Ren vs. Ren...Ai

Ren, palira akart venni de pórul járt, szerencsére egyikőnk sem haragudott meg a másikra, mindketten jót nevettünk az eseményeken. Kisvártatva, petjének biztatására felkelt de még mindig nem áll le a bókokkal, elmondja hogy nem néz hülyének, inkább aranyosnak és kedvesnek, egyszóval egy olyan lány vagyok aki megérdemli hogy a felesége legyen.
- Ahhh, és mi van Yurihime-samaval? Olyan édesek voltatok együtt! – Mondom mosolyogva, de közben előhívom a kardom és támadok is. Ren a tőrét veszi elő, így azzal védekezik, majd a kezét a magasba emeli hogy ütni készüljön, de meggondolja magát és kezével eltakarja a szemem. Aranyosnak gondolnám, de mivel ketten vannak ellenem, eléggé bosszantó helyzet volt.
- Na hol vagyok Ai-chaaan??- Kérdezi, miközben másik kezemmel igyekszem lefejteni kezét az arcomról. Már épp megdorgáltam volna hogy harcoljon rendesen, mikor észbe kaptam. A petje fog támadni. Épp csak mivel nem láttam, hogy honnan így szentül meg voltam róla győződve hogy hátulról fog érni a támadás. Ezért Renra és a tőrére fittyet hányva, száznyolcvan fokos fordulatot vettem, és arra fele suhintottam egyet. De a madár roppant okos volt, meg sem fordult a fejembe hogy oldalról fog támadni. Pedig úgy volt jobb oldalról csípte meg a derekam, így a sikerült a páncélomból levennie pár pontot.
- Ez ügyes volt! – Mondtam, nem bosszúsan, inkább elégedetten. Van sütni valója a párbajtársaimnak, legalábbis a madárnak biztosan. Majd ha tudtam, hátrébb vonultam így teret nyerve magamnak. És vártam a madár támadását, kinyitottam a rakim ablakát, rákattintottam az egyik itemre, de még nem hívtam elő, így vártam hogy vagy a madár vagy az idomárja közelítsen felém, megpróbálkozok még egyszer azzal a trükkel amit már pár perce kieszeltem. Kicsit mindig is igazságtalannak tartottam hogy az idomárok ketten harcolhatnak egy ellen, de én hívtam ki őket. Igyekeznem kell eme kaszt rejtelmeire, trükkökre és lehetőségekre rájönnöm, hogy könnyedén vehessem fel velük a harcot bármikor.

