Sword Art Online Fórum Szerepjáték
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Kezdetek Erdeje

+80
Takeshi Sendo
K1
Rikomono
Silence
Tsukiko Teter
Kurokawa Yuuki
Raygart Arrow
Kuradeel
Chariton
Chakna
Ritsu
Ryutoshi Kurasai
Stingray
Nolan Daneworth
Danieru
Mayumi
Jekatyerina Natashenka
Angelica Katharina
Rey
Yue
Akairo
Koshitsu Esutel
Justin Taylor
Cardinal
Huramino Saito
Ilsette
Kokoro
Akiba Yoshino
Aeon
Maci
Utahime
Gunji
FigtherBunny
Itachi Saton
Astaroth
Ozirisz
Zakuro
Elysion
Danee
Asuka
Kagura
Sasaki Miyako
Aida Atsumori
Ai Hane
Nio
Jay
Hayashi Yuichi
Chancery
Kyuushiro
Peter Worker
Shukaku
Dr. Hannibal Dan
Ken Reed
Noxy
Darmen Druin
Kusumi Ayani
Zhel T. Everett
Aiko
Kazuma
Anatole Saito
Enheriel
Akuma
Sakamoto Rin
Ryuninji Ren
Kyrena Juurei
Tachibana Makoto
Fuun Kotarou
Hitodama
Hokushin
Mirika
Yoshiaga
Szophie
Hamano Tadayoshi
Viola
Taiga Kagami
Rita Hanami
Tomoyama Tsubaki
RenAi
Taidana
Kayaba Akihiko
84 posters

7 / 32 oldal Previous  1 ... 6, 7, 8 ... 19 ... 32  Next

Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Mirika Vas. Jan. 06 2013, 23:31

Eh, utálom ezt. Egyetlen mondatával eszembe juttatta, hogy mennyire lúzer vagyok, és hogy ő mennyire... más... vagánynak már nem hívnám ezek után, annyira gyáván hangzott ez a meghalni akarás. Nem tudom már minek is nevezzem ezt a kislányt, milyen jelzőket aggassak rá. Talán mindkettő, mert nem fél kimondani a véleményét, de menekülni akar a kihívás elől, amit az élet jelent számára. Én képtelen vagyok arra, hogy megosszam másokkal az érzéseimet nyíltan és őszintén, és pont azért, amit most Mizuki iránt érzek. Szánalom, sajnálat... Nem kérek belőle, én elismerést és szeretetet akartam kapni, és nem a hátterem, hanem a tetteim miatt. És meg is kaptam, elértem, hogy megbecsüljenek. Ha megtenném azt, amit ez a lány, akkor azzal jó eséllyel elüldöznék magam körül mindenkit és magányos maradnék... reménytelen... pont, mint ő. A frontharcos, aki Hitodama néven illette magát pont az volt, akivé válhatok, ha egyszer kifut a tej és megtörök, összeomlok a nyomástól, amit én magam helyeztem el a saját vállaimon. Kísértetiesen hasonlóak voltunk. És azt hiszem én is pont így reagálnék, ahogy ő, makacsul kitartanék a hülyeségeim mellett, még ha az nem is a halál.
Lehajtottam a fejem és csendben maradtam. Erre nem igazán tudtam mit mondani. Rájöttem azt hiszem, hogy nincs jogom ahhoz, amit teszek, vagy tenni akarok. Nem fogom tudni rákényszeríteni az akaratom, de akárcsak Hoku esetében, bíztam benne, hogy talán elgondolkodik ezen a perpatvaron. Amikor elviselhetetlen vagyok, akkor én is egyedül hozom meg a döntéseket, ellököm a segítséget, mint a cukrászdában is tettem. Egyedül láttam be akkor is, hogy Kotában megbízhatok, a jelenlétében nem tudtam volna megtenni. Talán ez a helyzet itt is.
- Nem csak te vagy ilyen homokóra, mindenki ilyen - pillantottam fel én is az égboltra. Egyszer én is meghalok, és talán mire kijutok a játékból, addigra anyu már nem lesz, ha egyáltalán kijutok. De én ki akartam jutni, és ki is fogok, erre megesküdtem, megfogadtam, hogy mindent megteszek érte.
- Ne egy sötét erdő magányát válaszd. Harcolj büszkén, felemelt fejjel az utolsó lélegzetedig. Ha úgy esel el, hogy mindent megtettél azért, hogy bizonyíts, akkor kevésbé fog fájni nekünk is - Nem voltam benne biztos, hogy megértettem a szavait, ahogy attól is felfordult a gyomrom, amit éppen az imént ejtettem ki az ajkaimon. Ezek a rezignált bölcsességek... kinek képzelem én magam? Abból indulok ki, hogy megbánná, ha nem ezt tenné, de honnan tudjam én ezt? Nem voltam még sose a halál szélén, fogalmam sincs, milyen. Még vetettem rá egy sajnálkozó pillantást, aztán hátat fordítottam neki. Megígértem? Nem ígértem semmit. De nem éreztem úgy, hogy lenne még mondanivalóm, így hát elindultam előre, s leszegett fejjel hívtam elő a minimapot, hogy becélozzam a legközelebbi várost lépéseim irányával.
Mirika
Mirika
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2764
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 27
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal11225/10500Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (11225/10500)
Céh: Justice League

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Hitodama Vas. Jan. 06 2013, 23:59

- Éppen... ezt nem kaptam meg... akkor... ott... - emlékeztette, de talán olyan halkan hogy meg sem hallotta - te tudod... hogy akkor milyen voltam...
Hiszen miért is kezdődött ez az egész, miért is ment oda hozzájuk amikor meghallotta őket? Hogy miért irigyelte Kizashit hogy ő meghalhatott, amikor a harc hevében úgy érte el a halál hogy nem törődött vele. Ő pedig még ki is nevette, erre az visszaröhögött a képébe azzal hogy nem ragadta el, hanem itt hagyta oszladozni... igazságtalan! De most már nem volt meg benne az erő, elfogyott és már máshogy látta a világot, mondhatott bárki bármit. Most mást akart, vagy talán mindig is ezt akarta... embereket akik betölthetik azok helyét, akik magára hagyták... De mit tehetne, ha a lány valóban aggódott érte és most így megy el, nem értve vele egyet... akkor az talán a legjobb, akkor nem fog rá úgy emlékezni mint aki volt valaki, s akkor elfelejti. De ő nem ezt akarta, ő szerette volna ha emlékeznének rá, de... nem bírta elviselni, hogy elhagyjon másokat úgy ahogy őt is elhagyták... ő nem volt olyan ember
Nem szólt többet, hallgatott viszont és csak szeme sarkából figyelte amíg az hátat nem fordított. Csinált valamit a menüjében de nem számított az egész, nemsokára elindult és magára hagyta őt. Mizuki pedig ott volt, most már könnyező szemekkel nézett bele az éjszakába arra, amerre utoljára látta. Ilyenkor szokott eleredni az eső, és milyen nevetséges volt hogy most is így történt. Először csak néhány csepp, s néhány másodperc múlva már zuhogott is. Egyedül volt, elhagyta az erő és nem tudott gondolkodni
- Várj... - suttogta az éjszakának - ne hagyj te is... egyedül...
Feltápászkodott térdre, s utánaaraszolt egy fatörzsig de rá kellett jönnie hogy nem láthatta, akárhol is járt már. Az esővíz a könnyeivel keveredett össze, arca a fán, jobb keze a kis fatörzset karolta át, balja pedig a semmibe nyúlt az elérhetetlen után... egyedül maradt... mindig egyedül volt...
Hitodama
Hitodama
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 198
Join date : 2012. Aug. 02.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal135/500Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (135/500)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Sakamoto Rin Hétf. Jan. 07 2013, 18:44

