KezdőlapDrake Haru
2 posters
1 / 1 oldal
Drake Haru
by Drake Haru Csüt. Aug. 01 2013, 16:12
Érclátásomat szeretném lecserélni növénylátásra.
_________________
Színem:DarkOrchid
Drake Haru- Harcos
- Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3346
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Drake Haru
by Drake Haru Pént. Aug. 30 2013, 18:40
2. képesség pályázat
Wonderland
Megfelelő érzelmi állapotban a játék Haru érzéseihez, és vágyaihoz igazítja a környezetet. Ezt egyedül Haru észleli, ellenfele ugyanolyannak lát továbbra is mindent. Ennek egyedüli hatása a karakter érzelmi befolyása, és motivációja.
Történet:
Az éjszaka komor világa telepedett a tájra. Minden oly más ilyenkor, mintha egy másik világba csöppenne az ember. Minden oly varázslatos, és gyönyörű. A sötét izgalommal tölti el az embereket, felfokozza bennük az érzelmeket a tény, hogy láthatatlanok. Ilyenkor az erdő a legszebb.. A sok apró nesz által átjárt birodalom, tele búvóhelyekkel. Még a legracionalistább gondolkodású ember fejében is félelmet szül a tudás hiánya. Azé a tudásé, hogy mi van a háta mögött...
Ez a környezet volt az én királyságom. Mert én voltam a fa mögé rejtőzve, a hátak mögött, én vagyok az elsuhanó árny, én vagyok a szellem, és az emberek, mint vadak, áldozataim.
Ezen a helyen nyom nélkül marad a kiontott élet, nem üldöz rendőrség, nem hirdetnek újságok, és híradók. Cserébe viszont nem élvezhetem azokat a szépségeket, melyek odakint megadattak. Nem győzőm elégszer elmondani, mennyire hiányzik a vér, a fájdalom, a sikolyok, az utolsó lélegzet vételek..
De nem maradt már semmi, semmi más, csak azok a szitkok, melyeket rám szórnak ördögi vigyorom láttán, a kétségbeesett utolsó próba a túlélésre, és a megrökönyödés, mellyel tettem láttán illetnek.. De ez nem elég!
Az ostoba készítők elvették tőlem élvezetem fő forrását. Elvették a lényegét a hobbimnak. Nem volt ez így jó..
Egyszer egy kislány - jól emlékszem rá, Saya-nak hívták - megmutatott nekem egy szórakoztató lehetőséget, egy játékot, mely talán feldobhatta mindennapjaimat. Egy bugot, mely groteszk képben ábrázolta a világot..
Mindezek után eltökélt célommá vált nekem is, hogy találjak egy ilyent, egy sajátot, egy szórakozási módot. Végül rá leltem. Ott, ahol a legkevésbé sem számítottam rá, akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, úgy, hogy teljesen megváltoztatta a játék világát számomra. Vissza adta az egész értelmét, a lényegét tevékenységemnek. És ez jobb volt, mint Saya bugja, ez jobb volt, mint amit kívánni tudtam volna. Ez maga volt a tökéletesség!
Ott aktiválódott, ahol csak akartam, és a legcsodálatosabb képbe mártotta a világot, pont mint álmaimban. Azon a napon megváltozott minden, sokkal jobbá vált a világ.
A sötétben rejtőztem, lesből akartam lecsapni rá. Hosszú idő óta követtem, hogy a lehető legmegfelelőbb pillanatban csaphassak le. Hideg volt, de nem látszódott a lehelet. Végtagjaim elgémberedtek a hosszú egy helyben ácsorgástól. Ám szívem gyorsan, hevesen vert, attól tartottam, elárul. Tudtam, nemsokára eljön az én időm, nemsokára kilép a kapu mögül, éjszakai sétára indul a kezdetek erdejébe, és akkor én lecsaphatok. Szórakozásomat leltem abban, hogy egy kiválasztott célpontot hosszú ideig követtem, megfigyeltem életét, mielőtt végeztem vele.
