Solvik

4 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4

Go down

default Re: Solvik

Témanyitás by Shukaku on Szer. Dec. 23 2015, 16:18

Shu most már megforgatja a szemeit. Úgy tűnik ez a valaki mégis csak tudhatja, hogy kivel beszél, vagy legalább is a rossz pletykákat hallotta róla. Az idomár jól tudja, hogy vannak olyan mendemondák, miszerint Timidus uralkodik felette, és ő a pet valójában, de hát ezek annyira hitelesek, mint a vérengző mobokról szóló butaságok.
-Nem a petem, és én sem vagyok az ő petje. Timidus a barátom. És majdnem eltaláltad, de csak majdnem. Tizenhat éves vagyok. Sőt, már el is múltam, méghozzá november hatodikán. Szóval nem, nem kell engem nevelgetni, nagyon is jól nevelt vagyok.
Öltötte ki a nyelvét a másikra, hogy ezzel alátámassza jólneveltségét és felnőttes viselkedését. A Charizardra sem ő, sem Timi nem reagált. Shu utálta a pokemont, de azért egyvalamin elgondolkodott. Ez a lány itt vele szemben vagy nagyon öreg, ha ilyen ósdi meséket nézett, vagy igazából még mindig nagyon fiatal, és három éve nézett valamiért ilyeneket, és most ezért durcizik. Erre az elgondolásra viszont már neki került gonoszkás vigyor az arcára, ám továbbra sem mondott semmit, hagyta a sárkányt beszélni.
-Mi van, ha te kapsz egy ptiont, vagy egy vírust? Ne feledd, az elméletetek szerint ebben a világban egyenlő vagy velem. Egy halom pixel és adatok. Ami rám képes hatni, az rád is képes hatni.
A perverzes részen Shu arcáról lefagyott a vigyor. Mit tudhat ez a lány? Persze a menekülése nagyon átlátszó volt, úgyhogy nyugodt tempóban követte, Timi meg ugye őt magát.
-Ne aggódj, nem fogunk bántani. Lehetsz akármilyen goromba, mi azért vagyunk, hogy megvédjük a piciket, és ha ilyen dolgokat sem ismersz a világban, akkor gondolom kezdő lehetsz. Segíthetünk valamiben?
Ekkor már aggódó tekintet volt az arcán, na és persze teljes őszinteség. Lehet vele bárki majdnem bármilyen bunkó, ha segítségre van szüksége, ő szívesen segít.

Semmi gond, a lényeg, hogy írtál. Ha legközelebb ilyen van, akkor dobj egy PM-et, akkor tudom, hogy várhatlak :3

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Solvik - Page 4 Vo36oi12695/10100Solvik - Page 4 2yjvlht  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Solvik

Témanyitás by Rikomono on Kedd Szept. 05 2017, 12:25

/ Ozzy~ /

Meg fogok hibbanni, ha még sokáig nem találok oda >.> Ritka kevés ilyen uncsi porfészek van ebben a világban, lerí róla, hogy ide a nyuggerek jönnének haldokolni, ha lennének itt olyanok, mert kuss van. Márpedig én rohadtul gyűlölöm az ilyen béke és nyugalom szigete típusú vacak helyeket. Színház? Komolyan? Ki az a fasz, aki itt színházba jár? Komolyan, mutass egy hardcore gamert, aki járt már valaha színházban önként. Fogadjunk, hogy kong az ürességtől az év 364 napjában Rolling Eyes Nem vágom, minek ilyen béna helyszínt programozni, miközben nincs elég pörgős, bulis hely. Én csörögni akarok, piálni meg karaokézni. Mutassatok már egy olyan várost, ahol lehet ilyet >.>
Mérgemben fel is rúgtam egy ilyen virágládát. Komolyan felbasztam az agyam ezen, na meg azon, hogy már legalább öt perce nem találom azt a rohadt fogadót. Pedig kurva jónak ígérkezett ez az este, meghívattam magam azzal a jóképű sráccal, akivel összefutottam azon a koboldirtáson. Mármint, érted, behajtottam rajta a gitárleckés ígéretét. Tetszett az a fazon, rossz ember nem lehet, aki sörrel dobál, meg amúgy se idegesített fel, ami nagy szó. Talán a legnormálisabb pasi, akivel eddig találkoztam öt kibaszott év alatt, egy olyan helyen, ami hemzseg a pasiktól. Sajnos csak a lúzerektől >.> Ez a fiú azonban határozottan megérdemelt egy esélyt, főleg mert úgy láttam, tudja, mi a dörgés :3
- Baszki, végre! - sóhajtottam fel megkönnyebbülten, amikor megláttam a táblát egy kapu felett. Szerintem az egész várost körbejártam, nyilván az utolsó utcában van, amit keresek Rolling Eyes Előbányásztam az üziváltást, hogy lecsekkoljam a szobaszámot, aztán benyomultam az épületbe, és megint megnéztem a számot, mert kiment a fejemből Neutral Sőt, aztán inkább nyitva is tartottam a panelt, és csak akkor zártam be, amikor már ott álltam az ajtó előtt. Megigazítottam a hajam, kisimítottam a ruhám, és bekopogtam. Erősen, határozottan. Nem vacakoltam, egy szexi, rövid sortot és egy mélyen dekoltált, rövid, spagettipántos felsőt viseltem csak. Kíváncsi voltam, meddig bír a szemembe nézni, miután rájön, hogy az utóbbi alatt nincs semmi más :3
Rikomono
Rikomono
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 442
Join date : 2016. Jun. 24.
Age : 19
Tartózkodási hely : Kopj le!

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Solvik - Page 4 Vo36oi11216/10100Solvik - Page 4 2yjvlht  (11216/10100)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Solvik

Témanyitás by Ozirisz on Kedd Szept. 12 2017, 00:38

Nemrég volt az a koboldírtásos móka a hatodik szinten, ahol megismerkedtem Rikomonóval. Pár üzenetváltás után végül ledumáltuk hogy hol tudnánk megejteni a megígért gitárleckét. Aztán ki tudja, hogy alakul az este, azon a koboldos forró napon is elég jól kijöttünk egymással, szóval lehet itt még bármi. Rolling Eyes
Az utóbbi időben Solvik fogadójában húztam meg magam. A Kezdetek Városában jellemző tömegtől általában az elmebaj kerülget, Horunka meg baromi messze van mindentől. Aztán jó pár szint kobold kézen van, Floriában általában csak átutazóban vagyok egy gyorsabb quest erejéig, a Yorickos szintet meg inkább hagyjuk... így maradt Solvik. Itt nincs nagy nyüzsgés, és bár a város újjáépítése már-már befejezettnek mondható, még mindig szép számban akadnak könnyebb, hamar teljesíthető küldetések, amik jól jönnek a szokásos farmolás után.
Délelőtt valami rendrakás-félét imitáltam, avagy az idő előrehaladtával egyre nagyobb a káosz... de végül is a zseni átlát a káoszon, bár nem túl szerencsés lenne vendéget fogadnom egy olyan szobába, ami olyan, mintha egy kézigránátot dobtak volna be. Úgyhogy ezzel a délelőtt el is ment, avagy minden amit nem bír el az inventory, mentek a szekrénybe. Mondjuk az más kérdés, hogy nem épp a legrendezettebb formában, de az már nem lényeg, nem látszik Rolling Eyes
Aztán kora délután még egy-két helyre elugrottam készletfeltöltés gyanánt. Amióta volt a felfordulás a második szinten, azóta alig kapni a Maromei piacon valamit is, már ha épp ott vannak az árusok. Pedig régen ott lehetett kapni a legjobb borokat, és az igazat megvallva az ilyesmi fogyó eszköz. Még pár üveggel van abból a finom édes vörösborból, de a sör... na abból viszont sosincs elég, úgyhogy ez ellen sürgősen kellett tennem valamit. Ha pedig megéheznénk, csak a földszintre kell lemennünk, vagy hozatunk fel valami harapnivalót, szóval minden megvan.
Majd miután mindennel megvoltam, csak pihengettem. Nem kellett túl sokat várnom, alig pár perc múlva kopogtak az ajtón.
- Szia! Örülök, hogy eljöttél – mondtam a lánynak mosolyogva, majd beinvitáltam – Fáradj beljebb – közben akarva-akaratlan is végigmértem a lányt. Főleg, hogy eddig még csak a harci felszerelésében volt szerencsém látni Rikót, úgyhogy ez nálam előidézett egy kisebb rendszerösszeomlást, persze jó értelemben. Majd miután pár másodperc múlva lefutott a reboot, újból megszólaltam.
- Mit szólnál, ha először innánk egy kis bort? - majd a választól függően előkerült egy üveg abból a jó borból, és vele együtt két pohár is. Avagy a jó minőségű pia mindig meghozza az alaphangulatot, legyen szó bármiről Rolling Eyes

_________________
Solvik - Page 4 Advent
Ozirisz
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1493
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 31
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
Solvik - Page 4 Vo36oi9303/9700Solvik - Page 4 2yjvlht  (9303/9700)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: Solvik

