Ölelés

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Go down

default Ölelés

Témanyitás by Cardinal on Vas. Ápr. 20 2014, 19:05

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban...

Anatole Saito
Élet: 100 HP
Fegyverkezelés: 25
Erő: 45
Kitartás: 15
Gyorsaság: 38
Speciális képesség: 10
Páncél: 27

Tatsuki Ranmaru
Élet: 95 HP
Fegyverkezelés: 51
Sebzés: 26
Kitartás: 13
Gyorsaság: 34
Speciális képesség: 12
Páncél: 11

Anatole Saito sikeres találathoz 5-öt vagy nagyobbat kell dobjon, minden 5. támadásakor pihen, speciális képesség használatához 4-et vagy nagyobbat kell dobnia.
Tatsuki Ranmaru sikeres találathoz 3-at vagy nagyobbat kell dobjon, minden 4. támadásakor pihen, speciális képesség használatához 2-t vagy nagyobbat kell dobnia.

Támadások sorrendje és száma egy körben:
Anatole Saito
Tatsuki Ranmaru
Cardinal
Cardinal
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 3181
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
Ölelés Vo36oi0/0Ölelés 2yjvlht  (0/0)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Vas. Ápr. 20 2014, 19:07

Örömmel konstatáltam, hogy az este folyamán is nyitva hagyták a nagytorna kapuit. Artemisszel az oldalamon, izgatottan surrantunk be. Lopakodásom deaktiváltam, amint nem volt már rá szükségem. Tervem természetesen a legjobb úton haladt a megvalósulás felé. Lehívtam a menümet, és izgatottan számoltam utána a hátralévő perceknek.
Szükségét éreztem, hogy pozícionáljam a fejemben ezt a kihívást. Én indítványoztam, abban a pillanatban, amikor az idomár utolsó találata elért, és a jövőre vonatkozó terveim összeomlottak, életre hívva azok B variánsát: akkor is meg akartam mérkőzni a kováccsal! A kivitelezés innentől kezdve szánalmasan könnyű volt, hiszen ez az online világ temérdek lehetőségét kínálta a két személy közötti privát adatcserének. Egy megírt üzenet, elégedett bólintás a végén, majd az elküldése… És már itt is álltam az egyik aréna közepén, az érkezését várva. Mint máskor, most is az okozott a legtöbb fejtörést, hogy mit is várok a harctól. Fogalmam sem volt, hogy egész pontosan mi motivál. Érzelmektől hajtott kitörés szülte ezt az ötletet, és most némileg zavartan pislogtam körbe. Megszorítottam a markomba simuló Fényt, hogy némi bátorságot nyerjek belőle.
 
Csüggedésem az éjszaka sötétjével nehezedett a vállamra. Néptelen volt a kolosszus.
Kavicsot emeltem fel a földről. Hogy elűzzem a hangtalanságot, aktiváltam egy kezdetleges dobó-skillt, és némi fényeffekt kíséretében messze hajítottam. Éjjellátásommal követtem útját. – Mi lehet veled is, Mizuki? – kérdeztem a zavaros égbolttól. Ő volt az, aki elindított az utamon, vele lőttem ki az első nyílvesszőket. Másodpercekkel később tudatosult csak bennem, hogy elragadott a nosztalgia árja.
Megpróbáltam lezárni magamról a tespedtséget, és élesítettem az érzékeimet. Fókuszaimat szétszórtam, látásom aktív volt. Nem vettem volna jó néven, ha az öreg harcos mögém tud settenkedni…

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
Ölelés Vo36oi115/1700Ölelés 2yjvlht  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Ápr. 20 2014, 19:10

Határtalan büszkeség tölti el minden porcikámat, s bár eddig sem úgy közlekedtem, mint egy orángután, most még magamhoz képest is hetykébben járok a rajongóim körében. Nem lenne pedig szabad, hiszen az egy dolog, hogy megnyertem a Stella kupát, aminek valljuk be, nagy esélyese voltam, ugyanakkor rengeteg szerencse is kellett hozzá, ráadásul a Nován irtóra lebőgtem. Tulajdonképpen nem is tudom minek jelentkeztem oda is, talán kezd eluralkodni rajtam a harcmánia? Pedig csöppet sem tudtam odafigyelni, teljesen másfelé jártak már a gondolataim. Hiába az immáron a hátamra tökéletesen simuló ritka köpeny, melynek első létező példányát a magaménak tudhatom, mégis hiányérzetem van. Nem a Nova elvesztése miatt, hanem azért, mert az örömömet nem oszthatom meg senkivel sem.

Magányosan rovom az utcákat, egymagam vagyok a gondolataimmal és érzéseimmel összezárva. Céhtársaim ellen kellett harcolnom, úgy sejtem nem kívánatos társaság lennék most számukra. Hamar elcsomagolom inventorymba a köpenyt, nem akarok vele kérkedni, majd a következő bossharcon debütálhat. Megszabadulok a maszktól is, mi inkább felismerhetővé tesz a kupa után, mintsem ismeretlenné. Egyszerű ruhát öltök, mi mellőzi a tőlem megszokható eleganciát. Kerülöm az embereket, nem kívánok fürdőzni tovább a dicsőségben, a magány most sokkal inkább megvigasztal. Gondolatban a kedvesemmel lehetek így, győzelmemet a kint lévő Violának ajánlom, ki most bizonyára nagyon büszke lenne rám. Azonban hiába merengek tovább, nem tudok rájönni, hogy Vion kívül mi lehet még az, aminek a hiánya egyre nagyobb ürességet fal magának bennem.
Üzenetet kapok. Hétköznapi dolog, nem kellene meglepődöm rajta. Nem akarok most gratulációkat vagy irigy szitkokat olvasni. Nem is érdekel igazán. A fene egye meg, dehogynem! Határtalan kíváncsiságom ismét győz, s már olvasom is a rövidke levélkét.
Ő hív...
Ő!
S én már rohanok is, mint egy hősszerelmes, anélkül hogy egy pillanatra is végiggondolnám, hogy hirtelen döntésem milyen következményekkel járhat. Egészen addig futok, míg látótávolságba nem kerül a stadion. Innentől kezdve magabiztos, ugyanakkor rettentően izgatott sétába fogok. Azért azt mégsem láthatja, hogy loholtam idáig. Egy mellékutcába húzódva rögtön megszokott elegáns öltözetemre váltok, előtte patinásan kell megjelennem. Tényleg olyan vagyok, mint egy szerelmes tinédzser, ez nevetséges. Ő csak Ran... Fenét! Ő RAN! És kihívott. Visszavágót akar. Már tudom mi okozta a hiányérzetem! Nem mérkőzhettünk meg egymással, kiejtették azelőtt, hogy a döntőt megvívhattuk volna. Pedig nekünk kellett volna ott lennünk, nekünk kettőnknek. Ezzel persze nem azt mondom, hogy Mirika nem volt kiváló ellenfél, egyszerűen csak látnia kellett volna a közönségnek a végső összecsapásunkat. Talán még a győzelmet is átengedtem volna neki, kárpótlásképpen a legutóbbi ellenem elszenvedett vereségéért. Átengedtem volna?
- Szép estét! - köszönök kurtán, ahogy megállok vele szemben az aréna egyik bejáratánál, s érzem, ahogy a torkomban dobog a szívem. Eljött hát az a nap, amit régóta várok. A visszavágó napja!
Anatole Saito
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
Ölelés Vo36oi10/5000Ölelés 2yjvlht  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Vas. Ápr. 20 2014, 19:13

Gyártásból kivont bútordarabnak éreztem magam a kovács Anatole ruházatát elnézve. Én meg itt álltam, letűnt korok ruháiban és páncélzatában. A reményteljes jövő egyetlen ragyogó csillagát a kezemben szorongattam. Jól esett, ahogy hozzám simult. Artemisz volt az.
Szervusz! – mértem fel a fókuszaimmal ellenfelemet.
A peckes járás. A csillogó tekintet. A tartása. Megjelenése. Úgy éreztem, ezzel a négy fogalommal tökéletesen definiálható Anatole. Az Artes céhvezére. Keserű íz gyűlt a számba. Nekem a JL-ben lett volna a helyem, céhtársaim körében. A kilépésemmel azonban ugrás-szerűen növekedni kezdett a céh aktivitása. És új képességemnek hála én is erősen szintesedtem. Kíváncsian fürkésztem a kovácsot. Az ő zsebében is lapul vajon hasonló trükk?
Feleslegesnek éreztem minden szót, ami elhangozhat. Persze biztos voltam benne, hogy ez Anatole-t nem fogja megakadályozni abban, hogy végeláthatatlanul szaporítsa őket. Talán ez az ő trükkje – gondolkodtam el.
Köszönöm, hogy eljöttél – futottam le a fárasztó, hétköznapi, mindennapos, emberek közötti kommunikációs szabályok muszáj-körét. – Szeretném, ha te támadnál előbb – mondtam. Igazából számításaim szerint értelemszerűen ő volt egyébként is, aki az első csapásra felkészülhetett.
Beállítások –> Speciális beállítások –> Helyszín speciális beállításai –> Engedély a harctér aktiválásához –> Engedélyezve!
Nem is volt annyira bonyolult, mint gondoltam. Újra végigzongoráztam menürendszeremben a visszautat, majd lezártam a panelem. A korábban már nem egyszer látott módon lépett működésbe a kolosszeum küzdőtere. – Készen állsz akkor a párbajra, igaz? – kérdeztem. A Fény a kezembe simult. Nem húztam még ki, majd a visszaszámolás végén. Addig nem is termelődött volna íj bele. Viszont a kezem ügyében tartottam.
Köszönöm, hogy eljöttél – ismételtem meg még egyszer a korábbit. Tényleg hálás voltam, amiért itt volt. Bár nem értettem, hogy pontosan miért is… De reméltem, hogy ezzel a küzdelemmel választ kapok rá, és megértem ezt az érzésem.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
Ölelés Vo36oi115/1700Ölelés 2yjvlht  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Ápr. 20 2014, 19:17

