Sword Art Online Fórum Szerepjáték
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Egy kis helyiség...

Go down

Egy kis helyiség... Empty Egy kis helyiség...

Témanyitás by Cearso Hétf. Jan. 18 2016, 14:51

Egy kisebb helyiség a bejárattól nem messze, ha nem keresi az ember, talán még észre se veszi, ugyanis nem épp a legfeltünőbb helyen van az ajtaja. A helyiségben gyakorlatilag egy szék, egy asztal, és egy üllő található csak, és a szoba mérete is ehhez alkalmazkodik.


A helyiség Asu Aphrodité oltárában található. (Ha valaki vásárlást ki szeretné játszani, kérem oda írjon)
Cearso
Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
Egy kis helyiség... Exp_bal10/5900Egy kis helyiség... Exp_ures  (10/5900)
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

Egy kis helyiség... Empty Re: Egy kis helyiség...

Témanyitás by Cearso Kedd Jan. 19 2016, 06:38

Próba




1. Sor első oszlop1. Sor második oszlop
2. Sor első oszlop2. Sor második oszlop


A hozzászólást Cearso összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Feb. 25 2016, 10:02-kor.
Cearso
Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
Egy kis helyiség... Exp_bal10/5900Egy kis helyiség... Exp_ures  (10/5900)
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

Egy kis helyiség... Empty Re: Egy kis helyiség...

