Re: [Event] A kataklizma

by **Yachi** Hétf. Nov. 13 2017, 13:46

Előre dörzsöltem a tenyeremet, mert úgy éreztem, hogy jó helyre jöttem. Bár biztosan lenne annak is haszna, ha mondjuk kimennék a terepre, de ott nyilvánvalóan csak hátráltatnék másokat. Nem vagyok... nem hogy jó, de semmilyen harcos se, és valahogy az ötlet, hogy afféle haditudósítóként bekerüljek az események közepébe, nem vonzott annyira. Itt viszont kutatás lesz, vagyis idővel megismerhetjük a válaszokat a kérdésekre, és ez sokkal fontosabb volt, mint bármi más. Azt, hogy ezekhez a válaszokhoz milyen kérdések tartoztak, később is kideríthetem. Kellett egy kis idő, mire felbukkant valaki, aki rendet teremtett a káoszban, és megszüntette az egyetemes tanácstalanságot. Riki-san kifejezetten tudós figurának tűnt, szemüveggel, laborköpennyel, jegyzetekkel... Nem, ebben semmi meglepő sem volt. Ellenben én is elővettem a jegyzetfüzetem, és egy íróeszközt is, hogy minden fontos információt feljegyezzek. Például Riki-san nevét, vagy azt, hányan gyűltünk össze... öhm... sokan? Túl sokan. Miért ide jött vajon mindenki? Vagy csupán olyan sokan gyűltek össze, hogy csak így tűnik nekem, és valójában a többi sátorban még többen vannak? Őrület!
Igyekeztem előre furakodni, hogy mindent láthassak egyből, de maga a sátor nem volt túl meglepő eddig. Tárolóhelyiségek, lényegében. Ha ez egy kutató"labor", akkor végül is érthető, csak nem túl izgalmas. Viszont amikor Riki-san delikvensekről kezdett el magyarázni, az mindjárt más volt. Serényen jegyzetelni is kezdtem az első vizsgált személyről. Olyan nagyon nem rázott meg, amit mondott róla, találkoztam én már hasonló sztorikkal, de... engem inkább felvillanyozott. Egy hasonló esetből napokig-hetekig témát lehet csinálni! Csak úgy szippantottam magamba az információkat, és igyekeztem mindent leírni, amit hallottam, vagy láttam.
- Chancery-san! Jay-san! - virultam fel aztán hirtelen, mert miután az írással végeztem, körbenéztem, és megláttam őket, ugyanazzal a céhlogóval, mint ami nekem is van. És persze őket már ismertem. Őket mindenki ismeri. Úgyhogy odaoldalaztam, és suttogva megszólítottam őket.
- Ugye milyen izgalmas? *.* - lelkendeztem, alig vártam, hogy történjen valami. Még valami. Még sok minden!

by **Quad** Hétf. Nov. 13 2017, 14:47

Bátortalanságomban egy kedves hang zavar meg. Zavartan pislogok a hozzám beszélő íjász lányra. Megnyerő stílusára bizonytalan mosoly ül ki arcomra.
- Köszi! Úgy lesz! – felelek hálásan s így még könnyebben hoztam meg döntésemet a legbiztonságosabbnak tűnő kutatók sátora kapcsán. A jelek szerint ő nem ide jött. Feltámadó magabiztosságomat azonban összerezzenti egy kislány, mikor azt meri állítani, hogy rosszban sántikálok. Persze ez nem igaz, de mivel szégyenlős vagyok, így már maga a feltételezés is ijesztően hat rám. S a jelek szerint nem ez az egyedüli esemény mely ilyen hatást vált ki belőlem.
Ez a Riki nevű MI lányka meglehetősen pragmatikusnak mutatkozik. Tetszik az ötlet, hogy nem kell bemutatkozni. Amúgy sem szeretem. Nem is mutatok érdeklődést a többiek dögcédulája iránt, majd ha valakivel kommunikálnom kell, akkor megteszem. Lassan sétálva kukkantok be minden egyes kisebb helyiségbe, s van amelyiknél szörnyülködés ül ki arcomra. Utóbbi tartós állapota lesz virtuális izmaimnak, hiszen első kísérleti alanyunkat voltaképp kínzási célokra tartják, pusztán azért, mert bűnelkövető. Ehm, nem gondoltam volna, hogy egy számítógépes program szadista tudna lenni. Vagy pusztán annyira rideg és szenvtelen, s pusztán a matematikai logika alapján a rendszer számára káros egyénekből is hasznot kíván húzni. Ez a fajta gyakorlatiasság kissé visszatetsző számomra, s a korábbi dicséretemet igencsak erőteljesen visszavonom magamban. Még úgy is, hogy nem ölik meg. Mert élve hasznosabb. Minő ironikus filmes szófordulat. De sajna igaz. A köpenyt és maszkot magamra kapom, bár furának tartom. Ez nem a való világ, ergo levegő sincs, sem abban terjedő kórokozók. Akkor minek? De jófiú vagyok, így szót fogadok. Többre úgy sincs hatalmam. Következő áldozat vagy ez már talán inkább beteg látványa sem biztató. S természetesen semmi kedvem sincs hozzá nyúlni, főleg nem belevágni! S ekkor egy bekiabáló zavarta meg gondolataimmal, s nem sokkal később lökdösődve furakodott előre. Engem is félre lökött, s morcosan veszem észre, hogy az a kis fruska volt, aki korábban rám mindenféle rosszat mondott. Hát, ha már olyan nagypofájú, lássuk vajon, tényleg bele mer-e vágni a páciensbe? A kis beképzeltje!

by **ZexCeed** Hétf. Nov. 13 2017, 19:30

Határidő: November 15 - Szerda.
Nanise egyszeri határideje: November 21 - Kedd.
Alex egyszeri határideje: November 21-Kedd.

by **Hinari** Hétf. Nov. 13 2017, 21:26

Nyilván nem örült a csoportbeosztásnak, mert ha valóban a csapatmunka és az együttműködés a cél, miért tették csak őt külön a céhtársaitól? Nyilvánvalóan megdönthetetlenül és megváltoztathatatlanul a kiléphetetlen party miatt, és nem a szótlan lányt vagy a harcos szőkét akarta megbántani vele, egyszerűen csak nem értette a miérteket. Dehát ő nem is tudta a valódi okot; és meg kell hagyni, így egyértelműen jobban járt. Tehát leplezetlen csalódottsággal nézte az njk-t és haragudott is rá egy kicsit, aztán inkább elkezdett a feladattal foglalkozni. Nem, azt nem feltételezte ezek után a fogadósról, hogy ha felderítés van, előbb körbekérdezi a lopakodás szinteket és az alapján alkot csapatot. Silencere azért mosolygott, azt pedig tudta, hogy Eikinek nagy a sebzése mobok ellen, így végülis nem is volt ez olyan rossz - de azt céhtársai is láthatták rajta, hogy nem érinti túl jól, hogy pont egy ilyen fontos helyzetben kell elszakadnia a céhtársaitól. Végül elköszönt tőlük és mentek a tizedikre.

A nyilvánvaló tényekhez még hozzá kell tenni, hogy nem egyedül voltak abban a sátorban, ahogy azt is, hogy nem mindenki azért ment oda, hogy rendfenntartson. Egy septiben elküldött pm-et pedig valószínűleg észre sem vett senki. Így történt hát, hogy ahogy kiléptek a védett övezetből és mentek pár métert - Hina éppen a minimapján nézegette a lehetséges pozíciókat -, játékosok kerültek elő a bokorból a mobok helyett. Igazán gyorsan történt minden, nagy füst egy kristályból, kiáltások, előbbiben Eiki még láthatott bár Silence már aligha, Hinán pedig nem volt rajta a súlyemelést adó vértje. Végezetül a teleportálások előtt még egy kristály tört el s mire elillant a füst, Eiki és Silence ketten maradtak. Őhozzájuk hozzá se nyúltak. Persze nem kell aggódni, pixelek se voltak sehol, tehát fölösleges is lenne a dráma, hisz ez megesik azzal, aki vörösöket zár börtönbe, nem igaz?

