Re: Tolbana Hősei Emlékmű

by **Garrgantis** Kedd Ápr. 05 2022, 09:03

Hosszú idő telt el azóta hogy elhagyta a céhét, Ainchrad számos pontján megfordult már, de még nem sikerült helyretennie a dolgokat magában. Nem talált igazi társakra. Fejlődnie kell, ha véget akar vetni ennek a játéknak hogy visszatérhessen az eredeti életéhez. De vajon tényleg ezt akarja? Ahogy tellt múlt az idő, egyre jobban kezdi érezni a játék ízét. A benne rejlő finomságok, a kis titkok az új felfedezni valók. Az, hogy nincs vége az eseményeknek. Nincs boldogan éltek, amíg meg nem haltak... Az élet egy kanyar után újabb akadályokat görget eléd, újra megtáncoltat. Akkor és csak akkor lesz vége, amikor pixelekre esel szét és megszűnsz létezni. Ezeknek a játékosoknak állít örök emléket az a monolit, ami számos játékostársának a nevét őrzi. És ez az az emlékmű, ami helyet ad egy találkozónak. Chancery az emlékmű előtt várja, mellette elmaradhatatlan macskája. A lány legutóbbi kalandjuk során mély benyomást tett, örül neki hogy ismét összefújta őket a szél. Chancery fölkel és szembefordul vele. ~Elbűvölő. Elmosolyodik és amikor odaér, szivélyesen köszönti.
- Chancery! Örülök hogy látlak! Fél szemmel lepillant az állatkára. -Izé... szia kismacska. Zavarában ismét felpillant a lányra. -Igen, a küldetés miatt jöttem. A kávé meghívásra ráérősen bólint.
Rendben! Nézzük meg magunknak a helyet. Elindul a kávézó felé.
-Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar viszontlátjuk egymást a legutóbbi kalandunk után.
Merre jártál azóta? Fürkésző tekintete a lányról a macskára siklik, aki kitartóan a lány mellett lohol.
Milyen hűséges kis teremtés. A földi macskák nem ilyen kitartóak... simán lelécelnek, ha úgy tartja kedvük.
A kávézó ajtajához érve, kinyitja az ajtót, és előre megy. Megnézi magának a helyet. Egész csinos. Még nem járt itt azelőtt.
Visszafordul Cahncery felé, és becsukja utána az ajtót.
Befelé haladva, kinéz maguknak egy asztalt az ablak mellett. Nincsenek túl sokan, így lehet válogatni.
-Az ott megfelel?Biccent a személyzet felé, majd ha a lánynak megfelelő, az asztalhoz kíséri, kihúzza a széket és hellyel kínálja. Miután leült, elfoglalja a szemben levő széket.
És most el kell döntenünk egy fontos kérdést: Mit iszol?
Elvigyorodik és várja a lány válaszát.

