Re: Északi rész

by **Gunji** Szomb. Jan. 25 2014, 12:13

Elmagyaráztak nekünk mindent ami szükséges és amivel megtudjuk különbözteti a jót és a rosszat.
-Köszönjük, hogy szólsz az érdekünkben.
Majd elkezdett beszélni a céh-ről és egy egész információ áradatot borított ránk. És minden féle dolgot hadart a céh-ről meg arról beszélt, hogy minden cuki kedves és rózsaszín.
-Tudod lehet, hogy kezdő vagyok és lehet, hogy igazad van abban, hogy a céh-tagok nagyon emberségesek viszont az már túlzás, hogy másokkal is jóban kell lenni és, hogy ők is nagyon kedvesek. Ez lehetetlen és számomra abnormális elképzelés. Biztosan vannak nagyon kedves emberek és ha mindenki olyat a céh-en belül mint te akkor tényleg mindenki nagyon kedves a céh-ből de ez nem mehet mindenhol így. ~Ez a lány nagyon jóakaratú de számomra kissé zavarodott elképzelés amit ő mondott de mind egy~
-Addig meséltek valamit magatokról amíg a mélyen tisztelt vezető válaszol az üzenetedre? Kíváncsi vagyok rád és a pet-edre. Eddig mindenki csak elküldött és kinevetett ti vagytok az egyetlenek akik segítenek is. ~És talán még fel is vesznek a céhükbe akik sokat tudnak segíteni mint ahogy most elmondta a lány~ -te is meghallgatnál egy két históriát Shukaku-ról, a Sárkányáról és a céh-ről igaz Abe?
-Igen én nagyon szívesen meghallgatnék párat nagyon tetszik nekem ez a céh dolog vagy hogy mondjátok ti ezt. Úgyhogy halljunk valamit kedves Shu mondj még valamit a céh-ről és magatokról!
Miközben Abe beszélt én láttam a meglepettséget Shu arcát és a zavarodottságot de azért ő válaszolgatott és mi közben teljesen belemélyültünk Shu történeteibe amiket mondott ezelőtt a céh-ükről és teljesen elképzeltem milyen is lenne egy céh-ben. Pedig én azt hittem szólózni fogok.

by **Shukaku** Szomb. Jan. 25 2014, 13:20

Shu csak pislog párat, és próbálja megérteni, hogy mit mondhatott rosszul, de inkább úgy dönt, hogy akkor újra elmondja, és akkor most még inkább igyekszik odafigyelni a szavaira.
-Nemnemnem! Félreértettél. A céhtagokkal mindenképpen barátságosak vagyunk, és másokkal is, amíg nem adnak okot az ellenkezőjére. Szerintem ez akkor is így lenne, ha ez nem lenne szabály. Azt hiszem ez ilyen alapvető emberi szabály… legalább is nekem így tanították. Szóval nem kell másokkal is jóban lenni, egyáltalán nem kötelező, de aki nem viselkedik velünk ellenségesen, azokkal mi sem viselkedünk ellenségesen, és ha a segítségünket kéri, akkor igyekszünk segíteni. Persze ez tényleg nem mindenhol van így, de azokkal mi nem közösködünk. Ilyenek például az általad is mondott pirosak, akik valamiért szeretnek játékosokat bántani és…
-És gyilkolászni.
-Igen… de szerencsére velük még csak egyszer találkoztam, és engem nem bántottak akkor.
Arra, hogy ő már rögtön kedvesnek lett elkönyvelve, ráadásul a fiú róla vont le következtetést a többiekre vonatkozóan, azonnal elpirult. Most még inkább érezte a feladat súlyát, hiszen az ő viselkedése fogja fémjelezni az egész céhet, tehát nagyon meg kell emberelniük magukat Timidussal.
-És egyáltalán ne zavarjon az, hogy kezdő vagy. Az csak egy szám, és mint mondtam, gyorsan lehet fejlődni. Persze erre sem kényszerítünk senkit, hanem mindenki kényelmes, neki tetsző tempóban játszhat. Én is teljesen kezdőként kerültem a céhhez, és azóta nagyon sokat fejlődtem.
~Mélyen tisztelt vezető? Remélem nem szeretné szegény Petert így nevezni… még azt fogja hinni, hogy én mondtam neki… jujj… most ki kell javítanom? Biztosan ki kell…~
-Peter. Peter Worker. És… én is Peternek hívom, szóval nektek is biztosan megengedi majd.
~Rám? És Timidusra? Miért? Mit mondjak el?~
Gyorsan keresve a sárkány tekintetét pislantott társára, aki csak megvonta a vállát és bólintott. Timidusnak természetesen imponált, hogy felőle érdeklődnek, de azért halkan jelezte Shukakunak, hogy azért először tegye rendbe a dolgokat a srác fejében kettejük kapcsolatáról, és a lány természetesen azonnal bólintott, és bele is kezdett.
-Szóval… Timi is én… ott kezdődik az egész, hogy ő nem igazán a petem. Ha azt mondod, hogy a petem, akkor az olyan, mintha az enyém lenne, pedig nem is. Timidus saját magáé, és saját akaratából van mellettem, mert barátok vagyunk. Gondolom… a ti kapcsolatotok milyen Abe?
A sárkány bőszen bólogatott és figyelte kettejük reakcióját. Shu nem véletlenül a petet kérdezte, hiszen ő érdekelte igazán, és őt akarta beszéltetni. Az a lendület és őszinteség amivel a jeti beszélt amúgy is nagyon megtetszett neki, és így még inkább tudni szerette volna, hogy mit gondol.
-És… az is biztos, hogy mi nem fogunk se kinevetni, se elküldeni. És ahogy mondtuk, segíteni is szívesen segítünk. A céhről majd inkább bent mesélek ha Peter válaszolt, mert akkor láthatod is, és úgy biztosan nem felejtek majd ki semmit. Magunkról pedig…
Ismételten elpirult, elgondolkodott és segítséget keresve pillantott Timidusra.
-Mit mesélhetnénk el Timidus?
-A győzelmeinket, a könyvet, a rajzokat, a szalagomat, Álomkelőt, Hisamét, Nestort, a kristályokat, a buborékokat… sok mindent.
Hadarta gyorsan a sárkány, így Shu még ezekből az egyszerű, számára is ismert kifejezésekből is csak nehezen értett meg párat. Egyáltalán nem szerette volna untatni a párost, tehát inkább úgy döntött, hogy biztosra megy.
-Inkább… ha nem baj… akkor ha kérdeztek szívesen válaszolunk, de nem tudjuk, hogy mikre vagytok kíváncsiak…
Elbizonytalanodva, de azért még mosolyogva várta a kérdéseket, főleg a pet szájából.

by **Gunji** Szomb. Jan. 25 2014, 15:11

Javított valamit a lány és magyarázkodni kezdet de aztán rájöttem, hogy tényleg csak én hibáztam és értettem félre valamit. Kicsit zavarba ejtő eset de mind egy.
-Értem elnézést a félreértésért. Persze így, hogy másodjára is elmondtad a két ember közt ez a normális kapcsolat. Azonban nekem már sok az előítéletem és mindenkiből először a rosszat nézem ki. -hajtottam le a fejem és hallgattam tovább mit mondott Shukaku.
-Úristen! Te már akkor találkoztál azokkal a vörösökkel? Kész szerencse, hogy élsz még... Azt hallottam nagyon őrültek és bárkit megölnek.
Majd figyeltem tovább és hallgattam mond-e valami érdekeset. Izgatottan pillantottam Abe-re, és láttam rajta is, hogy nagyon oda van. Aztán Shu Abe-nek szólt.
-A mi kapcsolatunk? Hát mi jóban vagyunk igaz gyakran hecceljük egymást és vitába keveredünk de semmi komoly. Mi is barátok vagyunk, ő a legjobb barátom. Ő az enyém és én az övé viszont engem Gunji mindig emberként kezelt.
Én csak bólogattam nem kellet beszélnem érthető amit mondott és nekem ezen nem volt mit cáfolni. Majd aztán Shu témát váltott és hozzám szólt:
-Annak nagyon örülök, hogy ilyen fogadóképesek és segítőkészek vagytok ha Peter beenged és szétnézünk akkor én szívesen lennék a Young Justice tagja... ~Hupp... De bunkó vagyok hogy magyarázzam ki magam?~ őőőő őőőő...
Dadogtam de sok mindenre nem jutottam és inkáb csendben maradtam. Megrugdostam kicsit Abe bokáját, hogy mondjon valamit.
-Talán mondjatok valamik a győzelmeitekről az eredményeitekről az érdekelne minket. Az érdekel...
~Fújtam ki magam és kicsit megkönnyebbültem, hogy más témára ugrottunk.~ Majd szóltam:
-Engem még a Peter is érdekelne, hogy milyen ember ő mit tűr meg idegenektől mit vesz jó pontként ilyesmi. Ja és, hogy mi számára a sértő mert semmi képen sem szeretném valami olyasmivel megsérteni amit én nem sértésnek szánok
Majd vártam Shu válaszát.