Témanyitás by Rikomono on Pént. Szept. 15 2017, 13:23

Én sose értettem azokat a csajokat, akik egy fiúhoz mennek, és full idegesek lesznek tőle. Órákat készülődnek, szétstresszelik magukat azon, hogy mit vegyenek fel, hogy fessék ki magukat, milyen legyen a hajuk, és a többi fasság. Az isten szerelmére, ezek csak fiúk Rolling Eyes Kurvára nem érdekli őket, hogy a karmazsin vagy a babakék göncöt veszed fel, észre se veszik, ha beteszel egy csatot a hajadba. Jó, nekem könnyű, mert folyton fiúk vettek körbe, miközben felnőttem, szóval nagyjából vágom, hogy működnek, de amúgy igazán nem nehéz. A másik dolog meg, hogy ha nem tudod, miben nézel ki dögösen, akkor hagyd az egészet a francba, oszt' menjél farmerben és pólóban. Meg közben szégyelld össze magad, hogy se önismereted, se önbizalmad Rolling Eyes Na, nekem nincs ilyen problémám, tudom, mit kell kiemelni, és hogyan, meg van is mit. Aztán folyton bosszankodok rajta, hogy már megint csak a cicimet bámulja a tulok Rolling Eyes
- Cső, Ozzy! Hagyjuk a formaságokat Rolling Eyes - köszöntem harsányan, ahogy az ajtó kinyílt. És tiszta meglepő, de a jó ajtón kopogtam be, én még arra is képes vagyok, hogy benézzem úgy, hogy az orrom előtt van a szobaszám Rolling Eyes Örül, hogy eljöttem, hogy a faszba ne örülne, ha egy bomba csaj vizitel nála? Benyomultam a szobába, és közben megpaskoltam a srác vállát, majd körbenéztem, miközben ő is legeltette kicsit rajtam a szemét, ahogy láttam. Helyes :3
- De édes, rendet raktál csak miattam? Feleslegesen fárasztottad magad, de azért köszi - tudom, hogy néz ki egy legénylakás, és ez nem olyan volt, de az valahogy eszembe se jutott, hogy igazából nem is itt lakik rendesen. Mindegy. Készült rám, azt értékelni kell, mert kevés pasi jut el odáig, hogy ilyenek is eszébe jussanak. De na, láttam a srácon, hogy jó fej amúgy is :3 És lám, ismeri a varázsszavakat is, mint a bor meg a sör.
- Príma ötlet! - tartottam fel a hüvelykujjamat, majd ledobtam magam az ágyra és keresztbe tettem a lábam. Hangulat már lesz, bár nem vagyok nagy boros, az olyan burzsoá cucc, én meg attól olyan messze vagyok, mint Sendai Calcuttától. So remélem nem várja el, hogy értékeljem, milyen remek szőlőből készült a cucc.
- Hogy ityeg? Hány kősziklát görgettél el azóta, és hány puszit gyűjtöttél be érte csajoktól? :3 - kérdeztem, miközben ő elővette az este első néhány kellékét. Bemelegítés, kis hangulatfokozó, hogy jól érezzük magunkat. Alig vártam :3
Rikomono
Rikomono
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 442
Join date : 2016. Jun. 24.
Age : 19
Tartózkodási hely : Kopj le!

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Solvik - Page 4 Vo36oi11216/10100Solvik - Page 4 2yjvlht  (11216/10100)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Solvik

Témanyitás by Ozirisz on Csüt. Okt. 05 2017, 20:25

Miután Riko megérkezett, és előidézett nálam egy kisebb fagyást, mondta hagyjuk a formaságokat. Na igen, egy vagány csajtól nem is vártam mást. Ami viszont meglepett, hogy a rendrakást (legalábbis annak a kísérletét) azonnal észrevette. Bár még most sem igazán merném rendnek nevezni, a "kevésbé van rumli" találóbb kifejezés, és persze az is csak addig, amíg ki nem nyitja valaki a szekrényajtót No
- Ennyire látszik, hogy valami rendfélét próbáltam csinálni? - kérdeztem a lányt kicsit meglepetten. Arra nem számítottam, hogy kapásból kiszúrja, és akárhogy is mondja, hogy felesleges, szükséges volt. Nem fogadhatok vendéget úgy, ha az egész szoba olyan, mintha bedobtak volna egy kézigránátot...
Az iszogatásos ötletem is bevált, bár ez várható volt a múltkori koboldos móka után. Akkor abban a dög melegben kifejezetten jól esett az a hideg sör.
Majd miután töltöttem nekünk a borból, lehuppantam a lány mellé az ágyra, majd koccintottunk.
- Egészség! - mondtam, majd belekortyoltam az italba.
- Hát, az igazat megvallva, a súlyemelésemet van hová fejleszteni, szóval... nem igazán szoktam kősziklákat görgetni – válaszoltam a lánynak – Olyan túl sok említésre méltó nem történt velem mostanában, csak a szokásos. Próbálok mindig ott lenni ahol történik valami.
Majd miután még egyet kortyoltam, ismét megszólaltam – No és veled mizujs? Múltkor jól rámijesztettél a bosson... amikor az a kék szuka egyből vörösbe vitt az azért eléggé durva volt... - főleg hogy a burok sem védi már meg az embert. Szerencsére leszállt róla a boss, bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna ha...  – Szóval tessék jobban vigyázni magadra. Nem szeretném, ha bajod esne. -  tettem hozzá mosolyogva, miközben a lány szemébe néztem. Azonban ahogy ott ültem az ágyon Riko mellett, akarva-akaratlan is lejjebb vándorolt a tekintetem. Innen szinte alig takart valamit a felsője a formás cickókból, és ha már itt vannak szem előtt, bűn lenne nem észrevenni őket Rolling Eyes

_________________
Solvik - Page 4 Advent
Ozirisz
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1493
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 31
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
Solvik - Page 4 Vo36oi9303/9700Solvik - Page 4 2yjvlht  (9303/9700)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: Solvik

Témanyitás by Rikomono on Hétf. Okt. 09 2017, 20:13

- Figyu, szerintem több fiú szobáját láttam természetes állapotában, mint te. A pasik ritkán tartanak rendet Rolling Eyes - jegyeztem meg, láttam rajta, hogy meglepődött. Na ja, asszem még tartogatok számára pár kisebb-nagyobb meglepit. Nem dumáltunk még túl sokat, de itt az alkalom - Fiúk között töltöttem az utolsó pár szabad évem, és nem a stréber fajta mellett - tettem hozzá, csak hogy lássa, hányadán állunk. Mármint, hogy engem nem könnyű "becsapni". Mondjuk tény, hogy a rend sokkal imponálóbb, mint egy giga felfordulás, pedig én is eléggé szét tudok hagyni mindent. De hát az nekem rend, ha tudom, mit hol hagytam. Csak másnak nem Rolling Eyes
- Ja, kanpai meg minden - koccintottam, majd ránéztem a vöröslő italra, és belekortyoltam. Nem öblögettem vele, csak simán lenyeltem, de ja, megint rájöttem, hogy nem vagyok nagy boros. De hát az itóka az kincs, akármi is :3
- Az egy fasza dolog, mármint mindig ott lenni, ahol történik valami. Én is valami ilyesmire törekszek, és ha nincs semmi, hát gondoskodok róla, hogy legyen Rolling Eyes - mondtam, miközben a poharat mozgattam. Jó, már értem miért lötyögtetik a bort folyton a filmekben, ez egészen fun pótcselekvés volt.
- Ne is mondd, kurvára felbaszott az a ribanc >.> De izé... köszi, hogy kihúztál a csávából, ha nem fogod össze a csapatot, tuti otthagyom a fogam - ja, ez kétségtelen volt, a srácnak nagy szerepe volt abban, hogy nem szálltam ki. Én ilyesmire tuti nem lennék képes, magányos farkas vagyok, nem tudok embereket összefogni. Túlélésben viszont jó vagyok, ha csak saját magamra kell figyelni.
- Nemtom mennyire vagyok alkalmas ezekre a bossfájtokra - vakartam meg a homlokom, majd letoltam még néhány kortyot a borból. Na nem fogok azon picsogni, hogy hasznára tudok-e lenni a csapatnak, vagy mi, de ja, kicsit nem tudom, mi a stájsz, érdemes-e nekem ezt erőltetni.
- Ja, egy jótanács: az ilyen sablondumáktól kímélj meg. Ti pasik ezt egy könyvből tanuljátok, hogy ugyanazokat a szövegeket lövitek el, ha be akartok vágódni? - kérdeztem egészen komoly arccal, mert az lehet, hogy fiúk között nőttem fel, de volt egy csomó dolog, amit nem tudtam megfejteni. Ez is köztük volt Suspect
- Bírlak, szóval kapsz még egy tippet: nálam az őszinteség a nyerő Wink - kacsintottam rá. Remélem érti. Inkább mondja a szemembe az igazat, legyen az bármilyen kemény és sértő, minthogy hazugságokkal jópofizzon. Érted, nem hinném, hogy telesírná a párnáját, ha valami bajom esne.
Rikomono
Rikomono
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 442
Join date : 2016. Jun. 24.
Age : 19
Tartózkodási hely : Kopj le!

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Solvik - Page 4 Vo36oi11216/10100Solvik - Page 4 2yjvlht  (11216/10100)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Solvik

