"Az éhezők viadala"

1 / 8 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Go down

default "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Rosalia on Vas. Okt. 13 2013, 23:09

Aincrad, Főtér.

Ismerős a helyzet, ugye? Már érzed is a gombócot a torkodban? Ám ezúttal nem több ezren teleportálódtok a főtére, csupán egy maroknyi játékos. Nincsenek fölös NJK-k, nincsenek járókelők, árusok, kofák, csak ti és egy óriási kivetítő. Kayaba ezúttal mellőzi a csuklyás megjelenést, sokkal teátrálisabb és modernebb módszerhez nyúl ezzel a hatalmas digitális vászonnal.

Az éhezők viadala

A felirat betölti az egész képernyőt, s nektek fogalmatok sincs, mégis ez mit jelent és miért kerültetek ide. Az információkat apránként csöpögtetik számotokra, de hamarosan világossá válik minden. Kisorsoltak benneteket, nem önként jelentkeztetek. Nincs választásotok, muszáj részt vennetek. Nem a képességeitek, erényeitek, eddigi teljesítményetek alapján kerültetek be, hanem teljesen random módon. Napokra egy erdőbe száműznek benneteket, hogy életre-halálra szóló küzdelmet vívjatok a túlélésért. Túlélésért az elemekkel szemben, a csapdákkal szemben, a sebesülésekkel szemben és egymással szemben. Hiszen csak egy maradhat. Egy, aki megmenekül és folytathatja a játékot.

Minden a hagyományos módon fog zajlani: JK sebzéséért narancs, megöléséért vörös indikátor jár. Akit párbaj vagy közönséges harc, esetleg orvtámadás, netalántán fertőzések, mobok vagy csapdák által veszíti életét, az nem menekülhet. Itt nincs pánikburok, ami kihúzhat a csávából. Menthetetlenül elpixeleződöl. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy ez a viadal felgyorsítja a játék természetes szeletációját. Mert itt nem lesz spéci felszerelésetek, kristályok, potik, amik megvédenének. Csakis az alappontjaitokra és jártasságaitokra, az eszetekre és az ösztöneitekre hagyatkozhattok. Ám a játéktéren lesznek elhelyezve különböző felszerelések, amiket meg lehet szerezni. A képességek használhatóak, de mindenki csak egyet választhat és naponta csak egyszer aktiválhat! Így alaposan meg kell gondolnotok, miként gazdálkodtok vele. Az idomárok petjeik nélkül érkeztek és nélkülük is lépnek a játéktérre. Lesz majd lehetőségük peteket befogni, de az már az egyéni képességeiken és lehetőségeiken fog múlni, hogy sikerrel járnak-e.

Utolsó információképpen felhívják a figyelmeteket a szimpátia voksokra. Érdemes a nézők figyelmét magatokra vonni, s lehetőleg jó színben feltűnni előttük. Ugyanis a vidalaról a nap 24 órájában élő közvetítést lehet nézni Aincrad minden pontján. Ebben a pillanatban is benneteket figyelnek a többiek. A szimpátia voksok révén segítő csomagokhoz juthattok hozzá, amelyek akár a győzelmet, vagyis a túlélést is jelenthetik számotokra, akár olyan szituációban is, amikor már a halál árnyéka is rátok vetül.

A kivetítőn elhalványul a kép, s magatokra maradtok néhány percre. Ekkor van alkalmatok odalépni iskerősökhöz, már most keresni magatoknak szövetségeseket, vagy kiszúrni a gyanús alakokat, akikben biztosan nem bíznátok meg. Hamarosan kezdetét veszi a tréning, hisz az nem lenne mókás, ha rögtön bedobnának benneteket a mély vízbe. Már ott lesz majd alkalmatok a nézők szimpátiáját kivívni. A visszaszámlálás indul a kiképzőterembe teleportálásig:
10, 9, 8...

_________________________________________________________________________________________________________________________

Határidő: okt. 23.
Minimum szószám: 250
Az első körben még be lehet csatlakozni, PM formájában kéretik előtte jelezni nekem. Jó szórakozást félelmet kívánok a viadalhoz! Twisted Evil

A fődíjat már kitaláltuk KA-val. Tetszetős ki holmi lett, univerzális T2-es szintű felszerelés. Ami azt illeti, én bármikor szívesen elfogadnám.

U.i.: Sokan kérdezték, hogy mi lesz, ha a viadalon meghal a karakterük. Válaszom egyszerű: akkor meghal a karakterük! Ha kiesik egy játékos az eventből, PM formájában kapja a további informáiókat a teendőiről, a szankciókról.

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962
Rosalia
Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Saya on Vas. Okt. 13 2013, 23:50

He? Miért teleportálódtunk megint ide?
~Nem tudom.~
Mi ez a nagy izé?
~Kivetítőnek hívják.~
Megint mond valami a Kayaba bácsi?
~Biztosan, de nem mindenkinek. Nincs itt az összes játékos.~
Tényleg. Én, meg ő, meg ő, meg ő... az ott ismerős is! Jajdejó! Biztos kapunk valamit.
~Mindjárt meglátjuk. Hallgasd. Elkezdett beszélni.~
Igen, már hallgatom. Micsoda? Éhezők viadala? Az eg mi lehet?
~Feltételezem, egy viadal...~
Kisorsoltak? Erre? Engem? De hát én pici vagyok meg gyenge. Akkor mit keresek itt? Jaa, csak kezdő pontokkal megyünk? Akkor jó, akkor egy szinten leszek mindenki mással is :)Milyen jártasságaink vannak, Hugi?
~Keresés, Hallgatózás. Mindkettő hasznos, de lehetnének hasznosabbak is. Én mondtam, hogy tanulásra költsd a pénzt, ne kindertojásra!~
De szeretem a kindertojást és éhes voltam >.> Meg indikátort sem akarok, olyan színeset >,<
~Akkor nem szabad harcba keveredni senkivel, és megúszod...~
Na, ezt most úgy mondtad, mintha elvettem volna a játékod.
~Mert el is vetted.~
Bocsi, de én nem akarok piros lenni, ennyi az egész Neutral
Najó, reagáljunk a többire is, vagy felfogtál mindent?
Persze, minden világos. Kezdők leszünk, felszerelés nincs, lehet szerezni, mindig nézni fognak, ez nem párbaj tehát kaphatok pirosat ha bántok valamit, meg ilyesmi. Ja, meg voksolhatnak a kint lévők mindenfélére, de azt nem igazán értem.
Mikor elhalványul minden és egyedül maradunk, körbenézek megint, de csak két ismerős arcot látok. A sárkányos fiút a Hadarós-kígyós küldetésből, meg Jóképű Desszertet. Mivel nem tudom, kihez menjek oda, meg nagyon nincs is kérdésem, amit feltehetnék nekik, dúdolgatva elkezdek csigavonalban menni egyre nagyobb körökben, hogy elüssem az időt.
Te Hugi, úgyis részt veszünk benne, de neked eddig tetszik?
~El sem tudod képzelni, mennyire. Ha nem vigyázol, még vörös indikátort is szerzek neked.~
Naa, most miért nehezíted meg a dolgom? >,<
~Mert ez a munkám.~
Saya
Saya
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 735
Join date : 2013. May. 17.
Age : 16
Tartózkodási hely : Limen o/

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi3807/4100"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (3807/4100)
Céh: Artes

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Aida Atsumori on Hétf. Okt. 14 2013, 14:26

Még mindig rosszul éreztem magam a cirkuszi dolgok miatt. Bűntudatom volt, mert a rossz énem akkor legyőzött, és életek vesztek oda, Miattam. "Az én hibámból történt az egész...Nem lett volna szabad hagynom, hogy felülkerekedjen rajtam...ha tettem volna ellene...akkor az a három személy, még mindig élne...de erre már nincs lehetőség. Részben gyilkos vagyok. Hisz én vagyok ő, és ő én. Lehet erről beszélt?" - mardostak a gondolatok, majd visszagondoltam arra a mondatára.
- Ha a fájdalom majd szétszakítja a lelked, te is élvezni fogod.... - ismételtem meg, az ágyban hanyatt feküdve, tenyeremet nézve. - igen..ezt mondta.
Bár ő tette, mégis hibásnak éreztem magam.
- Ha tovább itt maradok biztos még többen meg fognak--- - próbáltam folytatni, de hirtelen minden eltűnt, és már a főtéren voltam.
"Csodás...vándor cirkusz...itt vagyok, egy száll boxerben, ha a homlokomra írják hogy vándor cirkusz, meg felkapok egy cilindert, talán még kapok is pénzt. Várjunk! Mi a fenét keresek itt!?" - kapkodtam a fejemet. "Kayaba...csak az ő műve lehet. Már megint mit akar?" - néztem szét. "Nincs mindenki itt. Igaz, rengeteg haláleset történt, viszont ennél még mindig több játékos van. Ami egyértelműen azt jelenti, nincs mindenki itt."
Hamar rádöbbentem, pontosan mi is van a dologban, és egyre jobban kezdtem utálni Kayabát. "Kayaba! Rohadj meg! Kinyírlak! Csak kerülj a kezeim közé, és a saját két kezemmel téplek szét! Mindenki élni akar...!" - fújtam ki a levegőt a gondolatmenetem végén. "Rendben. Túl fogom élni, úgy, hogy megtartom a zöld indikátorom. Csak egy maradhat, viszont ha sokáig nincs mozgolódás, lehet Kayaba megunja, és lemondja az egészet. Először is. Ehhez barátokat kell toboroznom, akik lustulnak velem, vagy éppen őrködnek. Még mielőtt bárkihez is odamennék, fel kell öltöznöm, különben totál perverznek fognak hinni!" - kaptam fel a farmerem, és egy pólót. Ismerős arcokat kerestem, gyorsan még mielőtt a kijelzőn lévő szám nullára váltott. "Ő vele együtt voltam azon a küldetésen..."
- Szia! - mentem oda a lányhoz(Sayához). - Emlékszel még rám? Együtt voltunk abban a küldetésben, tudod! Jó lenne ha egy oldalon lennénk, szóval úgy gondoltam velem tarthatnál. Mit szólsz hozzá? - mosolyogtam rá.
Tényleg jó volt újra látni, bár sokat nem beszéltem vele, megakartam ismerni, meg...hát...a sok idegen között jólesett egy ismerős arc.
Aida Atsumori
Aida Atsumori
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 272
Join date : 2012. Nov. 20.
Age : 19
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi736/800"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (736/800)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Jun on Hétf. Okt. 14 2013, 17:18

Egyik pillanatban még egy kávézó teraszán szürcsöltem az elém rakott teát és majszoltam a hozzá járó teasüteményt, azután pedig a Kezdetek városának főterén találtam magam egy lila burokba zárva. Körbepillantva, mindenhol csak játékosok, nem túl sok körülbelül két tucat. A levegőben pedig egy egyszerű kivetítőn olvasható a következő szöveg " Az éhezők viadala"... Gyorsan megkaptuk a tájékoztatást. Kisorsoltak több mint tízezer játékos közül és száműznek. Reagálni nem igen tudtam, a vetítővászonra fagyott arccal olvastam tovább mit is próbál velünk tudatni az a görény akinek az eszébe jutott ez a marhaság.
- Ez csak egy hazugság! - kiáltottam a tömeg felé fordulva. - Semmi esély rá, hogy képes legyen bárki is csak úgy kidobni fegyver és páncél nélkül egy erdőbe, hogy lemészároljuk egymást! - hangom a mondat végére megremegett, kicsit elsápadt az arcom. - Ugye..? - nem úgy tűnik mintha ezzel bárkit is meggyőznék, inkább csak saját magam megnyugtatására mondtam ezeket a szavakat. Kétségbeesetten néztem keresztül a tömegen, néhányan próbáltak gyorsan szövetséget kötni, a túlélés érdekében. Minden olyan hirtelen történt, ki tudna így józanon gondolkodni? Megráztam a fejem és elkezdtem a burok felé rohanni, nem hagyom, hogy bezárjanak és csak úgy játszadozzanak velem mint egy marionett bábúval. Ha kell erővel kitörök innen, néhány gyors vágást intéztem a falra, de egy szimpla immortal object feliraton kívül nem láthattam mást. Teljesen értelmetlen, nem fogok megszökni... Leültem a földre, és kényelembe helyeztem magam, már amennyire azt lehetett...Talán írni kellene egy végrendeletet vagy mit... Hová gondolok? Ha valakinek akkor nekem van itt a legtöbb esélyem! ~
// pontosan 250 szó ._.//