Habár köztudottan izgága fickó vagyok, mégsem tartom türelmetlen embernek magam. Mégis, akárhányszor találkozunk Ranmaruval, végtelenül irigylem tőle a végtelen türelmét, a mégis nyughatatlan, szűnni nem akaró elemzéseit, a vasakaratát és a szikár tartását, amely olyanná teszi előttem, mint egy évezredes fenséges kősziklát. Megtörhetetlen. Legutóbb mégis valami elroppant benne, s én azóta is szüntelenül bűntudatot generálok magamban amiatt. Én voltam a hibás, én tettem vele! De olyan nagy bűn, hogy nap mint nap versenyre kívánok kélni vele. Örök motivációm, hogy lekörözzem, de sosem fogom tudni elérni a kitűzött célom. El akarom érni? Vagy a célegyenesben mindig lassítok kicsit? Ha egyszer lekörözném, talán motiváltságomat veszíteném örökre. Visszaengedném magam elé? Az mégis hogy venné ki magát. Győzni akarok most is! Győzni akarok?
- Szívesen jöttem. - vált arcom az eddigi megilletődött mimikából sokkal elszántabbá egy félmosollyal - Tartozunk ezzel egymásnak! - Igen, ez még jár nekünk. Ez még jár nekem! Akkor is, ha veszítek, azért is, hogy veszítsek! De nem fogom hagyni magam csak úgy legyőzni, utolsó csepp erőmig harcolni fogok, hogy megnehezítsem a dolgát.
Változott azonban a felállás a korábbi harcunkhoz képest. Kasztot váltottam, sokkalta nehezebb
zúzófegyverem van már, mit forgatni még kissé nehézkes, pláne úgy, hogy Ran fürgeségével és reakcióidejével amúgy is nehéz felvennem a versenyt. Erősen megszorítom a kezemben Baran tábornok pörölyét, jólesett a súlya, mi kezemet húzta. Farkasszemet nézünk egymással, mint valami western filmben, majd kisvártatva érkezik a párbajra hívás is. Egész életes harcot választok, úgy tudjuk igazán kihasználni mindketten az adottságainkat.
- Ezúttal cselvetések nélkül - pakolom el látványosan poti és kristálytartó övemet az inventorymba, egyértelműsítve, hogy tiszta küzdelmet kívánok vívni. Mindkét kezemmel megmarkolom pörölyömet és egyszerű rohamozásba kezdek eleget téve kérésének. Nincs cselezés, nincs extra mozdulat, csupán nyers erővel mozgatott nehéz fém. Ki akarom ugrasztani a nyulat a bokorból, mert az nyilvánvaló, hogy nem akar elszenvedni immáron egy harcostól egy kemény ütést.


A kockadobás eredmény: luft

Ölelés 4766612103_86ee832108_s
Anatole Saito
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
Ölelés Vo36oi10/5000Ölelés 2yjvlht  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Vas. Ápr. 20 2014, 19:20

Ezúttal nem számolgattam. Sok energiát öltem abba, hogy most ne foglalkozzam ilyesmivel. Anatole esetében felesleges. Egy csatában alapvetően rengeteg a változó, viszont ő volt a két lábon járó Jelkép. Jelképe a meglepetéseknek, a váratlan fordulatoknak. Logikája néha alábukott az érthetőség horizontján, hogy aztán lángoló gázóriásként emelkedjen fel, és fényeskedjen. Véghezvigye a lehetetlent, és kusza összevisszaságával rendet teremtsen. Kis senkiként állt előttem az Ököl toborzóján. Nem bizonyított, nem tett semmit, de ott volt. Pont kevés volt ez a nekem. Most pedig a céhek égboltján fényeskedő nap az Artes. Az ő céhe. Ő, Anatola, a kovács nem az enyém. Ahogy céhem tagjai sem az enyémek. Én sem vagyok már a céhemé. És Ököl sincs már.
Spirálszerűen omlott minden magába. Talán Anatole elutasítása volt a gócpont? Onnan indult minden? Késztetést éreztem, hogy szorosan magamhoz öleljem. Nem értettem miért és honnan jött a késztetés, és ez összezavart.
Fuldoklóként bukkantam ki saját érzéseim és gondolataim háborgó tengeréből, hogy a harcra koncentrálhassak.
Gyerünk! – mondtam inkább magamnak és Artemisnek, mint a velem szemben álló fiúnak, mégis ő indult meg felém.
Ha nem állította volna, hogy nincs több trükk, most bizony veszetten kerestem volna. Így viszont… Nem volt túl sok esélye. Én nem váltottam kasztot. Azóta íjász voltam, hogy csak az eszemet tudom. Egy frontális támadás még jelentős pontkülönbség esetén sem jelenthet már problémát. Ennél több az az íjász, aki megéri ezt a szintet. Láttam már néhány dolgot.
A támadása elsüvített mellettem, az én kezem alatt pedig fényt termelt a nyílvessző. Elég messze voltam Anatole-tól, hogy lőni tudjak, de elég közel, hogy ne téveszthessem el…
 
Arra gondoltam közben… Az a gondolat kezdett megfogalmazódni bennem… Felmerült bennem, hogy… Az jutott eszembe…
Érted, ha azt mondom, hogy más a csel, és más a csalás? – próbáltam megosztani vele azt, ami a fejemben motoszkált. Nem tudtam pontosan megfogalmazni. Sosem voltam jó az ilyesmiben.


A kockadobás eredmény: találat

Ölelés 4766610511_dda12706fc_s

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
Ölelés Vo36oi115/1700Ölelés 2yjvlht  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Ápr. 20 2014, 19:30

Sokkal gyorsabb vagyok, mint ahogyan azt reméltem. Azt nem merném megkockáztatni, hogy gyorsabb is lennék Ranmarunál, hiszen ahhoz még nem mozogtunk eleget, de bízom benne, hogy már koránt sincs akkora fölénye velem szemben, mint ezidáig. Kifizetődőnek látszik az a rengeteg pont, amit gyorsaságra tettem, azt viszont nem is gondoltam volna, hogy már az élbolyban járok ezzel a tempóval. Az nyilvánvaló, hogy Ran csakis a leggyorsabbak közé tartozhat, ki merné ezt megkérdőjelezni?
- Gondolom csalás az, amit csak az egyik fél tud megtenni... Neked nincsenek potijaid és kristályaid, amiket bevethetnél ellenem. Nekem viszont nincs yaganom. - intézek felé a sokat sejtető mosolyt, majd megindulok. Vajon most is engem páztáz a rendszer adta extra szemeivel?
Az rögtön egyértelművé válik, hogy a fegyverkezelésemen van mit javítani, hisz a Stellán nem tűntem lemaradozottnak, Ran viszont a non plusz ultra az ügyességet tekintve. Talán nem is kellene szégyenkeznem a luftom miatt, főleg, hogy várható volt az első sikertelenségem. Tekintetemmel nem a pörölyöm mozdulatsorát és a fegyver kifutását követem végig, ahogy az amatőrök tennék, hanem Ran lábainak mozdulását. Merre tér ki? Sarkaz, vagy csak elmozdul. Mögé tudok kerülni? Mögé tudok kerülni! Fuss Anatole, fuss, mintha az életed múlna rajta! Meglátjuk a kigáncsolás csalásnak számít-e, vagy számára is megengedett cselezésnek. Megpróbálom kirúgni alóla a lábát, hogy közben elkalapálva földre vigyem. Minden csak a gyorsaságomon és az ügyességemen múlik! Fogat összeszorít, műveletet végrehajt! Bakker, mintha tízszeresen lelassítva látnám a világot >.>

A kockadobás eredmény: luft

Ölelés 4767251444_0f76bf2817_s
Anatole Saito
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
Ölelés Vo36oi10/5000Ölelés 2yjvlht  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Vas. Ápr. 20 2014, 19:33

