[Küldetés] A tündérsárkány

Nagyon sok ideje nem is csináltam semmi figyelemre méltót Aincradban. Az esetek többségében csak azt néztem, hogy mit csinálnak mások. Miután eldöntöttem, hogy nem fogok semmi nagyba belekezdeni a közeljövőben. Elkezdek inkább azzal foglalkozni, hogy legyen időm magamra, és kevesebbet foglalkozzak mások problémáival. Magamat ismerve ezt nem tudnám sokáig fenntartani, hisz szeretek segíteni és jóban lenni másokkal. Vagyis, ha csak nem akarnék teljesen megváltozni, nagyjából azt jelentené, hogy teljesen eltüntem ebből a világból. Mármint képletesen.
Még csak abba is szörnyű belegondolni, ha bármikor is arra vetemednék, hogy saját magam távolítanám el magam ebből a világból. Fizikai értelemben. Mármint pixelügyileg, mivel nem a fizikai valóm van jelen a játékban.
Egy pillanatra azért elgondolkoztam valamin. Ha egyik pillanatról a másiikra eltűnnék, akkor vajon kinek hiányoznék?
Abban biztos vagyok, hogy annyira senki sem akadna ki, mint amennyire én kiakadtam As eltűnésén...
És valahol itt tartottam a gondolatmenetben, amikor megakadt a szemem egy érdekes
felhíváson.
Mostanában valahogy sokat törődök a kihelyezett plakátokkal. Persze a többségük csak valami apróságra szokta felhívni a figyelmemet.
Ez viszont biztos valami nagy dolgot fog tartogatni számomra.

Nem volt valami kifejezetten hosszú és tartalmas az üzenet, de az az egyetlen szó az üzenet elején valahogy megigézett.

Még sohasem találkoztam tündérekkel. Tündérsárkánnyal meg még kevésbé. Nem is gondolkoztam sokat, már küldtem is az üzenetet a hiányzó információk után érdeklődve.

Nem aggódtam a szint és a lehetséges veszélyek miatt, hiszen az a szint már nem igazán nem tartogathat igazán nagy kihívásokat, ha vigyázok, hogy ne kerüljek komolyabb bajba, és kerülöm az igazán veszélyes helyeket.

A találkára nem érek éppen időben oda. (Már megint elkéstem. Ezt sosem fogom tudni lekaparni magamról.)

Úgy döntök, hogy kissé távolabbról figyelem a tömeget, és nem kapcsolódom be a társalgásba, de azért fülelek és megpróbálok elcsípni néhány szót, ha alkalmam adódik rá. Amikor az utolsó kislánytól meghallom a bemutatkozást, és az információkat a tündérsárkányról megnyugodom, hogy jó helyen járok, és egy biztonságos kis kalandban lesz része a társaságnak. Mondjuk az óvatosság sosem árt, és jó ha minél több dologra felkészül az ember. Egyenlőre viszont biztonságban érzem magam, és semmi okom arra, hogy pánikot keltsek azzal, hogy felszerelem a elszereléseimet.
távolságból elkezdem követni a többieket, és próbáltam nem felhívni magamra a figyelmet.
Ha esetleg valaki felfigyelne rám, és beszélgetni próbálna, csak csendben haladok tovább, mintha nagyon lekötne, hogy megtaláljam a megfelelő rovart.

Timidus produkcióira csak egy kis mosolyt engedtem meg magamban, ami csak jobban megerősödött, miután kiértünk a városból. Az addig rendben, hogy Timidus nem törödik a divattal, de azt nem hiszem el, hogy Shunak nem kerülne pár pillanatba átalakítgatni a páncélokat, hogy a megfelelő legyen az összhatás. Azon már meg se lepödök, hogy pet létére saját páncéllal rendelkezik.