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"
Jun
Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 23

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi3984/4100"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Hétf. Okt. 14 2013, 17:48

* Nem tettem egyebet, csak a Limenben, a szobámban ücsörögtem, s néztem ki az ablakon. Mostanában mintha kicsit visszahúzódóbb lennék. Sok minden történt megint. Voltam a tízes bosson. Nagyon nagyon örültem, hogy megnyertük, s nemvolt szükség a menekülésre. Boldog voltam, s most is az vagyok, hogy segíthettem képességemmel társaimnak. Bár én magam biztos nem tettem sokat. De a 11-esre már nem jelentkeztem. Nem éreztem azt, hogy szükség lenne rám. Na meg ha ez megint olyan bonyolult lesz, mint az előző, akkor jobb később menni, amikor már több infó van az ellenségről. Na meg voltam egy minibosson is. Ami másoknak mini, de nekem... igenis nagyon fontos harc volt. Olyas valakit purcanthattunk ki, aki százak haláláért volt felelős, és azért amivé váltam. Sok mindent neki "köszönhetek". Örülök, hogy már vége. S mivel úgy érzem, hogy az életemnek, s Aincrad életében is egy fejezet lezárult, így nehezebben lépek bele a következő fejezetbe. Pedig körülöttem nagyon zsongott a világ. Ren elment. Alex pedg jött. Ch... ezek a szőkék váltogatják egymást, s természetesen mindkettő azon volt, hogy engem "bosszantson". Ezért is zárkóztam be a szobámba, mert ezek az újítások megviseltek. Oh én szegény lelkem, hogy mennyire megvisel egy-két esemény! Talán nem is visel meg annyira, csak szeretek hosszan rágódni dolgokon. Kérődzök rajtuk. Megrágom... rágom... lenyelem. Visszabüfögöm és újra jól megrágom és lenyelem. Ch... szánalmas!

Tehát éppen a gondolataimmal voltam elfoglalva, amikor hirtelen elteleportáltam, s ismét a főtéren találtam magam. A hangulat ismerős volt, kezdett valami rossz érzés eluralkodni a szívemben. Körbenéztem. Páran megjelentünk a főtéren, egyeseket ismertem közelről, másokat látásból. A nagy kivetítőre terelődött figyelmem. *
~ Az éhezők viadala. ~
*Ízlelgettem magamban a kifejezést. Viadal. Már megint?! De miért lettünk ideteleportálva? Szépen lassan megkaptam a válaszokat. Minél több információt tudtam meg, annál inkább éreztem, hogy elhagy az erőm, és kiszáll belőlem az élet. Ha valódi testem lett volna, valószínűleg egyre fehérebb lettem volna, s a végtagjaim egyre hidegebbek lennének. Random módon kisorsoltak bennünket, s csak egy maradhat életben? Ismét körbenéztem, de csak a szemeimet forgattam, mert nem mertem mozdulni sem. Ha életben akarok maradni, mindenki másnak meg kell halnia. *
~ Akkor azt hiszem, ennyi volt az életem! ~
* Biztos voltam abban, hogy jelenleg nem vagyok hajlandó megölni senkit sem csak azért, hogy én életben maradjak. De abban azonban nem voltam biztos, hogy ezt később is így fogom-e gondolni. Talán a megpróbáltatások, a haláltól való rettegés, a magány... talán arra fog késztetni, hogy öljek, s mindennél az legyen a fontosabb, hogy kijussak. De aztán arra gondoltam, hogy simán meghalhatok úgy is, hogy nem megölnek, hanem a természet, a csapdák végeznek velem. Akkor viszont nem úgy akarok menni a másvilágra, hogy egy gyilkos vált belőlem. Talán jobb lesz távol tartanom magam másoktól. Nem csak azért, hogy védve legyek tőlük. Hanem azért is, hogy ők védve legyenek tőlem. Elég szadista őrült gondolatnak tartottam, hogy ezt az egészet még végig is nézeti Kayaba a többiekkel. Ez az ember nagyon unatkozhat, s fáradt agytevékenységű lehet, ha ilyesmit talált ki! Az is lehet, hogy nem is ember, csak egy bekrepált program az egész. Ch... Választani kell képességet... Nagyon alaposan végig kell gondolnom, s úgy kell döntenem, hogy az nem csak nekem, de a többieknek is hasznára legyen. Nem tudtam még eldönteni. De most miért is ezen gondolkodok? Nem most kellene felsikítanom, s üvöltenem torkom szakadtából, hogy "Neeeeeeem!!!!"?! Nem. Inkább nem. Van, aki helyettem is idegeskedik. A kislány, akit a minibossról ismertem meg, ő már be is pánikolt, s tervezte elhagyni a színteret. Nem jött be neki. Akkor én már meg sem próbálom. A torkomban dobogott a szívem, s éreztem, hogy enyhe remegés vesz erőt rajtam. Pislogtam egyet hosszan, s nyeltem egy nagyot. Végre erőt vettem magamon, s körbenéztem. Kétségbeesetten kerestem valakit, akiben megbízhatok. *
~ Nem! Nem lehetek senki közelében! ~
Koshitsu Esutel
Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 23
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi1900/1900"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Askr on Hétf. Okt. 14 2013, 18:58


Ott ültem kint, a terasz korlátjába csimpaszkodva, miközben a kis Jeanie társaságát élvezhettem. Szerettem a kislány közelében lenni. Régi, szép emlékeket elevenített fel, és bár nem voltam vele annyit, mint kéne, mégis a húgomként tekintettem rá. Még ha ő nem is gondolta ezt, túlságosan lefoglalta a bátyjának gyásza, így tudtam átsegíteni a nehéz időkön. Az istálló megnyitása is rengeteg lehetőség volt erre. Szerette a dolgát tenni. Látszólag még odakint is érthetett az állatokhoz - nem csak Hati, de az eddigi összes Chocobo szívesen fogadta lágy kezének tapintását. Egy falatnyi mennyország. Ha belegondolok, a kislány nekem is segített. A szörnyeteg miatt részben én is egy vadállat voltam, akit meg kellett szelídíteni. Te nem vagy szörny, nem lehetsz az - ennyi elég volt ahhoz, hogy megváltozzak. Jean bölcsnek mutatkozott, talán túlságosan bölcsnek is. Túl sokat tudott, a korához képest. Még Shiki gyilkosáról is volt véleménye, melynek igazat kellett adnom - ő volt a szörnyeteg, amiért a lány vére a kezére tapadt. És így ültem ott is, a felkelő napot szinte magasztosan fürkészve, már-már vidáman, élénkülve gondolkodtam. Soha nem voltam jobban, mindaddig, amíg el nem tűntem a lány és a démonfarkas szeme elől. Mi történik?

Mintha a történelem ismételte volna magát, úgy történt ez is. Fogalmam sincs, miért, hogyan, milyen eszközzel kerültem oda, ahol minden elkezdődött, noha Kayabától minden kitelhetett. Talán újra akarja kezdetni velünk. Talán lenullázza az eddigi tapasztalatpontjainkat, és elveszi a hűn megszeretett petjeinket - már akinek milyen kapcsolata van az állatkájával. Mindenféle rémes gondolat futott át az elmémen, s a sok aggodalomtól már-már megfájdult a fejem. Jogosan aggódtam, mert ismét azon a téren voltam, ahol el lettek magyarázva az instrukciók a haláljátékról. Azonban nem erről lehetett szó - ahhoz túlságosan kevesen jelentünk meg, viszont köztük is viszonylag sok embert ismertem. Bármiért is idéztek meg, tekintetemmel az egész teret körbepásztáztam, ismerős arcok után kutatva. Megnyugvás futott át rajtam, amikor megpillantottam céhtársaimat, viszont kételkedés töltött el, amint Annát is megláttam. Nem tudtam, mit gondolhat arról. Hatit már meg kellett leckéztetnem, amiért olyan meggondolatlanul kikotyogta, viszont valamelyest megkönnyítette a dolgomat. Bármily kétség is volt bennem, odamentem hozzá. Szükségesnek éreztem, hogy ott legyek, bármiről is legyen szó. Egy szelíd mosollyal üdvözöltem, majd a kivetítőre néztem, s hallgattam az instrukciókat. Egy élet-halál harcról volt szó, ahol egymással kell harcolnunk, ráadás gyanánt a többi játékos premier plánban nézhetik végig. Már meg se lepődök, amit ez a rohadék jól megszervezett a saját szórakoztatására.

- Hogy milyen aberrált ember ez a Kayaba... Mégis kit szórakoztatna ez a maszlag? - adtam hangot véleményemnek, karba fonott kézzel, miközben továbbhallgattam az alapokat. Dühített, mert újabb alkalma nyílt arra, hogy még több fájdalmat okozzon másoknak. Hogy lehetett valaki ennyire gonosz és szívtelen? Nem akartam újra azt a szomorúságot, azt a gyászt átérezni, s persze másnak se kívántam ezt - főleg a lánynak nem.
Amint véget ért a tájékoztató, őrá néztem. Nem válhattunk el, ahogyan a többi barátokkal sem. Mégse vettem fel mással a kontaktust, csakis Annára összpontosítottam. Egyáltalán nem tudtam elképzelni azt, hogy egymás ellen harcoljunk, az életünkért - vele végképp nem. Egy valamit viszont tudtam: el kell venni az élvezetet attól a perverztől, hogy egymásra támadunk. Így, ezekkel a gondolatokkal nyújtottam a lány felé kezemet, egy halvány mosolyt eleresztve, miközben vészesen fogyott az időnk.

- Együtt, jó? - mondtam, alig hallhatóan, mialatt a válaszát vártam. Kíváncsi voltam. Habár ez a szemét egymásra akart uszítani bennünket, kitűnő alkalom nyílt arra, hogyan boldoguljak a démonfarkas támogatása nélkül is. Meg tudom-e védeni őket, a saját erőmmel is? Ez az, amit meg akartam tudni, és ehhez kellett a démonóriás, Ifrit ereje is.  


A hozzászólást Askr összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 15 2013, 07:03-kor.

