[Játékos Küldetés] Dual Tower - ..: Avagy, az őrület küszöbén:..

---

---

Ki-ki a maga kis virágocskájával, gombácskájával a kezében, esetleg ha megpróbáltátok betenni az inventoryba akkor ott lapulva indulhattatok tovább. Kiéve a rozoga ajtón ami már majdhogynem szét esett, sőt ha hozzá értetek vagy bele rúgtatok, neki estetek az azon nyomban el is pixeleződőtt. Ugyanúgy egy lépcsősor vezet titeket előre célotokhoz, bár vigyázzatok nehogy a rossz irányba induljatok útnak, kellemetlen volna visszatérni ide jócskán időt veszítve a sikerhez.

Rita csapata:

Detross közelében volt a felrobbanó gombának így Ő be is lélegezte a növény spróráját melynek köszönhetően egy gomba nőtt a fején. Eleinte csak aprócska ami a végére majdnem akkora lett mint maga Detross feje, és kíváncsian nézett körbe rajtatok, majd megszólalt. Detross meg kiakad hogy mégis miféle teremtmények bújkálnak meg errefele, amik képesek szimbiózisba lépni másokkal.
- Hol van a báttyus? – Néz titeket, vagyis inkább a kobakotok tetejét, de elszomorodik mikor nem lát senkit, sőt egyre csak pityeregni majd sírdogálni kezdett mint egy kislány. Ha kérdezitek válaszol.
Amint haladtok előre, semmi furcsát nem vesztek észre mindaddig amíg felfele nem pillantotok, ahol ugyanis mint egy felfele fordított pohárban amire nem hat a gravitáció, a víz megmarad a tetején. Ti is hasonlót véltek felfedezni, pár lépcsőfok után amint némi fényt kaptok láthatjátok hogy víz lepte el a folyosó azon részét. Előre haladva sejthetitek hogy nem tudtok levegőt venni a víz alatt, de hamarosan érkezik egy aranyos mosolygós medúza lány, aki amit megpillant titeket, rögtön felétek siet és köszönt titeket.
- Sziasztok, örölök hogy ilyen gyorsan ideértetek.- Húzta szélesen mosolygósra a száját.
- Hűhaa, mennyi szép virág és gomba. *-* Tudjátok én csak ritkán láthatok ilyeneket, de tényleg lenyűgözően néznek ki ezek a teremtések. – Magyarázta csiripelő hangon ténylegesen elalélva a látványától. Majd észbe kap.
- Uhh, majd elfelejtettem! – Füttyent egyet két ujját a szájába téve, mire pontosan annyi medúza jelenik meg körülötte mint ahányan vagytok.
- Vegyétek fel ezeket, nem bántanak, kedves kis lények. És segítenek nektek levegőt venni a víz alatt srácok. – Nézett körbe a furcsa bagázson.

Rita választása:
- Peremis
- Méregfű gomba

Hinari csapata:

Úgy látom mindenki kiválasztotta a kedvére való növényeket, aminek örülök ámbár majd meglátjuk mennyire is fog majd segíteni nektek a kihívás helyzetében. Kilépve a már roncs ajtón ha hozzá értek elpixeleződik, nem kell neki sok, hisz igencsak régi és rozoga volt, az is csoda hogy már a kinyitásnál nem esett darabokra. Mivel senki sem ment a felrobbanó gomba közelébe így senki sem szippantotta be az általa ontott spórákat, szerencsére vagy épp károtokra. Előre haladva feltűnhet hogy a falat valamiféle jég, vagy inkább kristály fedi be, amely egyre vastagabb lesz és egyre tisztább képet ad rólatok. Ha önarcképetek szemébe néztek megjelennek az emlékeitek egy része, amit mindenki lát. Azt hogy mi az rátok, vagyis inkább a tudatalatittokra van bízva. De ha nem torpantok meg, és haladtok előre akkor bizony furcsa dologra lesztek figyelmesek. Három nyíl szerű valami közelít felétek, és mindegyik célba vesz egyvalakit. Hinari, idős nő lesz. Yuichi lány, Yurihime viszont megfiatalodik úgy négy-öt éves korra.
Yuichi választása:
- Éjjeli liliom
- Jégszirom virág

