KezdőlapA börtön titka
+2
Danee
Eperhab
6 posters
1 / 1 oldal
A börtön titka
by Eperhab Csüt. Márc. 02 2017, 23:57
Üdvözletem Gyermekeim!
Én vagyok az, aki jelentkezett eme próbaküldetésre, nincs mese, vagyis van, épp ezaz. Ördögi tervem - persze, igazából Strea terve, csak rám fogja
- , hogy rögtön belecsapok a lecsóba, és a nagyokat viszem el. Természetesen az ő engedélyével mesélek, de mivel résztvevő, még ő sem ismeri teljes egészben a küldetést. 
Csapjunk is bele a lecsóba!
Küldetés szintje: nehéz!.. is lehet, egyébként nincs szintkövetelmény
ideje: tőletek függően akár elnyúlhat egészen hosszúra, de véget érhet gyorsan is
Feltétele:
- kreativitás és jellemkijátszás
- néhány körért csak abban az esetben jár az xp, ha megfelelően van megoldva a feladat
- a karaktered a játék során kieshet, lehet, hogy nem tudja végigvinni a küldetést bizonyos esetekben, a lejátszott körökre ekkor is jár az xp, és a végső díjazásban is részesül. /Amit persze egy nálam tapasztaltabb mesélő fog kiosztani
/
Résztvevők:
- Hinari
- Tachibana
- Danee
- Cearso
1. Napod során egy meglepő és eldugott helyen véletlenül egy felhívást pillantasz meg;lehet az egy asztal alján jól elrejtve, egy csatornafedőn, egy titokzatos könyvtári könyv két összeragadt oldala közt, vagy az előtted sétáló talpához ragadva; akárhogy is - ez rád és a fantáziádra van bízva -, egy igen valószínűtlen helyen teljesen véletlenül rábukkansz egy fecnire, rajta a következő szöveggel:
Szükséged van egy halom aranyra? Szeretsz ismerkedni idegenekkel? Ez a neked való munka. Várlak téged a Tenglo fürdőbe, Wiskota városban. Fel foglak ismerni jellegzetes zöld lombkoronádról.
Felkelti az érdeklődéseteket, hogy egy küldetés miért is volt így elrejtve, így kíváncsiak vagytok a fojtatásra. Azt persze még ki kell találnotok, hogy a francba fog felismerni titeket a küldetésadótok, azaz, mit is takar a zöld lombkorona esetetekben - mert persze világos, vagy azzá válik egy idő után, hogy egyedi megoldással kell élnetek a figyelemfelkeltésnél, ami mégse legyen azért olyan figyelemfelkeltő.
Kör teljesítésének feltétele: a cetli megtalálása valóban véletlenszerű legyen, és tényleg el legyen dugva, ne csak az orrod elé kifüggesztve. Kreativitást várok!
Nem egyszerre értek oda a küldetésadóhoz, tehát nem találkozhattok út közben.
Én vagyok az, aki jelentkezett eme próbaküldetésre, nincs mese, vagyis van, épp ezaz. Ördögi tervem - persze, igazából Strea terve, csak rám fogja
- , hogy rögtön belecsapok a lecsóba, és a nagyokat viszem el. Természetesen az ő engedélyével mesélek, de mivel résztvevő, még ő sem ismeri teljes egészben a küldetést. Csapjunk is bele a lecsóba!
Küldetés szintje: nehéz!.. is lehet, egyébként nincs szintkövetelmény
ideje: tőletek függően akár elnyúlhat egészen hosszúra, de véget érhet gyorsan is
Feltétele:
- kreativitás és jellemkijátszás
- néhány körért csak abban az esetben jár az xp, ha megfelelően van megoldva a feladat
- a karaktered a játék során kieshet, lehet, hogy nem tudja végigvinni a küldetést bizonyos esetekben, a lejátszott körökre ekkor is jár az xp, és a végső díjazásban is részesül. /Amit persze egy nálam tapasztaltabb mesélő fog kiosztani
/Résztvevők:
- Hinari
- Tachibana
- Danee
- Cearso
1. Napod során egy meglepő és eldugott helyen véletlenül egy felhívást pillantasz meg;lehet az egy asztal alján jól elrejtve, egy csatornafedőn, egy titokzatos könyvtári könyv két összeragadt oldala közt, vagy az előtted sétáló talpához ragadva; akárhogy is - ez rád és a fantáziádra van bízva -, egy igen valószínűtlen helyen teljesen véletlenül rábukkansz egy fecnire, rajta a következő szöveggel:
Szükséged van egy halom aranyra? Szeretsz ismerkedni idegenekkel? Ez a neked való munka. Várlak téged a Tenglo fürdőbe, Wiskota városban. Fel foglak ismerni jellegzetes zöld lombkoronádról.
Felkelti az érdeklődéseteket, hogy egy küldetés miért is volt így elrejtve, így kíváncsiak vagytok a fojtatásra. Azt persze még ki kell találnotok, hogy a francba fog felismerni titeket a küldetésadótok, azaz, mit is takar a zöld lombkorona esetetekben - mert persze világos, vagy azzá válik egy idő után, hogy egyedi megoldással kell élnetek a figyelemfelkeltésnél, ami mégse legyen azért olyan figyelemfelkeltő.
Kör teljesítésének feltétele: a cetli megtalálása valóban véletlenszerű legyen, és tényleg el legyen dugva, ne csak az orrod elé kifüggesztve. Kreativitást várok!
Nem egyszerre értek oda a küldetésadóhoz, tehát nem találkozhattok út közben.
Eperhab- Hozzászólások száma : 7
Join date : 2017. Mar. 02.
Re: A börtön titka
by Danee Pént. Márc. 03 2017, 15:32
- Áh, végre! - lelkendeztem a folyosó végén álló díszes láda láttán
De aztán megmozdult a földön szétszórt csontok közül egy koponya, szemgödreiben fel-felvillant a halványuló éteri fény, csontujjait a bokám köré szorította és úgy húzta közelebb magát, minthogy alsó teste valahol a folyosó másik végére repülhetett, amikor rendet vágtam a társai között.
Villant a csorba kard a másik csontmarokban.
- Hogy dögölnél már meg! - emeltem a lábam, amibe kapaszkodott, s teljes erőből beletalpaltam a koponyájába, ami nagy reccsenéssel be is tört, a természetellenes fény kihunyt, a csontok a gravitációnak engedelmeskedve lepotyogtak és szétgurultak.
- Na! Van még valaki? Mert ha nem, kinyitnám végre a ládát! - kiáltottam, hogy az egész labirintuson végigvisszhangzott.
De nem jött válasz, neszezést sem hallottam.
Bosszúsan rúgtam le a ládán lévő lakatot, majd kétrét görnyedve hajoltam le hozzá, és kinyitottam: fanfárok szólaltak meg, a szemem szinte belevakult a hirtelen arany ragyogásban, úgy kápráztam, nem is láthattam hát, hogy mi fogad a mélyén.
Aztán elmúlt a dicső ragyogás, és még mindig nem láttam semmit se. Mármint, a szemeim teljesen rendben voltak, épp csak nem volt a láda mélyén egy árva peták se, de még csak arany berakásos korona, vagy díszes vértezet, netán csodás kard.
Nem.
Nem volt ott semmi.
A folyosón lengedező szellő söpörte át a láda alját, könnyedén a levegőbe emelve egy semmi kis papírdarabkát, akár egy tollpihét.
- Mi a ménkő?! - kaptam el röptében, s vágtam földhöz. De mint hogy papír volt, nem akaródzott neki rögtön talajt fogni, ingerülten taposta hát rá, még a levegőben.
- Hogy aza...! - ha lett volna mit, biztos össze-vissza borogatom, de csak egy üres folyosó volt, a láda így is a falnak csapódott.
A cipőm talpa pedig újabb és újabb lábnyomokat préselt a gyönge kis fecnire.
Amíg észre nem vettem az írást.
Igen, az írást, mert hogy volt rajta valami más is a lábnyomaimon kívül.
Fortyogva kaptam érte, és ingerülten bogarásztam ki a betűket.
- Azaz én aranyam, de anyaszomorító, hogy volt merszed! - gyűrtem össze mérgemben.
Idő volt mire lehiggadtam, annyira, hogy világosan gondolkozni is tudjak. Szóval megloptak, de itt hagyták ezt az üzenetet. Ha kell arany, akkor Wiskotában megtalálom a tolvajt. Épp csak úgy kell kinézzek, amit vár.
Egy zöld lombkorona, hmmm? Húzhatnék a sisakomra álcahálót és belefűzhetnék zöldellő gallyakat. De az túl feltűnő lenne,
De mi lenne ha? Elvégre korona. Én meg kovács vagyok!
Nem telt bele fél nap, már ott hűlt a vízben a szépen megmunkált, zöldes eozinnal futtatott falevelekkel teli gallyat formázó koszorú. Vagy éppen korona. Egyre megy.
A fürdő volt megadva pontos helyként, hát ezzel az erővel, a fejemen a kész, kihűlt koronával beültem a fürdő férfiak számára fenntartott medencéjébe, és reméltem, hogy a kis tolvajom nem nőnemű.
Dobtam egy ilyet és felhasználnám ide: Egy általad választott küldetés befejezésekor 20%-al több expet és aranyat kapsz.
De aztán megmozdult a földön szétszórt csontok közül egy koponya, szemgödreiben fel-felvillant a halványuló éteri fény, csontujjait a bokám köré szorította és úgy húzta közelebb magát, minthogy alsó teste valahol a folyosó másik végére repülhetett, amikor rendet vágtam a társai között.
Villant a csorba kard a másik csontmarokban.
- Hogy dögölnél már meg! - emeltem a lábam, amibe kapaszkodott, s teljes erőből beletalpaltam a koponyájába, ami nagy reccsenéssel be is tört, a természetellenes fény kihunyt, a csontok a gravitációnak engedelmeskedve lepotyogtak és szétgurultak.
- Na! Van még valaki? Mert ha nem, kinyitnám végre a ládát! - kiáltottam, hogy az egész labirintuson végigvisszhangzott.
De nem jött válasz, neszezést sem hallottam.
Bosszúsan rúgtam le a ládán lévő lakatot, majd kétrét görnyedve hajoltam le hozzá, és kinyitottam: fanfárok szólaltak meg, a szemem szinte belevakult a hirtelen arany ragyogásban, úgy kápráztam, nem is láthattam hát, hogy mi fogad a mélyén.
Aztán elmúlt a dicső ragyogás, és még mindig nem láttam semmit se. Mármint, a szemeim teljesen rendben voltak, épp csak nem volt a láda mélyén egy árva peták se, de még csak arany berakásos korona, vagy díszes vértezet, netán csodás kard.
Nem.
Nem volt ott semmi.
A folyosón lengedező szellő söpörte át a láda alját, könnyedén a levegőbe emelve egy semmi kis papírdarabkát, akár egy tollpihét.
- Mi a ménkő?! - kaptam el röptében, s vágtam földhöz. De mint hogy papír volt, nem akaródzott neki rögtön talajt fogni, ingerülten taposta hát rá, még a levegőben.
- Hogy aza...! - ha lett volna mit, biztos össze-vissza borogatom, de csak egy üres folyosó volt, a láda így is a falnak csapódott.
A cipőm talpa pedig újabb és újabb lábnyomokat préselt a gyönge kis fecnire.
Amíg észre nem vettem az írást.
Igen, az írást, mert hogy volt rajta valami más is a lábnyomaimon kívül.
Fortyogva kaptam érte, és ingerülten bogarásztam ki a betűket.
- Azaz én aranyam, de anyaszomorító, hogy volt merszed! - gyűrtem össze mérgemben.
Idő volt mire lehiggadtam, annyira, hogy világosan gondolkozni is tudjak. Szóval megloptak, de itt hagyták ezt az üzenetet. Ha kell arany, akkor Wiskotában megtalálom a tolvajt. Épp csak úgy kell kinézzek, amit vár.
Egy zöld lombkorona, hmmm? Húzhatnék a sisakomra álcahálót és belefűzhetnék zöldellő gallyakat. De az túl feltűnő lenne,
De mi lenne ha? Elvégre korona. Én meg kovács vagyok!
Nem telt bele fél nap, már ott hűlt a vízben a szépen megmunkált, zöldes eozinnal futtatott falevelekkel teli gallyat formázó koszorú. Vagy éppen korona. Egyre megy.
A fürdő volt megadva pontos helyként, hát ezzel az erővel, a fejemen a kész, kihűlt koronával beültem a fürdő férfiak számára fenntartott medencéjébe, és reméltem, hogy a kis tolvajom nem nőnemű.
Dobtam egy ilyet és felhasználnám ide: Egy általad választott küldetés befejezésekor 20%-al több expet és aranyat kapsz.
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Exp:
(7644/7700)
Céh: Unity
Re: A börtön titka
by Hinari Pént. Márc. 03 2017, 20:55
- Foxi Fikusz?
- Az… asszem.
Megvakarta a fejét. Arcán átsuhant az a fajta értetlenkedés, amikor legszívesebben elküldenéd a vevődet, de azt ugyebár nem illik. Főleg, ha az előtted álló szőke hölgy minden kétséget kizáróan nem holmi kocsmából szalajtott, borszagú nőcske, aki csak az agyadat akarja húzni.
Legyintettem.
- Felejtse el. Árulnak itt valamilyen hagymás növényt?
Erre már láthatóan felderült az arca.
- Tavaszranyílónk van, Ördögarcú Virág és Sárga Érdeslevelű.
- Tökéletes. Mindháromból kérnék három-három egyedet – és megpróbáltam úgy mosolyogni rá, miközben hátrafordult, mintha pontosan tudnám, miről beszél. Persze fogalmam sem volt, de pont ezért vettem őket: egy kicsit fejleszteni a kertészkedésem, hogy szegény Törődés Virága, amit egyik karácsonyra kaptam Himétől, túléljen még pár hónapot az Allal közös lakrészben. … nos, maradjunk annyiban, hogy a kajmán nem ápolt szoros barátságot az itt-ott elhelyezett növényekkel.
- Ehhm… van esetleg súlyemelésed? – elkalandoztam, így olyannyira váratlanul ért a nekem szegezett, bátortalan kérdés, hogy önkénytelenül is bólintottam – Segítenél elhozni pár ládát a fészerből? Jövő hétre utánanézek a Foxinak.