by **Chancery** Csüt. Ápr. 07 2022, 11:26

Álomeklő a megnevezés hallatán hátra csapja a füleit, kinyitja a száját, megmutatva éles, de apró fogait és halkan fújtatni kezd, szemei szinte villámokat szórnak. Meg kell viszont mondani, jelenlegi formájában ez inkább édes, cuki, mint fenyegető. Lehajolok, hogy felvegyem a karjaim közé, simogatással lenyugtatva; a terv pedig beválik.
-Álomkelő a neve. Óvatosan a kismacskázással. Nem szereti, ha lekezelik.
Vonok vállat, de mosollyal jelzem, hogy nem kell a másiknak aggódnia semmi miatt, nem követett el hibát. Álom nem igazán akar a karjaimban maradni, kapálózással jelzi szándékát, így lerakom vissza a földre és hagyom, had menjen kicsit odébb. Örülök neki, hogy a férfi elfogadta az ajánlatom; szeretek beszélgetni ismerősökkel, mikor összefutunk. Főleg most, bár Garrgantis nem ismert a kilogolásom előtt. Sebaj...
A helyzet valahol még emlékeztet is arra, mikor Yuichival hozott össze a sors. Talán most is ez a helyzet áll fenn. "Minden okkal történik".
-Kisebb ez a hely, mint gondolnánk. De én örülök neki.
A kávézó, helyzetéből fakadóan, nem sűrűn látogatott, de még jó, hogy az aincradi cégeknek nem kell a csőd miatt aggódniuk. Ha valami kinyit valahol, az jó szerével ott is marad. Hely akad hát bőven, és nem vagyok válogatós, beleegyezek én bármibe, akkor viszont kicsit meglepődöm, mikor Garrgantis kihúzza nekem a széket. Nahát, ez... még errefelé is ritka. Talán egy kezemet meg tudom számolni, hányszor csinálták ezt velem egész életemben.
-Köszönöm. -mosolygok rá, még talán kicsit el is pirultam, úgy érzem. Szomorú, hogy manapság már egyre ritkább a jól nevelt fiú vagy férfi, és mindig örülök, mikor hasonlóval találkozom. Az egyik NPC már szinte suhan is felénk, mikor Garrgantis szintén elhelyezkedett, de nem tesz fel kérdést. Én mondjuk nem gondolkodom sokáig, kicsit hümmögök, mintha úgy tennék, töprengek, majd vállat vonok.
-Nekem jöhet egy cappucinó. -majd intek Garrgantisnak, hogy rendeljen ő is, majd az NPC, mikor megkapott minden információt, ott hagy minket, hogy elkészítse a rendelést. Közben úgyis vár rám egy kérdés, amire még nem válaszoltam.
-Visszatérve, ahol elkezdtük; most nem sokat barangoltam. Kicsit rendbe tettem a céh körüli dolgokat, ráadásul az egyik lelkes tagunk egy minipartit is szervezett pár napja. Nagyon édes volt. És veled, történt azóta valami érdekes?
Álomkelő addig is lekuporodott a lábamnál, farkát maga mellé húzva.

by **Garrgantis** Csüt. Ápr. 07 2022, 16:18

A négylábú reakciója meglepi. Nem szokott hozzá, hogy ilyen együgyű kis állatok ilyen önérzetesek legyenek. Macskák mondjuk általában szeszélyesebbek voltak a való életben is, nem gondolta volna, hogy a játék programjában is figyeltek erre.
Békéltetően egy lépést hátralép, és feltett kézzel tettetett alázattal meghajol.
-Bocsánatáért esedezem Álomkelő! Nem akartalak megsérteni.
Közben pajkos kacsintást küld az állat gazdája felé.
Nem esett szó róla a közös kalandjuk során, mindig természetesnek vette, hogy ott tekereg körülöttük.
Fölegyenesedik és folytatja.
-Egyébként hogyan kerültetek össze?
A kávézóban, miután helyet foglaltak, szemet szúr neki Chancery viselkedése. Talán csak a hely fényviszonyai miatt tűnik úgy, vagy tényleg elpirult? Semmi rendkívülit nem tett. Biztos csak a világítás csalfa játéka.
Közben a megérkező npc felé fordul, és miután a lány leadta a rendelését, ő is hozzá teszi
-Én egy zöldteát kérek. Köszönjük!
Visszafordul a lányhoz.
-Tudod, a valóvilágban, egyetem alatt rászoktam a koffeinre durván. Néhány társam olyan receptet tanítottak, ami után két napig nem aludtam. A vizsgaidőszak után olyan voltam mint egy zombi. Ha kifejlesztem a főzés skillt megmutatom egyszer.
A lényege, hogy a kotyogó aljába fekete teát teszel és azzal főződ le a kávét. Extra erős.
Vigyorogva megrázza a fejét az emlékek hatása miatt, majd figyelmesen hallgatja a lányt.
-A céh kérdése nálam is esedékes. Nemrég léptem a régiből, nem éreztem túl jól magam, és fejlődni sem nagyon tudtam. benéztem a kiképzőtiszthez, azt tudod, így kicsit összekapartam magam hogy be tudjak vállalni nagyobb küldetéseket is. Egy ideig szólóztam, és most itt vagyok. Kíváncsi voltam mi van veled.
Felvonja a szemöldökét a hallottak után.
-Minipartit? Mit ünnepeltetek?
Időközben megjött az ital A teafüvek mellé adott gyömbért a csipesszel belemártja a teába, kissé megnyomja, ázni hagyja a csésze mellé helyezi. ~Hangulatos ez a hely... igaz lehet hogy a társaság teszi érdekessé.
A lányt fürkészve kissé elmosolyodik, beleszagol, majd belekortyol a teába, közben hallgatja Chan történetét.