Témanyitás by Ozirisz on Hétf. Okt. 23 2017, 22:50

- Jó megfigyelés – értettem egyet Rikoval hogy mi pasik nem szoktunk rendet tartani. - Csak a magunk kedvéért minek rakjunk rendet, ha átlátjuk a káoszt, nem igaz?
Mint kiderült, Riko pár évet fiúk között töltött. Feltehetőleg a játékba lépés előtti időkre utalt, bár, jobban belegondolva a SAO is hasonló. Jóval több a kocka fiúban mint lányban, amit nap mint nap meg is tapasztalunk ha csak körbenézünk Aincradban.
- Áhh értem... - válaszoltam a lánynak, majd kérdeztem is vissza – Csak nem koleszos voltál? - avagy a koleszos élet csodáit valahogy el tudnám képzelni a lányról. Magát az életérzést, amikor nincsenek az ember nyakán az ősök, csak maga van meg persze a haverok. Amikor nem számít semmi, csak a jelen, a pillanat, és hogy csináljunk őrültségeket, mert akkor lesz mit felemlegetni X év elteltével is...
Majd közben a koccintás után a „hogy telnek a napjaink” témára terelődött a beszélgetésünk. - Valóban. Kell a pörgés, különben túl monoton az egész. Ha túlságosan egyformán telnek a napok, akkor előbb-utóbb beleun az ember... - arról nem is beszélve, ha épp az embernek vannak rosszakarói, akkor egy fix napirendet könnyebben ki tudnak ismerni, mint egy olyat, amiben csak annyi a biztos, hogy ébredés után első a kávé, a többi pedig majd eldől mint a fél disznó az ólban... - Van hogy egy-két könnyebb küldetést csinálok meg, van hogy a fagyos szintek mobállományát ritkítom... de van hogy csak beülök egy vendéglátóipari alegységbe egy korsó malátalével és közben fülelek hátha hallok valamit... - bár ez nem mindig a kívánt eredményt hozta...
Majd a legutóbbi bossról is esett pár szó – Alap dolog, hogy figyeljünk egymásra, főleg amióta a burok sem atombiztos – válaszoltam a lánynak.
- Ugyan már, erre mindketten tudjuk a választ. Amikor belelendültél, a boss életének nagyjából negyedét leszedted egymagad. Ez nagyban hozzájárult a sikeres bossharchoz, szóval csak így tovább – tettem hozzá, amikor elkezdte a saját bossharcra való alkalmasságát megkérdőjelezni.
Majd váratlan fordulatok következtek. Épp hogy csak megkértem Rikót hogy vigyázzon magára jobban, és ne essen baja, máris terelte a témát a lány.
- Lehet közhelynek tűnik, de komolyan mondom. - válaszoltam a lánynak – Már több embert is elveszítettem amióta ez az egész elkezdődött. Köztük olyanokat is, akik közel álltak hozzám. - majd egy kis szünet után folytattam – Szóval... amit mondtam, őszintén és komolyan mondtam - tettem hozzá, miközben Riko szemébe néztem. Többet nem mondtam. Nem akartam rázúdítani a régmúlt eseményeit. Nem akartam terhelni vele. Meg különben sem ezért vagyunk itt.
- Mit szólnál még egy itókához? - törtem meg az esetlegesen kialakult csendet. Elvégre a poharam kiürült időközben, és van egy olyan sejtésem, hogy Riko pohara is üres, vagy legalábbis a varázsszó hallatára ~10ms alatt kiürül...

_________________
Solvik - Page 4 Advent
Ozirisz
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1493
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 31
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
Solvik - Page 4 Vo36oi9303/9700Solvik - Page 4 2yjvlht  (9303/9700)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: Solvik

Témanyitás by Rikomono on Szer. Nov. 29 2017, 11:39

- Hát ja, az még nem is rossz. Én úgy hagyok szét mindent, hogy utána nem találok meg semmit, és amikor ez eléggé felbassza az agyam, na akkor rakok rendet. Itt legalább nem kell, mert ha behányok mindent az inventory-ba, az rendben tartja Rolling Eyes - mondtam a magamét. Volt előnye ennek a helynek a millió hátránya ellenére, ez csak egy apróság volt, de mínusz egy dolog, ami felcseszi az agyvizem, és azt már nem árt értékelni. Klassz lenne, ha ki lehetne vinni ilyen dolgokat, amik megkönnyítik az életed. Tíz évvel ezelőtt már simán elfantáziáltak ilyeneket, aztán mégis csak egy virtuális világban sikerült megvalósítani. Mindig mondják, hogy milyen rohamtempóban fejlődik a technológia, aztán mégis túlbecsülik a futurisztikus hülyeségekkel, amiket vizionálnak.
- Koli? Ja, nem, bandáztam. Ha kint maradok, már simán egy yakuza főnök kurvája lehetnék Rolling Eyes - mondtam a vállamat vonogatva. Persze halvány lila gőzöm sincs, hová romlottam volna, az is lehet, hogy egy vegyesboltban lennék eladó és kedvesen mosolyognék mindenkire. Höhöhö, persze.
- Hú, én a fagyos szintekre nem megyek, ha nem muszáj, gyűlölöm a hideget >.> - meg azokat is, akik oda próbálnak rángatni. Még egy uncsi porfészek, mint ez a falu is kellemesebb hely bármelyik fagyott szintnél. Na de persze az igazi a pörgős nagyváros, éjszakai élet, bulik, balhék, ez nagyon hiányzik nekem :/
- Hát, ha lesz hozzá kedvem, végül is beugorhatok egy-két harcra. Főleg, ha te leszel a főnök megint, azt nem hagyom ki :3 - vigyorodtam el. Szeretem, amikor jó képességű emberekkel működhetek együtt, de hát nyilván, mert hát ki akar bénákkal nyomulni? Nincs az az idióta, aki a lúzereket választja szándékosan.
- Heeh? Akkor oké, ha tényleg így érzed, akkor nem fogom kitekerni miatta a nyakad - válaszoltam kicsit elgondolkodva. Elveszített olyanokat, akik közel álltak hozzá, mi? Sejtem, miről lehet szó. Mondjuk nekem ilyen még nem volt, a legdurvább az Mii-chan, de rajta is inkább csak felkúrtam magam, mert hülye volt. A kérdésre aztán ránéztem a srácra, kicsit ráncoltam is a homlokom.
- Figyu, ha le akarsz itatni, az egy dolog, de akkor hogy fogunk gitározni? Inkább kapd elő a szersz... vagyis na, a hangszered, aztán csapjunk a közepébe :3 - ajánlottam, miután sikeresen elszóltam magam. Lehet egy picit elpirultam, de olyan nagyon nem zavartattam magam miatta. Vágod, őszinteség Rolling Eyes
Rikomono
Rikomono
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 442
Join date : 2016. Jun. 24.
Age : 19
Tartózkodási hely : Kopj le!

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Solvik - Page 4 Vo36oi11216/10100Solvik - Page 4 2yjvlht  (11216/10100)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Solvik

Témanyitás by Ozirisz on Szer. Jan. 31 2018, 01:11

- Azért az inventoryban is tud őskáosz lenni – válaszoltam Rikónak – Bár ez attól függ, hogy ki mennyi mindent pakol be az inventoryba, hányszáz vacak közül kell előkeresni azt az egyet, ami éppenséggel nagyon gyorsan kellene... - tettem hozzá. Bár valamilyen szinten a rendszer elvégzi a csoportosítást, annak ellenére azokat a cuccokat amik pl. egy kazamatában vagy bosson kellhetnek, nekünk kell a lista elejére cibálni, hogy legalább kéznél legyenek. Az olyan esetekről nem is beszélve amikor az ember kereskedelmi mennyiségű alkohol elfogyasztása után próbálja a lista elején levő teleportkristályt előhalászni... Rolling Eyes
Majd Riko a bandázós múltjáról és egy általa felvázolt alternatív jövőről esett pár szó, amin csak pislogtam párat.- Csak így, lazán? - kérdeztem vissza amint szóhoz jutottam a meglepettségtől. Nem is tudom, min döbbentem meg, azon, amit mondott, vagy inkább azon, hogy milyen nyugodtan mondta. - Sosem tudhatod, mi lett volna. Ez egy olyan dolog, amin kár agyalni, hidd el... - avagy az örök "mi lett volna, ha" típusú dolgok. Ami megtörtént, az megtörtént, jelen esetben az, hogy beléptünk a SAO-ba. Mivel nem tudunk visszamenni az időben, ezért változtatni sem fogunk tudni rajta, főleg nem idebentről. Eszembe jutott egy nyomasztó álom a múltból, ami mögött a rendszert sejtem. Amíg álmodtam, minden oly valóságosnak tűnt, egy múltbeli pillanatról indult, és megadta a lehetőséget, hogy cselekedjek. De megannyi variáció és próba ellenére mindig megtörtént álmomban az, amit próbáltam megakadályozni, és indult az elejéről minden. Mint egy soha véget nem érő lidércnyomás. Talán már ekkor is próbálta a rendszer a fejembe verni, hogy ami megtörtént, az ellen nem tehetünk semmit, és el kell fogadnunk. Csak akkor még ezt nem láttam be...
Majd a fagyos szintekről esett pár szó. - Nekem a hideggel nincs különösebb bajom, az ellen lehet védekezni hagyományos és poharas kabáttal egyaránt – válaszoltam a lánynak mosolyogva – A dögmeleg viszont már nem az igazi, belőlem elég sokat kivesz a forró sivatag a tűző napon. Bár, vízparton mondjuk egész kellemes, főleg ha van kellő mennyiségű "védőital" – tettem hozzá, majd egy kicsit később folytattam – A harmincas szintig pedig fagyos szintek lesznek, és jelenleg ott tudok pár helyet, ahol aránylag hatékonyan lehet farmolni. Neked vannak kevésbé fagyott farmhelyeid? - tettem fel egy kérdést, ha már amúgy is a témába vág.
Aztán a bossokra terelődött a téma, és örültem neki, hogy sikerült meggyőznöm Rikót, hogy igenis, ott a helye a bossokon. Jól harcol, gyors és ügyes, szóval egyértelmű, hogy szükségünk van rá. Legutóbb is jelentős mértékben hozzájárult ő is a szintvezér legyőzéséhez. Rendesen odatette magát, ahogy az várható volt tőle. - Helyes-helyes! Számítok rád a bossharcokon, főleg ha belelendülsz, akkor aztán szerencsétlen bossnak levegőt venni sincs ideje :3 – válaszoltam a lánynak.
Aztán kicsit komolyabb téma felé terelődött a beszélgetés. Rikó először azt hitte, hogy csak sablonduma, hogy aggódom, de úgy tűnik, sikerült meggyőznöm, hogy erről szó sincs. Jobban belegondolva, akik évek óta már a játékban vannak, szinte kivétel nélkül hasonló cipőben járnak. Nehéz lenne akár csak egy ismerősömről teljes bizonysággal kijelenteni, hogy na, ő nem vesztett el senkit. Az évek telnek, mi pedig egyre csak fogyunk... De lényeg az, hogy megértette a lényeget, és nem fogja kitekerni a nyakam, tehát az már fél siker :3
Azonban a következő itóka előtt enyhén szólva meglepődtem. Riko elszólását egy-két másodperc néma csend követte, avagy amíg a tudatom feldolgozta az elszólást, és megpróbálta eldönteni, hogy tényleg azt hallotta-e amit, vagy csak reflexből félrehallottam. Avagy amikor már tudatalatt előrébb tart az ember, mint ahogy a valóságban történnek az események. Majd minden bátorságomat összeszedtem, és magamhoz húztam Rikót, és megcsókoltam. Mondjuk most két dolog történhet: vagy a hirtelen letámadás miatt repülök a szoba faláig, vagy nyert ügyem van. Valószínűbb az utóbbi, hisz a jeleket még félre lehet értelmezni, az elkottyantott félmondatot már nehéz. Kivéve ha  én hallottam félre, vagy kombináltam túl a dolgot, de ebben az esetben újfent hálát adok az égnek, hogy idebenn nincs fájdalomérzet...