Ren elmondja hogy Hime-samát is édesnek, aranyosnak, kedvesnek találja, majd megint játssza a Donkihote-t és próbál engem is levenni a lábamról, legalábbis a mondata első felében azt hittem, de rá kellett jönnöm, hogy valószínű csak össze akar zavarni. De sikertelen, „bókjai” süket fülekre találnak. Pedig legszívesebben hű tsundere módra, ütöttem volna le a fiút. Mégis mit képzel magáról hogy a nyílt utcán egy párbaj kellős közepén mond nekem olyanokat hogy: nagy formás cici és fenék, és még az is kimondja hogy legszívesebben letaperolna…
~Higgadtság!~ Nyugtatom magam. Majd támadok a kardommal, Ő meg védekezik a tőrével, nem gondoltam volna hogy egy késsel is így lehet hárítani egy kardot.
~ Nem is rossz. ~ Majd megpróbál behúzni egyet de meggondolja magát és inkább a tenyerével eltakarja a szemem. Először azt hittem csak bohóckodik, mivel teljesen megfeledkeztem Reginaldról, majd mikor eszembe jutott hogy Ő is létezik, rögtön kapcsoltam, csak épp nem jól.
~ Úgy látszik már még egy madár is túljár az eszemen. ~ De nem bosszankodtam, inkább örültem az eseményeknek, ügyesen össze tudnak dolgozni. Majd hátráltam pár lépést hogy teret szerezzek magam körül. A srác kijelenti hogy még nincs vége, és a tőrt a kezében megpróbálja megpörgetni, de elég ügyetlenül, ugyanis az a földön landolt, Ren meg a fejét vakargatva hajol le érte, mikor felállt Regi leszállt a vállára és nem csináltak különösebben semmit, így volt némi időm az már kigondolt taktikám végrehajtására, vagyis inkább csak előkészíteni azt. Fél szem a fiúkon tartom miközben az megnyitom az invertorym és előhívok egy itemet, de még nincs a kezembe, ahhoz még kell egy kattintás… így megnyitva a menüm, várom a folytatást. De csak Ren fáraszt egy újabb csajozós kérdéssel:
- Ai-chan!! Öhm… mit szólnál hozzá ha a győzelemért egy csók lenne a jutalom?? Ha valamilyen csoda folytán legyőzlek, kapok egy csókot?? *.* - A kérdése meglepett, sőt talán bele is pirultam picit, de már kész is voltam a válasszal, vagyis valami olyasmivel.
- Max Reginaldal. – Nevettem el magam. Nem sokkal rá, jött a figyelmeztetés hogy támad.
- Nem kéne beje…, nem tudtam befejezni a mondatot mert már jött is,… vagyis inkább repült. A lendülete akkora volt hogy engem is hátra rántott, sőt a levegőben meg is fordult velem. Majd mindketten lehuppantunk, méghozzá úgy hogy én voltam felül. Szorosan tartott, magára húzva. Élvezte a helyzetet az biztos. Sejtettem mire készül, vagyis inkább mire készülnek. Reginald már támadott is, méghozzá a hátam vette célba éles karmaival. Mivel a fiú szorításában voltam, bárhogy próbáltam nem tudtam leszállni róla, így úgy döntöttem fordítunk a helyzeten, magamhoz szorítottam és megpróbáltam az egyik oldalra kilendülni és így élő páncélként használni a fiút, de elkéstem. A mocorgással, mikor megpróbáltam lefejteni magam a srácról túl sok időt vett el, így mikor oldalra fordultam, akkor ért a támadás. Azaz nem a hátam hanem az oldalam találta el madárka.
- Én… én…azt hittem barátok vagyunk Reginald! – Mondtam nagy kerek szemekkel, immáron másodjára sebez sunyi módszerrel mármint Ren módszerét kihasználva. Le sem tagadhatná hogy az Ő pete. Ha időközben a fiú nem szállt le rólam, akkor egy könnyed mozdulattal arrébb küldtem. Majd Regit vettem célba ismét, lehet Rent kellett volna de földön fekvőket nem támadok, így maradt a madárka. A kicsit ostobán éreztem magam hogy egy madárral viaskodok, kardom csapásai elől könnyedén arrébb reppent, szóval úgy éreztem magam mintha egy pinatat akarnék szétverni. Majd mikor hogy elérjem felmászok a szökőkút szélére és…

A szökőkutas lubickolás nem is volt rossz ötlet, így lehetőséget kaptam hogy kicsit gonoszkodhassak Ren-samaval, és meg is tettem, sebesen szaladok kezemben szegény összekuporodott reszkető Reginaldal. Kellet egy kis idő hogy a fiú felfogja hogy leléptem a madarával együtt. De élveztem mikor hallottam hogy utánam kiabál hogy ne szaladjak el főleg ne a főnixével. Mást sem tudtam csak hangosan kacagni, és igyekeztem az lábaim elé nézni, nehogy elessek és kilapítsam szegén madárkát. Hogy ne tudjon követni rögtön az első utcán lefordultam, és elkezdtem bújócskázni vele. Egy tisztes távolságban lévő vendéglőbe beültem Regivel együtt, ugyanis jó esett egy kis hűsítő a futás után. Majd elkezdtem Regivel is foglalkozni. A ruhámmal megtörölgettem nedves tollait, ha engedte, hogy segítsek neki kicsit megszáradni, elvégre a főnixeknek nem áll jól ha csuromvizes tolluk hozzá tapad piciny testükhöz, majd ha gondolta talán a tüzecskéjével segíthetett saját magán is. Mikor már száraz volt a következő dolgom az volt adtam neki enni és inni, nem tudtam mit esznek a petek, sőt azt sem hogy egyáltalán esznek-e a ezek a kis állatkák. De próbálkoztam, többféle édességgel, magvas sütikkel, és örömmel láttam mikor talán nekikezd csipegetni. Mindeközben kedvesen rá szerettem volna venni hogy segítsen nekem, azaz hogy működjön közre a fiú megviccelésében, és hogy nem fogja megbánni. Bár beszéltem hozzá, nem voltam benne biztos hogy megértette a szavakat, mégis olyan okos pillantásokat vetett rám hogy legszívesebben megöleltem volna. Majd a sok kaja hatására elbóbiskolhattam.