by **Chancery** Hétf. Ápr. 11 2022, 09:07

Álomra pillantok a kérdés hallatán. Vajon feltette ezt már nekem bárki is? Valószínűleg nem, hisz mindenki talán természetesnek vette, hogy ő ugyanúgy került hozzám, mint mindenki más petje, pedig, távolabb nem is lehetnénk a valóságtól. Visszafordulok Garrgantis felé, lehunyt szemmel kicsit összeszedem a gondolataimat, majd mesélni kezdek.
-Ugye, egy idomár a rendszertől kap egy tojást, az kel ki egy idő után és az lesz a pet. Nekem eredetileg egy óriáspók jutott, pedig irtóztam akkor még a pókokkal, rettenetesen féltem tőlük. Az egyik admin észrevehette, mert úgy... talán pár hét múlva Álom az erdőből jött elő és egyszerűen kicserélte nekem a rendszer, hogy melyikük legyen a társam. Igaz, menet közben a pókot is megszerettem, sőt, azóta kifejezetten imádom őket, de már ő is boldogan él egy másik idomárral.
Vajon Norm milyenné vált volna mellettem? Kokoro megállt a fejlődésben, így sem a sakál, sem a pók nem fog már fejlődni, akik a keze alá tartoznak, de ő nem bánja. Boldogan él a párjával és fedezi fel a világot; már sokkal élettel telibb, valahányszor találkozom vele a könyvtárban.
-Inkább az Italkészítést húzd fel hozzá. -mosolygok, de már elég elképzelni, hogy milyen erős lehet az a kávé-tea keverék. Lenyitom a menümet kicsit, hogy megnézzem, az én Italkészítésem hogy áll, de még csak félúton haladok vele. Ennek ellenére talán összejöhet.
-Vagy akár megpróbálhatom én is. 300 pontom már van rajta, hát ha ezzel már engedi.
Elvégre, nem tűnik bonyolultnak, már csak kérdés, a programozás és a rendszer mennyire adja vissza az erősségét.
A céh témájára kortyolok a kihozott italból. Tipikus tejeskávé, pont megfelelő, kis kakaószórással a tetején.
-Nekem szerencsém volt, hogy ahova elsőre beléptem, az számomra tökéletesnek is bizonyult. Sőt, talán még úgy is mondhatom, hogy egyszerre kettőhöz is tartozom. -kuncogom el magam, majd gyorsan folytatom, hogy elmagyarázhassam. -Mai napig erős szövetségben vagyunk a legnagyobb céhvel, a Justice League-val, náluk jártunk a csokibo... chocobós felkéréssel. Mi afféle kistestvére vagyunk, egy család.
Nem akartam túlzottan belemenni a múltba meg a részletekbe. Mióta Peter eltávozott és enyém lett a céh vezetése, igaz, átneveztem,de a fő lényegén a színfalak mögött sosem akartam változtatni. Mosolyogva kavargatom kicsit a kávémát.
-Az egyik tagunk nagyon szereti az ilyen kis ünnepeket, ő egyébként is olyan típus, aki szó szerint mindennek tud örülni és mindenben a pozitívat látja. A Fény Lovagja. -kuncogok. -Az én céhem Közösségi, szóval jellemzőek is ránk az ilyen társasági események.
Végül összefonom a karjaimat és kissé félredöntött fejjel Garrgantisra mosolygok.
-Ha gondolod, a legtöbb céhet azért ismerem, ha épp keresel egy hozzád illőt, tudok segíteni, hova menj.

