Tsujimoto Eiki

Hosszú idő után végre ismét belevetettem magam az életbe! Voltak bossok! Legalábbis egy, de legalább ez talán ösztönzően hat a lusta frontra és nekiállunk kicsit aktivizálni magunkat. A kazamatapucolást egyelőre hanyagolom, mert nem vagyok tagja egyik pucoló brigádnak sem, szólóba pedig túl veszélyes az én életmennyiségemmel. Így, hát muszáj lesz háttérben maradnom, még ha érdekelt is voltam a haladásba. Mindenesetre… legalább nem az lesz, hogy hallgatom a csapat tagjait, hogy miért vagyok ilyen merész, meg bla-bla-bla. Én harcos vagyok! Egy harcosnak pedig a fronton a helye! Viszont mivel én se vagyok (teljes mértékben) bolond, így tisztában vagyok azzal, hogy nem igazán lenne célszerű ismeretlenül nekimenni az egyik tíz fordulós bossnak, így muszáj volt felkeresnem rég jól bevált informátor-chant. Sosem kellett igazán keresnem, valahogy mindig felbukkant, ha arrafelé járok, amerre elő szokott fordulni, szinte mindig érezte, hogy mikor keresem őt és mikor járok csak arra. Így legalább… nem kell őt keresgélni. Köpönyege most is sokat takart testéből (sajnos) és bár láttam so-so az arcát, nagyrészt azt is takargatta. Megszoktam már, hogy ilyen különc, így már nem próbálgatom róla lehámozni a ruhácskáit, úgy is nyilvánvaló, hogy ő nem kér ilyenféle mókából.
- Mit akarsz tudni? – kérdezte rögtön a tárgyra térdve, mintha csak sürgetné az idő.
- A bossról kéne kideríteni valamit. – felelem könnyedén, szokásomhoz híven játékosan mosolyogva.
- Még nem fedezték fel a hollétét. – feleli erre csak közönyösen.
- Na ne tééééényleg? – forgatom a szemeim – Pedig azt hittem, már kész is van.
- Ha gúnyolódni akarsz itt hagylak. – közli velem nyersen.
- Ha húzd vissza a karmaid. Értelemszerűen, ha felfedezték, minél hamarabb szeretnék tudni róla dolgokat.
- Mennyit? – kérdezi tárgyilagosan.
- Ennyit. – dobom át neki a kis csomag erszényt, melyben 400 gold foglalt helyet.
- Megteszi. – ellenőrzi gyorsan a zsák tartalmát.
- Hallod azért nem vagy egy olcsó mulatság Infó-chan. – jegyzem meg gúnyosan.
- Ha nem érik meg neked, akkor ne fizesd ki. Ennyi. – mondja egyszerűen – Hó végére, nagy eséllyel lesz már infóm.
- Köszi, Infó-chan. – mondom, majd intve neki fordulok is már meg, hogy induljak tovább, ám ekkor hallom, hogy köhint egyet – Mit szeretnél drága? – kérdezem visszafordulva, hisz ő nem az a típus, aki csak úgy minden további nélkül köhécselne csak.
- Manapság jól megy a kaszinónak. Úgy hallottam frissítették a Félkarú Rablót és már három érmét is képes befogadni… lehet megéri megnézni. – közli rejtelmesen, majd ahogy jött úgy el is tűnt egy szempillantás alatt.