Hugi~nyan? Miiii? Tényleg? 0.0



Kérdésem közben, hogy hová is tűnt a zakant férfi továbbra is a lányt nézem, mert tényleg úgy néz ki, mint én, bár ez lehetetlen. Igaz? Mármint hallottam már olyat hogy minden embernek megvan a maga másolata a világon, aki pont úgy néz ki, de az, hogy pont egy ilyen játékban fussak össze pont a sajátommal az lehetetlen.
Ám mást is észrevettem az ismeretlen lányon. Ideges volt, de nagyon. Annyira, hogy miután elteszi, a fegyverét a kezeit kezdi el tördelni. Majd hirtelen megszólal.
- Na… Nariko~nyan? – nem tudom miért, de hirtelen a név nagyon ismerős lett. Mintha már hallottam volna, így hát agytekervényeim elkezdenek dolgozni, hogy, kiderítsék miért is olyan ismerős ez a név.
- Mi? Eltűnt? – ekkor meglátom, hogy a lány indikátora pirosra váltott. - T-te megölted? – néztem a lányra meglepődve. Még csak egyes szintű, de máris piros indikátorral rendelkezik, szegényke. Így is nagyon félénk lánynak tűnik, de most én miattam még ki is fogják közösíteni, sőt a bátrabbak talán még bántani is fogják, amint meglátják, hogy JK-t ölt.
- Huh, hát… hogy is mondjam, sajnálom. Most miattam vörös játékossá váltál, ami nem valami jó ebben a világban. – szólaltam meg a lány felé sajnálkozó tekintette, hisz engem akart megmenteni attól a férfitól és ezért őt most valószínűleg ki fogják közösíteni, mint ahogy azt már az előbb említettem. - Tudod mit? Mivel megmentetted az életem én cserébe segítek neked, bármiben, amiben szükséged van, rendben? – válaszolom már vidám mosoly keretében a nagy ötletemet.
- Mondjuk, segítek a szintlépésben, és ha szeretnéd egy két quest-ben is… – folytatom a mondókám, majd egy szimbolikus vízcsepp jelenik meg a fejem mellett. -… de anyagilag kissé… hát szóval aranyat, azt sajnos nem tudok kölcsönözni a számodra *mutató ujjainak hegyét egymáshoz nyomogatja*… mert elköltöttem a nagy részét.., – nos, igen, sajnos az arany hamar kifolyik a kezem közül ebben a világban. Na persze a valósban se volt másképp, de ott legalább volt miből költenem, de itt… -.-’
- Oh, és lenne egy furcsa kérdésem, ha nem baj… – várok a válaszára majd azt követően, ha beleegyezik, folytatom is. - Mond csak… öhm, mi nem ismerjük véletlenül egymást, Nariko-nyan? – kérdezek rá a lánynál. Nariko, ez a név olyan ismerő, talán ha a ˝fogaskerekeim˝ kapnának egy kis kezdő lökést eszembe is jutna, hogy miért ilyen ismerős ez a név.
- Are? Már be is sötétedett? – eszmélek fel végül még arra hogy az égbolt már sötétbe borult és csillagok fénylenek az égen.

Sakamoto Rin
Sakamoto Rin
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 325
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Ahol a kedvem tartja

Karakterlap
Szint: 15
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal1000/1000Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (1000/1000)
Céh: Angelic Voice

http://bleachszerpjatek.forumotion.net/

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Akuma Hétf. Jan. 07 2013, 19:52

Nővérke~nyan! Éjjel van! :3

- G-gome... - lógatta orrát, belegondolni rosszabb volt mint elkövetni - watashi wa bakayarō... e-egyszerűen n-nem gondolkodtam! És... n-nem hagyhattam, hogy téged bántson!
Ökölbe szorította kezeit és ránézett, igaz hogy ezzel bátorságot igyekezett önteni magába, de ennek ellenére ugyanúgy látszott a rémülete. Ő... nem ölni akart, csak segíteni... nem tudott mást kitalálni, egyszerűen nem akarta a véletlnere bízni. Meg akarta őt ölni, egyszerűen nem engedhette megtörténni! Rin pedig... jaj, máris magára próbálta áthárítani, de... az nem lenne igazságos! Ha az lenne sem hagyná!
- Yada, ne mondj ilyet! E-ez nem igaz! - fakadt ki, persze csak enyhén - Nem tehetsz semmiről, te nem támadhattad meg... nem támadnál meg senkit, tudom!
Feldúltan engedte le kezeit maga mellé, s lehajtotta a fejét meghunyászkodóan... csak azt nem tudta, hogy kicsoda előtt. Egyszerűen jött... ez volt tehát, ha valaki szégyellte magát! Ő pedig most nagyon, nagyon szégyellte magát. Rin pedig... olyan jó szíve volt, még most is kárpótolni szerette volna pedig nem is ő volt a sértett. De ez így nem volna igazságos, egyszerűen nem akarta hogy miatta érezze rosszul magát, sőt! Nem akarta hogy bárki, vagy bármi miatt rosszul érezze magát! Már utasította is volna vissza, s árasztotta volna el saját segítség ajánlataival, azonban Rin olyasmit mondott, ami egyszerűen fontosabb lett az összes többi dolognál. Hát persze, hogy ismerete! De... olyan rosszul érezte magát, még most is fájt neki amiért akkor magára hagyta... az ő érdekében, de akkor is! Olyan szomorú volt akkor, hát még ő... reszketve lépett oda hozzá és megpróbálta megfogni kezeti, mintha csak melengetni akarta volna őket. De... ő... végre meg szerette volna érinteni, hogy milyen megérinteni őt igazán! Most máshogy nézett ki, nem kérdés a játék miatt... de ő felismerte és azóta sem történt vagy mondott semmit, ami erre rácáfolt volna. Ő volt az, ismét ott volt vele! Ki akarhatott volna többet ennél? Érezte hogy nedves volt a szeme, boldog volt de ugyanakkor rettenetes bűntudat is gyötörte...
- G-gome... é-én ismerlek, i-igen! - egy pillanatra belé fagyott a szó - Annyira sajnálom... én vagyok az, Rin-nyan! É-én... Nariko vagyok... én... én voltam a barátod, amikor senki más nem volt neked!
Elengedte Rin kezeit, s heves körömrágásba kezdett... nem tudta hogyan, de... nem futhatott el a felelősség alól!
- Olyan a hangom, m-mint a tiéd! M-megismersz ugye? Soha nem láttál, de... beszélgettünk... ugye emlékszel rám? Én nem vagyok kitaláció, igazi hang vagyok a fejedből! Em... nyeh... Nem akartalak magadra hagyni, de... nem engedhettem hogy bántsanak, hogy piszkáljanak és elbeszélgetésre vigyenek... De nem mentem el! Mindig figyeltelek... veled az álmaidban, együtt álmodtunk! Higgy nekem, igazi vagyok! Nariko-nyan, a barátod... sőt még annál is több!
Reszketett, izgatott volt... miért reszketett? Miért kellett reszketnie, nem is volt saját teste csak valami játék? Miért kellett ennyire kényelmetlenül éreznie magát?
Akuma
Akuma
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 45
Join date : 2012. Dec. 21.
Tartózkodási hely : Nyah!

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal781/800Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (781/800)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Anatole Saito Szomb. Jan. 12 2013, 15:37

Annyi feszültség gyülemlett fel bennem mostanában, hogy elérkezettnek látom az időt, hogy valami férfias elfoglaltságot keressek. Egyedüllétre vágytam, távol az emberektől, távol a Kezdetek városa adta civilizációtól. Egy nemes vad vére után szomjazom... jobban mondva egy mob pixeljeire.
Eljutott hozzám is a híre egy bizonyos szerencsesüti botnak, ami titkos információkkal kereskedik. Mivel egyáltalán nem álltam pénz szűkében, úgy érezte megengedhetek magamnak ennyi költekezést. Arról nem is beszélve, hogy dupla haszonnal járhat, ha infót vásárolok egy mobról: fejlődhetek és kikapcsolódhatok egyaránt. Persze csak ha nem vernek át! Nem kell sokat kérdezősködnöm, hamar megtalálom a keresett boltot, ám amikor belépek az ajtón, egy hagyományos pékség tárul a szemem elé, a pult mögött egy kislánnyal. Már sarkon is fordulnék, mert biztos rossz helyre érkeztem, aztán értelem gyúl agyacskámban: értékes titkokat nem szoktunk csak úgy az emberek képébe dörgölni. Odalépek a lánykához és illedelmesen köszöntöm, mintha csak felnőtt lenne.
- Üdvözletem hölgyem! Különleges édességre vágyom ma, olyanra, ami Fortuna kegyeltjeit illeti meg. Tudna ebben segíteni? - A kislány visszaköszön, de értetlenül áll előttem, nem igazán talál válaszra. Közelebb hajolok hozzá, egészen közel, már majdnem elhúzódik tőlem. - A Vadászok Szerencsesüteményéből vennék egyet! - súgom oda neki, s végre nem találok süket fülekre. Cinkostársként mosolyog rám, majd a bolt hátsó szekcióiba vezet. Elém tesz egy kis tálcát, rajta egyetlen süteménnyel. Ahogy kettétöröm az édességet, koordinátákat tartalmazó papirost találok benne, így készséggel kifizetem érte a 70 aranyat. Nem késlekedek soká, hamar távozóra fogom, s egy elégedett mosollyal az arcomon távozok. A városból kiérve előhívom lándzsámat és magamra öltöm minden felszerelésemet is. Indulhat a mob vadászat!
A koordináták a Kezdetek erdejébe vezetnek, úgy ahogyan vártam. Teljesül a kívánságom is, távol lehetek a város nyüzsgésétől. A térképemet követve egyértelműen megérkezem a megadott helyszínre, ám semmi különöset nem látok. Pillogok jobbra, keresgélek balra, és egyre ingerültebbé kezdek válni. Átvertek! A fene enné meg, hogy én mindig bedőlök az ilyen lutriknak. Hitetlenkedve dőlök neki egy fa törzsének, és csak mérgelődök magamban. Ahogy gondolataimba temetkezve magam elé meredek, megpillantok valami furcsát. Illetve egy árnyék nem is olyan fura dolog, de ennek az alakja igenis az. Eddig nem is vettem észre, beleolvadt a növényzet sűrűjébe. Megszorítom a kezemben lévő lándzsámat, majd lopakodás jártasság híján akrobatikámra igyekszem támaszkodni, hogy ne keltsek zajt, ahogy az árnyék szemközti fa mögött megbúvó tulajdonosát igyekszem megközelíteni. Döfésre emelem fegyveremet, és minden idegszálam megfeszül, ahogy egy félköríves kanyart teszek, ahogy a vélt mobot próbálom meglesni. Egyelőre még nem támadok, kivárok, saját szememmel akarom látni, hogy csak hiú reményeket kergetek-e, vagy komoly vadra akadtam. Ráadásul az sem lenne túl szerencsés, ha olyasvalakit szúrnék le, akit nem kellene. Remélem senki sem lát most, irtó ciki lenne, hogy egy harcművész döfköd egy ártatlan bokrot, ha mégis felültettek...


