Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

by **Justin Taylor** Szer. Jún. 04 2014, 20:13

Egy teljesen átlagos, unalmas napnak indult. Az ég egy kicsit borús volt és a tájon hideg szél süvített. Igazából nem tudtam pontosan, hogy hol is vagyok ... csak azt, hogy egy nagy réten a sok közül. Gondoltam, hogy hogyha majd semleges területen kívül leszek akkor majd remélhetőleg találkozok pár szörnnyel akikkel harcolhatok és akkor talán szintet is lépek. Szerencsétlenségemre azonban nem sok szörnnyel találkoztam. Ez így unalmas! -.- És most mit csináljak? Elmehetnék mondjuk a nagyobb szinteket ... vagy megismerhetnék új játékosokat ... esetleg el hívhatnám valahova Shukakut és Szophiet. Már úgy is rég láttam őket. Alig, hogy ezt kimondtam már kaptam is egy üzenetet. Szophie írta. Ez hihetetlen mindig tudja, hogy mikor van szükségem rá.

Szophie írta:
Szia! Valamikor nincs kedved találkozni? Hiányzol, barinőőőm..!

Barinőm? Eddig úgy tudtam, hogy fiú vagyok de akkor ezek szerint Szophie felfedezte egy másik eddig még számomra is rejtett énemet Very Happy

. Egyébként nagyon örültem az üzenetnek ... hogy ő keresett meg engem és nem én őt. Örülök, hogy újra barátok vagyunk és, hogy gondolt rám. Mondjuk azért egy kicsit félek. Pont akkor amikor arra gondoltam, hogy milyen rég találkoztunk Szophie mint valami Uri Geller küldte is az üzenetet. Remek ... nem elég, hogy ma megtudtam, hogy lány vagyok, de ennek tetejébe kiderül, hogy a legjobb barátom egy boszorkány oO" Very Happy

.

Justin írta:
Szia!
De igen lenne. És eddig úgy tudtam, hogy fiú vagyok barinőőm ... Nekem is nagyon hiányzol ;)Haver
Jus

Szophie írta:
Te mikor érsz rá egy talira? És hol? Nálad? Nálam? Valahol máshol?

Hmmm ... lássuk csak mi is lenne a legtökéletesebb hely egy baráti találkozóra? Mehetnénk mondjuk a Játékos sarokba mint legelőször ahol találkoztunk. De nem, még sem ... aranyos hely ... csak nem éppen nekem való. Vagy mehetnénk mondjuk a Sword and Phoenixbe. Azt hallottam, hogy az egész Aincard legjobb séfje ott dolgozik. Meg persze az sem árt, hogy csinos cselédlányok dolgoznak ott Very Happy

. Mondjuk lehet, hogy ez sem olyan jó ötlet. Hiszen ugye ott van nekem Shu és ha el megyek oda akkor lehet, hogy azzal megbántanám ... mármint nem magával azzal a ténnyel, hogy ott vagyok hanem azzal, hogy állítólag ott sok csinos cselédlányok van. Lehet, hogy féltékenységi rohamot kapna, azt meg nem szeretném. De akkor mi lenne a tökéletes helyszín? Ismét végig olvastam az üzenetet, hátha eszembe jut valami. És meg akadt a szeme a "Nálad? Nálam?" részénél ...

Justin írta:
Nálad!

Bocs de ezt nem hagyhattam ki Very Happy

. És Szophie amúgy is tudja milyen vagyok, szóval szerintem erre számított Very Happy

.

Szophie írta:
Hümm... akkor keresd meg a Justice League céh épületét. ;)Az első szinten.. Nem nehéz eltéveszteni, elég nagy a hely, de azért... téged ismerve küldök egy térképet is..^^
A kapuban várlak.

Tény, hogy nem tájékozódom jól de azért ilyen béna azért nem vagyok xD . Ki kérem magamnak Razz

. Jól van akkor induljunk el! Megnyitottam a térképet amit Szophie küldött (biztos ami biztos) és követtem a kijelölt utat egészen célt jelentő X-ig. Odasétáltam a hatalmas céh épület bejáratához. Szophie ígéretéhez híven ott várt a kapuban. Először szerintem nem ismert meg mert eléggé messze voltam, aztán amikor integettem neki ... igaz, hogy még messze ... voltam de így is pontosan látni lehetett azt az örömöt ami akkor, abban a pillanatban az arcára költözött.
- Szia Szophie! Very Happy

by **Szophie** Szer. Jún. 04 2014, 20:52

Épp szokásos reggeli tevékenységemet végeztem, azaz egy süteményen csámcsogtam, miközben azon törtem a fejem, hogy mégis mihez kezdjek a mai napon. Sorra zártam ki a lehetőségeket, majd egészen egyszerűen elnyúltam a fotelomban, egy nagy sóhaj kíséretében. Punnyadjak egyszerűen idehaza?
- Nincs. Kedvem. Semmire. - mondtam lassan, mégis erőteljesen a szavakat, köztük szünetet hagyva. Természetesen Falat nem reagált a dologra, továbbra is csak meresztgette hatalmas szemeit, mint mindig. Majd, mintha csak valami fa, vagy nem is tudom én mi.. mondjuk mászóka volnék, egyszerűen rám mászott, és meg sem állt a buksimig. Ahol fészkelődött egy csöppet, majd kényelembe helyezte magát. Mindezt persze úgy, hogy a farka a szemembe lógott, mint valami kósza hajtincs. Csak ezt nem lehet elfésülni.
- Neked meg ki engedte ezt meg? - kérdeztem felháborodva a gyíkit. Erre elkezdte a farkát mozgatni, így a két szemem között söpört vele. Nem is értem, mit beszélek én ehhez az állathoz.>.> Inkább térjünk vissza a reggelimhez. Felszürcsöltem a maradék tejemet, és az utolsó morzsákat is eltakarítottam a tányéromról, majd elégedetten dőltem hátra. És eddigre igazán elegem lett Falat farok lengetéséből...! >.<
- Muuuh!!! - ugrottam talpra, talán egy kicsit hirtelen is, mert ezzel levertem magam mellől a poharamat. Elkaptam a farkánál fogva, és leszedtem magamról. Furcsa kis lábaival a levegőben kalimpált egy sort, és érzékelhetően nem tetszett neki a helyzet, na de nekem sem. Így aztán fogtam, és betettem a fürdőszobakádba, majd rácsuktam az ajtót.
Ha már itt tartunk.. Elfelejtettem mondani, hogy kettesben voltam a házban a gyíkommal. Ugyanis Vezér elvitte Brumit edzeni. Furcsa is volt ez a csend és béke, hiszen idehaza mindig elég sokan szoktunk lenni, lévén, elég népes család vagyunk mi.
A következő pillanatban villámcsapásként ért a gondolat, hogy talán összejöhetnénk Justinnal egy kis trécselésre.. Trécselésre!! xD Hümm.. Ez olyan csajosan hangzott. Mintha a barátNŐM lenne. BFF... Hogy nekem néha milyen idióta gondolataim vannak.>.> Így hát váltottam vele pár üzenetet, és hamarosan útba is volt felém. Én pedig kiálltam a kapuba, hogy várjam. Elég hideg volt ahhoz képest, hogy már nyár van naptári hónap szerint.. Vékonyka kis pulcsi volt ugyan rajtam, de még azt is össze kellett húznom magamon. A következő pillanatban feltűnt valaki, aki úgy nézett ki, mint ő, dee.. Nem mertem megkockáztatni, hogy integessek, mert mi van, ha összekeverem valakivel, és akkor.. egyszerűen hülyének néz egy idegen.>.> Szóval vártam, hogy közelebb érjen. A következő pillanatban viszont ő intett nekem, szóval már biztos lehettem benne, hogy Jus tart felém. Elmosolyodtam, és hevesen visszaintettem, majd amikor teljesen mellém ért, meg is öleltem.
- Szia!! - mosolyogtam továbbra is. - Úgy örülök, gyere csak utánam! - mondtam, és már el is kezdtem felfelé futni a kerten át, be a kapun, végig a hosszú folyosókon és lépcsőkön, egészen a szobámig.
- Nooos.. Nem sok ember volt még itt, úgyhogy érezd magad megtisztelve.. - vezettem fel a szobámba való belépést, majd kitártam az ajtót. - Üdvözöllek nálam! - mutattam magam elé a bútorokkal és könyvekkel zsúfolt kis nappaliba. - Mit szeretnél csinálni? - kérdeztem, miközben eltűntem a konyhában, majd fél pillanattal később a fejemet kidugtam az ajtófélfa mellett. - Teát, narancslevet, vizet? Kekszet, sütit, szendvicset? Vagy főzzek valamit? - kérdeztem tőle. - Kimaxoltam ám a főzés jártasságomat. - dicsekedtem. Persze természetes volt, hogy ezzel kezdem, hiszen a süti nem jó csak úgy félig jól.. Csak úgy finom, ha tökéletes, és csak úgy éri meg főzni, majd enni. Szóval ez alap dolog volt tőlem.