Mosolyogva mentem utána. Így kell ügyesen játszani - mégha teljesen véletlen is volt. Közben persze felszereltem a vértemet is, hogy megfeleljek a feltételeknek, s amíg megtettük azt a néhány métert a bolt mögötti, valószínűleg párszáz aranyba kerülő viskóig, megtudtam pár dolgot az említett növények gondozásáról. A fészer pont úgy nézett ki belülről, mint amilyet a külseje alapján sejteni lehetett. Emellett elég nagy volt benne a káosz: mindenhol virágládákat láttam tele különbözőféle növényekkel, egy asztalt pár újsággal és gyertyával, az ablakban pedig pár fellógatott zsákocskát, melyekben nagy valószínűség szerint szárított alapanyagok voltak.
- Ott, azt a kettőt kellene.
Fel is emeltem az elsőt és már vittem is ki a boltba, majd visszasétáltam a fészerhez. A második nehezebb volt, de a fényben feltűnt valami az előző doboz helyén, ahogy felálltam: valaki odafirkálhatott két számot viasszal, majd rárakta a ládát. Véletlenül? Letettem a második dobozt.
- Nyugodtan olvass bele az újságokba. Minden számot megveszünk – mosolygott rám az eladó, az ajtófélfának támaszkodva. Szórakozottan rápislantottam a legfelsőre: „A virágok helyének kiválasztása – Kertészet, huszadik szám” – mondta a szalagcím, és mint akit valóban érdekel, belelapoztam az újságba csakúgy találomra. A nyomtatott sorok között volt írva valami más is, kézzel és egészen apró betűkkel, egy fecnire. Mint később elgondolkoztam rajta, több mint valószínű, hogy a helyes lapszámnál és oldalszámnál jártam épp. Aktiváltam a Látásom, elolvastam a sorokat, majd becsuktam az újságot – Érdekesnek tűnnek. Talán innentől beruházok erre a hetilapra.
- Jó ötlet – bólogatott vidáman. Felkaptam a dobozt, kicipeltem az üzletig, majd hazasétáltam, kezemben a segítségért kedvezményesen vett virágokkal.
Arany nem igazán kellett, de érdekelt, hogy mi a következő lépés. Vajon az eladó tudott minderről, és ezért kérte a segítségem? Vajon többeket is megkér rá? Vagy nem is tudott semmiről? Egyáltalán olvasta az újságot? És ha igen, már akkor bele volt csúsztatva a lapocska, vagy utána rakta oda valaki? Nem akartam kideríteni; jó volt így. Kellően rejtélyes. És mivel nem láttam benne sok kockázatot, úgy döntöttem, hogy folytatom a nyomozást, hiszen, akár (mint később felmerült bennem), lehetett ez egy hangos szó nélküli segítségkérés is részéről. Megölik, ha beszél, vagy valami hasonló. Vagy éppen ellenkezőleg: egy ártatlan kincskeresős küldetés, aminek végén jót nevetünk.
Tehát elmentem a Tenglo fürdőbe, végül úgy döntve, hogy mivel egy fürdőhelyen aligha van értelme férfinak vagy njk-nak öltözni, ezúttal csak egy könnyebb álcázást fogok eszközölni: átállítottam barnára a hajam és a szemem, és a megszokottól merőben eltérő stílusú ruhákban jelentem meg. Aki nem lát nap mint nap, valószínű nem fog felismerni, ha elmegy mellettem, és nekem épp elég volt ennyi. Ami pedig a zöld lombkoronát illeti, egész egyszerűen csak átfestettem az egyik tincsemet zöldre – lombkorona, hajkorona, ugyebár – és egy tölgyfalevél alakú, zöld csattal tűztem oda azt a barna szálakhoz. Ezek után pedig leültem a fürdő előterébe kezemben a „Kertészet” című újsággal, és elkezdtem olvasgatni, várva a továbbiakat.
- Az… asszem.
Megvakarta a fejét. Arcán átsuhant az a fajta értetlenkedés, amikor legszívesebben elküldenéd a vevődet, de azt ugyebár nem illik. Főleg, ha az előtted álló szőke hölgy minden kétséget kizáróan nem holmi kocsmából szalajtott, borszagú nőcske, aki csak az agyadat akarja húzni.
Legyintettem.
- Felejtse el. Árulnak itt valamilyen hagymás növényt?
Erre már láthatóan felderült az arca.
- Tavaszranyílónk van, Ördögarcú Virág és Sárga Érdeslevelű.
- Tökéletes. Mindháromból kérnék három-három egyedet – és megpróbáltam úgy mosolyogni rá, miközben hátrafordult, mintha pontosan tudnám, miről beszél. Persze fogalmam sem volt, de pont ezért vettem őket: egy kicsit fejleszteni a kertészkedésem, hogy szegény Törődés Virága, amit egyik karácsonyra kaptam Himétől, túléljen még pár hónapot az Allal közös lakrészben. … nos, maradjunk annyiban, hogy a kajmán nem ápolt szoros barátságot az itt-ott elhelyezett növényekkel.
- Ehhm… van esetleg súlyemelésed? – elkalandoztam, így olyannyira váratlanul ért a nekem szegezett, bátortalan kérdés, hogy önkénytelenül is bólintottam – Segítenél elhozni pár ládát a fészerből? Jövő hétre utánanézek a Foxinak.
Mosolyogva mentem utána. Így kell ügyesen játszani - mégha teljesen véletlen is volt. Közben persze felszereltem a vértemet is, hogy megfeleljek a feltételeknek, s amíg megtettük azt a néhány métert a bolt mögötti, valószínűleg párszáz aranyba kerülő viskóig, megtudtam pár dolgot az említett növények gondozásáról. A fészer pont úgy nézett ki belülről, mint amilyet a külseje alapján sejteni lehetett. Emellett elég nagy volt benne a káosz: mindenhol virágládákat láttam tele különbözőféle növényekkel, egy asztalt pár újsággal és gyertyával, az ablakban pedig pár fellógatott zsákocskát, melyekben nagy valószínűség szerint szárított alapanyagok voltak.
- Ott, azt a kettőt kellene.
Fel is emeltem az elsőt és már vittem is ki a boltba, majd visszasétáltam a fészerhez. A második nehezebb volt, de a fényben feltűnt valami az előző doboz helyén, ahogy felálltam: valaki odafirkálhatott két számot viasszal, majd rárakta a ládát. Véletlenül? Letettem a második dobozt.
- Nyugodtan olvass bele az újságokba. Minden számot megveszünk – mosolygott rám az eladó, az ajtófélfának támaszkodva. Szórakozottan rápislantottam a legfelsőre: „A virágok helyének kiválasztása – Kertészet, huszadik szám” – mondta a szalagcím, és mint akit valóban érdekel, belelapoztam az újságba csakúgy találomra. A nyomtatott sorok között volt írva valami más is, kézzel és egészen apró betűkkel, egy fecnire. Mint később elgondolkoztam rajta, több mint valószínű, hogy a helyes lapszámnál és oldalszámnál jártam épp. Aktiváltam a Látásom, elolvastam a sorokat, majd becsuktam az újságot – Érdekesnek tűnnek. Talán innentől beruházok erre a hetilapra.
- Jó ötlet – bólogatott vidáman. Felkaptam a dobozt, kicipeltem az üzletig, majd hazasétáltam, kezemben a segítségért kedvezményesen vett virágokkal.
*
Arany nem igazán kellett, de érdekelt, hogy mi a következő lépés. Vajon az eladó tudott minderről, és ezért kérte a segítségem? Vajon többeket is megkér rá? Vagy nem is tudott semmiről? Egyáltalán olvasta az újságot? És ha igen, már akkor bele volt csúsztatva a lapocska, vagy utána rakta oda valaki? Nem akartam kideríteni; jó volt így. Kellően rejtélyes. És mivel nem láttam benne sok kockázatot, úgy döntöttem, hogy folytatom a nyomozást, hiszen, akár (mint később felmerült bennem), lehetett ez egy hangos szó nélküli segítségkérés is részéről. Megölik, ha beszél, vagy valami hasonló. Vagy éppen ellenkezőleg: egy ártatlan kincskeresős küldetés, aminek végén jót nevetünk.
Tehát elmentem a Tenglo fürdőbe, végül úgy döntve, hogy mivel egy fürdőhelyen aligha van értelme férfinak vagy njk-nak öltözni, ezúttal csak egy könnyebb álcázást fogok eszközölni: átállítottam barnára a hajam és a szemem, és a megszokottól merőben eltérő stílusú ruhákban jelentem meg. Aki nem lát nap mint nap, valószínű nem fog felismerni, ha elmegy mellettem, és nekem épp elég volt ennyi. Ami pedig a zöld lombkoronát illeti, egész egyszerűen csak átfestettem az egyik tincsemet zöldre – lombkorona, hajkorona, ugyebár – és egy tölgyfalevél alakú, zöld csattal tűztem oda azt a barna szálakhoz. Ezek után pedig leültem a fürdő előterébe kezemben a „Kertészet” című újsággal, és elkezdtem olvasgatni, várva a továbbiakat.
Hinari- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 4967
Join date : 2012. Dec. 28.
Karakterlap
Szint: 50
Exp: (29686/10100)
Céh: Justice League
Re: A börtön titka
by Tachibana Makoto Kedd Márc. 07 2017, 17:38
Véletlenek márpedig nincsenek. Te hiheted ezt, ha akarod, én azonban, aki az emberi elme manipulációja terén meglehetősen nagy tapasztalatot szereztem az elmúlt évek folyamán, és eme tudásomat alkalomadtán kamatoztatom is, egész egyszerűen kinevetlek. Ha "véletlenül" összetalálkozol az ismerősöddel, azért nem holmi sors felel, hanem a szerencse. Vagy szerencsétlenség, attól függően, mennyire kedvező számodra ez a kimenetel. A szerencse pedig nem véletlen, hanem egyszerű valószínűség kérdése. Arról nem is beszélve, hogy a saját szerencsédnek vagy kovácsa, vagyis akár a szerencse is manipulálható. Például ha lányokkal kívánok találkozni, akkor értelemszerűen nem olyan helyre megyek, ahol többségében férfiak fordulnak meg, így növelhetem az esélyeimet. Vagy ha nem szeretném, hogy egy virágcserép essen a fejemre, akkor az utca közepén sétálok. Ugyan előfordulhat, hogy valaki megdob egy cseréppel, de erre jóval kisebb esély mutatkozik, mint arra, hogy a légáramlás lesodor egyet a párkányról.
Ez a fajta... hogy is mondjam... gyakorlatiasság az, ami sok esetben hoz bajt a fejemre. Sok ember szeret hinni az olyan fogalmakban, mint a véletlen, vagy a sors, vagy hogy más példát is hozzak, a nők is szeretik a párkapcsolatot valamilyen magasztos piedesztálra helyezni és kiemelni azt a többi emlős szaporodása közül. A romantikus vonzódás se más alapjában véve, mint az, amit a kandúr érez, ha meglát egy tüzelő nőstényt. Az agyban lejátszódó kémiai folyamatok talán mások, esetleg komplexebbek, de a célja ugyanaz mindkét érzésnek. És amikor az én hozzáállásom találkozik egy efféle... mesebéli hozzáállással, akkor előfordulhatnak... konfliktusok, vagy sértődések. Persze ezek jelen esetben nem relevánsak a történetünk szempontjából, hiszen az nem kezdődik máshol, mint Wiskotában. Nem a sors, vagy a véletlen hozott oda, hanem Blackbird szolgált néhány jelentéktelen információval arról, hogy mi történik a nyolcadik szinten a tömény füstben. És ha már itt voltam, akkor nem hagyhattam ki a város fő nevezetességét, az onsent sem. Nem, még azt sem nevezném véletlennek, hogy a felettünk tornyosuló lombkoronák egyikéről a hajamba hullott néhány zöldellő falevél. Az itt rendszeresen előfordul a fák között, nemde? :]
Ez a fajta... hogy is mondjam... gyakorlatiasság az, ami sok esetben hoz bajt a fejemre. Sok ember szeret hinni az olyan fogalmakban, mint a véletlen, vagy a sors, vagy hogy más példát is hozzak, a nők is szeretik a párkapcsolatot valamilyen magasztos piedesztálra helyezni és kiemelni azt a többi emlős szaporodása közül. A romantikus vonzódás se más alapjában véve, mint az, amit a kandúr érez, ha meglát egy tüzelő nőstényt. Az agyban lejátszódó kémiai folyamatok talán mások, esetleg komplexebbek, de a célja ugyanaz mindkét érzésnek. És amikor az én hozzáállásom találkozik egy efféle... mesebéli hozzáállással, akkor előfordulhatnak... konfliktusok, vagy sértődések. Persze ezek jelen esetben nem relevánsak a történetünk szempontjából, hiszen az nem kezdődik máshol, mint Wiskotában. Nem a sors, vagy a véletlen hozott oda, hanem Blackbird szolgált néhány jelentéktelen információval arról, hogy mi történik a nyolcadik szinten a tömény füstben. És ha már itt voltam, akkor nem hagyhattam ki a város fő nevezetességét, az onsent sem. Nem, még azt sem nevezném véletlennek, hogy a felettünk tornyosuló lombkoronák egyikéről a hajamba hullott néhány zöldellő falevél. Az itt rendszeresen előfordul a fák között, nemde? :]
Tachibana Makoto- Lovag
- Hozzászólások száma : 1809
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 30
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 43
Exp: (10/7700)
Céh: -
Re: A börtön titka
by Cearso Szer. Márc. 08 2017, 10:32
Nem érdekelt az arany. Mások megismerése is csak nagyon parányit. Ami igazán felkeltette az érdeklödésemet az a felhívás eldugottsága volt. Úgy érezhettem magam, mint Charlie, aki a nagyon kis esély ellennére is megtalálta az elhíresedettett arany jegyet, és invitálást nyert a csokigyárba...
Már megint a közepébe vágtam minden magyarázat nélkül. Minden ott kezdödött, hogy reggel felkeltem, és....
Nem történt semmi. Szó szerint semmi, se egy üzemet, se egy kósza vásárló a boltban, még az utca is teljesen csendbe burkolozott.
