Hime vs Elysion

Megint egy tipikus reggel. A nap süti az arcomat a szellő borzolja a szakállamat és Anika lökdös már, hogy induljunk meg sétálni. Nem mintha kellene neki végül is ahogy az ő szárnya az én lábam se bír magával. Hát a verőfényes napsütésben melyet gyengéd hűvös szelő kísér néha megindultunk arra amerre éppen a lábam vitt. Mellettünk a szép időben csak úgy suhantak az emberek mind érdektelenül a maguk dolgával törődve. Valahogy most gondolkodós kedvem helyet nézelődős volt úgyhogy zavart a zaj amit csaptak. Így hát arra mentem amerre senki se járt. És egy kis érdekes bárt pillantottam meg mely szinte hívogatott magához. Be is mentem nem kellet sokáig csábítgatnia. A pulthoz mentem és kértem egy kis vizet Anika-nak és magamnak egy kis cheery-t melyet azonnal meg is kaptam. Nem mesze tőlem egy lány ücsörgőélt valószínűleg a saját rendelésére várva melyet még nem kapott meg. Jobban megnézve már egy kicsit frusztráltnak tűnt, hogy miért nem szolgálták még ki.

Anika miután megitta a vizet máris nem bírt magával és ide oda repkedni kezdett mindent érdeklődve szemügyre véve. Egészen addig míg az egymagában ülő lányhoz nem ért, ugyanis akkor leszállt az asztalára és érdeklődve figyelni kezdte őt. Ekkor én már épp indulni kezdtem volna ezért így szóltam.
-Anika hagyd azt a hölgyet! Induljunk! Ám erre kis kedvencem rá se hederített.  Erre én odasétáltam és így szóltam a hölgyhöz.
-Bocsi de leülhetnék ide mert addig Anika -Mutatok rá.- úgyse tágít amíg meg nem un téged. Végignézek a lányon.
-Nyugi nem fog sokáig tartani. Mondom hidegen a választ meg se várva, leülve vele szemben az asztalához.
-Amúgy Elysion vagyok ha érdekel. mondom megemelve nem létező kalapomat. Most már tényleg kéne valahonnan szereznem egyet fút végig agyamon a gondolat.

Pontosan látom a lány arcán a frusztráltságot, de bárhogy is szuggerálom Anika-t nem hajlandó tágítani. Ám ha nem tágítunk akkor én már előre érzem kocsmai bunyó lesz ebből, de csak akkor tudnám leszedni kis kedvencemet a lányról, hogy ha féltékennyé tenném őt, ám ehhez flörtölnöm kéne vagy legalább is bókolnom a lánynak, minek következménye valószínűleg ugyan az lenne. Végül a második mellet döntök, mivel tudom, hogy akkor Anika plusz motivációt kapna a harchoz.
-Hime?- Mondom elmerengő hangsúllyal.
-Gyönyörű név egy gyönyörű lánynak. Eme mondatom befejezésére kis kedvencem fújtat egyet és hátat fordít az éppen sörözgető lánynak majd felpattanok és megpróbálok egy szó nélkül elsunnyogni remélve, hogy magas ívből tesz majd rám a lány.

Már békésen sétáltam volna el amikor kihívott A lány egy féléletes párbajra. Láttam benne az alkoholt és már azt is tudtam, hogy lovag, a pajzsából melyet kardjával és ruhájával együtt felszerelt. Egy kicsit várok majd elő veszem késemet és vívó állást veszek fel reflexből, majd jobban meggondolva megfordítottam kezemben a kést és tolvaj vagy más néven zsebes vagy megint más néven martalóc állásba álltam, vagyis oldallal az ellenfélnek, első lábam az ellenfél fele mutat, a hátsó balra ehhez képest. Válnál szélesebb terpesz és rogyasztott térdek a hát egyenes. A jobb kezemben a kés jobbra néz, a másik a számnál. Felmérem a köztünk lévő távolságot ami durván 5-6 méter lehet. Anika fülébe súgom az első parancsom mire ő szintén 5-6 méter magasba száll fölém. Majd elfogadom a felkérést és így szólok mosollyal a számon.
-Gyere lovagocska lehet nő vagy lehet részeg, de még ellenségnek nézlek.