_________________
"Az éhezők viadala" Zbluh5zsgm5p8j7j37z
"Az éhezők viadala" Kickutisthsjlb3jvsrj
Askr
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 533
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi2779/2900"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (2779/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Halász Alex on Hétf. Okt. 14 2013, 19:31

A Limenben ücsörgött. Tizenegyedik boss után vannak. Eddig csak egy hevenyészett első szintes, nem túl kényelmes ágy volt abban a nagy hodályban, amit kialakított magának, mint szobát és belépőt egyszerre. Ez állt egyben a hall, a nappali, a zenesarok, az edzőterem kombóból. Az ő apartman része valójában ebből a nagy szobából állt, amire nyílt (befelé) a bejárati ajtó, meg egy kisebből balra, amit gondosan úgy alakított ki, hogy ne lehessen rájönni, hogy arra is van valami. Az lesz az ő privát belső szobája, és hálószoba. Ez a nagy meg a vendégszoba és minden egyéb. Megérdemelten hívhatta hodálynak a szembe elterülő oriási ablakkal együtt. Egyébként volt egy ablaka a kis szobának is, egy erkély szerűségel összekötve. Az a kertre nézett, ez az utcára. Illetve jobbra, szintén gondosan egymásnak párhuzamos falakkal elrejtve, egy kisebb folyosót alakítva ki a két helység között, egy fürdőt is kialakított. Utólag. Jól esett ez a "luxus", hiába nem kellett igényelni, szinte biztos volt benne, hogy a többieknek is van, függetlenül attól, hogy a sao egy gombnyomásra elintézi ezirányú kívánságunkat. Nincs piszkos ruha, legfeljebb elpixeleződött ruha, és nincs maradandó piszok ha valaki elesett, vagy megfürdött egy kellemes esős délután valamelyik pocsolyában.
Ő mégis tudta, hogy jól döntött, amikor beiktatta azt a fürdőt az apartmanjába. Tetszett neki az összkép, habár még minden pangott az ürességtől. Nem volt még ideje össze szedni, hogy mit hova akar venni, és nem is igazán élvezte még a gondolatát se, hogy naphosszat ezzel foglalatoskodjon. Ahogy ott állt a nagy szoba közepén, tudta, hogy kezd egyenesbe jönni, és ehhez Anat makacskodása kellett. Megmosolyogtatta a gondolat. Az a fiú azt mondta, hogy ő egy kulcsfigura lehet abban, hogy a céhet összekovácsolják. Szeretné megadni neki ezt az örömet. Szeretne megfelelni az elképzeléseinek, de még inkább szeretne újra a régi, felhőtlen Alex lenni. Ha nem is ugyanúgy, mint régen, mert azóta sok minden történt vele, akkor úgy, hogy ha közben komolyodott is, megmaradjon olyan vidám alkatnak, amit mások mindig szerettek benne. Ő is szerette, hogy nem volt szinte semmi, ami igazán ki tudta volna borítani. De itt, itt a legkisebb apróságon is fenn akad(t) Razz
Vett egy mély levegőt, tudta, hogy jó úton halad és ez erővel töltötte meg, azonban a következő lépése nem oda vezetett, ahova gondolta, hogy vinni fogja. Ő első nap nem élte át a teleportálás bizarr érzetét, habár azóta sokszor használta. Egyből sejtette, hogy valami nincs rendben, ahogy a Főtéren találta magát.


Egy fekete fölsőben volt, teljesen hétköznapi ruhában, meg gatyában. Nem volt felszerelve semmije, nem arra készült, hogy mobokat fog öldösni, hanem vásárolni. Rögtön észre vette Esu chant. Előtte jelent meg a lányka, azzal a színes fényjelenség keretében. Ijedt volt és gyötrődött. Nem szólalt meg, a kivetítőt figyelte. A hír hallatán természetesen ő is elkomorult, de igazán nem tudta, hogy mit is gondoljon. Hogy álljon ehhez az egészhez. Amikor Jun kinyilvánította, hogy ez az egész csak egy hazugság, erős késztetés fogta el, hogy helyeseljen. Nem is tudná megmondani, hogy miért nem tette. Körbe nézett és tudatosítania kellett magában, hogy sok ismerőst is "kisorsoltak", ahogy őt. Tehát velük kellene megküzdenie, hogy egyetlenként túléljen. Hogy ő egyedül folytathassa a még mindig élet-halál között lebegő harcot a mobok forgatagában?
Az ő életük árán kéne folytatnia egy amúgy is esélytelennek tűnő játékot? Kayaba unatkozik? Amikor meglátta a másik szöszi lányt elszorult a szíve és érezte, hogy valóságosan fáj. Őt miért?
- Hinari chan! -
Hangos volt, talán túlságosan is az. Érződött a hangjában, hogy nem így akarta viszont látni a lányt. Egyre csak a miértek pörögtek az elméjében. Miért kell neki is itt lennie? Miért nem maradt kint nézőnek? Miért, miért?
Tett egy határozott lépést felé, ami végül is kisebb rohanásba váltott át, mégsem érte el a lányt.
Biztos volt benne, hogy felismerte, hiszen a rendes alakjában volt, és elég nagy zajt csapott az előbb. Ha már felismerte, miért ne menne oda, azonban megállt fél úton. Hirtelen megtorpant, s önkénytelenül is ökölbe szorított kézzel figyelte a lányt. Addig maradt ott, amíg el nem tűnt a szemük elöl a Főtér.
~ Nem mehetek oda hozzá. Neki ott vannak céhe tagjai. Meg fogják védeni.
Ha egyedül maradok, talán nem találkozunk, nem tudnék az ellensége lenni. ~
"Az éhezők viadala" A1_2013_10_14_u1cnexsm41

_________________
"Az éhezők viadala" 698kise_ryouta_ryouta_kis
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
flamberg:
"Az éhezők viadala" Flamberg_www.kepfeltoltes.hu_
Zafírszálas fejpánt:
"Az éhezők viadala" 8ac5fc45_www.kepfeltoltes.hu_

Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex
Halász Alex
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 24
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi5187/5300"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (5187/5300)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Mirika on Hétf. Okt. 14 2013, 19:40

- Hogy mi?! - fakadtam ki tökre érthető módon. Először nyilván azért, mert kényszerített teleporttal elragadtak a Taft melletti erdőségből, ahol éppen grindelni szándékoztam volna az expek tömkelegét adó erős mobokat egy kis fejlődés érdekében. Unalmas, de ettől függetlenül MMO-játékosok voltunk, annak meg része ez is. Másodszor azért járt a kiakadás, mert a tőrjeim eltűntek a kezemből, és ahogy belekukkantottam az inventory-mba, hogy lecsekkoljam a hollétüket, még csak egy kósza ruhadarab se köszönt vissza rám, nemhogy a komplett felszerelésem. Full üres volt az egész, hiába görgettem fel-le Shocked
- Mi a tököm folyik itt? >.> - morgolódtam bosszúsan, figyelmem pedig szép lassan terjedni kezdett. Nagyjából két tucat játékos társaságában dekkoltam a Kezdetek Városának főterén, a magasban pedig egy brutális méretű kivetítő szolgáltatta az infókat. Cseppet sem volt szívderítő a tájékoztató, mint kiderült, sorsolással választottak ki egy túlélőjátékra. Túlélőjáték a túlélőjátékban... hát... csodás. Emlékeztetett az egész arra, amikor a legelső napon álltunk itt, csak akkor még majd' tízezer gamer álldogált körülöttem hitetlenkedő fejjel. Akkor teljesen összezuhantam, és nem tagadom, most is közel álltam hozzá, hogy elveszítsem a fejemet. Ez ugyanis sokkal durvább volt, mint az az event: a 100. szintig úgy is el lehetett jutni, hogy mindenki túléli, bármilyen abszurd is volt a gondolat, itt viszont, ebből a sleppből egyetlen fog majd csak megmaradni.

Én.

Ha volt különbség az akkori lelkiállapotom és a mostani között, az ez volt. Kétségbeejtő volt a szitu, és szinte csikorogtak a fogaim dühömben, átkoztam a szerencsétlenségem, meg minden, de... De egyből a túlélésen járt az eszem, nem keseregtem, nem bújtam el a sarokba. Túl kell élnem! Féltem körbenézni, hogy kik lesznek ebben az elhatározásomban az ellenfeleim, reménykedtem benne, hogy a több ezer játékosból egyetlen barátom, ismerősöm sem osztozott a sorsomban. Nos, tévedtem, tele volt olyan arcokkal a placc, akiket legalább látásból, de ismertem.
- Francba! Rohadj meg, Kayaba! - sziszegtem, és igyekeztem mély levegővételekkel megnyugodni. Nem volt szabad ellenfélként tekintetnem senkire, sorstársak voltak, akiket ugyanúgy a túlélési kényszer hajszolt, mint engem. Megküzdeni egymással? Álmodjatok csak, barmok! Legszívesebben beintettem volna a drágalátos adminnak, de persze meg nem mutatta volna a képét. Beletúrtam a hajamba. Nyugi, és gondolkozz! Minden esélyem megvolt, velem voltak a pontjaim, a jártasságaim. Ha támadás ér, meg tudom védeni magam és attól se kellett félnem, hogy éhen halok. Csak társak kellettek. Társak, akikben megbízhatok, akik valószínűleg ugyanúgy gondolkodnak, mint én. Eszem ágában sem volt meghajolni a játékmester akaratának, nem voltam hajlandó elfogadni ezt a Hegylakós forgatókönyvet. Szinte futva indultam el, de útközben nem tudtam megállni, hogy meg ne álljak Jun-chan mellett. Nii-chan barátja... tényleg, Anat itt van? Kapkodva néztem körbe újra, de nem láttam a többiek között. Hála az égnek...
- Gyere velem :3 - nyújtottam a kislány felé a kezem, és ha elfogadta azt, akkor együtt, vele közelítettem meg a lassan alakulgató csoportosulást, aminek a középpontja egy céhvezér kolléga volt. Higgadt, összeszedett és karót nyelt csajnak ismertem meg a szőkét, de most az utóbbi tulajdonsága sem volt negatív. Olyasvalaki volt, akivel társulni akartam. Vele is, meg Ayanival is. A túlélés érdekében.
- Hinari, Askr! - szólítottam meg őket pár méterről, és siettem oda hozzájuk - Álljunk össze, együtt több esélyünk van! - pillantottam rájuk eltökélten, határozottan. Céltudatosan. Magabiztosan. Pedig legbelül rettegtem. Csak a túlélési ösztönöm erősebb volt.
Mirika
Mirika
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2306
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 22
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi526/600"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (526/600)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Aidor on Hétf. Okt. 14 2013, 20:58

-Kényszerített teleportálás? Mondom döbbenten. Desa-vu. Mintha már történt volna valami ilyesmi. Elég rég... Már. És csakugyan a főtéren találtam magam, mint régen. Ugyan úgy vadásztam, mint akkor. Egy pillanatig megfordult a fejembe, hogy talán jó hírek. Talán bejelentik a szabadulásunkat. De hamar elüldöztem ezeket az optimista gondolatokat. Ha eddig nem tették meg, már nem is fogják. A főtéren Kayaba vagy akárki egy jópofa digitális képernyőt helyezett el. Egy Talán jobb is így. Nem láttam volna szívesen abba az óriás formában ismét. A kivetítőn egy felirat. "Éhezők viadala". Ismerős cím, de még sose láttam. Szabályok? Technikai információk? Mi a szösz? Nem párbaj? Világos... ez őrültség! Szabályos ez? Kisorsoltak, egy halál játékra? Ez csak vicc... Próbáltam győzködni magam, de tudtam, hogy hiába. Mégis mi folyik itt. Eddig legalább meg volt a lehetőségünk, hogy a saját döntéseinket hozzuk meg, most meg belekényszerítenek minket ebbe? Ahol csak egy nyerhet?
Körülnéztem, alig páran voltak rajtam kívül. És a figyelmemet akaratlanul is magára vonta a körbe-körbeugráló kislány... Saya. Már megint? Úgy tűnik, mostanság elég gyakran találkozunk. Mivel nem volt jobb ötletem, és mert talán el akartam terelni a gondolataimat a közelgő megpróbáltatásról odamentem hozzá.
-Saya! Intettem neki... Bár nem tudom, mit mondhatnék. Jó, hogy látlak vagy valami hasonlót... Na, majd improvizálok valamit. Közben megfigyelem, ahogy a többiek kisebb csoportokba verődnek egymáskörül. Valahogy rosszelőérzetem van. Nemsokára sokan fognak meghalni és arra gondolni se merek mi lesz akkor, ha a csapatok egymásnak ugranak. Player vs Player. PvP, de ez most a valóság egy efféle győzelemnek, ami nem párbaj, meg van a maga következménye. Megborzongtam.