Megláttad, ahogy egy gyorstalpaló villant a fák között. Azonban nem magukban voltak, egy alaki, valami koboldszerűség viselte őket. Egy pillanatra megjelent fölötte a neve, II. Bunmei, majd egy szempillantás alatt elrohant. Új minibosst fedeztél fel, jutalmad 100 arany.
Anatole Saito
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal10/5000Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kazuma Hétf. Jan. 14 2013, 15:50

Egy kellemetlen találkozás… Már megint!?

A magyarázkodására csak egy türelmetlen horkantás volt a válaszom. Már most az idegeimre ment… vagy inkább még mindig. Az erdő felé egész úton hozzá se szóltam nem is néztem rá. Mintha ott sem lenne. Ha nem figyelek, rá talán eltűnik. Menet közben becsuktam a szemem. Tűnj el, tűnj el, tűnj el, HUSS! Mintha valami varázsige lett volna. Kinyitottam a szemem és hallgatóztam: Még mindig mögöttem loholt. Akkor ez nem vált be. Tovább haladtam. Nem értem. Valahogy a jelenléte irritáló.
Már a fák között jártunk és azon gondolkoztam, hogy hangosan is megpróbálkozok az előbbi kis ”mondókával” de e helyett inkább elkaptam egy alacsonyabb ágat és felkapaszkodtam a fára. Ott folytattam az utamat keresztül a rengetegben. Belegondolva vicces jelenet lehetett ugyanis még mindig követett. Valahogy a szótlansága kezdett idegesítőbb lenni még annál is, amikor beszél. Ha ez így megy tovább az őrületbe, kerget de, szerintem még oda is követni fog, ha hagyom. Kicsit gyorsítottam a lépteimen ágról ágra lépkedtem időnként a kezemmel is megtámasztva magam, amíg vége nem lett az előttem sorakozó fáknak. Előttem már nem volt több ág, amin haladhattam volna. Leugrottam a kis tisztásra és leültem a fa tövébe.
– Na jó… Feladom. – mondtam magam elé meredve. – Mit akarsz tőlem ki vele! Bármit is akarsz tőlem, most mondd! Nem számít, mi az csak esünk túl rajta. – Már teljesen összezavart. Mintha nem is a föld nevű bolygón élne. Igazi csodabogár, pedig még rám is mondtak hasonlót csak más szavakkal… Már-már kíváncsi voltam hogy mitől ilyen kitartó és miért nem hagy végre békén.
Kazuma
Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 918
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 29
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal304/2100Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (304/2100)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Aiko Hétf. Jan. 14 2013, 17:16

Kazu-nyaan~

A Kezdetek Erdejét jártam Kazumát követve, magam sem tudtam mért követem, csak szimplán boldoggá tett, hogy a közelemben van. Úgy éreztem, hogy az ő közelében lehetek, a legjobb ember s igyekszek segítségére lenni. A hosszú úton, nem próbáltam beszélgetést kezdeményezni, nem akartam megzavarni gondolkodás közben. Kazuma, egyszer csak felmászott egy fára, először nem értettem mit akar csak szimplán, követtem, fáról fára ugrált s rá kellett döbbennem, hogy le akar rázni. „Ohh! Nehogy azt hidd hogy ez tényleg ilyen könnyű lesz.” Egyre gyorsabban ment, mígnem, elfogyott a fa, leült a tövébe, s én elfeküdtem a kis tisztáson.
- Waaaaah.
Ásítottam nagyot.
Ekkor ő, azt mondta feladja. „Hee? Most komolyan fogócskáztunk?” Futott át az agyamon.
– Mit akarsz tőlem ki vele! Bármit is akarsz tőlem, most mondd! Nem számít, mi az csak esünk túl rajta. –
- Ehh? Hogy mit akarok? Először is, fogadd el a felkérésem, másodszorra, elmehetnénk, és kezdhetnénk magunkkal valamit, mondjuk egy közös küldetésen. Harmadszor ez jó móka volt, kezd sötétedni, lassan meg kéne szállni valahol. Gyere! Majd én állom a szállásod.
Ezzel el is indultunk a Kezdetek Városa felé, bár nem szívesen, de követett. A városba értünk, találtam, egy megfelelő fogadót.
- Ez jó lesz!
Bementünk, kikértem a kulcsokat, előre kellett fizetni, már gurítottam is le a menüm, de ekkor jöttem rá, hogy minden pénzemet a börtönbe teleportálóra költöttem. Szinte láttam magam előtt, a dühös Kazuma arcát, ahogy megint leszid. Óvatosan felé fordultam, a fejemre tettem a kezem s cikis nevetéssel kísérve közöltem vele.
- Ehh… Tudod…. Az a helyzet…. Hogy…. Őőő…. Izé… egyszóval… nincs pénzem. He…hehe…..
Aiko
Aiko
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 246
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 30
Tartózkodási hely : NASA

Karakterlap
Szint: 9
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal430/450Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (430/450)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Rita Hanami Pént. Jan. 18 2013, 10:55


Tsubaki


Az imént történtek eléggé furán jöttek le. Egy pillanatra tényleg úgy éreztem mintha Tsubakit láttam volna. De ez biztos csak a képzeletem nem? De ha úgy vesszük van köztük hasonlóság. Elsősorban az, hogy ő is magáz engem, igaz a kicsi húgocskám már leszokott erről de akkor is fura. A lány közben megkért, hogy lassítsak aminek leget is tettem és a vállam mögött átnézve a kis elfet kezdtem el vizsgálni.
-Mond csak, miért magázol engem? Nyugodtan tegezz le elvégre nem vagyok én olyan öreg. – Utasítottam a kislányt. Ha jól emlékszem Tsubakinak is valami hasonlót mondtam anno így ha ez a lány is hasonlókép válaszol akkor… Hülye! Mégis hogy lehetne ez a lány Tsubaki? Tényleg kezd elmenni az eszem!
- Nincs észlelés vagy nyomkövetés jártasságod véletlenül? Azzal megkönnyíthetnénk a dolgokat… - Tereltem át másfelé a témát. – Mivel én kardforgató vagyok előbb inkább az akrobatikámat szeretném kifejleszteni és utána az észlelést. A hozzám hasonló harcosoknak szerintem sokkal fontosabb a jó egyensúly érzék és az akrobatikusság valamint az, hogy időben észleljük a veszélyt, mint más. De ez persze csak az én véleményem és ugye mindenki másképp gondolkozik. Még én inkább az erőt és a gyorsaságot helyezem előtérbe addig például Ren az életet. Nem vagyunk egyformák és éppen ezért izgalmas egy-egy küzdelem. Sokat tanulhatunk egymástól és nem ritkán alkalmazzuk azokat a trükköket, amiket ellenünk használtak igaz kissé másképp, a saját képünkre formázva azt. Erről jut eszembe! Ti elfek miként küzdök? – Kérdeztem meg a kislánytól ugyanis nem láttam nála semmilyen fegyvert ezért érdekelne is, hogy miféle taktikát használnak.

Rita Hanami
Rita Hanami
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 811
Join date : 2012. Aug. 20.

