Juu vs Ren 2

by **Ryuninji Ren** Kedd Aug. 27 2013, 22:23

Ma este sem térek haza a Limenbe, helyette máshol ütöm el az időt. Mondjuk a rajongóimmal…. igen, mert már itt is vannak, ráadásul nem is kevesem. Jó azt természetesen elismerem, hogy a valósághoz képest… ez a rajongótábor olyan, mint egy hétvégi piknikező csoport.... szinte semmi. Aki a kicsit nem becsüli, ahogy szokták mondani az öregek. Én jelen helyzetben elégedett vagyok ezzel a felállással, van egy kis hírnevem is, mint menő frontharcos és a top tízben is enyém az első hely. Sokan szeretnek, de nem zaklatnak, olyan nagyon, amiért hálát adok az égnek. Itt nincsenek biztonságiak, akik kimentenének a szorult helyzetekből, ezért talán nem is kellene olyan mértékre felsztárolni magam… Csak hát.. ez ellen nem mindig lehet tenni. Az ember híresebb lesz, főleg én, mert továbbra is feltett szándékom eljárni a boss csatákra, hogy lenyomjam azokat a nyomi bossokat.
Az éjjel elmúlt, jól mulattam, de vége, nem érdemes rá több szót pazarolni. Reginald alszik a vállamon Aikon meg az ölemben. Gondoltam rá, hogy otthagyom őket a pet megőrzőben… azonban nem volt szívem hozzá. Így inkább cipelem őket.
Az ötödik szinten, Nyster egy padján ébredünk fel, frissen és üdén. Na persze… épp elég a szórakozásból egy időre. Kell egy kis kikapcsolódás. Ez pedig egy nyugodt kis mező lesz itt az ötödik szinten. Távol a városi ricsajoktól, meg mindentől. Az út nem hosszú, és Regi könnyen elbánik a mobokkal. Gyengék ezek hozzánk képest, túlságosan is, de kell neki a mozgás, nekem meg a csend a tegnapi után. Aikon huncutul pattog fivére után, aki még mindig nem hajlandó játszani vele, de ami késik, az nem múlik. Én leheveredek egy fa alá és pihenek, míg az a kettő kiéli magát rendesen… lassan el is nyom az álom.

by **Kyrena Juurei** Kedd Aug. 27 2013, 22:38

Nemrégiben kikényszerített hosszú sétám során volt időm nézelődni. Az általam elérhető szinteket alaposan megismerhettem, mi most nem is akkora nagy gond. Itt, az ötödik szinten nem időztem sokat, legalábbis eddig. Most viszont, tesztelve a teleport működését elmerészkedtem ide. Számomra még jelenthet némi kihívást az itteni mobbanda. Most azonban nem azért vagyok itt. Szokásos álmatlanságommal felvéve a harcot, egy békés helyet keresek. Lehetőleg olyasmit, mint az első szinten lévő tisztás, amit még Ren mutatott meg. Oda azonban nem akarok menni, kezd túl népessé válni mostanság az a hely. Nekem csend kell, nem mellesleg nyugalom, hátha most az egyszer képes leszek nyugodtan aludni a kellemetlen eset óta. Lépteim ezért vezetem a mezőre. Legnagyobb meglepetésemre azonban nem csak én gondolkoztam eképpen. Mikor odaérek, nem mást pillantok meg, mint a kéjenc-császárt. Mellé lépkedek, figyelve az ugráló, repkedő peteket, aztán rá eresztem tekintetem. Ki hitte volna, hogy megint alszik? Szerintem senki. Ahogy nevéről, bizonyára már ezen kedvelt szokásáról is hallott mindenki.
- Már megint a többiekre hagyod a munkát? - kérdem tőle, miközben elmosolyodom.
Amennyiben nem ébred fel, lehajolok hozzá és vállát megragadva rázogatni kezdem egy kicsit, keltegetni.
- Ryuninji Ren, mi lenne, ha felébrednél? - kérdezem ezúttal hangosabban, mint korábban.
Ha ez sem segít, nincs más hátra. Felkelek, odasétálok Regihez és Aikonhoz. Egy ideje nem láttam őket, pedig túl aranyosak ahhoz, hogy ez így legyen. Különbséget nem tudnék tenni közöttük. Na jó, talán Reginald kicsit jobban a szívemhez nőtt, de őt régebb óta is ismerem, mint Aikont. Ami azt illeti, Ren annak idején jó ideig titkolta előttem a második pet létezését. A gonosz! Amennyiben az állatkák odajönnek hozzám, megsimogatom mindkettőt. Ha nem, hát csak letelepedek a fűben a közelükben és figyelem őket ahogy szórakoztatják saját magukat.

by **Ryuninji Ren** Szer. Aug. 28 2013, 15:24

A csendes helyre érve Reginald és Aikon máris elkezdenek mókázni. Bár lehet, hogy cask az egyik veszi annak, de engem ez most nem igazán zavar. addig nem, míg elvannak egymásal és nekem nem kell őket szétválasztanom, leszidnom, vagy bármilyen más módon foglalkoznom velük. Egy kis pihenő nekem is kijár, na meg elvannak ők.. úgy ahogy. Egy fa tövében keresek pihenőhelyet, leheveredek, készelembe helyezem magam, majd elalszom. Nem is csoda, egy padon aludni nem kényelmes és biztos nem is pihentető, mert nem érzem magam kipihentnek, sőt, inkább mosogató rongynak vagy minek. Nem ébredek fel A lány közeledésére, még akkor sem, mikor a vállam rázogatja, csak eldőlök oldalra és úgy szuszogok tovább. Ez van, ha egyszer elalszom, mélyen, akkor nem lehet velem mit kezdeni. A két petem szó nélkül odamegy Juu-hoz, hiszen ismerik és szeretik, ha kényeztetik őket… veeeeh, ezt vajon kitől tanulhatták? Tőlem nem az tuti biztos 8)Jól elvannak a lánnyal és Aikonnal is foglalkozik valaki, mert Regi nem túlzottan, őt csak próbálta kergetni és hívogatni a pöttöm.
jó negyedóra múlva ébredek fel, vagy lehet húsz perc is, tán huszonöt. Lassan ébredezem és látom az ismerős alakot a petjeim közelében, mikor látásom végre kitisztul. Vegyes érzelmekkel telve kelek fel csendben, lehívom a menüm és már küldök is egy kihívást a lánynak, aki csak úgy, eltűnt pár hónapra…. Mikor a kihívás ablaka felugrik előtte, megköszörülöm a torkom.
- Van még időd egy párbajra, vagy megint el fogsz tűnni? – kérdezem talán nem a legkedvesebb hangomon. Igen, mérges vagyok rá, nem is olyan kicsit. Fogja magát és eltűnik, nem üzent és semmi, aztán egyszer csak visszatér, mindenféle magyarázat nélkül… ez nekem nem fekszik…