Témanyitás by Cearso Hétf. Feb. 15 2016, 13:08

Valentin-nap 1.rész

Február 14...
A mai napon a lehető legjobban elzárkozom a tömegek elöl. Az üzlet tökéletesen megfelel ebből a célból. Remélem Asu is el van most a pasis ügyeivel. Magamra zárom az ajtót, most ne zavarjon senki. Csak én és a gondolataim. Most nem akarok senki mással találkozni.
Ez sem tartozik a kedvenc napjaim közé. Főleg azon okból, hogy ezen a napon a világ bármelyik napján nagyjából ugyanazt ünneplik. Amiben több mint három éve nem igazán volt szerencsém. Néha már majdnem megtört a jég, de Szonja emléke eddig mindig beugrott a képbe. Amit nem is igazán bántam. Ez legalább sok hülyeségben megakadályozott. Például a legnagyobb-ban is:
Volt ez a Katha nevű lány, akivel még csak felületes volt az ismeretünk, és mégis vele jutottunk el legmesszebb... De hirtelen beugrott Szonja, és arra gondoltam, hogy mit szólna ehhez? Ha legalább jó indokom lett volna, vagy éreztem volna bármit a lány iránt, akkor még büntudatom se lett volna. Így azonban kénytelen voltam lemondani a túl gyors élvezet lehetőségéről. Végül az elhatározást tett követte. Eltoltam magamtól a lányt:
-Nekem ez nem megy. Mindketten tudjuk, hogy nincs esély arra, hogy valaha szívből szeressük egymást. Te mindig az a kapós léha lány leszel, én pedig egy komoly kapcsolatra vágyom, amit nem akarok elrontani egyéjszakás kalandokkal. Azt meg nem hiszem, hogy miattam akár csak egy cseppet is megváltoznál. Elnézést, ha kiábránditottalak.
A történtek ellenére még mindig szivinek szólítottam a lányt.
Az egyetlen lány, akivel valaha komolynak tünő fizikai kapcsolatot létessítettem (pár ölelésen, és a harcok alatt bevetett harapásaimon kivül) az Aranyszem volt. Persze ez egy érzelem nélküli csók volt, és meg is volt az oka. Késöbb még elnézést is kértem tőle, és úgy néz ki nem pattant ki kettönk közt az a szikra. Ezt a tettem még utánagondolva sem hoz szégyenbe, és ha elmesélem (majd valaha) Szonjának, ő is biztos meg fogja érteni a dolgot.
Szonja. Mi lehet most veled? Vajon milyen lehet most odafent élni? A 101. szinten, ha úgy tetszik. Még több, mint 70 szint vár ránk, hogy kitakaritsuk, és nem hiszem, hogy annyival egyszerűbb lenne a továbbjutás.
Azonban megismerkedtem én másokkal is idebent, és néha nehéz megmondani mit érzek.
Ott van például Shu, az Angyalfióka. Aki mindenben képes meglátni a jót. Vagyis azt, ami szerinte a jónak kell lenni. És néha egy kicsir rémisztő, mennyire makacs tud lenni a lány, és ezen még Timidus se segít. Mindezek ellenére Shu egy angyali teremtés, aki nagyon rászorul a szeretetre, de nekem akkor is túl fiatal. Talán majd 10 év múlva, de addig sok minden történhet. Hékás... Miket beszélek itt? Nem tudnék összejönni valakivel, aki úgy néz ki, mint egy tizenkét éves, még ha tudom is, hogy lassan 25 lesz... Ráadásul hiába szeretném, neki már ott van Akito, akárki is legyen az.
Még ott van Jun, akinek egyenesen a szemébe mondtam, hogy soha nem fogom szeretni. Ami így utólag talán felelötlenség volt tölem. Mondjuk abban az időben nem igazán voltam jó színben.
Azonban volt egy sokkal rosszabb időszakom is szívügyben.
Mikor viszont láttam Anatot. Azt az életre való, erős akaratú, vezér alkatot, aki jobban egyben tudta tartani az Artest, mint most Jun... Én meg mit áradozok egy pasiról? Ráadásul egy halott pasiról. Anat még csak nőies sem volt, ami miatt beleszerethettem volna... Már attól is majdnem kidobtam a taccsot, mikor két lány smárolt, milyen undorító lehet...
Vajon milyen lehet, ha két pasi csinálja?
És én ezen tényleg elgondolkoztam... Gyorsan meg kellett pofoznom magamat néhányszor, hogy végképp kiver... azaz kiüzem a fejemből még a gondolat csiráját is. Még hogy ilyen megforduljon a fejemben?
Talán van valami köze ahhoz, hogy elég lehangolt voltam abban az időben. Szerencsére csak két lány látott ebben a kiszolgáltatott helyzetemben. Az egyik a Cicafül, a másik pedig Kiwi volt. Úgy tünt a Cicafül valamiért nagyon mérges rám, ennek ellenére mégis próbált megvigasztalni, mikor észrevette, hogy megtörtem. És ott van még Kiwi, aki megkapta tölem idebent az első öszinte mosolyomat. Ami most még talán nem számít, de hogy ehhez három év kellett, meg az hogy egy idegösszeroppanáson menjek keresztül, az még az én szememben is soknak számít.
Persze vannak rajtuk kivül is lányok (pasik... újabb pofonok), akikkel találkoztam, Shakan, akit húgomként szeretek, Marluna, aki az egyik legjobb barátom lett az idők alatt, Asu, aki megosztotta ezt a helyet, így gyakorlatilag bárkinek tudok árulni a Vigo-tól függetlenül, vagy RenAi, akivel tényleg élvezet volt küzdeni, azonban saját döntése nem igazán van, de ezek egyike sincs az elöbb felsoroltak közelében. Még ismereti szinten se.
De ezt a napot nem az itteni lányokra akarom szánni. Velük ráérek foglalkozni az év bármelyik másik napján... Persze ha úgy alakul egyszer, ez a nap is egy (és csak egy) lenti lány számára lesz fenntartva.
Most inkább azt szeretném, ha Szonja járna a fejemben. Végigdölök az ágyon, és próbálom felidézni, hogyan is nézett ki akkor, és hogyan is nézhet ki most.
Gyülölöm ezt a fájdalom nélküli gyilkos világot. Elvileg nincs fájdalom, de ezekben a percekben, a bal mellkasomban, ott ahol a valódi szívemnek kéne lennie, hatalmas fájdalmat érzek. Üvölteni , széttépni bármit, ami éppen a kezem ügyébe kerül. Egy újság kerül a kezem ügyébe. Hirtelen az se érdekel, hogy az Aincradi Hirmondó, a Füleselő, a Bestiárium vagy bármi egyéb a célra mindegyik ugyanolyan tökéletesen megfelel. Tíz másodperc múlva, vagy csak öt volt? Papirfecnik hevernek körülötem az ágyon. Már az se tudná, hogy melyik újság volt, aki komolyabban áttanulmányozná a fecniket. Ráadásul pillanatokon belül vörös pixelként szállnak el. Ahogy az én reményem is, hogy a közeljövőben ezt a napot Szonjával tölthetem.
Ó híres szenvedő szerelmesek, ti még csak nem is tudtátok mi az az igazi kín. Verona hős szerelmes ifja legalább minden nap, vagyis minden éj találkozhatott szerelmével egészen élete végéig, de engem egy egész világ választ el tőle. Agárdi Péternek csak két évig kellett szenvednie a szerelemért*, de az én kinom már több, mint három éve tart. Légy átkozott Érosz, amiért a te nyilad pontosabb, mint az enyém, és ragaszkodóbb, mint bármelyik nyálka. Ó, szerelmes szív, mit akarsz még? Mért nem hagyod, hogy ez a fájdalom is tompuljon... Ha lenne még erőm, most azonnal kitépnélek a helyedről, de nem tehetem. Mert ez a fájdalom csak egy illúzió, és a szívem se követte a testem e kinos földre.
Egy hős szerelmest hagytam még ki a sorból. Talán mert az ő kínja hasonlít a legjobban az enyémhez, de abban azért reménykedem, hogy nem lesz részem egy olyan csalódásban, mint az övé. Nem akarok ugyanabba a hibába esni az a német világjáró, és remélem én még időben felismerem az én Eldorádomat**. Addig is, legalább az a tudat éltet, hogy egy nap viszontláthatom őt...