Yaganod neked nincs. Más képességem meg nekem nincs. – Ennél jobb és okosabb okfejtést vártam tőle. Meglepve néztem rá – éppenséggel a valódi tekintetemmel, hiszen nem akartam energiát pazarolni a yagan aktiválásába, vele szemben ennél sokkal okosabban akartam tartalékolni az erőforrásaimat. – Izgulsz? – kérdeztem rá. Megfigyeléseim szerint ez az emberi tényező tudta ennyire visszavetni a teljesítést.
Potijaim nekem nincsenek, de lehetnének. Az nem csalás – hívtam fel figyelmét a gondolkodásában rejlő hibákra.
A Fény segített engem ebben a küzdelemben, így természetes volt, hogy célba találok. Lehet, hogy ruházkodásban komoly különbségek voltak közöttünk, de engem egy legendás fegyver segített. Ő pedig… bár Anatole volt, de mégis csak most váltott kasztot. Talán túl sok volt elvárni tőle fegyverének helyes kezelését. És tudtam: a harcos kasztra jellemző a magas erő. Csak egyszer találjon el, és három korábbi csapásom erejével fog felérni ez a támadás.
Odafigyeltem, hogy ne bukjak el a lábában. Piszkos harcmodor. Horkantottam. Több tiszteletet! – Kérlek – nyögtem fel elégedetlenül.
Anatole ügyes volt, de… kapkodott. Kapálózott. Idétlen volt. Nem is tudom… Nyilván kevés volt arra a csata néhány másodperce, hogy hosszú távú statisztikai előrejelzéseket vonhassak le, mégis úgy éreztem, mintha csak kaszálna lábával-kezével-fegyverével.
Szedd össze magad, kovács! – csattantam fel. Próbáltam csitulni. Elkapott a méreg, de nem értettem, hogy miért. És felettébb beszédes is voltam. Felmerült bennem a kérdés, hogy talán rám is átragadt a zavartsága.
Számat dacosan szűk vonallá préseltem, és egyetlen darab tekintetem a harcunkra összpontosítottam. Nem akartam kikapni!
A lába alattam kaszált, időben rúgtam magam a levegőbe. Tudtam, hogy ez veszélyes pozitúra, hiszen amíg nincs újra föld a lábam alatt, nem tudok kitérni semmilyen egyéb támadása elől. Nem is akartam. Artemis-szel összedolgoztunk, és máris fény nyíl termett közöttünk. Amíg Anatole a közelben volt, még így futtában is bíztam célzásom pontosságában…


A kockadobás eredménye: luft

Ölelés 4766612103_86ee832108_s

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
Ölelés Vo36oi115/1700Ölelés 2yjvlht  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Ápr. 20 2014, 19:35

- Nem értem akkor mire akartál kilyukadni az iméntivel... Mi számít akkor csalásnak? - világítok rá őszintén, hogy valóban nem értem a zavaros kérdését. Az a csalás, ha megfogom Artemist? Igazság szerint időm sincs gondolkodni most ezen és úgy hiszem csak még jobban össze akar zavarni. Amúgy is feszült vagyok, ha vele találkozom, legtöbbször ezt valamilyen fizikai kontaktus kialakításával vezetem le, gondolván ha őt még jobban zavarba hozom, azzal én kevésbé leszek ideges. Igen, izgulok. Veszettül. Nem véletlenül hibáztam el a támadást. Bénának, ügyetlennek, idétlennek, pancsernek érzem magam. Pancser, pancser, pancser! >.< Szívem szerint dobbantanék egyet és gyerekes hisztiben törnék ki, de minimum beleöklöznék mérgemben a levegőbe. Nem-nem, nem szabad hagynom, hogy kiakasszon!
Utána ugrok, hogy kirúghassam a lábát és leteríthessem a földre. A francba már, ismét elvétem. Azt hittem nem használja a yagant ellenem, vagy anélkül is ennyire szemfüles lenne? Elképesztő! Pedig a háta mögé kerültem, hogy kevésbé lehessen kifürkészni a szándékom. A gondolat és a megvalósítása is csupán egyetlen pillanat műve volt, mégis lefülelt. Levegőbe ugrik, hogy menekülőre fogja. És már lő is! Fény suhan felém, látszólag kivédhetetlen. Elrugaszkodom, kettes akrobatikámat használva gurulok úgy tova a földön, hogy érkezésem ne csak tompa puffanás, céltalan és csökött bucskázás legyen. Egyenesen oda gördülök, ahova földre érkezését sejteni vélem. Vajon eltalált közben? Van még egyáltalán páncélpontom? Annyira elragadott a harci hevület, hogy eddig még csak az életsávomra sem pillantottam. Ki tudja hány nyílvessző landolt már bennem. Nem érdekelt, nem számoltam. Csak űzöm, mint egy elérhetetlen arany szarvast, ki fénybe burkolózik. Én magam leszek a kínzó sötétség, mi beteríti. Az éj sötét és tele van iszonyattal! Vereségem szagát érzem, de nem adom könnyen magam. El akarom kapni a lábaidat, mikor földre érkezel. Magamhoz ölelem őket, hogy újra és újra zavarba hozzalak! Ez az én asztalom, ne próbáld meg elorozni a szerepem! Elkaplak Ranmaru, még ha az utolsó cselekedetem is lesz ebben a párbajban!

A kockadobás eredmény: luft

Ölelés 4767250438_224285ea8b_s
Anatole Saito
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
Ölelés Vo36oi10/5000Ölelés 2yjvlht  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Vas. Ápr. 20 2014, 19:37

Volt egy pillanatnyi megingásom. Alig egy szívdobbanásnyi. Nem ért célpontot a nyilam. Ez szíven ütött! De próbáltam felülkerekedni az életemet romba döntő eseményen. Elég nehezen tettem túl azon, hogy rosszul számoltam röppályát. Nem szokásom. A romlás mindig ilyen apróságokkal kezdődik. Egy rosszul elhelyezett nyíl. Egy rosszul meghozott döntés. Egy rosszul mondott gondolat. Nem akartam veszíteni. Nagy ritkán előfordul, de ezúttal nem kívántam, hogy ismétlődjön a múlt.
Fárasztott a fiú tudatlansága. Vajon direkt csinálja velem, hogy összezavarjon és kiakasszon?
Csalás az, amikor nem tiszta eszközökhöz nyúlsz. Például egy gáncs. – Nem kacsintottam, mert nem szokásom, pedig szívesen éreztettem volna, hogy az előbbi tényleg nem tetszett. Nem volt szimpatikus húzás. Főleg tőle.
 
Nem akartam annyiban hagyni a társalgást, egyszerűen szükségem volt arra, hogy kevéske látóteremet jól fókuszáljam, és a harcunkra figyelhessek. Fókuszok híján sok fölös agyi kapacitásom volt, viszont rendkívül idegesített, hogy állandóan forgatnom kellett mindenért a fejem. Elhatároztam: a tünemény gyűrűm ellenére sok pontot fogok osztani legközelebb a speciális képesség-pontjaimra.
 
Anatole gyors volt, de én meg ismertem őt. Harcos, vagy sem, a stílusa nem sokat változott. Harcoltunk együtt már nem is egyszer. Sok újdonságot az utóbbi percekben nem láttam tőle. Nem tudtam, ismételjem-e magam: eddig csalódtam.
Ez az Anatole nem az volt, amelyik a viadalt is megnyerte. – Valami baj van? – Úgy időzítettem a kérdést, hogy egyszerre pendüljön vele Artemis húrja, így a szavak egyszerre érhetnek el hozzá, amikor a fénynyíl is. Ez volt az én mocskos trükköm, pontosan az előbbi gáncsért. Épp elég távol voltam tőle ahhoz, hogy a rendszer még épp engedje a lövést, viszont azt is tudtam, hogy már ő is elérhet. Óvatosságra intettem magam.


