[Event] Húsvéti akció

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Go down

default [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Rosalia on Szomb. Ápr. 19 2014, 22:49

Ide sorakozhatnak a Húsvéti akció élményei!

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962
Rosalia
Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Shukaku on Vas. Ápr. 20 2014, 09:41

A Hold kéklő fénye még lágyan ringatózott az égen, amikor békés útját, valamit Shukaku kivételesen hasonlóan békés álmát hangos csipogás zavarta meg. Az ágy melletti asztalkán ketyegő óra hajnali hármat mutatott.
-Ébresztő!
-Timiduuuuus…

Fordult a fal felé a lány, és a fejére húzta a takarót. Tudta, hogy nincs veszély, mert azt a sárkány másképpen jelezné. Ilyen kedves riasztásban akkor szokta értesíteni, ha valami számára nagyon fontos esemény történt, és nem akar róla lemaradni. Ilyen volt például legutóbb Anatole céhének kiárusítása. Ez eddig mindig azt jelentette, hogy az esemény fél nap múlva veszi kezdetét.
Shu persze tudta, hogy közeleg az ünnep, és számított is valami eventre, hiszen minden évben majdnem minden ünnep megjelent ebben a világban is. Kayaba ilyenkor nagyon kitett magáért, hogy mindenki kellemesen tölthesse azokat a napokat, és otthon érezhesse magát. Természetesen Timidus ehhez az egészhez teljesen másképpen állt hozzá. Bár az idomár elmesélte neki az egésznek a lényegét, nem nagyon érdekelte a sárkányt a misztikus része a dolgoknak. Pedig a könyvből, amit Shu kikeresett az ünneppel kapcsolatban, nem csak a keresztény részéről, de még a pészahról is olvasott a sárkánynak. Timidusban persze csak annyi ragadt meg, hogy lehet sok sonkát, tojást, süteményt és csokit enni a húsvéti ebédre, majd vacsorára szintén jó sokat, hiszen a szédert is meg kell ülni. Valamint ami szintén nagyon fontos volt, a húsvéti event.
A sárkány minden lehetőséget megragadott a fejlődésre, hiszen az elmúlt hetekben eléggé lelassultak, és Shukakut sehogyan sem lehetett rávenni arra, hogy újra kazamatázzon. Egy új lehetőség megjelenésével már egyébként is volt egy heves vitájuk arról, hogy Shu mire váltsa be a szafarijelvényeit. Mivel minden receptjük megvolt, így az a lehetőség kiesett. Másodlagos jártasságot is feleslegesnek tartották növelni, az pedig kizárt volt, hogy a vadászatnál odacsalogassa vele az állatokat, mert az csalás lett volna, hiszen akkor a mobok nem maguktól engedik, hogy a lány megérintse őket. A növényszerzős részről tudta, hogy ki fogja használni, hiszen jó ideje tartozott Hinarinak kristályokkal. A vita természetesen azon zajlott, hogy milyen páncélt szerezzen, és Timidus akárhogyan próbálta meggyőzni, Shu csak a bőrpáncélt volt hajlandó felvenni, és még mindig azzal erősködött, hogy vagy az, vagy semmi. Nemrég érték el a tizenötös szintet, azaz a második tier közepén jártak, és még mindig az első tier-es páncélt hordta… így Timidus kénytelen-kelletlen megadta magát, az idomárra pedig felkerült az Erős Bőrpáncél.
Természetesen elkerülhetetlen volt, hogy most is vita alakuljon ki… amennyiben sikerül a sárkánynak felébresztenie a társát. Persze ennek a harcnak a kimenetele nem volt kérdéses. Még mindig ugyanazt a módszert alkalmazta, mint kisebb korában, azaz folyamatos pittyegés mellett ugrált az idomáron, amíg az nem volt hajlandó felkelni. Ez még akkor vicces is volt, amikor akkora volt, mint egy macska, most azonban, hogy méretei megnőttek, már sokkal kevésbé volt mókás, hiszen a súlya is gyarapodott. Könnyű csontozatának hála –legalább is Shu így határozta meg az okot–, mindössze 15-20 kilót nyomott, ami azonban a lánynak, aki ennél alig volt kétszer több, bőven elég volt. Pár perc elteltével Shu felült az ágyon, és szemeit dörzsölgetve, kócosan és álmosan hallgatta a sárkány beszámolóját.
-A Húsvéti akció alkalmából  a rendszer húsvéti tojásokat rejt el Aincrad szerte, amelyek meglepetés jártasság szintlépést tartalmaznak. Segíts keresni!
-De… Timidus… három óra van…

Shu ásított egy hatalmasat, a sárkány pedig úgy tett, mintha nem értené az összefüggést.
-Igen. Azt mondtad, hogy a nyuszi este rejti el a tojásokat, és mi másnap reggel megkereshetjük őket.
-Igen. Ezt mondtam. Reggel. Még nincs reggel.
-Persze-persze! De képzeld mennyi szintet szerezhetünk, ha a nyuszit kapjuk el.
-Timidus…
-Elképzelted?
-Nem kapjuk el a nyuszit.
-Miért nem?
-Mert… mert… a többieknek is kellenek a tojások, hogy mások is megtalálhassák.
-Nem azt mondtad, hogy ez a gyerekeknek van?
-Köszi szépen!
-Inkább örülj neki! Egyébként kiszámoltam, csak hat darab tojásra lenne szükségünk, hogy mindegyik jártasságunkat hármas szintre emeljük. A többit visszaadjuk a nyuszinak, és kioszthatja.
-Timidus… a húsvéti nyuszi sebezhetetlen és halhatatlan. Ráadásul még láthatatlan is.

Tette hozzá még gyorsan, ha esetleg az első kettő érv nem lenne elég a sárkánynak.
-Nem fogod tudni elkapni.
-Ez nem szép tőle…
-Ráadásul biztos vagyok benne, hogy csak egyetlen szintet növelhetünk, akárhány tojást is találunk.
-Ez sem szép tőle. De… akkor szerinted melyik legyen az?

Shu visszadőlt az ágyra, és szép álmokat intett a sárkánynak.
-Már régen kitaláltad, hogy melyik legyen, én pedig alszom. Majd reggel megbeszéljük.
A lánynak ezzel alig két és fél órát sikerült nyerni. Lassan beköszöntött május, a Nap pedig igen korán kelt, ez az esemény pedig köztudomásúan a reggelt jelentette. Timidus öt óra negyvenhét perckor indította meg újabb támadását, Shu pedig tudta, hogy ha a sárkány hazugsággal tudja megvádolni, akkor jó időre eláshatja magát nála, így hát nem tehetett mást, felkelt, majd bezárkózott a fürdőszobába, hogy nyerhessen még egy kis időt. Ezzel persze csak egy ajtó választotta el őket egymástól, ami a hang útját nem állta volna el, de az idomár szerencsére már régen megígértette a sárkánnyal, hogy addig nem zavarja, amíg abban a helyiségben van, hacsak nincs életveszély. Jelen pillanatban a sárkány nem ítélte életveszélyesnek a kialakult szituációt, ám az ajtóban várta a lányt, és amint elkészült, azonnal belekezdett a mondandójába.
-Igazad volt, valóban elterveztem, hogy melyik jártasságot fogjuk növelni, de kíváncsi vagyok a te véleményedre is.
-Számít valamit a véleményem?
-Attól függ, hogy melyiket választod.
-Akkor számít, ha azt választom, amit te?
-Mondod, vagy nem mondod?
-A nyomkövetésre gondoltam.
-De hát… azt csak kettes szintre emelhetnénk.
-Igen, de az következik a sorban.
-Döntöttem. Nem számít a véleményed.
-Sejtettem.
-Keresés vagy észlelés legyen?
-Tényleg én választhatok?
-Tényleg.
-Akkor legyen a keresés.
-Rendben.
-Azt akartad te is választani eredetileg?
-Igen.

A lány elmosolyodott és bólintott egyet. Mivel az elsődleges jártasságok jócskán befolyásolták a harci képességeiket, így annak a fejlesztgetését Timidusra bízta, bár a legelején azt, hogy melyik négyet válasszák, közösen döntötték el. Cserébe Timidus nem (gyakran) szólt bele a második és a harmadik szintű jártasságok fejlesztgetésébe. Shukakunak teljesen megfelelt ez az egyesség. Mivel időközben felöltözött, Timidus pedig már kikészítette a húsvéti kosarat is, amit direkt az event alkalmára vetetett meg a lánnyal –a nyuszis hajpántra nem sikerült rábeszélnie, pedig még mindig űzte Álomkelő gondolatátvivő képességének rejtélyét–, így az már nem tudta tovább húzni az időt, indulniuk kellett.
-És… hol kezdjük a keresést.
-Azt mondtad, hogy ez az event a gyerekeknek szól.
-Az ünnep, Timidus. Az ünnep szól a gyerekeknek. A legtöbb ünnep nekünk van.
-Ahamm. Szóval olyan szintre kell mennünk, ahova mindenki bejuthat, még a legkisebbek is.
-Az első szint.
-Pontosan.
-És ott hol?
-Mindenképpen a városokon kívül. Már mindent megszerveztem. Először a Nagy Síkságon keresünk majd, utána a kezdetek Erdejében, majd Torubana és Horunka falu körül, végül pedig a Kezdetek Városa körül, Észak, Dél, Kelet, Nyugat sorrendben.
-Jó ötlet. A tojásokat általában magas fűben szokták elrejteni, vagy fáj tövében.
-Tudom. Másrészt a nyulak amúgy sem tudnak bejönni a városba.
-Nem hiszem, hogy a húsvéti nyuszi mob lenne…
-Mi más?
-Hát… nem tudom…
-Akkor indulunk végre?
-Igen Timidus. Indulhatunk.

Shu felkapta a kosarat, és ezúttal tényleg vidáman vágott neki a kalandnak. A Napkelte tényleg szép volt, és ilyen korán még arra sem kellett számítani, hogy tömegek fognak kutatni az ingyen szint után. Kisvártatva már mindketten a tojásokat keresgélték.
-Bekapcsoltad a keresés jártasságodat?
-Persze. De nem hiszem, hogy a húsvéti tojás normál tárgynak számítana.
-Nyomkövetni nem tudjuk a nyuszit?
-Mondtam, hogy láthatatlan. Nem hagy nyomot.
-Nem. Valóban nem. Egyetlen új csapást sem sem láttam a levegőből.
-Mondtam, hogy a földön kell keresgélni.
-Meh! Trappolhatok, amikor vannak szárnyaim.
-Haza is mehetünk.

A sárkány csak mordult egyet, és újra belevetette magát a magas fűbe, majd nem sokra rá ujjongva csipogott.
-Megtaláltam!
Shu azonnal odarohant, és szemrevételezte a tárgyat.
-Szerinted hogyan kell kibontani?
-Hát… feltöröd… duh!
-De olyan szép díszes… biztosan jelezné valami, ha ez lenne az a tojás.
-A következőt megtarthatod, ha ugyanilyen lesz. Hadd nézzem meg közelebbről. Feltöröm én, ha te nem akarod.

Shu lemondóan sóhajtott, majd a sárkány elé tartotta a tojást, aki óvatosan ráharapott. A héja megrepedt, majd fel is tört, a sárkány pedig megnyalta a száját.
-Főtt tojás. Kéred a felét?
-Nem Timidus, köszönöm. Nyugodtan megeheted.

A sárkány egy pár pillanatra lefoglalta magát, amíg elfogyasztotta a Kayaba által módszeresen neki ajándékozott csemegét, így a következő darabra Shu akadt rá, de mire Timidus odaért, már el is helyezte a kosárban.
-Megkopogtattam, üres. Ki van fújva, és ezt nem engedem, hogy feltörd.
A pet csak legyintett egyet a farkával, majd fülét hegyezte ez pillanatra, felröppent a levegőbe, majd újra leereszkedett, és suttogóra vette a hangját.
-Kövess!
-Mit láttál?
-Kövess!

Meglapultak a fűben, és úgy kúsztak a megadott irányba. Nemsokára a kotkodácsolást már Shu is meghallotta, és azonnal megragadta Timidus előtte himbálódzó farkának a végét.
-Erre ne is gondolj!
-Most mi? Ahol tyúk van, ott tojás is van.
-Megnézzük a tyúkot, mert ritka mob, de nem vesszük el a tojásait.
-Oké-oké…

Miközben Shu eltöltött fél órát azzal hogy lerajzolja az állatot, Timidus négy tojásra is ráakadt, amelyek nem voltak olyan szép díszesen festve, mindössze különböző színű csíkok volt rajtuk. Kék, piros és szürke és fekete. Miután fintorogva végigszaglászták mindet, gyorsan kiderítették, hogy a fekete a záp, így azt hamar össze is törték. Szerencsére amint a tárgy elpixeleződött, a kellemetlen szag is megszűnt, és foglalkozhattak a többivel.
-Melyiket nyissuk ki elsőnek Timidus?
-A kéket. De most te nyitod ki.
-Miért a kéket? És miért én?
-Azért a kéket, mert az olyan színű mint én, és azért te, mert az előzőt én nyitottam fel.
-Ugye tudod, hogy csapda is lehet benne?
-Event van. Ilyenkor nincsenek komoly csapdák.
-Ha te mondod…

Vonta meg a vállát a lány, és valóban elhitte a sárkány szavait. Tudta, és karácsony óta már biztos is volt abban, hogy Kayaba egyáltalán nem gonosz, így teljes szívnyugodalommal kopogtatta meg a tojást, ami meg is tört… majd egy pillanatra rá a lány csuromvizesen állt a mező közepén, fölötte pedig lassan oszladozni kezdett a semmiből előtűnő kis esőfelhő, amiből úgy zúdult rá a víz pár másodpercig, mintha dézsából öntenék. Timidus nem tudta megállni vihogás nélkül, mire a lány félresöpörte az arcából a nedves haját, és lefröcskölte a sárkányt is a kezén lévő vízzel.
-Ez meg… mi volt?
-Nem tudom. Csapda.

Vigyorgott Timidus, de nemsokára egy felvillanó üzenet formájában magyarázatot kaptak a kérdésükre.

Üzenet írta:
A locsolkodás magyar húsvéti hagyomány. E szokás szerint húsvéthétfőn hajnaltól kezdve a fiúk vízzel, újabban csak illatos kölnivel locsolják meg az ismerős lányokat.
Ne ess pánikba és mindig legyen nálad törölköző!

És valóban, a lány inventoryjában meg is jelent egy kék színű törölköző, nagy, piros színű 42 felirattal. Shu ugyan nem értette, hogy az üzenet második fele miként tartozik a húsvéthoz, de azért használta az ajándékot, és a nedvesség pár perc alatt el is tűnt még a ruháiról is. Egy ideig csak csodálkozva pislogott az itemre, majd visszatette az eszköztárjába, és az eget kezdte kémlelni.
-Nem nyitjuk ki a következőt?
-Most te nyitod ki!
-Oké! Melyiket?
-Válassz te!

A sárkány legyintett egyet a farkával, majd csőrével megkoppintotta a piros tojást. A távolból halk robaj hallatszott, ami feléjük közeledett. Timidus azonnal felröppent, majd azzal a lendülettel már zuhant is vissza, hogy félrelökje a társát az elrobogó égő kerék útjából. Egy ideig csak feküdtek a földön, és figyelték a távolodó tárgyat, ami keskeny fekete sávot égetett a fűben ahol elhaladt.
-Azt mondtad, hogy nem veszélyes.
-Nem sérültünk meg.
-De…
-Sőt, még a tojások is épen maradtak.
-Azt mondod, hogy csak ijesztés volt?
-Yap!

És már ugrott is fel az új üzenet, magyarázatul szolgálva a jelenésre.

Üzenet írta:
Főleg Németország északi területein szokás a húsvéti tűz vagy a húsvéti kerék meggyújtása. Ez utóbbi esetében rőzsével és szalmával kitömött, tölgyfából készült kereket gyújtanak meg és gurítanak le egy közeli lejtőn. Ha jól leér a kerék a lejtő aljára, az jó termést jelent.

-Ez szerinted akkor javítja a kertészkedés jártasságomat?
-Azt nem tudom.

Timidus újra felröppent, és onnan szólt le a lánynak.
-Törd fel a következőt. Én majd figyelek.
-Melyik legyen?
-Legyen a szürke.
-Biztos?
-Biztos!

Shu körülnézett, majd óvatosan megkocogtatta a tojást, mire Timidus azonnal landolt mellett, hiszen ezúttal a levegőből érte őket támadás. Hatalmas kolompoló harangok húztak el a fejük felett, Timidusnak pedig ki kellett térnie az útjukból. Mindketten a fülükre szorították a kezüket, ami még az esemény végezte után is jó pár percig csengett. Ezúttal már egyikük sem kérdezett semmit, csak néztek egymásra, és várták a választ, ami hamarosan meg is érkezett.

Üzenet írta:
Franciaországban a templomok harangjai nem szólnak nagypéntektől egész húsvét vasárnapjáig. Azt mondják, hogy ez idő alatt a harangok Rómába mennek, ahonnan ajándékokkal, főleg tojásokkal térnek vissza.

És valóban, kisvártatva tényleg találtak egy újabb tojást, bár a harangok szerencsére nem tértek vissza. Ezúttal a tárgy sárga festést kapott, Timidus pedig a lehetőséget a feltörésére. Már éppen ráharapott volna, amikor az megreccsent, a sárkánynak pedig tátva maradt a szája. Persze nem a csodálkozástól, hanem csak azért, mert éppen harapásra készülődött. Felpislantott a lányra, aki fel is vette a tojást, és nézegetni kezdte a repedést, majd elmosolyodott.
-Emlékszel Timidus, hogy te is tojásból keltél ki?
-Persze… emlékszem a kikelésemre…

Forgatta meg a szemét a sárkány, de azért értette a célzást, és ámulattal figyelte, ahogy a kiscsibe utat tör magának a tojáshéjon keresztül.
-Mit fogunk vele csinálni?
-Visszavisszük a tyúkanyónak. Biztosan ő veszítette el. Talán elgurult amikor megijedt a harangoktól.
-Lehet… én addig keresek még.
-Nem szeretnéd velem együtt visszavinni a picit?
-Csináld te nyugodtan. Addig én megtalálom amiért jöttünk.

Bólintott biztatóan a sárkány, majd el is kezdte a keresést. Nagyon jól tudta, hogy a lányt meg fogja hatni az a családias hangulat, ami a kiscsibék között fogja érni, és azt is nagyon jól tudta, hogy ez újabb fél órát fog jelenteni, amíg a csirke köré rajzolja a csibéket is. Neki azonban fontos dolga volt. Természetesen Timidus nem tévedett, és körülbelül húsz perc elteltével már ott ült a rajzolgató idomár mellett, rengeteg szárnyas, és egy aranyszínű tojás társaságában, és türelmesen várta, amíg társa befejezi a művét.
-Megtaláltam.
-Biztos vagy benne, hogy ez az?
-Igen.
-Akkor menjünk távolabb. Nem szeretném megijeszteni őket.
-Oké.

Jó pár méterrel arrébb ezúttal együtt törték meg az aranyszínű tojást, Timidus megérzése pedig nem bizonyult alaptalannak. Kis pislákoló fény szált fel a héjból, Shukakunak pedig megjelent az elosztható egy szint a menüjében, valamint egy üzenet is, ami kellemes húsvéti ünnepeket kívánt, illetve utolsónak még egy receptet is mellékeltek hozzá. Shu kiválasztotta a keresés jártasságot, ami fel is ugrott a harmadik szintre.
-Kellemes húsvétot Timidus.
-Yap! Neked is!
-Sütök neked…

Rápillantott a receptre, majd megpróbálta kiejteni az ott látható szót.
-…Paasbrood kenyeret.
-Kenyeret?
-Gyümölcskenyér. Mazsolával meg mindenféle gyümölccsel meg sok cukorral. Elvileg Hollandiában eszik húsvétkor.
-Oh. Sütemény! Ez egy remek ötlet…


_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi12695/10100[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Kincaid on Hétf. Ápr. 21 2014, 20:36

Egy pillanattal ezelőtt még itt voltam, majd el is tűntem. Csodálkozásra nyílt a szem, kedves ijedtségre nyílott az ajak. Könnyen leteperhettem volna, de így könnyebb volt. Nem szólni hozzá. Meg sem érinteni. Lehet, hogy néha túl közel hajoltam, és olyankor a leheletem cirógatta a testét, de egyébként nem is tudott rólam. Magasabb szintű voltam nála. Nem volt észlelése. Nem látott. Lehet, hogy néha látópereme szélén észrevette, ahogy mozdulok, és követem őt – gyakran nézett hátra aggódó tekintettel, miközben módszeresen haladtak előre a dungeonban. A fiú és a lány. Érdeklődéssel figyeltem őket. Nem először jártam a nyomukban. Sok helyen szerették csinálni. Ilyenkor még szemérmesen bújtak egymáshoz, hátat a hátnak vetve, hogy senki ne kerülhessen mögéjük. Trükkös kis barlangot fedeztek fel éppen, és gyakran támadtak hátulról a mobok, így én is gyakran szalasztottam el összeérő ajkuk látványát, ahogy két ellenfél kivégzése között csókot váltanak, megünnepelve a vad és izgalmas átmeneti győzelmüket. Távol kellett maradnom tőlük, hogy egy ellenfelük se vethesse esetleg rám magát, így buktatva le álcámat…
 
Mindig izgatott az, hogyha kileshettem másokat. Nem szimplán a kukkolás hozott lázba. Nem törte meg az etikai módomat, ha egy kilincs kulcslyukából nézhettem végig néhány pajzánkodást. Nekem ennél sokkal több kellett! Ott akartam lenni. Mint a múzeumban: mindent látni, de semmihez hozzá nem érni. Körbesétálni őket. Mélyen az arcukba nézni. A tekintetüket keresni, miközben tudom, hogy ők nem látnak, nem nézhetnek vissza rám. Hogy zavartalanul csináljanak bármit, azzal a szent meggyőződéssel, hogy nem látja őket senki. Nem a szomszédot akartam megkukkolni, ahogy zuhanyozás után felöltözik. Ott akartam lenni a gőzben, amikor elhagyja a fürdőkabint, és érezni akartam testének friss illatát, miközben törölközik. A pára csapódjon le a ruhámon, és nedvesítse át. A bőröm hevüljön fel a fürdőszobai forróságban. Az igen! Az izgatott. A kukkolás nem.
 
Ott voltam mellettük, de nem voltam velük. Nem láttak. Voltak veszélyes pillanatok, amikor haladás közben majdnem hozzám értek, de aztán szerencsére hamarosan kazamatákba torkollott a dungeon, amiben eddig haladtunk, és már volt tér közöttünk. Sok helyen csinálták már – ezt meséltem, igaz? Éppen ezért érdekelt, hogy most mit keresnek…
 
Akkor találkoztam velük először, amikor egy kicsit magasabb szintű játékos csapatot vállaltam be még korábban. Persze ezek is óvodások voltam még, legalábbis nevetségesen kevesebb tapasztalattal bírtak, mint bármelyik frontharcos, de a maguk módján erősebbnek számítottak. Összeszokott banda volt, akiket egy-egy merészebb tag vitt előre. Persze a vakmerőség nem mindig volt jó dolog, főleg ha a társaik nem mindig voltak partnerek benne, és így a csapat kezdeményező tagjai néhány nagyobb kihívással kecsegtető szinten olyasmit is bevállaltak, amit nem kellett volna – a társaik nem mentették meg őket, mert nem mertek utánuk menni. Így lassan lehámlott tőlük az a réteg, amelyik motiválta volna őket a továbblépésre, és hamarosan a maradék visszasüllyedt a tétlenségbe. A saját két szememmel láttam lassú elsorvadásukat.
Akiket most követtem, azok is tagjai voltak ennek a bandának. Hálás voltam értük, mert velük én is kicsit egészebb lettem. Rá kellett jönnöm, hogy nagy ritkán igen különleges motiváció vesz rá embereket arra, hogy hétköznapinak tűnő célokat elérjenek. Ők nem fejlődni akartak. Épp az egyik előre megbeszélt küldetésünkre szereztem meg titokban a lopakodás első szintjét. Néha szétszéledt a csapat, hogy nagyobb területet fedezhessünk fel, majd a végén egyesítsük a térképeinket. Az egyik ilyen alkalommal követtem őket, mert régen gyanúsak voltak már. Túl sok idő alatt túl kevés területet jártak be mindig. Akkor jöttem rá, hogy mi is hajtja őket. Egyre beljebb verekedték magukat. Kiirtottak egy mobcsapatot. Igazán idillikus területet hagytak hátra: a fészkükben voltunk. Nyilván nem hagytak maguk után vért, vagy ürüléket, se szagokat. Ott estek egymásnak. Kis harcnak indult, hogy hamarosan az invertorykban landoljanak a ruhadarabok. Az etikai módot kikapcsolták… Letaglózva álltam mellettük. Minden értelemben.
A csapat már szétszéledt vagy elpusztult. Őket viszont máig figyelemmel kísérem.
 
Egyre izgatottabb voltam, ahogy haladtunk befelé. Végigsimítottam már a lány haján egyszer, és a kezemmel tereltem odébb a fiút az egyik harc közben. Nem vettek észre. Magam voltam a sötétség, a fáklyafény táncoló árnyéka, a huzat a hűvösben, a nyirkos tapintású sziklafal. Teljesen beleéltem magam.
Olyan puhán és csendesen lépdeltem, ahogy csak tőlem telt. Persze a lopakodásom azóta magasabb szintre fejlesztettem. A kettes még belefért. Talán szükségem sem lett volna rá, hiszen ez a páros nem költött észlelésre. Fontosabbnak tartották például a keresést, vagy a fiú különösen rajongott a súlyemelésért. A lány kicsit hasonlított hozzám: gyanítom, hogy egy-két esetben a hallgatózással pörgette be magát, ha kivételesen egy szállodában kellett csinálniuk, és ez nem volt elég izgató. Nos, néhány szobával arrébb tuti, hogy valaki még benne volt a témában, és így adott némi ráhangolódást. De az észlelés nem, az nem adott nekik semmi pluszt, amire szükségük lett volna. Éppen ezért voltak számomra a tökéletes áldozatok…
 
Persze nem fedett láthatatlanná tévő köpeny, egyszerűen tudtam, hogy meddig terjednek a lopakodás határai. Tudtam, hogy észrevehetnek észlelés nélkül is. Elég csak közvetlenül a szemük elé kerülnöm. Támadó jellegű fizikai kontaktust intéznem ellenük. Egy hangos szó. Ha lepakoltak a földre, a táskájukba is belerúghatok. Minden esetben észre fognak venni. Ezért érdemes volt nagyon óvatosnak lenni. Csendben utánuk lopakodni, és tartani a határokat. Persze az izgalom néha belevitte az embert néhány őrültségbe. Volt már, hogy más karakterrel szemben úgy buktattam le magam, hogy megvártam, amíg elalszik, majd akkor kezdtem el foglalkozni a testével. Akkor már fél éve voltunk bezárva a SAO-ba, és egyszerűen dugig voltam már hormonokkal, eszemet vette a vágyakozás. Az az esetem nem is végződött túl jól. Aktuális áldozatom felébredt, és nekem hiába volt aktív a lopakodásom, könyörgöm, ott térdeltem mellette, kezem a válla felett… Ő egyenesen a szemembe nézett kapásból. Nem volt kérdés, hogy ilyet soha többé nem csinálhatok.
Nyugi, nem öltem meg. Egyszerűen rohadt gyorsan leléptem. Arra jó volt, hogy megalapozza a kezdeti óvatosságom.
 
Miután kiértünk a kazamatákhoz, és bőven volt hely, többet engedhettem meg magamnak. A lány hátra-hátrafordult. Néha felmerült bennem, hogy talán hallja, ahogy osonok mögöttük. Hiába a lopakodás, a lépteim azért csak zajt ütöttek. Elvileg egyik jártasság sem szűrte ki a másikat, de ahhoz túl gyakran forgolódtak. Azzal próbáltam ilyen esetekben győzködni magam, hogy csak az esetlegesen hátulról támadó mobokat lesik, de valamiért nem nyugodtam meg.
Mindegy, láthatóan nem tettek ellenem semmit. Ha tudtak is róla, hogy velük vagyok, egyáltalán nem biztos, hogy ez nem pörgette csak még tovább őket. Talán élvezték, ha kiemelt figyelmet kaptak. Azok után, amit eddig műveltek, nem lettem volna meglepve. És ha így vesszük, én aztán abszolút partner voltam nekik hozzá…
 
Sok helyen csinálták már, és annyira azért megismertem már őket, hogy tudjam, szeretik a változatosságot. Vagy éppenséggel rosszul tűrik a monotóniát. Ez nézőpont kérdése. Sok helyre elkísértem őket. Nyilván nem vehettem fel őket partyba, mert akkor ők is látják, ha követem őket. Így szimplán csak igyekeztem szemmel tartani ezt a kedvenc páromat. Ehhez egyetlen dologra volt szükségem: a lopakodásra. És annak a használatában nagyon jó voltam. Minden egyes alkalommal, amikor kirándulásokat tettek, egyre jobb is lettem.
Sok helyen estek már egymásnak: nyári hőségben, fényes nappal egy eldugott oromzatos terület sziklafajba vájt zugában; holdfényben fürdő tópart homokos partján; erdő közepén megbújó bokrost is rengettek meg már ritmikusan. Ezek voltak kezdő állomásaik. Később többet akartak. Velük találtam rá az Obszidián Kastély egy láncokkal és bőrökkel tarkított kis termére. Velük jártam körbe Taftot először. Csinálták sikátorban, lakóövezetben, kiszáradt patakmederben, nyálkás alagutakban… és mint tudjátok, kipusztított mob-fészekben is.
Nyami.
 
Közeledtünk a célállomáshoz. Örültem neki, mert lassan nagyot elnyúlt az utazással eltöltött idő, és a lopakodással jelentősen megcsappant a kitartásom. Nehezen tartottam már magam. Amikor ők is kicsit lepihentek, remegő tagokkal rogytam le kicsit távolabb tőlük én is. Figyelmesen füleltem, de egyelőre csak feltöltötték a készleteik, elcseverésztek – biztos voltam benne, hogy nem itt akarnak akciózni még. Mélyen benn jártunk már valami tavernában, hordókkal szegélyezett úton jártunk. Ők érintetlenül hagyták őket. Persze, sokkal izgalmasabb dolog várt rájuk. Engem viszont érdekelt néhány.
Kíváncsian feszítgettem fel néhány darabot. Egy hangosabb reccsenés után viszont lépteket hallottam: persze, a lányról elfelejtkeztem! Gyorsan az árnyékos falhoz simultam, és mire hozzám értek, már régen kaméleon módjára olvadtam bele a környezetembe. Felmarkoltam még gyorsan előtte a kiugró kis ajándékot. Az invertory-mban pihent.
Miután távoztak, rövid pillantást vetettem rá. Meglepetten szemléltem. Nem tudtam mire vélni. Egy tojás? Ezernél is több hordó mellett mentünk el, mire ide értünk. Nem tudtam a helyszínhez kötni a bónusz loot-ot. Ráadásul nem rendelkeztem kereséssel. Persze örültem neki, de… Amikor felismerést akartam kérni a rendszertől, a tojás helyette aktiválódott is. Abban a pillanatban színes porrá omlott. A ruhámba ette magát, a bőrömbe épült. Riadtan kiáltottam fel. A fene akar csendben meghalni!
A léptek újra felhangzottak, de ezúttal örültem neki. Nem tudtam, mi történt. A HP-m nem csökkent, viszont mintha színemet vesztettem volna. Az árnyékok körülöttem még sötétebbek voltak. Döbbenten fordultam szembe a párral, amikor újra arra a folyosóra kanyarodtak, ahol korábban én is rejtőztem. Szembenéztek velem. És nem láttak…!
 
Nyugtalanok voltak, és végül a visszafordulás mellett döntöttek. Szinte rohanva tették meg az utat visszafelé. Alig bírtam tartani velük az iramot. Hangos voltam, csörtettem, lihegtem, és nem egyszer meg is botlottam. Mégsem vettek tudomást rólam. Egyszerűen nem vettek észre. Biztos voltam benne, hogy tudják, hogy ott vagyok. Hallották a kiáltásomat korábban, zajt csaptam. Mégsem követték soha a sziluettem, ha a sietség miatt nem rejtőztem el előlük eléggé, és akkor vetettem be magam az árnyékok közé, amikor hátranéztek.
Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek, mi is a megoldás a kérdésre. A dungeonból kiérve hagytam, hadd fussanak. Teljesen kimerülten dőltem a bejáratának. Alig tíz perc alatt összeraktam a történteket. A sötétben nem láttam jól a tojást, de aztán beugrott a meghirdetett húsvéti meglepetések története. Esélytelennek láttam, átvágásnak, és így nem is akartam jobban kutatni utánuk, mint amennyire alapos egyébként voltam felfedezés közben. Innentől kezdve csak egy lépés volt rájönni, hogy talán ildomos volna ellenőriznem a jártasságaim listáját. Heh, hármas szintű lopakodás. Ez… Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

_________________
A D A T L A P  ll Nem én vagyok hűvös, Te vagy meleg. ll


pontozás:
Élet: 33 -> 165 HP
Fegyverkezelés: 30 +6 -> 36
Erő/Irányítás: 30 +3 -> 33
Kitartás: 7
Gyorsaság: 33 +3 -> 36
Speciális képesség: 16 +6 -> 22
Páncél: 0 +17 -> 17


Felszerelve:
T1 Stramm *Kopja/Rövid Kard/Buzogány* (+3 erő +2 páncél)
T1 Futópajzs (+6 páncél +3 gyorsaság)
T1 Kezdő Ruha (+2 páncél)
T1 Vas Sisak (+7 páncél)
T2 Harmat Gyűrű (+6 fegyverkezelés +6 speciális képesség)
Kincaid
Kincaid
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 258
Join date : 2013. Oct. 11.

Karakterlap
Szint: 29
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi3167/3300[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (3167/3300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Szophie on Kedd Ápr. 22 2014, 15:06

A ZÖLD!