Karakterlap
Szint: 18
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal10/1300Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (10/1300)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Tomoyama Tsubaki Pént. Jan. 18 2013, 11:52

- Mert így illik? - vágta tűnődve csípőre kezeit - Ugye... nem külföldön járt iskolába?
Ez mondjuk már nem egyszer fordult meg a fejében, legalább is amiatt, hogy Rita szemmel láthatólag szokásaként tartotta mások tegezését. Ez persze csak ábrándozás volt, lehetetlen hogy külföldön járt volna iskolába, de az összhatása ahogy másokat címzett valahogy mégis olyan volt. De... nem az interneten szoktak ilyesmit csinálni? Meglehet, akkora játékos nem volt hogy elsőre ez jutott volna eszébe, de lassan leesett neki is. Rita kérdésére kapta fel a fejét, ugyanis eddigre már maga elé bámult. Azonban válaszolni nem tudott ugyanis nővérkéje nyelve úgy eredt meg, mintha egy kancsóból öntötték volna ki az erdei gyepre. Igazán beleélte magát ahogy képességekről meg/vagy jártasságokról beszélt, annyira hogy még Rent is elmulasztotta megmagyarázni hogy kicsoda, nem mintha Tsubaki nem tudta volna. Azt a kedves és udvarias lányt aztán nehéz elfelejteni, még valamennyire hiányzott is most neki. Ami azt illeti, mintha ő is beszélt volna valamit a képességeiről, amikor először találkoztak?
- Ilyeneket használunk! - villantotta kezébe támadó kristályát - Azt is mondhatjuk hogy az emberek számára ez amolyan varázslat!
Észre sem vette hogy grimaszolt, ez az elfes szerepjátszás eléggé felvillanyozta és talán még egy lapát misztériumot is hintett személye köré. Felnyitotta menüjét és tűnődve kezdett dolgozgatni benne
- Nyomkövetés... hallgatózás... - motyogta félig magának - megveszem őket és akkor tudok Rita-samanak segíteni!
Abban nem volt biztos hogy jelenleg a hallgatózás ilyesmire való ami most kellene, de hosszútávon jól jött és egyébként is... sokkal jobban lekötötte gondolatait az, hogy a -sama honorifikum valahogy tisztelettudóbb és illendőbb volt egy olyan személy címzésére, akit annyira tisztelt mint amennyire Ritat!
Tomoyama Tsubaki
Tomoyama Tsubaki
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 190
Join date : 2012. Jul. 31.
Tartózkodási hely : Nyanföld

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal135/400Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (135/400)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Rita Hanami Kedd Jan. 22 2013, 10:26

-Nem, nem tanultam külföldön de sokszor voltam Angliában a nagyszüleim végett. Édesanyám onnan származik igaz már egész fiatal korában idekerült Japánba és innen is ered a nevem. De nem azért szeretem ha a fiatalabbak tegeznek engem. Egyszerűen csak nem érzem magam jobbnak azoknál akiktől pár évvel idősebb vagyok és nem hiszem, hogy emiatt úgy kéne beszélniük velem mintha egy öregasszony lennék. Igazából sose értettem ezt az egészet. De ez csak az én fura nézetem. – Magyaráztam el a lánynak a véleményem. A kérdésemre a kis elf elővett egy kristály szerű dolgot és elmondta, hogy ők ezt használják.
- Varázslat? Fura, én úgy tudtam, hogy ebben a világban nincs varázslat hanem a harcművészetekre és a fegyver forgatásra épül. Úgy tűnik még mindig rengeteg dolgot nem tudok erről a helyről.- Mikor a jártasságokat felhoztam a lány hirtelen előhívta a menüjét.
- Nem szükséges miattam pénzt költened, rájuk bukkanunk majd anélkül is! – Próbáltam lebeszélni a lányt.- És kérlek ne hívj –samanak. Legyek csak simán Rita rendben? Erről jut eszembe! Neked sem ártana valami név ha már te nem emlékszel a sajátodra. Elvégre még sem szólíthatlak kicsi elflánynak folyton. Hmm… Mi is illene rád? Mond csak mit szeretnél, hogyan szólítsalak vagy mik azok a dolgok amiket nagyon szeretsz? Az megkönnyítené a névadást. – Kissé úgy éreztem magam mintha egy kiskutyát találtam volna és annak próbálnék nevet adni. Ez már csak azért is vicces volt mert ő volt az aki jelen helyzetünkben nyomra tudna vezetni bennünket.
- Akita! – Mondtam kuncogva a saját gondolatmenetemen nevetve.

Rita Hanami
Rita Hanami
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 811
Join date : 2012. Aug. 20.

Karakterlap
Szint: 18
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal10/1300Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (10/1300)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Tomoyama Tsubaki Kedd Jan. 22 2013, 10:50

Nem akarta feszegetni a honorifikumokkal kapcsolatos témát, pedig igazán ott volt az ajkain a kikívánkozó elemezgetés. De az túl veszélyes lett volna még lebukik, akkor pedig szégyent fog hozni rá és saját magára is az igazság, mit szólnának Ritának hogy egy hegyes fülű világos hajú hugicája van? Az elfekről a játékban nem is tudott semmit, tehát kevesebbet még annál is amit Tsubaki tudott róluk
- Mindenki úgy tudta! - magyarázkodott, mert azt azért kellett - De mindig vannak váratlan meglepetések, nem olyan vicces hogy olyan dolgok szakadnak valaki nyakába amihez hasonlóról még csak nem is csináltak leírást!
Megköszörülte a torkát és végignézett a földön, a pénz már elment és a furcsa színű lábnyomok is megjelentek. Tehát a jártassága működésbe lépett és most már csak annyi volt a dolga hogy kövesse őket. Rita pedig éppen elgondolkodott egy becenéven, amit Tsubaki nem igazán érzett jó ötletnek...
- Tehát Rita-san - erőltette meg magát, ahogy elnézett a lábnyomok irányába - Most hogy látom merre mentek a malacok, talán már könnyű lesz őket megtalálni! A legjobb erdőjáró szolgálatra készen áll!
Rita pedig rávágta, Akita, ráadásul nevetett és Tsubakinak valahogy lejött az hogy mire gondolhatott, vagy csak ráhibázott...
- Akita Inu? Uuuuuh... - húzta a száját, s inkább felcsattant és futásnak eredt a disznók után - Erre! A röfik erre mentek el!
Megint a száját húzta, remélte hogy Rita az inuból nem csinál hirtelen inot...
Tomoyama Tsubaki
Tomoyama Tsubaki
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 190
Join date : 2012. Jul. 31.
Tartózkodási hely : Nyanföld

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal135/400Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (135/400)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Rita Hanami Szer. Feb. 13 2013, 09:17

Szöget ütött a fejembe az amit a lány mondott.
- Nyakadba szakad? Ez azt jelenti, hogy nem önszántadból lettél elf? - Kérdeztem tőle és elgondolkodtam azon, hogy ez mégis hogyan lehetséges. – Ez valami vírus lenne akkor? – Kérdeztem mikor már nem igazán jutott semmi az eszembe. Vártam egy ideig mire a lány megszólalt, hogy most már látja a lábnyomokat és futásnak eredt.
- Inu-chan szagot fogott… - Kuncogtam magamban majd követtem a lányt. Némi kocogás után hamar megtaláltuk a malacokat amik gyors futásba kezdek mikor megláttak minket. Na persze nem voltak gyorsabbnak nálam így mikor megláttam őket én is nagyobb sebességre kapcsoltam és célba vettem azt a szörnyet aki engem is megtámadott és elvette a kristályomat. Nem kellet sok, hogy mellé érkezzek és a kardomat előrántva egyetlen vágással végeztem az alattomos kis döggel. A röfi szét pixeleződött a kristály pedig a földre pottyant.
- Köszönöm a segítséget. – Mondtam miközben felvettem a földről a kristályt. Ekkor a napra néztem és onnan akartam megállapítani mennyi is lehet az idő de szembe jutott, hogy ez elég nagy hülyeség és inkább lehívtam a menüt ahol percre pontosan fel volt tüntetve az aktuális idő. – Későre jár de még van egy kis időm, így ha gondolod hazakísérlek mielőtt elindulnák vissza. – Ajánlottam fel a lánynak. Ha esetleg elutasítana abban az esetben nem ellenkezem hiszen Tsubaki márt rám otthon így akkor még egyszer megköszöntem neki a segítségét ezúttal egy hajlással karöltve és elindultam vissza a fogadóba.

Rita Hanami
Rita Hanami
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 811
Join date : 2012. Aug. 20.