A kockadobás eredménye: találat

Ölelés 4766609959_af0c0eb7c7_s

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
Ölelés Vo36oi115/1700Ölelés 2yjvlht  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Ápr. 20 2014, 19:38

Nevetségesnek érzem magam, ahogy kinyúló karjaimmal csupán a levegő után tudok kapni. Ráadásul gúnyos szavai is úgy marnak, mint a nyílt sebbe kerülő só. Ugyanakkor ahogyan az a bizonyos só is kitisztítja a sebet, úgy tisztul a kép az én fejemben is. Porba hullottam, úgy feküdtem, mint egy partra vetett hal, de ideje felkelni. Kihullott kezemből azonban a nehéz fém, utána nyúlok, de a súlya már nem adja ugyanazt a magabiztosságot. Valóban egy csaló lennék? Mégis milyen értelemben? Mindig is többre tartottam a cseles harcot, mint a hősiességet. Nézd meg mire ment vele szegény Lewis is. Vakmerő vagyok, néha meggondolatlanul cselekszem, de ez a szavaimra nem igaz. Most sem mondok inkább semmit, pedig lenne mit. De nem akarok tiszteletlen leni Rannal szemben, úgy hiszem nem érdemli meg, annak ellenére sem, hogy minden bizonnyal ki akar készíteni. Nem értem, miért van erre szüksége? Enélkül is könnyedén le tud győzni. - Félsz talán tőlem? - bugyannak ki belőlem mégiscsak a szavak, miközben próbálok feltápászkodni. Van némi gúny a kérdésemben, ugyanakkor szívesen a fejébe látnék most. Miért csinálja ezt? Mi ez a sok felesleges szövegelés, amivel meg akar törni? Ennyire betojt tőlem a legutóbbi veresége után, hogy már ilyen módszerekhez kellett folymodnia?
Térden állok, épp talpra akarok szökenni, amikor a kérdése mellbe vág. Nem, nem csak a kérdése. Egy fénynyaláb egyenesen a mellkasomba talál, talán éppen a szívemben. Minely rapszodikus. Milyen drámai. Milyen teátrális. Talán még a karjaimat is szétfeszítettem a becsapódás hatására, mintha csak keresztre feszített volna. Valami baj van? Baj? Az életem romokban hever. Talán él vagyok a világ leglúzerebb győztese. Egy játékbn ragadtam 10ezer társammal együtt, kikből jópáran már életüket is vesztették, köztük hű bajtársak, kiváló barátok. A kedvesem kint maradt a valóságban, azt sem tudom életben van-e még. A céhem romokban hever, széthúzások vannak, egy ölre menő versenyen őket kellett ütlegelnem mindezt egy vacak köpenyért. S még a sem adatott meg, hogy a legnagyobb riválisommal küzdhessek meg a nézősereg előtt, úgy ahogy illenék. Ehelyett porban fetrengek éjnek évadján egy kihalt lelátó árnyékában, miközben dekoncentráltságomat meglovagolva egyre mélyebbre mártja bennem Ranmaru a kést. Akarom mondani a nyílvesszőt. Hogy baj lenne? Hiányzik a családom, a kinti barátaim, a zenésztársaim, a bolondozások, a gondtalan nevetés, s a még gondtalanabb mindennapok. Horgászni akarok, de nem a szafariban a 10. szinten, hanem a nagyapámmal Kanadában. Puskákat akarok gyártani a marketing zh-ra, hogy aztán a lebukás veszélyén izgulhassak, nem azon, hogy vajon van-e még páncélpontom, vagy már rég sárga zónában van-e az életem. Hiányoznak a régi csínytevések, azok, akiket nem zavar, ha rájuk akaszkodom, azok, akik előtt már nem kell bizonyítanom, mert ismerik nem csak a bohóc énemet, hanem minden cselekedetem és szavam mögötti gondolatot. Hiányoznak a normális emberek és hiányolom önmagamat is. Halovány árnyéka vagyok az igazi énemnek. Valami elveszett. -Igen, azt hiszem valami baj van... - fejezem be félhangosan a gondolatsoromat és támadás helyett továbbra is széttárt karokkal, térden állva, lelógó fejjel, üveges tekintettel magam elé nézve várom a kivégzést.
Anatole Saito
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
Ölelés Vo36oi10/5000Ölelés 2yjvlht  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Vas. Ápr. 20 2014, 19:39

Komolyan mondom, szinte készültem erre. Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne végezzek számításokat, de tényleg, viszont voltak olyan jelképek, amelyekből nem tudtam nem olvasni, és nem voltam hülye. Lehet, hogy nem értettem ehhez az egészhez, mert az emberek logikátlanok és csökevényesek, de azért közöttük éltem már lassan huszonkét éve, ha a játékban eltöltött időt is számoljuk, és ha másnak nem is, nekem megvolt a magamhoz való józan ítélőképessége. Tudtam, hol tépődik a cérna, még ha néha utólag is kapcsoltam, hogy átléptem néhány határt.
Ráadásul ismertem Anatole-t is.
 
Artemis a földön landolt, és reméltem, hogy ez nem fogja visszavetni a kapcsolatunkat. Biztos voltam benne, hogy ugyan olyan szoros lesz a kötelék közöttünk, és csak fizikailag távolodom el tőle… Attól még a szívemhez leginkább közeli invertoriban fogom tartani Őt.
És reméltem, hogy már itt látni fogja Anatole a felé tett gesztusom erejét. Ráadásul abban a pillanatban mozdultam, ahogy az ő két kitárt keze párhuzamost írt le a talajszinttel. Még jó, hogy nem voltak nézők. Rosszul tolerálom az emberi baromságot. Lásd:
Már egyetlen lépéssel át is hidaltam a közöttünk lévő távolságot, amikor Artemis törhetetlen, hajlékony, fejér fája a kövezeten koppant – íjának magányos pendülése halálsikoly volt a fülemnek –, az öklöm pedig összeszorítottam, hogy hatalmas lendületemmel, maximális gyorsaságommal, a Fény nélküli fegyverkezelésem felének teljes kihasználtságával sózzak az arcába. Jobb ez, mint egy pofon, keményebb, mint holmi paskolás, és számára minden bizonnyal kevesebb, mint egy szúnyogcsípés. Hiszen alig 1 HP-t, ha levesz tőle, már amennyiben nem sebezhetetlen már ilyen módon ez a fiú.
Iszonyatosan dühös voltam rá!
Ez a csalás, hallod! Ez a csalás! – kiabáltam magamból kikelve. Nem is tudom, ragadott-e már ennyire magával a düh, mióta a játékban voltam. Nem a hiszti, nem a sokkolódás, nem az undor. Ez pulykaméreg volt!
Mi a fene van?! Mondd már! Mi a fene bajod van?! – küldtem még a pofon után a szavakat, ahogy korábban a nyílvesszőket.
 
 
Be kell vallanom valamit: Artemis hiánya már most űr volt a szívemben Sad

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
Ölelés Vo36oi115/1700Ölelés 2yjvlht  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Ápr. 20 2014, 19:39

Gyerünk már! Csináld! Nézd, még a szemem is becsuktam, hogy könnyebb legyen! Végezz ki! Lélekben már feladtam. Megtörtél a szavaiddal, a gesztusaiddal. Egy rakás szerencsétlenség vagyok, sosem érhetek fel hozzád. Örökké csak a lábad nyomát fogom látni, mindig csak az árnyékodban megbúvó bohóc leszek. Az egész itteni életemet megpecsételte a létezésed és ezt te még csak észre sem veszed! Már érzem, ahogy teletűzdelsz a nyílvesszőiddel. Most könnyű préda vagy, használd ki. Ki kell használnod. Nem győzhetek ellened. Nem győzhetek újra. Azzal elvész belőlem is egy darabka. Neked kellett volna nyerned, téged illet a kupa. Csak szerencsém volt. Mégis hogy tudtak legyőzni? Mégis miért nem kerültél a döntőbe?

Egy ököl landol az arcomba. Megütöttek. Ez most komoly? Megütött? Kikerekedett szemekkel, majd vádlón pillantok Ranmarura. Az ütése nem vet hátra, harmatgyenge próbálkozás ez a lövései erejéhez képest. Akkor mégis miért csinálta? Ordítozik velem, az arcomba fröcsögnek indulatos szavai. Csalás? Már megint miről beszél? Tovább feszegeti a dolgokat, mi a fenéért ártja bele magát? Heh? Miért! Szétfeszít a düh, majdnem felrobbanok! Nem tudom türtőztetni magamat, a másodperc töredéke alatt vetem rá magam, hogy visszaadhassam az engem ért sérelmeket.
- Mi a fenéért ártod bele magadat? Érdekel is téged, hogy mi bajom van... - kezdem el ráncigálni a vállánál fogva, mint egy vadbarom és ott ütöm, ahol érem. Nem valós támadások, nincs belevitt harci skill, csak üres, elcsigázott öklözések. - Téged csak a győzelem érdekel. A harc, az exp-k, a fejlődés. Azt se tudod, milyen szeretni valakit. - Megerednek a könnyeim, ahogy továbbra is bokszzsákként rángatom és ütlegelem. - Azt sem tudod milyen érzés elveszíteni valakit! Olyan akartam lenni, mint te, de gyűlölném magam, ha ilyen érzéketlen gép lennék! Miért nem voltál ott? - Azt hiszem abbahagytam a tombolást. Kiüvöltöztem magam. Összefüggéstelen mondataim sorának vége szakadt, csak állok ott előtte, és fogalmam sincs, hogy mit fog tenni. Alig hallhatóan hagynak el a záró szavak. - Neked kellett volna győznöd!
Anatole Saito
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
Ölelés Vo36oi10/5000Ölelés 2yjvlht  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Vas. Ápr. 20 2014, 19:40

Kikapcsoltam.
 