Így hát úgy döntöttem, hogy mára bezárom a boltot, és kimozdulok innen.
Az első utam a szafari felé vezetett. Két okból is. Egyrészt itt mindig megtaláltam a nyugalmat, ha szükségem volt rá, másrészt Árnyékot is nagyon rég láttam. Ez a kötelék majdnem elfelejtödött a közelmúlt tragédiái miatt. Talán jobb is volt, hogy nem martam el magam mellöl még őt is a negatív hangulatommal.
Nem is tudom, hogy emlékszik-e még rám, de nem sokat kellett várnom, miután megérkeztem a szokásos találkahelyünkre. Néhány percen belül ő is megjelent. Nem látszott rajta, hogy nagyon megvoselte a hiányom. Egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy elviszem magammal a boltba, hogy egyikünk se legyen magányos.
Ezen még sokat fogok gondolkozni. Addig is marad a közös séta és futkározás a szabadban, ahogy eddig.
Ahogy elsétáltunk a tó mellett, megláttam valamit a befagyott jégtükörben. Nem kellett sokat szórakoznom a kibányászásával, mivel a jég amúgy is olvadóban volt. A többit már tudjátok...
Most itt ülök egyedül az egyik padon és fákat rajzolgatok zöld lombkoronával. Erről ismerjen fel, aki ilyen bolond megfogalmazást adott.
Már megint a közepébe vágtam minden magyarázat nélkül. Minden ott kezdödött, hogy reggel felkeltem, és....
Nem történt semmi. Szó szerint semmi, se egy üzemet, se egy kósza vásárló a boltban, még az utca is teljesen csendbe burkolozott.
Így hát úgy döntöttem, hogy mára bezárom a boltot, és kimozdulok innen.
Az első utam a szafari felé vezetett. Két okból is. Egyrészt itt mindig megtaláltam a nyugalmat, ha szükségem volt rá, másrészt Árnyékot is nagyon rég láttam. Ez a kötelék majdnem elfelejtödött a közelmúlt tragédiái miatt. Talán jobb is volt, hogy nem martam el magam mellöl még őt is a negatív hangulatommal.
Nem is tudom, hogy emlékszik-e még rám, de nem sokat kellett várnom, miután megérkeztem a szokásos találkahelyünkre. Néhány percen belül ő is megjelent. Nem látszott rajta, hogy nagyon megvoselte a hiányom. Egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy elviszem magammal a boltba, hogy egyikünk se legyen magányos.
Ezen még sokat fogok gondolkozni. Addig is marad a közös séta és futkározás a szabadban, ahogy eddig.
Ahogy elsétáltunk a tó mellett, megláttam valamit a befagyott jégtükörben. Nem kellett sokat szórakoznom a kibányászásával, mivel a jég amúgy is olvadóban volt. A többit már tudjátok...
Most itt ülök egyedül az egyik padon és fákat rajzolgatok zöld lombkoronával. Erről ismerjen fel, aki ilyen bolond megfogalmazást adott.
Cearso- Íjász
- Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 25
Karakterlap
Szint: 38
Exp: (10/5900)
Céh: Artes
Re: A börtön titka
by Eperhab Csüt. Márc. 09 2017, 17:05
Mivel egymástól függetlenek vagytok, így sorrendet nem tartunk, összevissza is írhattok egyelőre.
2. Ezken a napokon hűvös hidegfront köszöntött Wiskotára, az utcák s terek pedig kihaltak voltak. Ki-ki a maga házába menekült a fagyos szél karmai elől, vagy pedig, mint észrevehettétek, a meleg vízű forrásban kerestek menedéket. A kobold őröknek bizony volt dolga rendesen, ugyanis viháncoló gyermekek és nagymamáik lepték el a máskor oly nyugodt vizet, akik persze zavarták a feltöltődni kívánó felnőtteket. Így eshetett meg, hogy a sok úszógumi között még akár egy zöld ággal a fejeteken sem voltatok feltűnőek, és a sarokban szemtelenkedő tizenéves lányokat sem kapták el s hajították ki. No persze, egyikőtök sem ült ténylegesen faággal a fején, így aztán tényleg elmerülhettetek a vízben, vagy annak csodálásában, merengve egy padon ücsörögve.
A koboldoknak aznap még egy valami terelte el a figyelmét: Rengeteg színes, apró madárka röpködött szerte az égen, és szálltak le rendszeresen a fürdő területén. Nem győzték elkergetni őket, hogy ne zavarják a vendégeket, s ne piszkítsanak a fekhelyekre s a tiszta forrásvízbe.
Tachibana:
Nagyon úgy tűnik, hogy egy madárka szállt a fejedre, és puszta kíváncsiságból lelökdöste a leveleket onnan. És hiába próbálod elkergetni, nagyon gyors és ügyes, mindig visszatalál, egészen addig, míg az összes elkóborolt levél le nem pottyant. Észreveheted, hogy ha másnak a hajába esik levél, azt is ilyenmód megtámadják.
Cearso:
Egy kislány fut oda hozzád nagy hirtelen, mutogatva a rajzodra.
- Nagyi, nézd-nézd, milyen szép fákat rajzolgat a bácsi.
- Na igen, kisunokám, elég ügyes. Az itteni fákat rajzolgatja, fiatalember, vagy csak úgy a lombokat keresi? – hogy az utolsó szavakat valóban nyomatékosan ejtette, vagy csak te hallottad így, az rejtély.
Hinari:
- Szép csat. – szólított meg egy mosolygós, sötétfekete hajú kisfiú, arcán pajkos vigyorral. – Megnézhetem? – kérdezte, s már hajolt is feléd, s mi több, mielőtt az újságból felpillanthattál volna, vagy a meglepődöttségtől észhez tértél volna, elcsínyte az ékszert, és futni kezdett vele. Természetesen gyorsaságoddal könnyedén utolérheted, ha akarod.
Danee:
Csodaszépen megmunkált koronádat többen is megnézik, több kisfiú is ujjal mutogat feléd, és mintha a madarak is érdeklődést tanúsítanának feléd, többször is elrepülnek körülötted. Így telik el rengeteg idő, mikor is kikászálódsz a vízből – valamiért, akármiért -, s elkezded megtörölni ázott tested. Ekkor lép oda hozzád egy koboldhölgy, hivatali egyenruhában.
- Egy köntöst? – kérdezi arcán mosollyal, s egy fehér, puha ruhadarabot nyújt feléd. Tőled függ, elfogadod-e, vagy sem.
Eperhab- Hozzászólások száma : 7
Join date : 2017. Mar. 02.
Re: A börtön titka
by Eperhab Pént. Márc. 17 2017, 09:47
8 nap elteltével a karaktereitek csak merednek bambán a vízbe, és nem csinálnak semmit.. A többi játékos a fürdőben valami furcsa betegségre gyanakszik, és már a Tenglo közelébe sem mernek menni..
Izé.. Akár így is folytathatom a küldetést, és lemesélhetem a kővé válásátok történetét magamnak, de ha nem akartok maradandó károsodást elkönyvelni a karakteretek elméjében, lassacskán összeszedhetnétek magatokat. Adok rá úgy.. Hétfőig haladékot.
Izé.. Akár így is folytathatom a küldetést, és lemesélhetem a kővé válásátok történetét magamnak, de ha nem akartok maradandó károsodást elkönyvelni a karakteretek elméjében, lassacskán összeszedhetnétek magatokat. Adok rá úgy.. Hétfőig haladékot.
Eperhab- Hozzászólások száma : 7
Join date : 2017. Mar. 02.
Re: A börtön titka
by Tachibana Makoto Szomb. Márc. 18 2017, 21:40
Jól esett a forró víz ebben a hűvös időben. Igazából nem választottam tökéletes pillanatot arra, hogy itt ázzak, hiszen ki az a bolond, aki ebben az időben szabadtéri fürdőbe megy? Nos, úgy fest, sok hozzám hasonló bolond van. Semmi meglepetés, csak emberek vagyunk. A logikátlan gondolkodás olyan alaptartozék, mint manapság az automata váltó a gépkocsikban. Bevallom, kicsit zavart is, hogy nyugalom helyett ekkora ricsaj kelt körülöttem. Ha nem is feltétlenül a mi oldalunkon, ahol öregek sógiztak békésen, és legfeljebb pancsolóversenyt tartottak a gyerekek, de a másik oldalon, ahol a lányok, asszonyok természetükhöz hűen rendkívül hangosak voltak. Nevetgéltek, sikongattak, tudat alatt is próbálták vonzóvá tenni magukat számunkra.
Még az is zavarhatott volna, hogy rám talált egy madár, de miután a harmadik alkalommal is hiába kergettem el, beletörődtem a sorsomba. Disney hercegnő lettem, azt hiszem. Bár amikor kitartottam az ujjam, akkor nem szállt rá, és nem kezdett énekelni, csivitelni. Azt hiszem, nem értettük meg egymást elég jól. De nem adtam fel, legalább félsikert elértem azzal, hogy az egyik kis levelet, amit a fejemről szedegetett, azt ráraktam nevezett ujjamra. Kénytelen volt leszállni rá legalább addig, hogy lesodorhassa. 1-0 ide?
Tekintve, hogy egy idő után békén hagyott, kénytelen voltam másfelé fordítani a figyelmem. Nem mondhatnám, hogy túl környezettudatos lettem volna, de ha a vízben közvetlenül mellettem egy papírdarab lebeg, azt azért eltakarítom. A felirat már leázott róla nagyrészt. Szótöredékek maradtak csupán: "gy halo Sz mer egneel? ed a T sba jell zet zö mbk". Alan Turing legyen a talpán, ki ezt a kódot megfejti, összegyűrtem a fecnit és elhelyeztem a parton. Sóhajtottam egyet, és elővettem egy hangrögzítő kristályt, amit aktiválva halkan búgni kezdett a Zöld Lombkorona című sláger.
Még az is zavarhatott volna, hogy rám talált egy madár, de miután a harmadik alkalommal is hiába kergettem el, beletörődtem a sorsomba. Disney hercegnő lettem, azt hiszem. Bár amikor kitartottam az ujjam, akkor nem szállt rá, és nem kezdett énekelni, csivitelni. Azt hiszem, nem értettük meg egymást elég jól. De nem adtam fel, legalább félsikert elértem azzal, hogy az egyik kis levelet, amit a fejemről szedegetett, azt ráraktam nevezett ujjamra. Kénytelen volt leszállni rá legalább addig, hogy lesodorhassa. 1-0 ide?
Tekintve, hogy egy idő után békén hagyott, kénytelen voltam másfelé fordítani a figyelmem. Nem mondhatnám, hogy túl környezettudatos lettem volna, de ha a vízben közvetlenül mellettem egy papírdarab lebeg, azt azért eltakarítom. A felirat már leázott róla nagyrészt. Szótöredékek maradtak csupán: "gy halo Sz mer egneel? ed a T sba jell zet zö mbk". Alan Turing legyen a talpán, ki ezt a kódot megfejti, összegyűrtem a fecnit és elhelyeztem a parton. Sóhajtottam egyet, és elővettem egy hangrögzítő kristályt, amit aktiválva halkan búgni kezdett a Zöld Lombkorona című sláger.
Tachibana Makoto- Lovag
- Hozzászólások száma : 1809
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 30
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 43
Exp: (10/7700)
Céh: -
Re: A börtön titka
by Hinari Szomb. Márc. 18 2017, 23:14
Egyelőre nem találtam semmi különöset az idelátogatókban, és az itteni dolgozók sem tűntek sem különlegesebbnek, sem szokatlanabbnak a normálisnál. Persze ha nem számítjuk a kobold jellegüket, ugyebár… de lassacskán meg lehetett szokni, azt hiszem. Bár nem bíztam bennük, egy pillanatig sem: lehet mégiscsak jobb lenne megszüntetni ezt a látszólagos békét, és ha már az elfekkel elrontottuk, itt nem elkövetni ugyanazt a hibát. Majd a többi szint kitisztítása után. Azok most fontosabbak voltak.
Néha letettem kicsit az újságot, hogy körülnézzek, s mivel az abban található cikkek nagy része amúgysem kötött le túlzottan, bőven volt időm felmérni a környezetemet: öregebbek, kisebbek, zaj és madarak. Lassacskán megjött a kedvem a forró vízhez, és pár perccel később talán be is mentem volna a hölgyeknek fenntartott részlegre, ha nem jött volna a fiúcska.
- Köszö… - kezdtem bele a neki szánt válaszba egy könnyed mosollyal, de ő minden kétséget kizáróan nem volt épp vevő rá: mire a szó felét kimondhattam volna, már a kezében volt a csatom, és egy újabb, pislogásnyi idő sem telt bele, már hátat is fordított, hogy eliszkolhasson. A mozgásából ítélve már azelőtt elkaphattam volna a pólójánál fogva, mielőtt az első lépését véghez vihetné, a padon ülve, fel sem emelkedve a helyemről. De nem tartottam jó ötletnek: éppen egy quest bevezetőjében vettem részt, így könnyen megeshetett, hogy pont ez a fiú fog elvezetni annak második fázisáig. Így tehát felálltam, aktiváltam minden jártasságomat, hogy csökkentsem a csapda kockázatát, és utánaeredtem. Megvárva azt a pár másodpercet, mialatt az engem körülvevők bőven rácsodálkozhattak a pillanatnyi kivárásra, majd egy gyors lépéssorral – és közben jópár méternyi manőverezéssel az emberek között – újra a gyerek közelébe kerültem, úgy korrigálva a kettőnk közötti távolságot, hogy ha akarom, egy kis gyorsítással bármikor utolérhessem, mégis, kívülről ez ne tűnjön fel: a félsebességgel haladás nem volt új dolog számomra, rengeteg harcban alkalmaztam már sikerrel.