_________________
Statok:

Élet:17[+4]=21 [105]
Fegyverkezelés:17[+8]=25
Erő/Irányítás:17 [+24]=41
Kitartás:17 [+2]=19
Gyorsaság:17[+9]=26
Speciális képesség: 15 [+4]=19
Páncél 55

Jártaságok:

Keresés 3. szint
Észlelés 1. szint
Látás 2. szint
Nyomkövetés 1. szint

Érclátás T2
Növénylátás T2
Aidor
Aidor
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 613
Join date : 2013. May. 16.
Tartózkodási hely : Solvik

Karakterlap
Szint: 18
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi1278/1300"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (1278/1300)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Kusumi Ayani on Hétf. Okt. 14 2013, 21:12

Tűzrózsa hátán vágtattam. Nem tudtam hova, de éreztem, hogyha megállunk minden, amit eddig elértünk elvészik egy sötét és gonosz erő hatására.
- Gyerünk Tűzrózsa! Gyorsabban! Bírod még! Nem szabad megállnunk! Gyerünk kicsim... Menni fog!
Könnyeim már régóta hulltak, és már a különös érzéstő lkezdve úgy szorítottam petem nyakát, mintha többé nem látnám, és ugyanaz történne velünk, ha elengedném, mintha megállnánk. Egyszer azonban váratlan dolog történt. Tűzrózsa egyik pillanatból a másikba felborult, és én lerepültem róla. Szinte éreztem, hogy valami megragad és elránt erről a helyről, miközben petem felragyogott, majd végleg eltűnt a szemem elől. A következő pillanatban már a földön feküdtem. Nem emlékeztem mi történt, vagy, hogy hogy vagyok, mert fejemet elöntötte a gyász. Drága petem semmi lett, és könnyebb már megállíthatatlanul törtek elő. Olyan hangosan zokogtam, hogy talán a tér másik végén is hallották, de nem érdekelt. Tűzrózsa eltűnt nem tudom, hol van, sőt még azt sem tudom, én hol vagyok. Vagy 10 percig eltartott mire felfogtam hol vagyok, és hogy nem vagyok egyedül. Egy hatalmas kivetítőn Kayaba Akihiko mondott éppen dolgokat. Tudtam, hogy ő volt az! Ő volt az árny, ami elragadt, és elvette tőlem Tűzrózsát! Viszont nem fogom hagyni, hogy elragadjon a tehetetlenség. Talpra álltam, bár még mindig remegve, de elindultam, egy belső erő hatására, pedig legszívesebben, még sírtam volna még. Egyszer csak ismerős hangot hallok meg. Mirika volt az, aki éppen Askr-hez és Hinari-hoz szólt. Üreg szemmel néztem a lányra. Eszembe jutott a nap, mikor meghívott a céhbe. Azóta új életre keltem az ő neki köszönhetően. Ha csak 1 maradhat életben, akkor az Mirika lesz.
- Sziasztok. –köszönök Askr-éknak, majd Mirikához fordulok – Kérlek Mirika engedd, hogy veled tartsak. Engedd, hogy vigyázzak az életedre. Hálás vagyok neked, mert új életet adtál, mikor meghívtál a céhbe, és az óta is sokkal tartozok neked. Engedd, hogy visszafizessem a tartozásom, hogy segítselek utadon, míg csak tudlak.

_________________
Megnyitott a Főnixkönny - Fegyver és Potion Szaküzlet. T2-es érclátókat, T2-es növénylátókat keresek beszállítónak, akik részesedést kapnak az általuk hozott nyersanyagból készített, majd eladott item árából.
Kusumi Ayani
Kusumi Ayani
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1875
Join date : 2012. Aug. 14.
Age : 22
Tartózkodási hely : valahol a porban >.>

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi3819/4100"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (3819/4100)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Peter Worker on Hétf. Okt. 14 2013, 22:24

A házunk tetejéről lógattam a lábaim, ám nem voltam egyedül, nem hagytak magányban. Mellettem Lea ült, combjain pihentettem a fejem. A lány mellett Hisame, a szarvai közt Kau, mint egy szétfolyt paca – a lusta béka-, a sárkány hátán pedig a könyvtáros Arisa kapaszkodott a hosszú, pikkelyes nyakba. A kezeim alatt puha fű, mi a cserepek közül nőtt, majd váratlan veszteni véltem a tapintás érzését, nem akartam.
- Ne…

Szinte naponta járt át itt majd minden játékos, csupán csak a nyüzsgés, mi hiányzott a Kezdetek teréről. Nem voltunk sokan, mondhatni kevesen is a tér méreteit nézve és hogy mennyi hely volt üres mellettünk.
- Hisame. – halkan szóltam, de nem, nem volt mellettem.
Egy – két ismerős, kevés barát, csupán csak pár név, mi eszembe jutott, azonban mind egy felé tekintett. Felnéztem, majd a számat félrehúzva, az arcomon nem kis fintorral olvastam fel azt a három szót, mi miatt úgy tűnt, hogy ide kerültünk.
„ Az éhezők viadala”
"Az éhezők viadala" Gdzf

Az egyszerű és egyben hosszú tájékoztatás végén keresték egymást az emberek, kezeket fogtak, szólították a másikat, mintha rögtön feledték is volna a legfontosabb szabályt, minthogy csak egy maradhat. Nem akartam közéjük tartozni, nem léptem hozzájuk, látványosan kerültem az esetleges pillantásokat. Talán csak Hi, kinek bólintottam, ha észrevett, de fordultam is hamar tőle, voltak mellette elegen és nem mellette is. Alex, az íjász is az ő nevét nyögte, de nem lépett oda hozzá, nem mert, vagy nem akart, nem is érdekelt.  
A gondolat, hogy irányítható harcosként tekintettek rám, a gondolat, hogy most fogadók nyílhattak a nyertes személyét illetően, hogy egy nézőtérről figyelhették minden lépésünket, az undorító volt. A dühön kívül nem ragadott el más érzelem most, talán még nem fogtam fel, talán még nem akartam elhinni, hogy a vesztesek jutalma valóban a halál volt, a győztesé pedig a gondolat, hogy ő ölte meg őket. Rossz vicc volt és rossz volt az egyik áldozatának lenni. A homlokomat ráncoltam és az új ruhámat igazítva számoltam vissza, hogy érjen véget, menjen mindenki haza.
- 7… 6… 5…

"Az éhezők viadala" Do7r

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint

"Az éhezők viadala" 296ogeu
Peter Worker
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi2601/2700"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Hinari on Hétf. Okt. 14 2013, 23:06


Miért most? Amikor már nagyjából helyrejöttem, amikor megtaláltam a barátaimat, amikor már kezdtem elfelejteni a múltban történteket… amikor már kezdtem egy kicsit kiszakadni a komorságból, és végre felszabadultabb lettem. Mozdulatlanul álltam, legalábbis látszólag, gondolatban azonban futni szerettem volna, el, akárhova. Milyen jó a süketeknek. Nem akartam látni, sem pedig hallani, ami velem, velünk, mindannyiunkkal történt, egyszerűen, nem kellett volna megtörténnie, most nem. Nem történhetett meg! Tagadás. Az elsődleges reakció az ilyen helyzetekre, és mégis, milyen ostoba, gyerekes viselkedés, hiszen legbelül pontosan tudtam, hogy nincs igazam. Hogy itt vagyok, itt vagyunk, tekintetem a földet bámulta, nem akartam tudni, kik vannak még itt, kiknek a halálát kell végignéznem, mielőtt én is elpixeleződök. De egyet tudtam. Hope. Ó, milyen gondtalanul köszöntöttem még ezelőtt, a rosszérzésem persze megvolt, a forced teleport sosem jelentett jót. De mégsem hasonlíthattam ehhez a helyzethez, egymás mellett hallgattuk végig a szabályokat, nem néztem rá, nem is tudtam volna. Egyikünk meg fog halni. Vagy mind a ketten. Szemeim könnyesek lettek, behunytam őket, nem sírtam, hiszen akármennyire is voltam én, nem tagadhattam le egy másikat, aki szintén én voltam, akit céhvezérként ismertek, aki frontharcos volt. Összeszorult a torkom, erőnek erejével vettem rá magam, hogy felpillantsak, de csak a kivetítőt bámultam, mintha kiírná, hogy csak vicc, tréfa volt az egész. Kezemet emeltem, hogy felnyissam a menüt, ám félúton megálltam. Az őszi szél szellemként söpört végig a majdnem üres téren, nem volt április elseje, nem. Kayabánál amúgysem létezett ez a szó, s bár amiket eddig a tudtunkra adott, az mind igaznak tűnt, a random válogatással mégsem tudtam egyetérteni. Körülnéztem. Megszédültem, a fiú vállába kapaszkodtam, hogy el ne essek, látásom homályossá vált, és minden erőm elhagyott. Szophie. Shizu, Rita, Peter. Alex, Mirika. És még sok ismerős, a fél front itt volt. És a fél JL is. Kezeim ökölbe szorultak, a tehetetlenség és a düh fojtogatott, ez nem volt fair. Eddig annak ismertem meg a játékot. A pontok és a képességek döntöttek, nem volt critical hit, nem volt trükközés. Felnéztem az égre, egy mozdulattal letöröltem felszáradóban lévő könnyeimet. Mégis mi ezzel a célod? Kayaba egyetlen tettel ki akarja végezni a frontosok nagyját, és a céhem nagy részét is. Valahol mélyen talán bóknak vettem volna, hogy ennyire veszélyesnek tart minket, de nem most, nem itt. Nem hittem ennek az egésznek. Hogy véletlenszerű lett volna a sorsolás, nem. Hogy azért tette, mert unatkozott, nem. Nem. Volt célja vele, határozott célja, tovább akarta élvezni a mulatságot, a sövényt is meg kell nyírni néha, hogy ne nőjön gyorsabban és nagyobbra, mint szeretnénk.
- Senkit, Hope, senkit. Pánikot akar kelteni, ki akarja élesíteni a helyzetet. Hogy tudd, minden lépésedet játékosok százai figyelik, hogy bármit teszel, nem bújhatsz el – feleltem halkan, szavaim komorak és borúsak voltak. Most először bírtam a szemébe nézni, majd, mint aki csak most jött rá, hogy végig a fiún támaszkodott, zavartan felegyenesedtem, ám nem léptem hátrébb. A nyomás hatalmas volt, egyelőre nem tudtam mit kezdeni vele, nem is akartam. Idővel úgyis minden kiderül. Hogy mihez fogok kezdeni, hogy mire leszek képes, hogy mikor jön el az a pont, amikor feladom, és hogy eljön-e egyáltalán. Két dolgot biztosan tudtam. Nem szeretnék ölni, de a Naithennek tett ígéretemet is be akarom tartani, mindennél jobban. Mélyen beszívtam a levegőt, és jóideig nem engedtem ki. Tisztánlátás, tiszta gondolatok, logika és ésszerűség. Ha ezek nincsenek meg, veszítettem.

Askr kérdésekor éppen a lehetőségeken gondolkodtam, teljesen magamba merültem, ám szavai kizökkentettek. Lesütöttem szemeim, majd ránéztem, hosszan, de nem fürkészőn, majd szomorúan elmosolyodtam, és bólintottam. „Rendben” – ajkaim hangtalan szót formáltak, ám tekintetem a távoli kiáltásra elsiklott a fiú vállai fölött, és még éppen láttam, ahogy Alex megtorpan. Nem akart idejönni hozzánk, pedig egyedül volt. Megértettem őt, talán. Csak egy maradhat. Ezen nem változtathatunk.
Hangos. Összerezzentem a közvetlen kérésre, a harcos fiúról Mirikára tévedt a pillantásom, ki már előttünk is állt, nyomában a kislánnyal a minibossról (ha Jun is ott van). Nemsokára befutott Ayani is, én pedig köpni-nyelni nem tudtam így hirtelenjében. Mire föl ez a nagy összejövetel? Az idomárlány monológja közben a két Voiceost figyeltem, egyikük az életét köszönhette a kis csapatnak, amiben benne voltam, a másik pedig… ”Zuhanórepülééés!” – szinte hallottam Anatot, ott, a twisterben, s az emlék fájt. Vajon éppen minket néz? Mit gondolhat? Hogy látja itt a barátait, és látni fogja meghalni őket? Legalább ő nem volt itt, ezért hálás voltam az adminnak, de mégis, ott, a biliárdozásnál kicsit mindannyian közelebb kerültünk egymáshoz. Mégsem tudtam hogyan hozzáállni Mirihez, nem ismertem őt eléggé, habár egy percig sem hittem, hogy hátba támad. Lehet naiv voltam.
- És utána? – kerültem a tekintetüket, továbbra is halkan, ámde határozottan beszéltem. Mi értelme csoportokba verődni, ennyien? Mit nyerhetünk vele? Csak fájdalmat. Hogy aki megmentette az életünket, a végén megszűnik létezni, és akár te voltál az okozója, akár nem, mardos a bűntudat. Mi értelme hát kitenni egymást ennek? Igen, előnyös, valóban. Egy ideig. És utána?