by **Shukaku** Szomb. Jan. 25 2014, 16:16

-Oh… semmi baj. Nem kell bocsánatot kérnie, örülök, hogy tisztázódott a helyzet.
Lélekben kifújta magát, és végtelenül boldog volt, és egy kicsit büszke is magára, hogy ilyen ügyesen megoldotta ezt a félreértést. A következő mondatra viszont picit zavarba jött, és megvakarta a tarkóját.
~Hát… az előítéletek. Persze nekem is vannak… igaz csak nagyon kevés. De nem hiszem, hogy a rosszat nézném ki az emberekből először. Főleg Hisame és Peter óta nem. Először ijesztő volt, de kiderült, hogy nagyon kedvesek, és ez biztosan azért derült ki, hogy ne legyek előítéletes. Persze Elysion meg ijesztő is, és még kegyetlen és gonosz is… szóval ott pedig pont bevált, de azután meg Alex nem is annyira buta mint amilyennek elsőre hittük, és gonosznak meg egyáltalán nem is gonosz… bonyolult dolog kiismerni az embereket.~
-Nem szerencse az! Én kergettem el őket. Csak rám kellett nézniük és már menekültek is könnyezve.
Persze a vörösök akkor az erdőben inkább a nevetéstől könnyeztek, ahogy a kis, első szintű sárkány Shu elé röppent, védelmezni próbálva. Akkor talán pont egy céhben dolgozó vörösek találtak rájuk, akik csak jutalomért öltek, nem a kedvtelésből gyilkolászó fajta, és mivel tőlük semmit nem tudtak volna elvenni, így egy kis kötekedés után hagyták is békén a vicsorogva morgó sárkányt és az ijedtségtől shockot kapott lányt. Akkor nem foglalkoztak vele, Shu pedig nem találkozott velük azóta.
-Nem tudom, hogy szerencse-e… és azt sem tudom, hogy bárkit megölnének-e. Akkor azt mondták, hogy engem nem éri meg, és elmentek.
Mosolyogva hallgatta végig Abe szavait, és boldog volt, hogy a fiú helyén kezeli a petekkel való kapcsolatát. Ennél jobb választ nem is várt, és nem is kaphatott volna.
-Persze. Így is természetes, és így van rendjén. Mondjuk én nem kezelem Timidust emberként, és ő sem szeretné, hiszen ő egy sárkány… de te valóban jobban hasonlítasz ránk, így teljesen érthető.
~A tagja? Máris sikerült volna? Ennyire ügyes lennék? Húúú, csak most ne rontsam el!~
Gyorsan összenézett Timidussal, aki megnyugtatóan bólogatott, és igyekezett bátorítani a lányt. Shu igyekezett nyugodt maradni, de nehezen tudta leplezni a fellelkesültségét.
-Hát… persze. Szívesen látunk mindenkit, és szobák is vannak, és felszerelkező is, és céhküldetések is, meg minden, és akkor majd ezt is megírom Peternek… izééé… nagyon szívesen látunk, és nagyon örülök, hogy csatlakozni szeretnél.
Ezúttal rajta volt a sor, hogy dadogjon és próbáljon valami okosat mondani, és Timiduson, hogy kisegítse.
-A győzelmeink? Annyi van, hogy már nem is emlékszem. Shu! Könyv!
Shu zavarában mintegy parancsra cselekedett, és elő is kapta a lila könyvecskéjét, amit már ki is nyitott Timidus győzelmi listájánál.
-Hát… igazából nem nagyon szeretek ezzel dicsekedni, mert én nem annyira szeretek harcolni…
-Nem is neked kell dicsekedni. Majd dicsekszem én!
-…ezek inkább Timidus győzelmei, bár együtt szoktunk mindig harcolni, de ő veszi ki a nagyobb részét belőle, és ő még szereti is.
-Nyaaa, sorold már kérlek….
-Hát… szóval volt sok vaddisznó, akikből már sütni is tudunk, így nem feleslegesen öljük meg őket, volt egy óriás csörgőkígyó, egy skorpió, pár varjú… nem harcolunk mostanában túl sokat Timidus?
-Nem! Dehogy is! És utána a csaták. Azt is meséld! Meséld! KT!
-Igen… szóval Danee volt olyan kedves, és tanított minket, és akkor őt legyőztük, és utána Kiyoval is gyakoroltunk, meg Channal és Álomkelővel… vele most azt hiszem döntetlenre állunk…
-És a Bunkó! A Kicsi Saito! Őt se hagyd ki! Meg a kegyetlen!
-Igen… és szerencsére elkergettük azt a gonosz embert is, akiről meséltem…
Nyelt egyet, és inkább mással folytatta, és mivel Timidus tudta, és látta is, hogy nem szívesen beszél a harcokról, így
nem ellenkezett.
-De… az eredményekre inkább büszke vagyok, mint a győzelmekre, és azt is kérdezted. Szóval… sikerült összebarátkoznom Peterrel és Hisamével, és Channal és Álomkelővel is, és Anatole is kedves és most már hasznos is vagyok, mert segítek nekik a boltban kristályokat írni, és még egy könyvet is írok, amibe lejegyzem a megfigyeléseimet az állatokkal kapcsolatban, hogy segíthessek az idomároknak meg a játékosoknak.
~Peter? Mit tűr meg? Mit vesz jó pontként?~
-Peter… Peter nagyon béketűrő és türelmes. Én még azt hiszem soha nem dühítettem fel, persze nem is próbálkoztam vele… azt tudom, hogy annak nagyon örült, hogy szorgalmasan tanulok, és igyekszem segíteni nekik… azt hiszem annak örül a legjobban, ha azt látja, hogy hasznos munkát végez a céhvel, és segítünk egymásnak.

by **Gunji** Szomb. Jan. 25 2014, 21:03

Nagyon érdekes sztorijai és hihetetlenül figyelemre méltó harcai voltak a lánynak és egyre inkább csak a fényt láttam magam előtt ahova elmegyek akkor a Young Justice kapui tárva fogadnak engem és Abe-t ahol gyors fejlődést és jó társaságot biztosítanak nekem. Nagyon meggyőzött ez a lány de lehet, hogy ő erre van kiképezve. Mégsem, ahhoz túl rendes és gyámoltalan, hogy megpróbáljon átverni. ~Úristen mennyi minden jár a fejemben ez még olyan fura számomra. Mindig elutasítottak most pedig hip-hop és már lassan céh tag is vagyok, de nem akarom elkiabálni~ Nagyon örültem de ezt nem igazán mutattam az arcomon. Vártam, hogy ismét jöjjön valami téma de csak kínos csend volt. Elkezdtem izzadni és ezerrel azon gondolkodni, hogy mit is mondjak. Aztán Abe kiáltott fel:
-Aaaaaaaaj Gunji-senpai mikor mehetünk már be? Totál unalmas itt ücsörögni ráadásul mindenki csak kussol... Ha legalább itt döglünk és az a Peter nem enged be akkor legalább beszélgessünk valamit!Vagy együnk, igen inkább együnk totál éhes vagyok.
Zavarba ejtően dühös lettem dühös lettem Abe-re, hogy ilyen tiszteletlen volt.:
-Tee bolhás dög, hogy merészelsz ilyen tiszteletlen lenni amikor segíteni akarnak? Vigyázz a szádra mert balhét csináloook -mondtam nagy hangon.
-Bocsánaat Gunji-senpai -kiabált Abe is de aztán én álltam le és húztam be hirtelen fülem farkam mert rájöttem, hogy nagyon csúnyán viselkedtem én is.
-Ne haragudj kedves Shukaku Abe és az én tiszteletlenségem miatt, nagyon sajnálom. Tudod ez gyakran előfordul nálunk mert Abe folyton a hasára gondol és butaságokat mond én pedig ilyenkor elveszítem a fejem és erőszakkal próbálom nevelni Abe-t sajnos. Még egyszer elnézést. Egyébként nem szoktam ilyet csinálni csak ha Abe bosszant fel. ~Na ezt jól elszúrtam~ Egyébként ne haragudj a kérdésért de mennyi ideig szokott tartani, hogy Peter válaszoljon?
Majd lehajtottam a fejemet és figyeltem Shu-ra.Ú