by **Kyrena Juurei** Szer. Aug. 28 2013, 19:59

A petek odajönnek hozzám. Ez egy kicsit meglep, ennek ellenére nagyon is örülök nekik. Le is telepszem gyorsan a fűbe. Aikont az egyik, Reginaldot pedig a másik térdemre irányítom, hogy mindkettőt kényelmesen elérjem. Még jó, hogy nekünk, embereknek, két kezünk van. Azt viszont nem tudom mit csinálnék, ha Rennek három állatkája lenne. Egy új kart biztosan nem tudnék növeszteni. Most azonban még elég az, ami van. Egy-egy kezemmel elkezdem simogatni a peteket. Jobb kezem ujjai mohón járnak Regi puha tollazatán, míg a balé Aikon szőrén. Már nagyon hiányoztak. Ahogyan a gazdájuk is, aki ha felébred valaha, nem tudom, hogy mit fog szólni. Rég volt már, hogy eltűntem. Aztán szó nélkül megjelenek. Azt sem tudja, hogy miért nem voltam itt. Ami azt illeti én sem tudom pontosan. Csak azt, hogy mi lehetett a gond, de a tényeket csakis egy valaki tudhatja, vagy még ő maga sem. Hogy menne a francba ezzel az egész világával! Pedig szerettem itt lenni, hiszen sokkal másabb, mint a valóság. Itt önmagam vagyok, nem a falak közé zárt madár. Erre tessék, megkaptam a szabadságom. Túl nagyot is, ami azt illeti, ráadásul GPS nélkül. A kihívás teljesen váratlanul ér. Az előttem felugró ablak hatására meg is rezzenek kicsit, majd elolvasom a kiírt szöveget. Mikor tudomásul veszem, hogy mi is az, ráadásul a feladó hangját is meghallom, sértett szavaival, gondterhes sóhaj szakad fel tüdőmből.
- Jó reggelt - mosolyodom el mégis, mosolyom viszont kissé szomorúra sikeredik.
Az állatokat leterelgetem lábaimról, majd felkelek és leporolom magam, már csak úgy jelképesen is, hiszen mégiscsak a földön ültem.
- Azt hiszem jogosan vagy dühös. De hidd el, nem szándékosan tűntem el - sóhajtok egyet ismét.
A kihívást ezek után vacillálás nélkül elfogadom. Ha ettől neki jobb, hát küzdjünk meg. Csak legyünk túl ezen az egészen. Ezüstöskék tekintetem az övéire emelem. Várom reakcióját, vagy támadását. Esetleg Regiét vagy Aikonét, fogalmam sincs, hogy mit várjak, túl sokat változhattak, fejlődhettek távollétem alatt.

by **Ryuninji Ren** Csüt. Aug. 29 2013, 01:39

A nem túl mály almom nem tart olyan sokáig, mint azt én eredetileg elterveztem, picikét rövidre sikeredett, igaz nem bölcs dolog a szabadban aludni. Gondolják ezt mások, de az idomár kasztba tartozó playerek megtehetik, mert sosincsenek egyedül. Mivel ebben a világban nincs illemhelység, így tényleg nincs szinte olyan pillanat, amikor petjük ne lenne velük. Mondjuk ha a gazdi akarja akkor más a helyzet.
Mikor szemeim kinyitom, és meglátom az első dolgot, személyt aki előttem van, hát tényleg nem tudom, hogy mit érzek. Igazából úgy mindent, de egyszerre. Ezért is hívom ki egyből párbajra Juu-t, mert az nekem mindig is segített dűlőre jutni másokkal, vagy épp magammal. ez egy bevett szokás nálam, és eddig mindig bevált. Kis szurkálódás is van, mert miért ne? szerintem teljes mértékben megérdemli most ezt. Sőt, még többet is, csak a neveltetésem azt már nem engedi meg…. néha trééé dolog úriembernek lenni.
- o.O – egy sima, egyszerű jó reggelt? Ennyi? Mintha ez az egész meg sem történt volna? Nanana, ez nálam nem fog működni, nem játszunk ilyet. Nem és kész, ez így nincs elintézve.
- Hát persze, hogy jogos – vágom rá egyből. Ennél jogosabb dolog nincs is a világon. Vagy.. izé… lehet van, de ebben a helyzetben ez nem számít.
- Nem szándékosan? Azt mondod nem szándékosan? – duplán kérdezem, mert meg vagyok róla győződve, hogy ez csak amolyan béna kimagyarázós szöveg, amivel el akarja simítani a dolgokat, gyorsan és egyszerűen. Hát ez nálam nem fog menni, nem bizony.
- Hogy lehet nem szándékosan eltűnni ebben a hamis világban? – kérdezem egy lehelletnyit ingerült hangnemben, majd jobb kezemmel intek, mire Reginald felreppen, Aikon pedig félre húzódik a korábbi fa árnyékába. Itt párbaj lesz, az biztos. Ki kell adnom ezt magamból… cöh… még most sem hiszem el. eltűnik, visszajön és még ki is akarja magyarázni…
- Azért jó volt játszani velem? – pontosabban az érzéseimmel, de ezt biztosan tudja, én meg ki nem mondom, mert ez olyan izé.. férfiatlan…

