Kezdetek Mezeje

Eléggé sértette az önbecsülésem a legutóbbi vereségünk a manókkal szemben. De komolyan tetves Manók amolyan orosz módi néphadsereggel nyomtak le minket, persze nem mintha lett volna áldozatunk- hála az égnek -de akkor is rosszul esik az embernek ha elverik ezek az apró mobok. Így hát bár szomorúan köszöntem el a többiektől az előző menet végén, mégis megígértem nekik, hogy egyszer visszatérünk és akkor majd lenyomjuk őket. Már csak azért is mert sértette a önbecsülésemet. Arról nem is beszélve, hogy otthon még rá is tettek egy lapáttal a csajok és jól ki is nevettek miatta. Szóval vörösödő dühös fejjel töltöttem az akkori nap megmaradt részét.
De most! De most aztán! Eljő a sötétség fellege a Manók földjére és a mi hármasunk bosszútól átitva fogja őket lenyomni!- remélem.
Így aztán bár a gondolataim az epikusabbnál epikusabb dolgokkal volt megtelve mégis a "való SAO világban" meghívót küldött Pinkunak és Ritsunak is. Felvettem az új szuper felszerelésemet és egy bátor mosollyal hagytam magukra az idegesítő otthonomat. Kisétálva a megnevezett területre azonban még csak én voltam ott, így leülve az egyik kényelmesnek tűnő helyre vártam a többieket.

-Szia Pinku!-köszöntem a mindig túlpörgő lánynak. Persze a kérdése azonnal eltalált és a szívem felé kaptam azonnal. Persze vettem gyorsan egy mély levegőt amivel azonnal rendbe jöttem. -Hát... a múlkori megviselt és amiatt. Nos aggódom egy kicsit most mi lesz velünk.-majd néztem végig rajta és az új cuccain-Menő ám! Klántárs!-hívtam fel a figyelmét rá, hogy mostmár egy céhben vagyunk és úgy csapatjuk a kazamatát.-Elvileg jön... bár ahogyan te ő sem írt vissza, hogy vajon itt lesz-e.-Hát igen egyikőjük sem írt vissza, hogy jönne egy levéllel, de hát ez van. Nem baj, a lényeg, hogy végre van egy társam akivel beszélhetek. Bár ahogyan elnézem a horizonton jön felfelé egy éppen Ritsu alakú valaki.-Szia Ritsu! Pihend ki magad aztán akkor majd bemegyünk.-mondtam neki mire egy elég fura bókot kaptam tőle. Kicsit zavarba is jöttem, és a tarkómra kaptam a kezemet, majd feleltem neki:-Hát meglehet, bár nem valószínű...-majd kaptam egy kicsit később egy másik kérdést is. Erre már elkomolyodtam és felálltam-kihúztam magamat elővéve az új kaszámat.
-Hmmm.. Nos először belovagolunk és meglátjuk mi lesz...-bár amint ezt kimondtam valami megmozdult mellettem:-Srácok itt vannak!-nézek végig a közeledő csigákat. Tapasztalataimat és tudásomat összeszedve lelassult körülöttem az idő és szinte egy szupergép gyorsaságával számoltam ki, hogy mit hogyan kéne támadnunk.
-Srácok figyeljetek a terv a következő!-kezdek bele a dologba:-Ha minden igaz, akkor én és Ritsu meg tudunk ölni kettőt ha én beleütök kettőt ő pedig egyet. Pinku ha jól láttam a cuccaidon akkor te kitudod végezni a maradék kettőt szinte azonnal. Jó lesz így?-Vázoltam fel a tervet és kezdve bele ütöttem bele kettőt az első csigába és még kettőt a másodikba.

Elvileg van 4 támadásom: 2 #1 Kék Csiga és 2 #2 Kék Csigába megy

Ennyire OP lett valaki egy gear miatt?! Ez egyszerűen túl.... bullshit!-háborogtam magamban leesett állal, hogy mégis mennyire erős lett Pinku ennyire kis idő alatt. Persze a céhlogó sokat árul el a dologról, hogy vajon honnan van a gear, szóval lehet nekem is jól jönne a fejlődésben egy céh. Végülis lehet, hogy majd később rákérdek nála.-Néztem végig az üres területen, majd ahogyan Pinku kérdezett tőlem hamar feleltem is egy hüvelykujj mutatása közben:
-Döbbenetes voltál csajszi! Ilyen nagy fejlődést! Figyu...-kezdtem volna bele a mondandómba, amikor hirtelen egy rakat madár támadott meg minket és jól meg is tépkedtek minket.
Pinku jól vagy?!-néztem rá, miközben a saját HP-mat néztem meg ijedtségből, majd jobban megvizsgálva az ellenfeleket mondtam Pinkunak:-Ez furcsa nem rémlik, hogy valaha láttam volna ilyen mobokat... Ennyi idővel a kezdés után csak nem találtunk egy új fajtát?! Na mindegy Pinku! Így arra kell hagyatkoznunk amit a józan ész diktál, addig üssük őket, amíg szét nem esnek!-mondtam neki, miközben összeszedve minden erőmet szépen sorban estem neki a sasoknak. Remélem nem lesznek sokkal erősebbek a csigáknál, mert lassan kifogyunk valószínüleg mind a ketten a támadásokból és pihennünk kellesz...
Ugrottam neki az egyik sasnak, és szerencsémre a hosszú fegyveremmel el is tudom őket érni. Persze miért is ne most jönne elő egy nyomorult új mobfajta amikor éppen bizonyítani akarunk, hogy nekünk megy egy ilyen kazamata kitakarítása?!-bosszankodtam magamban a harc közben.