– Add csak vissza, hallod? – szóltam utána alig egy cseppnyi nehezteléssel, csakhogy megmaradjon a látszat, a figyelmem nagyrészét azonban a vehemens „üldözés” helyett a lehetséges változókra összpontosítottam: kik azok, akik esetleg követnek, belépek-e közben egy másik helyiségbe, jelez-e az észlelésem bármit is és ehhez hasonlók. Az ember nem lehet eléggé óvatos, s eddig sem voltak túl jó tapasztalataim ilyen téren…
Kérlek máskor írj határidőt a meséléshez, mert ez küldinként változik. Úgy tudni fogjuk, mennyi időnk van írni, és be tudjuk osztani magunknak
Néha letettem kicsit az újságot, hogy körülnézzek, s mivel az abban található cikkek nagy része amúgysem kötött le túlzottan, bőven volt időm felmérni a környezetemet: öregebbek, kisebbek, zaj és madarak. Lassacskán megjött a kedvem a forró vízhez, és pár perccel később talán be is mentem volna a hölgyeknek fenntartott részlegre, ha nem jött volna a fiúcska.
- Köszö… - kezdtem bele a neki szánt válaszba egy könnyed mosollyal, de ő minden kétséget kizáróan nem volt épp vevő rá: mire a szó felét kimondhattam volna, már a kezében volt a csatom, és egy újabb, pislogásnyi idő sem telt bele, már hátat is fordított, hogy eliszkolhasson. A mozgásából ítélve már azelőtt elkaphattam volna a pólójánál fogva, mielőtt az első lépését véghez vihetné, a padon ülve, fel sem emelkedve a helyemről. De nem tartottam jó ötletnek: éppen egy quest bevezetőjében vettem részt, így könnyen megeshetett, hogy pont ez a fiú fog elvezetni annak második fázisáig. Így tehát felálltam, aktiváltam minden jártasságomat, hogy csökkentsem a csapda kockázatát, és utánaeredtem. Megvárva azt a pár másodpercet, mialatt az engem körülvevők bőven rácsodálkozhattak a pillanatnyi kivárásra, majd egy gyors lépéssorral – és közben jópár méternyi manőverezéssel az emberek között – újra a gyerek közelébe kerültem, úgy korrigálva a kettőnk közötti távolságot, hogy ha akarom, egy kis gyorsítással bármikor utolérhessem, mégis, kívülről ez ne tűnjön fel: a félsebességgel haladás nem volt új dolog számomra, rengeteg harcban alkalmaztam már sikerrel.
– Add csak vissza, hallod? – szóltam utána alig egy cseppnyi nehezteléssel, csakhogy megmaradjon a látszat, a figyelmem nagyrészét azonban a vehemens „üldözés” helyett a lehetséges változókra összpontosítottam: kik azok, akik esetleg követnek, belépek-e közben egy másik helyiségbe, jelez-e az észlelésem bármit is és ehhez hasonlók. Az ember nem lehet eléggé óvatos, s eddig sem voltak túl jó tapasztalataim ilyen téren…
Kérlek máskor írj határidőt a meséléshez, mert ez küldinként változik. Úgy tudni fogjuk, mennyi időnk van írni, és be tudjuk osztani magunknak
Hinari- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 4967
Join date : 2012. Dec. 28.
Karakterlap
Szint: 50
Exp: (29686/10100)
Céh: Justice League
Re: A börtön titka
by Cearso Vas. Márc. 19 2017, 20:13
/sry/
Nem zavart annyira a nyüzsgés a környéken. Igazából csak néhányszor pillantotta fel a rajzaimból, csak hogy pihentessem pár másodpercre az intenzív rajzoláshoz nem szokott szemem. Még csak nem is azért, hogy mintát vegyek a környezetemből. Az Aincradi dolgok nekem túlságosan szabályosak voltak, ezért inkább csak véletlenszerűen rajzoltam le a dolgokat, amik éppen eszembe jutottak. Arra azért figyeltem, hogy zöld lombkorona mindegyik rajzomon legyen, még ha nem is illeszkedett valami túlságosan tökéletesen az adott struktúrába.
Az ilyen kisebb szünetekben azért félig meddig felfogtam, hogy mi is történik éppen körülöttem, és figyelem a közeledő alakokat hátha valaki esetleg észreveszi, hogy éppen mit művelek, de ebben a tömegben nem úgy néz ki, hogy bárki felfigyelne egy némán rajzolgató alakra.
Már majdnem feladtam, és azon kezdtem el töprengeni, hogy vajon mi mással jelezhetném, hogy zöld lombkoronám van, amikor megfordult a szerencsém. Sejthettem volna, hogy ennek a tömegnek van valami köze a rejtélyes levélhez... Minél nagyobb a tömeg, annál egyszerűbb valami ügyes indokkal bizonyos személyekkel "véletlenül" találkozni. Így kevésbé tűnik mások számára előre lebeszélt dolognak, hogy beszélgetésbe kezdünk. Egyre misztikusabbnak ígérkezi ez a lehetőség.
Bácsi? No, azért annyira nem vagyok öreg.
Nos, ez legyen a legkisebb problémám. Nem vagyok benne biztos, hogy ez valami fajta jel akart volna lenni, vagy esetleg csak véletlenül használta ugyanazt a szót, mint a küldetés feladója. A legjobb az lesz, ha megpróbálkozok a visszajelzéssel valahogy...
-Rajzolnám én ezeket a fákat is szívesen, csak ilyenkor még nem elég szép zöld a koronájuk. Ha tudna olyat mutatni egy olyat, amit megkímélt a tél, azt nagyon szépen megköszönném.
Nem zavart annyira a nyüzsgés a környéken. Igazából csak néhányszor pillantotta fel a rajzaimból, csak hogy pihentessem pár másodpercre az intenzív rajzoláshoz nem szokott szemem. Még csak nem is azért, hogy mintát vegyek a környezetemből. Az Aincradi dolgok nekem túlságosan szabályosak voltak, ezért inkább csak véletlenszerűen rajzoltam le a dolgokat, amik éppen eszembe jutottak. Arra azért figyeltem, hogy zöld lombkorona mindegyik rajzomon legyen, még ha nem is illeszkedett valami túlságosan tökéletesen az adott struktúrába.
Az ilyen kisebb szünetekben azért félig meddig felfogtam, hogy mi is történik éppen körülöttem, és figyelem a közeledő alakokat hátha valaki esetleg észreveszi, hogy éppen mit művelek, de ebben a tömegben nem úgy néz ki, hogy bárki felfigyelne egy némán rajzolgató alakra.
Már majdnem feladtam, és azon kezdtem el töprengeni, hogy vajon mi mással jelezhetném, hogy zöld lombkoronám van, amikor megfordult a szerencsém. Sejthettem volna, hogy ennek a tömegnek van valami köze a rejtélyes levélhez... Minél nagyobb a tömeg, annál egyszerűbb valami ügyes indokkal bizonyos személyekkel "véletlenül" találkozni. Így kevésbé tűnik mások számára előre lebeszélt dolognak, hogy beszélgetésbe kezdünk. Egyre misztikusabbnak ígérkezi ez a lehetőség.
Bácsi? No, azért annyira nem vagyok öreg.
Nos, ez legyen a legkisebb problémám. Nem vagyok benne biztos, hogy ez valami fajta jel akart volna lenni, vagy esetleg csak véletlenül használta ugyanazt a szót, mint a küldetés feladója. A legjobb az lesz, ha megpróbálkozok a visszajelzéssel valahogy...
-Rajzolnám én ezeket a fákat is szívesen, csak ilyenkor még nem elég szép zöld a koronájuk. Ha tudna olyat mutatni egy olyat, amit megkímélt a tél, azt nagyon szépen megköszönném.
Cearso- Íjász
- Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 25
Karakterlap
Szint: 38
Exp: (10/5900)
Céh: Artes
Re: A börtön titka
by Danee Vas. Márc. 19 2017, 21:42
A hideg rendszerint mindenkit bezavar az utcákról a jól fűtött helyekre.
Ebből a szempontból az Onsen, különösen felkapottnak számított, nem is tudom mikor volt részem utoljára ilyen zsibongó környezetben.
Hálásan merültem meg a kellemesen meleg termálvízben, lassú mozdulatokkal nyújtóztattam ki a megfáradt, izomgörcsöktől megviselt tagjaim, hagytam, hogy a forróság átmelegítsen egészen a csontjaimig és elűzze belőle a fagy mardosó karmait.
Lecsukott szemmel élveztem a kényeztető, teljesen átölelő vizet, most még csak az sem zavart különösebben, hogy a fiatalabbja ott rohangál, pancsol körülöttem, fáradt derűvel szemléltem virgonckodásaikat, s nevetve konstatáltam ha egy-egy csobbanásuk verte hulláma beterítette az arcom. Jó volt látni a felhőtlen örömüket, ez kárpótolt most mindenért, még a vesztett arany utáni düht is elmosta.
A madarak már más kérdés, tény, hogy aranyosak voltak, de mindahányszor elsuhantak a koszorúm fölött, bejelzett a vészjelzőm. És mit ne mondjak, egy idő után már kezdett zavarni, én meg őket igyekeztem elhessegetni magamtól.
Ezért döntöttem úgy, kicsit kijövök, már amúgy is kezdett korogni a gyomrom, ideje lett volna végre harapni is valamit, arról nem is beszélve, hogy hiába ültem vízben, attól még ugyanolyan szomjasnak éreztem magam, ha nem jobban, mintha csak a parton üldögéltem volna.
Már le is mondtam a tolvajjal való találkozásról, talán csak rossz tréfa volt a cetli, vagy csak az onsen tulajdonosa akarta reklámozni az üzletet, de mindenesetre, nem távozom rossz száj ízzel, így törölközöm éppen, amikor nagy meglepetésemre egy valamiféle hivatali egyenruhát viselő kobold lép mellém, egész pontosan egy kobold nő.
Egy-egy zavart pillantást szentelek az egyenruhának, a köntösnek, és a mosolynak. Egy nyúlfarknyi gondolat erejéig elemezgetem azt a mosolyt, mennyire is őszinte vagy épp ravaszkás, vagy akár álszent is az, de aztán megvonom a vállam.
- Miért is ne? Nagyon köszönöm - veszem át, s bújok bele
- Netán ismerjük egymást, vagy minek köszönhetem a kitüntető figyelmességét? - igazítom vissza a "lombkoronát" a fejemre, mielőtt úgy tényleg lecsúszhatna a kobakomról.
Ebből a szempontból az Onsen, különösen felkapottnak számított, nem is tudom mikor volt részem utoljára ilyen zsibongó környezetben.
Hálásan merültem meg a kellemesen meleg termálvízben, lassú mozdulatokkal nyújtóztattam ki a megfáradt, izomgörcsöktől megviselt tagjaim, hagytam, hogy a forróság átmelegítsen egészen a csontjaimig és elűzze belőle a fagy mardosó karmait.
Lecsukott szemmel élveztem a kényeztető, teljesen átölelő vizet, most még csak az sem zavart különösebben, hogy a fiatalabbja ott rohangál, pancsol körülöttem, fáradt derűvel szemléltem virgonckodásaikat, s nevetve konstatáltam ha egy-egy csobbanásuk verte hulláma beterítette az arcom. Jó volt látni a felhőtlen örömüket, ez kárpótolt most mindenért, még a vesztett arany utáni düht is elmosta.
A madarak már más kérdés, tény, hogy aranyosak voltak, de mindahányszor elsuhantak a koszorúm fölött, bejelzett a vészjelzőm. És mit ne mondjak, egy idő után már kezdett zavarni, én meg őket igyekeztem elhessegetni magamtól.
Ezért döntöttem úgy, kicsit kijövök, már amúgy is kezdett korogni a gyomrom, ideje lett volna végre harapni is valamit, arról nem is beszélve, hogy hiába ültem vízben, attól még ugyanolyan szomjasnak éreztem magam, ha nem jobban, mintha csak a parton üldögéltem volna.
Már le is mondtam a tolvajjal való találkozásról, talán csak rossz tréfa volt a cetli, vagy csak az onsen tulajdonosa akarta reklámozni az üzletet, de mindenesetre, nem távozom rossz száj ízzel, így törölközöm éppen, amikor nagy meglepetésemre egy valamiféle hivatali egyenruhát viselő kobold lép mellém, egész pontosan egy kobold nő.
Egy-egy zavart pillantást szentelek az egyenruhának, a köntösnek, és a mosolynak. Egy nyúlfarknyi gondolat erejéig elemezgetem azt a mosolyt, mennyire is őszinte vagy épp ravaszkás, vagy akár álszent is az, de aztán megvonom a vállam.
- Miért is ne? Nagyon köszönöm - veszem át, s bújok bele
- Netán ismerjük egymást, vagy minek köszönhetem a kitüntető figyelmességét? - igazítom vissza a "lombkoronát" a fejemre, mielőtt úgy tényleg lecsúszhatna a kobakomról.
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Exp: (7644/7700)
Céh: Unity
Re: A börtön titka
by Eperhab Kedd Márc. 21 2017, 21:58
Danee:
- Ez a dolgom, Uram. A fürdőben alkalmaznak minket, így rendes munkához és bevételhez jutunk. Én szolgálom a vendégek kényelmét. - hajolt meg előtted az asszony, majd odébbsétált egy feltűnő kerekes kocsihoz, ami tele volt fürdőköntösökkel, és eltolta. Ki tudja, a természet lágy ölén hol tárolja ezeket vagy ki adott rá parancsot, mindenesetre finom puha és kellemes illatú volt a ruhanemű, amikor magadra kanyarítottad. Egyetlen dolog volt, ami furcsaságot okozhatott - a zsebébe elrejtett piszkos kis fecni, amire egy könnyen olvasható térkép volt firkantva, a célállomásnak pedig egy fán - a lombkoronák között - megbúvó út keskeny út vége volt megjelölve.
Ha elsétálsz oda - na és miért ne tennéd? -, egy kalandornak öltözött, sötét fekete hajú s napbarnított bőrű úrt találsz ott, aki egy méretes ládán kuporgott. Tán épp egy ugyanolyanon, mint amit előled fosztottak ki.
- Örülök a szerencsének, jó uram! - köszöntött kézfogással, miközben szájában egyensúlyozta füstölgő cigarettáját.
- Úgy látom, elirányított hozzám a balsors egy kismadárkám képében.
Cearso:
- Ohh aranyoskám, az igazán egyszerű, még a kisunokám is meg tudja mutatni. Épp ma rajzolt egy szép lombkoronás fát, itt a szomszédban húzódik meg. - s a mondatok alatt a kisgyerek előhúzott egy krikszkrakszokkal is ellátott, de mégis könnyen kivehető térképet, és a kezedbe nyújtotta.