Ezzel a hsz-el kilépek az eventből, az okom pedig az, hogy miután Zekken őszintén elmondta, hogy azért közösítette ki Hinát a JL-es csapatból in game irreális njk-i döntéssel, mert nem akart (Ai karakterével) velem játszani, elment a kedvem ettől a játéktól. Mint az a második bekezdés végén kiderül, nemcsak ettől. Siltől és Eikitől elnézést kérek. További jó játékot.

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Nov. 14 2017, 00:22

Kissé zavart ez a kis tömeg, és őszintén volt néhány olyan pillanatom, hogy inkább hagyjam az egészet a francba és inkább magam megyek soloba utánanézni ennek a miniboss dolognak. De rá kellett emlékeztetnem magam, hogy se nem tankos nem vagyok, se a boss helyét nem tudom. Szal… jah… szopacs. Nos, de mindenesetre majd elválik, ha már fél órákat kell várni, hogy bemenjünk a sátorba, már jah… mondjuk érthető, hisz a lehető legtöbb playert invitálták erre az eseményre, de akkor is. Beszervezhettek volna ennél jobb rendezőt is. Na mindegy. Ami elmúlt elmúlt. És elmúlt tényleg!!! Óráknak tűnő nem tom mennyi után végre sorra kerültem és beosztottak a megfelelő csapatba. Bár nem tom. Igazából… ha őszinte vagyok, nem erre számítottam. Két ismerőssel raktak össze. Ráadásul szerencsére egyikkel nagyon jó kapcsolatom van.
- Hugiiii \o-o/ - vetülök szinte drága hugocskámra.
Jó ez túlzás, lényegében csak odamentem hozzá és ha engedi kapott tőlem egy bátyusos buksisimit, hisz tudom, hogy az öleléstől még túlságosan zavarba jönne, és azt meg nem szeretném, ha itt összeesne szegénykém. Szerintem úgyis kicsit kellemetlenül érzi így is magát ebben a nagy tömegben. Viszont a másik társamat nem fogadtam, így bátyusosan, neki csak egy baráti jobb és/vagy egy gyors ölelés attól függ melyiket részesíti előnyben. Nyehehe! Razz

- Szia Hina. Érdekes lesz egy csapatban lennünk. – felelem, majd meghallgatom a pali gyors tájékoztatójának azon részét, ami a sok-sok csapatból csak minekünk lesz a dolgunk.
Sokat sejtetően a lányra pillantok. Szerintem tudja mire gondolok, anélkül is hogy kimondanám, nem igazán kell ehhez túlságosan nagy intelligencia.
- Asszem ehhez nem is kell nekünk túl sok segítség mi? Hehe… Na de indulás csajok. Szedjük le ezt a minibosst.
Nevetek fel, majd előveszem a kristályom, hogyha ők is készen állnak, akkor a 10-es szintre portoljak. Miután ez megvolt a 10-es szinten lefutó események kicsit gyorsan jöttek. S bár a káoszban én végig Silt védelmeztem nem túl kedves tekintetetl méregetve a környéket, de miután elült a füst aztveszem észre, hogy csak Hinari tűnt el. Nem igazán tudtam mit mondjak, bár úgy voltam vele, hogy mindegy. Ez esetben ő nélküle folytatjuk. Nem utáltam a lányt, hogy csak így átlépek a tény felett, hogy eltűnt, szimplán megbízok benne annyira, hogy tudjam, hogy nem lett komolyabb baja. Ha Silnek is sikerült dűlőre jutni a helyzettel kedvesen rámosolygok.
- Ne félj én itt leszek és védelek. Na gyere menjünk. Hinari tud magára vigyázni.

by **Tachibana Makoto** Kedd Nov. 14 2017, 14:04

Nem történt sok minden. Vagy talán azt is mondhatnám konkrétan, hogy semmi érdemleges nem történt. Semmi figyelemre méltó. Sikerült megtalálnunk egymást a tetőn, köszöntöttük egymást, majd nem túl meglepő módon ugyanabba az irányba indultunk el. Ha nem a felderítőket választottam volna eredetileg, minden bizonnyal Liese szavaira megváltoztattam volna a döntésemet, és úgy véltem, hogy Chakna is hasonlóképpen érez. Nem, én se tudtam, hogy ez mennyire jó ötlet, de tekintve, hogy ez egy globális eventnek tűnik, valószínűleg nem nagyon lesz időnk egymásra. A szöszi pedig a korai időpont ellenére is hiperaktív volt, mint mindig, úgyhogy mosolyogva néztem össze Chaknával.
Miután besoroltunk a sátorba, ott se történt sokkal több minden. Bianka néni rendkívül vontatott előadása is csupán azt a célt szolgálta, hogy csoportokra bontsanak minket. A legtöbb arcot ismertem, volt akivel jó viszonyom volt, volt akivel semleges, volt akinek ellenszenves voltam... Szóval meglehetősen vegyes a társaság, és végül úgy hozta a sors (?), hogy Chaknától elválasztottak, viszont Liese mellett maradhattam. Na meg Nia mellett, akit talán a legkevésbé ismertem a választékból. Az biztos, hogy őt minden további nélkül képes lennék hátrahagyni :] Egy szavam nem volt a beosztáshoz, talán jobb is így. Chakna tudott magára vigyázni... általában, de még mindig jobban, mint Liese. Majd vigyáznom kell, hogy Nia-chan ne rángassa bele mindenféle őrültségbe :]
- Szóval mi is lesz a konkrét feladatunk, Bianka néni? - szólítottam meg - Ahogy nézem, a legtöbben tanácstalanul álldogálnak :] - intettem körbe, a hármas csoportok pedig így első blikkre valóban bizonytalanul ismerkedtek csupán. Fel voltam rá készülve, hogy ezzel el fog menni vagy fél óra, de én nem voltam türelmetlen :]