Támadom Sas #1-t ha meghalna a támadásaim alatt akkor sorban megyek a következőre amíg mind a 4 támadásom ki nem ment.
Szóval összesítve: támadom Sas #1-t majd ha meghalt Sas #2-t és így tovább.

Pinkunak nagyon jól esik a dícséret, és mosolyog is mint a tejbetök. Bár ez nem is nagyon tart sokáig, hiszen már rontanak is rájuk a madarak. A leányzó is hírtelen a saját HP-ját nézi, majd rá Sakuzóra.
- Igen jól vagyok, Csak 3 pontot vettek le tőlem. Akkor azt mondod hogy addig üssem őket ameddig csak lehet igaz? Heh. Tetszik ez a stratégia. - Amint egy kicsit szabadul, hátra ugrik majd beáll egy alap állásba, egy felfelé irányuló vágással igyekszik megsebezni az első sast, ha méh él. Ha nem, akkor megy maradék életbenlévő sasra támad. A lány szinte már gyönyörű táncot lejtve mozog a sasok között, akikbe rendbe bele vág, annyit amennyit kell. Látni is jó már azt, ahogy Pinku szinte már táncolva tűzi kardélre a sasokat, egytől egyik mindet amennyi megmaradt, vagy éppen amennyit kell. Mind ezt nagy mosollyal az arcán. Amint végez az egész támadással, egy popsira huppanással nyugtázza az egészet, és egy kellemes sóhajtást lejt.
- áááh remélm már nem jön semmi más, és megkapjuk adíjunkat. És alig várom hogy ezt elmeséljen Chancherynek.

Támadom a megmaradt Sasokat, ha kell akkor Sas#1-től Sas#5-ig
Ha viszont Sakuzo megölt 4-et, akkor a megmaradt Sas-t támadom meg

Sikeresen legyőztük ezeket a lényeket is, bár még sosem láttam vagy hallottam ilyen mobokról. Fura, hogy azóta a 6 év óta mióta fut a játék még képes új lényekkel megajándékozni a játékosokat.-persze nem is ragadtunk le sokáig ezeknél, hiszen hamar sikerült mindet elpixelezni. Ezután pedig ketten mentünk tovább a kazamata vége felé.
-Úgy néz ki ebben a körben most szerencsések vagyunk nem igaz?-kérdeztem a társamtól, miközben sétáltunk, hogy elüssük az időt.
Persze nem kellett túl sokat sétálnunk ahhoz, hogy egy újabb bandába botoljunk.
Most pedig nyálkák jöttek, ez még jó hír is, hiszen ha jól emlékszem, akkor ezeknek sincsen túl sok hp-juk, viszont egy picit rossz hír, hogy én el vagyok fáradva. Ha jól számolok fejben, akkor neki sem lehet sokkal több megmaradt ereje, hiszen legalább annyit ütött, mint én...-kezdtem el gondolkodni, mielőtt tovább mehettünk volna az ellenségre.
-Pinku rakjunk össze egy tervet...-szóltam neki kicsit komolyabban:- Eléggé fáradtak vagyunk a játék szerint, ami annyiból baj, hogy mielőtt harcolnánk lehet pihenni is kéne, viszont ha így teszünk kockáztatunk megint... Viszont...-fordultam a nyálkák felé és az egyik kezemmel megragadtam az államat, amolyan gondolkodás céljából.-Ha jól emlékszem akkor 15 hp-juk van ezeknek, szóval ha nagyon profik vagyunk....-kezdtem el fejben kiszámolni a köröket.-Akkor elvileg egyhitelni tudjuk őket egy kör alatt. Mit szólsz?-ha pedig rábólint, akkor bele is kezdek a tervembe:- Szerencsémre elég sokat tanultam a játékról mielőtt beléptem, szóval ha én megsebzem mindkettőt azzal a kevéssel is amim nekem van, akkor elvileg neked le kell tudnod sebezni a maradék 11 hp-jukat. Ha pedig ez így összejön...-néztem ismét Pinkura- Akkor elvileg megbosszultuk az előző vereségünket.-Ha mindenre rábólint és nem pihenünk egy kört sem, akkor én a terv szerint megütöm az első és a második nyálkát is, majd átadva a stafétát Pinkunak remélem, hogy nem számoltam el magamat.

Támadom egyszer Zöld Nyálka #1-t aztán támadom Zöld Nyálka #2-t