_________________
Solvik - Page 4 Advent
Ozirisz
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1493
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 31
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
Solvik - Page 4 Vo36oi9303/9700Solvik - Page 4 2yjvlht  (9303/9700)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: Solvik

Témanyitás by Rikomono on Szer. Május 30 2018, 18:33

Néztem a srác arcát, és elröhögtem magam, ahogy kikerekedett a szeme. Ő tuti jó kisfiú volt, el se tudja képzelni, mi megy a szűk sikátorokban, meg az onnan nyíló bűnbarlangokban, amik igazából nem sokkal többek egy illegális mahjong teremnél mondjuk példának okáért. Jó, őszintén szólva ebbe még én se folytam bele nagyon, egyszer voltam pincérlány egy ilyen helyen, úgy két órán keresztül, mert pofán mertem baszni az egyik csávót, amiért megfogdosta a fenekem a dagadt ujjaival. Szóval engem is pofán basztak és kidobtak, még olcsón megúsztam azzal a monoklival a szemem alatt.
- Mi van, kicsi huszár, romba dőlt a jókislány képed rólam? :3 - vigyorogtam a képébe - Egy olyan helyen vagy te szopatsz, vagy téged szopatnak, főleg ha csajszi vagy - tettem hozzá mintegy mellékesen - Én nem agyalok semmin, kárpit diem, vagy hogy mondják - vonogattam tovább a vállam. Én aztán tényleg nem az a típus voltam, aki különösebben sajnáltatná magát, hogy hol ment félre az élete, és mit érhetett volna el, meg ilyesmik, inkább megnézem, hová cseppentem, és kihasználom a körülményeket. Asszem ezt hívják talpraesettségnek, vagy mi.
- Neked ez tapasztalat? Agyalgatsz rajta? - kérdeztem végül vissza, mert érdekelt, miféle figura, meg hogyan gondolkodik. Nekem úgy tűnt, hogy szereti élvezni az életet, de azért kicsit titokzatos is volt, mondhatni pont olyan, amilyennek lennie kell egy jó pasinak. Ezért is akartam kicsit belemászni a dolgaiba.
- Ha arra gondolsz, nincs semmi titkos helyem, oda megyek, ahová mindenki, aki nem akar megfagyni, de azért valamennyire még fejlődni is akar Rolling Eyes - mondtam, majd megcseréltem a lábam, most a másikat tettem keresztbe - Annyira nem kell hajszolnom az expet, hogy gond lenne egy picit visszavenni a hatékonyságból - utaltam rá, hogy már épp elég magas szintű vagyok. Idő kérdése, és elérem a szinthatárt, addig meg legalább nem megyek olyan helyre, ahová nem akarok. A bossharcok is valahol idetartoznak, ott azért nagyban függ a dolog attól, hogy ki irányítja a cuccot. Alapból is öntörvényű vagyok, meg nekem nem is nagyon kell megmondani, mi a faszt csináljak, ha meglátok egy szörnyet, de az kiveri a biztosítékot, ha valaki hülyeségeket csinál a szemem láttára. Viszont eszem ágában se volt kezembe venni a gyeplőt és parancsokat osztogatni, az megint csak nem az én stílusom.
Kettesben kicsit más a helyzet, de az alap ott is az, hogy a pasi legyen a kezdeményező. Nem azért, mert ez a szokás, meg ez a sok hülyeség, hanem mert én azt szeretem látni, hogy van-e elég vér a pucájában egy srácnak. Ha nincs, akkor felejtsen el. Azonban Ozzynak így első ránézésre volt, hiszen a fura nyelvbotlásom után végül magához vont és lesmárolt. Mondjuk látszott rajta, hogy kicsit össze kell szednie a bátorságát, szóval tuti nem egy Casanova, aki notórius bugyikereskedő, de ami kellett, az megvolt neki. Nagyjából. Vártam, hogy hozzám nyúl, de csak egy sima csókot adott, én meg viszonoztam forrón, és szenvedélyesen, miközben megtámasztottam az ujjaimat a mellkasán. Ettől függetlenül ez most kurva jól esett :3 Vágyakozva sóhajtottam fel, mikor elváltak az ajkaink, aztán közelebb hajoltam, és a fülébe súgtam.
- Figyu, ha legközelebb smárolunk, a minimum az, hogy megfogdosod a combomat. Egy sima csóktól nem leszek nedves :3 - finoman beleharaptam a fülcimpájába, aztán viszont gyengéden ellöktem magamtól - Viszont most gitározni akarok, szóval szedd elő végre, ha jót akarsz magadnak Rolling Eyes - vigyorogtam rá kajánul - Mondjuk ha akarod, játszhatunk valami... pajkosat ;P - vetettem fel, bár őszintén szólva fogalmam sincs, hogyan lehetne egy gitárt erre felhasználni úgy, hogy közben tanuljak is Rolling Eyes
Rikomono
Rikomono
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 442
Join date : 2016. Jun. 24.
Age : 19
Tartózkodási hely : Kopj le!

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Solvik - Page 4 Vo36oi11216/10100Solvik - Page 4 2yjvlht  (11216/10100)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Solvik

Témanyitás by Ozirisz on Hétf. Jún. 04 2018, 14:53

Ami a meglepettségemet illeti, meglehetősen mulattatta Rikot, legalábbis ahogy elnevette magát. - Nem, csak váratlanul ért – válaszoltam a lánynak – De az biztos, hogy nem lehet egyszerű az élet arrafele – tettem hozzá. Tényleg váratlanul ért ez a dolog, de az azért tiszteletre méltó, hogy míg egyesek beleroskadnának az ilyen életbe, Riko elég erős volt, hogy továbblépjen. Irigylem őt egy kicsit, mert én még időnként mindig a régmúlt dolgain kattogok, amiken úgysem tudok változtatni.
- Az igazat megvallva igen. Voltak nehéz időszakok az ittlétem alatt, amiket nem kívánok másnak. De ez már egy másik történet – válaszoltam a lánynak. Nem a legalkalmasabb pillanat ezeket a régi dolgokat a lányra zúdítani. Meg különben is, ha az első randin az ember a megboldogult exeiről mesél, az már eleve nem jelent jót. Most előre kell tekintenem, a jövőbe, és nem a múlton rágódni. Egyelőre ismerkedjünk össze, aztán a többi majd alakul a dolog tovább, a maga útján.
Mint kiderült, Rikonak nincs úgymond titkos helye. De mint kiderült, a szinttel nincsenek különösebb gondjai, legalábbis erre következtettem abból, hogy nem gond neki, ha a hatékonyságból picit visszavesz. - Akkor ha jól sejtem, legalább 40-es szintű vagy. Afelett teljesen mindegy, hol ritkítja az ember a mobállományt, elég sokáig tart egy szintrevaló expet összefarmolni. - jegyeztem meg – Mondjuk én abból a szempontból vagyok inkább a fagyos szinteken, mert nagyobb a nyugalom, volt hogy szinte egymagam voltam pihiszünet idején a helyi vendéglátóipari alegységben, leszámítva az NPC-ket. Nem egy utolsó szempont, hogy nincs nyolc kilóméter sor a pultnál. Meg ugye ha az ember a bosstermet keresi, egyelőre kénytelen a hidegben kóvályogni, de a lángoló kard sokat segít némely mobok ellen is, de az sem egy utolsó szempont hogy nem fagy oda az ember keze a fegyveréhez – avagy az örök tél birodalma ideális a tűz alapú fegyverem maximális kiaknázásához. Ami a hatékonyságot illeti, az sem mindegy, hogy pontosan hol vadul az ember. A kazamatákban levő mobok általában erősebbek, mint amik a mezőkön futkoznak, tehát egy tizenpáradik bosskaziban respawnoló mobok akár jóval több expet is jelenthetnek, mint a havas pusztán szembejövő társaik, figyelembe véve azt is, hogy a kazamatában azért nagyobb a mobok sűrűsége is. - Mindenesetre ha van kedved, valamikor mehetnénk együtt is mobolni, persze nem a hidegbe, hanem ahova szeretnél :3 – mondtam a lánynak mosolyogva. Avagy ketten kétszer olyan hatékonyak tudunk lenni, mint külön-külön, és nem kényszerül rá az ember a lassításra, vagy rosszabb esetben a kényszerpihenőkre, amíg a képességei, főleg a gyógyító képessége visszatölt. Ami közben még megfordult a fejemben, hogy annak ellenére, hogy jól kijövünk egymással, valahol mégis ellentétei is vagyunk egymásnak. Ő a tűz, én a jég. Az ellentétek viszont ezek szerint tényleg vonzzák egymást.
Szerencsére nyert ügyem volt Rikónál a csókkal, hiszen a lány nem vette rossz néven a közeledésem. Sőt, viszonozta a csókot, azonben amikor a fülembe súgott egysmást, az ismét meglepett. Igazi belevaló csajszi, sőt kicsit túl könnyűvérű fajta is. De jelen helyzetben egyáltalán nem is bántam, sőt... lehet pont erre lenne a leginkább szükségem. Mindenesetre az első csóknál azért nem akartam letámadni a lányt, amíg nem tudtam biztosat. Legközelebb ez a dolog már nem fenyeget, merészebb leszek, és kész. Ha ő ezt szeretné, én nem leszek semmi rossznak az elrontója.
- Okés – válaszoltam a lánynak mosolyogva – Aztán a többit majd utána bepótoljuk :3 – majd elővettem a gitárom – Na és mit szeretnél megtanulni eljátszani? - kérdeztem meg a lányt. Avagy nem árt, ha van valami elképzelés. Aztán ha majd megunjuk a zenélést, valószínűleg úgyis egy kellemesebb tevékenységgel fogjuk elütni az időt :3