by **Justin Taylor** Pént. Jún. 20 2014, 17:34

Amikor beértem a kapuba Szophie mellé még meg szólalni sem volt időm ... egyből a nyakamba ugrott. Ami egyrészről jó ... másrészről rossz mert nem kaptam levegőt. xD
-Öhmm Szophie. Én is nagyon szeretlek meg minden. De az ölelésed pusztítóbb mint egy boss csapás. Várjunk csak ... mi van ha megsértődik? Nem akarok női hisztit. - Félre ne értsd nagyon örülök, hogy örülsz. De kevésbé is örülhetsz.
Szóval most, hogy mindenki ki örülte magát indulhatunk be a céh épületbe. Először arra számítottam, hogy szépen el kezdünk befelé sétálni. Hiszen annyira nem kell sietnünk szerintem. Mire végre fel eszméltem, hogy hol is vagyok Szophie már az épület másik oldalán járt. És csak egyre gyorsabban és gyorsabban futott előre.
- Hé Szophie! Várj! Én még nem ismerem itt a járást! Hallod?? – El kezdtem torkom szakadtából kiabálni hátha meg hallja … szerintem még soha életemben nem futottam olyan gyorsan mint akkor ott. Nem tudom, hogy ez a lány hol edződött így meg, de nagyon gyors volt. Azt sem tudtam, hogy már mennyi ideje futhattunk vagy, hogy egyáltalán az épület mely részében vagyunk. Végig Szophiera összpontosítottam, hogy minél előbb utol érjem. És sikerült is Very Happy

. Épp egy hosszú folyosón futottunk végig amikor mellé értem. És kezdetét vette a verseny Very Happy

. Na vajon ki lesz a nyertes Szophie vs Justin? Ti kinek szurkoltok? Wink

Ésss … kész … végre meg érkeztünk a célhoz vagy is Szophie szobájához.
- Megtisztelve? Legyen. Very Happy

– Kinyitotta az ajtót ami a nappaliba vezetett … és (meglepő módon) tele volt könyvekkel. Hát hiába nem is Szophie a Szophie könyvek nélkül. Razz

- Egy narancslevet kérek. És gratulálok … végre megtanultál főzni Wink

. – Mondtam jót nevetve saját viccemen. Very Happy

Ezt nem hagyhattam ki. Very Happy

Lehet, hogy egy kicsit csúnya volt de akkor is … ezt muszáj volt.

by **Szophie** Pént. Jún. 20 2014, 20:11

Amint a közelembe ért, rögtön lerohantam egy szokásos Szophie féle öleléssel, ahogy a közelebbi barátaimat szoktam. Na jó, igazból csak Zut szoktam így köszönteni Justinon kívül. Ami mondjuk furcsa, hogy Hinari ölelgetése valahogy sosem vonzott annyira.. Talán mert ő lány barátnő, ellenben az említett másik kettővel. Mondjuk azért nem hiszem, hogy olyan pusztító lenne az ölelésem.>.> Ő nem tudhatja, még biztos sosem volt bosson. Rolling Eyes

Vagy.. amikor én voltam, akkor nem volt. Vajon milyen szinten állhat most?
- Hallod.. hányadik szintet taposod, haver? - kérdeztem egy barátságos vállba veregetés mellett. Közben azon gondolkodtam, hogy vajon nem-e a súlyemelés jártasságomnak van köze ahhoz, hogy olyan erős volt a szorításom.. vagyis ölelésem.
Aztán fogtam magam, és gyakorlott léptekkel mentem végig a céhházon. Kissé talán siettem is, mivel közben enyhe aggódás fogott el.. Vajon tetszik majd neki a házam? Az én kis kuckóm? Elvégre nem olyan fényes, mint odahaza volt a szobám, de sajnos azt a fényűzést itt nem engedhetem meg magamnak a magas szintem mellett sem. A pénzem nagy része elment felszerelésre, kristályokra, potikra és süteményre meg peteledelre. Ahogy közeledtünk, egyre idegesebb lettem, és a végén már morzsolgatni is kezdtem az ujjaimat. Nem is tudom, mi lesz.. Még csak Zu volt a házamban. Akkor is milyen vége lett az egésznek? Szerintem nem is nézett rendesen körül. Ő is ideges volt akkor. Megráztam a fejem. Most nem szabad erre gondolnom.
Mikor az ajtóhoz értem, csak akkor vettem észre, mennyire lohol utánam Jus. Egyszerűen kimentek a fejemből a gyorsaságpontbeli különbségek. Most vagy nem pakolt arra, vagy elég kis szintű.O.o És én utóbbira szavaznék. Szegénykém.*.* Pátyolgatnom kell! És még arra fogja, hogy nem ismeri itt a járást.>.> Tipikus férfi, hárít.
- Ho.. hogy tetszik? - kérdeztem, amint beléptünk a szobába, majd befutottam a konyhába, hogy teljesítsem vendéglátói kötelezettségeimet. Ha már itt felszolgálókra sem telik.:/
Kivittem a narancslevet neki egy pohárkában, még alátétet is kapott, majd egy fejbekoppintást, miközben sértődötten felfújtam az arcom.
- Azért nem tudtam csak, mert nem volt r szükségem! Minek, ha tarthatok szakácsot? - duzzogtam. - Felesleges lenne. Elvette volna az időt, amit így tanulásra szánhattam, meg a cégre.
- Amúgy.. hogy állsz a harcokkal? - kérdeztem meg csak úgy mellékesen. Elnézve a gyorsaságra tett pontjait, szerintem nem lenne rossz, ha gyakorolna egy picit velem.