Túl közel volt Anatole ahhoz, hogy sebezzem. A rendszer nem engedett volna újabb nyílvesszőket. Nem tudtam volna támadni. A rendszer letiltott. Engem. Kikapcsoltam. Inaktív üzemmódban fogadtam a kiabálásokat. Az auditív fogadórendszerem laggolva dekódolta a bejövő jeleket. A monitoromon látott kép akadozott, gyakran hangyák futották el, vagy mintha az adás csúszna meg néha. Nem voltam szinkronban a világgal, és csak távolodtam tőle. Magam voltam az univerzum állandó tágulása: születésem pillanatában olyan erő szabadult fel, amely engem is egyre távolabb sodort saját magamtól. Bár rengeteg tudat és értelem csírája élt, létezett és pusztult el bennem, én magam mégsem voltam gondolkodó egész. Saját hatalmasságom elszenvedője voltam, egy lény, amely bármilyen tudat nélkül sodródott egyre távolabb önmagától. Sajnáltam volna, ha tudtam volna róla, de hiába volt a rengeteg felragyogó csillag bennem, ha én magam feketelyukak övezte üresség voltam. Nagyságom ára létezésem vége volt: hamarosan növekedésem túl nagy lesz, és egyszerűen önmagamba roskadok vissza. Környezetem energiaszintje talán úgy csökken negatívba, hogy másmilyen élet születik. Talán negáltnak hívják majd, vagy mínuszosnak… Vagy fel sem ismerik, hogy ők tulajdonképpen egy tükörélet szülöttjei. Talán mi is azok voltunk. Csak mi sem ismertük föl.
 
Egy gép vagyok, akit rázhatnak. Kikapcsoltam. A bejövő inputjaim önmagam hibajelentéseire korlátozódnak: erőteljes nyomásváltozások az arcon, kellemetlen párásodás az arc tájékán. Ismeretlen eredetű, valószínűleg testnedv-származék a karomon. Logikátlanul magas zajszint észlelhető. Emberi beszédnek tűnik. Nehezen értelmezem. Nem tudom, hogy akarom-e egyáltalán értelmezni. Hidraulikai változásokat regisztrálok. Tudom, hogy a testem mozgatják. Csak… Ennek nem volt jelentősége. Nem érdekelt. Nem…
Nem én győztem… – mondtam. Jeleztem. Szavakat alkottam? Bizonytalan voltam. Nem mertem állást foglalni.
Igen, mondtam.
Nem, nem mondtam.
 
Meglepve néztem fel. Én azt hittem, hogy gép vagyok. Masina. Perpetuum mobile. Biológiai alapú robotika. Mechanikum.
Helyette… Átöleltem a kovácsot előttem. Magamhoz húztam, és úgy éreztem, hogyha univerzum is vagyok, és kisebb már nem is lehetek, most kicsit kevésbé kerültem messze magamtól. Sőt.
Bár kellemetlen érzések borzolták arctájon az idegrendszerem, mégis az övéhez nyomtam. Nagyon fájt valami, de nehezen küzdöttem meg a szavakkal, gombóc volt a torkomban.
Nekem is nagyon hiányozna… Ha elveszteném… Mondjuk Artemiszt. – Az íj és a köztem lévő távolság majdnem fizikai fájdalomban nyilvánult meg. Magányosan feküdt a földön. Fájt a szívem érte. Nem akartam sokáig távol lenn tőle. Mégis úgy éreztem, hogy kis ideig még ott a helyem, ahol csak vagyok.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
Ölelés Vo36oi115/1700Ölelés 2yjvlht  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Ápr. 20 2014, 19:40

Mindenre számítottam, csak erre nem. Hazudok. Nem számítottam semmire, mert elemésztette egész elmémet az üresség. Most viszont ezernyi más variáns fut végig az agyamon egyetlen szempillantás alatt. Lehetséges ez egyáltalán? Mindenféle variáns lehetséges lenne, kivéve ez. Egy ölelés. Tőle? Nem tudok értelmet kapcsolni hozzá, értelmetlen, ellent mond minden racionalitásnak. Csak most veszem észre, hogy könnyes az arcom. Legszívesebben azon nyomban megtörölném, mert mélységesen szégyellem a gyengeségem. Azonban moccanni sem merek, teljes sokkban vagyok, s csupán arra vagyok képes, hogy elnézzek a válla fölött. Az ölelés bizonyára csak egy tanult viselkedésforma a részéről, látta, hogy mások így reagálnak, ha valaki szomorú. De mégis miért csinálja? Már attól is zavarba jön, ha egy lány ránéz. Kínosan feszeng, ha megveregetem a vállát, vagy túl közel megyek hozzá. Most meg egy férfit ölelget? Mikor és ami fontosabb, miért lépett ki a konfortzónájából? Tételezzük fel, hogy ez tényleg csak egy tanult viselkedés most a részéről. Viszont akkor mégis miért veti be? Hogy jobban érezzem magam? És mi van, ha tényleg megsajnált, vagy mondjuk bűntudata van, vagy tudom is én. Mondom, hogy ennek nincs semmi értelme. Igen, még mindig mereven nézem azt a lelátót a háta mögött, miközben egész testem merev görcsben van. Kezeim ökölbe szorítva, lábaim bármikor ugrásra készek, bár kétlem, hogy ez egy csel, úgymond csalás lenne a részéről. Soha nem lenne ilyen alattomos. Ranmaru soha!
Az viszont kijózanít némiképpen, amit mond. Az embereket azért mégse hasonlítsuk egy virtuális tárgyhoz. Összeráncolt homlokkal emelem rá a tekintetem, aztán valamicskét enyhül a tekintetem, de végeredményben kibontakozom az öleléséből. Első dolgom megtörölni az arcom, nem méltó kettőnk viszonyához ez a gyengeség, legyek akármilyen gyatra helyzetben is. Nem szabad megengednem magamnak, hogy mégegyszer így lásson, nem szabad így viselkednem előtte. Ez mindkettőnket megrémít, különben miért viselkedtünk volna úgy, ahogy. Elképzeltem magunkat kívülről nézve: halomra verjük egymást, majd összeölelkezünk. Reális, mi?
- Artemist el fogod veszíteni, ha kijutunk a játékból. Ezt te is tudod. - állapítom meg a rideg valóságot - De az emberi kapcsolatok igaziak. - Ez utóbbit nem tudom miért tettem hozzá. Talán enyhíteni akartam a korábbi mondatomon. Meg talán kicsit rá akarom ébreszteni arra, hogy annyira mégsem kellene úgy viselkednie, mint egy gép. Az az ölelés már önmagában előrelépés, csak kicsit furán jött ki. Nem azért zavart, mert egy férfi ölelt meg, én az ilyesmiből sosem csináltam ügyet, sőt. Az zavart meg, hogy mindezt ő csinálta. Mr. Jégcsap. Ott állok vele szembe, s csak nézem. Próbálom kifürkészni a gondolatait, de nem megy. Olyan jól jönne ilyenkor egy gondolatolvasó képesség. Hirtelen beugrik a földön heverő íj. Gondolkodás nélkül nyúlok érte és már adom is oda Rannak. Nem akarom megfosztani a fegyvere közelségétől, biztonságot, stabilitást ad neki. - Folytassuk a küzdelmet vagy inkább menjünk és együnk egy rament, miközben építjük az emberi kapcsolatunkat? Én mindkettőben benne vagyok. - Könnyebb volt terelni. Nem akartam elmondani, hogy mi bánt. Az emberi kapcsolatunknak még csak az alapkövei vannak szerteszét szórva. Majd ha ház épült rá, akkor elmondhatom, hogy mi bánt...
Anatole Saito
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
Ölelés Vo36oi10/5000Ölelés 2yjvlht  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Vas. Ápr. 20 2014, 19:43