Na de ideje, hogy most már a küldetéssel is foglalkozzon valaki. Mondjuk elég furcsa, hogy a tél közepén egy mezőn keresztül sétálgatunk, de történtek már furcsább dolgok is velem, szóval tovább is lépek a dolgon, de akármennyire is próbálom keresni a rovart, nem találom sehol.
Főleg mivel nem valami pontos a leírás (és nem is eszem el a többiektől a lehetőséget, szóval nem is próbálkozom túlságosan komolyan,) de azért megpróbálok minél több rovart felismerni, ha tehetem.

Azért anélkül is történnek az események, hogy én nem vagyok teljesen a központjukban, így meg tudtam engedni magamnak, hogy a bogarak keresése és tanulmányozása mellet a gondolataimat is rendbe szedjem. Erről a csoportról amúgy se tudnám elképzelni bárkiről, hogy megsértödne akülöncségem miat. Szerencsémre senki más se gondolja úgy, hogy feltétlen meg kell zavarnia a nyugalmamat, páran talán észrevehettek, de ők is voltak olyan megértőek, hogy most nem feltétlen a társaság vagy társalgás miatt jöttem el ide.
Az csak részben izgatott, hogy Ainak sikerült találnia pár érdekes bogarat. Egy kicsit igen, hisz ahogy kivettem Ellen szavaiból, azok tudnak elvezetni a tündérsárkányhoz a legkönnyebben.
A (számomra) ismeretlen lány ballépése azért cselekvésre késztetett volna. Már rohantam volna oda hozzá, hogy minden rendben van. Aztán pár pillanattal később észbekaptam, hogy vannak mások is sokkal közelebb hozzá, akik segíthetnek neki, és nagy eséllyel felteszik ugyamezt a kérdést. Inkább kimaradtam ebből a mókából. Ahogy a kicsi a rakásból is. De a hirtelen jött ijedtség miatt elég közel kerültem a társasághoz, hogy elcsipjem a lány nevét. Mikor pwdig Ellen felém integetett reflexszerűen kap tőlem egy visszaintegetést. Már féluton jár a kezem mikor eszembe jut, hogy ilyet nem akartam csinálni, de most már késő, így az integetés mellé becsúszik egy mosoly is, ha már itt tartunk, de a kellő távolságot akkor is tartom a csoporttól.

Mikor elérünk a várhoz, a körülötte keringő majom egyértelmű bizonyíték, hogy nincs egy könnyű bejárata az építménynek (különben a majom nem idekint keringene). Ezért a határozott utasítást nem megszegve (miszerint ne tegyünk kárt benne) nem hiszem, hogy be tudnánk jutni.
Ezért pár percig figyelem a majmot, hátha mutat valami bejáratot, de ha nem tesz ilyet, inkább tovább tanulmányozom azokat a rovarokat, amelyikeket nem a majom vágyának tárgya vonzott ide.

/időközben dobtam egy ilyet:
1 - Egy általad választott küldetés befejezésekor 20%-al több expet és aranyat kapsz. 
Amit itt szeretnék felhasználni.

Ezek nem voltak azok a bogarak. Nem lepett meg ez a tény, ekkora mázlija nem sok embernek lehet. Továbbra is a háttérben maradtam, és nem szóltam bele az eseményekbe. Egészen addig, míg RenAi oda nem rohant a majomhoz.
Nem igazán törödtem a majommal. Felőlem simán itt is hagyhattuk volna a sorsára. Viszont nem tudtam tehetetlenül nézni, hogy Ai segíteni próbál.
Nekem eszem ágában sincs olyanokra támadni, akik jogosan védik a területüket. A védekezést viszont nem zárta ki ez a nézet. Fogalmam sincs mennyi csapást bír ki a majom a rovaroktól, így az első feladat ezt a számot megnövelni egy kicsit, hogy időt nyerjen.
-Használd a pajzsodat, ha már lovag vagy..
Kiáltottam rá Ai-ra messziről. Az a mozdulat talán elég lesz arra, hogy megvédje az állatot, míg kitalálunk valami tényleg hasznosat.
Fogalmam sincs mèrt nem ezzel kezdi, ha baj történik, és meg akar védeni valakit.
Nem is akartam felfedni az ittlétem, amennyiben nem lett volna muszáj. De sokat rosszabb valakit szenvedni látni...
Nem túl fokozott tempóban megyek oda a rovarok épületéhez, nem akarok kivivni a rovarok ellenszenvét, majd alaposan szemügyre veszem a majmot a lovag lány mellett.