Egy ideig néztem arra, amerre eltűnt a hölgyemény. Nem igazán tudtam mire vélni a dolgokat, mert Infó-chan nem egészen az a személy volt, aki csak úgy a semmiért mondana dolgokat. Ráadásul nem olyanokat, amivel pénzt szerezhetne. Most mégis hasonló volt a dolog, s bár bűzlött az egész… nem hittem, hogy csapda és hát… mivel ő mondta, talán utána kéne járnom a dolognak… kitudja… lehet megéri. Végül éppen ezért indultam útnak, majd egy gyors kitérő után (felmarkoltam a házamban elrejtett dugipénzt) végül megindultam a hely felé. Ismertem a járást, azért nem először járok arra, így elég könnyen sikerült bemennem az épületbe. A portán gyors elrendeztük a szokványos hülyeségeket. Belépő, aztán zsetonok vásárlása, meg miegymás. Csupa felesleges macera. Nyooooh… miért nem lehet egyszerűen csak érméket bedobálni, brühüm, brühüm. Végül aztán persze elindultam a fél-karú rabló felé és mint mindenki szépen lassan elkezdtem játszogatni. Egyelőre normálisan egy-egy zsetont dobtam csak be, hogy kicsit szokásos módon játszak. Nem mertem azonnal kipróbálni, amit tanácsoltak, mert a végén még korán lebukok. Igazából nem volt olyan rossz felhozatal, viszonylag szerencsém volt. Pluszba jöttem ki a végére, szóval így összességében azért jó nap volt. Hát igen. Alapjáraton is kedvezett nekem a szerencse, hisz a bolondoké a világ. Hehe. Viszont egyre jobban kezdte furdalni az oldalamat a kíváncsiság az ügyben, hogy vajon mi lesz az a nagy meglepetés, ami fogadni fog. Így hát végül az utolsó három zsetonomat bedobva a gépbe, meghúztam a kart. Szokatlanul sokáig pörögtek a kis ikonkák, míg végül elkezdtek megállni szépen sorjában. Egy X. Eddig semmi különös, ám ekkor megállt a második is, majd a harmadik is. Meglepően nézem, ahogy megáll a jackpotot jelző ikonka negyedik képecskéje is, majd elégedetten vigyorogtam, mikor az ötödik X is a helyére került. A gép villogott és fény effektek egész sorai hirdettek a „győzelmet”. Leugrott előttem a reward list és elégedetten nyomtam az elrak gombra. Szép! Egy fél ezrest nyertem és bár ez az én tieremen elég hamar elmegy, de azért nem kis összegről van szó. Már kezdtem volna fontolgatni milyen új gyönyörűséget vegyek magamnak, amikor is egy csinosabb hölgy lépett felém. Alkalmazotti ruha volt rajta, mint az itt dolgozó NJK-knak, azonban neki volt indikátora.
- Gratulálok Uram. Megnyerte a Jackpotunk és ezzel engedélyt kapott, hogy belépjen a VIP szobába. Kérem kövessen. – mondta csilingelő, csábos hangon.
Bár éreztem, hogy valami bűzlik igazából túl jó hangulatban voltam, hogy bármit is feltételezzek, így nyugodt hangulatban követtem. Egy szűkebb folyosóra vezetett, aminek a végén egy ajtó volt. Bár még nem értük el az ajtót, de mégis belém karolt. Már készültem valami jellegzetes rám jellemzőbb megszólalást mondani, amikor is észrevettem a csajszi kezében lévő furcsa teleport kristályt.
- Kényszerített teleportálás! Hármas mentőpont! – mondta.
Láttam magam körül a pixeleffekteket, majd a jellegzetes fénylő animáció elrepített minket. Mikor az effekt abbamaradt éreztem, hogy elenged és arrébb lép. Mikor hozzászokott a szemem a fényhez azt láttam, hogy négy alak vesz körbe a nő, pedig lesütött szemmel áll a messzebb a csapattól. A négyes mindegyike vörös indikátorral volt ellátva és önelégült arcot vágtak.
- Szal a fickónak sok léje van he? – röhögcsél az egyik.
- Megnyerte a jackpotot a kaszinóba… megtettem, amit ígértetek! Engedjétek el a húgomat! – néz kétségbeesetten a nő az alakokra.
- Hehe… végül is megtetted, amit ígértél és látszik a csávón, hogy nem avattad be. Szal legyen. A Kezdetek Városának kútjában találod a csöppöt megkötözve… már ha csak nem fulladt meg azóta. – röhög fel az egyik leginkább hiénaszerű röhögéssel.
A nő elsápadt és már teleportált is magunkra hagyva a társasággal.
- Most jön az a rész, hogy közlitek hogy adjam át a pénzt, vagy meghalok? – kérdezem szarkasztikus vigyorral.
- Hehe… van humora a kölöknek! De nem! Most elveszünk tőled mindent.. az életedet is! Hehe… Ha igen a teleport kristályodtól búcsúzz el. A képességem nem engedi, hogy elteleportálj innen! - ezzel lassú léptekkel elindultak felém.
Pár gombnyomással felszereltem magamat, s látszott rajtuk, hogy el vannak telve önbizalommal, így nem akadályoztak meg, azonban mikor felszereltem a páncélom az egyikük arca kicsit elfelhősödött.
- Hé főnök! Ez... ez nem jó! Flambergje van! És… és nagy felszerelése! Ez nem olyan mint a miénk! – mondta aggódva.
- Ne aggodalmaskodj már mindig Tod! Csak fogd be és öld meg. Ennyi! Amíg nálunk van a Falánk nem kell mitől félni. – emeli meg a fegyverét, majd röhögve nekiindul felém.
