Sword Art Online Fórum Szerepjáték
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

A Tető

+3
Kayaba Akihiko
Hinari
Peter Worker
7 posters

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Go down

A Tető Empty A Tető

Témanyitás by Peter Worker Hétf. Szept. 02 2013, 13:53

A tető


Cserepek, miket benőtt fű. Gyönyörű virágok, a tornyokon indák. Mint egy hegycsúcs, melyet nem fed hó, csupán csak a növények nőnek rajta.
Igazából külön helynek túlzás lenne nevezni, de a szépsége és egyedisége miatt megérdemli, hogy külön nevezve legyen: A tető.  
Feljutási lehetőség a tetőtérből, létráról, esetleg szárnyas segítséggel.

Peter Worker
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 31

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
A Tető Exp_bal2601/2700A Tető Exp_ures  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Peter Worker Hétf. Szept. 02 2013, 13:56

Hiii & Pete

Szia Hinari,

Akkor a megbeszéltek alapján késő délután szeretnék valami szépet mutatni neked. A Young Justice céhház és annak tetején várnék rád. A lányod most nem lesz, így ajándékot nem kell hozni ;-) Nem mintha akarnál, de ő biztos várná :-P Ööö… ennyi azt hiszem. Gyere még napnyugta előtt, hogy meg legyen a varázs.

Pete

E levelet küldtem neki reggel, majd felkészülve a találkára már kora délután hegyet másztam és ültem a házunk legtetején. Nem akartam tőle többet, csupán csak beszélgetni - hisz rég találkoztunk már - és persze megmutatni neki Azt. Hisame sokszor emlegette a lányt, de mostanában nem sikerült egyszer sem eljutnunk hozzá. Okot nem kerestem a miértekre, vagy ő, vagy mi nem értünk rá.
Sokáig néztem fentről, hogy Lea miként ápolja a növényeit. Kecses lépései óvatosságot sugároztak, mezítláb járt a kertben. Időnként felnevettem, miként a virágait szidta, a hangom persze hallotta és ilyenkor én is kaptam szitkozódó szavakat. „Csak gyere le, Peter. Csak gyere le.” Válaszul pedig ahogy egy vezérnek, vagy férfinak illik, a nyelvem nyújtottam. A lány bement, végzett a munkájával, én pedig egyedül vártam tovább. Tenyereimmel fedtem a tarkóm, majd könnyeden, elengedve magam dőltem hátra. Lejtett a tető, a fű puha volt rajta és gondom csupán csak a fűszál volt, mi a fedetlen nyakam csiklandozta. Egyszerű mozdulattal téptem ki azt a helyéről, majd néztem miként vált semmivé az ujjaim közt. Szép volt, ahogy a pixeleire hullt. Az órára néztem, sóhajtottam.
- Vajon el fog jönni? – kérdeztem magamtól, sem mint mástól, függetlenül attól, hogy válasszal nem tudtam szolgálni.  

Peter Worker
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 31

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
A Tető Exp_bal2601/2700A Tető Exp_ures  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Hinari Hétf. Szept. 02 2013, 16:38


Nagyot sóhajtva könyököltem ki az erkély párkányára, alattam gyenge szellő sodorta a fák leveleit. Oldalra néztem, majd becsuktam az üzenetküldő panelt. Mit is írhatnék neki? Illene válaszolni, de mostanában nehezen jöttek a szavak. Nehezebben, mint annak előtte. Megbeszéltünk, igen, egy találkozót, de nem mondott semmi konkrétat, s nekem görcsbe rándult a gyomrom, vajon mit fog hozzá szólni, vajon tudja-e, hogy Lewis meghalt.
A dal, Nestor éneke járt a fejemben, mit annyiszor hallottam, s mostmár kezdtem elfogadni a tényt, hogy a hősünk többé nem lehet velünk. Nem szerettem volna sokat változtatni a céhen, nem is tettem, ám a céhlogó immáron az ő kedvenc színét viselte, ezzel is emlékeztetve mindenkit arra, amit értünk tett. Aludni azonban továbbra sem tudtam, s még el-elfogott a sírás, éji csöndben felhangzó rémként, halkan, hogy senki se hallja. Nem tudtam, látszik-e rajtam, aggódnak-e értem, de én aggódtam értük. Nehéz időszak volt, s néha úgy éreztem, hiába próbálok segíteni, még magamon sem tudok. Kerültem az embereket, órákig néztem a távoli hegyeket, választ várva a suttogó széltől.
Peter üzenete mosolyt csalt az arcomra. Szerettem Hisamét, ám nem bántam, hogy ezúttal nem lesz velünk. Elindultam, a statot adó felszereléseim közül csupán a cipőm s köpenyem vettem fel, előbbit a kényelmes járás, utóbbit pedig az emlékek miatt. Nestor követett, ám megkértem, hogy ezúttal maradjon otthon. Rajta kívül senkivel sem találkoztam az úton, mi a Young Justice céhházába vezetett.

Még nem jártam itt. Megcsodáltam a magas épületet s a környező fákat, majd megpróbáltam megnézni, hova is kéne feljutnom. Kezemet a szemem elé tettem, ezzel takarva ki a napot, s elnéztem az ívelt ablakokat s tornyokat, melyek árnyként magasodtak fölém. Nem volt nehéz kiszúrni a legmagasabbat közülük, így arrafelé vettem az utam, nem kérdezve meg senkit, pontosan merre is kéne menni, jó helyen járok-e.
Mire felértem, megértettem, miért hegyezte ki Peter a kitartásra a hangsúlyt. Kapkodtam a levegőt, nem is kicsit, így először pihentem pár pillanatot, s csak azután szólítottam meg a fiút, mosolyogva köszönve rá:
- Szia, remélem nem érkeztem későn. Szép hely – néztem körbe, ámulva a látványon.
Hinari
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 4967
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
A Tető Exp_bal29686/10100A Tető Exp_ures  (29686/10100)
Céh: Justice League

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Peter Worker Hétf. Szept. 02 2013, 17:36

Megérkezett, a fejem emeltem, majd felülve a törzsem is.
- Szia, pont időben. – mosolyogtam én is, hisz örültem, hogy ide ért. Jó volt végre teljes alakjában is látni a lányt.
Felállva léptem óvatosan hozzá, majd hajoltam - mert hát magasabb voltam tőle - és adtam két puszit az arcára.
– Igazából még talán idő előtt is érkeztél, de addig is üljünk le. – mutattam oda, honnan felálltam az imént – Épp lemenni készül a Nap, csodás látvány. – tartottam némi szünetet, mert mókás jelenet jutott az eszembe - Hehe. Úgy érzem, hogy sok fiú akarna a helyemben lenni most. – bókoltam, hisz így illet. Hiii napja akaratlanul is jobbá vált, hisz kedves szavakat hallott magáról, még ha azokat nem is hitte el nekem. Csak barát voltam, de talán a legőszintébbek egyike(!) És e gondolaton elmélkedve most mintha még némi magabiztosság is szorult volna belém. Különös.
Komolyabb célja nem volt a szavaimnak, csupán tényleg csak a jobb kedvre derítés. Nem tudtam, hogy volt e sikere ennek és nem is tudtam, hogy kellett e egyáltalán, hogy sikere legyen, de már fölösleges lett volna visszavonni, meg hát igaz volt, mentségeket nem kellett keresnem. Igen, bonyolultnak éreztem az elmém, mintha súlya lett volna hirtelen a koponyámnak.
- Hogy vagy, Hiii? – ültem le és reméltem, hogy ő is helyet foglal mellettem. Sokan úgy tartják, hogy ez egy bevezető kérdés sok beszélgetésbe, ám azon ritka egyedek közé tartoztam, kiket valóban érdekelt a válasz. „Hogy vagy?” Tudtam, hogy nehéz rá válaszolni, de nem egy szót vártam tőle. Legegyszerűbb lett volna, ha regél és bíztam is ebben.
Peter Worker
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 31

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
A Tető Exp_bal2601/2700A Tető Exp_ures  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Hinari Hétf. Szept. 02 2013, 20:51