by **Garrgantis** Hétf. Ápr. 11 2022, 10:52

Elfintorodik a hallottak után.
- Az igazság az, hogy nem nagyon olvastam el az állatidomároknak. Fel sem merült bennem hogy az legyek, így nemigazán ismerem a működését, de köszi a tájékoztatót. Mindenesetre nem gondoltam volna, hogy az adminok ilyenre is figyelnek, hogy szereted-e vagy nem.
Az igazat megvallva, nem tudja milyen állatnak örült volna, ha idomár lett volna. Különösebben nincs kedvenc állata, így nagyjából mindegy lett volna neki. Többek között ezért sem választotta azt a lehetőséget.
Elvigyorodik a lány ajánlata hallatán.
- Ha elég bátor vagy, megpróbálhatod. De mondom, garantáltan nem alszol két napig. Habár...
Nem tudja hogy egyáltalán van-e hatása az ilyen italoknak tekintve, hogy a fájdalom is ki van kapcsolva van-e másnaposság a játékban, és ha nincs, akkor feltételezhetően a koffein hatása sem feltétlenül érvényesül. Elkalandozik a gondolata. És mi van a szexxel? Orgazmus sincs?
Visszatér a jelenbe és ismét a lányra figyel.
Én eddig nem nagyon foglalkoztam a céhes dolgokkal. De a csokibocis küldetés után tapasztaltam a vele járó igazi előnyöket ezért kerestem intenzíven kutakodni
Közben egy mentalevél felúszik a tea tetejére és lustán körözni kezd. Elgondolkozik kicsit a látottak mellett. Elképzelhető hogy Chan segíthetne neki. Egy próbát megérne. Könnyebb lenne talán fejlődni, és a gyalázatos felszerelését is felújíthatná.
Meghát a társaság sem mindegy. Unalmas egy idő után önmagában kalandozni.
- Bírom az ilyen embertípust. Még ebben a nyamvadt helyzetben is képes a dolgok jó oldalát látni. Belegondoltál, hogy mostanra hogy nézhetünk ki a kinti világban? Biztos marhanagy a körmünk, a hajunk... Ehh Mindegy is.
Határozottan bólint a lány ajánlatára. -Rendben. Keressünk nekem egy céhet. Habár a járt utat egyszerűbb követni. Hozzád nem csatlakozhatnék?
Bízik a pozitív válaszban. Chancery amúgy is szimpatikus, és egyszerűbb úgy beilleszkedni valahova, ha már van ott ismerős.

by **Chancery** Hétf. Ápr. 25 2022, 13:54

-Én meg őszinte leszek, másnak el se tudnám magam képzelni. Persze a rendszer segítene mindenben, de nagy állatbarát vagyok. -vonok vállat, nevetve, ahogy kortyolok a meleg italból. Már kezd jó idő lenne, de még nagyon jól esik az ilyesmi, főleg jó társaságban. És ej, ha tudnám, mi jár Garrgantis fejében, biztos nagyot nevetnék, de helyette csak figyelem az arcát, amint szemmel láthatólag igen csak elmerült valamiben, mintha töprengene. Nem zavarom meg a gondolatait, kicsit körbenézek a gyér forgalmon, de ismerős arcot nem látok. Milyen különös, hogy évek óta be vagyunk ide zárva, mégis, nem ismerhetek meg mindenkit. Talán jobb is így. Jobban preferálom a kicsi, de összetartó baráti társaságot, mint a tág, de laza ismeretségi kört.
-Valószínűleg a körmünket és a hajunkat karban tartják, de azt is el tudom képzelni, hogy kellő tápanyag híján ezek növekedése is lecsökken. De az tény, hogy csontsoványak vagyunk, az izmaink pedig elsorvadtak. Ilyenről lehet engem kérdezni, a fél családom orvosi pályán futott, még ha nem is túl magasan a ranglétrán.
Fordulok ismét felé mosolyogva, de nem mondom el a saját tapasztalataimat. A hajam valóban hosszabb volt, de láttam, hogy vágták, amíg játszottam, de mire az izmaimat ismét felépítettem, szó szerint egy kínszenvedés volt. Borzalmas volt nem tudni mozogni, vagy csak alig, mikor úgy érzed, össze fogsz törni a saját pöttöm súlyod alatt, és forog veled a világ. Nem akarom ismét átélni, ez az egy tart vissza attól, hogy örökre a játékban maradjak. Inkább majd én akarok segíteni Eikinek a felépülésben, mikor kijutunk innen.
A kérése viszont meglep, főleg, hogy épp ittam. Lenyelem a kortyot, nem törődve azzal, hogy forró, és félredöntött fejjel nézek a férfira, hogy komolyan gondolja-e, pedig a szívem repesni kezd az örömtől. Még egy tag szellős céhházunkba... mindig ad okot az ünneplésre. Elmosolyodom és kinyújtom felé a tenyerem, mintha kezet szeretnék rázni vele.
-Persze, hogy jöhetsz! Ezer örömmel látlak! Üdv a Unity-ban.
Majda kézrázás után a menüből elküldöm neki a kérelmet, de a mosolyom szerintem mindent elárul, mennyire örülök.