- Látja bácsi, itt a vonalkával jelzett út végén van egy nagyon szép fa, ha gondolja, azt is lerajzolhatja. - mondta. Ha még van kedved társalogni velük, ők szívesen beszélgetnek veled a továbbiakban, sőt, még melléd is ülnek. Barátságos, kedves teremtések, de a küldetésről semmit nem tudsz kihúzni belőlük többet. Akár egész nap is ellehettek egymással. Mindenesetre, ha felkeresed a vonallal jelzett út végén lévő, tényleg szép zöld terebélyes fán fekvő utat, te is találkozol a kalandornak öltözött úrral.
- Üdv! - köszöntött téged is a cigarettázó férfi, aki ugyanúgy egy ládán ült lazán keresztbevetett lábakkal. - Gondolom a kismadaraim cetlijei vezettek ide.
Hinari:
A fiú kacagva távolodott, nem engedte magát, hogy elkapd, játszott veled, futott és elbújt a sarkon, hátha nem tudod, utána merre ment, de természetesen ez csak gyermekded szórakozás volt egy hozzád hasonló magas szintű emberkének. Végül elég sokáig játszadozott veled, de meg kellett állnia, ugyanis kifulladt. A térdére támaszkodva fújtatott nagyokat, s közben kiejtette kezéből a csatot, és egy fecnit - egy térképet, amely egy hatalmas fához vezetett egy eldugott kis árnyékos ösvényen keresztül. Nem volt benne semmi különös, még egy két szerelmes párral is összefuthattál út közben, ahogy lődörögtek, sőt, talán egy-egy rakoncátlan kisgyermek is elfuthatott melletted, a keskeny úton meglökve téged. Mikor odaérsz, egy cigarettázó, kellemetlen külsejű kalandorral találod szembe magadat.
- Üdv Kisasszony/Fiatalember! - köszönt téged álcádtól függően. - Látom, téged is elvezetett a sors, s a madárkák hozzám. Remek-remek.
Tachibana:
Egy kisfiú üldögélt már egy ideje a parton, s rajzolgatott, de sajnos nagyon úgy tűnt, elfogytak a papírjai. Éppen a tiédet nézte ki magáénak, és egy óvatlan pillanatban el is csente azt. De nem volt ám fukar, ő nem egy rabló - hagyott helyette neked egy másikat, amely ugyan nem volt szép, de talán könnyebben megfejthető - gyermeki krikszkrakszokkal egy térkép feküdt előtted, amelynek végét egy nagy, kerek zöld lombkoronát viselő fa jelezte.
Ha követed, te is egy hosszú barna köpenybe burkolt, fekete bakancsos urat látsz magad előtt. Épp abban a pillanatban pöccintette el cigarettáját valamerre a lombok közé.
- Micsoda madárka röppent az ölembe. - meredt a semmibe a dohánytermék után, majd lassan feléd fordította fejét - Üdvözöllek! - nyújtott kezet.
Ezek után mindannyiótokkal ugyanaz történik.
Az önmagát Ronannak nevező férfi felállt a ládáról a bemutatkozás és esetleges apró szóváltás után. Felemelte annak tetejét, és elétek tárta a temérdek kincset, melyet amaz rejtett. Érdekes módon volt benne néhány aranyozott, különleges díszítésű kerti szerszám is.
- Ez mind rád vár, barátom. Megérdemled, ha teljesíted kérésem, ugyanis ez nagyon fontos volna számomra és világunk számára. Talán neked magadnak is értékes információval fog szolgálni. Tudomásomra jutott, hogy van egy csoportosulás, akik ismerik a börtönből kivezető utat. Több tagjuk is kijutott már, és nem fél egyik sem bűnüldözőktől, nevetnek csak a börtönkristályokon.
- Az lenne a feladatod, hogy beépülj közéjük, megkedveltesd magad velük annyira, hogy elmondják a titkot, és utána leszállítsd az információt nekem. Ennyire egyszerű. Kezdetnek, hogy legyen egy kis motiváció, megdoblak titeket egy kezdő összeggel. - azzal mindannyiótok kezébe nyomott 100 aranyat.
Pozitív visszajelzés esetén pedig ezek után megadta a csoportosulás nevét és tartózkodási helyét - Sárkányagyarak, a koordináták pedig a közeli erdőség sűrűbb, eldugottabb részén jelölt meg egy területen.
/100 arany ütötte a markotokat, melyet a küldetés végeztével írunk jóvá, vagy sem, helyzettől függően./
/Nem szeretnék határidőkkel bajlódni, főleg mert a többség a határidő utolsó napján egyszerre írna - az hol izgi? És azt is kényszerből tenné - az hol izgi? Én nem akarom behatárolni sem az időt sem a kedvet. Csupán annyit kérek, ne csússzunk másfél hét fölé semmilyen esetben sem. Egy hét elteltével fogok szólni. Mivel ez nem egy olyan küldetés, ahol az 500 szavas pótlás belefér, így kihagyás esetén belátásom szerint fogok továbbmesélni. Minden esetben fogok figyelmeztetni./
Eperhab- Hozzászólások száma : 7
Join date : 2017. Mar. 02.
Re: A börtön titka
by Cearso Hétf. Márc. 27 2017, 07:06
-Köszönöm szépen.
Követtem a térképet, és meghallgattam az alak mondanivalóját.
Kerestem egy alkalmas helyet arra, hogy leüljek, legrosszabb esetben akár a földre.
-Szeretnék egy kicsit gondolkozni.
Ha egy évvel ezelőtt futok egy hasonló helyzetbe, akkor azonnal kapok az alkalmon, mára viszont rengeteg dolog megváltozott.
Elővettem egy cigit, és egy gyufával gyorsan meggyújtottam. Persze biztos tudnám gyufa nélkül is használni, hisz ez Aincrad, de legalább ezzel is jelzem, hogy én nem ide valósi vagyok.
Szívtam egy keveset, és próbáltam gondolkozni. Vajon mennyi az esélye, hogy rátaláljak arra, akit keresek. Nem sok.
Mennyi az esélye, hogy a Liberators is benne van a dologban? Tekintve arra, hogy eddig sikeresen titikban tudtak maradni, nem hiszem, hogy pont most próbálnák leleplezni magukat.
Ez eddig két ellenérv, ami miatt nem vesztegetném ezzel az időmet.
Viszont...
Elővettem egy börtön kristályt, és elkezdtem forgatni az egyik kezemben, míg a másikban még mindig a cigit tartottam.
-Tudja, mikor ez készült, még viszonylag nehezen lehetett hozzájutni egy ilyenhez, a nyersanyagokat is nehezebb volt összeszedni, ráadásul a receptet is csak egy-két ember tudhatta rajtam kívül. Ha akkor létezett volna egy ilyen társaság, akkor gondolkozás nélkül elvállalom a feladatot.
Tartottam egy kis szünetet.
-Ma viszont, sokkal gyorsabban hozzá lehet jutni ahhoz a pár növényhez, és kábé minden sarkon találkozhat olyannal, aki el tudja készíteni. Nem csoda, hogy megnőtt azok száma, akik sikeresen kijutnak onnan. Két évvel ezelőtt is volt egy ilyen esett. Gondolom hallott már Kazumáról, ha ennyire érdekli mi történik a börtön környékén.
Felálltam, és eltettem a pénzt.
-Rendben megpróbálom, amit tudok, de számítson arra, hogy elárulno már nehezebben fogom, amit megtudtam.
Majd elindultam a megadott koordinátákhoz. A lopakodásom a biztonság kedvéért megpróbáltam kihasználni.
Követtem a térképet, és meghallgattam az alak mondanivalóját.
Kerestem egy alkalmas helyet arra, hogy leüljek, legrosszabb esetben akár a földre.
-Szeretnék egy kicsit gondolkozni.
Ha egy évvel ezelőtt futok egy hasonló helyzetbe, akkor azonnal kapok az alkalmon, mára viszont rengeteg dolog megváltozott.
Elővettem egy cigit, és egy gyufával gyorsan meggyújtottam. Persze biztos tudnám gyufa nélkül is használni, hisz ez Aincrad, de legalább ezzel is jelzem, hogy én nem ide valósi vagyok.
Szívtam egy keveset, és próbáltam gondolkozni. Vajon mennyi az esélye, hogy rátaláljak arra, akit keresek. Nem sok.
Mennyi az esélye, hogy a Liberators is benne van a dologban? Tekintve arra, hogy eddig sikeresen titikban tudtak maradni, nem hiszem, hogy pont most próbálnák leleplezni magukat.
Ez eddig két ellenérv, ami miatt nem vesztegetném ezzel az időmet.
Viszont...
Elővettem egy börtön kristályt, és elkezdtem forgatni az egyik kezemben, míg a másikban még mindig a cigit tartottam.
-Tudja, mikor ez készült, még viszonylag nehezen lehetett hozzájutni egy ilyenhez, a nyersanyagokat is nehezebb volt összeszedni, ráadásul a receptet is csak egy-két ember tudhatta rajtam kívül. Ha akkor létezett volna egy ilyen társaság, akkor gondolkozás nélkül elvállalom a feladatot.
Tartottam egy kis szünetet.
-Ma viszont, sokkal gyorsabban hozzá lehet jutni ahhoz a pár növényhez, és kábé minden sarkon találkozhat olyannal, aki el tudja készíteni. Nem csoda, hogy megnőtt azok száma, akik sikeresen kijutnak onnan. Két évvel ezelőtt is volt egy ilyen esett. Gondolom hallott már Kazumáról, ha ennyire érdekli mi történik a börtön környékén.
Felálltam, és eltettem a pénzt.
-Rendben megpróbálom, amit tudok, de számítson arra, hogy elárulno már nehezebben fogom, amit megtudtam.
Majd elindultam a megadott koordinátákhoz. A lopakodásom a biztonság kedvéért megpróbáltam kihasználni.
Cearso- Íjász
- Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 25
Karakterlap
Szint: 38
Exp: (10/5900)
Céh: Artes
Re: A börtön titka
by Tachibana Makoto Kedd Márc. 28 2017, 17:47
Nahát, kaptam egy térképet. Fel sem merült bennem a kérdés, hogy mégis miért. Nyilvánvalóan volt valami oka annak, hogy valaki elvezessen erre a helyre. Még akár csapda is lehet, azonban egyelőre semmi sem utalt rá, és nem is az a típus voltam, aki különösebben kerülné a csapdagyanús helyzeteket. Bőven elég trükk rejtőzött az ingujjam alatt ahhoz, hogy kibújjak a kutyaszorítóból, és egyébként sem szúrtam túl sok ember szemét. Vigyáztam rá, hogy akivel nem érdemes ujjat húzni, azzal kiegyensúlyozott viszonyt ápoljak, vagy éppen jóban legyek valakivel a környezetében, aki fontos a számára. Na nem zsarolni kívántam vele az illetőt, csak ha valami történne velem, megromolhat a viszony köztük, és ezt nem mindenki szeretné kockáztatni :]
Lényeg, hogy meg se fordult a fejemben, hogy figyelmen kívül hagyjam ezt az ajándékot, így rövid úton kikászálódtam a vízből, és a hűvös idővel megküzdve útnak indultam a térképet követve. Egy fát kerestem, és egy fát találtam, meg alatta egy fazont, egy ládán ülve.
- A ragadozó madárkák inkább vállon ülnek - jegyeztem meg, egyelőre óvatosan közelítve a férfi felé. Elfogadtam a felém nyújtott kezet, megtörtént a kurta bemutatkozás is, majd következett a feladat ismertetése. Nem mondom, hogy a láda "kincs" nem keltette fel a figyelmemet, ám a börtön említése egy fokkal, vagy inkább kettővel érdekesebb volt. Természetesen Szophie jutott eszembe, de nem pont az járt a fejemben, hogy megpróbáljam kihozni őt, ha még egyáltalán bent van. Inkább örökre bezárnám oda, hogy ne tudja következmények nélkül megúszni a kicsapongását. A világ nem úgy működik, hogy azt teszi az ember, amihez kedve tartja.
- Nem mostanában vállaltam utoljára zsoldos munkát, ám legyen. Annyit viszont tudni kívánok, hogy mire használná fel az információt, és mi az a kockázati tényező, ami miatt mást keres erre a feladatra, Ronan-kun - feleltem, jelezve, hogy benne vagyok a buliban, viszont a válaszától függ, milyen hozzáállást fogok képviselni. Hiszen ha az információ nálam lesz, nem feltétlenül neki kívánom majd eladni. Hinari-chan biztosan nagyon-nagyon sok mindent megadna érte például :]
Lényeg, hogy meg se fordult a fejemben, hogy figyelmen kívül hagyjam ezt az ajándékot, így rövid úton kikászálódtam a vízből, és a hűvös idővel megküzdve útnak indultam a térképet követve. Egy fát kerestem, és egy fát találtam, meg alatta egy fazont, egy ládán ülve.
- A ragadozó madárkák inkább vállon ülnek - jegyeztem meg, egyelőre óvatosan közelítve a férfi felé. Elfogadtam a felém nyújtott kezet, megtörtént a kurta bemutatkozás is, majd következett a feladat ismertetése. Nem mondom, hogy a láda "kincs" nem keltette fel a figyelmemet, ám a börtön említése egy fokkal, vagy inkább kettővel érdekesebb volt. Természetesen Szophie jutott eszembe, de nem pont az járt a fejemben, hogy megpróbáljam kihozni őt, ha még egyáltalán bent van. Inkább örökre bezárnám oda, hogy ne tudja következmények nélkül megúszni a kicsapongását. A világ nem úgy működik, hogy azt teszi az ember, amihez kedve tartja.
- Nem mostanában vállaltam utoljára zsoldos munkát, ám legyen. Annyit viszont tudni kívánok, hogy mire használná fel az információt, és mi az a kockázati tényező, ami miatt mást keres erre a feladatra, Ronan-kun - feleltem, jelezve, hogy benne vagyok a buliban, viszont a válaszától függ, milyen hozzáállást fogok képviselni. Hiszen ha az információ nálam lesz, nem feltétlenül neki kívánom majd eladni. Hinari-chan biztosan nagyon-nagyon sok mindent megadna érte például :]
Tachibana Makoto- Lovag
- Hozzászólások száma : 1809
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 30
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 43
Exp: (10/7700)
Céh: -
Re: A börtön titka
by Danee Csüt. Márc. 30 2017, 17:09
- Oh, szóval úgy... hm-hm - már azt hittem a lombkorona miatt nézett kékvérűnek, vagy összetévesztett valakivel, erre kiderül, hogy csak szimplán ez a dolga. Hátööö...