Felállt, s puszival köszöntött, amitől egy icipicit azért elpirultam, de jólesett a közvetlensége. Örültem, hogy a barátomnak tudhatom, s örültem, hogy itt volt, itt voltam. Az egész hely nyugalmat sugárzott magából, s jót tett a levegőváltozás, a JL palotájában túl sok minden juttatta eszembe Őt. Pete hellyel kínált, majd leült, én pedig körülnéztem, megcsodálva a kertet s a tájat, majd mellé ültem én is, sokáig nem szólva, átélve egy kicsit a csöndet, mely legalább annyira volt keserű otthon, mint amennyire megnyugtató itt.
- Köszi öhm, a meghívást- mosolyodtam el, továbbra is a tájat bámulva – Bocsánat, hogy nem válaszoltam az üzenetre – néztem rá hirtelen, majd fordítottam is el a fejem. Nem tudtam folytatni, nem volt kifogásom, nem is lehetett volna – Mostanában nem minden alakul jól – mondtam még, az ajkaimba harapva. Szégyelltem is magam, az utóbbi napokban nem mindenre reagáltam úgy, ahogyan kellett volna, s nem tettem meg dolgokat, apróságokat, amiket illett volna. Mintha egy részem egy teljesen más világban élt volna, s néha nem is létezett volna e helyen. Bókolt, aranyos volt, s el is nevettem magam, de csak egy kicsinykét: nem éreztem teljesen magaménak a jókedvet, szám keserű lett még a gondolatra is. Térdeimet felhúztam, s kezeimet átkulcsoltam felette, tudtam, megérti, ha nem kezdünk el rögtön cseverészni. Próbáltam megnyugodni kicsit, kérdését is hallottam, ám nem válaszoltam rögtön.
- Nem túl jól – feleltem halkan, ajkaimba harapva, hogy visszafojtsam könnyeim – Tudod Lewist megölték… - ki kellett mondani, biztosan tudta, sejtenie kellett, s nekem is meg kellett tanulnom kimondani. Eddig lefelé bámultam, ám most felnéztem az égre: nem is tudom, mit vártam, önmagamtól, s tőle. De vele őszintén beszélhettem, s ez most többet jelentett mindennél.
Hinari
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 4967
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
A Tető Exp_bal29686/10100A Tető Exp_ures  (29686/10100)
Céh: Justice League

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Peter Worker Hétf. Szept. 02 2013, 21:31

- Mh. Értem… gondoltam. – sóhajtottam és a mosoly az arcomról nyomban eltűnt. Voltak gondolataim, talán túl sok is, és mindet nem tudtam magamban tartani, most nem – Sejtettem valami ilyesmit, a neve eltűnt és te lettél a vezér. – nem néztem a lányra, valahogy nem éreztem ezt annak a szembenézős pillanatnak. Kellemetlen lett volna. Míg ő a térdeit felhúzva tartotta maga előtt, addig én a lábaim kinyújtottam és támaszként tettem magam mögé a kezeim.
Egy madár szállt fel egy ágról.
- Félek a sötétben. Ne nevess rajtam. – a hangomon lehetett érezni, hogy akaratlanul is mosolyra húzódtak az ajkaim – Egyszer voltam Lewissel egy küldetésen. Csak ketten voltunk, csak ő meg én, és akkor még nem ismertük annyira egymást. Á, megvan. A Csalafinta Kincskeresés. Érdekes volt. Mindegy is. Szóval félek a sötétben és ott egy barlangba kerültünk, csak hogy olyan jó legyen nekem… - hatásszünet - Egyenes kellett volna csak menni, de mégis lemaradtam. Féltem, remegtem, – a szemeim előtt volt a jelenet - Egy idő után úgy kuporogtam a fal tövében, mint ahogy most te itt mellettem, szinte pont ugyanúgy – néztem végig rajta - azonban Lewis és Hisame visszafordult és talpra állítottak. Hehe. Fogalmazhattam volna költőiebben, de nem vagyok író és mesélőnek is rossz vagyok. Bocsánat ezért. – az is csodának tűnt hirtelen, hogy így ennyit szóltam – Ennek a mesémnek talán úgy lenne értelme, ha felállnék most és téged is talpra állítanálak, de asszem lusta vagyok most ehhez, meg hát az imént ültettelek le. Hehe. – füllentettem. Igazából Hinarinak egyedül kellett felállnia, nem most, majd. Nem annak a személynek éreztem hirtelen magam, ki felsegíti őt, hanem annak, ki nem engedi, hogy visszaessen. Bölcs gondolataim voltak, bölcsetlenségemtől függetlenül.  
Peter Worker
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 31

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
A Tető Exp_bal2601/2700A Tető Exp_ures  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Hinari Kedd Szept. 03 2013, 22:56


Csöndben, szótlanul hallgattam, tekintetem visszavándorolt a lábamra: hiába volt tágasabb s szebb, nem éreztem magam elég erősnek, hogy az ég felé vágyjak. Repülni… nem volt itt az ideje. Még a gondolataim is a föld felé húztak, de amíg beszélt, jól voltam. Szellő suhant át kettőnk között, meglebegtette a köpenyt, s én a fiúra néztem, aki még mindig nekem mesélt Őróla. Elmosolyodtam, nem úgy, ahogy annak idején, ezúttal nyoma sem volt a vidámságnak, inkább csak azt tettem, amit helyesnek éreztem. Jó volt hallani róla. Megnyugtatott, s érdekes módon nem volt rossz, elképzeltem minden mozdulatát, s valamiért úgy éreztem, egy kicsit mintha közelebb lennék hozzá, kicsit mintha nem lenne tőlünk annyira távol.
Időközben újra a fák tetejét kezdtem el nézegetni, de ahogy Pete befejezte, ránéztem, hosszan, szavak nélkül köszönve meg neki mindazt, amit csak lehetett. Bólintottam, azt hiszem el is mosolyodtam újra, rendes volt, hogy megpróbált felvidítani, nem is egyféleképpen. Azt hiszem, tartoztam neki ezért.
- Köszönöm – feleltem végül, nem maradhattam hallgatag – Tudod én se ismertem annyira jól, mégis… - ide-oda billegtem, nem tudtam, pontosan hogyan folytassam – Sokat jelentett nekem – mondtam ki végül, min érthetett egész sokmindent, mégse akartam pontosítani. Valószínű akármit hihetett, közel lett volna az igazsághoz, hiszen Lewis jelenléte legalább annyira nyújtott biztonságot a csatamezőn, mint amikor csak a közelemben volt – Bár sohasem tudtunk befejezni egy gyakorlást sem – az emlék mosolyt csalt az arcomra, tényleg furcsa volt, de azt hiszem, ennek így kellett lennie. Talán nem is lehetett volna másképpen. Behunytam szemeim, túl sok volt a beáradó fény, túl magasan voltunk, s túl szép volt idefent minden. Pedig meg kellett tanulnom, hogy soha, semmi nem lehet feltétlenül jó, csupán időlegesen.
Hinari
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 4967
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
A Tető Exp_bal29686/10100A Tető Exp_ures  (29686/10100)
Céh: Justice League

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Peter Worker Kedd Szept. 03 2013, 23:30

Némán figyeltem én úgy őt, ahogy ő engem. Nem csalogattam elő több szót belőle, nem tudtam. Egyszerűen mintha most szavakkal nem lehetett volna mit kezdeni.
- Éreztem, hogy nem csak egyszerű barátja voltál. – vagy lehet épp az volt a baj, hogy csak az volt és nem több. Fölösleges volt elmélkednem is ezen, hisz már elment, nem volt itt a fiú.
Csend telepedett le közénk. Nem az a kínos, zavaró csend, hanem a problémák nélküli, mit bár nyugtatónak nem mondtam volna, még sem akartam megtörni.
- Peter! – Lea hangja hallatszódott lentről – Peter! Pár perc és kezdődik!
- Rendben! Köszönöm! - hangos voltam váratlan, de messze volt a lány és hallania kellett a hálámat. Egyszerű mozdulattal löktem magam talpra, majd léptem előre akaratlanul is párat. Lejtőn álltam, meg kellett támasztanom magam – Kicsit korábban kezdődik, mint ahogy vártam, de itt vagy, szerencsére nem késted le. Gyere, – fordultam felé, majd nyújtattam neki a kezem és tartottam is azt addig, míg nem kapaszkodott bele – kérlek. – és tettem hozzá illedelmesen.
Nem akartam fogni Hiii kezét, csupán csak a támasza akartam lenni, hogy ne csússzon meg. Voltam már itt fent párszor, talán jobban ismertem a járást itt, mint ő, tudtam, hogy mikor, hova kellett lépni… nagyjából. Mondjuk úgy inkább, hogy tapasztaltam már eleget, tudtam, hova volt veszélyes lépni.
- Ne félj. – igazából nem is tudtam, hogy érez e ilyet, azonban mégis a tető széléig akartam vezetni őt. - Egy rossz mozdulat és nagyot esünk, de ezt meg kell mutatnom neked. A szélére fogunk állni, ne ijedj meg. – izgatott voltam, talán túlságosan is. Lea azt mondta, ezt olyan lánynak mutassam meg, kit szeretek, azt mondta, hogy ezzel bárkit leveszek a lábáról. Bár Hinarival nem terveztem ezt, a jövőbeli udvarlójának rendesen készültem megnehezíteni a dolgát.
Peter Worker
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 31

