18. szint
Potifőzés/Méregkeverés: Tier 1, 11. szintO
Harmadlagos jártasságok
Horgászat: Gyakorló, 60. szint
Kertészet: Kezdő, 10. szint
Vadászat: Gyakorló, 50. szint
Főzés: Gyakorló, 50. szint
Lovaglás: Gyakorló, 50. szint

Adatlap
Utahime
Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi515/600Shukaku és Utahime 2yjvlht  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Shukaku on Pént. Ápr. 18 2014, 09:57

Timidus ugyan fél szemmel figyelte Utahimét, de tőle csak elég volt távol maradni, és miután feleslegesen el is használta a támadási lehetőségét, már erre sem kellett nagyon ügyelni, hiszen nem jelentett veszélyt. A sárkány inkább Falcora volt kíváncsi. Tudni akarta, hogy ő is képes-e átvenni az irányítást, képes-e kezdeményezni, tervezni és improvizálni. Azt már észrevette, hogy Utahime nagyon hasonlít Shukakura számos dologban, így nem volt nehéz kikövetkeztetnie, hogy a legjobb csapatot akkor fogják tudni alkotni, ha Falco úgy fog viselkedni, ahogy Timidus viselkedik. Neki kell vezetnie a harcban. Ez egyértelmű volt. Természetesen észrevette a felé közeledő főnixet, és leginkább amiatt aggódott, hogy Utahime, akinek a lábai alatt elfut, nehogy véletlenül rálépjen, ezzel sérülést okozva, és tönkretéve az egyébként remek kis támadási stratégiát. A büszke vigyort nehezen tudta eltüntetni a pofijáról, így ha Falco nem teljesen a támadásra koncentrált, hanem picit figyelt, akkor akár észre is vehette, hogy Timidus észlelte a támadást, de a pet reménykedett abban, hogy Falco tényleg elhiszi, hogy meglepte őt. Végig úgy tett, mintha Utahimére koncentrálna, és csak az utolsó pillanatban vette volna észre az alatta hirtelen megjelenő Falcot. Persze a tűzcsóva elől kitért, de csak éppen hogy, kicentizve a hárítást. Ezután újra a magasba szökkent, és elismerően bólintott.
-Szép. Most magatoktól tanultatok meg valamit, és még el sem kellett magyaráznom. Ügyes vagy Falco.
Vigyorgott rá a főnixre, ezután pedig Utahimére tekintett.
-A megfelelő időzítés nagyon fontos. Még nem vagy elég gyors, nem támadhatsz sokszor. Valószínűleg egyetlen esélyed van az ellenfél támadása, vagy támadásai előtt. Jobban meg kell fontolnod, hogy mikor használod a fegyveredet. Engedd az ellenfelet annyira közel magadhoz, amennyire csak tudod, és amennyire még biztonságos, hogy nagyobb esélyed legyen találni. Várd ki a megfelelő pillanatot. Nem csak Falconak kell türelmesnek lennie, hanem neked is.
Majd visszafordult Falcohoz, és újra hozzá szólt.
-Érdemes ezeket a hadmozdulatokat kódolni, hogy harc közben össze tudjátok hangolni őket, és tervezni tudjatok. Egy olyan mezőn, ahol magas fű van, még jobban sikerült volna a csel. Az előbb láttam, hogy tudod halványítani a lángjaidat. Mennyire tudod megoldani, hogy ne legyél túl feltűnő?
Miközben a madár válaszolt, ő lassan közelített felé, mintha csak a beszélgetés miatt tenné. Természetesen kivárta a válasz végét, és ha Falco hátrálni kezdett, mert észrevette a cselt, akkor nem is folytatta. Azonban akár közelebb tudott kerülni, akár nem, ahogy a főnix befejezte a csipogást, ős lecsapott, ezúttal a madárkára. Persze igazából most sem támadott, nem vitt be sebzést, mindössze a bóbitát pöckölte meg a pet fején, hogy az érezhesse, el tudta volna találni, ha akarja…

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi12695/10100Shukaku és Utahime 2yjvlht  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Utahime on Kedd Ápr. 22 2014, 01:05


Falco a lángszórást kitartva futott el a sárkány alatt, amíg el nem ért egész a lábamig. Itt megállva hátrafordult, hogy szembenézzen a sárkánnyal. Mire ideért, már a földön ültem ugyan, de valahogy megnyugtatott, hogy ha bajba kerülnék neki mindig van ötlete, hogyan kerüljön mellém. Halvány mosoly futott át ajkamon ahogy a madárkámra pillantottam, majd gyorsan felálltam, hogy folytassuk a kiképzést. A sárkány szavait hallva éreztem, hogy egy pillanatra kimegy a vér a fejemből és egy csöppet megszédültem. Bár ilyesmi nem történhetett meg, nagyon jól voltak szimulálva ezek az apróságok... Pislogtam néhányat és mélyen beszívtam a virtuális levegőt, hogy magamhoz térjek.
- És... honnan tudom, hogy mikor van elég közel? - Azt mondta, engedjem közel magamhoz az ellenfelem. Ezt kivárni pedig ijesztő... Még így is ijesztő látni, hogy valaki közeledik, ha az a valaki egy barát, aki nem fog bántani. Persze ilyen kardozós, kalózos játékokat mindig szerettem játszani lány létemre is, de ha egy valódi ellenfél közelítene, nem tudom meg tudnám-e várni, hogy elém érjen. Már az is nehéz, hogy nyitva tartsam a szemem miközben valami ronda szörny közelít...
- Talán élesben mégis jobb lenne egy darabig, ha inkább elfutok... - Motyogtam magam elé az ajkamba harapva és egy oldalpillantást vetve Falcora. Természetesen azt az el-t Falco felé értettem, de ahogy Timidus is mondta, evvel semmit nem érek el. Ha az ellenfél gyorsabb nálam, úgyis utolér és csak nyílt felületet adok neki, hogy támadhasson. Csak úgy háríthatok, vagy támadhatok, ha kivárok...Végül felfújtam az arcom és kissé összehúztam a szemöldököm. Rendben, bólintottam magamnak. Akkor igyekszem én is támadni…
Közben arra eszméltem, hogy újra csak Falconak csipog a sárkány, mire a madárkám először bólintott egyet,
- Kódolni a jeleket, értettem. - ismételte.
A magas fű valóban nem ártana, úgy nehezebben szűrődik ki a fényem. Bár nem hiszem, hogy lenne bármi, ami akármekkora fűben is, nem látna meg... Vagy tényleg számítana? Talán ha pár másodpercet nyerek, hogy nem látja pontosan a testem az elég is, mit amikor Aisu elől bujkáltam a bokrok közt... Ha elég sűrű a növényzet, vagy sok helyről visszaverődik a fényem, nem tudja pontosan megmondani, hol vagyok.
Majd szégyenlősen oldalra fordult s szárnyait igazgatta.
- Um... hát... - Időnként valóban elhalványul, de az nem mondható szándékosnak... Még csak nem is ezt a színt próbáltam előhozni, hanem ami a képregény nézésnél tetszett mindenkinek. Kétségtelen viszont, hogy ez is hasznos lenne, de...
- Igazság szerint, az előbb... csak elfáradtam... - Vallottam be a halványabb, vörhenyes lángok okát. De ha ez akkor jön elő, nem elég csak arra gondolnom, hogy fáradt vagyok? Ha eléggé szuggerálom magam, még lehet tényleg bejön... csak aztán hogy vegyem rá magam a támadásra?
A madárkám láthatóan nagyon elgondolkodott valamin, mert a sárkány következő támadására egyáltalán nem reagált. Mikor észrevette, hogy felé repül, már előtte is volt. Megpróbálta minél közelebb préselni magát a földhöz, hátha kitérhet. Majd ahogy a sárkány a bóbitájához ért, utána hajtotta a fejét, és egy kis lángcsóvát eresztett a hűlt helyére, talán csak reflexből.
- Áú. - Kiáltottam fel helyette is, magam sem tudom miért, valószínűleg a meglepetés miatt. Közvetlenül a madár mögött álltam, így az időzítést gyakorolni remélvén próbáltam eltalálni a felszálló madarat, de az előttem megjelenő tűzoszlop jobban meglepett a kelleténél. Eléggé, hogy elkiáltsam magam, de reméltem, hogy ha kellően figyelek, hogy merre tér ki a sárkány, talán még eltalálhatom...


