[Küldetés] A Magic Wound kirablása

1 / 4 oldal 1, 2, 3, 4  Next

Go down

default [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Strea on Vas. Május 06 2018, 19:38


Résztvevők: Ozirisz, Szophie, Silence
Njk-ként jelen lesz: Alex, Yuuki, Hoora


A Magic Wound kirablása
I. Előkészületek


Lassan eltelt már a második hónap is a koboldok kiirtása és Hinari eltűnése óta. Talán többen is nyomoztatok már az ügyben eredménnyel vagy eredménytelenül, de a végére járni ezeddig egyikteknek sem sikerült. Most azonban lehet, hogy felcsillan rá a remény. Feltéve, ha elhiszitek és akarjátok is. Reménynek mondjuk elég sápadt és vékonyka, hisz a levél, amit egyik este Nestor komoly ábrázattal átad Ozirisznek a palotában, valljuk be, nem túl sok. Kívülről teljesen üres is: egy betű nincsen ráírva.
Hoora írta, ez áll benne:

Hoora írta:Ozirisznak, a Justice League jelenlegi fejének

Találtunk valamit. Találkozzunk két nap múlva délután 3 és este 6 között a lentebb megadott koordinátákon. Hozz magaddal mindenkit, akit segítségnek vélsz és megbízol benne. Teljes inkognitót kérek a külvilág számára, mert figyeltetnek benneteket. Ha megtudják, hogy készülünk valamire, az súlyos következménnyel jár. Emailben sem említheted. Ismétlem tehát, teljes inkognitó szükségeltetik.
A koordináták: ***

Hoora

U.i.: lehetőleg érkezzetek külön

Ozirisz, tehát két napod van mindenkivel tudatni a fejleményeket, méghozzá anélkül, hogy akár a rendszerben, akár a külvilág számára bármi jelet adnál, hogy mennyire is lesz komoly ez. Hogyan oldod meg? Kit hogyan és mi okból keresel fel? Innentől egyiktek sem hibázhat.

Kérem Oziriszt, hogy ezúttal ő kezdje a kört. Megoldhatjátok eleinte több szálon futva - kihez hogyan jut el az infó és mit beszél meg Ozival -, illetve erre több nagykört is kaptok. Kérlek írjátok le a hogyanokat is, - a mesélés későbbi szakaszán ennek is jelentősége lehet - végezetül pedig mindenki érkezzen meg a mesélésben ***-tal helyettesített koordinátákra a megadott időkereten belül. A helyszín egyébként a Kezdetek Városának egy zsúfolt főutcáján lévő átlagos, vajszín vakolatos épületének bejárata. Ha kopogtok, egy fiatal fiú nyit ajtót nektek és vezet be titeket. Az utolsó reagotok addig tartson, amíg beléptek.


Jó játékot kívánok! ^^

_________________
Színeim: #c997c8 4e4557
Adatlap
Staff feladatkörök
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Newwea12
Strea
Strea
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1441
Join date : 2013. May. 18.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi0/0[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (0/0)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Ozirisz on Szomb. Május 19 2018, 21:42

Egyre nehezebben ment a keresés. Egymás után teltek a napok, és nem számított, hogy hány embert kérdeztem meg. Nem számított, hány pletykát nyomozok ki. Valahogy az az érzésem volt, mintha minden lépésemre meglenne az ellenlépés. Semmivel sem kerültem közelebb Hinari megtalálásához, pedig nem lazsáltam. Csak mindahányszor úgy éreztem, hogy végre, nyomon vagyok, szertefoszlott minden. Mint a rendőrkutya, ami elveszti a szimatot a drogéria kellős közepén. De nem adhattam fel. Legbelül viszont teljesen elkeseredett voltam. Túl kevés vagyok ehhez egyedül, és minden egyes nappal romlanak Hinari esélyei. Mihelyt megkapják a fogvatartói, amire szükségük van, vége. És hiába erős a lány, sajnos nem végtelenül erős, és az idő jelen esetben pont ellene játszik. Remélem nem adta fel a reményt. Én nem adtam fel, és nem is fogom...

Késő este volt, amikor betoppantam a Palotába. Már Hime és Jeanie is valószínűleg már alszanak. Már indultam volna fel a szobám felé, amikor egy Nestor elémtoppant, átadva egy levelet. Kíváncsi voltam, hogy ki, és miért küld nekem ebben a digitális világban egy hagyományos, analóg levelet. Azonban egyből felcsillant a szemem, ahogy olvasom. Hoora talált valamit. Egyszerre lettem izgatott a hírtől, és féltem a kihívástól. Féltem, mert tudtam, mekkora a felelősség, ami a feladattal jár. Figyelnek minket? Ez sokmindent megmagyaráz. Például azt, hogy miért is nem találok semmit.  Tudják, merre járok, és tudják, merrefele kérdezősködöm. És az esetleges nyomokat még előttem eltűntetik. Esetleg a téves nyomokat is ők helyezik el? A kósza pletykákat, amik semmi másra nem voltak jók, hogy pár órára eltűnjek a képből? Nem tudhatom. Akik adták a félrevezető tippeket, utána már nem találtam meg sosem. Aggasztó. És rettegek, hogy pont miattam fog valami hiba becsúszni. Az pedig elfogadhatatlan!

Megkértem Nestort, hogy reggelig maradjon a palotában, amíg valamit kiokoskodok. Én pedig lesétáltam a földszintre, a konyhába. Egy csésze zöld teát töltöttem ki magamnak, és közben elkezdtem átgondolni a dolgot. Kikre lehet számítani? Hát... Nem vagyunk sokan. Alex. Őt még viszonylag könnyű lesz megtalálni. A 20. szinten a menedékben gyakori jelenség. Aztán van Szophie. Őt a Kezdetek Városának főterétől egy-két perc sétára lakik, vagy a fagyos szinteken lehet megtalálni Vezérrel együtt. Aztán van egy Silence. Őt mondjuk kicsit nehezebb lesz fellelni. De a negyedik szinten gyakran megfordul. És végül egy Yuuki, akit végképp nem tudom, merre keressem.
Kortyoltam egyet a teámból, miközben agyaltam. Hogy fogom összeszedni a csapatot? A legkézenfekvőbb módszer a körüzenet lenne, de ez kilőve. Figyelik a kommunikációt. Tehát valószínű van velük valaki, aki ért a rendszer megpiszkálásához. Már láttam ilyet többször is... Lényeg az, hogy Hoora azt mondja, hogy figyelik az üzeneteket, akkor az úgy is van. És figyelnek minket is. Kezd összeállni a kép. Sokmindent megmagyaráz.

Van még két nap. Holnapután délután 3 és 6 között kell beérkeznünk. Külön-külön kell érkeznünk mindenképp. Öten vagyunk, tehát ötünk között kell felosztani a három órás időintervallunot, hogy ki mikor érkezik. És valami módot kell találni rá, hogy kikerüljünk a figyelőink látóteréből. Valahogy le kell ráznunk őket. Felhörpintettem a csésze teát, majd a földszinti nagyterembe siettem. Leemeltem a polcról pár térképet. Még Chancery könyvtárából kölcsönöztem ki pár hete, hogy jobban átlássam ezt a hatalmas várost. Kiterítettem az asztalra a Kezdetek Városának térképét, majd  megnéztem a Hoorától kapott levélen a koordinátákat. Okké, szélesség ennyi, hosszúság annyi, akkor... ide kell mennünk. Motyogtam félhangosan magam elé ahogy kerestem az említett helyet. Az egyik nagyobb sugárút egyik épülete. Szándékosan nem a rendszer által biztosított térképen néztem meg a helyet. Bár igen valószínűtlen hogy figyelik a térkép-bogarászást, nem zárhatjuk ki ezt az esetet sem. Még szerencse, hogy Chan könyvtárából elhoztam múltkor a térképet, különben futhattam volna holnap még egy kört. Oké, helyszín adott. Az is rendben hogy 20-30perces eltéréssel fogunk beérkezni a délután-este folyamán. De honnan? A főteret és a teleportkaput bizonyára figyelik. Akkor Tolbanából kellene indulnunk. Vagyis, a második szintről elindulni visszafele Illfang kazamatáján át Tolbanáig, és utána a mezőn keresztül megközelíteni a várost. De... az sem az igazi. Gyanús lenne, hogy sokan vagyunk a második szinten. Szóval... az sem jó.

Papírt és tollat vettem elő, és lemásoltam még négy példányban az üzenetet, a koordinátákhoz kifejtettem, hogy melyik utca, melyik épület. Még egy gyors szabadkézi vázlatot is rajzoltam a környékről, egyértelműen bejelölve az épületet is. Vagy fél órát tuti eltököltem a levél lemásolásával, főleg a kiegészítések miatt. Annyival kiegészítettem, hogy a rendszer bizonyos funkcióit ne használják, Hoora után ismételten kiemeltem az üzenetet én is, valamint a party-rendszert, a koordináta ellenőrzést, valamint maximális óvatosságra, bekapcsolt észlelés és látás jártasságra intettem őket.

Szophie részére osztottam egy negyed hatos időpontot, meg egy pár sort. Neki jobb, ha délután a lakásán pihen, majd kis délutáni séta, sütizés, boltolás, csavargás után vegye csak a cél felé az irányt. Jobbnak látom, ha ő érkezik utolsónak, és még a tervezett hat óráig még lesz alkalma a többieknek is váltani vele pár szót, hogy ne érje felkészületlenül a jónépet.

Silence részére jutott egy háromnegyed ötös időpont. Őt valószínűleg nem figyelik,  de nem árt az óvatosság. Meghagytam neki, hogy kora délután érkezzen a Kezdetek Városába, majd egy cukrászdában üsse el az időt a tervezett beérkezés idejéig.

Yuuki kapott időpontot négy óra tájékára. Neki az érkezésről azt az utasítást írtam, hogy teleportáljon a második szintre, majd a néhai Illfang kazamatáján keresztül menjen le az első szintre, opcionálisan Tolbanában egy kis pihenő, majd onnan gyalog a Kezdetek Városa a mezőn keresztül. Erős lány, neki meg sem kottyannak a kazamatában vagy az első szinten előforduló mobok.

Alex részére jutott a negyed-fél négyes időpont, neki meghagytam hogy az egyik mellékelt bohóc kristályt a teleportálás előtt használja el, és amíg tart a hatása addig jusson ki a főtéren szokásos tömegből, hogy ki ne szúrják, szükség esetén használja el a másikat, a lényeg az, hogy ne ismerjék fel. Alex az akinek a mozgása valószínűleg a leginkább szemet szúr, hogyha kiesik a teleportból és elviharzik. Pont emiatt nem szabad őt felismerniük, mert a teleportokat bizonyára figyelik. A legkézenfekvőbb módja a szintek és városok közti utazásnak, mivel gyors és kényelmes.

Miután ezt gondosan elterveztem, megírtam az üzeneteket, beborítékoltam, még mindig akadt bőven tennivaló, amit ki kell gondolnom. El kell juttatnom az üzeneteket a többiekhez, anélkül, hogy megtudnák a gumitalpú kémek, hogy készül valami. Engem pedig követnek, ahogy a többi JL-est. Visszacsöszmörögtem a konyhába, összeütni valami vacsorafélét. Éhes voltam, napközben az étkezések kimaradtak, és a mostanra már szinte ütemes gyomorkorgás már zavart a gondolkodásban. Pedig most van igazán szükség, hogy észnél legyek. Nagy a tét, nagy a felelősség. Nem bukhatok el...

Már majdnem hajnalodott. Bőven túl voltam az előkészületeken és a megkésett vacsorán is. A szobámban az ágy tetején feküdtem. Nem tudtam elaludni, pedig tisztában voltam vele, hogy pár óra múlva hajnalodik. Hosszú nap lesz a holnap, és még mindig sok a tennivaló. De most legalább már van valami, amin el tudunk indulni. Forogtak a fogaskerekek, végig azon töprengve, hogy hogyan tovább. Egy esélyünk van, és nem lehetünk se felelőtlenek, sem felkészületlenek. Cikáztak a fejemben a gondolatok, és csak a szemeimet tudtam pihentetni. Lassacskán körvonalazódtak bennem a dolgok, hogy mit hogyan merre, bár nem teljesen.

Yuukit fogalmam sem volt, hol tudnám megtalálni, így reggel az ő előkeresésével megbíztam Nestort, hogy kerítse elő és adja át neki a levelet.

Alex volt a következő.a listán. Ő mostanában a 20. szinten levő menedékben tölt sok időt, így ott lenne érdemes felkeresni. Azonban valahogy meg kell oldani, hogy akik figyelnek minket, ne lássák, hogy odamegyek. Tehát valahogy álcáznom kell magam. Persze, egy álruha is megoldaná a problémát, de sem türelmem nincs a fél piacot végigfutni, és ugye arra is megvan az esély, hogy akik figyelnek, összerakják a képet, hogy az álruhás alak, aki átugrik a menedékbe, én vagyok. Így egy másik megoldást kell alkalmaznom.
Nézegettem a céhbankból az este kivett kristályokat. A két bohóc kristály Alexé. Azok tovább tartanak, és akár kitarthat neki a teleporttól a gyülekezési helyre. Viszont van még két darab gyenge kinézet kristály. Abból az egyik Alex felkereséséhez fog jól jönni, a másik pedig Szophiehoz. Nem fognak sokáig tartani, tehát tényleg csak a teleporttól a menedékig, és csak ha meghúzom a lépést. Már csak azt kell kitalálnom, hogy a lesmester ne ismerjen fel, viszont Alex igen. Aztán bevillant a megoldás.
Ott álltam a szobában, egyik kezemben a kinézet kristállyal, másikban a teleporttal. Első körben bekapcsoltam az észlelést és a látást. Aztán a kristállyal felvettem Judy külsejét, amennyire fel tudtam idézni az emlékezetemből, majd irány Floria. Sietős léptekkel hagytam el a teleportkapu emelvényét, egyenesen a menedékbe. Közben végig figyeltem a buffot jelző ikont, hogy mennyi időm van a visszaváltozásig, szükség esetén meggyorsítottam a tempót, majd beléptem az épületbe. Ha Alex odabenn volt, valószínűleg neki összeállt a kép a visszaváltozás előtt, hisz Judyt láthatta jópárszor, és tudta azt is, hogy nincsen köztünk. Még a visszaváltozás előtt megtettem pár óvintézkedést, hogy el ne csússzunk a mutatványon. Gondoskodtam róla, hogy az ajtók-ablakok csukva legyenek, függönyök elhúzva, hogy be ne lássanak, ki ne hallatszódjon semmi. Majd miután átadtam neki a levelet, kicsit bővebben kifejtettem a srácnak a helyzetet. Amennyiben nem volt ott senki, így az asztalon hagytam a levelet és a két kristályt, szem előtt, hogy észrevegye. Az épületet pedig a rendszer védi a betörőktől és idegenektől. Végül akárhogy is alakult az épületen belülről elteleportáltam.

Silence
Lobria volt a következő állomás, a negyedik szint városa, ahol Silence gyakran megfordul. Amennyiben ismert volt előttem valamelyik kedvenc helye, akkor ott vártam a felbukkanását. Ha nem tudtam ilyen helyről, akkor az egyik kávézóba ültem be ahonnan rá lehetett látni a teleportkapura, és vártam az érkezését. Ez esetben én javasoltam neki, hogy üljünk be valahová, lehetőleg ahol nincs sok játékos. Nála annyiból könnyebb volt, hogy amiatt, hogy kihallgatnak minket, nem kellett aggódnunk. Avagy ha már tudok írni és olvasni, miért is ne használhatnám én is ezt a fajta módját a kommunikációnak?

Szophie
Szophie maradt a végére. Neki a barátlista miatt könnyebben követhető volt a mozgása és a holléte. Így elég volt csak megvárni, amíg otthol volt, és szépen ugyanazt a trükköt alkalmazva mint Alexnél, meglátogatni. A különbség csupán annyi volt, hogy Floria helyett a Kezdetek Városa volt az úticél. A távolság mondjuk kicsit rövidebb mint a menedék esetén, viszont ezt az időt elbukom a kopogtatással és a várakozással, amíg Szophie ajtót nyit.

Majd miután Szophienál is végeztem, tőle is az épületen belülről teleportáltam a város főterére, ahonnan gyalog folytattam az utam. Így kijönni nem láttak onnan se, bemenni pedig nem engem láttak, ha egyáltalán láttak valakit is. Majd a palotában töltöttem a nap hátralévő részét, és vártam Nestort, hogy sikerült-e neki a kézbesítés. Nagy nap lesz holnap, és felkészültnek kell lennünk...

