(In)sanity

A Hürrem amúgy kedves, annak ellenére, hogy neki is piros az indikátora. Másnap megint találkoztam vele, és oda is szaladtam hozzá, hogy megköszönjem, hogy elkergette azokat az emberkéket, ő meg mosolygott és meghívott, hogy akkor sütizzünk, mert amúgy is rég látott. Már nem istudom amúgy, hogy találkoztam vele, asszem a Chancery által, de azt tudom, hogy az Anat nem tud róla, hogy nekem van egy piri barátnőm, a Hugin kívül
A Hürrem végül megkérdezte, mi van velem mostanság, én meg meséltem, hogy elköltöztünk, fel a tizesre, a szafari mellé, meg ilyesmi, de most nem mehetek haza, mert hogy sárga az indikátorom.
-És az miért hátrány?
-Semmiért, de azért nem akarom, hogy az Anat megtudja. Mert nem direkt lett ám sárga... hanem a tegnapi miatt. Mert én azért megütöttem őket egy nyíllal, mikor elkezdtek üldözni.
-Ej-ej. Ne beszéljek Anattal? Bár nem tudom, hinne-e nekem :]
-Jaj, nem kell, majd elmúlik. Amúgy meg nem hiszem, hogy ne szeretne, vagyis, miután esetleg megismert. Én is tudom, hogy kedves vagy, mert még játszol is vele :3 -mosolyogtam. Elmúlik a sárga indikátor, és majd hazamegyek, nem lesz baj belőle, remélem, sőt, talánaz Anat észre se fogja venni ^^
A Hürrem aztán kifizette a sütit, ami amúgy nagyon finom volt, és elkísért a fogadóig, ott elköszöntünk. A fogadós bácsi még sokáig nézett a Hürrem után. Biztos ő is csodálkozott, hogy nem fagy meg abban a kevés ruhában.
Este pedig ismét kiszökött a Hugi, pedig én rászóltam, hogy ne tegye, mert irgumburgum, meg elég lesz most már, de ő hajthatatlan maradt, hogy szeretné tudni, az a Kaszás mi célból van a kút felett, és mik azok a kék gömbök, amik mindig odaszállnak, ha a közelébe megyünk. Szóval mentünk a Kaszáshoz, mint mostanában minden nap, illetve már negyedszer, de most nem volt kék gömb.
-Ez érdekes... nincs gömb. -jegyzi meg a Hugi is, és a Kaszásra néz. Nem érti, szóval aztán megfordul, de nem tudunk tovább menni, mert valami sárga jel villan az életcsíkunknál, kis villámjelzéssel.
Nem tudok mozogni, elterülök a földön. A végtagjaim nem engedelmeskednek. Paralízis. Még a Hugi is megijed, pedig az nagyon ritka.
Valaki röhög, hogy jajdejó, megvagyunk végre, de nem nagyon tudom felemelni a fejem sem. Valaki viszont felemel, és akkor már felismerek, hogy ezek azok a pirosak, akikkel tegnap találkoztunk. Jaj ne
~Az Istenit! Múljon el ez az akármi, és ha kell, piros indikátorosok leszünk, de megölöm őket!~
Kivételesen egyet értek, de csak mert... mert azért én szeretnék élni is ._.
Végül ugyanúgy a mezőre kerülünk, az erdő szélére, távol a várostól. Ledobnak minket a földre, és röhögnek, valami olyasmin, hogy ez jó lesz, csak "érjenek már ide". Nem csinálnak egyenlőre semmit velünk, aminek a Hugi az örül, én meg nem hogy nem merek, de nem is tudok még mindig mozdulni. Meddig fog tartani ez a méreg...?
Nem tudom, de az is lehet, hogy tovább, mert az egyik végül belevágja a tőrét a kezembe. Majdnem felsikoltok, pedig itt nincs is fájdalom, viszont az a látvány, ahogy a penge benne van a bőrömben, felhasítja azt, és folyik a vörös pixel, elég félelmetes.
~Nyugi, Saya. Nyugi! Valószínűleg csak felújítja a mérget.~

