[Játékos Küldetés] Gyógyír a halhatatlanságra

Vicces belegondolni, hogy milyen szépen elterveztem a nysteri lakásfoglalómat még amikor Zerios legyőzésére készülődtünk. Hát mit mondjak, nem voltam utána olyan állapotban, hogy sprinteljek a bétában már megismert NPC-ház felé, de aztán kiderült, hogy bazinagy máker vagyok, mert senki sem csapott le rá, amíg összekapartam magam. Szóval minden príma, végre nem fogadókban kell nyomorognom, hanem egy tágas kis lakás bérlője vagyok saját fürdőszobával, konyhával, meg minden. Nem mintha a konyhának nagy hasznát vettem volna Főzés jártasság hiányában, de azért kellett, mert... csak. Tényleg ideális hely volt annak a házikónak az emeleti része, a kilátás is klassz volt, üde virágillatot fújt be a szellő az ablakon, stb. Ja, meg nem is volt sokkal drágább, mint egy fogadó, de még ha az is lett volna, nem érdekel. Egyike voltam a leggazdagabb játékosoknak
Na innen indultam én ki, hogy meglátogassam a közeli mezők egyikét és gyakoroljak az új fegyveremmel. Fegyvereimmel. Megtehettem volna már egy szinten feljebb is, de minek, ha alig volt különbség? Meg amúgy is úgy voltam vele, hogy ha Kota éppen nem a Kezdetek Városában fog csatangolni, mint most, akkor majd megfűzöm egy kis tréningre. Még nem is tudja, mit tettem. Őszintén szólva még senki sem tudja. Képzelem, mi lesz a reakció, amikor a következő bossterem előtt nem az íjamat veszem elő, hanem a késeimet :3
Céltudatosan csörtettem a városkapu felé a nem túl zsúfolt, és tényleg hangulatos, vidám kis utcákon. Már az idő is elég jó volt ahhoz, hogy semmi extrát ne kelljen felvennem a szokásos ruhám alá-mellé. Tavasz volt, mosoly az arcomon, nagyképű Ren a látóterem egyik felén, lúzer Taidana a másikon. Szuper! Terv félretéve, elhalasztva, tán ki is dobva. Három lépés alatt eldöntöttem, melyiküket fogom megszívatni. Hát persze, hogy Rent! A majmos srác még a végén megint lefejel köszönésnél. Nem vágom, miért maradt meg ennyire bennem a dolog mondjuk, valami olyasmi trauma lehet, mint amilyen Ranmarut érte velem kapcsolatban.
- Maximum a farkas, akinek én, a vadász, felnyitom a gyomrát, drágám Ezt mégis mire véljem? - ugrottam rá Ren hátára, belecsimpaszkodva a nyakába. Csajozási kísérlet destroyed, mission complete Fogalmam se volt, hogy a srác hogy élte meg, ami a legutóbbi bossharcon történt, bennem már csillapodott a harag iránta. Nem tudott érdekelni egyszerűen. Ez viszont tiszta kihagyhatatlan ziccer volt, csak az volt vele a gáz, hogy alig bírtam a komoly, haragos, szemrehányó képemet megtartani, mivel úgy elröhögtem volna magam legszívesebben... :3
- Oh, üdv! Ugye nem bántott, zaklatott téged ez a mamlasz? :3 - intettem a lánynak mosolyogva, miközben leugrottam az álpasim hátáról és melléjük pördültem-fordultam. Lelki szemeim előtt a teljesen kiakadt Ren képe formálódott meg, kíváncsian lestem fel rá, hogy mennyi igaz abból a képzeletbeli reakcióból, amiről fantáziáltam.

