Csipkés Hegység

The member 'K1' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

The member 'Kanami Minagawa' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Egyelőre kiegyenlített a küzdelem, Hölgyeim és Uraim, a kék sarokban a Csipkés Hegység sztárjai a Majom-parádé!
A vörös sarokban a kihívók csapata, a sejtelmes K1, aki, ha a neve is úgy akarja, egyetlen kiütéssel is győzhet, és a bájos szexi! Kanami, aki semmiben sem szenved hiányt!
A közönség őrjöng!
A leányzó alig tudja lekaparni magáról a rajongóit, akik szó szerint körbeugrálják, és már szinte belemásznak a fejébe. De azért sikerül lehántani még egyet, még ha nem is oly egyszerű a sok önjelölt fodrásszal elbírni.
K1 pedig láthatóan emberére majmára talált, és hiába kóstolgatja, az egy kobak, 4 mancs és egy farkinca egyelőre többet ér, mint a páncélba bújt buzogány suhogtató. De majd elválik, következzék hát az utolsó, mindent eldöntő kör:
Harc!

K1 4 sebzést szenved
Kanami 4 sebzést szenved
Majom#2 kimúlik

Kanami Minagawa (Sebzés: Z:59 / S:64 / P:70, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 3.4 SP kiskörönként.)
K1 (Sebzés: 12, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 1.5 SP kiskörönként.)
Majom#1
Majom#3

Kanami Minagawa (22. szint): 85/85 HP, 23 páncél, 0/80 CSP
K1 (6. szint): 45/45 HP, 14 páncél, 13/35 CSP


Körben érvényes SP:
Kanami Minagawa: 4.2 SP
K1: 1.5 SP

figyeljetek oda a CSP használatra:

Nagyon örültem, hogy végre vége a pech szériámnak és Furtona ezúttal rám mosolygott. Ám mint tapasztaltam a szerencse asszonya elég kancsal lehet vagy éppen másra kezdett kacsingatni ugyanis eléggé rám járt a rúd. Valami felemelő érzés volt mikor eltaláltam annak a röhögő dögnek a fejét és végre a képére fagyaszthattam a vigyort. Valami azt súgta, ami jó azon nem kell változtatni így ismét a buksiját vettem célba. Ez nem tűnt valami bölcs húzásnak, mert a majom egy könnyed mozdulattal kitért a csapásom elől. Nem volt éppen felemelő látvány, de számítottam rá ezért nem estem kétségbe, még nem. Amikor a buzogány feje elért a lábam mellé megváltoztattam annak irányát és ezúttal felfelé repítettem, de nem az álla irányába, hanem a gyomrához.

Iskolai tapasztalatimnak hála tisztában voltam vele, kevés olyan rossz dolog van, mint mikor az embert teljes erőből gyomorszájon találják. Úgy véltem ez a két lábon járó bunda se ússza meg szárazon ezért ezt a megoldást választottam. Sajnálatos módon ez az állat jóval okosabb volt, mint ahogyan én azt gondoltam és mielőtt a támadásom elérhette volna, tett egy lépést hátra fele. Egy külső szemlélőnek úgy tűnhetett, hogy én előre- hátra lengetem a fegyveremet, mint egy igazi idióta. Ha ez nem lett volna elég, az a nyavalyás még rám is támadott és ő persze sikerrel járt. Kissé csikorgattam a fogaimat, de még nem vesztettem el a türelmemet, teljesen. Normál esetben lett volna néhány keresetlen szavam a tervezőjéhez, de mivel nem állítottam át a szociális szabályzót így képtelen voltam a káromkodásra.

Kétségbe esésemben egy elég gyerekes trükköt vetettem be, ami csak a rajzfilmekben sikerülhetett.
- Nézd! Ott egy banán. – mutattam balra miközben én a buzogánnyal jobbról céloztam meg a bordáit.

/Majom#1-öt veszi célba./

The member 'K1' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Nem igazán úgy álltak a dolgok ahogyan elterveztem, igazából lehet, hogy Isten keze van a dologban, hogy mi ne tudjunk itt ma győzni...

Ehh bullshit. Sosem voltam ilyen fura gondolatmeneten még és nem is most fogom elkezdeni. Egyszerűen rohadtul idegesítő kis dögök nem képesek meghalni végre. Ami piszkosul idegesítő tud lenne, pláne hogy az egyik kis tetves dög még mindig a hajamat tépkedi!