by **Chakna** Kedd Nov. 14 2017, 23:30

Jó érzéssel megyek tovább a csuklyás sráctól, bíztató mosollyal búcsúzva tőle. Úgy tűnt sikerült megadnom a kezdő lökést, hogy döntsön.
A tetőre érve Liese a szokásos lelkesedésével fogad, ami picit engem is jobb kedvre derít, és fellelkesít.
Visszamosolygok Tachira. Igen, borzasztó szeleburdi, és rettentő energikus. Tulajdonképpen lassacskán megszokom. Azért széles mosollyal rábólintok, hogy vele megyek, persze.
A tömegben nem igen volt lehetőségünk beszélni, úgyhogy viszonylag csendben sétálunk oda, én picikét lemaradva, és a gondolataimba merülve. Igyekszem felmérni, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek ránk a feladatunk teljesítése során. Aztán gyorsan abba is hagyom, amint rájövö, hogy hamar elszaladna a fantáziám, ha ezen gondolkodnék, és olyan rémségek jutnának eszembe, amik még Aincardban is irreálisak.
Ugyan még csak egyszer találkoztam vele tojásvadászat közben, de megismerem Bianka nénit. Nos… Mondanom sem kell, hogy nem tetszett amit az ismeretlenekről mondott! Tényleg vigyázni szeretnék Liesere…
Szöszi húgocskámmal ellentétben viszont és egy sóhajjal végül elfogadom a döntést. Hosszú pillantást vetek Tachira, amiben benne van a kérés, ami tulajdonképpen szükségtelen: Helyettem is vigyázz rá.
És ilyen egyszerű is lenne a dolog… Yuukit legalább picit jobban ismerem…
Aztán Liese megragadta a kezemet, mint aki el sem akarja engedni.
Én pedig válaszul megölelem, és szabad kezemmel megsimogatom a fejét.
- Persze, hogy veletek szeretnék menni. - bólintok- De minden csapatban szükség van három emberre… Nem mehetünk sajnos mind a négyen együtt. - folytatom, és őszinte szomorúsággal a tekintetemben nézek rá. Aztán egészen közel hajolok, hogy lehetőleg csak ő hallja - Rádbízhatom a többieket, ugye? Nagyon vigyázz rájuk! - súgom a fülébe, aztán elengedem, és ha még mindig fogja a karomat, akkor óvatosan lefejtem róla a kezét, újabb komoly pillantást vetek Tachira, rámosolygok Liesere, és Niára, aztán odalépek a kijelölt csapatomhoz Yuuki és az ismeretlen fiú mellé.
- Szervusz Hirose, örvendek. Én Chakna vagyok - hajlok meg japánosan, barátságos mosollyal.
- Örülök, hogy látlak Yuuki - mosolygok a lányra is, aztán még pár szót talán váltunk mielőtt megkapjuk a csapatunk feladatát. Közben pedig ameddig lehet, szemmel tartom Lieset, Niát és Tachit.

by **Silence** Kedd Nov. 14 2017, 23:54

Nagyokat pislogva bámul körbe a sátorban. Kénylmetlenül zsúfolt neki… Úgyhogy picit közelebb is húzódik Hinarihoz. Talán éppen ezért kerülnek végül egy csoportba, aminek ő örül. Sőt, még Eikinek is, aki legutóbb azt állította, hogy a bátyja o.o És most is… legalábbis a hangja olyan kitörő lelkesedést tükröz, ami kicsit furcsa neki…
Igen… nehezére esik elhinni, hogy Eiki a bátyja, még akkor is, a szöszke fiú szinte megdönthetetlen bizonyítékokkal áll elő. De aggodalomra semmi ok, csak időre van szüksége, hogy az új információt valahogy a helyére tegye.
Pislog néhányat Rikora is, amikor az jóformán felrúgja Eikit, aztán meg megfenyegeti, nyilvánvalónak miatta. De miért? Eikitől félnie kellene? Nem érti ő az egészet…
Ami Hinarit illeti: A mosolyt viszonozza, de neki egyáltalán nem tűnik fel, hogy rosszkedvű lett a beosztás miatt.
Csendesen, kicsit aggódva indul el két társa mögött, miután a "főnök" útjára bocsátotta őket, a füzetét gondosan az inventoryjába rakva, két kezében szorongatva a kardját. A 10. szintre érve láthatóan igyekszik mindenre figyelni maga körül, és talán eléggé ismerik már társai, hogy tudják: Ez tuti biztosan nem fog neki sikerülni.
Megvan a hátránya, ha a ember lánya Aincard legismertebb céhvezérével kerül egy csoportba. Például, hogy hirtelen, a semmiből hatalmas füst, és néhány játékos kerül elő. A dulakodás nyílvánvaló hangjaitól a füsttől elvakult Fuwa szabályosan pánikba esik. Csak azért nem kezd csapkodni össze vissza a kardjával, mert két erő kar húzza agához védelmezőn, és még a füstben is látja, hogy Eiki az.
Szívesen mondanám, hogy a pánik el is múlt a füst eloszlásával, és a szöszke kedves szavaira… De sajnos nem teljesen így van. Mert hiába pislog egyszer, kétszer, háromszor… hiába dörzsöli meg a szemét is kétszer egymás után: Nem találja sehol Hinarit… És aggódik, mert az emberek nem szoktak csak így eltűnni. Még akkor sem, ha történetesen vörös játékosokat zárnak börtönbe…
Persze azért ha Eiki elindul, követi… mégsem marad ott egyedül, ahol rájuk támadtak, és pláne nem kezd egyedül mentőakcióba.

by **Dr. Kayaba Natsuko "Nia"** Szer. Nov. 15 2017, 09:55

Odafent úgy állt össze a kis banda a hiperaktív szőke körül...
– Milyen jó, hogy már három szőke van a csapatban. – Vigyorgott a szellemlány, s ez még Niának is egy komolyabb mosolyt csalt az arcára. Mindketten pontosan tudták, hogy ölelkezés ide-vagy oda, mind a hárman körülötte valami kegyetlenül király gyerekek. Neki nem nagyon kell ide szállítania mást, csak a morál szupportot. Kár, hogy nem a cheerleader rucijában jött zombiapokalipszisra. Ismerős játék lett volna az neki.
Apropó ölelkezés. Természetesen körbeölelget mindenkit, még Tachit is, akár akarja, akár nem. Frontális támadással, az ősi kung-fu mesterektől tanult medve stílusban, orvul hátulról, vállra felkapós, odabújós. Az emberek megnevezték, Nia szállította az ölelés stílusát. Így aztán a tetőn senki nem menekült a karmai elől, meg aztán remélte, hogy nem is akar, mert azt személyes sértésnek vette volna.
Gyorsan lefuttatták a választási programot, s a maga részéről fejben meg is ígérte, hogy bőséget és gazdagságot hoz Aincrad-ra, és falat épít köré, hogy ne jöhessenek be a migránsok, mexicóiak, meg kubaiból is csak a szívhatóbb fajta.
Levándoroltak a sátorhoz, s Liese kérdésére hangosan kezdte magyarázni.
– Hogy hogy mi a feladat? Zombi apokalipszis van természetesen. Vagy Titánokat vadászunk. Utóbbi menőbb lenne mondjuk. – Tette hozzá vigyorogva. – Na de tényleg. Megvadult mobok, fertőzés, a koboldok terjesztik. Mi ez, ha nem zombisereg kezdete? Ha besülünk Aincrad átmegy Walking Dead-be. A titánok meg majdnem ugyanez, csak nagyobbak, gyorsabbak és hentesebbek. Úgyhogy – itt szembefordult a kis csapattal és elkezdte, miközben hátrált. – Harapásra vigyázni, fejre menni, együtt maradni. Az a taktika.
Ezzel, meg egy széles vigyorral estek a sátorba. Ő majdnem szó szerint, mert a hátrálás közepette kis híján hanyatt vágta magát egy orvul mögé ugró valamiben. Aztán, mire sikerült megfordulnia, úgy bámult a tumultus elé, mint aki azt sem tudja, mi van.
– Ki a mamó ott elöl? – Tette fel a kérdést, direkt úgy, hogy mindenki jól hallja. Na persze reagálni nem fognak, mert nem olvassuk egymás posztjait, csak azét, akit ismerünk is valamennyire IC. De azért ő feltette, mert még életében nem látta ezt az asszonykát. Aztán, ahogy belekezdett a beprogramozott szövegbe, egyre szélesebb és szélesebb mosoly húzódott az arcára. – Eddig a Titánokra fogadok, mint ellenfelek. – Közölte, mikor meghallotta, a legnemesebb és legveszélyesebb szóösszetételeket. Persze ezt is úgy, hogy minden más játékos hallja.
– Úgysem foglalkozik vele senki. – Tette hozzá Kagura, hátha azzal lecsillapítja a doktornőt.
Aztán, ahogy megnézte a csapatokat, arra jött rá, hogy valószínűleg azért maradtak ők hárman együtt, hogy Chakna és Liese ne maradhasson, ők meg ugye így hárman kicsesztek a világgal. Sebaj, mert így legalább tétje volt az egésznek. Meg legalább volt valami tankjuk, mert Tachi azért sokat dobott a túlélési esélyeiken.
Azért az utolsó utáni pillanatban kiszúrta, hogy bizony az idomárlányhoz, meg az ezüsthajú csávóhoz, valami anomália csatlakozott.
– Nem mondod, hogy lehet crossdresselni a Sao-ban. – Mutatta a társainak, a Nagisa névre hallgató alakot, aki akárhogyan is nézte, száz százalékos bizonyossággal fiú volt szoknyában. Sosem gondolta volna, hogy KA beleprogramozta ezt a játékába. Ha esetleg a rózsaszín hajú ránézett, csak intett neki, mert nem akadt fent ilyeneken, csak a felismerés kapta el az agyát egy pillanatra. Aztán még Chaknához fordult egy kicsit. – Kipróbáljuk lehet-e switchelni a csapatokat? Akkor mehetsz a szöszivel. – Na persze fogalma sem volt, ki a csaj Chak Norris mellett, de legalább jó arc volt egy percre és felajánlotta.
Aztán valahol itt furakodott közéjük a mamó, ő pedig hangos nevetésben tört ki.
– Nem, nem nagyi. Magácska maradjon csak a sütésnél, mert mikor visszajövök, ennék egy jó lekváros fánkot. – Tette hozzá vigyorogva, miközben megveregette Bianka néni vállát. – Van egy Tachi a csapatunkban, bajunk nem lehet. – Mert abban, akárhogyan nézte is, száz százalékosan biztos volt, hogy a lovag jóval felettük van szintben, úgyhogy, ha nagyon nagy a para, akkor is van egy előnyük. Meg aztán ők voltak a JK-k mentalitással ment bele az eventbe.
– No akkor? Sind Sie das Essen?
– Nein, wir sind die Jäeger!