- Értem, mindenesetre nagyon figyelmes, még egyszer köszönöm. Kifele menet le kell adni, vagy megtartható?
Boldogan, és az elhangzottak ellenére még kicsit mindig büszkén öltöttem magamra a fürdőköpenyt, meghatódva borzoltam az ujjánál az anyagát. Kellemes puha
Lehuppantam az egyik székbe a medence partján és elégedetten szívtam be a "friss levegőt". Persze tudtam, hogy csak képzelem, és valójában nem levegőt szívok be és ez még csak nem is az igazi testem, de mégis valahogy most jól esett.
Valahogy eközben történhetett, hogy rám tőrt a tüsszenthetnék, pánikszerűen nyúltam volna a zsebembe valami zsebkendő-szerűség után kutatva, de a kezeim, a legnagyobb elkeseredésemre, nem a nadrágzsebeimbe találtak be, lévén, az nem volt rajtam, hanem csak a köpenyébe.
- há!-há!-hápp-ciiiii!!!!! - tüsszentettem egy hatalmasat, majd még egyet és a változatosság kedvéért még egyet zárásként
Az ujjaim nem akadtak zsebkendőre, de miért is akadtak volna, viszont összegereblyéztek valami papírdarabot.
Ha elég gyors lettem volna, talán abba fújom az orrom, de lekéstem, helyette csak mérgelődve gyűrögettem az ujjaim között.
Morcosan nézegettem a fecnit, nem is fogtam fel rögtön, hogy mit látok.
Aztán csak nézegettem körbe, ültemből, vizsgálgatva a környéket, a fecnin látható térképnek is mondható ábrával összevetve.
Végül, engedve a kíváncsiságomnak, felemelkedtem a székből és a helyesnek vélt irányba sétáltam el.
A fickó, akit a feltételezett célnál találtam, semmiképp sem volt bizalom gerjesztőnek nevezhető. Nem is akartam hozzá se szólni. Biztos nem ő a ládás tolvaj. Ez a cetli a térképpel, csak valami véletlen egybeesés. Mondjuk a láda, amin trónolt, elég érdekes egybeesésnek...
Bizalmatlanul méregetve sandítottam felé.
Nem is fogadom a kéznyújtást. Ki tudja miféle alak...
- Balsors, az lehet... dehogy bármi is elirányított volna ide...
Aztán bemutatkozása után kinyitotta a ládáját és...
- Wut? Ez az a kincs, amiről gondolom, hogy kéne lennie? A kazamatából?
Meghallgattam, bár legszívesebben neki ugrottam volna rögtön.
- Börtön, meg beépülés mi? - néztem rá hitetlenkedve
- Azt a 100 aranyat elfogadom, a többit meg majd meglátjuk - nyújtottam a tenyerem a pénzért
- És mit lehet tudni erről a bandáról?
- Értem, mindenesetre nagyon figyelmes, még egyszer köszönöm. Kifele menet le kell adni, vagy megtartható?
Boldogan, és az elhangzottak ellenére még kicsit mindig büszkén öltöttem magamra a fürdőköpenyt, meghatódva borzoltam az ujjánál az anyagát. Kellemes puha
Lehuppantam az egyik székbe a medence partján és elégedetten szívtam be a "friss levegőt". Persze tudtam, hogy csak képzelem, és valójában nem levegőt szívok be és ez még csak nem is az igazi testem, de mégis valahogy most jól esett.
Valahogy eközben történhetett, hogy rám tőrt a tüsszenthetnék, pánikszerűen nyúltam volna a zsebembe valami zsebkendő-szerűség után kutatva, de a kezeim, a legnagyobb elkeseredésemre, nem a nadrágzsebeimbe találtak be, lévén, az nem volt rajtam, hanem csak a köpenyébe.
- há!-há!-hápp-ciiiii!!!!! - tüsszentettem egy hatalmasat, majd még egyet és a változatosság kedvéért még egyet zárásként
Az ujjaim nem akadtak zsebkendőre, de miért is akadtak volna, viszont összegereblyéztek valami papírdarabot.
Ha elég gyors lettem volna, talán abba fújom az orrom, de lekéstem, helyette csak mérgelődve gyűrögettem az ujjaim között.
Morcosan nézegettem a fecnit, nem is fogtam fel rögtön, hogy mit látok.
Aztán csak nézegettem körbe, ültemből, vizsgálgatva a környéket, a fecnin látható térképnek is mondható ábrával összevetve.
Végül, engedve a kíváncsiságomnak, felemelkedtem a székből és a helyesnek vélt irányba sétáltam el.
A fickó, akit a feltételezett célnál találtam, semmiképp sem volt bizalom gerjesztőnek nevezhető. Nem is akartam hozzá se szólni. Biztos nem ő a ládás tolvaj. Ez a cetli a térképpel, csak valami véletlen egybeesés. Mondjuk a láda, amin trónolt, elég érdekes egybeesésnek...
Bizalmatlanul méregetve sandítottam felé.
Nem is fogadom a kéznyújtást. Ki tudja miféle alak...
- Balsors, az lehet... dehogy bármi is elirányított volna ide...
Aztán bemutatkozása után kinyitotta a ládáját és...
- Wut? Ez az a kincs, amiről gondolom, hogy kéne lennie? A kazamatából?
Meghallgattam, bár legszívesebben neki ugrottam volna rögtön.
- Börtön, meg beépülés mi? - néztem rá hitetlenkedve
- Azt a 100 aranyat elfogadom, a többit meg majd meglátjuk - nyújtottam a tenyerem a pénzért
- És mit lehet tudni erről a bandáról?
Danee- Lovag
- Hozzászólások száma : 1932
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 32
Tartózkodási hely : Pest
Karakterlap
Szint: 43
Exp: (7644/7700)
Céh: Unity
Re: A börtön titka
by Eperhab Pént. Márc. 31 2017, 10:13
Hinari-chan-nyan kérésére két hétre toltuk a határidőt. Megkövezni ne engem ^.^ (A munkáltatókat, a munkáltatókat.. *súgja* )
Eperhab- Hozzászólások száma : 7
Join date : 2017. Mar. 02.
Re: A börtön titka
by Hinari Szomb. Ápr. 01 2017, 14:40
Játék. Ez jutott eszembe, ahogyan jólesően szaladtam a fiúcska után, semmi komolyabb feszültséggel, hiszen ez látszólag nem erről szólt. Legalábbis egy ideig. Most azonban még egy kuncogásra is futotta, ahogyan végül utolértem a gyereket és álltam meg mellette, hozzáérve a vállához.
- Elkaptalak. Most te vagy a fogó.
Mosolyogtam, ám közben a csattom koppant a földön, valami más pedig körkörös íveket leírva a levegőben, szépen komótosan csatlakozott hozzá. Egy az előzőhöz hasonló papírdarab, s én a hajdísszel együtt vettem fel, mindkettőt letisztogatva kissé - Egy kis frissítő - hívtam le a menümből két narancslevet s dobtam át egyiket a fiúnak, amíg magam nyújtóztam egyet s végül hozzádőlve a fürdő falához, hordoztam körbe a tekintetem: többé már nem voltunk érdekesek, így az emberek figyelme is rohamosan apadt. Kihajtogattam a lapot, és elindultam a megadott helyszín felé, elkortyolgatva közben az üdítőt, nem sietve sehová.
Azért a játékos, aki az út végén várt, már nemigen tartozott bele az általam erről a küldetésről kialakított képbe: cigarettája azonnal Lewist juttatta eszembe, a láda pedig más kimenetelt sejtetett, mint azt eddig gondoltam. Köszönt s én is biccentettem neki, érdeklődve hallgatva őt végig s próbálva nem külsőleg is kifejezni nemtetszésem a madárkák jelző iránt. Maga a láda is kivárásra késztetett; egy egyszerű kincskeresős quest nem ad ennyi jutalmat.
Később meg is tudtam, ez miért.
Innentől persze komoly volt, vérkomoly. Azt eddig is tudtam, hogy talán, vagyishát nem kizárt, hogy van egy kijárata a börtönnek. Mármint Kazuma visszatéréséből kiindulva, bár egészen eddig csupán kitalációnak vettem, valaminek, ami hozzátartozott az árnyharcos hírnevéhez, amolyan szándékos legendakreálás. Így viszont, hogy már két forrásból is hallom, egészen más megvilágítást kaptak a tények. Főleg mivel kizártnak tartottam, hogy bármilyen álruhát is vegyek fel Homéron kívül, az elég hatékony legyen egy gyilkosok közé való beépüléshez.
- Mielőtt bármi véglegeset is mondok, lenne pár kérdésem - emeltem rá a pillantásom egy kevés gondolkozás után - Az első és legfontosabb, hogy szükséges-e személyesen nekem intéznem, vagy megkérhetek-e más, hozzáértőbb játékost. Utóbbi esetben nyilvánvalóan nagyobb lesz a sikerre való esély, a pénzügyeket pedig elintézem én ővele, önnek nem kell többet adnia a meglévőnél - kérdeztem - Értelemszerűen ez egy nagyjából plusz fél órát igénybe venne, ám ahogy az eddigiekből feltételezem, nem túlzottan szorít minket az idő - mondtam, közben már le is nyitva a menümet, hogy egy esetleges igenlő válasz esetén írjak Hoorának, hogy azonnal küldje ide a legjobb beépülő ügynökét.
- Illetve kérem mondjon el mindent, amit tud erről a bandáról és annak tagjairól, szokásaikról, és arról, hogy hogyan és milyen forrásból szerezte meg az információt jelenlegi hollétükről - folytattam, előhívva közben egy jegyzet panelt is, hogy minden hiánytalanul kerüljön rögzítésre. Igaz, továbbra is úgy álltam előtte, mint egy lázadó küllemű, zöld tincses lányka, de ilyen megbízással ő sem várhatta el, hogy lazán kezeljem a dolgokat. Végtére is, aki oda bemegy, az életét fogja kockáztatni - és ez minden volt, csak nem játék.
Köszönöm szépen a várakozást.
- Elkaptalak. Most te vagy a fogó.
Mosolyogtam, ám közben a csattom koppant a földön, valami más pedig körkörös íveket leírva a levegőben, szépen komótosan csatlakozott hozzá. Egy az előzőhöz hasonló papírdarab, s én a hajdísszel együtt vettem fel, mindkettőt letisztogatva kissé - Egy kis frissítő - hívtam le a menümből két narancslevet s dobtam át egyiket a fiúnak, amíg magam nyújtóztam egyet s végül hozzádőlve a fürdő falához, hordoztam körbe a tekintetem: többé már nem voltunk érdekesek, így az emberek figyelme is rohamosan apadt. Kihajtogattam a lapot, és elindultam a megadott helyszín felé, elkortyolgatva közben az üdítőt, nem sietve sehová.
Azért a játékos, aki az út végén várt, már nemigen tartozott bele az általam erről a küldetésről kialakított képbe: cigarettája azonnal Lewist juttatta eszembe, a láda pedig más kimenetelt sejtetett, mint azt eddig gondoltam. Köszönt s én is biccentettem neki, érdeklődve hallgatva őt végig s próbálva nem külsőleg is kifejezni nemtetszésem a madárkák jelző iránt. Maga a láda is kivárásra késztetett; egy egyszerű kincskeresős quest nem ad ennyi jutalmat.
Később meg is tudtam, ez miért.
Innentől persze komoly volt, vérkomoly. Azt eddig is tudtam, hogy talán, vagyishát nem kizárt, hogy van egy kijárata a börtönnek. Mármint Kazuma visszatéréséből kiindulva, bár egészen eddig csupán kitalációnak vettem, valaminek, ami hozzátartozott az árnyharcos hírnevéhez, amolyan szándékos legendakreálás. Így viszont, hogy már két forrásból is hallom, egészen más megvilágítást kaptak a tények. Főleg mivel kizártnak tartottam, hogy bármilyen álruhát is vegyek fel Homéron kívül, az elég hatékony legyen egy gyilkosok közé való beépüléshez.
- Mielőtt bármi véglegeset is mondok, lenne pár kérdésem - emeltem rá a pillantásom egy kevés gondolkozás után - Az első és legfontosabb, hogy szükséges-e személyesen nekem intéznem, vagy megkérhetek-e más, hozzáértőbb játékost. Utóbbi esetben nyilvánvalóan nagyobb lesz a sikerre való esély, a pénzügyeket pedig elintézem én ővele, önnek nem kell többet adnia a meglévőnél - kérdeztem - Értelemszerűen ez egy nagyjából plusz fél órát igénybe venne, ám ahogy az eddigiekből feltételezem, nem túlzottan szorít minket az idő - mondtam, közben már le is nyitva a menümet, hogy egy esetleges igenlő válasz esetén írjak Hoorának, hogy azonnal küldje ide a legjobb beépülő ügynökét.
- Illetve kérem mondjon el mindent, amit tud erről a bandáról és annak tagjairól, szokásaikról, és arról, hogy hogyan és milyen forrásból szerezte meg az információt jelenlegi hollétükről - folytattam, előhívva közben egy jegyzet panelt is, hogy minden hiánytalanul kerüljön rögzítésre. Igaz, továbbra is úgy álltam előtte, mint egy lázadó küllemű, zöld tincses lányka, de ilyen megbízással ő sem várhatta el, hogy lazán kezeljem a dolgokat. Végtére is, aki oda bemegy, az életét fogja kockáztatni - és ez minden volt, csak nem játék.
Köszönöm szépen a várakozást.
Hinari- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 4967
Join date : 2012. Dec. 28.