Hogy a szint szakadna a fejére az egész tetves bandának! Fúúú!!!!

-Te Ká ezek a kis dögök nem akarnak nyugodni végre!

Azonban be kellett látnom, hogy a rendszer miatt nem tudok rögtön szétcsapni köztük.

Milyen kellemetlen fejlemény nemde? Sebeznek engem tépik a fejemet, de a játék nem engedi hogy lépjek... Nice one! Szóval amíg én szépen kipihenem magamat addigis beszélgessünk egy kicsit a hüvelygombáról a mindennapi életről idebent. Szerintem kissé unalmassá vált mióta a frontharcosok nem igazán lépkednek előre a bossokban, de én meg még kevés vagyok hogy beindítsam az eseményeket, mondjuk ha 100as szinten lennék...

Hehe megint tudok ütni!

Szóval!

Próbálom ütni a megmaradt fullhps majmot miután két kiskörnyit töltöm a CSPt. Ha minden igaz emiatt újra tudok kettőt támadni... Ha nem sikítsatok, talán meghallom!

The member 'Kanami Minagawa' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Eru (25) | É:130 HP | F:41 | E:85 | K:37 | Gy: 105 | S:8 | P:50 /epikus van/
Takada (2) | É:15 HP | F:3 | E:3 | K:3 | Gy:3 | S:2 | P:2
Makuda (2) | É:20 HP | F:5 | E:5 | K:4 | Gy:4 | S:3 | P:2

Ki tudja, miért kerestétek fel éppen a Csipkés Hegységet, de találkozzatok és lépjetek be a kazamatába! Ez egyelőre egy bevezetőkör, harcra a következő körtől lehet számítani ^^
Szólimit 100 szó.

Eru mesélte, hogy van itt az első szinten egy alacsony szintű kazamata mégpedig a Csipkés hegységnél. El mesélt néhány információt, de mondta, hogy felajánlja a segítségét. Természetesen ezt elmondtam az öregnek is aki bele is egyezett, hogy jön. Nem sokkal később el is indult ahogy néztem. Viszont én még a városban maradtam utána nézni dolgoknak és még egyszer alaposan elolvastam a kis kézikönyvet, amin belül a statisztika pontok leírását olvastam. Eldöntöttem nagyjából, hogy milyen irányba szeretnék fejlődni. "Oké, akkor szerintem az agilitás, kitartás és erő lesz a középpontban, aztán lehet megyek egy kis életre is de ezt és a többi részét majd még meggondolom"

Ezek után úgy döntöttem, hogy akkor elindulok én is a találka pontra, nehogy a végén aztán nélkülem menjenek el. Az utam zökkenőmentesen történt szerencsére, bár nem tudom, hogy az szerencse-e, hogy nincs szörny ami után kaphatnék bármiféle tapasztalati pontot vagy esetleg felszerelést, mivel így lassul a fejlődésem. Mind egy is legalább nincs így veszélyben az életem, bár most egy kazamatába fogok menni, és ahogy megtanultam más MMORPG-ből, hogy nem egyszerűek, sokkal nehezebbek ilyen helyen a mobok, mint egy sima mezőn. Több élet, több sebzés.

Mikor oda értem láttam, hogy Takada már ott ül egy kidőlt fa törzsénél. "Gyanítom ránk vár, elég vakmerő lenne kezdőként és bármilyen tapasztalat nélkül bemenni... Főleg, hogy az se biztos, hogy ki lehet jutni vészhelyzet esetén. Nem hagyom hogy bárki meghaljon a csapatból!"-Tüzeltem fel magamat. Minden esetre mivel még Eru nem jött meg úgy döntöttem oda megyek az öreghez és beszélek vele míg a kis törpe meg nem jön.