~...Az ég olyan tiszta volt, a tenger vize vakítóan csillogott, az égető napsütést kellemes hűsítő szellőcskék tették elviselhetőbbé. Nem egyedül voltam de nem ám. Ott volt még Rita-chan is sőt még Tsubaki és Violetta de még Yurihime is. Mindannyian egy napágyon elterülve süttettük magunk, ki a hasát ki a hátát, pár fiú hozott nekünk frissítőt, és jobban megnézve még az arcokat is felismerem, Vionak Zhel nyújtotta oda kelletlen, de volt valami furcsa a fiún…~ Mi az, nekó fülek?…sőt cica farok?…~ Pislogtam a döbbenettől, majd körbenéztem még jobban, Yurihime-samat Fuun legyezgette, nehogy a lányka rosszul legyen. Aki épp szundikált egyet, körbe néztem és mellettem ott volt Rita-chan, akinek a hátát ép naptejjel kenegette Ranmaru, és még ott volt Tsubaki is akit Kagami kényeztetett, majd megszorítottam a kezemben a láncot. ~ Láncooot?? o.O?? ~ Nem értettem a dolgot, de végigkövetve megpillantottam Rent, egy nyakörvvel anyakán, ott volt négykézláb és hűséges kutyaszemeit meresztette rám. Csak pislogtam a fiúra, de itt még nincs vége ugyanis…
- Vau…vau…vaaa – Ad ki ugató hangot magából. ...~

- Ai-chan…Ai-chaaan…ébredj fel! - Éreztem hogy valaki elkezd lökdösni. Sőt még az ugató hang gazdáját is megpillantottam. Egy nemrég megismert állatidomár barátom keltegetett, és nézett kérdően, ugyanis tudta rólam hogy kardforgató vagyok, nem értette hogy mégis mit keres nálam egy pet.
- Whaa, ne haragudj majd késöb elmagyarázom. – Kiáltottam, a lánynak miközben Regit ismét a karomba vettem és szaladtam kifele az üzletből, nehogy Ren megtaláljon, arról nem is beszélve hogy kicsit zavarodott voltam az ámomtól. ~ Mégis mi volt ez az egész? És mégis mit keresett Ő is benne? ~ …Választ nem kaptam, de nem is volt időm tovább elmélkedni, ugyanis megpillantottam a fiút, és csak remélem hogy nem látott meg, Majd elkezdtem szaladni a másik irányba, ahol bemenekültem egy ruházati szaküzletbe, és mivel a kirakat tele volt szebbnél szebb ruhákkal amit a bábuk viseltek, úgy döntöttem én is beállok közéjük Reginaldal a vállamon, vagy az ölemben, ahogy neki tetszett. Jó ötletnek tűnt, fel is vettem egy édes pózt, és vártam a fiú mikor szalad el előttem. Az üzletnek külön volt a bejárata és a kijárata, így ha bejött, kiszaladtam Reginaldal együtt, jót kacagva.

Örültem amikor azt láttam hogy Regi végre megnyugodott, nagyon édes állatkának találtam, és azt hiszem őt nézve sajnálom hogy nem az állatidomár kasztot választottam anno. Segítettem neki megszárítkozni, hogy ne reszkessen annyira szegényke, amikor elég száraz lett még lángra is lobban, ösztönösen elrántottam a kezem, de emlékeztem hogy Yurihimet sem égette meg mikor megsimogatta, így kapott tőlem egy kis simit is, majd töltögettem bele az édességeket, most az én vendégem volt, az árát pedig majd behajtom a gazdáján. Persze nem csak Regi majszolgatott hanem én is, méghozzá annyit hogy el elbóbiskoltam tőle, majd egy igencsak furcsát álmodtam, amiről azt hiszem hogy jobb nem is beszélni. Az egyik állatidomár ismerősöm és annak farkaskája ébresztett fel, amikor eszméltem, sejtettem hogy sietnem kell, mert bármikor rám találhat Ren. Gyorsan ki is szaladtam a fogadóból, de elkéstem a fiú épp megpillantott és szaladt is utánam. Nem mondhatom hogy nem élveztem a helyzetet, ugyanis a nevetést is alig bírtam abba hagyni a futás közben, Regire pillantottam, elvégre ha azt láttam volna hogy vissza akar menni a gazdájához akkor abba hagytam volna a fogócskás bújócskát, de nem vettem észre olyat rajta hogy tiltakozott volna, sőt lehet még Ő is élvezte. Gyorsan beszaladtam egy ruházati szaküzletbe, és hirtelen ötlettől vezérelve beálltam a kitakatba mint egy kirakati bábu, még pózoltam is Rigivel.