by **Justin Taylor** Csüt. Jún. 26 2014, 00:44

- Igazából még nincs valami magas szintem. – Most mit kellett volna mondanom? Hogy most léptem a kettes szintre … az nagyon gáz lett volna. Igaz nem mintha így jobb lenne. Mondjuk ha keményebben hajtanék, akkor nem kellene egyfolytában a szintem miatt szégyenkeznem. Kicsit bele kellene húznom … elvégre a lustaságra nem adnak jártasságot. De ha még is adnának tuti, hogy azt már rég ki maxoltam volna. Az épületbeli futó versenyünket is Szophie nyerte meg. De azért mindenkinek azt fogom mondani, hogy döntetlen lett Razz

. Annyira loholtam Szophie után, hogy közben nem is tudtam körbenézni az épületben. Ha csak egy percre is el kalandoztam akkor már Szophie eltűnt a szemem elől. Szóval az áldás volt számomra amikor végre megérkeztünk a célt jelentő ajtóhoz. És ekkor … mint valami hostess vagy tudom is én micsoda Szophie felkonferálta a házát. Nagyon kimerültem ebbe a futásba … így hát nem is csoda, hogy az első amin megakadt a szeme az a kanapé volt. Szerintem ember még soha életében nem látott olyan csillogó szemeket mint amilyen akkor ott az enyém volt. Célba vettem a kanapét és reflexszerűen neki futásból akkorát ugrottam amennyi az erőpontjaimból kitelt. Majd amikor már úgy lebegtem a levegőben mint superman boldogan felkiáltottam, hogy – Kanapééééé! Very Happy

– Majd egy gyönyörű hasraeséssel zártam a gyakorlatot. Nem éreztem, hogy fájt volna valamim a landolás után, de nem is érdekelt … kanapé *.* . Ezután mint valami kiscica elkezdtem fészkelődni a pihe-puha kis helyecskémen. Blee … ez most olyan csajos volt … de hát .. kanapéééé *.*
Közben Szophie meghozta a narancslevet amit kértem. Szépen elkezdtem szürcsölgetni amíg kioktatott engem arról, hogy ő neki nem kellet mag tanulni akkor főzni, mert a blablablabla.
- Jól van. Nem úgy értettem! Nyugi! – Hűű! Nem hittem volna, hogy így fel kapja a vizet. Hiszen már régóta ismer tudhatná, hogy szándékosan nem bántanám meg. De ha neki ez így jobb…
- N … Nem valami jól. – Mondtam szégyenkezve. Megint!

by **Szophie** Csüt. Jún. 26 2014, 01:00

Gondoltam. Persze ez rögtön látszott is, eleve abból, mennyire kifáradt attól, ami nekem puszta sétálás. A kitartás pontjain sem lehet valami sok. De akkor kérdem én.. min van egyáltalán pontja??? Mindenesetre elkeserítő, hogy a barátom ilyen rosszul áll pontokban. Igazság szerint ez csak annyit jelent számomra, hogy ez miatt is aggódhatok. Ami valljuk be, nem túl kellemes. Mintha nem kéne így is épp elég dolgon járnia a fejemnek.. No Justin, jól figyelj, mert tőlem addig ugyan nem szabadulsz, amíg meg nem emberesedsz egy kicsit annyira, hogy kevésbé kelljen aggódnom. >.< Habár még úgy sem igaz, hogy nem jutna eszembe ilyesmi, hiszen egyszerűen muszáj azon járnia az agyamnak, hogy ki hol van és mit csinál, és vajon nincs-e veszélyben.
- Jól figyelj! . néztem a szemébe komolyan, miközben hangom erős volt és határozott. - Ha bármilyen bajba kerülsz, legyen az akármikor és akrhol, azonnal küldj üzenetet nekem! - mondtam parancsolóan. - Én ott leszek. Cool

És segítek. - húztam ki magam. - Tudod... nem szeretnék.. - kissé lehorgasztottam a fejem, és az utolsó szavakat már így mondtam, csendesen. - .. még egy számomra fontos embert elveszíteni. - gondolom érti, mit akarok ezzel mondani. Jü dolog, hogy előtte nem kell hazudnom, és kimondhatom ezeket a szavakat, és hogy ő érti ezt. Ezután elmosolyodtam, és átöleltem..volna.. , ha nem éppen egy akrobatikus mutatvánnyal repült volna a kanapém felé. O.o Nem tudtam mire vélni ezt a bútorimádatot, habár gondoltam, hogy valami köze lehet a fáradtsághoz..
- Szép volt, Macskanő. Wink

- nevettem fel, miután elhelyezkedett. - Mindig így lelkesedsz a kanapékért? Ez valami fétis? Valami pszichés betegség lenne? - kérdezgettem poénkodva, némi gúnyos éllel hangomban. Persze azért vártam még, hogy körbenézzen, és véleményezze a házamat. Nem elégszek meg pusztán annyival, hogy a kanapémért megőrül. (Lehet, Valentin napon hoz neki ajándékot.>.<) Aztán a főzésemről kezdtünk el fecsegni, ő meg csak úgy beszólt... Kösz Justin, édes vagy. De ha kimegyünk valaha is ebből a nyomorult játékból, akkor sem fogok megtanulni főzni, már csak azért sem. A mostani helyzet különleges, azért van ez.. De egyébként nekem semmi szükségem erre. Nem a semmiért létezik a szakács foglalkozás... Rolling Eyes

- Valahogy sejtettem. - dőltem hátra a székemben, miközben keresztbe tettem a lábaimat, és elkezdtem szürcsölgetni a frissen készült teámat. Jó angol szokás szerint.. - Mit szülnál egy kis gyakorláshoz? - vetettem fel az ötletet. - Ugye én állatidomár vagyok, és most sincs itt velem a petem, úgyhogy még esélyes is lehet ellenem. Így csak 7-et sebzek. Persze az életem akkor is rengeteg, meg a gyorsaságom is sok... De ne félj, visszafogom magam. Razz