_________________
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Advent
Ozirisz
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1495
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 31
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi9303/9700[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (9303/9700)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Szophie on Szomb. Május 19 2018, 22:42


Ajtót nyitottam. Meglepődöttség suhant át az érzékeimen, ám egy pillanat alatt tovaszállt. Volt annyi gyakorlatom már a mimikám rendezésében, hogy az arcomra érzéseimből semmi ne üljön ki, mi több, miközben még testem azon volt, hogy a különös érzést rendezze, arcomra máris széles mosoly költözött, mintegy természetes reakcióválaszként az eseményre.
Kellett egy pár pillanat, amíg felfogtam a szituációt. Addig is az első ötletet vetettem be, ami csak a gondolataimba férkőzött. És ami más esetben nem is lett volna oly szokatlan a mi kis lakunkban.
- Leo! Már megint magadba bolondítottál valami szerencsétlent? - kiabáltam hátra a konyhába, és már láttam is, miképpen sandít kifelé a fotelből az említett szőke hajú, elkerekedett szemekkel, teáját szinte majdnem magára borítva. Már éppen válaszolt volna, de én közben rájöttem a csalafintaságra, bár a személy kiléte még kétes volt számomra. Megfogtam a hölgyemény kezét, és arcomon barátságos mosollyal kezdtem el befelé ráncigálni.
- Judy-chan, gyere-gyere, rég nem láttalak. Nem is tudtam, hogy összeakadtál ezzel a félnótással.  - folytattam mondókámat, és becsaptam magunk mögött az ajtót. A rendszer által generált zár kattant, s a halott testébe bújt ismeretlen torkának máris kés, lábszárának pedig farkasagyar feszült. Közben Leonard is kapcsolt. Arcán barátságos mosoly ült, de hangja annál is fenyegetőbben csengett.
- Ki vagy és mit akarsz itt? - kérdezte szinte tátogva. - Honnan ismersz minket és a lakhelyünket? - kezében máris egy kristály termet, biztosítva róla a halott hölgyeményt, hogy akárkinek testében is van, veszély fenyegeti, még a biztonságosnak mondható kezdetek városában is. Persze csak a rossz válasz esetén.
Ha akkor Ozirisz felfedte kilétét, sandán ráemeltem tekintetemet. Pár pillanat elteltével pedig kapcsoltunk mind a ketten Leoval. Van gyakorlatunk az alvilági életben, tudjuk, milyen okai lehetnek annak, ha valaki nem saját alakban érkezik.
- Jajj te, olyan kis huncut vagy. - kezdett pajkos nevetésbe Leo, és a móka kedvéért, még farpofán is csapta Oziriszt, majd rákacsintott.
- Istenem, vonuljatok szobára ti ketten. - csettintettem egyet a nyelvemmel, majd Vezér látványosan elvonult a sarokba, és eltakarta az egyetlen ablakot, amely napfényt szolgáltatott a szobába. Farkát unottan lengette előtte, és robosztus méreteivel éppen eltakarta a kilátást mindenféle szögből. Természetesen ez nem a véletlen műve volt - épp ezen okokból volt tökéletes számunkra ez a szálláshely.
Ekkor megfogtam Ozirisz kezét, és óvatosan magunk után húztam, be a hálószobába. Hangosan becsaptam az ajtót magam mögött, majd az ágyra vetettem magam.
- Kicsit.. nyikorogtatni kéne. - tátogtam a szavakat, és elkezdtem rajta ugrálni és forogni, miközben igyekeztem visszatartani a nevetést. Leonard rögvest beszállt a játékba, és arcán komisz mosollyal elkezdett ülve ugrálni a fekvőalkalmatosságon. Valószínűleg nagyon viccesen festhettünk így. Közben elpróbáltam mutogatni neki, hogy nagyon halkan mesélje el, mit szeretne. Amint megkaptam a borítékot, hümmögve olvastam el. Leonardnak is átnyújtottam, tudván, hogy a társamra is szükségem lesz hozzá, hogy minden feltételt teljesíteni tudjak. Végül mindketten közösen nyújtottuk fel a hüvelykujjunkat, és arcunkon széles mosollyal folytattuk tovább az.. ágyharcot. Köhömm. A nyikorgást.
Végül természetesen, körülbelül fél óra elteltével engedtem csak útjára Oziriszt. Sajnos az ágyharcot ha ennél rövidebbre vesszük, az túlságosan feltűnő lenne. Még indulás előtt összekócoltam kicsit, és megütögettem a pofiját, majd körbe kellett futnia párszor a házat, hogy a rendszer által kipiruljon kicsit.
- Kösz a látogatást. - morogtam aztán az egyik sarokból, mintha a fotelben ülve olvasgattam volna végig. Leo, a móka kedvéért egy cuppanóst nyomott az arcára, én pedig majdnem megfulladtam  a visszafojtott nevetéstől.
- Pápá Édes. - kacsintott még rá. - Gyere legközelebb is. - majd kinyitotta az ajtót, és útjára engedte a fiú lányt, természetesen egy megújult kinézetkristály aktiválása után csak, amit kölcsön adtunk neki a saját készletünkből.
Adtam Ozzynak egy kristályt, hogy újra Judyvá váljon, amíg elsétál tőlünk :3  Kipirult arccal, kócosan Wink

_________________
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Advent
Szophie
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2540
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 22
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 44
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi7791/8100[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (7791/8100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Strea on Szomb. Május 19 2018, 23:48


Minimese Yuuki és Alex részéhez

Yuuki

Nestor nem értette. Nestor nézte Oziriszt és a levelet, amit kézbesítenie kellett Yuukinak. Nestor tudta, hogy Ozirisz nem aludt sokat. Nestor megértő volt.
- Ozirisz és Yuuki céhtársak. Ozirisznek ott van Yuuki helyzete a kistérképén - mondta Nestor. Ha Ozirisz kérte, Nestor megmutatta neki még azt is, hogyan kell belemenni a kistérképbe. Nestor sokszor látta Annabellnél, hogy így nézi meg Alex helyzetét. Nestor tudta azt is, hogy Yuuki nem tűnt el. RenAi eltűnt és Annabell is eltűnt. De Yuuki nem. Yuukit Nestor sokszor látja a céhház kertjében gyakorolni. Ozirisz pedig nem kérte volna meg Nestort, hogy keresse meg Yuukit, ha Yuuki eltűnt volna, nem? Mert Ozirisz arra sem kéri Nestort, hogy találja meg Annabellt. Pedig Nestor keresi Annabellt. Éjjel és nappal is.


Yuukit megtalálod a céhház kertjében, éppen karddal gyakorol. Ha be is mentek az épületbe, hogy senki se hallgasson ki titeket, a lány elgondolkozva fogadja a levél tartalmát, de azután látod rajta, hogy kihívásnak veszi - hiszen most alkalma van megmenteni a nővérét! - és izgatottan, talán túl izgatottan is bólint rá.


Alex

Alexet is megnézheted a térképen, és kiderül, hogy ott van most is a Menedéken, így nyugodtan mehet minden a terv szerint. És bár a Judys álcára először csak értetlenül wtf-el, mert rögtön nem vágja le, hogy mi a helyzet, de a visszaváltozásod után már ő segít neked eltorlaszolni az abl... na várjunk csak, ez kívülről totál úgy néz ki, hogy Alex fogad egy nőt a privát helyén és minden kukkolót ki akar rekeszteni, hogy senki se láthassa, mit csináltok! Nem, nem fogjátok elsötétíteni a helyet, de levisz az alagsorba, ahol még zenéltek is egy kicsit, mielőtt meg tudnátok beszélni a részleteket. Azt hiszem nem fogsz csodálkozni, ha azt mondom, hogy kicsit sincs oda a bohócos ötletedért. Ki is fejti: azzal a lehető legfeltűnőbb jelenség lenne, meg amúgyis, ő aztán biztosan nem fogja ezt a kristályt használni. Nyilván használná, ha nem lenne más választása, de ő rengetegszer volt már Hooránál, mióta Hinari eltűnt, és ha mutatod neki a térképet, ismerni fogja ezt a helyet is. Nem, nem járt még ott és nem, nem látták oda Hoorát bemenni még. De biztosít felőle, hogy megoldja és időben ott lesz. Ennyi ugye elég neked? Megbízol benne, nem? Egyébként látod rajta, hogy kicsit csalódott, amiért Hoora nem őt bízta meg, de ennél sokkalta jobban örül neked, hogy jó hírrel jöttél el hozzá. Itt az idő, hogy megmentsük Hinarit!

_________________
Színeim: #c997c8 4e4557
Adatlap
Staff feladatkörök
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Newwea12
Strea
Strea
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1441
Join date : 2013. May. 18.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi0/0[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (0/0)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Ozirisz on Vas. Május 20 2018, 17:43

Szophie

Második alkalommal már rutinosabb voltam a két kristályos kombó használatával. Bár már elsőre is rendben sikerült Judyt felidéznem, és nem voltam olyan béna, hogy rossz sorrendben aktiváljam a kristályokat. Mindenesetre második nekifutással már könnyebben ment. Avagy csak gyakorlás kérdése az egész. Aránylag hamar odaértem Szophie lakására, annyira nem kellett meghúznom a lépést, de folyamatosan figyeltem a kinézet kristály hátralévő idejét. Nem lehet pontosan kicentizni, hisz nem tudhatom, mennyi időt kell az ajtóban szobroznom. Úgyhogy két-három percet rá is hagytam, biztos ami biztos alapon. Kopogtam, nyílt az ajtó, és megláttam Szophiet. Azonban mire bármit tehettem volna, hátrakiabált Leonak. A lány hangján nem vettem észre, hogy leesett volna nki ki vagyok. És újabb meglepetés, ahogy megpillantottam az említett Leot. Persze említette Szophie, hogy van egy lakótársa, de erre nem számítottam, hogy ez a Leo ugyanaz, mint akivel nem olyan rég találkoztunk a város főterén egy bajba jutott srác kapcsán. Úgy tűnik kicsi a világ...
- Szia... sztok – szólaltam meg nagy nehezen a meglepetéstől. Túl sok előre nem várt inger ért az elmúlt pár másodpercben. Azonban ahogy beráncigált a lány, még több nem várt dolog történt.
Ahogy csukódott mögöttem az ajtó, és kattant a zár, további meglepetések értek. Előkerült minden, egy kés, egy kutyaprotkó és egy kristály, mind támadó szándékkal.
Hirtelen megmukkanni se tudtam. Nem ismert fel? Nem állt össze a kép? Pedig régen, amíg céhtársak voltunk, biztos látott már együtt Judyval. És felötlött bennem egy újabb kérdés, amire nem tudtam a választ, legalábbis innen nem. Vajon a céhlogó is eltűnt az életcsíkom mellől a kristály aktiválása idejére? Nem tudom. Nem sűrűn használtam még efféle "mágiát".
- Szophie mondta meg a múltkor... - válaszoltam Leonak – Te meg csekkold a barátlistád – mondtam a lánynak. - Nem ismersz fel? - tettem fel a felesleges és ostoba kérdést. Valahogy ki is ment a fejemből egy pillanatra hogy most nem én vagyok én.
Ha Szophie megnézte a barátlistát, egy pár másodpercbe bizonyára beletelt, mire leesett neki, ki vagyok. Mindez attól függött, mennyire hosszú a lista, és hányadik tippre nézte meg Oziriszt. De akárhogy is történt, rövidesen utána leáldozott a mágia ideje, és egy kis villanás és fényjáték közepette visszaváltoztam.
Egyik részemet bántotta, hogy nem ismert fel egyből. És egy kis rossz érzés is kavargott bennem, ahogy kapásból nekiestek Judynak. Őt is megölték. Bár tudom, hogy nem Szophie és Leo voltak a gyilkosai, de mégis... kavarogtak bennem az érzések, amiket már azt hittem, hogy sikerült magam mögött hagynom, és továbblépnem. Tudhattam volna, hogy ez lesz a vége, amikor Judy alakját választottam. Leo seggrepacsija meg csak olaj volt a tűzre. Legszívesebben enrage módba kapcsoltam volna, de nem tehettem. Most ettől több forog kockán, és nem tehetek meggondolatlan lépéseket – Ez azért nem vicces – böktem oda neki – Nagyon nem vicces. - sem a saját alakomban, sem Judyéban nem az, egyáltalán nem...
- Ne haragudjatok, hogy erre kényszerültem, de nagyon jó okom volt rá – mondtam Szophieéknak halkan. Közben engem bevezettek a hálóba, Vezér beállt az ablakba, hogy a kíváncsiskodók elől elrejtsenek. Az ágynyikorgatós ötletet sem díjaztam – Tényleg szükség van erre? Judy nem olyan fajta lány volt – jegyeztem meg. Rájöhettek az arckifejezésemből, hogy nagyon nem tetszik ez a dolog. Minden gond nélkül bemocskolják Judy emlékét. Persze, elismertem, hogy ez tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak, hogy tudjunk kommunikálni, anélkül hogy kihallgatnának minket, de kegyetlenül bántott a dolog. Mintha elárultam volna Judyt. Csomót éreztem a gyomromban, ami egyre és egyre jobban szorított legbelül. Lehuppantam az ágy szélére, szótlanul átadtam Szophienak a borítékot. Nem tudom, mennyi időbe telt, amíg elolvasták. Számomra az idő megállt. Minden egyes eltelt perc egy örökkévalóságnak tűnt. Csupán az az egy vigasztalt, hogy a célomat, amiért idejöttem, sikeresen teljesítettem: Értesítettem Szophiet a fejleményekről.
Miután mindketten "leokézták" a dolgot, hogy vették az adást, és ott lesznek, nehézkesen, de megszólaltam.
- Most már értitek, miért kellett trükköznöm? - tettem fel a kérdést – Abban bíztam, hogy talán kapcsoltok Judy láttán hogy ki vagyok... Tudod, hogy ti felismertek, míg a többiek nem... - fejeztem be a mondandómat.
Azonban a megpróbáltatások még korántsem értek véget. Minden múló perccel, ahogy nyikorgatták-csikorgatták azt az ágyat, mintha kést forgattak volna a szívenben. Felkavaró volt számomra az egész, és ezt valószínűleg ők is láthatták rajtam. Rám volt írva, és az érzelmeket korántsem tudtam annyira leplezni, amennyire szerettem volna. Viszont csak én voltam a hibás ezzel, egyedül én, és senki más. Választhattam volna bárki más kinézetét az akcióhoz. De nem, fejembe vettem, hogy márpedig akkor is Judy leszek, hátha Szophie így összerakja a képet. Sajnos nem így történt, és annak ellenére, hogy csak a postás szerepet terveztem el, sokkalta rosszabbul sült el a dolog. De a hitelesség... hiteles? Ugyan már... a szó hallatán is felforrt az agyvizem. Dühös voltam. Nem Szophiera, nem is Leora... A kialakult helyzetre és legfőképp saját magamra. Mit hittem? Hogy gondolhattam ezt komolyan? Avagy hiába gondoltam át az este-éjszaka folyamán a dolgokat, hiába terveztem el látszólag mindent, mégis, valami mindig kimaradt, amire nem számítottam.
- Tényleg szükség van minderre? - kérdeztem meg ismét, amikor jöttek a futkosós-kócolós dologgal – Nagyon rosszul érint az így kialakult helyzet... csak egy sima futár szerepet terveztem el eredetileg, nem erre számítottam... - kezdtem bele a magyarázkodásba – Reméltem, hogy neked legalább összeáll a kép – mondtam a lánynak. De hát tévedtem. Ismét.
Majd a kapott kinézet kristályt aktiválva, kipirultan és kócosan végül elindultam az ajtó felé. A Leo-féle cuppanóstól a hideg futkorászott a hátamon. Ehhez nem szoktam hozzá, de amennyire tudtam, megjátszottam magam, lepleztem a zavaró tényt. Még egy kicsit ki kell bírnom.
- Viszlát! - integetten nekik búcsúzóul, majd elhagytam a házat. Vegyes érzések kavarogtak bennem. Dühös voltam magamra, és keserű fájdalmat éreztem belülről. Határozott lépésekkel indultam el a főtérre, ahol ténferegtem még egy kicsit. Vártam, hogy lejárjon a kristály hatása. Kínosan hosszú volt minden egyes perc, másodperc, de tudtam, hogy még egy kicsit ki kell bírnom. Az utolsó másodpercekben indultam csak el a teleportkapuhoz, gondosan figyelve a visszaszámlálást. Pontos időzítésre volt szükség. Majd az utolsó másodpercben aktiváltam a teleportot, hogy a visszaváltozás effektjét elnyomja a teleport sejtelmes kék fénygömbje. Így a Kezdetek Városában belépett egy Judy, Korall Városban kiesett egy Ozi, a kettőt meg aki összerakja, sok sikert hozzá. Szophienak sem sikerült összeraknia, ahogy Alex sem kapcsolt elég gyorsan, pedig nekik több darabka megvolt abból a bizonyos kirakósból...
A visszaváltozás után viszont már nem bírtam tovább tartani magam. Pár lépésre futotta még, a teleportkapu emelvényének a széléig, ahol lehuppantam a lépcsőre. Lehajtottam a fejem, és eleredt a könnyem. Arcomat a kezeim közé temettem. Idáig tudtam erős maradni. Mély fájdalmat éreztem, ahogy újra és újra bevillantak részletek a látogatásból. Apróságok, amikkel bemocskoltam Judy emlékét. Azét a lányét, akit egykoron mindennél jobban szerettem. Akit életében nem tudtam megvédeni, és még most is csak szégyent hoztam a nevére. - Bocsáss meg.. – motyogtam alig hallhatóan, miközben tovább hullottak a könnyek – Kérlek bocsáss meg...
Kavarogtak bennem az emlékek. Újra lejátszódott bennem a nap, amikor összejöttünk. Az első karácsony, a boldog hétköznapok. És az a végzetes nap is, amikor eltűnt. Olyan elevenen jött felszínre minden, mintha csak az imént történt volna. A fájdalom is épp oly erős volt, mint amikor elvesztettem őt. Csak pörgött tovább a film, a maga össze-vissza módján, egyik emlékből a másikba csapva. Rég elfolytott érzések törtek a felszínre újra és újra, én pedig csak sirattam őt tovább.
Nem tudom, mennyi idő telhetett el így. A lemenő nap vöröses sugarai, és annak a kevéske melegsége volt, ami visszatérített a valóságba. Felnéztem az égre... Olyat tettem, amire nincs bocsánat. Ha Judy odafenn van az égben, és figyelmmel kíséri a lépéseimet... fájdalmat okoztam neki, hogy ezt tettem...
Erőt vettem magamon, és feltápászkodtam a hideg kőről, és visszaindultam a Palotába. Legszívesebben a Black Ironba mentem volna, de a logika és a józan ész azt diktálta, hogy ez az amit most semmiképp sem tehetek. Még nem. Még mindig figyelnek engem és a céhet.
Nehéz nap volt a mai, minden szempontból. És ez még csak bemelegítés a holnap napra, ami sokkal de sokkal keményebb lesz. Egyetlen egy dolog ad okot a reményre: legalább az üzeneteket sikerült kézbesítenem...

_________________
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Advent
Ozirisz
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1495
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 31
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi9303/9700[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (9303/9700)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Ozirisz on Hétf. Május 21 2018, 20:23

Yuuki

Érdekesen indult a nap. Látszik az alvás kimaradt az éjjelemből, így nem vettem észre a nyilvánvalót. Bár azt meg kell hagyni, Yuukit az utóbbi időben elég ritkán láttam, bár ez betudható annak, hogy napközben keveset tartózkodtam a Palotában, és elég gyakran csak késő este pottyantam haza. De arra is már volt példa, hogy valamelyik havas szint fogadójában húztam meg magam egy-egy éjszakára. Így nem volt meglepő, hogy nem tudtam Yuuki szokásos napirendjét, mikor merre jár, mit tesz. Azonban Nestor felhomályosított a kistérkép funkcióról.
- Igaz... Bocsi, ne haragudj... csak szanaszét vagyok csúszva... - válaszoltam a sárkánynak, majd meg is nyitottam a menüt, és előkotorásztam a térképet – Hümm... hümm... Erre nem is gondoltam, hogy itt találom... - tettem hozzá, ahogy kiadta a térkép a céhtársam helyzetét. - Köszi a tippet – majd siettem is ki a lányhoz a kertbe, aki épp gyakorolt.
Ha nem volt ellenére, akkor egy kis gyakorlásra csatlakoztam hozzá, avagy egy kis reggeli edzés nem árt. Legalább egy kicsit magamhoz térek, ahogy Yuuki a földre küld a kialvatlanság és a nyugtalanság hatására. No nem mintha anélkül ne tudna legyőzni, ha akarna, csak most jóval könnyebb dolga volt. Majd amikor szünet címszóval bementünk a Palotába, odabenn pedig átadtam Yuukinak a levelet. Amíg elolvasta, én addig a konyhába siettem egy kis innivalóért, amit a lánnyal elkortyolgatunk. Nem, kivételesen nem alkoholt próbáltam a harcművész lányra tukmálni, sőt én sem kívántam most a szeszt. Csak egy-két pohár hideg üdítő, ami most nekem a reggeli torna után legjobban esne, és talán Yuukinak sincs ellenére egy kis frissítő. Majd miután átbeszéltük a tervet, kicsit még beszélgettünk. Az utóbbi időben valószínűleg pont elkerültük egymást a lánnyal, hisz csak rohanás és káosz van amióta Hinari eltűnt. De legalább Yuukit nem kellett keresgélni, és mivel helyben volt, nem kellett aggódni a kémek miatt. Simábban ment, mint számítottam rá. Így igaz nem Nestor volt, aki kézbesítette neki az üzenetet, hanem én, de a sárkánynak is nagy szerepe volt benne. Ha nem emlékeztet erre a tényre, hogy a kistérképet időnként kellene használni is, nem biztos hogy feltűnt volna, hogy Yuuki épp a Palotában tartózkodott. Néha a legkézenfekvőbb megoldás a legegyszerűbb, de mégis, hajlamosak vagyunk időnként nem észrevenni a nyilvánvalót, vagy túlbonyolítani azt, ami olyan egyszerű, mint egy faék.