Itt volt az idő. Az első csapást gondtalanul bevittem neki, mivel ő nem számított a támadásra. Meglepetésében megtántorodott, hátra esett. Ördögi vigyor kúszott sápadt arcomra, villogó szememet áldozatoméba fúrtam. Sikolyt akartam, és megkaptam. Gyönyörű volt a dallam..
Nyakának szegeztem fegyverem. Az izgalom elhatalmasodott rajtam. Azt hittem, a játék ridegen el fogja utasítani próbálkozásomat a lefejezésre, mint annyiszor tette, ám most nem így történt. Vékony vörös csík jelent meg a penge élének vágásától, majd hamarosan lassan folyni kezdett a vér.. Gyönyörű nedű. Soha nem hittem volna, hogy itt láthatok ilyet. Mindenki azt mondta, ilyen nincs. És mégis! Mégis létezik. Örömittasan nevettem fel. Áldozatom gyenge volt, láttam az életcsíkján, hogy a következő csapásomat nem élheti túl. Félelem tükröződött a szemében. Sokkal mélyebb sebet akartam ejteni rajta, azt akartam fájjon neki, szenvedjen.
Megemeltem fegyverem, és lecsaptam, ám nem vágtam le az egész fejet, ehelyett csak egy nagyobb sebet ejtettem a nyakán. Fuldokolt, felköhögött, nyöszörgött. A szájból vér bugyogott elő, és belekeveredett a nyakából szüntelen előtörőbe. Hamarosan terjedelmes vértócsa került áldozatom alá, aki ennyitől nem esett darabokra, nem pixeleződött el. Felköhögött még egy adag vért, sápadt volt, és látszott rajta, hogy valamit mondani akar, ám nem tud. Utolsó leheletei voltak azok.. Nemsokára eltűnt szeméből az élni akarás, már csak a félelem morzsái látszottak rajta, és az utolsó belenyugvás a halálba. Még ott feküdt élettelen teste pár másodpercig, majd a szokásos módon darabokká vált, és elpixeleződött. De ez már nem zavart. Láthattam a halálát, és ez tetszett. Láthattam, ahogy szenved, majd belenyugszik a történtekbe. Végig nézhettem mindezt! És még a hulla eltüntetéséről sem kell gondoskodnom. Remek.
Wonderland
Megfelelő érzelmi állapotban a játék Haru érzéseihez, és vágyaihoz igazítja a környezetet. Ezt egyedül Haru észleli, ellenfele ugyanolyannak lát továbbra is mindent. Ennek egyedüli hatása a karakter érzelmi befolyása, és motivációja.
Történet:
Az éjszaka komor világa telepedett a tájra. Minden oly más ilyenkor, mintha egy másik világba csöppenne az ember. Minden oly varázslatos, és gyönyörű. A sötét izgalommal tölti el az embereket, felfokozza bennük az érzelmeket a tény, hogy láthatatlanok. Ilyenkor az erdő a legszebb.. A sok apró nesz által átjárt birodalom, tele búvóhelyekkel. Még a legracionalistább gondolkodású ember fejében is félelmet szül a tudás hiánya. Azé a tudásé, hogy mi van a háta mögött...
Ez a környezet volt az én királyságom. Mert én voltam a fa mögé rejtőzve, a hátak mögött, én vagyok az elsuhanó árny, én vagyok a szellem, és az emberek, mint vadak, áldozataim.
Ezen a helyen nyom nélkül marad a kiontott élet, nem üldöz rendőrség, nem hirdetnek újságok, és híradók. Cserébe viszont nem élvezhetem azokat a szépségeket, melyek odakint megadattak. Nem győzőm elégszer elmondani, mennyire hiányzik a vér, a fájdalom, a sikolyok, az utolsó lélegzet vételek..
De nem maradt már semmi, semmi más, csak azok a szitkok, melyeket rám szórnak ördögi vigyorom láttán, a kétségbeesett utolsó próba a túlélésre, és a megrökönyödés, mellyel tettem láttán illetnek.. De ez nem elég!
Az ostoba készítők elvették tőlem élvezetem fő forrását. Elvették a lényegét a hobbimnak. Nem volt ez így jó..
Egyszer egy kislány - jól emlékszem rá, Saya-nak hívták - megmutatott nekem egy szórakoztató lehetőséget, egy játékot, mely talán feldobhatta mindennapjaimat. Egy bugot, mely groteszk képben ábrázolta a világot..
