[Játékos Küldetés] Warrior Cats 1.0

Lassan kilátástalannak tűnt a győzelem, és inkább a vereség vette át az uralmat. Úgy tűnt nem csak Tűzrózsa járt sikertelenül, és ráadásul vezetőnk is kezd fáradni. Mát-már én is azt hittem, hogy nincs kiút. Kész voltam elállni petemet támadó gorillák útját, mivel nekem petemnél több életem volt. akárhogy is inkább meghalok petemmel együtt, mint hogy lássam, hogy hullik pixeljeire. Azonban úgy tűnik, nem eszik olyan forrón a kását. Halk, és annál ismerősebb zene szólal meg tompán. Rögvest eszembe jutott, hogy az idevezető úton hallottuk ezt petemmel, és most ismét ez szólt. Hát mit is mondjam már az idegeimre ment. Azonban szerencsére gyorsan elterelődött a figyelmem róla, mert sokkal meglepőbb volt, mikor egyik gorilla pixeljeire esett szét. Egy újabb oroszlán bukkant fel kicsit idősebbnek tűnt, mint vezetőnk, ám úgy tűnt még mindig nincs vége. Egy újabb oroszlán tűnt fel, és ezen már sörény is volt. Úgy tűnik segíteni jöttek nekünk, és ezt igazolta, hogy semmi perc alatt leölték a maradék gorillát. Tűzrózsa mostanra nagyjából összeszedte magát, majd miután felkellt rögvest engem kezdett el piszkálni, meg nyalogatni.
- Hagyj mááár! Bekapcsolódtak az anyai ösztöneid vagy mi? Ne nyalogass!
Nagy nehezen sikerült elmenekülnöm Tűzrózsa elő, de pechemre megint elkapott. Felkapott az orrára, és egyszerűen a hátára dobott. Csak tudnám, hogy hol a fenébe tanult ő ilyeneket. Na, mindegy a lényeg az, hogy ismételten petem hátán voltam, és úgy éreztem jobban kifáradtam, mint az előbb még harcoló petem. Most végül a 3 idegen oroszlánfiút követtük. Eközben a többiekhez fordulok petem hátáról.
- Öhm.. Kusumi Ayani vagyok. Megtudhatnám a ti neveteket? Van néhány ismerősnek tűnő személy, de azért biztosra megyek. – mondom.

-Semmi gond. -motyogom halkan annak,aki belém jött, mert amúgy tényleg semmi gond, nem fájt meg nem is estem el meg semmi. Szerencsére (vagy nem) el is megy és foglalkozik tovább az ismerőseivel meg azzal a fura lénnyel, aki körülötte repked. Vajon mi lehet? Szitakötő? O.o
~Hát ezt meg... honnan veszed?~
Nem tudom, csak ez jutott eszembe.
Beléptünk a dzsungelbe, ahol a sok zöld miatt máris egy kicsit otthonosabbnak éreztem magam. Nagy ásítás közepette leheveredtem egy mohaágyra az egyik sziklánál, és szívem szerint aludnék is. Elfáradtam, és semmi kedvem már ehhez az egészhez, én még kislány vagyok, nincs annyi energiám, mint a többieknek T_T
A Cecil viszont beszél tovább, meg már egy új is, a Líra (az mi is? Valami költeményt neveznek így, nem? Vagy dalt?), meg elvesztettem valami Leo-t. De szomorú. Remélem, mi senkit nem fogunk elveszíteni, mert akkor baj lesz, én legalábbis tuti nem akarok elveszni, vissza akarok menni Aincradba a Jay bácsihoz, a Yuichihoz, meg a többiekhez.
Cecil aztán megkéri, hogy beszéljünk magunkról, vagy ilyesmi, meg az Andy-től is megint érkezik egy vicces üzenet, amin kicsit elmosolyodom. Mivel senki sem szólal meg egyenlőre, felülök és kezdem én, megköszörült torokkal.
-Saya vagyok, íjász. És ő micsoda? -mutatok a furcsa repülő szerzetre (Nestorra), mert csak nem megy ki a fejemből, hogy mi lehet, a Cecil meg úgyis azt mondta, hogy bármilyen kérdést feltehetünk. A következő az lenne, hogy mikor megyünk végre haza, mert elfáradtam, de nem akarok nyavalyogni, nehogy kinevessenek
~Pedig szerintem arra a kérdésre kevésbé néznének rád ilyen meghökkenten, mint ezért. Persze ez csak egyéni magányvéleményem, ne is figyelj rám...~