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
A Tető Exp_bal2601/2700A Tető Exp_ures  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Hinari Szer. Szept. 04 2013, 00:17


- Igen – feleltem halkan, s kinyitottam szemeim, ránézni azonban nem tudtam. Kár volt megemlítenem, nem azért, mert nem tudhatta, hanem az emlékek miatt, mit felkavartak szavaim. Sóhajtottam, s próbáltam visszatartani a könnyeim, melyekből pár csepp mégis kikívánkozott. Letöröltem őket, s úgy figyeltem a felettünk szálló felhőket, próbáltam követni a mozgásukat, s békességgel eltölteni lényem, elsimítani a hirtelen vihart. A kiáltás váratlanul ért, s végül az volt, ami egy pillanat alatt elterelte figyelmem, kizökkentve s egyben átsegítve azon, amiken a felhők nem voltak képesek. Kíváncsian kaptam a fejem a fiú felé, ki már talpon volt, s kezét nyújtotta felém.
- Micsoda? – kérdeztem, bár választ nem vártam, hisz valószínű épp azt akarta megmutatni nekem. Elmosolyodtam, s én is emeltem a kezem, bólintva, egy csöppet vidámabban, mint eddig. Érdekelt, miért itt voltunk, s miért ennyire pontosan kellett érkeznem. Fölsegített, s nekem újra nagyobb kilátásom nyílt a térre alattunk, ám nem voltam tériszonyos, megnyugtatott a magasság. Aznap este, amikor elolvastam Tai levelét, is ott ültem a párkány szélén, s ha nem értettem volna meg, mit lehet, hogy csak én értettem meg úgy, nem érdekelt volna, ha leesek. Most se érdekelt volna, a fiú közelsége és szavai viszont megnyugtattak.
- Rendb… oké – mondtam végül, elharapva a szót, amelyet nem lett volna szabad olyan természetesen kimondanom akkor. Lehet, hogy csak azon múlt, s minden máshogy alakult volna, ha sosem ejtem ki. Lenéztem a mélységbe, figyeltem a lányt, aki az előbb Peterhez szólt, majd eltekintettem a hegyek felé. Nem figyeltem a lábam alá, megbíztam a fiúban. Néha mégis figyelhetünk másra is a veszélyen kívül… talán…
Hinari
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 4967
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
A Tető Exp_bal29686/10100A Tető Exp_ures  (29686/10100)
Céh: Justice League

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Peter Worker Szer. Szept. 04 2013, 00:29

Egymás mellett álltunk, azonban ő a távolt leste, nézett, de nem látott, csupán csak elmerengett. Bűn volt kizökkenteni a gondolataiból, de mégis is szóltam.
- Ebben a világban sok minden másképp működik, mint kint. Vagy ha nem is másképp, de jóval több dolog lett létrehozva benne… vagy mások inkább. – javítottam magam - Ehhez a pluszhoz tartozik például a Mélyentaposó. Egy egyszerű, térdig érő virág, gyönyörű tengerkék szirmokkal. - nem tudom, hogy kíváncsi volt e, de meséltem - A szépségét leszámítva csupán csak egy egyszerű különlegessége van: A hernyók szeretnek a levelein bebábozódni. – nevettem fel szolidan – Nem magamtól tudom ezt, Lea, a kertészünk mesélte nem rég. És most jön a lényeg. – néztem rá - Ami miatt mi kiálltunk ide, az a növény másik jellemzője. Akkor virágzik el, miként felélednek, ki kelnek alóla a pillangók és a virág szirmai magasba emelkednek az állatokkal együtt. Hehe. Szerencsére szélcsend van. - fordultam el és néztem a föld irányába. Mosoly lett úrrá az arcomon, hisz elkezdődött – Na de úgy érzem sokat beszéltem, lásd inkább.
A képességem egyszerű volt. Könnyebbé tudtam tenni a saját, illetve mások testét és ez történt most is. Hinari súlytalanná vált, miközben emeltem őt a kezemmel és taszítottam gyengéden előrébb, el a tetőtől.  Lebegett, majd érkeztek meg ők, reméltem még az előtt, hogy kétségbeesett volna a lány. A virágok szirmai ebben a magasságban kezdtek a pixeleikre hullani és a milliónyi pillangó a táncaikkal kísérte a távozásuk. A képzeletemben már ezerszer játszódott le előttem ez a jelenet, de egyik sem volt ilyen gyönyörű, mint ez. A naplemente, az állatok, azok színei, a csillogások és köztük Hinari személye.
Peter Worker
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 31

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
A Tető Exp_bal2601/2700A Tető Exp_ures  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Hinari Csüt. Szept. 05 2013, 20:04


Feléje fordultam, figyeltem, ahogy beszél, majd amikor a virágokról kezdett el mesélni, a kert felé fordítottam tekintetem. Érdekes dolgokat mondott, én magam sem láttam még hasonlót, s nem is hallottam erről a növényről. Mélyentaposó… annyi bizonyos volt, hogy hiába álltunk az épület lehető legmagasabb pontján, én elég mélyponton éreztem magam. Felsóhajtottam a gondolattól, próbáltam más szemmel, más oldalról megközelíteni a dolgot, és amikor Pete a pillangós részhez ért, már el is képzeltem a varázslatot, nem teljesen pontosan, inkább csak az érzést próbáltam meg átvenni, hátha ki tud zökkenteni a komorságomból.
Nem szóltam, csak bólintottam s néztem, gyönyörködve abban, amitől még igen távol voltunk, s amikor Pete ellökött a mélység felé, akaratlanul is kijött a számon egy aprócska sikoly, s reflexből a fiúba kapaszkodtam. De nem zuhantunk le. Csodálkozva néztem rá, s ahogy végignéztem az arcán, megnyugodtam: nyomát sem mutatta a félelemnek, úgy tűnt, maximálisan tudja kontrollálni a helyzetet, beleértve a lebegést és a szárnyak nélküli repülést is. Elmosolyodtam, s inkább a felénk szálló szirmokra figyeltem, megbízva a fiúban, a látványra koncentrálva. Talán még soha nem láttam ilyen szépet. Szabad kezem nyújtottam, mintha elérhetném az állatokat, azok sem féltek tőlem, tőlünk, gondtalanul repültek az ég felé, szárnyaik meg-megcsillantak a lemenő nap fényében. Akkor, a virágszirmok pixelei között, pillangókkal körülvéve, valamiféle megnyugvást leltem, nem foglalkoztam a múlttal, most először Lewis halála óta. A jelennek éltem, hacsak egy rövidke ideig is, s elnevettem magam, amikor az egyik állat centiméterekkel repült el mellettem. Érintettem őt, ő hátrafordult, majd követte társait a végtelenbe. Elmosolyodtam, tekintetemmel még sokáig figyeltem távolodó alakját, majd a fiú felé fordultam, továbbra sem engedve el őt. Arcomon láthatta, mit kellett, halvány örömöt, nyugalmat és egy picinyke boldogságot is. Bólintottam, szavak nélkül köszöntem meg neki mindezt, ajkaim nyitottam, és egy halk „köszönöm”-öt is mondtam neki, majd újra a távolba meredtem. Nem zavart az alattam lévő mélység, köpenyem lobogott a szélben. Nem tudtam, létezhet-e ennél nagyobb szabadság és nyugalom… de nem is akartam tudni. Jól voltam, hosszú idő után először.
Hinari
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 4967
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
A Tető Exp_bal29686/10100A Tető Exp_ures  (29686/10100)
Céh: Justice League

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Peter Worker Pént. Szept. 06 2013, 16:44