by **Kyrena Juurei** Csüt. Aug. 29 2013, 11:08

Tudtam, hogy ez a találkozás kellemetlen lesz, de azt nem hittem volna, hogy ennyire. Láthatóan Rennel nem lehet beszélni. A petek elvonultak, legalábbis Aikon. Egy pillanatra felé nézek, hogy lássam hova oldalog a csöppség, aztán Regire pillantok, ki felreppent. Na igen, irányítójuk parancsára hallgatnak, az nem vitás. És jó ideje ismerik már ahhoz, hogy egyetlen pillantásáról vagy mozdulatáról tudhassák, hogy mit akar. A kéjenc-császár kérdései kezdenek felidegesíteni. Kezeim ökölbe szorulnak és próbálok uralkodni magamon. Persze csak finoman, nehogy ájulás legyen a vége. Megérdemlem mindezt, legalábbis azt hiszem, bár akkor Kayaba még ennél is többet érdemelne. Ez ellen azonban nem tudok mit tenni.
- Ó, mert ez a világ annyira tökéletes! Annyira hibátlan, hogy véletlen sem fordulhat elő, hogy teleport során a semmi közepén kötök ki. Annyira hibátlan, hogy az sem lehetséges, hogy nem tudok üzenetet küldeni. Hát persze, hogy ilyen nem létezik! Egyáltalán azon csodálkozom, hogy még élek, erre te még a szavaimban is kételkedsz! Persze, van rá okod, de mégis mi a fenéért hazudnék én neked, Ryuninji Ren? - törnek elő belőlem az indulatok.
Már léptem volna felé egyet, hogy aztán nagyot ugorva képen törölhessem, de ezt szerencsére sikerül megállnom. Következő kérdése azonban tőrként ér mellkasomig. Tudom, hogy nem kellene fájdalmat éreznem, ez azonban mégis sajog. Még egy hiba ebben az átkozott rendszerben. Fejem előre billen, hajam, mi talán valamivel rövidebb mint régebben, arcom elé hullik. Kezeim remegnek, olyannyira erősen szorítom őket ökölbe. Veszek néhány mély levegőt, lassan, kifújom azokat, s közben nem is foglalkozok az előttem hisztiző sztárocskával. Az sem érdekel ha közben elvesztem a küzdelmet. Igazából nincs is lelki erőm megküzdeni vele, bár lehet, hogy ezt a harcot könnyebb, gyorsabb lenne úgy eldönteni, mint a mostani verzióban. Eszköztáramat megnyitom. Kardomat előkerítem benne és előveszem. A panel ezek után eltűnik.
- Ha más nem is, de te legalább tudhatnád, hogy az érzelmeimmel nem tudok játszani, nem tudok hazudni velük kapcsolatban - mondom, miközben igyekszem megállni a szabadulni vágyó könnyek útjában, hogy még véletlen se sírjam el magam.
Idegeim megacélozom, vonásaimmal együtt, s csak ezek után nézek fel rá ismét, csupán tekintetembe parancsolva a fájdalmat, mi most kínozza lelkem. Na igen, erre nem számítottam. Hogy gondolataim némiképp eltereljem másik irányba, egy gyenge, de legalább cselekvésre ösztönző támadást indítok felé. Egyszerűen megiramodom, s néhány hosszú lépéssel próbálok előtte teremni, hogy kardommal felé csapva legalább csináljak valamit.

by **Ryuninji Ren** Csüt. Aug. 29 2013, 19:52

Mérges vagyok, igen, de ebben a helyzetben ki ne lenne az? Ha ilyesmi történne meg valakivel, nyilván ő sem mosolyogna csak úgy és mondaná, hogy oké, rendben, felejtsük el. Ez lehetetlen. Elképzelhetetlen, hogy létezzen ilyen ember a világon. Mikor játszanak valakivel, az csak természetes, hogy mérges lesz. Elmagyarázom ezt juu-nak is, mert látom nem nagyon érti a helyzet komolyságát. először terelni próbál, majd előáll valami másik történettel. Ne ne…. azért ez már… Ilyenről még nem hallottam, hogy valaki csak úgy el teleportál valahova és még üzenni sem képes. Könnyen lehet, hogy ez is csak egy amolyan mellébeszélős duma, amivel magán akar segíteni. Igen, ez is lehet…
- Nem az, koránt sem tökéletes ez a világ, sőőőt. – válaszolom szinte azonnal. Ez a világ nem az igazi, mindenki szeretne visszakerülni a valóságba, én is, mert ott azért mégis csak jobb, meg ott a család, majdnem mindenem ott van kint.
- Hát.. öhm.. izé.. nem tudom…- az utolsó kérdésén elbizonytalanodok. Tényleg nem szokott ő hazudni, meg minden, de de…de akkor is… sértve érzem magam és ki kell adnom magamból. ezért is lesz jó a párbaj. A két kis petem készülődik. Regi a magasban, Aikon a fa közelében pattog. A kihívás megtörtént, a felkészülési idő alatt pedig magamra öltöm a felszerelésem. fél szemmel azért figyelem őt, majd szólok még pár szót, aminek nem nagyon örül. Talán már bánom is, hogy kimondtam őket pár perccel ezelőtt. Azért.. hiába tűnt el annyi időre, mégsem akarom őt ilyennek látni….
Felszerelését ő is felölti és kapok tőle pár kelletlen szót. Majd támad. Egyenesen felém tart, de nagyon lassú, hozzám képest túlontúl is. Hát nem fejlődött semmit sem?
Nem mozdulok el, hagyom hogy megvágjon. A páncélom felést sem tudja levenni. Ezek szerint igaz a korábbi sejtésem. Intek Reginaldnak, hogy ő jön. Zuhanórepüléssel támadja meg azt a lányt, aki pár perccel korábban még lelkesen simogatta. Ős már csak ilyen.. szeret harcolni, na meg hallgat rám, történjék akármi.
- Akkor mit is érzel… irántam??