Na szóval.. Ott voltam a negyedik szinten. Ugyanis a zöld négy betű, így hosszas tanakodás után arra a következtetésre jutottam, hogy a küldetésemnek ehhez a szinthez lehet köze. Természetesen tetőtől talpig zöld ruhába is öltöztem, mert hátha mégis erre gondolt az üzenet feladója. Mindenesetre itt volt az ideje, hogy fényt derítsek a különös üzenetre, mely nemrégen a vadászatomat zavarta meg.
A legnagyobb problémám a szinttel csak az volt, hogy túl sok emlék köt oda, melybe belevörösödhetek. Amint megérkeztem, rögtön éreztem a fejembe tóduló vért, és ahogy gondolataim minduntalan visszasiklanak Mirikára. De ennek nem szabad felülkerekednie rajtam! Akkor is fényt derítek az üzene… és akkor megcsókolt! Komolyan megcsókolt!  Ezt egyszerűen nem vagyok hajlandó felfogni! Én meg… Nem, szóval az üzenet tartalma! És alig volt rajtunk valami, muuhh…
- Menjünk innen! Az erdős részre mondjuk.. Ott sok a zöld! – adtam parancsba, és eszméletlen sebességgel és lendülettel kezdtem sétálni a pálmafák közé, hátha ott lerázhatom a gondolataimat.
- Hajt a tatár? – húzta fel szemöldökét farkasom, ám szíves örömest követett. Hiszen végre dolgoztam, méghozzá magamtól, minden nyaggatás nélkül. Az ilyen alkalmakat mindig kihasználja. És a küldetéseket ő is szereti. Apropó.. Ekkor vettem csak észre, hogy valami a szemembe lóg, ami nem a hajam, ugyanis himbálózik jobbra-balra, még ha én nem is mozdulok. És a hajamnál sokkal tömörebb. Sokkal inkább volt egy farok. Egy gyík farok..
- Falat.. – emeltem le a petet a kobakomról anyás mosollyal arcomon.
- Hát te itt vagy? – tartottam magam elé, majd az arcomhoz dörgöltem.
- nem akarod egyedül hagyni a gazdit, igaz? Annyira aranyos és segítőkész vagy. *-* - mindeközben a vállamra tettem, megveregettem a kobakját finoman, majd vártam, hogy elhelyezkedjen. Először kissé támadóan figyelte a sálamat, felemet farokkal, mintha még fújt is volna rá, vagy valami ilyesmi.. Megpróbált bebújni alá, még karmolgatta is egy kicsit, de csak nem akart sikerülni
- Sajnálom, ma csak a vállamra tudsz ülni. – vontam meg a vállam. A gyíkocskámnak szüksége volt melegre, és ezért mindig a ruhám alá bújt, ugyanakkor most nem volt rá lehetősége. És egyébként is, ezen a szinten elég meleg van, úgyhogy nem hiszem, hogy nagy baj származna abból, hogy a vállamon sütkérezik egy kicsit. Ő mégis mintha letört lenne egy csöppet emiatt. No nem gond, majd megbékél. Egyébként ha már itt volt velem Vezér és Falat is, egy kissé rosszul éreztem magam, hogy Yarut megint otthon kellett hagynom. Szegény alig-alig mozdul ki a házból. Sajnos még mindig csak egyes szintű, így egyszerűen nem tudom magammal cipelni akárhová. Most pedig megint csak a négyes szint volt az úti célunk, így egyszerűen otthon kellett hagyni. Megint. Majd talán viszek neki egy kis sütit ajándékba, amiért megint magányosan kell töltenie a délutánt..
Na de vissza a küldetéshez! Mert egy ismeretlentől kapott üzenet mindig küldetést jelent! Biztos voltam benne, hogy a különös zöld valamire utalni akart. Így hát belevetettem magam az erdőbe, és kerestem.. meg kerestem.. És csak zöld dolgokat találtam ott. Rengeteget. Minden kis fűszálon meg levélen küldetés feliratot kerestem. Ám nem találtam semmit. Ismétlem, az égvilágon semmit! Nem mintha ez olyan egyszerű lenne.. Alapból halálra ítélt feladat volt, hiszen a természetben minden zöld volt. Amikor már vagy a hatszázadik bokor tízmilliomodik levelét néztem át – na jó, még csak a második bokor volt, de sokkal többnek tűnt – végre megszületett az ötlet farkasom fejében. Azt hiszem, ő is elunta a füvek vizsgálatát. Nem is értem az ilyen botanikusos izékás emberkék ezt hogy bírják.
- Mi van akkor, ha nem jó dolgot keresünk? – szólalt meg csendesen, miközben orrával majdnem fellökött engem nagy hirtelen. Egy enyhe sikkantást követően megkerestem az egyensúlyom, majd feltápászkodtam guggoló helyzetemből, és leporoltam magam, úgy kérdeztem már meg a farkast.
- Ez alatt mire gondolsz? Hiszen az biztos, hogy zöld valamit kell keresni. Mi más lehet még zöld?
- Valami.. Akármi! Akármi, ami nem ilyen általános!
- Hogy érted? – léptem közelebb, cinkos mosollyal arcomon, és már kezdtem érezni a tervében a zsenialitást.
- Valami olyan dologra gondolok, ami nem található meg mindennap errefelé, ami nem illik ide! Keressünk olyan dolgot, ami zöld, de nem illik bele a természetbe. Vagy nem közvetlenül.. – ő is közelebb lépett, szinte suttogott. Olyan volt a légkör, mintha legalább most jöttünk volna rá az univerzum legsötétebb titkára.
- Ez jó, ez tetszik. – bólogattam, miközben már állam alá csúsztattam kezem. És most szövöm ördögi tervem!
- Akkor? – kérdezte feltűnő jókedvvel.
- Akkor keressünk! Te átfésülöd a sziget bal felét, én pedig Falattal közösen a jobbat. – mondtam vidáman, és szinte tapsikolni volt kedvem a terv tökéletességétől. Gyorsan szétszéledtünk két irányba, és elkezdtünk kutatni. Minden zegzugot átnéztem, minden bokorba bevetettem magam, minden fára felmásztam, Falat pedig ugyanígy tett, habár ő aligha tudja, mi a dolga. Ő egyszerűen csak mászkált, mert az kedvelt elfoglaltsága. Ami a legfeltűnőbb volt, az a temérdek tojás. Ez vajon valamilyen madaras sziget? De tényleg.. mindenhol tojások voltak! A faágak között, a fűcsomókban, a bokrok alatt, még a pocsolyákban is.. Mindenhol! Kissé különös volt, ugyanakkor az természetbe illő dolog, úgyhogy nem foglalkoztam vele. Hosszas keresgélés után viszont egyszerűen kikészültem. Ugyanis nem találtam semmit! Az égvilágon semmit!! Minden olyan természetbe illő volt! ><” És fáradt is voltam már. Így hát egyszerűen letérdeltem egy kisebb tisztás közepén, és úgy döntöttem, megmakacsolom magam. Ezt a küldetést most nem fogom elvégezni! Nem, nem, nem! Fogalmazott volna a feladó érthetőbben, akkor még talán lett volna esély arra, hogy megcsináljam, de ennyit nem fogok szenvedni semmi miatt! Nem én! Elegem van! Csinálja meg más, ha annyira akarja, engem hagyjanak békén!
- Szophie? – hallottam egy hangot magam mögül.
- Mi van? – rivalltam rá a kelleténél kicsit keményebben. Tényleg, igazán, teljesen el voltam fáradva és ki voltam akadva, így egyszerűen nem tudtam rendesen viselkedni. Kiabálhatnékom volt.  És ennek szegény farkasom lett az áldozata. Kissé értetlen fejjel méregetett a pet, és meg is torpant a hirtelen morgásomra. Megsajnáltam szegényt, hogy így bántam vele, így gyorsan megmagyaráztam a gonosz reakciómat.
- Bocsi, csak teljesen kikészültem, és kivagyok, és elfáradtam, és végem! És nyűgös is vagyok.. –  soroltam, majd a v égén egy nagyot sóhajtottam is.
- Egyszerűen nem találtam semmit! Semmi! SEMMIT! Érted? SEMMIT!!! – megint csak kiabáltam. Dühös voltam a szóra, arra a szóra, hogy semmit. Miért kell ilyen szavaknak lenniük? Nem szeretem őket. Nem jók. Soha nem fedik az igazságot. Mind amikor megkérdezik, hogy: Mi a baj? – Semmi.. Na, ilyenkor biztos, hogy hazugság, mert mindig van valami. És amikor pedig az igazat jelenti, mint most, akkor pedig nem jó. Nem szeretem, amikor az igazat jelenti. Sőt, azt sem szeretem, amikor hazugság. Igazából a semmi az egy szörnyű szó! Pont olyan, mint az zöld. Kezdem nagyon nem kedvelni ezt a színt. Pedig eddig nem volt vele annyi bajom, mint mondjuk a sárgával.. De most már lesz! A zöld az rosszabb, mint a sárga! Brr..!!
- Jó-jó, az én fülem jó, nem kell úgy kiabálni. – ekkor néztem rá újra szegény kis farkasomra, aki szinte elképedve pislogott rám, miközben fülecskéit lecsapta, és a fejéhez szorította. Igaz, nem sokszor hallhatott eddig kiabálni. És az ő fülei nagyon érzékenyek.
- Bocsánat. – hajtottam le a fejem bűnbánón.
- Szóval azt mondod, egy tojást sem találtál? Csak mert én nagyon sokat láttam erre elrejtve.. – jegyezte meg csak úgy mellékesen. Na, ekkor ért a következő sokk.
- To..tojást? – kérdeztem vissza csendesen. Nem, az nem lehet! Nem lehet, hogy…
- Te azokat nem is nézted meg? – ekkor maga mögé mutatott, ahol már sok-sok zöld tojás volt összegyűjtve.
- Mert..mert.. a természet.. része.. – dadogtam, és habogtam. Nem lehet, hogy azok számítanak!
- Ennyi? Mindenhol? Biztosan nem! Gondolkozz már! Mikor láttál te az erdőben ennyi tojást?
- Hát.. de.. madarak tojás rakásának idején.. – teljesen lefagytam. Kész. Végem. Most fogok meghalni.
- Ennyit? Mindenhol? – megint rajta volt a sor, hogy elképedve bámuljon rám. Tudom-tudom, mégis hogy gondolhattam ilyen butaságra már megint? Blabla..
- De nem tudom, hogy ilyenkor mi van, vagy hogy van.. Én.. Én csak.. Nem szoktam erdőbe járni otthon soha! nem tudhattam, hogy ilyenkor nincs ennyi!
- De hisz itt sem láttál soha ilyet!
- De.. mert.. akkor nem volt tavasz.. és nem volt tojásrakás..
- De tavaly sem volt!
- De tavaly ilyenkor nem jártunk ezen a szigeten. És.. mi van, ha madarak kicsinyeit loptad el?
- Biztosan nem! – húzta mosolyra ajkait a farkas, habár ez inkább vicsornak tűnt. – ezzel a szemem láttára ölt meg egy kis fiókát.. És nem, tényleg nem madár csibe volt benne.>.> Hanem.. konfetti? O.o Konfetti repkedett ki belőle.
- Szinte biztos vagyok benne, hogy az üzenetednek ezekhez a zöld tojásokhoz van köze. Pont azért, mert nem madarak vannak benne, hanem emberi dolgok. Szerintem össze kellett őket gyűjtenünk, és az egyikben majd lesz valami, ami a további feladatunkat elárulja! – újra vicsort villantott, büszke vigyort.
- Okos.  – dicsértem meg, és ezzel együtt elkönyvelhettem magamnak, hogy én pedig butább vagyok, mint egy… mint egy.. láma. Igen, butább vagyok, mint egy láma! Hogy én hogy lehetek ekkora egy…
- Tudom. – húzta ki magát. – A farkasok mind okosak. – sosem volt szerény. Viszont azt már megállapítottam, hogy az erényeit nem önmagának köszöni sosem, sokkal inkább magának a fajának. Az összes farkast okosnak tartja, köztük pedig különösen a sarki farkasokat, amilyen ő is.
- Na jó.. Itt az ideje kibontogatni azokat a tojásokat. – sóhajtottam, és neki is láttam az elsőnek.
- De óvatosan! Vannak ott rosszabb dolgok is, mint a konfetti.. – röhögött, és abban a pillanatban meg is tapasztalhattam ezt, amint egy adag kukac, bogár, és ehhez hasonló undorító izé röppent az arcomba.. Rögtön el is felejtettem a fáradtságomat, és körbe-körbe kezdtem el rohangálni, mintha megvesztem volna, természetesen mindezt sikoltozva. És Falat is leröpült szegény a fejemről, egyenesen egy bokorba esett.
- Jó-jó, azért ennyire nem kell felfújni a dolgot. Csak pár rovar, meg ilyesmik! – nyugtatott a farkas, de csak nem akartam megállni, így más eszközhöz folyamodott.. A lábam alá ugrott. Nem volt már lehetőségem arra, hogy elkerüljem. Egyszerűen orra estem benne.
- Nyugi. – mondta, mintha csak egy kezelttel beszélne egy diliházban.  Lassan előkerült közben Falat is a bokorból, bár nem igazán járt egyenesen, mintha csak berúgott volna.. Vagy beverte volna a fejét. Én is mélyeket lélegeztem, és hamarosan teljes lelki békét nyertem.
- Majd én kinyitogatom a tojásokat, jó? – vállalkozott Vezér. – És ha nem találunk semmit, akkor átkutatjuk ezt az oldalt is. – ezzel neki is állt feltörni a héjakat, én pedig ültem, és néztem, ahogy a furcsaságokat kerülgeti. Volt ott minden, tényleg minden! Az egyikből egyszer három béka ugrott ki. O.o Már alig hat darab volt hátra, amikor már szinte teljesen feladtam, és készültem arra, hogy bizony az én felemet is át kell vizsgálni. Akkor viszont megtörtént a csoda.. Az egyiket kinyitottuk, és.. aranyszínűen világított, mintha csak valamilyen kincset rejtene, vagy nem is tudom.. Közelebb mentem, és egy felirat pattant fel belőle. Elsőre nem is hittem a szememnek. Hogy egy jártasságom szintet lép? Csak úgy?? Ez valami vicc? >.>
- Szerintem ez volt a küldetés jutalma! – örvendezett Vezér.
- De hát nem csináltunk semmit!
- Dehogynem! Összegyűjtöttük a zöld tojásokat!
- Azt sem az egész területről.. – még mindig kételkedtem abban, hogy a küldetést valóban sikerült teljesíteni. Ugyanakkor a jutalmat tényleg megkaptuk, ezt ellenőriztem is. Hát.. Azért még nem dobom el a zöld sálat, majd hordom, hátha felismer róla az üzenet küldője, és végre megkezdődik a tényleges küldetés.. Viszont mára már épp eléggé elfáradtam ahhoz, hogy ne akadékoskodjak. Ha Vezér szerint végeztünk a küldetéssel, akkor végeztünk. Most pedig megyek haza enni, fürödni, és aludni!

Lopakodás 3. szint

_________________
[Event] Húsvéti akció Advent
Szophie
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2533
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 22
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 43
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi7666/7700[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (7666/7700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Atoru on Szer. Ápr. 23 2014, 15:26

Ez a nap is átlagosan indult… volna. De valaminek mindig közbe kell jönnie, e sürgő-forgó világban. A mai napon arra lettem figyelmes, hogy néhányan arról sugdolóznak, hogy van valamilyen tojás, mellyel egy elsődleges jártasságot fejleszteni tudok. Ez a hír, mint valami égből jövő manna, úgy hatott rám. Egyből szóltam is Chifu-nak… vagy nem, várjunk csak… hadd legyen neki meglepi, hogy fejlesztettem egy jártasságomat. De… miért pont tojásban van ez a bizonyos ajándék? A kérdésemre a naptár válaszolt, és meg is értettem. Húsvét van, a keresztények nagy ünnepe. Mi nem nagyon ünnepeltük, mivel ugyebár Japánban a sintoizmus terjedt el, de anyu néha rendezett nekünk csoki tojás vadászatot a közeli játszótéren, meg néha a lakásban is. Így egy kissé nosztalgikus is lesz ez az egész. De… hol kezdjem a kutatást? Az rendben, hogy van ilyen tojás, de merre lehet találni… Gondolom ennek a tojásnak az elrejtésére az első szint a legjobb, hiszen ott elég nagy a rendelkezésre álló terület. Akkor viszont irány az egyes szint! A kezdetek városába érve láttam néhány olyan játékost, akik a legkisebb figyelemfelkeltéssel keresték a tojásokat. Én nem akartam annyira elővigyázatos lenni, így minden hordóba, ládába, standba benéztem. De semmi. Talán olyan helyen kéne keresnem, ahol nem is számítanék a megtalálására. Hm… Talán egy kereskedőnél lesz, hiszen azok általában árulnak tojásokat, mivel sok ételt lehet belőlük készíteni. Így el is indultam a legközelebbi vegyeskereskedő felé. Volt is nála tojás bőven, de húsvétra való tekintettel mindegyik színes volt. Volt köztük tarka, volt csíkos, állatmintás, vagy csak egyszínű. Ez nem könnyítette meg a dolgomat. Mindegy, előbb-utóbb csak megtalálom a megfelelő tojást. Először csak ötöt vettem, mivel nem bíztam abban, hogy elsőre megkaparinthatom a megfelelő tojást. De akkor lássuk őket. A biztonság kedvéért távolabb mentem a z eladótól, mert ha véletlenül meglátná, hogy mit művelek a tojásaival, biztosan nem adna többet. Elsőnek egy sima, kék színű tojást bontottam ki. Ebben viszont semmi nem volt, még töltelék sem. Aztán egyszer csak valami orrfacsaró bűzt éreztem. Nem bírtam ki, muszáj volt az orromra tapasztanom mindkét kezemet. Azonban szerencsére a többi itt lévő nem érezte a szagot, vagy ha érezték is, jelét nem mutatták. A bűz lassan kezdett tova szállni, én pedig már kicsit kétkedve és félve nyitottam ki a következő tojást. Ezen a tojáson, sárga alapon három piros cikkcakkos vonal futott végig keresztben. Ezt feltörve, úgy éreztem magam, mint aki egy jó ideig állt a szakadó esőben, ugyanis csurom víz voltam. Mondhatni nem úsztam meg szárazon. De… miért locsoltak le? Erre a kérdésemre egy kis üzenet adott választ, amit a tojás aljában találtam. Az üzenet szerint, valami messzi országban ez a hagyomány, hogy a fiúk meglocsolják a lányokat. Ezzel csak az volt a bibi, hogy én bizony fiúnak érzem magam, és persze az is vagyok, hogy a félreértéseket elkerüljük. Már csak három tojásom maradt. A következő rózsaszín volt és egy sárga masnival kötötték át. Ezt feltörve… nem történt semmi. A belseje ugyanúgy üres volt, de semmi utóhatás nem történt az égadta Aincradban. Ez fura volt, de egy újabb üzenet meggyőzött arról, hogy ezt csak díszítésre használják. Akkor már csak kettő próbálkozásom van. A következő egy piros pettyes tojás volt, amit feltörve, belsejében megláttam a tojássárgáját. Ez akkor csak sima tojás volt, ami nem kicsit lelombozott, ugyanis már nem tudom felhasználni. Egyetlen egy tojásom maradt. Egy sima, egyszínű piros volt, semmi extrával. Felnyitottam, de rögtön el is dobtam, mivel felrobbant. Akkor ez sem az volt. Talán mégis csak rosszul gondoltam, és nem olyan helyen lesz, ahol több tojás is van? Akkor viszont ott kell keresnem, ahol a legkevésbé számítok rá. Azonban nem vettem észre, hogy időközben bizony lassan lement a nap, ezzel pedig az utolsó esélyem is szertefoszlott a fejlesztésre. Szomorúan bandukoltam a teleport kapu felé, mikor megláttam egy tojást a tömegben.  Nem volt rajta semmi különös, egy egyszerű kis tojás volt, semmi több. Senki nem lépett rá, és senki nem vette fel, nem is foglalkoztak vele. Úgy éreztem, hogy ez a tojás olyan, mint én. Nem feltűnő, sodródik az árral, szinte észrevehetetlen mindenki számára. Lehet, hogy pont ez lesz az, amit kerestem? Áthatoltam az emberek és NJK-k tömkelegén, és felvettem a földről. Egy kissé megrepesztettem, mire éles fény kezdett szivárogni belőle.
- Ez lesz az! – mondtam, szinte már áhítatosan. széttörtem, és már meg is láttam a kis fénygolyót. Aztán egy kis menüt is megnyitott, amin egy jártasságom eggyel magasabb szintre tudtam léptetni. Már a keresgélés legelején eldöntöttem, hogy én bizony a Keresés jártasságom fogom növelni, így rá is kattintottam. Viszont valahol, mélyen magamban képtelen voltam felfogni, hogy ez megtörténhet velem. De ez is bizonyítja, hogy ebben a virtuális valóságban is vannak csodák.
Atoru
Atoru
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 960
Join date : 2013. Nov. 04.
Age : 21
Tartózkodási hely : Friben/Nyster

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi2303/2500[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (2303/2500)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Jun on Szer. Ápr. 23 2014, 19:04

Keresés 3.

Tavacska.. Talán a játékban a második olyan hely amit a legtöbbször látogattam meg, legtöbb szép emlékem ide köt, elég sok kapcsolatom ide gyökeredzik, legalábbis azok amiket a játékban alakítottam ki. Még most is tökéletesen emlékszem, amikor itt piknikeztünk Channal és a macskájával, itt horgásztam először egy egész délelőttön keresztül, fulladtam majdnem vízbe, sütögettem a szabadban, és vett egy különleges fordulatot az életem. Ahogyan sétálgattam a kissé iszapos láp közelében, korábbi hibámból tanulva, most nem lenge öltözetben, meggondolatlanul trappoltam végig a mocsaras részen, hogy aztán beleragadjak és egy hős megmentését kelljen várnom, mert egy óriásbéka rám feni a fogát. Már ha csak visszagondolok arra a napra, egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne nevessem el magam. Tényleg megtörtént, itt ezen a helyen, derékig süllyedtem a sárban, talán ha ez nem történt volna meg most nem lennék itt. Talán már régen halott lennék, hogy öngyilkosság, vagy egy kósza mob, esetleg vörös kis barátaink által az lényegtelen. A part  felé sétálva egyre nagyobb tömegeket pillantok meg. Horgászok, piknikezők milliói, szinte még most sem hiszem el, hogy ez a partszakasz ugyanaz a hely ahol korábban egy lelket sem lehetett látni. Most pedig hemzseg a játékosoktól. De ez nem véletlen, amióta megjelent az a fura fazon, és kiképzőtiszteskedik, eléggé megszaporodtak a bátorkodók és ki merik dugni az orrukat a Kezdetek városán kívüli területekre is. A tóparthoz érve, leszereltem a cipellőm, és bemerészkedtem a vízbe, oly annyira, hogy maximum térdig süllyedjek csak a vízben. A víz kellemesen hűvös, éppen ideális, nem is vártam többet az évszaktól. Oda se figyelve hova lépek meneteltem a vízben, mondhatni katonásan. A fejemben már-már számoltam is a lépéseket, miközben a távolba meredt a tekintetem.
- Jobb, bal, jobb, bal.. - halkan suttogtam, majd kis játékomat egy túl nagy lépés, egy túlméretezett kagyló, és a figyelmetlenségemből adódó "zuhanás" vetett véget. A nagy csobbanásra, és a cseppet sem halknak mondható sikolyra hamar felfigyeltek néhányan, közülük páran segítségemre siettek. Kissé meglepő, hogy közel két év telt el és még mindig vannak olyanok akik képtelenek figyelmen kívül hagyni a legapróbb dolgokat is. Kissé boldoggá tesz a figyelmességük, talán ez az utolsó dolog ami miatt még embernek érezhetik magukat. Vagy ez csupán az én bugyuta gondolatmeneteim egyike?
- Hé minden rendben? - a hang után egy lágy, meleg érintést éreztem a bal kezem felé, majd meg sem várva a válaszom kisegített a vízből.
- Köszönöm - vontam le a tekintetem, egy pillanatra, a ruhám kezdtem szemlélni, ami elég szépen átázott, és testemhez tapadt. - Minden oké... csak valamin megcsúsztam... legközelebb jobban odafigyelek ehehe - a helyzet kínosabb már nem is lehetne, mindketten megtettük azt a négy-öt lépést, a part felé, ahol rögvest el is kezdtem a ruházatomból kicsavarni annyi vizet amennyit csak lehetséges. Szerencsére itt nem kell órákig várni, hogy megszáradjak, elég ha kivárjuk azt a rövidke időt amíg elpixeleződnek a "vízcseppek" és újra száraz öltözetben flangálhatunk.
- Tessék. - fordultam a hang irányába, még mindig itt van a korábbi lány és egy törölközőt nyújt felém. Mozdulatlanul állok előtte, kissé meglepődve kedvességén mire ö megrázza előttem a rongydarabot.
- Oh köszi!

- Szóval Reika-chan! Örülök, hogy megismerhetlek! Szólíts csak Junnak. - nyújtottam a szégyenlős lányka felé a jobbom, széles barátságos mosollyal az arcomon. Szimpatikus lányka, valahogy öröm nézni ahogyan pironkodva fordítsa el a fejét miközben hosszan a szemébe nézek. Ha így folytatom egy nap még szarvaim nőnek..
- Hasonlóképp. De... igazán... igazán nem szükséges meghívnod.. tudod nekem is van pénzem... - legyintgetett, hosszú ébenfekete hajkoronája arcába borult. Szegény bármennyire is próbálkozott, nem tudott lebeszélni, arról, hogy hálám jeléül meghívjam egy italra. Miközben figyeltem a mozdulatait, és meghozta a pincér a rendelt italokat, lassacskán megismertük egymást, jókat nevettünk, majd egy érdekes információt is kisajtoltam belőle.
- Tojások? - kaptam fel a fejem, a különös, cseppet sem hétköznapi hír hallatán. - Szóval ha tojásokat gyűjtök szintet léphet valamelyik jártasságom? Micsoda abszurd dolog... esélytelen, hogy Kayaba ilyesmit tegyen...
- Mondom, hogy igaz! Húsvét alkalmából mindenhol megjelentek tojások, és nagyon kis százalékban van bennük használható dolog is... - egy pillanatra elcsendesedett, vett mély lélegzetet vett, majd folytatta - Egyik céhtársam így fejlesztette második szintre az akrobatika jártasságát.
- Hmm.. érdekes... Talán nekünk is tennünk kellene egy próbát nem gondolod Reika-chan?
- Hogy érted azt, hogy tennünk... mi ez a baljós vigyor az arcodon?!

A nap még javában előttünk állt, az idő is mondhatni szép volt, már amennyire egy tavaszi nap szép lehet. Mondhatni jobb időt nem is kívánhattunk volna egy kis játszadozásra. Őszintén szólva, elég fura a története, és nem sok esélyt látok arra, hogy valóban hiteles. Ki lenne olyan hülye, hogy vakon megbízzon egy idegenben, majd egy ilyen értékes információt elkotyogjon? Ráadásul ha ilyen ritkaság ez a szintlépő tojás... Mindegy, a lényeg, hogy most már én is tudomást szereztem róla, és kis szerencsével akár feltornázhatok egy-két jártasságot. Mivel a tavacskánál elég sok embert láttunk, és közel is van, nekünk pedig nincs vesztegetni való időnk, első utunk oda vezetett. Ketten elég nagy területet fedhetünk le, hogy pedig fokozzuk a hangulatot és egy kis versenyszellemet is csempésszünk a nemes küldetésünkbe számláljuk mennyit is szedtünk össze, és aki hamarabb megtalálja a kincses tojást, úgy, hogy kevesebbet szedett össze mint a másik nyer egy ebéd meghívást. Ha már amúgy is nosztalgiázós hangulatban vagyok, miért ne fogadnék? Kis séta, barangolás, majd egy enyhe parttól való eltávolodás, egy füvesebb, park szerűbb területre vezetett, ahol rövidesen meg is pillantottam egyik bokor tövében, az első húsvéti tojásom.
- Rei.. - kiáltani próbáltam a lánynak, hogy máris rábukkantam egyre, viszont ha előlem elhappolja, akkor előnnyel kezdhet. Négykézlábra ereszkedtem és olyan közel másztam az említett tárgyhoz, amennyire csak lehetett. Egy szép csíkos darab volt, tetszett ahogy, a kék és lila színek keresztülcikáznak a tojásdad felületen. Kezeim közé kapva a kis drágaságot, egy ablak jelent meg a következő értesítéssel. "kibont" vagy "eltesz", nem éreztem szükséget rá, hogy a felszereléseim között tárolgassam, rögvest a kibont gombra pöcköltem rá, mire a tojás mocorogni kezdett, mint ami ki kívánkozna kelni. Vékony repedés szaladt végig rajta, majd erősebben megrezzent. Pislogni sem mertem, annyira vártam mi fog történni, azonban jutalom helyett, Jack (Jack in the box) rugózott ki a dobozból, egy picinyke táblácskával, amin jól olvasható "nem nyert" felirat volt látható. Kissé önbizalom romboló elsőre ilyet kifogni, de az élet már csak ilyen. Hamar rábukkantam a következő tojásokra is, de hasonló eredményeket értem el. Volt amelyik azonnal felrobbant a kezeim között még csak látszatát sem keltve annak, hogy nyertem. Volt amelyikből egy madárka szállt ki, és még olyan is akadt ami étcsokoládé volt. Mennyi szabadideje van az adminnak, hogy ilyen dolgokra is van ideje... Hamarosan beesteledett, és a nap eredménytelenül telt el. Egyetlen árva tojásra sem bukkantam amiben valami használható lett volna, hozzám hasonlóan Reika sem járt sikerrel. Tekintettel pedig az hazaút hosszára, jobbnak láttam egy közeli szállóban eltölteni az éjszakát, sikeresen rávettem a lányt is, hogy hasonlóan tegyen, még ha nem is egy lakosztályban töltsük el az estét, reggel újra találkozunk és folytassuk a kitűzött célunkat.

Kellemes zuhany, finom reggeli, és jó társaság. Mondhatni minden megadatott ahhoz, hogy a napom a lehető legjobban induljon. Kissé hiányzott a céhházas szobácskám, fura volt plüssrengeteg nélkül aludni, egy az enyémtől jóval kisebb szobában. Ezúttal Arbushoz indultunk, ahol egy jóval nagyobb park terült el, természetesen védett övezet, szóval nem kellett ügyelnünk, hogy egy vaddisznó feni ránk a fogát, vagy éppen egy arra kószáló piroskának szúrjuk a szemét... az utóbbira amúgy is kevés esélyt látok, de jobb félni mint megijedni. Korábbi hibáimból tanulva, nem szabad kézzel hanem egy bottal böködtem a tojást, hogy meggyőzőéhesek róla, hogy érintésre nem e robban. Amint az első próbát megúszta, jöhetett a tapogatás, majd félve rányomni a gombra... több tucat fals, üres, vagy éppen csapda tojásra bukkantam. Kerestem fák tövében, bokrok mélyén, padok, étkező asztalok alatt, mellett, vagy felett, sőt még fára is másztam, de mind hiába. De hiába volt a tojás, pöttyös, foltos, kockás, hímzett, vagy natúr, lightos minimálisan díszített, egyik sem rejtette azt amire igazán vágytam. Most már értem miért nem titkolta el, felesleges volt, ugyanis cseppet sem rontom az esélyeit azzal, hogy én is keresgélek, tekintettel arra, hogy a tojások öt percenként újra megjelennek, szóval kissé bőségzavarunk is van, nem kell attól tartani, hogy elfogynak. Az meg már más kérdés, hogy napokon át lehetne keresni, a szinte lehetetlennek bizonyuló jártasságfejlesztéses tojáskát.
- Jó én szünetet tartok... - huppantam le egy közeli padra, fejemet a karfára támasztottam, és egyfajta fekvő helyzetet vettem fel, jobb karomat a szemeim elé takartam, hogy ne zavarjon a napsütés, a balt lelógattam a padról.
- Nem kéne feladnod... Már olyan közel járunk... - próbált bátorítani a lány, aki eközben éppen egy közeli bokorból mászik elő, arcáról csokoládé szirup folyik le.
- Nem adom fel, csak... pihenek... Egész nap ezekkel a hülye tojásokkal szórakoztunk. Egy perc nyugtunk sincs, pedig ez csupán szórakozás. Nem fognak elrohanni, csak mert pihenek kicsit. - szinte mintha megparancsoltam volna Istennek, hogy toljon ki velem. A semmiből egyszer csak egy különösen kemény tojás hullott alá, pontosan a hasamra érkezett. Reflexszerűen rándultam össze, az erős, hirtelen zuhanástól.
- Mi a... - néztem a mellkasomra, ahol egy szép hímes tojás díszelgett. Éppen nyúlni akartam érte, ha már itt volt egy karnyújtásnyira, de mintha arrébb ugrott volna. Felvontam a szemöldököm, és jobban nyújtózkodni kezdtem, de végiggurult a lábamon, sértetlenül le a padról. Felkeltem, és a tojás felé hajoltam, ami újult erővel gurult tovább a járókövekkel kirakott parki ösvényen. Homlok ráncolva sétáltam utána, egyre csak gyorsult, és már-már futnom kellett, hogy utol érhessem a kis huncut tojáskát. Amikor meg már majdnem elkaptam, letért az ösvényről és egy pad alatt bújt át.
- Ez a tojás szórakozik velem... Reika! - kiáltottam a lány felé, aki gyorsan kapcsolt, hála hallgatózás jártasságának - Segíts elkapni, ez valahogy másabb mint a többi!
- Re-rendben! - válaszolta megdöbbenten, és hozzám sietett. Én eközben már kétszer körbefordultam a tojással, mintha okos lenne, és menekülne tőlem. Én jobbról, a lány pedig balról rohamozta, azonban eredménytelen volt ez a terv is, egymásnak rohantunk, a tojás pedig egy közeli fa felé vette az irányt. Szélsebesen rohantam utána, mit sem törődve a földre huppanó lánnyal, akit az imént löktem fel. Természetesen egy gyors bocsánatkérést hozzávágtam, de a célt továbbra is a szemem előtt tartottam. Mire a fához értem, addigra keresztül szaladt egy bokron, majd egyre csak nőtt köztünk a távolság, és szinte ösztönösen át is alakítottam drága kis fegyverem, egy méretes karddá, mintha csak le akarnám mészárolni. További öt percnyi céltalan rohangálás, kergetőzés, és már egyre ingerültebbé kezdtem válni, majd végül megálltam, földbe szúrtam a fegyverem és kis csaláshoz folyamodtam. Képességet aktiváltam, és a kezeim közé kaparintottam a furfangos tojást. Ezúttal nem robbant fel, sőt mondhatni semmi sem történt.
- Jó nekem ennyi elég... Remélem még találkozunk Reika-chan! Vigyázz magadra. - köszöntem el tőle, és indultam vissza a céhházhoz, mielőtt még egy éjszakára itt ragadok a második szinten. Út közben pedig valahogy betévedtek az ujjaim a képességek és jártasságok panelra. Keresés jártasság 3.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"
Jun
Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 23

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi3984/4100[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Chancery on Csüt. Ápr. 24 2014, 17:00

A város egy romhalmaz.
Az örök sötétség mostanra túlzottan is rányomta a bélyegét az egészre. Az árnypárducok földöntúli üvöltései kelnek fel, majd hunynak el olykor-olykor, mikor jelzik egymásnak, hogy merre járnak és találtak-e valamit. Igazából kétlem, akad-e még a városban bárki is, aki képes ilyen körülmények között életben maradni; a többség elvándorolt messzire, olyan helyekre, amik világosabbak ennél, ahova még olykor elér a nap távoli fénye.
Igazság szerint az egész bolygó halálra van ítélve.
A gargoyle persze egy szót sem szól; igaz, egy kőtömb minek is tenné. Bosszúból ráköpök az ördögsárkány grimaszoló arcára. Meg se moccan, nem csinál semmit, csak tűri, hogy megalázzam. Unalmas, förtelmes, és felettébb idegesítő, így inkább elfordulok és tovább nézem a néma, halott város látképét.
A jeges szél végigsüvít körülöttem és tovaszáll a hatalmas épületek fölé. A város olyan, mint valami mag; középen felhőkarcolók, ha nem is érnek el a felhőkig, modern téglaépületek, strapabíróbbak és szebbek, bár az üveg még nem valami elterjedt. S ahogy sétálunk a város széle felé, a modernitás úgy változik vissza a sötét középkor megszokott látványához; egyszerű kis kőházakká, cseréptetővel, parasztos kis kertekkel, majd a külváros már a szalmatetővel fedett, többségében már összeomlott épületekből áll.
Ideje útnak indulni. Az érzés úgy szalad végig a gerincemen, mint egy apró kis egérke, megmozgatja minden idegszálam. Néma, jeltelen búcsút veszek a gargoyletól, majd megfordulok és cseppnyi félelem nélkül indulok futólépésben a tető széle felé. Nincs értelme félnem, hisz ezerszer és milliószor tettem már meg hasonló utakat errefelé, vagy akár máshol. Alapos és körültekintő kiképzésben volt részem Eandor mester jóvoltából. Egy ősi életű sárkányhoz küldött, aki nem fogadott el semmilyen kislányos nyavalygást. Gyűlöltem minden kezdeti percét, s legalább annyira élveztem a végére. Ami eleinte suta elesések sorozata volt, a végére kecses mozdulatokká vált. Izmaimban pedig örökké, amíg csak élek, élni fog az emléke azoknak a napoknak, és örömmel gondolnak vissza arra, mennyire megérte.
Határozottan rugaszkodom el a tető szélénél, s pár másodpercig szinte repülök a levegőben. A levegő kissé kiszakad a tüdőmből, mikor földet érek a következő tetőn, majd rohanok is tovább, figyelve a légzésemre. A következő ugrás hasonló az előzőhöz; kezeimmel és farkammal egyensúlyozom a levegőben, majd ugyanolyan keményen földet érek. Ismétlések sorozata, újra és újra, amíg el nem érem a Három Angyal Csarnokába vezető templom előtti utcácskát.
Odalent három árnypárduc vár rám, bár egyenlőre nem vettek észre, s ha rajtam múlik, nem is fognak. Leptys kis drágaságai láttán elkap a hányinger, de csak fintorogva figyelem gusztustalan tevékenységüket, ahogy felfalnak egy szerencsétlenül járt, itt maradt lakót.
A meglepetés ekkor ér. Valami elsuhan az arcom mellett, meglegyinti a hajam, és pillanatnyi fájdalom nyilall az orcámba. Megfordulok, de senkit sem látom magam mögött - akárki is támadott, azt rejtekből tette.
Mégis elsuhan egy újabb támadó nyíl, vagy ahhoz hasonló az arcom mellett. Majd újabb és újabb, szépen sorban, egyre több, de nem találnak el. Olyan, mintha csak meg akarnának félemlíteni, s pár másodperc után a lövedékek gazdája is feltűnik, először alaktalanul, majd lassan alakot öltve. Nem áll másból, csak kavargó-lebegő fekete tollakból, garmadából, amik tetszőlegesen változtatják, miként nézzenek ki. Egy szénfekete griffel nézek szembe, majd egy sárkánnyal, végül egyszerű kígyóval. Az örökké változó ellenfél szemei üresek, csupán a levegőt látni bennük, amiből áll, nem létező szája vidám grimaszba fordul. Tudom, ki küldte rám és mit akar velem, de felkészültem. Ökölbe szorítom a kezem és várom a támadás pillanatát, ami nem sokkal később el is jön.
Csupán megpillantom a felém röppenő, fekete tollakat, amikről jól tudom, hogy minden szála tűéles, mint egy árnyharcos pengéje. A másodperc törtrésze csupán, hogy a toll elsuhanjon mellettem, jóformán milliméterekre az arcomtól; nem is olyan könnyű kikerülni ezeket. Ellenfelem ügyesebb, mint hittem, és csupán ennyiből könnyedén kitalálom, hogy menekülőre kell fogjam, amennyiben még élni akarok egy darabig.
Elrugaszkodom a földtől, hogy az egyik kémény mögé vetve magam átmeneti rejteket biztosíthassak, de nem állhatok meg. Végem van, amint a fekete tollfelhő körbevesz, időm pedig nem sok. A kémész falán lököm el magam teljes erővel, hogy elég lendületet vehessek a következő tetőre való átugráshoz, majd onnan a következőre, egész addig, amíg a tollfelhő le nem száll rólam, vagy Haku nem siet a segítségemre. Normális esetben a sárkány megérzi, ha bajban vagyok, ez kapcsolatunk egyik lényege, és bízom benne, hogy olyan gyorsan siet felém, amennyire csak tud.
Menekülök, bukfencelve, szlalomozva, ahogy csak tudok, de idegesítő ellenfelem a sarkamban marad és küldi rám folyamatosan a fekete tollakat. Ahogy haladok előre, úgy fogy az energiám lépésről-lépésre, míg végül az egyik tető széléről nem sikerül elég erősen elrugaszkodnom, és ahelyett, hogy talpra esnék a célponton, a karmaim csupán centikkel vétik el a fal szélét.
Zuhanok.