Alex

Ami pedig Alexet illeti, ott tartottunk, hogy a két kristály aktiválása után egy egész életnagyságú Judy állított be a menedékbe. Ő pedig enyhén szólva meglepődött. Szóhoz sem jutott először. Mondjuk én is ledöbbentem volna hasonló helyzetben, hogyha egy olyasvalaki állít be a nappalimba, aki már évek óta halott.
Azonban ahogy lejárt a kristály hatása, úgy egyből kapcsolt a srác. - Bocsi, szükségszerű lépés volt, hogy te felismerj, de ők ne – biccentettem a fejemmel az ablakok irányába. Igaz, nem vettem észre, hogy bárki is követett volna ide, de attól még figyelhetik a helyet. - Híreim vannak!
Alex nem rajongott az elsötétítéses ötletért, ami a részéről teljesen érthető reakció volt. Helyette felajánlott egy másik, legalább ennyire jó alternatívát. - Tökéletes. Erre nem is gondoltam – majd elindultunk az alagsorba. Ahogy leértünk, átnyújtottam neki a borítékot, és amíg olvasott, addig én egy gitárt támadtam be, és elkezdtem játszani. Bár a profi zenésztől még iszonyat messze vagyok, de az alap akkordok, egyszerűbb dallamok nem okoztak problémát. Itt most az sem számított igazán, hogy mit játszok, csak hogy valami zene kiszűrődjön, mint alibi. Hallgatózás miatt elvileg nem kellett tartanunk ebben az épületben, azonban a zene ronthatta az esetleges fülelők hatásfokát. Hát, még ha Alex is rásegített egy dobszólóval, akkor meg főleg! Mint a filmekben, amikor csórikám feltolja a hangerőt a lehallgatókocsiban, és a megfigyelt emberke pedig hirtelen akkora zajt csap, hogy az lehallgatós egyén dob egy szép nagy hátast az ijedtségtől.
Visszatérve a témához. Alex nem rajongott a bohóc kristály ötletéért. - Bocsi. A gyenge kinézet kristállyal én is csak épphogy eljutottam a teleporttól idáig, hosszabb kristályunk nem volt, leszámítva ezeket. - kezdtem bele a magyarázatba, hogy miért is döntöttem a bohóc kristály mellett. Hisz neki jóval nagyobb távot kellene megtennie, mint nekem most, ahogy azt is kifejtettem neki, hogy őt, mint Hinari párját valószínűleg jobban figyelik, mint engem, aki csak céhtársa. Ez még akár azt is megmagyarázhatja, hogy Hoora miért engem értesített legelsőre. Ami pedig a kristályokat illeti, valahogy meg tudom érteni az ő álláspontját is. Az egyszerű játékosokra, akik kilépnek a teleportból, csak felfigyel a nép, de különösképp nem foglalkozik velük senki. Csak akik ismerik, vagy akik direkt őrá várnak. Aztán pár pásodperc múlva már nem is törődnek a jövő-menő utazókkal. Utcákon is hasonló a helyzet. Viszont egy bohóc kinézetű egyén elég szokatlan. Sőt, nagyon is furcsa, és felkelti a legtöbb ember figyelmét valamilyen módon. - Hümm.. ez mondjuk igaz. Mindenesetre a kristályokat tedd el, hátha szükséged lesz rá, például becserélni egy rendes kinézet kristályra, vagy valamire aminek nagyobb hasznát veszed – mondtam a srácnak. Lehet szüksége lesz rá, valamilyen formában, főleg hogyha valamelyik növényből épp fogytán a készlet a boltban, egy kis plusszal megtolva fogékonyabb a boltos is az üzletre.
- Rendben. De tényleg, amit mondtam az óvatosságról, tartsd szem előtt. Nagy a tét, és nem hibázhatunk! - mondtam Alexnek a lehető leghatározottabban. Újat nem mondtam neki, és ha nem tudnám, hogy mennyire fontos neki Hinari, és mennyire megviselte a lány hiánya, akkor nem hagytam volna annyiban ilyen könnyen. De mindezt tudván, nem kételkedtem a srácban. Ő az aki még nálam is jobban meg akarja menteni Hinarit. - Akkor a megbeszélt időben és helyen tali! - búcsúztam el céhtársamtól, nyújtva neki a jobbom. Majd utána az alagsorból egyszerűen teleportáltam tovább Lobriába, ahol Silt kell elcsípni...

_________________
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Advent
Ozirisz
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1495
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 31
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi9303/9700[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (9303/9700)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Silence on Vas. Május 27 2018, 15:01

Fuwa már majdnem el is felejtette a találkozásotokat. Egyedül Hinariról nem feledkezett meg, és ha eszébe jut, mindig aggódik, hogy vajon jól lehet-e a kedves szőke lány… egyedül viszont fogalma sincs hogy tudná megtalálni, és ugye, az kiment a fejéből, hogy nem feltétlenül kellene egyedül lennie… Ne hibáztasd, rengeteg dolga lett, hogy legyen hol aludnia, és legyen mit ennie. Egyre ügyesebben oldja meg a rábízott feladatokat, és ezzel párhuzaosan egyre komolyabb feladatokat mernek rábízni akik ismerik, és szívesen segítenek neki, hogy legyen munkája.
Ma éppen Lobriában vállat lótifuti feladatot, ami azzal jár, hogy egész nap a városban horjda ide-oda az éppen aktuális hreket tartalmazó virtuális újságot. Igen, már ilyet is elvállal, mert bár emberekkel kell hozzá érintkeznie, de egyszerre nem sokkal, úgyhogy nem okoz gondot neki, hogy órákon keresztül csinálja.
Többszor is láthattad átvágtatni a főtéren a délelőtt folyamán, de mindig látszott rajta, hogy nagyon siet. Lelkiismeretesen, és minnél előbb szerette volna az összes nála lévő hetilapot kihordani, hogy ne okozzon csalódást annak a kedves bácsinak (természetesen NJK, de ezt Fuwa még nem tudja mindig megkülönböztetni), aki már többször is adott neki munkalehetőséget.
Dél körül áll csak meg hosszabb időre, hogy valami ebédet keríítsen magának, csak  ugye azt sem árt kitalálni, hogy mit enne szívesen.
Éppen ezen töpreng, mikor odalépsz hozzá, amitől elsőre megijed. Aztán jobban megnéz, és rádismer, majd egy mosollyal üdvözöl. Eszébe jut máris, hogy Hinarit keresed, és megígérted, hogy szólsz neki, ha kiderül valami, vagy tud még segíteni valamiben. Elő is kapja a füzetét, és gyorsan belevés egy (jó na, kettő) kérdést, amit meg is mutat neked, lelkes tekintettel.

Meglett Hinari? Jól van?
A másik kérdését fel sem teszi, miszerint ugye tud segíteni, és különben is mindent mondjál el, ami kiderült.
A javaslatodra bólint, és rád bízva a vezetést, már rutinosan szorítva magához a füzetet a járókelők között elindul utánad, hogy találjatok valami alkalmas helyet a beszélgetésre. Süt róla a türelmetlenség, hiszen Hinarit eléggé megkedvelte, és ritka alkalom neki, hogy igazán sokat segíthet az egik barátjának.
El is felejti, hogy enni akart, és ugye Aincardban erre gyomra megkordulása sem emlékezteti. Sétálás közben ugyan nem tud ennek olyan hatékonyan hangotadni, de furcsálja, hogy nem kezdesz már közben beszélni, különösen, hogy ő annyira kíváncsi már… Így, mire megérkeztek, már annyira türelmetlen, hogy egyből neki is áll, hogy leírja majd nekedszegezze a kérdést

Na, mi van Hinarival? Tudok segíteni?

Elnézést a késlekedésért.

_________________


| Színek: #3399cc(narráció) /Beszéd /Gondolatok Adatlap Ozirisz féle karakterlap|

Silence
Silence
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 354
Join date : 2017. Aug. 23.
Age : 11

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi2337/2500[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (2337/2500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Ozirisz on Vas. Május 27 2018, 18:38

Silence

Miután a menedéken tett látogatásom meghozta eredményét, és Alexnek sikeresen átadtam az üzenetet anélkül, hogy bárki avatatlan tudta volna, hogy ott jártam, a következő állomás jött. A menedékről teleportáltam Lobriába, a negyedik szint nyüzsgő városába. Mivel már reggel bőven elmúlt, és inkább mondható délelőttnek, így már javában mocorogtak a főtéren az NPC-k és a pihenni, nyaralni vágyó játékosok egyaránt. Nem csoda, hogy felkapott ez a hely, hisz a tengerpart és az örök napsütés egy meglehetősen kellemes hangulatot ad a szigetnek. Jobban belegondolva, ez a hely Aincrad egyik, talán a legnagyobb idegenforgalmi központja. Csónakázás, hajóutak, tengerpart, strandolás, pörgő élet, és szinte minden megtalálható a környéken, amire egy kicsit lazítani akaró embernek szüksége lehet.
Betértem az egyik főtér melletti kávézóba, és az egyik, ajtóhoz közeli asztalhoz huppantam le, próbálva kiszúrni a tömegben Silt. Ő is ismeri Hinarit, és segíteni szeretne neki, és megígértem neki, hogy szólok, ha bármit megtudok. Egyszer láttam is elfutni egy-egy köteg újsággal, azonban mire a kávézó elé kiértem, a lányka el is tűnt. Így a következő kávémat már a kávézó lépcsőjén fogyasztottam, hogy sikerüljön elcsípni.
Déltájban láttam ismét felbukkanni a főtéren, és kapva az alkalmon odasiettem hozzá.
- Szia! Beszélnünk kell.. - mondtam a lánynak, aki először megijedhetett egy kicsit. - Nyugi, csak én vagyok, Ozi – érthető, hisz az ő szemszögéből csak úgy a semmiből bukkantam fel. Természetes reakció, velem is jópárszor megesett, főleg amikor túlságosan elmerültem a gondolataimban, és a következő lépésemet tervezgettem már.
- Hosszú történet, valami nyugisabb helyen megbeszéljük – válaszoltam a lánynak mosolyogva, miután elolvastam a kérdéseit. Aztán elindultunk ahhoz a cukrászdához, ahol legutóbb is beszélgettünk. Másodjára már könnyebb volt, amikor Silence elvezetett az idős néni cukrászdájába megjegyeztem az utat és a helyet. Majd ahogy odaértünk, megkérdeztem a lánykát – Egy kis sütit ebédre? A vendégem vagy, szóval ne fogd vissza magad :3 Ha jól sejtem, még nem tartottál szünetet, szóval remek alkalom összekötni a kellemest a hasznossal – mondtam a lánynak, biztatva hogy rendeljen csak nyugodtan.
Miután letelepedtünk az asztalhoz, a lányka újra kérdezett a maga módján. Válasz helyett előhúztam a borítékot az üzenettel, amihez hozzácsaptam a térképmásolatot a környékről és ugye a plusz kiegészítések, időpontok, tennivalók. Szóval minden, amit tudnia kell, de jobb átbeszélni a dolgot. Illetve át "füzetchatelni". Türelmesen vártam, amíg elolvassa a levelet, időközben egy tollat és egy papírt vettem elő az inventory mélyéről, jelezve hogy ezúttal én is az ő módján fogok "beszélni".

Ennyit tudok egyelőre. Ugye tudsz jönni?
Ha van bármi kérdésed, vagy valami nem egyértelmű, csak szólj, és átbeszéljük a dolgot még egyszer.

Körmöltem le a papírosra, majd fordítottam a lányka felé, várva a válaszára. Nem gondoltam volna, hogy így összejön a dolog, hogy van lehetőségünk még letárgyalni alaposabban a dolgot. Még csak az sem volt biztos, hogy sikerül elcsípnem a lánykát. Az igazat megvallva, szerencsésen alakult a dolog, hogy összefutottunk. Egy pillanatra meg is ijedtem, amikor a kávézóból láttam, majd elszalasztottam. Majd Sil válasza után a következő kérdést tettem fel.

Ha még van az újságból, szívesen segítek szétosztani, ketten hamarabb végzünk. Egész délelőtt csak rohantál, most rajtam a sor, hogy kicsit besegítsek. Holnap nehéz napunk lesz, és neked sem ártana egy kis pihenés előtte.

Majd ismét a lány felé fordítottam a következő adag szöveget, várva a válaszát. Épp elég, ha én lótok-futok Aincradban, összevadászni a mentőosztagot. Viszont ha harcra fog kerülni sor a mentőakció folyamán, ami igencsak valószínű, Silt meg kell védenem. Nem tudom, mekkorák a statjai, de minden tőlem telhetőt meg kell tennem, hogy megvédjem ha szükséges. Ugyanakkor viszont lehetnek olyan helyzetek is, ahol plusz egy ember, plusz két kéz lesz, amin múlik a küldetés sikere. Vagyis az, hogy velünk jön, és segít, nagyban hozzájárulhat Hinari szabadításához. Minél többen vagyunk, annál jobb, de vigyáznunk is kell egymásra. A nagyobbak a kisebbekre. Ez természetes, és Hinari is ugyanezt tenné a helyemben. Ő is ugyanezt tette annak idején, a szintek között annál a furcsa minibossnál...

_________________
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Advent
Ozirisz
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1495
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 31
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi9303/9700[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (9303/9700)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Szophie on Vas. Május 27 2018, 20:36


- Bocsi, de szükség van a túlzott óvatosságra. Ilyen időket élünk. - vonta meg a vállát Leo, miközben ezt tátogta, majd üdvözlő pacsira emelte a kezét, miután a barátlistát megnézve rájöttünk, kivel van dolgunk.
- Kicsit sem volt egyértelmű. - húztam el a számat. - Bárki más is felvehette volna ezt az alakot, aki legalább egyszer összefutott a lánnyal. - tettem karba a kezem én is csendesen, és csöppet durcásan, amiért így rám förmedt a saját otthonomban. Nem volt kicsit sem udvarias vagy barátságos. Ajkamat csücsörítve fordultam el tőle, és kezdtünk bele az óvintézkedésekbe Vezérrel.
Belépve a szobába, csak rosszabbodott a helyzet. Úgy tűnt, ma egy ultrahisztis Ozirisszal álltunk szemben, amivel fogalmam sem volt, mit kezdjek. Leo meg se próbálta, ő csak sodródott az eseményekkel. Én elővettem egy papírt meg egy ceruzát, és elkezdtem rá írni. Hosszan folytak a mondatok a tollamból, és csak nagy sokára néztem fel.
"- Ozirisz. Azt hiszem értem, mi a baj. Viszont tényleg szükség van erre.
Bemocskolni a nevét csak annak lehet, kinek jelleme nem tiszta. Aki ismerte Judyt, nem hinne el róla ilyen alaptalan dolgokat. Ne gondold, hogy ezzel rosszat teszünk. Épp ellenkezőleg. Megvédjük magunkat. Megvédünk téged. Nem csak azoktól az emberektől és rossz akaróktól, akik téged követnek. Azoktól is, akik minket. Ha egy hölgy betérne ezen az ajtón, és csak kávézási szándékkal, könnyen összekombinálhatnák az eseményeket azzal, hogy valamit kibeszélünk. Valami fontosat. Ha másra utaló jeleket kapnak, senki nem kombinál majd semmit. Az inkognitóra ez az egyik legjobb mód. Biztos vagyok benne, hogy ha a lány itt volna valóban, belátná, hogy a biztonságotok érdekében így a helyes. Ahogy beláthatod azt is, hogy ha valakinek, akkor neked eladná a valódi ártatlanságát is, nem csak a gondolatát. - nem voltam biztos benne, hogy megtörtént-e közöttük bármi is, ezért fogalmaztam így. - Hisz ez az alkalom most a tiéd. Az összes csókja örökké a tiéd volt és lesz. Ott él a lelkedben, az elmédben, minden porcikáját vissza tudod idézni. Ő csakis a tiéd. A kép, ami róla él, csakis az lehet, ami a te fejedben alakul ki róla. Ezt senki nem csúfíthatja meg.
Barátsággal: Szophie"
Átnyújtottam neki a levelet, majd megszorítottam a kezét, s barátságosan rámosolyogtam. Megvártam, míg elolvassa, majd folytattam az akciót, függetlenül attól, milyen hatást gyakoroltam a hisztis fiúra. Ha Leonard megszólalt volna, biztosan szavaiban szerepelt volna a menstruáció vagy havibaj kifejezés hímtársát látva. Annak ellenére is, hogy kevés olyan mély érzésű embert ismerek, mint Leo.
Végül elérkezett a búcsúzkodás pillanata is. Úgy tűnt, a kialakult szituáció még mindig a másik szívébe vágott. Meg tudtam érteni, meg én, ő viszont azt nem, hogy mi mindezt mi okból tesszük. Úgy tűnik, kicsit sem gondolt bele jobban a szituációba. És nagyon úgy festett a helyzet, hogy a kardforgató ezen értetlenséget egyszerű butaságnak tudta be, mintsem holmi hétköznapi szeszélynek.
- Nem viccnek szántam. -hajolt oda Ozirisz füléhez, egészen közel, hogy suttogásával érezni lehessen a leheletét. - Komoly okom van rá, hogy minden klappoljon. Rohadt komoly, és ha nem szeretnéd, hogy Judy alakjában legközelebb levadásszanak téged csak azért, mert velem cimboráltál, akkor melegen ajánlom, hogy játszd jól a szereped. - megütögette még a pofiját, és útjára engedte. Kissé komor, harcias helyzet alakult ki kettejük között. Ám mire az ajtó nyílt, mintha mi sem történt volna. Mosolygósan integetett a Judyvá vált volt céhtársamnak, majd az ajtót becsukva máris tervezgetni kezdtük a másnapot. Azért meg kell vallani, minden probléma ellenére, valóban vicces volt a délutáni szituáció. Wink

_________________
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Advent
Szophie
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2540
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 22
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 44
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi7791/8100[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (7791/8100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Silence on Vas. Május 27 2018, 20:38

Szerencsére hamar megnyugszik és felismer, mint potenciális barátot. Vagy valami olyasmit. Szerencséd azt hiszem, hogy nem álcáztad magad amikor őt felkerested, mert abból rengeteg galiba lehetett volna. [colorEzektől így megkímélted magad.
Nem szivesen, de rábólint, hogy nyugodtabb helyen beszélgessetek, bár nem érti miért olyan fontos az. Sugárzik róla a kíváncsiság végig a cukrászdába vezető úton, és ha könnyedén menne neki, végig csacsogna, és záporoznának a kérdései, amikről persze amint kimondaná tudná, hogy csak később fogsz megválaszolni. Így csak csendben sétál mögötted, próbálva uralkodni az izgatottságán.
Egy pillanatig elgondolkodik, hogy elfogadja-e az ajánlatodat, de végül a tekinte a kitettt süteményekre téved, és már eszébe sem jut, hogy ne egyen semmit.
Pár perc válogatás után rámutat egy szines-csokis süteményre (talán valami minyonhoz hasonló lehet) hogy azt kéri, az eladó néni pedig -tekintve, hogy ismeri már Fuwát, kedves-nagymamás mosollyal szolgál ki titeket, miután te is megmondtad mit kérsz.
Egy darabig nézegeti a borítékot. Nem nagyon látott még ilyet, úgyhogy vagy háromszor körbe forgatja, meg vissza, mire észreveszi, hogy ki tudja nyitni, és kikeveredik valahogy a sok papiros, amit beletettél.
Sokáig elvan az olvasgatásával... A levelet vagy kétszer át kell olvasnia mire teljeesen megérti, és közben ijedt kifejezés költözik az arcára, és próbálkozva feltűnés mentesen tenni ezt, de akinek éles a tekintete kiszúrhatta, hogy körbenézett a curászdában, hogy ki lehet az, aki figyel titeket. Akkor nem lett meg Hinari, sőt, nagy-nagy bajban lehet... És nem csak ő, hanem még maga Fuwa is... Próbál erőt venni az ijedtségén, elvégre arról van szó, hogy talán tud segíteni az egyik barátjának.
Aztán elolvassa még háromszor, hogy mire vigyázzon, hogy alaposan megjegyezze, mint nem csinálhat, még mindig eléggé kétségbeesett tekintettel. Hát hogy a fenébe fogja ő ezt mind megjegyezni, és mi lesz ha elront valait és miatta Hinarinak baja esik? És ha túl ügyetlen, és miatta nem sikerül segíteni Hinarinak? És különben is... nagyon félelmetesen hangzik, hogy ennyire óvatosnak kell lenni, és valaki figyelheti, és veszélyesnek hangzik...
Azért megpróblja megnyugtatni magát, és ebből a célból maga elé veszi a térképet. A kétségbe esett mellett mostmár sírósra is változik a szeme. Ajaj... akkor neki oda is kell találni ahova a térkép mutat... Dehát ő egyáltalán nem tud térképet olvasni... És ha figyelik akkor segítséget sem kérhet, mert azzal mindent elronthat...
Nem sokáig, de meglepetten pislog rád, amikorr te is irkálni kezdesz... Volt már, aki ugyan így tett látva, hogy ő ezen az úton kommunikál, de te múltkor még beszéltél (amitmellesleg sokkal jobban szeret, mert úgy hallja a hangodat, ami fontos számára)
A kétségbeesés viszont még mindig nem tűnt el a tekintetéből. A bátorításodra, hogy nyugodtan mondja ha nem vvilágos valami, maga elé veszi a füzetét, és hosszan írni kezd, mielőtt áttolja eléd. Az arca alapján ha beszélne ezt mind egyszuszra mondaná hadarva, és kicsit összezavarodva.