Páncél: 14/25
Hp: 125/125

by **Kyrena Juurei** Pént. Aug. 30 2013, 17:18

Egyszerűen hagyja, hogy megvágjam. Nem értem, hogy mire is jó ez az egész. Az viszont biztos, hogy sokat nem értem korábbi támadásommal. Indulataim egy részét sikerült levezetnem, de nem eleget. Még mindig van bennem némi agresszió, na jó, biztos, hogy maradni is fog bennem, hiszen részemmé vált és akármikor kitörhet egy-két pofon formájában, de ez most más. A feszültség, amit érzek arra ösztökél, hogy újabb vágást indítsak Ren felé, ebben azonban megakadályoz madárkája. Reginald zuhanórepülésben érkezik felém. Felé fordulok, kardom forgatni kezdem magam előtt, hátha ez beválik, a hátam mögül érkező kérdés azonban meglep. Nem is akármennyire. Leállok mozdulataimmal, s csak kis szerencsén múlik gyors feleszmélésem. A főnix közeledte visszarángat. Kardom magam elé fektetem, lapjával az állat felé, tenyeremmel tartom hegyénél, ezzel erősebben támasztva a pengét. Egyik lábam hátra csúsztatom, a biztosabb állás végett, de még így is hátra taszít a váratlan erő, mikor a madár a kardnak csapódik. Egyenesen Ren felé kezdek borulni, szemeim pedig összeszorítom. Most, hogy ebben a tehetetlennek látszó állapotban vagyok, van egy pillanatnyi időm gondolkozni. De tényleg csak egy pillanatnyi, mert ha még idejében megtalálom egyensúlyom, eddig elől lévő lábam hátra csúsztatásával, egy vágást intézek hátam mögé. Felsőtestem a karddal együtt fordul. A csapás végeztével pedig elviekben féloldalt állnék az idomárnak. Na igen, vele korábban is túlontúl nehéz dolgom volt. Bár azóta már találkoztam egy magát hősnek tartó lovaggal is, ki jobban hasonlított egy tankra, mint egy lovagra. Támadásom ha sikeres, ha nem, leengedem fegyverem. Kérdése foglalkoztat, mi számomra egyértelmű, még akkor is, ha jelenleg több dolgot is érzek egyszerre iránta.
- Először is dühös vagyok, amiért azt feltételezted, hogy játszottam veled. Másodszor pedig... én... - kezdek bele, de nehezebb ezt a nyilvánosság elé tárnom, mint hittem volna.
Ha jól emlékszem, máskor is fennállt már ez a probléma, most azonban kénytelen vagyok kimondani azt az egyetlen szót, ha tisztázni akarom magam. Nem mellesleg saját érzéseimet is. Utána bizonyára sokkal könnyebb lesz.
- Én... sz... szeretlek - mondom ki végül.
- Abban viszont egyáltalán nem vagyok biztos, hogy te hogy érzel.
Egek, hogy mondhattam ki ilyet egy párbaj... elején, közepén, vagy akármelyik részén? Ez vonatkozik mind a két mondatra. Bár furcsa, hogy annak idején Ren részéről állt fenn ez a bizonytalanság. Mily érdekes a sors fintora.

by **Ryuninji Ren** Hétf. Szept. 02 2013, 01:48

Kimondok mindent, illetve majdnem mindent, ami az eszembe jut és a szívemet nyomja. Nem fogom vissza magam olyan mértékben, amennyire szoktam a lányokkal szemben. Talán pont ezért is kezdtem egyből párbaj kihívással, nem tudom. Furán érzem magam, dühös vagyok, meg nem is… így még nem éreztem magam. Sok dolgot a fejéhez vágok, amit normális esetben nem tennék. Valami más vezérel.
A párbajt elfogadásra kerül és támad. Hagyom, had vágjon meg. Számítottam rá, hogy a sebzése nem túl magas és ez ki is derül a csapása után. Mindössze 11, nem több. Ez még ahhoz is kevés, hogy a páncélom felét levegye. Közben tovább folytatom a beszédet és kimondok mindent, mit úgy érzek, hogy ki kell mondjam. Sértve érzem magam és sértettségemben nehéz megálljt parancsolni magamnak.
Reginald is támad, zuhanórepülésben közelíti meg az ellenfelem, aki kardjával próbálja kivédeni a csapást. Sikerrel jár, mert egy idő után a petemnek elfogy a lendülete és onnantól kezdve nehéz dolga van. Újra felrepül, hogy következő támadásához készülődjön.
Talán egy kicsit messzire is mentem szavaimmal. Egy apró, halvány, bűntudat szerű izét is érzek, ami megint csak fura számomra., majd felteszek egy olyan kérdést, aminek a válasza még érdekel is, legalábbis odafigyelek rá, nem úgy, mint a korábbi
- Hát igen, dühös az én is vagyok…. – mondom egyből utána. De ki ne lenne az? Igen, sokadszorra teszem fel ezt a kérdést, de mindig jogosan.
A válasz további része ismét meglep, de nem tudom, hogy hihetek-e neki. Az én részem egyelőre más téma, nem az a dolog amiről most beszélni akarok. Most ő van soron, én kérdezek, ő cask válaszol ennyi.
Kissé azért lebizonytalanodom, nem tudom mi van velem, nem szoktam én ilyen… ilyen.. határozatlan lenni.
- Bizonyítsd…- mondom magabiztosan. Hitelt kérek a szavának, mert úgy tisztességes. Ha ő nem teszi meg hát én jövök. Elkapom a karját és magamhoz rántom, hogy megcsókolhassam, közben a karjaimba zárom. Most majd kiderül…. milyen.. nosztalgikus.

by **Kyrena Juurei** Hétf. Szept. 02 2013, 20:02

Ő is dühös? Komolyan, ha nem mondja, észre sem veszem. Na persze... Ennyire vaknak azért nem nézhet. Na de mindegy. Mit akar azzal, hogy bizonyítsam? Csak nem azt akarja, hogy... Na nem, már így, ez a vallomás is sok, nem egy párbajon van a helye. Erre most azt akarja, hogy bizonyítsam a elmondottakat? Miért hiszi azt, hogy hazudnék neki? Főleg ilyesmiben, mikor kimondanom sem egyszerű.
- Ha egyszer kimondtam, vehetnéd a fáradtságot, hogy elhiszed. Ha nem tudnád, kihívtál párbajra. Mégis miféle párbajon jár az agyad? - kérdem, de időm sincs másra.
Ren magához húz, karjai körém fonódnak, mint régebben oly sokszor, ajkai pedig enyéimre tapadnak. Hát persze, tudhattam volna, hogy ezt fogja tenni. Ellenkezni azonban most már kár. Ha pedig azt tenném, ki tudja, hogy mit hinne? Szerintem még ő maga sem. Visszacsókolok, úgy, hogy tudhassa igazat mondtam az imént. Magam is meglepve olyannyira hevesen, hogy az egyik kezemben fogott kardot a földbe szúrva kapaszkodok mindkét kezemmel nyakába. Mondhatom szép kis párbaj ez. Nem mintha ellenemre lett volna a csók, melyet idővel azért mégiscsak meg kell szakítani levegővétel miatt. Amíg nem látom úgy, hogy kellene, nem távolodom el tőle. Csak olyannyira ismerős mellkasának döntöm fejem és próbálok minél normálisabban lélegezni.
- Na igen, csak neked juthat ilyesmi eszedbe egy párbaj közepén. Nekem viszont elkélne a gyakorlás. Mostanság nem volt túl sok időm fejlődni. Meg erőm sem. Viszont volna itt még valami... - kezdek bele.
Szemeim lecsukom egy pillanatra. Fél lépésnyit eltávolodok, hogy szemeibe tudjak nézni egy nagy levegővétel után.
- Most már hiszel nekem?