Nem kellett sok hogy a fiút megpillantsam, láttam méregeti a kirakatott így mozdulatlanul lélegzet visszafojtva vártam az eseményeket, sőt még Regi is nagyon ügyes volt a vállamon csücsült és még csak nem is pislogott. Persze hogy egy ilyen ósdi trükk nem válhat be, nem is annak szántam, csupán mindig is ki akartam próbálni. A fiú az öklére lelet ~ Jujj, mi lesz ebből? ~ Aggodalmaskodtam magamba, ezután a fiú pár vállkörzés után megpróbálta beverni az üveget, de sikertelenül, ugyanis az ablak nem szándékozott sem betörni, sem pedig elpixeleződni. Nagyot nevetek a fiún, majd mikor látom hogy elpirul, visszább fogok a nevetéssel, megkér hogy maradjak ott, de most őszintén abban mi lenne a poén? Így mikor látom hogy bejön, én szaladok a kijárat felé Regivel a kezemben, a fiú meg utánam, néhány mérges npc és player még utánunk kiabál, hogy ez egy üzlet nem játszótér, de mintha meg sem hallanám szaladok tovább. Ha bármit is tétováznék a fiú bizony beérne. Épphogy sikerült kiérnem az üzletből, és az utcára lépni, Ren már a sarkamban volt és ennek hangot is ad, ugyanakkor elég szaporán is veszi a levegőt, félek kifárad, vagyis inkább elfogy a kitartás pontja, jó az enyémek újratöltöttek ugyanis egy kiadó alvás segített rajta, de a fiú egész végig lóhalálába kereshette szegény petét.

Így úgy döntök véget vetek a fogócskának és Regit is vissza adom a gazdájának, legalábbis tervben ez volt, hirtelen megálltam és szembe fordultam Renel aki már liheget a futástól, és nem is gondoltam arra hogy ő esetleg nem tudhat megállni ilyen hirtelen, azaz ha nem volt elég ügyes akkor bizony elegánsan letarolt. De olyasmiről szó sincs hogy kezét illetlen helyekre tehette volna, mivel Regi szegény még mindig itt volt a kezembe, ha a fiú rám esett akkor Regi bizony beszorult közénk. Ha az esést követve megpróbált megfordulni akkor is, ugyanis jobb híján szegény állatkába kapaszkodtam. Miután a madárka visszakerült jogos gazdájához, azon kezdtem el morfondírozni hogy mégis mi mókás dolgot tudnánk még csinálni. Törtem kicsi buksimat, de semmi nem jutott az eszembe, maximum a csoki evő verseny, de olyat mégis hogy csinálhatnánk egy harc közben?
- Nyah, van ötleted mit csináljunk? Hol vagy épp hogy folytassuk?... - Utána rájöttem hogy rosszul fogalmaztam, így gyorsan hozzá tettem, ugyanis képes félek a fiú képes félre értelmezni a mondatot.
- ...mármint a harcot! -

Furcsa belegondolni hogy harcként indult ez az egész és mist mégis itt tartunk, pár centiméterre az arca és ha akarna most akár tényleg meg is tudna csókolni. Gondoltam ezt, mikor épphogy meg tudott állni előttem, és fogalmam sincs meddig de csak néztük egymást. Persze, most is bevetette magát, és bókolt egyet miszerint szép a szemem, zavaromban hirtelen meg sem tudtam szólni, majd mikor visszatértem a valóságba az Ő kezébe adtam a staféta botot. Lehet ezt még megbánom, de fogalmam sem volt róla mégis hogy folytassuk tovább. Neki persze hogy volt ötlete, bár nem a harc folytatásával kapcsolatban. ~ Táncolni? ~ Ha tudná, fogalma sincs milyen két ballábas vagyok, mondjuk fogalma az lehet elvégre nem először vetem már magam hasra előtte. Persze próbálok hárítani, hogy zene nélkül mégis hogy? Na meg terelem a témát, így elárulok magamról egy-két dolgot. Jobb híján hogy tudok zongorázni, és hogy voltam pár versenyen.