by **Ozirisz** Szer. Nov. 15 2017, 17:07

Elég hosszú sor kígyózott a sátrak előtt, bár nem voltunk annyian mint a másik két sátornál, de azért így is voltunk jócskán. -Igyekezni fogok! - válaszoltam Ai-nak a világmegváltós mondatára - Ezt a csapást komolyabban kell vennünk, mint anno a koboldokat. - tettem hozzá. Hisz nem szeretnék egy „zombiapokalipszis” sújtotta Aincradban élni, ahol csak idő kérdése, hogy mikor gyűrnek le minket a zombik...
Nemsokára mi is beértünk a sátorba. Kicsit zavart a benti tömeg és a bezártság. Nem vagyok kibékülve amikor ennyi ember van összepréselve viszonylag kis helyre. Jó, azért bőven befértünk, csak akkor is, zavaró számomra ez a nagy nyüzsgés. De ez még mindig elviselhetőbb, mintha az ürességtől minden egyes szavunk visszhangozna. Minél többen vagyunk, annál jobbak az esélyeink a készülő „zombiapokalipszis” ellen.
Majd pár perc múlva a fogadós ismertette velünk a tényállást, hogy a rendfenntartóknak kell megvédeni a másik két frakciót is, majd jött a csapatbeosztás, és a feladatok ismertetése. Az elosztáson meglepődtem, hogy Hinarit valamiért egy másik csoportba tették. Valahogy jobb lenne ha ő is itt lenne velem és Ai-val, hisz céhtársak vagyunk. Bár, jobban belegondolva, járhattunk volna sokkal rosszabbul is. Szerencsére egy Ai-val egy csapatban maradtam, aki kiváló support és tank, és Riko, aki gyors és a két késes harcmodora miatt elég nagy sebzése is van.
- Jó, hogy legalább mi együtt maradtunk :3 – mondtam Ai-nak mosolyogva és egy kicsit megkönnyebbülve.
A rendszer, ami az egész világot irányítja, valószínűleg egy jókora adag számítás és elemzés után kikalkulálta az optimális csapatbeosztást. A rendszer ismeri mindannyiunk pontos statjait, képességeit, felszerelését, itemkészletét és persze az előttünk álló kihívásokat is ismeri. Miért is ne ismerné, hisz ugyanaz a rendszer kreálta. Ennek fényében pedig az egész beosztás nem több, mint egyszerű matek, aminek eredménye, hogy mindenki egy kellőképp nehéz, de teljesíthető kihívást kap. Valószínűleg Hinari harci tapasztalataira másutt nagyobb szükség van... Megnyugtatóbb lenne a tudat ha velünk marad ő is. Meg a három fős csapatokat valahogy kevesellem. Lehetne mondjuk öt vagy hat fős a party... vagy ennyire kevés volt a jelentkező? Hisz hallgatva a fogadós NPC eligazítását, tennivaló is van bőven... Talán pont ez az oka, hogy háromfős csapatok vannak?
Majd elzombulva a gondolataimban, arra eszméltem fel, hogy Riko is ideért, majd pacsiztunk egyet.
- Ogrék? Azok meg hogy jönnek ide? - néztem közben furcsákat.- Először is igyál kávét, hajnalok hajnalán jót tesz :3 – majd nyújtottam Rikó felé a termoszt. Igaz, már több mint felét megittuk, de még maradt neki is jócskán. Közben a feladat ránk eső részét foglaltam össze – A város déli részére kell mennünk. Az egészséges játékosokat kell kimentenünk, a fertőzött mobokat meg levágnunk. Ja, és a fertőzött játékosokat nagy ívben kerülnünk kell, nehogy megfertőzödjünk. Ha mégis harcra kerülne sor, akkor azt tanácsolom, hogy meneküljünk vagy tegyük harcképtelenné valami módon. Gondolok itt az altató-bódító mérgekre vagy egyszerűen zárjuk be addig valahová ha lehetőség adódik. Ők még továbbra is játékosok legbelül... – majd közben megnyitottam a térképet, és kicsit áttanulmányoztam – Ha a térképet megnézitek, akkor a zöld a menedék, a piros meg az a környék ahová mennünk kell. Nagyon leegyszerűsítve a pirosból a zöldbe kell menekítenünk mindenkit aki még nem fertőzött. - foglaltam össze a lényeget.
Remélem nem fogunk fertőzött játékosokba botlani. Egyrészt ott a kockázat, hogy megfertőznek minket. Másrészt pedig nehéz lenne a döntés egy szorult helyzetben, ahol a menekülés szóba se jöhet. Vagy ők végez velünk, vagy mi velük. De nagyon remélem, idáig nem fajul a dolog...
Majd ha a lányok is úgy gondolták, akkor indultunk is a vörös zónába...

by **Kiwi** Szer. Nov. 15 2017, 19:09

A képzeletemben felelevenedtek a vegyészeti és kémikusi kellékek, az öltözék és az egyéni –valamint a csapatmunka víziói. Az elmémben a korom béli filmes jelenetek tobzódtak, miközben folyamatosan tudatosítanom kellet magamban, hogy bármi is lesz, azt középkori stílusban fogom fellelni. A döntésem végleges volt, bár ahogy megláttam Rikit, azon nyomban fordult velem egyet a világ, mindez csakis ő miatta. Megbántam.

Igyekeztem elvegyülni a tömegben, hátul maradni úgy, hogy épp csak a hangját halljam. Arcokat és neveket kerestem, ismerős tagokat, de a sok furcsa fej között, egy lányt, ha felismertem. A macskás lány. Azt már tudom róla, hogy aranyos és segítőkész. A tömegben megindultam felé, de megláttam, hogy egy fiúval van, így abban a pillanatban le is tettem arról, hogy megzavarjam őket. Amennyiben volt alkalmam, rámosolyogtam és biccentettem egyet az irányába, irányukba. Integetni nem mertem, a tömegben az alkatom miatt így is kimagaslottam, és kissé mereven álltam és mocorogtam, nehogy megüssek, érintések valakit.
Gyanús volt, hogy Riki kiszúrt, de ameddig nem tesz vagy mondd semmit, addig nem gond, az is lehet, hogy csupán az én paranoiám szabadult el megint. Annyi és annyi emberkével találkozik nap, mint nap, a memóriája biztos törlődik, vagy kopik egy idő után.
A sor lassan megindult, én pedig tovalökdösődtem vele, tartottam a tempót, az nem esett a nehezemre, mivel a vége fele haladtam a csoportnak, így feltűnhetett a kóbor „bárányka” is, rosszallóan pillantottam rá, majd így sikerült szemből is látnom, ahogy megfordultam utána. Már láttam őt. Ez biztos, kellően helyes és magas hogy megmaradjon, ámbár a szőkék igazán sosem vonzottak. Valamiért a szőkék vagy idióták, vagy hidegek és ridegek a tapasztalataim szerint, persze botorság volna a hajszínt egy lefixált jellemvonással összekötni, de akkor is így tapasztalom. A loot gondolata nekem is megfogant a fejemben, ahogy a kíváncsiság is, de nem akartam felhívni magamra a figyelmet, így maradtam a csoporttal. Megbántam.

Az npc viselkedésén nem lepődtem meg, mindig is voltak beteg hajlamai. Ő ilyennek lett tervezve… asszem. A tag aki az asztalon feküdt, ismeretlen volt számomra, Rikki megpróbált mindenkit ellene hangolni, bár az ő magyarázata erre csupán annyi volna, ahogy ismerem „megkönnyíti a szikés lelkiismeretét”, abban sem vagyok igaz, hogy tényleg valós vádakat hoz fel ellene, bár, van egyfajta kifacsart „igazságérzete”, legalábbis ő annak nevezi. Felsóhajtottam, miközben megpróbáltam egy magasabb tag mögé kerülni, a köpenye és a maszk, valamint a sajátom mögött, nagyobb biztonságban éreztem magam. Meg akartam fordulni és kimenni, itt hagyni ezt az őrületet, bár két vádló gondolat ostromolta az elmémet. Az egyik, hogy tudtam mire jelentkezem, hiszen el lett mondva, még azelőtt, hogy választottam. Amit megfőztem megeszem, kibírom és vállalom a felelősséget. A másik pdig, hogy sajnálom és nem akarom, hogy bármi hasonló is történjen itt, de ahelyett… hogy felszólalnák, vagy… elvenném a szikét, inkább elmenekülnék. Nem! Ha gyáva vagy, szenvedsz, de becsülettel végig viszed azt, amit elkezdtél! Csendben álltam és vártam. Megkönnyebbültem, hogy lett jelentkező, frászt kaptam volna, ha engem hív ki… Vagy ha olyat, akinek gyenge az idegzete és még le is hányja a tagot… Akkor még nem tudtam, de naiv voltam…

by **RenAi** Szer. Nov. 15 2017, 19:12

Zsibbadt a fejem a sok információtól, miközben fáradtan dörzsölgettem a szemeimet. A legtöbben még mindig nem találtak magukhoz és én is ezt a tábort erősítem. Az sem kizárt, hogy csakis annak köszönhető, hogy nem pizsibe flangálok itt, hogy Nestor rám ijesztett az ablakból. Időről időre „meghúztam” Ozi termoszát, ámbár nem éreztem, hogy sokat érne. Kezdve mivel nem voltam hajlandó meginni a kávét, csupán a szám szélét ízesítettem be vele, amit utólag lenyalogattam. Sehogy sincs jó íze. Így sem.
Az emberhullámban sok mindenkit felismertem, és a legtöbbüknek köszöntem is, többüknél nem tudtam megállni, hogy meg ne szorongassam őket, pedig még csak nem is olyan rég láttam az én kis pajtásaimat. Az örvendezgetést az egyik fogadós szakítja félbe. Nem volt bonyolult, de túl sok dolgot mondott egyszerre. Meglepetten néztem Hinarira, amiért nem egy csapatba kerültünk, hiszen ezzel számoltam, mert egész végig ezt is beszéltük, sőt… javarészt ezért is jöttünk így. Csalódott voltam, de kicsi voltam a helyzethez, hogy bármit is tegyek. Szívem szerint zsebre tettem volna a céhvezérünket, és úgy cipeltem volna magammal, de pár pillanat múlva már nyomát sem láttam. Üzenetet nem küldött, így nem zavart a dolog, biztos csak elveszett a tömegben.
Messziről kiszurtam Rikot, főleg, ahogy a nevünk megjelent a partyban, könnyedén összeszedtük egymást, és hamar le is pacsiztunk.
Valamint, ugyanilyen hamar el is tűnt a közelemből. ><” De tudtam, vagy legalábbis reméltem, hogy felbukkan, és meg is történt. Ozi mondataira nagyokat bólogattam amikor elhangzottak, éreztem az összetartást és ez megnyugtatott. Rikoval picit nehezebb dolgunk lesz, de úgy tűnt a kompatibilis formáját hozta magával, hisz érdeklődött a feladatról. Jó volt azért, hogy Ozi elismételgette megint, a hallottakat és összegezte a szükségeseket. Persze végig úgy bólogattam, mint aki mindezzel tisztában is volt. Eddig is tudtam, de most már tényleg tudom, mi a feladat.

by **ZexCeed** Szer. Nov. 15 2017, 21:30

Felderítők:

Szophie; Danee; Nagisa

Nagisa tátott szájjal hallgatta végig a mondandódat, kissé sokkolva, és hamarosan könnycseppek gyűltek a szemeibe. Már igazat is adott volna neked, de az istennő megmentette, vagy legalábbis bíztatta. Ennyi kellett csupán neki, bár azért még egy kis megerősítés, hiányzott a teljes lökethez.
- Biztos, hogy így gondolod? – Nézett rád úgy, mint mindent eldönthet. Építhet vagy rombolhat. Bizonytalan egy lányka? volt.
- Nekem… sok az életem, félek a haláltól így… nem akartam a véletlenre bízni, és gyors is vagyok, de gyenge. Tudom… nem túl hasznos összeállítás, de féltem, és így döntöttem. Valamint… - Kezdett bele hezitálva.
- Én…én nem tudok tankolni és switchelni. – Jelentette ki, kissé zavartan.
- Megint haszontalan leszek! – Hajtotta le a fejét, magába roskadt. Úgy látszik, hiányzik neki egy lelkipesztra, vagy egy fenékbe billentés.
Felfigyelt arra, hogy páran bámulják, teljesen ismeretlen arcok, de intettek neki, ő pedig viszonozta, miközben azon kattogott, vajon kiket nem ismert fel már megint.

Kód:: Feladatotok: A nyolcas szint felderítése. Ocsmány feladatot kaptok, hiszen úgy néz ki… ürülék után kellene kutatnotok, ami kifejezetten szokatlan… hiszen Aincardban elvileg nincs ilyesmi.

Yuuki; Chakna; Hiroshi
Chak, te maradtál a saját csapatoddal, úgy néz ki, na nem mintha a kártya, ami a partyt biztosította engedte volna máshogy. A dadogós fiúcska csendes, miért is kínlódna a beszéddel, ameddig nem muszáj. A barátságos mosolyodat próbálta viszonozni, bár láthattad, hogy zavarban van.