by **Ryuninji Ren** Kedd Szept. 03 2013, 17:11

Igen, én dühös vagyok, ezt tudom jól, de azt nem teljesen értem, hogy ő miért is lett az hírtelen. Én magam nem tettem semmi rosszat, amivel ezt válthatnám ki, csupán közöltem vele az imént pár dolgot és feltettem egy kérdést. Erre itt hallom, hogy dühös ő is, ezért.. meg azért, meg úgy mindenért. Ez így nem okés, ezt ő is tudja, meg én is, de ez van. Túl kell esni ezen a mizérián, mert különben én nem tudok megnyugodni.
Válaszának második része azonban érdekes volt. Igen, számítottam erre, meg minden, de akkor is… nah… nem tudom, hogy ez most jól esett vagy sem, annyira.. köhöm… izéééé.
Mivel nem jut más az eszembe és ebben biztos közrejátszik, arra kérem, hogy támassza alá az állítását, amit az imént hallhattam tőle.
Kérdésén kuncognék normális esetben, de most nem, mert másra készülök. Elkapom, magamhoz rántom őt és hosszan megcsókolom. Bevallom, arra számítottam, hogy ebből azonnal pofon lesz, mert általában ő ilyen, üt, ha kell, ha nem. Meglepődök ezen és nemc ak azon, hogy kardját elejtve átkarol ő is. Kiélvezem a csók minden pillanatát, egy ideje már nem volt benne részem, mad elválunk egymástól. Hát, ez bizonyításnak bizonyítás, meg minden, de azért ez még mindig.. veeeh… már megint furán érzem magam, de az biztos, hogy örülök annak, hogy most itt van velem. Ölelésemből sem akarom őt elengedni egykönnyen, csak amikor már távolodni szeretne.
- Nem mintha ellenkeztél volna… - mondom színlelt sértődöttséggel. Majd hátrálok én is és intek a petemnek, hogy készüljön, a harc hamarosan folytatódik.
- Nem fogom ám vissza magam, szóval rövid párbajra készülj – öltöm ki a nyelvem. Valóban nem tervezek valami hosszú összecsapást, de ki tudja, hogy mi fog itt még történni. Az első párbajunk sem volt éppen átlagos, talán most is bevetünk egy-két trükköt.

by **Kyrena Juurei** Hétf. Szept. 09 2013, 21:20

A csók élvezetes, s kezdi kitölteni a bennem lévő űrt, melyet Ren hiánya okozott. Ugyanilyen volt mikor Regit és Aikont simogattam, az is pótolt valamiféle hiányt, bár nem ezt a fajtát, melynek egy részét most sikerült visszaillesztenem helyére. Ren szavai megmosolyogtatnak. Eltávolodunk egymástól, a kardom magamhoz veszem, hátrálok még néhány lépést, közben végig őt és a petet figyelem, ki felreppent.
- Csak hogy tudd, a csókkal és ilyesmikkel pont a rövid párbajod hosszabbítod - felelem.
Nyelvet én nem öltök, az nem az én stílusom. Inkább csak felkészülök. Felveszek valamiféle alapállást és várok. Hogy mire, az jó kérdés, hiszen tényleg nem tudom mire számíthatok. Jóval erősebb mint én, az egyszer biztos. A korábbi párbajunkon is csak szerencsés voltam, de vajon mi lesz most? Vagy abba inkább bele sem kellene gondolnom? Elvégre ki tudja, hogy most is mit tervez abban az elvetemült bugyivadász fejében? Nem, azt hiszem tényleg nem kellene gondolkoznom ennek a párbajnak a kimenetelén, inkább mindig csak a következő lépés. Az úgyis közelebb van és jobban járok, ha mindig arra számítok.
- Ha rövid lesz a küzdelem, akkor arra ne számítsak, hogy sok újat fogok tanulni, igaz? - kérdem tőle, kíváncsian várva reakcióját.
- Vagy tudsz valami újat mutatni, kéjenc-császár? - folytatom a csipkelődést, remélve, hogy nem veszi teljesen komolyan.
Azt ahova az imént jutottunk, nem kellene elrontani. Hiszen örülhetek, hogy némiképp túltette magát a dolgokon és úgy tűnik megnyugodott valamennyire.

by **Ryuninji Ren** Kedd Szept. 10 2013, 19:13

A samci miatt nem kapok semmi megtorlást, még csak szóban sem. Ez meglep egy kissé, de nem baj. Élvezetes volt a számomra, és ezek szerint a számára is, majd eltávolodunk egymástól. Végül felvilágosítom, hogy ne számítson túl hosszú párbajra. Amíg ő távol volt, állítása szerint olyan helyen, ahol üzenetet sem tudott küldeni, én küldetéseztem, párbajoztam és boss-t öltem, így én lettem a legtapasztaltabb játékos. Mármint a pontok szerint, de mint azt tudjuk, nem csak azok határoznak meg minket, azért az ész sem árt, meg a banda az ember mögött, vagy mellett.
- Ez csak természetes – mondom mosolyogva.
- Nem mókád egy olyan párbaj, amit szinte azonnal megnyer az ember. Nem bizony, és vannak olyan párbajok, melyeket egy icike-picikét ki kell élvezni – egy gyors nyelvöltés…. megint, és intek a pajtinak, hogy készülődjön. Nem tudom, hogy pontosan mennyi élete lehet, de nem valami sok, tekintve, hogy a sebzése is rettentően kevés. Ami azt jelenti, hogy nem fejlődhetett sokat… lehet valami abban, amit mondott, de ezt most hagyjuk, majd később alaposan meg lesz vitatva minden, kicsivel kényelmesebb, nyugodtabb terepen :F
ezután juu felvesz valamiféle alapállást. Ez ellenem nem működik, de nem bizony. Sőt, szerintem még régen sem, nemhogy most. Én nem állok be ilyesmibe, lazán nyomom, nem görcsölök ilyeneken 8)Lehet azért van ez, mert tudom, hogy semmi esélye nincs ellenem… áhh, a fenét, én mindig így nyomom és mindig győzök, persze mikor kedvem is van a győzelemhez. Van amikor átengedem, mert annyira menő vagyok és kedves Cool