---

---

Összesítő:

---

Hinari csapat:
/Mesélői hibám végett történt némi kavarodás, így pár percet időutazunk és kiegészítjük azt! Elnézést kérek érte!/

Hinari és Shizuka: Ugye mind a ketten hozzá értetek a kristályhoz mikor már javában folytak az emlékeitek, ezt a kristály azzal jutalmazza hogy titeket is beszippant. Emlékeitek összegubancolódnak, és osszatok meg egymással is olyan emlékeket amiket mi Hime nem lát, ugyan, de ti nem igen fogjátok tudni hogy most az/ok az esetek kivel történt meg valójában, a magatokénak érzitek, ugyan csak foszlányképek, de akkor is… minél inkább gubancolódik annál inkább kavarodik össze minden, egészen addig míg szét nem törik az egész, és akaratlan is kiszabadítjátok egymást. Az emlék lehet rossz-jó, minden rátok van bízva.

Hime: Pár percre eltűnnek csapattársaid, egyedül Yuichi marad melletted. Néhány percre elbizonytalanodsz hogy miért is vagy itt… hogy kerültél ide… és a céhhel kapcsolatos dolgaid is furcsán kavarogni kezdenek benned miként törlődik ki memóriádból a céhvezéred, és Shizu-nyan emléke. De amint kitörnek ismét emlékzel mindenre, sőt talán azt gondolhatod furcsának hogy miként felejthetted el őket, akárcsak pár percre is…

Majd mielőtt megnyugodhatnátok pár furcsa fénysugár jelenik meg és veszi célba hármótokat. Egyedül Sizu szabadult meg az „átok” alól. Talán.


Utatokon haladva tovább, egyetlen óriási ajtó választ el titeket a céltól, aminek a kopogtatóját megszólaltatva ki is nyílik előttetek.
Beérve a félhomályba, sűrű köd lapul a talajon, ami úgy fél lábszárig ér, tehát alig van húsz centi magasan. Először alig láttok bármit is, de amint mindenki betoppan, egy hatalmas kristálydarabot pillantotok meg a terem közepén, ami világítani kezd és ennek köszönhetően most már belátjátok az egész termet. Nincsenek bútorok, nincs semmi… csupán a hatalmas kristály, melynek a belsejében egy fiatal fiú található, látszólag mozdulatlanul, bezárva. A terem széles, kör alakú, sarkok nélkül, de felfigyelhettek hogy a ködben, egy fiatal fekete hajú lány térdel, lehajtott fejjel a kristállyal szemben, majd amint észre vesz titeket, rátok emeli pillantását. Majd a falon keresztül „Átszivárogva” érkezik még pár jövevény, méghozzá Miriana, a medúza lány, akinek a most egy vízzel telt medúza csücsült a fején. De nem egyedül jött, megpillanthattátok azt a lányt is aki elküldte felétek a sugárnyalábokat ami végett „átalakultatok” kissé. Majd kirajzolódik még egy Medúza Lány alakja, majd még egy idegen lányé. Tehát összesen, négyen jelentek meg. Aki rendelkezik látás egyessel az felfigyelhet egy furcsaságra, miszerint citromsárga fonalak szövik körbe a termet, és a kristályt kikerülve ugyan de keresztül halad a jelenlévő ellenségeitek testén. A megjelent lányoknak mint üres a tekintetük, és úgy szövik át a testüket a sárga fonalak mintha csak arra lennének felvarrva, de ez alól Azumi a térdelő lány sem kivétel, akinek a nevére rá is tudtok fókuszálni. Azumi testét már szinte teljese „átjárja” a fonal, míg a többieket, csupán 2-3 szál szövi át. Azami a fekete hajú lány időközben felállt és gúnyos mosollyal lépett párat felétek, majd csípőre tette a kezét, és lenőzően felvonta a szemöldökét mikor körbenézett rajtatok. Csupán az Ő arcán láttok érzelmeket. Feltűnhet hogy afféle sebhelyek, vagyis inkább pikkelyek borítják az arcának egy részét.