Hinarinak ugye nincs baja? Ki figyel minket? Miért akar figyelni? Biztos hogy én is tudok segteni? Ügyetlen vgyok, és nem vagyok erős sem, és nem tudom hogy kell észrevétlenül csinálni a dolgokat és el fogok rontani valamit... Még azt se tudom hogy kell térképet olvasni, és hol van az az épület, és sose csináltam még ilyesmit... És honnan fogom tudni mikor kell odamenni?
Ha valahogy sikerül megnyugtatnod, és eljuttok a következő témáig, akkor a felajánlásodra reflexből megrázza a fejét. Nincs szüksége segítségre, és különben sem akarja, hogy segí0tsenek neki, meg tudja oldani! Igen is képes egyedül is megcsinálni a feladatot.
Persze, mivel nem buta lány, nem kell túl sok győzködés, hogy megértse, azért szeretnél segteni mert fontos, hogy pihent legyen holnap, és minden ereje meglegyen. Így, ha megpróbálod elmagyarázni neki, végül bólint, és beleegyezik, hogy az újságok egy részét te oszd szét.

_________________


| Színek: #3399cc(narráció) /Beszéd /Gondolatok Adatlap Ozirisz féle karakterlap|

Silence
Silence
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 354
Join date : 2017. Aug. 23.
Age : 11

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi2337/2500[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (2337/2500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Ozirisz on Hétf. Május 28 2018, 00:48

Silence

Szerencsére Silence elég hamar felismert, és egy az egyben belelkesült, hogy híreim vannak. Láttam rajta, hogy kíváncsi, és türelmetlen, egész úton a cukrászdáig. Ezúttal sikerült rászednem, hogy sütizzen is, úgyhogy ennek örültem is. Éhes gyomorral nem megy a koncentrálás, ezt tapasztaltam.
Azonban hamarosan megváltozott a helyzet. Először jót derültem ahogy a lányka a borítékkal küzdött, de mire segíthettem volna neki a papírok kihámozásával, addigra már megoldotta egyedül is. Amire nem számítottam, hogy szegény lánykát sikerült nagyon megrémítenem. Valószínűleg megijedt és megrémült attól amit olvasott. Legalábbis ez egyértelműen leolvasható volt Sil arcáról, még számomra is. Rosszul éreztem magam a kialakult helyzet miatt. Majd ahogy jött a válasz tőle, már értettem mindent. Nem fogalmaztam elég egyértelműen, illetve a túlzott óvatosság rémítette meg.

Hinari életben van, ennyit tudunk. Engem is nyomaszt a tény, hogy figyelnek minket. Leginkább a céhtársakat figyelik, hogy merre vagyunk. Nem tudom kik figyelnek, engem is úgy figyelmeztettek. Téged valószínűleg nem figyelnek, de jobb néha túlságosan is óvatosnak lenni. De ha nem vagy feltűnő, akkor nem hiszem, hogy gond lesz. Mindenkit csak nem figyelhetnek, akivel kapcsolatba lépünk.
Ne félj, nem vagy ügyetlen. Tudom, hogy felelősségtudatosan elvégzed a rád bízott munkát, és tudom, hogy segíteni szeretnél. Ez a legfontosabb, és ez számomra bőven elég.
Nem szóltam volna, ha nem tudnál segíteni, szóval nyugodj meg. Hasznos tagja leszel a csapatomnak, és Hinari is örülni fog neked, ha meglát. Ne félj, nem hagyom, hogy bajod essen.

Majd Silnek átadtam a papírost, egy biztató mosoly kíséretében. Közben magam elé vettem a térképet, és elkezdtem rá felirogatni a főbb tájékozódási pontokat, irányokat, mi van a közelben. A teljes térkép sajnos nem volt nálam, hogy azon el tudjam mutogatni, mi, merre, hogyan, így kénytelen voltam a menüben levő térképet használni erre a célra. Kézzel felvázoltam a város végletekig leegyszerűsített "térképét". Már, ha lehetett annak nevezni, mert se méretarányos nem volt, se részletes, de nem is ez volt a célja.
Majd szépen felírtam lépésről lépésre, hogyha a teleportkapun át érkezik a városba, merre kell elindulnia, melyik utcán, hol kell elkanyarodnia, merrefele, és hányadik épület lesz az, ahol gyülekezni fogunk. Pár számomra ismert épületet is belefoglaltam, amik útba estek, mint a Sweet Dreams, vagy egy-két NPC-k által üzemeltetett bolt. Egy szép díszes cégér, vagy egy kirakat eléggé elüt az egyszerű házaktól, sokszor én is ezek alapján azonosítom be abban a hatalmas városban, hogy hol vagyok. Majd miután a részletes útbaigazítással megvoltam, visszaadtam a lánykának a papírt, immáron kiegészítve az útbaigazítással. A lehető legegyszerűbb útvonalat írtam le neki, ami talán könnyedén megjegyezhető, és nem bonyolultabb, mint ezt a cukrászdát elérni a főtérről.

Bocsánat, nem tudtam, hogy nem tudsz térképet olvasni, ne haragudj. De ha gondolod, szívesen megtanítalak rá miután Hinarit megmentettük. Az útbaigazítást érted? Ha bármi nem világos, vagy nem egyértelmű, átvesszük újra, vagy írok másik útvonalat.
Ami az érkezést illeti, háromnegyed öt környékén gyere, ha tudsz. Ha kicsit előbb vagy később jössz nem gond, mindannyian külön-külön érkezünk, szóval ez csak elővigyázatosság.


Majd miután átadtam a lánynak a papírt, hangosan is megszólaltam – És még egy sütire a vendégem vagy, ehhez ragaszkodom – mondtam a lánykának mosolyogva. - Minden rendbejön, meglátod ^^
Szerencsére az újságokkal nem kellett nagyon győzködnöm. Bár először ellenezte az ötletet, hogy be akarok segíteni neki, végül belátta, hogy ketten előbb végzünk, és több ideje lesz pihenni. Majd nekivágtunk a közös újságosztásnak, amit így együtt tényleg hamarabb ki tudtunk osztani, mintha egyedül teszi.
- Nos, kiosztottuk az utolsót is – mondtam Silnek mosolyogva – Örülök, hogy segíthettem ^^ – tettem hozzá – Még van egy kis elintéznivalóm, de hamarosan látjuk egymást. Addig is minden jót! – köszöntem el a lánykától, megvártam amíg elindul az NPC-hez aki megbízta a küldetéssel, aztán teleportáltam a Kezdetek Városába. Irány a Palota, ahonnan kis "lelkileg összeszedem magam" dolog után egy újabb álcázott bevetés, ezúttal Szophie felkeresése céljából.

_________________
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Advent
Ozirisz
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1495
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 31
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi9303/9700[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (9303/9700)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Ozirisz on Hétf. Május 28 2018, 01:56

Szophie

- Pont a túlzott óvatosság ami miatt így kellett érkeznem – válaszoltam halkan Leonak.
- Ez igaz. De többezer lehetséges álca közül kicsi az esélye, hogy pont őt választották volna – válaszoltam a lánynak. Részben egyetértettem vele, de azért felhomályosítottam a valószínűségszámítás alapjairól is. Lehet. Annyi erővel 1/4 az esélye, hogy az utcán elsétál mellettem egy nyakkendős T-Rex. Ugye vagy elsétál, vagy nem, és vagy van rajta nyakkendő, vagy nincs. Az pontosan 1/4, legalábbis az Ozi-féle elvont logika szerint, ami viszont távol áll a valóságtól, épp annyira, mint a most kialakult helyzet.
Azonban a szobában csak tovább romlott a helyzet. Azt hiszem Szophie valamennyire levágta, mi is zavar ebben az egészben ennyire. Nekiállt papírra írni, de minden egyes perc örökkévalóságnak tűnt. ~ Elég sokat ír. Túl sokat. Ez sosem jelent jót. ~ gondoltam magamban. Bár reménykedtem benne, hogy valami megnyugtatót ír, de inkább volt felkavaró, minden értelemben.
Papírt és tollat vettem elő én is, és belekezdtem a válaszba.

Aki ismerte Judyt, azokat is feldühíti, hogy valaki lotyónak állítja be a lányt. Akik nem szerették, azok még jót röhögnek is, ha ilyeneket beszélnek az emberek. Akik nem ismerték, azok pedig így emlékeznek rá, mint olyan lány. Én ismertem eléggé, és tudom, hogy ez az, amit legutolsóként szeretné, ha hinnének róla. Én ismertem őt, jobban mint ti.
És igenis, pont így, emiatt kombinálnak az emberek. Kombinálnak így is, a valódi okok nem tudódnak ki, helyette megy ez. Akármi mást is kitalálhattatok volna. Bármi mást.
Igen, valóban csak az emlékezetemben él. Mindenki más, beleértve téged is, már rég elfelejtették. Ezzel az egésszel pedig a pletykáknak hála pont olyan kép marad meg róla a környékbeliek fejében, amilyen soha nem volt, és soha nem lett volna. Ha őt bántjátok, olyan, mintha engem bántanátok. Azt hittem, legalább erre tekintettel lesztek, főleg hogy tudtad, mennyit jelentett számomra. Azt aláírom, hogy ott én hibáztam, hogy az ő alakját vettem fel. Választhattam volna bárki mást. Ha nem Hinari megmentéséről lenne szó, akkor nem tűrtem volna el mindezt, és rég leléptem volna.


Minden egyes mondattal mintha kést forgattak volna bennem. Minden egyes perc nehéz volt és kínkeservesen lassan akart menni az a nyavalyás idő. Máskor olyan hamar elrepül egy-egy délután, most viszont kínosan lassan telt el az a fél óra. Egyre nehezebb volt tartani magam lelkileg.
Végül elérkezett a tervezett indulás ideje, és a túlzásba vitt előkészületekre feltett kérdésem még rátett egy lapáttal az lelkiállapotomra.
- Ez legyen az én gondom. Nem valószínű, hogy Judy alakjában levadásznának, mivel nem sűrűn alkalmazok efféle trükköket. Ha mégis erre kényszerülök, más alakot választok. Ha meg mégis levadásznak? Így jártam, ilyen az élet. Ha Judy odafentről figyel, valószínűleg előbb leszek villámcsapás áldozata... – válaszoltam Leonak a lehető leghalkabban. Majd miután végre szabadultam az épületből, a főtér felé vettem az irányt.


// a Szophietól való távozás és a Palotába visszatérés közti események az előző Szophie-szál reag végén


Este/Másnap

Este volt már, mikor visszatértem a Palotába. A szokásoshoz képest korán ledőltem, de mégsem tudtam elaludni. Kattogtam az előttünk álló feladaton is, hogy mit, hogyan és merre. Nyugtalanított az a tudat is, hogy figyelnek. Újra és újra átgontoltam a napot, gyanús alakok miatt. De semmivel nem jutottam előbbre. És ez még csak a jobbik eset volt. A rosszabbik az, hogy egy az egyben leblokkolt az agyam. Akarva-akaratlan újra Judy jutott eszembe, és az, hogy bemocskoltam, meggyaláztam az emlékét. Ahogy lehunytam a szemem, újra őt láttam magam előtt, ahogy kérdőre von, hogy mit tettem, hogy tehettem ezt vele. Valahogy nem éreztem azt, amiről írt Szophie. Nem láttam azt a Judyt, aki megértette volna, hogy miért tettem, amit. Sokáig forgolódtam az ágyban. Néha elbólintottam, majd felriadtam, konstatáltam hogy még csak pár perc telt el az előző felriadás óta. Majd hajnaltájt végül elnyomott az álom.

Déltájban ébredtem, ahogy a rendszer által beállított ébresztő megszólalt. Hétágra sütött a nap. Nem szoktam mostanában így elbólintani. De jobban belegondolva, nem tudom min csodálkozom. Előző éjszaka nem aludtam semmit, csak filóztam a továbbiakon. Most is még hajnali negyed négykor felnéztem, legalábbis ez az utolsó időpont ami megmaradt bennem. A szervezet pedig megköveteli ami neki megjár: jelen esetben az alvást. Annak ellenére, hogy délben tértem magamhoz, nem éreztem magam kipihentnek. Épp ellenkezőleg. Szétcsúszott és nyúzott voltam, mint akin átment egy busz. És átaludtam a reggeli kávé idejét. Viszont csodák csodájára mégis egész éber voltam. Most nem esett nehezemre két egyforma zoknit találnom ébredés után. Persze a tegnapi felkavaró élmények miatti rossz hangulat és keserűség bennem volt, amire rátett egy lapáttal az, hogy a konyhában ráhúztam a forró kávéra. De ez is muszáj volt, hogy kellőképp magamhoz térjek. Nagy nap ez a mai, és minden erőmre szükségem lesz, hogy meg tudjuk menteni Hinarit.
Gyorsan meg reggeliztem negyed egy tájékán, majd egy kicsit moboltam a fagyos szinteken, hogy ne keltsek gyanút. Elég gyakran jártam arrafele, vagy kérdezősködni, vagy csak fejlődni egy kicsit. Majd Ronbaru fogadójában pihentem, és összeszedtem magam lelkileg. Vagy negyed hat tájékán indultam el a teleportkapuhoz, a Kezdetek Városában legurítottam egy kávét, majd úgy időzítettem, hogy fél hatra érjek be a megadott helyre. A város egyik zsúfolt főutcája, ahogy azt már a térképről megállapítottam. Végre itt vagyok én is. Remélem a többiek is már itt vannak. Határozottan bekopogtam az ajtón. Várnom nem kellett, egy fiatal srác ajtót nyitott és beinvitált...

_________________
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Advent
Ozirisz
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1495
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 31
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi9303/9700[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (9303/9700)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Silence on Kedd Május 29 2018, 17:37

Annyi történt mindössze, hogy a lányka nem volt felkészülve arra, hogy  ez az egész nagyon is komoly dolog. Most hogy rájött erre, teljesen elbizonytalanodott, és a sok információ, amit adtál neki, össze is zavarta.
Az arcán enyhül a kétségbeesés, mikor olvassa, hogy Hinari életben van. Az ugye jót jelent...? Aztán tovább enyhül, amikor azt olvassa, hogy őtnem figyelik. Ezek szerint az sem olyan nagy baj, ha valamit elfelejt, vagy rosszul csinál...Ugye?
Automatikusan nagyot bólint feléd arra, hogy elvégzi a rá bízott feladatot. Nagyon nagyon igyekszik, és tényleg szeretne segíteni. Kicsit megilletődötten néz rád azt olvasva, hogy Hinari is örülne ha látná. Maga elé veszi a füzetét, és beleforkant egy sort, majd odatolja eléd.  

Örülne nekem? Akkor nagyon igyekeznem kell, hogy örüljön, ugye?
Kicsit megnyugodva tanulmányozza újra a papírokat, és bár még mindig ijesztőek neki az információk, legalábbis megpróbál bátor lenni, és elhatározza, hogy mindent jól fog csinálni, hogy Hinari örüljön neki, ha látja.
Aztán kíváncsian figylni kezdi, mit ügyködsz a térképpel. Ahogy figyeli, és olvasgatja, amit éppen tud, mintha megértés csillana a szemében.
Aztán, amikor végül oda is adod neki a gyermeki-boldog mosoly húzódik az arcára, és szinte ujjongva mutogatja, hogy.ezt is, meg azt is ismeri, és teljesen megnyugszik, hogy így mostmár biztosan megtalálja a helyet.
Aztán hálás mosollyal bóint, és veszi maga elé a füzetet, ír néhány sort, és odaadja neked.

Meg tudod tanítani? Annak nagyon örülnék.
Igen, mostmás mindent értek, köszönöm szépen!
Háromnegyed öt, rendben! Ott leszek!
Nem kérek sütit… Inkább gorsan befejezem a munkámat…
Persze arra rá tudod beszélni, hogy az inventoryjában elvigyen egy süteményt későbbre. Mosolyog, ő is reméli, hogy minden rendben lesz.
Miután végül megengedte, hogy besegíts az újságokkal, ámuldozva figyeli végig abban a nem-túl hosszú időben, hogy ezt ilyen gyorsan is lehet… Neki egyedül háromszor ennyi időbe került volna minden újságot kihordani.
Miután végeztetek, mosolyogva, egy hálás meghajlással köszöni meg segítséget, és integetve búcsúzik el tőled. Visszamegy a főnökéhez, felveszi a pénzt, szól, hogy holnap nem tud segíteni, és még sötétedés előtt visszavonul aktuális szobájába, és a nap és a holnapi nap eseményein gondolkodva elalszik.