És szájon puszilt. Hát, ami azt illeti rosszabbra számítottam a belépőm jellegét tekintve, valami szaftosabb bosszúra. Nem vagyok hülye, fel voltam rá készülve, hogy milyen reakciót válthat ki, ha kiadom magam Ren barátnőjének miközben ő csajozik, és be is vállaltam volna simán, nem vagyok cukorból. A menekülőút viszont... egészen fenomenális volt, nem is bírtam ki röhögés nélkül. Érted, ki akarja dumálni magát azzal, hogy az exe vagyok, de azért puszilgat a kiszemeltje előtt
- Nem lennék a vöröske barátnőd helyében, elég csúnyán venné, ha így ráznád le, mint most engem :3 - jegyeztem meg, miután sikerült abbahagyni a nevetést. Teljesen természetes mosollyal és hangsúllyal beszéltem, perpillanat komolyan nem érdekelt az a kis bonyodalom, ami köztünk történt nem régen. Túlléptem rajta, én most eldöntöttem, hogy pozitívan szemlélődök, reményekkel telve és kész. Ha Anat azt mondja, hogy okés lesz minden, akkor elhiszem neki.
Közben a csajszi idevonzott még valakit, és ahogy odafordultam, sápadás, izzadás, minden nyavalya bajom lett hirtelen a fekete hajú srác közeledését látva. Rám is pislogott, tuti azon gondolkodott, hogy akkor most üdvözölni fog egy meghajlással Ha most a szöszi arra akar minket rávenni, hogy játsszuk el a futárt mi hárman, annak érdekes vége lehet.
- Ööö... hali. Rég láttalak, vagy mi - sandítottam rá, bár annyira nem volt régen, elvégre a bossteremben is ott dekkolt, de akkor hát nem nagyon beszéltünk. Vele azért kerültem a kommunikációt, irtó gáz volt amit leművelt annak idején -.-" Tipikus lúzer, aki azt hiszi attól lesz menő, hogy csősztökkel köszön meg stuff. Csodálom, hogy van már 5. szintű, anno még azt se vágta, mit jelent a piros indikátor.
- Én Mirika vagyok. Üdv és jó helyen van a csomagod a kezemben, ha már így alakult, segítek szívesen :3 - válaszoltam Líviának, szándékosan nem használva a többes számot, bár leginkább a majmos miatt. Ren azért nőtt a szememben egy kicsit azzal, hogy Baran ellen megállta a helyét. Vagy legalábbis a madara, akinek a piszkálódását sisakom fejemre varázsolásával hárítottam.
- Lowebright. Én ismerem, tudom oda az utat is. Hallani róla ezt-azt mostanában - javítottam ki Rent és fűztem hozzá Lívia kérdésére a választ, ezzel remélhetőleg megspórolva neki egy magyarázatot, bár éppenséggel azt nem mondtam el, mitől spéci a város. Ha ő nem teszi meg, akkor majd útközben vázolom én, miért fog rajtam maradni a felszerelésem.
- Hallod, te meg kicsit lehetnél kevésbé bunkó :/ A majmod amúgy merre? - szúrtam le az idomárt, majd néztem szét. Már nem emlékszem pontosan az állatra, de ha látná, talán ráismernék. Igazság szerint nem jegyeztem meg, jobban elfoglalt az, hogy szörnyülködjek ezen az emberképződményen, akinek még véletlenül se hajolnék meg köszönésnél

Büszkén húztam ki magamat, én bizony egyesekkel ellentétben hasznos vagyok Fogadni mernék, hogy a csajt nemigen nyűgözte le a két jómadár alakítása, Ren alapból elég gáz dumákkal próbálkozott, a majmos meg... huh, róla aztán sütött az értelem most is, de tényleg Szóval hapsikáim, kísérjetek csak el, majd leszek én a főszereplő, ti meg asszisztálhattok. Mondjuk a feladat maga nem tűnt valami nehéznek, bár elég hülye emlékeim vannak arról, amikor egyszer ilyesmit csináltam. Most valahogy nem kívánok szembekerülni egy Tünemény bogárral >.>
- Ahogy gondolod, legalább lesz némi hasznod :3 - incselkedtem a celebbel és a kezébe nyomtam a kosarat - Mellesleg csepp féltékenység sincs bennem, ne kezdd megint rám erőltetni a tévképzeteidet. Ha tudni akarod, szimplán jó érzés kiszúrni veled Amúgy ne hidd, hogy haragból teszem :3 Baran ellen egész jól csináltátok a dogokat - magyaráztam a srácnak, majd a felháborodott és értetlen másikra néztem, aki kábé úgy bámult rám, mint borjú az új kapura. Elég gagyi memóriája lehet, vagy csak túl sok küldetésen vett már részt, mert én azért többnyire tudtam némi fogalmat társítani azokhoz, akikkel együtt vettem részt ilyen meg olyan questeken.