Csak tudta, hogy mit fognak csinálni a rovarok, ha erőszakkal közelit a várhoz. Különben mért körözött volna a kastélyka körül, és mért nem egyből a céljához ment?... Ami olyasmit jelenthet, hogy akár az életét is kockára tenné azért, amit odabent talál.
-Nem hiszem, hogy a keze rángatásával túl sokra mennél. Próbáld meg megcsikizni...
Persze nem tökéletes a gondolatmenetem, de egy próbát minden esetre megér.

Éreztem... Hogy máshogy nem tudta volna kihúzni a kezét, ha egyszer be tudta tenni. Rámarkolt valamire, ami felkeltette a kiváncsiságát. Afrikai törzsi majomfogási módszer... Azt viszont nem értettem, hogy mi közük a szárnyas rovaroknak mindehhez... Én is csippentettem egy kevés sót a kisebb kastélyból, de nem azért hogy a majomnak hordjam. Csak meg akartam kóstolni, hogy tényleg megéri ezért annyira kockáztatni a dolgokat.
Egy kicsit váratlanul ért, mikor a lány hozzám szólt. Próbáltam egy kicsit távolabb maradni a többiektől, de az elöző akcióm után már nem tudtam azt tettetni, hogy nem vagyok már itt. Ezért inkább magyarázkodni kezdtem.
-Sajnálom. Rengeteg dolog történt az elmúlt időben. Majd később beszélek róla... Esetleg.
Most már nincs értelme továbbra is messze kullogni a többiektől, már pontosan tudják, hogy a közelben vagyok, és engem is a tündérsárkány vonzott a kis kirándulásra. Tehát abbahagytam a bújkálást és inkább felvettem a többiek tempóját. Természetesen megszólalni még most is csak akkor szólaltam meg ha okom volt rá, de egy kicsit talán elszállt az eddigi melankolikus hangulatom. Nem, ezt így nem jelenteném ki, inkább csak kevésbé voltam olyan mélabús, mint azelőtt. Nem volt kedvem mosolyogni, de már szomorúnak se mutattam magam. Így jutottunk el a teknősig az út közepén. Csak ekkor figyeltem fel a velünk tartó lányra. (Tudtam, hogy ő is itt van, de nem nagyon foglalkoztam vele eddig) Támogatzam a javaslatát.
-Talán tényleg mennünk kellene. Nem hoszem, hogs ezek a lustaságok vezetnének el a célunkhoz.
A lustaságok alatt természetesen a lepkéket értettem. Hiába számitanak a lepkék is rovaroknak, nem hiszem, hogy a teknősön pihenve megmutatnák nekünk az utat.

Argo kérésére a küldetést lezárom.

Jutalmak:

Yachi - 25 exp, 40 arany
Cearso - 25 exp, 40 arany
RenAi - 25 exp, 40 arany

Céhbónuszok:

A Justice League összesen 20 aranyat kap.
Az aktív tagok között 13 exp oszlik szét: Hinari 6 exp, Ozirisz 7 exp

A Jumpy Vigor összesen 20 aranyat kap.
Az aktív tagok között 13 exp oszlik szét:
Cearso, Saya, Chakna 3 exp; Quentin 4 exp

A Unity összesen 20 aranyat kap.
Az aktív tagok között 13 exp oszlik szét:
Eiki, Chancery, Danee 3 exp; Seishin 4 exp