Karakterlap
Szint: 18
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal10/1300Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (10/1300)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Zhel T. Everett Csüt. Feb. 14 2013, 18:12

//Ayani//

Ez a nap kikészítette Zhel-t az már egyszer biztos.. Kicsit ki is fordult magából és talán életében először lehetett látni rajta, hogy frusztrált volt egy hangyányit. Minden úgy kezdődött, hogy egy ismerősének a nem igazán kedvelt állatkája próbálta felhívni magára a figyelmet, amire a fiú természetesen felfigyelt, meg még mellette egy rakat lány is. Bajt szimatoltak.. és nem csak ők.. a fiú ugyanis tudta, hogy ezek ketten nem tudnak meglenni egymás nélkül.. még percekig sem. Tehát elmentek megkeresni a lánykát.. a kis csapat és Zhel. Ekkor történtek csak a furcsaságok.. kiderült ugyanis, hogy a lányt elrabolták… Több útonálló, rebló, vagy bandita.. mindenki nevezze őket aminek akarja.. Támadta meg őket, de nem húzták sokáig. Majd a nyomokat követve eljutottak a megkínzott lányig és a banda vezéréig. Egy hosszú csatában lenyomták őket.. Közben a vezér mindenféle hülyeséget összehordott arról, hogy Ayani valójában a kékszemű testvére. Persze ő nem volt az a hiszékenyfajta.. szóval teljességgel lehetetlennek tartotta z egészet. Viszont halála pillanatában egy olyan nevet mondott ki amit csak szigorúan azok tudtak akik a családhoz tartoztak.. Legalábbis a középső nevet… Azt nem hozták nyilvánosságra, ahogy a fiú T betűje is rejtély még szinte az összes ember számára. Majd el pixeleződött és követék a társai is. A kékszemű fiú teljesen összezavarodott… pár pillantást vetett a lányra.. kicsit dühös volt, meg nem is… Ayani buta volt, míg a család többi tagja magas intelligenciával rendelkezett… Kicsit besokallt és elviharzott a helyszínről se szó se beszéd. Útközben egy csapásra ölte a mobokat.. nem nagyon izgatták, majd kiérve az erdőből, a szokásos mezőre ért, ahol leheveredett egy erdőszéli fa tövébe és pihent.. Gondolkodni kellett az eseményeken.. ez még ennek a hűvös embernek is igencsak nagydolognak számított.. Még soha semmi nem zaklatta fel ennyire.. leszámítva szülei halálát… Csak ölt, kezet térdén támasztotta és bámult a nagyvilágba.. de közben persze pörgött az agya rendesen… sorra szedte elő az emlékeket 15 évvel ez előttről, hogy összerakhassa ezt a zavaros képet.
Zhel T. Everett
Zhel T. Everett
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 363
Join date : 2012. Oct. 05.
Age : 33

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal114/150Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (114/150)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kusumi Ayani Vas. Feb. 17 2013, 10:33

//Zhel//

Eddig történtek:
Éppen petemmel edzettünk az erdőnkben, mikor is túlságosan megsebesítettük a másikat. A Kezdetek Városába tartottunk volna, ám megzavarták utunkat. Egy mérgezett nyíl elkábított, amitől képtelen voltam a mozgásra. Egy ismeretlen férfi visszahurcolt az erdőbe, és annak is a közepére dobott le nagy kedvesen. Ezután nem tudtam mi történt, mert nem tudtam még a fejemet sem mozgatni, és jelenleg csak a fűszálakat nézhettem. Kis idő azután több hangra lettem figyelmes, ám nem tudtam sok mindent felfogni belőle. Egyszer csak a méreg hatása eltűnt, ám még mindig nagyon mereveknek tűntek a végtagjaim. Nagy nehezen felpillantok, és arra leszek figyelmes, hogy alig tőlem pár lépésnyire harc folyik zöld és vörös indikátorosok között. Egyszer csak megpillantok egy petet, aminek már a 0-ához közelít az élete. Bár nekem is elég kevés volt, de áttöltöttem neki párat. Majd egyik pillanatban megpillantok egy íjászt. Semmi kétség ő talált el, mert ahllottam a hangját, amikor hurcolt, és most is beszél, ám, amit hallottam nem nagyon volt a kedvemre. Egy olyan néven hívott, ami nem is az enyém volt, bár ezt, ha ki kellett volna mondanom, valami meggátolt volna bennem… Ezután a megmaradt vörösök engem támadtak, de végül sikerült levadászni őket a többieknek. Szépen lassan szétszéledtek az emberek.

Most:
Sokáig tartott, mire felfogtam, hogy egyedül vagyok. Petem ki tudja honnan, de odajött mellém. Orrával egyszer-kétszer megbökött. Megsimogattam orrát.
- Jól vagyok, ne félj… de segítenél felállni légyszíves?
Kicsit előrébb lép, hogy körül tudjam fogni nyakát. Körbeölelem vékony nyakát, és segít felkelni. Ezek után letérdelt, hogy fel tudjak ülni hátára. Nagy nehezen feltápászkodok, és körbe ölelem hasát, hogy nehogy lecsússzak. Gyors ügetésbe ment át Tűzrózsa, és kifutott az erdőből. Ám én olyannyira legyengültem, hogy nem fogtam fel semmit. Végül elvesztem eszméletem. Tűzrózsa eközben egy személyt keresett, akibe nem szívesen, de megbízott az előző társaság közül (és csak őt látta, hogy merre indult). A személy nem más volt, mint Zhel. Tűzrózsa a lehető leggyorsabban próbálta utolérni a fiút, miközben én ernyedten lógok lovam hátán.
Kusumi Ayani
Kusumi Ayani
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1874
Join date : 2012. Aug. 14.
Age : 27
Tartózkodási hely : valahol a porban >.>

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal3819/4100Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (3819/4100)
Céh: Angelic Voice

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Zhel T. Everett Szer. Feb. 20 2013, 19:24

A mai nap Zhel számára elég érdekesen telt.. Talán meg is bánta, hogy kimászott a pihe-puha ágyából és elment körülnézni a városba. Na meg azt is, hogy követte az idegesítő kis pacit az erdőbe, ahol kiderült egy-két dolog. Tűzrózsa gazdiját elrabolták.. Zhel és a női csapata megmentették, viszont elég kellemetlen dolgot tudott meg. legalábbis kellemetlennek érezte.. most még Biztosan. A lány elrablója szerint Ayani is Everett… csak elrabolták. Ez a történet úgy sántított, ahogy volt.. ezért jó hogy nem hitte el elsőre… Ez a helyzet akkor változott meg, mikor kijelentette a lányka igazi nevét.. mind a hármat amit elvileg csak a családnak kellett volna ismernie… érdekes volt, de nem tudta számon kérni az illetőtől, mert idő közben elhalálozott egy vágástól amit a kékszemű mért rá. A fiú még mindig nem akarta elhinni.. Ayani és egy Everett között hatalmas volt a különbség.. ezt a vak is láthatta… Életében talán először tanácstalan volt.. ott is hagyta a többieket és lelépett.. Egészen az erdő széléig, ahol leült egy fa tövébe, ahol átgondolhatta a jelenlegi helyzetét és azt, hogy hogyan is tovább. Nem nagyon jutott semmire sem.. igaz nem is tudott olyan sokat foglalkozni ezzel a témával, mert idő közben megjelent a kis lángoló paci a gazdájával a hátán aki elég ramaty állapotban volt. Zhel egyértelműen nem volt a helyzet magaslatán és faképnél akarta őket hagyni… De nem tehette… Nem védett zónában voltak… és az élete is eléggé meg volt csappanva. Ha nem segítene rajta.. és itt érné utol a vég, az olyan mintha a fiú maga ölné meg. Életet pedig még nem akart ontani.. nem érzett rá késztetést.
- Kövess.. – szólt határozottan a póninak, majd elindultak a város felé.. Szíve szerint teleportált volna, de nem hagyhatta itt a lánykát. Beérve a városban rendesen megbámulták a petet és a gazdáját.. mindenki azt hitte, hogy részeg, csak aztán figyeltek fel az életcsíkjára. A fiú elvitte a szobájába a lányt, ahol már volt egyszer, majd az ágyába fektette, de a pacinak nem akarta engedni, hogy felmenjen az ágyra.. egy állatnak nem ott volt a helye. Majd leült egy fotelbe… Bámult ki az ablakon és gondolkodott… van egy pár kérdése a lányhoz… egészen addig, amíg őt is elnyomta az álom..
Zhel T. Everett
Zhel T. Everett
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 363
Join date : 2012. Oct. 05.
Age : 33

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal114/150Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (114/150)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kusumi Ayani Pént. Feb. 22 2013, 08:41

Eltelt legalább egy fél óra, mire Tűzrózsa megtalálta az erdő szélén ácsorgó fiút. Zhel arra kérte, vagy utasította petem, hogy kövesse. Tűzrózsa egy mukkanás nélkül követte őt. A fiú gyorsaságát felvette, ám vigyázott rám, és ha azt látta, hogy megingok, akkor lassított, és próbált fejével visszahelyezni hátára. Mivel még mindig eszméletlen voltam nem érezhettem, ahogy meleg orra hozzáér, és feljebb tol, vagy egyenletes kocogását. Seperc alatt beérünk a városba, ahol is már megint megbámultak. Ha ébren lennék, tisztán emlékeznék arra az esetre, mikor ugyancsak a városba jöttem Zhellel. Kis idő után végre Tűzrózsa megpillanthatta azt az ismerős épületet, amiben Zhel szobája is megtalálható. Mikor petem végleg megállt, már lehetett látni a sörényének lángjából, hogy kicsit feszült, mert elképesztően mély színben lobogott, és aggódva nézett rám, miközben Zhel leemelt ágyról, és lefektetett az ágyra. Tűzrózsa nem törődött többet a mással, csak velem. Nem kellett rászólnia Zhelnek, mert esze ágában sem volt az ágyra feküdni, inkább az ágy mellé táborozott le, és fejét ráhelyezte a puha ágyra. Aggódó tekintetekkel vizsgálta arcomat.