*Heltai Jenő: Néma levente
**Voltaire: Candide
(remélem a többi utalást nem kell magyaráznom)
Cearso
Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
Egy kis helyiség... Exp_bal10/5900Egy kis helyiség... Exp_ures  (10/5900)
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

Egy kis helyiség... Empty Re: Egy kis helyiség...

Témanyitás by Cearso Csüt. Feb. 18 2016, 15:38

Valentin nap

1/b. rész

És mégis... Van valami, ami ehhez a világhoz köt. És megtaláltam a fájdalmam ebben a fájdalom nélküli világban. Ó, te édes fájdalom, te semmiről se tehetsz, és mégis te tehetsz mindenről.
Te vagy az, aki erőt ad arra, hogy kikeljek reggel az ágyból, és küzdjek teljes erőmből (és szivemből, ha kell).
Miattad lettek az unalmas és szürke pillanatok egyről a kettőre az öröm és a lehangoltság furcsa színjátéka.
Nélküled minden más volt... Ami azelött csak egy gyorsan elszálló unalmas másodperc, most végtelenségnek tünő lassú gyötrelem az idő összes vasfogában.
Aminek eddig ezer meg egy íze volt, annak most ezer íze hirtelen elkopott, és maradt az egy, ami ráadásul az összes közt a legrosszabb.
És mégis... Már bánom, hogy kárhoztam ezt az érzést. Ezt a földöntúli érzést, amit csak Érosz nyila okozhatott. Ami miatt a Veronai ifjak életüket adták. Amiért Agárdi némán türt. Ami Candide optimizmusát adta.
Ó, Szonja, édes Szonjám...
Még mindig...
Szeretlek!
Cearso
Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
Egy kis helyiség... Exp_bal10/5900Egy kis helyiség... Exp_ures  (10/5900)
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

Egy kis helyiség... Empty Re: Egy kis helyiség...

Témanyitás by Cearso Csüt. Júl. 07 2016, 06:02

Gyász


Nem... Ez nem lehet igaz. Hitetlenül nézem a listát... Ez lehetetlen. Néhány pillanatig csak egy helyben ültem. Ha nem akarok abba a hibába esni, mint Jun vagy Alex, akkor most kell cselekednem, mielőtt még az őrület elvenné az eszem.

Shu kap egy levelet:
Shu szeretném, ha találkoznánk. Lehetőleg Timidus nélkül. Az Aphrodité oltárában várlak.

Kód:
Cear,
Máris ott vagyok.
Shu

Nem tudom, mennyire jó ötlet, de nem akarok bezárkózni. Kell valaki, akivel beszélhetek. Jelenleg Shu az egyetlen, aki tud, vagyis tudott kettőnkről. Visszatartom az érzéseimet, és felveszem a szokásos mosolyomat. Legalább addig, míg Shu beljebb nem kerül az épületbe.