_________________
Stat:
Pontozás (6. szint)
Élet: 6+2=8
Fegyverkezelés: 8+0=8
Erő: 3+3=6
Irányítás: 7+15=22
Kitartás: 5+0=5
Gyorsaság: 5+8 =13
Spec. Képesség: 6+0=6
Páncél:+10=10
Elsődleges jártasságokO
Akrobatika: 1. szint
Észlelés: 1. szint
Keresés: 2. szint
Nyomkövetés: 1. szint
Másodlagos jártasságok
Növénylátás: Tier 1, 18. szint
Potifőzés/Méregkeverés: Tier 1, 11. szintO
Harmadlagos jártasságok
Horgászat: Gyakorló, 60. szint
Kertészet: Kezdő, 10. szint
Vadászat: Gyakorló, 50. szint
Főzés: Gyakorló, 50. szint
Lovaglás: Gyakorló, 50. szint

Adatlap
Utahime
Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi515/600Shukaku és Utahime 2yjvlht  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Shukaku on Kedd Ápr. 22 2014, 09:03

Na ez viszont valóban meglepte Timidust. Eddig csak azt látta, hogy a madár tűzgömböket lőtt az ég felé, egyáltalán nem gondolt arra, hogy folyamatos tűzsugár létrehozására is képes, így Falco el is kapta a farktollai végét, bár sebeződni így sem sebeződött, de azért mégiscsak elkapta a madárka. Timidus büszkén nézett a barátjára, de a következő támadását csak azért is „bevitte”, és itt már számított is a tűzoszlopra, így az már elérni sem tudta őt. Azon jót mosolygott, ahogy Utahime megijedt Falco lángjaitól, de azért kinevetni nem nevette ki a lányt, bár rá nem volt annyira büszke, mint a főnixre, persze nem is várt el tőle annyit. Tudta, hogy az idomárok sohasem lesznek olyan jó harcosok, mint a petek, vagy akárcsak a többi más kasztú ember… akik persze szintén nem érhetnek fel a petekhez. Leszállt a földre, és elégedetten tekintett végig a társaságon.
-Egyre jobb vagy Falco. Ha tudsz ilyen hosszan tartó tüzet is, akkor javaslom, hogy a mozgó célpontnál mindig picit elé célozz, akkor fogod tudni eltalálni.
Tartott rögtönzött vadászpilóta képzést Timidus, aki természetesen a légi hadviselésben is járatos volt… bár ezt így nem tudta volna önmagának besorolni. Ő általában járatos volt a hadi dolgokban.
-És az is okos húzás volt, hogy először csak kis tűzgömböket használtál, majd meglepetésszerűen vetetted be a folyamatos lángot. Ezzel meglepheted az olyan ellenfeleket, akik erre nem számítanak.
Azt persze nem mondta el, hogy a legelső támadásnál ő is ilyen ellenfélnek számított.
-Egyszer nagyon nagy harcos válik majd belőled, Falco. Ha pedig még azt is ki tudod használni, hogy fáradsz, akkor igazán remek lesz ez az egész. Büszke vagyok rád.
Egy ideig csak nézte a madarat, kedvenc tanítványát, majd rátért Utahimére is. Itt már kevésbé volt lelkes.
-Te pedig Utahime… hát… szóval…
-Timidus, csak óvatosan.

Figyelmeztette már a megszólalás előtt barátját Shu, aki végig figyelemmel követte az eseményeket, és nagyon jól tudta, hogy a petnek milyen véleménye van a két fél harcban betöltött szerepéről.
-Jól van na! Nem akarlak megbántani.
Szögezte le előre, hátha mégis sikerül, majd sóhajtott egyet, és igyekezett megválaszolni a világ legostobább kérdését.
-Megmutatom, hogy honnan tudod, hogy mikor van az ellenfél elég közel.
Odasétált a lány elé, és megállt tőle két méter távolságban.
-Nyújtsd ki a pálcádat előre, kérlek.
Ha Uta megtette, akkor Timidus először a pálcára, majd a lány szemébe nézett.
-Most nem vagyok elég közel.
Ezután lassan közelebb sétált, amíg meg nem tudta böködni a pálca végét az orrával.
-Most pedig elég közel vagyok. Mivel az a célod, hogy eltaláld az ellenfelet, annyira kell közel engedned magadhoz, hogy… el tudd találni. Így már érted?
Tényleg nem akart ő lekezelő lenni, de egy ilyen kaliberű magyarázatnál nem tudott nem úgy beszélni, mintha egy nagyon pici gyereknek tenné. Ha még azt is el kellett mesélnie Utahimének, hogy mi az egész harcak a célja, valahogy sejtette, hogy több időt fog igénybe venni a kiképzésük, mint amennyit elsőre gondolt.
-De… ti ketten nagyon hasonlítotok. Mármint te és Shu. Szóval elmondom, hogy én mit tudok kezdeni vele a harc közben, és akkor ti is eldönthetitek, hogy használjátok ezt, vagy kitaláltok esetleg valami mást. Shu csak nagyon kevés pontot osztott az erőre, így nem akkora baj, ha az ő támadása nem talál, sőt, általában nem is szokott támadni. Mivel nekem eleve fele annyi életem van, mint neki, és ő még páncélt is hordhat, így őt használom pajzsnak. Én támadok először, ő pedig switchel, ha az ellenfél esetleg engem támadna. Ez azért jó, mert a védekező harcmodort könnyebb megtanulni mint a támadót, így a switch után az sem biztos, hogy őt sebzik, és ahhoz pedig semmi tanulás sem kell, hogy felvegye a sebzést. Értitek?
Shu erre persze semmit nem szólt. Ő tökéletesen meg volt elégedve ezzel a szereppel, hiszen Timidus legalább valami hasznát tudta venni a harcok során.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi12695/10100Shukaku és Utahime 2yjvlht  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Utahime on Kedd Ápr. 22 2014, 14:42