- Azt nem tudhatom. Rövid idő alatt is történhet sok új dolog nem igaz? – erre több példát is lehetne mondani, de nem teszem. Tutira veszem, hogy ő is tudja ezt, nincs szükség arra, hogy feleslegesen tépjem a szám, mert anélkül is jól megvagyok.
- Valami újat?? Hmmm.. lássuk csak – kicsit gondolkodó pózba vágom magam, majd csettintek egyet a lány felé. A soundwave-el már találkozott, nem is kevésszer, de most már jóval erősebb, mint a múltkor. Körülbelül harminc métert repül hátra Juu, de nem sebződik. Hehehe, remélem ez elég új neki… hehehe, nem tudom ezt megunni.
Reginald sem tétlenkedik, hanem a lány felé repül, akit éppen elrepítettem egy fél pillanattal ezelőtt, hogy bevigyen neki egy sebzést.
- Remélem elnyerte a tetszésedet – kiabálom oda neki.

by **Kyrena Juurei** Szer. Szept. 11 2013, 15:59

- Kiélvezni? Na igen, emlékszem, hogy a korábbi párbajunkat milyen alaposan kiélvezted - sóhajtom, miközben megrázom a fejem szemeim forgatva.
Nincs mit tenni, a kihívást már elfogadtam. Az alaphelyzetet felvettem, készen állok arra, hogy védekezzek, ha kell. Ha meg van rá lehetőség, akkor támadok. Ő mint mindig, léhűtő formáját előkapja és csak lazán ácsorog. Na igen, aki helyett elvégzik a munkát... Lehet, hogy nekem is idomárnak kellett volna mennem? Nem, az nem nekem való. A petet fel kell nevelni és foglalkozni kell vele, ami nekem biztos, hogy nem menne túl jól. A csettintés amit hallok, túlontúl ismerős. Már repülök is, magasabban, mint hittem volna. Számolom a hosszt fejben, már amennyire bírom. Sokkal messzebb kerülök mint korábban. Közben Regi is megindul felém, ami bajt sejtet. Valamit tennem kell, még földet érés előtt, de mi is lehetne az? Hirtelen ötlettől vezérelve kardom a földbe szúrom jó erősen, markolatát megragadom és húzva magam módosítok röppályámon. Megindulok visszafelé, hamarosan már a földön csúszva, szerencsémre azonban a főnix elhalad felettem és ha nem figyel, az üres földbe csapódik bele. Nem, most nem megyek érte. Máskor biztos futnék, hogy elkapjam, de ha most így tennék, akkor az meglehetősen fájna. Legalábbis az életpontjaimnak. Ha Ren ennyit fejlődött, akkor Reginald sem kevesebbet. Ezt követően gyorsan felkelek. Kardom magamhoz veszem, kihúzva a földből, majd forgatni kezdem magam körül, úgy, ahogy első párbajunkkor is tettem a légi védelem érdekében.
- Fejlődtél... Nem is keveset - mosolygom.
Na igen, neki sikerült, nekem nem. Most szembesülök azzal, mennyire lemaradtam hozzá képest. Pedig korábban még nem volt nagy különbség kettőnk között. Nyilvánvaló, hogy esélyem sincs, hacsak nem megy el a harci kedve. Regit kerülgetni nem egyszerű, nem hiszem, hogy sokáig képes lennék rá.
- Remélem hamar fel tudok majd zárkózni hozzátok! - szólalok meg és futni is kezdek felé, hogy ha esélyem van rá, előtte megállva végighasíthassak mellkasán.

by **Ryuninji Ren** Szer. Szept. 11 2013, 20:18

Nagyot nevetek a szövegén. Úgy csinál, mintha ő nem élvezte volna az akkor tipi-tapit. Szerintem legalább annyira benne volt, mint én, ha nem jobban. Igen, több mint száz százalék Cool

- Úgy emlékszem, hogy nem volt ellene kifogásod, tehát te is élvezhetted – én legalábbis elvoltam ott, nem is kicsit.
Az akkori párbajunk azért neccesebb volt, mert közel egy szinten voltunk, de most. Nem tudom hányas lehet, de annyi szent, hogy nincs benne az első tízben.
Egy kis erőfitogtatás is viszek a dologba, csak, hogy tudja, én mennyit fejlődtem Cool

Egy csettintéssel elküldőm a lehető legmesszebbre, melyet a képességem enged, aztán oda is kiabálok neki, hogy érezze a törődést. Nem is én lennék, ha egy picikét sem fényezném magamat. Ez olyan alap dolog nálam, mint másnál a készfogás, vagy a mosolygás. Nem tudok róla leszokni és nem is akarok, mert minek? Aki menő, az viselkedjen is úgy, hogy mindenki megtudja, mennyire menő Cool

- Ugye? – kérdeznem sem kellene, ez alapból látszik, hehe. Regi a sikertelen támadás után jobbnak látja fent körözni és vár egy kicsit, míg nem kap új jelet, parancsot a támadásra. Nem sietem el, nem kell kapkodni. Ráérünk még.
- Nem tudom, hogy nézted-e, de a top tízben én vagyok az első helyen \o/ - nem mintha nagyon ott akarnék lenni,de ha már így sikerült, hát miért ne használjam ki? A top elsőre mindig sok tekintet szegeződik, én meg azt kiváltképp élvezem. Koránt sem vagyok még eléggé híres, de ezzel legalább ismerik már a nevem. Nem mindenki, de sokan, arról meg nem is beszélve, hogy két boss-nak is elvettem már az életét. Pontosabban Reginald, de ő meg velem van, mi ketten vagyunk egy páros, a legerősebbek….
- Háááát… könnyen meg lehet, ha nem tűnsz el megint – egy kis szurkálódás még belefér. Nem felejtem el ezt egykönnyen és lehet nem is fogom.
Közelít felém, fut, de szörnyen lassú. Na jó, annyira nem, de nincs az én szintemen. Meg sem mozdulok, még akkor sem, mikor ideér elém, majd suhint egyet a pengéjével, mit még anno én adtam oda neki. Végighasít felsőtestemen, de semmi, a hp-m marad, nem megy le belőle semmi sem, mert a páncélom még mindig megvéd….
- Ha rajtad áll, akkor elég hosszú lesz ez így nem? – kérdezem mosolyogva, de nem mozdulok, csak intek Reginaldnak, hogy szálljon a vállamra, aki így is tesz.
- Tudod én már 22. szintű vagyok, ennyi nem elég ellenem