Innentől tiétek a staféta bot, a lány látszólag nincs beszédes hangulatában, bár ezt csak akkor tudjátok meg biztosan ha próbálkoztok nála. Nem fogad titeket örömmel, ugyanakkor a ti döntésetek hogy miként cselekedtek, akár meg is támadhatjátok, bár feltűnhet hogy nincs fegyvere… mégis olyan magabiztosan áll előttetek…


Rita csapata:
Szophie és Ozirisz: A robbanó gomba hatására megilyedtél, talán érhető is, bárcsak Detrossnak is létezne hasonló „veszély jelzőkéje” de nem… Ez az alak reménytelen… minden rossz megesik vele, ami csak megeshet… Detross kiakad, tapogatja a fején lévő micsodát… és szabályosan lesokkol… Ha kérdeznéd sem tudna válaszolni semmire… mondhatni hogy örül hogy él, igazi gomba zombie lett szegény, aki alig mutat életjeleket, egyedül csakis az mutatja hogy magánál van hogy lélegzik és pislog… naagy kerek szemekkel… nem tudja felfogni hogy egy gomba nőtt a fején. Egészen addig amíg meg nem bököd a gombáját… ugyanis ennyi idő kell neki hogy leessen, hogy egy növény hisztizik a feje tetején… ekkor ugyanis kikel magából, és mint akink lángol a ruhája földhöz vágja magát, forogni kezd, közben megkísérli letépni a növevényt a fejéről… sikertelenül… Miközben a férfi a „Tépd le, szedd le…” mondatokat ismételgette egymás után, a gombácska meg még hangosabb és keservesebb zokogásba kezdett. Majd néhány keserves pasi-hiszti és a teljes kimerültségnek köszönhetően leül egyhelyben,és mered előre a semmibe… de már azért valamivel jobban van. Némileg sikerült elfogadnia a tényt… hogy egy pityergő gomba nőtt a fején, aki a testvére után sírdogál… Az idomár lenyugodásának köszönhetően most már a kis gombának alkalma nyílt választ adnia a sűrű kérdéseidre. Amire csak sűrűn pislogott és kapkodta a levegőt hogy mire is válaszoljon elsőnek… majd elkezdte:
- A testvérkém azt hiszem nem született meg…- kezdett megint keserves zokogásba.
- Nem hallom őt… hallanom kéne a báttyuskámat… - Nos, igen ezek a válaszok több ízben sem férnek össze, de úgy látszik bármi is legyen a háttérben, a kis gombanövevényt igencsak zavarja…
- Mob? Mi az a mob?- Kérdez vissza őszíntén miután lenyugodott cseppet… Idő kellett neki de úgy hiszem eléggé lenyugodtak mire mindannyian útra kelltetek… bár nem figyelmeztette senki sem Detrosst és ő sem gondolkodott hogy kéne vinnie magával bármiféle növényt is… bár ezek után úgy hiszem inkább tartózkodott mindenféle élőlénytől amitől csak lehet…
Útközben összefuttok egy furcsa jelenséggel, és egy újjabb érdekes teremtménnyel is, aki kicsapó lelkesedéssel fogadott titeket, de mindezt Szophie negatív hozzáállása gyorsan megcsapolta…Először értetlenkedő arccal figyelte a lányt, majd megfordult karba fonta a kezeit, és megszólalt.
- Hümphhh… senki sem mondta hogy muszáj. Nyugodtan maradhatsz ott is ahol vagy. Vagy megpróbálkozhatsz a medúzáim nélkül, lássuk meddig bírnád bleeeeeh… - Nyújtotta ki a nyelvét és húzta le a szemét gyerekesen gúnyolódva. Tény hogy ez az ő területe… de Ő olyan szívesen várta… erre meg azzal vádolják hogy biztos ártani akar. Hát ha akar maradjon csak ott… őt aztán nem zavarja… duzzogott még a gondolataiban, majd amikor arról beszélt Szophie hogy „az Ő oldaluk” akkor bűnbánóan felvonta a szemöldökét, alig észrevehetően összébb húzta magát… és csupán ennyit szólt.
-És akkor mi van?... – Igen… sok mindent nem tudott mondani, se tenni, a lánynak igaza volt… Ő tényleg nem közülük való… de akkor is… úgy örült hogy végre valaki erre tévedt… Továbbjutva kiértetek a vízből, utatok nem rejtegetett veszélyt sem hasonló, a medúzalány végid dudorászva úszkált mellettetek, majd mikor kiértetek visszakérte a „társait”… Még egy szúrós pillantást vetett Szophie-ra majd „hümpögött” egyet hátat fordított nektek majd visszaúszott, a saját lakhelyére…


