C.B.A. vs Red Raven

- Üdvözletem ismét, hölgyek, urak, itt mindenki kedvence: Papa’rashi. Nem is szaporítom tovább a szót, ugyanis újabb mérkőzésnek nézünk elébe. Nevezhetjük ezt a lovagok csatájának is, ugyais nem kevesebb, mint 3 lovag szerepel, kategóriánként egy…   A C.B.A. küzd meg a Red Raven ellen.. nézzük a tagokat:
- A  C.B.A. felsőkategóriás lovagja bár kardforgatóként debütált… A  Justice League  mindig vidám kék cicusa, aki olyan jól karmol és harap, mint nevet és játszik, a top 10 egy tagja az első frontharcosok egyike: RENAI! Nagy tapsot neki…
- Őt követi egy vérbeli nekomimi, igazi cicabarát, egy idomár a Young Justice-ből a mindig full happy: CHANCERY és nem olyan kis cicusa: ÁLOMKELŐ!
- A csapat kapitánya egy ismeretlen harcművész, ki nem veti meg az italt. Számunkra érthetetlen ez a döntés, de lehet meg van az oka a pozíciójának… Nagy tapsot : BACCHUSnak!

- Második csapatunk első embere a Justice League vörös démona. Vérmérsékletét csak kardforgató tudománya múlja felül, és ő az elsőszámú fegyverkovács. Egyesek szerint egy nő formájú faltörő kos köszöntsük a két karddal és éles nyelvel ellátott: RITA HANAMIt!
- A hollók kapitánya egy újabb lovag, egy újabb vörös, bár fél szeme van, mindig jól átlátja a helyzetet, azt is túléli, amit mások nem, egy született bokszzsák: TETSUKO JIN!
- Végül egy újabb lovag. A semmiből tűnt fel és máris felfigyelt rá egy neves céh, mely meg is kaparintotta magának.  Vajon ez mit jelenthet? Miféle képességekkel bír eme ismeretlen férfiú?  Köszöntsük az arénában: RAVENt!

Induljon hát a küzdelem, sok sikert! \o/

// C.B.A. kezd //

---

Nem hagytak nekünk ám túl sok időt, épp hogy összeismerkedtünk, rögtön másnap kezdődött is a viadal. Arról nem is beszélve hogy minek itt ez a temérdek kényeztetésünkre és szükségleteink kielégítésére, fáradt izmaink és idegeink megnyugtatására szolgáló helyek és lehetőségek. Sportpályák, medencék, jacuzzi, európai és ázsiai éttermek, bevásárló központ és még sorolhatnám. Mind ez a mi tiszteletünkre erre… erre… nem hiszem el hogy nem juthatok el legalább egyet kipróbálni. Jinel vacsorázni vagy Ritával kendózni egyett. Bár kendóban tuti elpüfölne. >.> De a tényen nem változtat. Chancery-vel és Bacchussal már megismerkedtem. Legalábbis a nevüket már tudom. Chan felettébb édes, míg Bacchus bűzlik a pia szagtól, bár elsőre nincs bajom felük, sőt azt hiszem máris megkedveltem őket, főleg Álomkelőt. Világ életemben macska párti voltam, nem véletlen hogy szimpizek a macskafüles lánykával és petjével. Ilyenkor azért bánom hogy nem állatidomár lettem. ><

Reggel hét óra… lassan mindannyian készülődünk, én még vettem előtte egy gyors zuhanyt és közben arról fantáziálgattam hogy vajon hogy is alakulhat majd a meccs. Izgatott vagyok, talán eddig jobban mint bármikor, pedig nem szoktam komolyan venni az ilyesfajta mérkőzéseket, most valahogy mégis más… most nem csak én vagyok… most nem szórakozhatok. ~ Egy csapatként harcolni… ~ Vajon képes vagyok én erre?... Tankként kötelességem másokat védelmezni, de a zsigereimben érzem hogy ez több most mint eddig valaha is volt. Nem másokért és nem csak magamért harcolok. Eddig ezt a két végletet ismertem, de félek hogy nem vagyok elég jó közéjük… nem, nem a pontjaim miatt és még csak nem is a képességeim végett. Szimplán csak a tudat hogy… egy csapatként kell játszanunk. A boss harcok is hasonlók, ott is egy csapatban harcolunk, de mégis más. Nincs ekkora felelősség, mivel ott nem csak én vagyok nagyobb szintű. Úgy érzem vigyáznom kell rájuk. És mindezek mellett még alkalmazkodni is?... Azt hiszem én még sosem csináltam olyat… mármint, mindig mentem a saját fejem után, de most ezt nem tehetem meg. ~Tényleg komolyan kéne harcolnom? ~ Még a gondolat is megrémiszt… szeretek hülyéskedni, ökörködni. És azt hiszem ezt mások is szeretik bennem, de most mi legyen?... Nem én vagyok a csapatvezér… háll' istennek. Azt hiszem akkor talán be is kattannék. Felelősséget valahogy sosem szerettem vállalni senkiért sem… még magamért sem. Azt hiszem pont ezért toltam fel az életpontjaimat… hogy kicsit biztonságban érezhessem magam.