Egész nap Lobria főterén mászkál, nagyjából óránként, majd félóránként, végül tízpercenként, fél négytől kezdve viszont már percenként pislantva a kis toronyórára, ami az egyetlen alkalmatosság a szinten, ahonnan meg tudja mondani, menniy az idő. Úgy negyed óránként pedig megkérdez valakit, hogy van-e már fél öt, mert elbizonyralanodik, hogy jól értelmezte-e az órát.
Végül eljön a fél ötös időpont, biztonság kedvéért meg is kérdez vallakit, hogy igaza van-e, és elsétál a teleportkapuhhoz (próbál nem hátranézni, hogy követi-e valaki, de egyszer kétszer mégiscsak megteszi, nem a legészrevehetetlenebbül, de nem is feltűnően.
Az este megpróbálta megjegyezni, hogy hova kell eljutnia, hogy ne kelljen nagyon feltűnőnek lenni.e a papírjaival, így az emlékezete után igyekszik megtalálni a helyet…
Inkább több, mint kevebb, de semmiképpen sem maradéktalan sikerrel. A kaputól eljut az épülethez legközelebbi térig, de ott elbizonytalanodik, és percekig próbálja felidézni (közben körbe körbe járva a téren, végül leülve egy padra, hogy ne legyen feltűnő)  merre is kell mennie.
Aztán feladja, és csak előveszi a papírt, gyorsan megnézi hogyan is kellene továbbmennie, visszateszi a papírt a leltárába, és mostmár gond nélkül eljut a találkahelyre, azol Ozit keresi a tekintetével.

_________________


| Színek: #3399cc(narráció) /Beszéd /Gondolatok Adatlap Ozirisz féle karakterlap|

Silence
Silence
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 354
Join date : 2017. Aug. 23.
Age : 11

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi2337/2500[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (2337/2500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Szophie on Szer. Május 30 2018, 20:33


Nem mondhatom, hogy a fiú távozásával ezek után túlságosan sokat foglalkoztam volna. Talán ő felkavartabb volt ebből a szempontból, mint én. Valahogy úgy éreztem, ennél többet már nem tehetek, és úgy gondoltam, nem is fogok erőlködni érte, hisz fölösleges és álszent dolog lenne.
Ami fontosabb volt, és ami miatt mégsem volt számomra teljesen érdektelen a fiú hirtelen felbukkanása, az Hinari volt. Mármint, természetesen az a tény, hogy maga a régi barátom felkeresett, már eleve örömöt csalt a szívembe. Az pedig, hogy megtudtak valószínűleg hasznos információkat, még inkább. Úgy éreztem, végre elindulhatunk valamerre. És épp ez volt az oka is annak, hogy a további időmet komor hallgatásban töltöttem.
Ültem az asztal mellett. Ujjaimmal lassú ütemet zongoráztam a kivénhedt fán. Egyre csak azon járt az agyam, mik lehetnek a fejlemények, miképpen juthatnék el a helyszínre. És gondolataim minden alkalommal visszatértek Hinarihoz. Vajon jól van? Bántották? Bezárták? Hova és hogyan? Sikerülhet, tényleg sikerülhet kiszabadítani? És aztán? Mi lesz a kapcsolatunkkal ennyi idő után akkor? Vajon mennyi az esélyem rá, hogy ugyanúgy érezzen még, mint én? Rám támad? Félve közelít meg ő is, mint Ozirisz? Távolságtartó lesz? Nem szeretném. Ismerem Hinarinak azt az arcát, és őszintén szólva, nem tetszik.
Mi lesz, ha hozzám sem akar majd szólni? Próbálkozzak, vagy inkább hagyjam a francba, és törődjek bele? Erőltessem egy ilyen trauma után? Vagy jobb, ha mindketten békén hagyjuk a múltat, és csak építjük tovább a saját életünket, ki-ki külön utakon.
Idegesen felsóhajtottam. Végignyúztam a bőrt az arcomon, a hajamba túrtam. Fontos volt számomra ez az ügy, senki nem tudja, mennyire is fontos. Hiszen Ő, és csakis Ő volt az, aki miatt kijuthattam. Aki a fényével mindent beragyogott. Aki megmentett végül. Nem egyedül, közösen. Szükségem volt hozzá Makotora és Leonardra is természetesen. Ám életem egyik legfontosabb tényezőjét nem hagyhatom figyelmen kívül. Többé már nem.
Összepréseltem ajkamat. Szívem hevesen vert. Észre sem vettem, hogy odakint besötétedett.
Hirtelen egy gőzölgő forrócsoki termett az arcom előtt.
- Képtelen vagyok nézni a tépelődésed. - mondta ki csendesen a szavakat lakótársam, és közben kifelé nézett az ablakon. Véletlenül sem rám. Nem az arcomba vagy a szemembe. Szám szélébe haraptam, s a bögréért nyúltam. Ám még mielőtt elértem volna, meggondoltam magam. A keze után kaptam, megszorítottam, hogy elfehéredtek belé az ujjaim. Arcom eltorzult a görcsös igyekezettől, hogy elfojtsam könnyeimet. Felkeltem a székről, olyan hirtelenséggel, hogy az mögöttem csattanva a fapadlóra zuhant. A fiú ölébe vetettem magam, és a nyakába fúrtam az arcomat. A sötétségbe. A megnyugtató védelmébe. A hátamat simogatta. Csitított.
- Ha mindent megteszel érte, az elég lesz. - szólalt meg nagy sokára, mikorra lenyugodott és kisimult a légzésem, elcsendesedett szívdobogásom.
- És ha nem sikerül? Ha még az sem elég.
- Az bőven elég, ha a maximumot nyújtod, mindent, amit csak adhatsz. Ha úgy sem sikerül, akkor nem benned van a hiba. Nem benned, csak a világban. Igazságtalan. - suttogta. Éreztem leheletét a fülem tövénél, és ez megnyugtatóan hatott rám.
- Na meg Vezér is ott lesz, igaz Koma? Biztos vagyok benne, hogy mindent meg fog tenni.
- Épp annyit, amennyit a gazdám is megtesz az ügyért. Annyit, amennyi a céljainkat szolgálja. - válaszolta petem, barátom hangja a sarokból álmosan és rekedtesen. Melegség öntötte el a szívemet.
Egész éjszaka kazamatákról, küldetésekről, börtönről, és A börtönről álmodtam. És mindenhol a sötétben felsejlett egy szőke tincs. Hinari aranyhaja.

Másnap egy Leonard és Szophie kora reggel már a várost járta, Vezérrel a nyomukban, mint oly sokszor. Betértek süteményezni, megnézegettek néhány felszerelésboltot, és találkoztak pár cimborával. Beszélgettek. Sokszor komor, sötét dolgokat sejtető kalandokról. Minden információról és nyomról, amit eddig megtudtak a Havas szinteken, és más, farkasok lakta erdőkben. Délben elteleportáltak a havas vidékre. Valahol eltűntek az erdőkben, moboltak, vadásztak, sötétben jártak, kutattak és beszélgettek. Mire legközelebb feltűntek egy étteremben, már fél öt is elmúlt. Egy kiadós ebédet - vagy inkább vacsorát - rendeltek maguknak, majd az elfogyasztása után még betértek Leonard új üzletébe a főtértől nem messze.
Onnan kilépve már jó volt a hangulat, valamin éppen nevettek.
- Gyere Cimbi, tanítok neked valamit. - ragadta aztán karon Leonard Vezért.
- Vagy inkább én neked, Fajankó. - válaszolta aztán egy komor hang.
- Otthon foglak várni titeket. Én mára már nagyon kifáradtam. Szükségem van egy kis süteményre. - sóhajtotta, és álmosan megdörgölte a szemét.
- Jó. Majd megyünk. - köszönt el Leo, aztán útnak indultak ketten a farkassal.

A helyszínre pontosan negyed hatkor megérkezett egy Leonard, Vezér társaságában. Alig telt el egy pár pillanat, amíg integetett egyet a többieknek, majd alakja összement, és egy füstfelhő kíséretében megváltozott. Szophievá lett.
- Remélem nem gond, hogy kölcsönvettem egy kicsit az ötleted, Ozzy. - intett oda a fiúnak mosolyogva, majd üdvözölte Silencet is.

_________________
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Advent
Szophie
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2540
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 22
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 44
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi7791/8100[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (7791/8100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Strea on Csüt. Május 31 2018, 22:16


Silence - háromnegyed öt

Amikor odaérsz az épülethez, Ozit nem találod ott, azonban ha bekopogsz, pár pillanat múlva kattan a zár és egy fiú nyit neked ajtót. Alaposan végigmér, mielőtt jobban kitárná neked, majd bólint, elvigyorodik és beenged.

Szophie - negyed hat

A fiú résnyire nyitja ki az ajtót és egy pillanatra átsuhan az arcán a meglepetés, amikor veletek találja szemben magát. Pillantása rosszalló arckifejezésbe torkollik, végül csípőre teszi a kezét és hátraszól a válla felett:
- Itt van egy szőke srác a... vöröske farkasával - közli és nem, nem áll el az ajtó útjából egészen addig, amíg meg nem jelenik mögötte a kíváncsi Alex és méri végig ő is a Leo alakjában tetszelgő volt céhtársát.
- Vezér bejöhet, de őt nem ismerem - rázza meg a fejét - Hacsak... - jut eszébe Alnak Ozirisz Judys trükkje, de azért még töpreng-jár az agya egy ideig, mire döntésre jut.
- Szerintem engedd be a lépcső aljáig, aztán meglátjuk, mihez akarunk kezdeni vele - mondja jókedvűen és a srác így is tesz. Persze Alon láthatod, hogy összerakta a képet, mire azonban visszaváltozol, ő már rég hátat fordított neked és ott se volt. Ráhagyta a dolgot az ajtónyitó srácra, akinek szemében továbbra is ott ül a bizalmatlanság veletek szemben, amikor végül továbbinvitál az ajtó mögötti lépcső felé.

Ozirisz - fél hat

Téged minden különösebb megvárakoztatás nélkül enged be a fiú, bár ha elkapod a mozdulatot, bizony ingatja a fejét, miközben besétálsz mellette. Hogy miért, azt talán nem kérdezed meg tőle - vagy ha meg is teszed, érdemben nem válaszol rá -, de ha beszélgettél már Hoorával korábban, egészen biztos lehetsz benne, hogy a nagydarab fekete nem fog válaszok nélkül hagyni.

Mindenki

Az ajtó mögött egy szűk folyosó húzódik szürke falakkal és egy rozoga, öt-hat fokos falépcsővel, amin fellépve már ott is vagytok a nappaliban. A hely nincs berendezve és látszólag évek óta nem lakott; egyedül egy hosszú, fémből készült asztal és a hozzá való székek állnak a szoba közepén. Az ablakok bedeszkázva, a fényt két állólámpa szolgáltatja az asztal két oldalán. Attól függően, ki mikor érkezett találkozhattok Hoorával, Alexel, Yuukival és egymással. A srác Haketsu-ként mutatkozik be, majd leül az ajtóhoz legközelebbi székbe és folytatja a menüjében való pötyögést, amíg teljes nem lesz a csapat. Amint felértek a lépcsőn, Hoora elétek jön, kezet rázva bemutatkozik és hellyel kínál mindenkit. Az asztalon egyébként van kikészítve víz, poharak meg pár pogácsa is, hogy az egyeseknek elég hosszú várakozás ne teljen olyan vészesen hosszúnak. Silencenek Alex és Yuuki is bemutatkozik, Szophienak pedig csak köszönnek, bár Szo, Alex arcán azért láthatod, hogy még mindig nincs teljesen kibékülve a jelenléteddel, főleg hogy Ozitól ő már régóta tudta, hogy előkerültél, te mégsem kerested őt fel ezidáig. Amíg Ozirisz utolsó tagként meg nem érkezik, beszélgethettek vagy csöndesen bámulhattok is magatok elé, bár Haketsu érdeklődését egészen felkelti Sil füzetes kommunikációja, így Sil, ha éppen társaságra vágysz, ő egészen biztosan elirogat veled, amíg el nem kezdődik a valódi megbeszélés.

Fél hat után pár perccel...

Miután Hoora megkérdezte a belépő Ozirisztől, hogy várunk-e még valakire és tagadó választ kapott, összecsapja a tenyerét és odaáll a széke mögé, kezeit annak háttámlájához támasztva.
- Remek - néz végig az összegyűlt társaságon - Ideális létszám; se túl kevés, se túl sok. Remélem senki sem fog a bevetés közepén olajra lépni - teszi hozzá öblös hangján, félig viccnek szánva a dolgot, de azért pillantását rajtafelejti Szophien, hacsak egy kis időre is.
- Először is, Haketsu, ha kérhetem... - pillant a fiúra, aki nyomban feláll, végleg bezárva a menüjét.
- Tudomásunk szerint senki sem hallgatózik és nem is figyeli az épületet. Ozirisz inkognitója ezen felül megfelelő volt: a Szophieval való találkozáskor mi sem tudtuk őt követni, Silence esetében pedig bár tudtuk, hova ültek be, lehallgatni őket képtelenség volt. Alexal kapcsolatban pedig... majd ha kiadtok lemezt, értesítsetek róla - húzza vigyorra a szája szegletét, majd enyhén meghajol Hoora felé és leül.
- Jó tudni, hogy valamit legalább jól csinálsz - szegezi Ozirisznak a mondatot Hoora, majd széttárja a kezeit - Merthogy üzenni nem üzentél, hogy kik jönnek, ami önmagában nem is lenne gond, de mégis honnan a faszból tudjuk, hogy kiknek kell ajtót nyitnunk, ha te érkezel utolsónak, mi? Észlény... - morogja az ember, és bár aki már találkozott vele, megszokhatta a stílusát, de ez többeketnek valószínűleg új lesz még. Közben Hoora is helyet foglal és előhív egy pár teleírt és néhány üres papírt is, hogy elkezdhesse velük a tárgyalás érdemi részét.

Ebben a körben kaptok időt az épületben uralkodó helyzet és a többi résztvevő lereagálására (velük való esetleges semleges kommunikációra) illetve az elhelyezkedésre. A kövi körtől pedig belevágunk a közepébe! Wink Határidőt nem adok meg egyelőre; majd max akkor, ha szükséges lesz. Hoora jelenlegi/jövőbeli stílusával és karakterével kapcsolatban pedig a félreértés elkerülése végett már itt az elején megjegyezném, hogy semmi köze a mesélő userének véleményéhez és gondolataihoz.

_________________
Színeim: #c997c8 4e4557
Adatlap
Staff feladatkörök
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Newwea12
Strea
Strea
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1441
Join date : 2013. May. 18.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi0/0[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (0/0)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Ozirisz on Vas. Jún. 03 2018, 17:41

Fél hat volt, amikor odaértem, és ha minden terv szerint ment, akkor már mindenki beérkezett. Ahogy beinvitált a srác az épületbe, szinte egyből bele is botlottam Hoorába. Megkérdezte, hogy várunk-e még valakit. Miután körbenéztem a társaságon, és mindenki beért, mondtam neki, hogy mind itt vagyunk. Nem sokkal később már egy nagyobb teremben voltunk, ahol szépen lehuppantam egy üres székre az asztalhoz, ahol a társaim már egy jó ideje várakoztak. Mivel én voltam az utolsó, így nyilván túl sok választás nem volt, de jelenleg a legkisebb gondunk is nagyobb az ülésrendnél. - Látom mindannyitan ideértetek, helyes-helyes – néztem körbe a csapaton ismét. Majd Hoora is elkezdte a mondókáját. Szophie kapott tőle egy megjegyzést, hogy reméli senki sem fog lelépni. Legalábbis valószínűleg neki szólhatott, a vörös indikátor az egy pöttyet rányomja a bélyeget a lányra. Mondjuk meg is értem Hoorát. Az igazat megvallva, a tegnap délután óta egyre inkább azt látom Szophieban, amit nem szeretnék. Megváltozott, sajnos túlságosan is, és egyáltalán nem a jó irányba. Régen nem volt ilyen, hogy a saját céljaiért, és a híres-nevezetes inkognitóért keresztülgázol másokon. Bármi mást kitalálhatott volna, vagy egy kicsit kockáztat, meg lehetett volna oldani másképp is a dolgot. De nem, a saját érdekük, a saját biztonságuk egy nemlétező szellem ellen fontosabb. Persze, meg lehet magyarázni, hogy mindez csak az én érdekemben kellett. De az már hadd legyen az én dolgom, az én döntésem, hogy milyen veszélyeknek teszem ki magam. A néha-néha egyszer álcázom magam, akkor is jó ha pár percig tart a kristály, nem túl valószínű, hogy pont addig akarna valaki levadászni. Mellesleg álca nélkül jobban illik rám az élő céltábla, hiszen figyelnek minket...
Közben erről a megfigyeléses dologról is megtudtunk egyet s mást. Én egész végig abban a hitben voltam, hogy azok a gonosztevők figyeltetnek minket, akik elrabolták és fogságba ejtették Hinarit. Most viszont nagyot kellett koppannom, mert Hooráék voltak a hunyók. Persze a kettő nem zárja ki egymást, de ez azért ütős volt. Majd a következő pillanatban imáink meghallgatásra kerültek, egész pontosan a "mindennapi lecseszésünk add meg nekünk ma" kezdetű. Első körben Hoorának adtam válaszokat a mit miért úgy tettem, ahogy természetű dolgokra. Abban igaza volt, hogy
- Valóban, ezt nem gondoltam végig. Tegnap még abban sem voltam biztos, hogy mindenkit sikerül utolérnem, vagy hogy egyáltalán ideérek-e egészben, vagy útközben belémcsap a villám – közben Szophiera néztem egy pillanatra, majd egy sóhajtás után folytattam – A plusz kommunikációt nehézkes lett volna megoldani, és plusz kockázatot jelentett volna. Mellesleg bíztam annyira Alexban és Yuukiban, hogy tudják, ki megbízható és ki nem, így ezért ők kapták a korábbi időpontokat. Akik engem figyeltek és követtek, jobbnak láttam, hogy utolsóként érkezzek, addig is távoltartva őket ettől a helytől. - majd egy kicsit később újra megszólaltam, ezúttal Haketsu felé fordulva. - Ezek szerint te voltál végig, aki megfigyelt? Mégis miért? Én egész végig azt hittem, hogy a rosszfiúk figyelik minden lépésemet... -tettem fel a kérdést a srácnak – Bár, a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást. Egyébként hadd kérdezzem meg, amikor Alexet felkerestem, abból mennyit sikerült detektálnod? Puszta kíváncsiság – Szophie esetén legalább működött az álca, akkor elvileg Alexnél is kellett. Hacsak nem az ablakok buktattak le, mielőtt lementünk volna zenélni. Bár, ezesetben, tudva hogy hogyan álcáztam magam, könnyedén kiszúrhattak volna Szophie felé jövet-menet is. Silence esetén mégiscsak jó ötlet volt, hogy füzeteltünk egy sort, azzal bármekkora szintű hallgatózást könnyedén lehet hatástalanítani. Mindenesetre kíváncsian vártam a taktikai megbeszélés kezdetét. Mintha csak a bossterem előtt lennénk, éppen úgy van feszültség, dráma, kisebb-nagyobb konfliktusok. Csak éppenséggel a tét sokkal negyobb, és nem bukhatunk el, mert itt nincs második próba...

_________________
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Advent
Ozirisz
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1495
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 31
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi9303/9700[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (9303/9700)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Silence on Hétf. Jún. 04 2018, 20:44

Megtalálja az épületet, néz jobbra, néz balra, de nem lát sehol senkit… Vagyis Ozit sehol sem látja… Már megijedne, hogy túl korán jött, vagy túlságosan későn, amikor eszébe ut, hogy a fiú azt mondta, hogy menjen be az épületbe. Kicsit bizonytalanul kopog az ajtón
És nem Ozi nyit ajtót. Ettől kicsit összezavarodik, és a füzetét gyorsan előkotorva elkezdi magyarázni, hogy kit keres. Sietősen felírja a papírra, és odamutatja a fiúnak, igyekezve óvatos lenni, hogy más ne lássa.