Gunji írta:Bocsi a hibákért és hogy nem igazán tettem oda a minőségre viszont már sietek kicsit de gondoltam azért még postolok.

by **Shukaku** Szomb. Jan. 25 2014, 21:38

Shu érdeklődve és ugrásra, azaz válaszadásra készen várta a kérdéseket, de ahelyett, hogy azokkal árasztották volna el, csak néma csönd telepedett a társaságra, ami nagyon lenyomta az eddigi szépen épülgető hangulatot. Szerencsére azonban Abe türelmetlensége megtörte a kínos perceket, és Shu már örömmel válaszolt is volna, hiszen a lány mindössze a végtelen őszinteség egyértelmű jelének megnyilvánulásaként értékelte a jelenetet, de Gunji megelőzte, és bőszen korholni kezdte a petet. Shu először kicsit megijedt a jelenettől, majd utána nagyon, a bocsánatkéréseket pedig már igen rémült pislogások között tudta csak fogadni.
-Se… semmi baj. Tényleg nem. Csak… mi igazából mindig megbeszéljük a dolgokat… igyekszünk kompromisszumot kötni… és biztosan ezt is meg tudnánk beszélni. Az erőszak sohasem vezet jóra.
-Azért a sohasem picit erős. Rengeteg alkalommal…
A lány csak szúrós tekintettel nézett a sárkányra, és mivel Timidus is tudta, hogy most nem igazán kellene a szavakon lovagolnia, bocsánatkérően leszegte a fejét, és elvigyorodott. Azt azért tudta, hogy neki van igaza.
-Szóval… Abe nem mondott butaságokat, és sajnálom, hogy meg kell várakoztatnunk titeket, de nem szeretnék senkit beengedni Peter engedéje nélkül. Tudod Abe, ő a céhvezér, tehát nagyon sok dolga van. Segít a többi céhnek, harcol, meg boltot is vezet… most nem igazán tudom, hogy hol van éppen, de ahogy tud, biztosan válaszolni fog. És… akkor természetesen elsőként a konyhát fogom megmutatni, és kerítünk valami harapnivalót a túravezetés mellé. persze csak ha megígéritek, hogy nem morzsáztok össze semmit. És…
Kicsi szünetet tartott, de mivel igencsak biztos volt magában a nevelés tekintetében, hiszen ennek ha nem is szakértője, de legalább valami szakértőcskéje volt, így folytatni merte.
-És… Abe biztosan nem akart udvariatlan lenni, csak őszinte volt. Tényleg elhiszem, hogy éhes lehet, és valóban nem szólaltunk meg, és… Timidus is unatkozni szokott amikor sokáig nem történik semmi.
-Mert az valóban unalmas, azért.
-Szóval… nem kell emiatt bántanod, és főleg nem szabad erőszakot alkalmazni. Szépen el lehet mondani, hogy miért udvariatlanság amit tett, és akkor legközelebb biztosan nem csinálja. Mondjuk… mondjuk a kussol és a döglünk… az nem éppen a leghelyesebb szó. És a bolhás dög sem.
Direkt halkan ejtette ki. Nagyon nem akarta, hogy Timidus ilyeneket is eltanuljon, tehát úgy érezte, hogy első feladata a leendő céhtagok szavainak moderálása lesz.
-Mi soha nem mondunk ilyeneket egymásnak. És ha esetleg valaki mégis, véletlenül, akkor bocsánatot kérünk a másiktól. Most… most tőlem bocsánatot kértetek, de egymástól is kellene… azt hiszem úgy lenne a helyes.
Az utolsó szavakat már fejét leszegve, suttogva és pironkodva mondta el. Bár tudta, hogy igaza van, nagyon távol állt tőle, hogy másokat kioktasson, így nehezére is esett. Timidus azonban a válla fölött bőszen bólogatott, és sürgette a két felet. Ekkor érkezett meg Peter üzenete, a lány gyorsan elolvasta, majd megkönnyebbülten sóhajtott, és elmosolyodott.
-És ha megtörtént a bocsánatkérés, és kibékültetek, akkor akár indulhatunk is, bemutatlak titeket a céhháznak.

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Jan. 27 2014, 21:07

Ekguchi Ran: Alap Csapat Sebzés Kristály (Aktiválása után a csapatodban mindenki következő támadása 1-el többet fog sebezni.)
Hayashi Yuichi: Trükkmester Gyűrűje (+3 gyorsaság -1 erő)

by **Ayse** Kedd Feb. 25 2014, 19:12

- Nio -

A falukat és városrészeket bejárva itt lyukadtam ki. Néztem körül. Lerombolt házak, elhagyatott épületek, mocsok és szegénység. Nem nekem való hely. Túrtam bele a hajamba miközben fintorogtam egyett, de erőt vettem magamon, és végig néztem mégis miket kínálhatnak erre az npc-k, és ha már nyomornegyed akkor fekete piac. Reméltem hogy összefuthatok néhány alvilági alakkal, aki kedvező áron kínálhat nekem való fegyvert vagy potiont. Igencsak szerény a jelenlegi felszerelésem, nicsennek hatalmas pontokat adó tárgyaim, még mindig a kezdő felszerelések azok amiket viselek. Fontos hogy tisztában legyek az árakkal, a kínált felszerelésekkel,és mindennel hogy életben maradhassak. Kénytelen leszek kapcsolatokat is kialakítani, a túlélés érdekében. Jobra-balra tekingetve, zsebre dugott kézzel sétálgattam, memorizálva az épületeket és az elhelyezett npc-ket amikből nincs épp túl sok errefelé, és ugyanígy játékosokból sem, amit annyira nem is csodálok. Ebben a putriban csak én vagyok olyan hülye hogy így egyedül lófrálgatok. Megálltam az egyik rozoga ház előtt, ami nem volt sem nagy sem épp bizalomgerjesztő de a kitett táblára pillantva reméltem hogy az épület az aminek szánták. Egy fogadó. Benyitva poros szürkeség, tompa de mégis vakító fényekkel árasztotta el a szemem. Hunyorogtam, mivel kellett egy kis idő hogy megszokjam ezt a változást.Míg kint hét ágra sütött a nap, és csípte bőrömet a fagyos szél, addig idebent homály honolt, és csak pár lámpa világította meg a helységet elárasztva nem épp elég fénnyel. Azt hiszem, megtaláltam azt amit kerestem. Talán beléptem a sötét üzletek szülőhelyére, és a gondolat felvidított amit az arcomon jelen lévő vigyor is jelzett. Csípőre tett kézzel megálltam, körbenéztem, majd oda csörtettem a fogadóshoz és vigyorogva megkérdeztem amit tudni akartam. De miből is gondoltam hogy egy ilyen csekély szintű játékosnak elmond bármi érdemlegeset, kicsit bosszantott a dolog, de ha már itt vagyok akkor rendelek és ebédelek egy jót. Alig voltak a fogadóban, én mégis oda sétáltam ahol már volt valaki.
- Szia, leülhetek? – Kérdeztem meg tőle. Hülye leszek egyedül ebédelni, ha társaloghatok is közben. Sosem lehet tudni, nem árt ha vannak ismeretségem, talán fel tud világosítani néhány olyan dologról amit még nem tapasztalhattam.