Álmoskönyv. Be kell szerezni egy álmoskönyvet is a könyvtárba, minél előbb, annál jobb. Sajnos ez a készlet sem teljes, talán soha nem is lesz az, most viszont sürgősen kell nekem egy álmoskönyv.
Mivel a saját kis Könyvemből, amit Meseország Királyától kaptam, lehet törölni is, ébredés után első dolgom volt a lehető legrészletesebben leírni az álmom. Napok óta kísért, újra és újra belebújok a rózsaszín hajú macskalány bőrébe, hogy különböző helyeken meneküljek az életemért. Mindent tudok fejből, ami a macskákkal kapcsolatos, hogy mit jelent, ha velük álmodunk, de minden más sajnos kimaradt.
A céhházat viszonylag ritkán hagyom el, mióta Peter szabadságra indult előre beláthatatlan időre. Álomkelő rágta folyton a fülem, hogy mint "második számú tag", vegyem ki a részem a céh munkáiból, ellenvetésemet pedig, hogy én maximum "harmadik számú tag" lehetek, nem hallgatta meg. Én ugyanis másodiknak Shukakut tekintem, hisz Peter hétköznapjaiba inkább a kislány merült bele jobban, én pedig igyekeztem a háttérben maradni. Én nem vagyok való ilyen idilli környezetbe, abba a családias légkörbe, amit generáltak egymás körül; mintha apa és lánya lettek volna.
Miután semerre sem találtam Álmoskönyvet a Kezdetek Városában, úgy döntöttem, megvárom, amíg maga az Álmoskönyv jön el hozzám. Az álmokat sosem tekintettem bolondságnak, hisz részben az agy dolgozza fel így a nap során szerzett információkat, másrészt lelket erősítő, méregtelenítő, vagy akár jós tulajdonságaik is lehetnek. Hogy a macskalány melyik típusba tartozik, nem tudom, hisz csak egy-két elem volt ismerős a teljes képből.
Végül jobbnak látok, ha egyszerűen csak pakolgatok a könyvtárban; iga, hogy jóformán itt van a legnagyobb rend, amit valaha is láttam, de sosem lehet tudni, talán még nagyobbat tudok varázsolni. És a pakolás-takarítás mindig is megnyugtatja az ember lányát, legyen akármilyen ideges és feszült. Peter pedig talán még örülni is fog neki.
-Hát te meg mivel játszol?
Kérdeztem a szeleburdi macskától, aki egy színes golyófélét kergetett ide-oda a földön.
~Mittomén. Csak mókás.~
Volt a válasz.
Kíváncsian léptem közelebb, és fürgén ki is kaparintottam a macska orra elől a fura golyóbist, amiről kisvártatva kiderült, hogy egy egyszerű tojás. Kuncogva el is tettem, tervezgetve, hogy ha találok többet is, akkor a potenciális locsolkodónak majd odaadom, bár arról nincs fogalmam, Japánban mennyire szokás az ilyesmi húsvétkor.
Még csak a déli órákat számolja a ketyegő a sarokban, mire végzek és véglegesen nincs mit csinálnom a könyvtárban; jobban látom, ha körbenézek, miként telik a nap a céhházban. Persze nem vagyunk nagyon bent, rajtam kívül jóformán mindenki kint sertepertél, avagy...
...oh, hát persze. A Húsvéti Esemény vagy Kihívás vagy mi is az. Mikor tojásokat rejt el a rendszer mindenfelé, és jutalomért cserébe meg lehet őket találni. El is feledkeztem a dologról, ennek ellenére mégis találtam egyet, pontosabban Álomkelő ezt megtette helyettem. Jókedvűen varázsolom elő a díszes húsvéti kelléket és mosolyogva töröm fel, mire denevérek garmadája vesz szárnyát rebegtetve körbe és kapkod a hajamba. Csapkodva próbálom elűzni őket, olyan hevesen, hogy még akkor is esőtáncot járok, mikor az utolsó illúzió is eltűnt, Álomkelő pedig olyan savanyú képpel figyeli ügyködésem, mintha azt gondolná, teljesen megőrültem.
Végső állomásom végül az olvasótermem lett, bár a könyv csak becsukva pihen az ölemben; tekintetem az ablakon túli tájat figyeli, a tavaszias időt, a felhőket és a kék eget. Számba veszek mindent, ami eddigi életem során ért és amiket eddig átéltem, amikre büszke vagyok és amikre nem. Gondolataim végül visszakanyarodnak az álmomhoz, az érzéshez, ahogy játszi könnyedséggel veszem a tetőn fogadó akadályokat, ahogy számomra természetfeletti módon kerülöm ki az éles tollakat.
Abban a pillanatban, hogy erre gondolok, egy tojást veszek észre az egyik fa fészkében, amire tökéletesen rálátok az ablakból.
-Na megvagy! -mosolyodom el, a könyvet elteszem a polcra és futólépésben szaladok ki az udvarra, hogy magamévá tehessem ezt a tojást is, mielőtt valaki más tenné meg ugyanezt. A kérdés csak az marad, miként szerezzem meg. Álomkelő nézek és előveszem arcomra a legkedvesebb mosolyomat.
-Lehozod nekem? Légyszíí *.*
~Nem.~
-Miért nem?
~Nem vagyok én futár. Amúgy is, szerezd meg te, ha annyira akarod. Rád fér az edzés.~
-Nem mondod...? >.>
A macska csak jót mosolyog a bajsza alatt, majd mancsát nyalogatva úgy tesz, mintha innentől kezdve fikarcnyit sem érdekelné, amit mondok. Én a fát bámulom, a rettenetes magasságot, és elgondolkodom; tényleg képes leszek-e rá... ugyanis igencsak kételkedem a dologban.
Jobbnak látom, ha Akrobatika jártasságom aktívvá teszem, s nekigyürkőzöm a feladatnak. Felhúzom még a felsőm ujját is, megmozgatom a könyököm, majd a fa törzséhez lépek, és elképzelem, milyen is volt egy másik álmomban macskalányként fára mászni...
Persze erre képes úgyse leszek, de álmodozni szabad.
Megragadom az egyik alsó ágat, és pár rántással ellenőrzöm, képes-e megtartani; szerencsémre igen. "A dupla csíkos törik", jut eszembe egy apró információ egy játékfilmből, és ezen mosolyogva kapaszkodom kicsit feljebb. A való életben nem tudok fára mászni, de itt, a SAO-ban, Akobatika jártasságom kicsit segít kiküszöbölni ezt a hiányosságot. Elég sok időbe telik, néha pihenővel, mikor a rendszer úgy értékeli, Kitartáspontjaim túl kevesek a művelethez, de végül lihegve és megfáradtam sikerül elérnem ahhoz az ághoz, amin a fészek lapul.
Mivel az ág maga nem olyan vastag, mint alsóbb társai, egy ősi módszerhez folyamodom; hason kúszva, a fába kapaszkodva közelítem meg a célpontot. Újabb lassú percek múltán ez végül sikerül is, ruhám némi állapotpontjaiért cserébe, s kezeim között a tojás szinte felfénylik.
-Meg vagy, te rossz csont. -vigyorodom el.
~Ügyes vagy. És most? Hogy jössz le?~
A vigyornak rögvest be is fellegzett.
-Nem tudom.
~Az baj.~
Eltelik pár másodperc, amiben csak a közeli madarak digitális csevegése hallatszik.
-Nem hozol segítséget?
~Nem.~
-Miért nem?
~Csak.~
Egy sóhajjal veszem tudomásul, hogy "a dögre" megint nem számíthatok, és elindulok hátrafelé, hogy valahogy lekászálódjak a magasból. Persze ez nem nagyon sikerül... talán fél úton járok, mikor a lábam megcsúszik, és nem túl magasról, de azért jó nagyot nyekkenek a hátamon, mellettem pedig a tojás, munkám gyümölcse, törik apró darabokra. Mikor kinyitom a szemem, már eltűnt a felirat, csupán annyit látok, hogy "Boldog Húsvéti Ünnepeket".
-Cseszd meg.
~Én is szeretlek.~
A macska nevet, s farkát az égnek emelve indul el a céhház felé. Nekem eltelik egy időbe, mire összeszedem magam, de kelletlenül követem.
Hogy mit kaptam a tojásból, azt csak később tudtam meg, a következő párbajom előtt, mikor be akartam kapcsolni az Akrobatikát.
Ez meg mióta hármas...? O.o

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
Chancery
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2680
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 27
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 45
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi8140/8500[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (8140/8500)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Danee on Csüt. Ápr. 24 2014, 23:20

Hooshwait.

Rémlett, hogy odakint mostanában lehet ez az ünnep, mert Aincrad-szerte napok óta tele voltak a hipermarketek festett alufóliába csomagolt csokoládé nyulakkal és más állatságokkal. Na jó ez csak hülyeség, de vicces volt elképzelni.
Ez nap is pont olyan kirívó volt, és totál más, mint Danee bármelyik másik napja. Csak éppen megint másképp. Igazából nem volt olyan, hogy szokásos nap.

Az ünnep előtti tisztelgésként napok óta irtottam a vérnyulakat, csirkére emlékeztető szárnyas dögöket és a távolról indúri-pindurinak tetszelgő barikra hajazó agresszív, alattomos, hátba támadó, játékosok pixelvérén felhízott szörny-förtelmeket.

Tegnap már a változatosság kedvéért pár aranyért vásárolt információ morzsa után haladva felfedeztem egy kisebb dinoszauruszra emlékeztető populációt.
A helyi Jurassi-park közel sem volt olyan iszonytatóan félelmetes mint a filmvásznon, hiszen nem dőlt az eső, akarom mondani víz a következő szint aljára szerelt öntöző rendszerből, és direkt nem maradtam estére a vaskos fémajtókkal megáldott kőerődben az dzsungel közepén, hanem inkább kiteleportáltam.

Valahogy nem kívántam hozzájárulni a felnövekvő dinópopuláció gyarapodásához saját pixeltestem elvesztése árán. A lényeg, hogy a hooshwaiti hajrában a hét határon fel-alá nyargalva mindkét lábamon, sikerült elkerülnie a figyelmemnek ezt a rendkívül értékes díjazással kecsegtető, kihagyhatatlan Eventet.

De ez mit sem változtatott a történeten. Én ugyanis dinótojásokra vadásztam. Mint önjelölten hivatásos troll, egyemberként vállaltam fel eme nemes ünnepnek, a kifordítását, fejtetejére állítását, szent feladatomnak éreztem bebizonyítani a világnak, még ha virtuális is, és baromira nem figyel rám senki se közben. Szóval bebizonyítani a világnak, hogy igenis... mi? Mit akarok én bebizonyítani?

Szóval trollkodni akartam egy jót. Mások tojást keresnek. Én is. Ebben nincs semmi hiba. De én a dinókét, méghozzá, hogy extra adag rántottát süssek az orruk alatt, belőlük. Ez persze nem volt bonyodalom-mentes. Már csak azért sem, mert nem igazán rendezkedtem be négy lábon járó, több tonnás, tízemeletes monstrumok elleni harcra.

De persze volt annak is előnye, hogy nem voltunk egy súlycsoport. Én lazán elszambáztam köztük, akár a lábaik között is a tuningolt gyorsi pontjaimnak hála, csak arra kellett nagyon ügyelni, hogy közben nehogy véletlenül síkperspektívát vegyek fel, mert valljuk be őszintén, a húsos palacsinták elég rosszul manővereznek még mozgás közben is

Szóval tegnap volt időm elszórakoztatni magam, meg a dinókat is, bár ők érzésem szerint kevésbé élvezték a kitüntető figyelmemet, és a túlnépesedésük okozta környezeti károk megfékezésére tett izzadságszagú erőfeszítéseimet. Mindenesetre kevés olyan napra emlékszem, ahol a miszter akrobatika jártasságomat ennyire toppon kellett volna járatnom hosszú órákon keresztül.

A hosszú, pihentető alvás után fanyalogva toltam el az elém rakott fapados menünek szánt rántottát. Valahogy a tegnapi események után leginkább csak émelygéssel vegyes éhes korgásokkal volt képes válaszolni a gyomrom.

A mai menü viszont... na nem az étkezésre gondolok. Szóval a mai teendő... a változatosság kedvéért tojás-vadászat volt! Igen, igen, most mondhatnátok azt, hogy már tegnap is az volt, és ebben nincs semmi új, tök snassz az egész.
De az infó-dealeremből megint csak sikerült pár fényes érmével kisajtolnom néhány releváns infót, merre is folytathatnám áldásos tevékenységemet, immáron egy kissé más színezetben.

Tojások! Egy a közös bennük. Abból kikel valami. Hogy az jó-e nekünk vagy sem, az már más kérdés.
Hát ennél komfortosabb környezetbe is jártam már. Párás, lehelet szagú, nedves falak fogattak a barlangban, ha nincs a kristály, botorkálhattam volna vakon a fekete nyálkás falakat tapogatva a világon létező legsetétebb odú útvesztőiben.

Időnként rám vetették magukat valami bizarr hüllő-forma lénynek az egyedei. Veszélyesen jól harcoltak, már nem tudom hanyadik potion tetejét kellett lepattintani, hogy a hasamon tátongó pixel-vortexet betömjem.

Azokról az aranyos kis jószágokról nem is beszélve, amik rendszeresen a plafonról ugrottak elém üdvözlési hajlandóságuk eme izgatott formájában rögtön szájon csókolva engem.
Sajnos nehezen működött a fantáziám, sehogy se tudtam magam elé képzelni az egész arcom felületét igénylő szájba-puszi közben Szophie-chant, Ai-chant, vagy épp Hina-samát az igyekvő kis lények helyére.

De végül igyekezetem megtérült: egész teremnyi hooshwaiti tojásfészekre akadtam. Ami utána következett, ahhoz képest a dinók elöli menekülés gyerekjáték volt. Sokszorosan újragyártott hassal és mellkassal, valamint nem kevés tapasztalattal tértem meg feleim közé a városba, hogy egy nyavalyás szél-sodorta poszterről tudjam meg az aznapi event létét és részleteit. De ahogy szomorúan csekkoltam az elsődleges képességeimet, melyek felfejlődése a grand prix lett volna, meglepődve tapasztaltam, hogy a rendszer szerint majomkodásomnak eredményeként már egy kettes villog az Akrobatika jártasságom címkéje után.

Hurrá! Már csak az a kérdés, hogy mitől vannak szülési fájdalmaim?


A hozzászólást Danee összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 30 2014, 03:12-kor.

_________________
I'MMORTAL
#A32F42


"Erdőn át, hegyen át" - bónusz: 7


"A barátnőm azt mondta a múltkor az ágyban, hogy pedofil vagyok. Azt válaszoltam: Nagy szavak ezek egy kilenc éves kislánytól!"
Danee
Danee
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1891
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 27
Tartózkodási hely : Pest

Karakterlap
Szint: 42
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi7010/7300[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (7010/7300)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Tachibana Makoto on Szomb. Ápr. 26 2014, 22:44

- Kiscica fürdik, feeekete tóóóban~ ♫ - Nos, ez nem pont így van és nem is ezt szerettem volna hallani a szomszéd szobából. Úgy fest a fal túloldalán egy fürdőszoba leledzett, ami egyrészt a vízcsobogás hangja miatt volt kellemetlen, másrészt azért, mert aludni kívántam. Na nem mintha rosszul szigetelnének ezek a falak, tulajdonképpen semmit se lehetne hallani, ha a hagyományos működésüket veszem figyelembe ezeknek a térelválasztóknak. Mi több, konkrétan maga a játék nem hagyta, hogy csak úgy át lehessen hallani a falakon, egyedül az ajtók biztosítottak ilyesmit, és azt is csak bizonyos hangok esetében. Szörnyek jelenléte, meg ilyesmi. Kivéve... kivéve ha törődtél a Hallgatózás jártasságoddal. Én törődtem, hiszen felettébb hasznos volt egy magamfajta sunyi alaknak, ha meghallhattam olyasmiket, amiket nem az én fülemnek szántak. Különösen úgy, hogy egy vörös indikátoros lovag nem volt kifejezetten kívánt személy a fronton, vagy az olyan csapatmunkát igénylő feladatoknál, mint amilyen egy miniboss. Nekem azonban ezekre szükségem volt, így a választásom adott volt, ami a jártasságot illette. A probléma csak az volt, hogy a jelenlegi feltettségi szintjén még képtelen voltam hibátlanul irányítani, hogy mit kívánok hallani, és mit nem, így szűrődtek át ezek a felettébb kellemetlen hangok, megakadályozandó nyugalmam és pihenésem Taft ködös városának egy fogadójában.

A cicafürdetés onnantól lett érdekes, hogy kétségbeesett nyávogás helyett egy női hang kuncogása ütötte meg a hallójáratomat. Boldog, csilingelő, és legfőképpen huncut kuncogás volt. Hümmentettem, ahogy újabb és újabb hangok szűrődtek át a falon, melyek eleinte arról szóltak, hogy a hölgyike milyen csikis. A kuncogásból sikkantás is lett hamarosan, azonban ezt követően elhalkultak. Igazából nem volt nehéz levezetni a folyamatot, így tisztában voltam vele, hogy nem azért csendesedtek el, mert abbahagyták, hanem mert más fázisba lépett kettejük szórakozása, és a halk sóhajokat nem volt képest regisztrálni az a bizonyos jártasság, mely most olyasmibe engedett bele...hallgatást, ami nem tartozott rám, és nem is voltam rá kíváncsi.

Jómagam is kieresztettem egy halk sóhajt, ám ez izgatott helyett inkább fáradt volt. Nem szándékoztam megvárni, amíg újrahallhatóak lesznek a turbékoló galambok, így felkeltem az ágyból, és miután magamra öltöttem a legszebb, azaz legsötétebb ruhámat, útra keltem. Ha aludni nem is fogok, de az éjszakai élet kínál olyan szórakozási formákat, amelyekkel elüthetem az időt a következő cirka egy-két órában. Zsebre dugott kézzel suhantam hát az utcákon, egy bizonyos kerület felé tartva, közben pedig azon járt az eszem, hogy mennyire nem szeretek ilyen ingerszegény környezetben létezni. Sehol egy járókelő, akit figyelhetnék, és ami azt illeti, ebben a ködben nem is látnám rendesen, mit csinál. Alig pár méterre láttam el, ilyen közelről pedig föltűnő lenne, ha követnék valakit. Kénytelen voltam így belenyugodni, hogy unatkozni fogok, amíg el nem érem úti célomat. Legádázabb ellenségemet húztam ezzel magamra, különösen úgy volt kellemetlen, hogy eléggé fáradt voltam. Nagy és széles ásításokat nyomtam el, gondolataim pedig elkalandoztak, és mikor ez megtörténik, akkor csakis egyvalaki juthat az eszembe. Nem, nem az adóellenőrök és nem is a Mikulás, Zsi és Ráf izgalmas története pedig végképp nem. Ellenben Szophie :] Mit csinálhat most? Ő is fürdik? Lelki szemeim előtt máris megjelent meztelen teste, ahogy domborulatain akadozva lesiklanak az apró vízcseppek, és közben elgondolkodik azon, hogy az afrikai törzsek szalmaruhái vajon nem szúrnak-e, és ha igen, akkor ők mind mazochisták-e, következtetésképpen azért táncolnak a tűz körül, hogy kísértsék a sorsot, és akinek meggyullad a ruhája a kipattanó parazsaktól, azt megáldották az istenek, és így áldozatképpen felfalják a kannibál társai. Vagy süteményt eszik, miközben Vezér nyaggatja, hogy menjenek mobozni késő éjjel, mire Szophie kiválaszt egy olyan helyszínt, ahol szabadjára engedheti a farkast, miközben ő el tudja lógni és pihenhet? Vagy rám gondol? Nos, ez az utolsó lett volna a legromantikusabb, filmbe illő jelenet, ahogy a szerelmesek egymásról ábrándoznak nagy távolságban is... már ha ezt a tíz szintet annak lehet nevezni :]

Ezek a gondolatok, emlékek és ábrándok elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy eltöltsem az időmet, amíg a séta monoton és unalmas ceremóniáját gyakoroltam. Egy lépcsősorhoz érkeztem, ami a csatornarendszerbe vezetett le. A felszín ugyanis a ködöt leszámítva nem volt kellően kísérteties ahhoz, hogy az alvilági csoportosulások gyökeret verjenek ott, a sikátoroknak sem volt meg az a feelingje, mint a Kezdetek Városában, az épületek között pedig kevés volt az igazán jó főhadiszállás. Ellenben a csatornában léteztek olyan titkos ajtók, elrejtett járatok, amelyek tökéletes fészket nyújtottak. Vagy kitisztított kazamaták voltak, vagy csupán egy kevésbé jól észrevehető terület az utca felszíne alatt. Barangolásom tehát a mellettem csobogó víz mellett folytatódott a keskeny járdán. Számos a csatorna felett átívelő gyaloghíd alatt átvezetett az utam, mindegyik alkalommal sötét árnyék vetült rám, ahogy azt a kevés fényt, mely a ködtakarón átszüremlett, elvette tőlem az építmények robosztus alakja. Ám nemsokára megtaláltam azt a nehezen észrevehető beugrót, melyet alig két hete fedeztem fel, és melyen ha végigsétáltam, eljutottam kedvenc informátorom vackához. Volt olyan ostoba, hogy az észlelése a nemlétező szinten mozgott, így nem vehette észre, hogy kihallgatom a tárgyalásait az ügyfeleivel. Igencsak szépen profitáltam abból is, ha csupán rá koncentráltam, és a delikvensekre nem, hiszen utóbbiban benne lehetett volna a lebukás kockázata. Így viszont mindig hozzájutottam néhány pénztárcakímélő tipphez bossok és minibossok helyéről, vagy éppen ha úgy támadt kedvem, megelőztem egy-egy rablóbandát és borsot törtem az orruk alá azzal, hogy az áldozatuk az én célpontommá is vált :] Unalmas órákra megfelelő időtöltésnek bizonyult, különösen így késő este, amikor megnövekedik a forgalma az ipsének. Olyan forgalma is támad, amiről ő nem tud :] Igazság szerint csodálkozom, hogy még nem buktam le, hiszen nem egyszer lékeltem már meg egy-egy akciót, szóval ha kellően intelligens ember lenne, akkor sejtené, hogy valaki kihallgatja, pusztán abból a tényből, hogy időnként visszajönnek hozzá reklamálni. Különös egy állatfaj a béna informátor :]

A mai érdekességre kellett várni nagyjából fél órát, azonban ami megcsapta a fülemet, az az eddigi legzsírosabb fogásomnak ígérkezett. Magam elé meredve ízleltem a hallottakat, hátha csak a fülem, vagy a jártasságom csapott be. Tízezer arany értékű jutalom? Nem, ez önmagában is hihetetlennek, irreálisnak hangzott. Talán még senki se látott ennyi pénzt egyben, mióta elindult a játék, legfeljebb öt-hatezres vagyonokról terjednek hírek a sikeresebb kovácsok, céhek esetében. Ilyenkor gondolok mindig arra, hogy mennyivel jobban jártam volna, ha nem nyersanyag gyűjtőnek megyek, hanem meglovagolom a kovácsszakma kezdeti fázisát, de sajnos még én sem láthattam át a rendszert, most pedig már nincs értelme váltani. Túl nagy anyagi áldozattal járna és szerencsére is szükség volt hozzá. Így maradnom kell a türelemnél és a kapirgálásnál :] Viszont ez a tízezer aranyas sztori olyasmi volt, amit akkor is megérte ellenőrizni, ha kamunak bizonyul, hiszen hiába láttam rá nagy esélyt, hogy az, ha véletlenül nem, akkor egy életre megoldódnak a gondjaim :] Egyszóval az értéke volt olyan kiemelkedő, hogy megérte az energiát befektetni. Máris tapadtam a falhoz vissza, hátha megtudok még néhány részletet, de egyedül egy koordináta hangzott el, amit gyorsan be is tápláltam a térképembe. Majdnem elfogott a röhögő görcs, mikor tudomásomra jutott, mennyit fizetett az infóért a szerencsétlen, már ez önmagában is lehúzásnak tűnt. Azt hiszem nem sokat fog már itt lebzselni az informátor, ha ilyen tippeket ad, előbb-utóbb elkapják a grabancát és tönkreteszik a hitelét, megfosztják a munkájától. Rossz esetben még ki is fosztják. Vesztegetni való időm azonban nem volt, csiga voltam, nem gyorsvonat. Hamarabb kellett megtalálnom a helyet, mint az, aki éppen nekiállt kievickélni a labirintusból, amit csatornának hívtak.

Lépteim hangosan kopogtak a kövezeten, köpenybe burkolózó árnyékom pedig hasította az éjjeli ködöt. A koordináta a városon belül volt, csupán a szűk utcákon kellett átküzdenem magamat a fel-feltámadó szélben, mely enyhítette a tejes fehérséget is valamelyest. Azonban a számtalan zsákutca és a girbegurba vonalvezetés nem könnyítette meg a dolgom. A lehető legbonyolultabb helyszínre került az a valami, még nehezebb is volt, mint egy boss kazamatájában megtalálni az utolsó termet. Nem is gondoltam volna, hogy a városban ilyen útvesztők vannak :] Ha nem lett volna nálam a minimapom, bizonyosan eltévedek, annyiszor fordultam vissza, miután rájöttem, hogy rossz felé fordultam. És ha nekem ilyen problémát okozott a város ezen része, akkor a pancsernek, aki ezért még pénzt is fizetett, valószínűleg még nehezebb dolga volt, hacsak... hacsak nem lesz szerencséje. Ezért is kellett szaporáznom a lépteimet. A baljós előérzet be is igazolódott, amikor megláttam egy fickót könyökig a csatornafedélben, nagyjából azon a ponton, amit én is kerestem. Kardomat előkapva se szó, se beszéd támadásba lendültem, és bár védett övezetben voltunk, a skill erőhatása jó szolgálatot tett. Felborította az ellenfelemet, így volt alkalmam rendkívül sötét és vészjósló aurámmal fölébe lépni. Csakhogy ha már ennyi pénzt kifizetett, nem várhattam el, hogy fülét-farkát behúzva nyúlcipőt húzzon.
- Megéri az életed egy virtuális pénznem, a gazdagság puszta illúziója? :] - szólaltam meg, ahogy megláttam rajta az elhatározást arra, hogy szembeszálljon velem. Ez a pár szó valóban megrendítette, és most kivételesen előnyömre tudtam fordítani az indikátoromat. Ha pedig ez nem lett volna elég, elég volt egy gondolat, hogy pajzsom is a kezembe kerüljön, és majdnem teljes testemet eltakaró méretet varázsoljak belőle, így áttörhetetlen védelmet sugallva.
- Örömmel párbajozok veled, rajongok a halálig tartó csatákért :] - hangoztattam magabiztosan, és a bizonytalanságot, a menekülni akarást meglátva a szemében közelebb léptem hozzá. Ez elegendő volt ahhoz, hogy hátrálni kezdjen, pengém felemelése pedig végül megfutamította. Megvártam, amíg eltűnik a sarkon, és csak utána engedtem le egy nagy sóhajjal a fegyverzetemet. Yare-yare...

Komótos léptekkel sétáltam oda a csatornafedélhez, és jómagam is megreszkíroztam a nyúlkálást és tapogatózást. Hideg követ érintett a kezem csupán, de kellő kitartással és nyújtózással elértem valamit, egy gömbölyded formát. Tudtam, hogy mögötte fal van, így elég volt megböknöm, és a mandiner segített közelebb jutni a tárgy megszerzéséhez. Egy erszény volna? Elfér abban tízezer arany? Gyanús volt, és mikor végre kiemelhettem a gömböt, ráébredtem, hogy egy díszes tojást tartok a kezemben. Kérdő tekintettel böktem rá, hogy kiugrasszam a menüt a bokorból. Húsvéti tojás állt a címkéjén, alatta pedig a leírás, miszerint fel kell törni. Nosza, feltörtem hát, és mint egy kinder tojás, meglepetést tartalmazott. A jártasságmenüm ugrott fel, egy elosztható szinttel.
- Nahát... - pislogtam meglepetten. Szóval ezt értették tízezer arany alatt :] Ostoba lettem volna nem kihasználni, így a Hallgatózásomat fejlesztettem tovább, mely a legmagasabb szinten állt a kevéske jártasságom közül. Azt hiszem ezt majd meg kell köszönnöm annak az informátornak személyesen is, ha eléri a végzete egy napon, viszont az órámra nézve észrevettem, hogy visszatérhetek a fogadóba. Márpedig akkor ennyi volt a ma esti szórakozás, ideje pihenni, aztán holnap majd gondolkozunk :] Mint általában, visszafelé már gyorsabbnak tűnt az út, hiszen ismertem már a járást, így viszonylag unalommentesen jutottam vissza a szállásomra, és bedőltem az ágyba. A túloldali fürdőszobából pedig halk, kéjes sóhajok jutottak el a fülembe, ahogy elcsendesedett minden. Ezek még... mindig örömködnek?! Ráadásul most már azt is hallhattam, amit eddig nem. Yare-yare... ennyit a nyugodt éjszakáról facepalm

Hallgatózás III. \o/
Tachibana Makoto
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1809
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 25
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 43
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi7624/7700[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (7624/7700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Hinari on Vas. Ápr. 27 2014, 14:20


Azt hihetik a külső szemlélők, hogy én az esetek nagy többségében képes vagyok megfelelő döntéseket hozni, viszonylag normális időn belül, semmilyen bizonytalan mozdulat vagy egyéb mimika nélkül, amely azt lenne hivatott jelezni, hogy nem vagyok biztos magamban. Persze ez határozottan nem volt így.
- Ehh – kitártam a karjaim, és egyenesen dőltem hátra, még az ágy is megreccsent belé. Nestor érdeklődőn szemlélte a vívódásom, s tény ami tény, az előző néhány percben – vagy órában – vághattam pár, a megszokottnál jóval furcsább fejet, ez pedig nemigen tetszhetett az acélkék sárkánynak. De nem szólt. Csöndben, karba tett kézzel figyelt, a két pupillája pedig minden helyzetváltoztatásomra a kétszeresére tágult. Mint amikor majdnem lecsúsztam a székről, végleg lemondva a mai teendőkről. A hírlap is leesett a földre, de nem vettem fel. Csak a szokásos témájú cikkeket tartalmazta, nem is vettem volna meg, ha nem tűnik fel az elején a három hatalmas festett tojás, mosolygófejekkel a közepén. Felültem, fél szemmel nézve a lapra, ám a tojások mintha minden percben egyre megrovóbban néztek volna vissza rám. Visszadőltem, egy sóhajtással egyetemben. Legalább nyulak nincsenek. Még. Furcsa volt visszaemlékezni az egy évvel ezelőtti eseményre, az aztán minden volt, csak nem húsvét. Azóta valahogy nem voltam kibékülve a nyulakkal, az a láncos egyed a nován pedig csak tetézte az ellenérzésemet. Lehet ezért nincs most egy se? Nagy port kavart a Torubana-i káosz, Kayaba valószínűleg ezért tervezett mostanra valami mást. Jártasság. De melyik? Végül fölültem, nyújtózkodtam egyet, és szkeptikusan bámultam a hírlapot, de a minta egy reflexes szájelhúzásnál többet nem tudott kicsikarni belőlem. Főleg azért, mert a keresés, mint olyan, éppenséggel nem volt az erősségem. Se Keresés, se Nyomkövetés, persze utóbbira talán –nyomatékosítva, talán – lett volna épkézláb ötletem, de ez is csak egy olyan pontja volt a tervnek, ami elég bizonytalan lábakon állt. Kicsit elfáradtam, vagy kifáradtam, mindenesetre a legutolsó, amire most szükségem volt, az az idétlen kölyök pattogása azzal a nagy szájával és a mérhetetlen nemtörődömségével. Nem, Ken most semmiképpen sem jöhetett velem. Amúgyis, mit kerestünk volna? Nyúltappancsokat?

Így telt el fél óra. Majd még fél. És egy kicsi. Nem is emlékeztem rá, mikor aludhattam el, ám már jócskán dél körül volt, mire sikerült függőlegesbe vergődnöm magam. Nes az ablakon nézett kifelé, tekintetét követve én is elidőztem egy keveset a virágba boruló hegyoldalak csodálatával.
- Nem… nem tudom, Nes. Elég volt…
Jó lett volna egyszerűen csak a tavaszi fáradtságot okolni, de az idő múlásával éreztem, hogy egy kis pihenésre van szükségem, egy kis kikapcsolódásra. Valami más kellett, ami egy gramm felelősséggel nem jár. Egy pillanatra komolyan elgondolkoztam a csuklyán is, de végül elvetettem az ötletet, borús gondolatok kapcsolódtak hozzá, ami csak mégjobban lehúzott volna – Menjünk tojást keresni – mondtam aztán, a mondat tartalma ellenére nem túl nagy lelkesedéssel a hangomban. Pedig én igazán próbálkoztam, csak… hát, maga a folyamat nem igazán fogott meg. Az eredmény is inkább elgondolkodtató volt: nem mintha nem akartam volna egy – vagyis fél – nap belefektetésével szert tenni egy kincset érő fejlesztésre, de semmi fogalmam nem volt róla, hogy mégis melyiket emeljem. Látás? Olyan sokat nem befolyásolt, hogy megérje. Az Akrobatika szintén. Az Észlelés logikus lett volna, de kételkedtem benne, hogy lenne bárki, aki harmadik szintű Lopakodással vagy Hallgatózással rendelkezne. A Lopakodás meg furcsa volt. Nem tudtam megfogalmazni, miért, de az volt.
- Nestor készen van. Kint megvárja Annabellt.
Bólintottam, és elkönyveltem magamban, hogy a sárkánynak még bőven van mit tanulnia. Én ugyanis az életbe el nem fogok készülni, ha nincs meg a megfelelő motiváció. Legalábbis jelen állapotomban. Lenyitottam az inventoryt, szemeztem egy kicsit a frissítő potival, majd inkább kisétáltam a konyhába, hogy pakoljak valami harapnivalót, és igyak egy pohár ásványvizet. A buborékok mindig éberebbé tettek. Egy utolsó felmérés, hogy minden megvan-e, az időközben megszánt és eltett lap, a felszerelések és egyebek, majd indulás. Kinyitottam az ajtót, tele lendülettel és hirtelen elhatározással… majd kis híján orra estem a küszöbben.