Falco egy cseppet meglepődött a dicséretén, főleg, hogy nem is sikerült eltalálnia, pedig végigfutott alatta...
Persze igaz, hogy nem is olyan könnyű egy szusszal végigfutni ilyen rövid távot sem. Főleg úgy hogy folyamatosan lángot fújok közben. De eddig nem gondoltam, hogy a láng formája is számítana... Mármint, ha sokáig fújom, egybefüggő tűzoszlop lesz, ha szakaszosan fújom ki, akkor gömbök. Vagy legalábbis rövidebb szakaszok. Viszont egy sorozat tűzgolyót lőni sokkal nehezebb, mint csak úgy kifújni... Tényleg nem értem mi ebben a javulás. Oh, persze, minél tovább fújom annál nagyobb lesz, tehát sok levegőt kell kifújnom folyamatosan, hogy ilyen legyen... Biztos arra értette. hogy már ilyen hosszan is megy! - Egy pillanat tűnődés után büszkén kihúzta magát és égnek emelte bóbitáját.
- Valóban sokféle lángot tudok fújni már. - Domborította begyét, majd teleszívta levegővel és egy fújással sebesen kipréselte magából. Egy tömör örvénylő tűzgömb szállt az égnek, míg a gomolygástól ki nem likadt a közepe és egy táguló gyűrűként hamar szerte foszlott.
- Ilyenekkel szoktam sütni a kajámat. - Dicsekedett fél szemmel figyelve a sárkányt. Egy cseppet elhúztam a számat a mutatványra. Igazság szerint folyton nyers dolgokat vetet velem, hogy azokon gyakoroljon. Így találta ki ezt a lángot is, amivel egyenletesen körbepiríthatja az étkét. De fél méterre sem ért még el soha, nem hittem, hogy támadni tudna ilyesmivel. Talán csak mókásnak látja, a különböző formákat, meg engem is mindig ilyesmikkel szórakoztat...
Szóval a támadás formájának váltogatása is fontos? A tűzfújással pedig változatos támadást találhatok ki. Főleg, ha a színét is váltogathatom majd, meg...
- Kihasználni... hogy fáradok... - Hajtotta le a fejét, halkan csipogva maga elé.
De hát minden rossz amit az előbb mondtam, avval kezdődött, hogy elfáradtam... Hát, tényleg meg kéne tanulnom rendesen kezelni az ilyen helyzeteket.
A madárkám gondolataiba mélyedve tollászkodott előttem, mikor a sárkány hozzám kezdett beszélni. Ahogy rám nézett azonnal vigyázzba húztam magam, mintha valóban a tanárom előtt állnék. Tulajdonképpen úgy is éreztem magam. Shuval való szóváltását mozdulatlanul hallgattam, az elején fél szemmel a lányra sandítva. Végül mosolyogva bólintottam, hallva, hogy nekem is tanít valamit.
- Rendben. - Nyújtottam ki bal kezemet a pálcámmal felé és jobbommal félre söpörtem a hajamat, hogy a tincsek ne állják kíváncsi szemem útját. Első körben csak félrebillentettem a fejem és kerek szemeimmel pislogtam néhányat.
- Hm... - Következőre közelebb lépett, mire ajkamba haraptam, fél orcámat megfeszítve. Végül a magyarázatra egy nagy sóhajjal lehajtottam a fejem és sötét árnyékok keringtek körülöttem. Az arcomba hulló tincseim elég hosszúak voltak, hogy a szemem egyáltalán ne látsszon már ki, csak a gyászosan mosolygó szám.
- Heheh... - Persze, értem én... Hülye kérdésre hülye válasz. Bár az is egyértelmű, hogy ez nem ilyen egyszerű. A támadásom közben én is mozgok, arról nem is beszélve, hogy minél gyorsabb az ellenfél, annál hamarabb kell megkezdenem a támadást, hogy akkor hasítsak előre, amikor remélhetőleg odaér. Ha tényleg megvárnám, hogy elérjem kinyújtott kézzel, és akkor támadnák mindenkire ugyanúgy, mikor ilyen távolságba ér... Akkor a lassabbakat épp csak megbökném, ahogy most a sárkány csőrét érinti a pálcám. Sőt, elvesztve a lehetőségem ő támadhatna, amíg a támadás utáni késleltetésből fel nem épülök. Nálam gyorsabb ellenfél pedig már rég megvág, mielőtt befejezném a sword skillem. Egyértelmű tehát, hogy nem várhatom mindig, hogy egy karnyújtásnyira legyen az ellenfél, hanem a skill végére kell ilyen távolságra lennünk... De hogy mikor kezdjem meg a támadást...? Talán azt akarta mondani, hogy tapasztalat útján majd rájövök, hogy milyen gyors ellenfeleknél mikor indítsam a támadást?
Ráadásul ez a pajzsos dolog... azt mondja, ahhoz nem kell érteni, hogy bekapjam a támadást. Ez valahogy nem hangzik megnyugtatónak, eleve, minek gyakorolunk akkor? Meg egyébként is, a legjobb védekezés a támadás... vagy legalábbis így hallottam. Ha már ki kell
- Azt hiszem... az még ijesztőbb lenne... - Persze, nem akarnám, hogy Falcot támadják, neki is kevés élete van. De ez nem jelenti azt, hogy szívesen hagynám, hogy engem üssenek helyette, amíg támad, és ne tegyek semmit.
- Majd gyakorlom ezt az időzítés dolgot... - Macerás egy játék, de a pontok elég sokat segítenek. A velem egy szintű dolgokkal a segít a fegyverkezelés. Ha beállok támadó pozícióba, akkor a rendszer segít meghatározni, mikor induljak. Ha erre figyelek talán növelhetem a szerencsémet, ha tudom, mikor kéne támadni...

_________________
Stat:
Pontozás (6. szint)
Élet: 6+2=8
Fegyverkezelés: 8+0=8
Erő: 3+3=6
Irányítás: 7+15=22
Kitartás: 5+0=5
Gyorsaság: 5+8 =13
Spec. Képesség: 6+0=6
Páncél:+10=10
Elsődleges jártasságokO
Akrobatika: 1. szint
Észlelés: 1. szint
Keresés: 2. szint
Nyomkövetés: 1. szint
Másodlagos jártasságok
Növénylátás: Tier 1, 18. szint
Potifőzés/Méregkeverés: Tier 1, 11. szintO
Harmadlagos jártasságok
Horgászat: Gyakorló, 60. szint
Kertészet: Kezdő, 10. szint
Vadászat: Gyakorló, 50. szint
Főzés: Gyakorló, 50. szint
Lovaglás: Gyakorló, 50. szint

Adatlap
Utahime
Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi515/600Shukaku és Utahime 2yjvlht  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Shukaku on Kedd Ápr. 22 2014, 15:50

Timidus most már nem csak, hogy büszke volt a főnixre, hanem… nagyon büszke. Ha Falco már arra is rájött, hogy a támadását segítő lángcsóvát nem csak támadásra lehet használni, hanem alternatív dolgokra is, az a kreativitását jelentette, márpedig egy leendő nagy hadvezérnek, amilyenekké az ügyes petek váltak, nagyon fontos volt a kreativitás. Már minden a fejében volt, ahogyan együtt jutnak el mindenhova, együtt győzik le a mobokat, néha-néha kisegítik a bajba jutott szegény kis frontharcosokat, elintézik a gonosz pirosokat, meg a gonosz nempirosokat is…
~It’s gonna be so awesome! O3O~
-Elképesztő vagy Falco!
Vigyorgott szélesen, és gyorsan igyekezett megmagyarázni azt a részt is, amitől a főnix kissé elszontyolodott. Semmi sem törhette le a kedvét annak, aki ennyire ügyes tanítvány volt.
-Igen. Mindenkinek vannak gyengeségei, még nekem is. Azonban ha megtanuljuk őket kezelni, akkor a magunk oldalára állíthatjuk. Ez is egy nagy feladat és ez is hosszú ideig tart, de jó úton haladsz. Ne aggódj!
Ezután ugye megpróbálta megértetni Utahimével is a dolgokat, de a lányon egyértelműen látszott, hogy kissé el van kenődve. Timidus már kezdett is volna bele, hogy jobban elmagyarázza újra a dolgot, hiszen Utahime nyilvánvalóan azért volt szomorú, mert elsőre nem értette, és most nem merte megkérdezni, de a megszólalása után Timidus azonnal elharapta a mondatkezdést.
-Hát akkor itt a baj! Miért nem ezzel kezdted? Te ijesztőnek találod a harcot, ugye?
Egy sajnálkozó pillantást vetett Utahimére, majd szelíden szólalt meg.
-Ez az emberek egyik legnagyobb hibája. Rosszul félnek. A sárkányok nyelvén nagyon sok szó van a félelemre, ami jelzi azt, hogy mennyire félünk, mitől és mennyire megalapozott a félelem. Nektek nincs ennyi szavatok erre és nem is tudjátok rendesen felmérni. Nem rossz dolog, ha valamitől félsz… de én inkább úgy mondanám, hogy légy óvatos. Igen! Ez a jó szó nálatok. Semmi okod nincs félni. Olyan ellenféllel kell harcolni, ami nem tud megölni, és akkor nem lesz okod félni. Mindig fel kell mérni a helyzetet, mielőtt harcolni kezdett és felesleges küzdelembe nem kell belemenni. Ennyire egyszerű. Azt pedig, hogy mikor kell elsütni a támadást majd kitapasztalod. Az emberek lassabban tanulják meg ezeket a dolgokat, úgyhogy ne érezd magad rosszul azért, mert Falco ügyesebb nálad.
-Timidus…
-Nem fogok neki hazudni. Neked sem hazudok meg neki sem.
-De… lehetne finomabban…
-Na várj!

Visszafordult Uta felé, és a szemébe nézett.
-Megsértettelek azzal amit mondtam?

