Lieselotte Emlékei

Sword Art Online. Az új börtönöm, amiből nem tudok szabadulni.....

De mit is kezdhet magával egy tinilány egy lehetőségektől hemzsegő városban legjobb barátnőjével?
Hát először túlteszi magát a depresszión és a halálfélelmen, és elkezd tűnődni pár dolgon.
Először is amire rájöhetsz elég gyorsan az az, hogy pénz az kell, de aki munkát akar legyen az bármi is tutira megkapja.... Elmondom majd egyszer ezt miért emelem ki, de előbb
Második dolog amire rájöhetsz az pedig egy nagyon fontos dolog. Mégpedig, hogy itt a Kezdetek Városában nagyon nehéz meghalni, hogy kiraboljanak és hasonló biztonsági tényezők....
Harmadik az pedig az, hogyha van társaságod nem fogsz unatkozni.

Miért is fontos ez a három dolog?

Nos erről szólna ez a történet.

Három napja ment a SAO amikor barátnőimmel [ igen szereztem pár újat is] kitaláltuk kéne valami munka, mert pénz kell mindenhez.... így jutottunk el a főtérre egy szép hétfő reggelen állást keresni és nem is tartott sokáig, amikor megláttunk egy plakátot, hogy

"Csirke terelésre keresek bátorkodó embereket. "

Igen, igen elég fura egy meló, de elsőnek megteszi.....
Szóval négyen indultunk neki heroikusan a feladatnak a Kezdetek Városának a szélére, és hamar el is jutottunk oda a helyre, de akkor láttuk meg, hogy már vagy tíz másik játékos vár a feladatra.....
Kellemetlen fejlemény pláne, hogy nem minket néztek ki a feladatra, azóta sem tudom végülis maga a munka mi lett volna....

Nade lényeg ami lényeg, hogy heverjük ki a sikertelen "küldetést" beülünk sütizni.... nem is tartott sokáig, amíg megtaláltunk egy kis sütizőt, az egyik utcáról nyíló kicsi sötét nyirkos sikátorból láttuk meg a következő naaagy utca túlvégén

Bementünk és leültünk az egyik asztalhoz, mi voltunk az egyedüli vendégek a felszolgáló hamar kijött és felvette a rendelést.... Mi pedig csacsogni kezdtünk arról, hogy kéne egy jó munka....
-Pincérnek lenne a legjobb lenni, nézzetek körül, nyugis kellemes környezet, barátságos vevők és stabil kereset....
Ekkor toppant oda a pincérünk az űdítőkkel:
-ami azt illeti mi keresünk felszolgálókat.
Nem tudtam hirtelen se köpni, se nyelni.... ő is egy játékos volt, és az övé lenne a hely?
-Ööööö, engem érdekel!
Feleltem kisvártatva neki, és a többiek is csatlakoztak.

Így esett meg, hogy munkát találtunk a lányokkal, annyira boldogak lettünk, hogy nem bírtunk magunkkal.... másnap kezdhettünk délelőtt, senem korán senem későn, micsoda meglepetés!
A sütinket megettünk, miközben megegyeztünk a fickóval, és hamar ünnepelni indultunk, hamarosan beesteledik és mi szórakozni akartunk.
Nem úgy volt az, hogy négy tinilány a szakadt ruhájukban elindul és megy bulizni, az úgy colt szokás, hogy szép új ruhát veszünk, kicsinosítjuk magunkat és úgy megyünk el az estére.

Addig a kezdéskor kapott sötétzöld topom volt rajtam és egy eléggé kényelmetlen bőr nadrág ami nem pont a legkellemesebb barna színű volt.... Ehelyett kellett valami ami normális legalább.....

Szóóóval irány a piac és ruhaboltok hosszú sora....
Kék szoknya sárga felső....Nem nem jó.... Piros hosszúnadrág és mellé fekete póló.... nem az sem jó.... Fekete rövidnadrág és egy csodás hozzá illő felső? NANÁ! Így jutottam a mai napig kedvenc lazulós ruhámhoz, és azóta mindig ezt hordom amikor csinosnak akarok tűnni.

Vásárlás pipa, hangulat pipa, IRÁÁÁÁNY A BULIIII!!!
mondtuk szinte egyszerre és el is mentünk egy esti klubba.....
hamar találtunk magunknak helyes jóképű társakat és jól is szórakoztunk iszogattunk isten tudja mit és rengeteget nevettünk és táncoltunk

Az este úgy alakult, hogy két társunk hamar kidőlt az itókától... hadd ne mondjam milyen mérgesek lettünk az ünneprontókra... Új társainkkal akartunk hazamenni, de kellemetlen meglepetésként ért, hogy igazából kiakartak minket használni....

Ez úgy derült ki, hogy elengedtük őket picit, mert úgymond sürgős dolguk akadt, ezért egy sötét pici sikátorba mentek ami sötétje el is lepte őket.... Telt gyorsan az idő és Tanja és Lola már megint kifeküdt az utca közepén én és Akane maradtunk...
-Sokáig távol vannak Akane, megkéne őket nézni, te maradj itt én utánuk megyek...-mondtam és barátnőm egy halk bólintással jelezte, hogy érti....

Szóval halkan lépkedve mentem be a sötét sikátorba és kerestem a négy pasit, hogy mit csinálnak eddig, és ekkor a második sarkon hallottam meg a hangjukat
-Te ne parázz már, fogjuk fellökjük őket, rájuk üvöltünk és odaadnak mindent, na gyere menjünk máár, gyanakodni fognak!
Ekkor írtam is egy gyors üzit a többieknek, hogy azonnal tűnjenek el innen ez nem tréfa! majd én is érkezem utánuk....
Amikor rányomtam a küldésre négy kard állt velem szembe.... Hadd ne mondjam mennyire ideges volt a gazdáik arca
Nagy veszekvés tört ki köztük, én pedig a sarokig húzódtam hátrafele...
Zseniális, sarokba szorultam.....
-Azonnal add oda minden pénzedet!
Néztem rájuk meredten és nem tudtam mit tegyek.... elkezdtem zokogni és sírni és zokogni...szóval értitek.....
Ekkor amikor nem vártam rá, egy nyíl csapódott az egyik oldalába és bár nem sérült meg, meg semmi elég volt arra, hogy elijessze őket.....

Hősi megmentőmet viszont akkor és azóta sem láttam... vajon ki lehetett ő?

Minden esetre ez volt az első nagy bulim a SAOban...

Ilyenkor szokott az lenni, hogy az ember többet nem megy el bulizni és inkább bezárkózik nem bízva senkiben és semmiben....

De én nem így tettem....
Másnap reggel elmentünk a munkahelyre, és csodás nap végére érve közölte a főnök, hogy házavató bulit akar tartani nem mellesleg a mi tiszteletünkre is szólna, hogy itt kezdtünk el dolgozni....

Nem gondolkodtunk sokat és két gombnyomással buliruhába váltottunk
A hatalmas party Aincrad szerte ismert volt, ugyanis addig addig duzzadt a nép, hogy kinőttük a helyet és egészen a főtérig vittük magunkkal a hangulatot és a táncot.

De nem itt állt le a dolog... minden szombaton összegyűltünk jó egy évig a cukrászdába és esténként hatalmas bulit szerveztünk a főnökkel.....

Hmm lehet így jópár év után visszanézhetnénk, hátha még ma is szokás!