_________________
Solvik - Page 4 Advent
Ozirisz
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1493
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 31
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
Solvik - Page 4 Vo36oi9303/9700Solvik - Page 4 2yjvlht  (9303/9700)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: Solvik

Témanyitás by Rikomono on Pént. Júl. 13 2018, 15:26

Nyilván már eddig is lerítt róla, hogy gőze sincs arról, mi megy a "sötét sikátorokban", de asszem jobb is így, mert az már lejött, hogy nem neki való. Ő egy ilyen jófiú, aki nem megy bele semmi extrémbe, nem keresi a veszélyt, se azt, hogy hol lehetne csalni. Becsületes srácnak tűnt, na! Az izgalmakat nem tőle fogom megkapni, de mivel jó fej, és nem is egy kretén, így simán elleszek vele, ha épp kedvem tartja.
- Pedig simán egyszerűbb tud lenni, mint játszani a mintapolgárt Rolling Eyes Például nem hazudik mindenki a képedbe - közöltem picit talán ridegen is. Hiába no, az álszentséget nem bírtam, nagyon nem. Sok más mindennel egyetemben. Tudom magamról, hogy kurva nehéz ember vagyok, nyilván nem véletlen, hogy nincsenek barátaim, maximum haverok, akikkel szívesen lógok, amíg épp el tudjuk viselni egymás társaságát. A hétköznapi élet nem nekem való, ahol bájologni kell, meg vágni a jó képet mindenhez, vigyázni, nehogy összetörd a másikat. Faszom se akar ilyen tojásokon lépkedni, ha nem tetszik, hogy beletaposok az önbecsülésedbe, akkor húzz a francba, ilyen egyszerű. Azokban a körökben, ahol én mozgok, nincsenek sértődések, maximum kapsz egy ütést a képedbe a boxerrel, aztán széttörik a lábadat egy viperával. Színtiszta őszinteség. Én is tök szívesen beverném egy csomó fazon képét Neutral
- Ha másik sztori, hát másik sztori - vontam vállat - Nem mondom, hogy bármikor meghallgatlak, mer' előbb csaplak tarkón, minthogy telesírhatnád a párnát. Csak az érdekel, hogy vezeted le - mondtam meg, elvégre nem arra voltam kíváncsi, hogy konkrétan milyen hülyeségeken ment keresztül, mert az nem mond semmit. Az viszont igen, hogy hogyan kezeli ezeket, bár abból, amit eddig hallottam, nem egy olyan csávó rajzolódott ki, aki acélidegekkel megy tovább, ha felgáncsolják. Ami amúgy tök fura, mert nem néztem volna ki belőle, hogy padlóra lehet küldeni.
- Ja, az már megvan. Itt egy jobb felszerelés simán többet ad, mint egy vacak szintlépés, azt jobban megéri hajtani - erősítettem meg a sejtését, miközben ő kicsit elkalandozott. Eléggé központi szerepe van nála a piának, úgy látom, folyton ilyen hasonlatokat tol, meg ahogy kínálgatja... - Víz alatti vadászaton voltál már? Eléggé high level, és csak csapatban lehet tolni, de kurva jó :3 - reagáltam a felajánlására. Egyszer voltam egy ilyenen, és tök frissítő volt az élmény, csak a csapattársak túl hülyék voltak. Az egyik ott is maradt, de ha okosan csináljuk, kettesben simán lehozható egy ilyen kaland.
- Hú, ezen nem is gondolkodtam - pislogtam kicsit - Eléggé be vagyok rozsdásodva, szóval valami egyszerű fasza lenne, de ne is olyan legyen, amit minden kezdő tud, mint az Enter Sandman meg ezek - próbáltam valami okosat mondani, de ha ebből ki tud valamit hámozni a srác, akkor respect. Ha valaki így fogalmazná meg nekem, hogy mit akar, azt minimum hátba rúgnám, főleg ha olyan bután nézne, mint én most.
Rikomono
Rikomono
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 442
Join date : 2016. Jun. 24.
Age : 19
Tartózkodási hely : Kopj le!

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Solvik - Page 4 Vo36oi11216/10100Solvik - Page 4 2yjvlht  (11216/10100)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Solvik

Témanyitás by Ozirisz on Szer. Aug. 29 2018, 23:02

- Lehetséges, de nem feltétlen – válaszoltam a lánynak – A mintapolgártól én is iszonyat messze vagyok – nevettem el magam, majd egy pár másodperc múlva már komolyabban folytattam – Attól én is falra tudnék mászni amikor össze-vissza hazudoznak a népek... - tettem hozzá. Pedig rengetegen nem őszinték sajnos, vagy legalábbis nem teljes mértékben. Főleg odakinn tapasztaltam meg ezeket a dolgokat, de itt Aincradban is akadnak szép számban akik kétszer álltak sorba amikor az őszinteséget osztották, és másodjára elvették azt is amit először kapott...
Majd említés szintjén a nehéz időszakokról esett szó, persze tényleg csak egy említés erejéig. Azonban szerencsére Riko nem firtatta a dolgot. Bár nem azért, mert nem akart tolakodó lenni, hanem csupán egyszerűen nem érdekelte. Nem hibáztatom érte, hisz mindenkinek megvan a saját maga gondja-baja, és különben is, nem azért vagyunk most itt, hogy a régmúlt eseményein keseregjünk. Majd a lány kérdésére válaszoltam – Hát, magam sem tudom... Részben a céhtársak, részben az idő múlása, részben a gondolatok elterelése és az alkohol, talán ezek így mind együtt.. - és még azt sem tudom egész pontosan, hogy mikor lábaltam ki nagyjából egy-egy nehéz időszakból, nem egybites átmenet van a kettő között, hanem egy hosszú folyamat eredménye...
Majd a szintlépésekre kanyarodott a beszélgetés, és mint kiderült, Riko is már 40es szint feletti. - hát igen, az a szintenkénti öt pont az nem egetrengető amikor egy jobb felszerelésen van vagy húsz-harminc statpont legalább – értettem egyet a lánnyal.
- Még nem voltam, de érdekesen hangzik – válaszoltam Rikónak a víz alatti vadászat felvetését – Ha jól sejtem, akkor a 4. szinten van efféle lehetőség – elvégre az tűnik logikusnak, főleg hogy az egész szint jóformán vízből áll, leszámítva a kisebb-nagyobb szigeteket. Amit viszont nem értek, hogyha az egész szint óceánból áll, miért nem ázott be a harmadik szint? Egy sima panellakás is megirigyelné ezt a jól szigetelő padlót/plafont... - Jó móka, valamikor megejthetnénk :3 – tettem hozzá mosolyogva.
Kicsit később már pont nekikészültünk volna zenélni, csak egyelőre ki kell agyalni, hogy na akkor mit is játsszunk, főleg hogy Riko sem gondolkodott ezen. Na igen, ebből is látszik, hogy a gitártanulás az csupán a másodlagos oka, hogy felkeresett, és a fő oka pedig egy kiadós testmozgás, amit minden bizonnyal megejtünk egy kis zenélés után :3
- Valami egyszerűt, de mégse amit mindenki tud? - tűnődtem el hangosan, közben pörögtek a fejemben a dalok, és rögtön nagyrészét vetettem is el, hogy na ez tényleg közismert, na ez szintén könnyű, de ennek az akkordjait nem tudom... meg persze jópár volt, ami már nehezebb szint, amit még én sem tudok eljátszani, azt meg nehézkes lenne megtanítani... majd végül beugrott egy dal, ami kb végig az orrom előtt volt – Nothing Else Matters-hez mit szólsz? - mondjuk elég felkapott dal, de azért mégsem az a full kezdő szint, szóval talán-talán Rikonak is megfelel. Ezesetben már el is kezdtem a zenélést egy pár ütem erejéig, hogyha esetleg nem ugrana be neki elsőre, bár ezt kétlem. Amennyiben mégsem, akkor kénytelen leszek tovább brainstormolni...

_________________
Solvik - Page 4 Advent
Ozirisz
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1493
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 31
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
Solvik - Page 4 Vo36oi9303/9700Solvik - Page 4 2yjvlht  (9303/9700)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: Solvik