*
- Ez sem az – emeltem fel az ovális tárgyat, összehúzott szemöldökkel nézegettem, forgattam, majd hajítottam magam mögé. Amaz egy koppanás kíséretében elrepedt, valami bűzös folyadék szivárgott ki belőle, majd el is pixeleződött. Felnéztem az égre: úgy tűnt, mintha már órák óta keresgetnénk, ám alig telhetett el negyed óra, az égitestek ugyanis egy centit nem mozdultak el, mióta kijöttünk a mezőre. Mondhatnám, hogy kezdtem unni, de az idő múlásával egyre inkább tekintettem kihívásnak, megoldandó feladatnak, mint gyermeki játéknak. Nestor is elvolt, igaz őt annyira nem érdekelték a tojások, helyettük inkább a felém közeledő mobokat öklelte fel, fölöttem repült és vigyázott, hogy semmi se tudjon a közelembe jönni. Persze maga az Észlelés is ezt szolgálta volna, de így legalább ő is kapott feladatot, én pedig a húsvéti quest-re tudtam koncentrálni, már amennyiben olyan nagy koncentrációt igényelt pár tojás megkeresése és feltörése.
Továbbindultam, a bokáig érő, aranyszínű fűben poroszkálva: eldöntöttem, hogy területet váltok. A nap amúgyis most volt a legfényesebb, jólesett volna egy kevéske árnyék a lombok takarásában. A közeli erdő pedig pont megfelelő volt, igaz, hogy volt belőlük vagy száz itt, az első szinten, de emez egy kicsit távolabb terült el a központi résztől, s így mentes volt a tömegtől, amit képtelen lettem volna elviselni. A magasabb emeleteken nem is kerestem: egy kevés töprengés után arra a következtetésre jutottam, hogy ennek az ünnepi ajánlatnak minden játékosra vonatkoznia kell, így a legalsó szint az, ami ideális lehet a tojások elrejtésére. S mivel ez a szint a legnagyobb kiterjedésű, ha arányosan vannak elosztva a jutalomtojások, úgy itt kell a legtöbbnek lennie. Jóllehet Kayaba fentebb is rakott el párat, de rá kellett jönnöm, hogy az elérhető területek nagy részén még egyszer sem jártam. Igaz, hogy ez a kezdő szintre is vonatkozott, de ha már ismeretlenül bolyongok, azt olyan helyen teszem, ahol nagyobb eséllyel bukkanok rá arra, amit keresek. Ezen logika mentén haladtam, a minimapomon kihúzva azokat a részeket, ahol már kerestem, és azokat is, amik nagy létszámú játékos rendelkezésére állhatnak, így mostanára már bizonyára rég ki lettek fosztva. Mintha csak megfelelő vadászterületet keresnék.
A levegő érezhetően hűvösebbé vált, ahogy beértem az árnyékba, szám pedig mosolyra húzódott, élveztem a madárcsicsergést, a fák susogását, hegyeztem a fülem, hátha meghallok egy-két dobbanást, ami állat jelenlétét jelezné. Közben egy hirtelen gondolat vezérelte kézmozdulattal elővarázsoltam a kézikönyvet is, böngészve egy kicsit, hogy mióta legutóbb néztem, vajon felfedezett-e bárki is nyulakat a szintek valamelyikén. Nem mondhatni, hogy csalódott voltam az eredménytől, de sajnos el kellett vetnem az ideológiát, hogy a tojásokat márpedig a nyulak rejtik el.
- Egy sincs, pedig egy hadseregnyi volt a múltkor – huzogattam a számat, igazából magam elé motyogva, magamnak címezve a mondanivalómat. Nestor felém fordult, ám éppen akkor kereszteztünk két egész közeli fatörzset, így kénytelen volt előremenni. Sóhajtottam: nem akart ez összejönni.
- Annabell pihenjen. Nestor megkeresi – fordult hátra, én viszont csak mosolyogva ráztam a fejem. Rendes volt tőle, de mégiscsak nekem kellett elvégezni a feladatot: ez is csak egy olyan próba volt, amit meg kellett tenni, és kész. Örömmel vagy anélkül, bár szó mi szó, egy gyors ebédszünet talán belefért még. Mire eljutottunk a tisztásra, összeszedtem még hat tojást, egyenként törve fel őket, az egyikben röhögőgörcs méreg volt, mely a bosszankodásom ellenére is jobb kedvre derített: eszembe juttatta a kislányt a húzós kocsival, a város macskaköves utcáin. Ő is biztos tojásokat keres, talán már talált is egyet. Vagy lehet, hogy nem mer kimenni a védett övezeten kívülre?
- Nes, sietnünk kell! Kettőt kell találnunk…
- Nestor nem érti. Csupán egy…
- Tudom-tudom. De nem nekünk lesz – kezdtem el felkapaszkodni egy vastag törzsű tölgyre.
- Amíg nincs feltörve, nem tudni, ad-e jutalmat.
- Hmmm – csúsztam vissza, helyben maradva pár másodpercig. Nestornak igaza volt. Ha feltörjük, megtudjuk, jót kerestünk-e, de a második már nem növeli a jártasságunkat, és a tojás elveszik, más számára többé nem elérhető. Valamilyen szinten logikus volt, hiszen bizonyosan azt akarták, hogy csak az részesüljön az ajándékban, aki energiát is fektetett bele, mégis… - Akkor keresünk egyet, a többit meg nem törjük fel. Elég nagy az az inventory – emeltem fel a fejem, és folytattam a keresést. Így, hogy egyszerre nehezítettem a feladatot, és lett egy második célom is, máris könnyebb volt, megszűnt a súly, helyét izgatottság vette át, egy csöppnyi múlttal, melyre még kisgyermekkori énem tudott tisztán emlékezni. Mostmár nem érdekelt, hogy akkor mindig Naithen találta a többet: mindig feldühített, amikor kérkedett vele, de ugyanakkor, mindig kaptam az övéből is. Furcsa párhuzam volt, megmosolyogtatott, s valahogy most én is hasonlóan éreztem magam. Keresni, de nemcsak magamnak. Ilyen s efféle gondolatokkal baktattam fölfelé egy kisebb dombon, s ahogy fölértem, a távolban víztükör csillanására lettem figyelmes. Egy tó az erdő mélyén. A felület fehéren vakított a napsütésben, elnéztem egy darabig, majd furcsa ötletem támadt. A húsvétról, eddig csak tojások és nyulak jártak a fejemben, de maga a locsolás is hozzátartozott az ünnephez. S miért is ne lehetne pont ott elrejtve a kincs, ahol a víz van?
Egy tíz perc séta múlva már ott is voltunk, Nes felrepült, hogy megnézze, minden rendben van-e, én pedig eközben pár mozdulattal átöltöztem: a tavaszi levegő csiklandozta a ruhához szokott bőröm, de jólesett beleereszkedni a hűs vízbe. Egy kicsit tempóztam a felszínén, majd egy nagy levegővétel után alámerültem, otthagyva a tűzsárkányt, akit hiába próbáltam, sehogyansem tudtam rávenni arra, hogy velem tartson. Odalent pedig… minden tele volt mobokkal. Megtorpantam, és egy szikla mögé elrejtőzve bekapcsoltam a Látást és a Lopakodást is, előbbi miatt a víz okozta homályos látás szűnt meg, utóbbi pedig lehetővé tette, hogy észrevétlenül osonjak el a fél éteres halak és teknősök mögött. A rendszer hamar felismerte, hogy elfogyott a levegőm, és az életpontjaimból kezdte el kompenzálni magát, én viszont éppen akkor láttam meg az ezüstös csillanást a tómederben, s kikerülve egy angolnát, süllyedtem lejjebb. Két darab, ezüst színű tojás ült az iszapban, kipárnázva néhány hínárral, hogy az esetleges vízmozgás ne tudja kibillenteni őket a helyéről. Óvatosan a kezembe vettem mindkettőt, s fordultam meg, felúszva a felszínre. Nestor aggódó tekintettel mért végig, de látva, hogy jól vagyok, s hogy újabb két tojással tértem vissza, végül megnyugodott. Az egyiket fel is törtük, megkapva a jutalmat (ami érdekes módon nem dobott ki választási lehetőséget, hanem automatikusan a legutóbb használt jártasságot fejlesztette), a másikat azonban elraktam: tudtam, hogy megtalálom a lányt, s hogy nem fog csalódni.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3756
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi14712/10100[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (14712/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Noxy on Vas. Ápr. 27 2014, 16:27

//Ozirisz engedelmével, még Kayabácsi (remélem) és más is szemtanúja volt ennek Very Happy//

Tizenhárom órával később, miután elkészültünk és elindultunk, már a teleportnál várakoztunk, hogy eljuthassunk a nemrég megnyílt Paradicsomba, ahová csak meghívással vagy jeggyel (több, mint 5.000.000 aranyba kerül egy jegy ára) lehetett eljutni, én meg egy árnyharcos-párbaj versenyen első helyezettként megnyertem két személyre szóló jegyet.. Akkora volt ott a tömeg, hogy néha nem győztük a várakozást. Már-már le akartam volna fújni a hétvégi kiruccanást. Türelmes vagyok, de ha ilyen sokáig kell várnom a soromra, az már engem is ki tud fárasztani. De Oz türelemre intett.
- Már hamarosan átjutunk, drágám. Bírd még ki azt az egy-két órácskát. Koncentrálj inkább arra, hogy milyen jó is lesz nekünk ez a hétvégi pihenő egy élményfürdőben... azaz egy élményszigeten. Meglátod, megfogja érni ez a várakozás, ha adsz ennek még egy esélyt.
- Persze, ha nem toporognának itt az emberek, tényleg csak egy-két óra lenne - mondtam szomorúan. - Nézd meg az előttünk álló punkot! Ő direkt csak áll egy helyben, pedig most ő van soron.
- Kussolj, nyálinger - szólt be egy őt nógató embernek az agyonpirszingezett punk.
Mivel ez a sziget nemcsak harcmentes övezet, ráadásul még tilos is volt oda fegyvereket vinni, ezért fémjelző kapuk voltak a teleport előtt, azt pedig két nagy termetű NJK katona őrizte. Ezek ketten, ahogy át akart kelni a punk végül és a kapu riasztózott, rögtön megállították. Az persze egyből hisztizni kezdet, mikor kijelentették, hogy a pirszing is fegyvernek számít a szúrós részük miatt, és azokat mind le kellett vennie. Kénytelen volt végül megtenni, de egy utolsó bizonyost egy privátabb szférából már nem igazán volt hajlandó eleget tenni az utasításnak.
- Na ne csinálja már, ember! - kezdett balhézni a punk az egyikükkel. - Nincs időm erre! Nem fogom most azzal húzni a drága időt, hogy a maradékot onnan is levegyem!
- Maga se húzza a többi vendég drága idejét, főleg az enyémet nem! - dörmögte szigorúan a biztonsági őr. - Szabály az szabály! Vagy elhúzz levenni azt is, vagy nem jöhet be!
- Nem utasítgathat engem, baszom! Panaszt fogok ezért emelni!
- Igazán, seggdugasz? - A biztonsági őr elővette a kézi sokkolóját, és megmutatta a punknak. - Na tűnés levenni azt a kacatoat a farkáról!
A punk látva a kézi sokkolót már komolyan vette a biztonsági őr fenyegetését. Bölcsen döntve sarkon fordult, hogy mihamarabb leszedje azt is. Oz kárörvendő vigyorra húzta a száját.
- Látod, édesem, így jár az, aki a nemi szervét is megrontja ilyenekkel - szólt lekövetkeztető, elégedett fennhanggal.
Kuncogtam, majd idővel később, ahogy ő megmondta, végre valahára eljutottunk a sor elejére. A fémjelző kapun keresztül túlmentünk minden probléma nélkül, és már ott találtuk magunkat a Paradicsomban.
A Paradicsom olyan volt, mint egy álom. Nem csoda, hogy miért olyan drága a jegy ide. Mintha nem is életre-halálra szóló játékbank lennénk, hanem egy álomban, ahol nincs harc, nincs ármánykodás, nincs rendetlenség és stresszel járó kapkodás. Csak lazítás, béke, nyugalom. Ezen a trópusi skinnel rendelkező álomvilág mindent nyújtott vendégeinek, amire azok vártak. Tengerpart, pálmafás parkok, kiránduló helyek hegyekkel és erdőkkel, buli, sport, pihenés, játékok... amit szem és száj megkívánt, és mindezt ingyen lehetett megkapni.
Egy citromsárga hintó vitt minket és még pár másik vendéget egy luxushotelbe, mely pont a parkra nézett. Amíg autóztunk, az ablakon keresztül végigmértük eme gyönyörű, Hawaii-t is megalázó helyet, de a hintó sietett, így nem sokat láthattunk a Paradicsomból. Majd ráérünk bőven körülnézni amúgy is, ha kipihentük egy kicsit a fárasztó repülőutat és meguzsonnáztunk. Milyen jól jött a győztes verseny! Micsoda ajándék húsvétra!
Mikor végre megérkeztünk a hotelhez, sorban álltunk a recepciónál. A pökhendi arcú recepciós nő jegyzetelgetett, közben bólogatott egy öltönyös férfiú szövegeléseire.
- ... És a lehető legnagyobb nyugalmat szeretném, és ne háborgassanak a cselédek mindenféle ürüggyel, mint a takarítás - fejezte be a mondatot a srác.
- Rendben van, majd meglátjuk, mit tehetünk, uram, addig is tessék várni - intett a recepciós nő, aztán az emberke távozott. Mi következtünk, és mivel én voltam az, aki a nyereménye mellett intézte az utat, nekem kellett megbeszélnem a regisztrációs dolgokat a nővel.
- Jó napot, asszonyom, Judy Noxia vagyok, ő meg itt a párom, Ozirisz. A múltkor nyertem húsvéti hétvégét két személyre egy árnyharcos bajnokságon.
A nő kikereste a menüjében a nevemet a nyaralók névsorában. Mikor megtalálta és úgy látta, tényleg kaptunk ide is kétszemélyes helyet, átadott nekünk egy kulcsot és egy programfüzetet.
- Parancsoljon, a lakosztályuk kulcsa. Egy kétszemélyes franciaágyas első osztályú szobát kapnak a lehető legjobb szolgáltatásokkal. Gratulálok a nyereményhez. Bármi baj van, nyugodtan értesítsék a személyzetet, ők bármiben tudnak segédkezni. Kellemes itt tartózkodást és boldog húsvéti ünnepeket!
- Köszönjük, viszlát.
Felmentünk arra az emeletre, ahol a lakosztályunk várt ránk. A szoba modern stílusban volt rendezve. A szobaajtóval szemben egy nagyobb keretű ablak nézett ki a Sziget tengerpati látványára, attól balra szekrénysorok sorakoztak, mellette egy fekete színű bőrből varrt kanapé. Az ablak előtt egy ebédlőasztal négy székkel. Az ablaktól balra tágasabb rész következett ott a fal középtájára tolt franciaágy kényelmes párnákkal és nagy, puha paplannal. Azon két-két tiszta, fehér törülköző és fürdőköpeny hevert gondosan összehajtogatva. Az ágy mindkét szélét fekete nemesfából gyártott éjjeli szekrény és lámpák álltak. Az ágytól jobbra a sarokban volt egy ajtó, ami a fürdőszobába vezetett.
Beléptünk a lakosztályba, és belülről bezárták az ajtót. Amíg Oz körülnézelődött alaposan, kipakoltam a cuccainkat a szekrénybe. Nagy csodálkozva megszólalt a drága, mikor belesett a párnák alá.
- Nicsak, kis csokikat dugtak el a párnák közé!
- Igen, az ilyen hotelekben szokásuk az alkalmazottaknak meglepni a vendégeket némi kis meglepetésekkel - magyaráztam mosolyogva.
- Igen? - nézett Oz, aztán megette az egyik kis csokit. - Mmmmmh, mentolos ízű. Tessék, Judy, itt a másik.
- Köszönöm, egy kis édesség nagyon jólesne nekem.
Befejezte a pakolást leültem a kanapéra, Ozirisz pedig mellém ült. Az én csokimat kibontotta, majd óvatosan betette a számba. Én meg óvatosan megragadtam a csokikát a fogaimmal, majd szépen elrágtam és lenyeltem, miközben csillogó, szerelmes szemekkel rebesgettem a szempillámat a kedvesemre.
- Nagyon szeretem, amikor ilyen bájosan nézel rám - mosolygott, majd szenvedélyesen megcsókolt. Ugyanúgy viszonyoztam a csókokat, ezalatt azon kaptam magam, hogy Oz a hátamra döntött a kanapén, majd rám feküdt.
- Mi lenne, ha eltöltjük ezt a kis időt valami huncut, felnőtt játékkal? - vigyorgott félreérthetetlenül Oz. - Ha jó kislány leszel, a pihikézés után lemegyünk egy kicsit a parkba sétálni, aztán pancsolhatunk a parton, este a maradék időt meg elütjük valamelyik bárban. Mivel itt úgyis ingyen van minden, még az ital is, jól feltuningoljuk magunkat a legjobb sörből vagy a borból.
 - Benne vagyok - sóhajtottam lágy, kellemes hangnemmel. - De akkor hadd legyen az enyém a vezetés joga... ha érted, mire gondolok. Csodálatos húsvétunk lesz.
Nem teketóriáztunk, elborítottuk egymást csókjainkkal, a kis huncut kezei már simogatták ruhám alatt a hátamat.

Mindketten végre gondok nélküli, átlagos, szabad húsvéti hétvégéjüket töltő párnak éreztük magukat. Ha csak egy kis időre is, jólesett mindkettőnkk számára ez a fajta kikapcsolódás. A lakosztályukon belül szabad volt minden privát dolog (otthon Oz szomszédai nem örülnek, vagy nálam a céhben lehetnek néha kukkolók is). Mindenhová eljutottunk, amit saját szemükkel látni akartunk és megtapasztalni.
Elmentünk a tengerpartra süttetni a hasunkat, fürődni és homokvárakat építeni. Aztán megnéztük a parkot, a sétányokat, megsimogattuk az állatokat az állatsimogatóban (Oz megsimogatott egy lámát is, aki hálából szembe köpte).
Ezen kívül bejártuk a luxuspiacokat és a plázákat is. Megnéztünk minden boltot és kirakatait - persze még vásárolgattunk is. A Paradicsom legnevesebb cukrászdáját is meglátogattuk, hogy együnk a finom sütikből is. Ha ez a cukrászda kint lenne a Kezdetek városában vagy valamelyik szint fővárosában, inkább azt látogatnám, nem a Sweets Dream cukrászdát (akkor is, ha drága hely lenne ott), hiszen itt mennyivel finomabbak a sütemények!
Estefelé találtunk egy kellemes japán éttermet, ahová bementünk vacsorázni. A japán étterem éppen úgy nézett ki, ahogy egy igazi japán étteremnek kell kinéznie. berendezkedése dojo-szerű volt, és a legjobb asztaloknál párnán térdeltek vagy török-ültek a vendégek. Némelyik asztalnál volt külön sütő, ahol a szusikészítő njk készítette el vendégek számára a szusikat. Az alkalmazottak kifinomult japán kosztümöket viseltek.
A kék selyem kimonoba kiöltözött recepciós lány vezetett minket egy párnás ülőhelyű asztalhoz. Őt egy pincér követte, hogy felvegye rendelésünket.
- Mint a Wasabi nevű étterem Magyarországon - mondtam, miután leadtam a rendelésemet a pincérnek, mely egy húsz darabos szusimenüből és egyéb ízesítésekkel és hozzávalókkal állt.
Oz japán curry-t kért édes-savanyű csibefalatokkal.
- Milyen jó, hogy megtaláltam ezt az éttermet - nézett körbe. - Néha úgy érzem, hogy hiányolom az otthonomat.
Amíg vártunk, jóízűt nevettünk vicceinket, kibeszélhettük a múltkori eseményeket. Amikor meg jöttek az ételek, akkor már nemcsak beszélgettünk vidám dolgokról, hanem ettünk is. Ez idő alatt már rég elmeséltem neki, hogy mi történt tavaly húsvétkor, mikor egy csapat őrült nyúl és néhány "áruló" az ők oldalukon lefoglalták Torubana városát, és én az emberek oldalán álltam a város felmentése és a nyulak, valamint az őket támogató nyúlimádó hisztis kislányok és idétlen férfi ellen város felszabadítása érdekében. Végül is megnyertük a háborút, de én nem szó szoros értelemben mégis otthagytam a fogamat.
Az étterem után bárba mentünk, hogy a gyakori randi-szertartásunkat űzhessük, magyarul iszunk. Itt is hihetetlenül jó italok voltak. Erős alkoholok, és ha bár ettől jobb kedvünk volt, nem rúgtunk be. Ez jó volt, mert legalább nem csináltunk megint részegen hülyeséget, mint a múltkor. A múltkori kicsapongásunkkor Oz azt hitte, hogy az a nagy töklámpás én vagyok, és csókolgatott, én meg nagy szóáradatban arról kezdtem szövegelni a kocsma vendégeinek, hogy miért jobbak ezerszer az árnyharcosok az állatidomároknál. Aztán a kocsmáros kihajított minket onnan... na sebaj, végül is Aincradban még rengeteg ivóhely van, és az a kocsma, ahonnan kidobtak minket részegedés miatt, úgyis csak nagyon szar minőségű italokkal szolgált. Csak azért mentünk oda inni, mert egy februári ünnep miatt minden kocsma zárva volt, csak ez nem. Itt, húsvéti időtájt a SAO legjobb helyének legjobb bárjai egyikében nem rúgtunk be, pedig erős, mennyei italok voltak. Mintha angyalok készítették volna ezeket manákból.
*
Hazaérkezés, és már készen álltam egy újabb eseményre, A Húsvéti Akcióra. Nagyszerű... ez is egy meghívás alapján indult. Rögtön másnap, ahogy hazatértünk Ozirisszel a Paradicsomból. De nem baj, egy próbát megérhet...
Nem nagyon szeretném hosszasan leírni, hogy miként tengődtem a tojáskereséssek, de azért összeírom, miként történtek a dolgok, számozva:

1. Megérkeztem a startra. Láttam pár ismerős arcot, és odaköszöntem nekik, de még csak arra se méltattak, hogy visszanézzenek rám. Talán jobban érdekli őket a tojásban rejlő jutalom, ha éppen találnak valami olyant.
2. A visszaszámlálás megtörtént, és mindenki rohan, mint az őrült. Félre kellett ugranom az útból, mert mögöttem is trappolt egy rinocérosz csorda vonulásával egyező csoport, és majdnem átfutottak rajtam.
3. Először a fővárosban kutakodtam a tojások után. Benéztem a piaci bódék alá, a kocsmák melletti hordók közé, átkukkantottam elhagyatott házak ablakain. De sehol semmit nem találtam. Mogorva, aki szintén részt vett a tojáskeresésben, talált kettőt is... szerencsére az egyik felrobbant a kezében, a másik ellepte egy adag takonnyal. Kicsit elkuncogtam magam rajta, de eszembe jutott, hogy folytatnom kell a keresést.
4. Végre találtam egy tojást. Egy rózsaszín pöttyös, zöld mezőjű tojást... a lehető leggusztustalanabb színválasztással. Remélem, megéri, ha ebben találom meg a jutalmat. Kinyitottam, és vártam, mi lesz. A tojásból kibukkant egy trombita, és egy hangos trombitálással rám szórta a konfektiket, majd kipattintott egy feliratot is: Gratulálok, kedves játékos! Megtaláltad... a hamis tojást! Eldobtam a konfettis tojást, és elmentem keresgélni tovább a megfelelő tojást. Attól félek, páran megtalálták azokat, és lehet, hogy én biztos nem találom meg.
5. Kezdetek erdeje: át kellett bukfenceznem a bokrok között, ahogy a kettes szintű akrobatikám bírta. Aztán úgy döntöttem, talán sikeresebb lenne, a keresés, ha felmászok egy fára. Fél métert ugrottam felfelé, és belekapaszkodtam a legaljára nyúló vastag ágyba, és rámásztam. Onnan meg a következőre, majd a következőre... míg végül elég magasra másztam fel ahhoz, hogy végigmérjem a tisztást fürkésző sasszemeimmel. A ragadozó megtalálta áldozatát: egy újabb tojás a bokrok között, és egy az egyik fa odújában. Lemásztam, majd a végénél leugrottam a fáról (ami rossz földet érést hagyott maga után, mert kicsit magasabbról ugrottam le ahhoz képest, ahogy kiszámoltam). Gyorsan összeszedtem a két tojást, mielőtt más észrevenné, ha erre jár.
6. Összefutottam egy vörös indikátorossal. Azt akarta, hogy adjam át a tojásaimat neki, és talán életben hagy. Megmondtam neki, hogy velem nem kezdhet ki, mert én meg annak a céhnek vagyok a vezére, ami meg hozzá hasonló kis szemétládákat büntet. Ennek a vége egy harc lett: a jómadár megsebesített elsőre, de a továbbiakban elhajoltam, és félreugrottam az ütései és rúgásai elől. Nem támadtam vissza, mert mindkét kezemben ott volt a két tojás. Egyik lábamat viszont fel tudtam használni arra, hogy hasba rúgjam. Amíg megviselte őt ez a meglepetés azonnal futásnak eredtem. De a képét jól megjegyeztem magamnak.
7. Pihentem egy kicsit, de egyszer csak felbukkant Natsumi, és ellopta a tojásaimat! Vagy tizenötöt lenyúlt eddig másoktól, és most ellopta tőlem a következő kettőt. Futottam utána, hogy visszaszerezzem a tojásokat. A gyorsaságom sokkal nagyobb az övénél, ez köztudott, így hamar utolértem, és egy ugrással rávetettem magam, ahogy a football-játékosok egymásra. Ez volt a legnagyobb hibám... Natsumi ijedtségtől kiejtette a tojásokat a kezéből, és szerteszét gurultak. Arra járt a többi tojáskereső, és ellopkodták az összes tojást... csak egy kis tyúkméretű piros maradt... azt viszont én vettem el szomorúan, mivel senkinek sem kellett.
8. Grrrr!!! Natsumi megint meglépett!
9. Nem találtam több tojást, csak az a pici piroska volt nálam... de emlékbe azért még elteszem. Talán legközelebb több sikerrel járok...
10. Istenem... micsoda mázli!!! Megtaláltam a legritkább tojások egyikét!!!

Mégis csak megérte ez a tojás-hajkurászás! Boldog húsvéti ünnepeket!

/Akrobatika 2 --> 3/


A hozzászólást Judy Noxia összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Ápr. 28 2014, 21:24-kor.

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]
Noxy
Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 29

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi2457/2500[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by RenAi on Vas. Ápr. 27 2014, 19:03

Kyubei szokatlan mocorgása keltett fel… fészkelődött, magam sem tudom miért. Nem szokott, gyakran észre sem veszem ha mellettem alszik el, bár tény hogy sokszor le is lép valamerre a késői órák idejében. Eleinte még aggódtam érte, de mára tudom hogy így is-úgyis haza jön.
- Nyaaaah.. – Motyogtam félálomba, és a takaróm alá rejtettem, hátha csak fázik és melegedni szeretne és én is folytathassam tovább a jól megérdemelt pihenőmet, legalább kilencig.
- Ébredj! – Kiáltott rám, valószínű már nem első alkalomból.
- Ai! Kelj már fel! – Dörgölőzött oda hozzám, majd éles karmai nyomait éreztem az arcomon… nem fájt de sungját azért éreztem és még nyomot is hagytak pár pixelcsík erejéig…
- Mi a?... – Simogattam végig az arcomon, és Kyubei tudta hogy jobb kéttávolságon kívül esnie, így lehuppant az ágyról, amint levetettem magamról a takarót. Mérges szemekkel tekintettem a kis petemre.
- Mi van? Csak pár páncélpont… - Világosított fel, hogy szerinte nem csinált rosszat. Összeszűkültek a szemeim, és tudtam, ma bizony magát fogja kiszolgálni ha enni akar… fogjon egeret vagy nyulat vagy mit tudom én, de az biztos hogy ilyen ébresztő után ne számítson halas falatokra…><
- Jó lenne ha körbe néznél Aincardban, ma megérné... – Azzal kislisszant az estére nyitva hagyott ablakon, manapság jó idő van így kellemesebb friss levegőben aludni. Csupán nappalra csukom csak be. Jin már biztos elindult bevásárolni, vagy valamiféle elfoglalást keresni magának. Az a srác nyughatatlan, mindig elfoglalt, sosem ér rá igazán, nem tud lazítani. Se gond, majd megtanítom rá… idővel. Visszadőltem az ágyamba, magamra húztam a takarót, de csak pislogtam alatta… Elmúlt a fáradtságom, a kis macskanyuszi kiverte a szememből az álmot… pedig uhh, vattacukor és kürtöskalács… *-* ~ Körbenézni Aincardban…~ Tudom hogy a kis petem okkal mond ilyesmiket, még akkor is ha kicsit magának való szegényke, de hisz ilyen a lázadó kor. Azt hiszem hallgatnom kéne rá, és megfogadni a tanácsát. Tehát kibúlytam az ágyamból, felöltöztem, össze fogtam a hajam, majd útnak is indultam. Magam sem tudom miért is pontosan, de megtettem.

Utam során, meglepődtem kissé. Aincard furcsa díszbe öltözött. A fákról egy-egy fonalon színes tojások lógnak lefelé, valamelyik kisebb valamelyik nagyobb a másiknál, és mindegyik gondosan átkötve egy-egy egyszerű, de annál takarosabb masnival. Meglepetten, és csodálkozva néztem végig, a dekorációt, mely mindig jelent valamit. Bizonyos épületeknél, egy óriás nyuszi szobor figyelt, és néhol-néhol egy egy órás kosárka is elhelyezésre került, amiben pár  szintén színes, és furcsa de édes motívumokkal ellátott tojás pihent, főszál szerű béléssel alátámasztva nehogy sérüljenek.
- Tehát ezért mondta… - Tudatosul bennem, bár a furcsa jelenség okát még mindig nem ismerem. Látom hogy sokan mások is bőszesen keresgélnek, tehát én is így teszek. Nem tudom hogy mit is kéne pontosan keresnem, de meg fogom találni az biztos! Bekukkantottam a bokrokba, a virágágyásba ahogy mások is előttem. Bár nem tudom mire számíthattam mikor mások sem találtak ott semmit. Majd hallottam tőlem pár méterre egy robbanást… a lány arca füstölgött és tiszta kormos lett, elnevettem magam, a többiekkel együtt akik szintén szemtanúi voltak az eseménynek. A lány öröme és felkiáltott mondata hogy: „Találtam egyet!” mostanra nem volt épp vidám, mintsem inkább bosszús, és a korom takaró alatt garantált hogy vöröslött is rendesen. Az életcsíkjára tekintettem, majd rájöttem hogy ez bizony nem játék… ugyanis veszített párat…Nyeltem egyet majd, oda sétáltam hozzá, elővettem egy potiont és megosztottam vele. Eleinte negatívan fogadott mivel én is a kinevetői tagja voltam, majd egy hálás pillantás után megszólalt.
- Kö..köszönöm. – Hajolt meg, majd elszaladt. Csupán tojáshéj darabkák jelezték hogy pár perce még itt volt.  Guu tehát tojásokat kell keresnem >< Se egy kiírást se egy küldetés adó npc-t, senkit nem találtam ez ügyel kapcsolatban, csupán a design és az őrülten kutakodó játékosok mutatták hogy event van. Tehát folytattam a kutakodást én is. Találtam is párat, az egyik szintén felrobbant. A másik ami egy bokor mélyén rejtőzött egy otromba nyúl mérges szemekkel és élesnek tűnő szemfogakkal, hangos tappogásokkal megkergetett. Majd volt amelyikből egy undi nyálkás jelly szörny bújt elő, és pattogva szaladt utánam, majd egy hatalmas ugrás után le is terített. Rám ugrott én hasra estem, és deréktól felfelé teljesen beterített, be kerültem a belsejébe és fulladozni kezdtem. Az meg boldogan heverészett rajtam, lomha szétomló rózsaszín testével…>< Pár játékos szedte le rólam, nem kevés kard és egyéb fegyver csapkodással. Hálásan megköszöntem nekik, majd ki-ki folytatta a maga útját. Ezt a szintet szinte teljesen átkutattuk, a legapróbb szegletektől, épületektől, és díszektől mindenhol. A teleport kőhöz sétáltam, de már eléggé elfáradtam, így a még pár száz méterre tőle lévő óriás nyuszi szoborhoz sétáltam, és leültem a szélére, majd neki támaszkodtam, mire azt veszem észre hogy valahogy megmozdult. oO Meglepődtem, majd egy hangos koppanás után, amibe még a föld is bele remegett, leugrott az alapzatáról, én pedig csupán pislogtam hogy az eddig szobor nyuszi most mozog és rátámad az emberekre. oO Nem tehettem mást, igyekeztem én is megvédeni a várost, én is kardot fogtam és akinek tudtam a nevét azt bizony leswicheltem. de képtelen voltam mindenkin segíteni. Ugyanakkor a túlerő velünk volt. o/ Csak csapkodtuk a nyuszikát, ami talán kétszer ha nem többször akkora lehetett mint én. A harcisa kis szobor állatkát, ahogy csaptuk és fogyott az élete, úgy változott meg a színe is. Az eddig márványnak tűnő anyag mintha csak csokivá válna, majd pár csapás után a piros élete elfogy, és a nyuszika darabokra esett, jobban megnézve kis csoki nyuszikká. *-* Uhh, már éhes is voltam szóval pont kapóra is jött. Elpakoltam a pár száz darabból párat, majd folytattam az utamat. A második szint. Voltam már itt, de szinte csak futólag. A legtöbbet valahogy mindig az első szinten töltöttem és talán a tízediken még, hiába volnék ilyen nagy szintű valahogy nem csavarogtam állandóan, csak ha eltévedtem, ami bizony gyakran megesett már. De most tudatosan jöttem ide, a második szintre. Voltak itt is díszítések, bár valamivel szolidabbak, mint az eddigiek. De a maga hangulatát akkor is biztosította. Úgy látom nem csak nekem jutott az eszembe hogy nézzek szét itt is, az emberek itt is jobban hemzsegtek a szokásosnál. Lázas tűzben égünk mind, de miért is? Ohh, tényleg tojásokat keresünk. o/ De.. miért? oO Hisz eddig csak gonosz tojásokkal és rosszindulatú nyuszikkal találkoztam, bár az egyik nyuszi aki csokivá változott talán nem is volt olyan gonosz hmm.. *leharapja a csoki nyuszi fejét* A töbiekkel egyetemben keresgéltem bokrokban főben és én is másztam fára is… és uhh egy fészek *-* Nyújtottam a nyakam amennyire csak tudtam majd amint a tojásokhoz nyúlhattam volna, hangos csipogás zavart meg, és már nem volt időm semmire sem, sem elkapni a fészek tartalmát hisz én lettem elkapva. Egy furcsa sárkány madár teljes erejével repült nekem és lökött le a fáról, és csupán az akrobatikámnak köszönhetem hogy sikeresen megkapaszkodtam az egyik ágban, amit elengedve ugrottam le majdnem két méter magasról a friss zöld fűbe. Majd felpillantva láttam hogy a sárkány madárka leszáll a fészkére és gondosan szemezget a tojásaival, majd mikor látta hogy mind meg van és épek és egészségesek ráült tüntetően, hogy ő onnan el nem mozdul amíg véget nem ér ez az őrület. Két robbanás egymás után. Hátra fordultam és láttam is az áldozatokat. Kuncogva tekintettem vissza, bár emlékszem akkor nem kuncogtam amikor az én kezemben is felrobbant egy. Körbe tekintettem és bentebb sétáltam a réten… a magas fűben felcsillant valami. *-* Gyorsan oda siettem és egy arany színű tojás volt az. Ilyet még nem láttam, eddig mind piros vagy kék volt, bár láttam már zöldet is, meg színest is… de ez az árván fekvő arany színű tojás más volt mint a többi… Ez most vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz lesz… sok minden végig futott az agyacskámon, hogy mégis mi bújhat ki belőle… óriás arany színű jeli, vagy valami csoki nyuszi vagy csibe… ami akár egy csapással leveheti az életemet… vagy valami óriás sárkány ami tojásokkal dobálózik és azzal robbantgat majd fel engem és igázza majd le ezt a szintet…. Nagyokat nyeltem, ugyanakkor ha ez a tojás lenne az amit keresünk, uhh vajon miket rejtegethet? Talán sok-sok csokinyuszit, vagy repülő kiscsibéket, vagy mochi hegyeket, bár ha egy évre elegendő epres fagyit tartogat uhh *-* Félve de azért reménykedve fogtam meg a tojást még mielőtt valaki rám találna és kétségbeeset hezitálásomra. Nem kellett neki sok, pár pillanat múlva egy üzenetet kaptam, mely szerint felfejleszthetem valamelyik másodlagos képességemet ingyen a tojás segítségével. Uhh*-* Több sem kellett neki >< Életemből elérkezett az a ritka pillanat amikor gondolkodóra fogom a dolgokat. Előhívtam a menüm és hezitálva olvasom végig a sorokat mely a lehetőségimet jelenti, persze csak egyet választhatok a sok közül… Hmm megtehetem hogy a keresést vagy az észlelést fejlesztem fentebb de izé… egyiket sem használtam még ki túlzottan, és a keresésből sem kaptam még egyszer sem semmit…>< Így marad az akrobatika és a súlyemelés…hmm nehéz kérdés…>< mindkettő kettes és drága is a továbbfejelsztése, így érdemesebb lesz azok közül választani… most már csak ezen kettő között vacilálok, de talán most értem el az egyik legnehezebb döntésemhez. A súlyemelést gyakran használok és igencsak hasznos is számomra… ugyanakkor az akrobatika is sokszor jött már jól, és talán ha kifejlesztem talán nem fogok ennyit bénázni és popóra üllni… hmm… a hasznos vagy praktikus? Ez a kettőn tanakodtam majd úgy döntöttem a véletlen dönti el… Levettem a cipőmet, és eldobtam a hátam mögé, amerre szinte senki sem volt… ha fejre esik akkor súlyemelés ha talpra akkor akrobatika….>< *lendít, dob majd puffan* Hátra pillantottam és a cipőm a talpára pottyant, így a kérdés eldöntve, egy kattintás és meg is voltam. Majd össze kellett bányásznom a cipőmet… fél lábon ugrálva érte vettem csak észre hogy milyen messzire is hajítottam, ráadásul a nyomi sárkánymadár is kiszemelte magának, magasra emelte a szárnyait, megrázta magát, majd lecsapott a cipőmre, gyorsabban mint én oda ugrálhattam volna…><
- Váárj! Add vissza a cipőmet, mi vagy te szarka??.. – Kiáltottam utána mérgesen, már a másik lábam is letéve és úgy szaladva utána…

Akrobatika 3 :33

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
RenAi
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1872
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 29

Karakterlap
Szint: 42
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi6908/7300[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (6908/7300)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Peter Worker on Vas. Ápr. 27 2014, 19:10

8:30 A.M

Kaptam egy üzenetet a húsvéti eseményt illetően. Nem tudtam, hogy mit kellett volna gondolnom, de Hisame-vel együtt végül közösen keltünk útra. Persze egy kiadós rántotta után mondva , hogy tojást áldoztunk a tojásért. Persze ennek semmi hatása nem volt, de jó volt hinni, hogy lesz. Akkor még nem gondoltam, hogy milyen nap is vár majd ránk.