by **Nio** Szer. Feb. 26 2014, 15:50

Ayse

Reggelem ugyan megszokott, csendes reggelnek indult... azonban aznap fáradtabb voltam, mint szoktam lenni, és a Kezdetek városának egy furcsa és sivár tájára érkeztem meg álmatag és úti cél nélküli barangolásomnak köszönhetően. Mondanom sem kell, kissé meglepődtem mikor fel találtam végre ébredni. Itt még soha nem is voltam, bár valahogy nem is vágytam ide. Jártam én már szörnyűbb helyen is a SAO-ba és oda sem vágyom vissza.
Megdöbbenésem után, az omladozó épületek láttán végül sóhajtottam egyet és meg is néztem jobban hogy hová is csöppentem.
Talán ezt nevezik "alvilágnak" a valóságban bizonyos nagyobb városokban. Mindenesetre üres hassal nem lehet felfedezni, pontosabban jóformán semmit nem lehet csinálni. Nem mintha lenne a játékba valamilyen negatív érzés,... de már megszokásból is szoktam reggelizni. Általában csak ezt az étkezést tartom be.
Indultam meg keresni valami fogadó vagy büfé szerűséget ebben a nyomortelepen, míg végül egy roskadozó házban megtaláltam amit kerestem, bár nem értettem mi tartja még egyben ezt az épületet. Ami azt illeti nem számítottam semmi jóra ezen a helyen, de azért bementem.
A reggelimből nem lett semmi, mivel nem hogy étvágygerjesztő étel, de még étlap sem volt, így kértem valami egészem kimondható nevű italt, majd leültem az egyik ablak mellé. Nem volt sok fény a helységben, ezért ültem pont ide. Na meg azért mert féltem hogy rám szakad a mennyezet.
Ahogy ott ültem akaratlanul is előtörtek bizonyos itteni emlékek, melyek nem alakultak valami fényesen. Mikor ugyanis legutóbb egy ilyen helyen ültem éppen vérengző, démoni farkasok próbáltak életünkre törni. Örülök, hogy annak már vége... Néztem egy halovány mosollyal poharam felé, azon gondolkoztam, hogy merjek-e beleinni, vagy inkább ne. Viszont még mielőtt dönthettem volna egy ismeretlen, de kellemes hang törte meg a csendet és halasztotta el döntésem.
-Foglalj helyet nyugodtam- néztem fel az előbbi mosollyal, melyet nemrég a pohár felé intéztem.

by **Ayse** Szer. Feb. 26 2014, 19:42

- Nio -

Miután oda sétáltam az asztalhoz egy kis omlettel a tálcámon és némi innivalóval, engedéllyel leültem a lány mellé aki ki tudja mi okból, de szimpatikus volt. Nem mondanám hogy oppai-lány lenne de mégis volt benne valami ami megtetszett. Talán a haja ápoltsága. De kezdjük a dolgokat ott hogy ezen a pestistanyán alig ha látunk szépet, így ha valami kitűnik az átlagból akkor azt bizony meg kell becsülni. A mosolyt amit elsőnek a poharának, majd nekem szánt nem tudtam hova tenni, de viszonoztam és kényelembe helyeztem magam.
- Köszönöm. – Mondtam miközben helyet foglaltam, majd nekiláttam az ebédemnek.
- Jó látni hogy nem csak csőcselék fajtákkal találkozni erre. A nevem Ayse. – Mondtam, miközben körbenéztem a lepukkant embereken és npc-ken.
- Tudod, abban reménykedtem hogy megtudhatok némi hasznos információt érdemleges fegyverekről, itemekről. Sajnos kezdőnek számítok, mivel pár napja ébredett fel a tudatom a hibernálásból… de ez van, ezt még megszívja KA, csak érjem el azt a szintet… - Magyaráztam, a végét némileg pukkadva. Nem éreztem magam sohasem bőbeszédűnek, de ha már itt vagyok akkor bizony érezzem magam jól. Végig értem a lányt, a ruházatát, és kerestem a fegyvereit, hogy következtetni tudhassak a kasztjára.
- Az öltözéked elárulja, hogy nem feltétlen vagy kezdő, a fegyveredet nem látom, így esélyem sincs megtippelni a kasztodat. – Mondtam neki, és valamelyest magamnak is afféle összesítőként. Ő bezzegg láthatta a hátamra csatolt hatalmas Glefe, fegyverem. (Vastag és széles pengéjű kard, hosszú markolattal, amiből következtetni lehet hogy kétkezes fegyver). És kezdőruhám. Igen, egyenlőre csupán ez jutott nekem, egyenlőre nem tudtam elég aranyat összefarmolni hogy jól felszerelhessem magam, ugyanakkor máris elkeztem kutatni a hozzám illő vértek és fegyverek után. Minél hamarabb be akarom hozni a lemaradásom, addig nem nyugszom. Nem tűnt úgy hogy nagyon bíztaónak találná az itteni ételt, és meg kell mondjam nem is volt az, de táplálékra szükségünk van… vagyis lenne, de az egészséges élet elengedhetetlen megfelelő étrend nélkül.
- Látom nem szimpatizálsz a megrendelt innivalóddal. – Vigyorodtam el.
- Nyugi nincs megmérgezve, ízre ugyan lehetne jobb is, de fontos a megfelelő ital és ételbevitel az egészséges élethez. – Magyarázom, és még mielőtt bele köthetne kifejtem.
- Igaz, már én is tapasztaltam hogy nincs konkrét szükségünk az ételre az életben maradáshoz idebent, de az éjség érzet mint effekt megvan. De nem is ez a lényeg. – Szúrtam a villámra egy falat omlett.
- Hanem, inkább az hogy amit megtehetsz önmagadért, az jár neked. – Magyaráztam. Nem voltam benne biztos hogy elsőre megérti, de akkor bizony fejthetem ki bővebben. Majd furcsa érzés kezdett hatalmába keríteni, valami csiklandozta az orromat. Mozgattam picit, de nem lett jobb, majd éreztem hogy jönni fog… és jött is. Egy hatalmas hapci áradat, amivel szembe találtam újdonsült ismerősömet. És ha még mindez nem elég, akkor rájöttem hogy mindennel felszerelkeztem, de nem volt nálam zsebkendő. >< Nah, de ez milyen már. >< Éreztem hogy az a bizonyos kezd folyni az orromból, és kétségbeesetten kerestem valamit amibe bele törölhetem. De jobb híján a lány ruháját használtam fel erre a nemes célra. Majd megköszöntem neki. Nah ezek után biztos lecsap majd, de meglátjuk mennyire bírja a strapát.

/Gome, fogadás kijátszva, ha nagyon nem tetszik a szituáció, akkor max hozzám vágsz egy zsepit, és meg van oldva a helyzet./

by **Nio** Csüt. Feb. 27 2014, 12:58

Ayse

/Semmi baj :)Ez már a második fogadás amivel meg kell küzdenem. Kezdek hozzászokni./

-Nio vagyok- mutatkoztam be mikor helyet foglalt Ayse tálcájával egyetembe. Örültem hogy van társaságom és nem gondolataimba fogok merülni, amíg rá nem szánom magamat az indulásra. Egyenlőre úgy tűnik, hogy nem fogok becsavarodni.- Hogy őszinte legyek én azt sem tudom, hogy hogy kerültem ide- nevettem el magamat halkabban. Nem akartam magamra vonni a figyelmet. Valahogy nem akarok konfliktusba kerülni, ha netalán agresszívebb NJK-kat raktak ide a fejlesztők vagy kik.- Sajnos rossz embert fogtál ki- közöltem vele a szörnyű tényt, mikor valamiféle infókról beszélt a fegyverével kapcsolatosan.- Nem vagyok még én sem olyan nagy szinten. Még a 10-es szintig csak eljutottam, de az igazat megvallva még nem ismerem ezt a világot annyira, hogy ki merjek lépni a Kezdetek városából. Maximum kirándulásból vagy küldetés miatt- kezdtem mesélni magamról egy-két szót. Ami azt illeti tényleg nem ismerem. Fegyveremre is csak véletlen találtam rá a piacon még szintekkel ezelőtt.- Egyébként harcművész vagyok és egy lándzsa a fegyverem. Ha tehetem többnyire nem veszem hátamra. Eléggé macerás vele közlekedni- gondoltam éjfekete fegyveremre, az Ördög Lándzsára, mely most a táskámban pihen. Felszerelésemből erre vagyok a legbüszkébb.- Ami azt illeti... rossz emlékeim vannak az ilyen helyekkel kapcsolatban...
Eztán olyasmi történt amire végképp nem számítottam. Először csak mosolyogtam, aminek egy része azért volt, mert jobban képben van egy-két dologgal a SAO-val kapcsolatba, mint én, ami kissé zavarba ejtő. Ám mindezek után hirtelen maradt abba ez a mosoly. Mert hirtelen is tüsszentett, és pont az arcomba. Aminek hála kaptam egy apróbb takonyzuhatagot. Még a szemem is becsuktam. És mikor kinyitottam már a ruhám ujját használta zsepinek. Szóhoz sem jutottam, de ha már így történt... Miután végzett orra megtörlésével nagyjából én is megtöröltem arcomat vele. Annyira hogy meg tudjam keresni a mosdót vagy valami hasonlót, ahol át tudok öltözni.
-Bocsáss meg egy röpke pillanatra- néztem rá kicsit erőltetőbb mosollyal. Most már nem tudtam magamra varázsolni. Nem haragudtam rá, nem ő tehet róla csak a zsepihiányról, de legalább tudom, hogy a SAO-ba is meg lehet fázni.
A fogadóstól kérdeztem meg hogy merre találok valami mosdószerűséget, amit meg is találtam. Bár nem voltam biztos abban, hogy át merjek e öltözni ebben a rémségben. Végül át mertem és felvettem legelső ruhámat, mely egy egyszerű fehér pólóból és egy farmerból állt. A másik ruhámat, meg majd rendbe teszem. Ezt követően megmostam az arcom és egy darabka wc papírral kezemben megindultam vissza asztalomhoz.
-Parancsolj!- nyújtottam át a papírt, majd leültem.- Legközelebb ezt használd!