- Az előbb mutatkoztam be, hol járt az eszed a sok ja, jah meg aha közben? Mi-ri-ka! - szótagoltam a nevem neki, hátha most megérti a káposztalével teli kobakjával - Amúgy volt egy közös kalandunk. Tudod, amikor vallatni kellett azt a sok piros indikátorost, és mindent megtettél azért, hogy tönkre vágd a tervemet... - világosítottam fel, hátha így már beugrik neki. Csak a bemutatkozása ne, bár szerintem az inkább neki ciki, hogy idegességében azt se tudta, hol van. Nekem csak szimplán égő volt, hogy egy ilyen lúzer rám akaszkodott ._.
- Ne aggódj, vigyázok én rád, Ren - bökdöstem meg hüvelykujjammal a mellkasom és rákacsintottam. Mondjuk most nagy a szám, de halvány lila gőzöm sincs, hogyan szerepelnék egy közelharcban. Élesben még nem nagyon teszteltem a tudásomat, a béndzsa mobok az alant lévő szinteken nem jelentettek kihívást. A srác kérdésére megpördültem a tengelyem körül és irányba is álltam.
- Nemsokára megkapod az üzit Lívia-chan :3 Hamarosan visszatérünk! - búcsúztam el a csajtól, aztán elindultam a városkapu felé, hogy az útra lépjünk, ami Lowebrightba vezet.

Pfff, ha kötözködni akar velem a srác, akkor emberére talált, nem fogom hagyni magam, ha csípős nyelvű párbajról van szó. Na meg felidegesíteni sem, azon már túl vagyok, hogy összevesztünk. Szerintem is inkább Anat miatt volt, semmint Ren miatt, azóta meg az a dolog rendeződött, szóval én is képes vagyok könnyebben venni a csipkelődést.
- Heh, ez van, én már csak egy gyáva és gyenge íjász vagyok, aki nem tud egyenes lenni. Te meg egy gyáva pasi, aki nem mer elfenekelni, csak folyton ígérgeti. Amelyik kutya ugat, az nem harap-elven :3 - vontam vállat nemtörődöm módon, azon meg majd meglepődhet, hogy mennyire eltávolodtam a "gyáva" íjászok földjétől. Viszont kitört belőlem a röhögés, amikor Barant kezdte emlegetni, meg hogy milyen gyenge volt.
- Pfff, komolyan, most dicsértelek meg, erre nekiállsz a saját érdemed kicsinyíteni? x"D Valóban volt már veszélyesebb boss is a terítéken, de azért ne becsüld alá őket - tanácsoltam elkomolyodva, ugyanis amiatt komolyan aggódtam, hogy elbízza magát és ha van pár ilyen emberünk, akkor bármikor belefuthatunk egy olyan káoszba, mint Zerios ellen. Sőt, elég egyvalaki, aki nem fogja fel a súlyát az ilyen harcoknak, és máris bajba kerülhetünk.
- Hallod, ez rád is vonatkozik. Te is ott voltál a múltkor, nem? - fordultam Taidana felé. Tőle még jobban tartottam, bár franc se tudja, mennyire életképes harcos, sose láttam akcióban. Csak annyit tudtam, hogy még egy ilyen lúzert nem hordhat hátán Aincrad földje
- Hogy mi? Dehogy! o.O Minek nézel te engem? Ezzel akkor se kezdenék, ha ő lenne az utolsó pasi az univerzumban... - röhögtem el magam a gyanúsításra, de nem álltam neki magyarázni, hogy mi történt, mert egyrészt homályos, másrészt semmi értelme lejáratnom szerencsétlent Ren előtt is. Különösebben nem érdekelt mondjuk, hogy hallja, amit mondok róla, szerintem nem én vagyok az első, aki kigúnyolja. Biztos megszokta már
- Hehe, ahogy akarod. Védj meg, szőke herceg, óh! :3 - kacsintottam rá pajkosan. Valahogy egész tűrhetően éreztem magam most, hogy nem vettem komolyan a hülyeségeit meg a nagy száját. Majd ha cselekedni kell, úgyis elválik, mit tud, már ha egyáltalán beleakadunk valami bonyodalomba. Lowebright-ot ismerve mondjuk könnyen lehet, hogy nem lesz sima utunk.