Shu kopogás nélkül libben be az ajtón, kissé aggódva, de azért nem várva semmi szörnyűséget, sőt, még talán valami nagy bejelentést is vár kettőtöktől, így látszik is a csalódottság az arcán, amikor csak téged talál ott, de azért természetesen mosolyogva köszön ő is.

-Szervusz.
Nehezen jön ki ez az egyetlen szó is. A mosolya viszont rengeteget segít már így is. Ó, a naiv boldogság. Némán felkínálok neki egy ülést. Fogalmam sincs meddig bírom még.

Shu le is csüccsen, bár a nehezen kimondott köszönés megzavarja, de azért még mosolyog, és magára erőlteti azt a hitet, hogy csak ideges vagy a nagy bejelentés miatt... nem fog aggódni... nem fog megint rosszra gondolni... abból elég volt.


Leülök Shuval szemben. Egy darabig némán ülök.
-Shu...
Lassan jönnek a szavak. Gondolkozni is alig van erőm.
-Én... nem tudom... mit csináljak.

Shu erre már tényleg lehajtja a fejét, és kicsit dühösen, félig dünnyögve veti oda azt a pár szót.
-Csak mondd el végre, hogy miért hívtál...


-Még nem tudsz róla?
Biztos voltam benne, hogy sokkal korábban értesül a dolgokról, mint én.

Timi vasárnaponként nézi át a falakat, minden páratlan héten. Egy hétfői halálesetről nem fog tudni... és csak még csalódottabb lesz, amiért Asu neki nem szólt. Már nem mond semmit, csak látszik rajta a türelmetlenség, a nyögd már ki érzés.

Nem mondok egy szót se. Megnyitom a menümet, és megmutatom Shunak a barátlistámat.

Végigfutja a tekintetével a listát, majd csak hátradől a székben, fejét hátraveti a támlának.
-Remek... gondolom Miri miatt... gratula... önzőségből jeles.


-Miri? Miről beszélsz?
Ahogy másik sikra terelödött a téma, hirtelen kevésbé fájt. Ahogy később kiderült nem terelődött mas síkra a téma, csak nem sikerült értelmeznem elsőre a mondatot, ilyen lelkiállapotban nem is csodálkozom rajta.

Shu sóhajt egyet, de továbbra is a plafont bámulja.
-Mirin is ugyanúgy nem a sisak volt, mint Asun. Ők kiléphettek úgy, hogy nem féltek attól, hogy akkor a sisak megmikrózza az agyukat. Micsoda hülyeség! Attól félnek, hogy egy aksi megölheti őket, de attól nem, hogy kísérleti egerek egy laborban, és biztos a kedves bácsik meg nénik majd tuti elengedik őket... idióták...


-Asun is másik sisak volt? Erről nekem sohasem beszélt.

-Hát... most már akkor tudod. Szóval ha esetleg attól féltél, hogy meghalt, akkor tudod, hogy nem. Jelenleg valószínűleg a laborosok fogságában van, és fogalmunk sincs, hogy mit tesznek vele. Igen, sokkal jobb, mintha itt lenne... ehh...

-Nem... Biztos, hogy nem szándékosan csinálta.
Csattanok fel.
-Azok után, amin keresztül mentünk, biztos vagyok benne.

-Ahha... tök véletlenül már múltkor is mi állítottuk meg Timivel attól, hogy ugorjon, és tök véletlenül pont azután tette meg pár nappal, hogy Miri is. Ugye? Megint vadásznak a céhvezérekre, és ezzel akarják elterelni a gyanút. Ugyan már! Csak a nagy vezéreink gyávák, és cserbenhagynak minket. Ennyi... ennyi a nagy igazság!
Dühös volt. Nagyon dühös, de ő nem fakadt ki, csak dörmögött az orra alatt.
-Mirire... mi szóltunk arról, hogy Ayaniékkal baj van. Mi történt? Miri visszaírt nekünk, hogy semmi baj nincs, és Ayani tök szándékosan mondott le a kesztyűről. Persze. És magára hagyta Atorut és Kokorot. Két gyereket. És most Asu ugyanúgy magadra hagyott téged. A felnőttek, a frontosok, a példaképek. Undorító...