Oziriszt keresem… Itt van esetleg?
Mikor a srác behúzza az ajtón, megijed kicsit, és riadtan pislog a mögötte becsukódó ajtóra. De a mosolygós arc látványának köszönhetően nem kell túl sokáig tessékelni, beljebb megy, és kicsit megszeppenve megáll az egyik sarokban, ami biztonságosnak néz ki.
Mert odabent hirtelen rengeteg új dolog fogadja, ami miatt egy darabig nem is mozdul el a helyéről, csak nézeget körbe. Minden bemutatkozónak felmutatja a maga kis bemutatkozását:

Örvendek. Otomura Fuwako vagyok. Aincardban Silence.
Illetve Alex esetében izgazott tekintettel kezd még valamit írkálni, amit hamarosan fel is mutat elképedt-boldog arccal.

Te vagy Hinari hercege? Mesélt rólad! Jaj, nagyon fog örülni, hogy te is jössz!
Szinte már hallani a lelkes fecsegését, amit részben az okoz, hogy feszült az új helyzet miatt.
Végül aztán csak talál magának valami széket, és leül. Haketsuval először picit zavartan “beszélget, de aztán hozzászokik a sráchoz, és egész felszbadultan válaszolgat neki.
Leot meglátva boldogan integet neki, aztán nagyokat pislog, mikor a szőke, vicces fiú helyett a következő pillanatban egy fekete hajú lány áll ott... Haketsutól kérdezi meg, odaadva a füzetet:

Mi történt, hova lett Leo? Ez a lány kicsoda? Ő is segít megkeresni Hinarit?
Utolsóként megérkezik Ozi is, amitől végleg megnyugszik, üdvözli a kedves fiút, aztán kapkodva a fejét hallgatja a közte és Hoora között zajló párbeszédet. Hozzászólni nem igen tud, de nem érti, hogy mi bajt csinált Ozirisz…

_________________


| Színek: #3399cc(narráció) /Beszéd /Gondolatok Adatlap Ozirisz féle karakterlap|

Silence
Silence
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 354
Join date : 2017. Aug. 23.
Age : 11

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi2337/2500[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (2337/2500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Strea on Csüt. Jún. 07 2018, 14:24


Gyülekező - fél hatig

Silence, neked talán érdekes lehet a bentlévők reakciója a füzetes bemutatkozásodra: Hoora felhúzza a szemöldökét de biccent, Yuuki értetlenül pislog, Alex pedig elmosolyodik. Persze aztán mindenki viszonozza is a dolgot, nyilvánvalóban szóban, Al pedig a felé intézett külön kérdésedre könnyeden elneveti magát - Hinarival beszéltek már erről a hercegesdiről és a kastélyról korábban -, majd láthatod rajta, hogy ajkai viszont szinte azonnal összeszorulnak az emlékre. Szomorúan mosolyog rád, majd elfordítja a pillantását. Lehet nem kellett volna felhoznod? Haketsu közben melléd ül le, és amikor megjelenik Szophie Leoként, kérdésedre alaposan végigméri az átváltozott lányt:
- Egyszerű kristálytrükk - vonja meg a vállát - És igen. Azt hiszem - közli, majd visszafordul a menüjéhez, és pötyög valamit. Nem nagyon foglalkozik az idomárlánnyal és a farkasával, amíg vele ellentétben Hoora minden lépésüket figyeli.

Később megérkezik Ozirisz is, amivel teljes lesz a csapat. Haketsu elmondja az előzetes tapasztalatait, Hoora pedig összegez. Ozi, ha Hoora unott ábrázata ellenére is befejezed a mondanivalód - miközben fél szemmel láthatod, hogy Haketsu majdnem elröhögi magát -, úgy kapsz választ is:
- Akkor is a kifogásaiddal szoktad húzni az időt, amikor harc közben elhibázol egy támadást? - kérdezi a nagydarab, fel sem pillantva a papírlapok közül - Mert akkor csodálkozom, hogy még életben vagy - teszi hozzá, átcsoportosítva párat az előtte álló kötegekből. Nem túl nagy az asztal hossza, így mindannyian láthatjátok, hogy különböző, számotokra ismeretlen játékosok "adatlapjai" hevernek előtte: fotó, ismert adatok, képességek és felszerelés. Ezen felül vannak ott térképek is, fekete tollal rárajzolva a plusz információkat, illetve pár kézzel másolt levelezés.
Haketsu hitetlenkedve állja Ozirisz pillantását és a felé intézett kérdésre is hasonlóképp válaszol:
- Ha mi nem tudunk meg semmit a követésedből, úgy nagy valószínűséggel mások se - mondja, de olyan hanglejtéssel, mintha egy értetlen gyerekhez beszélne - Ez tök alap - teszi hozzá, kérdőn pillantva Hoorára, mintha tőle akarná megtudakolni, hogy mégis hogyan lehet valaki ennyire amatőr.
- Alexet is szemmel tartottuk - feleli aztán - Amikor egy rég halott játékos keresi fel, az azért elég feltűnő. Ráadásul a nap is stimmelt - magyarázza - Tudod, miután eltűnt a céhvezéretek, mi azért vigyáztunk rátok. Mármint arra, akire tudtunk. A teleportációs képességekkel persze nem lehet mit kezdeni - húzza el a száját, nyilvánvalóan RenAira utalva ezzel.
- Talán kezdjük is el - szólal meg Hoora, kiteregetve a fontosabb papírokat, hogy lássátok ti is, amit kell.


Tanácskozás - 17:40

- Első körben szeretném leszögezni, hogy a mostani akciónak Hinari kiszabadítása csak egy kis, ám annál nagyobb fontosságú része. Tudomásunkra jutott, hogy Aincrad egyik leggazdagabb céhe, a Magic Wound ellen szervezett támadást készülnek indítani a holnapi nagy folyamán. A céhépület központi része a Kezdetek Városában van, itt - mutat a térképen egy pontra - Ahogy láthatjátok, ez egy elég frekventált pontja a településnek, így a feltűnéskeltés még éjszaka is garantált, nemhogy napközben. A közbelépésünkre tehát az elkövetők is számítanak, sőt, valószínűleg része is lesz a shownak. Namármost ebből nem nehéz kitalálni, hogy kell lennie egy aduászuknak ellenünk. Ez pedig jelen állás szerint csak egyvalami, azaz egyvalaki lehet - ráncolja össze homlokát a nagydarab játékos.
- Nagy buli lesz, az tuti! - szól hozzá Haketsu is izgatottan.
- Ha a hatásvadászatra mennek rá, elég biztosaknak kell lenniük a dolgukban. Valószínűleg a publikum előtt akarják kivégezni a lányt, miután kirabolták a céhet és mi Hinari miatt nem tudtunk közbelépni. Azaz akárhol is tartják fogva, még azelőtt ki kell őt hoznunk, hogy ők kiviszik az emberek elé. Ha ez nem sikerül, egész Aincrad előtt fogják őt megölni - szögezi le nyomatékosan, miközben végignéz rajtatok.
Pár másodperc csend telepszik a teremre. Hoora hagy időt nektek, hogy feldolgozzátok az információkat, majd újra megszólal:
- Ekképpen tehát először is szeretném meghallgatni, hogy megtudtatok-e bármi újat Hinari hollétéről és eltűnésének okairól - néz Ozira, Alra, Szophiera és Yuukira a férfi - Illetve eközben... - tol Silence elé egy köteg játékosi adatlapot - téged szeretnélek megkérni, hogy ezeket nézegesd át, és ha Hinari támadói köztük vannak, azt jelezd.
Talán nem annyi, mint amennyi újságot ki szoktál osztani naponta, de egy harminc-negyven adatlap egész biztosan előtted tornyosul most. Ne aggódj azonban, elég csak a képeket megnézni, és ahogy haladsz velük, hármat bizony fel is ismerhetsz - feltéve, ha vissza tudod idézni magadnak azt a riadó- és koboldtámadástól terhes hajnalt.



Szophie 500 szóval pótolhat, bár szerintem nem lesz nehéz annyit írni Wink Határidőt nem adok meg; írtok, amikor tudtok. Sorrend mindenesetre nincsen ^^

_________________
Színeim: #c997c8 4e4557
Adatlap
Staff feladatkörök
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Newwea12
Strea
Strea
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1441
Join date : 2013. May. 18.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi0/0[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (0/0)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Szophie on Szer. Jún. 13 2018, 22:30


Gyomorgörcs. Jó ideje nem volt szerencsém a felemelőnek kicsit sem nevezhető érzéshez, most viszont átszőtte az egész éjszakámat és délelőttömet. Lazaságot tettettem a nap részében, és most ahogy közeledtem célom felé, egyre erősebben szorította össze elmémet és szerveimet valamiféle kín. Rosszabb volt bárminél. Kétségek gyötörtek, félelmek mardostak. Nem olyan pszichológia jellegűek, mint a börtönben. Ez a lélek félelme volt, rettegés a legnagyobb rossztól. És ott volt még a magány is. Tisztában voltam vele, hogy egyedül vagyok, hogy a küldetés során bár csapatként dolgozunk, én már rég óta szólista vagyok. Senkit nem fogok érdekelni, kimértek és bizalmatlanok lesznek velem, és ez így is van jól. Mégis úgy, de úgy hiányzott egy támasz. Egy biztos pont. Leonard.
Mondhatjuk, hogy kapcsolatfüggő vagyok. Kötődöm az emberekhez, szükségem van rájuk. És a legnagyobb traumát az életemben még mindig a támaszok elvesztése jelenti. Nem érdekel, ha csak a fejemben követhetem őket nyomon, nem érdekel, hogy pontosan mi a véleményük rólam - de létezzenek!
Mire a kijelölt ponthoz értem, gondolataim teljesen ellepték elmémet, átszőtték arcomat, megfestették vonásaimat. Számat összepréseltem, szemöldökömet összeráncoltam, úgy meredtem az ajtóban álló férfira. Jól láthatóan végigmértem őt, miképpen ő is engem, ám nem szóltam egy szót sem. Még csak arra is lusta voltam, hogy bármilyen hanggal is véleményezzem a hozzáállását. Idegesített. A szemébe bámultam, hosszan és mélyen, miképpen ő is figyelt engem. És akkor tűnt fel Alex, akit kivételesen nevezhetünk a nap megmentőjének, bár tény ami tény, annyira nem hatott meg a jelenléte. És ahogy engem sem, úgy azt a bizonyos fickót sem. Arcomra komisz mosoly költözött, ahogy a lépcső aljában vártuk az átváltozásomat, valójában elég jót mulattam a szituáción legbelül, de a világért sem szóltam volna erről egy szót sem.
Az viszont meglepett, amikor az érkező kislány vidáman integetett felém. Egy pillanatra kizökkentett a gondolatokból, a gyomorgörcsből, mindenből. A barátságos tekintete megmelengette a szívemet. Szélesen és kedvesen elmosolyodtam, szívélyesen visszaintegettem, bár nem ismertem. Leo biztosan tudja, kiről van szó. Milyen jó a fiúnak, hogy ilyen édes ismerősei vannak.
Aztán megtörtént természetesen az átalakulás, és bebocsátást kaptam a terembe, bár igazság szerint kicsivel sem volt barátságosabb, mint a lépcső alja. Borzongás futott végig a hátamon a hangulatától, a bezártságától, a közeli plafontól, ami úgy éreztem, összenyom. Fuldokolni kezdtem némán. Kivert a víz. Vezér légzése hangosabbá vált, bár még nem észrevehetővé, ha valaki nem ismerte jól. Halkan nyüszögött. Ő sem szerette túlzottan a penészszagú porral átitatott poshadt levegőt. Felállt a nyakamon a szőr. És nem csak azért, mert egy ilyen helyen voltunk. Éreztem a tekintetet a hátamban. Sok mindenkiét, de egy valakiét erősebben. Rápillantottam Hoorára, aki még mindig folyamatos figyelemben tartott. Ezekkel az érzésekkel a gyomromban semmi kedvem nem volt a beszélgetésbe belefolyni, bár tudtam volna ezt-azt talán mondani. De persze, mi értelme lett volna. Hasznos információm nem volt semmiről. Inkább tartottam a számat, és valami mással foglalkoztam. Vagy inkább valaki mással.
Felvettem a szemkontaktust Hoorával, és még ha el is fordult, én tovább bámultam őt kitartóan. Rákoncentráltam, érdeklődéssel figyeltem minden szavát és mozdulatát. Rögzítettem magamban a vonásait, a hanglejtését, a szóhasználatát. Megfigyeltem. Igazából nem volt okom rá, csupán csak nem volt más dolgom. Elszórakoztatott. És tetszettek a szemei meg a stílusa. :3 Természetesen mindezek után, vagy inkább közben, beindult a tanácskozás, így most már muszáj voltam megszólalni, bár kelletlenül.
- Mit gondolsz, milyen eszközzel akarják kivégezni? Párbajra hívással? Védett területen kívülre viszik? Mik a legközelebbi pontok, mutasd csak. - fordultam a térkép felé érdeklődve. Habár ez a része, ha jól sikerül a küldetésünk, minket nem érinthet, ám sosem árt egy eseményt teljes egészében nézni, mintsem csupán a részleteire koncentrálni. Több lehetőség rejlik benne önmagában, ha minden területről vannak róla információink. Jobban összeáll a kép.
- A Magic Wound már értesült minderről? Fel vannak készülve? Van bármiféle védőtervezete? Mik a céhház megközelítési módjai, és milyen a védelmi rendszerük? Sikerült már összeraknotok körülbelül a tervük részleteit, vannak informáicióitok a résztvevőkről, vagy azok képességeiről? Lehetséges volna, hogy valamelyik különleges képességet birtokol, amely segíthet az akcióban? - folytattam tovább tolakodóan a kérdezgetést, de kicsit sem érdekelt a jelenlegi szituációban semmi. Valójában mindenre fel voltam készülve a társadalommal szemben, az emberek hozzáállása kicsit sem zavar abban, hogy feltegyem a kérdéseimet vagy kimondjam a véleményemet. Épp ugyanúgy viselkedem, mint ha a barátaim között ülnék, semmivel sem fogom meggyalázni a jellememet, és visszaszorítani magam némi kellemetlenség elkerülése végett. Főleg mivel számukra sokkal kellemetlenebb, mint nekem. Én legalább már tudom magamról, hogy tiszta lélek vagyok. :3 A börtön bizonyította.
- Mindenképpen vagy még a börtönéből kell kiszabadítani a lányt, vagy pedig miközben a célhelyre szállítják, bár az már sokkal rizikósabb. Védett területen belül pedig tehetetlenek vagyunk, hacsak nem igazolnak vissza párbajfelkérést. Nem sokra mennénk vele, hogy egymást lökdössük, habár a semminél jobb. - vontam meg a vállam tanácstalanul.
- Nem-e lenne esetleg jobb több ismerőst hívni a főtérre, hogy ha mégis elbukunk, tudjanak még a legvégén segíteni nekünk? Csupán biztosításként.
- Van pontosabb terved a kiszabadításra? És ha számítanak ránk, vajon pontosan kikre, és mennyire készültek fel minderre? - tettem fel a nagy kérdéseket. Költőinek szántam, a legkevesebb esélyt adtam neki, hogy mindenre válaszoljanak, de ha mégis van rá válasz, jobb róla tudni. Na meg, legalább hallathatja kicsit a pimasz hangját ez a Hoora gyerek is.
- Semmilyen információval nem szolgálhatok. - teszem hozzá végül, karba fonva kezeimet. - Ennyit találtam mindössze, de a most megtudottak alapján nem gondolom, hogy elősegítene bármit is.. - dobtam aztán a fiú felé a menümből kikotorva a képet, amit már Ozirisznak is mutattam, rajta a kisatírozott Hinarihoz hasonló külsejű lánnyal és férfival.

_________________
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Advent
Szophie
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2540
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 22
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 44
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi7791/8100[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (7791/8100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Ozirisz on Vas. Jún. 17 2018, 23:03

Ez a Hoora valahogy nem lopta be magát a szívembe. A lekezelő stílusa, és hogy oltogat össze-vissza, hát... nagyon esett jól. De ilyen az élet. Azt aláírom, gondolhattam volna arra, hogy kéne valami visszajelzés felé, hogy kik jönnek, kik sem, az igaz. Valószínűleg üzentem is volna neki, de amikor tegnap reggel, holt kómásan próbálva intézni Yuuki előkerítését (akiről kiderült, hogy a céhház udvarán gyakorolt), és Nestor leoltott, más irányba haladtak tovább a dolgok. Persze, semmibe nem tartott volna a sárkányt elküldeni egy üzenettel, de azonkívül, hogy totál kiment a fejemből, jobban belegondolva valószínűleg felesleges próbálkozás lett volna. Nestor jó eséllyel nem tette volna meg nekem azt a szívességet, hogy előkerít valakit egy üzenet erejéig. Persze lehet csak én látom rosszul. A Yuukival való reggeli megbeszélés után meg már totál másfelé jártam fejben. Az Alex felkeresésén kattogtam, hogy lehetne feltűnés mentesen megoldani a dolgot, aztán Silence "kilesése" hogy mikor bukkan elő Lobriában, utána egy minden szinten felkavaró találkozás a Piroska és a Farkas elit alakulattal, onnantól fogva meg totál elvesztettem a fonalat. A logikus gondolkodásért felelős agyfélteke javarészt lekapcsolt, és az a másik fele került hatalomra, amit régóta próbálok kiiktatni, vagy legalábbis kellőképp elnyomni...
Ma pedig olyan szépen elaludtam, és rohanás volt az egész nap, hogy csak na. Perpill a legkisebb gondom is nagyobb volt attól, hogy üzengessek. Persze, nem ártott volna. Ahogy az is egy megoldás lett volna, amit Hoora felvázolt, hogy legalább ne utolsóként essek be. De könyörgöm, hogyha a frászt hozzák az emberre, hogy figyelik minden lépését, az hiányzott volna a legkevésbé, hogy akik engem követnek, eljussanak a nyomomban egész idáig. Persze így is benne van a pakliban, hogy bajt hoztam a népre, de számszerűsítve még mindig jobb, mintha már vagy két órája itt csöveznék, és az illető azalatt amíg várja, hogy kijövök, látja ahogy egy kisebb csapat is összegyűlik ezen a szent helyen. Elismerem, hibáztam, de ez azért túlzás Hoora részéről, ez a lekezelő stílus és hangnem. Nem hinném, hogy erre rászolgáltam volna. De tanultam ma is valamit: hogyha nagyon unatkozom, és nem tudom, mitévő legyek, akkor sem Hoorát fogom elhívni egy üveg sörre, hogy valakivel megtárgyaljam az élet nagy dolgait.. De Haketsu sem igazán lopta be magát a szívembe, ahogy próbálja visszatartani a röhögést az Aincradi Detektív- és Titkosügynökképző Főiskola végzős diákja...
- Nem szoktam kifogásokat keresni. Ha mobok ellen ütök luftot, akkor lendületből kap egy másikat, primitív programokkal nem szoktam társalogni. PvP harcoknál meg még annyira sem, mert a mobokkal ellentétben az ellenfelem vissza tud élni minden elkotyogott infóval – válaszoltam némiképp megnyugodva, és tőlem telhető leghidegebb hangnemben Hoorának. Majd Haketsutól kaptam válaszokat. Ő is lekezelő volt, hasonlóképp mint a főnöke, csak épp a stílusa volt egy kicsit más. Szinte hülyének néz. Értem én, hogy ő jó az efféle nyomozósdi, követősdi, hogyan figyeljük meg a Liga tagjait észrevétlenül játékban, de sejtéseim szerint már a játék eleje óta ebben az irányban indult el, ezen a vonalon fejlesztette a jártasságait és harcstílusát, meg minden. De nem csak az ő útja az egyetlen, és igaz, én nem igazán értek az ilyesmihez, ahogy ezt a Szophiéknál tett látogatásom is bizonyítja.
- Ühümm – válaszoltam a srácnak – Tehát a Menedéknél is voltatok.. - tettem hozzá, majd felhúztam a szemöldököm a következő mondataira – Tudod, irigyellek, hogy képes vagy kiszúrni egy olyan halott játékost, akire már alig emlékszik valaki... Vagy esetleg mind a nagyjából háromezer játékost felismered? Vagy mindenkiről van akta? - tettem fel a kérdést, miközben egyik szememmel Hoora felé sandítottam ahogy pakolássza a papírkötegeket. A kérdésem viszont teljesen érthető, hogy miért. Judy már évek óta nincs köztünk. Szép lassan szinte mindenki elfeledte. Még a volt céhtársai is. Eleinte csak egyre ritkábban vittek neki virágot a Black Ironba, az utóbbi bő egy évben pedig már gyakorlatilag csak én látogattam a "sírját". Alex és Szophie ismerték a lányt valamelyest, láthatták bossokon, láthattak vele együtt is jópárszor, de Haketsura nem emlékszem. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem is láthattam, de bárminemű kommunikáció hiányában nagyjából annyira maradt meg bennem, mint egy sima mezei járókelő vagy gépi karakter. Kivéve, ha éppenséggel álcázva volt, mert akkor még annyira sem. Nem tartom lehetetlennek, hogy akkortájt is megfigyelés alatt voltunk. Most már semmiben sem vagyok biztos. Így, hogy Hoora beültette a bogarat a fülembe, hogy figyelik minden lépésünket, sok mindent megmagyaráz. Például az eltűnt fél korsó söröket is, amit szintén nem tudtam mivel magyarázni, csak hogy eltűnt. Az egyszerű és kényelmes indoklása az, hogy megittam, amíg elgondolkoztam, és csak az üres korsóra eszméltem fel. Teljesen racionális magyarázata ennek a jelenségre. Viszont koránt sem olyan vicces, hogyha elképzelem, amint Haketsu magasszintű lopakodás-rejtőzés kombóval előbújik a szekrényből, felhörpinti az italt, majd visszakucorodik a szekrénybe, és épp úgy küzd a röhögni akarás ellen, mint az előbb tette, amikor Hoorával "beszéltem". Kicsit még el is mosolyodtam volna a fejemben lejátszódó képkockákon, de ez most nem az az alkalom. Az utolsó mondatára reagálva megszólaltam – A teleportációs képességek sajnos már csak ilyenek – tettem hozzá. Ha valaki elteleportál az orrunk elől, az ellen nem tudunk sokat tenni. Még akkor sem, hogyha kristállyal teszi, és halljuk a város nevét, mert bőven van annyi ideje, ha ügyes, hogy továbbteleportál egy másik szint másik városába, amit pont nem hallunk. A képességek pedig még macerásabb, főleg ha nem tudjuk, hogy pontosan hogyan is működnek, mik a korlátai és hasonlók...