- Tényleg?? Zongorázni nekem is meg kellett tanuljam, de nem indultam versenyeken.. Annyira nem vagyok jó benne. – Elmosolyodtam amikor ezt mondta, nem azért mert hoppá van közös bennünk, hanem mert…mert… na jó azért mert kiderült hogy legalább egy dologban hasonlítunk. Majd megdicsér.
- Gratulálok hozzá.. nagyon ügyes lehetsz .- És nyom egy puszit az arcomra. Ösztönösen emeltem a jobb kezem, hogy adjak neki egy kiadós tenyérlenyomatot. De félúton megállítottam, majd a kinyújtott ujjaim lazábbra fogtam, és megérintettem vele az arcom ahova a puszit adta hirtelen. Persze fülig bele vörösödtem, először a méregtől majd a ténytől hogy kaptam tőle puszit. Nem akartam úgy viselkedni mint egy ostoba tsundere, elvégre azzal el is árulnám hogy még nem volt barátom.
- Ilyet ne csinálj többet! – Fordultam felé szigorú pillantással, persze a pír még mindig nem halványult az arcomon. Majd megfogta a kezem, és könnyedén himbálni kezdte, meglepődtem elvégre pont az előbb kértem hogy ne csináljon hasonlókat, majd meg is szólal miközben megpörget párszor.
- Ha szeretnéd énekelek neked.. arra mehet a tánc…- nem válaszolok, megdönt és a derekamnál fogva megtart és közel hajol hozzám.
- Vagy folytathatjuk a párbajt is, ha szeretnéd.. – én még mindig nem szólok, nem is tudnék mit mondani, csak úgy zakatol a szívem és cikáznak a gondolatim.
- Esetleg nézhetünk farkasszemet is…- még mindig nem reagálok, csak nézek egyenest a szemébe. Nem tudom mit is gondoljak a fiúról, valahol félek tőle, valahol viszont nem akarom hogy ez a pillanat megszűnjön, itt vagyok a karjaiba, olyan vagyok mint Regi nálam, fogságba estem. Még ha akarnák sem tudnék elszaladni, pedig megfordult a fejemben. Visszajátszódnak az események, megpillantom, megölel, párbajra hívom, elfogadja, harcolunk, megkéri a kezem, mindenki előtt dicsérget, kilövi magát hozzám és lefog, csókot ajánl fel, meglesi a szoknyám alatti részt, felrepít majd elkap, bele esünk a szökőkútba, elrabolom Regit Ő meg követ minket, és most itt vagyok a karjaiban. Félek mi lesz ebből. ~ Whaaaa, értem, tudom már! Most akar majd lekapni! Egész idő alatt erre játszott! Ki kell szabadulnom innen! ~ Szólalt meg bennem a női ösztön vagy a felismerés, nem tudom de elkezdtem pánikolni. Szívem szerint hadonásztam volna vagy rúgkapáltam volna vagy valami, de azzal megint csak lejáratnám magam. Így másféle taktikához folyamodtam. Megcsikiztem a derekánál. Ekkor tűnt fel hogy másik ruha van rajta, sőt sokkal szabadabb, lengébb, sőt ez a felső test…'w'… ~Menekülnöm kell! ~

A fiú szép kis csapdába ejtett, amit talán „büntetésnek” szánt Regi elrablása miatt, a karjai közt azt sem tudtam mi tévő legyek, ha nem lettem volna a kezei közt biztos elszaladtam volna, jó messzire. (Persze Regit vittem volna magammal, elvégre már úgy összebarátkoztunk) De nem tehettem semmit sem, abban a helyzetben megszólalni nem tudtam nemhogy megmozdulni, hosszú percekig csak néztem a szemébe és jutottak eszembe a mai nap történései sorra, mígnem belém hasított a felismerés, tényleg bajban vagyok ha nem csinálok valamit. Így jobb ötlet híján elkezdtem csikizni.