A gyászból nagyon hamar dűh lett.
-Asu sosem hagyna magamra.
Visszaülök a székre, majd visszaveszek a hangerőmből.
-Remélem. Ha tudok a sisakról, és el akar menni, akkor én engedtem volna. Biztos vagyok benne, hogy erről ő is tudott. Vagyis tud, ha igaz, amit mondasz. Persze nem örültem volna neki, de nem kényszeríthetem olyan életre, amit nem akar leélni.

-Ja... engem meg Peter nem hagyna soha magamra, meg Justin nem hagyna soha magamra, meg Utahime nem hagyna soha magamra, meg Justin meg Anatole meg... meg Arata... meg hányan még?! De igen... magamra hagytak... mindenki... és... és...
A végén már ő is felemelte a hangját, de nem tudta folytatni a torkában lévő szorító érzés miatt.


Most elöször volt egy halvány fogalmam arról, hogy mit érezhetett eddig a lány. Anat elvesztése nem sokkolt ennyire. Ösztönösen feléje hajoltam, és átöleltem. Most neki is szüksége van arra az ölelésre, amit én szoktam tőle kapni.
-Sajnálom...

Shu is megölelt téged, és halkan a füledbe suttogta a még megmaradt hangján.
-Sajnálom... az én hibám. Nem szabadott volna beleszólnom mások életébe. Csak... segíteni akartam...


Ha Shu nem bontakozott ki, akkor így maradtunk. Talán még pár könnycsepp is kicsordult, de nem mozdultam meg letörölni. Nem akartam elrontani ezt az ideiglenes harmóniát. Mikor már elég erősnek éreztem magam, ahhoz hogy beszéljek. Még Shut ölelve, felteszek neki egy kérdést.
-Shu, kérhetek valamit?

Shu pedig nem bontakozott ki, de nem sírt, és természetesen bólintott, majd amikor rájött, hogy ezt nem biztos, hogy látod, akkor meg is szólalt.
-Persze...


-Le szeretném  zárni a múltat. Végleg. Szeretném, ha rendeznénk egy hagyományos európai temetést.

-Temetést a halottaknak rendezünk, Ha... ha hiszel valamiben... ha neked a kinti világ a túlvilág... akkor rendben. De nem fogom kimondani azt, hogy Asu meghalt.

-Nem feltétlen Asura gondoltam. Mármint elsősorban nem rá. Azt szeretném, ha legelőször Anatnak rendeznénk. De nem kell kimondani, hogy meghalt. Csak legyen végre egy lezárás.

-Cear... Anatnak már rendeztünk... bár nem európait...

-Én nem ismerem a japán hagyományokat. Számomra egy japán temetés nem számít lezárásnak sajnos.

-De... rendben... de a többieknek csak feltépné a sebeket... ha neked fontos, veled megteszem... persze...

-Köszönöm

-Nem kell... tényleg nem. Talán most tényleg tehetek valamit. Tudod... megkaptam Kiwitől, hogy én túlléptem, míg mások nem... főleg te nem... és szeretnék segíteni.

-Ez csak még jobban arra sarkal, hogy megköszönjem. Már bánom, hogy ajánlottam annak a lánynak a céhet. Így maradhatunk egy darabig? Minden olyan békésnek tűnik most.

-Nenene! Ne bánd! És ezt nehogy mondd neki! Neki csak... idő kell. Fél. Fél beilleszkedni, mert akkor tartoznia kellene valahova... de közben meg nagyon tenni akar valamit. Ezt én is megcsináltam az előző céhben... és Chan meg is haragudott rám, mert túl sokat tettem. Most... most nagyon igyekszem úgy, hogy mindenkit bevonjak. És... persze...

Csak sóhajtottam egyet, és ennyiben is hagytam a dolgot. Nem volt rossz döntés elhívni a lányt. Sokat segített a kiakadások ellenére is. Biztos vagyok abban is, hogy ezután is sokat fog. Asu elvesztése sokkolt, de mit fogok csinálni, ha  egy nap ez a kicsi lány nem fog tudni többé a segítségemre sietni?
Nem is tudok belegondolni.
-Shu. Ti nem fogtok itt hagyni, ugye?
De már nem is igazán érdekelt a válasz. Úgyis tudom, mi lesz az. Inkább belefeledkeztem a lány ölelésébe.