Már a 2. órája fekszek eszméletlenül, mire megmozdulok. Emlékképek gyötörtek. Álmomban újra csecsemő voltam, és ismeretlen emberek vettek körbe. Egy nő, és egy férfi is kicsikémnek szólított, mikor egy fiút pillantok meg, akinek ismerős kék árnyalatú szeme volt. Ám ekkor hirtelen a háttér besötétedik, és valaki gonosz kacajjal elragad, és elvisz egy kocsiba, ami rázkódni kezd, és az ajtó hirtelen kinyílt, és egy bukkanónál kibucskáztam. Veszett káromkodás, és újabb képváltozás. Az eddig szüleimnek hitt pár megtalált és magához vett, ám hirtelen lövések hallatszódtak, mire kinyitom szemeimet, és felültem az ágyon. Arcom sápadt, végtagjaim remegtek, ám mindez abbamaradt, mikor ismét találkoztam azzal az ismerős szempárral. Hirtelen minden felvilágosult előttem, és eleredtek könnyeim.
- Tora? – kérdezem.

/remélem jól emlékszem a középső nevedre Smile/
Kusumi Ayani
Kusumi Ayani
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1874
Join date : 2012. Aug. 14.
Age : 27
Tartózkodási hely : valahol a porban >.>

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal3819/4100Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (3819/4100)
Céh: Angelic Voice

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Zhel T. Everett Vas. Feb. 24 2013, 15:19

Nem volt könnyű az ifjú Everett-nek ez a mai nap. És itt nem is az összetűzésről volt szó a banditákkal. Őket erőlködés nélkül lecsapkodta. Legalábbis a nagyját, a többit meg a lány csapat intézte el. Sima ügy volt az egész. Pár kardcsapással elintézték, de az információk, amiket a vezért hintett el.. Bogarat ültetett Zhel fülébe. Az a perverz kislány.. aki egyszer már volt kolonc a fiú nyakán.. elméletileg a testvére… Ezzel nem kicsit zavarták össze a fiút és le is lépett a helyszínről. Az erdő széléig jutott ahol lepihent és a gondolataiba merűlt.. Meg kellett emésztenie ezt a dolgot.. Még mindig nem hitte el igazán az egészet. Azonban pár információ olyan volt amit vajmi kevesen ismerhettek.. és legfőképpen csak a család, vagy nagyon közeli ismerősök. Összesen talán 5-6 ember. A gondolatmeneteit Tűzrózsa és a rajta eszméletlenül heverő Ayani szakította félbe. Csak nem hagyhatta ott a lányt… védett zónán kívül.. Így elhívta magához, pontosabban parancsolta a póninak, hogy kövese be a városba, azon belül pedig a fogadóba ahol a fiú megszállt nap, mint nap. Lefektette az ágyába a még mindig eszméletlen lánykát, majd leült egy fotelba és őt is elnyomta az álom egy kis gondolkodás után. Nem foglalkozott a pettel.. azt csinált, amit akart, persze rendetlenségen kívül. Nem nagyon bírta egymást ez a kettő.. de ez van.. el kellett viselni. Szundított egy keveset a fiú, csak akkor ébredt fel amikor a lányka nyöszörögni kezdett.. Persze em ment oda hozzá.. Az eddigi helyéről figyelte az eseményeket.. nem avatkozott közbe, nem keltette fel a lányt akinek nyilvánvalón a rémálmai voltak. Sikerült segítség nélkül is visszatérnie az álomföldről. Szemei könnyeztek és kimondott egy nevet, egy nevet melyet nem nagyon kellene tudnia, mert a kékszemű nem árulta el neki, ahogyan eddig szinte senkinek sem, hogy minek a rövidítése az a T.
- Igen.. Valóban ez a középső nevem…- felelte hűvösen.. tekintete érzelemmentes volt, pedig rengeteg minden kavargott benne.. Próbált ésszerű magyarázatot találni az eddig történtekre.
- Honnan ismered ezt a nevet?? – kérdezett rá, mert esetleg hallhatta attól a bandita vezértől is, ha már ennyi mindent tudott az Everett családról.
Zhel T. Everett
Zhel T. Everett
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 363
Join date : 2012. Oct. 05.
Age : 33

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal114/150Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (114/150)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kusumi Ayani Hétf. Feb. 25 2013, 05:43

Miután Zhel helyeselte nevét, szemeim megrémültek, és miután rákérdezett, már tényleg az őrület környékén voltam. Átöleltem lábamat, és úgy zokogtam, miközben hintázok előre hátra ezzel is próbálom nyugtatni magamat sikertelenül, majd a szavak kitörtek belőlem.
- Nem tudom! Olyan emlékképeket látok, amelyeket nem kéne, hogy lássak…. olyan embereket mondtam szüleimnek, akiket nem is ismerek…. és téged meg…. – nem folytattam, mert nem volt hozzá erőm, így megráztam a fejem, és próbáltam tagadni ,amit nem lehet – NEMNEMNEMNEM! Az én szüleimet fejbe lőtte egy ismer…
Ekkor azonban nem tudtam folytatni. Egy újabb emlékkép, miként szüleim holtan feküdnek a földön, és én ott állok üveges szemmel, és egy férfi lábát nézem, aki ott áll tőlünk alig 3 méterre, ám nem vettem tudomást róla eddig. Hirtelen elfordulok,és az otthonommá vált erdőbe szaladok, ám mikor megfordultam mintha lelassult az idő, és így az emlékképből egy mostanra ismerős arcot pillantok meg, akinek kezében a fegyver, és kaján mosolyt enged meg magának.
- Ő…ő volt az… A férfi az erdőből…. ő… ő ölte meg…. ő lőtte fejbe…
És kitört belőlem a felismerés, hogy minden eddigi emlékem hazugság volt, amit eddig idegen emlékek igazolnak. Megpróbáltam felállni az ágyról, ám nem volterő a lábamban, így összeestem. Petem már ugrott volna is, ám én leintettem, hogy ne most. Könnyektől már lassan látni sem láttam, de ránéztem a fiúra.
- Zhel Tora Everett… Ki vagy te….Ki vagy te nekem? Kik a szüleim? És… Ki vagyok én?
Kérdéseimre nem várok választ, de olyannyira meg vagyok törve, hogy talán ezek az információk segíthetnek, és ha Zhel nem válaszolna, akkor minden megmaradt érzelmemmel, és megmaradt ép elmémmel szólok hozzá:
- Kérlek Zhel…. Válaszolj…..
Kusumi Ayani
Kusumi Ayani
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1874
Join date : 2012. Aug. 14.
Age : 27
Tartózkodási hely : valahol a porban >.>

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal3819/4100Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (3819/4100)
Céh: Angelic Voice

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Zhel T. Everett Hétf. Feb. 25 2013, 22:41

Zhel rövidke álmát Ayani zavarta meg a nyöszörgésével… Tudta, hogy rémálma van a lánynak még sem keltette fel őt. Amúgy is megoldotta ezt a problémát magától. Felriat a lányka, majd a kékszemű fiú középső nevét ejtette kia száján amire azért felfigyelt ő maga is. Majd rá is kérdezett, hogy honnan is tudta meg ezt a nevet. Azonban a magyarázat nem volt éppen elegendő.. sőt nem csak az nem volt.. még csak annak sem volt tekinthető. Elég zagyvaság volt az egész, bár a lényeget csak felfogta a fiú… most is jól jött az a fene nagy esze. Csak némán ült a fotelben és figyelte a lány reakcióit. Azt is ahogyan próbál tagadni valamit. Valamit amiről Zhel sem tudott sokkal többet, mint ő. Egyedül a halott vezér szavaira és a lányka e ködös bevillanásai alapozhattak. Túl sok darab hiányzott ahhoz, hogy teljesen tiszta legyen a kép.. na meg a fiú nem szívesen vette számításba egy hidegvérű, megbízhatatlan gyilkos szavait. Mialatt a lányka egyre jobban kétségbe esett addig a kékszemű még csak felé sem nézett igazán. Csak futatta a száz meg egy gondolatmenetét erre a kis malőrre. Azonban még neki sem sikerült meglelnie a válaszokat. Ayani zagyva szövegéből kiderült, hogy a Vezér akivel Zhel végzett.. Talán ő volt a lány szüleinek a gyilkosa is. Mondjuk, ki lehetet belőle nézni simán… Megpróbált a felkelni, de nagy esés lett a vége. Talán ettől kezdett sírni, ahogy a gyerekek nagy része. A fiú persze sosem értette a sírás lényegét… ő sosem sírt saját bevallása szerint. A sok kérdésre csak egyre tudott válaszolni.
- Én Zhel T. Everett vagyok. Az Everett Corporation tulajdonosa és vezetője. Michael Jones Everett és Hana Yukio gyermeke– hagyták el ezek a szavak az ajkait. Nem volt éppen kielégítő válasz.. de a többi kérdésre még ő magam sem tudott volna biztosan felelni. Mindamellett kényelmetlen volt neki ez a téma. Ayani azonban nem hagyta abba a faggatózást.
- Hallottad annak az embernek a szavait. Állítása szerint te az én húgom vagy. Rose T. Everett. Ezt sem megcáfolni sem megerősíteni nem tudom az elhangzott információk alapján. Legalábbis egyelőre. Talán ez majd változni fog. – gondolt itt arra, hogy rendelkezik ilyen emlékekkel olyan kicsi korából.