by **Garrgantis** Szomb. Ápr. 30 2022, 23:01

Elmosolyodik a lány lelkesedésén. Mindig is csodálta azokat, akik ennyire odaadóan tudnak szeretni egy állatot.
Nem szól rá semmit, csak egy bólintással jelzi elismerését.
-Nekem nem nagyon volt időm soha házállatot tartani a való életben. Néhány pókom volt, de másra nagyon nem futotta az időmből. Azokkal meg sok gond nem volt. három négy havonta dobtam nekik pár tücsköt és ezzel letudtam a gondozásukat. Persze a vedlésüket mindig végignéztem. meg is tartottam az összes bőrt. Vajon megvannak még?
Elmerend egy kicsit, és viszolyogva hallgatja Chan beszámolóját.
-Te jó ég. Borzalmas szájszagom lehet... Tudod ez az amit nem értettem soha a csipkerózsikában sem. Hogy lehet, hogy nem zavarta a herceget egy több évtizede szunyókáló csaj higiénés állapota? ráadásul őt nem gondozta senki. minket gondolom kórházban vagy otthon forgatnak, meg ápolnak. Hát még ha az eredeti sztorira gondolok... Ott konkréten megerőszakolta a herceg alvás közben, és nem ébredt fel, sőt szunyókálva megszülte a herceg gyerekeit, és ők keltették fel az anyjukat úgy, hogy kiszopták a mérget az anyjuk ujjából... Grimmékkel nem volt valami rendben az is tuti...
Eszébe jut hogy hangozhatott ez a monológ egy külső hallgató számára, majd pirongva hozzáteszi. -Bocs. néha rám jön az agymenés...
Úgy tűnik Chan örül a jelentkezési szándékának.
-Nagy bajban lehettek, ha ilyen szerencsecsomag kezdőnek is ennyire tudsz örülni. Teszi hozzá nevetve. Majd a panelre kattint és elfogadja a meghívást.
-Remek és most hogyan tovább? Mire számíthatok? MIlyen előnyökkel jár, és milyen kötelezettségeim lesznek? Mi lesz a feladatom? és Hol tart most a legerősebb játékosunk?
Tudom kicsit sok kérdés, de nem szeretek sötétben tapogatózni.Halkan hozzáteszi: Habár néha az is szórakoztató tud lenni...
Kaján vigyor terül el az arcán, majd ismét a teájába kortyol