Páncél: 3/25
Hp: 125/125

by **Kyrena Juurei** Szer. Szept. 11 2013, 20:53

- Mégis honnan szedtél ekkora baromságot? - kérdem, mikor megint erősködni kezd, hogy élveztem a múltkori párbajunk.
Nem, az cseppet sem volt élvezetes, még akkor sem, ha kellemesen végződött. Azok után, hogy lehiggadtam és ő bocsánatot kért, már nem volt rossz. Addig azonban legtöbb érintése szörnyen érintett. Nem miatta, hanem a valódi világban lévő múlt miatt, mi itt is kísértett és kísért a mai napig.
- A semmi közepén bolyongva nem a top tíz nézése volt a legnagyobb elfoglaltságom. De majd rálesek, hogy tudjam, igazat mondasz-e - mondom a fellengzése után.
Ezt persze nem hagyja abba. A támadásom bár beér, hasztalan. A páncél még mindig rajta van, gátolva, hogy elérjem életpontjait. A szavakat hallva a düh elfog. Örülök annak, hogy sokat fejlődött, nem erről van szó. Csak az a baj, hogy megint túlontúl nagyképűvé vált. Ennyit tett ez a néhány hónap? Még belegondolni is rossz, mivé vált volna, ha évekre tűnök el. Vagy ha nincs az a kis idő, amíg valamicskét sikerül visszafognom a képéből. Szabad kezem ökölbe szorul, majd kiegyenesednek ujjaim. Ez még néhányszor megismétlődik, aztán lendítem kezem, hogy lekeverjek neki egy nagyot. Ha sikerül, ha nem, akkor is belekezdek mondandómba, az sem érdekel, ha közben elveszítem a párbajt.
- És akkor mégis mit kellene tennem, Ryuninji? Adjam fel? Adjam fel, valahányszor egy nálam erősebbel találom szembe magam? Te sem úgy jutottál idáig, hogy nálad jóval gyengébbekkel küzdöttél, abban biztos vagyok. És én sem úgy maradtam eddig életben. Nem itt, hanem a valós világban. Vagy akár mondhatnám itt is, bár nem kerültem szembe nálam jóval erősebbekkel. Eddig. Tehát? Mit kellene tennem? - kérdem dühösen azt a beképzelt idomárt.

by **Ryuninji Ren** Szer. Szept. 11 2013, 21:43

Kérdésére nem felelek, csak legyintek egyet és kész. ez már lejárt lemez, hiába tagadja, én azt nagyon jól tudom, hogy mi történt akkor és kész. Csak a büszkesége miatt szeretné tagadni, hát tegye. Nem ellenkezem vele, szóban, de attól én még tudom, amit tudnom kell .
fényezem magam, hogy tudja, ki most Aincradban a menő, és lassan már a király is. Tényleg…. Aincradnak vajon van királya? Ha nincs akk megpályázom azt a pozíciót. Szerintem tökre hozzám illik. sok arany cucc meg minden. Az alattvalókról meg nem is beszélve, akik lesnék minden kívánságom :F De jó is lenne ~.~
- Hát, ha a semmi közpén bolyongtál, akkor nem kellett valami olvasnivaló, vagy ilyesmi? Én tuti halálra böngésztem volna magam a hírekben – jah, de csak azért, hogy megnézzem, milyen károkat okozna szerény személyem hiánya, eme társadalomban. Így elgondolva, valami olyasmit képzelek el, hogy kitör egy hatalmas pánik, egymást tapossák az emberek, miközben engem keresnek Cool

De valószínűleg csak egy hír lennék, de még az is menő. Ha már rólam szólnak a hírek, nekem az is elég.
- Nézd meg nyugodtan, akár most is, addig békén hagylak – micsoda feltételezés. Ilyennel én nem viccelek. ez a színtiszta igazság, nézze meg és akkor rájön, hogy aki Aincrad-ban a legmenőbb személy, az most itt áll előtte… éppen vele párbajozik Cool

A támadását megint beeresztem. Nincs értelme kivédenem. Ő is tudja, hogy semmi esélye, de a párbaj az párbaj, ő pedig büszke teremtés és nem hajlandó feladni, még akkor sem, ha reménytelen a helyzet.. Ajajajj Juu…. Mi lesz veled majd akkor, ha szemben állsz egy bossal és ki kellene teleportálni? Remélem, nem mindig nekem kell majd elrángatnom. Az hosszútávon fárasztó lenne…
Kicsit pipa, mert megmondtam neki a tutit, vagyis azt, hogy én már 22. szintű vagyok és így ez eltartana napestig. bár Reginald rekord idő alatt megunná az tuti… neki nincs annyi türelme, mint nekem…
- Hát az attól függ… - kezdek bele a mondandómba, persze mosolyogva, majd felém közelítő kezét elkapom, nem esik ez sem nehezemre.
- Ha piri az illető, akkor húzz el onnan, ha csak sima párbaj, akkor trükköz, de úgy alapba nem kell mást tenned, mint... hmmm... fejlődni asszem – egyelőre ennyi ötletem van, több nincs. Kezét továbbra sem engedem el, még akkor sem, ha a kardjával támad meg. Reginald a vállamon ül, így nem is kell hű, de nagy távolságot tennie az ellenfeléig. Nemes egyszerűséggel elrugaszkodik, hogy éles karmait Juu vállaiba mélyessze, míg én fogva tartom őt.

by **Kyrena Juurei** Csüt. Szept. 12 2013, 16:14

Ekkora egy idiótát! Ilyenkor komolyan nem értem magam, hogy hogy juthattam eddig ezzel a jómadárral. Ugyanakkor néha tud aranyos is lenni. Na meg megértő, akár bátor is, meg vissza is tudja fogni magát, ha akarja. Túl sok oldala van ennek a baromnak ahhoz, hogy egy alapján ítéletet mondjunk felette. És a beképzeltség még nem akkora bűn. Már ha nem megy vele az idegeimre. Most azonban igencsak tépi a húrokat. Nem sok kellene, hogy el is pattanjon egy-kettő, elindítva még néhány pofont.
- Nem, köszönöm! Majd talán valamivel alkalmasabb időpontban. Vagy soha, hiszen úgyis tájékoztatsz róla nemde? Ha meg lejjebb esnél, úgyis észre lehetne venni rajtad. Ha megfosztanának néhány csodálódtól, biztos letört lennél te színpadon hátsót riszáló sztárocska - gúnyolódom, de csak finoman.
Tudom, nagyra tartja saját művészetét. Azt amit meg a való világban művelt, kemény melóként tartják számon és ezzel egyet is értek. Csak hát olyan egyszerűnek tűnik lentről nem? Pofonomat megállítja. Karomat megragadja és úgy kezd okfejtésbe. Én nem tudok szabadulni. Túl erősen fog, bár fogalmam sincs, hogy miért. Csuklóm már bizonyára sajogna a valódi világban. Arról nem is beszélve, hogy talán állni sem tudnék a lábamon, de az már más kérdés. Itt sokkal egyszerűbb ilyen téren. Nem fáj semmi, legalábbis fizikai értelemben. A lélek más kérdés, az ugyanúgy sebezhető itt is. Vagy még jobban, hiszen ha ebben a világban ugyanazt kapja az ember, mint a valóságban, melyből ide menekült, az duplán sújtja a lelket, ha nem triplán. Én legalábbis így érzem, hogy mások hogy vannak vele, az az ő dolguk.
- Azt a mindenit, ez aztán a megállapítás! Zseni vagy, idomárkám! És remélem érzed az iróniát, ami azt mutatja, hogy elég távol állsz a zsenitől - mondom megint csak kissé ingerültebben, mint kellene.
Másik kezem lendíteném pofonra, de ekkor Reginald meglep. A vállamra száll, karmait belém mélyeszti. Még kitérni sem lenne időm. Egyszerűen túl közel volt most. A páncélom lehullik, s mire életpontjaimból levonásra kerülne a jókora számérték, a küzdelem eldöntetik. A végét jelző sípszó megszólal, Rent pedig győztesnek kiáltja ki a megjelenő felirat. Én csak sóhajtok, karom kirántom a fiú kezéből, megdörzsölöm csuklóm reflexszerűen, fegyverem pedig elteszem.
- Remélem elégedett vagy a párbajoddal.