Karakterlap
Szint: 50
Exp: (29686/10100)
Céh: Justice League
Re: A börtön titka
by Eperhab Pént. Ápr. 07 2017, 12:02
Cearso:
- Természetesen személyes érdekeim is fűződnek a börtön bejáratának felkutatásához, és én magam is megpróbálkoztam vele. Kazuma személyes ellenségem volt, jól ismertem, talán túl jól is az árnyharcost. - sóhajtott egy mélyet, és tekintetét a távolba emelte. - Nem kérlek, hogy mondd el, ha meg tudsz valamit. Csak remélni tudom, hogy a jó ügyért élsz te is, és segítesz nekem. Ha nem, akkor sajnos nem a megfelelő személyt találtam meg, légy boldog az információddal, és segítsd meg vele a világot. - vállat vont, majd visszaült a ládára, és többé nem szólt hozzád. Ezzel útnak is eresztett isten hírével, tégy amit csak akarsz.
Tachibana:
- Én személyesen már pórul jártam a bandával, ez a személyemet érintő kockázati tényező. Rájöttek, ki vagyok, és csak kevésen múlt, hogy el tudtam menekülni. Nálam sokkal óvatosabb emberekre van szükség, akik tényleg tudnak jól hazudni.
- Hogyhogy mire? Megszüntetni a kijáratot, azt. Nem egy ellenségem rontja ott a levegőt, akit nem lenne jó kiengedni, ahogy ezeket a banditákat se, nem igazam van?
Danee:
- A bandáról.. - elgondolkodott egy csöppet, közben az állát piszkálta kezével. - Elég szétszórt egy bagázs. Tökfilkóknak néznek ki, és a viselkedésük is arra hajaz, de igazából van ám eszük. Ha támadásokról van szó, jól megfontolt tervvel indulnak csak útnak, ami szintem mindig sikert arat. Hatalmas mennyiségű aranytartalékaik vannak ebből adódóan, a rablás királyai. Elég veszélyesek.. A csapat pedig összetartó. Van egy kemény mag azokból, akik már régóta részesei a zsiványoknak, de vannak olyanok is, akik folyamatosan cserélődnek. Sokan közülük pirosak. Rengeteg új tag érkezik hozzájuk, de csak keveset találnak alkalmasnak a csatlakozásra. A többinek meg.. - itt elhalgatott egy pillanatra, és nem folytatta. - Ügyesnek kell lenned, ha valóban elvállalod a feladatot. Viszont rengeteg kincset is zsákmányolhatsz, miközben részegen fekszenek sátraikban. Ezek egymást is meg szokták lopni, tudod, nem ritka az ilyen. Az a legkeményebb, aki a legtöbbet tudja lopni, akár a másiktól is. Azzal félnek szembeszállni, mondhatni, az éppen legjobb rabló a vezetőjük.
Hinari:
A fickó végighallgatta kérdéseidet, egy pillanatra elgondolkodott, és csak utána válaszolt.
- Természetesen nem a semmiért volt a felhívás így elrejtve, nem találhatta akárki meg, és segítőim nem küldtek hozzám minden embert. Bizonyos készségeknek teljesülniük kell, hogy egyáltalán eljuss hozzám.
- Személy szerint nem örülök, ha nem az én általam választott emberek is tudomást szereznek egy általam megtudott információról. Garantálnod kell nekem, hogy nem kürtölöd szét világgá a dolgot, vagy különben be sem avatlak a koordinátákba. Ezen kívül, ha mást akarsz magad helyett küldeni, nyugodtan megteheted. De nem garantálhatom, hogy valóban megfelelő ember lesz-e, ezt csak te magad tudhatod, mennyire bízol meg a tudásában és ő magában egy ilyen fontos ügyben. Mindenesetre készítsd fel, hogy nagyon veszélyes fickókkal lesz dolga, ha odakerül. Egy igazi gyilkos rablóbandáról beszélünk. Velem személyesen pedig csakis te találkozhatsz, ő maga nem.
Ezek után elmeséli neked is azt, amit Daneenak, hozzátéve, hogy az információt onnan tudja egész egyszerűen, hogy régóta jár már a banda nyomában, mert rengeteg kellemetlenséget okoztak már neki, és személyesen is megpróbált beépülni, de sajnos nem járt sikerrel.
- Ez miatt is nagyon óvatosnak kell lennem. A tagok keresnek engem és a fejemre pályáznak. Nem szeretném, ha eljutnának hozzám. - teszi hozzá legvégül, majd utadra enged, hozd meg a döntést, kit fogsz elküldeni a zsiványokhoz, és milyen lépéseket teszel meg ezután.
A tábor egy teljesen átlagos erődítmény volt az erdő közepén egy nagy tisztáson. Már messzebbről is jól látható volt a sötétségben a tűzrakások fénye, és már messziről érezhető volt a felszálló füst. Közelebbről nézve a helyet egymás mellé odahányt sátrak és fa alapú, szürke vászonnal letakart kisebb építmények szabálytalan sziluettjei alkották. Valami épp készült a kondérban a tábor közepén,fűszerek édes illata csapja meg az orrotok azon nyomban, amint odaértek.
Ó, igen, mert akármikor is értek oda, szinte mindig valami épp készül ebédre, vagy vacsorára. És a sötétség is állandó, akármelyik napszak is van éppen, a lombkoronák az erdőnek ezen a pontján annyira dúsak, a fák annyira magasra és terebélyesre nőttek, hogy szűrt fényt sem engednek át magukon, örök sötétség uralkodik.
A banditák sokan voltak ugyan, de hangjukat szinte alig hallatták, nagyon halkan beszélgettek egymással kisebb csoportokra tömörülve, de mégis mind egységesen az étel fénykörében ülve. Csak egy-egy ember kószált a tábor szélén, vizslatva az erdő sötétjét, néha-néha belerúgva egy kósza kőbe - ők lehettek az őrök, és úgy tűnt, nem nagyon számítanak vendégekre, vagy magabiztosak, hogy ha jön is valaki, azt elintézik simán. Nem voltak túl óvatosak és nem figyeltek oda kitüntetetten semmire, tekintetüket sokszor sóváran a kondér és társaik felé fordították, néha megálltak nekidőlni egy fának, néha pedig egymással elegyedtek halk szóváltásba.ó. Talán észre sem veszik, ha elhaladtok mellettük és besétáltok a táborba. Vagy talán velük kellene beszélni először. Hisz hogyan is akartok ti beépülni?
Feladatotok a következő: Leírjátok a módját, ahogy a táborba érkeztek, az első lépéseket, amelyeket a bandita tagok felé tesztek. Természetesen itt még külön álló emberek vagytok, különálló napon, és egymással még nem találkoztatok.
A mostani írás sorrendjében különbséget teszünk, aki először ír, az ér először a táborban - azaz már régebb óta ott van, mint a többiek. Aki legutoljára ír, az értelemszerűen a többieket ott találhatja. Ezt a mostani posztotokba még ne írjátok bele, azaz ne vegyétek észre a többieket, csak jussatok oda. Utána lehetséges, hogy minijátékkal fogok megkeresni pár embert a küldetésen belül - főleg az elsőként írókat -, hogy a beépülés lejátszása megtörténjen.
Ha mindenki odaért, és megvan a története, hogyan épült be, vagy épp nem tette azt, akkor indul majd egy nagy kör, amiben akárki akárhányszor írhat, kommunikálhattok egymással vagy a bandita tagokkal, akiket én fogok irányítani rövidebb-hosszabb hozzászólásokkal. Remélem így világos, mit akarok a következő körökben kezdeni.
Határidő: Húsvét utáni hét péntek.
Elnézést a késésért, 12 órázgattam mostanság. ^^"
Eperhab- Hozzászólások száma : 7
Join date : 2017. Mar. 02.
Re: A börtön titka
by Tachibana Makoto Kedd Ápr. 11 2017, 14:39
Felnevettem a fickó válaszára. Szóval egyszer már megpróbálta, és könnyűnek találtatott. Kellemetlen. El tudom képzelni, hogy ha ez a banda ilyen híres-neves, akkor időről-időre megpróbálkoznak beépülni közéjük, de tekintve, hogy a börtön még mindig tárva-nyitva, valamit jól csinálnak. Nem valószínű, hogy kutyaütő társaság. Nem lep meg, hogy olyanokhoz fordul, akik egy fokkal könnyebben mozognak ilyen körökben. A fejem felett virító indikátor bizonyos szemszögből ingyen belépő az ilyen helyekre, ugyanakkor óvatosabbak is velem, hiszen halvány fogalmuk sincs, mennyire vagyok veszélyes.
- Semmi nemes indíttatás, csak a puszta félelem motivál? :] - vigyorodtam el. Nem tudom, ki ez, de nem lehet egy ártatlan bárányka, ha ellenségei vannak a börtönben. Gyávának viszont gyáva, ha csak azért akarja az infót. Na nem mintha ne hazudhatna. Már elég jó elképzelésem volt róla, mit kezdek az infóval, ha megszerzem.
Útnak is eredtem az útmutatás alapján, és nem is kellett sokáig bolyonganom. Ott voltak, ahol lenniük kellett, ahová valóak: a sötétben. Egy-két perc kellett csupán, hogy átlássam a helyet: egy szedett-vedett tábor, tűzzel és főzőcskéző banditákkal. Klisé, mondhatnám, de a hangos szóváltás és a veszekedés hiányzott a képből. Meglepően csöndesek voltak, még hallgatózással se nagyon tudtam kivenni, miről beszélnek. Itt-ott egy-egy őr kószált, nem túl nagy lelkesedéssel a feladatuk iránt. Elég könnyedén találtam olyan helyet, ahol észrevétlenül bejuthatok a táborba. Talán még a cuccaik között is turkálhattam volna, ha nagyon akarok, de nem az volt a célom, hogy lopjak tőlük, vagy felbosszantsam őket. Vagyis nem így :]
- Micsoda finom illatok! Mikor lesz kész? :] - léptem is be közéjük a szokásos, félszeg vigyorommal az arcomon, és vártam, hogy reagálnak az ismeretlen, arcátlan vörös indikátorosra. Fegyvert rántanak? Vagy nem is érdeklem őket?
- Semmi nemes indíttatás, csak a puszta félelem motivál? :] - vigyorodtam el. Nem tudom, ki ez, de nem lehet egy ártatlan bárányka, ha ellenségei vannak a börtönben. Gyávának viszont gyáva, ha csak azért akarja az infót. Na nem mintha ne hazudhatna. Már elég jó elképzelésem volt róla, mit kezdek az infóval, ha megszerzem.
Útnak is eredtem az útmutatás alapján, és nem is kellett sokáig bolyonganom. Ott voltak, ahol lenniük kellett, ahová valóak: a sötétben. Egy-két perc kellett csupán, hogy átlássam a helyet: egy szedett-vedett tábor, tűzzel és főzőcskéző banditákkal. Klisé, mondhatnám, de a hangos szóváltás és a veszekedés hiányzott a képből. Meglepően csöndesek voltak, még hallgatózással se nagyon tudtam kivenni, miről beszélnek. Itt-ott egy-egy őr kószált, nem túl nagy lelkesedéssel a feladatuk iránt. Elég könnyedén találtam olyan helyet, ahol észrevétlenül bejuthatok a táborba. Talán még a cuccaik között is turkálhattam volna, ha nagyon akarok, de nem az volt a célom, hogy lopjak tőlük, vagy felbosszantsam őket. Vagyis nem így :]
- Micsoda finom illatok! Mikor lesz kész? :] - léptem is be közéjük a szokásos, félszeg vigyorommal az arcomon, és vártam, hogy reagálnak az ismeretlen, arcátlan vörös indikátorosra. Fegyvert rántanak? Vagy nem is érdeklem őket?
Tachibana Makoto- Lovag
- Hozzászólások száma : 1809
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 30
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 43
Exp: (10/7700)
Céh: -
Re: A börtön titka
by Cearso Kedd Ápr. 11 2017, 15:58
Kazuma ellensége? Ez még nem jelenti azt, hogy szimpatizálok vele. Sőt, ha tényleg küzdött volna az árnyharcos ellen, akkor sokkal kevesebb hír jött volna Kazuma létezéséről. Vagy legalább róla is kellett volna hallani valamilyen információt, ha aktivan harcolt az árnyharcos ellen. Mindrgy, nem az a dolgom, hogy a munkaadómat kritizáljam. A múltat már úgy sem tudom megváltoztatni.
Koncentráljunk inkább a feladatra.
Zsiványok.
A börtönből szabadulva.
Az az érzésem, hogy az indikátorom azonnal elárulja, hogy nem közéjük tartozom. Így egy kicsit nehéz lesz a beilleszkedés. Szerencsémre a sűrű erdő segít abban, hogy minél észrevétlenebbül közelítsem meg a zsiványtanyát.
Nagyon bízhatnak abban, hogy senki sem tud a rejtekhely létezéséről, ha ennyire gyenge a biztonsági felkészültségük.
Egy jó indokon törtem a fejem, amivel odamehetnék a táborba. Egy se jutott eszembe az igazságon, és az "éppen erre jártam"-on kívül. Ezekkel meg nem igazán volt kedvem próbálkozni.
Ez viszont megállásra késztetett. Hiszen nem az a feladatom, hogy közvetlen tölük tudjam meg a szóban forgó kijáratot. Ha várok valakire és megtudom merről jött, (és a zsiványok is ismerik), akkor csak azt kell néznem hogy merről jött, és előbb vagy utóbb (de jó eséllyel utóbb) eljutok oda, ahonnan kijönnek ezek az emberek a börtönből.
Minden a második tervem mellett szólt.
1 - Ezek az emberek gyanakvó fajták, a bizalmukba férkőzni nem lenne egy könnyű feladat.
2 - Újoncként valószínűleg nekem osztanák ki a legkellemetlenebb feladatokat. Mint például ezt az őrködés melót, ami nagy eséllyel azt eredményezné, hogy nem tudnék szabadon mozogni az akaratom szerint. Ami még rosszabb, valószínűleg olyanok társaságába, akik szintén nem tudnak semmit a kijáratról. Vagy ha tudnak, akkor sem fognak beszélni róla, különben a munkaadóm most nem lenne a munkaadóm.
3 - Senki se ügyelne arra, hogy éppen mit csinálok, ezért senki se kérné rajtam számon, ha egy kicsit lazítanék. A feladat így is, úgy is hosszú lesz szóval így nem feltétlenül fogom elunni magam az "üres" pillanatokban. Legrosszabb esetben nem leszek itt mikor jön valaki.