Sziklák takarásában, árnyak közt rejtve figyeltem ahogy megbérkeztek. Furcsa, még igy sose voltam másokal. Már mint én voltam a tapasztaltabb. Eddig vagy egyedül, vagy pedig tapasztalt játékosokal kazamatáztam. Legutobb egy T4 kazamatában voltunk Hinariékal. Nekem az a szint még túl magas, de nekik gyerek játék. Most talán Takada és Makuda vannak pont ugyan igy.
-Helloka. Már vártam egy ideje, ne aggodjatok nem unatkoztam.-
Elöbujtam egyik szikla takarásábol közben vidáman imtegettem.
-Akkor!-Kezdtem neki kicsit fönökös stilusban. Ami miatt kicsit komikusnak latszom csipöre tett kezeimel.-Három hullám lesz, mindig minden új hullámnál én leszek elöl. Igy támadások első köre engem ér. Ti pedig védve lesztek, ha biztonságisnak erzitek támadjatok. Hp csíkotok pirosba megy azonal teleport kristályal meneküljetek! Kapís?

Már éppen kérdeztem volna Takadát, hogy mióta vár itt ránk, mikor Eru szokásához híven megint előbukkant a semmiből. Viszont már meg se lepődtem rajta, hogy ezt csinálja, legalább most nem ijesztett minket. "Bártudnám miért csinálja ezt?" Gondolom magamba.

Minden esetre kedvesen üdvözöltem a kis lolit
-Szia!- köszönök neki egy mosollyal. Mikor Takada feltett kérdéseket a kazamatával kapcsolatban elgondolkodtam, hogy szerintem itt hasonló képpen működik mint más RPG-ben
-Tekintve, hogy ez egy MMORPG szerintem nem sokban különbözik a többitől, tehát úgy van ahogy mondod, tehát a legelső hullám a legkönnyebb és végül az utolsó a legnehezebb, gondolom én- vakarom a fejem elbizonytalanodva - de ha esetleg nem így van, Eru majd kijavít, mellesleg ha probléma van akkor azt tesszük amit mondott.
-De szerintem nem lesz baj- mosolygok az öregre

Pattanok fel a szikláról és indulok a kazamata bejárata felé

Ahogy beléptünk a kazamatába nem kellett sokat várni az első hullámra. Egyszer csak elő ugrott a semmiből két humanoid varangy, amik hát, fogalmazzunk szépen nem a legszebb szörnyek, persze mit is várok egy varangytól. Minden esetre valami miatt nagyon szúrta a szemüket Eru, pedig nem egy kiemelkedő alak, a szintet leszámítva. De ahogy néztem ezeket a varangyokat nem tűntek túl erősnek, bár lehet, hogy Takadának és nekem azok lennének.

Végül úgy döntöttem, hogy nem fogok ott állni és bámulni, hiszen nem azért jöttem. Egyből támadást is indítottam az egyik varangykatona ellen, méghozzá egy egyszerű kis rohammal, hogy csökkentsem a távolságot utána pedig egy fentről indított vágással támadtam.

/Támadom: Varangykatona #1 és használom az ELEMZŐ képességet/

Takada nem rajong különösebben a matekért, ezek a számtan tanárok meg még rondák is mellé. Így nem nagyon töpreng mi legyen. ~Móka-san úgy tűnik blokkol…~ A harcművész ezért nem számít támadásra, tesz néhány lépést oldalra, csak hogy tiszta célpontba legyen az egyik csúfság, nehogy véletlen Erut találja el. Kezében a kusari-gama felzúg ahogy megpörgeti.
Még érzékeli, hogy mellőle Makuda is előre lendül megelőzve őt, ráront a hozzá közelebb lévő ellenfélre. Takada a másik célpontot szemeli ki. A felpörgetett fegyvere sarlóját lendíti előre az ellenfele lábai irányába, de mintha csak elrontaná a támadást az ellenfél mögé céloz. Amint a fegyver túllendül a varangykatonán az öregúr a súlynál fogva visszarántja a láncot, így a sarló hátulról éri a szörnyet. Kis szerencsével az eltalált láb inát is átvághatja, így kiszolgáltatva az ellenfelet Eru támadásának.