Zhel T. Everett
Zhel T. Everett
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 363
Join date : 2012. Oct. 05.
Age : 33

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal114/150Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (114/150)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Kusumi Ayani Kedd Feb. 26 2013, 08:22

Hiába kérdeztem Zhelt nem kaptam megfelelő választ.
- Igazság szerint kisebb nagyobb problémám is nagyobb volt annál, hogy éppen máshova koncentráljak… - mondom elhaló hangon.
Rose Tomiko Everet. Ez a név maradt egyedül a fejemben, illetve Zhelé, és a szüleié. El sem hittem, amit mond. Először csak azt hittem tréfál, de Tűzrózsa bólintott, vagyis ő is hallotta a vezér szavait. Az a tény, hogy Zhel testvére lennék teljesen lesokkolt. Nem csak azért, mert látszott rajta, hogy nem testvéries típus hanem, hogy ő sem hiszi el egyáltalán, hogy én lennék a húga. Lélegzetem felgyorsult, majd a bennem feszülő energia kirobbant, és vele együtt én is. Felugrok, és könnyeket ejtve kiszaladok az ajtón, és szaladok, amerre tudok. Eltaszítva mindenkit, és mindent, amit az utamba áll. Nem számított, hogy Zhel követ-e vagy nem, hisz úgyse tart engem sokra, ám ha mégis követne, nem lenne nehéz dolga, csak követi a felfordulásokat, amiket egy iszonyúan hosszú hajú lány okozott, akit egy Tűzparipa követett. Egy sötét sikátor legvégén álltam le, és estem össze, és ott kiengedhettem könnyeim kifakadhatatlan forrását. Tűzrózsa érezte, hogy egyedül létre van szükségem, és emiatt elkergetett mindenkit, aki megpróbált volna bemenni a sikátorba, hogy megnézzék ki az, aki ott zokog. Senkit sem engedett be, csak egy bizonyos személyt, ám nem számított rá, hogy ő eljön. Én eközben kezdek kicsit lenyugodni, és lábaimat átölelve a fal felé fordulok. Miközben teljesen elálltak a könnyeim kérdezem magamtól.
- Miért…? Miért történik velem ennyi furcsaság egy napon…. Azok az álmok emlékképek voltak…. de hogy kerülhetett bele Zhel, meg az a két felnőtt? …. És miért nem árulták el nekem, hogy talált gyermek vagyok? Miért nem mondták el, hogy akiket eddig szüleimnek tartottam, azok valójában csak nevelők…
Ekkor egy levél érkezett. Megnéztem kitől jött, és nem hittem a szememnek. A nagymamám neve állt ott. Először nem tudtam mihez kezdjek, ám azután tovább olvastam.

„Szia Kicsim! Örülök, hogy megtaláltad az ajándékod, bár a fejlemények miatt jobban örültem volna, ha nem leled meg. Felmerülhet benned a kérdés, hogy hogyan kerültem én ide? A válasz egyszerű… Jómagamnak is szereztem egy olyan Nevgort vagy micsodát. Itt szerettem volna veled találkozni, és elmondani az igazat. Igazság szerint tudtam már akkor is, hogy nem tudok kijönni, mikor beléptem, de nem számított, mert ha ezt olvasod, akkor elvitt a vén kaszás. Na de térjünk át a dologra. A drága lányom megkért, hogyha velem történik, valami mondjam el neked az igazságot. Drága Lányom igazság szerint nem az édesanyád. A történet még kis korodban kezdődött. Egy nyavalyás ember tolvajnak köszönheted a sorsod. Elragadott édesanyádtól, aki nem tudott ellenszegülni egyedül, és apád sajnos nem volt ott. Nem tudjuk hogyan, de végül sikerült előkerülnöd, és lányom magához fogadott. A sors fintora, hogy akihez kerültél, az édesanyád húga volt, azonban ahelyett, hogy visszavett volna téged húgánál hagyott. Rettentően félt tőle, hogy még egyszer elveszíthet a számos merénylő miatt, akit felbéreltek a család ellen, akik közül már csak egy volt szabadon, és aki az SAO világában kereset tovább. Sosem voltam elég jó magyarázó, így had adjak neked néhány örökséget, amit sikerült behoznom a játékba nagy erőfeszítések árán.
Ui:
Ha menet közben találkozták Zhelel a bátyáddal, akkor a levelet adjad neki oda”

Ekkor megpillantok egy küldemény átvevő gombot, amire rákattintva két dolog pottyant elé. Az egyik a családi kép volt, amin én, két felnőtt, és a miniatűr Zhel volt ott. A másik egy fénymásolatnak tűnt, amin ez a cím állt:

„Fiamnak: Torának.”

Tiszteletben tartottam a magánszférát, így mikor ismét összeszedtem magam felállok, és elhatároztam, hogy megkeresem a fiút, és ha megtalálom, akkor átadom a levelet. Ha nem követett, akkor a szállására sietek, és ha ott sincs, akkor városszerte nézem meg. Egy dologban biztos voltam már. Zhel a bátyám, mégha ő nem is ismer el a húgának.
Kusumi Ayani
Kusumi Ayani
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1874
Join date : 2012. Aug. 14.
Age : 27
Tartózkodási hely : valahol a porban >.>

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal3819/4100Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (3819/4100)
Céh: Angelic Voice

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Darmen Druin Vas. Márc. 03 2013, 07:27

Elindulok az erdőbe. Éhes vagyok de most valamiért nincs kedvem enni. Először egy kis vadászatra van kedvem utána jöhet az éhség oltás. Körül nézek de nem látok semmit, mert este van.
- Franc ilyenkor aludni kéne - szitkozódom - de ha így tennék sose lennék semmire se jó tehát nyomás.
Tovább indulok. Észreveszek valami mozgást előttem. Csendben követem, úgy hogy meg ne halljon. Csak a fülemre hagyatkozhatok. Ám balszerencsémre ráléptem egy száraz faágra ami nagyot reccsent. Az állat - feltehetően az volt - elszaladt.
- Hogy az a... - Nem tudtam befejezni mert morgás jött a hátam mögül. Éppen amikor megfordultam volna a lény rám vetette magát. Birkózásba kezdtünk. A lény beleharap a kezembe én pedig felordítok:
- Te szemét - nagy nehezen lelököm magamról majd előkapom a pallosom. A lény kerülget de a fülemet nem csapja be. Hirtelen támadással próbálkozik, ismét megpróbál rám ugrani. Az utolsó pillanatban elütöm a fegyveremmel. Nagy puffanással érkezik meg a talajra. Utána ugrok, a fejem fölé emelem a pallost és lecsapok. A lény nem szólalt meg többet.
- Jeee pro vagyok - kiáltok egy nagyot - csak azt nem látom hogy mi a fene volt ez.
Darmen Druin
Darmen Druin
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 6
Join date : 2013. Mar. 02.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal10/50Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (10/50)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Zhel T. Everett Szer. Márc. 06 2013, 15:24