by **Chancery** Szer. Május 04 2022, 16:39

Szinte felcsillan a szemem, mikor megszólal, hogy pókjai voltak. Norm valamit nagyon megváltoztatott bennem, hisz hiába veszítettem el, amióta velem volt, valami különös vonzódást kezdtem érezni a nyolclábú társai irányt. Ugyanúgy, ahogy farkasok, rókák vagy macskák ellen sem szeretek harcolni, mobolni, úgy a pókokat sem szívesen csapom le. Vagy a kígyókat. Tulajdonképpen valóban nem szeretek a mobokat bántani, de persze, egy játék velejárója, hogy szükséges. Hála az égnek, hogy ez nem valóság, és kiráz a hideg, ha arra gondolok, Shukaku nem értene velem egyet, sőt, kifejezetten meggyűlölne a véleményem miatt.
Még ennél is jobban...
-Madárpókjaid voltak? Tarantulák? Oh, mesélj róluk! A kobaltkék madárpók az egyik kedvencem! -lelkesedem be, amíg le nem nyugtatom magam egy torokköszörülés és egy korty kávé társaságában. Hisz valljuk be, a következő téma is olyan, ami felettébb érdekes. Könyvmolyként nem áll távol tőlem a mesék világa, és igen, ismerem a Grimm testvérek vagy Andersen műveinek eredetinek titulált változatait.
-Igazából, ők is és Andersen is inkább afféle horrormeséket írtak a felnőtteknek. Nem tudom, miért kerültek azok a gyerekek kezébe, erősen átírva, aztán Disney is rátett még egy-egy lapáttal a történetekre. Talán nincs is ezzel baj, csak utólag traumát okozhat, és jesszus, túl sokat beszélgetek mostanában Aftonnal, bocsi. Egy barátom, aki ráadásul pszichológus, gondolhatod, milyen, mikor bepörög egy témára.
Nevetem el magam halkan. Afton még szintén egész kiselőadásokat tudna tartani a mesék mögötti utalásokról, rejtelmekről, jelentésekről. Már most elnézve, jókat tudna beszélgetni Garrgantissal, és most, hogy a férfi a céhünk tagja, pláne nem lesznek egymástól túl távol. Hisz Afton pedig a testvércéhünk, vagy inkább, anyacéhünk tagja.
Csupán legyintek, a fejemet csóválva, mikor ledegradálja magát. Ugyan, ő sokkal kevésbé kezdő, mint én. Főleg most...
-Hát, nézzük csak... nálunk nagyon elvárások nincsenek. Vigyázz magadra, segíts a többi játékost, amennyire tudod, satöbbi, de semmi bonyolult. A céhbankot bátran használhatod, ha szükséged van belőle valamire, akár aranyra, akár felszerelésre, gyártáshoz, bármire. Ha segítség kell, mostantól engem is, vagy bármelyik másik céhtagot el tudod érni, és segíthetünk. Talán ez a legnagyobb előny a szólózással szemben.
Mikor a legerősebb tagra kíváncsi, rögvest Eiki jut eszembe, de nem hagyom, hogy tévedjek. Meglepődtem, mikor megtudtam, hogy Miko, a céhünk másik energiabombája Pinku mellett, jócskán megelőzte, és ha valakinek pofont ad, az már szó szerint fáj.
-Miko, egyébként ő is harcművész, most köztünk a legerősebb, ha jól tudom. Ő és Eiki frontharcosok. Miko egy egérszürke hajú, energiabomba lány, de vigyázz, nehogy megrúgjon. Eiki pedig magas, szőke, mindig mosolygós, segítőkész. Jól fogod magad érezni közöttünk szerintem. Oh, várj...
Emelem meg a kezem, mintha meg akarnám akadályozni, hogy közbeszóljon, mielőtt folytatom.
-Simi! Simeont kihagytam, bocsi. Ő is frontos, egyemmeg, érte mindig aggódom is, de... jaj, arany tündérbogár az a fiú. Ő a Fénylovagunk, meglátod, nagyon odalesz érted ő is. -mosolygok. -Egyébként hozzám hasonlóan idomár. Szóval állatokban nem lesz hiány, főleg, hogy neki kettő is van.
Kissé megemelem a szemöldököm, de jót mosolygok a burkolt viccén, mielőtt én is hozzátenném, a kávéscsészét a szám felé emelve.
-Ebben egyetértünk. Sötétben minden izgalmasabb.
Végül elnevetem magam.
-Oké, most már tuti, hogy jól fogod magad érezni köztünk.
Előre várom, mennyi perverz poénbomba fog robbanni, ha Garr és Eiki összekerülnek egy beszélgetésre, főleg, ha én is ott leszek és néha közbeszólok. Csak figyelnem kell majd, hogy Simeon véletlenül se legyen a közelben akkor.

by Ajánlott tartalom