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi12695/10100Shukaku és Utahime 2yjvlht  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Utahime on Szer. Ápr. 23 2014, 14:16


A madár büszkén emelte meg a fejét, fogadva a dicséreteket. Ezt látva komolyan kezdtem aggódni, hogy Timidustól tanulva az én szófogadó petem is hasonlóan fog parancsolgatni nekem... Bár azért csak nem eshet meg ilyesmi. Falco mindig azt tette, amit kértem tőle és többnyire egyet is értet velem... Vagy csak betörődött a dolgokba? Mindenesetre tény, hogy a petek jobban értenek a játék dolgaihoz, mint hogy hogyan támadjunk, védekezzünk, hogyan pontozzunk. Viszont nem hiszem, hogy több taktikai ötlete lenne. Vagyis talán igen, de ez inkább tanult mintsem ösztönös náluk is. Sőt, úgy vettem észre, hogy ilyen téren elég hasonlóan gondolkozunk. Illetve elég gyakran egymás ellen dolgozunk, de... szemmi sem lehet tökéletes. Persze ha megkérdezném a sárkányt, biztos felvilágosítana, hogy Falco csak nem tudja elmondani amit tennem kéne, mert nem értem... És ebben kétségtelenül igaza is lenne, de lassan azért csak összeszokunk mi is.
Még egy sárkánynak is lehet gyengesége? Mégis mi lehet az? - Meglepettnek tűnt a kismadár, de hamar pattogni kezdett, mintha elfeledkezett volna a gyakorlásról és fel-le legyezett szárnyaival.
- Kezelni a gyengeségünk? Mint például nem elveszteni a türelmem, ha fáradt vagyok? Ilyesmit hogy tanulhatok meg? - Nézett fel kíváncsiskodva a madár, kinek lángjai már élénk napsárgára változtak a fegyverszünetben.
Erre már rájöttem, mikor idejöttek az előbb. De a saját gyengeségeimre nem is tudok rájönni magamtól, csak ha valaki rávilágít, hogy elrontottam valamit. Talán ez is egy gyengeség? Ah, de bonyolult... De ha mindre rájönnék, talán mindből előnyt is csinálhatnék, ahogy Timidus is mondta. Hm... valamiért olyan lehetetlennek hangzik, de azért törekedni lehet rá.
A sárkány eztán hozzám fordult és kissé ugyan elkedvtelenedtem a válaszától, de az azt követő kérdése meglepett.
- Hogy ne találnám ijesztőnek? - Pislogtam fel már majdnem nyikorgó hangon. A harc ijesztő. És a szörnyek pláne azok. A sárkány szemébe néztem, aki sajnálkozva tekintett felém, majd vigasztalni próbált. De magyarázatát megint nem értettem teljesen, bár amit mondott, magyarázat lehet arra is, hogy miért nem. Talán az emberek és a… sárkányok ennyire mást értenek bizonyos dolgok alatt. Persze az is lehet, hogy minden ember számára is mást jelent félni.
Eleve mi az, hogy rosszul félni!? A félelem eleve egy irracionális érzés, ami cselekvésre késztet. Ez pedig a legtöbb esetben menekülést, vagy a félelem kiváltó okának megtámadását jelenti. A félelem nem is feltétlen megalapozott. Hiszen félek az undorító bogaraktól vagy szörnyektől és igyekszem elkerülni, hogy hozzám érjenek. Már a gondolatától is borsódzik a hátam, hogy egy olyan izé hozzám ér… Ha pedig a testi épségemet féltem, akkor igyekszem mindent megtenni, hogy megvédjem magam egy szörnnyel vagy bármivel szemben. Tulajdonképpen igaza van a sárkánynak, ezt mind félelemnek hívtam. De akár megalapozottnak akár nem - talán a másodiktól még jobban is megijednék - az mind félelem. Ahogy az is, amikor Timidus felém repül, és megijedek, hogy fellök. Teljesen irracionális. Ebben a játékban nincs fájdalom, nem fog különösebb bajom esni egy eséstől, sőt még életpontot sem vesz le. Mégis félek, hogy megsérülök, mert ez egy ösztönös reakció a balesetek elkerülésére. De ezt egy ilyen világ teremtményének, akinek a sérülés az életpont csökkenését jelenti és sosem érez fájdalmat, hogyan mondjam el?
Arra eszmélve, hogy a sárkány a saját társával egy újabb szóváltás után újra rám néz, gyorsan megráztam a fejem. Mégis mivel sértett volna meg? Sokkal inkább vigasztalásnak tűnt… vagy arra gondol, amit Falcoról mondott? Nos… ha egy gép gyorsabban tanul nálam az valahogy… nem tud lehangolni. Akárhonnan is nézem a dolgot, a pet egy AI, vagyis ha nem is lenne az, akkor is ennek a világnak a lakója. Itt születve, csak ezt ismerve - még ha meséltem is a saját világomról - nem csoda, hogy hamarabb tanulja meg e világ dolgait és ügyesebb nálam.
- Nem, csak egy kicsit elgondolkodtam… Ha egy új, idegen dolgot látok… valami ijesztőt, akkor először meglepődök majd azon aggódom, hogy mi lesz velem ezután? Én ezt az aggodalmat hívtam félelemnek. Általában Falcora bízom, hogy mivel szabad felvenni a harcot, szóval… életveszélybe nem hiszem hogy kerülnék és tudtommal nincs különösebb fóbiám sem... - Foglaltam össze megnyugtatva inkább magamat mint a sárkányt. Igaz egyszer már kerültünk elég szorult helyzetbe, de amikor az utolsó pillanatban kiteleportált a rendszer, csak megerősítette bennem, hogy a játék nem feltétlen a halálomat kívánja...


_________________
Stat:
Pontozás (6. szint)
Élet: 6+2=8
Fegyverkezelés: 8+0=8
Erő: 3+3=6
Irányítás: 7+15=22
Kitartás: 5+0=5
Gyorsaság: 5+8 =13
Spec. Képesség: 6+0=6
Páncél:+10=10
Elsődleges jártasságokO
Akrobatika: 1. szint
Észlelés: 1. szint
Keresés: 2. szint
Nyomkövetés: 1. szint
Másodlagos jártasságok
Növénylátás: Tier 1, 18. szint
Potifőzés/Méregkeverés: Tier 1, 11. szintO
Harmadlagos jártasságok
Horgászat: Gyakorló, 60. szint
Kertészet: Kezdő, 10. szint
Vadászat: Gyakorló, 50. szint
Főzés: Gyakorló, 50. szint
Lovaglás: Gyakorló, 50. szint

Adatlap
Utahime
Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi515/600Shukaku és Utahime 2yjvlht  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Shukaku on Szer. Ápr. 23 2014, 15:09

-Igen, Falco. Kezelni a gyengeségünk. Megismerni és a magunk oldalára állítani. Például az, hogy halványul a fényed amikor fáradsz, lehet egy nagyon jó dolog is. Csak gondolj bele! Minél inkább közelebb kerülsz ahhoz a körhöz, amikor pihenned kell, annál inkább halványulni fog a lángod. A pihenőkörödben te nem tudsz támadni, de ha nem világítasz úgy mint a Nap, akkor nehezebb célpontot is jelentesz. Ez például egy előny. A türelem pedig csak koncentrálás kérdése. Kérd meg Utahimét, hogy találjatok olyan játékokat, ahol türelemre van szükség és akkor gyakorolhatsz úgy is, hogy még nem is kell kockázatot vállalnod harc közben.  
A sárkány ezután nyugodtan végighallgatta Utahime szavait is, és most azt láthatta a lány a szemében, hogy egy picit rá is büszke.
-Miért tartanád ijesztőnek? Ha ismered az ellenfelet, akkor ki tudod számolni, hogy mennyi esélye van annak, hogy legyőzzön. Ha nincs esélye, akkor nincs okod félni. Például ha én elmegyek vadkanra vadászni, hogy legyen hús a konyhában, akkor nekem nincs okom félni. A disznónak ideje sem lesz támadni. Ha mondjuk velem egy szintű ellenféllel harcolok, és ismerem minden képességét, akkor sem kell félnem, mert ki tudom számolni, hogy mikor állok vesztésre és tudok taktikai visszavonulást alkalmazni. Nálam sokkal magasabb szintűvel pedig, akit semmi esélyem legyőzni pedig nem állok le verekedni. Ha pedig nem ismerem az ellenfelet, akkor is ki lehet következtetni, hogy milyen erős lehet, de nem véletlenül nem léphetsz be a szintednél magasabb emeletekre. Csak akkor van okod félni, ha esetleg bezárnak valahova, elveszik vagy blokkolják a teleportkristályodat és nem tudsz elmenekülni. Ilyenbe általában viszont csak a saját hibádból keveredhetsz, szóval egyszerűen csak oda kell figyelni. Ha meg még Falcora is bízod magad, akkor még jobb esélyeid lesznek. Ez a mi világunk, mi jobban értünk hozzá. Arra azonban figyelj, hogy titeket azonban nem ismerünk eléggé. Tele vagytok furcsaságokkal, logikátlan lépésekkel, amikre neked kell felhívnod Falco figyelmét, mert azokat viszont te ismered. Ha ezekre odafigyelsz, akkor nincs okod félni.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi12695/10100Shukaku és Utahime 2yjvlht  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Utahime on Szer. Ápr. 23 2014, 16:21


Falco újra bólintott a sárkánynak... A szavain pedig én is meglepődtem. Tehát attól fakul a lángja, ha fárad? Így belegondolva akkor is kisebbek a lángjai, amikor alszik. Viszont elég fényes, mondhatni nem lángol, csak világít. Tán olyan lenne amikor nyugodt? Végül is alvás közben ugye nyugodt lehet...
- Türelmi játékot? - Ismételtem tűnődve. Ez a tulajdonság valóban nem tartozott a madárkám erősségei közé. Általában ugyan nyugodtan viselkedik, de könnyen lázba hozza minden apróság és újdonság amit lát. Ha pedig felkeltette az érdeklődését valami, hát oda azonnal menni kell, különben kitépkedi a hajam... Valami koncentrációs játékra gondolt, hogy ne lankadjon a figyelme hosszabb semmit tevés után sem? Ilyesmire... lehet, hogy én is rászorulnék. A múltkor Des ellen nem bírtam tovább várni a bokorban, így meggondolatlanul cselekedtem és el is vesztettük a párbajt.
- Ah, értem! Tehát a pihenőkörömben könnyebben el tudok így bújni? De azért még így is világítok... Eltűnni nem is fogok tudni teljesen és harc közben fogok elfáradni, nem előtte. Tehát nem meglepetés támadást jelent, hanem csata közbeni kifulladást... vagyis elrejtőzni nem tudok mert az ellenfél látja hol voltam előtte, esetleg követ, ha elfutnék... - Harc közben egy ellenfél sem lehet olyan figyelmetlen, hogy szem elől tévesszen. Persze előfordulhat, hogy kifáraszt egy csata, és utána el tudom kerülni a következőt, amíg pihenek...
A sárkány újabb hosszabb magyarázatba kezdett, amit nagy kerek szemekkel hallgattam. Valahogy egyet kellett értenem vele, hiszen ha valami gyengébb az nem bánthat. Ha valamit el tudok kerülni, nem esik bajom. Ha pedig leesek valahonnan még csak fájni sem fog. Milyen jó is lenne, ha csak ez a tudat elűzné a félelmeim...
- Igen... Az ilyen szintekkel kapcsolatos dolgokat Facora bízom... - Mint azt mondtam is...
- De valamiért egy mászkáló húsevő virágtól, óriásrovaroktól vagy koboldoktól és mindenféle humanoid szörnyektől akkor is jobban félek, mint egy disznótól vagy bikától, ha azok sokkal kisebbek nálam, és az utóbbiak egyszintűek... - Nagyobbaknak természetesen alapból nem is megyek a közelébe. Ami pedig "normálisan" néz ki, ahhoz van tippem, hogy mit kezdjek a szituációval. Ezen a számok nem sokat segítenek sajnos... meg egyébként sem szeretem a matekot...
- Valahogy azt is kétlem hogy bármikor neki állnék a szintkülönbség adta előnyeimet számolgatni, ha nekem ront egy ilyen szörny... - Ismertem be lesütött szemmel. Tulajdonképpen abban is erősen kételkedtem, hogy bármelyik ember nekiülne a számolgatásnak harc közben, de azért mindig vannak csodabogarak. Elég sok játékos válogatja a ruháit a számok alapján, és a gyors fejszámolások talán csata közben is mennek egyeseknek, tehát nem mondhatom, hogy az ember ilyesmire képtelen. De újfent meg kellett állapítanom, hogy ha egy ellenfelet látva ez a petek ösztönös reakciója, hát valóban jó kasztot választottam. Ebben a világban nem az ellenfél kinézete alapján alakul ki a félelem, hanem a pontjai alapján. Vagyis csak bíznom kell Falco ösztöneiben, hogy megtudjam mi a veszélyes ránk nézve. Evvel szemben viszont akármennyire is bízom benne, és akármilyen gyenge valami, a félelem az félelem... nem egy racionális valami.
Itt elnevettem magam. Azt mondja "tele vagyunk logikátlan lépésekkel" vagyis ezt az egész félelem témát ebbe a kategóriába lehet sorolni. Tehát ha megmondom Falconak, hogy félek, akkor már nincs okom félni? Lehet, hogy igaz de attól még félhetek.
- Igazad van, valóban elég logikátlan. De ha félek valamitől, annak nem mindig van oka. Sőt, nem is kell hozzá ok. Sokszor elég, ha csak azt hiszem, hogy valami van valahol, vagy elképzelem, hogy mi történhetne. Még csak nem is következetes. Ha egy ijesztő szituációba kerülök, lehet hogy legközelebb már nem fogok benne félni, vagy olyan helyet ahol sokszor jártam egyszer csak ijesztőnek találhatok. Ezt sokkal inkább az emberi képzelet alakítja, nem a valóság, ezért én sem mindig tudom, mitől fogok félni... - És ha már itt tartunk, a félelmeim alapja leginkább algofóbia ami ebben a világban különösen abszurd. És pont eme félelmem miatt gondolkodom el néha azon, hogy talán mégis jobb lenne itt meghalni, mint egyszer kint...


_________________
Stat:
Pontozás (6. szint)
Élet: 6+2=8
Fegyverkezelés: 8+0=8
Erő: 3+3=6
Irányítás: 7+15=22
Kitartás: 5+0=5
Gyorsaság: 5+8 =13
Spec. Képesség: 6+0=6
Páncél:+10=10
Elsődleges jártasságokO
Akrobatika: 1. szint
Észlelés: 1. szint
Keresés: 2. szint
Nyomkövetés: 1. szint
Másodlagos jártasságok
Növénylátás: Tier 1, 18. szint
Potifőzés/Méregkeverés: Tier 1, 11. szintO
Harmadlagos jártasságok
Horgászat: Gyakorló, 60. szint
Kertészet: Kezdő, 10. szint
Vadászat: Gyakorló, 50. szint
Főzés: Gyakorló, 50. szint
Lovaglás: Gyakorló, 50. szint

Adatlap
Utahime
Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi515/600Shukaku és Utahime 2yjvlht  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Shukaku on Szer. Ápr. 23 2014, 16:56

Timidus mosolyogva bólintott egyet Utahime felé, és remélte, hogy megfogadja a tanácsát. Ezután Falcora pillant.
-Nem feltétlenül van így, Falco. Gondolj bele, hogy még mindig ketten vagytok. Ha te támadsz először, akkor amíg Uta lefoglalja az ellenfél figyelmét, addig te nyugodtan visszavonulhatsz valahova, és ha kevésbé világítasz, akkor talán nem fog észrevenni. Persze nincs rá akkora hatalmas esély, hogy ez bekövetkezik, és persze a terepadottságoktól is függ, de azért mégis csak valamicske előnyt kovácsoltál a hátrányodból. És biztosan más előnyt is lehet még, csak tapasztalatot kell gyűjtened. Majd idővel az is meglesz.
Timidus ezután Utahimét figyelte, és csak pislogott, majd Shukaku felé fordult, aki bólintott rá. Akkor a lány igazat mondott. Ők tényleg így gondolkodnak. Egyre biztosabb volt abban, hogy az embereket egyáltalán nem a harcra találták ki, és nem értette, hogy hogyan képesek elérni eredményeket azok a valakik, akik nem idomárok. Vagy… talán csak a félős emberek lesznek idomárok? Peter pedig nem tűnt félősnek…
-Szerintem is inkább bízd Falcora. És… nem… nem értem. Miért félnél jobban az egyik mobtól mint a másiktól, ha ugyanolyanok a pontjai? Mert… akkor még érteném, ha mondjuk az egyiknek erősebb lenne a speciális képessége, de még azt sem mondtad. Egyébként pedig húsevő növényeket még nem láttunk. Rovarból pedig csak pókok vannak…
-A pókok nem rovarok Timidus. Ízeltlábú mindkettő, de a pókok nem rovarok.
-Akkor mik a rovarok?
-Például a lepkék.