A kis csetepatét követően csak most tűnt föl, hogy a ránk támadó oroszlán is ismételten csatlakozott hozzánk, ám most nem támadt. Azt állította, hogy ő csak annyira izgult, hogy kicsit túl „játékos” lett. Engem nem érdekelt ebben a helyzetben különösebben, de ajánlom neki, hogy legközelebb ne játsszon így velünk, mert fájni fog neki… persze csak képletesen, hisz ebben a világban nem érezhetünk fájdalmat. Ekkor jött a privát üzenet, amitől kis híján lepottyantam petemtől, hisz váratlanul ért. Kis idő elteltével viszont ismételten megálltunk. Asszem Cecilnek hívták azt, aki most hozzánk szólt. Röviden tömören összefoglalta a velük történteket, és a másik oroszlántól egy mini-bossnak tűnő lény nevét is megtudhattuk. Kissé érdekesnek tűnt a név, hisz nem mindenki tud repülni. Lehet, hogy emiatt bajlódtak vele? Hisz szárazföldi állatok testébe lettek, illetve lettünk zárva. Azonban van egy kis apró technikám, ami lehet, hogy meghozza majd a megváltást. Azonban csak egy csoport látta a képességemet eddig, és céhemből is kevesen látták, csak hallották. Hát igen. Bár jó kis képesség, mivel heal, és ráadásul kockázatos is használni jobban szeretem kis csoportoknál bevetni, azonban ha a helyzet úgy kívánja, nem kockáztathatok. Csak akkor tűnt fel, hogy le vagyok maradva, mikor a többiek már csak éppen, hogy csak látszódtak. Hűt mit ne mondjak. Tűzrózsa, úgy ahogy volt gyorsan felkelt, és vágtázott szélsebesen. Kis híján lepottyantam róla, de szerencsémre megúsztam, így nem kellett keményen a földbe ütköznöm.

Kis idő elteltével új környezetre léphettünk. A levegő itt párásabb volt, és a növények is sokkal sűrűbben nőttek. Ahogy így nézelődök körbe, végre megállunk. A Cecill nevű otthonosan mozogva helyet foglalt az egyik kövön, és bömbölte egy nagyot.
~ Heh… nekem bezzeg nem sikerül… - mérgelődök magamban.
Azonban figyelmemet egy másik bömbölés zaja keltette fel ismét. Füleimet hegyezve figyelek körbe. Végigfutott egyszer, meg még egyszer a hideg a hátamon, de megráztam magamat. Úgy reméltem, hogy ez talán ettől kicsit talán elmegy a feszültségem, de tévednem kellett, ugyanis kissé izgultam, hogy mi bömbölt vissza… társ vagy ellenség? Esetleg egész eddig csapdába futottunk. Az igazat vallva tényleg lesetem most ijedtembe, és nem sikerült megkapaszkodnom, mint az előbb. Miután ismét négy lábra ereszkedtem járkáltam kicsit. Bár még mindig esetlen voltam már jobban haladok. Bemutatkozások következtettek, és hamarosan rám került a sor.
- Üdv mindenki. Kusumi Ayani vagyok, állatidomár, petem Tűzrózsa. Healer képességeim vannak, szóval, ha baj van, forduljatok hozzám, és meglátom, mit tehetek. – mondom mosolyogva.
Az eddigiek közül csak Alexet és Hinarit ismertem, legalábbis ők voltak azok, akikre emlékeztem, aztán lehet a többiekkel is találkoztam futólag, de nem biztos…. most azonban eljött az ideje a kérdések ideje. Alex és Hinari feltett ár fogósabb kérdést, de én sem akarok kimaradni. Bár Alex kérdéséről lehet következtetni erre is, azért megkérdezem, hátha nem gondolnának rá, így jobb ezt mihamarabb megtudni.
- Ez az Egek Ura. Gondolom egy miniboss… mit tudtok róla eddig? Vannak segítői? Statjairól valami? Esetleg képességei? Minden kis infó sokat segíthetne. Én személy szerint bármikor kész vagyok nektek segíteni… még ha azt sem tudom, hol vagyunk… De a lényeg szerintem érthető.
Vártam a válaszukat, hisz jó lenne tudni, mint már említettem.

The member 'Saya' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :