Sword Art Online Fórum Szerepjáték
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

.: Álomhajó - Tor/túra :.

5 posters

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by Tachibana Makoto Csüt. Júl. 27 2017, 14:16

Igazság szerint nem éreztem úgy, hogy akár egy percet is aludtam volna, bár őszintén szólva ezen nem is csodálkoztam. Amilyen állapotban lefeküdtem aludni, és amilyen sokáig nem jött a szememre álom, valószínűleg alig néhány óra alváson vagyok túl, noha mivel magamtól ébredtem fel, azért messze nem volt olyan rossz a helyzet, mintha valamiféle ébresztőóra keltett volna. Így nem is volt túlságosan ellenemre, hogy megpihenjek egy kicsit a folyosón, és ott ébredezzek tovább. Sűrűn dörzsölve a szememet, és egy koffeinszerű anyaggal megfűszerezett, saját készítésű reggeli italt iszogatva. Lassan magamhoz tértem, mire Liese kilépett az ajtón, már egészen éber voltam. Annyira mindenképp, hogy ne okozzon gondot megállapítani, mennyire meg van rémülve.
Nem, az első gondolatom nem az volt, hogy ha velem történne valami, akkor vajon ugyanennyire ijedt lenne-e, pedig ez lett volna logikus. Ehelyett örültem neki, hogy látom... Szánalmas vagyok :] Mindenesetre a pánikrohamában nem osztoztam. Nem azért, mert nem érdekelt, hanem mert a felfokozott idegállapot nem segít megoldani semmilyen problémát. A lány először láthatott így, teljes nyugalommal talpra állni minden ijedtsége közepette.
- Ne hidd, hogy ennyivel elintézettnek tekintheted, amit tettél - szólaltam meg hűvösen. A haragom ott lappangott a hangomban, nem túl meglepő módon. Elléptem mellette, megfogtam a csuklóját, és visszavittem a szobájukba, Seishinhez. A kalóz jól láthatóan aludt, ráadásul úgy nézett ki, mint egy jóllakott kiscica.
- Először is meggyőződünk róla, hogy nincs semmi baja, de ha nincs, akkor se hagyjuk csak úgy magára. Higgadj le, Liese - mondtam a lánynak szenvtelenül, majd az ágy mellé léptem, és én is megpróbáltam Seishint felébreszteni, finoman megrázva. Majd, mivel nem reagált, megnyitottam a menüjét, és küldtem neki egy party felkérést, amit aztán a kezét megfogva el is fogadtam neki. Így láthattam, hogy van-e valami sérülése, vagy hat-e rá valami negatív státusz.
- Szerintem csak egyszerűen berúgott - böktem az üres üvegre az ágy mellett. Nyilván mélyen alszik, ha matt részegen feküdt le, olyankor az ágyúdörgés se feltétlenül elég ahhoz, hogy felkeltsünk valakit. Kisöpörtem a haját, hogy ellenőrizhessem a szemeit, majd elhúztam a számat egy picit, amikor egyesével felnyitottam őket egy pillanatra. Szóval ezt takargatta annyira. Megértettem miért, tisztában voltam vele, min mehetett keresztül. Bevallom, engem sem derített szívre a látvány, bár csak azért, mert rossz emlékeket idézett fel bennem. De legalább az alapján sincs semmi baja.
- Ne haragudj rám, amiért gonosz voltam veled - mondtam végül, de csak ezután néztem rá Liesére - Az ígéretek számomra nagyon fontosak. Túl sokszor szegték már meg az ígéretüket azok, akik közel álltak hozzám - mondtam halkan, majd visszafordultam Seishin felé, és végre elengedtem a haját, amit eddig félresöpörve tartottam - Az pedig különösen csúnya dolog volt tőled, hogy hazudtál nekem. Mire gondoltál egyáltalán? Így bízzak meg benned? Így bízzon meg benned Seishin? - vontam végül felelősségre a szőkeséget, valamiféle magyarázatot várva - Mennyire voltak őszinték a csókjaid? - tettem hozzá még egy kérdést, majd mélyen, fájdalmasan sóhajtottam egyet. Valamikor ezzel egy időben remegett meg a hajó. Becsuktam a szemem egy pillanatra, és hallgattam az erősödő morajlást. Azt hiszem, most van baj :]
- Felmegyünk a fedélzetre - közöltem a lánnyal, ha kell, és ellenkezik, akadékoskodik, akár a vállamra is kapom. Nyugodt maradtam, és ezt igyekeztem magamból sugározni is, de a lépteim határozottak voltak és hosszúak. Hátha megtámadott minket a miniboss, és azt érezzük :] Mindenesetre a dallam megszűnt.


A hozzászólást Tachibana Makoto összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 30 2017, 11:35-kor.
Tachibana Makoto
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1809
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 30
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 43
Exp:
.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_bal10/7700.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_ures  (10/7700)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by Chakna Szomb. Júl. 29 2017, 20:34

Percekig csak ülök az ágyon, mire sikerül valahogy aktivizálni az agyamat és a tagjaimat… Hitetlenkedve pillantok a menümben az órára… Viszonylag sokat aludtam… Korán aludtam el, úgyhogy még hajnal van, de akkor is 8 órát aludtam.… Akkor mégis miért érzem úgy magam, mint akinek bőven itt lenne az ideje lefeküdni? Komolyan… Még látni sem látok rendesen, és úgy fáj a szemem, mintha legalábbis 48 órája fent lennék… Ég a szemem, a lábam nem akar mozdulni, a fejem pedig húzza vissza a párna, és egyre nehezebb… Nem lesz ez így jó… Nem szabad visszaaludnom!  Valamivel helyre kell tennem magam…
Felállok, és abban a reményben, hogy kicsit magamhoz térek elindulok, nem igazán tudatosan egy irányba, kivéve, hogy szeretnék még egy pillantást vetni az ajtóra, ami mögött a cicafiú eltűnt az este.  Lehet meg kellene keresnem Tachit, és ketten utánajárni a dolognak… De ha arra gondolok, hogy milyen állapotban volt tegnap… Előbb kiderítek valamit.
Megint megpróbálok hallgatózni… Megint sikertelenül… Ilyenkor örülnék ha lenne hallgatózásom… Na mindegy. Mivel nem sikerül információt megtudnom, elindulok amerre a lábam visz… folyosó, folyosó... Nem sokon múlik, hogy elveszítsem a fonalat, és eltévedjek... és közben észre sem veszem, hogy a dallamot követem… Csak mikor úgy 10 méterre magam előtt meglátom az ajtót… De nem tudok sokat agyalni rajta, mert a hajó megremeg, majdnem hasra is esek, és valahonnan sikoltás hallatszik… Mi a… Ez a morajlás pedig kifejezetten idegesítő… Szinte nem is kell gondolkodnom, jól megjegyzem magamnak az ajtót, és elindulok a sikítások irányába, az észlelésemet bekapcsolva, hogy minnél előbb észrevegyem a közelben lévőket, és segítsek, ha tudok. Szinte rohanok, miközben egy megérzéstől vezérelve a vállamra akasztom az íjamat az inventoryból.
Chakna
Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 1317
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 22
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_bal9545/9700.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_ures  (9545/9700)
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by Lieselotte Sherlock Vas. Júl. 30 2017, 11:07

Rémült arccal néztem szembe Tachival.... igen várható volt, hogy dühös lesz rám és a szavai egészen mélyre értek, mintha egy hűvös hosszú kard fúródott volna a szívembe...
Tachi mondta írta:Ne hidd, hogy ennyivel elintézettnek tekintheted, amit tettél
Szavai megrengettek, de tudom, hogy megérdemlem, elszégyellettem magam és a padlóra nézve kezdtem gondolkodni:
~Micsoda ember vagyok, kegyetlen és undorító.... nem tudo..~ ekkor ragadták meg a kezem és bementünk a szobába ahol Seishin aludt. Amikor ránéztem és eszembe jutott az este, mintha még egy kés került volna a másik mellé. Nem nyugtatott meg a dolog, hogy alszik és berúgott amiatt nem lehet felkelteni, sőt még rosszabbá tette a dolgot. Amikor Tachi ismét hozzám szólt, és elnézést kért, nem értettem miért tette...

Amikor szavait folytatta, összetört szívem és lelkem, lábam remegett, szédültem.
Mire gondoltam? Nem is tudom már, miért bízz bennem? Nincs rá okod. Seishin miért tegye? Neki sincs rá oka.
Ment végig a fejemben és ahogy a férfi szemébe néztem tekintetem el is kaptam onnan, és próbáltam értelmes magyarázatot adni, bár tudtam az nem fog menni....
-Tachi.... csa-csakis én tartozom neked bocsánatkéréssel, ahogy Sei-Seishinnek is...-néha néha csuklott meg a hangom, szemeimen pedig könnyek jelentek meg, hiszen hiszen meg sem érdemlem őket, egyikőjüket sem....
-Tudom mit gondolsz rólam, és nincsen magyarázatom rá, az izgalom talán ami miatt így cselekedtem..... Csókom pedig hiába szólt szívből, tudom megbántottalak és hogy nem jelent mostmár semmit neked. Őszintén sajnálom.
Ekkor remegett meg a hajó, nem nem jókor, sőt a lehető legrosszabbkor.... Tachi megfogott és húzott fel a fedélzetre, nem álltam nagyon ellen, nem is lettem volna képes rá, de amikor rohantunk felfelé az egyik folyósón megláttam valakit egy ismerős arcot, egy ismerőst akitől most rettegtem, de utána kiáltottam:
-Chaknaaa! Erre gyereeee erre!-próbáltam Tachit visszafogni kicsit várjuk meg a lányt is, de nem tudtam, sőt elis estem közben, ahogy az egyik deszka kifordította alólam a talajt, hamar fel kellett állnom, mert Tachi nem nagyon lassított. Odafent pedig remélni tudtam Chakna utól ér minket.

Ha odaért mellénk, ennyit mondtam neki:
-Mindent elrontottam Chakna mindent.... Seishin.... Tachi.... mindent......
Dőltek belőlem ki most már a könnyek és mivel tudtam mindenkit megbántottam, kezeimmel eltakarva arcomat rohantam a hajó orrához, ahol legalább nem fognak látni engem annyira.
Kellett egy kis idő, hogy végig gondoljam mit tettem....

Ellöktem magamtól Seishint azzal, hogy Tachival voltam és ellöktem magamtól Tachit azzal, hogy Seishinnel voltam.... Chakna pedig Sei miatt tuti haragszik rám.... A kellemes út oda, barátaim oda.... életem pedig megint értelmét vesztette....
Futottak a szomorú gondolatok bennem végig, ahogy semmivel nem törődve a hajó orrában, térdre rogyva sírtam....
Lieselotte Sherlock
Lieselotte Sherlock
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 132
Join date : 2017. Jun. 07.
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_bal599/600.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_ures  (599/600)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by Seishin Hétf. Júl. 31 2017, 23:15

Fáradt voltam, végtelenül fáradt, a testem a lelkem is. Túl izgatott voltam ezért nem pihentem eleget. A sok mászkálás a sok izgalom is meg tette a hatását rendesen.
A lelkem reszketett amikor Liese közelében voltam, szegény egészen picire húzta össze magát a múlt eseményei. Az amikor meg pillantottam Tachit a lelkembe költözött egy ördög. Ördögöcske pedig lelkem izzó tűzét kételjel és félelemmel kezdte táplálni. Az egész egy pillanat alatt robbant a lelkemben, nem is inkább belém mart, mint valami vad fenevad. Mintha Béke farkasa kostolt volna belém. Nem is bírtam túl sokáig, a vacsoránál az érzés amiatt amit Liese mesélt elhatalmasodott rajtam. Az is rá segített, hogy egy tökéletes napot akartam. Olyat, hogy ha már nem leszünk egymáséi én amig élek boldogan tudjak gondolni nem csak a mai, de az összes napra. Ezen napok minden percére mosolyogva tudjak vissza emlékezni. Pont, úgy ahogy a barátaimra, mai napig, ha Vissza emlékszem rájuk boldogság, de némi szomorúság is költözik belém. A szomorúság nem az együtt töltött idő boldog pillanatai miatt van.
Most itt vagyok újra egy olyan helyzetben, nem inkább csak hasonló az egész. Mert úgy érzem elvesztek, vagy talán már el is vesztettem valamit és valakit, ami a számomra fontos volt.
Újra úgy érzem, lesüppedek a mocsárban, lassan magába szippant és nem ereszt. Minden egyes korty alkohol után úgy érzem tapadós indák ölelnek belül körbe. Mik lassan egyre feljebb kúsznak rajtam és egyre mélyebben hatolnak belém. Be lökőm közös szobánk ajtaját és szinte fel sem tűnik nem csak az én szobám az. Még meg iszom az utolsó cseppeket, végül meg botlok valamiben. Talán épp a saját lábamban és a külvilág egyszerűen meg szűnik abban a pillanatban. Al aludtam az alkohol miatt, vagy bevertem valamim és azért? Nem érdekel, talán jobb volna, ha már fel sem ébrednék. Akkor ez is elmúlna, nem kellene soha többé éreznem ezeket a dolgokat. Igen.... talán... talán tényleg jobb lenne elpixelezödni és eltűnni.

*Álmodtam..... nem is tudom a napját mikor álmodtam hasonlót utoljára. Vagy mikor álmodtam és éreztem közben ekkora nyugalmat. Az álmom szinte majd nem tökéletes volt. Amit egy szinte minden irányból hallatszó zene kisért végig. Nagyon kellemes dallam és halk ének. Én csak feküdtem a magas fűben és szemeim lehunyva élveztem a zenét. Az álom béli ábrándozásom egy hang törte meg. Mikor ki nyitottam a szemeim egy lány hajólt fölém és meg pöckölte a homlokom.
-Már megint álmodozol?
Kérdezte mosolyogva a lány, akinek felszerelésén egy pixeles karcolás piroslót.
-Talán.... csak egy kicsit, inkább azt akarom mai nap sose érjen véget. Mélyen magamba vésem minden pillanatát.
A lány elmosolyodik és meg paskolja az arcom.
-Na gyerünk te lustaság a mobok nem repülnek elénk fel kínálva a sok xp-t és aranyat.
Az egész jelenet egy újra átt élt álombéli pillanat. A zene szinte tökéletes volt hozzá, az ének az érzés. A mosolyok, a lány és a három fiú ki nyújtottak kezük felém és hívtak.*

Eközben a valóságban mi történik, nem tudom, hiszen nem vagyok úra a testemnek. Én most egy olyan világban vagyok, ami talán a valóság. Az a másik ahol meg annyi fájdalom és halál van az az álom, egy rémes kegyetlen álom.
Az a csúf és rémes világ mit álmodtam még ezt is tönkre tenné? Az a másik világ az a fura álom nem hagy nyugtot még most sem végre békére leltem. Végre ki szakadtam abból az álomból és végre haza találtam. A zene közben fel erősödött, mintha a rút világot próbálná kizárni. Még is tompa foszlányok eljutottak hozzám és én gondolatban kezeim fülemre tapasztottam. Nem, nem akarom hallani, nem akarok vissza térni oda soha.
"Szerintem csak egyszerűen.....Ne haragudj.....Őszinték a csókjaid....csak is én tartozom neked....tudom, mit gondolsz..."
A szavak olyan tompák voltak, mintha eonokal korában mondta volna valaki csillagok távolságából. Még is két hangot fedeztem fel benne, egyik kicsit fájt a másik... a másik is.
A cicám magamhoz húzom szorosabban, de a drága bocikám olyan rideg. Rideg és kemény és mér nem is cica formája van egészen. Ki nyitom egy pillanatra a szemem, és ha most létezne, fájdalom biztosan égetné a retinám a fény. Azon kapom magam kábán félig a rút álomvilágban és félig az ideális helyen barátaimmal vagyok. Közben pedig pallosom fogom mind két helyen. Egyik világban fogom és forgatom mobokat ölünk. Megint egy másikban pedig úgy ölelem magamhoz szinte az már kéjes és buja. Lábaim és testem szinte körbe öleli.
Drága fegyverem... Drága szerelmem ekkor újra néhány kép villanbe fejembe és émelyegve, tántorogva felálok. Pallosomom hűséges fegyverem kezemben és támaszom. Nem borulok, fel mikor a szoba morajlani kezd. Ja igen hol is vagyok, fa minden hol idegen tárgyak... Elraboltak volna? Nem akkor a fegyverem nem lenne kezemben. Kell néhány perc, hogy az agyam újra helyre álljon. Nem is biztos, hogy akarom, hiszen ott az a másik világ. A kellemes zene, a boldog pillanatok és itt meg minden az ellenkezője. Lassacskán felszínre törnek a képek az érzések, valami nedves melegség csorog végig az arcomon. Rá ébredek, hogy sírok, de miért sírok én most? Aztán jön a válasz is Liese... és Tachi..... lassacskán rá ébredek, hogy azok a hangok eonok és csillagok messzeségéből a két személy hangja volt. Csak a foszlányok maradtak meg, értelmetlen kaotikus kavalkád ként. Liese és Tachi....Tachi a Liesel közös szobánkban, de miért kell ezt csinálni?
A hajó meg remeg teljes egészében, mintha földrengés lenne olyan az egész. Lassan kábán és támolyogva eljutok addig, hogy az egyik kis szekrényt is támaszként tudjam használni. Majd mi után kisé jobban ki tisztult a fejem vagy legalábbis én úgy éreztem. Persze lábaim miatt remegő léptekkel indulok el az ajtó felé. Úgy látszik, valami baj lehet, és úgy látszik, én már nem igazán érdeklek senkit sem. Veszély van, mert egy hajó csak úgy nem morajlik meg remeg. Ennyit még egy száraz földi ember is tud a hajózásról. Még is itt hagytak mind a ketten, bár lehet direkt volt. Az is lehet, csak az érzékeim játszadoznak velem, és nincs is baj. Ők ketten biztos együtt vannak valahol a hajón. Ki nyitom hát az ajtót és kilépek az üres folyosóra. Fegyverem szorosan markolva húzom magam után, mint holmi kazamatából szabadult zombi. Talán a mozgásom, a kinézetem is most az élő holt állapotra hasonlít kicsit.
Seishin
Seishin
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 447
Join date : 2017. Jan. 31.

Karakterlap
Szint: 30
Exp:
.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_bal3371/3500.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_ures  (3371/3500)
Céh: Unity

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by ZexCeed Szomb. Aug. 05 2017, 23:36

A fedélzet teteje:
Liese és Tachi: Amikor elhagyjátok a szobát még Sei nem tért magához. Amikor felértek örvénylő tömeget láttok, szinte mindenki a fedélzetre sietett, így jól tetted, hogy fogtátok egymás kezét. A felszínen a sugárzó napot, csak alig pár felhőfoszlány takargatja, a távolban semmit sem láttok, azt viszont igen, hogy pár játékos valamit kihajolva figyel a fedélzetről, ha ti is így tesztek... sötétlő, tömör azonosíthatatlan plazmaszerű "izét". Ha részletesebben megfigyelitek, olyan mintha valami a hajó aljára tapadt volna. A vízfelszínt szürkés fénnyel töri meg, de nem lóg ki belőle egy része sem. Talán nem is lény, lehet csupán zátonyra futottatok? De a hajó a maga, lassú tempójával halad tovább, előre. Az az "izé" mégis... olyan, minta kicsit mozogna már-már lassan, de pulzálna. Valamint elég terjedelmes, "akármiről" lehetett szó, hisz az egész hajót körbeérte, és olyan volt... mintha alulról ölelné körbe. Riadalom tört ki a játékosok között, elkezdődtek a találgatások, de azzal szinte mindenki egyetértett... ez a miniboss.
Mi lesz most?
Jobbra tőletek pár mentőcsónak sorakozott, amit vész esetén a vízre lehet bocsájtani. A tömegben talán fel sem tűnik nektek, hogy Loren aggódva ugyan, de karba tett kézzel támaszkodott az egyik állványnak, kissé megpróbálva elbújni a tömegben. A macska fiú, pedig már a korláton kapaszkodva két lábával és két kezével, valamint farkával idegesen csapkodva hol a korlát oszlopát, hol pedig csak körülfonta azt. A szemei nem tükröztek félelmet, inkább türelmetlenséget és határozottságot... De... senki nem tesz semmit, úgy tűnik ezek a "boss-ölők" eddig biztonsági játékot játsszanak, senki sem lép semmit, esetenként átadják magukat a pániknak, vagy nyugtatni próbálják egymást. Viszont, aki elég jól körbenéz az fellel pár tettre kész pillantást, akik csupán arra várnak, hogy a lény megmozduljon... Vagy történjen bármi, amivel lehet kezdeni valamit.

Chakna: Már a fedélzeten voltak, de könnyen kiszúrtad őket. Útközben nem nagyon kellett segítened senkinek, hisz szinte mindenkinek megegyezett az útvonala. Felfelé. Kilyukadva a fedélzeten lassan oda értél melléjük, Lie akadály nélkül panaszolta el a baját, majd megpróbálkozhattatok felfedezni a történteket. Te is láthatsz mindent, együtt vagytok, a zavaró tényező csupán a hajón kitört riadalom okozta moraj lehetett. Páran még kis híján nektek is szaladnak, hogy a korláthoz érjenek. Akik késnek, azoknak bizony kevesebb hely jut, de az anomáliát így is egész jól látni.

Seishin: Hallasz és érzékelsz mindent, mégis később térsz csak magadhoz, mikor ők már magadra hagytak téged. Nem vették észre, de talán nem is láthatták, hogy ébredezel, hisz félálomban még kusza az idő. Támolygásod hamar oldódik és elmúlik, alig fél perc, míg a virtuális vér felserken a testedben és a kábaság elmúlik. Éles morajt hallasz a fedélzetről, kiabálások, és riadalom okozta hisztériák. Ha fedélzet felé indulsz meg persze. Felérve megláthatod őket, mindhármukat, valamint ahogy a többiek, úgy te is tapasztalod azt a furcsa anomáliát, ami a vízből még ki sem látszik, de a hajó aljára tapadt.

Várhattok, perceket, majd hosszú perceket... a víz lecsendesedett, a moraj elhalkult és csupán halk folyamatos tompa búgást hallotok... a mélyből. Telik az idő és ezen kívül nem történik semmi.

Következő határidő: 08.13 - Vasárnap.
ZexCeed
ZexCeed
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 165
Join date : 2016. Oct. 27.
Tartózkodási hely : Zabuta

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by Chakna Hétf. Aug. 07 2017, 09:15

A kiáltások a fedélzet felől szóltak, úgyhogy gyors lépésekkel haladok arrafelé… Megnyugvással tölt el, hogy útközben senkivel nem találkozom, akinek segítség kellene. És egyre inkább biztos vagyok benne, hogy a fedélzeten történt valami. Teház mégjobban igyekszem oda. Először nem veszem észre Lieset és Tachit.  Liese kiálltására viszont felkapom a fejem, zölden világító szemmel. Még mindig aktív a látás jártasságom, és az észlelésem is. Éppen ezért nem nehéz egy pillanat alatt kiszúrni hogy merre vannak, és a helyzetre való tekintettel lenyelem az ellenérzéseimet, és odamegyek. Már ekközben bennem van a kérdés: Hol van Sei? Miért nincs velük? Mi történt? De egyelőre leköti a figyelmemet, hogy Liese elesik, mert Tachi nem lassít le. Szóval sietek utánuk, mert így még el fog esni párszor…
Kissé kifulladva érem utol őket már a fedélzeten, ahol Liese teljesen kiborul, és elrohan…
- Mi történt? - nézek Tachira kérdő tekintettel. Nem értem én ezt az egészet…  
Ha kapok választ, akkor utána indulok Liese után, ha nem, akkor pár pillanat múltán sóhajtva teszem ugyan ezt.
Odaérve hozzá átölelem Lieset, és egy darabig így maradok, csendben. Utána igyekszem a szemébe nézni
- Mit rontottál el? - kérdezem barátságosan, szelíd hangon. Én nem hiszem, hogy bármit elrontott volna… A Seijel kapcsolatos aggodalmamat pedig pillanatnyilag lenyelem, és elteszem későbbre. Úgyse tudna válaszolnim ameddig ilyen állapotban van…
Ami pedig a fedélzeten kitört riadalmat illeti… Momentán csak annyira érdekel, hogy ne kerüljünk közvetlen veszélybe. Egyedül a Noirt figyelem félszemmel, néha egy-egy pillantást vetve Lorenre is. Mert nem múlt el az érzésem, hogy valami nem stimmel velük.
Chakna
Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 1317
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 22
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_bal9545/9700.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_ures  (9545/9700)
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by Tachibana Makoto Hétf. Aug. 07 2017, 11:54

Nem számítottam válaszra. Nem volt rá szükségem, csupán azt szerettem volna elérni, hogy érezze a bűntudatot és elszégyellje magát. Amit tett, az felelőtlen volt. Ha egyszerűen megbocsájtom, és nincs semmi következménye, akkor legközelebb ugyanúgy hibázni fog, és ugyanúgy meg fog bántani valakit. Lehet, hogy nem engem, hanem Seishint. Vagy bárki mást. Látva az arcát, azt hiszem rájött, hogy mi a probléma, és remélhetőleg tanul is belőle. Hibázni lehet, hiszen emberek vagyunk, és addig, amíg tanulunk a hibáinkból, addig nincs is baj. Más kérdés, hogy az én gyenge szívem is alig bírta elviselni ezt a látványt. Nem esett jól, hogy szembesítenem kellett a hibájával, hogy kérdőre kellett vonnom az érzéseivel kapcsolatban, és mindezzel fájdalmat okoztam neki. Őszintén reméltem, hogy én magam nem hibázok éppen. Akárhogy is, a lány bocsánatot kért, nekem pedig ennyi elég volt ahhoz, hogy meg is bocsássak neki. Egyedül a hajó remegése akadályozott meg abban, hogy ezt tudassam is vele. Gyorsan kellett döntenem, és én úgy határoztam, hogy felmegyünk.
Bár sokan nem értenének egyet velem, de annyira gonosz és kegyetlen ember nem vagyok, hogy hagyjam Liesét botladozni, úgyhogy az első alkalommal, amikor elesett, felkaptam az ölembe, és úgy haladtam vele tovább. Talán nem volt rossz dolog az, hogy összefutottunk Chaknával, bár minden bizonnyal csak fent fogunk találkozni, ugyanis valóban nem lassítottam, minél előbb tudni kívántam, mi folyik odakint. Viszont amíg a meredek lépcsőkön és a hosszú folyosókon haladtunk, legalább annyi időm volt, hogy megosszam Liesével az érzéseimet. Most, hogy ilyen közel volt a szívemhez.
- A csókod még most is a világot jelenti számomra :] Szeretlek, nyuszim - mondtam a lánynak elég hangosan ahhoz, hogy a zaj ne nyomja el a szavaimat. Igen, a kétségek felmerültek bennem, de csak azért zaklatott fel ennyire mindez, mert ez a pöttöm szőkeség elrabolta a szívemet. Ezen pedig nem fog változtatni egyetlen hiba, legyen az akármekkora. Talán kettő sem, vagy három. Nem tudom :]
Mikor felértünk a fedélzetre, nyomban letettem a lányt a padlóra, és körülnéztem. Első pillantásra semmilyen veszélyforrás nem látszott, de mivel jóformán még semmit sem láttam, ezért ez cseppet sem nyugtatott meg. Nem, ideges nem voltam, higgadt maradtam, de kétségtelenül feszült voltam. Ezen nem segített, hogy Liese végül elrohant, ám nem ez volt az első alkalom.
- Túl sok minden. Majd mesélek - mondtam Chaknának, amint utolért minket, és hagytam, hogy a lány után menjen. Én is így terveztem, előbb azonban a meglátogattam a hajó korlátját, és lenéztem vízbe. És valóban, a sejtéseim beigazolódtak. Bár nem így képzeltem el a Krakent, de valami kétségtelenül megkapaszkodott a hajó aljában. Remélhetőleg nem töri össze, és ronda csápok se lőnek ki a vízből, hogy letarolják a hajó fedélzetét. Nagyjából fél perc elteltével követtem a lányokat a hajó orrába, félretolva néhány másik bámészkodót. A morajlás és a nyugtalanság lassan megszűnni látszott.
- Valami kapaszkodik a hajóba. Bármi történik, maradjatok mögöttem. Megvédelek titeket - közöltem velük, amikor odaértem melléjük. Hangom határozott és céltudatos volt, a pajzsom pedig készen állt, hogy bármilyen támadást visszaverjen, és megvédje mindhármunkat. Szerencsére úgy tűnt, Seishin is biztonságban van, remélhetőleg ő is felébred és feltalál a fedélzetre előbb-utóbb.
Tachibana Makoto
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1809
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 30
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 43
Exp:
.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_bal10/7700.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_ures  (10/7700)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by Lieselotte Sherlock Kedd Aug. 08 2017, 18:19

Nem, nem, nem azt hiszem, ahogy Tachi megfogott miután elestem, mert próbáltam megállítani, az engem eltöltő érzelmek valósággal a végletekig sodortak..... Rettenetesen megbántam mindent és amikor kimondta, azokat a szavakat, amiket mástól nem is akartam hallani, nos akkor a boldogság helyett engem szégyen érzet töltött el.... Nem szóltam semmit, nem is tudtam volna, azt hiszem nekem ott abban a pillanatban annyi járt a fejemben, pláne amikor felértünk...
~hogyha nem állna ennyi ember a korlátnál rég a vízbe vetettem volna magam~
Igen komolyan gondoltam, mert az álltalam családként fogadott személyek mindegyike haragudott rám, így vagy úgy...
Amikor előre rohantam, az első gondolatom is ezzel kapcsolatos volt, de nem volt elég erőm és bátorságom megtenni... Így térdre rogytam és sírni kezdtem...
Amikor Chakna odajött és megölelt, mintha egy hatalmas gát szakadt volna át és hebegve habogva bőgés közben kezdtem neki ecsetelni....
-Hogy-hogy Seishint én szeszeretem és utána Tachival és akkor amiamikor jöttünk ide én Seishinnel, de nem nem akarakartam hogyhogy ne tudtudja és elelmondtam neki, és ezért ő elment és én nem tudtam felkelteni és és a hajó és mindent tönkretettem.....
Dőlt ki belőlem az így útólag koránsem értelmes szöveg, de azt hiszem egy olyan lelkiállapotú lánytól ezt most ellehet nézni....

Amikor Tachi odajött hozzánk és a hideg szavai, a hangja, nem, nem akartam hallgatni, így szememmel körbenéztem és egy csónakot láttam,
~Igen! Arra kell mennem ez lesz az!~ Nem bírtam most a folytogató levegőt, így a leghasznosabb dolgot tettem amit tudtam.... Futottam... Vagyis őőő izé, elindítottam a miniboss ellen a küzdelmet (ez mennyivel menőbben hangzik Razz ), azzal, hogy a macskafiút, aki a csónakok felé utamon útba esett megfogtam egy pillanatra és mondtam neki még könnyes szemekkel:
-A csónakkal le és támadjuk meg, így elsüllyedünk...-igen láthatta rajtam, hogy valami nem stimmelt, de a szívemben lévő fájdalmat és szenvedést, most hosszú idő után először valamin le tudom vezetni... és így a csónakba íjászokat és bátorkodókat vártam akik velem ereszkednek le a vízre, megpiszkálni a nagy fekete izét....
Lieselotte Sherlock
Lieselotte Sherlock
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 132
Join date : 2017. Jun. 07.
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_bal599/600.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_ures  (599/600)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by ZexCeed Kedd Aug. 22 2017, 21:19

Fedélzet:
Mindenkit elönt az izgalom a találgatás, viszont mindenki tudta, hogy egy minibossal is számolni kell, most - talán a kezdeti sokk miatt - mégsem lép senki, Liesen kívül. Ő volt az, aki megszólította Noirt is, a macskafiút aki ezzel a válasszal méltatta:
- Brr.. te sem gondoltad komolyan ugye? Odalent minden csupa víz! - Akadékoskodott, láthattad, hogy még a hideg is kirázza a gondolattól, és erősen próbálta elnyomni a felháborodást a hangjából.

Amennyiben, megkísérlitek Liese ötletét, tehát a csónakokat, úgy sikerrel jártok, sőt, két srác és egy lány is segít leengedni őket. Tehát két csónak kerül a vízfelszínre, veletek együtt. A másik csapat is három fős, de biztonságos távban maradtak tőletek, és a hajó sodrásától is. Ahogy, leértek, láttátok hogy a hajóból hajszál-repedések irányultak felfelé, majd ahogy lentebb értek, úgy lesz egyre mélyebb és bizarrabb, de átlátni nem láttok át, mégis elgondolkodtattok rajta, mennyi ideje lehet hátra a hajónak, vajon mekkora sebességgel dől be a víz, és mennyi idő míg összeroppan a nyomás alatt... Mégis, aki közelebb megy, az rájön, hogy annyira nem súlyos a helyzet, ahogy elsőnek tűnik. Sőt! Mintha valami gátolná, hogy továbbrepedjen, vagy víz öntené el a hajó belsejét. Sőt, talán meg kellett volna már dőlnie is, ha tényleg annyira csúnya lenne a helyzet.

Amennyiben, így döntöttetek, úgy leértetek. Láthattátok, hogy valami van a víz alatt. Mintha egy merő iszapfelhő lenne, de még így is legalább két méter mélység választ el titeket tőle. Hatalmas, talán nem is szörny, csak megfeneklett a hajó? Mi lesz?

Ha nem így tettetek, még mindig maradhattatok a morajló tömeggel, tanácskozhatatok, találgathattatok, de nem úgy tűnt, mintha bármi is történni akarna. Valamint lemehettetek, vissza a fedélzet aljára.

Seishin:

Te később tértél magadhoz, így kiüresedett kabinok fogadnak, de tisztán hallod a fenti zajokat. Ugyanakkor amennyiben elhagytad a kabint, feltűnhetett a repedések kisebb sora a falon, valamint visszafele a hajó "feneke" felé haladva, ezek a repedések erősödtek. Víz egyenlőre nem dőlt be rajta, de láthatóan átnedvesedett a fal. Mi lesz? Merre indulsz?


Seishin: 500 szóval pótolj kérlek, ha nehezedre esik, akkor írj rám, megpróbálok még bővíteni az eseményeken, ha sietsz még a fentieket is beéred.

Határidő: Augusztus 29 - Kedd.

Bocsánat a késésért, igyekszem felkapni a tempót megint.
ZexCeed
ZexCeed
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 165
Join date : 2016. Oct. 27.
Tartózkodási hely : Zabuta

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by Chakna Hétf. Aug. 28 2017, 09:52

Nem akartam mégjobban megkeverni a dolgokat. A legjobb az lett volna, ha egyáltalán nem futok beléjük…
Na de a helyzet egyre inkább aggasztóvá vált, így pedig legalább nem kell attól tartanom, hogy valami bajuk esik, én pedig nem vagyok ott. De hol a fenében hagyták Seit?
Liese kiborul, én pedig Tachitól próbálom megtudni, hogy mi történt. Nem szívesen, de elfogadom, hogy most túl sok időt igényelne, hogy elmondja, ezért bólintok, és elszaladok Liese után.
Én nagyon igyekszem megérteni miről beszél, de valahogy túl sok részlet hiányzik… Seit szerette, oké, ez megvan, elég nyilvánvaló volt ott a kastélynál… Tachival… Tachival micsoda? Bár… el tudom képzelni, azt hiszem.. De akkor meg azt nem értem, Tachi miért tűnt olyan feldúltnak mikor veletek találkozott… Idejöttetek Seijel … Szóval ti romantikus utazást szerettetek volna ebbe pedig bekavart az is, hogy Tachi is megjelent.. Ha jól értem…
Az mindenesetre elég nyilvánvaló, hogy nagyon nagyon a lelkére vette a dolgot, úgyhogy újra megölelem, olyan nővérkésen, és megsimogatom a fejét, hogy megnyugodjon.
- Nyugodj meg, nem tettél semmi rosszat - duruzsulom közben, bár erről még nem vagyok teljesen meggyőződve. Az mindenesetre biztos, hogy Sei nem miatta nem ébred fel, és így hogy ezt végiggondolom kezd valami furcsa lenni az álom és az alvás kapcsán.
Közben Tachi is megérkezik, és már-már ellentmondást nem tűrve kijelenti, hogy maradjunk mögötte. Én harc esetén egyébként is hátul maradnék, végülis íjász vagyok… Mindenesetre kérdő tekintettel nézek rá, hogy kicsit bővebben vázolja a helyzetet, hogy közösen ki tudjunk találni valamit. Ez hiba volt. Mert ez a néhány pillanat elég is hozzá, hogy Liese felpattanjon, és elszaladjon. Én pedig hiába kaptam a keze után… Mire pedig én is felpattantam és utánarohantam, hogy megállítsam ha butaságot akarna csinálni, már csak Noir mellett érem utol.
- Liese, fogalmunk sincs mi a csuda az a valami, és hogy egyáltalán le tudjuk-e vadászni. - igyekszem meggyőzni- Amíg nem tudunk valamit jobb ha nem keveredünk harcba! -közben Noirt nézem. Még mindig gyanús nekem a teljes legénységgel együtt. Ha tud valamit, akkor épp itt lenne az ideje, hogy elmondja.
Chakna
Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 1317
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 22
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_bal9545/9700.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_ures  (9545/9700)
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by Tachibana Makoto Hétf. Aug. 28 2017, 18:35

A lelkizést meghagytam a lányoknak, úgyhogy nem is különösebben figyeltem rájuk. Inkább arra koncentráltam, hogy ha esetleg mindenféle csápok emelkednének fel, és megpróbálnák elsöpörni a fedélzeten lévőket, akkor meg tudjam védeni őket a pajzsom segítségével. Egyelőre azonban semmi ilyen nem történt, csendes volt a víz felszíne, és ahogy néztem, mindenki tétlenül várta, hogy történjen valami. Ez általában nem szokott jó jel lenni, elvégre ha csak reagálsz valamire, akkor alapból lépéshátrányban vagy. Vajon mennyire vagyunk veszélyben? Vagy ez csak vaklárma?
A csendet végül Liese törte meg, aki teljesen váratlanul elfutott a csónak felé. Se én, se Chakna nem tudtunk időben reagálni, bár még az is lehet, hogy én utol tudtam volna érni. Csakhogy nem szándékoztam. Kíváncsi voltam, mi van odalent. A csónak talán törékenyebb, de én itt is-ott is meg tudtam őt védeni. A helyszín nem számított, és amíg mellettem volt, biztonságban érezhette magát. Úgyhogy amikor Chakna megpróbálta csitítani a lányt, én megfogtam a vállát finoman, és nemet intettem neki.
- Így izgalmasabb lesz, mint itt dekkolni :] - vigyorogtam, majd behuppantam én is a csónakba. Ha Chakna nem jön, akkor behúzom magam mellé, de ha mi ketten megyünk, akkor csak nem hagy minket magunkra. Miközben leereszkedtünk, képet kaphattunk a hajótest állapotáról. Nem nézett ki túl jól, de egyelőre tartotta magát az öreglány annak ellenére, hogy a szorítástól mindenféle vészjósló hangok jöttek ki bentről.
- Ez a hajó el fog süllyedni - jelentettem ki egykedvűen. Talán tényleg jobban járunk a csónakkal, ez a lélekvesztő nem valószínű, hogy eljut a legközelebbi kikötőig.
- Bármi is tapad a hajóhoz alulról, ha elengedi, akkor az egész szét fog esni. Lehet, hogy nem érdemes megcsiklandozni - mondtam, miközben a lényt bámultam fél szemmel, a másik fél szememmel pedig a társaságomra pillantottam.
- Romantikus csónakázás, valaki? :] - vigyorodtam el, mintha mi sem történt volna az elmúlt napon. Én kész voltam megadni az esélyt Liesének és megbocsátani neki. Bolond lettem volna elengedni... de azt tudnia kellett, hogy ha felelőtlenül viselkedik, azzal megbánthat másokat. Ez az a lecke, amit nekem is meg kellene tanulnom :]
Tachibana Makoto
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1809
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 30
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 43
Exp:
.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_bal10/7700.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_ures  (10/7700)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by Lieselotte Sherlock Vas. Szept. 10 2017, 09:23

Igyekezett Chakna meggyőzni, hogy ne menjek, de nem tudtam mit kéne tennem... A kétség a fájdalom, a megbánás. Sírástól Vöröslő szememmel néztem az övébe, mely egyértelműen határozott és eltántoríthatatlan volt. Nem engedek most neki, talán ezt letudta olvasni a szememből, de nem miatta, leginkább saját magam miatt történik meg, főleg, ha belegondolunk mi mindent sikerült összekutyulnom.
Seishin haragszik, mert eltitkoltam előle valamit, vagy inkább valakit.
Tachi haragszik, mert nem voltam őszinte vele.
Így leglogikusabbnak az tűnt, hogy tőlük elszakadva folytatom az utat, vagy hazamegyek. Nehezemre esik a szemükbe nézni és még nehezebb lenne úgy tennem mintha semmi sem történt volna. Erre legnagyobb bánatomra nem egyedül és nem is idegenekkel mentem le a csónakkal, hanem a két személlyel, akiket nem akartam most látni. Kicsit rosszul esett, hogy nem értették meg, hogy miattuk akarok elmenni, de ugyanakkor jó érzés is volt, hogy lehet nem haragudnak annyira, mint hittem.
Tachi szavai elkeserítettek megint, de összeszorítottam fogaimat, ahogy bírtam és igyekeztem nem sírni. ~Még hogy romantikus csónakázás. Inkább lett kín és bánat hajója~gondoltam. Persze az ábrázatom olyan mértékben csúnya lett ettől, hogy aki rám nézett, nos ő biztos sejtette nem vagyok sem vicces, sem jó kedvemben…

Tekintetemet inkább a másik csónakra irányítottam, ahol másik három kalandor ült és ujjaikkal mutogattak és beszélgettek, de nem tettek semmit… majd a mélybe nézteí, de sajnos nem láttam mi történik, csak a repedéseket melyek felfutottak a hajó oldalán.
Nem jó jel  pláne, ha azt nézzük, hogy lehet van egy másik lyuk is rajta valahol, amit nem látunk és túl nagy ahhoz, hogy a hajóval tovább mehessünk... Tiszta Titanic, csak ott nem volt szörny.

Felnéztem a hajón lévőkre és az első sorban még mindig ugyanabban a pózban találtam Noir-t. Nem értettem miért nem jött velünk, ahogy azt sem, hogy a legénység többi tagja miért nem indított egy csónakot, ahogy azt a másik csapat tette... Azt hiszem velük el kell majd beszélgetnünk, és nem én leszek a jó zsaru... ~Lehet többet tudnak annál, mint amit elmondtak? És mi volt ez a zene? Nem hiszem, hogy a szörnyből jött volna az bőven utána történt… Inkább… Neee! Ugye nem lehet ezzel csalták volna ide?! Ha ezt tették volna, akkor nagyon indokuknak kellett lennie hozzá, mert mindenki élete veszélyben van tőle! Meg kell tudnom mi ez a izé!~

Vállatvontam.-Háát nincs más hátra akkor!- Majd megint a mélybe néztem és elhatároztam magam. Azzal a hirtelen pillanattal ugrottam bele a vízbe és úsztam le a szörny mellé, vagy ha elértem alá, megnézni mi is az valójában, persze nem akarok megfulladni, de így legalább hasznos lehetek és ha már a csónakom tele van olyanokkal akiket jobb lenne most elkerülnöm, nehogy hülyeséget csináljak, nos csinálok egy hülyeséget....
~Adja az ég ne legyen igazam… Mondjuk nem is néztem az indikátorukat, meg nem is beszéltem velük… Lehet tényleg ő miattuk van ez az egész?~gondoltam lefele úszás közben
Lefelé úsztam körülbelül két-három-négy métert is, hogy megtudjam elő-e vagy nem, hiszen ez az első amit meg kell tudnunk, a másik pedig, hogy bármelyik is legyen a hajót rossz ha leszedjük róla, vagy sem... Bizakodva és félve úsztam lefelé, kezembe véve a víz alatt a fegyveremet, ha megtámadna ne legyek védtelen...

//Elnézést a sok várakozásért, kiengesztelésül remélem hozzátettem egy kicsit a dologhoz//
Lieselotte Sherlock
Lieselotte Sherlock
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 132
Join date : 2017. Jun. 07.
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_bal599/600.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_ures  (599/600)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by ZexCeed Hétf. Szept. 11 2017, 07:52

Amennyiben Chakna is veletek tartott a csónakban, úgy hárman ereszkedtetek le. Tachi szavai aggodalommal tölthetett el titeket, hisz volt benne reláció, akkor is, ha ti például féltetek volna kimondani mindezt. A hajóra visszanézve többen a korlátoknak támaszkodva figyelik, hogy mire is fogtok jutni. Két csónak hat játékos. A felderítők. Ezt a szerepet vállaltátok magatokra. Amikor már a vízen vagytok, a másik csónak férfi tagja oda kiált nektek.
- Mi megnézzük, meddig terjeszkedik el ez az... - Láthatóan kereste a szavakat, majd egy elegáns mindenre jó szóval fejezte ki magát.
- izéé... - Nem merte megkockáztatni, hogy mininek nevezze, hisz túl masszív... túl, hatalmas és túlzottan nem csinál semmi.

Amennyiben ti is elindultatok hajókázni, gondolom Tachinál voltak az evezők. Úgy a következőket tapasztalhattátok: A hajót körülveszi és az aljától még legalább öt méterig elterjed. Az egész test a víz alatt húzódik, de elhagyva azt az öt méteres zónát, a víz ismét mélynek tűnik. Halakat, mobokat egyikőtök észlelése sem jelez. Viszont akinek aktív a hallgatózása, ő bizony egy halk morajlást kezd hallani. Egyenletes, megszakadás nélküli hang, de vajon mi lehet? Egy biztos. Fent még nem hallottátok, de így pár méterre, úgy nagyjából két méterre az "izétől" már igen. De ezen kívül semmi. Teljes a nyugalom, és csupán a csónakok keltette fodrozódás töri meg a víz felszínét. A víz tiszta így elláttok az aljára, ami szürkésbarna, iszap szerű talajt mutat nektek.
Mit tesztek? Részletezzétek mit és hogy fedeztek fel. Esetleg visszafordultok?

Liese: Végül úgy néz ki talán mind a ketten veled tartottak, hevességed egyszer még bajba fog sodorni. De ezt biztos mondták már neked nem? Amennyiben engedtek a vízbe ugrani, természetesen megtehetted, a tested csobbanása megtörte ugyan a felszínt, de hamar láthatóvá váltál odafentről, így tudták követni minden mozzanatodat, lépésedet. Valójában a másik csónakban tőletek úgy húsz méterre is csobbanás hallatszódott, ketten ott is vízbe vetették magukat, egészen az "izészörny" szélén. Amennyiben nem jeleztétek, hogy mennyire úsztatok ki, így úgy vélem nem jutottatok el teljesen a széléhez a területeteken.
Lie, kellőképp vissza tudtad tartani a lélegzetedet, és elég akaratos vagy, hogy ellenállj a nyomásnak és a felhajtóerőnek is, tehát elérted a szörny felszínét. Mintha lágy iszap lepte volna el a testet, ha elsöpröd a tetejéről, az is láthatóvá válik, ami alatta van. Fém és csavarok. Ha csak a fegyvered hegyével kapargatod, nem sok mindenre jutsz, mivel éles a hegye. Viszont, amint hozzáérsz, egy villanás és mintha áram futott volna végig a testeden... Sőt, a fegyvered eltűnik, és az egyensúlyod is elveszíted. Nem éreztél fájdalmat, és így talán későn is fogod fel. Az a kezed amivel a monstrumhoz nyúltál... Eltűnt. Csupán csonka felkarod hadonászik, amennyiben igyekszel továbbra is úszni, és nem a tested többi részével is hozzáérni a szörnyhöz. Ha nem estél túlzottan pánikba, nehezebben ugyan, de még így is fel tudsz úszni a felszínre, valamint... az indikátorod felett, saját magadnak látsz egy debuff jelzőt. Egy csonkítás ikont, aminek el kellene kezdenie visszafele számolni, de valamiért nem teszi. Ha le tudod nyitni az inventorydat, láthatod, hogy a fegyvered nem tűnt el. De a csonka kar megmarad. Eközben, a másik hajóról sikoltás, kiáltozás hallatszik. Aki oda kapja a fejét, a vízből egy kisebb pixelfelhőt lát eltávozni. Ő nem járt ilyen jól...
Loren... még a fejét is elbujtatja amolyan, látni "sem bírja" stílusban. Noir, viszont faképpel bámulja az eseményeket még mindig ugyanott...Farka talán ingerültebben csapkodja hol a földet, hol pedig a korlátot. De miért csak őket kettőjüket látjátok? Hol vannak a többiek?

Chakna, amennyiben nem tartottál velük, amit kétlek, de azért leírom. Úgy ketten indultak útnak, és a másik csónak. Te fentről kémlelhettek őket, perceken keresztül. De esetleg megpróbálkozhattál mással is. A hajón belül teljesen szabad kezed volt. Amennyiben lefelé indultál meg, úgy egy ideig csupán a repedések tűnhettek fel a falon, majd egy idő után észlelésed jelezte, hogy valaki figyel, valószínűleg követ téged... A folyosón végigsétálva egyre nagyobbak és vészjóslóbbak a a hajót ért sérülések, viszont a víz valamiért nem szivárog be sehol. Néhol picit nedves a fal, de csupán ennyi. A folyosó végigvezet a már ismert terem ajtajához, amit összetörve, félig lógva találsz. Tehát nyitva. Valamint még egy apróság feltűnhetett... Pár kabin ajtaja ami nyitva volt. Néhányban emberek voltak. Játékosok, akik nagyon mélyen aludtak. Ha keltegetni próbáltad őket is hasztalan volt...





Határidő: Szeptember 18 - Hétfő.

Seishin: 750 szóval pótol, amennyiben nem. Kiesik.
ZexCeed
ZexCeed
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 165
Join date : 2016. Oct. 27.
Tartózkodási hely : Zabuta

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by Chakna Szomb. Szept. 16 2017, 19:47

Liese elrohan, én pedig hiába próbálom meggyőzni… Talán ha kicsit tovább tudnám győzködni… De nincs időm, és Liese határozottnak tűnik, amit még erősít hogy Tachi bíztatja is. Ha tekintettel lehetne fájdalmat okozni, akkor az én tekintetem most égetné Tachit. Nem tudom mi történt hármuk között, de bármi is, nem indokolja, hogy szükségtelen veszélynek tegyük ki magunkat… Nem, inkább nem mondok semmit. Tudom hogy Liese most nem akar velünk lenni, de az biztos, hogy nem fogom engedni, hogy egyedül menjen veszélyes helyre. (mármint a hajónál is veszélyesebb helyre)
Egy darabig fontolgatom, hogy próbálkozzak tovább a meggyőzéssel, de úgy érzem felesleges lenne. Tachi már rántana be a hajóba, de egy határozott mozdulattal elhúzom a kezemet, és beszállok a csónakba.
Én is látom, amit Tachi… ez a hajó nem fogja sokáig bírni… De nekem komoly aggodalom ül ki az arcomra: Sei még nem volt a fedélzeten… Én pedig mostmár nem is tudok utána menni…
Sejtem, hogy Tachi mit akar a bohóckodással, de nekem sincs semmi hangulatom most hozzá, ahogy láthatóan Liesenek sem.  
Igen, közben kezd látszani, hogy miért volt az a furcsa érzésem a legénységgel kapcsolatban.nézek. Még azt is megjegyzem, hogy bár fogalmam sincs mi ez a csápos mob, de meglehetősen nagy.
Liese szavaira felnézek, és hiába a hirtelenség, elég hamar észreveszem mit akar, és elkapom a csuklóját. De a lendületet nem tudom megállítani, a csónak megbillen, és legalább ketten esünk a vízbe. Nem engedem el Lieset, ami elég nehéz, tekintve, hogy bár tudok úszni, gyakorlottnak nem mondanám magam. Remélhetőleg elég sokáig vissza tudom tartani, hogy előbb lássa, mi történik a másik csónak utasaival… Amitől, mondanom sem kell, a hideg futkos a hátamon.
Ha sikerült visszatartanom, akkor csak lassan jut el a tudatomig, hogy a legénységnek csak két tagját látom… Elkezdem a szememmel keresni a többieket.
Chakna
Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 1317
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 22
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_bal9545/9700.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_ures  (9545/9700)
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by ZexCeed Vas. Szept. 17 2017, 17:17

bounce
ZexCeed
ZexCeed
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 165
Join date : 2016. Oct. 27.
Tartózkodási hely : Zabuta

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by Tachibana Makoto Hétf. Szept. 18 2017, 21:37

Chakna valószínűleg nem fogja fel igazán, de ami azt illeti, lehet nem is tudja, hogy a legnagyobb biztonságban akkor vannak, ha mellettem maradnak. Az, hogy egy süllyedő hajón, vagy egy csónakban a víziszörny ellen, az irreleváns volt. Én kis túlzással bármitől meg tudtam védeni őket, amíg a közelemben tartózkodnak. Szóval a rosszalló pillantást már csak ezért sem vettem fel. Ők pedig a viccre nem voltak fogékonyak, ami igazán sajnálatos. Cseppet sem éreztem drámainak a helyzetet, ők voltak azok, akik ragaszkodtak a nyomott hangulathoz. De fogalmazhatnék úgy is, hogy nőként viselkedtek :]
Különösen Liese, aki makacsul a fejébe vette, hogy menekülni kíván tőlünk. Pontosan értettem, miért, de akkor se hagytam volna őt egyedül, ha nem itt lettünk volna, hanem egy teljesen veszélytelen városi kalandon. Éreztetni szerettem volna vele, hogy nem haragszok rá, és kitartok mellette. Fontos volt számomra, nagyon is, akkor is, ha ezt most elbaltázta. De azt már eddig is sejtettem, hogy igazi bajkeverő a kis hölgy, és mágnesként vonzza azt magához. Pont, mint most. Chakna ugyanis elkövette azt a hibát, hogy a lány után nyúlt, és a lendületétől erősen megbillent az amúgy ingatag csónak. Próbáltam azzal korrigálni, hogy átvetődtem a a ladik másik felébe, azonban a két grácia a vízbe esett, és az időzítés pont olyan szerencsétlenül jött ki, hogy a súlypont áthelyeződése miatt a csónak lendületesen átvágódott a másik oldalra, és velem együtt a vízbe fordult. Nem estem pánikba, még úgy sem, hogy a csónak alá kerültem, inkább először le, majd a hajó irányába rúgtam magam, és így a csónak mellett sikerült feljönnöm a felszínre. Megráztam magam, és gyorsan szabályoztam a légzésemet, ugyanis alá kívántam merülni még egyszer, hogy felhozzam a lányokat. Ez a rövid idő viszont épp elég volt ahhoz, hogy tanúja legyek annak, mi történik a másik csónaknál. Ez nyilván sietségre ösztökélt, így nyomban a víz alá buktam, és megkerestem őket, majd amint meglettek, odalöktem magam Chaknához, és a súlyemelésemet felhasználva igyekeztem őt meghúzni, bízva benne, hogy ő meg Liesét tartja, és így hármasban fel tudunk jönni a víz fölé.
Tachibana Makoto
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1809
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 30
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 43
Exp:
.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_bal10/7700.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_ures  (10/7700)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by Lieselotte Sherlock Kedd Szept. 19 2017, 08:20

Nos azt hiszem tényleg nem úgy alakulnak a dolgok ahogy szerettem volna, leírom fejben hogy nézett ki:
„Beugrok a vízbe és miután kellemes úszás során elérem azt az izét én megbököm és az azonnal elengedi a hajót, mert szörnyű kínok közepette rám kezd figyelni és jöhet a kegyetlen kíméletet nem ismerő harc, mely során vagy én vagy a szörnyeteg meghal”
Ezzel szemben mi történt?
Beugrottam a vízbe és amikor már a levegőben voltam éreztem, hogy húznak vissza… Szemem sarkából láttam, hogy Chakna keze markolja a csuklómat, és én meglepődött arccal néztem, hogy a kifejtett erők miatt PLACCS a vízben landoltunk mind a ketten, de!
Ha ez nem lett volna elég a csónakunk is felborult, így Tachi is a vízben landolt. Ő a csónak mellett úszkált én pedig kicsit furán néztem Chaknára, hogy ez mire volt jó….
Ekkor hallottam a csobbanásokat a másik hajóból…
Odanéztem és amikor a két játékos megérintette azt az izét… Nos elporladtak….
Arcomra kiült a döbbenet, még úszni is elfelejtettem egy pillanatra a sokktól. Összeráncoltam az arcomat és erőt véve magamon kezdeményeztem, hogy visszaállítom a csónak azaz visszafordítom, és amikor ez sikerült én sírva ültem le a végébe….
-Nemnemnemnemnem ez nem történhetett meg! Most mit fogunk tenni?!
Tört ki belőlem megint a feszültség…. Egyszerű volt a magyarázat a miértre ésha rákérdeztek
-Miattam jöttek le! Én tehetek róla! Elrontottam ma mindent! Nem tudom mit tehetnénk ezután
Nem, nem segített a mai érzelmi állapotomon, hogy az én hadbahívásomra többen is meghaltak. Nem vagyok az a visszahúzódó jellem, de nem tudom mit fogok ezután tenni.
Lieselotte Sherlock
Lieselotte Sherlock
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 132
Join date : 2017. Jun. 07.
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_bal599/600.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_ures  (599/600)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by ZexCeed Kedd Szept. 19 2017, 17:05

Seishin határidőt kért, így még pár napot elvárok.
ZexCeed
ZexCeed
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 165
Join date : 2016. Oct. 27.
Tartózkodási hely : Zabuta

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by Seishin Kedd Szept. 19 2017, 19:09

Tántorgó Seshin juhú az is biztos, most egy darabig nem fogok inni. A fejem kicsit szét van még csúszva, gondolataim kavarognak. Most mit tegyek, merre menjek, mit mondjak és mi is lesz azután? Lehetne még nagyon sokáig sorolni a kérdéseket, amire jó lenne, valaki adna választ. Annyira boldoggá tenne, annyira lekötelezne, de érzem, tudom nincs senki, aki segítene ebben.
Érzem a vészt, és ahogy folyóson botorkálok, feltűnik az is vizes, nedves a hajófal. Aprócska repedéseket látok a fán végig futni, mintha a pixelek hasadnának meg furcsa. Kezem el is kapom faltól és újjaimal láthatatlan valamit morzsolgatok. Igen valóban jól éreztem tényleg nedvesek a falak. Egy hajón nem lenne szabad így lennie és azok a repedések nyugtalanítanak. Tényleg ekkora a baj, a többiek hol vannak? Egyáltalán hova tűntek az emberek? Liese, Tachi és Chakna merre lehetnek? Tachi itt hagyott a bajban, nem csodálkozom azon Chaknát nem látom, aggodalommal tölt el. Liese sincs itt az is meg lepett alaposan, ennyit jelentenék neki még is csak? Ennyi volt és kész az egész, ami még szinte csak bimbózott? Meg rázom a fejem, a hely és az idő nem alkalmas arra ezen agyaljak. Pedig újra és újra a gondolat mi lehet velük vissza fura magát, igen még Tachimiatt is aggódom egy kicsit. A furcsa régebben nem érdekelt volna, az így itt hagytak most viszont bánt a dolog. Ahogy pallosom húzom magam mögött a földön végig be lesek néhány nyitott kabin ajtón, hátha látok valakit. Csak a felfordulás fogad, sebtében össze pakolt holmi és a káosz. Látszik legtöbb szobából sietősen távoztak. Így hát jobbnak láttam fel venni a felszerelésem. Csak pár pillanat volt az egész, mint varázs ütés szerűen meg jelentek testemen a nemrég beszerzett holmik. Az öltözködési rendszer annyira egyszerű és gyors még mindig csak ámulok rajta pedig két év alatt igazán meg szokhattam volna már.
- Héé van idelent valaki!!!
Kiabálok, hátha meg hallja valaki, de a szobák állapotát nézve nem számítok ilyesmire. Lassú léptekkel haladok tovább egyenesen a fedélzet felé. Lassú lépések, de minden lépés mély és döngő hangot hallat. Pallosom immár vállamon pihen jobb kezemmel szorítva készenlétben tartom. Az üresség, ami itt lent fogadót a nedves fa szaga kezd egyre nyomasztóbb lenni úgy érzem. Lépteim kicsit sietősebbre fogom, amennyire merem legalább is. Emlékeim szerint lassan közeledem a felszínre vezető lépcsőhöz. Ahogy be fordulok, a sarkon már látom is a ki utat ebből a labirintusból. Bal kezem arcom elé emelem, mert egy szem szemem, ami szabadon van és fél homályhoz szokott most tiltakozik. Fájon hasit belé az erős fény és szinte perzsel. Talán furcsa vagy más szó lenne ide most a jó? Igen nem furcsa, hanem olyan kissé epikus talán hősies. Egy fél szemű nő lassú döngő léptekkel fel sétál a fedélzetre és körbe pillant egy szem szemével. Pallosomon meg csillan a napfény köpenyembe talán szél is belekap kissé, ha van szellő. Maga biztosan, erőt és bátorságot sugározva lépdelek a fedélzeten. Sajnos már alig vannak fent páran. Sokan biztosan elmenekültek csónakkal, ekkor gyors körbe pillantok, de nem fedezek fel egyetlen ladikot sem. Na ez aztán jó itt ragadtam ezen a romhalmazon. A macska fiút pillantom, meg és már indulnék is fellé magam kihúzva erősnek rettenthetetlenek tűnjek, amikor hangokat hallok. Ismerős hangok, de nem a fedélzetről. Törőt palánkra fel teszem a lábam és le nézek a mélységbe egy pillanatra. Lentről talán úgy tűnhet mintha egy eposzba illő hős, vagy démon, vagy angyal esetleg valami hasonló tekintene le a mélybe. Látom, ahogy a csónakban vannak mind a hárman és elmosolyodom, még ha érzéseim miatt ez nehezemre is esik. Egy könnycsepp hagyja el szemeim és talán egyenesen a csónakban ülök, egyikén landol. Még látom azt, ahogy ügyetlenkednek, és a csónak megdől elégé ahhoz akár fel is boruljon.
- Szeretlek titeket, még téged is kedvelek te perverz. Menjetek biztonságos távolba.
Mondom, miközben elfordulok és nem a most viselt fehér szem kötött, hanem a régi feketét át dobom a palánkon a vízbe. A macska fiúhoz sétálok és vállára teszem a kezem, kicsit bátorítsam.
- A tenger tigrise miszlikbe szeli ezt az ebi halat Harr harr értetted?
Ha még van, más kalandor a fedélzeten most figyelhet és kinyithatja a szemeit alaposan. Pallosom magasba emelem, és hangosan hosszan üvöltök, a féle csatakiáltás mi harcra hívja az ellenfelet. Hajóról lejutni nem igen tudok, legalább nem fogom olcsón adni a bőröm, ha harcra kerül a sor.


Felszerelt tárgyak:
Seishin
Seishin
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 447
Join date : 2017. Jan. 31.

Karakterlap
Szint: 30
Exp:
.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_bal3371/3500.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_ures  (3371/3500)
Céh: Unity

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by ZexCeed Kedd Szept. 19 2017, 19:36

Tudtok ti ha akartok! Very Happy
A teljes kompánia meg lett és közös erővel veszik fel a harcot, a... mi ellen?
Dúl és full bennük a harci szellem, amit jelenleg leginkább Seishin testesít meg, lehet még nem aludta ki teljesen azt az egy üveg bort. Razz De! Nincs egyedül. A lelkesítésre halk morajként egy- két ember szintén megpróbálkozik a dologgal. Nem... Nem az igaziak. ><"
- Úgy legyen. Harr harr. - Válaszolt Noir, farkával még mindig idegesen csapkodva a talajt vagy épp a korlátot. Láthattál rajta némi feszültséget, de most ki nem az?...

A lentiek meg lubickolnak, majd vissza tudnak szállni a csónakba és úgy tűnik mindhárman sértetlenül megússzátok, ugye? A másik csapat nem járt ilyen szerencsésen, hisz pixelhalmazok hagyták el a víz tükrét, de egyvalaki volt... Aki mindent látott. Remegő testtel próbál lapáthoz nyúlni és visszatérni a fedélzetre, elsiklik mellettetek láthattátok rajta az apátiát. Nem volt túl jól. Ő visszatért és fel is húzták a csónakját. Ti mit tesztek?

A tenger továbbra is csendes, a hajó épségben, már amennyire, de víz még mindig nem árasztotta el a fedélzetet. Az emberek egy része kissé szétszóródott, de ahogy a fiú kiszállt a csónakból szinte elözönlötték, volna. Ha! Egy bátor kalandor nem siet előre és biztosít neki kellő teret és viszi egy nyugodtabb helyre. A tömegek faggatták, de ő csak habogott és hebegett. Nem lehetett érteni a szavait.

Határidő: Szeptember 25 - Hétfő.
ZexCeed
ZexCeed
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 165
Join date : 2016. Oct. 27.
Tartózkodási hely : Zabuta

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by Chakna Vas. Szept. 24 2017, 17:05

Csak egy pillantást vetettem arra, ami a hajó alatt van. Elég volt. Tudom ,hogy ne tudnám, hogy Tachi meg tud védeni… De akkor is úgy érzem, hogy sokkal nagyobb biztonságban lennénk mindhárman a fedélzeten.
Egészen addig, ameddig meg nem látom ,milyen állapotban van a hajó… Ha nem aggódnék, hogy Liese valami butaságot csinál, ha nem vagyok ott, azonnal megpróbálnék visszamászni Seiért… Nem egészen tiszta, hogy a kis szőkeség miért szeretne mindenárom, akár felelőtlen vakmerőséggel is otthagyni minket, és sajnos az időpont pedig nem alkalmas a kérdezősködésre.
Amit néhány pillanatra elfelejtek, amikor Lieset probálom előbb a csónakban, aztán a víz felszínén tartani.. Ehm… Hála Istennek és Tachi segítségének ez nem bizonyult nehéz feladatnak. Hamar visszafordítjuk a csónakot, és elsőként, ha szükséges, Lieset segítem bele. Már másznék utána én is… Amikor egy ismerős hang üti meg a fülemet. Látásomat is aktiválva nézzek oda, így biztos vagyok a dolgomban. Sei, megérkezett a fedélzetre. Kiül az arcomra, hogy mi jár a fejemben. Liesre nézek, aki úgy tűnik lecsillapodott, de teljesen maga alatt van a történtek miatt. Biztonságban. Azt hiszem, itt hagyhatom Tachival.
A másik csónak felénk indul, és ha igazam van, akkor pont a fedélzetre akar visszamenni. Én pedig veletartok, és lehozom Seit, meg akit még tudunk. Miért ilyen sietős? Mert az a hajó bármelyik pillanatban darabokra szakadhat, ha leszedik róla a csépos szörnyet, akkor pedig egész konkrétan azonnal. Sei medig, ahogy ismerem, és ahogy látom, éppen ezt kézül megpróbálni. Meg kell akadályozni valahogy, és inkább minél messzebbre kerülni a szörnytől. Ha máshogy nemmegy, hát a teleportkristályainkkal. Legalábbis ez a tervem.
Chakna
Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 1317
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 22
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_bal9545/9700.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_ures  (9545/9700)
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by ZexCeed Kedd Szept. 26 2017, 09:25

Senki nem kért halasztást és nem jeleztétek, hogy kifutnátok az időből így jön a következő kör, tőlem is kissé megkésve.

Az események eddig lappangtak és sokatoknak elszaladt a fantáziája is, ami remélhetőleg még kapóra jöhet.
Az bekövetkezett furcsaságoknak az első tanúja Seishin volt, de ti lentről is egészen jól láthattátok az eseményeket. A viszonylag nyugodt de! izgatott fedélzet várja a visszatérteteket és hogy mivel tudtatok meg többet mint ők. Chan, sajnálom de a hajó elúszott melletted, amennyiben de még ha szavakkal is inted le, úgy néz ki társai elvesztése után nem igazán szeretne idegenekkel foglalkozni, épp elég lesz neki a vallatás amit a fedélzeten kénytelen lesz majd kipréselnie magából.

Az alvók, akik körébe majdnem Sei is csatlakozott, de úgy néz ki a bor, szerencsére eléggé eltompította ahhoz, hogy ne legyen fogékony a dallam általi hipnózisra. A dallam ismét felcsendül de ti lent, valamiért mintha tisztábban is hallantok valamivel, legalábbis jobban mint az este. Viszont azok akiket bevonzott az álom és képtelenek voltak elengedni mámoros kívánságaikat, így rajául is estek annak és valami egészen másnak is. Lomha de határozott mozgással támadták meg a fedélzetet és mielőtt arra gondolnátok, hogy harcolni akarnak, nem. Szimplán csak lefogják a játékosokat és erejükön túl elhurcolják egyenesen lentre a hajó aljba.
Mit tesztek?