Mosolyogtam. Jó volt látni, hogy élvezte ezt és egy újabb dologra jöttem rá váratlan. Mosolyt csaltam az arcára. Nincs ebben a világban semmilyen kimagasló erőm, képességem, mégis most örömet okoztam neki. Persze volt előkészület, de mégis, én voltam, nem más. Úgy gondoltam talán a későbbiekben is így kell majd gondolkodnom, de igaz is, az később volt, most a jelenben voltunk. Láttam miként köszöni meg, bólintottam, ugyanakkor nem tudtam, hogy miből gondolta, hogy ennyi elég lesz a számomra. Visszahúztam Hinarit lassan és múlt el a képességem.
- Na, milyen volt? – kérdeztem szinte nevetve, függetlenül attól, hogy tudtam a választ – Szerintem nagyon szép volt. Persze sok mindenről le kellett mondanom ezért. – és vált hirtelen komollyá a tekintettem, vagyis legalábbis ez volt a terv, egy kis színészkedés – Biztos ámulatba ejtett volna ez sok másik lányt is. Sok másik lányt, kinek nincs barátja. Mh. Nem is tudom, nem is tudom. – csóváltam a fejem – Ugyanakkor egy ölelés sok bánatomat elfelejtethetné, de vajon van e itt valaki, ki segítene? – és a színészkedés mindössze csak eddig tartott. A mosoly az arcomon újra a füleimig ért, csípőre tettem a kezeim és húztam ki magam. Úgy álltam Hinari előtt, mint a cövek, nem mozdultam – Na? – és tártam a karom.
Nem szoktam ilyen lenni. Magabiztos? Én? Soha, de most mégis és még jól is esett. Persze szokatlan volt így utólag, de nem éreztem magam zavarba emiatt, nem akartam senkinek sem megfelelni most ezt illetően, nem is tudtam, hogy Hinari várt e tőlem valamit. Véleménye biztos volt rólam, de nem tudtam, hogy helyezett e már el valamilyen szintre a listáján.
Peter Worker
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 31

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
A Tető Exp_bal2601/2700A Tető Exp_ures  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Hinari Hétf. Szept. 09 2013, 22:17


Lassacskán lenyugvóban volt a nap, ám ahogyan egyre kevesebb sugara érte Aincrad világát, úgy kezdtem egyre vidámabb lenni én is. Különös nyugodtság kerített hatalmába, s engedtem, hogy a fiú az épület teteje felé tereljen, még mindig repültünk, mintha csak álmodtam volna, ám a szilárd talaj nem szegte kedvem. Mélyen beszívtam a hűsülő levegőt, s elnéztem a távolba, amerre a pillangók mentek. Azt hiszem, gyakran fogom még felidézni az élményt.
- Hogy milyen? – elmosolyodtam – Szépen eltervezted – dicsértem meg a fiút, a következő kijelentésén azonban elgondolkoztam kicsit, nem tudtam mire vélni a váltást, s egy picit össze is zavarodtam. Vagy nagyon. Mit vár el tőlem érte? Petert nem úgy ismertem eddig, mint aki mindennek elkérné az árát, most azonban elbizonytalanodtam, nem is tudom miért. Talán a hirtelen témaváltás miatt, nem is tudom, mit képzeltem, hiszen nem hihettem, hogy ez a virág sokszor nyílik egy évben. Nem, kérdeznem kellett volna, már az elején, de olyan jól esett a meghívása, s utána a rövidke beszélgetésünk… figyelmetlen voltam. S tovább folytatta, én pedig egyre jobban kétségbe estem, léptem is hátra egyet, s csak akkor eszméltem rá, hogy a céhház legszélén állok. Megijedtem, elvesztettem az egyensúlyomat, de szerencsére még idejében sikerült leguggolnom, és megkapaszkodnom az egyik indában, megelőzve ezzel pár méternyi zuhanást. Halkan sóhajtottam, és csak akkor álltam fel és néztem szembe Peterrel újra, amikor már jócskán eltávolodtam a peremtől. Kicsit dühös is voltam rá, főleg mivel mint kiderült, végig csak ugratott. Követtem a példáját, csípőre tettem a kezem, s fejcsóválva fejeztem ki nemtetszésemet:
- Pete, gonosz vagy, mi lett volna, ha leesem? – kérdeztem tőle, hogyha az előző produkcióm közben nem ijedt meg eléggé, most bepótolhassa. Persze én sem gondoltam teljesen komolyan, bosszantott a dolog, de azért annyira nem, bár leesni tényleg nem lett volna túl jó… mindenesetre csak elmosolyodtam, és ingattam a fejem, majd megöleltem, ennyit mindenképpen megérdemelt, ha már ilyen szépen összehozta a dolgokat. Lewis után azonban kellett nekem még egy kis idő, reméltem ezt ő is megérti, és hogy nem vár el többet, mint amire képes vagyok…
Hinari
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 4967
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
A Tető Exp_bal29686/10100A Tető Exp_ures  (29686/10100)
Céh: Justice League

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Peter Worker Kedd Szept. 10 2013, 09:03

Arcára mintha félelem ült volna ki, megijedt a szavaimtól. Nem így terveztem, majdnem leesett, de végül ölelt, azonban arcomra keserű mosoly ült ki, miként azt nem látta. Nem akartam tőle semmit sem, mondtam, de mégis igencsak kedvlohasztó volt, hogy ennyire visszataszító volnék a számára.
Valószínű gondolkodás nélkül ugrottam volna utána, miként lelépett volna a tetőről, de ezt most azt hiszem, hogy nem akartam hangoztatni.
- Ugyan, ne aggódj, úgy sem ártanék neked, – szokták mondani, hogy lehet valaki hangján hallani, ha mosolyog közben, ám én nem tettem így. A fejem a feje mellett volt az ölelés közben, nem láthatta. Eltoltam magamtól – sőt még vigyázok is rád, persze csak ha majd kérsz segítséget. – néztem a szemeibe. Az övéi gyönyörűek voltak, szépek, mit látva akaratlanul is jobb kedvre derültem.
Hirtelen gondolat és váratlan zavar e gondolat miatt. Nem terveztem mára többet, nem volt folytatás a fejemben.
Halk zongora hang szólt.
- Ez Lea. – fülleltem – Elképesztő ez a lány. – fordultam meg, és indultam oda, hol korábban ültünk – És mond csak Hi... vagyis inkább, csak mesélj valamit.
Nem tudtam, hogy mihez volt kedve, hogy miről szólt volna szívesen. Hallgatás, talán, de beszélgetni akartam vele. Peterként, vezérség nélkül, őszinte barátként. Ja, komoly gondolatok, de mégis… volt benne valami. Peter voltam, a Young Justice vezére, egy kezem elég volt hozzá, hogy számoljam hány ember barátja. Korábban nevettem rajta, hogy egy lánynak mutattam volna meg ezt, de nem, nem akartam most senki másra pocsékolni a lehetőséget. Chan, Shukaku, talán Anat és ő, más nem volt még igazán.
Leültem, vártam, hogy üljön le ő is és figyeltem rá.
Peter Worker
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 31

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
A Tető Exp_bal2601/2700A Tető Exp_ures  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Hinari Kedd Szept. 10 2013, 18:00


Kicsit mintha rossz kedve lett volna, éreztem a hangján, még akkor is, ha szavai megnyugtató szándékkal voltak kimondva. Jólesett a közelsége s én sem úgy öleltem, mintha csupán muszájból tenném, mégis, újfent elbizonytalanodtam, hogy túl messzire mentem, vagyis inkább, hogy félreértettük egymást. Nem szerettem a félreértéseket.
- Igen, tudom, nem is úgy gondoltam… - folytatni nem tudtam, én is a szemébe néztem, majd elmosolyodtam, próbáltam felvidítani, bár nem tudom, mennyire sikerült – Köszönöm szépen… Igazi barát vagy.
Tényleg az volt. Törődött velem, foglalkozott velem, érdekelte a hogylétem, nem úgy, ahogy az emberek nagytöbbségét. Visszagondoltam az első találkozásunkra, hogy Hisame akkor mennyire szerette volna, ha összejönnénk, az egymásra esést… kíváncsi voltam, Peter véleménye vajon változott-e azóta, és ha igen, milyen irányba. A bossokon kívül nemigen láttuk egymást, ám valami azt súgta, fogunk még időt együtt tölteni. Feltéve, ha tud várni, és nekem is sikerül továbblépnem… valahogy. Lentről halk zene szólt, mi eszembe juttatta Nestor dalát és a gyűlést, azonban innen, pár nap távlatából kezdtem máshogy, pozitívabban látni a dolgokat. S örültem neki. Elindult, leült oda, ahonnan felálltunk, én pedig újra elnéztem a távolba, majd egy mosoly után másodszorra is leültem mellé. De mit is mesélhetnék neki? Nem szoktam mesélni, az se biztos, hogy tudok, a szavak azonban talán még soha nem jöttek ennyire egyszerűen. Megszűnt a feszültség, idefent valamiért eleve kevesebb volt belőle, mintha felülemelkedtünk volna rajta, a lenti problémáinkon, otthagytuk volna őket a lépcső alján.
- Inkább mesélj te, mi történt veletek, amióta nem láttuk egymást – néztem rá – Hisamének azóta is szokása fura helyzetekbe hozni téged? – nevettem, majd el is hallgattam. Ha mesélt, végighallgattam, majd folytattam én, elmondtam neki, hogy miként hagytuk félbe mindkétszer a Lewis elleni kt-t, s bár az elején elkomorodtam, és szakaszosan jöttek a mondatok, a végére már képes voltam beszélni róla, könnyes szemmel néztem a naplementét, de mégsem keserűen. Meséltem neki, hogyan változtam oroszlánná, hogy miképpen hívott magához az a dal, s hogy Nestor hogyan segített – Egyszer találkozniuk kéne, Hisamének és Nestornak – kuncogtam – Kíváncsi lennék, hogyan viszonyulnának egymáshoz – tettem még hozzá, a fák susogását hallgatva. Lehűlt a levegő, mégse volt kedvem hazamenni, hátradőlve néztem a csillagokat, hallgattam a fiút és ő is hallgatott engem. Jól éreztem magam, az idő nem számított.
Hinari
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 4967
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
A Tető Exp_bal29686/10100A Tető Exp_ures  (29686/10100)
Céh: Justice League