- nyújtottam ki a nyelvem rá. - Csak fel szeretném mérni, milyen szinten is vagy. - viszont mielőtt még válaszolhatott volna, már küldtem is neki a kihívást fél életes párbajra.

by **Justin Taylor** Szomb. Jún. 28 2014, 18:25

- Igen is főnök megértettem. – Mondtam miközben kezemet tisztelgésre emeltem. Örülök neki, hogy Szophie felajánlotta a segítségét … de mondjuk az egy kicsit fura, hogy egy lány akar engem megvédeni valahányszor bajba kerülök. Mondjuk ez még csak a kisebb gond. Hiszen még sem írhatok pü-t Szophienak valahányszor bajba kerülök … nem jöhet majd mindig oda hozzám, hogy meg mentsen. Csak az a baj, hogy most még nem elég magas a szintem és ilyenkor még tényleg elkél a segítség. Ez olyan megalázó.
A következő pillanatban Szophieból előtörtek az emlékek … abból a korból amikor még Angliában éltünk. Természetes, hogy ezt nem karja még egyszer átélni és, hogy emiatt félt. Ohh … milyen édes, akkor ez most olyan lesz mintha ő lenne itt az én virtuális nővérem Wink

. Azt azonban nem hagyhatom, hogy emiatt most végig szomorú legyen, emiatt az érzés miatt. Tehát kötelességem lesz most, hogy ezt a bátyadt hangulatot gyorsan el tűntessem szegény Szophienk lelkéből. A következő szavakat már mosolyogva a tőlem megszokott módon ejtettem ki.
- Kérlek ne légy szomorú Szophie. Ilyen könnyen úgy sem szabadulsz meg tőlem. – Itt bedobtam egy jó kis Jus kacsintós mosolyt. – De most komolyan nem akarom, hogy idegeskedj miattam. Lehet, hogy a szintem nem olyan magas mint a tiéd, de azért tudok vigyázni magamra.
- Én inkább tigrisnek mondanám magam. És ennek az általad el nevezett pszcihés betegségnek van tudományos neve is. Fáradtságnak nevezik Very Happy

. – Mondtam ismét bedobva az előző kacsintós mosolyomat. – Egyébként nagyon király a házad. Jól rendezted be, tetszik. – Ezután nem volt semmi különösebb témánk. Csak Szophienak a főzőtudományát kezdtük el elemezni. Aztán egyszer csak Szophie a harci jártasságomról kezdett el kérdezősködni … ami nem valami magas. Nem voltam még küzdőtéren mivel nem volt kivel.
- Felőlem mehet. – Mondtam miközben ujjammal már megnyomtam a „kihívás elfogadása” gombot. Mondjuk nem értem, hogy miért kérdezte meg, hogy akarok-e gyakorolni amikor így is úgy is mennem kellett volna.

by **Szophie** Kedd Júl. 01 2014, 13:56

Felnevettem a tisztelgésre.
- Pihenj! - adtam ki a parancsot, még mindig kuncogva. - Te komolyan képtelen vagy változni.. - legyintettem, majd eltűntem a konyhában, hogy magamnak is hozzak üdítőt.
Aztán arra terelődött a téma, hogy veszélyben van, amiért ilyen gyenge és alacsony szintű, bennem pedig felrémlett a gondolat, hogy talán őt is elveszíthetem. Szörnyű lenne. A következő pillanatban viszont képes volt újra felvidítani, egyetlen egy mondattal.
- Nagyon nagy kár, pedig már régóta próbálkozok vele. - nevettem, és máris olyan jól voltam, mintha mi sem történt volna. Bevallom, ezért kedveltem őt nagyon. Ebben rejlett a különleges ereje. Amikor először találkoztam vele, jól emlékszem, egy balféknek gondoltam, és ezzel kapcsolatban még mindig így vélekedek. Viszont épp ez a szerencsétlensége és abszurd cselekedetei azok, amit kedvelek. Na nem mintha nekem nem lennének épp ugyanilyen tulajdonságaim.. Rolling Eyes

- Remélem is. Azért nem szeretnélek világéletemben téged pesztrálgatni. - bokszoltam bele a vállába játékosan, ahogy ez a fiúknál szokás. Nálunk is szokás volt, mert ő fiú, én pedig kapható vagyok ilyesmikre..
Felnevettem. Megint. Jól esett ez a felszabadultság, tényleg nagyon jól éreztem magam a társaságában. Nyoma sem volt annak a nyomott, rossz érzésnek, amely legutóbbi találkozásunkat jellemezte.
És annak is örültem, hogy tetszik neki a házam. Most ettől egy picit megnyugodtam. Habár az is lehet, hogy hazudott. Meg az is lehet, hogy csak ő gondolja így, mert ő már ismer, de amúgy nem is olyan szép, csak egyszerűen kinézi belőlem, hogy ilyen legyen.. De nem, ha ezt mondja, akkor biztosan jól néz ki!
- Na jó.. Ugye tudod, hogy én állatidomár vagyok? Csak most éppen nincs itt a petem, ezért egyedül harcolok. Így valamivel gyengébb vagyok, de nincs esélyed természetesen továbbra sem. Viszont ez egy gyakorló meccs, úgyhogy visszafogom magam.. - kezdtem bele a rizsába. - Gyere, támadj meg. Használd azt a sword skilt! Ohh.. és remélem tudod, hogy azt a két kést kell használnod, ami az öveden lóg. Razz

- nyújtottam ki a nyelvem felé játékosan, miközben barátian beszóltam neki. Jó, hát nem tudhatom, hogy mit tud, és mit nem.. Még az is lehet, hogy hazudott, és közben tök erős, aztán simán megver engem._. Kitártam karjaimat, és vártam a.. támadást.

by **Justin Taylor** Pént. Júl. 18 2014, 15:23

Nem igazán nyugtatott meg az a tudat, hogy Szophieval nincs itt a petje és valamivel gyengébb. Hiába gyengébb egy kicsit még így is sokkal erősebb mint én. Szerintem még a vak is láthatja, hogy semmi esélyem ellene … nem kellene még ezt külön az orrom alá dörgölni … szóval kösz Szophie nagyon rendes vagy.
- Hát mint ne mondjak Szo … te aztán tudod, hogy kell meg nyugtatni az embereket. *Taps, taps.*Nem nem tudom … azt hittem dísznek lóg rajtam. Razz