Témanyitás by Rikomono on Hétf. Szept. 10 2018, 19:42

Kicsit szkeptikusan fogadtam az állítását. Nem rí le róla, hogy olyan nagyon különc lenne, sőt. Rólam szerintem maximum öt perc után kiderül, hogy egy hibbant liba vagyok, de erről a srácról eddig semmi ilyesmi gubanc nem jött le. Jó, nyilván nem egy jólfésült, pedáns csávó élre vasalt inggel, de ha ő ezt tartja mintapolgárnak, akkor mást értünk alatta mi ketten. De legalább nem csípi, ha hazudnak neki, szóval remélhetőleg ettől megkímél. Még egy jó pont, hogy talán el tudom viselni Oziriszt rendszeresen is.
- Heeh? Idő meg alkohol? Nem olyan pasinak tűnsz, aki minden nap a sárga földi issza magát bánatában Rolling Eyes - jegyeztem meg. Egy kisebb meglepetés, ebből a szempontból gyengébb, mint gondoltam. Mondjuk kit érdekel, legalább lesz ivócimborám, ha akarom :3 De ja, nem jött rosszul, hogy kicsit megismerem, kiderül, hogy van neki is egy-két defektje. Én nekem csak az van, de ez nyilván lejött neki. És így legalább kicsit tudok kötődni hozzá, úgy meg a szex is jobb, ha az arc és a farok mögött van egy izé... a lélek hülye szó ide, legyen inkább személyiség. Ez is hülye szó, nem vagyok én filozófus Rolling Eyes
- Ja, negyedik szint. Tengerpart, sunshine, bikinis csajok Wink - kacsintottam rá - Nem viselhetsz páncélt, kevésbé hatékony a fegyvered is, kurva macerás, de jó poén, tényleg - tettem hozzá, hogy sejtsen valamit, mire számítson. Merthogy benne volt a buliban - Ja, és nagyon jól kell tudni úszni - mondtam még, de ez szerintem triviális... Érted, a víz alatt harcolunk, nem árt, ha jól érzed magad odalenn.
Amúgy Ozzy elég sokat agyalt a kérésemen, már majdnem oda jutottam, hogy azt mondom, tanítson amit akar, de erre kibökött egy halandzsát, amire meg én pislogtam egy sort.
- Az melyik? - kérdeztem is a kis hatásszünet után, mert tényleg fogalmam se volt róla, de aztán ahogy meghallottam az első pár akkordot, felismertem - Ja, hogy ez! - nyilvánítottam ki, hogy nem vagyok full retardált, ha zenéről van szó, és kicsit közelebb hajoltam, hogy lássam, mit csinál a kezével - Ez tök könnyű - állapítottam meg, bár akkor még tényleg csak pár hangot hallottam. Vágod, egy kézzel nyomta. Aztán jött a második rész, és felszaladt egy kicsit a szemöldököm - Oké, mégse annyira - motyogtam az orrom alatt. Volt pár mozdulat, amit tudtam követni, de olyan is volt, amit már nem. Na csajszi, itt a kihívás!
- Jó lesz, vessük bele magunkat! - bólintottam rá a javaslatra, és nyújtottam a kezem a gitárért. Huh, vajon itt is szétbassza az ujjaimat a húr?
Rikomono
Rikomono
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 442
Join date : 2016. Jun. 24.
Age : 19
Tartózkodási hely : Kopj le!

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Solvik - Page 4 Vo36oi11216/10100Solvik - Page 4 2yjvlht  (11216/10100)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Solvik

Témanyitás by Ozirisz on Vas. Szept. 16 2018, 21:08

Riko kicsit meglepettnek tűnt, amikor a nehéz időszakok átvészeléséről, túléléséről beszéltem. - Pedig volt olyan korszakom, hogy szinte csak kocsmában vagy úton két kocsma között voltam csak megtalálható – na meg persze amikor kotta részegen hirtelen jött ötlettől vezérelve farmolni mentem... vagyis tántorogtam, és keresztülbotladoztam a vaddisznókon és lerókáztam a vérnyulakat meg hasonlók, avagy a detoxikáló Aincradi változata, mert aránylag hamar kitisztultam, de valahogy a fáradtságtól vezérelve mégis a kocsmában kötöttem ki. - Meg amikor a rémálmoktól nem tudtam aludni, akkor is az üveg után nyúltam, az itóka azért megtette a hatását a nyugodt alvásért – tettem hozzá.
Majd a szintekről, fejlődésről esett szó, és végül a víz alatti vadászathoz jutottunk. Jól sejtettem, a negyedik szinten mennek az efféle mókák. - Bikinis csajok? Jól hangzik :3 – mondtam a lánynak vigyorogva – Hát igen, teljes harci felszerelésben maximum lefelé lehet úszni, gondolom gyűrűkön kívül semmi más felszerelést nem hordhatunk – tűnődtem el, majd folytattam – Na igen, a lángoló kard effektjét víz alatt nyugodtan elfelejthetem – nevettem fel ahogy elképzeltem a jelenetet. Talán még a mobok is fognák a hasukat a röhögéstől a víz alatt, ahogyan már a parton egy hangeffekt kíséretében kialszik a nodachi amint vizet kap. Hát na, nem éppen merülőforralónak lett tervezve. - Úszás terén még van hová fejlődnöm, az biztos, de szerintem nem lesz gond – elvégre nagyjából tudok úszni, de azért harcolni még nem próbáltam meg úszás közben.
Majd némi gondolkozás az ideális számon, amit el fogunk játszani gitáron. Névről nem ugrott be a lánynak a dal, azonban ahogy elkezdtem játszani, egyből felismerte. Ebben mondjuk biztos voltam, mert igaz, nem mai szám, de rádióban elég sokat játszották egy időben. Amikor Riko megjegyezte, hogy ez könnyű, egy sunyi vigyor ült ki a képemre. ~csak gondolod, hogy könnyű :3 ~ És pár akkorddal később be is igazolódott, amikor újra megszólalt a lány. De végül rábólintott a lány, úgyhogy valamit azért csak tudok, még ha kicsit meg is kellett erőltetnem az agytekervényeimet.
- Kiváncsi vagyok, mit tudsz :3 – mondtam a lánynak, sejtelmesen rámosolyogva amikor átadtam neki a gitárt. Figyeltem, mihez kezd, mennyire megy neki. Valószínűleg az elejével nem lesz gond, csak a lefogásokkal. Nekem is időbe telt, amíg ráéreztem, hogy hol is kell lefogni a húrt. Szóval ha Riko elakadt, bal kezemmel gyengéden megfogtam az ő bal kezét és a megfelelő helyre igazítottam, szóban is magyarázva, hogy mit hogyan.

_________________
Solvik - Page 4 Advent
Ozirisz
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1493
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 31
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 48
Exp:
Solvik - Page 4 Vo36oi9303/9700Solvik - Page 4 2yjvlht  (9303/9700)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: Solvik

Témanyitás by Hinari on Hétf. Márc. 25 2019, 21:21


Szophie és a karperec


Futottam. Fél szemmel a térképet néztem, a helyzetét és ha kellett, képességet is aktiváltam hozzá, hogy minél gyorsabban beérjem. El akartam érni, átölelni hátulról, mielőtt bármit is csinálna.
Mielőtt… hülyeséget csinálna.
Átugrottam egy alacsony kerítést, pár bokrot, elszaladtam egy csapat beöltözött kisgyerek mellett, akiknek a menetszelem elfújta a cukorral teli zsákjukat, de nem érdekelt. Utánam kiáltottak, de nem érdekelt. Egyetlen, egyetlen valaki volt csak, akinek alakját kutattam-kerestem és féltem, rettentően féltem, hogy továbbteleportál, hogy elszalad, hogy eltűnik újra. Futottam. Aztán egyszerrecsak megláttam.
- Szophie! - kiáltottam utána és már ott is voltam, a lendülettől kis híján fellökve őt öleltem, megkönnyebbülten, hogy nem késtem el.



A nevemen szólítottak, s én megtorpantam. Nem számítottam rá, hogy bárki is utánam jön. Végigfuttattam tekintetem a mezőn, s pillantásom a késő őszi vérvörösre gyúlt naplementén nyugodott meg. Nem tudtam, mit kellene éreznem, mit mondhatnák, milyen magyarázatot is adhatnék. Feldúlt voltam, és ezt az arcomon elterülő erőteljes pír is jelezte. Szemeim csillogtak a visszafojtott könnyektől. Fogaimat összeszorítottam, kezeimet ökölbe. Megfordultam, és barátnőmre meredtem. Hogy vajon igazán itt volt-e, vagy sem, én magam sem tudtam, és talán nem is számított. A tudat elég volt, hogy nem hagy magamra. Ő sosem. Az a másik árnykép viszont többé már nem létezhet, csupán a fejemben.
- Utánam jöttél. - mosolyogtam rá lágyan, kissé bizonytalanul, mégis melegséggel. Sokat jelentett nekem a lány. Most már egyedül ő jelentett ennyit, a múltam utolsó darabkájaként tartva magát.
- Hülyén viselkedtem, igaz? - kezdtem el magyarázni akármit, bármit. Talán én magam sem tudtam, mi alól is akarom felmenteni magamat. - Bocsánat, nem kellett volna.. produkciót rendeznem. - lesütöttem szemeimet. Legszívesebben megtöröltem volna őket. Valamiért szúrtak. Bizonyára belement egy kis por...



Jó volt hozzáérni újra. Eddig csak a kétségbeesés hajtott, őutána, ki a rétre, átgázolva a már letaposott fűcsomókon, hogy elérjem, hogy megtaláljam. Most viszont... hogy itt volt, hogy már segíthettem neki... hirtelen eszembe jutott, hol is vagyunk. A védett övezeten kívül. Gyomrom egy pillanat alatt összeszorult és megremegve néztem körbe, de nem jelzett az Észlelésem, biztonságban voltunk. Egyelőre.
- Hát persze - mosolyogtam vissza rá őszintén, majd lassan, melegen megráztam a fejem - Egyáltalán nem. Én... - vettem egy nagy levegőt - Nem tudtam róla - haraptam be ajkaim és akkor ott fel se merült bennem, hogyhát honnan is tudhattam volna: csak az járt a fejemben, hogy ő fontos nekem, és mint barátnője... tudnom kellett volna. Fel kellett volna keresnem őt. Ott kellett volna lennem vele. A gyűrűje helyét bámultam.
- Nem a te hibád - néztem a szemeibe - Ez csak... így alakult. Örülök, hogy nem történt semmi... rosszabb - mondtam neki, a fejemben azonban ez a mondat egy kicsit másképp hangzott, de nem akartam felhozni neki. Hogy féltem tőle, hogy hülyeséget csinál. Rámosolyogtam és ujjammal letöröltem szeméből a kicsordulni készülő könnycseppet. Ha nem is szavakkal, de mutatni akartam, hogy én itt vagyok neki. Ahogy ő sem soha többé, én sem hagyom őt magára.



Az èrintèse megnyugtatòan hatott ràm. Èszre sem vettem, hogy könnyezek. Megfogtam a kezèt ès megszorìtottam. Szüksègem volt egy tàmaszra. Rà. Odaràntottam magamhoz, ès a fejemet a mellkasàba fùrtam. Mèlyeket lèlegeztem. Èn sem tudtam.. semmit sem tudtam ròla. Hosszù ideje közöm sincs hozzà. Mègis annyira nagyon fàj.. Nem mondtam ki a lelkem szavait, csak hangosan vettem a levegőt. A pàra ködkènt tàvozott szètnyìlt ajkaimbòl. Összetörtem, ès mègsem. Sìrtam, de nem elèggè. Hiànyzott, de a hiàny màr nem volt ùjdonsàg. Nem tudtam elszàmolni az èrzèseimmel. Nem voltam kèpes tisztàzni, mi is fàj a legjobban. Nem volt vilàgos mèg szàmomra sem, mi a teendő ilyenkor.