9:45 A.M

Hisame mint egy kopó, úgy szimatolt. A mellkasa és a feje a földet súrolta, miközben a farát egy kis rájátszással még az égnek is emelte. A szimatolása hangos volt, mintha egy régi porszívó zúgott volna a füleim mellett, azonban ahogy befordult egy bokorba, úgy egy pillanattal később rögtön el is halt a hangja. Kuncogva emelte ki a fejét a bokorból, majd erőteljes nevetésbe tört ki, amint felém fordult. A két orrlyukába két hímes tojás volt, azok dugaszolták el a porszívó csövét.
- Bolond vagy te. - nevettem én is a látottakon és vettem el tőle a tojásokat. Egy – egy egyszerű mozdulatot tettem, s törtek a tenyereimben a tojások, azonban léptem is hátra, ahogy azokból egy pár fehér galamb szállt a magasba.
- Varázsló vagy, Apa. - öltötte a felvágott és hosszú nyelvét.
- Ja, ja, az vagyok. - bár a tojások nem azt a meglepetést tartogatták, mit kerestünk, de egyikünk sem volt csalódott, hisz csak most kezdődött el a nap.
Jó idő volt, tavaszhoz hűen igazi tavaszias, s bár ezt illetően nem kellett volna ennek különlegesnek lennie, azonban mégis most mintha másabb lett volna, mint máskor. Talán én sem értettem igazán magam, de a lényeg érthető volt, hogy bizony elég jól éreztem magam ehhez a különleges játékhoz. Hisame meg Hisame volt. Általában nem őt kellett győzködni, hogy valami olyat tegyünk, mit máskor nem igazán, a tojás keresést pedig olyan dolognak könyveltem el, mit nem terveztem sűrű gyakorisággal űzni.

11:37 A.M

A város egyik háza előtt egy lány ült a lépcsőkön. Talán ennek sem kellett volna olyan különleges dolognak lennie, de hogy egyre furcsább és furcsább grimaszokat vágott a lány, úgy érdeklődve álltam mellé, s néztem le rá.
- Minden rendben?
- Igen. - a homlokát ráncolva tekintett fel.
- Nem úgy tűnik, olyan mintha...
- Erőlködök. Tojást tojok.
- Oh. Értem. Elnézést. - s mintha ez természetes lett volna, úgy álltam tovább.

12:20 P.M


Visszatértem az erdőhöz, s meglepődve konstatáltam, hogy Hisame répát rágott és a feje tetején egy különleges dísz volt.
- Mi a helyzet hapsikám?
- Pszt. Épp egy nyulat játszok, beolvadok közéjük.
- És ez? - böktem rá a fejpántjára.
- Nyuszi fül. Chantól csentem.
- Ez macskafül, Hisame. Macskafül.
- Oh.

12:46 P.M

Egy éjjelfutó tojásával futottam, azonban a gond az volt, hogy annak a gazdája is futott utánam. Sőt, az Anya mellé egy Apa is tartozott, s kicsit mintha gyorsabbak is lettek volna tőlem. Utolsó lehetőségként egy véletlenül erre járó játékos ölébe dobtam a tojást, úgy mintha egy egyszerű labda lett volna, s hagytam magára szegényt, hogy őt üldözzék a továbbiakban.
- Azt hiszem, hogy ez egy rossz ötlet volt.

1:12 P.M


A lány továbbra is a lépcsőn ült, s nem adta fel.

1:30 P.M

Hisame újabb tojásokat talált, azonban egyik sem volt sikeres. Az egyik széttörése után percekig egy büdös felhő vett minket körbe. Szörnyen kellemetlen volt. Miután elült a füst, úgy a másikat törve egy darázs raj elől kellett futnunk.

1:40 P.M

A testemen sok helyen vörös foltok éktelenkedtek. Vakarnom kellett őket, szörnyű viszkető érzéssel jártak a csípések és nem akartak elmúlni.

2:45 P.M


Ahogy széttörtem egy tojást, abból egy másik lett, csupán csak a festés változott meg rajta. Ahogy azt ismét széttörtem úgy újra megismétlődött ez. Zavaró jelenség volt, de törtem újra és újra.

2:59 P.M

Meguntam, elhajítottam a tojást.

3:10 P.M


Megszámoltam, hogy mennyi aranyunk is volt, majd próbáltam alkudozni egy lánnyal a tojásaiért. Egy egész kosár festett tojás volt nála, majd miután sikerült a vásár, csak azután árulta el, hogy azokat maga festette, nem az esemény tárgyai. A tojásokkal egyesével dobáltam meg őt. Sírt, hogy ilyen véget értek a tojásai és hogy mennyi munkája volt bennük.

3:30 P.M

Kis bűntudatom lett az iménti történés után, de az érzést hamar feledtette velem, hogy nem volt meg még a tojás és hogy az aranyat sem kértem vissza. Próbáltam vigasztalni magamat, hogy emiatt még kedvesnek is tűnhettem talán, de ennek nem sok sikere volt.

3:40 P.M

Eszembe jutott, hogy a kinti világban egy tojás fehérjéje csak körülbelül tizenöt kalóriát tartalmaz, és ezért is fogyasztják lelkesen a fogyókúrások, majd eszembe jutott az is, hogy ezzel az információval semmit sem tudtam kezdeni ebben a helyzetben.

4:10 P.M

A folyamatos kudarcok után végül úgy döntöttünk, hogy segítünk a lánynak, s mellé ülve koncentráltunk mi is. A lépcső hármunknak már kicsit szűk volt, s folyamatos csodálkozó tekintetteket kaptunk, ahogy elhaladt előttünk a többi játékos. Szokatlan érzés volt arra koncentrálni, hogy egy tojás pottyanjon ki belőlem, de a sikerélt mindent meg kell tennünk.

4:11 P.M

Hisame elaludt. Hallottam a hangos szuszogását, de jobbnak láttam inkább nem felébreszteni. Csodáltam, hogy egyáltalán eddig kibírta.

5:00 P.M

A lány felkiáltott:
- Sikerült! - majd egy tojással a kezében állt tovább.
Hisame felkelt a hirtelen hangzavarra, én pedig csak csalódottan csóváltam a fejem.

5:11 P.M


Visszatérve az erdőben egy kicsit megtépett fiú mellett sétáltunk el. Nem tudom, hogy mi történhetett vele, de szúró pillantással nézett folyamatosan. Nem értettem. Zavaromban talán, de újra előjött a vakaró érzés, pedig már azt hittem, hogy sikerült elnyomnom a hatását.

5:32 P.M

Kifogytam az ötletekből, így végül kétségbeesésemben a nyomkövetés jártasságomhoz fordultam segítségül, remélve, hogy valami olyat látok, mi a segítségemre lehet. Nyúl mancsok a földön, de nem, nem láttam semmit és hamar meg is untam, s hátra fele sétálva a továbbiakban a saját nyomaimat figyeltem.

5:40 P.M


Elestem a hátra fele menetelésben.

6:11 P.M


Megmásztam egy fát látva, hogy egy holló fészek volt rajta, de sajnálatomra az üres volt. Rég repültem már Hisame hátán, így el is felejtettem, hogy magasról mennyivel szebb volt minden, de a naplemente most mégis inkább csak csalódottsággal töltött el. Úgy éreztem, hogy közel a vég és mi pedig sehol sem tartottunk. Átverést szimatoltam a levegőbe, kételkedtem benne, hogy volt e egyáltalán olyan tojás.

6:58 P.M


Tovább sétálva az erdő egy mocsarasabb területéhez érkeztünk. Nem volt a leglátogatottabb környék, hisz a vaddisznók területe volt, azonban a sárban hamar kitűnt egy rózsaszínre festett hímes tojás. Meg kellett szereznünk, mert úgy gondoltam, hogy csak az lehetett a Tojás!
A disznókkal való birkózás sokáig tartott. Könyörtelen volt és csúszós. Sáros, piszkos.
Úgy tűnt, hogy egyikünk sem volt igazán hatásos ellenük, de végül igazi pixeles küzdelemben győzedelmeskedtünk felettük. A tojásból egy vaddisznó bébi kelt ki. Aranyos volt. Majd lecsaptam a fejét.

7:20 P.M

Hazafele tartottunk, s meglepődtem egy pillanatra. A lépcsőn, ahol korábban mi ültünk, most egy tucatnyi gyermek foglalt helyet, mind koncentrált. A lány barátja lehettek, valószínű eldicsekedett a tojással nekik, s hogy milyen jó kotlós is volt ő. Tény, hogy volt türelme a lánynak. Dicséretes.

7:30 P.M

Szomorkásan figyeltem a játékosokat. A legtöbben örültek az eseménynek és hogy tojásokat találtak. Mi sajnos nem tudtunk velük örülni. Rossz érzés volt ez, tudva, hogy mennyi minden megtettünk érte.

8:59 P.M

A kert hintaágyán ültem, s Kau az ölemben volt. Mindig is csodáltam, hogy milyen jó hallgatóság is volt a béka Hisamével ellentétben. Persze időnként egy – két brekegését nem értettem és a szemeiből sem tudtam kiolvasni semmit sem, de hallgatóságnak ezektől függetlenül tökéletes volt és ő kellett most nekem, hogy kisírjam valakinek a bánatom.

9:21 P.M

Miután már Kau is ott hagyott, úgy úgy éreztem, hogy velem volt a probléma. Amilyen jól indult a nap, a vége olyan rossz lett. Egy egyszerű szórakoztató eseménynek indult ez az egész tojásszedés, végül pedig már az életem legszomorúbb történéseit meséltem el egy békának. Valami nem volt jó, nem így kellett volna ennek lennie.

10:13 P.M

Egy kis magánakció után belopóztam Chan szobájába és visszatettem a helyére a fejpántját, mit még a nap elején Hisame vett kölcsön tőle. Reméltem, hogy nem tűnt fel neki, nem akartam fejfájást a lánynak. A látogatásomnak nem volt nyoma, mert szerencsére a ház összes szobájához volt kulcsom, na persze erről nekik nem kellett tudniuk.

10:30 P.M


A nap végén tükör tojást vacsoráztunk. Nagyon finom volt! Amolyan bosszúnak könyveltem el, bár Lea választása csak véletlenül esett erre, ő nem tudta eddig, hogy milyen napunk is volt, csak itt vacsora közben meséltük el neki.
A vacsora után Lea adott egy kenőcsöt, mellyel enyhültek a csípések és vakarnom sem kellett már őket olyannyira.

11:18 P.M

Felérve a szobámban az ágyam párnáján ott volt egy tojás és mellette egy cetli a következő üzenettel: A vacsoránál nagyon szomorú voltál, ez itt a tiéd, hátha. Puszi, Lea
Az i betűn pont helyett egy szívecske volt. A tojást nem mertem feltörni, az ágyam melletti éjjeli szekrényemre tettem, s könnyekkel a szemeimben fordultam a párnába. Már csak aludni akartam.

11:25 P.M

Felriadtam, az ablakot elfelejtettem kinyitni. Mindig nyitva szokott maradni, hogy reggel Hisamének ne legyen gond a bemenetel. Igazából sosem zavart, hogy gond volt neki, de úgy gondoltam, hogy a céh aranykészlete nem engedhette meg a folyamatos ablakcserét.

11:29 P.M

Nagy lendülettel feküdtem vissza, s a sötétbe belerúgtam a kis szekrénybe. Leesett róla a tojás.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint

[Event] Húsvéti akció 296ogeu
Peter Worker
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi2601/2700[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Ayse on Vas. Ápr. 27 2014, 20:00


A napok telnek és én alig fejlődök… igaz csupán néhány küldetést vettem fel és vittem végig, úgy ahogy, és manapság a küzdőtereimet is hanyagoltam, pedig pár kihívotton igencsak edzhettem volna a pengémet, mellyel új mutatványokra és lehetőségekre jöttem rá a legutóbb is. Amit szeretek hogy másoktól is rengeteget tanulhatok, bár meg kell hagyni van némi alaptudtádom, de pontok és felszerelések híján ezeket még aligha tudom kihasználni. Gyenge vagyok a többiekhez mérten… harmat gyenge. Hiába a folytonos gyakorlás, és kutatás, tanulás és információgyűjtés, szinte hajhászom az expet és aranyat… mégsem érhetek a nyomukba.. napok sők hetek teltek el mióta felébredtem a hibernálásból, ők viszont már két éve itt vannak… talán nincs is esélyem behozni őket… Nos? Most el kéne keserednem? Nem… korántsem vagyok az a típus sőt még csak abban a kiváltságos helyzetben sem vagyok hogy heteket tőlthessek el azzal hogy magam alá roskadok és várjam a csodát… Nem, az nem én vagyok!

Ma is hajnali ötkor kelltem, pár tömb a fogadó körül… eleinte furcsának tartották hogy idebent is futok… de mára hozzászoktak, biztos kócos és izzadt lennék mire vissza érek, de ez egy ilyen világ. Nincs fájdalo, se kín, se izzadtság se ilyesféle negatívumok. Talán furcsa lehet, de mindez hiányzik nekem valamiért… A fogadó helyett irányt válltok és ismét a közeli erdő biztonságot nyújtó lombjai közé kanyarodok, majd elérve egy tisztásra lihegve, kezeimet a térdemre támasztva pár percet pihenek, majd egy sétával vezetek le, csípőre tett egyik kézzl… Meg van szokva hogy beszúr a levegő a rossz légzéskoordináció végett és a mozdulat azt hiszem valahogy bennem maradt. Beérve a közepébe, jöhetett a szokásos amit már a kezdetek óta újra, és újra elvégzek. Fekvőtámaszok, felülések, hogy az izmaim kordában tartsam, majd a következő lépés. Rákapaszkodtam az egyik faágra, és húzóckodtam hogy a saját testsúlyomat is elbírjam. Eleinte ez is dacosan ment, de a pontok amit az erőmre pakoltam segítségemre lettek. Majd a következő. Kidöntött fák törzse… és nagyobb szikla darabok… Mind-mind mozdíthatóak és igaz erőlködve, és hangosan fel-felnyögve még, de meg tudom őket mozdítani… eleinte még ez sem ment… csak nyomin tapostam magam alatt a füvet és saját magam toltam hátra, nem úgy mint most… először csak meg-meginog majd igaz remegő kézzel felemelem és nem sokat alig fél métert arrébb hajítom… Szánalmas. Gyenge vagyok… nem vagyok megelégedve mindezzel, de nem tuodom mégis mit tehetnék még… hisz a saját fegyverem alig bírom el a speciális képességemmel… Meg is próbálom. Elő rántom a kardom, majd erősen koncentrálok arra hogy támadhassak vele. A fegyverem jelenleg másfél méter körül van, de a képességemmel jelenleg még egy méterrel nagyobbá tehetem, egyedül a markolata marad az eredeti méretében. Erősen koncentrálok, mondhatni elmélyülök. Lecsukom a szemem, majd magasra lendítem a pengét, melynek eredményeképp a fejem teteje körül kezdi el kifejteni a speciális képességem a hatását… és tú lendítettem a vállaimon, így az szimplán hátra húz és el is esek a súly végett…
- Tok-tok-tok-tok… - Lépkedek hátra hátha még meg tudom tartani valahogy az egyensúlyom vagy előre lendíteni a pengém… de nem, egy utolsó lépés és zutty. Bosszankodva kelek fel… Igazán kifáradtam mára, érzem hogy pihennem kéne, de nem hagy nyugodni a gondolat… Meg van az esélyem arra hogy erősebb legyek… nem lazsálhatok… ma is besötétedett mire haza… „haza” értem… és tudom hogy holnap is kemény nap vár rám. Olyan nincs hogy ne sikerüljön!

/Súlyemelés 2. Az egyet már megvettem csak még nem írta jóvá KA./

_________________
[Event] Húsvéti akció V74586
Betűszinem:#971140
Háttér szinem:#954863

Pontos adataim: Itt.
Ayse
Ayse
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 420
Join date : 2014. Feb. 20.
Tartózkodási hely : Mögötted. :P

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi1359/1400[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (1359/1400)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Mirika on Vas. Ápr. 27 2014, 20:41

Fontos volt számomra az akrobatika. Hogy miért? Az pofonegyszerű, de egyben sokkal bonyolultabb is, mint azt elsőre gondolhatná valaki rólam. Aki nem ismer, biztosan azt hiszi, hogy a látványos harcstílusom miatt tolom orrba-szájba azt a jártasságot, mert ugye menőzni akarok, hogy én miket meg tudok csinálni, meg ilyesmik. És részben igaz is, hiszen kifejezetten a látvány miatt csinálom azt az ugrabugrálást, felhívja rám a figyelmet, egyedivé, különlegessé tesz, és azt szeretem, nagyon szeretem :3 Egyszerűen szükségem volt az elismerésre, a pozitív visszajelzésekre, máskülönben nagyon gyorsan elveszíteném az önbizalmamat és begubóznék. Szóval én nem a kivagyiság miatt csinálom, nekem ez kell ahhoz, hogy jól érezem magam a bőrömben, hogy boldog legyek. Viszont ez tényleg csak egy apró része volt annak, ami miatt felvettem a jártasságot, és igazából a valódi indokban keresendő a gyökere a harcstílusomnak is. És ez az igazán pofonegyszerű dolog: imádtam mozogni. Mindennél jobban. Én, akinek harmatgyenge volt a szervezete, az életet, a szabadságot láttam a mozgásban. Olyat kaptam ettől a világtól, ami odakint nem volt meg, hiszen ha lefutottam 100-200 métert, már a fülemen vettem a levegőt, és folyton az ágyat nyomtam különféle lázas betegségeknek hála. Már annak is örülnöm kellett, ha huzamosabb ideig be tudtam járni a suliba. Itt viszont kedvemre futhattam, ugrálhattam. Ha van valami, amit meg kell köszönnöm Kayabának, az ez az élmény, egy feledhetetlen valami, amit mindig a szívem egyik legdíszesebb csücskében fogok őrizni :3

Épp ezért is volt bosszantó, amikor a játékot még bétásként elkezdve rájöttem, hogy elveszett a hajlékonyságom. Egyetlen dolog volt odakint, ami mozgás tekintetében kiemelt, azok pedig a laza ízületeim voltak. Simán ment a spárga, nem okozott gondot a tornászás sem, és bizony irigykedtem rám a lányok egy egy tesiórán, mikor nyújtás közben erőlködés nélkül megfogtam a talpamat, ahogy szinte teljesen ráhajoltam a lábamra, vagy ahogy a magasugrásnál átjutottam a léc felett. Ami meg az én örömömet illeti, az a famászás volt, kihívásként tekintettem rá, hogy meghódítsam a legnehezebb fák ágait is a hajlékonyságommal... a fiúk nagy örömére wtf Bár... egy bizonyos kort elérve már nem is zavart, hogy leskelődnek, és valamilyen szinten még izgi is volt. Valahol ott kezdődött azt hiszem a romlottságom története, de az egy másik mese lesz. Igaz, részben kapcsolódik az alapvető figyelemhiányomhoz :3 Lényeg a lényeg, elég morcos voltam, amikor rájöttem, hogy a rendszer mennyire bénává tett, és még egy bukfencet se tudok rendesen megcsinálni. Szerencsére gyorsan rátaláltam azonban az Akrobatikára, ami nem csak a hajlékonyságomat javította, de az egyensúlyomat, a súlypontemelkedésemet, és az ügyességemet is fejlesztette, kitolta azokat a határokat, amiket eleget gyakorolva elérhetek. És hát innentől kezdve használtam a jártasságot, ahol csak lehetett és nem szégyelltem. Arra törekedtem, hogy minél hamarabb eljussak a kettes szintjéig, azzal már képessé váltam olyan dolgokra, amiket meg tudtam csinálni a valóságos világban is. Erre a bétában már nyilván nem került sor, mert az túl rövid volt ehhez, viszont élesben, hátam mögött a tapasztalatommal, még íjászként sikerült elérnem, és büszke is voltam rá, mert gyors voltam. A harmadik szint viszont olyan temérdek erőbefektetést igényelt, ami miatt visszább vettem, mert hát a többi jártasságommal is kellett foglalkoznom. Nem csak a főcuccokkal, de az olyan apróságokkal is, mint a főzés. Szóval kiegyensúlyoztam a felosztást, és elsősorban arra törekedtem, hogy a harcstílusom által fejődjek az alkalmi edzések mellett.

Mostanában azonban változott valamelyest a helyzet. Elértem a maximumot a főzésben, szinteket léptem főjártasságokból is, így elégedettebbé váltam, és ahogy tanulmányoztam a jártasságlapom, rájöttem, hogy heló, egész közel kerültem az akrobatikám szintlépéséhez. Felderültem, hiszen ez azt jelentette, hogy a megfelelő gyakorlás árán olyanokat is tudni fogok majd, amikre konkrétan nem is voltam képes eddig, egyáltalán! Így aztán tökre egyértelmű volt, hogy a megnövekvő szabadidőmben intenzívebb edzésekre kell váltanom, és akkor pár héten belül meglehet az áhított harmadik szint. Biztos voltam benne, hogy a leggyorsabbak között leszek megint, akik be tudják húzni ezt a szintet, és már előre folyt a nyálam, ha arra gondoltam, hogy milyen új elemeket vegyíthetek a harcstílusomba *.* Kell! *.* Na de ugye jogos a kérés, hogy miből is állnak ezek a bizonyos "edzések", mi? Razz Rém egyszerű ez is, használom az akrobatikát, hihi :3 Na jó, azért ennél picit bonyibb, mert mindig igyekszek valami új mozdulatot tanulni, amit beleépíthetek a támadásaimba, és ezeket elég sokat kell gyakorolnom. Nem úgy megy ez, hogy megvan az akrobatika, aztán már automatice vágom, hogy tudok oldalra gurulva megkaristolni az ellenél lábait Razz Viszont lehet, hogy fáradságos meló, de én élvezem, nagyon élvezem. Hogyne tenném, mikor mozoghatok kedvemre, lényegében valóra válthatom egy álmom *.* Szóval túláradó lelkesedéssel és örömmel fogtam neki megtervezni az új napi rutinomat, majd frissen és határozottan fogtam neki az intenzív tréningnek.

Nyilván az edzés egyik része arról szólt, hogy összekötöttem a kellemest a hasznossal, vagyis kerestem egy olyan vadászmezőt, ahol az életem kockáztatása nélkül gyakorolhattam a harcot, és szerezhettem néhány potya tapasztalatpontot. Végül a 11. szint egyik erdőségére esett a választásom, ami egyrészt azért volt jó, mert a mély avarban nehezebb volt mozogni, másrészt a fák akadályoztak a szabad pörgésben, forgásban, így oda kellett figyelnem a mozgáskoordinációra is, ha nem akartam a hátamra kreálni egy spéci tetoválást fakéregből Razz Arról nem is beszélve, hogy jelentős pluszsúlyt szedtem fel. Na nem híztam, szerencsére ilyen nem történhet itt - bár azt nem bántam volna, ha a mellem kicsit nagyobb lesz, úgy láttam, Anatnak bejönnek a nagymellű csajok Rolling Eyes - ellenben sokkal több páncél került rám. A gyémántos vértemnek speciel komoly kis súlya volt. Amikor először kézbe vettem, azt hittem leszakad a karom, máshoz voltam szokva ._. Annyi előnye viszont volt, hogy remek nehezítést jelentett, gyakorlatilag szó szerint. Azon a területen többnyire úgy festett a taktikám, hogy ha szembekerültem csoport lénnyel, akkor igyekeztem a legközelebbi fára felugrani, és megtámaszkodni rajta, hogy onnan rugaszkodhassak el, majd egy laza tengely körüli pördüléssel vittem be gyors támadásokat. Eleinte egy, majd kettő, aztán három fordulattal, ahogy megtanultam minél jobban megpörgetni a testem. Poén volt, nagyon megszerettem ezt a támadási formát :3 Persze nem egyszer, nem kétszer zanyáltam belőle hatalmasat, ha nem sikerült kiforognom, vagy kibillentem az egyensúlyomból, vagy ráléptem egy kiálló gyökérre, vagy csak szimplán mélyebb volt a talaj a vártnál... ezer meg egy lehetőség volt az esésre, és ezeket mind végigpróbálgattam, míg sikerült elérnem, hogy az esetek 90 százalékában meg tudjam őrizni az egyensúlyom egy-egy ilyen gikszernél, vagy a saját hasznomra tudjam fordítani a hibát. Aztán ott volt a másik kedvenc kombinációm, amivel kvázi magasugrást szimuláltam, és az ugye úgy nézett ki, hogy átszökkentem az ellenfelem felett és egy szaltóval mögé kerülve támadtam. Hinari-chan meg is tapasztalhatta, de ő lány volt és alacsony, az itteni monszták meg két méter felett is voltak esetenként. Aztán ugye ezekből lett az, amikor nem sikerült az ugrás elég jól, akkor rúgtam a mobokat fejen, vagy rosszabb esetben nyakon, hihi :3

A tréningem másik része az már nem terepen zajlott, ott konkrétan azon voltam, hogy újabb mozdulatokat tanuljak meg. Ez jóval kevésbé volt fun, mert nem harc volt, ami úgy jól esett volna, meg minden. Abban lehettem kreatív, változatos helyzetekbe kerültem, amiből valahogy ki kellet menekülni, vagy a javamra kellett fordítani így, vagy úgy. És ezt immár élveztem, különösen azért, mert tiszta jó kis testmozgás volt. Eleinte, de az még másfél éve volt, a harc inkább szükséges rossz volt, de azóta megtanultam ugyanúgy értékelni, mint a sportot. Tulajdonképpen itt nem is volt más, feltéve ha úgy választottunk helyszínt, hogy nem sodortuk veszélybe az életünket felelőtlenül, mint egyesek wtf A tanulás viszont... hát az tanulás volt, amit alapból utálok, csak itt nem azért, mert tiszta felesleges volt bevágni az összes évszámot, vagy a földtörténeti korokat, hanem mert baromira repetitív volt újra és újra ugyanazt végigcsinálni. Először ha valami újat akartam tanulni, akkor azzal kezdődött, hogy százszor elcsesztem, és ki kellett javítanom a hibákat, hogy ne kövessem el őket újra, de ha sikerült az elem, és már nem estem el vagy billentem ki belőle max csak nagyon ritkán, akkor se volt vége. Mert hát... ha már meg tudok csinálni valamit, akkor azért még nem csinálom feltétlenül jól, lehetek gyorsabb, erősebb, dinamikusabb... aztááán... ha igazán jól akarom csinálni, akkor nem szabad rajta gondolkodnom sem, de a legnehezebb mégis az, hogy összekössem a már létező mozdulataimmal. Szóval szörnyű @.@ De ez tényleg kell, mert így leszek jobb, és így fejlődik a jártasságom is :3

Szóval heteken keresztül, órákon át nyomtam így. A felét élveztem, a másik felét nem nagyon, legfeljebb azután, hogy a kiszemelt mozdulattal eljutottam valahová, de úgy igazából az nem okozott örömet, hogy teljesítményt értem el, legfeljebb ha meg is dicsértek érte és elismerték. Itt viszont nem volt ilyen, tökegyedül fejlődtem, és nagyon-nagyon vártam, hogy a pontok egyre feljebb és feljebb kússzanak, és elérjék azt a bizonyos harmadik szintet, és kipróbáljam a hozzá tartozó ugrást. A szó szerintit is, meg a mozgásomban bekövetkező változást, a könnyedséget, mint amikor feljövök a víz alól a felszínre :3 Ezt éreztem a második szintre ugráskor is, és most is ezt vártam, szerintem jogosan :3 Ha arra gondoltam, hogy mi mindenre leszek képes, mindig felcsillant a szemem, és némi motivációt jelentett a folytatáshoz \o/ De az valószínű, hogy ha meglesz a cucc, akkor elég erősen visszaveszek egy ideig, csak annyira fogok gyakorolni, hogy kipróbáljam magam, mármint hogy mi változott. Nem tesz nekem jót, ha túl sokáig foglalkozom ugyanazzal, és ilyen sokat nyomatom Rolling Eyes De hát a sikerért meg kell szenvedni, vagy mi wtf

Akrobatika III. *.*
Mirika
Mirika
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2306
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 22
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi526/600[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (526/600)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Snowcat on Vas. Ápr. 27 2014, 21:06

Nyo, éppen most éjszaka tértünk vissza a tojáskeresésből. A csoportvezetőnk húsvét-neuraszténiát kapott az erdőben. Túlságosan megrenydítő élmény volt, semhogy képes lennék csillogó értelemmel és intelligens szerénységgel összefoglalni az eventen történt eseményeket. Az egész azzal kezdődött csupán, hogy egy héttel a játék előtt megláttam azt a körlevelet a privát üzeneteim között, hogy lesz ez a tojáskereső játék, és mint szokásom, nyo, rész akartam venni rajta. Aztán egyszer csak összefutottam egy újabb hirdetéssel, amit a csoportvezető adott fel, hogy szeretne alkotni egy csapatot a Húsvéti Akció erejéig, hogy együtt keressük meg a tojásokat az erdőben, és a jutalmat, azaz a szintlépést vagy egyéb átlagos talált jutalmat valahogy majd megosszuk egymás között. Szuper ötletnek tűnt, ezért felkerestem a srácot, hogy jönnék én is és Regina is.
Persze a közönség joggal tarthat igényt a Húsvéti Akciós kitérőnkön, valamint az útközben és az erdőben történtekről egy elfogulatlan és még beszédképes megfigyelő élőlény tárgyilagos összefoglalójára. Én vagyok az erre hivatott élőlény. Mindenki más képtelen erről beszélni, mert talán kínosnak tartja az ügyet, és én meg is tudom őket érteni, bizony. Regina továbbra sem beszél nyilvánosságban, csak velem és Enhi-channal, plusz - tagadhatatlan fényes képességei ellenére - nem rendelkezik az én kötélidegzetemmel.
Akkor hát írom is a jelentést.