Hime nekem rohan mire én szintén felé iramodom és az utolsó pillanatban bal oldalra ugrok és azt kiáltom lande, majd megpróbálok belé vágni míg mellette haladok el, ám pehemre nem sikerül sőt a pengéje meg is sebez. Ám parancsszavamra Anika aki eddig fölöttem volt zuhanó repülésbe kezd és azt kihasználva hogy nem látható fej támadást kísérel meg. Mire megfordulok nem tudom sikeres-e volt a támadás csak azt, hogy Kedvencem újra a magasba emelkedik ahogy tanítottam neki. Majd szintén pár méterre negálva ellenfelemtől támadásba lendülök. Ellenfelem védelmi pozícióban áll amely tökéletesen védi testét és fejét de a lábát nem. Így egy két lépésre tőle becsúszok és reménykedek benne, hogy nem fog elég gyorsan reagálni és ki fogom tudni gáncsolni, e közben pedig a lande parancs hagyta el újra számat.

16 életem maradt.

Elhagyott a szerencsém a támadásom és a tervem füstbe ment. Ebben a pillanatban a földön heverek miközben megpróbálok feltápászkodni, de látom ellenfelem előbb támadhat minthogy feltápászkodjak. Anika elterelésére nem számíthatok újra, mert már a magasban van. Egyetlen esélyem van. Az elemfelem újra áll én pedig várom a támadást, bár szinte azonnal érkezik. Balra gurulok kitérve előle majd jobb lábammal megpróbálom kirúgni balját úgy, hogy dobjon egy hátast majd felugrani és megint három négy méter messze megállni tőle. Abban reménykedek ha esetleg nem is sikerül a földre kényszerítenem legalább okozok oly fájdalmat, hogy elterelje a figyelmet rólam. Az ég baljósló jelként változott fölütünk vihart idézővé. Elordítom magam:
-Évszázadok vihara, embereknek nyomora
pusztító tornádó, bosszúból lesújtó
Halld most szavam
Hadd legyek sorsod magam.
Ekkor egy villámcsapás hallatszik a kezdődő esőben.
-Anika U atack. Minek hallatán kis kedvencem mellém száll és egyenesen kezd repülni ellenfelem felé, majd mikor alig van köztük talán egy lépés U alakban megpróbál elrepülni ellenfelem lába között majd hátba csapni azonnal.

Anika már visszatart hozzám mikor ellenfelem a támadást indítja nekem és meglepetést okoz képességével. Bárcsak káprázna szemem de hárman vannak és vészesen robognak felém. Elkezdenek körözni köröttem és támadnak. Eltérek a az egyik oldalamon lévő támadástól a hátsó valamiért nem okoz sérülést míg a harmadik kis kedvencemet találja telibe ki közém és a penge közé állt megvédve engem. Kis szívem drágasága a földre hullott ennek hatására, szívem belesajdult fájdalmas hangjába. Az arcomon őrült düh jelent meg melytől bármely épp eszű ember azonnal futásnak eredt volna. Lábam ellenfelem felé lendült és teljes erőmből gyomorszájon rúgtam, majd futni kezdek a legközelebbi fal felé.
-Gyere gyáva! Ordítom teljes torkomból. (LOL)  
Minden reményem abban van hogy követ engem rohanva ezzel elterelve figyelmét, hogy Anika feltápászkodhasson és újra a levegőbe szálljon.
Most már nincs lacafaca, bedobom a Hochhenheim fogást nem tudván menyire lehet ellenfelem messze. Két lábbal a falnak ugrok majd onnan csavartan kilökve magam elemfelem felé haladok jól meglepve őt és remélve fel is lökve.
Remélem Anika már feltápászkodott ezért elordítom magam:
-Támad a fejét kicsim.

16 életem van. (egy csapás és nyersz)
Anika-nak 4 élete maradt.

Meglepődés és csalódottság ördögi keveréke fog el abban a pillanatban mikor rájövök, hogy nem az igazi Hime-t támadtam meg. Már nincs időm reagálni semmit a valódi támadására. Sing. Hasít végig a penge és életem pont a felére csökken, ezzel elvesztve a párharcot. Ezt követően rögtön Anika-hoz rohanok és a kezembe veszem majd simogatni kezdem. Ellenfelem mondandójára egy kalapemelést követően válaszolnék, ha volna. Tényleg kéne már egy mert az olyan menő.
-Örömmel hölgyem. Ne aggódjon se perc kutya baja se lesz a kis drágámnak. Megfordulok és elindulok.
-Ja és a következő körét én álom. Miközben elsétálok átküldök neki egy kis pénzt.

(Szép volt. Jó volt. Ennyi volt. Őszintén már a második post-nál tudtam, hogy vesztek, mert túl nagy volt az erőkülönbség de azért mókás volt.  )