Nem. – Jött a motorikus tagadás a részemről. Anatole logikáját nem értettem, de ebben talán nem volt semmi furcsa vagy érdekes, hogy számomra semmilyen emberileg alátámasztott gondolatmenetet nem követ az, amit ő mondd. Belefájdult a fejem a tagadásba, mert annyira próbáltam rájönni a nyitjára, hogy mit is akart közölni velem, de nem volt logikus, nem értettem. – Egyszerűen nem – tájékoztattam még egyszer. Majd olyan erővel szorítottam magamhoz Artemiszt, ahogy korábban a kovácsfiút. Szinte a kezéből martam ki, és öleltem magamhoz.
A világ kifordult a négy sarkából, és nekem is felfordult a gyomrom. Rosszul voltam. Fájt a fejem. Most jöttem csak rá: napok óta fáj már. Nem úgy, ahogy kinn szokott fájni. Hiszen itt nincs fájdalom. Egyszerűen állandó, túlzott információt kaptak az idegszenzoraim a koponyám belüli világtól. Az eszemtől. És ez… félelmetes volt.
Nem vagyok jól, Anatole – mondtam. Pityeregtem. Nem sírtam, de a hangom elvékonyult. Úgy voltam vele, mintha anyukámnak mondanám. Gyerekként. Hogy nem érzem jól magam. Simogasd a hasam! – követelném. Mert fáj. Csak most a fejem fáj. Fáj!
Azért szorongattam Artemiszt, hogy erőt adjon. A Fény megmutassa az utat, hogy merre is kell mennem most. A Fény fogadjon engem majd halálom után az alagút végén – csak ezt akartam most. A Fényt. A Fényt!
Rájöttem, hogy ez a válasz Anatole kérdésére. Ez a válasz minden kérdésre. És Anatole megint téved! Mert küzdeni vakulásig kell. Küzdeni az életedért nem csak itt kell, a SAO-ban. Kint is mindent meg kell tenni. Ott is vannak küzdelmek, amiket meg kell nyerni. Muszáj.
Muszáj! – próbáltam Anatole-ban is tudatosítani. – Muszáj küzdeni. Mindig. A végsőkig! – Akkor is, ha az embernek fáj a feje. Akkor is, ha könnyebb abbahagyni. Akkor is, ha nincs miért. Akkor is muszáj!
Hagyd abba a siránkozást, Artes Liberales céhvezére, és támadj! Gyerünk! – Roninnak éreztem magam. Számkivetettnek. A JL roninja. Pedig voltam legalább annyi, mint Anatole. Sőt vagyok! Vagy még több is! Ez majd most kiderült.
Támadj már! – húztam fel közben Artemisz húrját, hogy már benne is legyen a következő nyíl, és kitérhessek, és tüzelhessek is. Gyerünk, gyerünk! – sürgettem magamban a fiút.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
Ölelés Vo36oi115/1700Ölelés 2yjvlht  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Ápr. 20 2014, 19:44

Tagadj, ha úgy könnyebb, ettől még a rideg valóság az marad, ami. Elveszítjük az imádott fegyvereinket, a petjeinket, s talán egy darabkát magunkból is, amikor vége lesz ennek a játéknak. Akarjuk, hogy vége legyen? Vagy a kijutási szándék már csak egy ócska indokká sorvad, mellyel a mániákus fejlődési kényszerünket és az exp-hajhászást próbáljuk palástolni? Miért jöttem vissza? Miért? Tudnom kellett volna, hogy Violának van annyi esze, hogy kint marad. Ő csinálta jól... nem vagyok normális. De akkor mégis miért hagyta Apám, hogy ezt tegyem? Minden eddig ötleteim közül ez volt a legnagyobb őrültség, ő mégis segített a megvalósításában. Miért?
- Miért csináltad? - utalok az ölelésre, miközben visszaadom Artemist Rannak. Csak most kezd el átjárni a meglepettség érzete - nem tépte ki a kezemből, nem jött rá hisztérikus roham, mikor a legutóbb kezemmel mertem érinteni legnemesebb fegyverét. Nincs jól. Valóban nem lehet jól. Az íjára támaszkodik, féltem, hogy megreccsen a súlya alatt. Az érzések súlya alatt. Úgy szorítja azt az íjat, hogy azt várom mikor lilulnak bele az ujjai. Csak nézek magam elé, s várok. Felsegítsem? Kérdezzem én is, hogy mi a baj? Fölösleges lenne. az nem segít a nagy Ranmarun, ha pátyolgatni kezdem. Öleljem meg én is? Mit vár tőlem most? Vár egyáltalán bármit? Vagy inkább zavarom a jelenlétemmel? Mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha mi emberek, mindig őszintén és nyíltan elmondanánk a gondolatainkat, semmit sem magunkban tartva. Most nem vergődnénk itt egymással, hanem már rég túl lennénk mindenen. Feloldanánk minden feszültséget, mi köztünk kialakult. Lehet mi lennénk a világ legjobb barátai, de a ki nem mondott gondolatok áttörhetetlen falakat húznak köztünk. Miért nem szólalok meg?
Muszáj küzdeni. Újra és újra visszhangzanak fejemben az íjász szavai. Ám legyen. Ha ez méltó hozzánk, akkor legyen? Ha szavak helyett a statoknak és a fegyvereknek kell ledöntenie a falakt, hát állok elébe. Nem fogok megfutamodni. Muszáj küzdenem, a végsőkig! Úgy ösztönöz, úgy kiabál velem, mintha az ő élete is múlna rajta. Lehet, hogy ez így is van. Ő függ tőlem, s én függök tőle. Nem is vagyunk annyira különbözőek. Egy gép lettem én is, ő pedig egy érző ember. Amíg ezek a gondolatok járnak a fejemben, észre sem veszem, hogy automatikusan, ha úgy tetszik gépiesen lódulok meg felé, minden cicoma nélkül lendítve felé a pörölyöm.


A kockadobás eredmény: luft

Ölelés 4767250438_224285ea8b_s
Anatole Saito
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
Ölelés Vo36oi10/5000Ölelés 2yjvlht  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Vas. Ápr. 20 2014, 19:45


Nem eredt el az orrom vére. És fogalmam sincs, hogy miért vizionáltam ezt hirtelen. De ahogy a fejem hátrakaptam, hogy a vérzést megállítsam, az orrom előtt ott rohant el Anatole fegyvere. Hirtelen nem tudtam, hová kerültem. Az előbb még… Az előbb is egy csatatéren voltam. Zavarodottan néztem a fiúra. Kezemben volt az íjam, így hát lőttem. Hirtelen nem jutott eszembe a neve. Majd a felfénylő nyíl engem is képbe tett. Artemis! A harcunk Anatole-al!
Olyan volt az egész, mintha a fejfájásom, a túlzott vibráció a fejemben hirtelen pattant és elmúlt volna, én pedig megkönnyebbülve zökkentem volna vissza a normál kerékvágásba.
Csak még kellett kis idő, amíg teljesen a helyére rázódott minden. Valamiért az az érzés dolgozott bennem, mintha egy idegen ellen küzdenék. Hiába láttam, hogy a kovács áll előttem, nekem ő valamiért nem volt ismerős. Annyira megzavartak ezek az ellentétes információk, mintha dekódolhatatlan érzések mély rohama temetett volna maga alá.
 
Távolodtam tőle. Maximális sebességemet felhasználva. A nyilamat kerestem, amit elveszíthettem, amikor elrugaszkodtam a talajtól, hogy hátrébb szökkenjek, de aztán rájöttem, hogy tüzeltem már Artemis-szel. Íjam melegen simult a kezembe: tehát egy ideje már tartom őt. Akkor biztos tüzeltem is. Nagyon zavarodott voltam.
 
Minél gyorsabban rendezzük le! – mondtam. Sőt. Diktáltam. Az iramot. Ahogy távolodásomat hirtelen megszakítva szembelendültem vele. A nyakam behúztam, nehogy újabb támadást tudjon elhelyezni rajtam.
Az utolsó csapások jönnek! – kiabáltam. Pedig csak az én fülemben volt sistergés szerintem. Csak engem zavart. Idegesített. Minél hamarabb rendezzük le – biztattam magam, miközben Artemist újra felajzottam, és már termelte is a nyilat.


A kockadobás eredménye: találat

Ölelés 4766610511_dda12706fc_s

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
Ölelés Vo36oi115/1700Ölelés 2yjvlht  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Ápr. 20 2014, 19:47

Ismét úgy érzem magam, mintha egy lassított felvétel pörögne le a szemeim előtt. Az első pár pillanat, mikor kirobbanok, mint egy űrhajó kilövéskor, na az még bitang gyors. Aztán szinte érzem, ahogy átszaggatom a mátrix hálóját, s mintha beléjük is gabalyodnék. Úgy bizony, hiszen valaminek vissza kellett tartania a kezemet, hogy ne érhessem el Ranmarut. Lehetetlen, hogy egyszer sem tudom eltalálni. Nem lehet minden támadás elől kitérni. Képtelenség. Ez csalás!
Mire azonban beleállhatna a tehetetlenség görcse az izmaimba, máris kijózanít egy lövés. Egyenesen a mellkasomba, minden sallangtól mentesen, bele a tüdőmbe. A virtuális tüdőmbe, mely virtuális világ virtuális oxigénjét lélegzi be, hogy haszontalan, semmit sem tápláló virtuális széndioxidot engedjen szabadjára. Hát persze, még az is kikívánkozik belőlem. Menekül, hogy minél hamarabb kijuthasson a testem börtönéből. Haldoklom. Elveszítek mindent. A családom, a kedvesem, a társaim, az erőm, az önbecsülésem, a levegőt is. Kilélegzés. Hisztérikus kapkodás a levegő után. Nem is fáj. Csak hiperventillálok. Csak egy fénynyaláb, nem vérzett be a tüdőm. Ne pánikolj Anatole! Emlékezz, ez egy nem valós világ. Emlékezz már arra, amit hónapok alatt tanultál meg! Nincs fájdalom, nincs törött csont, nincs vér, nincs mitől félj! Támadj vissza! Mutasd meg!
Elcsuklik a lábam, megbotlok kissé, de azon nyomban megtámaszkodom a kezemmel, majd már tova is libbenek. Nem hagyom, hogy ez kizökkentsen. Lendülj tovább! Lendülj át a problémáidon! Meg tudod csinálni! számítanak rád! El kell kapnod! Nem menekülhet örökké, mint egy gyáva nyúl, ezt ő is tudja!
Szavai csak még jobban feltüzelnek. Ő is érzi. Ő is tudja, hogy itt a vég. De nem adhatom fel, nem, addig nem, amíg legalább egyszer nem ízleli meg az öklöm vagy a pörölyöm ízét. Egyszer még ki akarom fektetni, hogy elégtételt vehessek. Aztán felőlem akár meg is halhatok. De egyszer még látni akarom Ranmaru arcán a tévképzetet, hogy fájdalmat okozok neki. Hogy én vagyok az erősebb, a jobb, a keményebb, a kitartóbb! Már repülnek felém az újabb nyilak, de nem érdekel. Csak érjem el végre. Csak még egyszer! S utána soha többé...