Majd elkezdődött a taktikai megbeszélés. Figyelmesen hallgattam minden egyes információmorzsát, amit Hooráék megtudtak. Ahogy ránéztem a térképre, egyet kellett értenem vele. Ott mindig nagy a nyüzsgés, hála a viszonylag közel levő vendéglátóipari alegységeknek és szórakozóhelyeknek hála. Jópárszor végigbóklásztam már azon a téren, két itató között. Igaz, az nem mostanában volt, de gyanítom azóta sem változott túl sokat a környék. Viszont amit Hoora mondott, az nyugtalanító volt. Nyilvános kivégzés? Az enyhén szólva durva. Azt semmiképp sem hagyhatjuk, hogy megtörténjen! De hogyha idáig fajult a dolog, két okból történhetett. Vagyis, csak egyből, ugyanis kétlem, hogy Hinaritól bármit is ki tudtak volna szedni. Maradt tehát az, hogy feladták a fogvatartói a kínvallatást, és inkább a kivégzés mellett döntöttek...
- Mint azt mindannyian tudjuk, Hinari a múltkori event éjszakáján tűnt el. A rendszer Silence-el egy csoportba osztotta, ő tudja a rajtaütés pontos helyét is – szólaltam meg – Azon kívül, kérdezősködtem amerre tudtam. Az egyik kocsmáros elirányított egy Sanja nevű halárushoz, aki itt szokott árulni szombatonként – mutatva a térképre – Nem tudtam meg tőle semmit, de olyan sunyi fejet vágott, mint aki biztos tud valamit. Valamint kaptam egy üzenetet egy bizonyos "Murana1234" nevű játékostól – nyitottam meg olvasásra az üzenetet, és fordítottam a panelt Hoora és Haketsu felé. - A feladóról tudtok valamit? Minden igyekezet ellenére sem sikerült felvennem a kapcsolatot vele – az üzenetben pedig nemes egyszerűséggel csak ennyi állt: "Ki feketében jársz, Semmit sem találsz."
Talán ők többet tudnak ennek a rejtélyes üzenetnek a forrásáról...
Majd hagytam érvényesülni a többieket is. Szophien már jóformán meg sem lepődtem. Valószínűleg romlott betűtészta levest ebédelhetett, mert egész eddig hallgatott, most viszont hirtelen elkapta a szófosás. Kérdés, még egy kérdés, meg még egy... Már az elején elvesztettem a fonalat, hogy most mi, jobban megzavarja a fejem, mint amikor a vicces kedvű kocsmáros kalózpálinkával szolgál ki. Aminek rajta van az üvegén a kalózok zászlója, a halálfej. Na, az is körülbelül ennyire össze tudja zavarni az agyműködést...
- Szophie, egyszerre csak egy, vagy maximum két kérdés. Tudom jól megy neked az emberek összezavarása, de ezt a specet inkább az ellenségnek tartogasd – mondtam a lánynak tárgyilagosan és hidegen, majd Hooráék felé intéztem a leglényegesebbet – Nos, mi mindent tudunk így mindent összevetve? - majd vártam a válaszokat. Kemény napunk lesz, az egyszer biztos. Ha nem Hinariról lenne szó, és nem tudnám, mi a tét, akkor már rég leléptem volna. Most viszont muszáj tűrnöm Hooráék lenéző, lekezelő stílusát és oltogatását. Most az egyszer. Utána viszont szelidítetlen patások sem tudnának iderángatni még egyszer. Csak az esetlegesen bajba került céhtársak. Na az kivétel, de az elég nyomós ok, hogy nyeljen egy nagyot az ember, és állja a sarat. Az rendkívüli esetnek minősül, ami megbontja a szürke hétköznapok törvényszerűségeit...





Ha zenél a post, a hiba nem az ön készülékében van :3
UI: Boldog szülinapot Strea ^^

_________________
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Advent
Ozirisz
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1495
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 31
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi9303/9700[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (9303/9700)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Silence on Hétf. Júl. 23 2018, 14:38

Kezd lassan alkalmazkodni a helyzethez, de még így isvalahogy úgy fest, ahogy egy megszeppent kis nyuszi. A furcsállás nem új neki, szinte észre sem veszi, hogy ilyen reakciót vált ki a bemutatkozása. Az viszont igen, hogy Alex elkeseredik. Elsőre viszont nem érti mitől. Elgondolkodik rajta egy kicsit, hátha ki tudja találni... Végül arra jut, hogy azért, mert Hinari veszélyben van… Végülis a szőke lány hercege… Igyekszik bíztatóan mosolyogni, nem tudja hogy másként tudná kifejezni, hogy nem kell aggódnia a fiúnak, nem lesz baj. Mert nem ugye, nem lesz…?
Haketsu válaszától nem lesz okosabb… keveset tud a kristályokról, biztosan csak a hazatérés kristályát tudja használni. Pislog néhányat értetlenül, de aztán lefoglalja, hogy mostmár biztos, hogy a lány is segíteni fog Hinarinak, úgyhogy neki is bemutatkozik a maga megszokott módján, aztán hozzá teszi a kérdést:

Te is ismered Leot?

Ha ismerné a kifejezést, most lehet ki is mondaná: Kicsi a vilàg. De nincs fogalma arról, hogy Aincardra ez valóban nagyonis igaz. 
Egy darabig igyekszik követni, és értelmezni a beszélgetést Ozi ér Hoora között, de elveszíti a fonalat, amit nem is tud újra elcsípni. Úgyhogy helyette inkább bámul körbe a teremben, ismerkedve mindennel, amit lát, illetve az eddig ismeretlen arcokat is megpróbálja megszokni. Nem könnyű... Még mindig nem szokta meg az emberek társaságát, itt pedig most sokan vagytok, legalábbis neki. Viszont most tudja, nagyjából, hogy nagyon fontos dolog miatt hívta Ozi ide, ezért minden erejével azon van, hogy túllépjen a tömegiszonyán. Egyelőre úgy, hogy nem figyel egyuerre csak egy valakire.
Hoora jelzésére, hogy ideje elkezdeni a komoly megbeszélést megint odafordul az asztal felé, de a térkép látványától hamar kezd megijedni… Amit pedig Hoora mond az csak még rémítőbb neki. Akkor most nem csak Hinari van bajban? Másnak is kell segíteni? De miért akarják megölni Hinarit? Idegesen fészkelődni kezd, és megint teljesen elbizonytalanodik… Nagyon komolynak tűnik a feladat, és ijesztőnek, ő pedig olyan kicsi…
Ekkor tolja elé Hoora a nagy papírhalmot, és kéri, hogy keressen valakit, aki ismerős akkorról, amikor Hinari eltűnt. Ez eltereli a figyelmét, mert bár sok a papír, de nem tűnik számára teljesíthetetlennek a feladat. Ezzel biztosan hasznos tud lenni!
Nagyot bólint felé, aztán elkezdi a papírokat nézegetni. Nagyon alaposan, nehogy véletlenül elkerülje a figyelmét valami. Az első nem… a második sem.. A tizedik sem… Kezd elleseredni, hogy ezzel sem tud segíteni, amikor valahol a 20. lap körül talál egyet, ami ismerős. Nem biztos benne, hogy akkor látta, de biztos hogy ijesztő az az emlék, ami eszébe jut róla, és Hinari is ott van. Boldogan sikkant egyet és odanyújtja a lapot Hoorának, aztán gyorsan a maradék lapot kezdi tanulmányozni. Mire végére ér a kupacnak még kettő lapot ad oda az akció “vezetőjének”. Az egyikben szinte teljesen biztos, hogy aznap este látta, a másik kettő arc  pedig rossz emlékeket kelt benne, megijeszti, és valahogy Hinarival kapcsolódik össze. 

Mindeközben egyszer felkapja a fejét a nevére, Oziriszra pislog, aztán ahogy megérti miről van szó bizonytalanul bólint. Lehet, hogy meg tudná mutatni a helyet, ahol Hinari eltűnt, de nem térképen... Ahhoz nem ért. Ha nincs felé kérdés vagy kérés, akkor folytatja a papírok bújását.

_________________


| Színek: #3399cc(narráció) /Beszéd /Gondolatok Adatlap Ozirisz féle karakterlap|

Silence
Silence
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 354
Join date : 2017. Aug. 23.
Age : 11

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi2337/2500[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (2337/2500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Strea on Szomb. Aug. 04 2018, 00:47


/ Szo és Ozi eltérő kronológiát reagáltak le, de mivel Szo nem határozta meg konkrétan, Ozi viszont igen, így az egyszerűség kedvéért az utóbbi alapján fogom továbbmesélni a szálat. Tehát Hoora monológ, Hoora kérdés, Ozi válasz, Szophie kérdéshalom és válasz. /

Ozi, Hoora ezúttal nem méltatja válaszra se, hogy a nyilvánvalóan költői kérdésére is feleltél. Csak faarccal rendezgeti a köteget (nem reagálva Szophie bámulására sem), amit odaad ezután Silencenek, és ezzel le is tudja a beszélgetés ezen szakaszát. Vele ellentétben Haketsu figyel rád és büszkén bólogat:
- Nem mindenkit a tízezerből, természetesen. De Judy Noxiáról vannak adataink. Részt vett a nyulak és emberek háborújában, több bosson és ami a fő, a konferencián is. Ahogy mondod, régen meghalt. Ahogy sokan mások is – csóválja meg a fejét és dől hátra a székében, onnan néz rád – A helyedben élő játékost választottam volna, bár nem hinném, hogy létezne olyan bűnszövetkezet, akinek ennyi adat állna rendelkezésére – tűnődik el, Hoora szigorú pillantására viszont abbahagyja és zavartan felnevet:
- Nem mintha a kezedben lévő kötegből nem lenne egyértelmű – közli a barnabőrűvel, elvigyorodva annak felhorkanására. Ha pedig egyikteknek sincsen több, az akcióhoz nem kapcsolódó közölnivalója, úgy a nagydarab férfi el is kezdi az összejöveteletek lényegi részét. Mivel ő kérdezett most, figyelmesen hallgatja a mondanivalótokat: először Ozirisz szólal föl s Hoora kezében máris füzet és toll. Amikor a kardforgató a halárust említi – és Szophie is hozzáteszi, hogy ő is hallott erről – megáll a kezében az íróeszköz, amit feszült csend követ. Egymásra néznek Haketsuval. A srác előredől a székben.
- Szép munka – bólint a nagydarab vezér elismerően – Sikerült kideríteni azt is, hogy a halszag buktatta őt le?
- Az év legbombasztikusabb megcsalási drámája volt – szól közbe Haketsu lelkesen – Sanja szeretőjének már eljegyzett menyasszonya volt, de feltűnt neki, hogy a pasi mindig irtó halszagúan ért haza. Nagyon nagyon gáz. Ilyen alapvető hibát elkövetni? – rázza a fejét tettetett csalódottsággal.
Hoora nem szól semmit; csupán kihúzza a füzetből az eddig leírt sorokat. Láthatóan azon gondolkozik, hogy mondotok-e valami tényleg fontosat mostmár. Ez lenne a JL? Tekintetét az egyre kétségbeesettebb Silencen nyugtatja, miközben Ozirisz tovább beszél.
- Murana1234? Nem hallottam még róla… - vonja össze a szemöldökét – De azért felírom. Köszönöm Silence – teszi hozzá, ahogy megérkezik elé az első papírlap. Haketsu irigykedve nyújtogatja a nyakát, hogy lásson valamit, azután fél szemmel inkább a csöndes lány további kutakodását figyeli, remélve, hogy találsz még ismerős játékosokat a halomban. Yuuki kurtán válaszol: nem tud semmit – Alex pedig több furcsaságot is elmond, aminek talán van, talán nincs köze szerelme elrablásához. Egy középkorú férfi burkoltan figyelmeztette, hogy pont a mai estén legyen a Sweet Dreams közelében. Ha megnézitek a térképet, ez csupán háromutcányira van a Magic Wound céhházától; Hoora tesz is oda egy piros karikát, jelezve, hogy fontos helyszín lehet. Ezen felül szó esik egy kékhajú kislányról, aki tulipáncsokorral haladt el előtte; egy öregedő hölgyről, aki sok szerencsét kívánt neki és felmutatott az égre közben; és egy szerencsesütiben talált cetliről, ami azt tudatja a megtalálóval, hogy mindig a jobb utat válassza. Hoora pedig végig jegyzetel. A képet is elveszi, amit Szo, te csúsztatsz feléje, meg a két adatlapot is, amiket Sil időközben kiválasztott. Figyel, dolgozik, adatokat és képeket hasonlít össze az információitok alapján, de titeket sem felejt el: amikor Ozirisz elkezdi Szophie kérdésáradatát véleményezni, felpillant és leteszi az éppen a kezében lévő lapot.
- Talán a céhvezére vagy, hogy megmondd, mit tegyen és mit ne? – kérdezi rezzenéstelen arccal, majd az idomárlányhoz fordul, jobban elétolva a térképet – Mivel eléggé a védett területen belül vannak, feltételezem teljes életes párbajjal. Az ilyenkor a leggyorsabb, főleg, ha egy harcos hívja ki. Két-három csapás, esetleg elég egy is, ha elővigyázatosságból már faragtak a csíkjából egy adagot. Plusz képességblokkoló státuszban kell tartaniuk. Méreggel vagy speccel. Ez nem nehéz eset, ha a fogvatartott már feladta. Hinari esetében nem vagyok biztos. De sajnos elég régóta van náluk. Nem hiszem, hogy fog tudni segíteni nekünk.
- Itt, itt meg itt tudnák kivinni védett övezeten kívülre
– mutatja neked, meg mindenki másnak is, akit érdekel. Alex olyan közel hajol, hogy szinte eltakarja Yuuki elől a részleteket – Ha az esetleges csatornarendszert nem számítjuk. Azokat a sötétkék vonalak jelzik; talán ott egérutat tudnak nyerni, ha valamiért vissza kéne vonulniuk. Persze ez azt feltételezi, hogy a céhház előtt akarják kiadni a túszt. De ha esetleg máshol, például a cukrászda előtt – pillant Alra – úgy a lehetséges útvonalak száma rögtön megduplázódik. A célhely pontos helye nélkül sajnos túl sok az ismeretlen – húzza el a száját és most először láthatjátok átsuhanni rajta a tényleges aggódást Hinariért. De csak egyetlen pillanatra.
Ujját végighúzza a térképen zölddel jelölt csillagokon:
- Ezeken a pontokon vannak embereink. A céh természetesen nem tud róla, mert ha tudna, akkor a támadók is megtudnák, hogy tudunk róla és így feltételeznék az előzetes felkészülésünket. Ezzel szemben van a céhben belső ember, aki vészhelyzet esetén ki tudja menekíteni a céhtagokat tömeges teleporttal. Elmondása szerint rendszerileg csak olyan játékos léphet be a céhház területére, aki céhtag vagy akinek egy céhtag engedélyt ad. Ha ez igaz, áruló lehet köztük, tehát méginkább ügyelnünk kell rá, hogy senki se tudja meg közülük külső forrásból, hogy mi készül. Ami pedig a tervüket illeti… - emeli fel a Sil által adott három papírlapot – reméltem, hogy ezek alapján be tudunk határolni valamit.
- Kuden Rok, harcos. Aranyért vállal különféle munkákat. Képességei magasabb sebzést és ellenállóképességet adnak neki – veszi át Haketsu a lapot Hoorától és kezdi felolvasni – Ingerlékeny és agresszív. Egy izmos bunkó – következtet fennhangon és visszadobja a lapot az asztalra, hogy ha akarjátok, megnézhessétek az arcát – Iszonyat nehéz volt jól időzítetten fotókristályozni – panaszkodik – Mindig szürkében jár és nehéz a nyomára bukkanni. Kellemetlen egy alak…
- Emellett általában nem magának dolgozik. Hogy a rohadt kurva életbe, hogy elvállalta a feladatot! Pedig… – harapja el a mondat végét a férfi és inkább erővel belerúg az asztal lábába, kiérdemelve ezzel egy villódzó lila hatszöget.
- A második Sebhely néven fut a rendszerben, mert az igazi nevét nem tudjuk – folytatja Haketsu, mintha mi sem történt volna – De valahol a Kezdetek Városának központjában mozog. Ahol a harmadik is – nézegeti hol az egyik, hol a másik képet, majd feláll – Intézek pár pm-et, főnök – közli és eltűnik a papírokkal az egyik ajtó mögött.
- Nagyjából harminc emberem van ráállítva az ügyre – folytatja fáradtan a férfi – De bevinni csak olyanokat viszek be, akik készek egy ilyen feladatra, elég elszántak hozzá és ténylegesen segíteni akarnak kihozni a lányt – keményedik meg a hangja, ahogy végignéz rajtatok – Jelen esetben ez jelent engem, két emberemet és közületek azokat, akik magukénak érzik az előbb felsorolt tulajdonságokat. Illetve a csapatmunkára való képesség sem épp hátrány – teszi hozzá és érdekes módon nem Szophiera, hanem Oziriszra néz közben.
Yuuki és Alex pedig azonnal jelentkeznek.