Lassan mindannyian elkészültünk. Kicsi pillangók repdestek a hasikámban mikor megpillantottam a tömeget. Beléptünk, és a lelátót kezdtem kémlelni. Egy fura fazon felkonferált minket és mindannyiunk nevénél hatalmas üdv-és tapsrivalgás rázta meg a harcteret. Még egy utolsó pillantást mértem a nézőtérre keresve pár ismerős arcot… majd kicsit aggódva néztem a többiekre, de gyorsan észbe kaptam. Nem szabad hogy akár ők, akár az ellenfelünk meglássa rajtam a bizonytalanság akár csepp jelét sem. Nagyot sóhajtottam majd az arcomon széles mosoly jelent meg, ami gyorsan rá is fagyott mikor megpillantottam az ellenfeleinket.

Döbbenetemben meredtem magam elé, miközben éreztem hogy lesápadok. Egyszerűen nem hittem el hogy a sors ismét ilyen gonosz tréfát űz velem. Nem tudtam hogy neveznek, és végképp nem gondoltam hogy ők fognak velünk szembe szállni elsőnek. Én egyszerűen kész… néma csend… nem láttam és nem hallottam. Az eddig dobhártyámat is beszakító üvöltés, most mintha lelassuló szalagot hallgatnánk, egyre vált mélyebb és vontatottabbá. Az elém táruló kép pedig homályosabbá, szemcsésebbé majd végül eltűnt minden. Elfogott a gyengeség, és éreztem hogy össze fogok esni. ~Mi történik velem?...~ Számomra ezek az érzések, még ismeretlenek voltak, hisz én mindig tudtam kezelni a helyzeteket. Ritával is örömmel harcoltam, bár voltak kétségeim. És most itt adom fel? Itt adja fel a testem?... Nem! Én nem vagyok ilyen! És Jin és Rita is… Ők is azt szeretnék hogy harcoljak, és nem szabad aggodalmat okoznom nekik! Még épp sikerült valamelyik csapattársam vállában megkapaszkodnom, és csupán remélem hogy nem vettek észre semmit az egészből. A látásom valamelyest kitisztult, már csak a tudatom maradt hátra. Fel kell fognom hogy nincs baj, és hogy nem is lesz. Gyorsan kapcsolva, elmosolyodtam és visszaálltam a saját lábamra.
- Bocsi, megbotlottam. ^.^” – Vakartam meg zavartan a tarkómat. Persze engem ismerve nem is lenne is lenne meglepő. Álló helyzetben képes vagyok elesni… hát hiába, van aki énekelni, táncolni tud, nekem a sors ebben rejtette el a tehetségemet.
- Etoo.. szeretném bemutatni nektek az ellenfeleinket én is. Nem tudom hogy találkoztatok-e már, de a vörös hajú fiú: Jin a barátom, a legcukibb, legaranyosabb legkedvesebb és legszexibb pasi Aincardban. - Áradoztam.
- A mellette lévő lány: Rita a legjobb barátnőm, szigorú kinézetének ellenére nagyon kedves és segítőkész, igazi anyáskodó jellem. Vele találkoztam elsőnek ebben a bezárt világban, és Ő volt az aki azóta is gondomat viseli, vagy hasonló. - Kezdtem el magyarázkodni, nem is tudom pontosan elmagyarázni hogy mégis mit jelent nekem Rita. Sokat... ennyit tudok.
- És a kis fehérke Ő Raver… vagy nem is… Raven… Igen, azt hiszem Raven, volt vele egy harcom. Ő egy hivatalos szörnyvadász! De tényleg. *Kacsintottam*  Mindhárman jó fejek! – Adtam egy kis gyors ismertetőt, és közben azon gondolkodtam hogy nekem kéne ott lennem Raven helyett… De nem! Most nem ezt dobta a gép. Viszont nem szomorkodhatok  a helyzeten. Bele kell adnom mindent még akkor is ha ez az egyik legnehezebb kihívás most.