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Peter Worker Kedd Szept. 10 2013, 21:55

- Hogy fura helyzetekbe? – néztem rá értetlenül – Csak azokba taszít az a sárkányfattyú. – és nevettem jólesően.
Mesélni én? Sosem voltam jó mesélő, ám mégis szóltam most, regéltem szinte. Bár említettem neki, hogy a céhünk elégé üres, a számunk gyér, de mégis a jót igyekeztem most látni ebben. Nem akartam traktálni most őt még a mi gondjainkkal is, nem érdemelte meg. Történetet igazán nem tudtam mesélni, a Morpheussal való találkozás óta nem történt velem sok minden, ám, hogy miként küzdöttünk meg nem régiben egy hatalmas kígyóval, azt részletesen leírtam neki. Kalimpáltam, imitáltam a csúszómászó csörgését. Reméltem ő is látta azt az izgalmat, mit én ott akkor éltem át. Miként említette Nestort, én említettem Timudust is.
- Ja, jó lenne találkozniuk. – képzeltem el a pillanatot - Hisame kevés fajtásával találkozik sajnos.
Mesélt Hi is, a hangja megnyugtató volt, nem álmosító, inkább vonzotta most a figyelmet.
- Elmélkedem időnként rajta, hogy mi lett volna, ha nem alapítom meg ezt a céhet, vagy, ha most egyesülne a két céh. Kusza gondolatok és tudom, hogy nem lehetséges. Igazából csak egy kibúvó lenne a számomra a felelősség alól, - kuncogtam – de mégis jó ezen elmélkedni. – hogy ott vagyok velük.
A felszereléseim közül, egy vastagabb plédet vettem elő és terítettem azt magunkra. Ujjaim a tarkómon fonódtak össze és úgy néztem nyugodtan a csillagokat. Gyönyörű volt, hosszú idő után talán most éreztem először úgy, hogy nem egy börtönben voltunk, most volt először, hogy miként behunytam a szemeimet, nem nyomasztott semmi, nem volt kemény a föld, sőt mintha puha és kényelmes is lett volna a fű.
- Szebb álmokat Hinari.
Peter Worker
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 31

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
A Tető Exp_bal2601/2700A Tető Exp_ures  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Kayaba Akihiko Szomb. Szept. 14 2013, 17:35

Hinari: Rövid Specialitás Potion (két körig 3-al növeli a spec. képesség pontjaid)
Peter Worker: Gyenge Fárasztó Méreg (-2 kitartás, minden találattal, maximum 3 találatig marad a pengén)
Kayaba Akihiko
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 19623
Join date : 2012. Jul. 29.

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Peter Worker Szer. Jún. 04 2014, 09:07

Bár véget ért a tűzijáték, még nem akartam búcsúzni tőle. Későre járt már, de nem voltam fáradt, mellette most nem éreztem annak magam. Volt már ilyen érzésem, hogy úgy voltam egy lány mellett, hogy nem akartam elköszönni tőle. Most is ezt éreztem. Lehet lehűlt a levegő, de a mellkasomban melegség tombolt, nem fáztam.
- Fáradt vagy, vagy ráérsz még egy kicsit? - kérdeztem, bár ilyen éjszakai órában lehet, hogy csak aludni kellett volna már – Ha gondolod, úgy szeretnék még mutatni valamit. Kevesen látták eddig, és ilyen késői időben még talán rajtam kívül senki sem. - nyújtottam a kezem neki.

A létrán én mentem fel előbb, hogy fentről tartsam a kezem neki. Meg egyszerű, de mégis szabadabb ruhában volt, nem akartam, hogy kényelmetlenül érezze magát a gondolat miatt is, hogy lentről egy figyelő szempár figyeli őt. Ahogy felértem a tetőre, úgy egy különös érzés ragadott magával. Szabadság, igen, az lehetett. Innen nézve teljesen más volt az este, mint a parkban az imént. Ott a lámpák fények táncát idéztette föl velem, de itt most csak a Hold nyújtott valamennyi fényforrást a számunkra. Ott lent imént a parkban árusok és párok sokasága volt körülöttünk, itt most pedig csak mi ketten voltunk, nem volt senki más.
Visszafordultam, hogy tartsam a kezem neki.
- Megérkeztünk. Remélem, hogy nem ijesztettem rád nagyon.
Szó mi szó, nem volt szokás egy tetőre felhívni egy lányt. Bár már párszor tettem így, de nem ilyen késői órában. Ugyanakkor meg akartam neki mutatni neki azt, amit rajtam kívül még senki sem látott. A kertet. Innen és ekkor.
A Hold a teljes alakjában tündöklött az éjszakai égbolton, erős fénye volt, s a kert különös látványt nyújtott emiatt. Lea gondosan ápolt kertjében pedig megannyi virág pihent. A fák tövében nagy szirmú virágok. A kövek mellett virág nélküli növények hajtottak. Díszes virágosládák a bokrok tövében. Színes lett volna nappal ez a látvány, de az éjszaka miatt ez az egész egy sötétebb kékebb árnyalatot  kapott. Nem voltam költő, hogy ezt a látvány letudjam olyan szépen írni, mint ahogy azt kellett volna. Nem tudtam az összes virág nevét, valahogy nem jegyeztem meg csak párat. Mélyentaposó, mely akkor Hinarit nyűgözte le és pár a kinti világból behozott növény neve volt még a fejemben, melyek inkább az alapműveltséghez tartoztak, sem minthogy kertésznek kellett volna nevezni engem. Meg volt egy másik növény is. Holdvirág. Talán az egyetlen növény volt, mely éjjel mutatta meg az igazi szépségét. A fehér szirmai egy kisebb gömböt alkottak, s ez egyben fénylett a Holddal együtt. A leírás szerint innen jött a neve is. Nem úgy fénylett, mint egy lámpás, vagy gyertya, csak egyszerűen tisztán lehetett látni a sötétben, ez volt a különlegessége. Lea ezt a növényt szabálytalanul szétszórva helyezte el a kertben. Volt, hogy egyedül állt pár darab és volt, hogy a kert másik sarkában egy kisebb csoportot alkottak. Tovább nézve a járda közepén ott feküdt Hisame is, mélyen aludt, nem vett észre minket. A szobámban a termete miatt már nem nagyon fért el kényelmesen és gyakran töltötte kint az éjszakát. Jégsárkány volt, talán még élvezte is a hűvösebb levegőt. A szürkés fehéres pikkelyei miatt nem igazán olvadt bele a környezetébe és bár én már megszoktam a látványát, egy ártatlan szempár számára egy alvó sárkány is adhatott valamennyi pluszt a látványhoz.
Halk brekegés visszhangzott váratlan.
- Ez Kau. - mosolyogva tekintettem Yuinára.
Peter Worker
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 31

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
A Tető Exp_bal2601/2700A Tető Exp_ures  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Yurihime Csüt. Jún. 05 2014, 00:15