Mindezek után eltökélt célommá vált nekem is, hogy találjak egy ilyent, egy sajátot, egy szórakozási módot. Végül rá leltem. Ott, ahol a legkevésbé sem számítottam rá, akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, úgy, hogy teljesen megváltoztatta a játék világát számomra. Vissza adta az egész értelmét, a lényegét tevékenységemnek. És ez jobb volt, mint Saya bugja, ez jobb volt, mint amit kívánni tudtam volna. Ez maga volt a tökéletesség!
Ott aktiválódott, ahol csak akartam, és a legcsodálatosabb képbe mártotta a világot, pont mint álmaimban. Azon a napon megváltozott minden, sokkal jobbá vált a világ.
A sötétben rejtőztem, lesből akartam lecsapni rá. Hosszú idő óta követtem, hogy a lehető legmegfelelőbb pillanatban csaphassak le. Hideg volt, de nem látszódott a lehelet. Végtagjaim elgémberedtek a hosszú egy helyben ácsorgástól. Ám szívem gyorsan, hevesen vert, attól tartottam, elárul. Tudtam, nemsokára eljön az én időm, nemsokára kilép a kapu mögül, éjszakai sétára indul a kezdetek erdejébe, és akkor én lecsaphatok. Szórakozásomat leltem abban, hogy egy kiválasztott célpontot hosszú ideig követtem, megfigyeltem életét, mielőtt végeztem vele.
Itt volt az idő. Az első csapást gondtalanul bevittem neki, mivel ő nem számított a támadásra. Meglepetésében megtántorodott, hátra esett. Ördögi vigyor kúszott sápadt arcomra, villogó szememet áldozatoméba fúrtam. Sikolyt akartam, és megkaptam. Gyönyörű volt a dallam..
Nyakának szegeztem fegyverem. Az izgalom elhatalmasodott rajtam. Azt hittem, a játék ridegen el fogja utasítani próbálkozásomat a lefejezésre, mint annyiszor tette, ám most nem így történt. Vékony vörös csík jelent meg a penge élének vágásától, majd hamarosan lassan folyni kezdett a vér.. Gyönyörű nedű. Soha nem hittem volna, hogy itt láthatok ilyet. Mindenki azt mondta, ilyen nincs. És mégis! Mégis létezik. Örömittasan nevettem fel. Áldozatom gyenge volt, láttam az életcsíkján, hogy a következő csapásomat nem élheti túl. Félelem tükröződött a szemében. Sokkal mélyebb sebet akartam ejteni rajta, azt akartam fájjon neki, szenvedjen.
Megemeltem fegyverem, és lecsaptam, ám nem vágtam le az egész fejet, ehelyett csak egy nagyobb sebet ejtettem a nyakán. Fuldokolt, felköhögött, nyöszörgött. A szájból vér bugyogott elő, és belekeveredett a nyakából szüntelen előtörőbe. Hamarosan terjedelmes vértócsa került áldozatom alá, aki ennyitől nem esett darabokra, nem pixeleződött el. Felköhögött még egy adag vért, sápadt volt, és látszott rajta, hogy valamit mondani akar, ám nem tud. Utolsó leheletei voltak azok.. Nemsokára eltűnt szeméből az élni akarás, már csak a félelem morzsái látszottak rajta, és az utolsó belenyugvás a halálba. Még ott feküdt élettelen teste pár másodpercig, majd a szokásos módon darabokká vált, és elpixeleződött. De ez már nem zavart. Láthattam a halálát, és ez tetszett. Láthattam, ahogy szenved, majd belenyugszik a történtekbe. Végig nézhettem mindezt! És még a hulla eltüntetéséről sem kell gondoskodnom. Remek.
_________________
Színem:DarkOrchid
Drake Haru- Harcos
- Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: Drake Haru
by Cardinal Hétf. Szept. 02 2013, 18:33
Ossu!
Elfogadom a pályázatot! Gratulálok a második képességedhez, Haru-chan
Elfogadom a pályázatot! Gratulálok a második képességedhez, Haru-chan
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3346
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|