Jelentés a Húsvéti Akció részleteiről órára és percre pontosan - Snowcat nevű 19 éves angol-svájci származású férfi állatidomár, valamint Regina nevű nőstény vadmacska petje szemszögéből, Snowcat szavainak alapjáról, melyet a többi tag a csoportból megerősítette aláírásokkal

7.00 Indulás a gyülekező helyről, magyarul a Kék Bivaly fogadóból.
7.05 Megesszük az előre csomagolt ebédet és megisszuk az üdítőt.
7.10 A csoport megáll, a punk srácnak hánynia kell.
7.20 A csoport megáll, egy csajnak pisilni kell mennie.
7.30 A csoport elhagyja a Kék Bivaly küszöbét.
7.35 A csoport visszatért a Kék Bivalyhoz a csoportvezető táskájáért.
7.40 A jó szemű megfigyelők szerint a csoportvezető kezd különösen viselkedni.
7.45 A csoport megáll, a punknak már megint hánynia kell.
7.55 Közeledünk a város szélére.
8.00 A csoportvezető megálljt parancsol, és mindenkit felszólít, hogy ne mutogasson vagy ne csináljon semmi félreérthetőt, vagy ne támadja le a többi játékost, akik ugyanúgy keresik a tojásokat, mint mi.
8.10 A csoportvezető elveszti a hidegvérét, addig nem hajlandó elindulni velünk, amíg "a rohadt okostónik nem kapják el a csoport neveletlen hülyéinek tökeit".
8.20 Egy Okoska nevű mindenkit lenyugtat csapzott állapotban. Találok az első kutatás során egy tojást, egy szép sárga-fekete csíkost... kinyitva a darazsak szétcsípték az arcom!
8.25 A szavannán haladunk. Páran már találtak tojást, de különlegesek nem voltak... bár az egyik tojással a punk félreérthetetlen dolgokat művelt.
8.30 Mindenki a "Tíz zöld üveget" énekli kutatás közben.
8.30 Mindenki a "Tíz zöld szart" énekli kutatás közben.
8.45 A csoport hangos üvöltözéssel félbeszakítja az éneket, és hozzánk vág egy zöld tojást, amiből büdös szemét robban ki. Az egyik csaj sírva menekül el.
9.15 Megállunk egy óázisnál. A jó látóképességű (itt az észrevétel a fontos nem a Látás képesség, mert ugye nagyon feltűnő az ilyen) megfigyelők szerint előveszi a farzsebéből és meghúzza a laposüveget. Így keresgéli a tojásait. Az én birtokomban egy kék pöttyös, Regináénál egy vörös-sárga csíkos.  Az enyémben békák kánkánoznak, Regináéból meg kirepül egy gombolyag, és azt elkezdi kergetni és ütögetni.
9.30 A punk a csoportvezetőtől lopott tojásokat osztogatja. Az Okoska a Kinder Tojás színűt választja. Én meg sikk-cakk mintásat (ebben egy olló szét akarta vágni az arcom).
9.40 A punk útközben hány.
9.50 A punk mellett menetelő két másik kiránduló is elhányja magát.
9.51 A csoportvezető nem hajlandó megállni.
9.55 Az egyik kiránduló menet közben zacskót tart a punk szája alá.
9.56 Az imént említett kiránduló hány, mint a lakodalmas kutya. Ezalatt Regina a vállamon ül, én meg előveszek egy hatalmas terjedésű újságot, és felnyitom. Így most van egy kis magánéletünk, és elcseveghettünk a hülye punkról. Átesek egy újabb tojáson, ami felrobban a fenekem alatt.
10.30 A csoport egy hosszabb, veszélyesebb ösvényen indul a bokrosok közt, mert a rövidebb út le volt zárva.
11.30 Hamarosan megérkezünk az erdőbe, a csoport hátsó sorában verekedés tör ki.
11.45 A verekedés véget ér. A "sérülteket" egy healer típusú lovag látja el, a punk büntetésből a csoportvezető mellett kell tovább keresgélnie.
11.50 Átkelünk egy hídon, ami leszakad. Szerencsére senkinek sem esett baja, mivel pont időben átértünk mind.
11.55 A csoportvezető idegei elszakadnak.
12.30 A csoport megy tovább, és megérkezik az erdőbe.
13.00 A csoport az ösvényről lesétál egy másik ösvényre be a dzsungel sűrűjébe.
13.15 Írtam egy PÜ-t Enhi-channak, érdeklődöm, hogy nem ismer-e egy jó pszichológust, aki megvizsgálná a punkot. A szerelmem sajnos senki ilyet se ismer, de azt mondta, hogy otthon várni fog engem egy kis meglepetéssel.
13.30 Belépünk a vadászövezetbe. Én és Regina le vagyunk nyűgözve a tojásvadászattal járó kellemességektől, és sikerült újabb tojásokat összeszedni. Annak ellenére, hogy a keresésem nem túl jó, egész jól megkeresek minden olyan dolgot, aminek köze van a tojásokhoz. A csoport maradéka röhög egymáson, a szétspriccelt csoportvezetőn és az ártatlan vadak lepixeleződésén.
14.05 A csoportvezető az összeomlás szélén. Újabb PÜ-t írok Enhi-channek. Azt kérte a szerelmem, hogy most ne zavarjam, mert dolga van. Kíváncsi vagyok, vajon milyen dolga van... remélem nem csal meg, mert akkor én is annyira összeomlanék, mint a csoportvezető!
15.00 Egy csapat vérengző vérnyúé körbekeríti és elhurcolják a falujukba a a csoportot, hogy megegyék őket (hogy lehetséges ez, mikor mire meghalunk, addigra elpixeleződünk, mire egy falatot is ennének belőlünk?).
15.05 A vérnyulak elveszik összes tojásunkat (hé, ez a mi tojglijaink!), egy csapat kis vérnyuszika "vicces macskaembernek" hív és körbetáncolják ketrecemet. Végül a punknál volt egy rejtett bicska, amivel elvágta a köteleinket, és elmenekültünk, mielőtt az üstben végezzük. Visszaszerezzük a tojásokat, miután visszaszerezzük a fegyvereinket is és bosszút állunk a vérnyulak harcosain (vérnyúl husik a táskában!)
15.15 A csoportvezető magához tér, és úgy dönt, inkább menjünk el a fenébe... de eltévedünk, és mindenki térképe egy rendszerhiba miatt tönkremegy. Szemét KA!
16.00 A punk - miként mindenki más megjósolta - A folyónál beleugrik egy igen szép fejessel. A tojásai elfolytak szó szerint. Valami zöld trutyik, és inkább nem kockáztatom meg meginni.
16.30 A punk eltűnik; amikor utoljára látták, észak-kelet felé tartott.
16.35 Az Army megérkezik, elhurcolnak mindannyiunkat a tizedik szinten lévő kis bázisukba. Értesítik vezérüket, akivel komoly tárgyalást kellett intéznünk, mert azt pampogják nagy gorilla képükkel, hogy engedély nélkül beléptünk a területükre és lenyúltuk a tojásaikat. Az egyik lány hisztériás rohamot kapott, Okoska meg közölte a csoportvezetőnkkel, hogy ő a csoportvezetői hivatás szégyene és elcseszte nekünk a csoportosra szervezett Húsvéti Akciót, és hála neki ráadásul az Army tagjai MINDENT elvettek tőlünk, még a fegyvereinket is, a tojásainkat is, meg plusz Reginát is. A csoportvezető sírógörcs közt megígéri, hogy abbahagyja ezt a munkát. Csak azért vállalt különböző eseménybeli kirándulásokat, hogy legyen miből megélnie.
18.00 A punkot megtalálják, valamint rögtön tetten érik az ők külön szexbolt-részlegükben. Azzal vádolják, hogy el akart lopni egy tégely "Hadd-nőjön-a-kicsike" kenőcsöt és két kéjpiszkátort. Plusz meg egy tojást, ami Madonnát énekelt.
19.00 Az Armysok elengedik a csoportot kísérettel, miután tisztázzuk az ügyet, visszakapjuk a felszereléseinket és Reginát is. De a tojásokat bezzeg megtartják a szemetek óvadék érdekében.
19.30 Az armys-kíséret búcsút int.
19.35 A csoportvezető könyörög nekem és Reginának, hogy teremtsünk végre rendet.
19.35 (10 másodperccel később) Hála Regina hangos oroszlánüvöltésének rendet teremtünk.
20.00 A csoportvezető dzsungel-neuraszténiát kap.
20.30 Visszatérünk a Kék Bikához. A csoportvezető rögtön leönti magát három hordónyi erős szakéval. A csoport rémületében elnémul, és búcsúzkodás nélkül elrohannak külön helyre. Én azért elköszöntem a tökrészeg csoportvezetőnktől, és mondtam neki, hogy tanúskodom mellette majd az armysoknál, ha megtörténne a legrosszabb.
20.40 A céhházunk településére teleportáltam, miután ittam egy kis erősítőt.

Jelentés vége - Snowcat nevű 19 éves angol-svájci származású férfi állatidomár itt zárja beszámolót

Nyooo, még mindig ideggörcsöt kapok, ha eszembe jut ez a baráti csoportra szerválódó közös megosztós-keresős akció, a vérnyulak és az Army. Na de rávjunk csak egy kicsit... van itt egy tojás a céhház külső sarkában... Regina megszaglászta, és szerinte elég átlagos kis narancssárga tojás volt vigyorgó tökfejjel (halloween húsvétkor!). Biztos csak cukorkák lesznek benne, vagy egy rám ijesztő boszi...
A tojás kinyitásával... nyertem egy elsődleges szintet a keresésemre, valamint egy bolyhos pihe-puha nyuszikának öltözött Enhi-chant a szobámban! Szóval erre készült az én kis drágám! \o/


A hozzászólást Snowcat összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Ápr. 29 2014, 08:27-kor.

_________________
Nya!
Pontozás és felszerelés:
Élet: 9 (+4) / 65 hp/
Fegyverkezelés: 11
Erő/Irányítás: 13 (+7)
Kitartás: 9 (+2)
Gyorsaság: 10 (+Cool
Speciális képesség: 8 (+11)
Páncél: +21
Snowcat
Snowcat
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 230
Join date : 2013. Jun. 20.
Tartózkodási hely : Hát a másvilág!

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi593/600[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (593/600)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Utahime on Vas. Ápr. 27 2014, 23:00

A reggeli harapnivalónkat a már törzshelyünkké vált közeli boltban szereztük be most is, mint már oly sokszor. A helyiség ezúttal viszont másnak tűnt, mint eddig. Különböző színű  tojások lógtak minden asztal közepén egy-egy vázába állított hófehér ágon. Közelebb sétáltam az egyik ilyen fácskához, hogy megnézzem a díszeit közelebbről is. Megfogtam egy festett tojást és lám, egy felirat volt rajta. Jobban megnézve, minden tojáson hasonló feliratok voltak. Ritka tárgyakért, kijutásért szóló imák, szerelmi vallomások és a többi. Az emberek a kívánságaikat akasztották az ágakra… de mégis miért? És miért tojások? Egy ideig tűnődtem rajta s közben Falco is fel-fel szökkent mellettem, mivel újabban már nem szoktam cipelni. Amikor elkapta a terítő szélét és majdnem magára húzta a vázát, már én is észrevettem, hogy ő is próbálja meglesni, mi van itt. Időben elcsíptem a terítéket, hogy ne essen le, majd felraktam a madarat az asztalra.
- Nem úgy volt, hogy türelmet gyakorolsz? Egyébként is, inkább szólj nekem, ahelyett, hogy lerántod a terítőt. - Hunyorogtam rá durcásan, majd én is leültem az asztalhoz. A kiszolgáló lány, láthatóan egy NPC, azonnal mellettem is termett, hogy felvegye a rendelésem. Gyorsan fel is soroltam mit szeretnénk, amíg Falco szemügyre vehette a tojás-fát. Az eladó elsétált és pont mikor visszafordultam láthattam, ahogy egy tojást nézett az asztal közepén ágaskodó főnix fióka. Sehogy sem tudta elérni, így egy erélyes lángcsóvával próbálta lebillenteni az ágról, ami a jelek szerint nem volt immortal object. Vagyis ehhez hűen azonnal lángra is kapott, és a tojások is lepotyogtak az asztalra, sorban széttöredezve. Egy meglepett kiáltással pattantam fel és a felperzselt maradványoktól gyorsan elkaptam a petem. Az asztalra már nem terjedt tovább, csupán a dekoráció lett hamuvá, de az pillanatok alatt.
- Ez miért volt jó? - Pislogtam a petemre, mikor magamhoz tértem annyira, hogy szólni bírjak. Újabban valamiért szereti önállósítani magát. Ez is egy ok, amiért nem cipelteti magát, hanem inkább mellettem jön. Nem mintha ez különösebben ellenemre lenne és igazán bajt sem csinál - ettől komolyabbat - de nem értettem, miért nem hajlandó szólni, ha nem ér fel valamit. Ha legközelebb találkozom Timidussal majd megkérem, hogy tolmácsoljon nekünk…
- Lám csak, rongálják a dekorációt? - Felkaptam a fejem a hang irányába. A felszolgáló lány érkezett vissza rendelésünkkel és szúrós szemekkel tekintett felénk, miután látta a porrá lett barkaágat elpixeleződni az asztalon. Kíváncsian néztem vissza rá, hiszen NPC-ról lévén szó,nem szokták észrevenni az ilyesmit. Hacsak nem egy küldetést vagy hasonlót aktiváltam… Talán ezért is érdekelték Falcot a tojások.
- Igen, elnézést. - Biccentettem, bűnbánó kifejezéssel, és vártam, mi a büntetésem. Majd mikor elém nyújtotta a reggeli árát, hamar rá is jöttem, hisz ezt is ki kellett fizetnem. Egy gyors pillantást vetettem a baj okozójára, majd lehívtam a menüt, hogy átutaljam az aranyat.
- Hmm, ugye tudja, hogy ma van a húsvéti event? Aincrad szerte tojások vannak elrejtve és hasonló dekorációk díszítik az üzleteket… - Kezdett bele, miközben letette a reggelinket az asztalra. Majd felegyenesedett, és sóhajtott egyet megrázva a fejét.
- De sajnos nincs több tojásunk, amit kirakhatnánk dísznek. - Itt megállt lehajtott fejjel. Egy kicsit vártam, hátha folytatja még, de nem tette.
- Szeretné, ha keresnénk az elrejtett tojások közül, amit kirakhat?
- Megtenné? - Nézett fel az NPC hölgy, majd nem sokkal később azon kaptam magam, hogy már a Kezdetek Városa melletti erdőben kutakodok a bokrok közt. Természetesen a reggeli befejeztével, de azonnal ide indultunk. Egy csöppet elgondolkodtam, hol is lehetne ilyen tojásokra lelni, de úgy emlékeztem, a tojás és a nyúl a kelta istennő, Eostra jelképe volt, mint a termékenység szimbóluma. Őt pedig hol máshol keresnénk, mint az erdőben? Ez furcsamód a kívánságokkal megírt barkafáról jutott eszembe. A keresztények átfedtek egy régi ünnepet és az ő teóriájukat is ellepték a nyulak. Most meg ide hozták, és az itteni szokásokkal is keveredik… Igazán érdekes, ahogy színesednek a hagyományok.
Nem is tévedtem, hiszen tényleg bőven volt jó néhány tojás elrejtve az erdőben. Szinte minden bokor alatt a fák odvaiban és a gyökerei közt is. Néhol kis fészkek is voltak elrejtve amiben egyszerre több tojást is letehet találni. Viszont az NPC egyszínű tojásokat kért, hogy írhassanak rá a vendégek. Ezért a tarkára színezett és csipkésre lyuggatott tojásokat eltettük magunknak, ahogy a csokitojásokat, és főtt tojásokat is. Bár zsákmány volt rengeteg, mégis majdnem lement már a nap, mire a követelményeknek megfelelő, kifújt egyszínű tojásokból szereztünk eleget, hogy megtöltsük vele a kapott kosárkánk és visszacaplassunk a bolthoz. Az eladót szerencsére nem zavarta, hogy alig zárás előtt értünk vissza, sőt egy aranyszínű tojással jutalmazta a fáradalmainkat.
Visszatérve a lakosztályunkba, kidekoráltam a szobát is a szerzeményekkel Falco pedig elpakolta az édességeket. Az biztos, hogy főt tojásból és édességből jó darabig nem szenvedünk majd hiányt. Majd elővettem a kapott aranytojást is, hogy kiállítsam valahova. Ahogy megböktem, egy elosztható jártasság pontot ajánlott fel.
- Nahát, szerinted mire tegyük ezt Falco? - Ő a keresés menüpont felé böködte a csőrét.
- Ühüm, úgy legközelebb talán gyorsabban menne az ilyesmi. - Bólintottam én is és rákattintottam a Keresésre.



_________________
Stat:
Pontozás (6. szint)
Élet: 6+2=8
Fegyverkezelés: 8+0=8
Erő: 3+3=6
Irányítás: 7+15=22
Kitartás: 5+0=5
Gyorsaság: 5+8 =13
Spec. Képesség: 6+0=6
Páncél:+10=10
Elsődleges jártasságokO
Akrobatika: 1. szint
Észlelés: 1. szint
Keresés: 2. szint
Nyomkövetés: 1. szint
Másodlagos jártasságok
Növénylátás: Tier 1, 18. szint
Potifőzés/Méregkeverés: Tier 1, 11. szintO
Harmadlagos jártasságok
Horgászat: Gyakorló, 60. szint
Kertészet: Kezdő, 10. szint
Vadászat: Gyakorló, 50. szint
Főzés: Gyakorló, 50. szint
Lovaglás: Gyakorló, 50. szint

Adatlap
Utahime
Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi515/600[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Phobos on Vas. Ápr. 27 2014, 23:04


Meglepő nyugodtsággal lógattam a lábamat a Naptól langyos, széltől kissé fodrozódó vízbe. Lábujjaimat görcsösen behajlítva töprengtem ennek a szokatlan derűs állapotnak az okán - hiszen az idegen ok nélkül csak nem lehet derűs, jókedvű. Alsó ajkamat szippantva meredtem a tavon túli ismeretlenbe: önkénytelenül elmosolyodtam, amint a Sándor említésre méltatta azokat a perceket, amikor még az ő kegyéért és az életemért harcoltam. Ahogyan a szél átsüvített az arcomon, méltóságteljesen sóhajtottam fel. Fantom végül megadta magát: megnyertem a kihívását, ezáltal a segítségét is. Elgondolkodtam azon, vajon legközelebb milyen teremtmény méri fel erőmet, de sem a ló, sem az oroszlán nem mondott semmit - főleg, mióta azt a különös álmot láttam arról a gyerekről és a sárkányról. Egy idő után fel kellett adnom azt a tényt, hogy a két társtól fogom megszerezni a szóban forgó rejtély kulcsát. Ahhoz képest, hogy még az élet értelménél is jobban akartam tudni a sárkánygyerek mibenlétét, - hogy tényleg fantom-e vagy csupán a képzeletem szüleménye - a meghitt körülmények kellő türelmet biztosítottak a számomra. Számos fennálló probléma sorakozott fel elmémben, de az álomhoz kapcsolódó rejtélyek tompították a tanácstalanság frusztrációját. Gondoktól mentesen dőltem hátra a stégen, a felhőktől tarkított eget fürkészvén. Kevés ehhez fogható alkalom adatott meg Aincradban, amikor semmi másra nem kellett gondolnom, csak magamra - magamra, és a jó közérzetemre. Mint csekély vaj a kenyéren - lehettem volna dühös, mert Kayaba Akihiko a legkisebb örömtől is meg tudott fosztani, mégsem törődtem ezzel a hatalmas problémával. Semmi sem számított, ami máskor mindennél fontosabbnak tartottam - még az idegenek iránti gyűlölködésem is tovaillant.
Most valahogyan más vagy - közölte kissé dallamos hangon az oroszlán. Szememet lehunytam, résnyire kinyitottam számat, hogy levegővel tölthessem meg tüdőmet. Általam kimért mosollyal és sóhajtással adtam a világ tudtára pillanatnyi gondtalanságomat. Tagjaimat görcsösen kinyújtóztatva ráztam meg fejemet, mikor a ló és az oroszlán gondterhelten próbálták kiszedni belőlem bizarr nyugodtságom okát - rájuk se hederítettem: azok után, hogy nem mondták el nekem a sárkánygyerekről szóló igazságot, nem várhattak tőlem jobbat. Sejtelmes hümmögésemmel elfojtottam az aggodalmas szavakat, és folytattam nem túl megerőltető tevékenységemet.


Ő elment, s nem jön vissza - vagyis mert bölcs és okos teremtmény vagyok, ki tudtam következtetni abból, amit láttam. Kilépett a céhház kapuján, egy fekete madarat követve. Azóta sem szándékozott visszatérni - még az én kedvemért sem! Elvárta, hogy legyek olyan ostoba és idióta, mint a mobok. Még, hogy vad! Nem kell a hatalmas, rettenthetetlen, démoni Hatinak vadnak lennie ahhoz, hogy eldönthesse, mit kezdjen az életével. Elkezdtem keresni azt az idiótát, de szőrén-szálán eltűnt - nem csak elment, hanem eltűnt: mindenkit magára hagyott, akihez kötődött. Hülye volt, és meghalt! A hónapok gyorsan teltek… olyan gyorsan, mint amilyen én magam - a legkiválóbb és legügyesebb pet Aincradban - is voltam. Hogy a dolgok hiába történtek meg? Igen is, meg nem is. A bolondom nélkül nem lehetek az a Hati, akit minden ember és mob fél, ha tízezer mérföldes körzetben észreveszik. Nélküle akár mobként is születhettem volna, és nem lennék oly erős, oly hatalmas és oly jóképű, akiért olvadoznak a nők. Hagytam volna magamat mobbá degradálódni? Nem hát! Mivel okos vagyok, megtaláltam a módját, hogyan maradhassak… öhm… szelíd: az emberek társaságát kerestem - azok biztosan örülhettek annak, hogy a kiválóan charme-os, erős és hatalmas petcsászár Hati megtisztelő őket a jelenlétével. Minek legyek mob: hogy eláruljam őket? Nem. A hatalmas és erejéről hírhedt Hati nem fog hirtelenjében oldalt cserélgetni… még ha gonoszul, ijesztően, rettenthetetlenül is fest.
Az erejéről méltán híres démonfarkas, - aki nem téveszthető össze egy átlagos farkassal - aki mellesleg én volnék, különösebb céllal járta körbe a második szint tavas vidékét. Az emberek azt híresztelték, hogy valami el van rejtve, tojás formájában - minek adjam emberek kezére, ha én is használhatom? Jó orrom volt, de az magában mit sem ért, ha nem kaptam arról a bizonyos dologról szagot… Hiába is, még a hatalmas és rettenthetetlen petcsászár, Hati sem ér túl sokat, egy állatidomár nélkül - de nem alázkodok meg: ő volt a legjobb! És ha rajtam múlik, soha többet nem szegődök más idomárok társaságába… a bolondok biztosan azt hinnék, hogy megülhetik a megülhetetlent, betörhetik a betörhetetlent - vagyis engem, Aincrad petcsászárát. De mivel okos és rafinált démonfarkas volnék, így nem az állatidomároktól fogok segítséget kérni - és misem természetesebb, hogy ahol a szükség, ott a segítség: a fiú, akit kiszemeltem magamnak, ott feküdt a stégen, és magával beszélgetett. Kicsit lányos volt, annyi szent, de nem tűnt ránézésre állatidomárnak (mivel éles a szemem és jó következtetőképességgel bírok, ezt is kitaláltam), így megfelelt a céljaimnak. Óvatosan mögé lopóztam, - mivel okos démonfarkas létemre tudok egy, s mást a vadászatról - agyaraimat megvillantottam a napfényben, és aztán…


…Habár a szarvasnak tűnő farkas túlságosan nagy zajt csapott a fűben, a megjelenése váratlan volt - nem csak nekem, de még a ló is ijedten horkant fel. Először egy agresszív mobnak véltem a támadót, de vetődése közepette megláttam annak narancssárga indikátorát. Egyszerűen elbukfenceztem az útjából, és a fekete állat a vízben találhatta magát. Néhány másodperc elteltével, a vörös csíkokkal tarkított fej kibukkant a haboktól, és frusztráltan prüszkölte a vizet. Meglepett dühvel, rubinvörös szemeivel nézett rám.
- Ezt most minek kellett!? - ripakodott a démoni ábrázatú ordas.
- Megtámadtál. Hagytam volna, hogy megharapj? - kérdeztem tőle diplomatikus nyugodtsággal, mire a fekete farkas egy ideges felsóhajtással hagyta rám az ügyet. Kutyamódjára kiúszott a sekélyes partra, és szánalomra méltó módon rázta ki bundájából a vizet. Furcsa egy teremtés volt: nem tűnt se veszélyesnek, se ártalmatlannak. Valamiért emlékeztetett valakire… Nem. Fejemet megrázva meredtem a farkas pofájába, ahogyan elhagyja a homokos partot, és a tisztes távolságot megtartva szemlélt engem.
- Szóval ki vagy és mit akarsz te éntőlem? Egyáltalán - Bizalmasan a lény felé hajoltam. - mióta császkálnak a petek egyes egyedül?
- Cöh, nem ismered az én nevemet? - morgott felháborodottan, miközben szőrét idegesen borzolta. - Majd talán elmondom neked, ha teljesíted az óhajomat. Mást úgy sem tehetsz, szöszi.
- Miért, kötelességem lenne alávetnem magamat az óhajodnak, „felség”? - vetettem oda gúnyolódva. A fekete, szarvakkal megáldott farkas idegesen felhúzta ínyét. Nem volt az a pet, akit a tűrőképesség megtestesítőjének lehetett nevezni - persze amiért nem egy bestiaszelídítő társaságában jelent meg, erős aggodalmat gerjesztett bennem. Fenyegető mimikáján meglepő gyorsasággal enyhített, és gondterhelten sóhajtott fel.
- Csak. Mert… megkértelek rá. - Közömbös eltekintésével arról tett tanúbizonyságot, hogy mennyire nem szeret udvariaskodni. Valakire emlékeztetett, de nem tudtam emberi arccal egyeztetni.
Újabb üres emlék? - Sleipnir kérdését teljesen figyelmen kívül hagyva néztem a névtelen állatra. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha megsajnáltam volna… vagy mégsem?

- Jól van, te démoni farkas, segítek neked, de cserébe áruld majd el a nevedet. - szögeztem le határozottan a tényeket. A farkasnak tetszhetett a megnevezés, az ördögi fogvillantásából következtetve. Az utóbbi szóban forgó állat mellső mancsait összecsapva állt fel, és indult meg egy bizonyos irányba. Én követtem őt.

És a szöszi követett - más amúgy sem tehetett volna: előbb-utóbb mindenki fejet hajt Aincrad petcsászárának az akarata előtt. Elmondta, hogy Hollónak hívják és atomokkal (vagy fantomokkal?) beszélget… jó, így is elég hülyének fest - bár kevésbé annyira, mint ő. Ahhoz képest, hogy kifejezetten ostoba kinézettel áldotta meg az ég, jó hallgatóság volt: vagyis ő kussolt, én beszéltem.
- Megtalálod nekem a tojást, én meg elmondom a nevemet. Szerintem mindkettőnk jól jár. - szögeztem le, miután elmondtam valódi feladatát. Holló némán bólintott.
- És minek neked az a tojás? - kérdezte. De minek kérdezte!? Hát nem egyértelmű, mit akarok azzal a tojással?
- Hát megeszem! Nem egyértelmű, Hollócska?
- Raven. És… őőő, nem. De inkább odanézz. - Mutatott egy sziklacsoportra. Ott volt a tojás, két kő közé helyezve, sértetlenül. Gyönyörű pofámat megnyalva settenkedtem oda, magamhoz hívva hűséges követőmet, a Hollót. Számba vettem a tojást, és már azon voltam, hogy egyetlen harapással - ami messzi földről volt híres - pixelekre zúzzam azt, a lányos fiú megállított. Pofátlanul elvette tőlem jussomat, és valamit babrált az izéjével… még meg se ropogtatta, de a tojás megtört! A fiú a gondolatával repesztette meg! Talán túlbecsültem volna!? Nem, nálam hatalmasabb, erősebb akaratú nemigen akadhat Aincradon. A tojás mérete ellenére egy jókora, vörös szemű, nyálban tobzódó fehér nyúl jelent meg… Montgomery? A fiú említette, hogy atomokkal beszélget, meg harcban nekik dirigál, de ez már sok…
- Ne fussunk az életünkért? - Nézett rám bájosan az újdonsült szolgám.
- Igen, légy szíves.

***

- Ez már hányadik nyúl volt, inas?
- A huszonharmadik. És nem vagyok az inasod. - közölte nyugodtan, a nem túl igaz tényeket. A szolgám volt, és punktum!
- Akkor a szolgám. - ismertem be ugyanolyan nyugodtan.
- Az ugyanaz. - nézett rám derűs vidámsággal. Horkantással jeleztem neki, mennyire nem szívlelem a játékát, ám még változtatni se próbált pimaszságán. Velem, Aincrad petcsászárával senki sem lehet szemtelen! Mindegy, addig tűrtem rossz attitűdjét, míg meg nem találja nekem azt a tojást - és éreztem, hogy a küldetésem sikere a küszöbön áll.
Már este volt, mire már ki tudja, hányadik alkalomra jártuk körbe a második szintet. A tojások hol itt, hol ott megjelentek, de egyik sem rejtett mást, csak nagyra nőtt vér korcsot. Mivel okos és rafinált démonfarkas vagyok, a tojásokat megszagolva kerestem a többit… bár a huszonnegyediknek más illataromája volt. A fű mintha egy kicsit világított volna, így ránézésre is másnak tűnt.


- Na, mire vársz? - Néztem rá kissé önelégült grimaszt vágva. - Elment a kedved a tojásevéstől?
- Vigyázz a szádra, te! A hatalmas Hatinak mindig van kedve az evéshez! - Hoppá, megtört a jég. Nyelvemet kiöltve kaptam kezembe a tojást, mire a Hati nevezetű farkas elképedve meredt rám. Értette a célzást - hogy ne értette volna? Pofáján mély ráncok keletkeztek, és az eddiginél jóval bosszúsabb volt.
Hát Gilbert, a te helyedben futnék… és nagyon gyorsan futnék! - kacagott fel a Sándor, és mire végigmondhatta volna, Hati ezúttal nem viccelt a támadással. Hátat fordítva a démoni állatnak fejvesztve loholtam, nyomomba a szóban forgó bestiával. Különféle szitokszavakkal dobálózott, de ezzel csupán a saját magát fárasztotta. Kezdett lassulni, de egy-két előreszökkenéssel behozta a négy-öt méteres távot.
Nem akarnál inkább eltűnni a szeme elől? - értettem a célzást, és mielőtt használhattam volna a Hazatérés kristályt, kinyitottam a tojás tartalmát. Elvigyorodtam, amiért sokkal másabbra számítottam. A benne lévő különlegességgel fejleszthettem az akrobatikámon. Hamar érvényesítettem a tojás hatását, és mire a farkas állkapcsai a lábam köré szorultak volna, egy nevetés közepette el breakeltem a szörnyeteg útjából. A váratlan irányváltástól Hati kibillent az egyensúlyából, s a hátán találta magát.

- Legközelebb a hatalmas Hati tudhatná, hogy a farkasok nem esznek tojást. - bólintottam, majd kézbe véve a kristályt kimondtam az úti célomat. Még mielőtt elvitt volna Hati szeme elől, az utóbbi még utánam kiáltott:
- Démonfarkas vagyok, te!

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)
Phobos
Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi10/2900[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (10/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Ápr. 27 2014, 23:40

//Két lájkot kapni egyetlen mondatra... Suspect//

Farkasszemet nézek a tükörbeli énemmel.
Ki is vagyok én igazán? Ki? Egy nyegle pojáca? Komolytalan bájgúnár? Egy komoly, ám simlis üzletember? Mindenki bohóca? A figyelmetlen, az együgyű, az idétlen? Aki képtelen vigyázni a társaira?
Farkasszemet nézek a tükörbeli énemmel.
Petyhüdt karjaimra tekintek, ahogy a fürdőszoba pulton támaszkodok. Átkozott virtuális világ! Hiába vagyok lassan két éve folyamatos edzésben, mégsem változtam semmit. Gyenge vagyok, csenevész. Hogy védjem így meg a társaimat? Hogy juttassam ki így az embereket ebből a játékból? Hogy teljesítem be a küldetésem? Hogyan tehetnék így bárkit is naggyá?

Farkasszemet nézek a tükörbeli énemmel.
Ki vagyok én? Még mindig az a puhány fiúcska, akit megvertek a nagyobbak az uzsonnapénzért? Miért nem változhatunk? Miért nem lehetek csak egy kicsit érettebb arcú, egy kicsit komolyabb, egy kicsit odafigyelőbb, na meg egy kicsit izmosabb és... és sokkal de sokkal erősebb? Aincrad legerősebb embere! S mindez mit sem ér, ha mégis gyenge vagyok belül. Ki is vagyok én? S ki is az a lány, ki most is az ágyamban fekszik? Mit lát bennem? Mit szeret bennem? Milyennek szeretne látni? Ki vagyok én neki? Milyen vagyok neki valójában?
Farkasszemet nézek a tükörbeli énemmel, miközben az edzőtermemben húzódzkodok. Nem feszülnek úgy az izmok, ahogy szeretném. Nem bírom olyan sokáig, mint amennyire szeretném. Rengeteg pontot tettem erőre, mégis gyengének érzem magam. Gyenge vagyok, igen gyenge, főleg belül. De ezt senki sem tudhatja meg. a gyengéket eltapossák. A gyengéket ugródeszkának használják. A gyengéket kihasználják. S mindezt a gyengék hagyják is. Mert gyengék.

Erősödnöm kell! Erősödnöm, minden nap!
Hogy naggyá válhassak, s hogy másokat is naggyá tehessek!
Még mindig farkasszemet nézek a tükörbeli énemmel. Zihálok, szaporán kapkodom a levegőt, a pulzusszámom az egekben. Őrületes súlyokat mozgattam meg, egy pillanatra azt hittem, hogy szét fog szakadni a karom. Lelki szemeim előtt az lebegett, hogy az izmaim egyszercsak felmondják a szolgálatot és szétpixeleződnek a jócskán megpakolt vasat emelgetve. Mégis édes szenvedés ez számomra, hisz mégsem hasznontalan teljesen az edzés. Bár a külsőm képtelen a változásra, a jártasságaimon van bőven mit csiszolni, s a legnagyobb szükség mind közül egyértelműen a súlyemelésemre van. Falánkfiú étvágya csillapíthatatlan, azonban minél több pixelt zabál meg, annál több negatív statot fog produkálni, amit nem győzök majd ledolgozni.

Elfáradtam, de kellemes fáradtság ez. Sikerült levezetnem a feszültséget. Van ennek más módja is, de most magányra vágyok. Jólesik néha egyedül lenni és csak magamra koncentrálni. Furcsa érzés ez... régen pont az ellenkezőjét igényeltem, s rettegtem még a gondolattól is, hogy egyedül kell maradnom. Nincs testvérem, s most már valószínűleg nem is lesz. Azt hittem találtam egy testvért, de kiderült, hogy tévedtem. Csalatkoznom kellett az érzéseimben, de a csalódás mégis pozitívnak bizonyult. Csillapodik a szuszogásom, s ezzel együtt kezd megjönni az önbizalmam. A tükör egyszeriben megelevenedik a szemem előtt. A tükörbeli énem hetykén rám mosolyog, s furcsa gondolatokat sugall. Ritka kevés helyes pasik táborához tartozol. Igenis helyes, fess fiatalember vagy. Viselkedj is úgy végre, embereld meg magadat. Légy férfi! Riadtan hőkölök hátra pár lépést, s automatikusan a bal kézfejemhez kapom a kezem. Azóta éktelenkedik egy halványan vöröslő stigma ott, amióta abba a tükrös teremben meg kellett küzdenem önmagammal. Ha nem maradt volna meg ez a jel a kezemen, azt hihettem volna, hogy a történteket csak álmodtam. Arról viszont fogalmam sincs, hogy az imént csak képzelődtem-e. Akárhogy is, de ez egy jel volt. Egy üzenet, akár tőlem magamnak, hogy hagyjam már abba ezt a folyamatos önmarcangolást.

El kell engednem őt. El kell fogadnom, hogy nincs többé. Nem pörgethetem többször a barátlistámat a V betűhöz. Nem ellenőrizhetem minden nap, hogy még épségben van-e. Cserbenhagytam volna? De... miért hibáztatom magamat? Ő döntött úgy, hogy elmegy. El kellett engednem. S most is ezt kell tennem. Nem érzem magam üresnek, s valamiért a könnyek sem akarnak előtörni. Ennyire érzéketlen volnék? Vagy már el is felejtettem, hogy milyen volt, mikor csak mi ketten voltunk egymásnak? Nem, persze, hogy nem feledtem. Egy része bennem maradt, egy részem benne szakadt. S most... most egy részem meghalt, vele együtt. Lehet gyászolni könnyek nélkül. Csendben. Egymagad.