by **Ryuninji Ren** Csüt. Szept. 12 2013, 19:03

Mivel annyira nagylelkű vagyok, meg minden ehhez hasonló jelzőt is magamra tudnék aggatni, megengedem neki, hogy vessen egy pillantást a toplistára, mert látom ám, hogy nem hisz nekem. Pedig ez így van, akárki megmondhatja. Persze nem érdekelne, ha nem én lennék az első, de az vagyok, így azért muszáj kihangsúlyozni ezt.
- Áááh, az lehetetlen. engem mindig is csodálni fognak, ezt te is tudod – meg magyarázom a dolgokat, mielőtt még elkezdene sajnálni. Nem kell, engem sokan bírnak, mert frontharcos vagyok és harcolok, hogy hazajussanak Cool

Közben megindul felém, szedi a lábacskáit rendesen és megsebez. Páncélom egy részét leveszi, de a hp-mhoz még mindig nem nyúl, nem tud, mert nem sebez elég nagyot. aztán folytatom az úgynevezett okítást, miközben megpróbál megütni. Nah igen, ez már az a Juu, akit ismerek, de sajnos nem hagyhatom, hogy eltaláljon minden ütése, támadása. A végén még azt hinné, hogy túlságosan is hagyom magam, akkor meg azért lenne dühös. Óvatosan kell bánni vele, mert nagyon, de nagyon hírtelen haragú. A szó legszorosabb értelmében egy nehezen kezelhető nő….
Aztán meg elég izé.. felgma stílusban beszél velem, lehett hogy megsértődött, pedig semmi olyat nem mondtam, de tényleg nem, én egy úriember vagyok ilyen téren.
- Hidoooooooi…… Én csak segíteni akartam, te meg egyből támadsz.. gonosz vagy – ez így van, de mégis kuncogok, nem hőbörgök a témán. Nem tudom miért, de jó ez így, nem kell a feszültség, abból már volt épp elég a találkozásunkkor. Próbálna megtámadni a szabad kezével, de nincs rá lehetősége. Azért nekem van egy petem is, és jól tudunk együtt harcolni. Itt a példa rá: Odarepül Juu vállára és lesebzi, de annyira, hogy a párbajnak már vége is. Volt némi sejtésem, hogy ez így lesz, mert a cuccain látszik, hogy még mindig azok, amiket akkor viselt. Azok meg már nem elég jók, vagyis az enyémek sokkal jobbak.
- Háááát, azt nem mondhatnám… - mondom, miután elengedem a kezét. Regi az ő válláról az enyémre száll és már Aikon is a lábamnál totyorog.
- Meg még amúgy is haragszom rád egy kicsit ez miatt az izés ügy miatt – mondom színlelt sértődöttségben
- De most mennem kell küldizni 8)Majd keress fel a szobámban – mondom és adok neki egy csókot.
- Szia! – előkapom a kristályomat és elteleportálok, ideje munkához látni

by **Kyrena Juurei** Csüt. Szept. 12 2013, 19:31

A párbajnak vége, eléggé nyilvánvaló kimenetellel. Na igen, itt az ára annak, hogy semmit nem fejlődtem az elmúlt időben. Pedig kellett volna. Erőm azonban nem volt rá. Jobban mondva lelki erőm nem. Fizikai még csak akadt volna, de megőrjítettek a történtek. Elegem lett ebből a világból és semmit nem akartam csinálni, de hát ez érthető nem? Ráadásul még vissza is kellett találnom, ami nem volt túl egyszerű. Ennek most már azonban vége, ahogy a küzdelemnek is. Ren még így is elég öntelt. Azt hiszem kezelésbe kell vennem azt a jómadarat. Na meg Reginaldot és Aikont is, de nekik fagyi jár. Vagy valami más sütemény, amiért jól vigyáztak arra a hígagyú frontharcosra. Milyen jól is hangzik. Na igen... Velük ellentétben én sehol nem vagyok. El is szégyellem magam és elhatározom, hogy igyekszem minél hamarabb felfejlődni. Ehhez persze kellenek a kedvező külső tényezők is, de az, hogy én rajta leszek az ügyön, már egy nagy előrelépés.
A csókot viszonozom, bár csak finoman. Nem kell, hogy elbízza magát, máris sokat kapott így egyszerre. Még akkor is, ha jó ideje nem volt ebben részünk. És már el is megy. Küldetésre, hova máshova? Nekem is mennem kellene. Először pihenni egyet, utána küzdőtárs vagy küldetés után nézni. Még nem tudom melyik lesz hamarabb, bár az sem rossz, ha küldetés közben küzdhetek meg valakivel. Vagy az nem előnyös megoldás? Mindegy, majd lesz valahogy. A teleportkristályomat én is előveszem és már indulok is a városba, hogy védett területen aludhassak egy keveset.

by **Cardinal** Szomb. Szept. 14 2013, 20:54

Ossu!

Olyan rövidnek tűnik ez a párbaj az előző küzdelmetekhez képest Very Happy

Drámadrámátok jutalma 30 xp és 60 arany. Lezárom a küzdőteret!

by Ajánlott tartalom

Juu vs Ren 2

Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2

Re: Juu vs Ren 2