Kód:: A feladat: A 19-es szintre, előre küldtünk egy csapatot, akiknek bizonyos időközönként vissza kell jelezniük, nem tették meg, így pár rendfentartót küldtünk utánuk. Célotok, hogy felderítsétek a történéseket, valamint átvegyétek az első hullám feladatát. Gyűjtenetek kell: Körömdarabokat, Elmaradt haj és bunda maradványokat, posztót. Me Ahova meg kell érkeznetek, a szint egy távolabbi pontja, ahol egy barlangot kell feltérképeznetek.

Tachi; Nia; Lie
Ti egymásra találtatok.

Kód:: A feladat: A kilences szinten el kell fognotok egy élő állatot, vagy embert, anélkül hogy megsebződének, amennyiben megtörténik, félő… hogy fertőzöttek lesztek. A terület egy magsas füves, fás terület egy tó közelében.

Bianka néni mosolyogva néz rátok, és úgy látszik szegődik mellétek. Bár lehet csak eltévedt, fejben az öreganyó. Vagy csak fiatalodni akarta a társaságotokban. Razz

A mondata viszont arra utalt, hogy ő lesz a ti felügyelőtök, ha már így… alakultatok. Gyanús, hogy Lie viselkedése váltotta ki belőle. Elvégre kérdőre vonta, valamint titeket nehezen tudott már érdemben szétosztani. Niát fej bevágja a banya egy vonalzóval. Ki tudja honnan szerezte.

- Az én süteményeimtől megdöglesz. – Mosolyog rád bájosan, némi gőggel a hangjában. Ahogy a fiatal fiú szólítja meg, felvirágzik.
- Mindent a maga idejében fiacskám. – Közli veled „titokzatosan”. De még nem telt le az a bizonyos tizenöt perc, egy ideig ott állt mellettetek, figyelte mit beszéltetek ti, és mások is. Vénasszony létére elég éber volt. Majd úgy döntött eltelt az a bizonyos idő. Ismét megköszörülte a torkát és a többség elé állt, valamint minden csoportnak szinte egyszerre jelzett a rendszer és írta jóvá a feladatait. A lelketekre kötötte, hogy vigyázzatok magatokra és utatokra engedett.

/Mivel terepen vagytok, így rengeteg állattal, mobbal és agresszív emberrel találkoztok, akik ész nélkül rontanak nektek, és egymásnak is. A populáció még nem csappant meg annyira, hogy nyugalmas utatok lehessen. Valamint mintha bizonyos szint szörnyei is „elszabadultak volna. Úgy tűnik KA most végképp ki akar nyírni titeket, de még a világot is? Próbáljatok nem megsemmisülni, de legalább fejenként tizenkét támadást játsszatok ki. /

Kutatók:

Morgane; Yachi; Chan; Kiwi; Alex; Quad; Leo;

Leonard:
Te nem tartottál a csoporttal, helyette inkább felfedező körútra tértél. Nem tetted rosszul, a döntésed jutalmazva lesz, hiszen elkóborolva a sátor elválasztói és így „folyosói” között rálelsz pár érdekességre. Előre haladva, láttál pár rozsdás ketrecet, pont olyanokat amikbe a „neveletlen” állatokat tartják, akik nehezen fékezik meg vad ösztöneiket. A ketrecek látványa még csak nem ijeszt meg túlzottan, viszont tovább haladva jobbra kanyarodva morajokra leszel figyelmes. Méghozzá elég sokra. A ponyva ”ajtót” elhúzva, ismét csak ketreceket találsz, de azok lakosait is. Két területet látsz leválasztva egymástól, a törtfehér ponyván, alig egy fejnyi kerek átlátszó nejlonrészt találsz, amolyan kukucskálót. Az egyik szobában, a ketrecben embereket látsz. Mind szinte meztelen, épp csak egy alsó a férfiakon, a nőkön pedig a bugyi és póló, bár akad olyan is, akit nem sikerült levetkőztetni. A bőrük mintha fakóbb lenne, mint kellene, de a kilenc példányból csak háromnál látod ezt, a többiek mintha egészségesek lennének, bár szemük véres és karikás. A mozgásuk viszont ösztönszerű, amint észrevesznek valamit akár ketrecen keresztül is rá próbálják vetni magukat, így próbál viaskodni három volt játékos is. A kilenc játkosból hét embernek mob indikátora van, valamint többük élete van pirosban, és sárgában, és csupán egy full életes játékost találsz. Ha eleget vársz, rájöhetsz, hogy nem tölti vissza a védett övezet az életüket. A másik teremben, hasonló a felállás, de ott tizenkét ketrecet számolhatsz meg, a legkülönbözőbb mobokkal, állatokkal. Az indikátort kivéve, ugyanez a helyzet.

Morgane, Yachi, Chan, Kiwi, Quad és Alex.
Ugorjunk is rögtön a lényeghez. Vegyesen fogadtátok a lehetőséget, ámbár többőtök szeretett volna elbújni, és félő, hogy Riki pont az ilyenekre „vadászik”. Sejtelmesen mosolyog rátok, miközben a szikét a kezében tartva, lapjával csapkodja a saját tenyerébe. Mrogane Riki rád mosolyog, de amolyan „ugyan már, kérlek” gesztussal. Megindul felétek, majd megáll egy pár előtt. Igen, melletted Chan. Ugyan nem hallotta meg a mondatidat, de eléggé „bujdostál” és feszengtél, hogy tiéd legyen a megtiszteltető feladat. Szó nélkül nyújta feléd a szikét és enged utat neked. Amennyiben bátortalanul ellenkeztél, úgy kitartotta rajtad a pillantását, egyenesen az arcodba fúrta azt, és ugyanúgy feléd nyújtva a szikét várta, hogy legyőzd magad, szavakkal közölt panaszokra sem reagált máshogy. Amennyiben elfogadtad, úgy odalépttetek taghoz, és lehúzta a takarót róla, és te már Láttad domború testén bejelölve pár vonallal, hol is kéne nekikezdened.

Amennyiben nem vállaltad a kihívást, úgy tovább erőltethette volna másra a feladatot, de azzal nem haladtatok volna előre. Így megkapta a lelkes Morgane a lehetőséget. Kellően körül tudtátok állni az ágyat, a leszíjazott férfit és láthattatok, érezhettetek mindent. Morgane-chan, amennyiben a szikével a kezében, könnyedén szelte fel a vastag bőrt, amit ha követted a felrajzolt volnalakat, egy Y- alakot vágtál rajta. Valami halvány pirosas lé (mint valami epres üdítő) buggyant ki a testből, miközben tagunk úgy ordítozott, mint akinek fáj. Igen, ébren és tudatánál volt. Na? Van elég gyomrod felnyitni a bőrt és alánézni, mi rejtőzik odabent? Az élete is megcsappant picit, míg a te indikátorod sárgára változott. Ugye mindenkinek ismerős, hogy ilyet elvileg nem lehet Aincardban, és ugyan a grafikai szinten, gyalázatos módon van megoldva, de mégis elég ahhoz, hogy sokaknál kiverje a biztosítékot. (Akik így jártak, sem esnek ki a játékból, csak ha akarják). Riki egyelőre nem magyarázkodik, de láthattátok rajta, hogy vár valamit, csendben és türelmesen. A férfi testéből kicsapódó bűz, pillanatok alatt terítette be a termet, hiszen a gyomor és egyéb belsőségek mű szaga is ütős lehet, sokaknak. Morgane, ha volt elég bátor, és kesztyűt húzott, akkor egy felfigyelhetett valamire. Mintha a belsőszerveket egy szürke-nyálkás hályog borítaná, amit egy biológia könyvben sem olvashattatok.