Sokan azt hiszik, hogy a macskák mihaszna jószágok. Hogy számító, alattomos kis dögök, akik nem képesek arra, hogy empátiát és hűséget érezzenek az emberek iránt. Rafináltak, önzők, lobbanékonyak, de megvan a magukhoz való eszük. Legalább is az én virtuális macskámra ez fokozottan igaz. Öntörvényű, de nem is várom el tőle, hogy hűségesebb legyen, mint amennyire az. Legyen is önálló, ne függjön tőlem, legyen életképes minden helyzetben! A hűségét már akkor bizonyította, mikor hozzám szegődött, ugyanakkor újra és újra bizonyítja, amikor nem tűnik el mellőlem. Pedig számtalanszor lett volna rá alkalma, sőt, még csak nem is hibáztattam volna érte. Bertold a lelkét is kiijesztette belőle - hm, nem a legjobb kifejezés egy virtuális lénynél... - s ami azt illeti, én is sokat nyúzom, legutóbb például azzal a buta túlélő csarnokkal. Ő mégis derekasan helytáll és még az ádáz orrbecsípő kagylókkal is leszámol \o/ Most is hűségesen itt fekszik az ölemben, érzi, hogy valami nincs rendben, érzi, hogy egyedüllétre vágyom, mégis szükségem van egy társra. Ő nem kérdezgeti, hogy mi bajom van, nem erősködik, hogy mondjam el, nem bujkál a szemeiben kínzó kíváncsiság, még csak nem is néz rám úgy, hogy abban bármi kérdés vagy rosszallás mutatkozna meg. Egyszerűen csak összegömbölyödik, odafúrja a buksiját a kezem alá és már dorombol is. Halkan, csendesen, ütemesen. Akár a felpörgetett szívverés. Nem is gondolkozom már olyasmin, hogy vajon ilyennek programozták-e, egyszerűbb szimplán macskaként gondolni rá. Azon sem szoktam már gondolkozni, hogy vajon milyen lesz majd odakint nélküle. Egyszerűen elkezdtem a mának élni, s ez hozta azt is magával, hogy azt a bizonyos mát nagyon is meg akarom élni. Nem akarok tétlenül tölteni ezután egyetlen napot sem. Edzésben kell tartanom magam testileg, szellemileg és lelkileg is. Ez a kulcs a kiegyensúlyozottsághoz, anélkül pedig aligha lehetnék boldog.

Zsebre dugott kézzel, céltalanul lófrálok a Kezdetek városának védett övezetének peremén. Ez már majdnem a vadon, de még biztonságban vagyok. Áh, butaság azt mondani, hogy céltalanul kóborolok. Mindennek van célja. Minden okkal történik - ahogy szoktam mondani - s valóban, most sem vagyok igazán tétlen. Beszélgetéseken merengek. Alex és Shu szavai egyre többször ilyen csendes elmélkedésre sarkall. Aldo most is mellettem tipeg, s én szeretném azt hinni, hogy nem csak a zsebemben lapuló cicanasi illata vonza őt hozzám. Felszegett fejjel, kackiás mozgással, a farka hegye pedig szokás szerint úgy jár, mintha fejben egy pattogós nótát dúdolna. Szinte hallom a fejemben, ahogy azon a rekedtes kis vertyogi hangján valami halászéneket ad elő. Teljesen megihlet a gondolatfoszlány és a hozzá párosuló látvány, s a mai nap folyamán először őszinte mosoly szökik az arcomra. Megállapodok, mire ő értetlen fejjel felnéz rám és kérdőn nyávog egyet. Azon nyomban lehuppanok és előrántom az inventorymból a gitáromat. Muszáj lejátszanom a fejemben visszhangzó dallamot, persze az igazi az lenne, ha valóban a macska énekelné, persze ez képtelenség. Hmm, már miért lenne képtelenség? Hisame is tud énekelni, s ki tudja hány pet még. Akkor Aldo miért ne tudhatna? Különben is, tigrissé is át tud alakulni, csak még nem tudja kontrolálni, hogy mikor és hogyan. Lehet a hangjával és a beszédkészségével is ugyanez a helyzet. Habár... annyira nem is bánom, hogy nem tud, vagy nem akar beszélni. Ki tudja hányszor égetett volna már le xP
Vadul kottázgatni kezdek a menüm jegyzettömbjébe, nehogy elillanjon ez a dallam. Teljesen felvillanyoz az alkotás, s kivételesen nem valami melankólikus sikeredik, mint oly sokszor ilyen pocsék lelkiállapotú napon. - Köszönöm Aldo, rád mindig számíthatok ^^ - Nem igazán érti miről beszélek, csak billegeti jobbra-balra a fejét a játékomat hallgatva. - Ha kész lesz, írunk rá szöveget is, mit szólsz? Ez lesz a te dalod! Csak olyat írok bele, ami neked is tetszik. - Egyetértően bólogat, azonban valami megzavarja az idillünket. Az utolsó épületek felől sikítás hallatszódik. Nem, ez nem sikoltás. Ez éles, ám egyre inkább elhaló macskanyávogás. Aldo pillantása azonnal elárulja, hogy igazam van, riadtan pillant fel rám. Soha nem viselkedett még így egy pettel szemben sem, sosem aggódott egyikükért sem. Most azonban, hogy egy fajtársának fájdalmas hangját hallja, nyomban futásnak ered az irányába. Én magam is utána kaptatok, gitáromat hirtelen az inventorymba ejtve. Úgy, ahogy Rantól tanultam. Egyre sűrűbben fordulnak elő a kétségbeesett nyivákolások, s mire beérem Aldot, már nyilvánvaló a probléma: Egy pöttöm cica beszorult egy megrakott szekér alá. Aldo hol felém fordítja tekintetét, mintegy üzenve, hogy igyekezzek már, hol pedig halk torokhangokkal a kiscicát próbálja nyugtatni. Nem késlekedek soká, megragadom a szekér egyik keresztfáját, de az moccanni sem akar. Nekifeszülök, hogy hátha el tudom tolni, mire Aldo idegesen kap a lábam felé. Azt hiszem ez nem jó megoldás. Ráadásul már kezdenek megjelenni a bundáján a tigriscsíkok, ami azt jelenti, hogy egyre feszültebb. A tehetetlenség miatti haragja szüli azt a faramuci helyzetet, hogy rámtámad. Föl-alá járkál, miközben én ismét nekigyűrkőzöm a feladatnak. Segítség aligha akad ezen a kihaltabb részen, az NJK-k meg aligha rendelkeznek súlyemeléssel. Nekiállhatnék lepakolni a szekérről, de a cicusnak már vészesen csökkenni kezd a hp-ja. Ajjaj, már védett területen kívülre kerültünk. Szerencsétlen pára. Wehh, nem hagyhatom! És Aldonak sem okozhatok csalódást. Harmadjára is nekigyűrkőzöm. Ismét az az érzés fog el, hogy menten szétdurran a karom. Majd szét hasad a bicepszemen az ing, a nyakkendőm szinte folytogat, a erek kidagadnak a nyakamon, fogaimat összeszorítva igyekszem megemelni végre ezt az átkozott szekeret. Aztán valami történik! Valami nem várt esemény. Nem várt? Végül is logikus a maga nemében. A rendszer egy felugró feliratban tájékoztat arról, hogy a súlyemelés jártasságom a kitartó munka eredményeképpen szintet lép, s ettől a pillanattól fogva az a bizonyos szekér már nem is tűnik olyan nehéznek. Sőt, mi több, fél kézzel is meg tudom már tartani. A narancsos életsávú kismacska párás tekintettel pillant föl rám, s ekkor már maximálisan biztos vagyok abban, hogy egy tüneményes cicalánnyal van dolgom. - Nincs semmi baj pici, most már minden rendben lesz! - Szabad kezemmel finoman arrébb terelem, hogy letehessem végre ezt a nyomi terhet, s inkább Aldo gondviselésére bízom. Koromfekete macsekom is még csak kölyök, úgy fél év körüli fejlettségben ragadt meg, de ez a csíkos, caramellszínű cicalányka még nála is kisebb. Miután Aldo körbedorombolja és finoman megnyalogatja a bundikáját, fel is hagy végre a nagy ijedtséggel. Így már nyugodtabb szívvel hagynám magára, a hp-ja is visszatöltődik azon nyomban, ahogy védett területen belülre sétálunk. Aldo azonban valamiért rettentően ragaszkodik a kicsihez, s ami azt illeti, a kis csíkos sem akaródzik menni a maga dolgára. Indikátora ugyan olyan színű, akárcsak az Aldoé, azonban nem látok rajta semmilyen nyakörvet, vagy hasonlót. Pet volna, aki elkóborolt a gazdájától? Egyáltalán hogyan keveredhetett bajba? Sok kérdés, amire választ kellene találni, de a legfontosabb kérdés az, hogy ezek ketten miért ragaszkodnak ennyire egymáshoz és... és hozzám?

[Event] Húsvéti akció Besltw

- Rendben cicus, akkor gyere velünk haza, jut még tej bőven neked is. Addig is találjunk neked valami nevet, amíg meg nem találjuk a gazdidat. Legyen a neved... legyen... Violett. - s a kis karamell boldogan elmosolyodik a bajsza alatt.


A hozzászólást Anatole Saito összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Ápr. 29 2014, 00:32-kor.
Anatole Saito
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi10/5000[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Kusumi Ayani on Hétf. Ápr. 28 2014, 17:53

// gyors becsempészi a postot, míg Anat ádáz harcot vív a tükörbeli énjével. Gomene a késésért, remélem még nem gond hogy msot küldtem >.> //

Mostani időkben szoktam értékelni igazán, hogy nem ismerek annyi fiút itt Aincradban, ugyanis eljött a Húsvét napja. Igazság szerint nem magával az ünneppel van a bajom, hanem egészen pontosan a locsolókkal. Ám ami még annál is jobb, hogy szárazon megúsztam, a mai nap még egy új event is van. Nagyon izgatott voltam, mert mindig is szerettem volna tojást keresgélni, mert ez sajnos kimaradt az életemből, és végre olybá tűnik, végre valóra válhat ez a kis álmocska. Amint felkeltem, már rúgtam is le magamról a takarót, és vígan nyitottam ki az ajtót, és futottam kifele. Azaz futottam volna, mert alig tártam szélesre az ajtót, illetve indultam el, a kanyarban ügyesen átbucskáztam Tűzrózsán. El is feledkeztem, hogy Tűzrózsa ma ajtóm előtt feküdt, mert a fogadós megtiltotta, hogy a szobába belépjen. Így viszont volt egy szép kis kalandom lefele gurulva a lépcsőn, majd egy szép koppanás a falon.
- Ajajajaj. – fogdosom a fejemet, mert kicsit megszédültem a forgástól – Jaj nem késlekedhetek… találnom kell tojást…
Eltartott egy ideig, mire sikerült kiszédelegnem a fogadóból, és még az utca végéről is halottam a bent lévők röhögését, akik az óta nem hagyták abba, mióta lehuppantam a földszintre. Tűzrózsa lelkesen lépkedett oda mellém, és látszott rajta, hogy nagyon mulat rajtam, hogy lehettem ilyen szerencsétlen, még az sem zavarta, hogy véletlenül megrúgtam, és igazság szerint miatta estem ekkorát. De nem baj a mai kedvemet semmi sem ronthatta el. Szokás szerint a Kezdtetek Városában szálltam meg, és mivel a Kezdetek Erdejének szinte minden pontját ismerem. máris afelé vettem az irányt. Azonban mikor megérkeztem elgondolkoztam. Bár ismerem szinte minden négyzetcentiméterét, a tojások búvóhelye random, így végül is bárhol lehetnek. Végül úgy határozok, hogy 3 helyen nézelődök körbe. Így hát elsőként ahhoz a fához megyek. Alig értem a közelébe, máris felcsillan szemem, mert az egyik odúban, egy vörösen fénylő valami csillogott. Hangosan ujjongva szaladtam oda, és szinte kiszabtam a fából. Nem mintha elfeledkeztem volna, hogy ezek tojások, de olyan izgatott voltam, hogy nem bírtam kibírni. Legördítem a tojás menüjét, majd rákattolok a „Kinyitás”-ra. Egy kis pillanat múlva a tojás megremeg, majd a tetején egy szám jelenik, majd meg pityegve átvált.

„5….4…”

Olyan izgatott voltam, hogy amint megláttam a visszaszámolást szinte megdermedtem.

„3…2…”

Az arcomra fagyott mosollyal álltam a kezemben a vörös tojással, ami számolt vissza, és közbe füstölt.

„1… 0... Bye Bye”

A következő pillanatban a tojás felrobban kék lángokat szétpüffögölve magából. Én még mindig mereven álltam kezeim a mellkasom előtt, mintha még mindig a kezemben lenne az az átkozott tojás. Megfeketedett arccal, végül ökölbe szorítom a kezem, és akkorát ütök a fába, hogy az egész testem beleremegett.
- Azt értem, hogy itt találtam a tűzparipám tojását, de attól még nem kellett volna egy rohadt robbanó tojást idedugni. Vááá Tűzrózsa menjünk innen! – mondom, miközben magamban morgolódva trapptatok előre. Tűzrózsa furcsa nyihogós nevetésétől csak még idegesebb lettem. Ekkor egy másik játékos tűnik fel a távolból, aki rám néz nevet egyet, majd ide kiállt.
- Hé csajszi ég a hajad. Vigyázz a végén még odakozmálsz.
- Hagyj békén. – kiáltom vissza neki idegesen.
Ám ekkor megérzek valami füstös szagot, és mikor a fejemhez kapok valóban érezni lehetett a tűz melegét. Felsikoltok, és futásnak eredek. Alig 5 méterrel arrébb a fák ágai szétágaznak, majd egy tisztás vált láthatóvá, a közepén egy nagyobbacska tóval. Amilyen gyorsan csak tudtam odafutottam, majd egy fejest dobva észleltem, hogy a tűz sisteregve kialudt. Teljesen átázva kászálódtam ki a vízből. És fáradtan a partra esek össze. Tűzrózsa patáinak kopogására ráemel mutató ujjamat, és hozzászólok.
- Ha bármi gúnyolódó viselkedést látok tőled, nagyon megemlegeted. – mondom zsémbesen, hisz nem nagyon örültem neki, hogy felgyulladtam… ki örülne neki?
Eltartott egy ideig, míg megszáradtam, de addig legalább sikerült lenyugodnom kicsit, és a hangulatom is úgy, ahogy vissza-visszatért. Felültem, és gyors bekaptam a tegnap gyorsan előkészített kis ennivalómat. Bár itt nem éhezünk meg, azért jó dolog megtömni a hasunkat valamivel, és Mesteri szintre fejlesztett Főzésemnek hála ínycsiklandó kajákat tudok elkészíteni. Most például egy Vaddisznó húsos szendvicset majszolok, miközben a környéket pásztázom. Bekapcsoltam Keresésemet is, hátha segít valamit, már az utolsó falatot is bekaptam, mikor hirtelen jelzett a jártasságom. Felkapom fejemet, majd arrafelé megyek, amerre jelzett a jártasságom. Hamarosan az egyik kisebb szikla mögött rálelek egy szürke tojásra. Az előzőből tanulva most nem rohantam kinyitni, hanem elkezdtem vizsgálgatni. Kopogtatom, hallgatózok hátha kegyek benne valami, meg ilyesmi, de egyelőre semmi ilyesmit nem tudtam. Legördítem a menüt, majd a legtávolabb tartva magamtól aktiválom a kibontást. Várok, várok, várok de nem történik semmi. Majd, mikor azt hittem már üres a tojás egy lányos hang megszólal mögöttem.
- Eleget vártál, vagy meg is nézed, mit a jutalmad. – hallom Tűzrózsa irányából, ám amikor odanézek senki sem volt ott petem közelébe… eltartott egy ideig, de végre leesett, mire ismét meghallom petem hangját – Igen eltaláltad. A tojásnak köszönhetően 24 óráig képes vagyok használni az emberek nyelvezetét.
Megfogtam a fejem, és sóhajtottam egy nagyot. Igazság szerint most jobban örültem volna az ismételt felgyújtásnak, mint ennek. Jó az is igaz, hogy azért mert víz közelébe vagyunk, de Tűzrózsa gúnyolódása ma igen irritált. Lehet, hogy a versenyszerű esemény csinálja ezt az idegeimmel, hisz nem mindenkinek jut jártasság fejlesztő tojás. És hát valljuk be, hogy nem sok kedvem lenne 10.000 aranyat kidobni az ablakon, ha van ilyen lehetőség is, hogy egyszerűen csak találjunk meg egy nyamvadt tojást, amelyben egy kincset érő dolog van… most viszont hallgathatom. Valahogy eddig mindig úgy éreztem nem kell beszéddel megértetni magunkat egymással, így akaratlanul sem tudjuk megsérteni egymást Tűzrózsával. Jó én meg tudom sérteni Tűzrózsát, de nem tudott eddig visszavágni, így általában ennyivel lezártuk, most viszont csak úgy röpködtek ide-oda a rossz tulajdonságok, jellemhibák a másik fejéhez. Mindenesetre miután mindketten ki-kifogytunk a sértegetésből önelégült tekintettel Tűzrózsa megkérdezte.
- Nos, még mindig szeretne tojást keresgélni a gazda?
- Igen, és nem érdekel, te mit mondasz! - vágom vissza eléggé sértődötten.
Az igaz, hogy a kettőnk közötti mély gödör, most jó ideig köztünk fog maradni, mire ismét megkedveljük egymást. Bár 3 nap, és szerintem úgyis úgy fogunk tenni, mintha mi sem történt volna… bár ha nem találok tojást lehet egy 1 hét is lesz belőle a végén. Alig indultam el a Kereső Jártasságom ismét jelzett egy tojást. Boldogan odaszaladtam jelölt helyhez, és felkaptam a kis fekete, aranyszalagos tojáskát. Az előző kettő tojás után kicsit keserű szájízzel bontottam ki a tojást, ám ami azután jött, kis híján a szívrohamot hozta rám. Kék pixeltenger vett körbe, és alig pislogtam egyet máris a kezdetek városában termettem. Kicsit remegtem a meglepődöttségtől, mert kényszerített teleportálásra nem nagyon készültem fel.
- Szép ruci. Teleportálás közbe szerelted fel? – hallom Tűzrózsa nevető hangját.
Furcsállóan néztem petemre, majd mikor látom, hogy ő ruháim felé pillantgat, oda is rápillantok. Körülbelül a szívem kihagyott egy dobbanást, mikor megláttam miféle szemét van rajtam. Egy fekete testhez simuló bőr, nyuszi jelmez. A farok csomó, és a két fül sem hiányzott…
- Most ugye csak szórakoztok velem?! – kiáltok fel idegességemben.
Hiába hívtam le a menümet, mikor a felszerelésemet akartam megnyitni a következő felirat ugrott elő.

„Kényszerített Felszerelés! A Felszerelés menü blokkolása még 30:00 percig tart.”

Ezek után már csak egy dolgot tehettem. Mégpedig azt, hogy vöröslő arccal, és a nyuszis ruha feltűnősége közepette hazafelé vándorolni. Csak 1 bibi volt. Az a fogadó, amibe megszálltam jelenleg a város túlsó végén van, és jobb esetben is 5 perc az út. Sajnos, ahogy vártam a poénok, és a figyelmek nem kísértettek engem békével, hanem úgy ahogy voltak a nyakamba borultak, és terheltek, míg szinte már futni nem kezdtem vöröslő fejjel. Végül is sikerült lihegve megérkezni a fogadó elé. Bár a célomat nem sikerült elérnem, és a hangulatom is valahol a béka valaga alatt volt, de legalább az önbecsülésemet sikerült jól tönkrevágnia ebben a nyamvadt egésznek. A részeg férfiak fütyörészése közepette indultam fel letörten. Kb azt se tűnt fel, hogy Tűzrózsa, már a lépcső tetején jó éjtet kívánt. Becsaptam az ajtót, és szinte át is estem volna az ágyon, ha nem kapaszkodtam meg volna az ágy szélében. Mikor kicsit sikerült összeszednem magamat rá kellett jönnöm, hogy valamire ráléptem, ami megcsúszott, én meg borultam egy nagyot. Mikor körbenézek a szobán csak 1 olyan dolgot látok, ami keresztezte utamat. A takaróm, amit odarúgtam reggel… de kicsit furcsa volt. Mintha kipúposodott volna a takaró. Mikor felemeltem a takarót egy húsvéti tojás kandikált ki alóla. Az eddigi eredményeim után nem meglepő, hogy nem éppen lelkesen fogtam kezeim közé a tojást. Megforgattam, és élveztem az ezüstös csillogását. Egy kicsit más volt, mint a többi tojás. A többi öklömnyihez képest, ez olyan apró volt, hogy a tenyeremben is bőven elfért. Fáradtan fújo kegyet, majd azt mondom.
- Végül is… ennél rosszabb nem lehet. Felgyulladtam, vitatkoztam a petemmel emberi nyelven, és bolondot csináltam magamból az erős város szeme láttára.
Most körülbelül már csak az rontaná kedvemet, ha a tojás leszakítani a ruháimat, és egy férfi fürdőbe dobna ki… kb akkor összetörtem volna. Mindegy. Lehoztam a tárgymenüt, majd kinyitottam a tojást. A kis húsvéti apróság ekkor vízszintesen szétvált, majd aranyló tűzijátékok röpködtek jobbra-balra a szobában. Illetve egy felirat ugrott elő.

„Gratulálunk! Megtalálta a néhány ritka húsvéti Tojás egyikét! Jutalma pedig a Keresés Jártasság 3. szintje”

És ekkor esett le, hogy megtaláltam azt a tojást, amit eddig kerestem. A mai nap rossz hangulatát feledve, boldog könnyekkel az arcomon feküdtem le, és hunytam le szemeimet, hogy az álom elragadjon az éjszakában.

// Keresés 3. szint //

_________________
Megnyitott a Főnixkönny - Fegyver és Potion Szaküzlet. T2-es érclátókat, T2-es növénylátókat keresek beszállítónak, akik részesedést kapnak az általuk hozott nyersanyagból készített, majd eladott item árából.
Kusumi Ayani
Kusumi Ayani
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1875
Join date : 2012. Aug. 14.
Age : 22
Tartózkodási hely : valahol a porban >.>

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi3819/4100[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (3819/4100)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Hétf. Ápr. 28 2014, 21:47

//With Alex//

*Nagyban törölgetem a szememből az álmot. Mert még mindig azt hiszem, hogy álmodok, ugyanis nem akarom elhinni, amit látok. Valahogy az asztalomra került egy kis papírka, amin meghívás volt a húsvéti NAGY eseményre. *
~ Anat… <.< ~
*Tuti ő pakolta az asztalomra, míg nem voltam bent. Mintha engem annyira érdekelne ez a tojáskeresősdi marhaság. Nyuszik meg tojások meg az anyám tyúkja. Valami olyasmi a lényege, hogy Aincrad-szerte tojásokat lehet keresni, s azokban ajándékok lelhetőek. Hát, semmi kedvem nem volt még csak kidugni is az orromat a szobából. Éppen magam mögé dobtam a papirost, amikor kopogást hallottam.*
~ Nah, ez meg kicsoda hajnalok-hajnalán? ~
*9 óra volt. Megvakartam fejem búbját, majd kicsit nyammogva sántikáltam az ajtó felé. Kinyitottam. Alex állt előttem. Őszintén szólva, amiatt a hülye ábrázat miatt, amit rajta láttam, inkább becsaptam volna az ajtót. Nincs nekem erre energiám. Tuti valami hülyeséget akar. *
- Helo. ^^
* Mosolyogtam az arcába, mintha minden rendben lenne. Viszont… amikor bemutatkozott…*
- Helo Alex.
~ Nem mondja el? ~
-(WTF)
~ Valamit mondani akar… ~
*Húzogattam a szemöldökömet, mert már kezdtem belezavarodni Alex logikájába. Tudtam én, hogy fáradt vagyok őhozzá. Majd a végén… tücsök ciripelés… mármint madárcsicsergés, mivel reggel volt. Nem tudtam először szóhoz jutni. *
~ Tojásokat? Egyszer már szeretted volna, ha találnék tojásokat… ~
*Majd elmosolyodtam. *
- Öhm… biztos vagy benne?
~…most dobtam ki a kukába a papírt. ~
*Na jó, csak rosszul indult a napom. Igazából két ember van, akivel bármikor elmennék tojásokat keresgélni. Rolling Eyes Alex és Anat… Szóval miután pár másodperc alatt végiggondoltam a szitut, mosolyogva hozzátettem. *
- Végülis miért ne?! ^^
*Csak bólogattam, mikor Alex visszakérdezett, de legszívesebben nyomattam volna egy facepalmot. Nem értem, mi baja a gyereknek. Ez mindig ilyen gógyis? Rolling Eyes *
- Ahm, jó… menjünk az erdőbe, de ha sokan lesznek ott, feljebb is mehetünk.
* És csatt, már be is csuktam Alex orra előtt az ajtót.*
~ Mit vegyek fel, mit vegyek fel, mit vegyek fel????? ~
*Lenyitottam a menümet, s meglestem a rucijaimat. Térdgatyót vettem fel meg egy lenge csinos felsőt. Még gyorsan meglestem magam a tükörben, megigazítottam a hajam, majd belemosolyogtam saját képembe. *
~ Oké Esu… Nem randira mész… ~
*Úgyhogy nyomattam magamnak egy facepalmot, s kiviharzottam a szobámból. Nah, nem gondoltam volna, hogy csak elmegyek erre az ostobaságra. Ennyit a normális húsvétról. Rolling Eyes Persze valójában izgatott voltam, s kíváncsian vártam, mi lesz. Hirtelen gyereknek éreztem magam, mint aki egy pajtásával elmegy játszadozni. Alex olyan volt számomra, mint egy testvér. Mikor leérkeztem, Alex már várt rám. Rámosolyogtam, s kissé aranyosra sikeredetten megálltam előtte. *
- Mehetünk. ^^
*Alex is izgatottnak tűnt, amire újra gyermeki, csintalan mosoly került szám szegletére. Megyünk tojásokat keresni! \o/ Örültem, hogy Alexel tölthetek egy kis időt. Őszintén szólva nagyon utáltam volna magam, ha ezt a napomat is elszúrom. Nem vagyok az a típus, aki elmegy társat keresni, hogy legyen kivel ünnepelnie. Inkább magamba fordulok, bezárkózok, s úgy teszek, mintha az adott nap ugyanolyan hétköznapi volna, mint a többi. Mert hát miben más egy ünnep, mint egy egyszerű nap? Igazából a kapcsolatokból. De ahogy már mondtam, nem vagyok az a típus, aki mások után rohangál. Tehát valójában nagyon jól esett, hogy Alex gondolt rám. Sőt…. Hogy Rám gondolt. Persze gondolhatnék egy nem rég történt elég kínos esetre, haragudhatnék is rá, de minek? Őrá nem lehet. :3 Ráadásul tutkóra semmi rossz nem járt a fejében, s biztos vagyok benne, hogy Anattal tisztázta a dolgot. Legalábbis nagyon remélem. <.< Na majd számon kérem. Twisted Evil Hamar kiértünk a ligetre, s láss csodát, még azért jó pár tojást lehetett látni erre-arra elszórva. A nap csodálatosan sütött, kellemes volt az idő, a levegő, hirtelen vidámság és békesség költözött a szívembe. Mosolyom fülig ért, nem lehetett volna azt semmivel sem levakarni. Elindultunk hát tojásokat keresgélni. Találtam egy szép türkiz színűt.*
- Nézd Alex! De szép!
* De kb meg sem vártam, hogy reagáljon, már fel is törtem. Egy csodaszép pillangó repült ki belőle, de persze el is szállt messzire. De nekem tetszett. ^^ Amúgy is, mit kezdenék egy pillangóval? Rolling Eyes Majd tovább keresgéltünk, s amikor valami szép dolgot találtam, megmutattam Alexnek, ha a közelben volt. Persze, az egyik tojásban valami ronda folyadék volt, amiről nem is tudtam, mi az, de olyan büdös volt, hogy csak sikerült a mosolyomat egy pillanatra eltorzítania. De csak egy pillanatra! Ugyanis nagy felfedezést tettem. Egyik nagyobb bokor tövében még mások által meg nem lelt tojásokra bukkantam. Ráadásul volt köztük egy szép nagy. *.* Csillogtak a szemeim. Szólni akartam Alexnek, de aztán mégis csak csendben maradtam, mert magamnak akartam a tojást. ^^ Odasomfordáltam, s szépen megsimogattam a nagy-nagy tojást. *
- Szép tojás, jó tojás…
*Elővettem egy nyílvesszőt, s azzal törtem fel a tojást. *
~ Vajon mi lehet benne?! *.* ~
* Megrepesztettem a tojást, majd a kezemmel kezdtem tovább bontogatni. Majd magától bomlani kezdett tovább. Először valami színes cuccos jelent meg. Toll? Vagy micsoda? Aztán megjelent valami fura szörnyszerű fej. Ami színes volt. Rolling Eyes És tollas. Rolling Eyes Hjaj, ez a húsvét! Rolling Eyes Majd hirtelen előtört egy kis kajmán fej a tojásból. Szélesen vigyorgott, lihegett, pislogott. Én kissé megrökönyödve állapítottam meg, hogy nagyon is ismerős ez a fej, de kb végiggondolni sem volt idő, hogy mivel állok szemben. Ugyanis, ahogy kiszabadította elülső lábait, már el is rugaszkodott, és támadásba lendült. S nem, nem egyenesen a képembe ugrott, hanem lejjebb. Rolling Eyes A mellkasomra ugrott, s bemászott a blúzomba felülről. :S Én hátra rugaszkodtam, ezzel hátra is estem, de sikoltozni kezdtem. *
- Ááááh…egy szörny! Egy szörny! Ááááh….
* Próbáltam kiszedni a fölsőm alól a kajmánt, de olyan gyorsan ficánkolt mindenfelé, s végigtapizott hűvös testével, hogy azt hittem, elhányom magam. Kirázott a hideg, egyszerűen undorító volt az egész. Eleinte úgy sikongattam, mint egy ostoba csitri, aztán már csak nyöszörögtem. Éreztem, hogy valami nedves is hozzámér, ami abból az állatból jött. Rolling Eyes Azért reméltem, hogy nem rajtam eresztette ki a „gőzt”. Felálltam, s ugrálni kezdtem, hogy kiessen a blúzomból, de az nagyon kapaszkodott… valamibe… De aztán már azt sem tudtam, mi van, hirtelen Alexet láttam magam előtt, vagy legalábbis valami szőke fejet, amely tulajdonához tartozó kezei először bizonytalanul, majd mégis egy-egy határozott mozdulattal elkezdtek tapizni engem. Most meg mi van?! Újra felsikoltottam. *
- Szállj le rólam, hagyj békén!
* Hogy ez kinek szólt, már magam sem tudom, de ellöktem magamtól a fiút, ugyanis szerencsésen olyan helyre sikerült nyúlnia, ahova nagyon nem illik. >< Ellöktem magamtól Alexet, de már olyan ideges voltam, hogy nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy megszabaduljak ezektől a perverzektől. A nagy rakás tojás azért még mindig ott hevert a bokor alatt, így megfogtam egyet, s Alex fejéhez vágtam. Majd még egyet, majd még egyet. *
- Húzzál innen elfele!!!
* Kiabáltam. *
- Te idióta perverz!!
* Már nem is néztem, hogy mit fogok meg, csak dobtam és dobtam Alex felé. Egy kicsi tojás, egy kicsit nagyobb tojás. Egy kicsit nagyon nagy tojás. Egy Chocobo… Miután eldobtam, erre kicsit pislogtam egy párat. Mit keres itt egy Chocobo? O.o Na mindegy. Megrándítottam a vállam, de úgy éreztem, Alex nem kapott még eleget. Megfogtam egy szép, tökéletesen kidekorált tojást, ami már-már csillogott a fenséges napsütésben. Ekkor a kajmán már rég leszállt rólam, de az nem érdekelt. Alex hibája! Már megint a kajmánja! Miért nem zárta be?! Erre a gondolatra még inkább feldühödtem, s tökéletes célzással Alex fejéhez vágtam azt is. Alex persze magyarázkodott valamit, de kifigyel ilyenkor? Rolling Eyes Mikor az utolsó kezem ügyébe került tojás is összetört, akkor valami csodálatosat láttak meg szemeim. Ráadásul valahogy csendesebb is lett a vidék. Elmúlt minden haragom, mert csak arra a pár szóra tudtam figyelni, ami a széttört tojásból jelent meg. „Nyertél! Akrobatika jártasságod harmadik szintre emelted!” Csillogtak a szemeim. *.* Felugrottam örömömben, s felkiáltottam.*
- Éljen!
* Ekkor tudatosult bennem, hogy miért is van nagy csend. Alex a földön fetrengett, s fogta a fejét. Hát ennek meg mi baja? O.o Odasétáltam hozzá értetlen fejet vágva, s néztem a kínlódását. Majd Alex hirtelen elájult. Heee?! Hogy lehet elájulni a SAO-ban? Mondjuk Alexról van szó… Rolling Eyes Vele bármi megtörténhet. De azért erősen aggódni kezdtem. Letérdeltem hozzá, s szólongatni kezdtem. De az nem felelt, nem is mozdult. Most már komolyabban aggódni kezdtem. Így rázogatni kezdtem. Közben a kajmán merre sétálgat… ki tudja. Suspect Komolyabban pofozgatni kezdtem a gyereket, de semmit nem reagált. Bepánikoltam, így rángatni kezdtem, hogy keljen fel. Megragadtam a vállainál, s kicsit felhúzva a földtől rázogatni kezdtem. Szegény gyerek feje hátrahanyatlott.*
- Alex, ne szórakozz velem te idióta! Kelj… már… fel!!!!
* Ekkor kinyitotta a szemét, meglepetten nézett rám, sőt megrémült, s hirtelen ellökött magától. Én el is engedtem, hisz én magam is megijedtem az ábrázatától. Ekkor viszont a fiú hátraesett, s egy újabb reccsenést hallottam… …

Az ágyamban feküdve egy jó darabig mozdulatlanul bámultam a plafont, s a szám valahogy nyitva maradt. Lesokkolt ez a mai nap. Alapvetően jó kis szórakozásnak indult, s be kell vallanom, jól éreztem magam. Azonban Alex kajmánja… <.< Egyszer tuti kinyírom azt a dögöt… majd ha Alex nem látja… <.< A kis perverz… Megnyalt. Sad Na meg a tojások… és a Chocobo… :S Nem értem… És Alex… Hjaj, sok titka van még ennek a gyereknek. És tudni akarom mind. >< Nem felejtem el ezt a mai napot, az biztos. És azt sem, hogy mi a helyzet Alexel. Már korábban is sejtettem, hogy nincs minden rendben nála… Kicsit irigykedtem rá, hogy erősebb, s magasabb szintű, mint én. Persze ez így jó, de akkor is szerettem volna hasznos lenni a számára. Most már tudom, miben lehetek az. Meg fogom védeni a fájdalomtól. ^^*
Koshitsu Esutel
Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 23
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi1900/1900[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Halász Alex on Hétf. Ápr. 28 2014, 21:54