Óvón fontam körül a karjaimmal, ahogyan közel húzódott hozzám. Érezhette a szívdobogásomat, ahogyan én hallottam egyre szaporább lélegzetvételét. Zihált. Végigsimítottam a hátán. Először gyengéden, majd ahogy éreztem én is, hogy mennyire friss még neki, hogy mennyire vérzik még... szorosan öleltem magamhoz és hagytam, hagytam időt neki. Éjfekete haján át néztem a tájat, figyelve-fülelve és próbáltam minden erőmmel, minden érzékemmel őreá koncentrálni, és nem a körülöttünk sötétedő tájra. Aznap is sötét volt. Egy ütemet kihagyott a szívem, ahogyan a gondolat az eszembe véste magát. Behunytam szemeim.
- Tudok egy csöndes helyet. Nagyon finom teát készítenek, és a kedvemért talán kinyitnak ilyenkor is - szólaltam meg halkan, dobogó szívvel. Nem akartam itt maradni.



Lassam bòlintottam. Igen, egy tea talàn segìtene. - Menjünk. - suttogtam, ès gondolataimat eltereltem, hogy csak a gőzölgő ital jàrjon a fejemben. Egy forrò tea minden bajra gyògyìr. Egy gőzölgő earl grey bizony segìt a koncentràlàsban. Ès akkor, ott majd èn is jobban meg tudom fogalmazni, mi is bànt. Legalàbb is ebben bìztam. Halkan követtem, akàrhovà is vezetett. Vezèrt èrtetlen nèmàn battyogott mellettünk, nem is figyelve pàrosunkra.


Bólintottam és gyengéden vontam magam után. Elővettem a kristályomat és megvártam, hogy ő is ugyanígy tegyen.
- Teleport Solvik - mondtam ki és egy szempillantás alatt a főtéren találtam magam. Megvártam őket. Elkezdtünk sétálni. A kis falu még Halloween estéjén is néma maradt, az öreg npc-k rég aludni tértek, a gyerekzsivaj messze elkerülte e helyet. Szívembe melegség költözött, ahogyan odaértünk a fogadóhoz: kopogtattam. A középkorú nő bosszúsan nyitott ajtót és már épp elküldött volna minket és a cukorkáinkat melegebb éghajlatra, amikor észrevette, hogy én állok ott. Meghajoltam és köszöntem.
- Fáradjanak beljebb - mondta egy kis szünet után és meggyújtotta a lámpásokat. Az eleddig szürkületbe burkolódzó épületben könnyed fény gyúlt, cipőink kopogtak a mindig frissen lakkozott faparkettán. Bevezettem Szophiet. A hagyományos japán stílusú beltér nyugalmat és békét árasztott, a csöndet szinte tapintani lehetett itt is, akárcsak végig utunk során. Leültünk a földre helyezett párnákra, az alacsony asztal mellé. A fogadósnő egy gyertyát tett elénk, fénye vibrált a száraz levegőben. Nem szóltam. Szophie felé nyújtottam a lapot, amelyen több tíz féle tea neve sorakozott.
Én csak bólintottam a hölgynek, hogy a szokásosat kérem.



Csendesen követtem, csupàn a teleportàlàskor kimondva a megjelölt települès nevèt. Utàna is nèmasàgba burkolòztam, àm közben mindvègig fogtam a kezèt. A vilàgèrt sem engedtem volna el. Nem suhanhat tova nèlkülem, nem hagyhat magamra. Az üzletben az asszony felè küldtem egy fèlszeg, bocsànatkèrő mosolyt, miközben besètàltunk. Levetettem a kabàtomat, ès a kijelölt fogasra akasztottam, sàlammal együtt. Letelepedtem a keleti stìlusù asztalka mellè, ès talàlomra ràböktem az egyik teàra a lapon. Nem is igazàn szàmìtott, melyik lesz az, csak jò forrò legyen. Csak azutàn szòlaltam meg legközelebb, amikor màr a forrò italt kihozta a hölgy. Belebàmultam a csèszèmbe, ès halovànyan elmosolyodtam. - Èdesanyàm.. - kezdtem bizonytalanul bele. Ritkàn hoztam szòba a valaha volt csalàdomat, mint hogy màr nagyon règòta nem voltak az èleten rèszei. Annabell volt talàn az egyetlen èpp Aincradban, akinek mesèltem ròluk egyàltalàn. - Èdesanyàm mindig egy kis teàt hozott, ha valami bàntott. Ùgy gondolta, egy forrò ital mellett egyszerűbb rendezni az èrzelmeinket. - elmosolyodtam. Anyukàm igazi angol volt. Ùgy gondoltam, baràtnőmnek is ismerős lehet ez a fajta hozzààllàs. Egyelőre jòl esett ez a fajta könnyed, meleg tèma. Nem akartam - nem tudtam - azon nyomban a nehezère tèrni. Mèg nem..


Arcomon meleg mosoly terült szét, amikor az anyukájáról kezdett el mesélni. Szinte önkéntelenül, régi emlékektől fásultan bólintottam; igen, ismertem én is ezt. Szophie múltjáról azonban keveset tudtam csak, és amit tudtam se volt éppen tündérmese… örültem neki, hogy legalább ezek megmaradtak neki.
Belekortyoltam én is a teámba, és már éppen mondani akartam volna neki valamit, amikor a minket kiszolgáló npc hölgy újra megjelent, egy hatalmas péklapáttal a kezében.
- Elnézést a zavarásért - hajolt meg udvariasan - De a programom tiltja, hogy Solvikban vörös indikátorosakat hagyjak tartózkodni - mondta, én pedig ebben a pillanatban sápadtam le: el is felejtettem, hogy a hely ilyen szempontból is védett övezet; igazából bele se gondoltam. Még abba se, hogy barátnőm tulajdonképpen maga is vörös.
- Akkor kérünk még két házi süteményt is - reagáltam rá azonnal, lángvörösen a szégyentől, az npc pedig… letette a “fegyverét” és visszament a konyhába - Szerencsére a vendégek kiszolgálása előnyt élvez a programjában - fordultam vissza barátnőmhöz, de éreztem, hogy ennél több magyarázatra lesz szükség most - Sajnálom, én… el is felejtettem, meg azt is, hogy te… - hebegtem. Még a tea is kilöttyent egy kicsit, le is tettem a csészét és lesütöttem szemeimet. Azt akartam, hogy megnyugodjon, hogy biztonságban érezhesse magát, erre én pont… pont ide bírom elhozni őt.
- Sajnálom - ismételtem meg magam zavartan.



Lehet, hogy barátnőm azt hitte, zavarba fog hozni a szituáció. Láttam az arcát, ahogy lesápadt szép lassan, ahogy nem értette, miképpen fogok erre most reagálni. Valami rosszat várt tőlem, és a jelenlegi rossz kedvemben lehetséges, hogy ennek így is kellett volna lennie. Mégis, ahelyett, hogy rosszul éreztem volna magamat, hangos és önfeledt kacagásba kezdtem, most először azóta, hogy megtudtam azt.
- Én is elfelejtettem. - mosolyogtam rá vidáman, jót szórakozva balgaságunkon. Két tenyerembe fogtam a csészét szorongató kezeit, előre dőltem, és barátságosan a szemébe néztem, miközben beszéltem hozzá.
- Sajnálom, hogy miattam ilyesmikre is kellene gondolnod. - először azt akartam mondani, hogy kell, de aztán módosítottam a szót, kicsit hosszabban elnyújtva, mint szükség volna rá. Most rajtam volt a nyugtató szerep.
- Kérünk még tőle egy hadseregnek elegendő rendelést, vagy inkább menjünk el valahova máshová? - mosolyogtam rá barátnőmre, egy röpke időre feledve problémáimat, és csupán a jelenre koncentrálva. Arcomon azért még mindig látszott a nyúzottság, szemeim alatt az egészségtelen karikák, lélektükreim sem úgy csillogtak, mint kellene nekik, és úgy összességében letört voltam, orcáimon mégis megjelentek az aprócska nevetőgödröcskék. Hörpintettem még egy kicsit a teámból, majd vártam a válaszát.



Szophie nevetése talán még az eddiginél is jobban összezavart: tűzpirosan pillantottam oldalra, ahogyan megfogta kezeim; fejemben még mindig az iménti gondolatok jártak. Nem kellett volna idehoznom. Végül aztán csak-csak elengedtem az érzést és szégyenlősen, de bizalommal néztem rá és bólintottam:
- Ahogy… neked jobb - mosolyogtam rá, még mindig zavarban - De ha tudjuk tartani a lépést, egészen finomakat készítenek itt - tettem aztán hozzá egy kicsit felszabadultabban - És van egy különleges teájuk, amihez egészen biztosan nincs kéznél az összes összetevő - súgtam oda neki cinkosan, de persze ettől még rajta állt az egész. Én a magam részéről próbáltam valamiféle játéknak felfogni, bár nem ment könnyen így, ezen előzmények tükrében. Sóhajtottam egy nagyot és magam is belekortyoltam a teába. Tekintetem barátnőmön nyugodott; tűnődőn néztem arcát és vonásait: ez a kis közjáték őt is jobb kedvre derítette talán. Kizökkentette abból, amibe Danee megszólalása után került, és ez mindenképpen jó volt, örültem is neki. Ha úgy döntött, ezt még igyuk meg és menjünk, készséggel álltam fel és fizettem ki az npc-t hátul - ha viszont a játékra szavazott (és őt ismerve elég erős sejtésem volt ennek lehetségességéről), úgy maradtam, egyszer-egyszer ajkaimhoz emelve a csészét. Vártam, hogy folytassa, de siettetni sem akartam. Volt időnk. Az egész éjjel előttünk állt még.