Hamar átnéztem az ellenfeleimet és érdeklődve figyelem, hogy T2-T3-as felszerelésük van. Ez akaratlanul is, de majdnem nevetésre bíztatott. Érdekes… Felettébb érdekes. A vezetőjüknek tűnő alak, aki felém rohant furcsa fegyverrel a kezében indult nekem. Egy vérző pallossal, melyről már nagyon sokat hallottam. Gondolom arra számoltak, hogy össze leszek zavarodva, hogy félni fogok rájuk támadni, hisz csak zöld indikátorom van, biztos nem öltem meg még senkit… azonban… alábecsülték az elhatározottságomat. Sosem terveztem szánt szándékkal ölni… viszont ahogy a valóságbab is, úgy itt se fogom hagyni, hogy valaki a szeretteim, vagy az én életemnek ártson és ha azt kell, hát bemocskolom a kezem. Így mikor láttam, hogy nem szándékozik megállni és megpróbál lerohanni, kissé elkomolyodtam majd számára elképesztő gyorsasággal emeltem fel a pallosom és brutális erővel vágtam egyet a flamberggel. Bár blokkolt, a súlyemelésfölényem miatt képtelen volt talpon maradni és térdre rogyott. Még két hasonló erejű csapással passzíroztam a földbe, ám mivel nem vittem be közvetlen találatot, így nem csökkent a hp csíkja.
- Az istenf*szát már segítsetek már! – üvölt a földről a srác.
A csapattársai ezek után kicsit gondolkoztak, de végül megindultak felém. Az elsőt sikerült hátra szorítanom, s bár a második belém szúrta kését nem sebződtem annyit, hogy lemenjen a páncélom. A harmadikra viszont túl későn reagáltam, így túl nagy erőt vittem bele a semlegesítésébe. Ahelyett, hogy blokkolni tudott volna a kardjáról lecsúszó Flamberg egyszerűen áthasította és én magam is kis híján elestem a megmaradt lendülettől. A srác megdöbbent arccal bámult előre, majd pixeljeire robbant szét. A társai meghökkenve léptek hátra a vezetőjüket leszámítva, aki úgy tűnt vérszemet kapott a megalázástól.
- Megdöglesz kutya!
- T…toshi! Állj le ő túl veszélyes! Egy hitelte Zaut!
De úgy tűnt nem hallgat a szép szóra. Még megpróbáltam elhessegetni, vagy legalábbis elkedvetleníteni. De olybá tűnt, hogy nem járok sikerrel. Több találatot is bevitt és már a HP csíkomba is belecsípett, a különös vérzés effekt meg kifejezetten felbosszantott. Így, hát mielőtt a társai új erőt merítettek volna az állapotomból egy határozott mozdulattal átdöftem a srácot.
- Bocs haver… semmi személyes. – mondom meglepő nyugodtsággal – Nem akartalak megölni titeket, de nem hagytok más lehetőséget. Bocs, de nem akarok, itt meghalni.
A srác arcáról lefagyott a ideges vicsor mikor meglátta a csökkenő HP csíkját. Szóra nyitotta a száját, ám ekkor kirántottam a kardom belőle és lecsaptam a fejét. Az ilyen férgek nem érdemlik meg az utolsó szó jogát. Miután a pixeljeire robbantak hátra fordultam sóhajtva a társaihoz, akiknek ismét inába szállt a bátorságuk.
- Folytassuk? – kérdezem nyugodtan.
Ők megfeszítitek izmaikat, ám ahelyett, hogy rám vetettéj volna magukat, inkább elszeleltek. Kissé megnyugodtam, hogy nem kell őket is megölnöm. Lehetséges, hogy nyugodt tudok maradni ilyenkor is, de… attól még nem csípem, hogy más emberek életét kell elvennem, még ha nem is biztos, hogy megöljük őket. Eltetem a fegyverem és nyújtóztam egyet. El is tűnt a jókedvem, amit a jackpot miatt éreztem. Eh… idióta barmok elrontják a kedvemet. Ekkor hirtelen felugrott előttem egy ablak megjelenítve az összes holmit, amit lootoltam a kariktól. Meglepetten nézek rá, majd megrándítom a vállam és átnézem a dolgokat. Nem túl értékesek, de majd lehet tudok belőlük összekaparni valamit. Azonban ahogy tekertem a listát észrevettem valamit… egy vörös nevű itemet. Hát tényleg nem kamuzott a srác. Hamarosan megkerestem az inventorymban a cuccot és felszereltem a Falánkot, majd füttyentettem egyet.
- Egy jackpot a kaszinóban, és egy harcos legendás egy ilyen helyen. Azért… tényleg jó napom van. - mondom visszatért jókedvvel és hálát adtam magamban, hogy megfogadtam az informátor tanácsát.
Nemrég történt, de már szinte túl is léptem az előző gyilkolászáson… hiába.. én sosem szoktam leragadni túl sokáig egy dolgon, még ha ennyire komoly téma is volna.