- Lowebright... az egyik speciális városa Aincradnak. Alapjában véve a mobok nem tudnak bejutni a városfalon belülre, de itt minden további nélkül összeakadhatsz egy Óriáspókkal a városban. Nem számít biztonságos zónának - magyaráztam el a srácnak és kivételesen meggyőződtem róla, hogy a másik idomár is odafigyel, remélhetőleg felfogta, mit jelent ez. Nem érdemes levenni a felszerelést a városon belül, én sem fogok így tenni. Főleg, mivel ahogy közeledtünk, kicsit hűvösre fordult az idő.
- Nem, én nem vagyok cukorb... hééé! Te! - háborodtam fel, és jó alaposan meglöktem Rent, igaz játékosan reagálva, nem haragosan. Pfff, mint valami óvodás, már megint ilyen hülyeségek mögé bújik, mint legutóbb a vetkőzős harcos ötlete. Ezt még úgy alapból nem is bántam volna, ha nem kukkol minket Taidana, így azonnal oda is kaptam a fejem. Ha ő látta, na az ő nyakát kitekerem
- Én vagyok a pici lány, miközben te viselkedsz úgy, mint egy hormonzavaros kamasz? - öltöttem rá nyelvet, de jó kedélyűre hajazó beszélgetésünk és csipkelődésünk megzavarta két kotnyeles, útonálló formájú alak. Tekintetem egyből hűvösebb fokozatra kapcsolt, ahogy megláttam, hogy az egyik a kardját markolássza máris. Kinek képzelik ezek magukat?
- Semmi extra, ennek az elveszett és kétségbeesett idiótának a majmáért jöttünk - kamuztam egyet Taidanát magamhoz húzva, miután Ren persze rám hárította a felelősséget. Szívesen hozzátettem volna, hogy semmi közük hozzá, de franc se akar bajt keresni, szóval én mentem tovább, mintha mi sem történt volna.

- Hah, lehet hogy termetre pici vagyok, de van olyasmim, ami elég nagy :3 - feleseltem vissza. Például az egóm, az egészen méretes tud lenni néhanapján. Sok mindenre nem voltam büszke, de például a külsőmben vagy a főzőtudományomban semmi hibát nem találok, ezen tekintetben pont úgy vagyok jó, ahogy.
- Nem tehetek róla, hogy neked az ízléstelenül nagy tejcsárdák tetszenek - vágtam vissza rezzenéstelen arccal a szemtelen megjegyzésre. Én azért nem Rin-chan voltam, nála joggal köthetne bele fővesztés terhe mellett a kebelméretébe, de benne nem is az a szép, hanem a fülecskéi :3
Halvány lila gőzöm nem volt róla, hogy mégis kik ezek a fazonok, akikbe belebotlottunk. Nem tudom, kinek-minek képzelték magukat, de elég röhejesnek tűntek ezzel az adóvevős dologgal, és nem is akartam túl sok figyelmet szentelni rájuk. Taidana némi meglepetésemre vette a lapot, pedig arra számítottam, hogy fogalmatlan lesz, mint egy ötéves az óvszer láttán. Nem is szándékoztam több időt pazarolni, szépen tovább is indultam még azelőtt, hogy a cosplay-királyok végeztek volna a játékukkal. Nem kell a hülye engedélyük, hogy bemenjek egy városba
- Szerintem meg fura. Mi a franc folyik itt? - kérdeztem céltalanul, látva a városban az egyenruhába öltözött bohócokat. Tök olyanok voltak, mint a Kezdetek Városában az Army, csak más volt az uniformisuk és tele volt velük minden.