– Vissza nyújtottam rá a nyelvemet játékosan. Jól van akkor kezdjük el a meccset. Nekem kell kezdenem a támadást … Szophie kitárt karokkal várta a támadást. Rendben … akkor vágjunk bele. Nem volt semmilyen taktikám szóval el indultam Szophie felé miközben kezeimmel már a késeim felé nyúltam. Amikor hirtelen a fejembe hasított az a tudat, hogy ez így még sem oké. Hiszen én fiú vagyok Szophie meg lány … csak nem verhetek meg egy lányt. Vagy lehet, hogy ez it nem is számít? Hiszen még is csak ő hívott ki engem. És most már amúgy is túl késő, hogy meg gondoljam magam. Ha már egyszer el vállaltam ezt a meccset akkor végig is csinálom.
Először az egyik késemmel Szophie felső testére céloztam, közvetlen utána pedig a másikkal a fejét vettem célba. És ha jól láttam akkor az egyik talált is. Mondjuk ebben még nem lehetek teljesen biztos, hiszen nem láttam jól. De azért jó lenne ha a találatom célba ért volna. Nem is lenne szerintem olyan rossz ahhoz képest, hogy Szophie szintje mennyivel magasabb mint az enyém és, hogy nekem ez az első kt-m. De most nincs időn ezen gondolkozni, hiszen most Szophie támad.

by **Szophie** Csüt. Júl. 24 2014, 21:06

Na gyerünk, gyere csak, nagyfiú! Mutasd meg nekem, mi is az a férfi erő! Vagy azt, milyen gyenge vagy. Razz

Habár nem vagyok biztos benne, hogy Justinnal is a rendszer cseszett-e ki, avagy egyszerűen csak lusta volt fejlődni, vagy mi is történhetett vele, de nem gondoltam azt, hogy olyan szörnyű
helyzetben lenne. Annyira csak nem lehet gyenge..
- Hát.. Gondoltam, azért elmondom neked. Az pedig már régen rossz, ha nyugtatgatni kell harc előtt. - öltöttem ki rá a nyelvem. - Egyébként belőled kinézem, hogy azt hidd.. Elég fura az öltözködésed egyébként is. - nevetgéltem tovább, nem is törődve vele, hogy éppen harcolunk.. Vagyis, szóval én felmérem a képességeit, míg ő harcol.. Vagy valami ilyesmi.
Elég esetlen volt, és mintha csak lassított felvételt néztem volna, úgy mozgott. Nem tudom, ez miért van, vagy most mi ez, de régen nem tapasztaltam ilyet. Talán azért, mert régen nem harcoltam kis szintűvel, és körülöttem már mindenki rengeteg gyorsaságponttal van ellátva.. Igen, biztosan ez az oka.
Szóval még ásítani is volt időm, amíg odavánszorgott hozzám, majd még belém is ütött a késeivel.. Rögtön kettőt! Csak kukkoltam az életcsíkomat, de meg sem mozdult.. Aztán rájöttem, hogy még le sem vetem a páncélomat. Még azt sem ütötte le. Ennyire gyenge lenne?
- Lustaság.. - forgattam a szemeim, majd rátámadtam, hátha csak életre pakolt, és ezért ilyen rossz minden másban. De még a támadáshoz sem használtam fegyvert.. Egyszerűen csak belebokszoltam egyet a hasába, ezzel összesen egy életpontot sebezve belé. Biztos találat természetesen, mivel hatalmas mennyiségű pontot pakoltam fegyverkezelésre. Ennyit a kimerítő csatározásokról... Igazából rájöttem arra, hogy ez így unalmas egy csöppet. Így a következő adandó alkalommal - és alkalom adódott bőven, tekintve a gyorsaságunk közötti különbséget - fogtam magam, meg a súlyemelés jártasságomat, majd a fiút könnyedén a karjaim közé ragadtam - pedig ő volt a nagyobb, és súlyosabb kettőnk közül - majd a híres-neves kanapémra hurcoltam, ahol elkezdtem csikizni. Csak a móka kedvéért. Habár már nem emlékszem, hogy ő is csikis-e annyira, mint én..

by **Justin Taylor** Pént. Aug. 08 2014, 14:55

- Mi bajod az öltözködésemmel asszony? – Kérdeztem szem meresztgetve, játékosan. Aztán kezdetét vette a harc … vagy is hát részemről, Szophie részéről szerintem ez amolyan „mikor mehetek már haza” kt volt. Miközben felé szaladtam még ásított is egyet a pimasz. Tudom, hogy kicsi a szintem, de azért nem kellene ilyen lekezelőnek lenni. Razz

Mondjuk nem is tudom mi mást várhattam volna Szophietól. Először én támadtam meg őt … és el találtam. Sikerült bele vágnom. Már kezdtem örülni, hogy a találatom sikeres volt amikor megláttam Szophie életcsíkját. Semmit sem mozdult. Pedig kétszer is sikerült bele vágnom és semmit sem mozdult.
- Heh … Nem vagyok lusta … csak spórolok az erőmmel! Wink

– Ezután Szophie „támadott” meg engem. Ami csak annyi volt, hogy bele ütött egyet a hasamba és már is sikerült levennie egy életpontot. Pedig csak megütött … nem is használt fegyvert és a petje sem volt vele. Azt hiszem, hogy ez a meccs itt el is dőlt. Mikor el kezdtük már tudtam, hogy semmi esélyem sincs Szophie ellen, most pedig szerintem már a vak is láthatja. Ezen azonban nem volt túl sok időm gondolkodni, mert a következő pillanatban azt vettem észre, hogy Szophie egyszer csak felkap és elindult velem … valahova.
- Hé … Hova viszel? Azonnal tegyél le!! >.< - Förmedtem rá. Ilyen sem fordult még elő velem, hogy egy lánynak kelljen cipelnie. Vagy is nem is kellett csak gondolt egyet és felkapott … és elvitt egyenesen a kanapéjára. Még is mit akar itt velem csinálni? oO ~Na de Szophie … ejnye bejnye! Sexy Time! Very Happy

~ A következő pillanatban Szophie nagy erőkkel el kezdett csikizni. Csak, hogy ezzel van egy kis baj …
- Öhmm … Szophie. Ugye tudod, hogy nem vagyok csikis? – Gyorsan fel pattantam a kanapéról, majd ahogyan Szophie tette az előbb velem, én is fel vettem őt az ölmbe és ledobtam a kanapéra, leszorítottam majd el kezdtem csikizni. Amióta ismerem mindig is ő volt kettőnk közül a csikisebb és ezt most is meg látszott rajta.

