Arwen Tris VS Fuun Kotarou

Csalódottan mászkáltam, mert egyetlen küzdőpartnert sem találtam. Csak sétáltam és sétáltam, de nem találtam senkit, aki szeretett volna harcolni velem. Kezdtem elkeseredni, hogy ma se fogok ellenfelet találni. Sok velem egyszintű harcolt, ahogy elnéztem valamilyen versenyt rendeztek. Alig harcoltam valamit mióta idejöttem pedig az egészet csakis azért kezdtem el. Persze találkoztam néhány fura fazonnal, de még senki olyannal, aki harcolni akart volna egy fegyverrel teli világban.
- Bakker, micsoda pazarlás… - morogtam miközben azon tanakodtam, hogy ki állna ki ellenem harcolni.
- Na, ebből elég. Indulás harcolni. - felálltam és leporoltam a hátsó felem. Teljesen feladtam a reményt, hogy itt találok olyat, aki ki állna ellenem egy párbajra. Éppen elindultam volna, amikor egyszer csak valaki megkocogtatta a vállam.
- Szevasz, öcsi! Látom, nagyon unatkozol, nem akarsz egyet harcolni? Amolyan jól agyonverjük egymást, aztán röhögünk egyet. Mit szólsz hozzá? Vagy elég tökös? - kérdezte egy fehérhajú srác én pedig annyira örültem, hogy találkoztam valakivel, aki hajlandó velem párbajozni. Egyhelyben álltam és néztem a fickót, akinél csak egy kardvolt és szinte semmi páncéllal nem rendelkezett. Annyira elbambultam, hogy elfelejtettem válaszolni és mozogni. Csak egy dolog járt a fejemben végre harcolhatok.
- Figyi, mostanában mindig megspékelem a küzdelmeimet. Már volt, hogy kő papír, ollóval küzdöttünk, de olyan is, ahol fogadásokat tettünk. Mit szólsz, akarsz valamit kezdeni, vagy csak essünk neki a dolognak? - mondta miközben intett, hogy kövessem.
- Nem kell, tét ahhoz, hogy harcoljunk csak élvezzük és kész. - mondtam miközben próbáltam elfojtani azt a kisgyerekes vágyat, amikor egy ajándékot akarsz kibontani és már nem bírod kivárni, hogy meglásd mi lesz benne. Így hát elindultunk egy üres terep felé.