Tartalmas, szép és szórakoztató este kerekedett ebből a kusza és sűrű napból. Magam sem tudtam, végső soron mit kerestem ott, és hogy amit kerestem, azt végül megleltem-e, ám a fesztivál másképpen érintett meg. Szépsége magával ragadott, és cseppet sem éreztem elveszettnek magamat, minden percét élveztem. Bizonyos volt, hogy ezt csakis Peter-samának köszönhetem, aki vette a fáradságot, hogy társaságomul szegődjön. Hálás voltam neki, amiért megtisztelt vele, noha talán szórakoztatóbb elfoglaltságot is találhatott volna. Ahogy máskor, úgy most sem éreztem azt, hogy méltó lettem volna bármire is, ami jelen esetben a fiatalúr kitüntetett figyelme volt, ugyanakkor volt valami... megfoghatatlan érzés, ami mégis azt súgta nekem, hogy jó helyen voltam, és hogy nem szabadna ilyen gondolatokat dédelgetnem.
- Örömmel, megtisztelő lenne ^.^ Azt hiszem egyszer-egyszer belefér, hogy a szokottnál később bújjak ágyba, már nem volnék kislány - mosolyodtam el a kérdésre. A válaszadás előtt néhány pillanatra az égboltra meredtem, hogy önmagamtól is megkérdjem, a kíváncsiságom erősebb-e vagy az elmémet tompító fáradtság. Az előbbi diadalmaskodott, illetve egy különös utóirata lelkemnek, ami azt mondta, még nem teljes az élmény, melyben ma este részesültem. A férfiú kezét nyújtotta felém, és igaz bátortalanul, de ismét elfogadtam, pedig akárhányszor hozzáértem, és találkoztak kezeink, mindig végigfutott a melegség porcikáimon, és szívem is hevesebben zakatolt. Nem egyszer kérdeztem meg magamtól, hogy helyes-e, amit teszek, de nem találtam rá indokot, hogy a nem mellett állapodjak meg. Engedtessék meg nekem, hogy foghassam Peter-sama kezét ^.^
Kissé mégis félénkké váltam, mikor fény derült rá, a Young Justice céhháza az úti célunk. Még sosem jártam itt, és hiába volt velem Peter-sama, valahol legbelül betolakodónak éreztem magam, olyasvalakinek, aki nem tartozik ide. Lesütött szemmel követtem a fiatalembert, jobb híján a kezünket néztem. Az övét, és az enyémet, mely most mégis egynek tűnt. Összekapcsolódtak, talán illettek is egymásba, nem tudom. Csak akkor kaptam fel a fejem, mikor elvette a kezét. Hiányérzetem támadt valamiért, pedig még éreztem a melegséget, melyet Peter-sama tenyere adott át. Rápillantottam a saját tenyeremre és behajlítottam kissé az ujjaimat, majd vissza. Ő felmászott, én egy darabig lentről néztem, ahogy magabiztosan szedi a létrafokokat. Kissé elkalandoztam, a kelleténél később vettem észre, hogy nekem sem ártana megkísérelnem felkapaszkodni, így erősen megmarkoltam a lajtorja két szélét, és hozzáfogtam. Lassabban, és bizonytalanabbul mint ő, ám törtem felfelé a falon várostromló katona módjára - gondoltam én, de csupán távolról emlékeztetett erre az, ahogy egyenként szedtem a fokokat, mindegyikre rálépve mindkét lábammal, mielőtt újabbat másztam volna meg. Megkönnyebbülés volt megpillantani újra a kezet, mely felém nyúlt, és bizalommal telve kapaszkodtam meg benne, hogy az utolsó lépéseket is megtehessem. Fent voltunk a tetőn.
- Nincs miért félnem, tudom, hogy Peter-sama vigyáz rám ^.^ Hálásan köszönöm a segítséget - biccentettem kissé a fiatalúrra pillantva, miután újra egy magasságban lehetett a tekintetünk. Nehezen szakadtam el az arcától, a Hold fénye különös ragyogást adott a vonásainak, ám... mégis engednem kellett, hiszen nem illett volna oly' sokáig bámulni a másikat. Fejemet hát lassan arra fordítottam, mely irányba Peter-sama is tekintett, és így tárult elém az a csodálatos látvány, amitől elakadt a lélegzetem is. Először a sötétből kivilágló fényes pontok tűntek fel, melyek véletlenszerű mintázatot alkottak innen fentről nézve, majd kibontakozott lassacskán a többi virág és növény is a szemem előtt. Leírhatatlanul szép kertet pillantottam meg, melyet a holdfény ha lehet, még különlegesebbé tett. A fényesnek tűnő pontok Holdvirágok voltak, egy ládában Ezüstliliomok pompáztak, máshol valójában is létező páfrányok, virágok virítottak békésen. És... Mélyentaposó. Felismertem, csakis az lehetett. Amit én kaptam Hinari-samától karácsonykor, az még nem virágzott ki, de tudván, hogy ilyen lesz, még nagyobb gonddal fogom ápolni *.*
- Ez... gyönyörű, Peter-sama... - ejtettem ki a szavakat a számon ámulva, és újfent ránéztem vendéglátómra, de csak egy pillanatra - Nem találok szavakat... köszönöm, hogy láthatom - folytattam halvány hangon, immár ismét a kertet nézve. Teljesen a hatása alá kerültem, még csak a sárkány jelenléte sem kellett hozzá, habár kétségtelenül fenséges látvány volt Hisame-sama ebben a környezetben. Mintha ez a virágoskert az ő birodalma lenne. Találkozni szerettem volna azzal, aki gondozza ezeket a növényeket, hogy leróhassam előtte csodálatomat, ám jelen pillanatban mégis jobban foglalkoztatott egy másik kérdés.
- Miért mutatja meg ezt nekem, Peter-sama? Kérem, ne vegye tolakodásnak, csupán... kíváncsi vagyok ^.^ - vallottam be, és újra felé fordítottam a tekintetem. Kisöpörtem egy kósza tincset az arcomból, de a kezemet végül nem tettem le, ott tartottam a fülemnél. Ott felejtettem.
Yurihime
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 667
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 32

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
A Tető Exp_bal10/1500A Tető Exp_ures  (10/1500)
Céh: Justice League

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Peter Worker Pént. Jún. 06 2014, 23:44

- Nem tudom, csak szerettem volna a kedvedbe járni, szerettelek volna lenyűgözni. - rajta maradt a tekintettem, ahogy megigazította az arcába lógó tincsét. Aranyos volt, kedves és ártatlan. Az arca kerek, az álla hegyes. A szemei bár kékek és viszonylag világosak, most éjszaka volt, sötétnek hatottak. A Hold fényébe a szépsége egy másik arca mutatkozott meg. Gyönyörű lány volt, amolyan természetes szépség. A haja egész a derekáig leért, bár most nem tekintettem lejjebb az arcától. Az orra talán kicsit pisze, s Hisame szavaival élve az ajkai csókolni valóak. Bár ő ezt majd mindegyik lányra mondta, én azért mégis megválogattam e jellemzést, hogy kire is illett valóban, s kire nem.
Levettem róla a tekintettem és elengedtem a kezét. Hagytam egy kis szabadságot neki. A Tető viszonylag nagy volt és már kitapostam elégé, hogy biztonságosnak is lehetett nevezni. Nem akartam vezetni őt, innen magasról messzire el lehetett látni, nem akartam korlátozni, hogy merre is figyeljen. Én a tető széléhez léptem, lassan, hogy Yuina ne gondoljon semmi rosszra.
- Gyakran fel szoktam jönni ide. - szóltam kicsit hangosabban, ha távol lenne tőlem - Gyönyörű innen a kilátás. Talán ebben a házban ez a kedvenc részem, a szobám után. A szobám a tetőtérben van majdnem hasonló magasságban és eléggé kicsi. A filmekben a legkisebb gyerekeknek szokott ilyen szobájuk lenni. Látszik a fa, ferde a fal és a mennyezet. Kicsit talán szűk is, de nekem tökéletes. Ez a tető pedig egyszerűen meseszép. - mosolyogva szóltam, talán a hangomból érezhető is volt ez.
Kis túlzással ez a tető valamennyire én voltam. Nem, nem akartam magamat növényekhez és tetőcserepekhez hasonlítani, azonban hittem, hogy a kedvenc helyek tudnak olyat is mondani az illetőről, mit magától nem mondana el. Kíváncsi voltam, hogy Yuina hová is vezetne engem, ha rá bíznám magam. Persze most innen nem akartam elmenni.
Gondoltam rá, hogy a képességemet használva jégből idézek madarakat magunk mellé. A jégnek különleges ragyogása lett volna a Hold fényébe, azonban ezt a trükköt a mai nap a szobák majd mindegyikébe használtam, s nem akartam, hogy Yuina is azok közé a lányok közé tartozzon. Ő talán más volt.
- Szólj hogyha fázol majd, úgy majd beljebb mehetünk.
Ő ma estére nálunk maradt, ha tudott erről, ha nem. Ilyen késői időben már nem akartam a várost járni, s bár kísértem volna szívesen, de volt elég hely nálunk is. E nagy ház szinte majd üres volt.  
Peter Worker
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 31

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
A Tető Exp_bal2601/2700A Tető Exp_ures  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Yurihime Szomb. Jún. 07 2014, 18:51