by **Ayse** Csüt. Feb. 27 2014, 18:35

Furcsa, bár kalandosnak ígérkezik a mai nap, panaszra nincs okom, csupán a náthám zavar kissé. Felébredek a hibernálásból és máris elkapok mindenféle nyavaját…>< Nem rám vall, ennyire puhány azért nem vagyok! >< A lepukkant helyen, egy lepukkant fogadóban, megismerkedtem egy nem épp lepukkant lánnyal. Feldobott a látványa a sok szürkeség mellett, persze a bemutatkozásom eggyik fele jól sikerült, de a végét valahogy még korrigálnom kell… >< Megtudtam róla pár dolgot, mint például hogy tízes szintű és hogy még nem hagyta el az egyes szintet, csupán ha a küldetése azt kívánta meg, mindemellett még azt is hogy nem tud túl sokmindent a fegyverekről és vértekről. Igazság szerint kissé frusztrált az efféle nemtörődömsége. Én ha elérem a tízes szintet, sőt még az előtt már tisztában leszek a fegyverek és kovácsok listájával. Képben leszek azzal hogy ki és mit tud leginkább kovácsolni…>< Nem reagáltam le különösebben, bár célzást azért tettem rá.
- Nio-san, ha az első szinten fogsz rostokolni, megfosztod magad elől a fejlődés lehetőségét.- Hívtam fel rá a figyelmet. Én már alig várom hogy kitörjek erről a szintről… erre az aki velem szemben ül inkább ténylegesen cska itt rostokol… ennyire féltené az életét?... hmm… mindegy is bár tény hogy az aki nem tesz meg mindent a továbbjutásért szerény véleményem szerint halála van ítélve, és nem szeretném hogy az Ő neve is a holtak listáját erősítse… de mint mondtam ez nem az én dolgom… az orromat megint csikizni kezdte valami, majd jött egy jóó naagy hapci… >< Természetesen szembe a lányt… és utána zsepi híján jobb megoldást nem találva bele töröltem az orrom a ruhájába. Azt hittem lecsap érte, de meglepettségemre pont hogy nem… még Ő is bele törölte az arcát, majd lelépet a mosdóba… >< Nah ezért kárpótolnom kell valamivel. >< Visszatértével hozott magával egy adag wc-papírt, én szemöldököm felvonva néztem miként leteszi az asztalra. >< ~ Whee? Remélem nem gondolta komolyan hogy majd abba fújom ki az orrom, hisz azzal mást szoktak csinálni és máshol. >< ~ Majd mikor helyet foglalt, úgy döntöttem kárpótolom valamivel. Tartok neki egy kis fegyver bemutatót o/ Igen, megmutatom hogy, miként is tudom már forgatni nemes kardomat, ami hiába kezdő fegyver, nem tudnám lecserélni már, úgy hozzám nőtt ezalatt a pár nap alatt. ><
- Hmm, előszöris bocsánat az előzőért, de most kárpótollak valamivel. – Azzal felálltam az asztaltól, hátrébb léptem, és elővettem a fegyverem. Forgattam, lengettem, ugráltam, persze nem lehetett valami nagy szám, kicsit capoeira hatása volt épp csak fegyverrel a kézben. Majd egyszer csak nyisssz… >< Az egyik tincsem oda… pixelere hullva száll a földig, majd eltűnik. Én abban a pillanatban lemerevedtem.
- A hajaaaaaam!! – Ordítom el magam, úgy hogy szinte mindenki idenéz. Majd kapcsolok.
- Hehee, szándékos volt ám... de tényleg. – Erőltetetten vigyorgok, miközben megvakarom a tarkómat. Nah jó… ezek után nem is tudom vissza merjek-e ülni oda mellé. ><

/Nah, annyira tetszett ahogy lereagáltad az ördögöm, hogy itt a kövi adag ^^"/

by **Nio** Pént. Feb. 28 2014, 10:59

Ayse

-Hogy őszinte legyek...- kezdtem kicsit komolyabb hangnemmel, még kicsit előre is hajolva, még az asztalra könyökölve tartottam fejemet- nem szándékosan toporgok egy helybe- néztem ismét körbe- Lehet hogy nem úgy van ahogy gondolom, de... a számomra az volt, ahol eddig én jártam. Maga a pokol. Az utóbbi küldetést még most sem tudom elfelejteni, ami miatt nemigen tudom, hogy merre is kellene indulnom. Láttam játékosokat, NJK-kat megbolondulni és meghalni. Vérmes fenevadakat, akiknek az eredete szerintem kicsit túlmutat még a SAO keretein is. Egy küldetésem alkalmával olyan helyre jutottam el, amit még az ellenségemnek sem kívánnék. És talán még sorolhatnám, de...- itt visszatért egy halovány mosoly, amivel Ayse-ra néztem- nem akarlak lelombozni. Biztosan vannak jó küldik is, amikkel nem feltétlen kell a halállal szembe nézni. Valahogy nekem nem sikerül ilyet kifogni. Ez az én szerencsém- néztem az előttem ülő lányt továbbra is, aki tele volt energiával és vidámsággal. Nem tudom hány éves, vagy hogy honnan jött, de ez itt nem számít.- Mindenesetre Mirika kovácsműhelye igen színpatikus. Többnyire oda szoktam bekukkantani. Bár a bolhapiacon is vannak érdekességek. Én ott szereztem a fegyvereimet.
Jelenleg ugyan sajnos tényleg nagy önbizalomhiányban szenvedek, de úgy érzem hamarosan tényleg ismét a régi leszek. Már a mai napon is megérte felkelni. Megismertem egy érdekes személyiséget Ayse személyében. Bár remélem nem rémisztettem meg. Tény hogy borzalmas küldiket fogtam ki java részt, de ez én vagyok.
Egy ideig ülte és vártam reakcióját, mire nem tudom mi okból, de felállt és hadászati bemutatót tartott fegyverével, mely nem volt ugyan olyan hosszú, mint lándzsám, de nagyon is termetes darab volt. Sajnos mint kiderült ennek sem lett valami jó vége. A bemutató közben levágott egy darabot a hajából, ami miatt kétségbeesetten kezdett kiabálni, mire minden szem rá szegeződött. Ismét átsuhant agyamon, hogy vajon mennyire agresszívek ezek az NJK-k. Kicsit megijedtem én is, de Ő észbe kapott, és azt mondta direkt csinálta. Egy halovány mosolyt engedtem meg magamnak.
-Te aztán nem vagy semmi- jegyeztem meg miután minden jelenlévő visszafordult eredeti teendőihez. Majd én is felálltam.- Ideje fizetni. Mit szólnál, ha odakint folytatnád a bemutatót?- ajánlottam. Kint ugyanis több a hely, gondolom Ő is jobban elférne, és ki tudja, talán én is előveszem fegyveremet.

by **Ayse** Pént. Feb. 28 2014, 16:49

Miután visszatért az illemhelyről, amit nagy valószínűséggel miattam látogatott meg, mesélt egy keveset magáról. Elgondolkodtatott… majd válaszoltam.
- Mivel még nem jutottam el egy küldetésre így nem tudhatom elképzelni sem hogy mennyire lehet szörnyűséges… bár hogy így egy helyre kényszerít hogy itt ülj, és ne mert fentebb lépni, lehet tényleg borzalmasak… Bár én nem féltem magam, nem veszem a szívemre a dolgokat, a kérdéses helyzeteket az eszemre bízom, kizárva a leklkem teljes létezését. Persze megvethetsz érte… de azt hiszem ez az én módszerem a túlélésre… Mint fizikailag mint mentálisan, ugyanakkor nem hiszem hogy ténylegesen olyan vészes lenne… hisz akik meghalnak azokon nem tudunk segíteni, de tovább kell vinnünk és segíteni azokon akiken még lehet. – A mondatom tárgyilagos volt, nem hiszem hogy szimpatizálni fog a nézeteimmel, következtetve abból hogy ha így a lelkére veszi a küldetései hátrányait akkor nem érintheti jól az én elképzelésem, véleményem, hozzáállásom… Majd megemlített egy játékos nevet Mirika… Szóval egy fegyverkovács, örülök mivel ezzel is többet tudok, amint megszedem kicsit magam szét nézek majd nála és a bolhapiacon is.
- Ümmm.. szóval Mirika és bolhapiac. – Tudatosítottam magambn, hogy el ne felejthessem. Bár a bolhapiacot említették már régebben is, de még nem jutottam el odáig hogy szétnézzek a kínálatban. Majd egy engesztelési produkciót is levágtam neki, eleinte egész jól indult, majd mikor lenyisszantottam egy darabot a hajamból… Hajjaj >< Azt hittem eljön a világvége, de kapcsoltam…Bár tény égés volt az egész… de legalább megpróbáltam. Miután a többiek visszafordultak, Nio megjegyezte hogy nem vagyok semmi. Hirtelen nem tudtam minek felfogni ezt a mondatát… így csak kérdőn néztem rá, majd miután fizettünk mind a ketten elhagytuk a fogadót… hehh… valószínű csak kimenekített a többiektől, esetleg saját magát védte a szégyentől…. Razz