_________________
Színeim: #c997c8 4e4557
Adatlap
Staff feladatkörök
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Newwea12
Strea
Strea
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1441
Join date : 2013. May. 18.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi0/0[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (0/0)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Szophie on Szer. Szept. 05 2018, 16:44

Silencre pillantottam. Örültem a csajszi közeledésének, kedvesen integettem neki, majd én is bemutatkoztam.
- Igen, az egyik legjobb barátom. - tártam szélesre mosolyom. - Örülök, hogy megismerhetlek. -aztán hirtelen támadt egy ötletem, a lányka szemeibe nézve. Valahogy megéreztem benne a gyermeki ént. - Ha megmentettük Hinarit, menjünk majd el együtt Leoval egy fagyira, mit szólsz? Szereted a fagyit? - a kis közjáték után persze megtelt a terem feszültséggel, vibrálással, és elkezdődött a tárgyalás maga. Súlyos dolgokról folyt a szó, ám úgy tűnt, a célról gyerekes szurkálódások terelik el a figyelmet. Ez nem tetszett, nagyon nem.
Ozirisz beszólására vészjósló magasságokba emelkedett a szemöldököm, és az elfojtott indulattól vicsorra húzódott szám széle, ám az arckifejezést amilyen gyorsan csak lehetett, elrendeztem. Aki észrevette esetleg, annak is csupán egy kósza lidérces emlék lehetett, egy jelenés, semmi több, amiről nehéz eldönteni, hogy valós volt-e, vagy sem. Vonásaim megkeményedtek, és a tompa érzéketlenség, és teljes koncentráció érzéseit tükrözték ezentúl. Nem szóltam semmit. Nem akartam viszályt szítani, bár úgy tűnt, vannak emberek, akiknek még ilyen szituációkban is a személyeskedés a fontosabb, nem pedig a küldetés sikere. Ugyanakkor nem is kellett megvédenem magam, a felmentősereg úgy érkezett, mint derült égből villám. Ezt az érdekes tényt sem kommentáltam, sem arckifejezéssel, sem pedig szavakkal. Helyette feszült figyelemmel hallgattam a magyarázatot, s kattogtak a fogaskerekeim minden pillanatban. Csak a végén szólaltam meg, először Hoora és Haketsu beleegyezését kérve, megfelelve az ilyenkor szokás formaságoknak.
- Én sziklaszilárdan hiszek benne. - jelentettem ki határozottan. - Hinari erős lány, erősebb, mint amit magáról hisz. Széttörhetik, megalázhatják, igen, szenved is. - felkeltem a székről, hajamat hátradobtam, s fenségesen kihúztam magam, hogy a többi ülő ember fölé kerekedjek testileg is, mint egy szónok. - De olyan erő lakozik a lelkében, ami miatt nem fogja feladni. Még a pokol legmélyebb bugyraiban is az marad, aki volt, Az igazság liga vezetője. Biztos vagyok benne, hogy ha a legrosszabbra kerül a sor, akkor is küzdeni fog a legvégsőkig, főleg ha megtudja, hogy ott vagyunk, hogy nem hagytuk őt magára. Nagyon fontos, hogy mindenképpen elérjünk hozzá. A cél érdekében bármire hajlandó vagyok. - itt Ozirisz felé fordultam, és határozott léptekkel felé indultam, amely elsőre talán fenyegetőnek hathatott, de egyáltalán nem szántam annak.
- Meg kell bíznod bennem. Átadom neked minden felszerelésem, mérgem és potionom leszámítva a harcban használatos, éppen felszerelt tárgyakat, ha ez megnyugtat. Megígérek bármit. Ugyanakkor neked is meg kell tenned. Amíg ilyen ellenszenvvel viseltetsz irántunk, amíg így szurkálódsz, a szívem nem fog tudni érted dobogni, mint csapattárs. Ha veszélyes szituációba keveredünk, nem tudom garantálni, hogy maximálisan felelősséget vállalok érted, ha továbbra is folytatod ezt az ellenszenves viselkedést. Megtöröd a hitemet. Mint aki nem is a cél érdekében érkezett, nem Hinarit tartja szem előtt. Úgy viselkedsz, mintha fontosabb lenne holmi személyes ellenszenv, mint a megmentendő. Ennyit ér neked csupán? - a kérdést hagytam a levegőben lógni. Nem szóltam többet, és nem vártam választ, csupán annyit, hogy gondolkodjon el a hallottakon. Még egyszer lesújtó pillantást vetettem rá, majd felszegtem a fejem, és visszafordultam a többiekhez a körbe.
- Ha a küldetés sikertelensége az én jelenlétemen múlik, maradéktalanul elhagyom a rejtekhelyet. Fontosabb barátnőm élete, mint a személyes részvételem. Ha mégis szükség van rám, nos.. - kihúztam a székem, és visszatelepedtem rá. - Akkor kéretik félretenni minden olyan ellenszenvet, amely abból fakad, hogy nem ismertek sem engem, sem a múltamat, sem azt mit miért csinálok. - lazán hátravetettem a kezem, hátradőltem, és nemesi fölénnyel arcomon tekintettem körbe a jelenlévőkön.

_________________
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Advent
Szophie
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2540
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 22
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 44
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi7791/8100[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (7791/8100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Silence on Pént. Szept. 07 2018, 23:23

Boldogan veszi tudomásul, hogy sikerült valami közös témát találni, és így beszélgetést kezdeményezni Szopieval. Közben mosolyog .Iparkodva körmöl a füzetébe válaszként, amit még sebesebb mozdulattal fordít feléd.

Én is nagyon örülök.

A fagyi ötletére felragyog a tekintete, és azonnal beleegyezően bólint, majd megint írni kezd, és fordítja is feléd a szöveget.

Szuper lenne négyen együtt fagyizni!

Bezsámolta Leot és Hinarit is, mert mindkettőjüket kedveli, és sívesen látná, pláne egy fagyi mellett, ami meg a kedvenc édessége. A fekete hajú hölgyemény szépen ráérzett mivel lehet elcsábítani Fuwát.
Fellelkesíti, hogy végül nem csak egy, de három papírt is át tudott adni Hoorának. Közben épphogy elcsíp egy-egy mondatot a beszélgetésből, de nem különösebben figyel oda. Annyi eljut a tudatáig, hogy nem sokat sikerült Oziéknak megtudni, és hogy ettől nem boldog a társaság.
Hoora mond egy nevet, mire tanácstalanul pislog egyet Ozira, és Haketsure, majd Szophiera is, mert nem tudja ismernie kellene-e a nevet, mert bizony nem ismeri. Aztán picit elpirul mikor Hoora megköszöni neki hogy átadta a papírt. Igazán nem volt komoly dolog, bárki bármikor megcsinálta volna…
Kicsit zavarja eleinte, hogy Haketsu figyeli, de hamar túllendül a dolgon, és kutakodik tovább szorgalmasan, mostmár nem elveszítve a kedvét amiatt, hogy sok játékosra nem ismer rá. Miután a kupac végére ért, megint megpróbálja felvenni a beszélgetés és tervezés fonalát.
A térképpel továbbra sem tud mit kezdeni, csak reméli, hogy nem egyedül akarnak majd valamilyen feladatot adni neki.
Mikor az egyik papírlapot emeli fel, akkor viszont már inkább feszülten figyel. Harcos, aki pénzért bármit megcsinál, és ezek szerint pont alkalmas arra, hogy Hinarit bántsa, ráadásul hamar dühös lesz…A szürke ruháiról lehet felismerni. Nem szeretne találkozni vele, és reméli, hogy Hinarit is meg tudják menteni ettől.
A másik kettőről sajnos nem tud meg ilyen sokat, pedig szeretne, hogy elkerülhesse a találkozást a kellemetlen alakokkal. Mert abban teljesen biztos, hogy kellemetlen alakok.
És akkor ott vannak azok a tulajdonságok… Elszántság, készen állás a feladatra… Persze, szeretne segíteni, de… Egyáltalán nem biztos, hogy a másik kettő is igaz rá.
Ellenben látva Yuuki és Alex jelentkezését, maga elé veszi a füzetet, és beleírja ebben a helyzetben a legőszintébb mondatot, amit meg tud fogalmazni
e]Segítek, amiben tudok!
Próbálkozik mellé nagyon határozottan nézni, de ez csak magához képest sikerül neki észlelhetően.

_________________


| Színek: #3399cc(narráció) /Beszéd /Gondolatok Adatlap Ozirisz féle karakterlap|

Silence
Silence
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 354
Join date : 2017. Aug. 23.
Age : 11

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi2337/2500[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (2337/2500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Ozirisz on Szomb. Szept. 08 2018, 16:07

Ez a mai nap valahogy nagyon, de nagyon nem az én napom. Először Hoora teremt le úgy, hogy alig állok meg a lábamon, abban a szent pillanatban ahogy beérkezek, és továbbra is csak a beszólogatások ezerrel. És amikor már azt hinné az ember, hogy ettől már végképp nem tudna jobban felrántani, rátesz még egy lapáttal ahogy ignorál amikor hozzá pofázok. De legalább Haketsu a maga módján még kommunikált, bár egy kicsit ő is benézte az általam mondott háromezres számot ami a halottak körülbelüli mennyiséget takarja. Az első hónapban vagy kétezren távoztak, a kezdeti pánikolás és kétségbeesés idején, de azóta is fogyunk, bár szerencsére lassabb ütemben. Ezt szerintem Haketsu is tudhatta, bár lehet csak annyira "amatőrnek" nézett, hogy azt sem tudom hányan jelentkeztek be a SAO-ba annak idején... - A háromezer a halottakra vonatkozott, körülbelül annyian lehetnek – válaszoltam a srácnak – De jól mondod, egy random élő emberrel kevesebb probléma adódhatott volna. Az ördög a részletekben rejlik – értettem egyet a sráccal. Mondjuk a konferencián és a bossokon így nem gondolkodtam el, de teljesen logikus, hogyha valaki valami nagyobb eseményen részt vesz, mint például egy-két szintfőnök leütése, vagy beletenyerel valamibe, akkor azzal akaratlanul is felhívja magára a figyelmet. Ez végülis jogos, és logikus érv volt rá, hogy Judyról miért vezettek aktát...
Majd elkezdődött a tanácskozás, és rajtunk volt a sor, hogy elmondjunk mindent, amit megtudtunk. Az elejéről kezdtem, hogy pontosan mikor is történt az egész rajtaütés és elrablás. Majd a kérdezősködés, nyomozás eredményeit kezdtem el mondani Hoorának. Legalábbis, amiről azt hittem, hogy eredmények, aztán mint kiderült, egy nagy lóalkatrészt eredmény. Szophie is hallott erről a Sanjáról, és egy pillanatra meg is örültem, hogyha már ketten ugyanahhoz a haláruskoz keveredünk akkor csak nem lehet kacsa. De aztán újból csalódnom kellett, mert ez nem volt más, mint egy megcsalásos-lebuktatós dráma, ami szép és jó, meg vicces is, de jelen helyzetben egy hangyányit sincs hasznunkra hogy ezt tudjuk. Valószínűleg Murana1234 is csak egy zsákutca, valaki biztosan jól szórakozott rajt, hogy dobott egy üzenetet, és kifújt. Hiába kérdezősködtem mindenfele amerre jártam az elmúlt időszakban, nem értem el vele semmit. Közben Silence is talált már gyanúsítottat az akták között, ahogy Alexnek is sikerült használható nyomra akadni, legalábbis a Sweet Dreams-es tipp kicsit használhatóbbnak tűnik, mint a halárus, és abból ítélve hogy Hoora rögtön karikázott a térképen valószínűleg nem alaptalan. Szophienál meg ottvolt az a kép amit a múltkor mutatott a havas pusztában, szóval mindenki talált valamit, kivéve Yuuki és én...
És még mindig nincs vége az egész "elbaszott hétfő" érzésnek attól függetlenül hogy nem hétfő van. Szophie belelendült a kérdésáradatba, és azért a másodpercenkénti 1-1,5-2 kérdés miatt mertem neki szólni, ezért mi történt? Naná, hogy Hoora engem cseszett le, naná, miért is ne... Nagy levegő, nagy levegő, oké...
- Nem, nem vagyok, de amikor koncentrálni kell, nem lenne kellemes ha lassan pufferelne a jónép a kérdésáradat kellős közepén – válaszoltam a tőlem telhető legnyugodtabb hangon. Mindenki amúgyis feszült, és hát... én úgy vagyok vele, hogy jobb átbeszélni a dolgokat pontról pontra, mintsem valami kimaradjon. Az ilyen mértékű kérdés kérdéssel kérdés hátán egy újabb kérdés közben hát nem a konnyű feldolgozhatóságról híres...
Majd végre valahára elkezdődött a tanácskozás további része, amiben elég sok dolgot megtudtunk. Velem ellentétben Hooráék legalább tudtak eredményeket is felmutatni, hogy mi mindent derítettek ki, és nem kevés előkészületet tettek meg a küldetés érdekében. Gondoltak a megfigyelőkre, hírszerzőkre, gondoltak végszükség esetén a Magic Wound tagjainak kimenekítéséről, szóval ők legalább tettek valamit. Azonban elég sok aggasztó dologra is fény derült, és az, hogy a célhely sem egyértelmű, sokkal nehezebb az egész mentőakció. De még mindig jobb, hogy hála Alexnak tudunk róla, hogy a Sweet Dreams is számításba jöhet, és nagyobb a bizonytalanság, mint a másik eset. Ha Alex nem szerez tudomást erről a nyomról, akkor lehet nagy lendülettel megindulunk a Magic Wounds elé, aztán pár utcával arébb meg kivégzik Hinarit. No
A Silence által beazonosított gonosztevők képét is alaposan megnéztem, és próbáltam minél jobban memorizálni, ahogy korábban a térképet és az útvonalakat is rögzítettem fejben.
Majd Szophie szónoklata zökkentett be. Az elejével teljes mértékben egyetértettem, Hinari erősebb, mint bármelyikünk. Nem állítom hogy a fogságban töltött idő meg sem kottyant neki, sőt, épp ellenkezőleg... de egész biztos vagyok benne, hogy nem adta fel, mert ő attól nagyságrendekkel erősebb. És főleg nem akkor adja fel, pont most, amikor közeleg a segítség. Szinte biztos vagyok benne, hogy ő is tisztában van vele, hogy előbb-utóbb felbukkanunk. Csak sajnos az elrablói szinte minden nyomot eltüntettek előlünk. Még szerencse hogy Hooráék legalább sikerrel jártak a nyomozást illetően. Mondjuk Haketsu segítségével nem nagy kunszt, amikor a jóember még állítom a legváratlanabb helyen is felbukkan, persze rejtőzködve, bújkálva, meg természetesen a fülei helyett két parabola antenna, a szemei előtt meg minimum a Hubble űrteleszkóp, hogy még ~10-20 fényév távolságról is ki tudja szúrni az éppen megfigyelés előtt álló célszemélyt. Már-már kezdett vizualizálódni lelki szemeim előtt Haketsu ebben a furcsa felszerelésben, amikor kizökkentett Szophie közeledése. Váratlanul ért az egész, és hirtelen se köpni se nyelni nem tudtam. Sokmindenre számítottam, de arra, hogy ő most játssza a mártírt, arra aztán végképp nem. Vagy tényleg rosszul esett neki az a viszonylag enyhe beszólásom? Nem tudom... Szophieval kapcsolatban már végképp nem tudok semmit, a tegnapi nap folyamán abszolút elvesztettem a fonalat. Azt tudom, hogy megváltozott. Bárhol is járt, bármi is történt vele, alapjában változtatta meg. Csupán annak mértékét nem tudom, hogy mennyi maradt a régi énjéből...
És ez is milyen jellemző, mire válaszolhatnék neki, arra már vissza is lépked. Persze nem hagytam válaszul, ha érdekli, ha nem, azért jobbnak láttam vele közölni. - Szophie, erre semmi szükség. Csupán annyi, hogy a jövőben tartózkodj a halottak emlékeinek meggyalázásától – szóltam a lány után, a lehető leghiggadtabb hangnemben. Majd Hoora felé fordulva folytattam – Ha Hinari nem lenne, akkor én sem lehetnék itt. Megmentette az életemet, és rengeteg mindenben segített, nem sajnálta az időt, hogy tanítson pár fogást, vagy gyakoroljunk egy kicsit. - majd egy levegővétel után tovább beszéltem, elsősorban Hoorának, másodrészt Szophienak mondva, avagy értem a célzást, még ha nem is igazodnak ki rajtam teljesen – Sokat köszönhetek neki, és most rajtam a sor, hogy segítsek Hinarinak. Ez a minimum, amit megtehetek. Tudom, mi forog kockán, és ha nem lenne számomra elsődleges Hinari megmentése, nem lennék itt – elvégre normál körülmények között sem Szophie és Leo tegnapi húzását sem engedtem volna, és ma is simán leléphettem volna az érkezésem utáni körülbelül fél-egy perc elteltével. De ezek koránt sem normál körülmények, és inkább lenyeltem a békát, mert egyrészt tudtam azt, hogy Hooráék nélkül esélytelen lenne Hinari kiszabadítása, mert minden igyekezet ellenére semmi hasznosat sem sikerült kiderítenem, másrészt Szophie és Vezér segítsége is elkél a mentőakció során. Jelenleg Szophiet is ugyanazok az érdekek vezérlik, mint mindannyiunkat, ami pedig Hinari megmentése. - Szóval szeretnék részt venni a mentőakcióban, és minden tőlem telhetőt elkövetek Hinari kiszabadítása érdekében – ha mást nem, golyófogónak jó leszek. A haláltól nem félek, és ha úgy hozza a sors, akkor minden további nélkül megteszem amit kell. Hogy mi lesz azután? Jó kérdés, de a fogadóbizottságot tegnap sikerült magamra haragítanom. De elvileg elég szélesek az Örök Bitmezők, vagy nem? Az örökkévalóság meg hosszú idő, azalatt tán még bocsánatot is nyerhetek, talán... De ezzel még ráérek akkor foglalkozni, ha ott leszek. Addig még van egy feladatom, egy küldetésem...

_________________
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Advent
Ozirisz
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1495
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 31
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
[Küldetés] A Magic Wound kirablása Vo36oi9303/9700[Küldetés] A Magic Wound kirablása 2yjvlht  (9303/9700)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 4 oldal 1, 2, 3, 4  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.