Amint szemben állunk egymással, szorongással átitatott izgalommal várom a harc kezdetét. A kardom és a pajzsom a kezemben. Nagy lendület és:

- Ikeeeeee – Kiáltottam el magam, és támadtam. Nem volt kérdéses hogy kit is támadok elsőnek. Szememben már nem látszódott sem kétség, sem félelem. Tudtam hogy mit akarok, épp csak azt nem hogy tényleg azt akarom-e. Jöhet egy buff magamra, így támadásom megnő. És neki is rontok Raven-nek. Ha valaki az utamat állja, megpróbálom kikerülni és talpon maradni a súlyemelésem kihasználva erre. Kardom közelít a fiúhoz és támadok is. Remélem sikerült megsebeznem. Kutatom szememmel az életcsíkját. Majd elfeledve a fiút fordulok Jinhez. Oda szaladok hozzá, a kardom és a pajzsom nincs támadó állásba de könnyedén elő rántom ha esetleg szükség lenne rá. Nem is Jintől mindinkább Ritától és az esedékes Raven bosszújától tartotok.
- Jiiin drágám! – Ölelem meg. Nem akarom elengedni, és nem érdekel sem a harc sem a közönség mindent látó szeme.
- Nem akarok ellenetek harcolni! QQ  Olyan lelkesen jöttem de ez így úgy elrontotta a kedvem… - Panaszkodok neki. Való igaz hogy igazán még nem harcoltam ellene… és nem most akartam elkezdeni. Nem szeretnék az útjába sem állni, ugyanakkor félre állni sem. Segíteni akarok neki és Ritának. Velük akarok lenni. Nem mintha bármi bajom lenne a jelenlegi csapatommal, csupán ez egy igen csiki-csuki helyzet lett számomra. Eddig is tudtam, de most már biztos hogy Kami-sama utál engem. Még szorosabban ölelem Jint, és mélyen beszippantom az illatát. Válla felett Ritára tekintek. Sejtem hogy nem tetszik neki a jelenlegi helyzet. Most, erősen felvetődött bennem a gondolat hogy talán ki kéne szállnom… de a dolgok nem ilyen egyszerűek, nem akarom hogy csalódjanak bennem. Elengedtem Jint és megszólaltam:

- Etoo…mi lenne ha  kiütném Raven-kunt és beállnék a helyére? – *Jelent meg fejem felett két kis ördög szavacska és mögöttem az ördög farkacskám* Vázoltam az egyszerű logikámat Jinnek és Rii-channak. Remélem tetszik majd nekik. *-*
- És akkor szuper hármasként harcolhatnánk tovább és jutnánk el a biztos győzelemig. *-*  - Éltem bele magam. Bár félő volt hogy ez nem lehetséges…

Ha valaki megtámadt a mondókám után, hátráltam és védekeztem, el kell fogadnom. Van amikor nincs arany középút ami mindenkinek megfelel… majd visszatértem a csapatomhoz…
- Bocsi srácok, de ezt meg kellett próbálnom. – Körkörösen kapartam a földet a jobb lábammal majd félre pillantottam mint egy kislány aki tudta hogy rosszat csinált.

Raven támadta Chant, ezt nem hagyhatom annyiban. >< Igaz jelentős hátrányban vagyunk, sőt ahogy nézem esélyünk sincs. Hehh, még szép hogy nincs. Jin és Raven is tankok, Rita viszont ügyesen támad. Nálunk Álomkelő az aki ügyesen támad, Bacchus képességeit és tulajdonságait annyira nem ismerem, én viszont egyedül vagyok tank és supporter. Már ha ezt összevetjük is látszódik a különbség. Vesztettünk volna? Már most, mikor pár ütés és sebzés ment le?.... Úgy nézem, de lehet győztesen is veszíteni. Vagy mi, mármint úgy értem büszkén viselni a vereséget, már ha ez következik be. Pedig úgy nézem ez fog. Ugyan lehet hogy ezen hozzáállásomon az is segít hogy tudom Jin és Rita is az ellenséges csapat tagja, így képes vagyok örülni az Ő győzelmüknek is.

Raven hiába tank de a specialitásához képest is viszonylag erőset sebez, amit ki kell védenem. Amint látom hogy mire készül egyértelműen Swichelem chant, bár az én életem is véges. >< Bosszúsan tekintek körbe, a közönség meg meg van őrülve... csak tudnám mire fel. >< Tombol és hullámzik...>< Bár már valahol én is hullámzok, legalábbis sok kicsi pillangó a gyomrocskámba, ami rám nem igen jellemző, így furán is érzem magam tőle. Ha swicheltem Chant akkor támadom is Ravet. Sőt növelem a csapat fegyverkezelését. ><
- Swich Chancery! - Kiáltom és rögtön harcba is lendülök, a sok kis pillangóval együtt. ><

Figyelem az eseményeket miként találkok vagy járnék sikerrel, bár a támadásomba nem vagyok biztos hogy sikerül, de a speciális képességem még nem hagyott cserben manapság hogy ennyi pontot áldoztam rá. Ugyanakkor sosem lehet tudni, pedig harcoltam már mindhármukkal mégsem érzem magam előnyben vagy tapasztaltabbnak náluk. De nincs ami eltántorítson. Hisz én egy Ai-chan vagyok, aki jószerével megállíthatatlan még ha egy veszett ügyről is legyen szó.

Életem:185, Páncélom: 53-19= 34.
7 fegyverekzelést buffoltam a csapaton.