//Ayani//


Az események egyre csak rosszabbak lettek. Talán jobb lett volna, ha nem is figyeltek volna oda annak a fickónak a szavaira.. el kellett volna engedniük a fülük mellett.. csak úgy simán és akkor nem lenne most ekkora dilemma a hogyan tovább kérdéssel. Csak az volt Ezzel is a baj, hogy Zhel egyáltalán nem olyan ember, aki akár egy kis részletet is figyelmen kívül hagyna. Mert akármikor fontos szerephez juthatott az a kis részlet is. Nem lehetet előre megjósolni, a kékszemű pedig szerette bebiztosítani magát úgy, ahogyan azt kell. Ayani kérdésére válaszolt úgy ahogyan tudott.. elmondta a vezér szavait még egyszer, pedig azt a lánynak is hallania kellett, amit szóvá is tett a fiú.. Persze máris visszabeszélt, mikor oka sem lett volna éppen rá. Egyelőre az ifjú Everett ráhagyta ezt a dolgot. Ayani elméje nem volt valami befogadó képes most. Igaz általában sem.. nem erről volt híres, de ennyire azért még sem buta a lányka. Aztán egyszer csak felpattant és lelépett a petjével együtt. Hát tegye.. gondolta Zhel.. Szíve joga rohangálni a városban, na nem mintha az megoldás lenne bármire is, főleg erre. De ha ehhez volt hát éppen kedve… a kékszemű ráhagyta.. Tovább üldögélt a kényelmes kis fotelkában egy jó darabig. Járatta az eszét, a semmiért.. Túl sok részlet hiányzott ahhoz, hogy a kép melyet miden, áron ki szeretett volna rakni, teljes legyen. Végül úgy döntött, hogy ideje egy kicsit lazítani és elment vett egy pihentető forró fürdőt… ahol csak lazított és nem csinált semmi mást. Mikor végzett és kilépett a fürdőszobából Ayani volt ott. A kékszeműt nem zavarta, hogy csak egy szál törölközőben volt.. mások is látták már így.
- Igen??- érdeklődött, hogy mi járatban van megint.. ezen a napon már másodjára..




Zhel T. Everett
Zhel T. Everett
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 363
Join date : 2012. Oct. 05.
Age : 33

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal114/150Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (114/150)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Enheriel Szomb. Márc. 09 2013, 19:57

[Judy és ha beszáll, Tachibana Makoto]

Úgy döntöttem, hogy kimegyek sétálni a Kezdetek Erdejében, mivel eléggé unalmas volt ez a nap, és nem lustálkodhatok egész nap. Meg a griffemet is mozgatni kellett. Pont olyan lett ez, mint a kutyasétáltatás, csak griffel és reptetés inkább. Villámlás vidáman repkedett előttem, közben próbált egy két kismadarat elfogni, gondolom azért, hogy élesítse a vadász ösztöneit. Boldogan néztem, ahogy ügyeskedik, hiszen egészen aranyos volt. úgy 2 óra séta után leültem egy nagy fa árnyékában, és könyvet kezdtem el olvasni, figyelve arra, hogy Villámlás ne tűnjön el a szemem elől.

A kis griff valahogy mégis kikerült a látószögemből, és messzire repült. Egészen egy íjászlányig. Egy párbajról felismerte, de azért odareppent hozzá. Leszállva előtte döntögette a kis fejét, mint egy kíváncsi kölyökkutya. Néha vijjogott egyet, hogy kommunikálni próbáljon vele, de az íjászlány nem nagyon értheti a griff nyelvet.

Közben felnéztem a könyvből, hogy lássam, hogy mit csinál Villámlás, de nem láttam.
- Villámlás? Hol vagy? – kérdezgettem hangosan, hogy hallja, miközben eltettem a könyvet, és mentem megkeresni. Többször hívogattam, hátha meghallja a nevét és visszajön hozzám, de nem történt meg.

Villámlás meghallotta a hangomat, és gyorsan felém kezdett el repülni, hogy ne aggódjak miatta már. Mikor meglátott a távolból, gyorsabban repült felém, és vijjogott is, amit meghallottam.
- Jaj te kis drága!^^ - nyugodtam meg, miközben a kezemben vettem. – Mikor tanulod már meg, hogy ne szökdössél meg, vagy legalább szólj?^^ - nem tetszett nekem, hogy néha megszökik vagy eltűnik, de legalább szinte mindig visszajön hozzám. Emlékszem, amikor 2 hétig nem találtam sehol, és végül kiderült, hogy az Invertory-ban volt visszahívva. Aztán megláttam azt a lányt. Egyelőre nem csináltam semmit, mert tuti, hogy megint balhé lenne belőle.
Enheriel
Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1188
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 32
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 30
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal3453/3500Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (3453/3500)
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Noxy Vas. Márc. 10 2013, 20:23

Végeztem egy küldetéssel. Nem mondhatnám, hogy egy álom volt. Inkább rémálom. De türelmes voltam, még ha le kellett trónolnom a küldetésben résztvevő társamat. Miért van az, hogy nem tudok normális játékosokkal egy helyre kerülni? Jobban szeretek magányos farkas lenni, persze jó, ha néha nem egyedül csinálom a küldetéseket, de egyre inkább rokonszenvesebb a szóló küldetések, amíg legalább magasabb szintű leszek.
Na, és hirtelen eszembe jutott valami... azért nincsenek itt normális játékosok, mert azok már rég túljutottak az első szinten. A többi meg azért nem jut tovább, mert agyi értelemben és személyiségben nagyon le vannak maradva.
A feszültséget, ami bennem élt, azt megszüntettem egy békés meditálással. A kedvenc nagy fám magaslatán egy ágon úgy, hogy ölbe tettem a kezem és a fának támasztom a hátam. Végre azt hittem, béke lesz egy darabig, és majd ráér elgondolkozni, hogy tovább. Végül is nem akarok sietni, megkedveltem annyira ezt a világot.
A békés meditálást megzavarta valami, ami egy griff-féleség volt. Kinyitottam a szemem, és megláttam. Azt hittem, hogy egy betámadó vad NPC állat, mert még rám is ijesztett a vijjogásával. Elővettem az íjamat, és lőttem felé. A madárféle elrepült, így nem találta el. Azért végigkövettem, hova szállt. Amikor rájöttem, hogy az nem is vad NPC volt, és nem is akárkinek a petje, jól megcsóváltam a fejem.
~ Ez remek, már csak ez az önostorozó megalomániás kiscsaj hiányzott ide.
De azért úgy csináltam, mintha nem is lenne itt. Ha nem figyelek rá, nem is lesz ebből semmi probléma. Ha meg egyszer csak megszólal, úgyis megint az engedélyem nélkül PVP-zni akar, aztán megint jön egy dühös játékos vagy hibás NPC, utána meg kénytelen leszek megint kiosztani Enherielt. Már nagyon elegem volt a gyerekes alakokból.
Noxy
Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 34

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal2457/2500Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (2457/2500)
Céh: White Rose

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Enheriel Csüt. Márc. 14 2013, 20:26

Az a lány most is olyan pökhendin nézett rám, mintha azt mondaná, hogy „Már megint itt vagy lúzer? Miért nem dögölsz már meg, ha annyira sajnáltatod magad?!”. Nem értem, hogy annyira baj neki, hogy sokuk nem olyan „tökéletesek”, mint ő, miért nem fejlődik, hogy minél hamarabb elmehessen innen?
- Szia. – köszöntem neki, majd miután visszaköszönt, elindultam. Úgy 15 perc múlva láttam is egy fát, ahova leülhettem, mivel hiába játék ez, nagyon meleg volt. Váratlanul eszembe jutott, hogy a legutóbbi küldetésem során kaptam egy kis csomagot, amit a küldetés ideje alatt nem tudtam kinyitni. Mikor kinyitottam most, nem hittem a szememnek: Nutella volt benne! Bár csak két kenyérre volt elegendő. Szerencsére két kenyerem volt éppen. Meg is kentem mindkettőt, majd egyiket odaadtam Villámlásnak, így közösen megettük.

De jaj, bár ne adtam volna a griffemnek! Szegényke teljesen rákattant, és kérni kezdett.
- Ne haragudj, de elfogyott!Sad - mondtam neki az üres üveget mutatva. De ő nem adta fel. Abban a reményben, hogy még lesz, tovább kunyerált, nem hagyva békén engemet. Még csipkedte is a ruhámat, hogy adjak neki.
- Nincsen Villámlás, sajnálom.Sad – szóltam neki kedvesen. Szegényke így sem adta fel, hanem vijjogott, csapkodta a szárnyait, és már toporzékolt is.
- Villámlás, fejezd be! – szóltam rá anyásan. Végül Villámlás abbahagyta, mert már belátta, hogy nincsen több, meg el is fáradt. Bocsánatkérően bújt hozzám, és aludt el.
- Aaaaaaw!^^ - simogattam meg a kicsike fejét, hisz hogy haragudtam volna rá. Bár többet nem adok neki Nutellát, mert úgy látszik, hogy megárt neki. Mint a hiperaktív gyerekeknél. Vajon van itt hal, amit tudok adni a griffemnek?


A hozzászólást Enheriel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 15 2013, 11:43-kor.
Enheriel
Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1188
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 32
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 30
Exp:
Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_bal3453/3500Kezdetek Erdeje - Page 7 Exp_ures  (3453/3500)
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

Kezdetek Erdeje - Page 7 Empty Re: Kezdetek Erdeje

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

7 / 32 oldal Previous  1 ... 6, 7, 8 ... 19 ... 32  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.