by **Szophie** Szer. Aug. 27 2014, 21:06

- Mi az, hogy asszony? - kérdeztem vissza, tettetett dühvel, elnyomva egy aprócska kuncogást.
- Ejnye, mondja ezt valaki, akinek még a tojáshéj a fenekén! Az illemtanárod oda lenne most a szörnyülködéstől..- csóváltam meg rosszallón a fejem, majd az ő gyorsaságához képest eszméletlen sebességgel mellé "rohantam", és megpaskoltam a fejét, ahogy kedves kis apóka szokta a rosszcsont unokájáét.
Aztán persze visszavándoroltam a helyemre, a szoba másik felébe, hiszen egy küzdelmet nem vívhattunk mégsem úgy, hogy elég csupán csak a könyökét kinyújtania ahhoz, hogy eltaláljon. O.o És vártam, hogy támadjon. Meg vártam, és vártam.. De úgy tűnt, csigalassúsággal közeledik. Aztán hagytam, hogy megsebezzen... Amit persze csak a páncélpontjaim bántak.>.>
- Egy darabig még ütlegelhetsz ilyen erővel, ha valamit el akarsz érni.. - jegyeztem meg. - Még a páncélom leszedésére sem vagy alkalmas. Lustaság. - húztam még tovább, hisz tudjátok, ilyenek a régi jó barátok.. Vele sosem bántam kedvesen. És nem is igényelte. Ő így szokott meg. Sőt, mindig is lekezelő voltam vele szemben, ő valamiért mégsem sértődött meg, és nem is hagyott ott, mindig csak nevetett a beszólásaimon, vagy később már visszaszólt. Nem is értem, miért.. De a mi kapcsolatunk már csak ilyen... volt. Már amennyire emlékszem belőle.O.o
Nem volt az. Én viszont igen.. És azt hiszem, az ő memóriája tökéletesen funkcionál. >.< De..de.. Miért vett most fel az ölébe? Mi ez? Embarassed

Én igazán megkérdeztem volna tőle, hogy mégis mi ez az egész, és bennem miért támasztott kétes gondolatokat, de tudjátok, hogy van ez, ha az ember épp fuldoklik a nevetéstől... Nem megy ez úgy, ahogy szeretnénk. Én pedig rúgkapáltam, és minden lehetséges módon próbáltam védekezni, és eltávolítani őt magamról... Embarassed

De ez nem volt olyan egyszerű. Addig-addig próbálkoztam, míg végül átöleltem, és súlyomat oldalra lendítve próbáltam vele együtt leesni a kanapéról a földre, próbálva úgy fordulni, hogy ő essen alulra, én pedig puhára. ha ez így történt, lábaimmal próbáltam leszorítva tartani. Habár ebben a pózban, kócosan, zilálva... Remélem, nem nyit be valaki, mondjuk Hinari..

Szögezzük le, én Tachit szeretem!! >.<

by **Justin Taylor** Kedd Szept. 02 2014, 17:52

- Már az előbb is megmondtam … nem vagyok lusta! Csak takarékoskodok az erőmmel. – Öltöttem rá ki a nyelvemet ismét játékosan. Habár most, hogy bele gondolok mindkettőnknek mindenre ez a reakciója. Egészen eddig mást sem csináltunk, mint öltögettük a nyelvünket mint valami kígyó. Egy beszólás és már reflexszerűen ki bújik a nyelvünk a szánkból. o.o Tisztára mint ha visszatértünk volna az óvodába és azon veszekednénk, hogy ki kapja meg a plüsst. xD Ráadásul mintha két kis ovis kislány veszekedne. o.o Nem vagyok kislány!!!
Tudtam … mindig is Szophie volt kettőnk közül a csikisebb és ez most sem volt másként. Ott fuldokolt már szegény a kanapén, rúgkapált a lábával, minden amit csak el lehet képzelni,de még annál inkább is csikiztem. Very Happy

Nehogy már olyan könnyen megússza ha már egyszer úgy is mindig beszól nekem a szintem miatt … és különben is ő kezdte. Éss … megint visszatértünk a dedóhoz … „ő kezdete”. Hiába, ilyenek a barátok, mindenben segítenek a mésiknak … miután abba hagyták a nevetést.
- Na most ki az erősebb. Lustaság! Cool

– Szophie már majdnem, meghalt ott a kezeim közt, de nekem ez a helyzet ki fejezetten tetszett. Úgy örültem végre, hogy ebben a röpke pillanatban én voltam kettőnk közül az erősebb. Szophie pedig olyan aranyos volt, ahogy próbált menekülni. Habár szerintem a végére (igaz, hogy Szophie volt az akit csikiztek), már jobban fájt a hasam mint Szophienak.
Pont akkor amikor már abba hagytam volna a csikizést, egyszer csak azon kaptam magam, hogy Szophie belém karolt. Mi ez? Miért csinálta most ezt? Aztán utána azon kaptam magam, hogy egy nagyot esek és a kanapé mellett fekszek lent a földön … Szophie pedig rajtam. Hát ez … elég félre érthető póz, pláne így, hogy mindketten kócosak vagyunk.
Fura. Eddig mindig is úgy tekintettem Szophiera mintha a testvérem lenne. Most meg … NEM!NEM!NEM! Mondjuk régen is …
- Öhmm … Szophie … Kényelmesen elüldögélsz itt? – Néztem rá kérdően. Kicsit kezdett már kellemetlenné válni a helyzet. Ahogyan itt ülünk és … és várunk … és elmélyülünk egy más szemében. Szophie ne már! >.< A végén még beléd fogok szeretni.

by **Szophie** Vas. Szept. 07 2014, 21:21

Felrémlett egy rég elfeledett gyermekkor boldog pillanata. Nem is egy konkrét emlékkép rajzolódott ki bennem, sokkal inkább egy érzés. Meleg nap volt, talán nyár. A nap melege cirógatott. Lágy szellő borzolta hajam, mely már amúgy is kócos volt. Valahonnan virág illat szállt felénk. Talán - sőt, bizonyosan - a mögöttünk elterülő virágos kertből. Ugyanarra az arcra néztem rá. Ugyanúgy ültem annak a szőke kisfiúnak sok évvel ezelőtti másán, mint most. Fuldokolva a nevetéstől.

- Hát persze. - nevettem fel. - Különben már leszálltam volna. - és ezzel eltökélt célommá vált, hogy ott is fogok maradni a helyemen, nem engedve, hogy lelökjön magáról. Egy rövid ideig talán felülkerekedhetett rajtam, kihasználva a csikisségemet, de ennek most vége.

Akkoriban meg sem tudtam becsülni azt a rettenetes boldogságot, amit kaptam, azt a mérhetetlen szeretetet, ami körülvett. Hiába, gyerek voltam csupán. És az ember csak akkor tanul meg értékelni valamit, ha elveszíti azt. Gondtalanul játszottunk naphosszat, ha úgy tartotta kedvünk. És sosem lesz ugyanolyan újra.
Igen, most hogy megint ugyanaz a helyzet, azt kell mondjam, mégsem. Más emberek lettünk. Felnőttünk. És már képtelenek vagyunk hinni olyan tündérmesékben, mint egykoron. Olyan ártatlanul, minden bajtól óvva, amikor a legnagyobb problémánk az volt, hogy már megint fogat kell mosni..

A szemembe nézett. Nem is értettem, miért.. De ezzel csak tovább növelte zavarom a félreérthető helyzet miatt. Persze tudtam, hogy semmi okom rosszat sejteni. Ő a barátom, és ez a nézés a legkevésbé sem az, amit alap esetben egy férfitól elvárnék. Annak idején még együtt is medencéztünk és aludtunk, meg papás - mamásat játszottunk, mégsem gondoltam komolyan soha, hogy valóban lehetne ő a papa én pedig a mama. Mi más kapcsolatban voltunk egymással. És ez így is marad. Mégsem tudtam a szemébe nézni.. Elmosolyodtam ugyan, de a fejemet elmozdítottam. Egyébként viszont nem mozdultam, továbbra is lefogva tartottam Justint.

by **Justin Taylor** Szomb. Szept. 27 2014, 15:19

Már elég régóta feküdtem a földön … de Szophie továbbra sem tágított. Hogyha egyszer elfoglalja az őt megillető helyét akkor ott is marad ameddig ő akar. Ezzel nem is lenne semmi baj … ha az hely nem rajtam lenne. Így eléggé félreérthető helyzet alakult ki köztünk. Csak ott ültünk (vagyis hát én feküdtem Szophie meg rajtam ült), de egyikünk sem szólt semmit. Ahogy egyre több idő telt el így felrémlettek bennem a régi szép idők … amikor még mind a ketten gyerekek voltunk … amikor még önfeledten játszhattunk és nem kellett aggódnunk semmi miatt, mert a szüleink mindent megadtak nekünk. Nekünk csak annyi volt a dolgunk, hogy élvezzük a gyerekkorunkat és ne törődjünk semmi mással. Emlékszem, hogy Szophie már kiskorától kezdve elég furcsa jellemmel volt megáldva … valahogy mindig anyáskodni akart felettem amit már sokszor túlzásba vitt. Mindig ő volt az aki megmondta nekem a tutit, de ezt persze nem vettem magamra egy percig sem. Sem az anyáskodást sem a beszólásait. Hiszen ez a barátok dolga, hogy elfogadják a másikat minden hülyeségével együtt. Nekem is ugyanúgy megvannak a magam heppjei pont úgy mint bárki másnak. Igaz, hogy Szophie ezt elég sokszor az arcomhoz is vágta, de annak ellenére mindig jóban voltunk és bármikor számíthattam rá. Mindig ő segítette nekem átvészelni a nehéz időszakokat, amikor úgy éreztem, hogy minden el van veszve akkor is ő tartott nekem agymosást vagy vigasztalt meg.
- Öhmm. Félre ne érts Szophie … tényleg egész nap el lennék itt úgy, hogy te rajtam trónolsz. De azért most már leszállnál rólam. Please. – Egy pillanatra belegondoltam, hogy mi lenne akkor ha … én meg ő … de nem. Nem az nem lenne jó. Mi ketten csak barátok vagyunk és szerintem soha nem is lesz köztünk több. Szopie olyan nekem mintha a testvérem lenne … ő az egyetlen olyan ember akiben teljes mértében megbízok és történjék bármi rá mindig számíthatok. Szerintem ezt a viszonyt kár lenne megszennyezni olyan dolgokkal mint a szerelem. Mert a szerelem nem tart örökké, egy idő után úgy is elmúlik … viszont az igaz barátság örök életű.

by **Szophie** Szomb. Okt. 11 2014, 15:06

Elgondolkodva ücsörögtem Justinon, és egyelőre eszem ágában sem volt lemászni róla.
- Ezt a harcot szerintem máshogy kéne folytatni... Valamiféle játékként. - gondolataimat hangosan is ki mondtam. Kezemet az állam alá téve folytattam gondolkodó ember pózban az ötletelést aztán.
- De vajon mi lehetne egyszerre vicces, és kihívás? - ránéztem az alattam fekvő fiúra. Hát ha kihívásról van szó, akkor nagyjából a semmi. Ellene? Abszolúte semmi. Talán valamiféle homokvárépítő verseny, vagy tudom is én.. Bár szerintem még a kézügyességem is jobb nála. Mindig is én rajzoltam jobban. ˇ^ˇ Már amennyire emlékszem gyermekkoromból.. Sudoku esetleg? Razz

Áhh, az meg unalmas.
Hamarosan be kellett látnom, hogy képtelen vagyok kitalálni akármi olyat, amiben egyenlő félként küzdhetünk. A játék valahogy mindenben előbbre tett engem a szintem miatt. És amiben a rendszer nem segíthetett, abban pedig alapvetően én voltam a jobb mindig. Ilyen az ő formája, tökéletes vagyok. Rolling Eyes

Ellenem tehát soha semmi esélye. Na nem mintha ez kérdéses lenne, hiszen alapvetően nyerő típus vagyok.. Mindig, mindenben. Inkább az én szerencsétlenségem ez, hiszen most semmiféle kihívást nem találok a játékunkban.
Óvatosan - minden dühömet, és iránta érzett sérelmemet beleadva. Twisted Evil

- megpofoztam, hogy érezze a törődést, meg hogy a Hp-ja újabb egyel csökkenjen, majd leszálltam róla.
- Nahh, gyere, támadj! - tártam szét a karjait. Talán ki is pihente magát ez idő alatt.. Remélhetőleg.
- Vagy találj ki valami vicces versenyt. - ajánlottam fel neki a lehetőséget.
- Közben mesélhetsz is... Mizu mostanság nálatok otthon? Mármint az elmúlt két éves fekvésedtől eltekintve. Apukád jól van? Talált másik állást? - kezdtem faggatni arról, ami csak hirtelen az eszembe jutott, habár lehet, annyira nem fog jót tenni nekem, hogy ilyesmikről beszélgetünk.. Legalábbis az ideiglenes lelki békémet könnyen felkavarhatja, ami azt illeti. Így is Kedvesem alig tudott összekaparni.