Rendfenntartók:

Rikomono; RenAi; Ozi
Szafari, 10es szint. Ott játszódik az esemény, úgy tűnik a szinten ragadt néhány játékos. Szám szerint kilenc, de idővel néggyel csökken a megmenteni kívánt játékosok száma. Jobb lesz sietni. A koordináták adottak, északi rész, erdőség egy vékonyka patak mellett. A feladatotok végrehajtása közben legalább huszonegy támadást kell túlvészelnetek, fejenként. Reméljük nem sebződik meg senki, a rátok támadó szörnyek, állatok, emberek… élete kevés és nem töltődik. Néhány játékos indikátora a mobokéval egyezik meg. A nyomokat hamar fellelitek, és egy sziklás résznél akadtok a bujdosó játékosokra. Aki teleport kristályt akar használni, csalódni fog. Így kellett eljuttatnotok, a szint zöld övezetére, ami úgy nézett ki mint az egyes szint gyülekező helye, csak kisebb. Időközben több feladatát végző csoprottal is találkoztok, javarészt idegenekkel.

Silence; Eiki; (Hinari kilépett)
Ahogy a tag elsétált, nem telt bele pár perc, de annyira még épp elég, hogy lássátok, ahogy Hinari elhagyja a csapatot. Megjelenik számotokra a rendszerüzenet, ami pontosította a szafari területén fellelhető mini felbukkanásának helyét. Egy piros terület jelezte azt, ahova el kell jussatok, a tízes szinten. Amennyiben megtettétek, ott szembetalálkoztatok azzal, hogy az erdőt nagyobb területen lángok borították, a füst fertőzte a levegőt, de a felhívás az ellenkező irányba mutatott. Ahogy megérkeztetek, néhány vad veszettül rontott rátok, bár volt olyan is, aki az első fának vetette magát teljes erejéből, majd úgy hullott pixelekre. A viselkedésük nem volt normális, agresszívak voltak és úgy tűnt ketten vagytok egy minibossra, egy olyan helyen ami kezd a pokolra hasonlítani. De ha megtettétek, alig fél óra keresgélés után (hozzáteszem, a térképen a piros folt is felétek mozdult el időközben), nehézsúlyú lépteket hallottatok az erdőből, lánccsörgésekkel vegyítve, majd egy kidőlő fa mögül megpillantjátok először a fejét, - a közel három-négy méteres lénynek, majd a testét, követve két ketreccel amit a kezeiben tart. A ketrecben játékosok voltak, egyiküknek folyamatosan csökkent az életük, míg a másiknak nőtt, - de nem túl gyorsan. A monstrum aki felett a "Libra" név lett láthatóvá. A szörny utána emberi hangokra lehettetek még figyelmesek. Parancsok cikáztak, és néhány emberi alak is kibontakozott a bokrok hajnali pirkadatából.
- Remek, ti vagytok a segítség?! - Nézett körbe, először megörült nektek, majd ahogy meglátta a létszámotokat, úgy vált a hangja szarkasztikussá, a srácnak aki úgy néz ki, hogy jelenleg ő a parancsnok.
- A jobb oldali ketrecben lévő lány fertőzött, -neki növekedett az élete. A másikat a csapatunkból ragadta ki, amikor switcheltünk, így azóta nem switchelünk! - Közölte veletek emelkedett hangnemben, miközben készült támadni. A roham után sárga lett az élete a bossnak, de úgy tűnt gyógyítja magát. Mi lesz? Támadjátok ti is?
Hinari ameddig az főtéren volt, ugyanúgy megkapta a feladatot, de amint elhagyta azt, törlődött, ahogy a dögcédula is, és a neve is a csapatból. A főtéren túl, ő is egyfajta pokollal szembesült. A pixelfelhők fel-felvillantak, és minden bokor mögül valamiféle ocsmányság, vagy "játékos" leselkedett rá. A lények nem feltétlen játékosokra támadtak, mindenre ami élt és mozgott, az npc-k kivételével.

Tévelygők:

Saya; Nanise (mese az előző posztban)

Saya: Semmi gond, így is imádlak olvasni. ><”
Elképzelhető, hogy meguntad az ablak előtt ácsorgást, esetleg figyelted még egy ideig a felfordulást? A távolban kisebb csapatokat látsz, akik úgy néz ki a szafariban éjszakázó, vagy ott rekedt játékosokat igyekszik kiszabadítani, amolyan escort, módon. Ez talán elég is ahhoz, hogy végképp megnyugodj és akár aludni is visszafeküdj. Hisz a céhház rendszere, ha véd a piros indikátorosok ellen, és úgy ámlbok az idegenek ellen, akkor mi félnivalód volna akár most is. Hosszú percek teltek el így, lent káosz, egymást gyilkoló mobok és szörnyek, valamint csapatba vergődött, lopakodó játékosok. Viszont megpillantasz a távolban egy hatalmas üstököst. Könnyedén nézhetted annak, hiszen még csóvát is húzott maga után. Ez a repülő égitest viszont hirtelen irányt vált. Ha lenne észlelésed, most jelezne, hogy kiszúrt a távolból, de lehet csupán az épület tetszett meg neki. Egyenest az ablaknak csapódott. Első pillantásra úgy tűnhetett, mint egy tűzgolyó ami visszapattan az ablaküvegedről. Viszont talán feltűnik, hogy a lila fal, mint megsemmisíthetetlen tárgy, nem jelent meg. A tűzgömb, ami időközben formát önt, újra nekivetődik, de ismételten lepattant róla. Viszont most már láthattad, hogy vagy egy tűzsárkány, vagy egy főnix volt az. Amennyiben ráfókuszáltál az indikátorára, láthattad hogy ő egy pet. Egy elvadult, volt kiskedvenc. Harmadik próbálkozáshoz vesz lendületet, és most halvány repedések jelentek meg az ablakon, de a pet élete sem tart már sokáig úgy néz ki, mindegyik csapódásért fizetett valamennyit. De, ha így halad bejut. Még mindig nem szeretnétek megmozdulni? :3

Határidő: November 29 - Szerda.
Alex és Nanise egyszeri határideje: November 21 - Kedd.
Eiki és Silence csapata: Dec. 4. - Hétfő

/Az anomáliák meg lesznek magyarázva/indokolva, akár ti magatok is felfedezhettek dolgokat, utána járhattok az okoknak, amit értékelek. Aki nem ért valamit, vagy hibát talál, szóljatok és javítom. /