A sárkány visszafordult a másik idomárhoz, és értetlen pofát vágva pislogott rá.
-Te félsz a pillangóktól? Hát… izé…  
Megrázta a fejét és inkább áttért a másik kérdésre.
-A lehetőségeidet általában azelőtt kell kiszámolni, hogy megtámadsz valakit. Ha téged támadnak meg, az már eleve azt jelenti, hogy valamit elrontottál, mert nem figyeltél eléggé. Úgy kell csinálni, hogy te támadhass meg másokat, nem úgy, hogy téged támadjanak meg. Szóval igenis okos dolog számolgatni, mert ha összehasonlítod a statokat, akkor fel tudsz állítani taktikát. Persze ha ismeretlen az ellenfél, akkor ezt a harc közben kell kitapasztalni, és szintén harc közben kell a taktikát is kitalálni és javítgatni. Persze van akinek ez nehéz, mert egyszerre több dologra kell figyelni, de nem megoldhatatlan.
Az utolsó monológot már nem hitetlenkedve, inkább sajnálkozva hallgatta végig, és szomorúan hatotta le a fejét.
-Shu is mondta, hogy ti szoktatok olyan dolgoktól is félni, amik nem is tudnak sebezni. Például a magasságtól. Hiába magyarázom neki, hogy a magasság nem bánt, meg védett területnél még az sem, ha esetleg leesik… de nem hajlandó elhinni. Nagyon rosszul vagytok ti összerakva. Tudod… néha tényleg elhiszem, hogy nem csak álmodjátok azt az állítólagos kinti világot, mert tényleg sehogy sem illetek ide. Furák vagytok.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi12695/10100Shukaku és Utahime 2yjvlht  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Utahime on Szer. Ápr. 23 2014, 18:11

- Rendben, de ehhez már kéne némi csapatmunka... - Állapította meg fejét félrebillentve a madárka.
És ehhez kell gyakorolni. Ha elég tapasztalatot szerzünk, biztosan másra is rájöhetek még, hogy hogyan használhatnánk. - Lángolt fel lelkesen, és  várta a folytatást.
Az elején csak mosolyogva bólintottam, biztosítva hogy továbbra is a madaramra bízom az ellenfél felmérését, majd kicsit lesújtott ábrázattal annyit tudtam csak mondani...
- Jó nektek. - A kazamatába az a kis kancsóka igencsak mozgékony növénynek tűnt, és egyáltalán nem kedvesnek...
- Szerencsére pókot még nem láttunk, de igazság szerint egy kazamatába már láttunk növényforma mobokat. - Kotyogott közbe a főnix fióka.
Eztán Shukakuval kitárgyalták egymás közt, hogy félek a lepkéktől, mire már csak elvörösödni tudtam. Igaz lelki szemeim előtt az az óriáshangya lebegett akivel egy küldetésemen találkoztam mikor rovart mondtam. Persze az nem is ártó szándékú volt, sőt ő volt az útbaigazító NPC, tehát különösebben nem féltem, csak undorodtam tőle. A küldetés érdekében egyébként is követnem kellett, meg mivel barátságosnak tűnt, azért csak hozzá szoktam... de nem volt kétségen afelől sem, hogy egy hasonló méretű lepke láttán is hasonló undort éreznék, így a végkifejletre csak vörös képpel bólintottam egyet, mire a sárkány megrázta a fejét.
A következőre pedig elfintorogtam. Mintha lenne egy poké kódexem, ami felsorolja milyen tulajdonságai vannak az ellenfélnek, mielőtt találkozunk... Mármint van is egy bestiáriumom, amit tőlük kaptam! Meglepve pislogtam fel, hogy ez ilyen hasznos lenne? Hirtelen gondolattól vezérelve elő is halásztam az inventorymból, már csak azért is, hogy jól emlékszem-e. De hiába lapozgattam, nem találtam meg a kancsókát, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg növény volt-e.
- Ez... valóban hasznos, mert sok mob adatai benne vannak. De szerintem hiányos. - A lapozgatás közben viszont láttam más növénynek tűnő dolgot is, mint az Ördög Ujja bár ha ez ennyire allergiás a Fényre, már csak Falco közelségébe is belehalna...
- Azért vannak növények ebben is, de nem ezt láttuk. - Mutattam a sárkány felé a könyvet. Ez pedig azt jelenti, hogy nem feltétlen olyan dolgokba futunk bele, amiről adataink is vannak, így nem bízhatok benne teljesen. Ha pedig hiányos, még az is előfordulhat, hogy pontatlan... Persze általánosságban igaz kell legyen, de lehet, hogy egy hasonló kinézetű koboldot látok, ami teljesen más adatokkal rendelkezik, aztán meg bánhatom, hogy összekevertem. Meg csata közben egyébként is pontosabb információt kapok az ellenfélről...
Nos talán elég is, ha Falco kitalál valamit ezekből, én pedig ígértemhez hűen megbízok benne. Ha a petek értenek a számolgatósdihoz, az csak jó nekem.
Végül úgy tűnt, nekem is sikerült elszomorítanom a sárkányt. Csak csendben hallgattam, majd végső döfésként megkaptam egy beszélő repülő-gyíktól, hogy fura vagyok. Erre egy kis arcrándulás és nyögés mellett leesett a fejem a mellkasomra.
- Igazad lehet... de azért igyekszem... - Leszegett fejjel, arcomba hullt hajammal enyhén ingadozva egy nagy sóhajjal nyögtem a sárkány felé... Nem túl meggyőzően próbáltam biztosítani erőfeszítéseimről, de fő a határozottság.


_________________
Stat:
Pontozás (6. szint)
Élet: 6+2=8
Fegyverkezelés: 8+0=8
Erő: 3+3=6
Irányítás: 7+15=22
Kitartás: 5+0=5
Gyorsaság: 5+8 =13
Spec. Képesség: 6+0=6
Páncél:+10=10
Elsődleges jártasságokO
Akrobatika: 1. szint
Észlelés: 1. szint
Keresés: 2. szint
Nyomkövetés: 1. szint
Másodlagos jártasságok
Növénylátás: Tier 1, 18. szint
Potifőzés/Méregkeverés: Tier 1, 11. szintO
Harmadlagos jártasságok
Horgászat: Gyakorló, 60. szint
Kertészet: Kezdő, 10. szint
Vadászat: Gyakorló, 50. szint
Főzés: Gyakorló, 50. szint
Lovaglás: Gyakorló, 50. szint

Adatlap
Utahime
Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi515/600Shukaku és Utahime 2yjvlht  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Shukaku on Szer. Ápr. 23 2014, 19:06

Mivel Timidus látja, hogy Uta eléggé elszontyolodott, és persze azért is, mert valóban megérdemli a dicséretet, igyekszik egy picit feldobni már a Falcohoz intézett szavaival is.
-Persze Falco, ehhez csapatmunka kell, de majd az is össze fog jönni. Utahime is nagyon ügyesen kezdi átlátni a dolgokat, és már csak el kell intézni, hogy jobban megértsen. Onnantól kezdve szépen összedolgoztok, közösen döntötök és akkor nem lesz semmi baj. Meg persze én is itt vagyok, ha valami segítség kell.
Hatalmasat bólintott biztatásképen, de a jó nektek kifejezésre már újra csak értetlen képpel bámulta a lányt, de szerencsére Falco a segítségére sietett és elmagyarázta, hogy mire is gondol a lány.
-Oh! Így már értem. De akkor ennek örülni kell, hiszen már azt a mobot is ismered és akkor tőle sem kell félned.
Arra viszont már Shu is felnéz, hogy Utahime a bestiárium hiányosságát emlegeti, de egyáltalán nem aggódóan, hanem épp ellenkezően lelkesen szólal meg.
-Persze, hogy hiányos, hiszen folyamatosan fedezünk fel új fajokat. Ez is a világ csodája, hogy állandóan bővül. A könyvet ugye a bétateszterek csinálták eredetileg, hogy megkönnyítsék a dolgunkat, de most már nekünk, idomároknak meg minden más játékosnak kell pótolgatni, ha találunk valamit. Az meg még jobb, ha nincs benne, hiszen az azt jelenti, hogy azt a fajt te fedezted fel. Mint mi a Csörgőkígyót és a Hollókat Timidussal.
-Yup! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar ilyen nagy dolgokat fogtok véghezvinni. Látod Shu, mondtam én, hogy menjünk kazamatázni.
-Hát… de… az előző sem sült el valami jól…
-Majd szerzünk jobb csapatot. Mondjuk Falcoékat. Szerintem mára elég is lesz ennyi gyakorlás. Legalább is párbaj szintjén.
-Tényleg? Mármint... persze!