//Anat tükörbeli énje o///

~ Húsvét. Volt kint egy megszokott rutinja, de ennek már bő két éve vége. Hogy gondolok e még rá, naná! Csakhogy ezzel azért egy kicsit magányossá és értelmetlenül kívülállóvá válok. Ki kell mozdulnom, még ha a húsvét nem is a tojásokról szól. Tojások, cuki-muki nyuszikák, háááát, nagyszerűű. Igazán örülök annak, hogy japán barátaink is figyelnek a keresztény hagyományok nyugatias megünneplésével. De ha van ez így. Mint minden más, ez is tipikus japános lett, és ha őszinte akarok lenni, nem utálom. Persze minden nagyon kawai, meg már szívűrványszínű az ember szeme is tőle, ám jó ok arra, hogy ne unalmas mobolással töltsem az időt, vagy nagy magányo… Vagy mondjuk megpróbálhatnám tisztázni a kis félre… Vagy mit Esuval. Az a patkány képű kajmán a lehető legrosszabb ötletet eszelte ki. Így bemutatkozni a lánynak! -.- persze voltam olyan hülye, hogy megpróbáljam nem megtörténté tenni a dolgot, amiből mi lett a következmény! Hát az, hogy én kaptam. >.> Át is megyek. Meg kell beszélnem vele! Pont jól jön ez a húsvéti akció. x3 Tojások, rózsaszín köd, pihe-puha nyuszikák, meg mi egyéb. Ha pedig szerencsések vagyunk, akkor még találunk is valami hasznosat is a sao kivitelére. Talán egy vértet, vagy sisakot. Ha Anat nem gondolta komolyan, hogy „meg akar koronázni” o.O Én vágom, hogy sok stat, meg örül az új receptjeinek, de szerintem ne rajtam próbálja ki, hogy hogy néz ki, ha egy random jk végig sétál Aincrad egyik forgalmasabb utcáján egy koronával a fején! … Biztos komolyan gondolta. ._. ~
Felállt, nem törődött a már olyan szépen megemlített kajmánkával. Az alszik valahol, esetleg bújócskázik, már jó ideje a színét se látta. Nem is vágyik rá, nyugodjon le és ne zargass, főleg most, hogy az ő miatta okozott károkat szeretné jóvá, vagy talán remélhetőleg jobbá tenni. Kinyitotta az ajtaját, majd nem csukta be, hanem egyenesen Esutel chan ajtaja elé lépve bekopogott. Negvárta a lányt. Hallotta, hogy bent. Valamit szöszmötölt éppen. Elég sokat tartózkodott a szobájában, ami azt illeti, még ő sem volt ennyit szobán, mikor depizett sem. Pedig régebben elég sokat depizett. >.> Nah szóval, nagy levegő, és hajrá! O.o
- Szia. :3 …öhöm, Alex vagyok. ^^ Noh, mivel látsz, tudod, hogy Alex vagyok, szóval nem mondom el, csak gondoltam, hogy… noh, sono, ano…. Nem akarsz velem tojásokat keresni? Rolling Eyes -
Fülig érő, zavaros, motyogással teli vigyor on. Talán nem fejezte ki magát elég jól? scratch Esu minden átmenet nélkül köszönt eki, mintha legalább is tényleg most találkoznának először. Vagy most már nem csak perverz tapizós a szemében, hanem aranyhal is. >.> Alex legalább kétszer mutatkozik be egy lánynak, de csak akkor ha megérdemli. Cool Vegye mindenki megtiszteltetésnek ezt a felettébb kitüntető gesztust! \o
De Esu chan nem akar menni! No Alex viszont nem adja fel, határozottan lép fel az ügy érdekében. Nekik márpedig az lesz a mai feladatuk, hogy tojásokat fognak felkutatni Aincard szerte és összetörni őket, majd kiszedni a belük. Neutral Illetve valami ehhez nagyon hasonló dolgot képzelt el.
Szóval határozottság. <.< Ez ki is merült annyiban, hogy nevetgélve, fej vakarva helyeselt Esu chan „Biztos?” kérdésére.
- Igen, igen, persze. ^^ Ke- Nagyszerű! *-* Akkor beleegyezel? Lent várlak a Hallban, kezdhetnénk mondjuk elsőre a kezdetek erdeje mellett. Van ott egy kisebb liget. :3 -
Esu pedig egyszerűen kijelentette, hogy ha sokan lesznek, akkor mehetnek feljebb is. Igaz volt, amit a lány mondott, nem is volt semmi különösebb oka, vagy terve a kiválasztott helyszínnel. Habár elgondolkozott, lehet nem kéne húzni az időt, és menni kéne élből jóval feljebb? Esetleg, valami eldugottabb helyet keresni, ha már tojásokat akarnak, legyenek minél ritkábbak! Különben is. Ez az akció egyre jobban izgatta a fantáziáját. Talán kapnak valami igazán remekbe szabott itemet, ami sokkal menőbb lesz, mint holmi korona. X3 Nem akart koronát. Naaagyon nem. ._. El sem tudná mondani mennyire nem akart, azonban mikor Anatolé állt a hiper szuper tervével, meg a furcsa szóhasználatával, szóhoz sem jutott. „Drágáim”? Fújt egyet… majd észrevette, hogy Esu rácsapta az ajtót már egy ideje. Még akart volna mondani valamit. >.> De mit? Neutral
- Hmmmmmm ma ikka…. Mindegy >.> -
Majd eszébe jut, ha fontos volt. Megfordul, becsukja az ajtaját, és leindul a megjelölt helyiségbe. Amint Esu chan megjelenik ő is fülig érő mosollyal köszönti a lányt, és most már nem olyan bárgyún, mint az előbb! o/
- Yoshi! … ha sokan lesznek, tényleg menjünk feljebb, de azért nézzük meg. Lehet mások is így gondolkoztak és meg se nézték ezt a szintet. : )
Nem kellett hozzá pszichológia diploma, hogy lássa az ember Alexen, mennyire be van zsongva. Szeretett volna Esuval beszélgetni, és persze nem fogja felhozni azt a szerencsétlen incidenst, de ha most el tudnak tölteni együtt egy vidám napot, akkor nem iskell. ^^ Elindultak, rajta félhosszú, halász gatya volt, és egy kockás ing. :3 Esu mindig ilyen lezseren, mégis visszafogottan öltözködik, szal meg se lepődött a lány választásán. Meg nem is nagyon figyelte, az a lényeg, hogy lejött, nem igazán az, hogy miben. Persze akkor biztos megjegyezte volna magának, ha miniben és kis toppan szambázik le a lány. *.*
A legelő nem volt túl nagy, ám tele pillangókkal, virágillattal és sok-sok apró tojglikkal. Felettük az ég égszínkékbe pompázott és valahogy a szelíden csücsülő nyuszikák látványa megnyugtató volt. Melegen sütött a Nap. Ontotta áldásos melegét Alexékre, talán csak a szivárvány hiányzott az égről, ámbár ha lett volna sem azt néznék, mivel a hímes tojások vonták el minden figyelmüket. Volt itt minden féle. Kisebb nagyobb, még nagyobb. Piros, zöld, tarka, meg barka, kis csibe, tyúkanyó.
Alex csillagszemekkel állt meg a rét szélén, aztán megragadta Esut, hogy magával vonja.
- Hol kezdjük? -.* -
Válasz nem kellett hozzá, Esu cselekedetei elegek voltak bőven. A lány lelkesen vetette bele magát a nagy tojás törő versenybe per keresésbe. Egyikből pillangó, másikból egy chibi nyuszi, a harmadikból valami rágcsálócska, a negyedikből egy nonfiguratív, nagyon cukinak képzelt muppet figura kelt ki. >.> legalább is Alex szerint. A nagy szemeivel, az alig látható szájával és az orrának hiányával még megbarátkozna, de miért lila? Élénk lila az egész organizmus, ami a fiúnál kicsapta a biztosítékot.
- Há jó -.- Menj dolgodra >.> Nem vagy hiper-szuper vért, nem kellesz <.< -
S azzal magára hagyta a lényt. Rolling Eyes Esut is figyelte, még ha ő is tördelte a tojglikat, mert hát az a poén az egészben nem? És a mai nap csak ilyen semmittevéssel akarta elütni az időt. A lány is jól szórakozott. Alex is meg-megcsodálta a cukibbnál cukibb lényeket, melyek boldogan ugráltak tova, miután szabadokká lettek a hímes tojások belsejéből. Egy hősök Esuék! \o/ A világra szabadítottak egy rakás kawai, creepy mobot! \o Alex is talált magának egy nagy, szép színes tojást, míg Esu nagy csöndben el volt magának. Megkocogtatva a tojgli oldalát, óvatosan figyelte a bentről jövő hangokat. Ő nem akar undi löttyöt, amitől felfordulhat a gyomra. Surprised
Majd míg ő mit sem sejtve a saját tojásaival volt elfoglalva, Esu felsikoltott. Nem lehetett ezt az őszinte segítség kérést nem észre venni, de ha csak játszásiból tette volna, a fiú akkor is felkapja a fejét, már csak magára a hangra. És lám-lám nem várt „vendég” tollas farkincája kandikál ki Esu blúzából. A perverz kajmán végül elérte a célját! No Alex sem gondolta volna, hogy ez a célja, de nagyon úgy tűnt, hogy mégis ez volt a nagy terv. Rohadék mob! Mad Felpattant, s futtában próbált kiötleni valamit a kajmánszörny ellen. Nem ment, fogalma sincs, mit tegyen ezzel az izével. Egyet tudott csak, hogy kinyírja. Meghal, mindenképpen, csak kerüljön a kezei közé. Ám most kényes helyen leledzik épp, Esu chan pedig paprika vörös. Közel merészkedni is alig mer hősünk. >.>
- Segítek! o.o
Mégis egy ideig csak a levegőt markolászta kellő fogódzót keresve, és persze nem találva. Esu felsikít. Ez kész! Mit csinál az a dög most? Olyan gyors, és olyan kínos az egész, de gyorsan kell cselekednie! >.<
- Megvan! >.< -
Kapta el a törzsét az egészen gyorsan szaladgáló hideg állatnak…. hüllőnek. Suspect Azonban kajmánszörnyi erősebb volt, mint a fiú hitte, és botor módon súlyemelés jártasság nélkül markolt rá a testére, minek az lett a következménye, hogy amaz feljebb vitte egyszerűen a fiú kezeit és „lerázva” magáról Alex kezét, a srác Esu melleinél állapodott meg.
~ Oóóó Embarassed ~
Esu meg fogja ölni! Már mondaná, hogy Vá-vá-vááárj Esu chan, …. nem én …. nem akartam…. meg tudom magyarázni… nincs menekvés! A csaj bepöccent, és ennek belátható és gyors következménye az lett, hogy egy tojás loccsant Alex fején. Majd még egy, és még egy.
- Hé! h-h-hé héh héééhh :O
…toccs \o/ egy újabb hímes, mi zöld masszát engedett ki magából, ahogy megrepedt, majd követte utána a párja, mely tükörként folyt szét a fején.
- Hallgass me… -
Lila köd szállt fel a következőből, majd a rá következő jó kemény lehetett, mert meg se repedt. >.> A sárga csibét látva nagyra kikerekedetek a szemei, s maga elé emelte a kezeit, de persze semmit sem ért. A chocobo szinte el se ért hozzá, ám még mielőtt végleg átbukfencezett volna repülni képtelen, gyenge szárnyaival, még jól megcsapkodta előtte. A srácot teljesen elvakította a jelenet, s így fel se tudott készülni a következő orvtojásra. >.> Elterült. Hangtalanul feküdt a fűben. Lapult, mint nyuszi a fűben, az az hogy pont hogy nem. Fájt a buksija. Sad
Majd fölé emelkedik valaki, eltakarja a napot, és sötétség… a következő emléke az, hogy rángatják. Kinyitja a szemét, és már- már ráförmedne a galád elkövetőre, mire ráeszmél, hogy…
- Esu?! Ne bánts! >.<\ -
Reflexszerűen löki el magától a csajszit, aminek újabb fájdalmas reccsenés a jutalma. Nem a gerince tört ezúttal meg, hanem alatta egy újabb tojás. Túlzás nélkül lehet mondai, hogy csillagokat lát, aztán előugrik egy panel.
Nyertél. Súlyemelés jártasságod harmadik szintre emelted.
Merthogy? Mivel is? Azzal hogy túlélte Esu chan tombolását? Hmmm, ez egy nyomós érv lehet. Nem bólintott, az túl fájdalmas lett volna, de gondolatban megtette. Ennek lehet realitása. Biztos díjazták a túlélő képességét. Igen. >.>

Végül minden kiderült, de végül Esu lelkére kötötte, hogy ne mondja el senkinek. Nem tudhatják meg, hogy érzi a fájdalmat. Az bonyodalmakkal járna. Mint barátok, mind ellenségek közt. Mert van ám olyan is. Sajnos. …. Nem lehetnek elég óvatosak. A kajmán pedig jobban teszi, ha egy ideig nem dugja elő a pofikáját. -.-

_________________
[Event] Húsvéti akció 698kise_ryouta_ryouta_kis
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
flamberg:
[Event] Húsvéti akció Flamberg_www.kepfeltoltes.hu_
Zafírszálas fejpánt:
[Event] Húsvéti akció 8ac5fc45_www.kepfeltoltes.hu_

Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex
Halász Alex
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 24
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi5187/5300[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (5187/5300)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Ryuninji Ren on Hétf. Ápr. 28 2014, 23:52

//Elnézést a késésért, és a low minőségért, de megint sikeresen bekavartak a hetembe, így maradt a kapkodás -.- //

~ Nesze, nesze-nesze…neszeee ~ Aranyszínű lángokkal körülvett, éles karmok tépnek fel egy mellkast. Vörös pixeldarabok reppennek minden irányba, és megjelenik a győztes felirat, ma már vagy huszadjára.
~ Ezt is lenyomtam ~.~ ~ Nagyszájú petem dicsekedését hallgatva csupán egy sóhaj hagyja el ajkaimat. Fogalmam sincs, mit élvez még ezen. Ezek itt mind gyengék, alacsonyszintűek, egyáltalán nem jelentenek kihívást és ez gáz. A tizenegyedik szinten vagyok, mégis ilyenekkel vagyok körülvéve… nagyszerű.
- Menjünk végre! – eddig bírtam, elértem a határaimat… nem ácsorgok tovább és nézem, ahogy a főnixem elver mindenkit anélkül, hogy nekem akár a kisujjam is meg kellene mozdítanom.  Hol vannak ilyenkor a nagyágyúk? :(Talán aktívkondom kellene egy kicsikét, hogy betaláljak egyet-kettőt? Veeeh, semmi kedvem, de minden más már túl unalmas
~ Ki tart vissza? ˇ^ˇ~ ghrrr… a kis…  Itt látszik ennek a világnak a legnagyobb hibája. A testi fenyítés hiánya.. pofonokból tanul az ember, de hiába osztogatom.. fájdalom nélkül csak olyan, mint egy simogatás..
- Már megint elfelejted, hogy nélkülem nem tudsz párbajozni Rolling Eyes- Így van, bár a teste megnőtt, és osztja az igét egy ideje, nem lett sokkal okosabb. Sok szónak az értelmét sem tudja, csak használja őket. No, meg néhány dolgot én tanítok neki tévesen, csak a poén kedvéért Suspect
~ Ne má’ >.<
- Ez van, ezt kell szeretni
~ >.<  Csak még egyet
- Hárommal ezelőtt is ezt mondtad… nincs több
~ Cöh… nyomi >.>
- Ezt meg sem hallottam Rolling Eyes
~ Halld meg ~ mellette tényleg felnőttnek érzem magam. Egy nagyon, de nagyon gondterhelt felnőttnek, akinek a nyakába sóztak egy elég sűrűn idegesítő kölyköt. Néha egész jól elvagyunk… néha.
Elindulok zsebre tett kézzel, lassan lépegetve, de csak nem akar utánam jönni. Megmakacsolta magát... még hátat is fordít
- Vehh…. Ha találkozunk erős playerrel, akkor kihívom és lenyomhatod
~ *-* ~ érteni kell a kölykök nyelvén, hehe… Máris itt liheg a sarkamban, még felszállni sem hajlandó, nehogy elmulasszon akár egy jelöltet is. Persze eszem ágában sincs többet párbajozni ma, duma volt és semmi más…
~ Hé, Ren! Ez egész erős nem? ~ mászik bele egy nagyobb darab fickó arcába, aki elég rendes wtf fejet vág. Érthető.. ki ne lepődne meg ezen? Egy nagyra nőtt madárka mászik az ember arcába Suspect
- Áh, felejtsd el. Ő harmatgyenge! – persze, hogy furán néz rám a fickó… Arra már rég rájöttem, hogy nem hallja mindenki Reginald szavait. Ráadásul itt nem csak vele beszélgetek, de picikét be is szóltam a csávónak.
~ He?! De nézd má’ mekkora
- Jah, nagy, de az ilyeneknek esze nincs…  könnyű préda – na, ennél több nem is kell, megunta a degradálást és lendül a keze, azonban én gyorsabb vagyok nála, mert kinél nem? Egy határozott mozdulattal megpöckölöm a benga orrát és elrepítem picikét távolabb a soundwave-el.
- Látod?
~ Aha >.>



Hazamenni nincs kedvem, marad a séta és a bámészkodás, mint szokásos napi program.  Arra már felfigyeltem egy ideje, hogy a szokásosnál jóval nagyobb a sürgés a városban, de valamiért az okát nem tudom. Szokjak rá az újságolvasásra? Pfff.. még mit nem… majd ha benne leszek , addig nem ˇ^ˇ Megkérdezni sincs kedvem, de van hallgatózásom ~.~ Majd fülelek és tuti megtudok valamit.
~ Ren! Ez mi?
- Micsoda? – nézek  Regi irányába és észreveszek valamit a… csőrében?
~ Ez ~  Nyújtom felé kezem, ő pedig a kezembe ejt egy tojást. o.O
- Egy tojás?
~ Az mi?
- o.O Nem tudod mi a tojás? Te is ilyenből keltél ki
~ O.O Kamu!
- Nem… nem az. – látom, hogy szegényben egy világ tört össze.. ez van. Egyszer mindenki megtudja, hogy honnan is került a világra, aztán vagy beveszi a „gyomra” vagy nem Rolling Eyes 
- Bár ez nem teljesen olyan – forgatom a kezemben…. elég csicsás.. hol láttam én már ilyeneket? Hmmm…
- Húsvét, tojások, ingyen lvl up jártasságra – ismételgetem a szavakat, melyeket kiszűrök a tömeg zajaiból
~ Tojásból… O.O… Én.. O.O
- Meg Aikon, meg vezér is
~ Az nem érdekel >.< ~ Mégiscsak rászánom magam, hogy elolvassam a napilapot. A hallottak alaposan felkeltették a figyelmem…
- Voah, de menő event *-* - egyértelművé vált számomra, hogy nem szabad kihagynom ekkora lehetőséget. Elég drága pénz a jártasság mostanában. Nekem meg aztán főleg nincs kidobandó párezer aranyam. Csóróság van, beismerem, alig van ezer párszár aranyam Sad
- Amúgy honnan szerezted?
~ Az a nagydarab izé hagyta itt a földön
- Hová ment?
~ Elrepült Rolling Eyes
- Áh, akkor ezek szerint neki már nem kell… - Ennél több nem kel, azonnal rámozdulok a drágaságra, hogy megnézzem, mi van benne.  
- O.O – majd a szívem ugrik ki, mikor előugrik belőle egy amolyan rugós bohócféle. Csak azért nem kiáltottam el magam, mert annyira meglepett a dolog, de a mellkasom csak úgy dübörög. Mély lélegzet, mély lélegzet… nem kell szívroham…
~ Ez mi?
- E-ez fail…. – nyögöm ki végül
- Te Regi, keressünk még ilyen húsvéti tojást Suspect
~ Húsvéti? Az milyen? ~ kár is volt reménykednem a ilyen körű tudásában
- Amilyet az előbb hoztál, szép díszes, kicicomázott és általában jól elrejtik őket, de felülről könnyebb rájuk találni Suspect- Tökéletes, Reginald fentről keres, én pedig lentről, így tuti találunk egy rakattal.
- Na?! Benne vagy?
~ Mennyiért? 
- Lesz harc, plusz egy kevés nasi Suspect- megvesztegetés forever \o/  
~ Sok nasi ˇ^ˇ
- -.-’’’ rendben! Te keresed fent, én lent… gyerünk \o/ - Veszettül rohanni kezdek, mondjuk nem tudom hová. A tojásokat mindig elrejtik, nekem meg se keresésem, se látásom. Trééé a helyzet, de van tapasztalatom 8)Ott kell keresni, ahol más még nem tette, és mivel itt mindenki gyík, ezért nem lehet annyira nehéz.  Átkutatok mindent, ami szembe jön és el lehet dugni valamit belé, vagy mögé. Hordók, ládák, sikátorok zegzugai, de semmi :)Körülöttem az emberek is ezt csinálják, jó sokan, így az esélyeim rohamosan csökkennek. Egymás után hallom a felkiáltásokat: Találtam egyet! Ez az! Megvan! …. csak én nem találok semmit sem? Ennyire low lennék ilyen téren?

Két óra aktív keresés után sincs semmi, amit felmutathatnék. Körülöttem szinte mindenki sikerrel járt és talált tojást… én nem…  Mennyire lehangoló tud lenni egy picike kis kudarc…  Veeeh.. inkább hazamegyek…. trééé hely ez a Taft, el is költözöm innét ˇ^ˇ
~Reeen!
- Hmm?! – Reginald érkezik és csőrében látok valamit *-* A buta madaram megcsinálta és talált párat \o/ Lehet nem is annyira buta, mint képzeltem..
- Voah *-* Sugoi Regi *-* - kipakol a csőréből és nem egy, nem is kettő, hanem egyből három tojást. Ez igen… büszke vagyok a petemre *-*
- Nagy vagy pajti.. egy-két bűnödet itt helyben megbocsátom
~ Cool~ na de lássunk is hozzá a kinyitásukhoz. Elvonulok egy kicsit csendesebb helyre, és nekilátok a nem túl bonyolult műveletnek. A korábbiból tanulva, már sokkal óvatosabban várom a megváltást, mely a kemény héj alatt rejtőzhet. Kezdjök először a pirossal, az annyira nem szép szín :suspect:Csak óvatosan… nem szabad elsietni… ééééés…
- o.O Ebben nincs semmi o.O. Ezt az átverést már…. – sokáig nem elmélkedem balszerencsémen, helyette a zöld tojáshoz nyúlok, hogy megnézzem annak tartalmát, miközben imák ezreit sorolom el magamban, hogy ez legyen az amire szükségem van….. rajta
- O.O…. Mi a franc ez?!!! – Nem hiszek a szememnek. A tojásból egy újság kerül elő, nem is akármilyen.
- A ********-ba – az imáim nem hallgattattak meg Sad Azt kértem, amire szükségem van, erre kapok egy pornóújságot? Na menjenek ám a francba >_< mindek ide egyáltalán ilyen dolog? Csak hízelegni kell picit egy magányos, naiv lánykának és probléma megoldva… Sosem használnám itt Suspect
~ Mi az
- Semmi-semmi 
~ >.> ~ gyorsan el is teszem.. majd később kidobom.. valamikor Suspect 
Egyetlen egy tojás maradt még, ebben van minden reményem… legyen benned a jutalom, legyen benned a jutalom….
- Hapci….hapci…hapci…. – valami porféle durrant az arcomba, amitől veszettül kell trüsszentenem nekem, na meg Reginaldnak is… újabb Fail…. Veeeeh… elegem van ebből a napból… hazamegyek
~ Harcolunk?
- Majd >_< …

Már késő délután van, épp lógatom az orrom a fogadóm étkezdéjében egy nagy tál palacsinta társaságában. Tisztára elvagyok szontyolodva. Mi az, hogy nekem, a nagy Ren-nek nem sikerült egy event? Itt valami bunda van az tuti, lehet nincs is jutalom, csak szívatnak mindenkit.. főleg engem …
Hogy végképp el legyen rontva a napom, leül mellém egy kölyök, aki kipakolja az asztalra a zsákmányát.
- Hogyaza… - hatig számoltam, aztán oda se nézek, még a végén elsírom magam, itt mindenki előtt.. .
Talán a borzalmas napom tehet róla, de sötét gondolatok támadnak bennem. Erős késztetést érzek arra, hogy eltulajdonítsak pár húsvéti tojást a kis takonytól itt mellettem…. Nyehehehe… tök egyszerű lenne…
- köhömm… - bár rá tudnám venni magam.. esélytelen… mert… izé.. vaaaagy. :idea: :idea:  :idea:  :idea:
- Pszt…. pssssszt.. hé.. öcsi… - suttogok oda a kölyöknek, és a karom alatt mutatom meg a nem rég zsákmányolt, színes újságocskámat..
- Csere? – hehehe… már fel is csillantak a szemei… én is voltam ennyi idős… nem is olyan rég, talán három, négy éve? Akkoriban mi srácok a lelkünket eladtuk volna egy ilyenért…
- Na! Benne vagy? – suttogom, igyekezve nem felhívni magunkra a figyelmet. A válasz  egy sunyi bólintás…. Fű alatt megoldjuk az egészet.  Pár röpke gombnyomás és az enyém a tojás *-*Nyissuk ki \o/  Érzem magamban az erőt… Több rossz dolog ma már nem történhet velem.. hajrááá \o/
- Három, kettő… egy Suspect……….

_________________
[Event] Húsvéti akció 741488085N_vtelen-3_www.kepfeltoltes.hu_
Ryuninji Ren
Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi6382/6500[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Rosalia on Szer. Ápr. 30 2014, 00:29

Az eddigi teljesítmények be lettek írva, s mivel jófej vagyok, meg hattalmas a szívem (és mert én is kicsúsztam a határidőből), ezért még 1-2 napig jöhetnek a pótlások, de hamarosan zárom a topicot. Éljetek ezzel a lehetőséggel, nem mostanában lesz ilyen újra!

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962
Rosalia
Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Aidor on Csüt. Május 01 2014, 19:00

Eljött a húsvét ha otthon lennék most nyilván élvezném a tavaszi szünet gyönyöreit. De itt Aincradban nincs ilyen lehetőség. Itt akkor pihensz és úgy ahogy akarsz. Ez lehet déltől háromig. Mától holnapig. Vagy a jövő hónapig. De ha elég pénzed van az eljövendő évekig is. Aincrad így eltér a valóságtól, de hasonlít is rá. Ugyanis a pénz az amivel képes lehetsz kihúzni addig ameddig. A pénz szerzésnek három módja van. Nap hosszat járod a dungeonokat és a vadmezőket és az életedet kockáztatod félelmetesebbnél félelmetesebb küzdelmekben. Második, üzlet emberként tengeted a minden napjaidat kevéske pénzedből árut/ nyers anyagot veszel majd amit belőle csinálsz jó pénzért eladod. A harmadik pedig: Bízol a szerencsédben, ugyan kicsit kockázatos, de kétségkívül szerencsésnek lenni a legjövedelmezőbb szakma Aincradban. Na sajnos ez önmagában ritkán elegendő. Mivel a szerencse forgandó. Ép olyan gyorsan elvesztheted mindened mint ahogy megszerezted. Ezért elég ritka, hogy valaki pusztán a szerencséből megéljen. Az pedig, hogy én melyik vagyok? Azt hiszem kicsit mind három. Nem adom fel a harcot és nem menekülők bár a frontnak közelében sem vagyok én itt a háttérben teljesítek. A harcok alatt szerzett tárgyakat és nyersanyagaimat pedig jó pénzért értékesítem és minden hónapban adok egy kicsit a szerencsémre is. Hátha egy nap megnyerem a lottót. Persze ezt csak mondani könnyű. A másik módszeremről nem is beszélve. Ugyanis a szerencsét másképp is próbára lehet tenni mintsem egy papír darabbal és néhány számmal. Az pedig a kincs keresés. Aincrad nem véletlenül egy lebegő varázs kastély. Tele van kincsekkel olyan helyeken ahol nem is gondolnád. Az én „küldetésem” ezek megtalálása. Bár eddig nem sok szerencsével... Minden, vagy legalább sok pletykának utána járok abban a reményben, hogy egy nap tényleg valami értékes üti a markom. De eddig csak kis fogásaim voltak. Olyanok amiken túladtam amint lehetett. Némelyik meg még mindig a nyakamon van. De ilyen az üzlet. Most is valami akkora ostobaság után kutatok amit már mióta elkezdtem azóta százszor megbántam, hogy egyáltalán hozzá láttam. Tojások... rengeteg tojás. Szanaszéjjel hevernek, bokrokban, csatornákban, cserjék alatt vagy fák tetején. Olyat is láttam ami rá ragadt egy erősebb mob hátára azt „szedd le onnan”. Összességében nagyon vicces az egész, egy kívül álló számára aki azt se tudja mi ez az egész és csak kacag a sok szerencsétlenen. Ezen tojások valamelyikében értékes kincs lapul, de senki sem tudja melyik az, aki pedig rossz tojásra voksol keservesen megbánja. Ugyan teljesen ártalmatlannak tűnhetnek, azok akik reggel vagy már előző nap hozzá láttak a keresésnek már tudják, hogy nem azok. Abban a pillanatban ahogy kinyitsz egyet, történni fog valami. Valami ami jobbik esetben a kincs felbukkanását jelenti, egyébként meg... Néha azt kívánod bár meghalnál. Már volt olyan, ami felrobbant a kezemben. Volt amelyik megharapott. Volt amelyik egy banános tortát lőtt ki és persze olyan is ami nem csinált semmit. De a kedvencem még mindig az mikor egy furcsán illatozó trutyival kínált meg ami vonzotta magához a környék mobait és minibossait. Órákig tartott amíg a hatása elmúlt. Ez idő alatt én meg játszadozhattam az engem üldöző tucatnyi teremtménnyel. Lassan kezdem azt hinni ez az egész csak kamu és nincs semmiféle kincs. Tegnap húsvét első napján délután halottam először ezekről a tojásokról. Egy véletlenül meghalott beszélgetés részlet hívta fel a figyelmem rá.

– Azok az átkozott tojások.
– Ahogy mondod, már teljesen kivagyok, így sose találjuk meg a kincset.

Én ekkor ép a közelben jártam miközben a téren keltem át, a beszélgetés felkeltette a figyelmem ezért csatlakoztam hozzájuk. De nem lett volna képem azt kérdezni, hogy miféle kincs inkább úgy döntöttem csellel szedem ki belőlük, még a végén pénzt kérnének az információért az meg nekem is kevés van. Szóval inkább úgy tettem mintha mindent tudnék. Ha mégse jönne be az egyenes megkérdezés még mindig ott van B tervnek a fizetéssel együtt. De csak legrosszabb esetben.

– Valóban idegesítőek azok a tojások. Mondtam.
Kíváncsi lennék kinek az ötlete volt. A két játékos felém fordult és éber szemekkel méregettek, de azért még rá bólintottak, hogy ne nagyon maradjanak le.
Idegesítőek, de szerencsére pontosan tudom hol van a kincs. Húztam ki magam. A kétjátékos most úgy nézett rám mint egy hülyére majd nevetésben törtek ki.
– Ugyan már, honnan a fenéből tudhatnád, hogy melyik tojásban van a kincs?
– Ja annyi van szanaszéjjel mindenfele.
– És alig néhányban van csak kincs.

– Na jó valóban nem tudom hol van, de tudok egy módszert amivel megtalálhatjuk. Mondtam teljesen megelégedve a fel nem tett kérdések válaszaira.
– Na és mi lenne az?
– Csatlakozzatok a csapatomhoz, együtt gyorsabban megtaláljuk és ha én leszek a vezető ígérem, hogy a kincsen egyenlő arányban osztozunk. Mondtam, a reakció pont az volt amit vártam. Röhögtek és leráztak. De nem gond, meg tudtam amit akartam. Szóval tojások vannak szanaszéjjel és valamelyikben kincs lapul. Nekem kell elsőnek megtalálnom.

Gondoltam... akkor, de azóta a lelkesedésem jócskán alább hagyott. A rengeteg megpróbáltatás és csapda, kezd elegem lenni ebből az egészből. „Csak pletyka nincs itt semmiféle kincs.” Mondogattam magamban miközben a mezőn haladtam. Ezek után körülbelül 10 perc séta után egy embernyi méretű szikla állta az utamat. Rajta pedig egy tojás. Nagyot sóhajtottam majd fel húzódzkodtam a tetejére. Meg fogtam a tojást és megpróbáltam felemelni, nem bírtam. A tojás nem mozdult. Mintha csak oda tapadt volna a sziklához. Felálltam és ezúttal mind a két kezemmel megragadtam és húztam ahogy tudtam. De meg se mozdult. Ez tényleg oda ragadt, gondoltam.. Leugrottam a szikláról és magamban szitkozódtam. Menet közben belerúgtam egy a földön heverő tojásba ami rögtön felrobbant. Az ereje hátralökött. Megnéztem az élet erőmet, már a sárga zónában volt. Majd megnéztem magamat teljesen fekete voltam. A füsttől és a koromtól, persze tudtam előbb utóbb ez is eltűnik ahogy a többi. De mégis ekkor úgy éreztem valami eltört bennem. Valami ami bosszúért kiáltott. Felpattantam és vissza rohantam a sziklához. A tojás még mindig a hején volt. Terpeszben megálltam előtte majd azt mondtam:
– Kihívás elfogadva! És elrugaszkodtam... és egy hatalmas erejű ütést intéztem a sziklára. Néhány pixel darab szállt fel, de semmi több. Hátráltam.
– Szóval ennyi nem elég, mutasd mit tudsz! Megint elrugaszkodtam ütéseim és rúgásaim záporoztak a sziklára, de az még meg sem repedt. Aktiváltam a képességeimet. Fegyverzetem felizzott, minden eddiginél erősebb csapások érték a sziklát. De az nem engedett. Combination Attack, Double Attack, csapás, csapás, elejétől... Így telt az idő. Nem tudtam milyen erős ez a szikla, de egyértelműen nem elpusztíthatatlan. Bár kétségkívül távol sem áll tőle. Pont olyan mint a 2. szinten az öreg emberé. Így telt a nap hátra lévő része és a következő egy kis része is. Közben több szünetet is kénytelen voltam tartani, de végül sikerült. Húsvét hétfő, a szikla megrepedt. A repedés felkúszott egészen a tojásig az meg mintha csak a végszóra várt volna. A kezembe esett. Majd kinyílt. Egy összehajtott papír darab volt benne. Azt írja:
„NEM NYERT”. Felsóhajtottam. Ennyi munka a semmiért. Fáradt voltam egész éjjel nem aludtam, pihentem ugyan, de... még se ugyan az. Most nyilván a szemeim is karikásak. Leültem a földre és lehunytam a szemem egy pillanatra. Már majdnem el aludtam mikor egy reccsenés zavarta meg a nyugalmam. A sziklán még több pixelező repedés keletkezett majd az egész eltűnt, illetve hagyott maga után valamit. Egy tojást... egy embernyi mérető nyúl tojást. Szóval ez csak a burok volt és ez volt az amit valójában rejtett. Úgy éreztem végre megtaláltam, amit kerestem. Mivel ez a tojás szemmel láthatólag kitűnik a többi közül tekintélyes méretével. Azonnal neki láttam volna a kinyitásának, de szemet szúrt egy kis számítógép monitor ami rá volt ragasztva a tojásra. A kijelzőjén egy felirat villogott:
„GAME OVER” Majd egy kacagó koponya váltotta fel.
-Mi a? Kiáltottam. A tojás több helyen is megrepedt majd darabok repültek szét, két robot kar és láb jött ki belőle. A tojás fel állt. A tetején két tojás héjból lévő nyuszi fül kunkorodott fel. Két szem formájú lyukon pedig egy pár vörös szem nézett rám.
-Oh my good! Spuri!!! Kiáltottam és futásnak eredtem. A nyúl tojás meg mintha csak erre várt volna, behúzta végtagjait és ismét tojásformában felpörgött és utána gurult rendkívüli sebességgel.
-Mi az isten folyik itt??? Ordítottam teli tüdőből. Aztán a tojás átgurult rajtam, majd előttem megint talpra állt. A földön feküdtem az életerőm a vörös zónában volt. A robot felemelte gigászi karját, tudtam ez itt a vég majd... lecsapott.

Mikor felébredtem sötét volt a hold és a csillagok fényesen ragyogtak az életerőm tele volt. Egy apró tojást szorongattam a kezemben. Persze már emlékszem, miután a sziklát sikerült szét törnöm el aludtam. Nagyon fáradt voltam... Ezért egyszerűen össze estem és el aludtam. A szikla sehol sem volt és az álmomban látott nyúl sem. Csak 1 tojás. Az a tojás amiért annyira megküzdöttem. Mindenesetre nagyon szerencsésnek érezhettem magam. Itt kint aludni nem egy életbiztosítás. Bármikor rajtam üthetett volna egy mob és akkor végem. De ehelyett nem történt semmi az élet erőm meg lassan regenerálódott. Már egy idő óta most éreztem magam először kipihentnek. Most már csak egy dolog van hátra. Megnézni a tojást. Szép lassan elfordítottam, talán a csillagos ég tette talán más, de éreztem, hogy ez lesz az. Szívemet lelkemet remény öntötte el és így csavartam szét a tojás két felét... aztán felrobbant.

Haza felé ballagtam úgy tűnik ez nem jött össze, de mégse adtam fel, minden tojást kinyitottam ami még az utamba botlott majd pár kilométerre Fribentől hangosan kacagtam az éjben. Megtaláltam!








_________________
Statok:

Élet:17[+4]=21 [105]
Fegyverkezelés:17[+8]=25
Erő/Irányítás:17 [+24]=41
Kitartás:17 [+2]=19
Gyorsaság:17[+9]=26
Speciális képesség: 15 [+4]=19
Páncél 55

Jártaságok:

Keresés 3. szint
Észlelés 1. szint
Látás 2. szint
Nyomkövetés 1. szint

Érclátás T2
Növénylátás T2
Aidor
Aidor
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 613
Join date : 2013. May. 16.
Tartózkodási hely : Solvik

Karakterlap
Szint: 18
Exp:
[Event] Húsvéti akció Vo36oi1278/1300[Event] Húsvéti akció 2yjvlht  (1278/1300)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Húsvéti akció

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.