Nem is tudtam mit akarok, és hogy-hogy akarom kivitelezni, annyit tudtam csak hogy vissza kell szereznem az irányítást, mert ha ez így folytatódik tényleg smaci lesz belőle, persze már eljátszadoztam a gondolattal, de akkor is, az első csókom úgy akarom ahogy én terveztem el, ne spontán és főként ne a fiú irányítása alatt történjen. Arról nem is beszélve, hogy ha most megcsókol félő hogy tényleg bele szeretek és akkor nincs menekvés…majd jön a csalódások hada, elvégre ez a fiú nem áll le egynél az is tuti, sőt talán én lennék skalpjának új „ékes” darabja, és kösz de, ezt a címet nem szeretném. Tehát jobb „fegyver” és ötlet híján elkezdtem csikizni, melynek eredményébe talán bele se gondoltam, vagy lehet talán pont ezt akartam elérni?
- Héé.. hehe.. ne Ai-chan..hehe.. nee.. elfogunk esni.. – De mire kimondhatta volna már dőltünk is elfele, az esést nem éreztem, ugyanakkor a fiú még mindig felettem támaszkodott és tartotta a derekam, pedig itt már úgymond feleslegesen, nem valószínű hogy innen már van hova lentebb esni. Tehát a fiú rajtam, én meg vörösödtem megint…már kezdek félni attól hogy magam hozom ilyen helyzetekbe…mondjuk ez most így is volt. Most ha valamit mondott lehet meg sem hallottam, vagy épp fel sem fogtam, a szívem olyan hevesen vert, szinte kiugrott a helyéről. Tekintetemmel mindenhova néztem épp csak a fiúra nem, szőke *köhöm aranybarna* dús haja csiklandozta az arcom, majd ismételten Ren törte meg a csendet:
- Nyugi Ai-chan.. tőlem nem kell félned.. nem bántalak…- Mondta kedvesen, és én attól félek hogy mindjárt elájulok…~ Össze kell szedned magad! Össze kell szedned magad! Talpra! Vedd át az irányítást!...~ Biztattam magam.
- Haa, nehogy azt hidd hogy félek tőed! – Mondtam bár most kicsit bizonytalanul hangozhatott ez tőlem.
- Hmm.. .. nem csodálom, hogy annyi rajongód van.. Tudod Ai-chan te vagy mindenki karácsonyfája . Mikor mosolyogsz, nevetgélsz vagy éppen durcizol.. szüntelenül ragyogsz, de meg nem érinthetnek.. csak gyönyörködhetnek benned…. ~ Whaaaa, ez úgy hangzott mint valami elcsépelt tinifilmes szöveg! ~ Először is rajongó?? Hisz nekem nincs is olyanom, másodszor karácsonyfa?? Ki akarna karácsonyfa lenni. Szóval ez kicsit hangulatrombolóan hatott, de mégis tökéletes befejezése ennek a csodálatos napnak, ha csak egy trófeaként akart, ha nem…akkor is nagyon jól éreztem magam vele és persze Reginaldal is. Így a fiú ha többet nem is de egy szigorúan baráti ölelést kaphat. Persze puszit már nem mert akkor nem tudna leállni, elvégre akkor már csak pár centi választana el a csóktól nem? Így felültem, majd ha a fiú is felállt akkor én is, ha nem akkor ülve kapott tőlem egy ölelést.
- Ezt a szigorúan baráti ölelést a csodás mai napért kapod! Mondanám hogy felért egy randival, de Regi beelőzött téged…mondtam kacagva. Majd vagy felálltam, vagy arrébb léptem. Ezért kapsz még egy jutalmat tőlem, azzal előpötyögtem a menüm, majd előhívtam belőle pár mini tűzijátékot, letettem körülöttünk gondosan elhelyezve, majd a harci állapotnál rákattintottam a feladás gombra. Mikor kiírta a fiú nevét, én elindítottam a tüzi játékot. És körbe ugráltam mint valami gyerek és olyanokat kiabáltam hogy: ügyes voltál Ren-sama, gratulálok Ren-sama, szép volt Ren-sama...és hasonlók. Ilyen győzelme nincs mindenkinek… ^-^


Köszönöm a játékot, igazán élveztem! ^^