Shu boldog volt, hogy Timidus maga szüntette be a harcot, mielőtt még jobban elkedvtelenítette volna Utahimét, de remélte, hogy ez a végső kis biztatás azért valamit javított a kedvükön.
-Mit szólnátok, ha mondjuk szafarival folytatnánk? A békásra te hívtál meg, most viszonoznám a meghívást…
Mosolyodott el a lány és már porolta is le a ruháját, ám Timidus még közbeszólt.
-Le kell vinnem az életpontotokat nullára ahhoz, hogy én győzzek?
-Miért kell neked mindig győzni Timidus?
-A statisztika miatt. Egyébként pedig egyszer már veszítettem is.
-Milyen statisztika? Hol olvastál te ilyeneket?
-A könyvtárban. Azt írta, hogy vannak ilyen ászok, akik annál több medált kapnak minél több győzelmük van. Mint a szafariban. Nekem is kell olyan medál! Bár… a háromszázötvenkettő győzelem az picit sok.
-Nem tudom miről beszélsz Timidus, de ha akarod szerzek neked medált.
-A tizedik KT győzelmemre kérem.
-Oké-oké!
-Nos?

Nézett a sárkány kérdőn a párosra, hogy beismerik-e a vereségüket.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi12695/10100Shukaku és Utahime 2yjvlht  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Utahime on Szer. Ápr. 23 2014, 21:13


Falco is komolyan bólintott, bizony a csapatmunka gyakorlása fontos dolog. Kár hogy ötletem sincs, mit is fed ez pontosan...
- Majd igyekszem tanítgatni, de sajnos nem tudom olyan könnyen megértetni vele magam... - Már egyre több dolgot ért ugyan, és Timidus is figyelmeztetett, hogy csak lassan fog menni, de akkor még nem gondoltam, hogy ilyen lassan. Pedig már majdnem megtanultam olyan furcsa módon csipogni, de avval sem megy olyan könnyen. Ezt már önmagban is vehetjük türelem játéknak, hogy egy olyan hosszú kódot végigcsipogjak... és elölről kezdjem, ha Uta elveszti a fonalat. Még ő sem képes végig figyelni, és még azt akarja, hogy csipogjam végig... Talán máshogy is megértethetném magamat? Vagy ez a dolog már eleve egyfajta csapatmunka. Még gyakorlásnak sem rossz, hiszen nem is olyan könnyű végig figyelni egymásra.
A sárkány lelkesedésére pedig megint csak pislogni tudtam. Valóban mondtam olyant, hogy elsősorban az ismeretlen dolgok ijesztőek, de ez még nem jelenti azt, hogy amit megismertem, már nem az... Mindenesetre a megismerés után rájöhetek, mennyire volt megalapozott a félelem, így vagy erősödik vagy nem. Így egy kis gondolkodás után megint csak bólintottam, mert abban a kazamatában a koboldok sokkal ijesztőbbek voltak. Már ha addig nem is féltem ilyesmiktől annyira, de azóta a humanoid szörnyektől is viszolygok. Evvel pedig el kellett ismernem, hogy a sétáló növény kategória lépett egyet a kevésbé félelmetes lények listája felé... Vagy csak besorolt mögé egy még félelmetesebb kategória? Ez majdnem olyan, mint amikor rendesen sípcsonton rúgnak eltompul a fejfájásom... nem hangzik a legjobb orvosságnak, de kétségtelenül beválik.
- Hogy játékosok...? - Kaptam a lány felé a fejem. Tényleg, mintha egyszer említett volna ilyesmit... Még aznap, amikor idehozott az első találkozásunk után. Akkor a könyvtárról is megkérdeztem, hogy a játékosok műve-e...
- És hogyan lehet frissíteni? - Pislogtam rá, megböködve, de nem villant elém semmilyen menü. Ha ők is fedeztek már fel valamilyen mobokat, azt ők írták a könyvbe? Uh, ez azt jelentené, hogy emlékeznem kéne arra, hogy milyen erős valami volt az a virág?
- És... ezt a felfedezőknek kell beleírni? - Kétségbeesetten pillantottam a madárkámra, lesújtó pillantást vetett rám, de legalább tudhattam, hogy ő emlékszik rá. Ha valóban a játékosokra vagyunk utalva, még az is előfordulhat, hogy szándékosan rossz adatokat adnak meg... vagy a hozzám hasonlóak, akik nincsenek egy külső memóriával - pettel - felszerelve, véletlenül fals adatokra emlékezve írják a felfedezéseiket. Nem hangzik olyan biztatóan... Talán annyi biztosan igaz, hogy ilyen mobok mászkálnak Aincrad szerte. Vagy a bejegyzésnél felismeri a rendszer, mire gondoltunk, és javítja? Majd újra a lány felé kaptam a fejem.
- Nektek sem? Mi is alig úsztuk meg... Félelmetes helyek a kazamaták. - Erre még Falco is szomorkásan bólogatott. Azért akármilyen gyenge dolgok is vannak ott, ha sosem fogynak ki és túlerőben vannak...
- Nekünk sem volt túl egységes csapatunk... - Csak úgy  összecsapódtunk a kazamata előtt... pedig ott is volt egy tollas sárkány, aki sokkal nagyobb volt nálunk... akkor legalábbis. De ő mégsem volt olyan vezér egyéniség, mint Timidus.
A szafari ötletére viszont Falcoval egyszerre kaptuk fel a fejünket, és ugrottunk egyet a lány felé.
- Remek ötlet! Egyébként is szerettem volna már felfedező utat tenni a magasabb szinteken is, de egyedül nem igazán mertem...
- Szafari közben is gyakorolhatjuk a csapatmunkát is! Majd vadásszunk le mindenféle fenevadat... - Lelkesedtünk egymás szavába vágva, majd Timidus szavára egyszerre dermedtünk meg és fordultunk a sárkány felé. Az újabb szóváltásukat is ugyanolyan meredten hallgattuk, majd újra egyszerre szólaltunk meg.
- Hogy... nullára? - Kérdeztem végül, remélve, hogy rosszul hallottam.
- Persze, hogy nyertél... a mi statisztikánkon nem ront úgysem. - Tekintve, hogy még egy győzelmünk sem volt...

_________________
Stat:
Pontozás (6. szint)
Élet: 6+2=8
Fegyverkezelés: 8+0=8
Erő: 3+3=6
Irányítás: 7+15=22
Kitartás: 5+0=5
Gyorsaság: 5+8 =13
Spec. Képesség: 6+0=6
Páncél:+10=10
Elsődleges jártasságokO
Akrobatika: 1. szint
Észlelés: 1. szint
Keresés: 2. szint
Nyomkövetés: 1. szint
Másodlagos jártasságok
Növénylátás: Tier 1, 18. szint
Potifőzés/Méregkeverés: Tier 1, 11. szintO
Harmadlagos jártasságok
Horgászat: Gyakorló, 60. szint
Kertészet: Kezdő, 10. szint
Vadászat: Gyakorló, 50. szint
Főzés: Gyakorló, 50. szint
Lovaglás: Gyakorló, 50. szint

Adatlap
Utahime
Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi515/600Shukaku és Utahime 2yjvlht  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Shukaku on Szer. Ápr. 23 2014, 22:02