- Maradni szeretnék - jelentettem ki annyira határozottan, amennyire tőlem telt jelenleg.
- Egy NPC-vel még szerintem meg tudunk birkózni - tettem még hozzá, és tekintetemet körbejárattam a meleg, kellemes hangulatú helyiségen. Valami megnyugvásféle költözött a lelkembe most, hogy itt ültem Hinarival. A szemébe néztem, és annak minden nyugalmát magamba szívtam. Itt volt velem, és megmentett. Megint. Utat mutatott a sötétségben, segít átvészelni a legnehezebb időszakokat. Szóval erre való egy igaz barátság.. Tűnődve kortyoltam teámba, és jóleső borzongás futott végig a testemen, ahogy a forró ital végigcsúszott a torkomon.
- Tudod, még én magam sem tudom, hova tegyem az érzéseimet - kezdtem bele aztán mondandómba hirtelen.
Már egy ideje nem tudom, ki ő nekem, és most azt sem, miképpen kellene éreznem.
A vallomás még önmagam előtt is nehéz volt. Hogy is ne lett volna? Alig volt időm gondolkodni rajta, hova tenni a dolgokat. Azt tudtam, hogy fáj, hogy a heves érzelmeim és reakcióim nem épp optimálisak. Ám azon felül? Talán csak egy olyan jó pszichológus tudta volna megmondani, mint Tachibana. A gondolatra egészen elmosolyodtam.
Egy ideje talán nem több, mint csupán egy tűnő álom, egy távoli kép a fejemben a tökéletesről. Mégis, én képtelen vagyok továbblépni. Ragaszkodom mindenhez, amit tőle kaptam, mert nagyon szép érzéseket elevenítenek fel. És igen, dühít, hogy elvették tőlem. Sok mindent meg akarok tudni ezzel kapcsolatosan, és Rinne egy olyan ember, aki válaszokat adhat talán. Mégsem vagyok képes felkeresni. Még nem. El kell hitetnem magammal előtte, hogy bármi is történt, a lány nem gonosz. Nem akarok meggondolatlanságot elkövetni az érzelmeimtől vezérelve. Ez most egy másfajta játék. - A mondataim végén már elkaptam barátnőm kezét, és erősen szorongattam. Tekintetembe valamiféle pánik költözött, és a megerősítést vártam tőle, talán arról, hogy a gondolataim helyesek, hogy a döntéseim jók. Bizonytalan voltam, ami nem volt jellemző rám. Még idő kellett, hogy el tudjam helyezni a történteket a megfelelő fiókba, Rinnét, Tachit, minden egyes apró információt, amit tudok. És legfőképp, meg akartam oldani a rejtélyt. Igen, vágytam mindennél jobban rá, hogy a végére járjak, és nem csak Makotom miatt. Nem, ez inkább szólt rólam, és az önzésemről. Arról, hogy nem bírtam elviselni, hogy csak így elvették tőlem, mielőtt még tisztázhattam volna vele és magammal, hogy pontosan mik is vagyunk egymásnak. Képtelen voltam nélküle élni, most mégi erre kényszerítettek. És ez roppant mód dühített. Szememben lázas fény gyúlt.



Ez most komoly volt. Nagyonis. Láttam a mozdulataiból, éreztem a hangsúlyából, pillantása ezt üzente nekem. Megfogtam én is kezeit, támogatólag, erősen, hogy érezze, fizikailag is, hogy ott vagyok. Hallgattam őt. Viharát, tanácstalanságát.
És a kellő pillanatban a szemébe néztem; tekintetemből azt a határozottságot ismerhette fel, aki én már nagyon régóta nem voltam. Csak most. Csak őérte. Talán tényleg csak őérte…
- Egyelőre nem is kell felkeresned - ráztam meg a fejem hozzá - Adj időt magadnak. Ez fontos. Én pedig segítek. Együtt megoldjuk, jó? - mosolyogtam rá, arcomon azonban átsuhantak az emlékek is és az azok okozta fájdalom, amit akkor éltem át. Amikor napjában többször is feltettem magamnak a kérdést, “Miért nem keresett fel? És én miért nem voltam mellette?” - de ez már nem volt több, mint a múlt árnyéka. Igyekeztem nem efelé az irány felé terelni gondolataim. Biztatón bólintottam, még mindig őt néztem. Nem tudok neki választ adni a kérdéseire, de meg tudom hallgatni őt. Barátnőjeként ez a legtöbb, amit tehetek.
- A ragaszkodás… szerintem nem rossz dolog. Nem szabad hirtelen elvágni mindent, úgy sose fogod tudni elengedni a múltat… Csak fokozatosan. Még én is megállok néha Lewis zárt ajtaja előtt - mondtam hirtelen, bár az más volt, az nagyon más volt, ezt tudtam én is. Megjött az npc. Rendeltem kettőt a Nílus Gyökere Teából. Másnak elutasította volna, alapanyag hiányában, törzsvendégek esetében azonban nem volt ilyen opciója. Távozott. Visszafordultam Szophiehoz. Ez a kis közjáték szinte meg sem történt.
- Megígéred, hogy szólsz nekem, rendben? Mielőtt beleugrasz valamibe - kértem őt komolyan, szemeimmel, mozdulataimmal, hangsúlyommal. Nem akartam elveszíteni. Ott akartam lenni vele. Végig, ezen hosszú és rögös út során.



- Megígérem - mondtam ki komolyan, és megszorítottam a kezét. Csak őérte, mert ő is ott volt velem mindvégig, még a börtönben is. Csak miatta képes leszek tartani magamat. Azt az egyet már eldöntöttem, hogy nem fogok tétlenül ülni. A feldolgozás legjobb módszere a kutatás, és én nem fogok nyugodni, amíg értelmes információk a kezeim közé nem kerülnek. Ettől kezdve minden gondolatom, minden pillanatom, minden érzékem egy feladat körül fog forogni, és az régvolt kedvesem lesz. Lehunytam a szememet. Jobb volt, segített, hogy beszélhettem róla. Már azelőtt segített, hogy valóban képes lettem volna feldolgozni, mi is történt. Még a tudatomig sem jutott el, csupán csak lelkemet mardosta. Mélyet sóhajtottam, hogy legyűrjem az érzést. Nem most volt itt az ideje, még nem. Még nem adhatom fel, nem temethetem el.
A valóság az volt, hogy képtelen voltam még csak arra is gondolni, hogy halottként kell elkönyvelnem. A tudatba ringattam magam, hogy ennek még lehet folytatása. A képzelgésbe, hogy itt nem ért véget. Hogy egyszer majd még láthatom, akárcsak egy másodpercre is, és rám fog nevetni. Rajtam fog nevetni. Amíg pedig így éreztem, képtelen voltam elengedni, és valóban meggyászolni. Így nem maradt más, csak a fájdalom, és egy apró űr a szívem közepén. Egy űr, amelyben nem forgott körülöttem többé a bolygóm. Akaratlanul is csillag alakú fülbevalómat érintettem, és sóhajtottam.



Megkönnyebbülten bólintottam szavára: hittem neki, feltétel nélkül és reméltem, hogy tudok segíteni a szerelem elvesztésének feldolgozásában - még úgy is, hogy én magam nem voltam túl jó véleménnyel Tachibanáról, de ez talán számára sem volt soha titok. Meg nem is volt lényeges. Ő számított, nem más. Rámosolyogtam, biztatón és boldogan, arcom viszont még mindig aggodalmat tükrözött… aggodalmat és kérdést, hogy hogyan tovább. Mert ezt őneki kellett tudnia; beszélnie, ha szeretne vagy hallgatnia, ha úgy kívánja. Én azonban nem akartam megtörni gondolatait: hagytam, hogy ő maga válasszon folytatást; én magam ittam még kicsit a teából, szabad kezemmel végig az övét fogva.


Én pedig úgy döntöttem, hallgatok. Nem mondhattam el azt, amit még én magam sem fogalmaztam meg, nem tudtam kifejezni gondolataimat, amik még én előttem sem öltöttek testet. Csak az érzés volt, amit még képtelen voltam megmagyarázni. Ezen a napon nem is terveztem úgy igazán említeni a történteket, nem akartam vele foglalkozni. Mintha könnyebb lenne úgy, ha eltolom, ha halogatom, ha inkább a harcra összpontosítok. A terveimet áthúzták, ám a vége ugyanaz lett. Csak kortyoltam a forró teából, és bámultam magam elé a semmibe. Kerültem magam előtt is a beismerést, és ez így volt jó. Az majd egy másik időpontban lesz alkalmasabb.
Egyelőre csak ültem ott, élvezve a szoba kellemes melegét, a forró italt a torkomban, és nem gondoltam semmire. Élveztem a Hinaritól felém áradó törődést, és megfürösztöttem magam benne. Talán épp ez segített túlélni - még egy estét.



Szinte mozdulatok nélkül, csupán magamban, magamnak bólintottam: elfogadtam a választást és nem is hoztam szóba ezentúl. Nem addig, amíg ő maga meg nem teszi ezt. Én magam is sóhajtottam, rámosolyogtam és két kézbe vettem a gőzölgő csészét. Az npc-nek se híre, se hamva nem volt azóta, hogy legutóbb rendeltem, így nem zavart meg minket senki, nyugodtan tudtuk érezni, átérezni a helyet és annak hangulatát. Idebent minden csöndes volt. Az ablakon túl felerősödő szél leveleket kergetett, de ez nem hatolt be hozzánk; a teázón túl létező világ nem tudott elérni minket ebben a pillanatban. Hátradőltem és felnéztem a plafonra: jó volt itt. Jó volt ővele. Pont úgy, mint régen.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3757
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
Solvik - Page 4 Vo36oi14712/10100Solvik - Page 4 2yjvlht  (14712/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Solvik

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

4 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.