by **Justin Taylor** Vas. Nov. 16 2014, 20:29

Szophie még egy darabig trónolt rajtam, majd finoman jelezte, hogy azért nem ártana folytatni ezt a „küzdelmet”. Az arcáról csak úgy üvöltött az unalom és az undor le sem tagadhatta volna … de hát nem én akartam, hogy kt-zunk. Ő erőltette, hogy gyakoroljak vele egy kicsit … legalább akkor tegyen már úgy mintha egy kicsit érdekelné ez az egész kt. >.> Vagy legalább na savazna egy folytában, így is pontosan tudom, hogy semmi esélyem sincs ellene nem kell minden egyes percben az orrom alá dörgölni. >.< Mondjuk nem is tudom, hogy mit is várta tőle … szo világ életében ilyen volt. Sosem volt elég jó neki az amit csináltam, mindig talált valamit rajtam amibe bele tudott kötni, de különös képen nem szokott érdekelni.
- Játékként? – Gondolataimat hangosan is ki mondtam. Vajon miféle játékot játszhatnánk ami egyszerre vicces is és kihívás ahogy ő mondta? Bujócska? Habár az eléggé óvodás, de más nem jut az eszembe. Meg … eleve régen, amikor még minden jó volt akkor is sokat játszottunk ilyet, mikor apa magával vitt a Szophiék házába. És ha jól emlékszem akkor azt mindketten élveztük is. Nem tudom, hogy Szophienak mennyire fog tetszeni … de minden esetre megmondom neki veszteni valóm nincsen. Már nyitottam volna a számat, hogy közöljem az ötletemet amikor le kevert nekem egy jobbost. WTF? oO
- Ezt most miért kaptam? – Mondtam miközben kezemet az arcom azon részére tettem ahol Szophie megütött és gyilkos pillantással sújtottam őt. A másik kezemet már készenlétbe helyeztem, hogy az előző pofont vissza adjam, de az arca előtt pár centivel megtorpantam. Hiszen azért még is csak … nem üthetek meg egy lányt, de azért ez így rosszul esett pláne a legjobb barátomtól. Nem ütöttem meg Szophiet, helyette inkább a másik kezemet a vállára helyeztem, majd le löktem magamról a lányt. Igyekeztem azért úgy csinálni, hogy ne fájjon neki, de egyben még is határozott legyen. Mikor már Szophie lekerült rólam fogtam magam felkeltem, leporoltam a ruhámat és kivonultam a konyhába, ügyet sem vetve a földön fekvő lányra. *Ha Szophie megpróbálna megállítani vagy vissza nyomi a földre akkor addig toszigálom el magamtól ameddig nem enged.* Mikor kiértem a konyhába elővettem magamnak egy poharat és töltöttem magamnak egy kis narancslevet, majd vissza sétáltam a nappaliba leültem a kanapéra és el kezdtem lassan szürcsölni az italomat. De Szophiera természetesen továbbra sem figyeltem, teljesen levegőnek néztem csak, hogy érezze a törődést.
Azonban valahogyan még is csak be kellene fejezni ezt a kt-t. De hogy? Hát az előbb történtek után legszívesebben inkább harcolnék Szophieval minthogy bújócskázzak, vagy sudokuzzak vagy bármi mást játszak vele. Egy darabig csak csöndben ültem szemeimet lecsukva és gondolkodtam, majd fogtam a poharamat és lecsaptam az asztalra, aminek következtében a pohár széttörött a tartalma pedig el pixeleződött. Hát ezt nem egészen így terveztem, de így is megteszi. Rolling Eyes

- Figyelj. – Fel néztem Szophiera. – Nem tudom, hogy te miféle vicces játékot találtál ki magadnak, de nekem nem jut eszembe más csak a bújócska. Azt régen is sokat játszottunk és szerettük is … ezért választottam ezt. Szerintem ez jó lenne erre a kt-ra. Mindketten el bújunk és aki előbb megtalálja a másikat az nyer. Mit szólsz hozzá? – Igaz, hogy fel néztem Szophiera,de továbbra sem voltam túl lelkes az előző pofon miatt ... továbbra is gyilkos pillantással méregettem a lányt. Nem mosolyogtam rá meg ilyesmik, pedig ha Szophiet látom akkor mindig jó kedvem szokott lenni … hiszen még is csak olyan nekem mintha a testvérem lenne. Ezt nem vártam volna el tőle!

by **Szophie** Vas. Nov. 23 2014, 13:08

Bólintottam. - Igen, valami játékot.. - és én is elmélkedni kezdtem, hogy mi lehetne vicces kihívás. De tényleg nem jutott semmi az eszembe, így jobb híján folytattam a harcot magát. Hát ha már egyszer küzdünk, akkor csináljuk is. Mert egy jó ideje nem tettük. Csak csücsültem... rajta.
- Mi az, hogy miért kaptad? - néztem rá furcsán, és nem értettem, mist meg miért akadt ki.
Akkor majdnem megütött. De végül megtorpant. És inkább lelökött magáról. Nem nagyon ellenkeztem, mert kissé megütődtem a tényen, hogy nem ütött meg. Miért nem? Ez egy támadási lehetőség lett volna.. És.. Miért nem szúrt akkor már? Hisz tudhatná, hogy nem lesz ettől bajom, annál azért több életpontom van.
Aztán kiment iszogatni. What the fuck? Továbbra is csak nagyokat pislogva követtem a mozgását. Itt valami nagyon nem stimmel. Most akkor nem éppen harcoltunk? Miért fogja magát, és megy ki csak úgy a konyhába? Azt hiszi, a mobok ezt meg fogják neki engedni? Hát nagyon rosszul hiszi!
- Van észlelésem. - sóhajtottam. - Azzal egy csapásra megtalállak. Viszont.. Szerintem te valamit nagyon félreértesz! Ez itt egy harc! Ha megpofozlak, nem azért teszem, mert mérges vagyok. És neked nem kell visszafognod magad. A legjobb, ha megszúrsz azzal az izével. Az a lényeg, hogy minél többször! Nem a konyhában kell önkéntesen iszogatni! Nézd.. Valahogy így! - szúrtam bele most a pálcám. - És így, így, így! - már nem maradt élete, de azért dühösen szurkáltam. - Most ha valaki más lenne itt, az dönthetne arról, hogy megöl-e. Ez nem játék annyira, mint kellene lennie neki! - szidtam dühösen. - Ezt ne felejtsd el! Itt az életedért harcolsz! A barátaiddal is! Velem is! Nem megsértődni kell, hanem visszatámadni! - szűröm a fogaim között, majd felkeltem, és kecsesen, ám dühösen a kanapéhoz lépkedtem, hogy azon elterülve nyugtathassam le magam.
- Örülnék, ha összeszednéd magad, mert így csak aggodalmat okozol nekem.. - vallottam be aztán, persze egészen halkan csak.

/Elvileg.. végeztünk.>< Erre még írsz egy utolsó visszaválaszt, ha szeretnél, és... ennyi.^^/

by **Cardinal** Vas. Dec. 28 2014, 15:39

Ossu!

Lezárom a párbajt, 25 xp és 70 arany a jutalmatok!

by Ajánlott tartalom

Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

Re: Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

Re: Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

Re: Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

Re: Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

Re: Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

Re: Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

Re: Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

Re: Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

Re: Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

Re: Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

Re: Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

Re: Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

Re: Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

Re: Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

Re: Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

Re: Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

Re: Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

Re: Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D

Re: Sekai-ichi hatsukoi 3.évad :D