Seishin; Tachi; Liese 500 szóval pótolhattok.
Határidő: Október 3 - Kedd.
ZexCeed
ZexCeed
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 165
Join date : 2016. Oct. 27.
Tartózkodási hely : Zabuta

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by Tachibana Makoto Szer. Szept. 27 2017, 16:53

Végül nem volt szükség arra, hogy különösebben komoly mentőakcióba kezdjek. Mindenki látta, mi történt a másik csónak utasaival, úgyhogy Liesének is elment a kedve az iszaptömeg piszkálásától, Chakna pedig eleve nem is akart hozzányúlni. Így azért jóval egyszerűbb volt visszafordítani a csónakot, bár a súlyemelésem nélkül valószínűleg nem sikerült volna túl könnyen elbánni a feladattal. Liesét gyorsan be is segítettük a ladikba, ám a fentről érkező hangzavar elvonta Chakna figyelmét, és egy pillanatra az enyémet is. Én azonban csak tudomásul vettem, hogy Seishin ezek szerint felébredt, és feltalált a fedélzetre. Az, hogy eközben mit kiabál, már nem túlságosan foglalkoztatott, ha pedig baja esne a hajónak, ő se kötne ki máshol, mint ahol mi vagyunk: a vízben. És nekünk ugye van egy csónakunk, ahová bemászhatna :]
Az íjászlány ettől függetlenül nyugtalanná vált, és rövid úton döntött arról, hogy a másik csónak felé veszi az irányt. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy megállítom, de Liesét semmiképp sem kívántam egyedül hagyni. Ha választani kell kettejük közül, Chakna az, aki képes magára jobban vigyázni. Így hát én másztam vissza a csónakba másodikként, a figyelmemet elsősorban Liese felé fordítva. Pánikolt, talán sokkot is kapott, úgyhogy a legjobb, amit tehettem az volt, hogy szorosan átöleltem, és ringatni kezdtem a karjaim között.
- Nyugodj meg, nincs semmi baj - súgtam a fülébe, a fejét pedig a vállamnak döntöttem, hátha a közelségemtől le tud picit higgadni. Vagy akár ki is adhatja a feszültségét. El tudtam képzelni, milyen nehéz neki, ennek részben én is a felelőse voltam, hiszen nem bántam vele kesztyűs kézzel. Egyikünk se számíthatott rá, hogy nem ennyi lesz az egész, és máris belecsöppenünk egy ilyen, nos, kissé meredek kalandba. Perpillanat azonban biztonságban voltunk, és egyedül ez számított.
- Nyuszim, figyelj ide. Itt mindenki a saját maga ura, és képes felelős döntéseket hozni önmaga is. Ők keresték a bajt, te nem tehetsz róla, hogy túl sokat kockáztattak - igyekeztem hárítani róla a felelősséget, amit a saját vállára vett. Szükségtelenül ostorozta magát, de érthető volt, hogy megijedt. Épp ezért öleltem most át, hogy megnyugodhasson egy kicsit. Én vigyázok rá, bármi is történjen. Fél szemmel persze azt figyeltem, mi történik, hiszen ez is része volt annak, amit megígértem most magamnak. Követtem Chaknát, aki végül lemaradt a csónakról, szóval jobb híján minden bizonnyal visszafelé tartott. Követtem a felfelé tartó csónakot, és látva azt, hogy milyen bánásmódban részesült a szerencsétlenül járt alak, elvetettem annak a lehetőségét, hogy mi is visszamenjünk. A legkevésbé arra volt szükségünk, hogy lerohanjanak minket a kíváncsiskodók. Na és persze követtem azt is, hogy mi történik a fedélzeten. Az ismerős zene újbóli felcsendülése után nem sokkal ugyanis úgy tűnt, hogy odafentről mintha el-eltünedeznének az emberek. Kiáltások hallatszottak, talán dulakodás hangjai... Nem volt egyszerű megállapítani. Igen, azt hiszem az lesz a legjobb, ha nem megyünk vissza. Addig semmiképp, amíg Liese meg nem nyugszik. Seishin remélhetőleg tud vigyázni magára, de ha nem, engem az sem érdekelt, amíg a két másik lányt biztonságban tudhatom.
Tachibana Makoto
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1809
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 30
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 43
Exp:
.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_bal10/7700.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_ures  (10/7700)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by Lieselotte Sherlock Szer. Szept. 27 2017, 18:02

-Elég rossz lett minden… de úgy tényleg, miért nem tudtam nemet mondani mindenre az elején? Miért nem mondtam nemet azelőtt mielőtt a háromszögbe sodortam volna magam…..

Talán ez a pár gondolat túl nehéznek tűnhet, hogy ezt akkor ott gondoljam végig, és így is van, mert ezt már akkor gondoltam, amikor mindennek vége lett…. Egy nyári napon az eget fürkészve, amikor melankóliám közepette elkalandoztak a gondolataim.
De visszatérve a hajóhoz
:

A víz felszíne alatt voltam amikor láttam a bátor harcosokat, a társaimat, azokat akik azért jöttek, mert én hívtam őket, szétporladni. Majdnem lenyeltem a sok vizet miatta és ha Chakna és Tachi nem húz ki a felszínre, majd a csónakba tuti megfulladok…

A levegőre érve pár gondolatom kiszaladt és utána amikor a csónakba összehúztam magam, sírásban és önön magam ölelésébe, arcomat eltakarva akartam onnan eltűnni…. Tudom a kristály túl egyszerű megoldás lett volna, de nem, nem vett rá az erő és amúgy sem jutott eszembe, hogy lehet ilyet tenni. Ott kellett lennem akkor és úgy abban az állapotban.

Amikor az ember felett saját tettei és hülyesége miatt átcsapnak a szószoros és átvitt értelemben is a hullámok, na akkor kell elgondolkodnia azon, hogy kicsoda ő és mit tett addig… így történt meg, hogy magamba fordulva a csónak végében, tulajdonképpen a világot kizárva folytak le bennem a gondolatok…

~mit tettem!? Miattam haltak meg többen és majdnem Chakna és Tachi is, ha-ha nem tudtak volna kihúzni, akkor mind meghaltunk volna, és ha nem húznak vissza, akkor most én-én nem is lennék már…. Miért nem tudok nyugton maradni és miért nem tudok szembenézni azzal amit tettem….mindent felborítottam és emiatt azok is bajba keveredtek akiket szeretek, főleg Seishin és Chakna és Tachi, és és ha valamelyiküknek bajuk esne nem is tudom mit tennék magammal….

*amikor odajönnek hozzám és megérintenek hátradőlök, és az arcom, amikor Tachi átölel, olyan mintha kiütöttek volna, érzelem mentes már szinte, és csak a könnyek folynak ki, mintha patakok lennének*
A kék ég… olyan békés és nyugodt, idelent meg, mintha a káosz tört volna ki…. Mintha valaki ölelne és mondani valamit, de oly távoli, mint azok akik már meghaltak miattam… Egy ember lelke is sok volt, és mostmár három, akár vörös is lehetnék és börtönbe is vethetnének *fülében a hangok mintha valami halk susorgás lenne és távolinak tűnik*


Nem tudom pontosan meddig voltam így…. Lehet túlreagáltam, lehet hogy nem, de sosem voltam még ilyen nyomott, így megtörve…
Aztán egy arcot láttam meg magam előtt Tachi volt az, valamit mondott, nem értettem mit pontosan, de azt tudtam, hogy nagyon fontos. Olyan érzés volt, mint amikor az ember egy nagy koncert után hazamegy és csak csöng a füle, és nem ért semmit amit mondanak, miután az első sorban tombolt egy-két órán át….

Megráztam a fejemet és átöleltem Tachit, megint zokogni kezdtem és ezt mondogattam:

-Sajnálom! Teljes szívemből sajnálom! Mindent sajnálok!
Nem tudom meddig öleltem őt, és hányszor mondtam neki, de most a külvilág…. Távoli volt, nagyon távoli….

Talán egy félóra is eltelhetett vagy több is, úgy éreztem miután elengedtem, és egy enyhe mosollyal néztem rá az előttem lévő emberre, majd körbenéztem….
-hol vagyunk? Hol van Chakna? Ésés az ott Seishin?!-szemem még mindig vörös volt a sok sírástól, de lehet csak kifogyott belőlem minden ami hozzá kell…..

-vissza kell mennünk!
Lieselotte Sherlock
Lieselotte Sherlock
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 132
Join date : 2017. Jun. 07.
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_bal599/600.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_ures  (599/600)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by Chakna Hétf. Okt. 02 2017, 20:26

Most kifejezetten hálás voltam érte Tachinak, hogy Liesesel foglalkozik.
Ahogy közelebb ért, már jól láttam a másik csónak utasán a rémületet, és nem volt nehéz rájönni, hogy nem fog csak úgy megállni, hogy vele mehessek. Gyorsan felmérem a távolságot a mi csónakunk és a hajó között. Na meg hogy milyen eséllyel tudnék úgy odaúszni, hogy ne érjek a kis aranyoshoz, aki fogja a hajót. Ha nem mozog, és dönt úgy hogy nekem esik, nem lehetetlen a feladat, de… Honnan tudnám, hogy nem fog így tenni? Nem, ez így túl kockázatos.
Már kezdenék lemondani róla, hogy visszajussak a fedélzetre, amikor megüti a fülemet a felbolydulás a fedélzeten.
- Francba -morgok az orom alatt látva, hogy mi történik odafenn. Olyan játékosok, akik közül néhányat biztosan láttam már a kis túra alatt a hajó folyósóin és auláiban… A többieket ráncigálják le a többi játékost. Közöttük Seit is!
- Vissza kell mennünk a hajóra! - jelentem ki határozottan, amikor odaértem a csónakhoz, és bemásztam én is. Elszánt vagyok, és mindent meg fogok tenni, hogy meggyőzzem erről a többieket is. - És kell egy terv is, hogy mihez kezdünk a zombiszerű játékosokkal.. - teszem hozzá feltételezve, hogy ők is felfigyelnek az eseményekre a fedélzeten. Vagyis, hogy Tachi felfigyelt rá. Liese most nem úgy tűnik, mint aki bármit észrevesz maga körül… Azt vajon észreveszi a fiú, hogy az elszántságom mögött mi van?
Ha sikerült valami megállapodásra jutnunk, akkor ha kell én magam kapom kézbe az evezőket, és kormányozom vissza a csónakot a hajóhoz. Van tervem arra is, hogy ha nem találunk kötelet, amin felmászhatunk.
Chakna
Chakna
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 1317
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 22
Tartózkodási hely : Föld ^^

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_bal9545/9700.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Exp_ures  (9545/9700)
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

.: Álomhajó - Tor/túra :. - Page 2 Empty Re: .: Álomhajó - Tor/túra :.

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Vissza az elejére


 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.