Féltem? Talán. Kétségbe voltam esve? Ha igen, akkor sem magam miatt, a jövőt féltettem, aminek vagy részese lehetek, vagy nem. A halálfélelmen már rég túl voltam, nem tudott érdekelni. Ellenben a kapcsolatok, a szálak, amiket kiépítettem, és amelyek egyre csak erősödtek, most elszakadni látszottak. Ez pedig megrémisztett. Egyszerre akartam mindenkit megvédeni, mindenkin segíteni, és ezzel együtt, újra látni a türkizkék szempárt, amely egy volt az enyémmel. A visszaszámláló pedig már a felénél tartott…

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3756
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi14712/10100"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (14712/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Szophie on Kedd Okt. 15 2013, 19:25

Mi lesz akkor, ha el kell válnunk?
Olyan nem történhet meg..
De ha mégis?
Akkor éld túl mindenképpen.
Nélküled?
Csak játssz úgy, ahogy szoktál.
És ha nem megy?
Menni fog, mert az én erős idomárom vagy! Engedd, hogy büszke lehessek rád!
...

Villanás, zavarodott tömeg. Mintha csak emlékek ismétlődtek volna egy álomban. De ez a kép túl tiszta volt ahhoz, hogy álom legyen.
Lassan fogtam fel, milyen helyzetbe is kerültem. Vezér nélkül, egyedül, harc életre - halálra. Nem bírtam felfogni.. Nem akartam felfogni. Az agyam nem akarta befogadni mindazt, ami nyilvánvaló volt. Helyette könyvek, és idézetek jártak a kis kobakomban, míg végül egy, egyetlen egy újra a keserű árnyékba húzott, abba a világba, melyet úgy nevezünk, Valóság.


„Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
...
Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
Én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
Rajtam a kárhozott nép városába,
Nagy alkotóm vezette az igazság.”

Kayaba, mint démon Dante könyvében, én az eltévelyedett ember. Egy rossz világba jutottam, az ördög játszmájába, és most megtapasztalhatom az igazi poklot, nem azt, melyet eddig éltem, hanem egy újat, egy rosszabbat, sötétebbet.. Röviden így tudnám jellemezni az érzéseimet a játékkal, annak megalkotójával, és magammal kapcsolatban. Ez volt a tökéletes idézet helyzetemre.

Kezdeti reakcióm a meghökkenéssel kevert félelem, pont ahogy többi embertársam szemében is nagyrészt ezt láttam. Aztán gondolataim a játékra koncentrálódtak, és az igazságtalan szabályokra. Egyetlen egy.. Nekem kell annak lennem. De mégsem.. Körbenézve nem egy ismerőst, barátot láttam.
Mégis hogy lennék én képes őket bántani?
Még a saját életedért cserébe sem tennéd meg?
Ez a játék..  
Igen, ez egy játék, és neked minden játékot meg kell nyerned. És ha nem becsületesek a módszerek?
Megrándult a szám. A fejemben lakozó démon az elevenembe tapintott:  bármit – tényleg bármit – hajlandó vagyok megtenni a győzelem érdekében, legyen az becsületes, vagy sem. Persze ez inkább csak a kinti életemben valósult eddig igazán meg. Nem tartottam sosem rossz tulajdonságnak, és természetesnek is tartottam, hogy a "cél szentesíti az eszközt" elvvel törjek előre ha a helyzet úgy hozza, mindent, és mindenkit megverve, leigázva, hogy végül célomat elérve győzedelmeskedjek. De egy ilyen helyzetben, ahol ártatlanok is.. a barátaim is..
Nyerned kell! Az életedért, a bátyádért, a kinti életedért, azokért, akik még várnak rád!
De ehhez bántanom kéne ártatlanokat.. a barátaimat is.
Inkább ők, mint te. Te nemes vagy, kiváltságos, több jogod van az élethez, mint nekik. A te elvesztésed egy egész nemzetre, a vállalataidnál dolgozó milliók életére kihatással lenne. Őket meg csak az a kevéske barát, és család siratná meg.
Én is megsiratnám őket. Már egyszer elvesztettem a szüleimet. Ha egy barátomat is elveszteném, azt nem bírnám ki. Akkor magammal is végezni fogok.
Dehogy fogsz.. Egyszerűen rájössz, hogy azokra a bábukra nincs szükséged életed alatt. Egyedül is boldogulsz.
És Hinari?
Hinari..
Az egyetlen bábú, aki fontos. Az egyetlen, aki megért. Az egyetlen..
És ő is ellenfél! Inkább te, mit ő. És inkább te, mint akárki más.
De mégsem..
Önző vagy ahhoz, hogy eldobjad magadtól a jövőt. Ezt bizonyítja az is, hogy kétségeid vannak azzal kapcsolatban, hogy most mit tegyél. Ha veszteni akarnál, már eldöntötted volna, hogy meghalsz a többiekért. És akkor én sem léteznék. Mert én a te kétséged vagyok! A te élni akarásod..
Már épp kezdtem elfelejteni keserű búmat, a maró fájdalmat, mely szeretteim hiányát jelenti. Sikerült elnyomnom, és a mindennapokon átsiklanom az érzés felett.. És most? Miért mindez? Hogy újabb keserű élményekkel gazdagodjak?
A földre rogytam, és eleredtek a könnyeim. Még több szerettem elvesztését nem bírtam - nem bírhattam - ki. De veszteni sem veszthettem. Ölni sem akartam.. én segíteni akarok! Akartam.. Megtörtem. Elvesztem lelkem fertőjének mélyén, és csendesen folytak a könnyeim. Tudatom a legkevésbé sem volt tiszta. Oda - vissza ingadoztam gondolat és gondolat között, az élni akarás, és öngyilkosság gondolata között. És mindeközben olyan, szinte lényegtelen dolgokon is járt az eszem, mint hogy én nem akarok nagy nézőközönség előtt ilyen fontos döntéseket hozni, és fürdeni sem. És hogy Hinari körül máris mekkora csapat alakult. Nem csoda, őt mindenki szereti, és támogatja. Én képtelen voltam odamenni. Csodáltam, hogy Hope.. Remény.. mily kitartóan mellé tudott állni. Megint. Irigykedtem. Újra. Egyedül voltam.. Reménytelenül.
Viszont az érzés nem újként ért, ismerősként köszönt rám a keserű magány egy régi, elfeledett korból. A játék előtt, a szüleim halála után, amikor egyedül voltam, amikor a halni, és élni akarás peremén küzdve, magamba zárkózva éltem csendesen. Újra ugyanazt az ürességet éreztem.
Hinari... tényleg ellened tudnák fordulni?
Nem segít neked senki! Te nem Ő vagy, aki csak úgy ragyog! Egy hozzád hasonlónak egyedül kell küzdenie.. Látod, mennyivel egyszerűbb a helyzete már most?  Helyénvalónak tartod, hogy mindenki mellé áll? Hogy téged senki még csak észre sem vesz? Egyedül kell elviselned a fájdalmat, kínt, és bút. Miért segítenél neki? Miért lenne több joga az élethez, mint neked? Nyerned kell!
És nem az lenne a helyes, hogy halljak én meg? Én, akire senkinek nincs szüksége?
Nem! Nyerned kell!
Ahhoz pedig ölni..
Ölni! Isteni is folyamatosan azt teszi, és élvezi. Élvezi, mert tovább folytatja. És senkit sem kímél. Isten szeret gyilkolni.
És mi? Nekünk nem szabadna.. Nem évezhetjük! Mi..
Mi nem Isten képére teremtődtünk?

_________________
"Az éhezők viadala" Advent
Szophie
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2533
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 22
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 43
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi7666/7700"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (7666/7700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Aiko on Kedd Okt. 15 2013, 20:15

Szokásos szenvedése, vagyis fejlődéses napomat töltvén~ egy már Deja vu-nak számító teleportálásnak lehettem része. Wtf? fejjel először arra gondoltam, hogy mindenki lenullázódik, ami kicsit mókás is lenne, majd rájöttem, hogy ahhoz kicsit kevesen vagyunk itt, és fura lenne, ha már csak ennyi játékos él. Nagyjából két tucat embert láttam, változatos színekben, persze itt nem a bőrszínre gondolok, de valahogy ez nem tudott érdekelni. Megláttam valami szörnyű, szörnyűséges dolgot.
- A ruhám! Mégis mi ez?? Mi ez a darab bőr?  Ez az öv még azt a kis mellemet is elnyomja amim van!
Igen, éreztem, hogy nem kellett volna így kitörnöm annyi ember között, de akkor is mégis mi ez a ruha. Észre vettem, hogy nem nagyon vonzottam magamra az emberek figyelmét, ami nem is volt baj, de ez azt jelenti, hogy valami szörnyű dolog van a láthatáron. Megtaláltam, figyelmesen végig olvastam a feliratot, kissé ledöbbentem, de elég gyorsan sikerült túlesnem rajta, hiszen semmit se tehetek ellene. Gyorsan körbenéztem, és ismerős arcokat kerestem, hiszen bármennyire is nincs felszerelésem, ez az én szintemen egyedül, pirosként túlélhetetlen, akár lelkiismeret furdalás nélkül is lemészárolnak. És igen a tekintetem egy alakon akadt fent, az egyetlen maszkos játékos a tömegben. „Kazuma-sama Hurrá megmenekültem.” Persze rengeteg ötletem támadt, a támogatás szerzésére, a sok beteg nézőnek biztos tetszen, mondjuk ha meztelenül fürdenék, vagy, pajzánkodnék Kazuma-samával~Indultam Kazuma-sama felé, de ahogy közeledtem felé és tűntek el közülünk a játékosok a távolsággal, valami fura tárult a szemem elé.
- Szia kazuma-sama :3 Csak nem megkérte Shibuya-chan a kezed?
Nézek óvatosan körbe, hátha felismerem, bár az arcát még nem láttam de leírást kaptam róla. Bár a lányt sehol nem leltem azért rákérdeztem.
- Kazuma-sama… izé.. arra gondoltam összeállhatnánk, hacsak nem álltál már össze valakivel, valakivel, akinek a neve rímmel aaaaa ööööö Harang Sikolyára!
Válaszát vártam, miközben egyre csak teltek a másodpercek.
Aiko
Aiko
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 246
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 25
Tartózkodási hely : NASA

Karakterlap
Szint: 9
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi430/450"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (430/450)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Noxy on Szer. Okt. 16 2013, 10:59

Nem értettem, mi folyik itt. Nem emlékszem rá, hogy jelentkeztem volna bárhová is az utóbbi időben. Ámbár nem árt nekem némi fejlődés.
Lényeg a lényeg. Azon kaptam magam, hogy a főtérre teleportálódom, és ott találom magam jó pár ember között. NJK-k, kofák, egyéb járókelők és játékosok rajtunk kívül nem voltak, csak egy hatalmas képernyő. Észrevettem, hogy az összes holmim is eltűnt rólam, helyette olyan egyszerű kis bőrruhákban voltunk mind, akiket ideteleportáltak. Megörültem, amikor megláttam Mirikát és Ayanit.
- Sziasztok! Hát itt meg mi történt?
Ekkor megjelent a képernyőn a feliratok, plusz maga Kayaba Akihiko, ezúttal nélkülözve csuklyás mivoltát. Szóval így néz ki. Ott álltam a céhtársaim mellett, és szívtam magamba minden információt, amit kellett tudni erről az egészről.
Szóval ez amolyan valóságshow-féle lesz, mi? Összeboronálnak minket, a kiválasztottakat egy helyre minden felszerelés nélkül, saját alap képességére hagyatkozva, hogy majd meglássák, mit fogunk ehhez szólni? Tulajdonképpen ez egy szemét, de számomra igen tetszetős játék. A survivor-életmód az én hatásköröm. Nem lesz ebből probléma. De nem tudom, hogy Mirika és Ayani mit szólnak hozzá. Legjobb lesz, ha velük maradok. Persze Mirika már lassan-lassan összeszedte a maga kis csapatát, én meg nem szívesen maradnék egyedül most, hogy nagyobb esély van rá, hogy meghalhatunk itt. Nem kellene egyedül maradnom, főleg annyi játékossal szemben már nem tudnám felvenni a versenyt, ölni pedig nem áll szándékomban.
Kayaba meg igencsak jól kitolt velünk ezúttal is. Arra leszek kíváncsi, hogy mit fognak vele csinálni a játékosok, miután sikerült elérniük a századik szintet, és valóban visszajutnak a valóságba, ahogy meg lett az ígérve. Én nem alkalmazok vele szemben erőszakot. Elég bizonyítékom van ellene ahhoz, hogy jól feljelentsem és többmillió yen kártérítésre kényszerítsem, vagy mehet a börtönbe. Az ő hibája, hogy kimaradtam a főiskolám ez évi tanévéből. Szerintem mindenki más, aki ugyanúgy járt iskolába, mint én, plusz dolgozott is, osztaná a véleményem. De amíg itt vagyunk, keresztbe kell húznunk a számítását ennek az alaknak.
- Mirika, engedelmeddel nekem is van még hely a csapatban? - kérdeztem tőle, mikor odaléptem hozzá.