Kiérve a levegőre, felszabadultan nagyott szippantottam bele. Bár kicsit hunyorogtam, de hamar hozzászoktam a hirtelen ért fényhez...
- Ha már idekint vagyunk, akkor mutathanánk egymásnak pár mozdulatot, még nem harcoltam harcművésszel. - Kacsintottam és öltöttem ki a nyelvem.

by **Nio** Szomb. Márc. 01 2014, 06:52

Ayse

-Ez is egy nézőpont- vontam meg vállamat már a fogadón kívül. Nem szokásom sem vitatkozni, illetve senki véleményét sem megváltoztatni. És amúgy is, majd ha arra kerül a sor, és eljut egy komolyabb küldetésre, akkor majd nagyobb belátást nyer ebbe a világba. -Az első küldim nagyon jó volt. Egy mókust kellett megfogni. Érdekes volt és majdnem veszélytelen, de ránk támadt az a valami. Na az tényleg szuper volt. De az más, ha látunk valakit meghalni legyen az élő ember vagy virtuális karakter. Az más, ha egy játékos neked ugrik és el akarja venni az életedet- tettem hozzá bent a említettekhez. Én is optimista vagyok jobb pillanataimban, ami sajnos manapság nem megy, de tény hogy ideje visszatérni a csatatérre és küzdeni a célért. Astrum meghalt vége a rémálomnak. Ugyan gondolom vannak még más hasonló miniboss-ok, de őket is le kell győzni.
Lassan kicsit eltávolodtunk az iménti koszfészektől. Bár ahogy most látom, ébren ez a környék sem különb. Itt is omladoznak, szinte foszlanak a házak, és sehol sem egy ember vagy afféle. Már csak egy ördögszekér kellene és teljes a vadnyugati kép.
Egyik pillanatban Ayse ismét a bemutatót emlegette. Ennek hatására kutatni kezdtem felszerelésem között, és elővettem Ördög lándzsám, melyet megfelelő helyére, a hátamra csatoltam. Tény hogy idekint jóval több a hely, de még nem találkoztam olyan harcművésszel, aki lándzsát viselt volna, mint én. Bár ami azt illeti még nem találkoztam sokkal sem.
-Rendben, de előbb mutass valami konkrétabb támadást. Aztán majd én is mutatok- fordultam felé. Harcossal még nem volt alkalmam megismerkedni, talán még a küldik során sem. Vagy csak nem emlékszem. Mindenesetre nagyon ritka, hogy valaki ezt választotta. Vagy csak én nem tudok róla.

by **Ayse** Szomb. Márc. 01 2014, 18:01

Nem ellenkező alkat a lány, ezt már levághattam. Majd nyújtózkodtam egyett kiérve a fogadóból. Nagyon jól esett. És örültem hogy partnerem sem egy unalmas személyiség, bár konkrétan még nem sikerült bele látnom, de már akadt olyan amit kifogásolhattam a hozzá állásában. Én örülnék ennek a szintnek, de Ő mégsem használja ki a lehetőségeit… csupán küldetések alkalmával hagyja el az egyes szintet… én ha tehetném már rég kitörtem volna innen… Kicsit mérgelődtem magamban, valahogy nem tudtam megérteni azokat sose, amikor ott van a kezükbe a lehetőség és mégis félnek megfogni azt… Mesélt az első küldetéséről amiben egy mókust kellett megfogniuk. Elsőnek elkerekedett szemekkel néztem rá, majd kuncogtam egyet.
- Aranyos küldi lehetett. – Mondtam. Majd eltávolodva kissé a faluból, amikor ismét felhoztam a mutatványozásomat, akkor turkálni kezdett az inventoryjába, majd elővette a fegyverét. Felcsillanó szemmel néztem a lándzsáját… Azt hiszem még nem láttam a játékon belül ilyen fegyvert, majd felhoztam hogy tarthatnánk némi fegyverbemutatót. o/ Nio-nak nem volt ellenére a dolog, de először nekem kellett bemutatnom pár mozdulat sort. Elgondolkodtam kicsit, majd rájöttem mit is mutathatnék be, először csupán pár szúrás és vágás jutott az eszembe, majd folytattam némi köríves vágással, ezután a háromhatvanas szélvihar vágásom jött, amit egyszerre tudok használni védekezésre és támadásra is, majd kifogyva az újabb ötletekből, mutattam pár eddig még nem használt elgondolást, hogy mit is tudnék még kihozni a fegyveremből.
- Ugye mivel magas, és széles így pajzsként is tudom használni. – Magyaráztam, mikor csak elbújtam mögötte, majd folytattam.
De a bújócska nem az én stílusom, azzal megrúgtam a kardom pengéjét, felülről viszont lendületet vettem hogy vízszintesbe kerüljön és máris vághassak vele.
- Vagy támasztéknak is használhatom. – Szúrtam bele a földbe, majd az életlen feléről elrugaszkodva rúgtam egyet a levegőbe. Mindezek után, széles vigyorral közöltem hogy akkor most ő jön.

by **Nio** Vas. Márc. 02 2014, 10:57

Ayse

Bemutatóját érdeklődve figyeltem. Bár kicsit dajevú érzésem volt, mivel már valaki tartott nekem ilyen bemutatót, Csak Ő nem vágott le egy darabot sem hajából. Tényleg vajon már visszanőtt neki? Szerintem elvileg igen, bár ki tudja. Már azt sem tudom, hogy honnan vágta le.
Bemutatója végén mikor úgymond én következtem a bemutatóval megtapsoltam. Nem azért mert nem végzett tincsével sem. Hanem, mert tényleg ügyes volt. És talán többet is tud ezen e szinten mint én akkor. Sajnos borzasztó ügyetlen voltam, bár az is lehet, hogy még most is az vagyok.
-Ajánlom az akrobatika kitanulását- indultam ki magamból, nekem bevált.- Nagyon is hasznos tud lenni- indultam a porondra, mikor végzett.
A fegyveremnek általában csak a nagyságával vannak gondjaim, de már egész jól meg vagyok vele. Még akkor is ha nem amiatt választottam hogy tudom használni.
-Akkor kezdeném egy egyszerűbb támadással!- kezdtem el én is bemutatómat. Azzal tettem néhány gyorsabb lépést előre, majd döftem egyet a levegőbe, majd egy vágással, mely ebből indult ki az ég felé átlósan.- Többnyire nekifutásból támadok, lendülettel- jegyeztem meg utólag. Ez után megmutattam egy keveset az akrobatikámmal, melyet én magam tényleg hasznosnak tartok. Bár ehhez kellene valami amire rá is támadhatok. Ellenfél nélkül nem olyan könnyű megmutatni mire képes ebben a világban. Végül kicsit messzebb találtam alanyt, egy már félig kidőlt fának a földbe maradt tönkjét. Kicsit távolabb mentem tőle, majd ismét nekifutásból elindultam felé. Mikor elé értem nem túl közel, de nem is olyan távol ismét döftem egyet, majd, mint valami karatés vagy hasonló filmekben átugrottam a tuskó felett úgy hogy a lándzsám hegyét csak akkor húztam ki, mikor már talpam alatt ismét szilárd talaj volt.- Védekezni nem nagyon szoktam, csak lándzsám nyelével. A beállásomon még van mit csiszolni- fordultam felé az akció után. Sajnos kifogytam az ötletekből. Azonban...
Valami morgás rázta meg ezt a néma csendet, melyet eddig csak mi törtünk meg. Sehol nem volt egy NJK vagy valaki másik játékos. A városnak ezen részén is eléggé kint voltunk, talán ide bejöhetnek a mobok? Kerestem tekintetemmel a hang forrását. Meg is találtam. Három éjfekete farkas tévedt erre a közeli erdőből. Úgy tűnik ez már nem a város biztonságos része.

by **Ayse** Hétf. Márc. 03 2014, 18:15

Megtapsolt a bemutatóm végén, ami személyemnek jól esett ugyan, de mivel tudom hogy többet is ki tudhattam volna hozni belőle… így volt némi keserűség is bennem. Igen, a jártasságok…szomorú de én még nem tudtam annyit összekaparni. És persze a lány is felhívta rá a figyelmem. Igen, amit tudok hogy akrobatikát, súlyemelést és észlelést biztos hogy ki fogok fejleszteni. A mondatát egy bólintással reagáltam, majd átvette a helyem. Figyelmesen néztem miféle mozdulatokat fog produkálni, már csak azért is mert említette hogy van akrobatikája. Mutatott néhány támadást. Majd megjegyezte hogy töbnyire nekifutásból támad. Itt is bólintottam majd megszólaltam.
- Én is, fegyvereink végett előnyösebb a számunkra úgy. – Mondtam, és ez tényleg így van. A hatalmas fegyverekkel általában mozgásban kell maradnunk. Majd szemével keresni kezdett valamit, akkor még nem tudtam hogy mit,de hamarosan rátalált. Nekitámadott az egyik fatuskónak, átugorta és közben bele szúrta a lándzsáját, és csak akkor húzta ki ha már talpon volt. Tetszett amit láttam, ekkora szinttel és képességek nélkül nekem sajnos nem megy az hogy ekkora ugrásokat hajtsak végre.
- Védekezni én is támadással védekezek, vagy esetleg a fegyverem használom pajzsnak, de utána rögtön támadok is… Alacsony és vékony termetem lehetővé teszi ezt nekem… - Magyaráztam, az utolsó mondatomban is volt némi keserűség, de csak azért mert nem szeretem ezt a törékeny testet, amit örököltem… majd beszélgetésünket egyre hangosodó morgás zavarta meg. Hátra fordultam és három fekete farkas vicsorgó fogsorával találtam szembe magam… Nem, ijedtem meg… sőt széles vigyor húzódott az arcomra, és már meg is indultam a farkasoknak hatalmas pengémmel. Hehee.. íme egy kis élő bemutató. Örültem neki, mindig is szerettem használni a fegyverem, legyen szó bármiről. Az egyik farkast sikeresen megvágtam de nem sebeztem rajta csak 5 pontot… ugyanakkor úgy néz ki jóval gyorsabbak mint gondoltam, meglepett de nem hagytam magam. Nem hagyhatom hogy az első mobbal szembe találva magam veszítsek.

by **Nio** Szer. Márc. 05 2014, 12:13

A bemutatóm szerintem nekem is jól sikerült viszont, az biztos, hogy ha lett volna egy alany, akkor jobban be tudtam volna mutatni, hogy mire is vagyok képes. De szerintem ezzel Ayse is valahogy így van. Sajnos csak egy töredékét tudtam bemutatni, és nem, csak azért mert kifogytam az ötletekből, hanem azért is, mert vendégeink érkeztek, három nem éppen szelíd farkas lényében. Amiknek Ayse egyből nekik is rontott. Mi tagadás igaza is volt. Azzal egy mosoly kíséretében csatlakoztam én is a farkasok irtásához.
Én is célba vettem az egyik még ép farkast. Ugyan már 10-es szinten vagyok, de még nekem sem megy egy kisebb szintű mob elpucolása. Talán eljött az ideje, hogy leváltsam ezt a fegyveremet is? Csaptam le a farkasra egymás után kétszer. Előbb nekifutásból döftem át rajta lándzsám, majd mikor kihúztam belőle egy átlós vágás után pixeleire bomlott. Nem vagyok szadista állat, de tényleg szép, ahogy a pixelek szerte szétszóródnak, majd semmivé lesznek.
-Nosztalgikus- jelentettem ki egy halovány sóhaj kíséretében. Régebben az itteni erdőben Yuichivel küzdöttem. Jó volt akkor is, és most is jól esik. Ismét mozgásban. Fordultam meg és indultam egy másik érintetlen farkas ellen. Nem hagyhatom Ayse-ra mindent.
A második farkast is hasonló technikával küldtem át a „vizuális mennyországba „vagy hová. Régen mosolyogtam már ilyen intenzíven. Be is kell vallanom, hogy kicsit hiányzott is. Nem a gyilkolás hiányzott, hanem maga az, hogy ismét nyeregben vagyok.
-Igazad volt, Ayse! Nem ülhetek mindig tétlenül, ideje nekem is tennem végre valamit. Elvégre haza kéne már menni- néztem mosolyogva a lányra mikor Ő is végzett.- Szép munka!- Akkor is csak azt tudtam mondani, mint általában, ha valakit láttam már harcolni. Mondhatni mindenki másban látok valamit, ami bennem nincsen, meg- Ha így haladsz, te fogsz minket megmenteni- valahogy sosem éreztem magamat erősnek vagy hasznosnak. Mindig másokra támaszkodom. Astrumot például egyetlen egyszer sem tudtam megérinteni. Ugyan már halott, de kicsit fáj, hogy még csak hozzá sem érhettem, és folyton csak a csapdáiba estem. Egyikből a másikba.- Csak így tovább!

by **Ayse** Pént. Márc. 07 2014, 13:22

Nio-san bemutatóját érdekesnek tartottam, a hosszú kétkezes fegyverek mindig is érdekeltek. Nem véletlen van hát ekkora és ilyen szép kardocskám. Ám a bemutatónkat megzavarták, három éjfekete farkas rontott ránk vicsorogva az erdőből, vagyis gondolom onnan találhattak be ide hozzánk. Meglepett mennyire messze megérzik a játékosokat és automatikusan rájuk is támadnak. Hiába ez már egy magasabb szint. Unalmas is lenne mindig kutatnunk utánuk. Imádom a kezembe fogni és megforgatni a fegyverem egy állatban, vagy épp játékosban, persze erre még nem volt lehetőségem itt Aincardban. Hiába… imádom a harc mámorító érzését, valahogy megrészegít, pedig eddig alig használtam a fegyverem… sajnos nem volt rá sok lehetőségem, felszerelések nélkül nem vágok neki szörnyeknek, addig amíg ki nem tapasztalom az erőkülönbségeket. Most viszont itt van rá a megfelelő alkalom, igaz egyedül nem tudtam volna legyőzni őket, de Nio segítségével gyerekjáték volt, nekem három csapás volt egy míg Ő két-két vágásból elintézett kettőt, jóval gyorsabban mint én. Hiába itt ütközik ki a szintkülönbség… és az hogy neki lehetősége volt hamarabb összekaparnia magát, rá pedig még csak most vár ez a nemes feladat… ami már csak azért is necces lesz, mivel ahogy én úgy fejlődnek a nagyobb szintűek is… szinte lehetetlennek érzem behozni ezt a lemaradást… nem is tudom mit kellene csinálnom leginkább, küldetésezni vagy küzdőterezni… vagy mindet egyszerre? Nehéz… mivel nem követhetem el azt az ostoba húzást sem hogy agyonhajszolom magam, és veszélybe sodorjam az életem, esetleges figyelmetlenség, vagy szimplán bele fáradás végett… ugyanakkor utol fogom érni őket, ez az ami biztos. Ez a jelenlegi célom! A lány szavai jól esnek, bizonyítják az igazam, és láttam Nio-n is hogy mosolygott, volt élet benne miként ölte a farkasokat. Igen, én is szeretem ezt az érzést… azt hiszem ilyenkor élek igazán.
- Nosztalgikus? – Kérdezek vissza kicsit értetlenül. Bár úgy néz ki ez a fejlemény jó emlékeket idézhet benne. És a későbbiekben bennem is fog… Az első szörnyem. Az első farkasom, amit én bomlasztottam pixelekre… mámorító. *remeg a kezemben a fegyver, amit ha végeztünk hátra teszek, felakasztom a hátamra, miközben végig vigyorgok*
- Hehee, ez jó volt. – Majd zsebre teszem a kezem mint aki jól végezte a munkáját, és nincs több feladata.
- Még szép hogy igazam volt! – Vigyorogtam mint a vadalma.
- Tudod irigyellek… szerencsés vagy. Én voltam olyan szerencsétlen hogy a rendszer hibernált, így hátránnyal indítok, de te nem. Neked ott a lehetőség a kezedben hogy pótlások nélkül haladhass előre, időt és energiát megspórolva. – Fejtettem ki a véleményem.
- És köszönöm a dicséretet, bár ezek is nehézséget jelentenek számomra, de idővel erősebb leszek, bár azt erősen kétlem hogy én bárkit is megmenthetnék. – Valahol bökte a csőröm, nem tudom mennyire gondolta komolyan amit mondott… hozzá képes szánalmas volt a produkcióm. Figyeltem a mozgását, a tartását, a fegyverhasználatát élesben… és bizony mérföldkő… Ő és én… most látom csak igazán mennyi hátránnyal is indítok, amiből persze előnyt fogok kovácsolni magamnak!