-Majd belejössz Falco, ne aggódj. Idő kell ahhoz, hogy sikert érj el. Kinek több, kinek kevesebb. Légy vele türelmes.
Ezúttal Timidus inkább maradt annál a megoldásnál, hogy Uta ne érthesse, hogy mit mond. Nem akarta elkedvteleníteni, ha már egyszer sikerült felvidítania. Jó volt ez így. Megérdemelte. Shu pedig ezalatt végig bólogatott a másik idomár szavaira.
-Igen, a játékosok. Frissíteni pedig… én felírom mindig a saját füzetembe, hogy nekem meglegyen, és bizonyos időnként frissül a könyv is. Azt nem tudom, hogy központilag csinálják-e, vagy valaki az NPC-k közül, vagy esetleg egy játékos… de ez szerintem nem is fontos, hiszen mindig stimmelnek az adatok. Majd lehet, hogy egyszer megtudjuk, hogy hogyan működik. Talán.
Timidus elvigyorodik ugyan, amikor visszagondol a kazamatás mamlaszokra, akikkel nem lehetett együttműködni, hiszen ez csak azt bizonyította, hogy nem csak az idomárok képtelenek harcolni, így nem az történik, hogy a harcképtelen emberek az idomár kasztot választják, hanem egyszerűen az emberek nem jók a harcra. Persze a könyvekben le van írva pár kivételes alak, mint Nagy Sándor, vagy Napóleon, de az is lehet, hogy azok csak mesék. Mindenesetre az, ami le van benne írva eddig működött, tehát biztos értett hozzá aki azokat a meséket írta.
-Minket sajnos egy elég vacak csapattal hozott össze a sors, és így nem nagyon tudtunk mit kezdeni a helyzettel. Csodát én sem tudok tenni. Egy ideig harcoltunk, majd alkalmaztuk a taktikai visszavonulást. Ennyi. Majd veletek másképpen lesz.
Shukakut is elkapta a lelkesedés, bár ő nem a vadászatért rajongott, csak a felfedezés öröméért… de mivel Uta múltkor sem bántotta a békát, így nem gondolta, hogy másképpen vadászna, mint ő.
-Mi is csak oda megyünk, ami nagyjából biztonságos. Teleportálni pedig bármikor lehet. Nehezen keveredhetünk bajba.
Timidus értetlenül bámulta Utahimét, és nem értette, hogy mit nem ért a lány.
-Igen. Nullára. Azért, hogy vége legyen a harcnak. Na várj, megmutatom.
Megböki a csőrével a lányt, majd még egyszer, mire azonnal felugrik a lila fal, ami megvédi Utahimét, majd egy felirat jelzi a küzdelem végét, és kihirdeti Shukakut győztesnek.
-Ennyi. Nem olyan nagy dolog. Indulhatunk?
-Hát… izé… ne haragudj…

Teszi a lány vállára a kezét Shu, és reméli, hogy tényleg nem nagyon rázta meg őket a vereség.
-Szerintem is indulhatunk.
Rámosolyog a két barátra, majd kuncogva megcsóválja a fejét. Végül is jobban sikerült, mint ahogy várta.


/Timidus támad, a támadáshoz nem kell dobnia, sebez harmincegyet, bekapcsolja a második képességét, amire szintén nem kell dobnia, így megint ő következik, megint támad és megnyeri a küzdelmet./

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi12695/10100Shukaku és Utahime 2yjvlht  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Utahime on Csüt. Ápr. 24 2014, 00:29


A sárkány megint visszaváltott a csipogásra, mire a madaram tovább bólogatott.
- Utának a több. - Már megint azt mondogatja, hogy türelem. Jól van, igyekszem én türelmesnek lenni, de azért olyan sokáig csak nem lehet várni. Persze lassan Uta is megért, tehát azért valóban kifizetődőnek tűnik a várakozás...
Shukaku magyarázatát egy kis hümmögéssel és bólogatással fogadtam.
- Valóban jó lenne tudni. Kicsit kíváncsi is vagyok, hogy működnek ezek a dolgok... - Mindenesetre megnyugtató hallani, hogy mindig stimmelnek az adatok. Valamint tehát nem ő frissítette, csak egyszer frissül valahogy... De akkor mi értelme van a felfedezésnek? A felfedezőt/felfedezőket nem is látom az állat mellett, mint például a recepteknél, hogy ki ismeri. Erről jut eszembe, hogy elég sok mindent lehet felfedezni, nem csupán új fajokat. Ez teljesen érthető is, hiszen alig egy kis részét jártuk csak be ennek a hatalmas lebegő kastélynak. És bár már a 15. szintet hódítják a frontharcosok, még itt lejjebb sem jártunk be mindent. Ami azt jelenti, hogy itt a biztonságos részeken is sok felfedezést tehetünk, nem kell ahhoz a fronton harcolni.
- Remélem találunk még felfedezetlen dolgokat. - Pakoltam el a könyvet izgalommal gondolva a még felfedezésre váró dolgokra és lényekre. A sárkány kazamatával kapcsolatos összefoglalóját félve hallgattam. Mert ugyan mi is hasonló csoportot fogtunk ki, de egy szavam nem lehet, míg én magam sem tudok rendesen együttműködni a csapatommal. Falco is hasonlóképp hallgatott egy ideig, de végül biccentet egyet.
- Azt hiszem, még sokat kell tanulnunk mielőtt simán mennének a dolgok...
Nos... akárhogy nézem is, ami egy frontharcosokéval egyező szintűnek biztonságos, az nem feltétlenül biztonságos egy ilyen pici szinten lévőnek, ki még a felét sem érte el. A sajátoméval egyező szintet nem igazán tartom biztonságosnak, ha csak magunk vagyunk. Sőt, inkább mindig legalább egy-két szinttel kisebb helyen tartózkodok, mint ahol leehetnék. Így ugyan lassabban fejlődök majd, hiszen a mobok nem adnak annyi tapasztalati pontot, mint a velem egyező szintűek, de olyan nagy baj nem érhet váratlanul. Vagy ha mégis érne, úgy talán van esélyünk ellene felvenni a küzdelmet. Viszont Shukakuékkal együtt semmi gond nem lehet még a számomra magasabb helyen sem. Márpedig ha velem jön, nálamnál magasabb szintre úgysem mehetünk.
Megfeledkezve, hogy a kiképzésünk nem csupán taktikai bemutató volt, hanem valóban egy párbajfelkérést küldtem, már indultam is volna, hogy felkészüljünk a kalandra. A lelkesedést Timidus törte meg, mikor hirtelen le akarta nullázni a pontjaimat... Shu teljes életesre állította a küzdelmet? Vagy első találatosra esetleg fél életesre, csak ennyivel nagyobbak nálunk hogy egy ütéssel megöl? Ez nem azt jelenti, hogy tényleg meg is ölhet? Mármint a nulla élet azt jelenti, hogy nem marad egy életpontom sem... vagyis a halált... nem így van? Hallottam is róla, hogy a védett területeken így ölnek embereket, hogy a teljes életes küzdelem során lenullázzák a pontjait valakinek...
- Haaaa?! - Kiáltottam fel meglepetésemben, mikor megbökött a csőrével, ráadásul kétszer egymás után. Egy pillanatig csak pislogni tudtam, miután visszanyertem egyensúlyomat a meglepetés okozta hátratántorodásból. Egy nagyot nyelve végül körbekapkodtam a fejem jobbra majd balra, majd csibémre és a sárkányra majd a lányra. A két pet közönyösen figyelt, mintha mi sem történt volna, így a lányhoz fordultam segélykérőn.
- M- mi- mi volt ez a lila fal? - Mutogattam a semmibe magam elé. Valahogy ismerős is és nem is. A lila a rendszerüzenetek színe is, mint az "elpusztíthatatlan tárgy" vagy "biztonságos övezet" feliratok, de ezek csak belibbennek a látóterembe, és tovaszállnak. Az előbbi falhoz hasonlót pedig nem emlékszem, hogy láttam volna...
Végül lassan megnyugodva Shu érintésére, egy nagyot bólintva mosolygok a lányra.
- Persze, induljunk!



_________________
Stat:
Pontozás (6. szint)
Élet: 6+2=8
Fegyverkezelés: 8+0=8
Erő: 3+3=6
Irányítás: 7+15=22
Kitartás: 5+0=5
Gyorsaság: 5+8 =13
Spec. Képesség: 6+0=6
Páncél:+10=10
Elsődleges jártasságokO
Akrobatika: 1. szint
Észlelés: 1. szint
Keresés: 2. szint
Nyomkövetés: 1. szint
Másodlagos jártasságok
Növénylátás: Tier 1, 18. szint
Potifőzés/Méregkeverés: Tier 1, 11. szintO
Harmadlagos jártasságok
Horgászat: Gyakorló, 60. szint
Kertészet: Kezdő, 10. szint
Vadászat: Gyakorló, 50. szint
Főzés: Gyakorló, 50. szint
Lovaglás: Gyakorló, 50. szint

Adatlap
Utahime
Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
Shukaku és Utahime Vo36oi515/600Shukaku és Utahime 2yjvlht  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Shukaku és Utahime

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.