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]
Noxy
Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 29

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi2457/2500"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Aoi Shizuka on Szer. Okt. 16 2013, 20:31

Puff - hallatszott ahogy újabb "önkéntes" érkezett a térre.
Ahogy a teleport fényei elhalványultak egy hosszú, fekete hajú, lány tűnt fel a Főtéren.
Egy kezdő volt az, egy majdnem teljesen névtelen senki. Az igazat megvallva, volt téren  gyülekező kisebb tömegben valaki, aki nem csak ismerte a lányt, de már olyannyira a bizalmába fogadta, hogy a céhébe is felvette. A céhvezér Hinari volt.

A lány pedig, aki egy perce még a saját ágyán ült, Aoi Shizuka. Igazándiból teljesen meghökkent, hiszen az előbb még a ruháit, tárgyait rendezgette, kiköltözni készült az árvaházban lévő apró szobájából, hogy a céh kastélyába költözzön. Azonban az ágyról hirtelenjében a Főtér kövezetére  zuhant, úgy ültében, még tompítania se volt ideje. Fájni nem fájt, de teljesen meg volt illetődve. Míg jobbra egy kisebb tömeg gyülekezett apró csoportokban, addig balra egy hatalmas képernyő lógott a levegőben.

A lány feltápászkodott, s már épp sétált volna az újdonsült céhvezéréhez, amikor dörgedelmes hang érkezett a képernyő irányából, és a szavak leírva is megjelentek a kivetítőn.
Magához ragadta a tekintetét, s csak aztán eszmélt fel, s nézett szét ismét, mikorra a közlendő utolsó betűjét is már csak a házak falai visszhangozták.

- Egy maradhat? - suttogta ledöbbenve, de a gondolatot rögtön tovább is vitte:
- Mi garantálja, hogy egymásnak esnek majd a résztvevők? Addig nem lesz vége a viadalnak? - megborzongott a gondolattól, hogy itt halálig megy a küzdelem, mindaddig míg egy kivételével mind el nem pixeleződik.

S ahogy a tömeget nézte, rájött, hogy ő az, akinek semmi esélye sincs egy ilyen küzdelemben. Nem voltak még tanult képességei, épp azért mert még egy szintet sem lépett, s nem volt pénze ilyenekre költeni. A statjai is nevetségesek voltak, biztosra vette, hogy nem Hinari az egyetlen az itt összegyűltek közt, aki magasan az ő szintje fölött jár. Élő halott volt.

Tudta, és elfogadta, hiszen már meghalt egyszer lélekben, mikor kiderült, hogy a játék, amibe belépett egy halálos csapda.
- Sajnálom Shinji, Anya, Apa, már nem fogok tudni felébredni többet!

Szabadjára engedett egy szomorú sóhajt, majd felnézett a virtuális égre.
A vicces alakú bárányfelhők alatt madarak szálltak gondtalanul, a nap is fent virított az égen, töretlenül küldve melengető sugarait e világ lakóira. Odafent minden normális volt, nyugodt derűt árasztott, mely átjárta a lány minden porcikáját, hagyta, hogy a nap átmelegítse a kezeit és az arcát, nagyot szippantott a levegőbe, teleszívta a tüdejét: a nem régiben még itt álló virág és gyümölcsárusok portékáinak illatát vitte a szél a város felett.
Ahogy arca találkozott a napkoronggal szemtől szemben, ajka lassan mosolyra húzódott. Élvezte a kellemes meleget és az illatokat.

- Nem baj! - rázta a fejét a nap felé - Köszönök mindent, amit kaptam, jó volt élni és átélni. Most már nem félek!
Mosolyogva sétált oda a Hinari körül gyülekező tömeghez.
- Hajimemashite! - szólalt meg hangosan, és egyúttal könnyed, vidám tónusban
- Konnichiwa, Hinari-dono!- hajolt meg a tisztelet jeleként a vezérének külön
- Watashi wa Aoi Shizuka to moushimasu! Douzo yoroshiku onegai shimasu! - mutatkozott be a többieknek
- Ha nem vagyok terhetekre, szeretnék csatlakozni! Ugyan még csak kezdő vagyok, ezért nincsenek itteni képességeim, de ha számít valamit az amit odakintről hoztunk magunkkal, akkor örömmel lennék a segítségetekre! Amíg sor nem kerül a búcsúra...
- De ne aggódjatok! - tette a kezét biztatóan Hinari vállára - lehet hogy ki tudunk találni valamit, amivel mind túlélhetjük ezt a ránk kényszerített helyzetet!

_________________
színem: 95E3FC E080E0

adatlapom
Boszorkánykonyha

"Az éhezők viadala" Potion_Case_item_artwork_BG2_www.kepfeltoltes.hu_

Táska tartalma:
2 fiola Kis Potion
1 fiola Nagy Potion
4 fiola Vörös Bika Potion
1 fiola Hosszú Pontosság Potion
1 fiola Gyenge Paralízis Méreg
2 fiola Gyenge Fárasztó Méreg
2 fiola Gyenge Gyengítő Méreg
2 fiola Gyenge Lassító Méreg


Küldi bónuszok:
Aoi Shizuka
Aoi Shizuka
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 466
Join date : 2013. Sep. 18.
Age : 25
Tartózkodási hely : Osaka

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi10/1400"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (10/1400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Kazuma on Szomb. Okt. 19 2013, 11:46

Egy verseny, aminek a végén csak egy maradhat. Túlságosan is egy kaptafára épülnek a játék eventjei és küldetései, ahhoz hogy ez meg tudjon lepni. Viszont az, ami itt várt rám sokkal rosszabb volt ennél. Itt nem küzdhetünk a saját felszerelésünkkel, mint máshol. Mindent elvettek. Mindent!
Nehezemre esett elviselni a gravitáció nyomását mely mintha most ezerszer erősebb lett volna. A ruhám bal ujja üresen lógott. Nem mertem megnézni. Lesokkolt a tudat. Az agyam makacsul adta az újabb parancsokat de nem volt, ami válaszoljon. A Parazita hallgatott. Eltűnt. Nem! Nem voltam hajlandó elfogadni. Az egyetlen, aki mindig velem van, akire számíthatok és sosem hagy cserben. Itt van. Az inventorym üres de itt van. Itt kell lennie. Nem vehetik el tőlem. Már az enyém, és míg élek az enyém is lesz. Nem érdekel, mit mondanak. Nem érdekel, mit tesznek. Nem számít, mit akarnak. Ha kell, fél kézzel tépem szét őket de, őt nem vehetik el. Körbevesznek a tolvajok de, nem állíthatnak meg. Egy ismerős lány arca úszott be elém. A megjegyzésére fellobbant bennem a harag de nem kísérte a Parazita ismerős jelzése. A jobb kezem meglendült, és ha nem lassítom le, talán bukfencezett volna egyet az ütéstől. Azonban két dolog megállított. Már ebben a pillanatban is figyelhetnek de, ami fontosabb, ez a lány jelentheti a győzelmemet. A kezem a vállán állapodott meg - talán a kelleténél kicsit erősebben szorítva - és közel hajoltam hogy a maszk nyílásán keresztül tisztán láthassa a dühödten szikrázó szemeimet.
– Van egy megállapodásunk… és még egyszer ki ne mondd a nevét! - sziszegtem felé. - Kell egy terv. - morogtam halkan felegyenesedve és a többieket végigmérve. Ki kell jutnom de, ehhez félre kell állítanom őket. Sokan a helyükön maradtak és hozzám hasonlóan a többieket figyelték, de egy nagyobb csapat is gyülekezett a JL vezére körül. Arrébb viszont megláttam Szophiet egyedül, amitől kelletlenül felmordultam. Pont azt az egy embert hozták ide, akit a legkevésbé sem akartam itt látni. Egy részem oda akart menni hozzá de gyorsan elhallgattattam. Maradjon csak egyedül. Talán nem él majd, addig hogy találkozzunk… remélem. Már tudtam, mit kell tennem.
Aikohoz fordultam még mindig a vállát szorítva.
– Ne maradj le. Ne kérdezz. Csak tedd, amit mondok és… - élni fogsz - akartam mondani. - eljutsz a végéig. - fejeztem be. Miért is hazudjak neki? Ha úgy alakul én magam fogom őt megölni. Nekem viszont élnem kell, és ölnöm kell. Ahogy eddig is… csak így nyerhetek… nem igaz?
Kazuma
Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 918
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 24
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi304/2100"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Rita Hanami on Vas. Okt. 20 2013, 08:30

Remegő kezeimet magam elé emeltem, vér borította mindenhol, leengedtem az arcom elől, homályos volt minden mégis tisztán kivehető a látvány, ahogy Ai ott áll előttem rám szegezett kardal.
- Rii-chan! Miért csinálod ezt? – Arcáról könnycseppek hullottak le. Körbenéztem. Mindenki a céhből, Hinari, Szophie, Yuichi, mindenki, vérbe fagyva feküdt körülöttünk. Mégis mi történt? Újra a kezeimre vándorolt a tekintetem, ezúttal a kardot markolásztam. Úszott a vérben!
- Rii-chan! – Halottam ismét Ai-chan Síró hangját. Izmai megveszültek ahogy elindultam felé, egyre gyorsabban. Kardomat támadásra emeltem majd egy vágás….

Hirtelen ugrottam fel az ágyamból és kétségbeesetten néztem körbe majd a fejemet fogva dőltem vissza az ágyba.
- Miféle álom volt ez? – Tettem fel csendesen a kérdést. A nap további része a szokásos dolgaimmal folytatottak. A reggeli szokás séta, a reggeli a kedvenc fogadóban, majd a jól megszokott gyakorlás. Nem volt ma semmi ami miatt aggódnom kellet volna, egyetlen küldetés sem vagy bossharc. Ma csak magammal törődtem. A Jl birtok mögötti erdős részben gyakoroltam. Megvolt ugyan az akrobatika képességem azonban ezt még nem tudtam teljesen kezelni, amit ki kellet küszöbölnöm. Fáról fára ugrálva igyekeztem megtalálni az egyensúlyom, anélkül, hogy kizökkennék. A sebességem egyre csak nőt, már-már száguldottam a sűrű fák között. Kezdtem bele jönni majd hirtelen ismét felvillant álmomban látott kép ami kizökkentett és nem vettem észre egy kiálló faágat így telibe találtam azt. Mintha csak egy ló rúgott volna meg, szinte éreztem ahogy a virtuális bordáim megrepednek az ütközés erejétől majd zuhanok a föld fel. Behunytam a szemem és vártam a becsapódást azonban ez nem történt meg. Mikor kinyitottam ismét a szemem a főtér közepén feküdtem.
- Mit keresek én itt? – Bukott ki a kérdés belőlem. De nem csak én néztem értetlenül. Mások is hasonlóan jártak. Ugyan az történik mint legelőször és a helyzet most sem rózsásabb. Egy életre halálra szóló viadal? Csak egy maradhat? Mi ez az egész? Ahogy csöpögtek az információk egyre világosabbá vált a dolog bár még mindig nem tértem magamhoz. Körbe néztem és sok ismerős arc fogadott. JL tagjai sem voltak kivételek. Hinari mellet máris igen szép csapat gyűlt össze. Elindultam feléjük, de megtorpantam mikor megláttam Szophiet. Térdre rogyva zokogott. A többiek ezt, hogy nem látták? Odaléptem hozzá és a kezemet oda nyújtva próbáltam felsegíteni.
- Ne aggódj, minden rendben lesz! Biztosan van más lehetőség is, hogy kijussunk ebből az őrületből. – Mondtam neki mosolyogva bár ezt még én magam sem hittem el teljesen. De egy családnak az a dolga, hogy támaszt nyújtsunk egymásnak. A jL az én jelenlegi családom, Szophie pedig ennek a tagja…

/Gomme a hibákért, kapkodva írtam mert később nem tudok írni és kifutok a határidőből de utólag javítom majd őket ^^/

_________________
"Az éhezők viadala" Ritahanamiwwwkepfeltolt"Az éhezők viadala" Ritahanamiwwwkepfeltolt"Az éhezők viadala" Ritahanamiwwwkepfeltolt
Rita Hanami
Rita Hanami
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 811
Join date : 2012. Aug. 20.