Utatokon haladva tovább, egyetlen óriási ajtó választ el titeket a céltól, aminek a kopogtatóját megszólaltatva ki is nyílik előttetek.
Beérve a félhomály fogad titeket, a talajt sűrű köd borítja, ami úgy fél lábszárig ér, tehát alig van húsz centi magasan. Először alig láttok szinte semmit sem, de amint mindenki betoppan, egy hatalmas kristálydarabot pillantotok meg a terem közepén, ami világítani kezd és ennek köszönhetően most már belátjátok az egész termet. Nincsenek berendezések és ehhez hasonlók, nincs semmi… csupán a hatalmas kristály, melynek a belsejében egy fiatal lány található, bezárva. Meg sem moccan.. A terem széles, kör alakú, a mennyezet sötét, majd felfigyelhettek hogy a ködben, egy fiatal fekete hajú srác temeti tenyerébe az arcát, ami pár könnycsepp is végiggurul, így áll a kristállyal szemben, majd amint észre vesz titeket, rátok emeli pillantását. Ez időben a falon keresztül „átszivárogva” érkezik még pár jövevény, mégpedig, a medúza lány, akinek a most egy vízzel telt medúza süveg volt a fején. De nem egyedül jött, megpillanthattátok azt a lányt is aki elküldte felétek a sugárnyalábokat ami végett „megváltoztatok” kissé. Majd kirajzolódik még egy Medúza Lány alakja, majd még egy idegen lányé. Tehát összesen, négyen jelentek meg. Aki rendelkezik, látás jártassággal az felfigyelhet egy furcsaságra, miszerint citromsárga fonalak szövik körbe a termet, és a kristályt kikerülve ugyan de keresztül halad a jelenlévő ellenségeitek testén. A megjelent lányoknak mint üresen üveges a tekintetük, és úgy szövik át a testüket a sárga fonalak mintha csak arra lennének felvarrva, de ez alól Konoha a fiú sem kivétel, akinek rá tudtok fókuszálni a nevére. Konoha testét már szinte teljese „átjárja” a fonal, míg a többieket, csupán 2-3 szál szövi át. A fiún már nem látszott szomorúság, inkább csak önelégültség és gúny… szemmel láthatóan lenéz titeket amint végigmér bennetek… Látszólag fegyvertelen, ugyanúgy a többiek is, a fiú mégis olyan ellenszenves, már-már tenyérebmászó pillantásokat vet felétek… valamiért biztos a győzelmében… Kérdezzétek nyugodtan, bár nem hiszem hogy érdemleges választ fog adni bármire is.

Ti döntötök mihez kezdetek, lehet támadni Konohát, vagy akármelyik lányt, neki szaladhattok a kristálynak is ha azt látjátok jónak. Minden csupán rajtatok áll.