Igen, még három alak jön felénk, ebből kettőn még új a csuklya, vagy legalábbis annak tűnik. Pont látom őket, ahogy arra fordult a fejem, mikor leejtettek. Oh, akkor már hatan vannak. Végem van, meg fogok halni. Anat, bocsánat ;_;
A kettő közülük meghajol, mire a másik három, akik idehoztak, azok azt mondják nekik, hogy vegyék elő a fegyverüket, aztán hajrá. Elmagyarázzák, hogy úgyis tehetetlen vagyok, szóval ideje átesniük valami tüzérségen, de mivel csak egy vagyok, ezért aki a gyorsabb, az lesz az újonc. A másik pedig meghal.
Hugi, mit jelent ez? D:
~Hogy egy vörös céhbe lépési rituálé kellékei lettünk.~
A két fiatalra pilantok, mert rajtuk még nincs maszk. Az egyik egy lány, a másik egy fiú. Egymásra néznek, aztán az egyikük kést vesz elő, a másik meg valami mást, szóval biztos harcművész. Elindulnak felém, én pedig lehunyom a szemem, hogy felkészüljek arra, hogy végem. Pedig én nem nagyon akarok meghalni.
És hallom is, ahogy vágnak, de engem nem ér semmi, mondjuk nem is nagyon érezném, egy ilyen tompa akármin kívül, amit akkor szoktam, mikor egyébként párbajon megütnek, meg aztán valaki szitkozóik, hogy micsoda a másik anyja, meg csináljon olyat, amit az emberi test szokott, mikor már sok ideje lent van a föld alatt. Fura, mert ennyire elvétette volna annak ellenére, hogy teljesen mozdulatlan vagyok? Megint egy suhintás, meg kiáltás, aztán két penge összecsattan. Ki akarom nyitni a szemem...
~Még ne!~
...de nem csinálom, csak hallgatom, ahogy valaki, egy nő liheg, meg néha megakad a lélegzete, meg csattan valami, aztán kiáltás meg hörgés, végül az a zaj, ami akkor van, mikor a pixelek megindulnak. Végül kinyitom a szemem.
Az a fiatal fiú pont szétrobban, majd nyomában a lány is. A négy piros indikátoros pedig már sehol sincs, vagy legalábbis ott nem, amit én látok. A hátam mögül hallom a hangjukat, hogy valamit csináljon magával vagy mással a hölgy, aki érkezett, és elfutnak.
Aki jött, annak is kaszája van, szóval harcművész, és hosszú fehér haja, meg nagyon kevés ruhája... o/
-Gyávák. -veti hátra a haját, majd odasiet hozzám, eltüntetve a kaszát. -Kicsim, kislányom, jól vagy? Mit műveltek veled?
Mivel beszélni se nagyon tudok, végül felkap, és bevisz a városba, a templomba, és mire odaérünk, már rendbe jövök, már tudok mozogni meg beszélni. Elmesélek neki mindent, hogy elraboltak meg azok meg akartak ölni, hogy egyikük piros legyen, a másikat megölték volna. A Hürrem végig hallgatja, majd összekulcsolja a kezét.
-Tizedik szinten van az új Limen, igaz?
-Aha
-És... Anatole Saito a neve a vezérednek.
Ezt már nem is kérdezi, de azért bólintok, hogy aha. Hürrem megnyit valamit, meg pötyög, én meg odahajolok, és elolvasom.

Anatole Saito.
Hamarosan értékes csomaggal érkezek a tizedik szintre, egy 'Saya' nevű elkóborolt kiscicával. Ne aggódj, minden rendben vele, bár igen mozgalmas kalandokat élt át. Csupán megkérnélek, hogy pár perc múlva legyél a város teleportkapujának közelében, hamarosan mi is ott leszünk.

Csók,
Hürrem Haseki

-Haseki? O.o
-Ez volt az igazi Hürrem szultána első urolkodói neve :]  Na, gyere, hazakísérlek, és ne kóborolj el többet, rendben?
~Én nem ígérek semmit :]~
-Rendben! -bólintok nagyot, és megfogja a kezem, ahogy elindulunk a teleportkapu felé. Én amúgy nagyon félek ám, mármint, hogy mit fog szólni az Anat... meg hogy egyáltalán hazamehetek-e így ._. Elvégre, az Anat mégis észre fogja venni a sárga indikátorom