Karakterlap
Szint: 18
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi10/1300"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (10/1300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Bacchus on Kedd Okt. 22 2013, 20:53

Torubana város egy kocsmájában beszélgettem Malcommal, mikor belénk kötött az a tag, sajnos nem alakult jól a dolog és végét sem tudom meg mi lett. Ebben a pillanatban tűnt fel előttem újra a játék képernyője és a főtér. Teleportálás. Nagyon nem akartam élni ezzel újra, legutóbb is elég rosszul vette ki magát. Fraggy is futásra kényszerült a nyomunkban lévő játékosok elől, és akkor mintha felfordult volna gyomrom ettől a cselekvéstől. Nyújtózkodtam egyet és hiányzott valami, mozdulatommal nem csörögtek a páncéllemezek, amik mindig védik a vállaim. Rosszallóan néztem végig pucér felsőtestemen, Majd az előttem állókra és egy bazi nagy Tvre. Odakint ilyesmi volt a főnök szobájában és általában képeket nézett rajta a többi vezérről és taktikázott. Ez azonban más.
Összefont karral olvastam a feliratot.

Az éhezők viadala


"Az éhezők viadala" 15rz

Hasonlított az első találkozásra az adminnal, csak ott nem tv vászon alakja volt, de ugyan az a hang olvasta fel, amit valószínűleg a gyengén látók nem tudtak csak elolvasni.
Kisorsoltak, örültem egyből a hírnek, de továbbra is összefont karral és érdeklődő tekintettel néztem a híreket. Kiválasztottak egy eseményre, ahol azon szerencsések egyike vagyok, hogy megölhetem a többieket a túlélésért. Pont kapóra jön, mindig is arra a piros indikátorra vágytam, igazán. Nádiposzátát kerestem az egybegyűltek között, de nem volt itt. Ez az villoghatok előtte. Véletlenszerű sorsoláson megtaláltak, ennél nagyobb szerencsém tényleg nem is lehetne. Hátráltam szépen, hogy még ne kerüljek közel egyetlen kialakuló táborhoz sem. Többen már egymás mellett hallgatták és nézték az események sorát. Egyem meg, micsoda látvány. Az óvodások egyik sarokba, míg  egy lány körül többen centralizálódnak, és mint mágnes, megy oda a többi.
Egy képességet használhatok, előkotortam menüm és felszerelésem. Üres. Leengedtem karjaim, mint aki nem hisz a szemének. Még egyszer megnéztem és tizennyolc üveg.. nem is TIZENNYOLC üveg tömény lopott szesz hiányzik a felszerelésemből!!! Dühösen felnéztem a kijelzőre és már épp puffogni, valamit durvulni indultam volna. A régi kocsmai mondókára

"Dobj, Döngölj, Durvulj, Dönts és Dobj!"

Széket, kést, kisgyereket.. akármit, csak törjön szét az a tábla. Azonban felhívta a figyelmet a hang és az írás, hogy bizony szponzorokra lehet szert tenni a műsor ideje alatt. Ez a pont mosolyt csalt arcomra. Ha felfigyelnek rám, azzal nézőket nyerek meg, köztük a poszátát is. És bejuttathatnak nekem piát. Onnantól meg kezemben van a meccs. A legtöbben már most sírtak, mert féltették az életük. Pedig tudhatnák, hogy egy kijutó lesz.. végig néztem rajtuk és a sírók között megláttam Szophiet. Ujjammal kitapintottam a bal szemem alatti hegek egyikét. Azok a tetoválások nagyon fájtak, ordítottam, de túléltem. Az ő életét meg fogom kímélni egy ideig, de a többi..
- Meghal.. - szűrtem ki a fogaim közül.

"Az éhezők viadala" K1rk
Majd, mint aki máris nyert, pózoltam a kameráknak. Megfeszítettem dagadó izomzatom és megropogtattam a nyakam, mint aki máris kész ölni, azonban még van addig idő, mint kiderült az információból. Gyakorlás következik. Bal tenyerembe csaptam jobb öklöm és figyeltem a visszaszámlálót. Még egyszer jól megnéztem az egybegyűlt társaságot, vajon van-e közöttük elég tökös, vagy kevésbé tökös, aki szeretne a tizenegyedik rovás lenni arcomon?
Nagyon remélem.

_________________
Infók:

2014.11.25-től fegyver csere +12 erő (+3 erő, +3 gyorsaság) helyett.



Malcolm Brown: #00FFFF, Xen: #FFFF00, Fraggy Gom: #999999
Színem: #FF7733 | Beszédem színe: #FF0000
Bacchus
Bacchus
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 322
Join date : 2013. Jul. 30.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi1003/1500"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (1003/1500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Rosalia on Kedd Okt. 22 2013, 22:01

Holnap, azaz 23. este 8-ig lehet írni. Aki addig nem postol, az később nem szállhat már be, mert a történetvezetés nem engedi meg ezt a lehetőséget. Most még lehet csatlakozni, ha valaki mégis kedvet kapott.

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962
Rosalia
Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Phobos on Szer. Okt. 23 2013, 00:12


Mint a legtöbbször, elvoltam a magam világával (mint martiniben a lime Rolling Eyes ). Ott voltam az Ovidiusban, és a kiállított zongorának támaszkodva, az eget kémleltem. Hogy mit vártam tőle, egy nagyon jó kérdés. Egyszerűen csak úgy tartotta kedvem, hogy azt nézzem, semmi több. Tarkóm mögött hátrakulcsoltam kezeimet, és egy darabig lehunytam szememet, átadván magamat a nyugalom egy felsőbb szintjének. Tökéletes - ezt mondják arra, hogyha valamiben egy cseppnyi hiba sincsen. Legyen az bármi ezen a kerek világon, bár én sem voltam egészen biztos ebben. Keveset tudtam - talán túlságosan keveset, hogy bármit is tudjak az odakintről: a helyről, melyet az idegenek annyira emlegetnek, és imádnak. Nem ismertem, még az érzést sem, milyen lehet. Jó? Rossz? Keserű? Édes? Egyáltalán lehet-e szavakkal leírni, miféle hely az? Lehet, hogy hasonló Aincradhoz, csak... valószerűbb? Nem értettem ezt a szót, csak hallottam. Nagyon sok időm van arra, hogy az idegeneket megfigyeljem: minden mozdulatukat, szavaikat, érzelmeiket, sőt, még azt is, hogyan alszanak. Egy apróbb mozdulat is sok mindent elárul, csak jól meg kell figyelni őket. És hogy bevalljam az igazat, több, mint fél év elég volt ahhoz, hogy kiismerjem őket: ostobák. Megmaradnak elég ostobáknak a túléléshez. Ostobák, de érdekesek. Sosem tudják, mikor kell abbahagyni vagy feladni. Így, ezen az őszies délelőttön gondolkodtam, a szabad ég alatt, már-már a zongora sima lapjára fekve. A szellő száraz leveleket bágyadtan, udvariasan hordta magával. Melankolikus és frusztráló gondolatokat keltett bennem, habár az ősz kifejezetten szép volt. Illett a hangulatomhoz. Illett a helyemhez. Illett a melódiámhoz. Mindenemhez illett. És ahogyan ott ténferegtem a saját gondolataimmal, egyszer csak történt valami - valami, amit egyáltalán nem akartam, mert kényszerítettek rá. Pontosan úgy, ahogyan a megszálló is, és semmiképpen sem szerettem volna ugyanarra a sorsra jutni - semmiképp sem. Még az is átsuhant az elmémen, hogy az a szörnyeteg visz el onnan, a bosszúszomja miatt. Ha élne, dühös volna, mert ők meghiúsították az ördögi tervét. Egy csöppet sem aggódtam: ha akkor sikerült megállítani, most sem lehetett másképp. Azonban egészen más látvány fogadott, mint amire eredetileg számítottam: a főtér, kisebb tömeg, nagyjából úgy, amit a játék kezdetének neveztek. Ugyanakkor jóval kevesebb idegent láttam, ami arra adott következtetést, hogy valami különleges próbatétellel kell szembetalálnom magamat. Meg nem mozdulva pásztáztam körbe tekintetemmel a jelenlévőket, kikre-mikre számíthatok. Lógó tagokkal, kissé csodálkozva hallgattam meg a feladatról szóló instrukciókat - haláltusa, mi? Szóval ennek az akárkinek, Kayabának - kit eddig az apámnak gondolhattam - nem elég az a sok áldozat: többet akar. Az emberek mohósága nem ismer határokat, és erről maga Aincrad építésze tett tanúbizonyságot. Nem tápláltam se haragot, se dühöt, és nem tettem rosszhiszemű megjegyzéseket, mely az Építészt gyalázták - egyszerűen csak csodálkoztam az emberi mohóságon úgy, mintha valaki még nem látott volna valamit. Azon is csodálkoztam, hogy a többi idegen már szervezkedésbe kezdett, ki kivel legyen.
- Nem mindegy? Ha úgy is csak egy maradhat, minek kötnek szövetséget? - motyogtam magam elé, nagyobb gondok híján. Minek okoznak fájdalmat azzal, hogyha az elején karöltve küzdenek, utána egymással végeznek? Néha nem értettem az emberek ostoba logikáját, de hát nem lehettünk egyformák. Ha arra kerülne sor, inkább visszautasítom valakinek a barátságát, hogy fölösleges fájdalmaktól kíméljem meg az illetőt. Minek olyan vadállatot beidomítani, ami kellő gondviselés hiányában újból vad lesz? Tiszta időpocsékolás volt egy ideiglenes barátságra alapozni a túlélést, ami még akkor sem garantált: ki tudja, mit tehet meg ez az idegen, ha Istenként járhat-kelhet Aincradban. Ahogyan a visszaszámláló miatt kevés időm volt, még utoljára körbe néztem a jelenlévőkön, kikkel is van dolgom, azután csöndben, nyugodtan vártam a nullát, a haláltánc kezdetét.