by **Nanise** Csüt. Nov. 16 2017, 21:07

Tehén. Emlős, kérődző állat. Párosujjú patás. A teje jótékony hatású a szervezetre nézve a D-vitamin és Kalcium tartalma miatt. Különleges ismertetőjele: az égből zuhan.
Több természet- és katasztrófafilmet láttam már, amiben a szarvasmarhákat felkapja a tornádó, majd a centripetális erővel felgyorsítva messzire hajítja. Itt viszont nem erről van szó. Nincs tornádó és a tehenek sem ívelve repülnek, hanem zuhannak, egyenesen a föld felé. Nincs ez így rendjén. És ez még csak az első dolog volt.
A második magam voltam. Nem én magam, hanem a kinti magam. Valaki, aki úgy nézett ki, mint én. Csak állt ott, és figyelt. Engem és az odúmat. Az arcát nem láttam, mert az olyannyira jól ismert maszk eltakarta. A torz vigyor csontomig hatolt, a sötét, feneketlen szemek megrémisztettek. Én... féltem. Szédülni kezdtem, a fülem örjítően dobolt, kezem reszket, a mellkasomban pedig szúró fájdalmat éreztem. Fejem zsongott és úgy éreztem, mintha a lábaim elgémberedtek volna. Az alak megmozdult.
"Tűnj innen!" - kiáltottam magamban, mire megállt. Álom lenne? Vagy ezek a végkimerülés első jelei? Hát persze, hiszen jóideje nem pihentem már. A hallucináció egyik gyakori tünete a kimerültségnek és inszomniának. Jól leszek. Ez az alak - én - nem árthat nekem - magamnak. Nyugalom. Csak képzelődöm.
Mikor újra kinéztem, már az odú szájánál volt. Éreztem, ahogyan az adrenalin szétáramlik ereimben, majd gondolkodás nélkül előhúztam lándzsámat és lecsaptam rá. Elkerülte, mintha ismerte volna mozgásomat, mozdulataimat. Egyértelmű. Hiszen ő is én vagyok.
- Mit akarsz? - beszédem meggyötört, szaggatott volt. A fáradtság kikezdi a szervezetet, szinte érezni vélem a karikákat virtuális szemeim alatt. Aludni, pihenni kéne... De nem szabad. Nem, amíg itt van - itt vagyok. Figyelem őt, ahogyan félredönti koponyáját, majd néma nevetést hallat. "Hogy mit akarok, kérded. Szabadságot." Már emlékszem. Ő a Ji Hao előtti egyik én darabom. Az elvetemült. A gonosz. Az őrült. Ő az, akit nem szabad eleresztenem semmiképpen.
- Teszek rá, mit akarsz. Én parancsolok. Uralkodok feletted és azt teszed, amit mondok. - Újabb néma kacagás. Gyűlölöm magamat.
"Hiszen te is tudod, hogy milyen jó érzés volt. Látni, ahogyan szenvednek és az életükért könyörögnek. A markodban voltak. Te voltál a domináns, ők pedig az elnyomottak. Apró férgek, amik nem érdemelnek többet a halálnál, hiszen erre jók! Ebben a világban ölsz, vagy téged ölnek. Ezt te sem tagadhatod." Miután ezt elmondta, hirtelen eltűnt. Ezt követően többször is megkörnyékezett, én pedig mindig visszautasítottam. Ennyivel tartoztam Ji Haónak. Mégis, minden alkalommal egyre nehezebb volt nemet mondani. Annyival egyszerűbb lenne beleegyezni és elmerülni az őrület mocsarában, amiről csak az őrültek tudják, hogy nem igazi ingovány, hanem maga a megváltás. Őrültként bármit mondhatsz és bármit megtehetsz. Nem kötnek a normák, nincs törvény, ami utadba állhatna - ezeket is ő mondta nekem. Én pedig tudtam, hogy igaza(m) van.

Majd eljött a nagy nap. Ezúttal távolabb helyezkedett el, egy fa tövében. Nem mondott semmit, csak bámult rám sokat sejtetően. Ezután megszólaltak a szirénák, amiket ütemes, ismétlődő rengések követtek. Énemre néztem, de nem árult el semmit torz vigyora. Ezt követően elszabadult a pokol. A mobok megőrültek, hol egymást, hol magukat támadták meg. Egy megveszett szarvas éppen felém közeledett, nekirohant a fának és pixeleire robbant. A távolban füst szállt fel, a rendszer összeomlóban volt. Talán feltörték a rendszert? Vagy Kayaba próbálkozik egy újabb eseménnyel. Valójában, már nem is izgatott. Miközben meredten figyeltem a történéseket, a maszkom mellém lépett és megérintett. Valami eltörött bennem. Az érintése annyira élethűnek hatott, hogy úgy gondoltam, ő valóban ott áll mellettem és megérintett. Ha pedig egy illúzió meg tudott érinteni, az csak egyet jelenthet: megőrültem és el kell fogadnom.
- He. Hehe... Hehehe... - Kezdtem kacagni, amiből végül hisztérikus nevetés vált és végigvisszhangzott a környező fák között. Felvettem maszkomat. Nem érdekelt a körülöttem lévő világ. Az sem, hogy az állatok körülöttem mit csinálnak. Ölni akartam. Kiélvezni az őrület szabadságát, amit két éve rabigában tartottam és végre előtörhetett.
Ezért éppen kapóra jött az a néhány sakál, akik az odúmra pályáztak. "Sajnálom kutyulik, de ez az én Asylumom. És ha meg akarjátok kaparintani, apró pixelekre kell marcangolnotok... Úgy, ahogy én foglak titeket." - Ezt gondoltam, miközben előrántottam kilencrészes láncostoromat, amit jó ideje nem használtam. Farkasszemet néztem a behatolókkal, majd elkezdtem pörgetni magam mellett a fegyveremet, néha keresztbe is, hogy ne tudjanak a másik oldalamról megtámadni. Ezután hirtelen mozdulatváltással a felkaromat a lánc röppályájának útjába állítottam, így az a csapódás miatt felgyorsult és most már nem függőleges irányban, hanem kissé ferdén mozgott, ahonnan néhány pörgés után vízszintes irányúvá vált a körpályája, én is perdültem vele együtt, majd elrugaszkodva a talajtól a sakálok felé ugrottam, miközben az alattam pörgő lánc, ha szerencsém volt, telibe találta őket. Ezt követte néhány pörgő- és lórúgás, amivel távol próbáltam tartani magamtól őket, míg nem tudom újra lengetni a láncostoromat. Szeretem ezt a fegyvert pont a kiszámíthatatlansága és dinamikája miatt. Amíg ez nálam van, néhány mob nem akadály - és így kiélvezhetem a pixeleződésük örömét~

by **ZexCeed** Hétf. Nov. 20 2017, 11:21

Bevallom eleinte lelkesen és naivan vágtam bele ebbe az eventbe. Kezdő mesélőként (eddig két játékom ment le tisztességesen) magamra vállaltam azt a feladatot, hogy a koboldos szintkorlátok és maga az invázió, közel egy éves problémája megoldódjon.
Mivel sok játékos már unja a koboldos játékokat, így másképp próbáltam megközelíteni és megoldani a feladatot. Ennyi játékost még soha nem vittem és a figyelmem is csak akkor volna elég rá, ha órákat tölthetnék csak a sao előtt. Nem tehetem meg, és ez azt is mutatja, hogy a szeretem játékokkal sem haladok.
Nem tudom végigmesélni nektek, mert a felesleges kötekedések, valamint a jogos észrevételek hibás lekommunikálása, (segítségnyújtás - szerettem volna társmesélőt, de mivel hozni akarták a karijukat és játékélményként akarták megélni, így senki sem vállalta, pedig eleinte pont Strea ajánlotta fel a segítségét, hogy betársulna - és jóindulat helyett) teljesen kizökkentett és ha folytatnám csak még több hibát és gyenge pontot, támadási felületet halmoznék fel.
Úgy érzem talán ez a legtisztességesebb, ha most befejezem. Az eddigi esemény legyen meg nem történt.
Esetleg ha igény rá, leírom mi történt volna és le tudjátok élményezni.

Jutalmat a napokban kaptok a lejátszott körökért.

by **Kuradeel** Kedd Nov. 21 2017, 08:51

Sokat gondolkoztam, hogy megírjam e ezt nektek gyerekek, de Zekken kihagyott egy fontos dolgot, mert szerény.

Úgy általánosságban a Mesélői rendszer kezd félreértelmezések tárgyává lenni.
Zekken megpróbált odafigyelni a "vele nem akarok játszani" óhajokra, amiből az következett, hogy egy játékos viharos távozást produkált fentebb. A Mesélő játékosi karakterét felhozni pedig irreleváns volt. Mindenki aki tudja, magába nézhet.
Egy izgalmas játék ért véget emiatt.

Legközelebb legyetek karakter és ne user.
//frpg alap szabálya//

by Ajánlott tartalom