by **Nio** Vas. Márc. 09 2014, 07:43

A farkasok kivégzése és Ayse szavai valamint jelenléte segített abban, hogy valamennyire tényleg visszatérjek az itteni normális kerékvágásba. Viszont van egy két dolog abban amit mondott, amiben egy cseppet nem értek vele egyet...
-Nosztalgikus, mert régebben egy kardforgatóval jártam hasonlóképpen. Csak az az erdőben volt nem itt. Ennek a helynek a létezéséről sem tudtam idáig- fordultam a lány felé, és kezdtem egy rövidke szónoklatot.- Viszont azzal, amit az előbb mondtál,... nem nagyon értek egyet!- sóhajtottam egy eléggé nagyot. -Eléggé sok időbe telt mire idáig eljutottam, viszont még most sem érzem, hogy valamire képes lennék ezen a szinten. Jó nem nagyon mozdulok ki erről a szintről, de ha kell akkor igen, viszont a küldetésekben...Mindegy! Sok hasonló szintű játékos biztosan többet ér, mint én, és a szintemhez képest, a felszerelésem nagyon kevés. De ez az én esetem. Nem nagyon értek az ilyen játékokhoz... Ami azt illeti van még mit fejlődni. Csak elég aranyam nincs hogy megfelelő szettet vegyek. Ami némiképp probléma- fejeztem be rövid kiselőadásomat, aminek végén szinte megvilágosodtam. Lehet, hogy Astrumnál is ez volt a gáz? Kicsik a ruháim! Valahonnan nekem is sürgősen pénz kell!- Köszönöm, Ayse! Megvilágosodtam- nevettem el magamat haloványan a lányra nézve.- Mellesleg soha nem lehet tudni, hogy mennyire áll kezedre a fegyvered, és hogy mennyire jól forgatod. Nem kizárt, hogy tényleg te leszel a megmentő. Ilyen szempontból, még én is lehetek, csak azt az én szemszögemből elképzelhetetlennek tartom. Végül is egyenlőre.
Valahogy sürgősen pénzt kell szereznem, vagy tényleg nem fogok érni semmit sem. Mégis volt értelme felkelni a mai napon. Mindig tanul újat az ember.

by **Ayse** Szer. Márc. 12 2014, 11:03

Úgy vettem észre Nio-san-nak is jól esett egy kis vadászat. Majd elmondta miért is volt nosztalgikus neki ez a pár pillanat. Elmosolyodtam. Én még nem harcoltam kardforgatóval, de mindenképp szeretnék. Igazán… én még senkivel sem harcoltam…>< Pedig a fegyverforgatás a véremben van. Imádom és élvezem, ugyanakkor eddig még nem jutottam el odáig hogy harcra hívjak bárkit is. Megfordult a fejemben hogy talán a lányt kellene felkérnem egy mérkőzésre de elmondása alapján jóval nagyobb szintű mint én, ráadásul a farkasokkal is pillanatok alatt végzett, nem úgy mint én. Elmondtam neki amit gondolok, azt hogy irígylem, bár láttam rajta hogy valamiért nem tetszik neki, furcsállottam de végül kifejtette.
- Értem, és tudod… legszívesebben felképelnélek. – Lehet durvának hangzott ez így hirtelen a számból de akkoris elég nagy vágyat és késztetést éreztem rá, de egyenlőre beértem a szavakkal, azt hiszem a kedvességével és a türelmével elérte azt hogy ne bántsam esztelenül, ugyanakkor egy ébresztő pofon nem ártana neki…
- Nem szeretem amikor valaki így beszél magáról! „Nem érek semmit, és nem vagyok képes semmire.” – Foglaltam össze egy mondtatba amit elmondott magáról.
- Ez nem igaz! Addig amíg élsz, tudsz járni és mozogni, beszélni, látni és hallani, addig nincs jogod ilyen szavakat kiejteni a szádon! – És tényleg így gondolom. Igaz, ezeket magamnak is elmondtam prászor már… de… de tartom magam az elveimhez és a saját szigoromhoz, és nem tartom bűnnek ha ezt elvárom a környezetemtől is… elvégre…
- Ha így gondolkodsz csoda hogy még élsz… persze nem kell esztelenül neki rohanni a dolgoknak… ugyanakkor az időpocsékolás a legnagyobb vétek az életben szerintem… elhiszem hogy vannak démonaid, és hogy a félelem a haláltól gúzsbaköt… ugyanakkor ha nem mozdulsz semerre, csak a küldetések színhelyére, elveszed a lehetőséget magadtól hogy fejlődj és kijuthass. – Magyaráztam neki mintha én annyira ki akarnék jutni innen… nem de a tényen nem változtat. Nem akarom hogy meghalljon, ugyanakkor az ilyen félek és nem tudom megcsinálni hozzá állással sem jobb a helyzet szerintem. Hisz az ilyen emberek vállnak előbb utóbb lélegző élettelen lényekké, akiket a saját démonai fojtanak meg. Majd kifejtette hogy nem ért túlzottan a játékokhoz. Itt kicsit elszégyelltem magam hogy így levettem a fejét, ugyanakkor azt hiszem pont az vagyok aki felfogja hogy miféle játék ez és mindemellett véresen komolyan is veszem. Nem akarom az emberek halálát, épp ezért igyekszem változtatni a hozzá állásukon, ha van rá lehetőségem.
- Ohh.. nem tudtam hogy ez az első játékod… - magyaráztam, de a véleményem akkor is tartom.
- Ugyanakkor az hogy eljutottál eddig, azt azt jelenti hogy nem vagy tehetségtelen. – Magyarátzam őszintén.
- Igen… én is arany híján vagyok, ezért kényszerülök arra hogy minden kis apróság küldit elfogadjak… - Mondtam.
- De nagyobb szinten mégiscsak többet kapunk majd. ^^ És ha jól osztunk szorzunk akkor jól ki lehet jönni majd belőle, legalábbis remélem. Jelenleg nem tehetek mást csupán gyűjtögetek. >< Feleslegesnek tartom hogy most felruházzam magam, nem költök kacatokra, amik alig adnak egy-kép pontot… viszont addig amíg gyűjtögetek kénytelen vagyok minimális veszéllyel járó küldetéseket és harcokat elvállalni… Bosszantó, pedig biztos minél nagyobb a harc súlya annál többet kapnék. – Bosszankodtam kicsit. Majd egy furcsaságot véltem felfedezni. >< Nem hittem a szememnek, ott ahol a rönk volt afelől közelített felénk egy másik „én”… oO Ugyanolyan ruha, ugyanaz a haj, mozgás… egyedül a tekintete volt másabb az enyémnél. Nem értettem mégis mi ez… ledöbbenve néztem, és tekintetem néha átvándorolt Nio-ra hogy Ő is látja-e amit én?... A másik „én” tekintete erősen a lányt kísérte, majd mikor a közelünkbe ért… elvigyorodott… és… ráugrott a lányra, leteperte ha tudta, majd a melleivel kezdett el játszadozni. Körkörösen mozgatta mindkettőt. Én meg nem hittem a szememnek, nem értettem mi ez… hogy, hogy lehet belőlem kettő és hogy Ő mégis miért csiál ilyen… >< Furcsaságokat. Ha Nio nem volt gyorsabb akkor a kardommal suhintottam egyet felé, hogy lelökjem a lányról. De egy szót sem tudtam kinyögni. Ha sikerült, vagy ha Nio lökte le, akkor fogta magát és szó nélkül vissza szaladt az erdőbe, én meg utána.
- Várj meg! Mégis ki a franc vagy te?! – Rohantam utána, miután Niot felsegítettem ha kellett. Lihegve üldöztem a perverz „másom”… ><

/Bocsi ördög... >