/Támadja varangykatona #2/

-Hát nos változó a dolog, egy kazamatában soha semmiben sem lehetsz biztos. -idézem fel tapasztalataim. Emlékszem amikor még 50 szintű megannyi kazamatát megjárt céh társaim is meglepődtek az egyik hullám mobjain.
-Néha van első hullám elég nehéz tud lenni, de ezen a szinten nincs mitől tartani. Igazából egyedül is végig tudnátok vinni talán. - Közben lépkedünk előre és belépünk a kazamata területére, ahol két aranyos breki kerül elő. -Ohh játszani szeretnének. -Makuda és Takada már kezelésbe is vette őket. Szerencse, hogy könnyű ellenfeleink vannak igy az első ilyen kirándulásuk siker élmény gazdagítja majd.
-Jól csináltátok, ezzel meg is volna az első hullám. - Mondom mi közben támadom a két brekucit. - A következő körbe is igy csináljátok, az én élet pontom és páncélom legmagasabb. - Nem kell további magyarázat, ebből adódóan én több támadást kibirok mint ők ketten együttvéve. Majd eljön az idő amikor viszont ők egyedül és ki tisztítanak egy ilyen kazamatát sokkal magasabb szinteken.

/Támadom 1#-2# Varangykatonát. /

A két varangy olyan hamar kimúlt, hogy azt fel se tudtam fogni, csupán csak egy pillanatra lettem figyelmes az pedig a szétrepülő pixelek.
- Hát ez elég könnyen ment.-mondom őszintén
Ezután meglátunk egy ládát- Remélem jó cuccok lesznek benne. "Nem is tűnik olyan nehéznek ez a kazamata, vajon milyen egy magasabb szintű?"
Mire ezt végig gondolom és közelebb érünk a ládához előugrik 6 kis pók. Amiből kettő egyből meg is támadott.
- Miért pont pókoknak kell védeni a ládát, utálom a pókokat, főleg a kicsiket! - ordítva panaszkodok.
Minden estre itt se várok sokat. Kihúzom a kardom és rárontok az egyik kis pókra.

/Támadom: Kis vadászpók #3 előtte és aktiválom az észlelésem/

The member 'Makuda' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Kicsit kedvtelenül álldogáltam, azt hittem többen lesznek a Brekik. Legalább hárman vagy négyen, de úgy látszik a sors kockája most igy fordult. Azért igy is jó, nem a közepébe csöppentek bele az ifjoncok. A gondolaton jót kuncogok még kezeim is számra tapasztom. Mind e ketten sokkal idősebbek nálam még hogy ifjoncok jó vicc.
-Ügyesek voltatok, de ne bízd el magad Makuu. - Meg láttam a ládát és az elő rajzó pókokat is. - ISTENEM DE ARANYOSAK! -Felkiáltok vékony hangomon. Meg is szemlélem a pókocskákat, tényleg annyira aprók úgy meg ölelgetném őket. A láda tartalma különösebben nem érdekel akár mi is van benne az a társaimnak adom, ha szükségük van rá. Neki is lendülök, jól meg ölelgessem mindegyik pókocskát. Bal kezemmel ahogy meg érintem őket, egyenként pixelekre pukkannak.


/Kis Vadászpók #1-6 Támadom és elpixelezem/

Az öreg mire kettőt számol, a varangyizék elpukkannak. ~De legalább mozogtam egy keveset~ gondolja, miközben az ifjak megbeszélik a küzdelem egyszerűségét. Makuda és Eru elindul felfelé egy meredélyen, melynek tetején mintha megcsillanna valami fémesen a napfény.

Takada is elindul, de mivel nem rutinos hegymászó nem felfele néz, hanem le a lábba alá, mert mégis csak egy hegyi ösvényen baktatnak felfelé. Talán az út kétharmada felé jár, amikor nagy izgalom kerekedik előtte.
Aztán már csak azt érzi, hogy valami megcsípi, sőt nem is valami, hanem valamik. Két pók mászik rá, és nem nagyon zavartatják magukat, hogy milyen vastag a ruha, csúnyán megmarják a harcművészt. A kardforgató kikelve magából háborog, míg Eru az elragadtatottságának hangot adva veszi „kezelésbe” a kis dögöket. ~Mi… Hogy… Most akkor…~ Próbálja Takada nyomon követni az eseményeket, de már csak az tudatosul benne, hogy az árnyharcos akkora hévvel ölelgette meg az ízeltlábúakat, hogy a levegő olyan hirtelenséggel távozott belőlük, amit a beépített biztossági szelepük már nem bírt és sorra szétpukkantak.
– Makuda san, a láda a tiéd. – mondja a fiúnak, majd a még ifjabbhoz fordul. – Hacsak Eru san nem gondolja másként.

/Bekapcsolom a keresést/