4 - Állítólag egyre többen vannak olyanok, akik játszva kijönnek a börtönből. Ráadásul biztos sportot űznek belőle, így nagy eséllyel az itt élők is hamarabb lerülnének börtönbe, mint hogy kihúznék belölük bármi hasznos információt. Engem pedig nem a börtönbe vezető út érdekel, hanem a másik, lehetőleg a börtön érintése nélkül.
Persze a feladat könnyebb lenne hallgatózással, vagy nyomkövetéssel, de ezek nincsenek kéznél.
Inkább kiválasztom az egyik ösvényt, felmászok az egyik mellette lévő fára, ami még elég közel van a táborhoz, hogy észrevegyem, ha valaki érkezik, de annyira nem, hogy felkeltse az őrök figyelmét. (Szóval nem túl messze a tábortól.)
Majd reménykedek, hogy az utánam jövőnek nincs elég magas észlelése.
Koncentráljunk inkább a feladatra.
Zsiványok.
A börtönből szabadulva.
Az az érzésem, hogy az indikátorom azonnal elárulja, hogy nem közéjük tartozom. Így egy kicsit nehéz lesz a beilleszkedés. Szerencsémre a sűrű erdő segít abban, hogy minél észrevétlenebbül közelítsem meg a zsiványtanyát.
Nagyon bízhatnak abban, hogy senki sem tud a rejtekhely létezéséről, ha ennyire gyenge a biztonsági felkészültségük.
Egy jó indokon törtem a fejem, amivel odamehetnék a táborba. Egy se jutott eszembe az igazságon, és az "éppen erre jártam"-on kívül. Ezekkel meg nem igazán volt kedvem próbálkozni.
Ez viszont megállásra késztetett. Hiszen nem az a feladatom, hogy közvetlen tölük tudjam meg a szóban forgó kijáratot. Ha várok valakire és megtudom merről jött, (és a zsiványok is ismerik), akkor csak azt kell néznem hogy merről jött, és előbb vagy utóbb (de jó eséllyel utóbb) eljutok oda, ahonnan kijönnek ezek az emberek a börtönből.
Minden a második tervem mellett szólt.
1 - Ezek az emberek gyanakvó fajták, a bizalmukba férkőzni nem lenne egy könnyű feladat.
2 - Újoncként valószínűleg nekem osztanák ki a legkellemetlenebb feladatokat. Mint például ezt az őrködés melót, ami nagy eséllyel azt eredményezné, hogy nem tudnék szabadon mozogni az akaratom szerint. Ami még rosszabb, valószínűleg olyanok társaságába, akik szintén nem tudnak semmit a kijáratról. Vagy ha tudnak, akkor sem fognak beszélni róla, különben a munkaadóm most nem lenne a munkaadóm.
3 - Senki se ügyelne arra, hogy éppen mit csinálok, ezért senki se kérné rajtam számon, ha egy kicsit lazítanék. A feladat így is, úgy is hosszú lesz szóval így nem feltétlenül fogom elunni magam az "üres" pillanatokban. Legrosszabb esetben nem leszek itt mikor jön valaki.
4 - Állítólag egyre többen vannak olyanok, akik játszva kijönnek a börtönből. Ráadásul biztos sportot űznek belőle, így nagy eséllyel az itt élők is hamarabb lerülnének börtönbe, mint hogy kihúznék belölük bármi hasznos információt. Engem pedig nem a börtönbe vezető út érdekel, hanem a másik, lehetőleg a börtön érintése nélkül.
Persze a feladat könnyebb lenne hallgatózással, vagy nyomkövetéssel, de ezek nincsenek kéznél.
Inkább kiválasztom az egyik ösvényt, felmászok az egyik mellette lévő fára, ami még elég közel van a táborhoz, hogy észrevegyem, ha valaki érkezik, de annyira nem, hogy felkeltse az őrök figyelmét. (Szóval nem túl messze a tábortól.)
Majd reménykedek, hogy az utánam jövőnek nincs elég magas észlelése.
Cearso- Íjász
- Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 25
Karakterlap
Szint: 38
Exp: (10/5900)
Céh: Artes
Re: A börtön titka
by Hinari Pént. Ápr. 14 2017, 19:10
Szavaiban és óvatosságában volt valami szomorú, amely egy kicsit hozzánk tette őt hasonlóvá, mégis, kisugárzása merőben elütött attól. Nem kedveltem meg, ámde miután elmondta a történetét, több hitelt adtam a szavainak, mint eddig, és úgy voltam vele, hogy talán nem akar átverni - vagy legalábbis nem olyan nagyon, mint amennyire elsőnek feltételeztem. A láda és annak tartalma nem érdekelt. Ha nem adja oda szó nélkül, nem fogok meglepődni. Viszont a feladat, amelyet adott, lehet mégiscsak megérné neki az összeget, és ha harc árán, hát harc árán, de boldog lenne az eredménnyel. S a Szövetségnek is megérne ennyit a börtön kijáratának koordinátája – ennyit, s talán ennél még jóval többet is...
- A megbízottam nem fog beszélni – közöltem vele határozottan – Sem ő, sem én nem fogjuk világgá kürtölni a dolgot, hiszen nem célunk segíteni a gyilkosoknak – mondtam, azt persze már nem téve hozzá, hogy a Rend legfőbb pár embere, természetesen, mindenről tudni fog, ami innentől ott történik. De hogy ki vagyok én, az nem tartozott Ronanra. Furcsa véletlen csupán, hogy összefutottunk, de ennyivel többet egyikünknek sem kell tudnia a másikról. Egyelőre.
- Ezen felül biztosíthatom Önt róla, hogy magam is részt fogok venni a küldetésen, és amennyiben sikerrel járunk, magam fogom jelenteni Önnek az eredményt – tettem hozzá enyhén meghajolva, amint felírtam minden szükséges információt, majd amennyiben nem volt több mondanivalója, elköszöntem tőle, és egy korábban kijelölt, bebiztosított ponton kezdtem el az üzenetváltást.
Talán stílszerűbb lett volna 007-es kódon futtatni Russelt, de sosem voltam oda az agyonimádott retró filmekért – még akkor se, ha odakint az ember lépten nyomon egy-egy új feldolgozásba futott bele. Meghát, Russel amúgysem volt az a Bond alkat: kívülről inkább egy sunyi, sok sötét dolgot megélt, cingár sikátorfiúnak nézett ki, de okosabb volt a koránál, és előélete révén igencsak tapasztalt volt a fekete dolgokban. Hogy hogyan került Hoora hatáskörébe, arról fogalmam sem volt, de nem is kérdeztem soha. Sosem lépett közvetlen kapcsolatba senkivel a bűnüldözők közül, szabadidejében lopott és csalt, de ha kellett, lehetett rá számítani - és most ez volt a lényeg.
A többi már simán ment. Személyesen sosem találkoztunk még, Hoora pedig nem adott ki neki információt rólam, így ő is csupán annak látott, aki éppen akkor voltam: egy unott arcú, rágógumit pukkantgató csajnak egy fa tövében.
- Holdfényű az erdő, nem lehet itt látni semmit sem.
- Csak az nem lát, aki önmagán belül is eltévedt már.
A mai napi választás. Értelme nem sok van, de éppen ezért ideális: normális embernek eszébe nem jutna ilyesmit kiejteni a száján. S miután ez megvolt, ő odadobott nekem egy zsák aranyat, én pedig egy borítékot adtam őneki. Sima csereüzlet, ha valaki netán kifigyelne minket, bár négyes szintű észleléssel, hála a jártasságos szintrendszernek, maximálisan biztos lehettem benne, hogy senki nincs a környéken. Majd elindultunk. Ő előre, én egy negyed órával rá, más útirányból, de ugyanahhoz a ponthoz érkezve végül. A tábor. Russel bement, én viszont az őrök körétől egy jó ötven méterre várakoztam, aktivált jártasságokkal és Dab gyűrűjét használva, hogy senki se gyanakodjon, még akkor se, ha egészen közel megy el mellettem. Egy kisebb szikla voltam most, az erdő egy sziklásabb részén. Egyike azon itemképességeknek, amelyek megkönnyítették a munkám, még a legzordabb körülmények között is.
Russelnek nem volt szokása a túlgondolás. Egy fogpiszkálót rágcsált éppen, miközben zsebre dugott kézzel besétált a táborba, és egy kicsikét sem érdekelte, hogy aktuális megbízója ki vagy kicsoda nem, vagy hogy követi-e egyáltalán. Elolvasta a boríték tartalmát, majd annak rendje és módja szerint elégette. Beépülés, valószínűleg nehezebb is lesz az eddigieknél, habár ezek a pitiáner kis csalók mind ugyanolyanok: rabolnak, az információk szerint egymást is, a tekintélyt pedig nagyrészt ez szabja meg. No sebaj, majd ő is rabolni fog. Pont úgy, ahogy eddig tette. Azért a fénykörhöz érve lassított kicsit, majd gondolt egyet, és elkanyarodott az egyik sátor felé, ahonnan hallgatózása nem jelzett zajt, majd amennyiben észleléssel is megbizonyosodott róla, hogy nincsen bent senki, egyszerűen elhúzta a bejáratnak szánt textíliát, és bement. Körülnézett, hogy talál-e bármilyen, értékesebbnek kinéző dolgot, majd leheveredett a sátorban, és kényelembe helyezve magát várta a tulajt.
- A megbízottam nem fog beszélni – közöltem vele határozottan – Sem ő, sem én nem fogjuk világgá kürtölni a dolgot, hiszen nem célunk segíteni a gyilkosoknak – mondtam, azt persze már nem téve hozzá, hogy a Rend legfőbb pár embere, természetesen, mindenről tudni fog, ami innentől ott történik. De hogy ki vagyok én, az nem tartozott Ronanra. Furcsa véletlen csupán, hogy összefutottunk, de ennyivel többet egyikünknek sem kell tudnia a másikról. Egyelőre.
- Ezen felül biztosíthatom Önt róla, hogy magam is részt fogok venni a küldetésen, és amennyiben sikerrel járunk, magam fogom jelenteni Önnek az eredményt – tettem hozzá enyhén meghajolva, amint felírtam minden szükséges információt, majd amennyiben nem volt több mondanivalója, elköszöntem tőle, és egy korábban kijelölt, bebiztosított ponton kezdtem el az üzenetváltást.
Hinari írta:Alapinformációkat kérek egy Ronan nevű játékosról.
Küldd hozzám tíz perc múlva a 0010est. Beépülés, veszélyes fokozat. Cél a börtön kijáratának koordinátája. Én is megyek. Éjfélkor válts le.
Talán stílszerűbb lett volna 007-es kódon futtatni Russelt, de sosem voltam oda az agyonimádott retró filmekért – még akkor se, ha odakint az ember lépten nyomon egy-egy új feldolgozásba futott bele. Meghát, Russel amúgysem volt az a Bond alkat: kívülről inkább egy sunyi, sok sötét dolgot megélt, cingár sikátorfiúnak nézett ki, de okosabb volt a koránál, és előélete révén igencsak tapasztalt volt a fekete dolgokban. Hogy hogyan került Hoora hatáskörébe, arról fogalmam sem volt, de nem is kérdeztem soha. Sosem lépett közvetlen kapcsolatba senkivel a bűnüldözők közül, szabadidejében lopott és csalt, de ha kellett, lehetett rá számítani - és most ez volt a lényeg.
A többi már simán ment. Személyesen sosem találkoztunk még, Hoora pedig nem adott ki neki információt rólam, így ő is csupán annak látott, aki éppen akkor voltam: egy unott arcú, rágógumit pukkantgató csajnak egy fa tövében.
- Holdfényű az erdő, nem lehet itt látni semmit sem.
- Csak az nem lát, aki önmagán belül is eltévedt már.
A mai napi választás. Értelme nem sok van, de éppen ezért ideális: normális embernek eszébe nem jutna ilyesmit kiejteni a száján. S miután ez megvolt, ő odadobott nekem egy zsák aranyat, én pedig egy borítékot adtam őneki. Sima csereüzlet, ha valaki netán kifigyelne minket, bár négyes szintű észleléssel, hála a jártasságos szintrendszernek, maximálisan biztos lehettem benne, hogy senki nincs a környéken. Majd elindultunk. Ő előre, én egy negyed órával rá, más útirányból, de ugyanahhoz a ponthoz érkezve végül. A tábor. Russel bement, én viszont az őrök körétől egy jó ötven méterre várakoztam, aktivált jártasságokkal és Dab gyűrűjét használva, hogy senki se gyanakodjon, még akkor se, ha egészen közel megy el mellettem. Egy kisebb szikla voltam most, az erdő egy sziklásabb részén. Egyike azon itemképességeknek, amelyek megkönnyítették a munkám, még a legzordabb körülmények között is.
*
Russelnek nem volt szokása a túlgondolás. Egy fogpiszkálót rágcsált éppen, miközben zsebre dugott kézzel besétált a táborba, és egy kicsikét sem érdekelte, hogy aktuális megbízója ki vagy kicsoda nem, vagy hogy követi-e egyáltalán. Elolvasta a boríték tartalmát, majd annak rendje és módja szerint elégette. Beépülés, valószínűleg nehezebb is lesz az eddigieknél, habár ezek a pitiáner kis csalók mind ugyanolyanok: rabolnak, az információk szerint egymást is, a tekintélyt pedig nagyrészt ez szabja meg. No sebaj, majd ő is rabolni fog. Pont úgy, ahogy eddig tette. Azért a fénykörhöz érve lassított kicsit, majd gondolt egyet, és elkanyarodott az egyik sátor felé, ahonnan hallgatózása nem jelzett zajt, majd amennyiben észleléssel is megbizonyosodott róla, hogy nincsen bent senki, egyszerűen elhúzta a bejáratnak szánt textíliát, és bement. Körülnézett, hogy talál-e bármilyen, értékesebbnek kinéző dolgot, majd leheveredett a sátorban, és kényelembe helyezve magát várta a tulajt.
Hinari- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 4967
Join date : 2012. Dec. 28.
Karakterlap
Szint: 50
Exp: (29686/10100)
Céh: Justice League
Re: A börtön titka
by Cardinal Szomb. Júl. 08 2017, 15:14
Inaktivitás miatt lezárom a küldetést, a résztvevők jutalma 15 exp és 100 arany. Eperhab nem ment át a próbán.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3346
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Exp: (0/0)
Céh: -
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|