Elmosolyodtam és kissé leszegtem a fejem, majd úgy pillantottam vissza fel Peter-samára, félénken és visszafogottan. Igazán jól estek a szavai, noha voltaképpen nem tudtam, mivel is érdemeltem ki ezt a nemes bánásmódot, amiben részesültem. Nemes bánásmódnak hívtam, habár nagyban különbözött ez attól, amivel életemben találkoztam. A fiatalúr viselkedése őszinte és tiszta volt, nem csupán azért kívánt lenyűgözni, nem csupán azért viselkedett velem kedvesen és udvariasan, mert a családom magas rangú arisztokrata família volt. Hittem benne, hogy így van. Hisz' nem is tudhatott róla, hogy milyen életem volt azelőtt, hogy idekerültem volna, nem volt mi befolyásolja.
- Bármivel is érdemeltem ki ezt a gesztust, hálásan köszönöm. Sosem fogom elfeledni ezt a látványt ^.^ - fejeztem ki újfent hálámat, meg szerettem volna benne erősíteni, hogy elérte, amit szeretett volna. Ahogy bocsánatkéréseim, úgy talán ez is soknak hathatott, hiszen lassan percenként köszöntem meg valamit, ám fontos volt számomra, hogy a múltbéli hibáimat kijavítsam, és minél őszintébben fejezzem ki az érzéseimet azok felé, akik különösen fontosak számomra. Nem szerettem volna félreértéseket okozni újra. Peter-sama, bár valójában alig ismertem, mégis olyasvalaki volt, aki közel került a szívemhez, örömmel kerestem a társaságát, hallgattam nyugalmat és békét sugárzó szavait.
Óvatosan telepedtem végül le a tetőre, hogy elengedték a kezem. A magasban sosem mozogtam otthonosan, különösen ismeretlen helyen, így most igyekeztem minél stabilabb, szilárdabb alapra helyezni jelenlétemet, hogy nyugodtan nézelődhessek a növényekkel átfont tetőn és leróhassam csodálatomat a hely iránt. Becsültem Peter-samát, aki képes volt ilyen magabiztosan járni-kelni. Végül megérintettem és végigsimítottam az ülőhelyem szomszédságában, kartávolságra nyújtózó indán libegő leveleket. Selymesek voltak és egészségesek, éreztem az erőt, amit átadtak.
- Meseszép, igen. Olyan álomszerű. Békés. Csendes. Határtalan nyugalmat ad. Bárcsak megörökíthetném. Ha egyszer hazamehetünk, biztosan le fogom festeni - szólaltam meg. Tőlem talán szokatlanul sokat beszéltem céltalanul, ám képtelen voltam magamban tartani a szavakat, teljesen a hely hatása alá kerültem - Illik önhöz, Peter-sama ^.^ Én a céhház kertjében élek egy kisházban, hogy minél közelebb lehessek a természethez. Még egy kis tavacska is van a házikó mellett. Ha szeretné, egy nap szívesen megmutatom ^.^ - mosolyodtam el lágyan. Nem beszéltem hangosan, mint ő, úgy tűnt a világ végére is eljutna a hangom, még akkor is, ha suttognék. Kedvtelve, önfeledten gyönyörködtem a látványban, megengedtem magamnak, hogy el-elkalandozzon a figyelmem. Közben a fiatalúr szavai visszhangoztak a fejemben. Meseszép. Kétségkívül az volt, mesébe illő. Ajándéknak éreztem, az egyik legszebbnek, amit valaha kaptam. Most mégis megráztam a fejem, hiszen választ vártak tőlem, és megszakítva a nézelődést, újra Peter-samára vetettem tekintetem.
- Még szeretnék egy kicsit maradni, ha lehetséges ^.^ - kértem a férfiút, sajnáltam volna, ha ilyen hamar vége szakad ennek a mesének a hűvös miatt. Vagy talán ez csupán a történet kezdete lenne? - Kérhetem, hogy megtiszteljen a közelségével? ^.^ Szeretném, ha kicsit... leülne mellém Embarassed - kissé elpirultam, de azt hiszem ez a holdfényben nem látszott. Azonban valamiért úgy éreztem, hogy az élmény akkor lenne teljes, ha Peter-sama kezét foghatnám, ha egy picit érezhetném a közelségét és együtt gyönyörködnénk a kertben, a csillagokban, a Hold szépségében, miközben egymás szívdobogását és szuszogását hallhatjuk csupán. Egyszer már éreztem ilyet, akkor Lewis-sama mellett, de míg az ő esetében meg tudtam magyarázni, most nem találtam a kérdésre a választ. Miért?
Yurihime
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 667
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 32

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
A Tető Exp_bal10/1500A Tető Exp_ures  (10/1500)
Céh: Justice League

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Peter Worker Pént. Jún. 13 2014, 21:41

Volt lány, ki észre se vette, hogy tetszett nekem, volt lány, kihez én nem mertem közeledni. E téren számtalan dolog történt már velem. Volt, hogy tetszettem valakinek, de csak mint barát és volt olyan, kivel a vallomás után barátok sem maradtunk tovább. A történeteimből talán regényeket lehetett volna írni. Igazából nem mertem megfogalmazni sosem, csupán csak a címe volt meg a fejemben. Egy csendes fiú halk története. Ez lettem volna én. Romantikus történetnek szánt sztorik sokasága. Talán pár ismerősöm elolvasta volna őket, de több nem hiszem. Bár ez a gondolat hangulattól volt függő, hisz volt hogy gondoltam rá, hogy a leghíresebb írók egyike is lehettem volna. Legalábbis a történeteim, az írással lehet mást bíztam volna meg, mert hát pocsék író voltam, nem tudtam költeni.
A Yuina mögötti területen volt a kert hátsó része. Rá lehetett látni innen és hogy tudtam, hogy hol kell keresni, úgy meg is láttam a Tainak és Lottinak állított köveket. Eszembe jutott, hogy Hi iránt is vonzódtam még valamikor, hisz hát gyönyörű lány volt ő is, ezt nem lehetett tagadni. Ott volt még az időnként látott Sajuri is, kivel a viszonyom bár kérdéses volt, de valahogy még sem feledtem el őt. E történetekből, emlékekből most ebben a pillanatban csak egy dologra tudtam következtetni, még pedig, hogy minden olyan bonyolult volt. Olyan nehezen történtek ezek a kalandok, olyan sok erőfeszítés volt néhány dologban, hogy elfáradtam és talán azt nem láttam meg, mit a leginkább kellett volna.
Itt voltam most egy ház tetején az egyik legszebb lánnyal, kivel eddig találkoztam, s nem akart elmenni innen, vagy épp leugrani, elmenekülni tőlem. Azt akarta, hogy mellé üljek és ezt viszont kevesen akarták eddig. Yuina aranyos és kedves volt, őszinte, de buta és ostoba nem. Ha nem akarta volna, úgy nem mondta volna, nem lett volna mellettem egész este. Talán az éjszaka, a Hold fénye, vagy hogy mindketten egy olyan eseményen voltunk nem rég, mely a kapcsolatokról szólt. Lehet valakik csak ismerkedni akartak, barátkozni, de nem ez volt a mozgató rúgója az eseménynek, én nem ezért voltam ott, s bíztam benne most, hogy Yuina sem. Azt kérte, hogy üljek mellé, de én nem tettem így. A tető kicsit lejtett felém, így elé állva csak egy kicsit kellett hajolnom, hogy az ajkaimat az ajkaira helyezve csókoljam meg őt. Miért? Mert olyan egyszerű volt most.
Peter Worker
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 31

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
A Tető Exp_bal2601/2700A Tető Exp_ures  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Yurihime Szomb. Jún. 14 2014, 14:51