- Ööö... én nemtom. Nekem annyi maradt meg, hogy Lívia öccse -_- Taidana? - fordultam az idomár felé, ő aztán annyira figyelt, hogy csak megjegyezte. Én Rennel voltam elfoglalva főképpen, fene se fog bonyolult nyugati neveket sorra megjegyezni.
- Megkérdezhetnél valakit, most te leszel az ész, ha már olyan jól levágtad a szitut az előbb - intettem az idomárnak, hogy megpróbálkozhatna kérdezősködni azoktól a katonáktól vagy miktől, akik a legközelebb voltak hozzánk. Vicces, hogy most fel se tűnünk senkinek, miközben a városkapunál meg stopot hirdettek. Jó folyékony lehet a kommunikáció
- Nem, nem fázom, de melegíts, ha akarsz - vontam vállat. Rajtam télen sincs sokkal több ruha, csak egy kisebb kabát, sál meg kesztyű, de pölö szoknya ugyanúgy van. Hülye uniformis -.- Lényeg, hogy megszoktam már és elég jól tűröm, itt meg amiatt sem kell aggódnom, hogy ledönt a lábamról valami betegség. Mondjuk Ren éppenséggel veszélyes ebből a szempontból

Remek, asszem ez a Taidana picit bedurcizott. Halvány lila gőzöm sincs, miért váltott hirtelen ilyen flegma, bunkó hangnemre, ennyire megviselné a csipkelődésem és ennyire nem vágja le, hogy a másik sráccal mit csinálok? Percről-percre egyre jobban csökken iránta az eddig sem a magaslatokban repdeső szimpátiám, egyszerűen baromira irritál a létezése. Eddig csak egy kis lúzer hülye volt a szememben, aki azt se tudja hol van, de most már kicsalt az arcomra egy őszinte fintort a viselkedése. Ebben a pillanatban Rent sem viseltem éppen túl jól, aki már megint rám akaszkodott. Persze én provokáltam ki, de ennek a majmos pojácának sikerült felidegesítenie, így meg nem poén szórakozni. Szimplán csak rátapostam Ren lábára.
- Bocs - böktem oda, hogy tudja, nem miatta ment el a kedvem, és odacsörtettem Taidanához, majd megragadtam a ruhája nyakánál fogva, úgy húztam a pofáját az arcomhoz közel.
- Ha ennyire nem tetszik a képem, nyugodtan lépj le! A tiéd se tetszik nekem, de ha már ránk tukmálták ezt a feladatot, akkor egy kevés összedolgozás beleférne, nem, bunkókám? Vedd már észre magad, nagyon gáz vagy! - sziszegtem az arcába szikrázó tekintettel. Semmit nem mondtam neki, ami miatt így kéne viselkednie, eddig végig ő volt a pimasz, tiszteletlen majom. Minek jött velünk, ha ennyire nem árdekli az egész? Röhej! :/
Elengedtem és feldúlt léptekkel indultam el az utcán, ha követnek követnek, ha nem nem. Az egyik sarkon befordulva rendeztem a mozgásom és az arcomat is kisimítottam, úgy közelítettem meg egy pár ilyen egyenhacukás ürgét. Ideje volt bevetni magam, ha már a társaim erre képtelenek. Főleg Taidana, az nyilvánvaló volt, hogy Ren inkább foglalkozik velem.
- Hahó! :3 Kicsit el vagyunk veszve. Keresünk egy legendás cuccos fazont, valami Róakárkicsodát. A húgától hoztunk neki ajándékot :3 - adtam elő magam egy édes mosollyal, meg úgy kábé az arcukba toltam a dekoltázsomat is, hogy ellenállhatatlan vágyat érezzenek arra, hogy segítsenek szegény, elveszett, aranyos kislánynak. Nagyon gáz, hogy mindent egyedül kell csinálnom, de nem is tudom mit vártam, már Lívia-chan is látta, hogy ez lesz.