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)
Phobos
Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi10/2900"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (10/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Ryuninji Ren on Szer. Okt. 23 2013, 16:56

- He??!! Mi a…. ? o.O – egyik pillanatról a másikra a főtéren találom magam. Nem vagyok egyedül, jó  páran vannak még itt, ugyan olyan értetlen ábrázattal, mint én, de Regi pajtim nincs itt, sőt, szinte semmi másom se o.O . Emlékszem, egyszer már átéltem egy ehhez hasonlót. Az volt eddigi életem legrosszabb napja… igen, ezt bátran kijelenthetem.  
kisvártatva megjelenik egy kivetítő is…. természetesen a sokak által gyűlölt nyomorúság tűnik fel rajta. Nem más, mint Kayaba Akihiko, aki rengeteg embert ölt meg és még többet fosztott meg a szabadságától. Csak egyszer kerülne a kezeim közé, egyetlen egyszer. Akkor aztán…
- O.o… Éhezők Viadala? – értetlenkedem, miközben megsimogatom a pocimat. Való igaz, hogy jelen pillanatban kicsit éhes vagyok, mert idekerültem, mielőtt jóllakhattam volna, de… izé.. most akkor mi is van? :O
Elkerekedett szemekkel fogadom be az információkat. Egyszerűen ledöbbenek, nem akarom elhinni, hogy erre is képes ez a szemétláda. Már állni sem bírok,, leülök egy padra és arcom két tenyerembe temetem… Megannyi érzés kavarog bennem, főleg düh és félelem… miért én? Miért most, mikor egyenesbe jött az itteni életem? Ez egyszerűen abszurd….  Remegek az idegtől, nem akarom elfogadni a történteket… nem… nem is fogom… én nem táncolok úgy, ahogyan ő fütyül….  Nem itt veszítem el az életem és nem veszem el másét sem.
Ujjaim közül kilesek, vannak itt ismerős arcok, főleg frontharcosok… nem láthatnak így…. Tartanom kell magam ahhoz a képhez, amit ismernek.. én sztár vagyok, egy a legerősebb playerek közül, nem pedig egy rémült kiscica.
Nagy levegőt veszek és kifújom azt. Remegésem lassacskán abbamarad, színész képességeimmel próbálom palástolni jelenlegi állapotom. Nincs felszerelésem, nincs petem, a leghátrányosabb helyzetből kell indulnom. Barátok terén sem vagyok túl szerencsés... most is, mint mindig, egyedül vagyok és leszek. Ez olyan, mintha egy céltábla lenne festve a homlokomra….
Kétségek közt tengődöm… ennyire szorult helyzetben még nem voltam. Nagyon úgy tűnik, hogy a halál, most rám vetet szemet, én pedig tehetetlen vagyok ellene. Nem tehetek mást, mint minden erőmmel menekülök ellene.
Egyetlen egy előnyöm van, az pedig pont a sztárságom. meg kell nyernem magamnak a tömeget, az pedig siránkozással nem fog menni.
- Veeeeeh! Ez tök szívás! – Lassan felkelek a padról és nyújtózkodom. Meg kell emberelnem magam, nem mutatni félelmet vagy kétségbeesést, ezért mosolyt erőltetek az arcomra. Ez az egy esélyem van, nem szúrhatom el, mindent egy lapra teszek fel, hát hajrá… menjünk... gyerünk… én itt nem halok meg még így sem… egyedül a „világ” ellen…


"Az éhezők viadala" Tumblr_mao871Fl7P1r3v85ro3_500_www.kepfeltoltes.hu_

_________________
"Az éhezők viadala" 741488085N_vtelen-3_www.kepfeltoltes.hu_
Ryuninji Ren
Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi6382/6500"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Kincaid on Szer. Okt. 23 2013, 19:19

10. OK. Felfogtam – hát, nagyjából ennyiben is tudtam maradni magammal, mert képtelen voltam elég gyorsan kapcsolni: mégis mi történt? Mert kicsit túl sok volt a hirtelen újdonság: felfogtam a teleportációt, és hogy aztán új helyre kerültem. Kiszúrta szemem a kivetítő, és természetesen futattam át szememmel a rajta lévő feliratot is. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Nem elég!
Zavart a visszaszámlálás.

9. Abban biztos voltam, hogy az én arcomra nem ismerhetnek rá túl sokan. Ellenben felfedeztem, hogy elég magas szintű játékosokkal kerültem össze. Ismertem őket. Legalábbis az arcukat. Bossról. Még a végén lesz értelme, hogy elkövettem azt a baklövést, hogy közéjük léptem egyszer.

8. Felmerült bennem, hogy bevetek gyorsan valami átalakítást. Persze-persze, ez elég röhejes gondolat volt, de fő az inkognitó, meg a bevett szokások érvényesülése. Hiszen nem véletlenül rögződtek azok a beidegződések: szükség van rájuk. Csak már késő… Hogy is mondjam szofisztikáltan? Fenébe? Nagyjából…

7. Infók! Szükségem van rájuk, így még egyszer átfutottam a szöveget. Negyedszer? Nem számított, mert most se igazán fogtam fel belőle semmit. Nem vagyok jó tömegben. Zavarnak a többiek! Ha egyedül lettem volna, szépen, módszeresen kivonatolom magamban a szöveget. Persze. Így viszont vállamon nyugodott a tömeg terhe is. Azon járt az agyam, hogy biztos mindenki más már rég tudja, hogy mi is ez az egész, mit fog csinálni, hogy… mégis mi történik.

6. Elhatároztam: egyedül leszek. Persze, ez nem egy professzionális gondolat, mondhatnám úgy is: alap, de azért megnyugtatóan hatott rám a gondolat, hogy eddig eljutottam. Már van valamim.

5. De több nincs.

4. Se ötletem.

3. Se tervem.

2. Se szövetségeseim – néztem rosszallóan azok felé, akik barátkozni kezdtek.

1. Mindegy, eddig is kibírtam egyedül. Sőt! – húztam ki magam. Készen álltam!

_________________
A D A T L A P  ll Nem én vagyok hűvös, Te vagy meleg. ll


pontozás:
Élet: 33 -> 165 HP
Fegyverkezelés: 30 +6 -> 36
Erő/Irányítás: 30 +3 -> 33
Kitartás: 7
Gyorsaság: 33 +3 -> 36
Speciális képesség: 16 +6 -> 22
Páncél: 0 +17 -> 17


Felszerelve:
T1 Stramm *Kopja/Rövid Kard/Buzogány* (+3 erő +2 páncél)
T1 Futópajzs (+6 páncél +3 gyorsaság)
T1 Kezdő Ruha (+2 páncél)
T1 Vas Sisak (+7 páncél)
T2 Harmat Gyűrű (+6 fegyverkezelés +6 speciális képesség)
Kincaid
Kincaid
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 258
Join date : 2013. Oct. 11.

Karakterlap
Szint: 29
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi3167/3300"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (3167/3300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Rosalia on Csüt. Okt. 24 2013, 14:22

... 3, 2, 1
Mindannyian elteleportálódtok a Kezdetek városának főteréről. Zárt helyiségbe kerültök, egy kisebb arénában, melynek felső része úgy van kialakítva, hogy páholyban ülve lehessen figyelemmel követni az eseményeket. Bárt ezt ti nem tudjátok, de itt olyan emberek foglalnak helyet, akik a SAO programozói gárdájának tagjai, tehát igencsak befolyással bírnak az idebent töltött életetekre. Többek között ők lesznek azok, akik majd beküldik nektek a pályára a mentő csomagokat! Egy kivetítőn megjelennek a képeitek, így könnyen leolvashatjátok ti is, hogy 21-en vesztek részt a viadalon. Szerencsés szám, hamarosan kiderül Fortuna asszonynak ki az igazi kegyeltje.

"Az éhezők viadala" Ywrv

Egységes felszerelést (botot nem kell figyelembe venni, csak a ruhát) viseltek, kezdő ruha, nem ad semmilyen pluszt, a felszereléseteket továbbra sem kapjátok vissza, teljesen üres az inventorytok. Mindannyiótok számára van ülőhely egy 3 soros minilelátón, a tér további részét pedig egy gyakorlópálya tölti ki. Találhattok itt célbalövő táblát, teljes alakos bábukat, kötélpályát, húzóckodót, más egyéb akadálypályát, na és persze fegyvereket. Minden kaszt számára alkalmas fegyverből van egy példány egy méretes állványra kikészítve.
A feladatotok egyszerű, mint ahogyan azt a páholyból előlépő ceremóniamester közli veletek: Győzzétek meg a fent ülőket és a nézőket arról, hogy érdemesek vagytok a győzelemre és az ahhoz esetlegesen hozzásegítő voksokra, csomagokra! Bármivel előrukkolhattok! Megcsillogtathatjátok a harci tudásotok, az ügyességetek, a gyorsaságotokat, a puszta erőtöket. Vagy inkább verbálisan akartok hatni a nézőkre és szónoklatotokkal, másokhoz fűződő viszonyotokkal példálóztok, esetleg a szórakoztatásukkal próbáljátok elnyerni a szimpátiájukat? Sorban szólítanak benneteket a nevetek alapján, de mikor rátok kerül a sor, kiléptek egyáltalán a pástra produkálni magatokat? Rajtatok áll mi a fontosabb... felfedni magatokról információt a nézők meggyőzése érdekében, vagy veszítve ugyan a népszerűségetekből, de inkognitóban maradtok?
_______________________________________________________________________________________________________________________

Technikai információ: A férfi, kinek a főtéren még cigi lógott a szájából, jelenleg csendesen ül köztetek. Szemüvege mögül figyelget mindenkit, barátkozni nem kíván senkivel sem. Matheusnak hívják, őt fogják utolsóként szólítani majd. Ő az alapján kap voksokat, hogy az én postjaimra mennyi plusz érkezik.

Határidő: 7 nap, vagyis okt. 31. este 20:00-ig írhattok! Aki addig nem postol, kiesik az eventből. Utólag most már nem lehet beszállni!

Minimum szavak száma: 250

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962
Rosalia
Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Peter Worker on Csüt. Okt. 24 2013, 21:45

Tán mindenki azt hitte, vagy inkább csak remélte, de csupán csak egy egyszerű és fölösleges gondolat volt, miszerint egy átverés részesei lehettünk. Nem nevetett senki sem a visszaszámlálás végén, nem öntöttek pezsgőt a nyakunkba és virágokkal sem fogadtak, pedig úgy örültem volna egy tortának az arcomban, tudva, hogy véget ért ez, vagy inkább tudva, hogy el sem kezdődött…

Káosz utáni csend uralta a gondolataimat. Ülve az egyik széken és a térdeimen könyökölve csupán csak az elkövetkezendő történések számomra két legfontosabb pontja foglalkoztatott. Az első Hisame hiányát volt pótolandó, hisz idomítanom kellett, ám fogalmam sem volt arról hol, mikor, mit és hogyan. Shu jegyzetei kellettek volna, legalább egy átolvasás elejéig, hisz ő volt a legokosabb kis idomár, kivel valaha is találkoztam. Sokat segített volna.
Igen, a túlélés gondolata. Ha nem is tenni ténylegesen a győzelemért, de kitartani minél tovább, várni, hogy legyen megoldás. A második gondolat is ezt szolgálta. A közönség megnyerése, ám nem voltam sem szónok, sem véres gladiátor, hogy a kedvükben járjak. A kiállásom pocsék volt, csoszogva és kedvtelenül léptem előre, miként a nevemen szólítottak. Peter Worker. Rázott a hideg. Nem néztem vissza, nem akartam látni a társaim rám szegeződő pillantásait. Mindenki nézett, engem vett így is a kamera. A lámpaláz itt már nem volt számító tényező, nem volt függöny, mi mögé bújni lehetett volna. Mutatni kellett valamit, vinni előre a műsort, melynek akaratlanul lettünk főszereplői. Kaszák, kardok, bárdok, kések, lándzsák és pálcák… Mutass valamit idomár! Varázsolj! Halott ügy. Tisztába voltam a képességeimmel.
- Mégis mit vártok tőlem? – költői kérdés, melyre nem vártam választ.
Az akadálypálya. Úgy zúgtam le a gerendáról, mint egy rongybaba, mint egy béna balerina és a földdel való szerelmes találkozás soká visszhangzott a teremben. Kínomban nevettem, hisz egy esély volt, azt is elszúrtam. A képességemet használva a felállásom könnyednek tűnt, egyszerűnek és a pálya mellett végig sétálva végül filmből vett mozdulattal állítottam talpam egy mozdulatlan testbe. Legalább a bábú felborult, legalább a rúgásomban volt némi erő, talán... igazából úgy véltem egy gyenge szellő is falnak szegezte volna ezeket.
A hajamba túrva tekintettem végig a többieken. Csalódtam, azt hittem többet tudok.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint

"Az éhezők viadala" 296ogeu
Peter Worker
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
"Az éhezők viadala" Vo36oi2601/2700"Az éhezők viadala" 2yjvlht  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: "Az éhezők viadala"

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 8 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.