Nagyot dobbant a szívem. Elmém egy pillanatra kiürült, megtisztult minden gondolattól, érzéstől. Semmi sem maradt benne, ám ez csupán a vihar előtti csend volt. Mint a tenger, mielőtt visszahúzódik a szökőár előtt, egy picike kis pillanat, mely a másodperc tört része volt csupán. Aztán lassan szivárogni kezdtek a gondolatok. Felfogtam, hogy ilyen közelről még sosem láthattam ezt a zöld szempárt, majd azt is, hogy érintést érzek az ajkaimon. Egy érintés, melyet viszonoztam anélkül, hogy tudatában lettem volna annak, amit teszek. És midőn egyre több és több gondolat szeretett volna feljutni elmém felszínére, úgy törte át a gátat, mely próbálta volna visszafogni az áradást. Bizsergés. Mintha villámcsapás ért volna. Döbbenet. Tágra nyílt a szemem. Zavar. Pipacspirossá váltak az orcáim. Ijedtség. Hátrakaptam a fejemet és elfordítottam a tekintetem. Melegség. Szétterjedt a testemben. Hevesen verő szív. A torkomban dobogott, szinte hallani lehetett. Félénkség. Ahogy félve visszanéztem a fiúra.
Emlékek. Megrohantak. Nem ez volt az első, hiszen Ren-sama is megtette ugyanezt, de az más volt. Merőben más. Attól is megijedtem, attól is zavarba jöttem, ám ég és föld volt a különbség a kettő között. Nehéz volt megragadni, mi volt a különbség, de ha meg kellett volna fogalmaznom, talán azt mondanám, hogy mélyebb és érzelmesebb volt, amit Peter-samától kaptam. Mintha az egyiknek jelentése lett volna, a másiknak meg nem. És... nekem is jobban esett, nagyobb... hatással volt rám. Viszonoztam. Egy csókot. Még jobban elvörösödtem, immár a tenyereimbe temettem arcomat, hogy ne lássa a fiatalúr, mennyire zavarba jöttem. Nem szabadott volna. Helytelen, túl korai. Még csak egymás kezét sem... vagyis... de, azt mégis megtettük már Embarassed Azonban akkor is, gyors volt. De mi is volt gyors? Hiszen mi nem... De hát mégis, mi más lett volna ez az este, ha nem randi? Megráztam a fejem, teljesen összezavarodtam. Aztán ráébredtem arra is, hogy a viselkedésemmel ráijesztek Peter-samára is. Ő mást várt. Biztosan.
- Bo-bo-bo-bocsánat, csak olyan váratlanul ért, és én... nem tudom, hogy... kéne reagálnom erre Embarassed - szólaltam meg hadarva, dadogva, cérnavékony hangon, és kilestem ujjaim közül a férfira. Haragszik rám? Csalódott? Vagy csak összezavartam? Észre sem vettem, de a gondolataim hangsúlya átterelődött rá. A kezdeti ijedtség emellett pedig lassacskán eltünedezett. A kérdéseimre nem kaptam ugyan választ, de valahogy nem is tűntek annyira fontosnak, vagy talán inkább ismertem már rájuk a feleletet, csak nem fogtam fel, nem szerettem volna felfogni. Túl sok lett volna így egyszerre, ha a jelentőségüket megérteném.
- Peter-sama, ez azt jelenti, hogy...? - kérdeztem félénken, óvatosan felpillantva reá. Mégse, mégse hagytak lelkemnek nyugalmat az ott lappangó válaszok, és ezzel talán saját végítéletemet írtam alá - Jajj istenkém, ez olyan zavarba ejtő Embarassed - sírni támadt volna kedvem, annyira kínosan éreztem magam, ráadásul bekúszott az elmémbe egy újabb gondolat: ha úgy válaszol, ahogy én azt sejtem, akkor nekem is illene válaszolnom. De mit felelhetnék? Úgy éreztem, ez egyedül túl nagy falat számomra. Amit érzek, ha Peter-sama közelében vagyok, az a különös boldogság, könnyedség, vágyódás a jelenlétére, vajon az lenne... a szerelem? És ha igen, vajon helyes-e... ezt éreznem iránta?
Yurihime
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 667
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 32

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
A Tető Exp_bal10/1500A Tető Exp_ures  (10/1500)
Céh: Justice League

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Peter Worker Vas. Jún. 15 2014, 12:27

Kicsit meglepett a reagálása, de talán nem is vártam nagyon mást. Zavaró lett volna, ha valamiféle undor jelent meg volna az arcán, de erről jelen helyzetben szó sem volt és ennek nagyon örültem. Az arcán pír, s remegő, dadogó hangokat hallatott. Zavarba hoztam, min mosolyogtam szolidan.
- Hé, hé. Nyugi. - fogtam a kezeit és húztam el azokat gyengéden az arca elől. Takarta magát, de egy ilyen szép arcnak nem szabadott elbújva lennie – Igen, ez azt jelenti. - mosolyogtam rá, figyeltem az arcát, s vártam egy pár pillanatot - Az érzéseim lehet még kiforratlanok, de úgy hiszem, hogy azt jelenti.
Talán valóban elhamarkodott volt mindez, de nem éreztem úgy, hogy rosszat tettem volna, vagy mit tettem, azt megbántam volna. Erről szó sem volt, sőt, szívem szerint újra megtettem volna legszívesebben.
- Én sem tudom, hogy hogyan kéne reagálnod. - vallottam be őszintén - De ha nem futsz most el tőlem, esetleg itt maradsz mellettem ezek után, az nekem elég válasznak.
És ennyit szóltam. Nem szaladt el velem a ló, s sosem voltam egy szószátyár típus sem. Elengedtem a kezét és leültem mellé. Mást nem igazán tudtam tenni, vagy csak nem tehettem ezek után. Yuina következett és fölöslegesnek éreztem a továbbiakon való gondolkozást, míg ő nem válaszolt.
Volt egy játék, vagy inkább csak egy játék szerűség. Arról szólt, hogyha egy ember nem tudott dönteni két lehetőség között, akkor fej, vagy írást játszottak. S meglátva az eredményt rögtön lehetett látni, hogy örült e annak az illető, vagy sem. Bár ez talán sok döntést megkönnyített volna, de most nekem nem volt rá szükség. Tudtam, hogy mit, illetve kit akartam jelen pillanatban.
Peter Worker
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 31

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
A Tető Exp_bal2601/2700A Tető Exp_ures  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Yurihime Vas. Jún. 15 2014, 20:12

A nyugtató szavak nem enyhítették a zavarom, sőt, igazság szerint gondolataim olyan hangosan zakatoltak a fejemben, olyannyira elvonták a figyelmemet a külvilágról, hogy ha meg is hallottam őket, fel nem fogtam. Kusza, rövid életű gondolatok váltották egymást elmém háborgó tengerén, mint hajók. Egyikről ugrottam a másikra, menekülve a habok elől, melyek egymás után nyelték el a lélekvesztőket. Közel voltam hozzá, hogy megbotoljak és én is elvesszek a végtelen óceánban, ám az érintés... az érintés megmentett. Ahogy megfogta a kezem, az elcsendesítette a vihart, és újra egy tetőn találtam magam. Víz helyett a holdfényben fürödtem, és virágok illata lengett körbe. Előttem pedig egy roppantul rokonszenves és szerény fiatalember állott, kire megszeppenten, félénken pillantottam fel, ám tekintetét nem állhattam sokáig. Mintha Napba néztem volna, oly' forróságot keltett arcomon a sugárzó mosolya.
- Úgy érzem, mintha a szívem ki akarna ugrani a helyéről... ^.^ - tettem végül kezem a mellkasomra, egy-egy pillanatra pedig megreszkíroztam, hogy ránézzek Peter-samára - Kiskorom óra egy kalitkában vagyok, melyből szüleim kizártak minden fiút s férfit. Lányiskolákba jártam, azon kívül pedig mindenhová kocsival hoztak s vittek. Itt ismerhettem meg, milyen különös is a másik nem, kaptam számtalan kedves szót, fokozott figyelmet, melyet nem is érdemlek meg - beszéltem tovább, mert szerettem volna, ha Peter-sama megérti, miért reagáltam így, és azért is, mert úgy éreztem, nekem is segít kicsit feldolgozni mindezt - Azonban ez az első alkalom, hogy valaki ilyesfajta érzésekkel szembesít, és... én örülök neki, hogy Peter-sama az, aki megtette - sóhajtottam fel, mert erre az egy-két mondatra szükséges volt rákészülnöm. Lélegzetvisszafojtva emeltem rá az íriszeimet, ám aztán mégiscsak újra szétnyíltak az ajkaim - Általában vegyes érzések kavarognak bennem, ha férfitársaságban vagyok, kivéve akkor, ha önnel vagyok, Peter-sama. Butaság lenne elfutnom ^.^ - mosolyodtam el szerényen, és bár óvatosan, kicsit habozva, de megkerestem Peter-sama kezét és megérintettem a kézfejét, mígnem végül elhatároztam magam, és összekulcsoltam az ujjait az enyémmel. Ennyit azt hiszem... megengedhettem magamnak, ez semmiképpen sem lehetett rossz dolog, vagy helytelen. És még valami motoszkálni kezdett a fejemben.
- Peter-sama... ha lehet egy önző kérésem... Ha nem veszi sértésnek, megengedi nekem, hogy tegezzem? ^.^ - nem mertem ránézni, sőt, kifejezetten halkan ejtettem ki ezeket a szavakat. Nem szerettem volna tiszteletlen lenni vele szemben, ám úgy éreztem, hogy ha közel szeretnénk kerülni, akkor helyes lenne a közvetlenebb megszólítás is, talán Embarassed
Yurihime
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 667
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 32

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
A Tető Exp_bal10/1500A Tető Exp_ures  (10/1500)
Céh: Justice League

Vissza az elejére Go down

A Tető Empty Re: A Tető

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Vissza az elejére


 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.