Ezer Kígyó Vára

Minő boldogság, hogy van egy medvegértő pancser mellettünk, így legalább nem Chan-channak kellett magára vállalnia a kígyómat. Neki úgyse adnám oda, nem azért, mert csúnya lenne, hanem mert nem az a típusú leány, akinek az ilyesmit szánom :] Abban pedig erősen kételkedtem, hogy Jun-kun hajlandó lenne segíteni nekem, bár ki tudja? Nem ismertem meg még annyira, hogy efféle megállapításokat tehessek róla. Ami azt illeti, nem is hagyta magát megismerni, hiszen csupán egy hamis álarcot mutatott. Nem csak nekem, de mindenki másnak is itt. Ebből a szempontból hasonlóak vagyunk, és talán pont ezt érzi ő is, azért táplál az irányomban ellenszenvet. Hiszen én tudom, hogy elbújik az álarca mögött és fenyegetem a lepel lerántásával. Becsülendő, hogy benne másfajta ellenszenvet sikerült keltenem, mint férfitársaiban, akik az elképzelt alfahími pozíciójukat érzik veszélyben a jelenlétemtől, teljesen hibásan. Hiszen engem csak az érdekel, hogy a kiszemelt lány az enyém lesz-e vagy sem, nem vágyok a szemétdomb tetejére és nem is büszkélkedek vele, hogy hány trófeám van.
- Elfáradtam, ne számítsatok rám :] - jegyeztem meg, miután a Junt mardosó pitonba vágtam egyet kardom rozsdamentes pengéjével, és innentől kezdve igyekeztem konzerválni az energiáimat.