-Én... nem tudom. Szerintem nekem rengeteget segít az, hogy maradni akarok. Hogy élni akarok... itt. És Timi mindig mellettem lesz, amíg csak élek... akárkit veszítsek el. Frilina is ezért Frilina. Elhagyni nem fogunk... nem így... de mi sem vagyunk halhatatlanok vagy sebezhetetlenek... de vigyázunk magunkra... ezt megígérem.

Nem tudom meddig maradtunk így. A hiány még mindig erős volt, de már nem elviselhetetlen. Le kell zárnom a múltat, ez pedig egyedül nem fog menni. Segítség kell. Shunál nagyobb segítséget pedig keresve sem találnék.

Megvártam, míg elmegy a lány, és csak utána gyújtottam rá. Tudom, hogy ő nem szereti, ha ezt csinálom, de most szükségem van erre is. Végig kellett gondolnom a dolgokat.

Atorutól hallottam, hogy milyen kapcsolat volt Anat és Mirika közt. Ha hozzáadjuk azt, hogy Shunak igaza van, és másmilyen sisak volt a fején, akkor az ő döntése látszólag logikus. Asunak viszont nem lehetett olyan baja, mint neki. Vagy titokban valaki más után várakozott? Azt is megérteném, hisz nem vagyok egy főnyeremény, de akkor mért nem mondta el?

Szintén elvetettem az ötletet, hogy valaki a céhvezérekre vadászna. Mirika a gyász miatt jutott el oda, ahova. Nem akarom követni a példáját, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy tudom-e magam tartani. Arról pedig, hogy Asu is céhvezér volt egy tucat emberen kívül senki sem tudhatott. Az ő halálával senki sem tud üzenni a nagyvilágnak. Ha egy bünüldöző megtalálta volna a céhet, akkor biztos nagy felhajtást csinált volna, de semmi ilyesmiről nem tudok. A liberators tagjai meg még inkább kívül estek ezen a téren. Ha egy láthatatlan erő elintéz egy láthatatlan erőt, azt senki se fogja észrevenni. Maximum személyes indíték állhat a háttérben.

Shu utolsó szavai visszhangoztak a fejemben: Nem vagyunk halhatatlanok vagy sebezhetetlenek. Asu sem volt az. Ezt el kell fogadnom, de minél erősebben próbálom, annál kevésbé megy. Én sem vagyok halhatatlan.

A beszélgetésünk óta eltelt már néhány nap. Azóta egyre gyakrabban találom magam a tizenegyedik szint szélén. Ez van legközelebb Tafthoz. Ha végiggondolom mi minden történt kettőnk között még azt is alig hiszem, hogy ezt a rövid időt együtt tudtuk tölteni. Egy dologban biztos vagyok. Ezt a boldogságot idebent már nem fogom többször megtalálni.

Nagyon sokszor elegendő lett volna csak egy kis lökés. Egy icipici, és már nem lennék ennek a világnak a része. Csak két dolog tartott vissza. Ha Shunak igaza van, és Asu nem halt meg, akkor még megvan rá az esély, hogy ha sikerül kijutni, akkor még összefuthatunk. Együtt már biztos nem leszünk, hisz Asu tisztában van az idebent zajló dolgokkal, és nem haragudhatok meg rá, amiért nem vár meg, és titokban azt reméltem Shunak nincs igaza a laboratóriumos dologban. Ez az egyik. A másik maga Shu, és a hozzáállása a dolgokhoz. Ha most itt vége lenne, az pont olyan, mintha egy ki nem mondott ígéretemet szegném meg.

Ironikus, nem? Mind a kettő ugyanarra a személyre vezethető vissza, de az egyik felem arra késztet emiatt, hogy ne adjam fel a harcot, és küzdjek továbbra is a kijutásért, míg a másik azt tanácsolja, hogy hagyjam a küzdelmet és élvezzem ki a helyet, ameddig az lehetséges. Egyszer ennek is vége lesz. Hacsak Shunak nem sikerül kitalálnia valamit.
Egy dolgot nem akartam.

Felejteni.
Cearso
Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
Egy kis helyiség... Exp_bal10/5900Egy kis helyiség... Exp_ures  (10/5900)
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

Egy kis helyiség... Empty Re: Egy kis helyiség...

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.