A kockadobás eredmény: találat >.<

Ölelés 4766609959_af0c0eb7c7_s
Anatole Saito
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
Ölelés Vo36oi10/5000Ölelés 2yjvlht  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Vas. Ápr. 20 2014, 19:49

Antole-ot levetkőztettem. Lecsupaszítottam a csontvázáig. A vörösen lüktető csigolyákig, lábszárcsontig, gerincig, koponyahomlokzatig. Vörösben lüktetett minden. Letéptem már az izmokat, a húst, az inakat, nem volt már, ami védekezzen. Persze úgy csinált, mintha… De nem, ő is tudta már, hogy előttem kivérzett. Elszívtam az energiáit. Elszívtam a győzelmét. Elszívtam az eufóriát, amikor a viadal nyertese lett.
Semmi mást nem hagytam meg neki, csak a vörösen lüktető csontvázát. A jelzést, hogy élete közeledik a nullához, hogy hamarosan az univerzum tágulásának útjában fog állni, és bizony helyet kell majd adnia! Különben nem marad más, mint a létezésből törölt adathalmaz. Elveszett bites forgalom, egyesekből és nullákból álló mátrix-hulladék.
Most pedig…! – Nem tudom, miért kiabáltam. Igazából zavart, hogy még nem öltem meg, nem pusztítottam el, nem szüntettem meg a létezését, hogy még úgy csinál, mintha, pedig már nem is, nem, nincs esélye, fel sem merülhetne benne a folytatás, felejtse már el…
…El. Foglak. Törölni! – mondtam.
 
Olyan könnyedséggel szaladt belém a fegyvere, hogy félelmetes volt. Úgy ment át az adathalmazokból álló testemen, hogy közben simán roncsolt volna létfontosságú szerveket. De én nem rendelkeztem ilyenekkel. Nem is ez volt az igazi testem! Ha bármilyen módon meg is sebesített volna, az igazi formám még mindig kint várt volna a külső világban. Ahonnan mindannyian származunk. Mind egy földanya gyermekei vagyunk. És ennek a földanyának a végrehajtójaként én most rám ruházott hatalmamnál fogva…
 
Artemis fel volt ajzva, benne feszült a fénynyíl. Egyetlen tizedmásodpercre dermedten csupán az időhöz. Csak ennyit hagytam ki. Nem támadtam végül. Nem lőttem ki a nyalat. És szabadon, védelem nélkül hagytam testem minden porcikáját.
Hukk! – csuklottam.


A hozzászólást Tatsuki Ranmaru összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 20 2014, 19:49-kor.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
Ölelés Vo36oi115/1700Ölelés 2yjvlht  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Ápr. 20 2014, 19:49

A SAO világában a periférikus látásom erősen roncsolódott, mintha egy belső nézetes számítógépes képernyőt követnék nap mint nap. Talán éppen ezért nem érzékeltem eddig a szemem sarkában félénken megbújó életcsíkomat, mely a kritikus sárgásvörösbe csúszott. A szín láttán teljesen elborul az agyam. igyekeznem kell, mert mindjárt vége, s én még nem bizonyíthattam előtte. Nem bizonyíthattam, hogy igenis érek még valamit. Nem bizonyítottam előtte. nem bizonyítottam magamnak. S nem bizonyítottam Apámnak, hogy érdemes volt visszatérnem. Hogy nem volt hiábavaló, hogy életében először támogatta egy döntésemet. Nem volt hiábavaló az a pillantása a búcsúnkkor, amikor is egész életemben, egész 22 életévem alatt először éreztem úgy, hogy szeret. Hogy igazán szeret. Hogy az Apám büszke rám, még ha őrültségre is készülök. Már tudom... azt becsülte bennem, hogy kitartok és méltósággal vállalom a felelősséget, s be akarom fejezni azt, amit elkezdtem. Csak akkor nyugszik majd meg a lelkem, ha bebizonyítom neki, hogy ugyanaz vagyok, mint aki kint voltam. nem is, annál sokkal több. Érett férfiként akarok hazatérni, aki nem rogy térdre egy párbaj kellős közepén, hanem felvállalja akár a vereséget is, de az utolsó csepp véréig büszkén harcol. Büszkén, akárcsak egy Saito.
​S abban a pillanatban, amikor születőfélben van a béke háborgó lelkemben, a pörölyöm is célba ér. Ha mondott is valamit előtte, azt kizárta az elmém. Emlékképek ezre cikáznak a fejemben, melyek között bevillan egy tökéletes találat. Bizonyára, csak képzelődöm, de mikor az újabb lassított felvétel közepette Ranmaru életsávjára téved a tekintetem, mintegy fokról-fokra felismerve a rendszer elemeit - így ezt is - akkor döbbenek rá, hogy nem képzelődök. Sikerült! Teljes erőmmel letaglózom. Igen-igen! Erősnek érzem magam! Újra megtaláltam az erőm, az önbecsülésem, s a családomhoz vezető utat. Ennyi kellett volna? Egyetlen találat? Lehet nem is a köztünk feszülő fala kellett ledöntenem, hanem csupán azt az egyet, amit magam köré építettem fölösleges védelemként? Mindennemű eufóriában úszva lendül a fegyver a kezemben, s még én magam sem tudom, hogy könyörületesen mellé fogom ejteni, vagy egyenesen a gyomrába zúzom, esetleg kiütöm a kezéből az íjat.
Ölelésre vágyom...

A kockadobás eredmény: luft

Ölelés 4766612103_86ee832108_s
Anatole Saito
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
Ölelés Vo36oi10/5000Ölelés 2yjvlht  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Vas. Ápr. 20 2014, 20:10

Ahogy egy pillanatra hozzáfagytam a múlthoz, úgy suhant el arcom előtt Anatole fegyvere. Egyrészt jelképesnek éreztem arra nézve, hogy a jövő milyen veszélyeket is rejt magában. Másrészről déju vu érzés csapott át rajtam, hiszen már nem először fordult elő velem. Jaganok tengerének hiányában egyetlen tekintetemmel követtem le az útját. Még egyetlen pillanatig nem mozdultam, mert éreztem, hogy szükség van erre a pluszra, hogy minden folyamat, ami megindult, a végére érjen, és én csak utána lépjek működésbe.
 
A következő szívdobbanásra kiléptem. Nem tudom, hogy eddig pontosan mit csinált Anatole, de most egyetlen lépésnyi távolság volt közöttünk. Pontosan annyi, amennyire szükség volt ahhoz, hogy Artemis-szel támadni tudjak.
Nem volt már szükség arra, hogy felajzzam, hiszen ezt alig egy-néhány másodperccel ezelőtt megtettem. Viszont most, hogy a rendszer által is engedélyezett távolság volt közöttünk, újra felfénylett az eddig teljesen átlagosnak tűnő nyíl. Dühből dolgoztam a csatánk alatt. Ha úgy vesszük, csaltam, hiszen nem ezt beszéltük meg. Ez nem volt tiszta küzdelem. Ebben nem is egymás ellen harcoltunk. Anatole a saját démonaival küszködött. Én pedig a határaimat igyekeztem átlépni. Ha úgy vesszük… – gondolkodtam el –, akkor mi soha nem egymás ellen küzdünk. Küzdünk a rendszer ellen. Szembemegyünk a kihívásoknak. A legtöbbet próbáljuk kihozni a lehetőségekből. Soha nem egymásnak tettünk keresztbe. Sikerességi mércénk a másik sikertelenségén múlott. Álltam már vesztésre ebben a háborúban, és kevertem már le én is pofont a kovácsnak.
Ez a harc azonban ennél többet érdemelt. Ha befejezésre szükség is volt, nem akartam olyan állatias lenni, mint ahogy eddig viselkedtem.
Kiegyenesedtem. Úgy tartottam célra Artemiszt, mintha vadra tüzelnék, védelmi állásból. Nagy távolságnak kellett volna köztünk lennie, akkor lett volna ez célravezető, de meg akartam adni a tisztelet.
Nem akartam átmenni Anatole-on. Legfeljebb ezt a csatát éppen megnyerni. Nem voltam sportszerű a harcunk kezdetén, nem vettem fel az Ökölhöz. Ez a csel aztán rányomta a bélyegét a jövőre is, és így máris el tudtam nézni neki minden kis gikszerét. Nem volt egy csalás sem. Hiszen én sem játszottam tisztán. Mit is képzeltem?
 
Egyetlen pillanatot vártam még ki.
Azt hiszem, mondani akartam valamit.
Aztán tüzeltem.


A kockadobás eredménye: találat

Ölelés 4767249862_5877ffd2ef_s

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
Ölelés Vo36oi115/1700Ölelés 2yjvlht  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Ápr. 20 2014, 20:45

Nem tudtam dönteni. Hezitáltam, s ez épp elegendő volt ahhoz, hogy ki tudjon térni. A taktikus énem azt súgta, hogy rúgjam ki a kezéből az íjat, hisz azzal akár még meg is tudtam volna fordítani az állást. Ugyanakkor Rannal szemben tisztességtelennek éreztem volna ezt a húzást, így végül csak bele akartam zúzni egy isteneset. Vitt tovább a lendület, de az a pillanatnyi megingás elegendő volt ahhoz, hogy ki tudjon térni. A következő sóhajtásnyi idő pedig elegendőnek bizonyult számára arra, hogy az utolsó fénynyalábot belém eressze.
Megvilágosodtam.
- Köszönöm... - szóltam hozzá kedves, őszinte mosollyal, miközben megkönnyebbül sóhajjal keresem a tekintetét. Miközben az utolsó HP-immal együtt tűnnek el a nyílvessző pixeljei, inventorymba ejtem pörölyömet... úgy, ahogyan azt Rantól lestem el. Huncut kis rákontrázás ez most részemről. Nem gondolkozok, csak lépek előre, s a következő pillanatban szándékom szerint már én ölelném meg az íjászt. Nem olyan nyámnyilán, esetlenül és zavartan, mint pár perccel korábban, hanem ahogyan az bajtársakhoz illik. - Köszönöm!
Őszinte hálát éreztem a fiú iránt. Nem, már nem is fiú volt a szememben, hanem egy férfi, s úgy hiszem, ez a pár perc, amíg egymással viaskodtunk, sokat tett hozzá ahhoz, hogy én is férfivá érjek. Nem tökéletes, soha nem is volt az. De éppen a tökéletlensége teszi azzá, akire továbbra is fel tudok nézni, most már azonban egyenlő félként, nem pedig alá vagy fölérendeltként. S hogy ehhez miért kellett egy vereség? Ideje volt néhány atyai pofont kapnom, ideje volt letörni a szarvamat.

Erre a zenére mentek az utolsó postok : )
Anatole Saito
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
Ölelés Vo36oi10/5000Ölelés 2yjvlht  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Tatsuki Ranmaru on Vas. Ápr. 20 2014, 21:43

Túl sok mindenen voltunk túl ahhoz, hogy az ölelés kiégesse az idegrendszerem és sokkolja a bejövő inputjaim. Úgy is mondhatjuk: edzésben voltam. A fejem zsongott, az agyam zakatolt. Nem fájt, de nagyon hasonló volt hozzá az érzés. Ehhez képest, és ahhoz a sok mindenhez képest, ami az elmúlt percekben történt, egy ölelés igazán nem jelentett semmit. Kis időre megint nem tágult tovább a világegyetem, de ennyi csak. És ugyan már, ebben a játékban ez senkit nem érdekel, igaz?
 
Megkönnyebbülés hullámzott át rajtam, amikor Anatole élete nullázódott. Nagyon sok csatát elvesztettem vele szemben az utóbbi időben, hiába voltam a pályán már korábban, mint ő. A tapasztalatom nem számított sokat, és ő sokkal kiegyensúlyozottabb harcos volt, mint amilyen ívet én leírtam. Hol a céhem főnökeként küzdöttem, máskor mellette. Néha távol tőlük, cserben hagyva őket, hogy aztán mégis közéjük vágyjak. Ő mindig kitartott az Artes mellett. Sok dolog volt, ami fájt. Ebben az egy dologban, ebben az egy csatában viszont most kicsit talán több is volt – ebben reménykedtem. Ezt láttam a szemében.
Én is köszönöm – tájékoztattam a fiút. Ezúttal nem voltak yaganok. Ha látni akartam valamit, bizony oda kellett néznem. Azt vettem észre, hogy mosolygok a fiú fricskáján. Én is úgy teszem el Artemiszt. Örülök, hogy tetszett neki a dolog.
 
Egy kérésem van a győzelemért cserébe – mondom. A fejem zakatol és lüktet. Úgy, ahogy nem volna szabad neki. – Ha tényleg nincs más út – pedig azért is haladtam gyakran a kijárt mellett, hogy rátaláljak, ahogy Artemiszre is rátaláltam –, akkor vidd ki a céheddel a játékot. És közben azért fél szemed mindig legyen a JL-en… vagy bármi is legyen még belőle. Mintha csak yaganod lenne. – Hirtelen ötlettől vezérelve a fél szemem lecsuktam, hogy mutassam, hogyan is gondoltam. Rá kellett jönnöm: kacsintottam!
 
Köszönöm – szavaztam neki meg előre a bizalmam, és léptem távolabb tőle. A fejem meghajtottam. Kicsit talán merev volt, vagy mesterkélt, pedig igazán így éreztem helyesnek.

_________________
A Fegyvermester
Állandó akciók: érccel rendelkezőknek és árubeszállítóknak! Foglalási lehetőség! Kezdők támogatása!

pontozás:
Élet: 14 +5 -> 95 HP
Fegyverkezelés: 47 +4 -> 51
Kitartás: 11 +2 -> 13
Gyorsaság: 26 +8 -> 34
Speciális képesség: 7 +5 -> 12
Páncél: 11

1x Természet Gyűrű (+1 élet)
1x Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Vas Sisak (+7 páncél)
1x Bőrruha (+4 páncél)
1x Tünemény Gyűrű (+2 élet, +5 speciális képesség)
1x Hősi Köpeny (+2 élet +2 kitartás)
1x Artemis (L) (+4 fegyverkezelés)
Artemis nyilai meg vannak áldva, így minden egyes találatkor egyel többet sebeznek. Először a használó sebzésével megegyezőt, majd plusz egyet, majd az előző értékhez megint plusz egyet, mindaddig, amíg a pluszok száma el nem éri a fegyver szintjét.
Tatsuki Ranmaru
Tatsuki Ranmaru
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 606
Join date : 2012. Aug. 01.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
Ölelés Vo36oi115/1700Ölelés 2yjvlht  (115/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Ápr. 20 2014, 22:28

Szinte sugárzik az arcom a boldogságtól, ahogy Ran arcán is látom elő-előtűnni azt a cinkos mosolyt, amikor pedig Artemist "beleejti" az inventoryjába, önkéntelenül is felszakad belőlem egy aprócska kacaj.
- Kérhetsz bármit! - jelentem ki talán túlságosan is könnyelműen, még mindig a vállát fogva egyik kezemmel. Nem, még a következő pillanatokban sem visszakoznék, nem bánom meg a kijelentésemet. Olyasmit úgysem kérne, amit nem tennék meg, így nem is könnyelmű, hanem inkább magabiztos vagyok. Viszont ahogy belekezd a mondandójába, a homlokom automatikusan ráncba rándul. Nincs más út? Te jó ég, mi lesz ebből? Mintha búcsúzkodni akarna, mintha rám hagyná a hagyatékát. Egy élet munkáját. Egy SAO-s élet munkáját. Behunyom én is a szemem őt követve, de nincsenek jaganok, amik segítségemre lehetnének. Zavaromban ki is nyitom a szemem, hogy a kacsintásával találkozzak össze.
Szemeim összeszűkülnek, annyira koncentrálok, de továbbra sem tudok rájönni, mi lehet a mögöttes motivációja, amiért ilyesmit kér tőlem. Talán már zavaróan sokáig nem válaszolok neki, kezd beállni köztünk a csend. Ekkor veszem észre, hogy a kezemet még mindig a vállán felejtettem, s most is csak azért tűnik fel, mert ellép mellőlem. Nem várja meg a válaszom, biztosra veszi, hogy a zavart félmosolyom mögött egy egyértelmű igen, egy ígéret bújik meg. Nem okozhatok neki csalódást. Sem neki, sem magamnak! - Úgy lesz! Ez fog motiválni minden egyes reggelen!

Sokáig nézek még eltávolodó alakja után, s minél halványabbá válnak a körvonalai, annál inkább merítek erőt az összecsapásunkból. Úgy hiszem, nem túlzok, ha azt mondom: örökké belém fog égni ez a momentum, mintha csak utoljára találkoznánk.
Anatole Saito
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
Ölelés Vo36oi10/5000Ölelés 2yjvlht  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ölelés

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.